Élet a Kolostorban – gongfu és buddhaság

❀ ❀ ❀

Bevezetés

Kínában a buddhizmus a mindennapi kapcsolatok része, ahol a tradicionális kolostori képzés évszázadokon keresztül a mai napig fennmaradt. A Tang Dinasztia (唐朝) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció aranykorának szokták nevezni. Már ekkor kiterjedt kolostori hálózat működött, mely a hétköznapi emberek számára is a napi tevékenységek színteréül szolgált. A jobb módú kolostorok lakott területeken kívül épültek. Hegyoldalakban, folyók, tavak partján, varázslatos környezetben. A hozzátartozó épületekkel olykor egész várost alkottak, több száz vagy ezer szerzetesnek szolgálva lakhelyül. A kolostorfalakon belül templomok, csarnokok álltak, s a kolostorkertben és az épületekben Buddhák és Buddhiszattvák hatalmas szobrai. Az épületekben könyvtárszobák, meditációs termek, szerzetesi cellák és vendégszobák sorakoztak, főleg a nagyobb helyiségek falait freskók és falrajzok díszítették. A vándorló szerzetesek olykor évekig vendégeskedtek egy-egy kolostorban, de rövidebb időre előkelő világiak is gyakran megszálltak a vendégszobákban. A nagyobb kolostorokat erős falakkal vették körül, ezek a kolostorok egyszerre voltak kegyhelyek, templomok, egyetemek, a környék szellemi központjai és védelmező várai a háborús belviszályok elől menekülőknek. A kisebb kolostorok (néhány tucat szerzetessel) is betöltöttek hasonló funkciót, de elsősorban a világi élettől elfordult tudósoknak, művészeknek adtak menedéket, tehát a kínai szellemi elit élte itt alkotó életét.

竹林寺 - Zhulin Templom, Hengshan

A kolostorokban a szerzetesek a nyílt tanítási napokon képezték a világi hívőket, akik – beleértve a szülőket, nagyszülőket és gyermekeket is – évente akár többször is bevonultak a kolostorba, hogy néhány napot, hetet, hónapot tanulással, gyakorlással töltsenek. Ekkor a napi problémákat hátuk mögött hagyva csak a meditációval és a buddhista erkölcs szabályainak jobb megértésével törődtek. A buddhizmus tanulmányozása mellett részt vettek a kulturális-, filozófiai és művészeti képzéseken, gyakorlásokon. Céljuk az volt, hogy tudatukat erősítve ellen tudjanak állni a makacsul megjelenő vágyaknak, kísértéseknek, a felébredő haragnak, melyek mind-mind elsodorják őket a dolgok valódi természetének megértésétől és a helyes cselekedetektől.

Azokban az időszakokban, amikor a buddhista vallást az Udvar támoögatta, a gyermekek számára szükséges volt a többszöri, hosszabb idejű kolostori képzés. Őket általában 8-10 éves korukban küldték először a kolostorba, majd 12 éves korukban, harmadszor 14-16 éves korukban kaptak újabb képzést, és 17-20 éves koruk körül ismét visszatértek, hogy akár éveket is ott töltsenek. Ekkor lehetet akár végleg bevonulniuk.

Általában egy buddhista kolostorhoz erdei meditációs pavilon is tartozott, ahol minden évben több száz gyereknek oktatták a buddhizmust. A szerzetesek úgy tartják, hogy a buddhizmussal való megismerkedést minél korábbi életkorban kell kezdeni. Ahogyan az anya felelőssége kicsinyének megfelelő táplálása, hogy felnőtt korára egészséges legyen, ugyanúgy szükséges a bontakozó lelket és a tudatot is fejleszteni, hogy a gyerekek boldog, erkölcsileg fejlett, a művészetekben és a filozófiában jártas felnőttekké váljanak. A buddhista tanok és az ehhez kapcsolódó művészetek (ide értve a harcművészetet is) olyan (testi) lelki „táplálékká” váltak, melyet a későbbiekben már sokkal nehezebb volt pótolni.

„Dicsősége egyre nő annak,
aki fáradhatatlanul törekszik,
aki az Erény útját éli, akinek tettei tiszták,
aki a nyughatatlan emlékhálót lecsendesíti,
s önmaga felett uralmat szerez.”

A buddhizmus a múlt–jelen–jövő folyamatában átélt azonos én elképzelését csak a tudatlanság termékének tartja. Illúziónak, mely az állandónak tűnő személyiség túlzott hangsúlyozása révén vezet el az önző, egocentrikus, mohó egyéniséghez, amely önmagát a környezetével ellentétben, az attól való különállásában határozza meg. Így pedig a gyakorló távol kerül önmagától, önmaga belső folyamatait nem képes felfogni és megérteni. Teste és tudata nem alkalmas a magas szintű harcművészeti gyakorlásra, a Nei Gong-ra 《内功》 sem, melyet a szerzetesek a Buddhává válás hatékony eszközének tartanak. Ők bár elsősorban Buddha Tanainak követését tanították, azonban a testgyakorlás nagymértékben járul hozzá a meditációhoz-, hosszú szertartásokhoz szükséges erős, egészséges test és lélek kialakításához. Maga a megvilágosodás is rendkívül intenzív állapot, melynek megalapozása elengedhetetlen mind fizikai, mind szellemi értelemben. Tehát nélkülözhetetlen egy, a fizikai testet energetikailag megerősítő szellemi módszer alkalmazása, mely mind buddhista-, mind taoista célok szerint végezhetők, hiszen a két rendszert alapjaiban tulajdonképpen alig lehet megkülönböztetni egymástól.

Bodhidharma (kínaiul: 菩提达摩, szakszrit: बोधिधर्म Bodhidharma ?－535）) 528-ban érkezett a Shaolin Kolostorba (少林寺), ahol a Mahájána (大乘佛教) tanait tanította. A templom akkori vezetője Fang Zhang nem volt hajlandó beengedni. Ezután következett a közismert kilenc éves falnézés (Bi Guan, 壁観). A kilenc éves falnézés következtében, a Shaolin kolostortól nem messze található barlang falában egyesek szerint egy lyuk keletkezett, mások szerint az árnyéka hagyott nyomot a sziklafalon, aminek híre eljutott az apáthoz, aki ezután már hajlandó volt az idegen szerzetest beengedni a kolostorba. Bodhidharma a saját meditációs technikáit tanította a kolostor szerzeteseinek, mely azonban túlzott igénybevételt jelentett az addig könnyebb gyakorlatokhoz szokott szerzeteseknek, így Bodhidharma az ő számukra dolgozta ki azt a fizikai erőnlétet fokozó gyakorlatsorokat (ld: Yi Jin Jing 《易筋经》, Xi Sui Jing 《洗髓经》). Testgyakorlásuk alapmódszerét napjainkban Shaolin Rou Gong -nak 《少林柔功》 nevezzük, amely számos lazító-nyújtó-, illetve qi gong gyakorlatot foglal magába. A kemény test lazává vált, koncentráció megerősödött, különböző képességek kialakítása lehetővé vált. Így indult fejlődésnek a harcművészet: később egy-egy képesség köré konkrét stílusok alakultak ki. A Shongshan Shaolin Kolostor II. Apátja, Hui Ke 《慧可禅师》 (487-593) testgyakorlataival jött létre a körkörös, Nei Gong -ra 《内功》 épülő Rou Quan 《柔拳》. Fontos hangsúlyozni, hogy Bodhidharma még a legendás források szerint sem küzdéstechnikát tanított, hanem a rendkívüli igénybevétellel járó meditációs technikák fizikai alapját megteremtő gyakorlatsort. Bodhidharmának számos művet tulajdonítanak, ezeknek azonban nagy része apokrif, mindössze az egyik tanítványa, Danlin által lejegyzett „Értekezés a két belépésről és a négy gyakorlatról” című munkát tartják hivatalosan autentikusnak.

Boddhidharma szerint :

„Ezek a gyakorlási módszerek (hasonlóak ahhoz, ahogy a) taoisták a jing-et, a qi-t, és a shen-t finomítják. (Maga az átadás, mint) kommunikáció, csendes odaadással teljes, de ha a Yi-t, azaz a tudat erejét használják (a gyakorláshoz), akkor (a két rendszer) teljesen megegyezik. Noha ez (a módszer) a külső gyakorláson alapul, és (ha) az alkimisták (módszerét nézzük, az) a belső gyakorláson alapul, a sorsot javítva a halhatatlanná válás támasza lesz, a Buddhává válás lépcsőfoka és iránymutatója, és a „dharmával” együtt hozzák meg a megfelelő eredményt. Hogy elérjük a célt, a sorsról és a módszerről egyszerre kell lemondani, nem szabad ragaszkodni, ezt kell tenni!”

A kolostori oktatásban a testgyakorlás nélkülözhetetlen és mindennapos volt. A Chan egy szellemi ösvény mely a testre alapoz, hiszen az könnyen kezelhető, fejleszthető és egyértelmű visszajelzéseket ad. Az ebből alakult alapvető védekező technikák és módszerek oktatása az elszaporodó rablótámadások miatt is szükségessé volt, mellyel a szerzetesek képesek voltak megvédeni társaikat és önmagukat. Másrészről viszont eszköze lett az energiablokkok felszabadításának, vagyis a test energetikai rendszerének megtisztításának, majd a megerősítés révén a tudatállapot befolyásolásának, így a Buddhaság (vagy hallhatatlanság) elérésének. Az autentikus alapokat a kolostorba érkező gyermekeknek is oktatták, melyet szerzetesi körben az egymásra épülő-, egyre bonyolultabb és teljesebb megértést igénylő Nei Gong követett. A Mesterek arra törekedtek, hogy már az alapok gyakorlása során a személyes én háttérbe szoruljon, mely nem más, mint az aktuális testi és tudati folyamatok gyorsan váltakozó állapota. Olyan, mint a lenyűgöző szivárvány, amely önmagában és állandóságában nem létezik, csakis a víz-levegő-fény aktuális egymásra hatásaként. Magyarázataikban úgy tanították, hogy a testi és tudati folyamatok hihetetlen gyorsasággal megjelenő és elillanó működések, amelyek a testi szerveken keresztül jönnek létre külső és belső formák keltette inger hatására, válnak érzetté és kerülnek azonnal egy minősítő helyzetbe. Buddhista szempontból ennek révén válnak az érzetek kellemes, kellemetlen vagy semleges érzésekké, amitől már csak egy lépés a gondolat kialakulása révén megjelenő elutasítás vagy éppen szerzési vágy. Ki nem érezte azt a csalódottságot, amit a szertefoszló szivárvány után maradó hiány keltett? Ugyanígy ragaszkodunk az életen át a személyiség képzetéhez.

A Négy Nemes Igazság és a harcművészeti gyakorlás valódi célja

A buddhizmus négy alapigazsága közül az első annak belátása, hogy minden élőlény léte szenvedéssel teli. Már a megszületésünk előtt kellemetlenségeknek vagyunk kitéve, nem beszélve a megszületés fájdalmáról, melyet az életünk során megjelenő igen változatos testi és lelki kínok követnek egészen a halálunk pillanatáig.

A második alapigazság a szenvedés okainak megértése. A szenvedés alapja egyrészt testünk anyagi felépítésének tökéletlensége, másrészt az előbbiekben felvázolt folyamat, amely az állandó megszerzésen és elutasításon keresztül egy kielégíthetetlenségen alapuló kiszolgáltatottságot hoz létre. Tág értelemben ily módon akarunk folyamatosan megszerezni, elérni valamit, amit nem mindig lehet, illetve elkerülni valamit, amit elutasítunk, de ami gyakran elkerülhetetlen.

A harmadik alapigazság elvezet a szenvedéstől való megszabadulás lehetőségéhez. Ennek módja a tudat magas szintű koncentráltságának elérésében található, amely gátat vet a vágyak és elutasítások keltette haragnak, a mohóságnak és egyéb káros tudatállapotok megjelenésének. E tudat kialakításához a harcművészeti gyakorlás is nagymértékben hozzájárult, ezért is került be a kolostori élet mindennapjaiba. A testi és lelki folyamatok keletkező és megszűnő jellegét megtapasztalva érthető, hogy csak egy dolog állandó: a változás. Sem a testi érzetek, sem az érzések és gondolatok nem tartanak örökké. Azonban az összes testi működés közül a gondolatoknak van a legnagyobb ereje, erre épül a Nei Gong 《内功》 mint folyamat valamint a harcművészetek gyakorlását teljessé tevő Qi Gong 《气功》 gyakorlatok mindegyike. Minden viselkedésnek és mozdulatnak, technikának és formának kiindulópontja a szándék. Még a látszólag automatikus cselekedeteket is ez vezérli. A gondolatok nagymértékben hatnak a szándék létrejöttére. Különösen a múltra és jövőre vonatkozó gondolatok hathatnak károsan a cselekedetre, mert a cselekvő gyakorló saját gondolatait összetévesztheti a realitással, így nem számol azzal, hogy gondolatait is a keletkezés és gyors változás ténye hatja át. A gondolatok is úgy jönnek-mennek, ahogyan az érzelmeink váltakoznak pillanatról pillanatra. Így nem csoda, ha az érzékszerveinken keresztül létrejövő és a tudatunk által megtámogatott koncepciók hatására olyan viselkedést nyújtunk, amely akár a környezetünkre, akár saját magunkra vagy mindkettőre is negatív, káros hatással lehet. Hogyan tudunk ebből a körforgásból kikecmeregni úgy, hogy a mindannyiunk által hőn áhítozott helyzetbe kerüljünk, azaz pozitív szándékunkkal összhangban ne ártsunk magunknak és másoknak, azaz minél biztonságosabbak legyünk?

Erre ad választ a negyedik buddhista alapigazság, amely a szenvedésektől való megszabadulás lehetőségét a magas szintű tudati koncentráltságon alapuló morális cselekedetekben látja. A moralitás ebben az esetben nem csupán az előírt viselkedésforma gondolati úton történő megértését és vakon, reflexszerűen való követését jelenti, hanem egy olyan belátás következménye, amely révén a tudat pillanatról pillanatra képes a szándékokat a cselekvés várható következményeivel összehangolni. Ehhez azonban folyamatosan alkalmazkodni kell az adott pillanathoz, és a helyzetnek megfelelő cselekedetet kell mutatni. Ehhez folyamatos öntisztításra van szükség. Ezt kiemelkedően támogatja a harcművészet gyakorlása, ahol valójában nem mások legyőzése a cél hanem saját magunk megismerése, saját testarányaink elfogadása, a velük való munka, az általuk és belső képességeink-, készségeink által elérhető kiemelkedő teljesítmény. Ahogy testünket naponta tisztogatjuk a ránk rakódott szennyeződésektől, ugyanúgy kell beszédünket, cselekedeteinket, életformánkat folyamatosan megtisztítani a megfelelő erőfeszítés, tudatosság és koncentráltság segítségével. Ezen keresztül jutunk el a helyes gondolkodás és megértés képességéig. Így érünk el a buddhista gyakorláshoz.

A Mesterek gyakorlásaik során arra törekednek, hogy magas szintű tudatosságon és személyes megtisztuláson keresztül szabaduljanak meg a vágyak és indulatok körforgásából. Ha az autentikus harcművészetet nézzük, akkor Budodharma gyakorlati tanításai és az Őt követő Apátok, Mesterek gyakorlatainak megvalósítása egy olyan rendkívüli módszert nyújt, amely révén különleges képességek alakulnak ki, segítve a Buddhaság elérését. A külsőtől a belsőig a Rou Gong-, mint fizikai gyakorlatok a test fizikai átalakítását, a Nei Gong folyamatok mentén a Qi Gong gyakorlatok a belsőtől a külsőig az energiák és a test belső folyamatainak összhangját teremtették meg. Az erre épült autentikus harcművészeti gyakorlás valódi célja. Buddha tanítása, hogy minden gondolatunk, cselekedetünk hat a jövőnkre. Éppen ezért minél hamarabb értjük meg a következmények elkerülhetetlen és súlyos jellegét, annál nagyobb lehetőséget kapunk a felelősségteljesebb életre.

Gyakorlás a Kolostorban

Már a Tang Dinasztiában szokás volt, hogy a buddhista kolostorokban gyerekeket/fiatalokat fogadjanak buddhista képzésére. A feltételeket úgy alakították, hogy se túl kényelmesek, se túl kellemetlenek ne legyenek, de lehetőséget nyújtsanak az alkalmazkodási, a lemondási, a segítségnyújtási készség fejlődésére. Ennek értelmében a gyerekek megszokott öltözéküket a szerzetesek által viselt ruhadarabokra cserélték, hajukat leborotválták. Ez az első valódi lemondás, amelynek szimbolikus tartalma a buddhista tanok felé fordulás és az egyéni különbségek eltüntetése révén a közös sors vállalása az egyéni érdekek helyett. A napirend kialakítása nagyon fontos és döntő jelentőségű volt: a gyerekek reggel 4 órakor keltek, rövid mosakodás után az összes gyermek a Nagycsarnokokban gyűlt össze, ahol egy órán keresztül tanulták és ismételték azt a szútrát, amely az együttérzés felkeltésére irányult. A gyerekek nagy élvezettel és hangosan mondták - énekelték a szöveget, amely a jelenlévők, szüleik, családtagjaik, ellenségeik, sőt, az egész univerzum lakóinak boldogságát és jólétét kívánta.

A reggeli 05:00 / 05.30-kor volt. Az étkezések jelentették a kolostori képzés egyik legélvezetesebb részét, az ételek ugyanis különösen finomak és változatosak voltak. A Kolostor elöljárói nagy hangsúlyt fektetettek a bőséges táplálkozásra, mivel tudták, hogy a gyerekekre a nap nagy részében folyamatos testi és szellemi megterhelés vár. Az evések előtt mindig megemlítették az ételt felajánló nevét, akiért egy rövid imát mondtak. Ugyanígy köszönték meg a felszolgálók munkáját is.

Reggeli után rövid takarítás következett. A gyerekek felosztották maguk között az épületek és pavilonok körüli munkákat, csendben elvégezték azokat. Délelőtt 7 és 10 óra között csoportokban folyt az oktatás, ekkor kerül sor a meditációra, melynek időtartama a gyerekek életkorától függően 20–60 perc volt. A tanítás során sokszor hangosan memorizáltak szövegeket. Ebben az időben volt az első hosszabb harcművészeti edzés is (bár a szerzetesek még a hajnali ébresztő előtt elvégezték Nei Gong gyakorlásaikat). A gyerekek 120 perces folyamatos gyakorlásokon ismerkedtek az alaptechnikákkal. A formákhoz tartozó tanításokat hangosan mondták, olykor énekelték (erre azért volt szükség, hogy a dallam segítségével azok jobban rögzüljenek).

Hetente több alkalommal reggel 7 órakor, külön csoportban a szerzetes fiúk az idősebb szerzetesek vezetésével adományokat gyűjteni mentek, ily módon járultak hozzá a kolostor szükségleteinek beszerzéséhez. A séta során mezítláb jártak, nem beszélhettek és pénzt sem fogadhattak el. A koldulás során nem nézhettek az adományt nyújtóra, de mindig meg kellett állniuk, ha valaki felajánlást akart tenni. Nem volt szabad megköszönniük az ételt, valójában a felajánló hálás a lehetőségért, hogy adhatott. 10.30-kor a gyerekek az étkezések színhelyére sétáltak, ahol még a reggelinél is bőségesebb és változatosabb étel várta őket. Ennek egyik oka, hogy a Buddha eredeti tanításai szerint a szerzetesek délután már nem ehetnek. Másnap reggelig csak teát vagy friss vizet fogyaszthattak.

Az ebéd befejezése után délig mosakodhattak, moshattak vagy pihenhettek. Délben kezdődtek a tanítási foglalkozások. Délután az órákat és a gyakorlást egy újabb meditáció szakította meg. Ebben az időben kaptak lehetőséget az egyéni tanulásra és gyakorlásra is. Ez volt az a napszak, amikor a harcművészetben járatos szerzetesek, Mesterek külön foglalkozhattak azokkal a gyermekekkel és tanítványokkal, akiket kiválasztottak. A programok egész napos elfoglaltságot jelentettek a gyerekek számára, így gyakorlatilag nem volt szabadidejük. Feladat nélküli gyereket nem lehetett látni az erdőben vagy a kolostor területén szabadon sétálni. A napi program este 10-ig tartott, amikor mindegyikük aludni tért. Napnyugta után a harcművészetben haladó szerzetesek kivonultak a környező hegyekbe az esti Nei Gong gyakorlásra.

A Shaolin Kolostor napirendje

A Shaolin Templomban a napirend korszakonként változott, amelyek az edzésekre is nagy hatással volt. Ez az egyes mesterek átadási vonalában is változásokat hozott. Más mesterek mást tartottak fontosnak, más képesség kialakítását szorgalmazták, így természetes módon a napirendek ezekhez illeszkedtek. Természetesen ezek a Seng Bing - ekre a harcos szerzetesekre volt igaz. A fő napirendi pontok mindíg azonosak maradtak. Ősidők óta a mindennapi életben már szerepel a Chan tanulása és gyakorlása épp úgy mint a harcművészeté vagy a templomi ügyeké (ezek a takarítás, gazdaságokban történő munka, őrzés, stb...)

a Shaolin Kolostor - hétköznapok

• 05:00: Ébresztő
• 05:15–05:30: Reggeli Qigong
• 05:35–06:30: Reggeli Kungfu: bemelegítés és alapgyakorlatok, Rou Gong.
• 06:40–07:40: Reggeli buddhista leckék
• 07:45–08:30: Reggeli
• 09:00–11:30: Templomi ügyek (gazdaság, takarítás, javítás) Idősebb szerzetsek a gyerekekkel foglalkoznak.
• 11:30–12:30: Ebéd
• 12:40–14:00: pihenőidő
• 14:00–17:00: Délutáni Kungfu gyakorlás, harci képességek és küzdelmek
• 17:10–18:40: Esti Buddhitsa leckék
• 18:50–19:30: Vacsora
• 21:00–23:00: Egy óra éjszakai kungfu gyakolrás, a napi gyakorlatok áttekintése
• 23:10: takarodó

A reggeli edzés során az alapkészségeket gyakorolása zajlik éhgyomorra: bemelegítés során az izületek átmozgatása, valamint a körkörösséget és a test egységét célzó gyakorlatok (Rou Gong). Erőnléti edzést is ekkor tartják: futás, ugrások, fekvőtámaszok. Ezután a "gyermek készségek" jönnek, mint a rugalmasság és egyensúly, ahol a különböző nyújtógyakorlatok történnek. Általában a reggeli edzés előtt 1 órával az idősebb szerzetesek is képzik magukat.

Az elméleti buddhista képzés

szútrák tanulása és megértése

„Akinek elméjét nem gyengíti érzékiség,
akinek elméjét nem zavarja meg a világ,
aki nem gondol többé jutalomra vagy büntetésre,
aki ébren van, annak nincs mitől félnie”


Dhammapada 39

Az első mozzanat az volt, hogy a gyerekek a kolostorba érkezésük után tíz fogadalmat tettek, melyek betartását szigorúan megkövetelték a szerzetesek. Ezek a legsúlyosabbtól kezdve a következők voltak:

• Tartózkodás bármilyen élőlény megölésétől. (Még egy szúnyognak vagy bogárnak sem onthatják ki az életét.)
• Tartózkodás a lopástól. (Ennél még szigorúbban értelmezve: tartózkodás minden dolog elvételétől, amit nem nekik adtak.)
• Tartózkodás mindenféle szexuális tevékenységtől.
• Tartózkodás hazugságok mondásától. (Szigorúan értelmezve minden olyan dolog kimondásától távol kellett tartsák magukat, amely nem voltak igazak vagy feleslegesek voltak. Így a viccektől is.)
• Tartózkodás alkoholok használatától és minden olyan anyagtól, amely meggondolatlanná, figyelmetlenné tesz.

Ez az öt alapelv a kolostoron kívül élő személyek számára is mindennapi szabály volt, amelyre az emberek hetenként újabb fogadalmat tettek.

• Tartózkodás a délutáni evéstől.
• Tartózkodás mulatozástól, szépítőszerektől, illatszerektől.
• Tartózkodás a túlságosan magas és kényelmes ágyban való alvástól. (Ezért a gyerekek a földön matracokon aludtak, a szerzetesek egy durva szövésű pokróccal leterített kőágyakon, cellájukban)
• Együttérzést mutatni minden élőlény iránt.
• Tartózkodás a pénz, arany- és ezüsttárgyak érintésétől, elfogadásától és kezelésétől.

A tanulók a fenti fogadalmat minden nap hangosat elmondták, mely célja az volt, hogyha megszegték valamelyik fogadalmukat, akkor újból érezzék a fontosságát, és egyben mentesüljenek az esetleges rossz érzésüktől. Másrészt a szöveg a szó szerinti bemagolás révén elfelejthetetlenül beivódjon a gondolkodásukba. A tanítási órák négy életkori csoportban zajlottak. A Mesterek gyakorló szerzetesek voltak, köztük volt olyanok, akik maga szintű harcművészeti ismereteik révén különleges foglalkozásokat tartottak. A mesterek minden hét végén kikérdezték a gyerekek tudását, mely ellenőrzések a tanítások megértésére és a harcművészeti tudásra irányult. Minden hónap végére négy vizsgán kellett a gyerekeknek átesniük. A jelentősebb vizsgák azonban évente voltak. Az első időszakban a gyakorlók feladata a tanítások közös szó szerint magolásán keresztüli tudás megszerzése volt. Emellett meséket és Buddha életének történeteit hívták segítségül a megtanult anyag megértéséhez. Kínában nagy hagyománya volt a tanmeséknek, melyen keresztül a harcművészeti technikákat és a belső módszereket is magyarázták. Később a szerzetesek által összeállított iratok szerint haladt a tanulás, ahol a megértésen alapuló elsajátítás volt a fő szempont.

A 9-13 éves gyermekek csoportja a szükséges buddhista szövegeket és alapelveket tanulták meg. Ezek megértése, szó szerinti megtanulása segítette a folyamatos vallásgyakorlást, a szertartásokon való részvételt:

Három Menedékvétel, azaz oltalomvétel a Buddhában, Dharmában és a Szanghában. A szútra rámutat a buddhizmus három fő alapelemére. Az első Buddha, aki megvilágosodott személyével a legnagyobb tanító és egyben a buddhista gyakorlás célja. A második a Dharma, mely nem más, mint a Buddha által átadott tudás és módszer, amellyel a cél elérhető. A harmadik a Szangha vagy a gyakorlók közössége, amely az együttes élmény és a közös erőfeszítések miatt folyamatos biztatást jelent a cél felé vezető úton.

A Tíz Fogadalom. Előnyeik és megszegésük következményei. A moralitás előnyéről az egyik híres szerzetes így ír:

„Mily Édes is a moralitás illata,
Mily csodálatossá tesz öltözéke,
Senki sem kerülhet vélük az alacsonyabb létszférákba,
Nemes moralitás, te adsz biztos menedéket.”

A tanítványok számára a Mesterek és Tanítóik világossá tették: nem azért kell betartani a szabályokban foglaltakat, mert különben a tanárok megbüntetik őket, (erre amúgy is nagyon ritkán került sor), hanem azért, mert a viselkedés önmagában a negatív következményeit hordozza. Így az a személy, aki elvette egy élőlény életét, ezekkel a következményekkel kerül szembe: fizikai károsodás, amely az érzékszerveket érinti, betegségek kialakulása, erőtlenség, hatékonyság hiánya, veszélyes helyzetekben pánikállapot létrejötte, öngyilkosság, gyilkosság áldozatává válás, elmagányosodás, rövid élet. Aki a lopás vétségét követi el, a következőkkel számolhat: elszegényedés, szenvedések, éhezés, kielégületlenség, tulajdon elvesztése a vállalkozás vezetésére való alkalmatlanság miatt, szerencsétlenség, amely a betöréseket, környezeti katasztrófákat is magában foglalja. A hazugságok a következőket vonják maguk után: beszédszervi rendellenességek, egyenetlen fogazat, kellemetlen szájszag, száraz bőr, érzékszervi problémák (gyengén látás, nagyothallás), deformitások a testen, másokra való hatás képtelensége, durva beszéd, kiszámíthatatlan viselkedés. Ezzel együtt a hazugságokat mondó ember nem kerül magas pozícióba vagy magas társadalmi státusba. A következmények – összhangban a buddhizmus elveivel – természetesen nemcsak a közeli jövőnkre hatnak, hanem a következő életekre is befolyást gyakorolnak.

Az első öt szabály megszegése esetén a tanulónak le kellett vetnie a szerzetesi ruhát, és távoznia kellett a Kolostorból. De ez nem jelentette azt, hogy nem térhetett vissza a későbbiekben. A második öt szabály megszegése esetén büntetésben részesítették a gyakorlót, amelyek között a vízhordás, takarítás, söprés volt a legjellemzőbb.

Test 32 Összetevőjének Megismerése. A test részeinek és összetevőinek megismerése feltárja az emberi működés anyagi alapjait, ami nagy segítséget nyújtott a meditáció alatt annak belátásához, hogy minden testi és tudati funkció összefügg. Ezt a harcművészeti gyakorlással is alátámasztották a Mesterek. Azok a gyakorlók, akik már túlhaladtak az alapok megismerésén és elsajátításán, a Nei Gongban közvetlenül is megtapasztalták.

75 Viselkedési Szabály. Ezek a szabályok részletes útmutatást nyújtottak a szerzetesi ruha viseléséhez, használatához, a hangos beszéd elkerüléséhez, az adománygyűjtés során elvárt viselkedéshez, az evés alatti helyes magatartáshoz, a tanulás során megkövetelt viselkedési normákhoz. Külön szabályrendszere volt a Mesterekkel, tanító szerzetesekkel való kapcsolattartásnak. Illemszabályok ezek, amelyek a gyerekek minden tevékenysége során segítségül szolgáltak. Ezek a szabályok mutatták meg a gyerekeknek, hogy minden cselekedetüknek jelentése van, megtanították őket, hogyan tiszteljék saját testüket, a másik társukat, ruhájukat, a környező tárgyakat. A 75 szabály memorizálásának célja az volt, hogy a gyerekek tudatosabban mérlegeljék a viselkedésüket, figyeljenek a cselekedetet megelőző szándékaikra, és korrigálják azokat, ha szükséges. A tanítványok a szentiratokat és történeteket is tanulmányozták.

Tanítás A Megvilágosodás Lényegéről. A megvilágosodás elérése nélkül az emberek, bármilyen jó szándékúak is, elkövetnek káros cselekedeteket, amelyekkel még nehezebb helyzetbe sodorják magukat és társaikat. Ebből a körforgásból csak a vágyakról való lemondás, a tudatlanság eloszlatása és a harag megszüntetése vezethet ki. A megvilágosodás elérésének négy szakasza van, amelyek egy-egy állomásai az előbb említett tudati változásnak.

Sakyamuni Buddha 5 Életének Megismerése. Élettörténete egyben a megvilágosodás elérésének példáját is adta, valamint annak a módszernek a megértését, amellyel a tudat fejlesztése vált lehetségessé. A tanulók megismerték azt a hét ünnepnapot, amely Buddha életével függ össze.

Tanítás A Kilenc Előnyös és Hátrányos Jellemvonásról és Hatásaikról. Ezek között beszéltek az erőszakosság megcsúnyító, a tolerancia megszépítő hatásáról. A féltékeny ember a magánytól szenved, a megértő társra lel. A fösvénység szegénységhez vezet, az adakozó gazdaggá válik. Az érdektelenség eredménye a butaság, az érdeklődő megbölcsül.

A Tíz Megfelelő és Káros Cselekedet Megismerése, amelyek a beszédre, gondolatokra, viselkedésre vonatkoznak. Ezek azok a tényezők, amelyek az egyén szennyezett vagy tiszta tudatállapotát létrehozhatják. A tanulók ezúton tanulták meg a káromkodás vagy a pletyka negatív hatását, ugyanígy rájöttek, milyen veszélyes ellenségeskedést szítani a beszéd útján.

Ezekre az ismeretekre épült annak a Tíz Cselekedetnek a megismerésére, amelyek megalapozták a pozitív szándék kialakulását. Ezek: felajánlások nyújtása, a moralitás gyakorlása a beszéd, gondolkodás és cselekvések terén, meditációs gyakorlatokkal a koncentráció fejlesztése és ezzel a tudat tisztítása, elfogadása azoknak, akik méltóak arra, segítség másoknak értékes cselekedeteikben, a hasznos tevékenységek megosztása másokkal, örömmel méltányolni mások értékes tevékenységeit, figyelem a tanításokra, a tanultak gyakorlása elvárások vagy dicséret igénye nélkül, helyes elképzelések kialakítása a tanultakról.

A gyakorlók megtanulták a boldogságot és áldást hordozó tanokat is. Eddig a kolostori viselkedéssel összefüggő ismeretekre esett nagyobb hangsúly, míg az ezt követő szakaszban a mindennapi boldogulás életvitelbeli jellemzői kerültek a középpontba. A megtanulandó szöveg szerint:

„Légy tanult a művészetek és az általános műveltség terén,
Légy képzett szakmai téren, hogy a megélhetésed biztosított legyen,
Légy képzett a személyes kapcsolatok mezején,
Légy képes kedvesen, megfelelő módon és udvariasan beszélni.”

Ezt követően a 98 Intelem és Tanács következett, amely részletesen taglalja a szülőkkel, tanárokkal, társakkal szembeni kötelezettségeket. Példaként álljon itt néhány az intelmekből:

• A szülőkkel szemben soha nem szabad megvetően, szemtelenül viselkedni.
• Ne akarj előnyhöz jutni vagy erőfölénybe kerülni a társaddal szemben!
• Öltözz megfelelően, ha iskolába mész!
• Sohase kiabáld, hogy „Tűnj el!”
• Ne csámcsogj evés közben!
• Ne beszélgess, ne verekedj, mikor a tanító vagy a többiek pihennek!
• Légy pontos, bölcs, jó és tudatos!
• Vigyázz, hogy ne zavard meg a tanár előadását!

A 14–19 éves tanítványok csoportjának buddhista képzésük alapanyagát a Buddha tanításainak három csoportjából az utolsó adja, amely analitikusan és szisztematikusan tárja fel a végső valóság természetét, magában foglalja a pszichofizikus jelenségek megértését, melyek mentesek az állandóság tényétől. Az irat már nem a szó szerinti magolásra épül, hanem példákon, rövid, szemléletes történeteken keresztül tárja fel a buddhista filozófia és lélektan alaptanításait. Az irat szinte tudományos részletességgel tárgyalja tudatunk felépítését és jellemzőit, a tudatállapotokat – beleértve a káros tudatállapotokat is –, a hasznos viselkedésformákat, az élet célját és a létezés törvényét, a halál természetét és az újjászületés jellemzőit. A jegyzet végén megismerhették a gyakorlók a létezés Buddha által leírt 31 szféráját, a Föld keletkezésnek és elmúlásának történetét. Mindezen túl a fiatalokat érintő kérdésekkel is foglalkoztak: a táplálkozás értelme és helyes módja, a házasság jelentősége, a szégyenérzet hasznos és káros válfajai. A gyakorlók a tananyagokból hetente vizsgát tettek kérdések megválaszolása útján. A kérdések a bemagolt szövegek részleteire kérdeztek rá, illetve a szövegek magyarázatát firtatták. Az értékelésnél nem osztályzatokat, hanem amolyan százalékos eredmények alapján döntötték el a megfelelő szintet. A negyedik hét végén az eredményeket figyelembe véve állapították meg a legjobban teljesítő gyakorlókat, akik külön jutalomban / ajándékban részesültek. Azonban minden tanuló kap ajándékot, így ezzel is biztatták őket az adakozás gyakorlására.

A koncentráció fejlesztése, a meditáció és a NeiGong

Az V. században a belső gyakorlatokat oktató Kolostorok bőkezű állami támogatásban részesültek, a képzések és gyakorlások fejlődésnek indultak. Ezt az időszakot nevezhetjük a waidan korszak kezdetének, ahol az alkímia és a gyakorlatozás annyira elterjedt volt, hogy az akkoriban Kínában népszerű buddhizmus követői is alkalmazták azokat. Példaként : Huisi (i.sz. 515-557) aki buddhista szerzetesként alkalmazott taoista módszereket, akárcsak tanítványa, Zhiyi (《智顗》 538–597) , a Tiantai 《天台宗》 szekta alapítója volt, aki a hosszú élet elixírje révén remélte, hogy megérheti Maitréja eljövetelét.

A Shaolin Kolostor különleges volt a buddhista kolostorok közt. A Liang Dinasztiában ez volt az a hely, ahol a Chan és a Harcművészet sajátos kölcsönhatása mind a vallás mind pedig a kungfu hihetetlen fejlődése elindult. Boddhidharma testgyakorlatai a megvilágosodás elérését segítették, melyek alapvetően belső alkímiai módszereknek tekinthetők. A külső, fizikai Rou Gong gyakorlatok és módszerek kialakulásában nagy szerepet játszott a Yi Jin Jing (易筋经) - Az inak és izmok átalakítása. Ez a gyakorlatsor a testet készíti fel fizikailag a belső gyakorlásra és a belső átalakítási folyamatokra A másik, a Xi Sui Jing (洗髓经) - A velő átmosása- segítségével a csont-, gerinc-, és agyvelőt a Buddhaság állapotának elviselésére azzal a feltételezéssel, hogy ha a testet megfelelő állapotba hozzák, a halhatatlanság vagy a „Buddhaság” könnyebben elérhető. Ebben az időszakban élt Sun Si Miao (孙思邈) (i.sz. 581-682), akit az orvoslás királyának tartottak - egyik művében – melynek címe „Alapvető útmutatások a Nagy Tisztaság Elixírjének könyvéből” (Tai Qing Dan Jing Yao Jue, 太清丹經要訣) – különféle wai dan (外丹) módszereket gyűjtött össze. A buddhizmusnak e gyakorlásban erőteljes szerep jutott. Tanainak hatására már korábban tökéletesedtek a halhatatlanság elérése használt technikák; légző- és testgyakorlatok, vegetáriánus táplálkozás, valamint nagyobb jelentőséget kezdtek tulajdonítani az erényes életmódnak, melynek normái erre a korra kezdték elnyerni általános jelentőségüket. A külső, fizikai anyagok átalakítása helyett (taoista neidan) mindinkább a belső energiák finomítására helyeződött át a hangsúly. Ennek megfelelően minden hajnalban és napnyugtakor a szerzetesek légző- és meditációs gyakorlatok segítségével igyekeztek egyesíteni testükben a yin és yang energiákat, mely gyakorlatok a hallhatatlanság csírájának az „embrió” kialakulásához vezettek. A korszak egyik legnépszerűbb alakja Lü Dong Bin 《呂洞賓》 (született: 796), taoista volt. A belső alkímiát egy Zhong Li Quan 《钟离权》 nevű halhatatlantól tanulta, majd ő maga is halhatatlanná vált, és több mint négyszáz évet élt meg. Egyike a taoista nyolc halhatatlanként (ba xian) ismert alakjának. Gyakorlatit buddhista szerzetesek is átvették és gyakorolták – formálva ezzel az autentikus kínai harcművészetet.

A rendtartásból kiderül, hogy már a gyermekek első csoportjaitól kezdve naponta két alkalmat teremtettek a tanító szerzetesek a nyugodt meditációs gyakorlásra. A világon ismert sokféle meditációs módszer közül az eredeti formát gyakorolták, a történelmi Buddha tanításai szerint (dhyana). Ebben a tudat egy meghatározott tárgyra irányul és a csapongó gondolatokat nem engedi felbukkanni. A meditáció révén az intellektuális képességek kiterjednek és a tudás ereje oly módon növekszik, hogy megjelenik a dolgok valódi természete. A koncentráció ilyen módon való fejlesztése természetesen a tanulási képességeket is megsokszorozza, valamint a gyerekek az átélt élmények nagyobb fokú tudatosítására váltak képessé. A szerzetesek szerint az a tanítvány, akinek figyelme gyenge, egy lyukas edényhez hasonlatos, mivel bármennyi vizet töltenek bele, mindig kifolyik belőle. Ugyanígy csak a helyes koncentráltság segítségével tarthatók meg a kívánt ismeretek. A kontempláció a meditáció magasabb szintjét jelenti, amikor a figyelem már olyan mértékben fejlett, hogy a gyakorló számára megnyílnak az intuíció csatornái. Ekkor kezdődik a harcművészet magasabb szintű gyakorlása, ekkor az alapgyakorlatok mellett a Nei Gong -al is foglalkozniuk kellett, mely során a tudat, a gondolatok olyan tiszta állapotba kerülhetnek, mint egy ragyogóan áttetsző tükör. Ezúton a dolgok felszíni jellemzőin túl a lényegi tulajdonságok megismerésére nyílik lehetőség. Érzékelhetővé válik a qi keringése, minőségei és a külsö/belső hatások következményei is. Buddhista szempontból ily módon a gyakorlók számára lehetővé válik a káros cselekedetek hátrányainak és a hasznos cselekedetek előnyeinek felismerése.

Az autentikus harcművészet kolostori gyakorlása a meditáció két fajtáját, az ülő- és a járómeditációt párhuzamosan szorgalmazza. A járómeditációt a gyerekek is végezték, minden közlekedéskor, melynek lényege, hogy a mozgásukat teljesen lelassítsák, a szemüket a földre szegezték, így nem néztek körül, csak a saját testükre figyeltek. Ez a gyakorlat náluk a magas szintű harcművészeti és a későbbi Nei Gong (内功) gyakorlásra való felkészítést jelentette. Ebben az esetben a tudatosság és koncentráció fő tárgya a láb és a test mozgása volt: az emelkedő és mozduló, majd földet érő lábfej és talp. A gyakorlat qi gong megközelítése során azonban az alsó Dan Tian és a könnyűvé váló csípő volt fontos. A lépés mozdulatsorának részletesebb feltárásához a mozgás teljes lelassítása volt szükséges. Hatására a gyerekek sokkal tudatosabban mozdultak, mozgásuk a koncentráció fejlődésével összerendezettebbé váltak, az állóképességük megnőtt. Zhang Er Yu (张尔雨) Mester szerint a „Séta a Hegyen Gyakorlat” a Rou Gong Quan olyan alapgyakorlata, amelyben a lecsendesülő tudat felfogja a belső változásokat, így segíti a belső tapasztalást. A járómeditáció kiterjed a járás közben végzett munkák koncentrált megfigyelésére is, így a söprésre, takarításra, a formák és a harcművészeti technikák összehangolt mozdulataira. A lassú mozgás során szemlélhető a kéz, test mozgása. Eljutottak arra a koncentráltsági szintre, hogy saját cselekedeteik előtt megjelenő szándékokat is mérlegelni tudták, hiszen a lelassult mozgás lehetőséget nyújtott ennek felismerésére is. A szándékok mérlegelése és ellenőrzése a kolostori képzésen részt vett gyerekeket magabiztossá tette és kiszolgáltatottság érzését csökkentette: átélte saját tudatosságát és döntési lehetőségeit.

A Tang Dinasztia korában a Rou Gong gyakorlatok csak kialakulóban voltak ahhoz képest, amely fejlődésen és kiteljesedésen a követő időszakban áthaladtak. A Kolostorban egy szűk, szerzetesi gyakorlói közösség alakult ki, akik minden hajnalban és szabadidejükben a technikák és a módszer csiszolásán fáradoztak. Egymásra épülő harcművészeti gyakorlásaikat a buddhista szútrák tanulmányozása mellett a régi klasszikusok másolásával egészítették ki, így kerestek az egyre sokasodó kérdéseikre válaszokat. (pl. Lao Zi, Zhuang Zi és Lie Zi műveit, az Öt változó állapot tanát (Wu Xing, 五行), a Változások Könyvét (Yi Jing, 易經)). Hozzájuk csak egészséges, tapasztalt és gyakorló szerzetes csatlakozhatott, olyan szerzetes, aki felnőtt egyike volt azon gyermekeknek, akik már korai éveiket is a Kolostorban töltötték. Szerzetesként a hús, kenyér és a magvak fogyasztásától tartózkodtak, azonban később már szinte semmit sem ettek. Belső gyakorlásaik révén a környezetükben található erőtejes energiákkal kapcsolódtak össze, pl. nagy erős fák, patakok vagy hegycsúcsok energiáival táplálták testüket. Felhagytak mindazokkal a dolgokkal, amelyekhez az érzékszervek vonzódnak. Ezek a szabályok azt a célt szolgálták, hogy megszüntessék energiáik szétszóródást és felhalmozódjanak. Úgy tartották, hogy az így felhalmozott energiák adják a szellemi fejlődés alapját, így megteremthető a természettel a harmonikus kapcsolat, elérhető a Buddhaság. A Nei Gong folyamatát napi tisztító Qi Gong gyakorlatok támogatták. A szervezet megtisztítása azt a célt szolgálta, hogy a testet kívül-belül minden szennyező anyagtól megszabadítsák, mivel a szervezet öntisztító folyamata révén folyamatosan próbál szabadulni a szennyező anyagoktól és ehhez nagy mennyiségű energiát használ fel, melyek gátolják a szellemi fejlődést. Gondosan összeállított, szigorú étrenddel kívánták ezt elérni, de ennek ellenére úgy találták, hogy a test még mindig mérgeket halmoz fel. Ezért a későbbiek folyamán erőteljes Qi Gong gyakorlatokat és különleges (gyógy)növényeket használtak a test megtisztításához. Egy ötfajta gyógynövény virágainak keverékéből főzött teát az emésztőcsatorna, egy másik, gyökerekből és levelekből főzött teát pedig a vér tisztítására használták. Más teakeverékek föloldják a testben lerakódott megalvadt vért, eloszlatják a felgyülemlett pangó qi-t, valamint helyreállítják a rendellenesen működő szervek egyensúlyát. Mindemellett mindennapi méregtelenítő gyakorlatokat végeztek, hiszen még a belélegzett levegő is tartalmaz port és egyéb szennyező anyagokat, amelyeket folyamatosan el kellett távolítani.

A méregtelenítés után következhetett a belső munka, amely a Tűz és a Víz szabályozásán és ezek energiáinak visszafordításán, majd megtisztításának módszerén alapult (Kan és Li Elmélete). A Rou Gong -ban formákra, ütésre és rúgásokra nem kell gondolnunk, hanem egy nyújtási-lazítási gyakorlatokat is tartalmazó módszertanra, mely a magasabb szintű belső gyakorlás alapja. A test közepében található egy függőleges energiacsatorna, amely a fejtetőt (baihui, 百會), és a gátat (hui yin, 會陰) köti össze. Ezen a csatornán kell a yang jellegű energiát lefelé, a yin jellegű energiát pedig felfelé mozgatni. A két energia a középső dantian magasságában találkozik és egyesül.

A kolostori képzésen részt vevő gyerekek ilyen magas szintű Nei Gong-ot nem tanulhattak, hiszen testük és testi képességeik fejlődésben-, kialakulóban van. Nei Gong-ra 25 éves kor után lehet sort keríteni. A Mesterek a gyerekeket fokozatosan kezdték felkészíteni a későbbi magas szintű gyakorlásokra. Meditáció gyakorlása során félig csukott szemmel mozdulatlanul kellett ülniük és befelé figyeltek. A megfigyelés tárgya saját hasi mozgásuk a légzés hatására, illetve az érzékszerveken keresztül beérkező ingerek voltak. A megfigyelést folyamatosan tudatosították a belső jelzésekkel. Ennek során magukban megjegyezték, hogy éppen emelkedik vagy süllyed a hasuk, hallanak vagy éreznek, milyen fájdalmaik jelentkeznek. A hasi mozgás nyomon követésével egyrészt gyorsan fejlődött koncentráltságuk, másrészt ismereteket szereztek a testi működéseikről, a változások természetéről. Az ülő meditáció fejlődésével a következő jelenségek megfigyelésére nyílt lehetőség:

• a be- és kilégzés megfigyelésével a külvilág és a test egymásra hatásának, egységének átélése;
• testi folyamatok kialakulása és egymástól való függése;
• az érzések természete, változásuk jellege;
• a gondolatok természete és változó jellege;
• a fájdalom természete, keletkezése, elmúlása;
• a testi adottságok változó és tökéletlen jellege (kontempláció a hajon, bőrön, a testi jellemzőkön és az öregedés folyamatának visszafordíthatatlanságán);
• a halál elkerülhetetlensége, amely a tárgyi környezetről és a saját testi és anyagi tulajdonokról való lemondást követel.

Az ifjú tanítványoknál az említett megfigyelési szempontok csak a koncentráltság bizonyos szintjén kerültek gyakorlásra. Az életkori különbségek is nagyban befolyásolták magának a témának megválasztását: például egy 10 éves gyereknek a levegő ki- és beáramlását, illetve érzéseinek változó jellegét kell megfigyelnie, míg egy 16 éves gyerek kontemplációjának középpontjában már a halál elkerülhetetlensége vagy a testi tulajdonságok átmeneti jellege állhatott.

A Kolostorban a koncentráció fejlesztése azonban nem csupán a kijelölt ülő- vagy járómeditációk idejére korlátozódott. A teljes figyelem és tudatosság a nap egész tartama alatt követelmény volt a gyerekek és a szerzetesek számára. Például az evés során is saját mozdulataikra kell figyelniük, magukban jelezve, hogy éppen mit csinálnak, mit éreznek, mi a felmerülő szándékuk. Emiatt sokkal lassabban folytak a tevékenységek. A folyamatos figyelés kezdetben nagyon fárasztó volt a gyerekek számára, hiszen a kolostori élet túlságosan eltérő követelményeket támasztott az eddig megszokott életvitelükhöz képest. Azonban a közösséghez tartozás olyan döntő fontosságú volt, hogy semmiképpen sem akartak a többiektől eltérően viselkedni. A képzésben már többször részt vett, idősebb gyerekek jó példát mutattak a kisebbeknek a megfelelő viselkedés követéséhez. Emellett a kolostorokban a képzés ideje alatt is éltek olyan felnőttek, akik komoly harcművészeti és meditációs gyakorlatokat végeztek, s így jó példát szolgáltatnak a napközbeni találkozások, séták, étkezések során a követendő példa szempontjából.

Talán meglepő, hogy egy ilyen rendkívüli (buddhista) módszer a halhatatlanság elérését, a xian (ld: 仙/仚/僊) állapot megvalósítását a megvilágosodáshoz vezető út értékes állomásaként tünteti fel, melyre aligha a halálfélelem indította e magas szintet megvalósított Mestereket. Belátható azonban, hogy ez egyfelől rendkívül értékes lehetőséget kínál a szellemi gyakorló számára, hiszen hosszabb idő áll rendelkezésére a megvilágosodás eléréséhez; másfelől a szellemi fejlődést hátráltató betegséggel, öregséggel járó fizikai legyengülést és szellemi leépülést késleltetheti, megfelelő testi-szellemi gyakorlás révén pedig többé-kevésbé elkerülheti. A halál azonban végül így sem kerülhető el. Ding Yang idős korában igyekezett módot találni arra, hogy gyakorlása eredményét megőrizhessék szerzetesei, és nehezen megszerzett tudásuk és képességeik halálukkal ne menjenek veszendőbe. Arra nem volt semmi biztosíték, hogy e módszer fennmarad, ezért vált fontossá a tanítás pontos átadása, az emberi test átalakításának művészete.

„A katona a harcmezőn a feljebbjárója utasításait kell hogy kövesse.
A tanuló az elméjéből feltörő káros tudatállapotokkal küzd,
s ha ebben a harcban győzni akar, követnie kell a tanára utasításait.”

A kolostori oktatásban részt vevő szerzeteseket személyesen választották ki. A tudáson túl azonban még fontosabb elvárás volt a sokéves meditációs tapasztalat és a viselkedési tudatosság, ugyanis a meditáció illetve a Nei Gong magasabb szintjén a logikus gondolkodás mellett az intuitív tudásnak jut nagyobb szerep, amely elengedhetetlen volt a gyerekekkel való egyéni bánásmód kialakításánál. A jó tanító így vált képessé ugyanazon vétség elkövetésénél mérlegelni azt, hogy az adott gyerek számára melyik reakció lenne a legmegfelelőbb. Így alakul ki az autentikus kínai harcművészetben nélkülözhetetlen Mester- Tanítvány kapcsolat. Bár általában a Tanítók csupán pár hónapot töltöttek el egy-egy gyerekkel, így nem volt idő arra, hogy mindenkit mélyebben megismerjenek. Intuitív képességüket és meditációs-, harcművészeti jártasságukat azonban nap mint nap használni tudták különböző helyzetekben. Bölcsességük és tudati kontrolljuk olyan magas szintű volt, hogy sokszor szavak nélkül is tudnak hatni. Természetesen a gyerekeket megtanították, hogy nagyfokú tiszteletet mutassanak a Mesterek iránt, de a kényszerítésnek itt sem volt semmi értelme, a gyerekek nagyon is jól érezték, hogy adott tanár milyen mély szinten képes őket megérteni. A Tanítók nagy hangsúlyt fordítottak arra, hogy következetesen határozzák meg az elvárásokat és következetesen is viselkedjenek. Ez valódi biztonságot nyújtott a gyakorlóknak. Egy Mester személyes énjét amúgy is háttérbe szorította a szerzetesi élet választásával, így a mindennapokban sem mutatta a gyerekeknek szeszélyeit, gyengeségeit, akárcsak személyes vágyait. Az indulati kontroll olyan magas szintű, hogy amikor egy gyerek helytelen magatartására mutattak rá (megszidták), ebből is a mérhetetlen szeretet és elfogadás áradt. Már túljutottak azon, hogy a gyermekek magatartási zavarait saját, személyes sérelmüknek fogják fel. Saját koncentráltságuk képessé tette őket arra, hogy maguk és a környezetük számára – az előzőekben már említett módon – biztonságosan tudtak viselkedni és tanítani. Mindezen túl, a Mesterek pontosan tisztában voltak azzal, hogy az oktatás nagyon sok lemondást követel, nagyon fárasztó és megterhelő is lehet, így valódi elismeréssel fordulnak a gyerekek és tanítványaik felé.

❀ ❀ ❀

Függelék

A Rou Gong 《少林柔功》 hivatalos templomi gyakorlatai:

• Ba Duan Jin 《八段锦》,
• YiJinJing 《童子功十六式易筋经十二式》,
• ❀ Chan Yuan Gong 《禅圆功》
• ❀ Liu He Gong 《六合功》
• ❀ Luo Han Shi San Shi 《羅漢十三式》
• ❀ 《羅漢十八式》
• Feng Bai Liu Gong 《风摆柳功》,
• Jing Gang Quan 《金刚拳》,
• Yi Zhi Jin 《一指金》,
• Ba Me Di Yi Duan Gong 《八门第一段功》.

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2016 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

❀ vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心. Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017 How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings