XING LONG TANG
XING LONG TANG - Három Kocsi Bodhijának Áttekintése (三乘菩提綱要之 聲聞提意涵)



navigáció: kezdőlap > publikációk > szútrák > Három Kocsi Bodhijának Áttekintése (三乘菩提綱要之 聲聞提意涵)

első kiadás: 2018, Wholesome Vison kiadó




Chen Yi Sheng Zi: Három Kocsi Bodhijának Áttekintése
三乘菩提綱要之 聲聞提意涵







Előszó


A Buddhadharma – Buddha tanítása – kiterjedt és mindenre kiterjedő. Felöleli a hétköznapi v. közönséges világ összes jelenségét ("mundán" ~közönséges dharmák), a fizikai vagy látható világon túlmutató-, azon kívül létező ún. "transzmundán" világ jelenségeit (transzmudán ~látható világon kívüli dharmák), valamint a mundán és a transzmundán világ összes jelenségét (mundane és transzmundán dharmák). Mindazonáltal a Buddha tanításának lényege és magja mindig az egyes élőlények saját valódi tudatára – a nyolcadik tudatára, a tathagatagarbhára – támaszkodik, ez Buddha tanításának alapja. Az érző lények szenvedést tapasztalnak, mert nem értik a valódi tudat méltó erényeit és csodálatos funkcióit; vágynak, és az Öt Aggregátumot valódi létezésnek tekintik; ennek eredményeként pedig különféle egészséges és egészségtelen cselekedeteket hajtanak végre és számtalan korszakon át a születés és halál körforgásában vannak a Három Birodalomban. Buddha tanítása szerint minden érző lény rendelkezik saját egyéni Buddha-természetével – ez a buddhaság elérését rejlő-, biztosító lehetőség -, de ezt nem veszik észre az illuzórikus gondolataikhoz való ragaszkodásuk miatt. Ha képesek gyakorolni és így tudatukat művelni a Buddhadharma szerint annak érdekében, hogy később elérjék a (annak) megvalósítás(á)t, akkor fokozatosan el tudják érni a buddhaságot.

A Buddhadharma gyakorlásának és megvalósításának megvan a maga sajátos rendje és sorrendje, amit nem lehet megkerülni: olyan, mint a házépítés, melynek az alapoktól kell kiindulnia. Az ettől való eltérés a ház összeomlásához vezet. A Buddhadharma művelése és gyakorlása szilárd önbizalom kialakításával kezdődik, ezt követi az érdemek felhalmozása, a helyes tanítások előmozdítása, a mentális koncentráció erősítése, valamint a megszokott akadályok megszelídítése és megszüntetése (meghaladása). Csak hosszas és folyamatos gyakorlás és művelődés után érhetjük el a végső célt, a buddhaság elérését; a nirvánát.

A Buddhadharma ellenőrizhető és annak kell lennie. Nem csupán elméleten alapul. Ellenkező esetben csak sejtések és spekulációk gyűjteménye lenne, amelyeket csak elméletnek vagy hallomásnak lehetne minősíteni.

A Három Kocsi Bodhijának áttekintése szisztematikusan bemutatja a Buddhadharma gyakorlásának és művelésének tartalmát. Annak ellenére, hogy Buddha Három Kocsit (módszereit) tanítja a gyakorlók hajlamainak okán, a Buddhadharma valójában csak egy kocsiból áll – abból, amely a buddhasághoz vezet – a Buddha Kocsiból. A Három Kocsi csupán egy kényelmes módja a Buddhadharma tartalmának osztályozására. Fontos kihangsúlyozni, hogy a Buddhadharmát nem lehet sem létrehozni, sem művelni az egyes érző lények nyolcadik tudatától, a Tathatagatarbától függetlenül.

Reméljük, hogy az olvasók holisztikus képet kaphatnak a Buddhadharma gondolatsorozatok alapvető szerkezetéről és vázáról, felkelthetik a megvilágosodás (bódhi elme) törekvését a nem túl távoli jövőben, és követhetik Buddha tanítását, másoknak és saját maguknak is hasznot hoznak.

"Pozitivista" buddhizmus


A buddhista dktrínák, tanok kutatása és oktatása határozottan nem azonos a Buddhadharma (Buddha tanításai) gyakorlatával és személyes megvalósításával. A buddhista művelés elsődleges célja a nyolc tudat tényszerű megvalósítása – gyakorlati és ellenőrizhető megközelítéssel feltárva és ellenőrizve mind a nyolc tudat létezését.

A mindennapi életünkben gyakran alkalmazzuk bizonyítékokon alapuló megközelítést. Vegyünk példának egy nagyon édes gyümölcsöt. Ha valaki meg akarja tudni, milyen édes, akkor egyszerűen magához kell vennie egyet és meg kell kóstolnia. Ez egy bizonyítékokon alapuló megközelítés. A "pozitivista" buddhizmus nyolc tudatról vagy nyolc elméről beszél ugyanazt a megközelítést használhatjuk ezek feltárására és azonosítására. E nyolc tudat megtalálásához és azonosításához azonban először el kell hinnünk, hogy valóban létezik a nyolc tudat. A Három Drágaságban menedéket kell találni, és rendelkezni kell elegendő erénnyel, bölcsességgel és meditatív koncentrációval (samadhi). Csak ezeknek az előfeltételeknek a megszerzése után lesz lehetséges a nyolc tudat megtapasztalása, megvalósítása.

A nyolcadik tudat (tathāgatagarbha) a nyolc tudat közül olyan, mint egy értékes-, fényes gyöngy, amely mindannyiunk birtokában van, de szabad szemmel nem látható. Ennek megtapasztalásához olyan támogató okokra és feltételekre van szükség, mint a szükséges erények (gyakorlata) kiművelése, bölcsesség és meditatív koncentráció. Csak akkor lesz lehetséges, hogy az ember megtalálja-, megtaőasztalja a nyolcadik tudatot. Létét azonban nem tagadhatjuk csak azért, mert még nem találtuk meg. Szemünk nem látja a baktériumokat azok apró mérete miatt; mikroszkópra kell hagyatkoznunk, hogy láthassuk. Ésszerűtlen tagadni a baktériumok létezését csak azért, mert szabad szemmel nem látjuk őket.

    Tathāgatagarbha (如來藏): általánosan úgy fordítjuk: a tathagata mátrixa-, a tathagata esszenciája stb..., ami arra az őslényegre utal, amely minden egyes érző lény létezéséhez alapvető. Eredeti elmének-, gyökértudatnak-, alapvető valóságnak-, nem-keletkező dharmának-, nirvánának vagy alaya-tudatnak hívják a Hanghalló Kocsiban. A Magányos-megvalósító Kocsiban "embrió-belépő tudatnak" nevezik. A mahájánában igaz tudatnak, a valódi létnek-, alaya-tudatnak vagy megtorlás [következmények] tudat(á)nak nevezik.

Ahhoz, hogy megszabaduljunk a Három Birodalomtól és elérjük a buddhaságot, rendelkeznünk kell a Dharma Birodalom végső valóságának mélységes bölcsességével. A Számozott Beszédekben (Ekottara Āgama) Buddha a következőket tanította: „Hat dolog van, amiben Tathagata [a Buddhák egyik neve] nem fog belefáradni.” Ezek közül az ötödik az érző lények fáradhatatlan védelme. Vagyis a Buddha megvédi az érző lényeket attól, hogy rossz utakra essenek, segítve őket távol maradni a téves nézetektől. Fáradhatatlanul és szüntelenül vezeti az érző lényeket az emberi, déva, hanghalló és magányos megvalósító kocsijainak gyakorlásában és tanulásában, míg végül el nem érik a buddhaságot.

    Dévák (天人): mennyei lények, egyike a hat újjászületés létsíkjának a születés és a halál körforgásában a Vágy Birodalmában.

    Hanghalló (聲聞): A szanszkrit "Śrāvaka" kifejezés fordítása, ami szó szerint „hallgatót” jelent. Buddha közvetlen tanítványaira utal, akik hallgatják Buddha tanítását.

    Magányos-megvalósító (辟支佛): A szanszkrit "pratyekabuddha" kifejezés fordítása, néha úgy fordítják, hogy "egyénileg megvilágosodott" vagy "magányos buddha". Azokra vonatkozik, akik maguktól, mások segítsége nélkül megvilágosodnak. A magányos megvalósító megvilágosodik a Függő Keletkezés szemlélésével.

    Buddhaság (成佛): Buddha tanításainak egyik osztályozása az, hogy a tanításokat öt eszközre osztják: az emberi kocsi, a déva kocsi, a hanghalló kocsi (fradvakavana), a magányos megvalósító kocsi (pratyekabuddhaydna) és a bodhiszattva kocsi (bodhisattvaydna). Az öt közül az utolsó, a Bodhiszattva Kocsi, a Buddha Kocsi (buddhaydna) és a Mahayana (Nagy Jármű) szinonimája. Egy másik besorolás szerint a tanításokat három eszközre (frivdnára) osztják: a hangot halló kocsira, a magányos megvalósító kocsira és a bódhiszattva kocsira. A hanghalló és a magányos-megvalósító kocsikat összefoglaló néven Hinayana (kis kocsi) végső néven nevezik. Csak Egy Kocsi van – a Buddha Kocsi (buddhayana).

A hatodik a helyes-, felülmúlhatatlan és végső út fáradhatatlan keresése. Vagyis a Buddha fáradhatatlanul és szüntelenül a Dharma Birodalmának végső valóságát követi. Sákjamuni Buddha azért érte el a buddhaságot, mert nem tűrte el-, nem táplált téves nézeteket. Ha Buddha téves nézeteket vallott volna, az azt jelentené, hogy még mindig téves nézetei és tudatlansága van; így pedig nem lehetne Buddhának nevezni, mert a Buddha tíz címének egyike "a teljes és tökéletes megvilágosodott", ami azt jelenti, hogy egy Buddha teljes mértékben ért mindent és ismeri a világ minden részletét. Az ember nem érheti el a buddhaságot és nem nevezhető Buddhának, ha van egyetlen apró dolog is, amit még mindig nem értett meg és érzett át.

Amint azt a Brahma Hálója Szútra (Brahmajāla Sūtra) említi a Hosszú Agama Szútra (Dīrgha Āgama) 14. fejezetében, az ókori Indiában remeték (sramanák) és brahmanok voltak, akik gyakorolták a Négy Koncentrációt, a Négy Forma-nélküli Elmélyedést és azt az Öt Természetfeletti Erőt, amelyek lehetővé tették számukra, hogy lássák közvetlen előző vagy sok eonokkal ezelőtti életüket.

    Koncetráció: A Forma Birodalomhoz kapcsolódó négy meditatív elmélyülés (1., 2., 3, 4. dhyāna, 禪),

    Elmélyülés (felszívódás): A Forma-nélküli Birodalomhoz kapcsolódó Négy Meditatív Elmélyülés (5., 6., 7., 8. dhyāna, 禪).

Látták, ahogy éltek, összegyűltek és haltak meg újra és újra a sok érző lénnyel együtt. Ennek eredményeként azt hitték: "Tudatos elmém összekapcsolható előző életeimmel; a fizikai testem mindig is létezett." Így a következő téves nézetet alkották: "Tudatos elmém és fizikai testem mindig is létezett és örökké létezni fog." Hogyan cáfolta Sákjamuni Buddha ezt a téves nézetet? A Buddha segített ezeknek a nem-buddhistáknak, akik elérték a Négy Koncentrációt és a Négy Forma-nélküli Elmélyedést, hogy megszüntessék az önszemléletet és elérjék az arhatságot. Mielőtt az arhatok elhunytak, Buddha megjövendölte, hogy haláluk után többé nem jelennek meg a Három Birodalomban. Az arhatok, a remeték és a brahmanok halála után, akik rendelkeztek az Öt Természetfeletti Erővel, a Négy Koncentrációval és a Négy Forma-nélküli Elmélyüléssel, nem találták az arhatokat sehol az újjászületés hat létsíkjában, a vágy-, a forma- vagy a forma-nélküli birodalmakban. Buddha ezzel megmutatta, hogy a Hanghalló Bodhi segíthet az érző lényeknek megszabadulni a Három Birodalom születés és halál körforgásában zajló folyamatos vándorlástól.

    Arhatok (阿罗汉, 罗汉): Akik meghaladják a szenvedéseiket (A/esa) és minden olyan erőt, amely a jövőbeli újjászületéshez vezet. Ezért halálukat követően belépnek a nirvánába,

    Hanghalló Bodhi (聲聞菩萨): A "bodhi" egy szanszkrit kifejezés, jelentése ébredés, megvilágosodás. Általában háromféle bodhi létezik: (1) A hang-halló bodhija (sravakabodhi), (2) a magányos-megvalósító bodhija (pratyekabodhi) és (3) Buddha teljes tökéletes megvilágosodása (samyaksambodhi).

Buddha a Hosszú Agama Szútra 3. fejezetében-, a Mahaparanibbana Szútrában lévő Négy Nagy Tanítást adta elő. Azt tanította, hogy akik hallottak egy buddhista szerzetesről (bhikshu), azt állítva, hogy személyesen tanult Buddhától, a szangha közösségtől, tanult vénektől vagy egy-, esetleg több buddhista szerzetestől, ne rágalmazzák vagy kételkedjenek a szavaiban. Ehelyett vizsgálják meg az egész tanítást az elejétől a végéig, hogy meglássák, hogy az igaz vagy hamis a szútrák, a tudományok (vinaya) és a Dharma alapján.

    Dharma (法): Buddha tanításai, a Buddhadharma szinonimája. A nagy „D” betűvel írt "Dharma" Buddha tanításait jelöli, a kis „d” betűvel írt 2dharma" pedig egy jelenséget, például fizikai vagy mentális tényezőt-, vagy a világi lét egy alkotóelemét jelöli.

Meg kell vizsgálniuk, hogy az általa mondott tartalom igaz-e vagy hamis, és hogy a az összhangban van-e a Dharma Birodalom valóságával. Ez a "pozitivista" módszer, amely a buddhizmus legfontosabb alapvető megközelítése is. Ezért mindenkinek, aki a Buddhadharma művelésére törekszik, bölcsességgel kell vizsgálnia és megfigyelnie, a "pozitivista" módszert kell használnia a tapasztaláshoz és felismeréshez, de soha ne viselkedjen igen-emberként, vakon mondokatva azokat, melyeket mindenki mond, s így végső soron félrevezetve-, eltérítve az érző lényeket a megszabadulás útjától.

2 A Háromkocsi Bodhi közötti összefüggés(ek)


Feltehetnénk a kérdést: "A buddhizmusban nincs öt kocsi, azaz emberi-, déva-, hanghalló-, magányos megvalósító-, és a buddha-bódhi kocsi? Miért csak a Háromjármű Bodhiról beszélünk?" Ami azt illeti, a vallási vagy spirituálisan növekvő csoportok általában megtanítják az embereket, hogyan változtassák meg és alakítsák át sorsukat; vagy módszereket tanítanak az embereknek az újjászületésre a Mennyei Birodalomban. Azonban ezek egyike sem képes megváltoztatni a születés és halál körforgásában rekedt sorsunkat. Másrészt, a buddhizmus gyakorlatában, ha az egyének el tudják érni a Hanghalló Kocsi felszabadító bölcsességét, megszabadulva a születés és halál körforgásának bilincseitől a Három Birodalomban, akkor minden bizonnyal képesek lesznek elérni viszonylag egyszerűbb célokat az Ember vagy a Déva Kocsiban. Például, ha a hanghalló eléri az első beteljesülést (első gyümölcs), akkor eléri a felszabadulást, miután - legfeljebb hétszer - oda-vissza újjászületik az emberi és a déva birodalmak közt. Ennélfogva, a Háromkocsi Bodhi tartalmáról folytatott megbeszélések és vizsgálatok már az emberi és a déva kocsikat is körülölelték. A következőkben beszéljük meg a Háromkocsi Bodhi tartalmát.

Több mint kétezerötszáz évvel ezelőtt Sákjamuni Buddha felismerte az Valódi Tudatot, azaz, meglátta a Buddha-természetet és elérte a buddhaságot a Bodhi fa alatt. Mindenek előtt a következőkre kell gondolnunk: Az öt közül melyik járművet művelte Sákjamuni Buddha, hogy elérje a buddhaságot? Ez a Buddha Bodhi Kocsi. Az Agama-gyűjtemény részét képzeő Párbeszéd a Nagy Legendáról az olvasható, hogy Sákjamuni Buddha azt mondta, hogy követve az összes korábbi Buddha hagyományát és leszármazását tudta elérni a buddhaságot Csakúgy, mint Buddha Sákjamuni, Bodhiszattva Vipassin is szerzetes lett, miután megfigyelte, hogy minden ember szenved a születéstől, az öregedéstől, a betegségektől és a haláltól és ezt követően a Bódhiszattva-út művelésével elérte a buddhaságot. Sákjamuni Buddha a buddhaság elérése után megállapította, hogy a Buddhává válás célja túlságosan ambiciózus és felfoghatatlan feladat lenne az „öt zavarosság degeneratív korában” született érző lények számára („Öt zavarosság tisztátalan világa”); és kifürkészhetetlen feladat az „öt zavarosság degeneratív korában” született érző lények számára. („Öt Zavarosság tisztátalan világa”);

    A degeneratív kor vagy a tisztátalan világ Öt Zavarossága (五濁) a következők: (1) élettartam (dyubkasava), (2) nézetek (drstikasdya), (3) szenvedések (AleSakasdya), (4) érző lények (szattvakasdya) és (5) az eon (kalpakasdya),

ezért először az Emberi, Déva, Hanghalló és Magányos-megvalósító Járműveket tanította. Utoljára tanította a Buddhasághoz vezető Mahayana ösvényt (Buddha Bodhi Jármű). Az Agama-szútrákban az áll, hogy Buddha először az adakozás, az előírások betartását-, és a Mennyei Birodalomban az újjászületés elérésének alapelveit tanította. Csak akkor, ha valaki fogékony ezekre az elvekre, a Buddha tovább magyarázza a Hanghalló Bodhit és a Magányos-megvalósító Bodhit, és végül a Buddha Bodhit tanította. Ezért arra a következtetésre juthatunk, hogy Buddha fő célja, amikor először tanította az Emberi, Déva, Hanghalló és Magányos Megvalósító Járműveket az volt, hogy kikövezze és lefektesse a buddhasághoz vezető utat azoknak az érző lényeknek, akik ebben a degeneratív, öt zavaros korszakban születtek. Így először a Buddhasághoz vezető Útnak kell lennie; a másik négy kocsit később hozták létre, hogy megkönnyítsék a Buddhasághoz vezető ösvény megvalósítását. A Buddha Bodhi Kocsi már magában foglalja és tartalmazza az előző négy kocsi tartalmát és alapelveit.

Vannak, akik azt állítják, hogy a mahájána tanítás csak a felekezeti buddhizmus korszaka után kezdett megjelenni, bár ennek az állításnak nincs értelme. Hogyan lehet, hogy Sákjamuni Buddha nem tanított és nem ismeri a buddhasághoz vezető utat, és nem hirdeti, hogy Buddhává válik, miközben az őt követőknek sikerült megtanítaniuk a buddhasághoz vezető utat? Valójában a mahájána felemelkedése és széles körű népszerűsítése a szektás buddhizmus időszaka után már a második felbukkanása a Nagy Kocsi tanításoknak. A mahajána első megjelenése közvetlenül azután történt, hogy Buddha befejezte az Emberi, Déva, Hanghalló és Magányos Megvalósító Kocsik alapvető tanításait. A buddhasághoz vezető út művelése azonban ambiciózus cél, amely néhány ember számára túl messzire mutató cél. Miután kiművelték a Hanghalló vagy a Magányos Megvalósító Járművet, néhány gyakorló elvesztette magasztos törekvését és megrekedt a Buddhaság felé vezető úton. A Buddha és a bódhiszattvák szemrehányást tettek ezeknek a gyakorlóknak korlátozott gondolkodásmódjuk miatt, „Hinayana (kis kocsi) embereinek” nevezték őket, és szó szerint „a megperzselt csíráknak és rothadt magvaknak” nevezték őket. Más szavakkal, a gyakorlók között a Buddhává váló magvak vagy csírák megperzseltek vagy elrohadtak; ez egy intés a Két Jármű gyakorlóinak.

Azokat, akik elfordulnak hinajánától a mahájána felé mielőtt felismerték volna a prajna bölcsességét, „a közös tanítások bodhiszattváinak” fogják nevezni a mahájánában, mivel amit művelnek, azt általában a Két Kocsi osztja. Miután felismerték az Igaz Tudatot, „különálló tanítás bodhiszattváinak” fogják nevezni őket, mert amit műveltek és megvalósítottak, az különbözik a két kocsiban élő hangot halló és magányos megvalósítóétól.

Ha Buddha szándéka csupán az lenne, hogy megtanítsa, hogyan szabaduljunk meg a születés és halál körforgásából, akkor nem kellene tanítania a Magányos Megvalósító Kocsi módszerét, hiszen a Hanghalló Kocsi önmagában is elegendő ennek a felszabadulásnak a megvalósításához. Miért tanították akkor még mindig a Magányos Megvalósító Kocsiját? Ez azért van így, mert a Hanghalló Kocsi módszerének művelt bölcsessége túlságosan korlátozott és szűk, csekély és korlátozott gondolkodásmóddal. Így, miután eligazította a Hanghalló Bodhi művelését, Sákjamuni Buddha folytatta és tanította a Magányos Megvalósítók Dharmáját, hogy segítsen az érző lényeknek szélesebb körű bölcsességre szert tenni a világ megértésében, hogy végre a buddhaság útján léphessenek tovább. Így az öt kocsi közötti összefüggésből megérthetjük, hogy az Emberi és a Déva Járművek egy lépcsőfok a Buddha által használt létrán, hogy segítse az érző lényeket a buddhaság elérésében. Ezért először a teljes Buddha Bodhi Kocsi létezésének kell lennie, mint végső célnak a másik négy kocsi bármelyike ​​előtt.

Még egy másik szemszögből nézve, Sákjamuni Buddha nem adta át a Buddha címet egyetlen arhatnak sem, amikor az belép a nirvánába. Hanem megjövendölte, hogy Bodhisattva Maitreya lesz a következő Buddha a „növekedés eonjában”. Ezért az arhatok által elért felismerés állapota nem azonos a Buddha állapotával; valójában nagyon különbözik a Buddha által megvalósított állapottól. Most pedig vizsgáljuk meg, mi a Háromkocsi Bodhi magja. Ez a mag az úgynevezett "nyolc tudat elmélete". Minden érző lénynek nyolc tudata van – a nyolc tudat, amely magában foglalja a vizuális, halló, szagló, ízlelő, tapintható, mentális tudatot (mentális képesség) és a nyolcadik tudatot (tathagatagarbha). A Három-Kocsi szútrák tanításai mind e nyolc tudat körül forognak.

Felmerülhet a kérdés: „Nem a Teremtő teremtett minket?” Ha valóban létezett az emberi lények Teremtője, akkor Neki ismernie kell a teremtés pontos folyamatát. Mégsem láttunk olyan Teremtőt, aki képes lenne pontosan megmagyarázni, mi is ez a folyamat, és milyen részletes módszert használtak az élet létrehozására: így ez a nézet egyáltalán nem meggyőző. Ezenkívül a tudósok nehezen tudják bizonyítani a Teremtő létezését. Másrészt a lét keletkezésének feltárását célzó buddhista művelés szempontjából Buddha nyolc tudat létezését tanította. Sőt, a fent említett nyolc tudat mindegyikének létezése egymás után megvalósítható (igazolható) a művelés folyamatán keresztül a vakhitre hagyatkozás helyett. Ezen túlmenően a fent említett Háromkocsi Bodhi is megfelel az ok-okozati elvnek mind a hétköznapi (mundán), mind az érzékelhető világon (transzmundán) túli világban.

    Mundán (Sahā, 娑婆): világi, a hétköznapi világra vagy a megvilágosodott érző lények gyakorlatára vonatkozik,

    Transzmundán (出世): (érzékelhető) világon túli világ vagy transzcendens, amely a felszabaduláshoz vagy a megvilágosodott érző lények gyakorlatához kapcsolódik.

Példaként vehetjük az étkezést.Hha egy ember eszik, utána jóllakottnak érzi magát, de mások nem. Ez az ok-okozati viszony legalapvetőbb elve. Egy másik példaként tegyük fel, hogy két ország háborúban áll. Az egyik országból származó katona agyonlőtte a másik ország egy katonáját, akinek fogalma sem volt arról, ki ölte meg. Az egyik ország katonája vizuális-, hallási-, szaglási-, ízlelési-, tapintási és mentális tudata nem regisztrálta a másik ország katonájának kilétét, akit megölt; hasonlóképpen a másik országban élő katona első hat tudata nem regisztrálta, hogy ki ölte meg. Ebből következik, hogy az ok-okozat törvénye nem hajtható végre vagy teljesíthető csak az első hat tudat alapján; léteznie kell más tudatoknak is, amelyek magukban foglalják a nyolcadik tudatot, amely rendelkezik "tartó" és "tároló" funkciókkal, és a hetedik mentális képességgel, hogy a világban az ok-okozati elv működjön, és megvalósuljon a jelenlegi és a jövőbeli életekben.

Ezért a nyolcadik tudat létfontosságú, magja a Háromkocsi Bodhi művelésnek. Különféle nevei vannak a Háromkocsi Bodhiban. Eredeti tudatnak-, gyökértudatnak-, alapvető valóságnak-, nem-keletkező dharmának-, nirvánának vagy Alaya-tudatnak nevezik a Hanghalló Kocsiban. A Magányos-megvalósító Kocsiban embrió-belépő tudatnak nevezik. A mahájánában az igazi tudatnak-, az alaya-tudatnak és a megtorlás (következmények) tudat(á)nak nevezik. Melyik elmére utal a jól ismert Szív Szútra? Valójában a Szív Szútrában kifejtett elme az Igazi Tudat, vagyis a nyolcadik tudat, az alaya tudat. Összefoglalva tehát, a Buddhadharma tartalma magában foglalja az Öt Kocsit: az Emberi Kocsit és a Déva Kocsit kezdve, ezt követi a Hanghalló Kocsi és a Magányos Megvalósító Kocsi, és a Buddha Bodhi Kocsiban csúcsosodik ki. Kapcsolatuk a mahajánával annak magjéban kezdődik. Innen a másik Négy Kocsi a Mahayana (Buddha Bodhi Kocsi) eléréséhez vezető létra lépcsői. A Háromkocsi magja a nyolc tudatból álló tudatosság-halmaz, csoport; velük mind a hétköznapi, mind a transzmundán világ ok-okozati törvénye létrejön.

3 Az újjászületés hat célpontjai, a Három Birodalom, valamint a hozzájuk tartozó Felszabadulás Gyümölcsei


Sok ember számára a Buddhadharma művelésének és tanulásának célja a magának a felszabadulásnak keresése. A felszabadulás-, vagy megvilágosodás eléréséhez azonban először meg kell érteni a kapcsolatot a felszabadulás gyümölcsei és "az újjászületés hat célpontja és a Három Birodalom" között. Az újjászületés hat célpontja és a Három Birodalom azt a világot írja le, amelyben minden érző lény él. Először meg kell értenünk, hogyan néz ki a világunk, és mi a helyzetünk a dharma Birodalmában, hogy tudjuk, mit tegyünk, és milyen irányba haladjunk céljaink elérése érdekében. Az alábbi táblázat az újjászületés hat célpontja és a három birodalom közötti kapcsolatot, valamint a megfelelő felszabadulási gyümölcsöket mutatja be:

A táblázat a létezés különböző formáit mutatja be az újjászületés hat célpontján belül, valamint a megfelelő összefüggéseket a karma és a felszabadulás gyümölcsei között, a tathagatagarbha (a tathagata mátrixa) alapján. Rendkívül fontos észben tartani azt a tényt, hogy legyen szó a három világi birodalomban előhozott okságról, vagy a felszabadulás transzmundán gyümölcseinek megvalósulásáról, minden dharmát a tathagatagarbha generál. A számtalan dharma így nyilvánul meg.

A Vágyak-, a Forma-, és a Forma-nélküli birodalmak alkotják az úgynevezett "Három Birodalomat", míg a pokollakók-, éhes szellemek-, állatok-, emberek-, félistenek és mennyei lények szféráit általában az újjászületés hat célpontjaként említjük, melyek csak a Vágyak Birodalmára korlátozódnak. Az emberi-, és dévák kocsiáról szóló tanítások általában a Vágyak Birodalmáról szólnak. Ha azonban a felszabadulást akarjuk részletezni, akkor ki kell terjesztenünk a dévai mennyek tartalmát. A félisteneken és hat dévai mennyen kívül a Vágyak Birodalmában Négy Dhyana (meditatív koncentráció) menny van. A Forma Birodalmában az első, második, harmadik és negyedik dhjána található, és a Forma-néküli Birodalom mennyei a tér végtelenségének állapotát-, a tudatosság végtelenségének állapotát-, az abszolút semmi/üresség állapotát-, valamint az sem észlelés, sem nem-észlelés állapotát jelentik.

A felszabadulás azt jelenti, hogy megszabadulunk a születés és a halál körforgásától az újjászületés mind a hat létsíkjában, a Vágyak Birodalmában, a Négy Dhyána Mennyében a Forma Birodalmában és a Négy Dhyana Mennyében a Forma-nélküli Birodalmakban (együttesen a Három Birodalomban). Először is, meg kell értenünk a kapcsolatot a Három Birodalom és a hozzájuk tartozó karmák között, hogy világos képet kapjunk arról, milyen cselekvés vagy tett felel meg az újjászületés egyes létsíkjainak. Azaz, a létsík-, vagyis a létsíkban való ujjászületés megfelel annak, amit a halál után teszünk.

Az újjászületés hat létsíkja közül a legalacsonyabb szinten a pokol a karmikus megtorlás (értsd: következmény) a Tíz Káros Cselekedet (十惡業)-, és az Öt Szörnyű Bűn (五逆) következményeként. Akkor mi az a Tíz Káros Cselekedet, amely Öt Szörnyű Bűnt jelent? Az Öt Szörnyű Bűn közé tartozik az apa megölése, az anyja megölése, egy arhat megölése, egy Buddha vérének ontása és a harmonikus szangha felforgatása. A szülők, arhatok, Buddha és szangha a legkedvesebbek és legjóindulatúbbak az érző lényekkel szemben; ezért bárki, aki megsérti vagy megtámadja őket, a pokolok egyikébe esik. A pokolokba is leszáll az ember, ha elköveti a Tíz Káros Cselekedetet. Az egyes érző lények tathagatagarbhaja elősegíti az önkéntelen újjászületést a megfelelő pokolokba, attól függően, hogy az egyén a Tíz Káros Cselekedetet követte el.

    A Tíz Káros Cselekdet (十惡業): (1) ölés, (2) lopás, (3) szexuális visszaélés, (4) hazugság, (5) rágalmazás vagy rosszindulatú beszéd, (6) sértés vagy kemény beszéd, (7) komolytalan csacsogás, (8) kapzsiság (9) rosszindulat vagy akarat, és (10) rossz/helytelen nézet.

Egy érző lény, aki dühös és bosszúálló tudattal káros karmikus cselekedetet követ el, annak eredményeként a tűznek felel meg, és egy tomboló tüzes pokolba esik. Hasonlóképpen, egy érzéketlen és apatikus tudat megfelel a hideg jégnek, és a jeges pokolba esik. Az egyén tathagatagarbha-ja megkönnyíti az újjászületést a hat célpont megfelelő helyére, az egyén mentális viselkedésétől és karmikus cselekedeteitől függően.

A pokol lakói fölött az éhes szellemek létsíkja áll. Bár az éhes szellemek nem követték el a Tíz Káros Cselekedetet vagy Öt Szörnyű Bűn súlyosan karmikus cselekedetét, önzõ és fukar viselkedésük az elõzõ életeikben arra késztette õket, hogy az éhes szellemek létsíkjában szülesenek újjá, akiknek nincs ételük, italuk és táplálékforrásuk.

Az éhes szellemek létsíkja fölött állatok létsíkja áll. Az állatvilágban élő érző lények karmáját a tudatlanság uralja. Sok időbe telik, amíg a macskák vagy a kutyák megtanulják az egyszerű trükköket, de vannak, akik soha nem tanulják meg ezeket. A macskáknál és kutyáknál is alacsonyabb intellektusú állatok súlyos tudatlanságuk miatt még nehezebben fogják megérteni a világ különböző aspektusait.

Az állatok birodalma fölött az emberek létsíkja áll. Az állatokkal ellentétben az emberek általában nem tudják megölni egymást, mint egyes állatok, hiszen van erkölcsi érzékük. Képesek megérteni az előírások betartásának és betartatásának egészséges cselekedetét, hogy megérdemeljék emberi létüket.

Tovább haladva, feljebb, érző lények élnek a menny különböző szintjein. Ha valaki toleranciát gyakorol (a Tíz Egészséges Cselekedet részeként) és megszelídíti rosszindulatát, akkor mennyei lény (déva) lesz a Vágyak Birodalmában. Ha gyakorolja a Tíz Egészséges Cselekedetet, de még mindig súlyos idegenkedést táplál tudatában, akkor újjászületik, hogy félistenné (mennyei asura) váljon.

Az újjászületés hat létsíkján élő érző lények állnak legközelebb hozzánk, emberekhez, mert láthatjuk őket, vagy kapcsolatba kerülhetünk velük. A mennyei lények kapcsolatba léphetnek az emberi világgal, és segíthetnek megtanulni és művelni a Tíz Egészséges Cselekedetet, hogy újjászülethessünk a mennyek létsíkjaira. Ez azért van, mert a mennyei lények élvezik, ha több rokonuk van, akik együtt élvezhetik az életet. Másrészt az éhes szellemek is kapcsolatba léphetnek az emberekkel, mert az éhes szellemek szférájában nagyon szűkösek az erőforrások, és kapcsolatba akarnak lépni az emberekkel, hogy táplálékot szerezzenek. Szabad szemünk általában embereket és állatokat lát, de szellemeket vagy istenségeket nem. Hogyan tehetünk különbséget az istenségek és a szellemek között? Ha egy mennyei istenségről van szó, akivel állítólag találkoztunk, akkor egészséges cselekedetekre tanítana minket anélkül, hogy ennivalót kérne cserébe. Az éhes szellemek lelkei is kapcsolatba léphetnek az emberekkel; elvégzik helyettünk a feladatokat, de cserébe állathúst vagy akár emberi szerszámot, vizeletet, vért, gennyet vagy könnyeket kérnek. Ha az érző lény egy mennyei istenség, akkor utálja az ilyen táplálékot, mivel a mennyei táplálék sokkal jobb, mint az embereké. Étkezési igényeik alapján meg tudjuk különböztetni a mennyei isteneket és az éhes szellemek lelkeit. Most, hogy tudjuk, hogy az éhes szellemek erényes jutalma sokkal kisebb, mint a miénk, és az ő bölcsességük is alacsonyabb, mint a miénk, nem szabad elhinnünk, amit tanítanak, mert nincs bennük sem a szükséges erény, sem bölcsesség. Mindössze annyit kell tennünk, hogy élelmet biztosítunk nekik.

Ha egy érző lény fel akar emelkedni a Vágyak Birodalmából a Forma Birodalmába, akkor gyakorolnia kell, hogy megszerezze a meditatív koncentráció (samadhi) szükséges karmikus következményeit, hogy elérje az első dhyánát. Ha tovább akar haladni, ki kell irtania mennyei testének jövőbeli karmikus következményeit. Először a Vágyak Birodalmának vágyait és kapzsiságát-, sóvárgását meg kell szüntetni, mielőtt egy meditatív koncentrációt gyakorolnánk, amely elősegíti a Forma Birodalmát. Meg kell szüntetnie az ételéhséget és a szexuális vágyat, mert ezek továbbra is lekötik az embert a Vágyak Mennyében (innen ered a "Vágyak Birodalma" kifejezés). Miután megszüntette a Vágyak Birodalmának vágyát, képes lesz előhozni az első dhyána vagy a Forma Birodalom feletti meditációs erejét. Ezért ahhoz, hogy megtudjuk, elért-e már valamilyen dhyana-megvalósítást, csak azt kell tudnunk, hogy az illető megszüntette-e a Vágyak Birodalmához való ragaszkodását. Buddha korában a remeték és brahminok ezt az alapelvet a dharma Birodalmában értették, így a Vágyak Birodalmához való kötődés megszüntetésével a halál után születhettek a Forma Birodalmába. Akár a Forma-néküli Birodalomban is megszülethetnének, ha tovább szüntetik a formabirodalomhoz való ragaszkodást, beleértve mennyei testüket is. Azonban bárhol is újjászülettek, továbbra is az újjászületés körforgásában maradtak a Három Birodalomban önmagukhoz való súlyos kötődésük miatt, amely megakadályozza a nem-buddhista gyakorlókat abban, hogy megszabaduljanak a ciklikus újjászületéstől.

A fenti táblázatból láthatjuk, hogy ahhoz, hogy a felszabadulás gyümölcseinek karmáját elérjük, biztosítani kell az újjászületést a három létsík; az állatok-, az éhes szellemek és a pokolok felett, mert senki sem érheti el a felszabadulást ezen a három létsíkban. Az újjászületés ezen három kedvezőtlen célponjának elkerülése érdekében be kell tartani és be kell tartatni az Öt Előírást, miután menedéket vettünk a Három Drágaságban.

    Az Öt Fogadalom (五戒): tartózkodni kell az (1) élőlények megölésétől (általában azt jelenti, hogy nem ontunk ki emberi életet) (2) attól, hogy elveszed azt, ami nem adnak (3) szexuális visszaélésben való részvételtől (4) a hazudozástól (általánosan úgy értelmezik, hogy nem mondanak / hangoztatnak valótlant magas(abb) jártasságról / teljesítményről), vagy természetfeletti erők birtoklásáról), és (5) alkohol (tágabb értelemben figyelmetlenséget okozó bódítószerek) fogyasztásától.

Mit kell tehát megtanulni és művelni, hogy megszabaduljunk az újjászületés körforgásától? Először is meg kell értenünk, hogy a felszabadulásnak négy gyümölcse van a Hanghalló Kocsi műveléséneben (Sravakaydna). A Folyamba-lépő (srotaapanna) első gyümölcse a Három Béklyó megszüntetésével érhető el. Az Egyszer visszatérő (sakrdagamin) második gyümölcse a kapzsiság, az idegenkedés és a tévedés mérséklését jelenti. A Vissza-nem-térő (anagamin) harmadik gyümölcse a Vágyak Birodalmának vágyaitól való felszabadítás révén valósul meg. Az arhat negyedik gyümölcse a Három Birodalomhoz való minden kötődés megszüntetésével érhető el.

Ahhoz, hogy emberként elérjük a Hanghalló Kocsi első kiteljesedését, el kell távolítani a Három Béklyót. Mi ez a Három Béklyó, vagy Bilincs? Tévhitek az énről, félreértések az előírásokról és szkepticizmus a valódi valósággal kapcsolatban. Miután a Három Béklyó megszüntetésével elérte a Hanghalló Jármű első kiteljesedését, az ember legfeljebb hét további élet után szabadulhat fel a ciklikus újjászületésből az emberi és a menny létsíkja között.

ha valaki folytatja a Hanghalló Kocsi második gyümölcsének gyakorlását, akkor csökkentenie kell kapzsiságának, idegenkedésének és káprázatának szintjét. Ha sikerül mérsékelnie a Vágyak Birodalma mohóságának nagy részét, csökkentenie a Vágyak Birodalmának mohóságának nagy részét, akkor egyszer visszatérővé válik, és csak egyszer térhet vissza emberként és képes lesz megszabadulni az újjászületés körforgásából.

Csak miután teljesen megszüntette a Vágyak Birodalmához való ragaszkodását, a Vágyak Birodalmában lévő érző lény előhozhatja az első dhyánát. Az önmagáról alkotott tévhit megszüntetésével párosulva eléri a Hanghalló Jármű harmadik gyümölcsét, vissza-nem-térővé válik és a jövőben soha többé nem születik újjá emberként. Ha újjászületik a Forma Birodalmának Mennyébe, akkor inkább a meditatív elmélyülést fogja használni, hogy kielégítse táplálékszükségletét. Ráadásul nemek nélküli teste lesz, mivel a szexuális vágyat már megszüntette.

Miután elérte a harmadik gyümölcsöt, az ember a felszabadulás felé tud haladni, mert (már) a felszabaduláshoz-kötött. Ahhoz azonban, hogy megvalósítsa a megszabadulást ebben az életben, meg kell valósítania az arhat negyedik gyümölcsét. E negyedik kiteljesedés arhatja már megszüntette a Három Birodalomhoz (a vágyhoz, a formához és az forma-nélküli birodalomhoz) való ragaszkodást. Miután teljesen megszüntette a Három Birodalomhoz való kötődést, felszabadította magát a Három Birodalom összes szférája alól.

A negyedik beteljesülést megvalósító arhatoknak azonban különböző típusai vannak: a belátás által felszabaduló arhatok, a kettős felszabadulású arhatok és a három belátással és hat természetfeletti erővel rendelkező nagy arhatok. A belátáson keresztül felszabadult arhat egy adott alkalomtól függ, ami azt jelenti, hogy meg kell várnia a megfelelő időt, hogy beléphessen a nirvánába, amikor az élete véget ér. Ez azt jelzi, hogy a belátás által felszabadult arhat nem tud azonnal felszabadulni a jelenlegi vándorlás alól, mert nem valósította meg (nem érte el) teljesen a Forma Birodalmához-, és a Forma-nélküli Birodalmához kapcsolódó Négy Meditatív Elméllyülést. Ennek eredményeként nem szakíthatja meg azonnal saját életét tetszés szerint, hanem várnia kell ezen utolsó élete végéig, hogy belépjen a nirvánába. Azonban egy harmadik vagy negyedik beteljesülést megvalósító nemes ember minden bizonnyal már megvalósította a meditatív elmélyüléseket, ha nem is teljesen, mert a megvalósítási szakasza vagy a Forma-, vagy a Forma-nélküli Birodalomban van, ami meghaladja a Vágyak Birodalmát.

Ennélfogva elmondhatjuk, hogy a bölcsesség és a meditatív koncentráció a buddhista gyakorlás és művelés két fő fókusza. A Xiao Pingshi Mester által írt "Signless Buddha-Mindfulness" című könyvben bemutatott Jel-nélküli Buddha-tudatosság" gyakorlata egy világos és könnyen követhető módszer a meditatív koncentráció fejlesztésére. Általánosságban elmondható, hogy azok a gyakorlatok, amelyek a három jeltípus – képek, hangok, szavak – valamelyikét használják vagy ezekre támaszkodnak, a gyakorlók fogékonyabbá válnak démonokkal és szellemekkel való rezonálásra. Ezért sok meditatív koncentrációt gyakorló ember "démon-interferenciába" ütközik, ha nincs tudatában ennek a lehetséges problémának. A "Jel-nélküli Buddha-tudatosság" gyakorlása segít elkerülni a képekhez, hangokhoz és szavakhoz való kötődést és ezáltal lehetővé teszi a gyakorlók számára a meditatív koncentráció biztonságos fejlesztését.

Ahogy a belátás által felszabadult arhat továbbhalad a fejlett művelés felé, elérheti az "észlelés és érzések megszűnését" ("a megszűnés egyensúlya"), miután befejezte és megvalósította a Forma Birodalom Négy Koncentrációját és a Forma-nélküli Birodalom Négy Koncentrációját. Az észlelés és érzékelés megszűnésének elérése után bármikor képes felszabadítani magát, többé már nem egy belátás által felszabadult arhat (akinek várnia kell a megfelelő időre és a feltételekre) hanem a megvalósított meditatív koncentrációjának erejére támaszkodhat annak eldöntésében, hogy életében mikor szabaddítja fel magát a születés és halál ciklikussága alól. Például, amikor egy zord környezettel találkozik, a belátás által felszabadult arhat nem lesz képes azonnal megszabadulni. Türelmesen kell elviselnie a zord környezetet jelenlegi élettartama végéig. A kettős felszabadítást megvalósító arhat azonban bölcsessége és a meditatív elmélyülések felismerése révén azonnal véget vethet saját életének; ezt "szabadságtól független felszabadulásnak" nevezik.

A harmadik típusú arhat egy nagy arhat, amely Három Betekintéssel és Hat Természetfeletti Erővel rendelkezik. Ez a legmagasabb felismerés a Hanghallók felszabadításának gyümölcsei között. Mi a Három Betekintés és a Hat Természetfeletti Erő? A Három Betekintés a következő: (1) betekintés minden más lény jövőbeli újjászületési sorsába, (2) az egyén korábbi életeire való emlékezés képessége, és (3) a szennyeződések kihalásának belátása. A Hat Természetfeletti Erő pedig: (1) isteni szemek, (2) isteni fülek, (3) mások elméjének ismerete, (4) múltbeli életekkel kapcsolatos ismeretek, (5) akadálytalan testi cselekvés és (6) a szennyező anyagok kipusztítása. Egy nem-buddhista csak az első öt természetfeletti képességet érheti el, de a szennyeződések kioltásának természetfeletti erejét nem, amely egyedülálló természetfeletti erő, amelyet csak a buddhista arhatok sajátítottak el. Mi a szennyeződések kipusztulása? A szennyeződések a Három Birodalom szenvedéseire utalnak. Ha valaki meg tudja szüntetni a Három Birodalom összes megpróbáltatását, akkor elnyeri a "szennyeződések kiirtásának" természetfeletti erejét, és ezt csak a felszabadulás buddhista bölcsességén keresztül érheti el.

Különbségek vannak a Három Betekintés és a Hat Természetfeletti Erő között. Miért nevezik az egyiket az isteni szem belátásának, míg a másikat az isteni szem természetfeletti erejének? Az isteni szem természetfeletti erejét a nem-buddhista remeték és brahmanok is elérhetik. Miután felismerték a természetfeletti erőt, használhatják isteni szemüket a dharma Birodalom jelenségeinek megfigyelésére, de nem ismerik a mögöttes okokat és következményeket; így csak az isteni szem természetfeletti erejével rendelkeznek. Azonban, aki rendelkezik az isteni szem belátásával, az képes lesz megfigyelni a dharma Birodalmának jelenségeit, és egyidejűleg megérti a mögöttes okokat és következményeket. Például, amikor egy nem-buddhista gyakorló, aki az isteni szem természetfölötti erejével meglátta a halat a folyóban, amint halála után a mennybe születik, arra a következtetésre juthat, hogy a hal a halála után a mennybe emelkedett, mert folyamatosan vízbe merült. Így létrehozhat egy "vízel kapcsolatos szabályt / előírást", például ha valaki minden nap egy bizonyos ideig vízbe merül, feljuthat a mennybe és megszabadulhat a hétköznapi világ bilincseitől. Az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos érvelés azonban helytelen. Másrészt, aki isteni szemmel látja, láthatta, hogy a hal az állati szférában fennálló karmájának kimerülése miatt született újjá a mennyben, amikor még rendelkezett előző életeiből származó mennyei érdemek maradványaival. Így az isteni szem belátása szerint helyesen megmagyarázhatja, hogy a hal nem a víz alámerülése miatt született a mennybe, hanem az előző életében elkövetett Tíz Egészséges/Üdvös Cselekedet miatt, amelyeknek még be kellett érniük. A Tíz Egészséges/Üdvös Cselekedet karmájának beérésének eredményeként történt a hallal mindez.

A fentiekből láthatuk, hogy egy nagy arhat megvalósított meglátásaival és természetfeletti erejével tanúja volt és megértette az újjászületés hat célpontjának és a Három Birodalom különböző állapotait. Emiatt teljesen biztos abban, hogy el fogja érni a teljes felszabadulást, mivel minden vágyat és ragaszkodást kioltott az újjászületés hat célpontjában és a Három Birodalomban, nem fog újjászületni (arhat: akiknek nem lesz újjászületése a világban - (Satnyukta Agama 12. kötete). Ennélfogva a Három Betekintéssel és Hat Természetfeletti Erővel rendelkező arhat egy "pozitivista" gyakorlati megközelítéssel szabadítja meg magát a Három Birodalomból.

Ez egy másik következtetéshez is vezet: Az arhat megvalósítása nem felülmúlhatatlan. Például a belátások által felszabadult arhat megvalósítása fölött áll a kettős felszabadulású arhat megvalósítása; utóbbi fölött a nagy arhat megvalósítása áll Három Betekintés és Hat Természetfeletti Erő, még a Három Betekintéssel és Hat Természetfeletti Erővel rendelkező nagy arhatot is felülmúlják a Buddha Bodhi Kocsijával elért eredmények. Ennélfogva tudjuk, hogy az arhat felülmúlható. Másrészt a Buddha nem csak elérte az Arhat által megvalósított "meghatározó születés és halál" minden gyümölcsét és megszüntetését, de teljesen megszüntette az "átalakító létet" és megvalósította a "nem-maradandó nirvána" végső felszabadulását, más néven "a nirvána sem a szamszárában, sem a nirvánában nem tartózkodik"

    A "meghatározó születés és halál" a samsara két kategóriájának egyike az "átalakuló létezés" mellett. Ez a szamszára, amit a Három Birodalomban újjászülető közönséges érző lények tapasztalnak. Ezt úgy hívják: "meghatározó születés és halál", mert a közönséges érző lények fizikai testének élettartama, megjelenése és mérete korlátozott. A fő okok és feltételek, amelyek meghatározó születési és halálozási szennyezett cselekvéshez és szenvedő akadályokhoz vezetnek.

    Az "átalakuló létezés" a szamszára két kategóriájának egyike, a "meghatározó születés és halál" mellett. Ezt a szamszárát az arhatok és a nagy bodhiszattvák tapasztalják. Ezt "átalakító létnek" vagy "átváltozásos születésnek és halálnak" nevezik, mert a nagy bodhiszattvák születésen és halálon mennek keresztül a Három Birodalomban. Az "átalakuló születésük és haláluk" vagy az elméjük átváltozásán keresztül nem fizikai testük meghatározó születése és halála. Bár úgy tűnik, hogy ezek a nemes lények újjászülettek, újjászületésük valójában elme alkotta testük átalakulása, amelyet tetszés szerint manipulálhatnak, és megváltoztathatják megjelenésüket és élettartamuk hosszúságát. Bár leküzdötték azokat a gyötrelmes akadályokat, amelyek a szamszárához kötik őket, nem számolták fel a kognitív akadályokat, ez megkülönbözteti őket a Buddháktól.

    a "megmaradás nélküli nirvána" (無住處涅槃 apratiṣṭhita-nirvāna): a Buddhák által megtapasztalt nirvána, akik mind a szenvedő, mind a kognitív akadályokat felszámolták. A nirvána nem lakozik sem a közönséges érző lények szamszárájában, sem a maradékot tartalmazó nirvánában, vagy a maradék nélküli nirvánában az arhatok.

    "sem a szamszárában, sem a nirvánában nem tartózkodó nirvána": születés és halál körforgása.


4 A Négy Nemes Igazság áttekintése


Az előző fejezet bemutatta az kapcsolatot a felszabadulás gyümölcsei és az újjászületés hat létsikjai és a Három Birodalom között. Ez a fejezet a Hanghalló Bodhi (Sravakabodhi) legfontosabb művelési módszerét mutatja be.

    A bodhi (菩提) szanszkrit kifejezés az "ébredésre" vagy a "megvilágosodásra". Általában háromféle bodhi létezik: (1) a Hanghalló bodhija (sravakabodhi), a Magányos-megvalósító bodhija (pratyekabodhi) (3) a Buddha teljes és tökéletes megvilágosodása (samyaksambodhi). A Hanghalló a szanszkrit "sravaka" kifejezés fordítása, amely irodalmilag „hallgatót” jelent. Buddha közvetlen tanítványára utal, aki hallgat Buddha tanítására. A Magyányos Megvalósító a szanszkrit "pratyekabuddha" kifejezés fordítása, amely irodalmi jelentése „önmegvilágosodott” vagy „magányos buddha”.

A Négy Nemes Igazság. Ezek a (1) szenvedés nemes igazsága, a (2) szenvedés keletkezésének nemes igazsága, a (3) szenvedés megszűnésének nemes igazsága és a (4) szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága.

Mi teszi a nemes igazságokat nemes igazságokká? Mindenekelőtt az "igazság"? Ez azt jelenti, hogy a tartalma a dharma Birodalom valódi valóságát tükrözi; más szóval, összhangban van a dharma Birodalmának valódi valóságában lévő tényekkel és azokkal ellenőrizhetők. "Nemes" igazságok? Aki szorgalmasan követi a Négy Nemes Igazság tanítását, abból felszabadult "nemes" bölcs válhat. Ezért a Négy Nemes Igazság művelése lehetővé teszi az érző lények számára, hogy felszabaduljanak-, és megszabaduljanak a hétköznapi világtól, és bölcsekké vagy szentekké váljanak a felszabadulás útján.

A Négy Nemes Igazság első igazsága a szenvedés nemes igazsága. Meg kell figyelnünk, hogy a szenvedés valóban létezik a dharma Birodalmában (az újjászületések hat létsíkján-, vagy a Három Birodalomban való átvándorlás). Az ilyen megfigyelés viszonylag általános szinten kezdődik és fokozatosan halad a finomabb és kifinomultabb szintek felé. A szenvedés nemes igazsága Három Szenvedésbe-, Öt Szenvedésbe-, vagy Nyolc Szenvedésbe sorolható. A Három Szenvedés: (1) a testi és lelki nyugtalansággal közvetlenül összefüggő szenvedés, (2) a hanyatlással összefüggő szenvedés és a (3) mulandósággal összefüggő szenvedés. Az Öt Szenvedés az újjászületés öt létzsíkjában lévő szenvedésekre vonatkozik, azaz a: (1) mennyben szenvedésre, (2) emberre, (3) állatra, (4) éhes szellemre (5) és a pokol birodalmara. Az Öt Szenvedés másik osztályozása a (1) születés, az öregedés, a betegség és a halál szenvedésére vonatkozik; az (2) attól való elszakadás szenvedése, amit szeretünk; (3) azokkal való társulás szenvedése, akiket gyűlölünk; (4) az a szenvedés, hogy nem kapjuk meg, amit akarunk; és (5) az öt virágzó aggregátum szenvedése (skandha).

    Az "Öt Aggregátum" (五蕴 skandha) egy módja annak, hogy Buddha felsorolja a személy alkotóelemeit. Ezek egy (1) forma, (2) érzetek (3) észlelések (4) késztetések (5) tudat összességei.

Ha tovább osztjuk a születés, az öregedés, a betegség és a halál első szenvedését a négyféle szenvedésre, akkor ez a négy fajta szenvedés és az öt szenvedés sorában lévő az utolsó négy alkotja a nyolc szenvedést. A durvább három szenvedéstől kezdve és fokozatosan haladva az öt-nyolc szenvedés finomabb körvonalai felé, megfigyelhető, igazolható, hogy a Három Birodalom összes jelensége (minden, ami létezik) rendelkezik a szenvedés jellemzőivel, ahogyan azt a Szenvedés Nemes Igazsága leírja.

Mit jelent, hogy a szenvedés közvetlenül kapcsolódik a testi és lelki nyugtalansághoz? Azt jelenti, hogy a kellemetlen tárgyakkal való érintkezés természete valóban kellemetlen. Például betegnek lenni szenvedés; senki sem fogja élvezni, ha beteg, ezért magát a beteg érzést testi és lelki nyugtalansággal járó szenvedésnek nevezik. Ha valaki orvosi segítséggel nem találna gyógymódot a betegségére, akkor különféle súlyos-, tartós-, időnként elviselhetetlen testi-lelki szenvedéseket kell megélnie, amelyek testi-lelki nyugtalansággal járnak együtt.

Ami a hanyatlással járó szenvedést illeti, az esetleges-, elkerülhetetlen szenvedésre utal, még akkor is, ha az ember boldog állapotban van, mivel ez az állapot nem maradandó és végül elmúlik, ezáltal szenvedést okoz. Ennek illusztrálására vegyük példaként a fagylaltozást. Az első kehely fagylalt elfogyasztása egy forró nyári napon egészen frissítő és élvezetes; azonban a második kehely elfogyasztása kevésbé lesz az. A harmadik, negyedik vagy ötödik után borzongni kezdhetünk. Ha kénytelenek vagyunk tovább enni a hatodikat és a hetediket, akkor végül élvezhetetlen érzéseket de akár szenvedést fogunk tapasztalni. Ebből a példából azt látjuk, hogy az élvezet érzése folyamatosan változik, útja során csökken, végül kellemetlen érzéssé válik. Nemcsak az emberek szenvednek; még a sokkal jobb állapotban lévő mennyei lények sem menekülhetnek a pusztulás szenvedésétől.

Bár a mulandósághoz kapcsolódó szenvedés a Három Szenvedés közül a harmadik helyen szerepel, az előbb említett két szenvedés velejárója. Mi az a szenvedés, amely a mulandósághoz kapcsolódik? Tegyük fel, hogy valaki meditatív koncentrációt (samadhi) gyakorol. A meditáció során az ember eléri a tudat nyugodt állapotát. Ilyen állapotban az ember képes hosszú ideig megőrizni a nyugalmat, miközben nincs szenvedésérzete. Mindazonáltal, még a nyugalom állapotában is van szenvedés az állandósághoz társulva meditáció közben, mert a változások mindig léteznek és folyamatosak. Ezek csak annyira finomak, hogy észrevehetők. Ezt a finom változást-, és ennélfogva a mulandósághoz kapcsolódó szenvedést a finomabb elmével rendelkező ember még mindig észlelheti. Nem számít, milyen csodálatos a nyugodt elme élménye, az embernek végül ki kell jönnie a meditációból, hogy megpihenjen. Míg mentális tudata megtapasztalja a derűnek ezt az állapotát, az tovább emelkedik, megszűnik és változik. Ennek eredményeként a mentális tudat elfárad, ezért az embernek ki kell jönnie a meditációból, hogy pihenjen vagy aludjon. Ez azt mutatja, hogy még akkor is, ha valaki látszólag tartós, élvezetes, nyugodt érzésben van meditáció közben, akkor is megmozdul, egyszerre éli át a változással összefüggő vagy általa okozott szenvedést. A dharma Birodalmában a szenvedésnek három fő típusa van: a (1) testi vagy lelki nyugtalansággal összefüggő szenvedés, a (2) hanyatlással összefüggő szenvedés és a (3) mulandósághoz kapcsolódó szenvedés.

Ha valaki mélyebben végiggondolja az öt és a nyolc szenvedést, akkor ott van az "attól való elszakadás szenvedése, amit szeretünk". Általában az "attól való elszakadás szenvedése, amit szeretünk" a szeretett rokonainktól vagy barátainktól való esetleges elszakadás szenvedésére utal. Az ilyen elszakadás elkerülhetetlenül szenvedést fog okozni, bár annak durvább fajtát. Az "attól való elszakadás szenvedése, amit szeretünk" kapcsán Hanghalló Bodhi arra a szenvedésre utal, hogy elveszítjük az Öt Aggregátumot, amelyet annyira szeretünk és amelyekhez oly nagyon ragaszkodunk. Ha a Nyolc Szenvedésről elmélkedünk, mélyebben el kell gondolkodnunk a testünkhöz és tudatunkhoz kapcsolódó elszakadás finomabb szenvedésén.

A szenvedés egy másik fajtája az általunk gyűlölt emberekkel való társulás szenvedése. A gyűlöltekkel való társulás szenvedése akkor merül fel, amikor kellemetlen állapotokkal vagy személyekkel találkozunk, vagy ha testünk már nem működik megfelelően.

Ezekkel a finomabb és mélyebb megfigyelésekkel arra a következtetésre juthatunk, hogy az újjászületés Három Birodalma vagy hat létsíkja közül egyik sem nélkülözi a három, öt vagy nyolcféle szenvedést. Ezért a dolgok szenvednek, amit a Hanghallónak meg kell figyelnie, azaz, hogy a Három Birodalomban minden szenved; az állandó boldogság sehol sem található a Három Birodalomban.

Miután alaposan megfigyeltük a szenvedés igazságát, tovább kell vizsgálnunk a következő kérdéseket: „Miért van szenvedés? Mi a szenvedés eredete? Melyek a szenvedés okai?" Ezek azok a tartalmak, amelyek a szenvedés keletkezésének nemes igazságához kapcsolódnak, amelyeket részletesen meg kell vizsgálni. A szenvedés eredete szorosan kötődik a tathagatagarbhához. Amennyiben az érző lények vágyakoznak vagy ragaszkodnak hozzá az Öt Gyökér (五根, vagy képesség), minden egyes érző lény tathagatagarbhaja spontán módon létrehozza az Öt Gyökeret (五根). A Hanghallók ezt megértik, ezért követik azt, amit Buddha tanított és megfigyelik-, ellenőrzik, hogy a forma, az érzet, az észlelés, a késztetések és a tudat aggregátumait az érző lények Öt Aggregátum iránti szeretete/ragaszkodása okozza. Például az emberek szeretik a forma-aggregátumot, mert élvezik, hogy mindenféle cselekvést végrehajthatnak. A mennyei lények is szeretik a forma-aggregátumot, mert ez lehetővé teszi számukra, hogy ennek a vágynak és ragaszkodásnak köszönhetően a tathagatagarbha létrehozza az érző lények formahalmazát – az emberek fizikai testét az emberi világban és a mennyei lények égi testét.

Vágyunk és ragaszkodunk az "érzékelés" aggregátumhoz is, amely magában foglalja a fájdalmas, kellemes és sem nem fájdalmas, sem nem kellemes érzéseket. Például senki sem szeret dühös lenni és mindannyian tudjuk, hogy a rossz indulat nemcsak lázító/égető, hanem rossz az egészség szempontjából is. Mindazonáltal aligha tudjuk abbahagyni, hogy dühösek legyünk és gyakran inkább hagyjuk, hogy elszabaduljanak az indulataink. Ez azért van, mert mi is figyelmetlenül ragaszkodtunk a boldogtalan érzésekhez. Milyen kötődésünk van az észlelési aggregátumhoz? Mindig azt akarjuk, hogy észrevegyük és tudatában legyünk az étkezésünknek, alvásunknak, edzésünknek, pihenésünknek, tanulásunknak, utazásunknak stb. Mindezek ahhoz az észlelési aggregátumhoz tartoznak, amelyet egyértelműen élvezünk. Amíg ilyen észlelésekre vágyunk vagy ragaszkodunk azokhoz, a tathagatagarbha - válaszul az ilyen vágyra vagy ragaszkodásra - létrehozza az Öt Aggregátumot és folyamatosan előállítja az észlelési aggregátumot, lehetővé téve számunkra, hogy túléljük és az újjászületés hat célpontjában maradjunk. Ez az észlelési aggregátum.

    A forma aggregátum (色, rupa) egy személy összes fizikai alkotóelemére vonatkozik, azaz az anyagiságra, ellentétben az öt aggregátumból a másik négy másikkal, amely egy személy mentalitását foglalja magában.

A késztetés aggregátum azokra a folyamatokra utal, amelyek során a cselekvések vagy dolgok a fizikai, verbális vagy mentális cselekedeteink által kialakíthatók. Például egyik helyről a másikra költözni, vagy egyik feladatról a másikra váltani. Vágyunk az ilyen cselekedetek tartalmára és jelentésére, vagy ragaszkodunk azokhoz. A Hangot hallók megfigyelték és teljesen tudatában vannak ennek; ezért teljesen ki akarják oltani a késztetés aggregátumukat, amely magában foglalja a fizikai, verbális és mentális aktusokat. Így Buddha tanításának művelése és gyakorlása során meg kell szüntetniük a Három Birodalom összes "cselekvését", meg kell valósítaniuk a művelés meditatív koncentrációját (más néven "az érzékelés és érzékelés megszűnése" vagy "a megszűnés egyensúlya" - nirodhasamapatti), amely felülmúlja a Négy Koncentráció és a Négy Forma-nélküli Elmélyyedés állapotát.

A tudati aggregátum az, amire az érző lények a legjobban vágynak vagy ragaszkodnak hozzá. A szem-tudathoz kötődünk, ezért vágyunk továbbra is a szem képességének birtoklására; hasonlóképpen a fülünk-, az orrunk-, a nyelvünk és a fizikai (testi) képességeink számára. Mivel a tudati aggregátum rendelkezik azokkal a különféle megkülönböztető képességekkel, amelyeket nagyon élvezünk, ezeket "meghatározó érzés-aggregátumnak" nevezzük.

Valójában a szenvedés keletkezésének nemes igazságán való szemlélődés azt jelenti, hogy megfigyeljük, hogy a kapzsiság a szenvedés eredete és a szenvedés megszüntetése érdekében nem lehet csak közvetlenül kioltani magát a szenvedést, hanem meg kell szüntetni a kiváltó okot – a kapzsiságot –, hogy többé nem vágyjunk az Öt Aggregátumra. Ennek eredményeként a tathagatagarbha többé nem fogja előállítani az Öt Aggregátumot (egy jövőbeli érző lényét) a halál után. Amikor az Öt Aggregátum már nem jön létre, a tathagatagarbha önmagában marad, ezt az állapotot "maradéktalan nirvánának" nevezik.

De hogyan lehet megszüntetni a szenvedés keletkezését? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához kifejtjük a szenvedés megszűnésének nemes igazságát. A szenvedés megszűnésének nemes igazsága azt mondja, hogy lankadatlanul meg kell vizsgálni az Öt Aggregátumot egy mélyebb szinten, majd folytatni kell az Öt Aggregátum által generált károk szemlélését. Amikor van fizikai test, a betegség, az öregedés és a halál elkerülhetetlen lesz. Ugyanez a helyzet a tudattal. Valahányszor létezik érzékelés, észlelés, késztetés és tudat, ezek romlása elkerülhetetlen lesz, ami minden bizonnyal szenvedéshez vezet. A szenvedés megszűnésének nemes igazságának megértése az, hogy megvizsgáljuk az Öt Aggregátum hiányosságait és terheit, végül teljesen felszámoljuk az Öt Aggregátum iránti kapzsiságot. A kapzsiság megszüntetése után a szenvedés eltűnik, mert az Öt Aggregátum többé nem jelenik meg – innen ered az felszabaítás az Újjászületés Hat Létsíkja-, és a Három Birodalom alól.

Tudnunk kell, hogy bár a Hanghallók megszüntették az Öt Aggregátum iránti ragaszkodást, az Öt Aggregátum ebből eredő meg-nem-jelenése vagy felbomlása nem jelenti a "semmiség" vagy a semmi állapotát; az Öt Aggregátum nem jelenik meg újra vagy oldódik fel olyan állapotban, amelyben csak a tathagatagarbha marad meg. Ellenkező esetben a felszabadulás nihilista ürességgé változik.

A szenvedés megszűnésének nemes igazsága mellett a szenvedés megszűnéséhez vezető ösvény nemes igazságát is meg kell vizsgálni. Miért? Mert miután elérte az első, második, harmadik és végül negyedik gyümölcsöt, a Hanghalló nem feltétlenül kettős felszabadulású arhat, vagy Három Betekintéssel és Hat Természetfeletti Erővel rendelkező nagy arhat, aki tetszés szerint véget vethet jelenlegi életének.

    "kettős felszabadulás": a gondolati bölcsesség (belátás) és az elme (meditatív abszorpció) felszabadítására utal

Ezért annak, aki csak a bölcsesség által megvilágosodott, továbbra is élnie kell az életét, hogy tovább tudjon haladni a fejlettebb művelés és megvalósítás felé. Ilyen körülmények között folyamatosan a Nyolcágú Nemes Ösvény elve szerint kell élnie – (1) helyes szemlélet, (2) helyes gondolat, (3) helyes beszéd, (4) helyes cselekvés/magatartás, (5) helyes megélhetés, (6) helyes törekvés/erőfeszítés, (7) helyes éberség és (8) megfelelő koncentráció. Más szóval, miután elérte az első gyümölcsöt (beteljesülést), vagy azon túlhaladt, a Hanghalló életben marad és segít felszabadítani az érző lényeket az emberi birodalomban amikor lehetősége adódik; ezért a fejlettebb művelés érdekében követnie kell a Nyolcágú Nemes Ösvény gakorlatát.

A Nyolcágú Nemes Ösvény első összetevője a helyes nézet. Meg kell ismerkedni a korábban említett Négy Nemes Igazság elveivel és folytatni kell a különféle szenvedések szemlélését, azon való elmélkedést azok eredetére vonatkozóan a dharma Birodalmában, miközben élünk és segítünk az érző lényeken, amikor a lehetőségek engedik. Csak úgy érhetjük el a Hang-halló Bodhi minden gyümölcsét (beteljesülését), ha teljesen megszüntetjük a szenvedést okozó kapzsiságot. A „középút” elve szerint kell élni, amely a Nyolcágú Nemes Ösvényt követi a szenvedés megszűnéséhez vezető gyakorlatban. A „középúton” élni azt jelenti, hogy sem szenvedés, sem boldogság nélkül élünk; az embernek nincs többé vágya boldogságot keresni és eszébe sem jut a szenvedés elkerülése. Ennek eredményeként a Hangot halló személy többé nem fog aggódni semmiért. Miért? Mert teljes mértékben megfigyelte és teljesen meg volt győződve arról, hogy minden ok és okozat, amely akadályozza a megszabaduláshoz vezető utat, végül el fog tűnni; ezek mind az okok és feltételek összefolyása és szinergiája, végül eltűnnek a körülmények változásával. Tehát a hangot halló ember nem fog aggódni és semmihez sem ragaszkodni, végül képes megszabadulni a születés és halál körforgásától.

Összefoglalva, a Négy Nemes Igazság alapvető tartalma a szenvedés létezéséből, a szenvedés keletkezéséből, a szenvedés megszűnéséből és a szenvedés megszűnéséhez vezető útból áll. A Négy Nemes út a szenvedés megszűnéséhez. A Négy Nemes Igazság a szánalom transzmundán törvényén, mélyebb szinten pedig a tathagatagarbhán alapul, amely fenntartja az ember lemondását a születés és a halál körforgásától a Három Birodalomban, Három Birodalom több életein át a művelés-, valamint a felszabadulás gyümölcsének (beteljesülésének) végső elérésével.

5 A Három Dharma Pecsét


A Három Dharma Pecsétet "Három Szamádhinak" vagy a "Felszabadulás Három Ajtójának" is nevezik. A dharma pecsét egy "szabvány", amelyet kifejezetten a Buddha hozott létre, hogy igazolja, hogy a gyakorló felismerte-e a Buddhadharmát. Ezért minden olyan "buddhista tanítást, amely nem tudja ellenőrizni a Három Dharma pecsétet, helytelennek tekintjük".

Mi az a három Dharma pecsét? (1) minden változik, állandótlan, (2) minden dharma éntelen, és (3) a nirvána tökéletes nyugalom. Két osztályba sorolhatók: a felmerülő-vég-megszűnő dharmák és a sem-felmerülő-sem-megszűnő dharmák. A "minden" a "minden létesülésben" és a "minden dharmában" a keletkező és megszűnő osztályban azt jelenti, hogy a létesülések és dharmák számosak. Másrészt a nirvána, amely nincs számszerűsítve, egy konkrét egyedi dharmára utal; a nirvána keletkezés és megszűnés nélküli; A nirvána is valóságos, csendes és örökké tartó, a sem-felmerülő-sem-megszűnő dharmához tartozik.

A keletkező és megszűnő dharmák mennyisége növekedhet vagy csökkenhet. Vegyük példának a szenvedés első nemes igazságát: Az újjászületés Három Birodalmára és Hat Céljára vonatkozó megfigyelések alapján a Hangot hallók néha kijelentik, hogy minden tapasztalatot szenvedés sújt és erre mint Negyedik Dharma Pecsét hivatkoznak. Ezért a keletkező és megszűnő dharmák osztályához tartozó dharma pecsétek száma változhat. A szám korlátlanra nőhet, vagy nullára csökkenhet. Összefoglalva tehát, a keletkező és megszűnő dharma pecsétek száma növekedhet vagy csökkenhet, csak iktasd be a keletkező és megszűnő dharmákat.

A Nirvána Dharma Pecsétje ezzel szemben az egyetlen dharma pecsét a nem-keletkező-sem-megszűnő és örökkévaló osztályban; mennyisége nem növelhető vagy csökkenthető. Buddha létrehozta a Három Dharma Pecsétet, hogy megragadja minden egyes érző lény életének jellemzőit. Minden egyes érző lény lete két részből áll. Az egyik a keletkező és megszűnő természetű, a másik pedig a sem-felmerülő-sem-megszűnő természetű. Az a rész, amely nem keletkezik és nem is szűnik meg, a nyolcadik tudat, a tathagatagarbha, míg a keletkező és megszűnő dharmák az állandóan változó Öt Aggregátum.

A Három Dharma Pecsét közül bármelyik magában foglalhatja a másik kettőt? A kérdésre adott válasz a következő: téves a mulandóságot és az önzetlenséget használni a „minden formavétel mulandó” és „minden dharma éntelen” pecsétjében, hogy felölelje mind a három Dharma Pecsétet, "minden dharma éntelen", mert mindkettő a keletkező és megszűnő dharmák közé tartozik. A „minden formavétel mulandó” pecsét azonban nem ölelheti fel a nirvána pecsétjét, mert az utóbbi egy örökkévaló, sem-felmerülő-sem-megszűnő dharma, a nirvána pedig a végső, örök és állandó felszabadulás állapota, és ezért nem ölelhető fel a mulandóság pecsétjével.

Használhatunk egy másik nézőpontot annak szemléltetésére, hogy téves az éntelen dharmák alkalmazása az összes három Dharma pecsétre. Az „én” konnotációja azt sugallja, hogy a dharma képes önmagában létezni és irányítást / kontrollt gyakorolni az "én" felett; csak akkor nevezhető „énnek”. "Minden formavétel múlandó" és "minden dharma éntelen"természeténél fogva nem felel meg az „én” követelményének. Másrészt, a tökéletesen nyugalmi nirvána rendelkezik az oksági törvény szilárd és elpusztíthatatlan dharma-természetével, ezért a Három Birodalomban