Shaolin harcos szerzetesek öröksége



   



Shaolin harcos szerzetesek öröksége - 《少林僧兵的遗产》

禅拳合一

❀ ❀ ❀

Előszó

Shaolin a külső harcművészeti stílusok olvasztótégelye. Szerzetesei számos stílust dolgoztak ki, tanítványaik pedig e stílusok elterjedésében játszottak kiemelt szerepet. Híres szerzetesek közé tartozott Tiezhai (铁斋), Zhishan (致善), Zhiguo (致果), Tianhong (天虹), Zhanju (湛举), Wumei (五枚), Gulun (古轮), Miaoxing (妙兴), Zhenxu (贞续), Degen (德根) Mesterek. Kína szerte sok templom tartozott a Shaolin rendhez. A déli templom Jiu Lian Shan hegyen, a Fujian-i Putian-ben (福建莆田九连山) (akkor Xinghua néven (興化) ismert) jött lérte a Sui és a Tang dinasztia éveiben. Fu Yu Mester (福裕禅师, 1203-1275) a Yuan-dinasztiában öt Shaolin Templomot emelt: Helin-nél a külső-mongol területeken (外蒙和林, Halahelin, a korábbi Hang Ai tartomány, ma: Mongólia), Pan Shan-on Ji Xian-nél, Tian Jian-nál (天津蓟县盘山), Chang An -ban (长安), Tai Yuan-ban (太原) és Luoyang -ban (洛阳). Templomok jöttek létre Jiu Ding Lian Hua hegyen Shandong tartományban (山东九顶莲花山), Ba Fan She Taiwanon (台湾八番社), az Emei hegységben Sichuan tartományban (四川峨眉山). Így 10 kolostor állt összesen, amely a Yuan Dinasztia alatt a harcművészet terjedésében kiemelt szerepet játszottak. Számos iskola ápol szoros kapcsolatot Shaolinal, még Wudang és Emei is innen származtatja művészeteit. A Shaolin ágai közt a harcművészet fejlődése szempontjából legjelentősebb a déli Templom volt, ahol a Mesterek a Nan Quan -t (南拳) hozták létre. A Wu Quan (五拳) volt az alapja minden más (déli) harcművészetnek, ahol úgy tanítják, hogy a Sárkány testesíti meg a szellemet (龙拳练神), a Tigris a csontok (虎拳练骨), Leopárd az erő (豹拳练力)-, a Kígyó a Qi (蛇拳练气) gyakorlását szolgálja. A Daru stílusa a Jing gyakorlását (鹤拳练精) valósítja meg. Nagy templomai közt az első a Chuang Shaolin (闯少林), a második a Lu Shaolin (卢少林), a harmadik a Wen Shalin (文少林) negyedik az Ao Bu Shaolin (拗步少林), az ötödik a Wu Shaolin (武少林), a hatodik a Shen Hua Shaolin (神化少林), a hetedik az 1983-ban, Shi Yong (释永) által újjáépített Songshan Shaolin (嵩山少林寺). Shaolin hagyatéka a "Három Család (三大家)" (Hong 红家少林-, Kong 孔家少林-, és Yu 俞家少林) és a "Négy Irányzat (四大门)" (Dasheng 大圣门-, Luohan 罗汉门-, Erlang 二郎门-, és Weiji 韦驮门). Ezek mellett számos stílus alakult ki, köztük Liu He (六合), Baji (八极), Pigua (劈挂), Tongbi (通臂), Taizu (太祖, mint a császári Taizu Ököl mely a Song Dinasztia első Császára számára alakították ki), Yanqing (燕青), Huaquan (华拳), Chaquan (查拳), Mizong (弥宗), Dongli (动力), Mingtang (明堂), Shaojiao (沙脚), Chuojiao (戳脚), Ditang (地趟), Hongquan (洪拳), Fanshou (翻手), Houquan (猴拳), Tanglang (螳螂), Zhuiquan (醉拳), Yongchun (咏春) ...

... a viszálykodó hadurak hatalomért folyó harcai után a Shaolin templom békés szerzeteseire hárul a feladat, hogy ápolják a sérülteket és próbálnak védelmet biztosítani a gyengéknek és a szegényeknek. Részlet a "Shaolin" c. filmből (2011), amely a kolostor Qing dinasztia utolsó éveiben játszódik

Bevezetés

A Shaolin Templomok-, és harci szerzeteseinek hosszú történelme és kivételes hagyománya van. Az idők során az északi és déli Templomok többször leégtek majd újjáépültek. Ezek ellenére - a számos megsemmisülés és megpróbáltatás után is - szent helyek maradtak, ahol a Chan és a harcművészet gyakorlása sohasem szűnt meg. Az 1500 év alatt több időszakban volt teljesen zárt és kihalt. Azonban ezekben az időkben is voltak szerzetesek, akik titokban tovább gyakorolták a vallást és a harcművészetet. Már a korai időkben Kína-szerte tisztelték a szerzetesek bátorságát, akik a kor talán legmagasabb fokon képzett harcművészek voltak. Példaképei az erényes és szellemi magaslatokat elért harcosoknak. Harcművészetük, életmódjuk nagy figyelmet és érdeklődést kapott, technikáik számos-, ma létező stílus kialakulását építették, befolyásolták. Furcsa módon harcművészetüknek pacifista születése volt, amely a Buddhista spirituális filozófia és a Taoizmus egyesüléséből született. Az első Shaolin templom Henan tartományi, ShaoShi Hegy (少室山) északi oldalán épült, Xiao Wen császár (魏孝文帝, 467.10.13.-499.4.26) rendelete alapján a korai, északi Wei-dinasztia (386 - 534) idején, egy indiai buddhista szerzetes Batuo (Dhyana Mester Buddhabhadra, 跋陀) felügyelete alatt. Úgy mondják, később Ő lett az, akit nagy, kövér és Nevető Buddhaként ábrázolnak (笑佛). A templom eredetileg egy kerek pavilon volt, ahol a szerzeteseknek az indiai buddhista iratokat fordították.

Buddhizmus és Taoizmus Kínában

65-ben telepedett le az első Mahayana (Nagy Kocsi) buddhista közösség Kínában az ősi kereskedelmi selyemút-, India és Kína közti szakaszán. Ez a település olyan időszakban épült, amikor sok feudális királyság uralkodott. A nép számára ezek nehéz idők voltak, melyben megnyugvást jelentett a hit, így a már hagyományokkal is rendelkező Taoizmus hitvilágát követték. Ez a létezés magasabb formáját hirdette: utat a természetes elemi és szellemi erőkhöz. Sokan kiábrándultak a számtalan mesterséges magatartási szabályok által elrendelt konfucianista törvénykedésből, melyek hirdették, hogy a társadalmi-politikai problémákat a rendeletek és törvények megoldják. Taoizmus - talán épp ezért - igen gyorsan terjedt az átlagemberek körében is, kifejezetten markáns térhódítása Kína déli régiójában volt tettenérhető. Mahayana buddhizmus is hitt a "világi élet haszontalanságában", azonban a szenvedés megtűréséért tartott spirituális prédikációk helyett a szútrák recitálására és a jócselekedetekre buzdított. Így elérhető a végső cél; a Megvilágosodás, azaz a belépés a Nirvanaba (Tiszta Föld). Amikor a buddhizmus Kínába ért, vonzó szellemi érzékenysége felkeltette az írástudók, hivatalonok és a nemesek figyelmét. Így kezdődött el a kínai szokások és gondolkodás formálása az indiai kultúra és filozófia által.

316-ban Kína szétesett a háborúzó törzsi államok viszálya miatt. Északi területeit barbár törzsek szállták meg. Erre a korszakra a "nagy ébredés" volt a jellemző: a vallásos buzgalom számtalan templomot és kolostort emelt szere az országban. A Buddhizmus és a Taoizmus terjedt, követőik erőszakos hatalmi harcaiban azonban a buddhizmus lett meghatározóbb "erő". Idővel Indiában és Kínában is a Mahayana buddhizmus határozta meg a vallási életet. Az emberek úgy gondolták, hogy a szent iratok fordítása és a jócselekedetek biztosítják helyüket a "Mennyben". Dél-Indiában kialakult a Dhyana buddhizmus, amely a tisztább spiritualitáshoz visszatérésre és egy szigorúbb, konzervatívabb viselkedésre ösztönzött: csak elméjülten, meditáció segítségével lehet a megvilágosodást elérni.

Bodhidharma, az indiai Dhjána Buddhizmus (Dhjana meditációt jelent, kínaiul 禪那, Chan Na) 28. Pátriárkája elhagyta hazáját, hogy a Dhyána nézeteket hirdesse Kínában (Őt már több kínai szerzetes előzte meg, köztük An Shigao (安世高, fl. C. 148-180 CE) aki főként a dhyána szútrák fordítását végezte, melyek a meditációs szövegeket)Valamikor a korai 520-as években elérte Nanjing városát és beszélt a buddhista uralkodó Liang Wu Ti (梁武帝, 464–549) császárral, a déli Liang dinasztia (梁朝 Liáng cháo, 502–587) uralkodójábal. A császárral nem értette a tanítást, hogy a jó cselekedetek és a szútrák fordítása nem jelenti közvetlenül a Megvilágosodás elérést. Ahhoz valóban meg kell érteni, át kell érezni azokat. Bodhidharma elhagyta a császári udvart, átkelve a Yangce-folyón, Észak-Kínába ment. Így jutott el a Shaolin Templomig, ahol aztán haláláig (539) élt. A kolostor akkori vezetője attól tartott, hogy egy reformista buddhista mester megbontaná a kolostor működését, a buddhista hagyományos nézeteit és tanításait, ezért megtagadta a belépést. Boddhidharma nem léphetett be a Kolostorba, így a közeli barlangban húzta meg magát és meditált (tanításairól elsőként Tánlín (曇林, 506–574) 二入四行, Er Rú Si Xíng azaz Két Bejárat és Négy Gyakorlat Tanulmányának Hosszú Tekercse címen. A Két Bejárat, ?? Li Ru a "Megértés" és "Meditáció", a Négy Gyakorlat ?? Xíng Ru Bodhidharma tanítása szerint a "Ellenségeskedés Felhagyása", "Körülmények Elfogadása", "Sóvárgástól való Megszabadulás" és a Dharma Gyakorlata"). Néhány év elteltével erős hite kiérdemelte a szerzetesek bizalmát, befogadták. A Dhayana tanításai megvilágították a szerzeteseknek, hogy a Megvilágosodást nem lehet a szútrák fordításával, rítusokkal elérni. Ez belső tapasztalati úton, a természetes élet (létezés) mély megértésével és átérzéssel keletkezik, meditációban. Buddhidharma ellenezte a kínai rituális ceremóniákat is, melyek meghatározóak voltak a Kolostor életében.

Buddhidharma hamarosan felfigyelt a szerzetesek igen gyenge fizikai állapotára. A túlzott szútrafordtás és szertartások során igen elhanyagolták testüket, így a hosszú ideig tartó meditáció lehetetlenné vált. Tanítása szerint test és a lélek együtt járnak, így fizikai-mentális gyakorlatokat dolgozott ki, melyekkel a test felkészíthető a meditációra és a buddhista meditációs gyakorlatokra. Ezek a mai, ismert formák a:

  • Izom és Ín átalakítása azaz a Yi Jing Jing (易筋经);
  • Velőmosó Qi Gong azaz a Xi Sui Jing (洗髓经);
  • LuoHan 18 Tenyér gyakorlatok azaz a Luohan Shiba Shou (罗汉十八手).

Bodhidharma szerint a légzés szabályozása alkalmas arra, hogy a testben az energia keringése (Qi) élénkebb legyen. Ez pedig (pozitív) fizikai változásokhoz vezet, így növelhető a kitartás és az állóképesség. Ez volt az az irány, amely az egészégmegőrzés területén okozott hatalmas fejlődést (ld.: Qi Gong (气功 ) és a Shaolin Rou Gong (少林柔功) módszerek). A Taoisták hasonlóan vélekedtek a Qi-ről, a légzésről és a testgyakorlásokról. A korábbi időkben ismert és gyakorolt Nei Gong (内功) folyamatokat segítő belső gyakorlatokban a Taoista papok és tudósok sok hasonlóságot láttak a Dhayana buddhizmus közt. Sokan keresték fel a Shaolin Templomot, hogy tanuljanak. A taoista nézetek által hirdetett békés szemlélődés és a természettel való "egyesülés" mint mentalitás be tudta fogadni a buddhista Shaolin békés filozófiai alapjait is. Így alakult ki a "hibrid buddhizmus": a Chan. Tanításában összefortak a meditációs technikák, a taoista hitvilág egyes elemein nyugvó Öt Elem elmélete (五行 wu xing), a Yi Jing tudománya (易经) így a Ba Gua (八卦).

Egy Shaolin szerzetes, Hui Neng (惠能, 638 Guangzhou - 713) aki a Chan VI. Pátriárkája lett, már élete korai szakaszában a Dhayana buddhizmus tanításait gyakorló taoista nézetekkel vegyítette. Szigorúan nézve mindkettő (a taoista szellemi út és a buddhista meditáció és gyakorlatok) lényegében útvonalakat kínál az azonnali Megvilágosodáshoz. Egyidejűleg nem volt nehéz követni tehát e két utat, mivel azok nem ragaszkodnak a vallási dogmák és személyek követéséhez. A dinasztiák során a Császárok nem vették fel sem a Mahayana-, (大乘, महायान,mahāyāna) sem a Taoista vallást hivatalosan, Ők a köztisztviselőikkel-, bíróságaik tagjaival a konfucianizmus és törvénykezés útját követték. A buddhisták és taoisták nem voltak a világi élet elkötelezett hívei, nem biztak a kormányzatban és azt kiszolgálókban. Az évszázadok során számos alkalommal alakult ki olyan környezet, ahol nem volt biztonságos a Chan és a Tao tanait hirdetni: kolostorok égtek le, zavarosabb időkben szerzetesek haltak meg. Ilyenkor biztonságosabb volt felfüggeszteni a Chan és a Taoista gyakorlatokat és tanításokat. A Tang-dinasztia idejében (618-907) a Mahayana Buddhizmus elérte csúcspontját majd apadni kezdett. Ebben a korban erős konkurencia alakult ki a Taoista tanokkal, mely alapja inkább a szellemi lények-, és a természetfeletti imádata volt. A Tang kor végére a Mahayana Buddhizmus elvesztette lendületét és kisebb szerepet játszott az ezt következő Dinasztiák koraiban. A Shaolin Kolostorban a Chan Buddhizmus saját egyedi szektává (irányzat) vált, melyet kevesen választottak mert csak a kolostorba költözéssel volt elérhető.

Az önvédelem szükségessége a szerzetesek körében

A Chan kialakulása és fejlődése mellett a másik fontos irány a Shaolin QuanFa (少林拳法) fejlődése volt, amely szintén nagy számban vonzotta a taoista papokat és tudósokat. Templomok mindig banditák és lázadó katonák célpontjai voltak, nem volt olyan kor, amikor ne akarták volna kirabolni, épületeit saját székhellyé-, vagy helyőrséggé megtenni.Az évek során Shaolin szerzetesek generációi dolgoztak a gyakorlatokon, melyek Buddhidharma gyakorlatai nyomán alakultak. A cél is némiképp módosult, a gyakorlatok segítségével növeljék a külső izomerőt (Li) és a belső energia keringését (Qi). Az erő növelése arra ösztönözte a szerzeteseket, hogy jobban vizsgálják a test sajátos tulajdonságait és jellemzőit. Tolják ki saját határaikat a test és a Qi tudatos fejlesztésével. Ennek eredményeként jöttek létre különböző technikák is, amelyek kiválóak voltak a nem konforntatív, de eredményes önvédelemre. A szerzetesvándorlások során (amikor a szerzetesek, apácák a tanok hirdették) elengedhetetlen volt az önvédelem az útonállókkal vagy vadállatokkal szemben. Szerzeteseket kísérő testőrök, templomőrség sűrű találkozásaik során hosszú szakmai beszélgetésekben cseréltek infomrmációkat az egyes önvédelmi technikákról és alkalmazásokról: főleg az indiai Kalaripayit, mongol Shuai Chiao, mohamedán harci rendszerek, mint a Cha Quan és Tan Tui stílusokban. Ezek alapján már kialakult a Shaolin Quan Fa, ismertté vált a Luohan Quan néhány formája is (itt a három eredeti forma: Luohan Tizennyolc keze (罗汉十八手), a Nyolc Lépés (八步), és a Ördög Vad Szele Botforma 300 mozdulata (瘋魔杖法, Feng mózhang fa). E technikák akár a magok: a későbbi stílusok alapjai lettek. A hangsúly tehát a folyamatosan fejlődő, önvédelmi technikákra helyeződött. Ezek gyorsasága, kitérő jellege és közvetettsége megtévesztő volt: hatékony és eredményes - de még mindig nem konfrontatív jellegű. A gyakorlatban ezeket a technikákat a Qi keringésével (belső gyakorlatok alapján kialakult képességek) kombinálták. A Shaolin Quan Fa eredeti formái sokkal lágyabbak mint a később kialakultak, ahol a lényeg a belső fejlődésen volt (akár a taoista harcművészetekben, lásd: Wudang TaiJi és mások). A korai Quan Fa (tehát nem a most ismert!) hamar szinonímájává vált Chan Buddhizmusnak. Más templomok, különböző szekták is alakították saját Qi Gong gyakorlataikat, amelyek szintén ismertté váltak.

Híre ment a szerzetesek titokzatos és csodálatos harci képességeinek, így a Kolostor vonzotta az érdeklődőket az élet minden területéről: A következménye az volt, hogy a Chan buddhizmus iránti érdeklődés megcsappant, a Shaolin Kolostor chan buddhista templom helyett ismert harcművészeti kiképzőhellyé alakult át. 600-1600 ezeréves időszakban a Shaolin Quan Fa hírneve hatalmasat nőtt, minden szempontból óriásit fejlődött a belső / külső erő-, a különböző pusztakezes és fegyveres technikák-, a masszázs és a gyógynövény tan alkalmazása is. Bár a gyakorlatok eredetileg azért jöttek létre, hogy a test elbírja hosszú órákig tartó ülő meditáció fizikai megpróbáltatásait, az évszázadok során számos, meghatározó változáson ment keresztül. Kialakult belőle egy egyedülálló harcművészet, a szútrák tanulmányozása és megértése mellett / helyett a Shaolin szerzetesek hírnevet inkább a harcművészettel-, a harci képességeikkel szereztek. A Kolostorban először alap kéz és lábtechnikákat oktattak, majd ezek bonyolultabb kombinációit és páros lándzsavívást és küzdelmeket gyakoroltak.

Shaolin első bezárása és újranyitása (577)

A Shaolin Kolostor sem élte túl e kor politikai változásait. Harminc évvel Buddhidharma halála után néhány gyenge erkölcsű szerzetes kihasználva a harci bátorságukat rablónak állt, elhagyták a Templomot. Cselekedetük foltot ütött a Shaolin Kolostor hírnevén. Wei Yuansong (567) egy köpönyegforgató szerzetes elítélte a buddhizmus tanításait. Egy "egyetemes egyház" létrehozását szorgalmazta a Császár mint Buddha tiszteletére. Ez felkeltette az új császár érdeklődését, s a Chen Dinasztia (陈朝, Chén Cháo; 557-589) Wu Császára elfogadta Wei Yuansong tanácsát: elrendelte minden buddhista és taoista kolostor lerombolását. Ebben az időszakban Shaolin is egy volt azok közül a templomok közül, amelyek bezárták kapuikat. A császár meg volt győződve arról, hogy a templomok túl gazdagok, valamint a föld, amelyen álltak jobban hasznosítható, ha parcellázza és művelés alá adja. Az akkor föld nélküli katonáinak adta azokat abban a reményben, hogy e javadalmazással többen csatlakoznak majd a sereghez, így megerősítheti hatalmát. 574-ben majd 577-ben esett meg az I. és II. buddhista üldözés Kínában. Ekkor a Shaolin is bezárta kapuit.

A következő Császár, Wen Császár (隋文帝; 541.07.21 – 604.08.13) változást hozott. 580-581-ben visszaállította a buddhista és taoista tanokat majd a létrehozott két kolostort az északi és a déli fővárosokban. A Shaolin Kolostor volt az egyik, melyet Zhihu Kolostorrá nevezett át. Átépíttette és teljesen felújítatta. A Sui Dinasztia alapításakor a főváros Chang'an volt, (neve Daxing 581–605, később Luoyang 605–614). Harminc év elteltével a Sui Dinasztia GaoTu Császára (Li Yuan 李淵, 566–635, aki később, 618-ban a Tang Dinasztiát megalapította) buddhista tudós-államférfi volt, aki elrendelte a Shaolin Kolostor eredeti nevének visszaállítását és korábbi tevékenységeinek folytatását. A Templomban szigorú előírásokat vezettek be az erkölcsi nevelés terén, elkerülve ezzel a gátlástalan viselkedést. Ekkor került a harcművészetek oktatásába az erkölcs, valamint az erkölcsös viselkedés is, melyeket a harcművészettel egységként kezeltek. Ez volt a másik jelentős fejlődési fok a Shaolin harcművészetének evolóciójában. 581-601 időszakban a Császár elrendelte még két kolostor építését, melynek híre Kína-szerte hamar elterjedt, még inkább vonzotta a harcművészetek iránt érdeklődőket. Egyik rendeletben a Császár mintegy 100 hektáros területet is ajándékozott a Kolostor számára annak érdekében, hogy a tanulni vágyók megfelelő módon képezhetőek legyenek.

Harcos szerzetesek - Seng Bing 少林僧兵

A Sui Dinasztia 618-ban összeomlott, Shaolin elveszítette az állami támogatást. Li ShiMin (李世民, Qin Hercege, 唐太宗 TaiZong Császár) és 6.000 hűséges földműves (paraszt) elfoglalta a fővárost, Luoyang-ot. A következő időszak zűrzavaros-, rablók és a riválisok a trón iránti vágyai-, valamint a vidék és a Templomok kifosztásának időszaka volt, ahol nem tettek különbséget a szerzetesek és a világi emberek közt. A Shaolin Kolostort a hegyi rablók támadták meg. A szerzetesek ellenáltak, azonban ez feldühítette a rablók annyira, hogy felégyújtsák a Kolostort. E támadásban csak a Szent Pagoda maradt érintetlen, ahol a szerzetesek Ez volt a Shaolin Templom első leégése. A Kolostortól 80km-re észak-nyugatra állt a Bai Gu menedékhely-, vízesés és számos hegyvonulat ölében. E terület stratégiai helynek számított, a legtöbb Császár használta is mint haditengerészeti bázis. A lázadók (Sui) Tábornok Wang ShiChong (王世充, -621), Tang TaiZong Császártól akarta visszafoglalni a trónt. A hegy tetején, BaiGu -nál alakított ki helyőrséget, majd Luoyang-ban toborzott csapatot a Kolostor megtámadására, mert azt főhadiszállásként kívánta használni. Zhi Cao, Hui Yang, és Tan Zong szerzetesek vezetésével a harcos szerzetesek megállították és legyőzték a lázadókat. Elfogták Wang ShiChong unokaöccsét is, akit a Császári Udvarba vittek. TaiZong nagyra értékelte a szerzetesek hűségét. Kőtáblát emelt a harcok helyszínén, amely ma is látható a Shaolin Kolostornál (Shaolin Stone Stile). Megjutalmazta a szerzeteseket és ragaszkodott ahhoz, hogy a harcban részt vevő 13 szerzetes komoly vezető tisztséget töltsön be a Császári Bíróság szervezetében. A szerzetesek ezt nem fogadhatták el, mondván, hogy a Templomot kell védelmezniük. Az 1500 szerzetes közül a Császár rendeletére 500 szerzetest képeztek ki a "szerzetes-seregbe" (ld.: Seng Bing, 少林僧兵), melyek rendre részt vettek a császári hadviselében is. A Shaolin Kolostor újra felkerült a politikai térképre épp úgy, mint a buddhista kolostorok térképére. Ettől kezdve a Shaolin harcművészete virágzásnak indult. A császár elrendelte, hogy minden buddhista és taoista kolostort fel kell oszlatni a lázadók területein, kivéve a Shaolin Kolostort, amely 40 hektáros területet-, egy vízimalmot és a Bai Gu menedékhelyet is megkapta a Császár személyes ajándékaként. Több mint 120 szerzetes kezdte meg a templom helyreállítását, míg mások keményen dolgoztak a Chan tanítások átadásában. A Shaolin Kolostort a Császár maga is meglátogatta és személyesen írta feliratokat és tablettákat az ünnepségen. Tang Császárai továbbra is támogaták a Shaolin Kolostort anyagilag. Ahogy a Chan ismert lett, a Kolostor sok taoista diákot vonzott. Ebben az időszakban több mint tíz Chan Iskola emelt templomot a hegységben, számos híres buddhista és taoista tanító és mester élt és dolgozott falik közt. Közülük a Song-hegy Temploma lett a legnagyobb.

Mivel Shaolin nagyon kedvelt volt a Tang Dinasztia uralkodói körében, más templomok is próbálták felhívni a Császár figyelmét: Shaolin -nak hívták magukat abban a reményben, hogy így a Császár nem záratja be őket. Azonban a következő császár, Zhongzong (中宗, 656–710) elrendelte minden buddhista és taoista kolostor telkének elkobzását, mert szerinte túl gazdagok lettek. Felmenői, a korábbi Császárok Shaolinnak tett személyes adományaik miatt a Kolostor ismét mentesült, nem vonatkozott rá a császári rendelet. Részben ennek következményeként a 800-as évekre a buddhizmus nagymértékben gyengült Kínában. Shaolin tehát megőrizte hatalmát, azonban áruló szerzetesek (Ming Chun, Chi Guan, Chen Sui, és Chi Chung) próbálták átvenni a Kolostor irányítását. Az új Főaőát () rendelkezéseivel sikerrel tisztította meg a kolostort.

Shaolin második bezárása (845) A "nagy anti-buddhista üldözés és reform" célja az volt, hogy a Császár csökkentse a külföldi befolyást, így szükséges volt a császári katonák további javaslamzaása. Elrendelte az összes buddhista kolostor minden tulajdonának elkobzását. Az üldöztetés 20 hónapig tartott, amikor WuZong Császár meghalt. A következő uralkodó, Xuanzong (846) regnálása idejére úgy tűnt Tang Dinasztia újra megszilárdulhat.

A gyenge császári hatalom képtelen volt véget vetni a helyi kiskirályok uralmának. Huang Chao felkelése (黃巢; 835-884) nyomán a Tang Dinasztia végletesen meggyengült, s a hatalom a helyi hadvezérek kezébe került. Végül az egyik hadúr 907-ben hivatalosan is megdöntötte a Dinasztiát. Loyangban a kései Liang Ddinasztia alakult meg és megkezdődött a széttagoltság, az Öt Dinasztia és a Tíz Királyság kora. 960-ban Zhao Kuangyin (宋太祖, Song Taizu Császára, 927-976) megalapította a Song Dinasztiát (960-1279). Az új Udvar kedvező volt a Shaolin Kolostor számára. Zhao KuangYin kedvelte a harcművészetet, tanulását nemes törekvésnek ítélte, így a Quan Fa tovább terjedt, még többen tanulták. A szerzetesek látták, hogy az emberek a gyakorlás által erényesebbek lettek, így a gyakorlás támogatására Shaolin Kolostor főépületeit e korban ismét felújították és még szebbé emelték. A három vallás a buddhizmus, taoizmus és a konfuciánus közt hatékony együttműködés erősödött. Ez lehetett az a történelmi pillanat, amikor a Shaolin buddhista szerzetesei a Wudang hegy taoista szerzeteseivelk aktív kapcsolatot alakítottak ki. A történetírások szerint Wudang lehetett az egyik a menhely, ahová az üldözött buddhista szerzetsek, Shaolin papok a hanyatlás éveiben menekülhettek. Ez pedig egybeesik azzal az időszakkal, amikor wudang stílusaiban megjelentek az állatformák.

Tradicionális harcművészet virágzása

Ebben az időszakban épült ki Fujian Putien-nél a déli Shaolin Templom (南少林).

    Az elmúlt néhány évtized ásatásai három lehetséges helyszínt jelöltek meg a déli Shaolin Templom helyéül: az első a Jiu Lian Shan (九蓮山) közelében Putian (莆田) falunál, Fujian tartományban, a másodikat FuQing (芙卿)-nél, Fujian tartományban, harmadikként az ún. Zhenguo Dong Chan Shaolin Temple (鎮國東禪少林寺 Zan Gwok Dung Sim) a Qingyuan Shan (清源山) lábánál, Quanzhou -ban (泉州), szintén Fujian tartományban. Az első déli Templom létrejötte a Shongshan szerzeteseinek köszönhető, akik harci támogatást nyújtottak a fiatal Tang Dinasztiának. Kalózok támadásait verték vissza Fujian partjainál, Dao Guang, Seng Man és Seng Feng szerzetesek vezették az 500 fős harcos szerzetesi sereget, amely megállította a kalózokat. Azonban a legtöbb szerzetes odaveszett. A túlélő szerzetesek a helyi buddhista templomokban rótták le tiszteletüket a hősi halált halt társaik iránt. Dao Guang visszatért Shongshan-ba, Tan Zong Nagymesterhez. A Nagymester írt egy verset, melyben arra kérteDao Guang-ot, hogy válasszon egy helyet délen, amely hasonlít a Song Shan névre (Jiu Lian), emlékül építsék fel a déli Templomot elesett testvéreikért. Dao Guang a Pu Tian Lin Shan helyet választotta ki (topográfiailag a Jiu Lian hegy lábainál), melyet a Tang Császára is jóváhagyott. Többen állították, hogy a déli Shaolin Kolostor központi épülete a Lin Quan Yuan, 557-ben élült. 61 évvel később mint a Shongshan Shaolin, és egy évvel korábban mint a híres GuangHua Templom PuTian-ben. A Tang és Ming korok idejében Fujian-, Guangdong-, Jiangxi és más dél-kínai tartományokban sok buddhista és taoista templomot emeltek. A Fujian-i térténeti feljegyzések azt mondják, a Tang Dinasztia végén 5 buddhista irányzat működött: Yang Zong, Caodong Zong, Yunmen Zong, Linji Zong, Fayan Zong. Legtöbbjük alapításában fujian-i szerzetesek vettek részt, így látható, hogy a chan gyökerei dél-kínai vidékekre költözött. Idővel, Pu Tian és más templomok is kidolgozták saját Qi Gong-, Nei Gong és Quan Fa gyakorlataikat, stílusaikat.

    A Fujian Shaolin Kolostor történetéről bővebben (a dél-kínai harcművészeti stílusokról) egy másik tanulmányban olvashatsz

Mivel a Császár is neves harcművész volt, saját stílust alakított ki Császári Hosszú Ököl-, azaz TaiZu Chang Quan néven (少林太祖长拳). A sok újítás és "császári" mivolta miatt sokan ezt a stílust gyakorolták a Shaolin Quan helyett. Befolyásolt számos északi-, nagy hatótávolságú stílust is, köztük a Chen falu Taiji művészetét is. E dinasztiában kezdődött meg a számtalan forma és stílus katalogizálása is. E korok más kungfu Mestereit a harcművészet fejlődése saját stílusuk kialakítására inspirálta, melyek főként a Luohan Quan-ra (罗汉拳) épültek. Ilyen volt Chen Shi Yi aki a Liu He Quan-t (六合拳) alkotta meg, Yue Fei Tábornok (岳飛, 1103–1142), aki számos stílust alakított ki mint a Ba Duan Jin QiGong (八段錦气功), Yue Jia Quan (岳家拳), Jiu Zhuan Lian Huan Yuan Yang Tui (九转连环鸳鸯腿, azaz a Kielnc Utas Folyamatos Kör Mandarinkacsa Ütés) valamint híres lándzs gyakorlatait. Emellett számos Shaolin harcművészetétől eltérő stílus kialakulása más tartományokban, a Déli Song Dinasztia (1127 - 1279) korában: Ba Quan, Fan Zi Quan (翻字拳), Pao Chui (炮捶), Cha Quan (查拳), Wu Quan (武拳 v. 五拳), Hong Quan (洪拳), Tau Tei Yu Tan Tui. Eképp alakultak a belső művészetek is, köztük a Wu Tang Pai (武当拳), TaiJi (太極), XingYi (形意), Tzu Men, és Liu He Ba Fa (六合八法).

A Song dinasztia végén, az 1200-as években a Shaolin Kolostorban zavaros idők jártak. A hírnév miatt sokan állították, hogy ők harcos szerzetesek. Fu Ju Apát (福居, aki legendás alakja volt a történelmi Xueting Fuyu Apátnak (雪庭福裕), 1203–1275, a Caodong 曹洞宗 iskola Mesterének) meghívott 18 mestert, leginkább Sandong tartományból, hogy közösen vegyék át a legjobb technikáikat. Így alakította ki Fu Ju a 12 ismert formát, melyet Kan Jia Quan -ként (看家拳) ismerünk. Nevéhez fűződik a legendás vizsgarendszer is, melynek célja, hogy csak azon emberek állíthassák, hogy Ők harcos szerzetesek, akik teljesítik a vizsgát. Röviddel ezek után, a 18 Mester egyike, Wang Lang (王朗) Mester gyakorlása során kifejlesztett egy hibrid rendszert. Ez volt a napjainkban is neves Tang Lang-, az Imátkozó Sáska stílus (螳螂拳) valódi eredete. Sokan úgy gondolják, hogy Ő a Ming Dinasztiában élt, de a Shaolin feljegyzések alapján történelmi tények szerint a késői Song-korhoz datálható a neve és munkássága. 1279 -ben meglepetésszerűen Mongolok támadtak északról és meghódították a Kínai Birodalmat, Song elesett és Kubilai Kán lett Kína új Császáram megalakult a Yuan Dinasztia. 1351–1368 közt erőszakos, nacionalista mozgalom tört ki, melyet egy sereg paraszt vezetett. Ők voltak a Vörös Turbánosok (紅巾起義). A mongolok végül visszaverték a mozgalmat. A taoista/buddhista Fehér Lótusz titkos társaság (白莲教, 1352) ezek után egy ex-buddhista szerzetesnek, Zhu YuanZhang -nak (朱元璋, 1328 – 1398) segített, aki alapítója lett a kedvelt Ming Dinasztiának (1368-1644), HongWu Császárként (洪武). A korábbi dinasztiák császári leszármazottai nagy számban menekültek Dél-Kínába, főként Fujian-, és Guangdong tartományokba. Ide tartoztak a Chao-, Wu-, Fong-, Miao-, és más nemes családok, melyek mint "Hakka" (客家人) nemzetség váltak híressé, magukkal hozva harcművészetüket is. Befolyást gyakoroltak Song TaiZu Quan (rövid-, és hosszú ököl stílusok) déli területeken elterjedt változatokra.

Shaolin harcművészetek további evolúciója

A Ming kor a Shaolin harcművészet következő nagy fejlődési szakasza volt. A Mei Hua Quan (梅花拳, Szilvavirág Ököl) stílust a Shaolin gyakorló Bai Jindou (白金斗) fejlesztette ki (白家支梅花拳, Bai Jia Zhi Meihua Quan, vagy 梅花门 Meihua Men, MeiHua Iskola), aki a Shaolin Quan belső-, körkörös mozdulatait alkotta egy dinamikus-, megszakítás nélküli test mozgásává. A Ming Birodalomban több szerzetes kezdte összegyűlyteni a tanult technikákat. Egy gazdag, fiatal nemes és tapasztalt harcművész lett tagja a Shaolin Kolostornak, aki a Jue Yuan szerzetesi (覺遠禪師) nevet vette fel. Minden idejét a gyakorlásnak szentelte. Pár év elteltével képes volt felülvizsgálni az addigi „strukturálatlan” formákat, így alakítva ki a 72 Ökölformát, melyhez 18 kéztechnikát (is) csatolt. Módszerei már túlzó módon képes volt az ellenfél megsebesítésére, amely ezért nem felelt meg az eredeti buddhista szellemiségnek. Jue Yuan szerzetes elhagyta a Kolostort, hogy más Mesterektől és Kolostorokban tanulhasson és taníthassa a rendszerét. Vándorlása egyfajta vizsgája volt az általa kidolgozott struktúrának. Shanxi tartományban, a Huashan (華山, Xi Yue 西岳) hegyen Li Shao Mester mellett a Bai Ma Quan (白馬拳) stílust tanulta. Úgy mondják, hogy egyszer szamtanúja volt egy idős ember rablótámadásának. Egy látszólag erős rúgással a rabló a földre esett, azonban az öreg szinte meg sem mozdult. Ez a technika nagy hatást gyakorolt Jue Yuan szerzetesre. Mivel fontos volt, hogy a Shaolin harcművészet a buddhizmus szemléletével összhangban legyen (nem szabad erőszakot alkalmazni másokkal szemben), a látottak igen inspirálóak voltak számára. Az öreghez lépett, bemutatkozott és kérte a harcművészetének tanítására. Az öreg a helyi Mester, Bai Yufeng volt, a Tan Tui (潭腿), és a Jian (kétélű kard) mestere. Jue Yuan és Bai Yufeng Mesterek visszatértek a Shaolin Kolostorba, ahol Bai könyváros lett. Régi stílusok és módszerek után kutatott a feljegyzések közt, így lelt rá több stílusra, köztük a Hua Quan (华拳, k: Song Dinasztia 420-479, Hua Shan, Shaanxi), melyek gyakorlásával újraélesztette azokat. Bai YuFeng átvizsgálta és javította a meglévő Shaolin technikákat és módszereket is Jue Yuan szerzetes segítségével. Új rendszert hoztak létre, amely magába foglalta a Wuxing Shou (五行手)-, Wu Xing (五行)-, Bagua (八卦) valamint a Shaolin Quan Fa és a Tíz Állat harci technikákat. Ezzel radikálisan új rendszert hoztak létre az eddigi technikák-, mozgások és kombinációk újracsoportosításával, mely mind a külső-, mind pedig belső formákat érintette. A 18 Luohan Kéz-, a 72 Ököl stílus-, Bai Yufeng Tan Tui technikái és a birkózás fogásai alkották az új rendszert. Ez a pillanat volt az, amikor a nyomáspontok a Shaolin harcművészet részét képezték (test és meridiánok tanulmányozása, sárkány pontok). A stílus 170 (egyesek szerint 172) különböző formából ált, ahol eredetileg 12 állat képviseltette magát. Azonban Bai Yufeng Mester meghalt mielőtt befejezhette volna az utolsó néhányat. A Ming-dinasztia végére e technikák elérték a dél-kínai területeket, ahol átcsoportosították és egyszerűsítették öt fő területre. A déli Shaolin szerzetesek Wu Xing Quan (五行拳 Öt Forma / Minta / Elem / Állat Ököl) nevezték, mely lényege az öt állat mozgása:

  • Sárkány, mely belsőleg az áramlást, külsőleg az erőteljes, körökön alapuló és folyton változó mozgás jelképezi, fogásokkal, megrántásokkal;
  • Daru belsőleg erősíti az inakat és ízületeket, hangsúlyozva a külső egyensúlyt a gyors rúgásokban;
  • Tigris belsőleg erősíti a csontok és az izmok, hangsúlyozva karmolást. Nagy és erőteljes, külső, kemény, gyors mozgás;
  • Kígyó gyakorlatok a Qi fejlesztésére. Hangsúlyozza a gyors de hajszálpontos technikákat, amelyek a létfontosságú szervek pontjait támadja, és
  • Leopárd, belső erő és a sebesség megtestesítője, hangsúlyozva a hirtelen erőteljes mozgásokat.

Az Öt Állat stílus népszerűvé vált, a szerzetesek úgy gondolták, hogy harcművészetüket e stílus juttathatja fel népszerűsége csúcsára. Az állatok mozdulataira emlékeztető formák önálló rendszert is alkottak. Számos ma ismert stílus tartalmaz a Wu Xing Quan technikákat de akár teljes mozdulatsorokat: ilyen a Fekete Tigris (黑虎拳, Hei Hu Pai), Fehér Tigris (白虎拳 Bai Hu Pai), Hung Gar (洪家), Lian Shi, Lung Ying, Fehér Szemöldök (白眉, Bai Mei), Ho Quan, Pao Quan (炮拳)... Érdekesség, hogy az okinawai és japán karate-, kempo stílusok gyökerei az Öt Állat Stílusból építkeztek: Shaolin szerzetesek utaztak Okinawa szigetére és Japánba, hogy ott tanítsanak, terjesszék a Shaolin harcművészetet. A Ming korban a Shaolin Templom jól finanszírozott és védett Kolostor volt, élvezte az uralkodó dinasztia támogatását is. A leghíresebb buddhista templommá vált. Özönlöttek a tudósok, harcművészek, gyógyítók, császári katonák és művészek, hogy tanulhassanak, képezhessék magukat. A templom körül egy egész falu alakult ki, ahol maga az eredeti épület igen szerény építmény volt. E faluba kaptak meghívást a díszvendégek, oktatók. Nagyon élénk és intenzív tudás-, és tapasztalatcsere zajlott ekkor.

Shaolin Quan sokszínűsége

A pusztakezes-, fegyveres-, belső és külső stílusok tekintetében gyűjtőfogalommá vált. A szerzetesek arra törekedtek, hogy megőrizzék tudásukat, továbbörökítsék a tanításokban az egyes stílusok alapvető lényegét. Ekkorra már több száz stílust tanítottak, de még ezek mellett is jöttek létre újak, melyek tömegével vonzották a gyakorlókat. A legtöbb a Shaolin Quan Fa alapján jött létre, jól látható ez a Fo Jia Quan (佛家拳), Bei Quan (背拳), Duan Quan (短拳), Da Sheng (猴拳), Mian Quan (绵拳, amely Pamut Ököl-nek vagy Folyamatos Ököl-nek is neveznek), Jin Gang Quan (金刚拳) stílusokban is. Jelentőssé vált a két fő Shaolin templom és más Kolostorok közti kommunikáció is. Shaolin Quan lett az egyike a nyolc tradicionális kemény stílus közül (többiek: Hong Quan (洪拳), Tan Tui (潭腿, Ugrott Lábak), Er Lang Men (二郎门), Fanzi Quan (翻子拳), Ba Quan (), és Mi Zong Yi (迷蹤藝).

Yu Dayou (俞大猷, 1503–1579) neves harcművész, aki a "Jingchu Changjian" (荊楚長劍; "Jing és Chu Hosszúkard") mestere volt, részt vett a wukou kalózok elleni hadjáratban (1555-1566, időszakban) ahova a shaolin szerzeteseket is kirendelték (Wan Biao Nanjing hivatalnoka rendelte Shaolin-, Funiu Shan és Wudang Shan szerzeteseit). Tanult a Shaolin Kolostorban, később írt és összeállított egy jegyzetet Zhengqi Tang Ji (正氣堂集) azaz Feljegyzések a Vitális Energiáról címen. Ebben a könyvben egy teljes fejezet szól az egyenes kard forgatásról, Jian Jing (劍經), Értekezés a Kardról címen, amely később egy harcművészeti kézikönyvvé vált. 1560 körül Yu Dayou másodjára is ellátogatott a Shaolin Kolostorba, hogy tanulmányozhassa a szerzetesek harci technikáit. Két szerzetessel együtt (ők Zongqing és Pucong szerzetesek voltak) tért vissza Fujian-be, akiket a Yu Család Bottechnikáira (俞家棍), és a Jingchu Changjian-, valamint a Yang Család Lándzsaformájira (楊家槍) tanított. Zongqing és Pucong mikor visszatértek Shongshan-ba, tanítani kezdték Yu Dayou Mestertől tanultakat. Ez az esemény is jelentősen formálta a shaolini harcművészetet, a XX. században Dayou Mester tanításai a Wu Hu Lan (五虎攔; Öt Tigris elfogása) shaolin botformákban is láthatóak.

Egyes szerzetesek tartottak a korábban egységesített Shaolin Quan elaprózódásától. A specializáció okán számos kisebb részre vált szét. A teljes rendszert csak a harci szerzetesek voltak képesek megtanulni, akik aztán szakosodtak és kialakították a legjobb képességük szerinti stílusukat. Előállt a helyzet, hogy egy tanítvány megtanulta az alapvető Öt Állat Stílust, majd szakosodott egy másik szerint. Néhány év elteltével a szerzetesek a szakosodás miatt aztán hátrahagyták az eredeti Quan Fa-t, amely így a kihalás veszélyével nézett szembe. Rövid idő elteltével nem maradt senki aki taníthatta volna. A Shaolin Quan Mesterek ezért egy ülést hívtak össze, ahol mindenki bemutathatta a technikáit. Néhányan kiválóak volta a Qi keringetésében-, mások a mozgékonyságban-, vagy az erő gyakorlatokban. Különböző szempontok szerint a Mesterek öt irányzatot választottak ki:

  • DaMo - Qi Gong
  • Fehér Daru - Tudat koncentráció;
  • Luohan - Test és forma;
  • TaiZu Hosszú Ököl - pontos formák;
  • DaSheng- mozgékonyság.

A kiválasztott öt stílus egyetlen rendszerben egyesítették, melyek az eredeti északi-, "Öt Ősök Stílusa" lett (nem tévesztendő össze a déli öt stílussal, amely jóval később a Qing Dinasztia idejében keletkezett). A Shaolin Quan e mentén tovább fejlődhetett.

Shaolin második pusztulása (harmadik bezárás és második pusztulás, 1674)

Azonban a politikai változások ismét befolyásolták Shaolin sorsát, mely időszakban fejlődése csúcsán volt. 1640-ben egy igen jelentős esemény történt, mely mindkét Shaolin Kolostor teljes megsemmisüléséhez vezethetett volna. Újabb felkelés tört ki a lakosság körében Peking vezetésével. A Ming Császár tábornokainak kérésére a felkelés megfékezéséhez a mandzsu törzs segtségét kérték, akik északról Kínába tértek. Azonban a mandzsuk kiürítették Pekinget és saját császárt ültettek a trónra. Így, az utolsó kínai dinasztia elbukott, és megkezdődött a gyűlölt Qing kor (1644-1911).

Nem sokkal a Qing hatalomátvétel után egy hatalmas hazafias mozgalom bontakozott ki. Rengeteg titkos társaság alakult egy közös céllal: felkészüljenek a harcra a mandzsu uralom ellen. E társaságok tagjai és a hívők rendszeresen látogatták a Shaolin templomokat és titokban felállított kommunikációs csatornákon északtól délig szervezték az ellenállást. A Qing ellenőrzés jelentősen nehezítette a kolostorok közötti kommunikációt. A Ming Császári család tagjait e Templomok rejtették a mandzsuk elől. A felkelőket szerzeteseknek álcázták a Templomok, hogy tanulmányozhassák a harcművészetet és a kommuznikációt fenn tudják tartani. A Shaolin Kolostor így rövid időn belül politikai intrikák közepében találta magát. Nehéz volt megmondani, ki az igaz barát, és ki az állruhás lázadó. A kolostorok sikerrel bujtatták a lázadókat és nyújtottak védelmet a tanítványoknak is. A lázadók igyekeztek annyit tanulni, amennyit csak tudtak. Hamar nyilvánvaló lett, hogy a hagyománys folyamatban a képzés igen hosszú időt vett igénybe. Új harci stílust kellett kidolgozni, mely könnyen elsajátítható emellett igen hatékony, eredményes használatot nyújt. Így a Mesterek déli Shaolin Temploban elemezték a leghatékonyabb és legeredményesebb módszereket és formákat.

1674-ben a helyzet tovább romlott. A Qing Császár KangXi (康熙, 1662–1723) az északi Shaolin Kolostor szerzeteseit felkérte a külföldi hódítók elleni harcra. 128 szerzetes Cheng Kwan Tat (Ming felkelő volt, sok éve hadakozott már a mandzsuk ellen is de idősödő korára visszavonult) vezetésével sikeresen visszaverte a megszállók támadásait. A Császár felajánlotta nekik címeket, de a szerzetesek visszautasították és visszatértek a Shaolin Kolostorba hogy titkos tevékenységüket tovább folytassák. Azért segítettek a Császárnak, hogy ezzel fenntartsák a látszatot és védjék a Kolostort, s annak titkos hatalom elleni felkészülését. A Császár - tanácsadói javaslatai alapján - úgy gondolta, hogy a Kolostor ilyen szerzetesekkel veszélyes a Birodalomra, egyrészt a rendkívüli harci képességeik, másrészt az önálló kolostori irányítás okán. Sereget küldött a Shaolin Kolostorhoz, amelyet a katonák felgyújtottak, a épületegyüttes leégett. A közhiedelemmel ellentétben nem pusztult el teljesen. A Császár uralkodása után az északi Shaolin Kolostor fokozatosan helyreállt. Új épületek épültek, hatalmas freskók készültek, Shaolin harci szerzetesek életét ábrázolva, melyek az 1500 éves harcművészeti gyakorlások történelmét mutatták. E festmények ma is láthatóak, beleértve az udvar egyik csaronkát, ahol 48 bemélyedés található a kőpadlón, melyek gyakorló szerzetesek lábai nyomát viselik.

Fujian Shaolin Templom

A déli Shaolin Kolostort (福建省泉州, 南少林) Yongzheng 雍正 idején a Qing Sereg-, Guangxi és Guangdong kormányzó Gao JinZhong (高进忠) vezetésével felgyújtotta. Zhi Shan szerzetes (至善禪師) tanítványaival kijutott, Ő volt az egyetlen a "legendás Öt Öreg" közül aki saját stílust nem alapított: chan szerzetes volt, Rou (gong) Quan mestere, melyet ebben az időszakban "Shaolin Esszenciája" -ként (少林拳术精华) nevezett, így adott tovább. Zhi Shan jelentős Mester volt, aki azért érkezett a déli Templomba érkezett azért, hogy felügyelje a képzést és az ellenállás szervezését. E kolostorban gyorsabban lehetett tanulni, mint az északi kolostorban. Fujian-i Kolostor közel volt a keleti parthoz mely könnyebbé tette a Taiwan szigetére menekült lázadókkal való kapcsolattartást. A dél-kínai területeken gyengébb volt a mandzsu fennhatóság, ahol számos területen és folyón rendszeresek voltak a lakossági zavargások. A Fujian-i Templomban a Shaolin képzés kezdett megváltozni, így igazodott a lázadók elvárásaihoz. Az eredeti buddhista szemléletű formákat a Rou Quan (柔拳) képviselte, míg a hatékony küzdelmeket a Nan Quan fejlesztése tette lehetővé. A hagyományos, körkörös-, inkább mentális Shaolin képzés legalább tíz évig tart, ezzel szemben a déli kolostorban egy keményebb és gyorsabb módszert alkalmaztak. Néhány hónap leforgása alatt át lehett tekinteni a teljes rendszert, három év alatt pedig el lehett sajátítani azokat a technikákat is, amelyek lehetővé teszik a kínzások elviselését is. A déli Templom rejtette a Ming Császári család tagjait is. Nekik saját stílusuk volt (ld.: hakka), amely ma Déli Imátkozó Sáskaként (南派螳螂 - ld.: Hakka Quan 客家拳) is ismerhetünk, mellett a Kutya Stílus, Fut Gar, déli Luohan, Duan Quan, Lepke Tenyér, Öt Állat stílus is a Fujian Shaolin harcművészet részét képezte. Zhi Shan szerzetes több chan hívőt (ld: Hong Xiguan (洪熙官 (1745—1825), Fang Shiyu (方世玉), és Yu Yacai (陆亚采) tanított, azonban hozzá legközelebb Xing Yin (杏隐禅师) és San De (三德和尚) szerzetesek álltak, ők voltak közvetlen, belső tanítványai. Velük együtt Jiang Nan (江南和尚) szerzetesnek is sikerült elmenekülnie. A fujian-i Kilenc Lótusz Hegyen (福建省九蓮山) alapított buddhista kolostort amely a Déli Shaolin Templom második kolostora volt. A köznép ezt a templomot akkoriban nem ismerte, azonban Zhi Shan akkori-, tíz tanítványa közül az egyik, Ma LingYi (马龄兒) árulásával a Qing-ek a Nagycsarnok gigantikus olajlámpával ezt a kolostort is leégetették. Zhi Shan munkássága során a Nan Quan-, vagy déli ököl stílust fejlesztette. Ekkor a Shaolin harcművészet egy másik nagy evolúciós változáson esett át. A Nan Quan stílus nagyon eltér az észak rendszertől: menőtt a test v. törzs szerepe a harcban, jelentősen alakultak a kéztecnikák, amelyek alkalmasabbak voltak a közelharcra szemben az északi rendszerre, amely inkább a hosszú távolságra épít.

Ezek közül vált ismertté a Hung (洪家拳)-, (alapítója Hung Hei-gun) Choy (蔡家拳, alapítója 蔡褔 Cai Fu)-, Li (李家拳, alapítója 李友山 Li Yau-San)-, Mok (莫家, alapítója: 莫清矯 Mok Gin Kiu/Mo Qing Chiu, ismert még Mok Sau Cheung/ Mo Ta Chang)-, és Lau Család stílusai. Az alapítók mindegyike a déli Shaolin Kolostor lerombolása után egy-egy triád vezetője lett, azaz olyan titkos társaságoké amelyek a rejtve dolgoztak a Qing megdöntésén (ilyen társaság volt: Hung Mun (洪门堂), Ba Qua, Fehér Lótusz)

Shaolin harmadik pusztulása (1723 v. 1760)

A helyi mandzsu kormányzó neheztelt Shaolin Kolostorra, gyanítva, hogy lázadókat bújtat a templomban. 1760-ban a Qing sereg indult a Fujian-i Shaolin Kolostorhoz hogy elpusztítsa azt. De ezúttal alaposak voltak: semmi nem maradt az egykori kolostorból, a történetírások szerint 118 szerzetes halt meg a tűzben. Más templomok, melyek Shaolinhoz tartoztak, szintén elpusztultak. Néhány szerzetesnek és pár tanítványak sikerült csak elmenekülnie akik Taiwan-ra, Hong Kong-ba (brit tulajdon), sőt, a Vietnámba Malajziára, Szingapúrba, Fülöp-szigetekre, Japánba és Koreába menekültek. Felkelők, buddhista szerzetesek és apácák, taoista papok Kína-szerte szóródtak szét, számos harcművészeti iskolát nyitva a Qing Udvarral szemben. A felgyújtott Shaolin Templom rengeteg ember felháborodását felkeltette akik csatlakoztak valamely felkelő csoporthoz. Ez a korszak robbanásszerű fejlődést hozott a harcművészetben: több tucat új stílus jött létre, a mesterek újításai új ötletei nem csak a régi stílusokat szilárdították meg, de újakat is létrehoztak. Dél-Kína ekkor alakult leghíresebb stílusai a Hung Gar (洪家), Choy Li Fut (蔡李佛) és a Wing Chun (詠春) lett. E stílusokat használták a mandzsu őrők és politikai tisztviselők ellen.

Természetesen sokkal több szerzetes és tanítvány élte túl a shaolin-i tűzvészt. Néhány szerzetes vidéken, a közelben élt és gyakorolták a Shaolin harcművészetet a templomok kertjeiben. Néhányan harcművészeti iskolát nyitottak. Mások csatlakoztak a kínai operatársulatokhoz, így akrobatikus művészek közé rejtőztek el. A feljegyzések szerint legalább 18 mesterrel kell számolnunk. Öt szerzetes (少林五祖, Shaolin Wu Zu), akik később "Öt Tiszteletreméló Alapító Mester"-ként váltak híressé, a kolostor felgyújtásakor a híd alatt rejtőztek el, segítve a tanítványok és szerzetesek kimentését. Ők segítettek az öt tanítványnak is, akik a harcművészet történelemben az "Öt Későbbi ALapító Mester" -ként tarthatunk emlékezetben. Mindannyian egy taoista pap, Wan Yin Loong -hoz kapcsolhatók, és Chen Chin Nan Apáthoz. Hopei tartományban folytattak a Qing Dinasztiával szemben küzdelmeket.

    Triádok (三合會)

    Földalatti mozgalomként indultak azért, hogy letaszítsák Kína elnyomóit, a mandzsu uralkodókat. Uralmuk alatt a kínaiak többnyire alsóbbrendű népnek számítottak, mind a közigazgatásban, mind a hétköznapi életben egyaránt, így nem meglepő, hogy ez a felállás hamarosan zavargásokat robbantott ki. A második mandzsu császár, Kangxi uralkodása alatt lázadás tört ki Fujian tartományban és a császár a Shaolin Kolostor buddhista harcos papjait sorozta be, hogy leverjék a lázadókat. A papok viszont a rájuk ruházott hatalmat a fujian-i lakosság megsegítésére használták, mire a császár utasította a hadseregét, hogy "győzzék meg" a papokat, fejezzék be lázongó elhajlásaikat és tegyék azt, amire utasították őket. A papok visszautasították a fenyegetést, és a hadsereg a földig rombolta a kolostort. Száznyolc szerzetes pusztult a lángok között, de tizennyolcan túlélték a pusztítást. A menekülést csak öten élték túl, akik elrejtőztek és öt új kolostort alapítottak, öt titkos társasággal, amelynek egyetlen célja a Qing megdöntése volt. Őket még a mai, modern triádok is az "Öt Ősatya" néven tisztelik. Az öt titkos társaság mind önállóan tevékenykedett, de mivel egy cél vezérelte őket, különféle titkos nyelveket és más üzenetküldési módszereket fejlesztettek ki a kapcsolattartáshoz és a mandzsu kémek összezavarásához. A titkok megőrzése érdekében a felvételre kijelölt újoncokat különféle misztikus szertartásokon vezették keresztül, hogy az abszolút lojalitást és titoktartást biztosítsák. Jelmondatuk a következő volt: "Zúzd szét a Csinget, állítsd vissza a Minget!" Az öt társaság egy közös jelet használt: egy háromszögbe foglalt kínai "Hong" jelét (洪) (a Hong volt a családneve az utolsó Ming császárnak). A háromszög oldalai együtt jelképezték a mennyország, a föld és az ember egységét, középen a kínai császár jelével. Ez a triádok szentháromsága. Mivel a Hong család jele a vörös szín volt - amelyet a Távol-Keleten a szerencsével és a gazdagsággal társítanak -, a triádokat gyakran Hung Mun-nak is nevezik, de ismertek a "Menny és a Föld Társasága", valamint a "Hong Társaság" elnevezések is.

    Harc a Mandzsuk ellen

    1796-ban a Fehér Lótusz Társaság a Sichuan tartomány Hubei és Shanxi tartományokkal határos hegyvidékén fellázította az elszegényedett parasztokat. Eleinte csak az adók miatt tiltakoztak, de a Társaság hathatós közreműködésének köszönhetően csakhamar fegyveres harcok törtek ki, amelyet csak nyolc év múlva tudtak végleg leverni. 1847 és 1850 között tartott a Guangxi tartománybeli ún. "Bunkós" lázadás, majd ezt követte 1851 és 1865 között a Hong XiuChuan-féle (洪競揚) felkelés. Ez utóbbi - ami Taiping Felkelésként is ismert - a XIX. század egyik legvéresebb eseményeként vonult be a történelembe, egyaránt voltak politikai és egyházi vetületei, tizenhét tartományon csapott át és közell húszmillió emberéletet követelt. A mandzsu elnyomás ellen lázadók céljai közé tartozott a földek közös tulajdonjoga és az önfenntartó gazdaság kialakítása, de az egyházi oldalról is részben keresztény alapokon nyugvó megújulást követeltek. A jelmondataik - mint pl. a tulajdonok közös felosztása - pozitív visszhangra leltek az éhség sújtotta parasztok körében és a Taiping vezetők csakhamar több, mint egymillió katonát tudhattak a soraikban. A felkelés vezetője, Hong Xiuchuan (洪競揚 1 January 1814 – 1 June 1864, született: Hong Renkun), egy fanatikus egyházi személy volt, aki hitte, hogy ő Krisztus testvére és Isten fia. Az irányításával 1851-ben a seregek elfoglalták Nanjing városát és fővárosukká nevezték ki, ahol Hong még ugyanebben az évben megalapította a Nagy Békeszerető Mennyei Dinasztiát is. Pár év elteltével nézeteltérések támadtak a vezetők között, amelyek miatt a reformok bevezetése elakadt, és így a nyugati hatalmak által is támogatott mandzsuk végül kínkeserves küzdelmekben felszámolták a felkelést. Hiába győztek, a felkelés annyira megroppantotta a mandzsu uralom erejét, hogy sohasem voltak képesek visszaállítani régi hatalmukat és néhány évtizeddel később, az 1896-ban kitört Boxer-lázadás következményei során elbuktak. Ekkor vált általánossá és ismerté a bal tenyér, jobb ököl tartás is, ahogy a Shaolin tisztelgett - az igazság szimbóluma lett mert a hazafias ember jelévé vált. A Pekingben kitört lázadáshoz csatlakozott a Fehér Lótusz, a Vörös Kard és a Vörös Öklök Társaság, a Xing Chung Triádok egy része Szun Jat Szen vezetésével, valamint jópár kisebb csoport is. A fegyveres összecsapások alatt a nyugati hatalmak és Japán, kihasználva a Kínában uralkodó zűrzavart, mérhetetlen mennyiségű ópiumot csempésztek az országba, és rengeteg aranyat és ősi műkincset loptak ki, raboltak el. Hong Kong elszakadása is ekkor történt.

A felkelés híre sokakat inspirált, hogy csatlakozzon a harcokhoz. Kóbor bandák alakultak, akik módszeresen tisztították meg a délvidéket a mandzsu uralom alól. Az Öt Öreg iskolát hozott létre, melyek ma is megtalálhatók Fujien tartományban. A Qing sereg jól fegyverzett volt, így semelyik felkelés sem volt sikeres. A nyugati nemzetek a kínai források kiaknázása okán jelentős támogatást nyújtottak a Qing Udvarnak. A másik ok, hogy a felkelések ereje jelentősen csökkent az volt, hogy egy idő után a Qing hatalom már igen hosszú ideje volt hatalmon ahhoz, hogy a fiatalabb nemzeték már elfelejtette a korábbi dinasztiát. A Ming család a vidéki-, dél-kelet-kínai területeken (Hakka területek) telepedett le, s már bőven eltelt két generációnyi idő. A Kínába szivárgó idegen nemzetek támogatták a Qing uralmat.

Shaolin lassú újjáépítése

A két Shaolin Kolostor bár soha nem zárt be teljesen, többé nem nyerte vissza korábbi nagyságát. Még így is, az 1800-as években a szerzetesek kezdtek visszatérni az északi templomba és lassan átépítették azt. A déli templom teljesen elhagyatott lett, hollétéről szinte elfeledkeztek az emberek, végül a közelmúltban feltárták a lehetséges helyeit. A Qing Kormány ebben az időben annyira romlott volt, hogy alig volt ideje észrevenni a félreeső hegyvidéki területen működő Shaolin tevékenységét. Az 1800-as évek közepén a Qing rendszer meggyengülése miatt nem tudott érvényt szerezni számos törvényének. A nyugati nemzetek (Hollandia, Anglia, Németország, Franciaország, Oroszország) kihasználták a helyzetet, és gazdaságilag (de katonailag is) megszállták Kínát. Megtartották a Qing Kormányt (báb-kormány volt, Pu Ji az utolsó Császár), amelyet teljesen lekötött az ellenük való belső küzdelem. Qing Császára a Boxerekben szövetségeseit vélte felfedezni, akik eredményesebb harcot folytathatnak a megszállókkal szemben, ezért aztán hagyta tevékenységüket.

A mandzsu hadsereg 1860 után széles körben használni kezdte a lőfegyvereket. Behozhatatlan előnyre tettek szert a harcos szerzetesekkel és a lázadókkal szemben. Furcsa, de épp ezért a szerezetesek viszonylag nagy szabadságot élvezhettek, mert a Kormány úgy gondolta, bármikor könnyedén leveri a szerzetesek és lázadók csapatait, ha ez szükséges lenne. A Templom a korábbi időkben elvesztette Mestereinek nagy részét, sokat veszített hírnevéből. A fegyverek terjedése és használata pedig a harcművészetet haszontalanná tette. A kínaiak lassan elfordultak a harcművészetektől, egyre kevesebben voltak hajlandóak életük nagy részét e "régimódi törekvés" -nek szentelni. Kína más részein is meggyengült a shaolin-i harcművészet. A belső szemléletű mesterek munkásságával kialakultak és megerősödtek a belső rendszerek mint a Ba Yi (八極拳, teljes nevén: 開門八極拳 Kai Men Ba Yi Quan), Tai Ji (太極拳), Ba Gua (八卦).

Shaolin Harcművészetek terjedése

1890-es években a különböző titkos társaságok (ismertebb: Triádok) összefogtak (Boxerlázadás), hogy együttes erővel-, a buddhista szerzetesek és taoista papok egy utolsó, kétségbeesett kísérletetet tegyenek a nyugatiak elűzésére. A fegyverekkel szemben a harcművészeti képességek álltak, azonban a Qing kormány meggondolta magát. Végül nem segítette a társaságok szövetségét így a lázadásnak hamar véget vetettek. 1911-ben, Dr. Sun YatSen (孫逸仙 1866.11.12.–1925.03.12.) elegendő támogatást gyűjtött Kína területén kívül, így katonai támogatással végleg megdőlt a Qing Dinasztia. Ekkor alakult meg a Kínai Köztársaság. Ezt tizenhét év polgárháború követte, ahol számos hadúr igyekezett megragadni mindent amit csak lehetett. Ez jóval több harcot és vérontást követelt, mint az egész Qing Dinasztia alatt.

Shaolin utolsó megsemmisítése (1928)

A hadurak voltak a Shaolin végső megsemmisítésének kulcsszereplői. Zhang KaiSek (蔣介石, 1887.10.31.–1975.04.05. Taiwan) Kína egységén dolgozott, hatalmas sereget verbuvált össze, amely északon kezdett hadműveletekbe (1926-1928). Célja az volt, hogy megszabaduljon a haduraktól egyszer s mindenkorra. Xi Youshan Tábornok (石友三 volt annak a Honan tartományban lévő sereg vezetője, aki Feng Yuxiang (冯玉祥, 1882-1948) beosztottjaként a tartományi hadúr Fan ZhongXiu 樊鐘秀 kiűzését tűzte ki célul. A hadúr barátja a Shaolin Apát Miao Xing (妙兴, 1891-1927), ismert harcművész volt. A köztársasági csapatok legyőzték Fan seregét aki a Templomba menekült és kérte az Apát védelmét. A csapatok használták fegyverüket hogy kiűzzék Fan-t a Templomból, de hiába. A Tábornok kiürítette a Kolostort, de nem találta meg a hadurat. Haragra gerjedve porig égette a Templom épületeit, amelybe benne égtek a buddhista iratok, szent szövegek, harcművészeti kézikönyvek, melyek évszázados templomi pusztulásokat éltek túl - ez idáig. A sors iróniája, hogy a festett képek, kőtáblák hirdették, hogy a templomot kímélni kell miden pusztítástól. 1928-ban elérkezett az utolsó óra, Miao Xing elvesztette a csatát a Tábornokkal szemben, a kolostor végleg elpusztult, az Apát meghalt.

Újkori szövetségek és a Guo Shu

A templom inaktív lett, maradványai, mint ereklye álltak a hegy lábánál évekig. Híres harcművészek, hősök, akik harcoltak a mandzsuk ellen: Hung HeiGun (Hung Gar alapító); NgMui (apáca, aki sok stílust kidolgozott, de legjelentősebb a Wing Chun lett); Tsui Fa; Fong Sai Yok; Lee Pa Shan; hogy csak néhányat említsünk. 1909-1937 időszakban különböző harcművészeti atlétikai szervezetek alakultak: ilyen volt a Jing Wu Szövetség (精武體育會) amely számos mester és stílus hagyományainak megőrzéséért jött létre. Tagja volt Chen ZiZheng (陳子正) Mester a Saskarom Irányzattal (鷹爪門), Luo GuangYu (羅光玉) Mester az Északi Imádkozó Sáska Irányzattal, (北螳螂拳門), Geng XiaGuang (耿霞光) Mester a XingYi Irányzattal (形意門), és Wu JianQuan (吳鑑泉) Mester a Wu Stílusú Taiji Quan (吳式太極拳) -al. A Jing Wu mellett megalakult a Nanjing Központi GuoShu Intézet (南京中央國術館, 1928) Zhang ZhiLiang (張之江) igazgatása alatt. A mesterek rendszeresen találkoztak és információt cseréltek. A Nanjing Központi GuoShu Intézetbe invitált Mesterek alakították ki a ma ismert Chang Quan Kungfu (長拳功夫) stílusát, ők voltak: Gu RuZhang (顧汝章), Wan LaiSheng (萬籟聲), Fu Zhendal (傅振嵩), Wang ShaoZhou (王 少 周) és Li XianWu (李先 五), mint az északi stílusok (北少林), a természetes Irányzat (自然門), a Bagua Irányzat (八卦掌門), LiHua Lándzsa (梨花槍) és Tan Tui Irányzat (潭腿門) Nagymesterei. Őket az Öt Északi Tigris -ként (五 北 虎) ismertek. Később, az Öt Északi Tigris Guangdong tartományba ment, hogy segtsék Li RenChao (李任潮) tábornokot egy másik-, a Közép Guoshu Intézet alaptásában. Ezúttal a híres déli mestereket hívták meg, így Lin YinTang (林蔭棠) Mestert a Mo Jia Quan Irányzattal (莫家拳門), Tan San (譚 三) Mestert a Cai Li Fo Irányzattal (蔡李佛 派), Lin YaoGui (林耀桂) Mestert a Sárkány Stílus Irányzattal (龍形派), Zhang LiQuan (張禮泉) Mestert a Fehér Szemöldök Irányzattal (白眉 派), Lin ShiRong (林世榮) Mestert a Hung Gar Irányzattal (洪 家 拳), és Wu ZhaoZhong (吳 肇 鐘) Mestert a Fehér Daru Irányzattal (白鶴 拳). Az Új Intézet az északi és déli stílusok találkozóhelye lett, amely újabb, hatékonyabb és sokoldalú technikák létrejöttét segítette. majd kitört a második világháború, Japán megszállta Kínát. Nem sokkal ezután a kommunisták kerültek hatalomra Mao CeTung vezetésével (1949), aki hatalmas katonai támogatást kapott a szegény parasztoktól. Rengeteg ilyen helyeket zártak le, amíg az új kormány úgy nem döntött, hogy tevékenységük teljes összhangban van a politikai célokkal.

Shaolin öröksége

Harcművészetek szempontjából e korszak ismét visszaesés volt, mivel gyakorlás általában "ellenjavallt" volt a háború után. 1960-as kulturális forradalom időszakában is öltek meg harcművészeket azzal az indokkal, hogy megtámadta őket "valami régi feudális babona". Sok Mester és stílus elhagyta Kínát, s letelepedett Hong Kong-ban, Taiwan-on vagy Amerikában. Így a Shaolin gondolatisága, szemlélete az egész világon terjedni kezdett. Az 1970-es évek második felében Mao halála után a kormány enyhített a harcművészetek elleni nézetein, s jóváhagyta a torna, sport-orientált "harcművészet" megindítását, így alakult ki a WuShu. A hagyományos kínai harcművészetek ekkor nagy és átfogó vizsgálaton estek át. 1980-as években az eredeti Shaolin Templomot újjáépítették és megnyitották a túristák előtt. Szerzeteseket telepítettek a templomba, ahol az idős szerzetes Shi Dechen folytatta a Shaolin harcművészet tanítását.

Napjainkban rengeteg Shaolin történet van (még)) legendákba burkolva, vagy elrejtve. A Shaolin Quan Fa mint alapgyakorlat nagyszerű öröksége a kínai harcművészeteknek, amely 1500 éves történelme során megannyi és szerteágazó stílusnak nyújtott igen termékeny alapot. Shaolin harcművészete ma kínai nemzeti kincs. Ismert és elismert, az egyik legfontosabb harcművészeti rendszer a világon. A módszerek és ötletek elterjedtek, számos nemzet és ország saját harcművészetétre gyakoroltak hatást. Shaolin öröksége eszerre egyszerű és mély, jóval több annál, mint harc vagy harcolni. Shaolin hagyományon keresztül felfedezhetők és jól láthatóak a taoista és buddhista gyökerek, e két irányzat egyesüléséből fakadó stílusok és módszerek: de leginkább az egészségmegőrzés és az erény. Az egészségmegőrzésen keresztül érkezik a vitalitás-, a légzés és testgyakorlatok, a test fejlesztésével a Qi, mely támogatása révén a szellem táplálása, a meditáció, a filozófia és a tanítás az etikáról. Az elme fejlesztése révén a megvilágosodás elérése. Jól látható: Shaolin össze gyötrelmei közepette mindig tovább tudott fejlődni, hogy illeszkedjen a kor elvárásaihoz és tanítani azokat, ahol szükség van. Tanítványok és Mesterek a hagyományos kungfu technikák és formák gyakorlásával közvetlenül táplálják a Shaolin szerzeteseinek örökségét. Ha gyakorolsz, nagyon szerencsés vagy, hogy van lehetőséged megismerni és megérteni ezt, ne pocsékold el az időd: örökséget kapsz örökül te is, amely egykoron generációról generációra öröklődött. Ma pedig 2016-ot írunk.

Légy szorgalmas!

Javasolt irodalom és források

0. http://www.shaolin.org.cn/
1. Haar, Barend J. (1998). Ritual and Mythology of the Chinese Triads
2. Shahar, The Shaolin Monastery
3. Ryuchi, Matsuda 松田隆智 (1986), Zhongguó wushu shilüe 中國武術史略 (in Chinese), Taipei: Danqing tushu
4. Canzonieri, Salvatore. "The Emergence of the Chinese Martial arts". Han Wei Wushu
5. Zhang Kongzhao 張孔昭 (c. 1784). Boxing Classic: Essential Boxing Methods 拳經拳法備要 Quánjing Quánfa Beiyao (in Chinese).
6. Chéng Zongyóu 程宗猷 (c. 1621). Exposition of the Original Shaolin Staff Method 少林棍法闡宗 Shaolín Gunfa Chanzong (in Chinese).
7. Shi Deqian (1995). 少林寺武術百科全書 (Encyclopedia of Shaolin martial arts) - 4 volumes. ISBN 9787806000991
8. Shahar, Meir (2000). "Epigraphy, Buddhist Historiography, and Fighting Monks: The Case of The Shaolin Monastery".
9. Tang Hao 唐豪 (1968) [1930]. Shaolín Wudang kao 少林武當考.
10.

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2016 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings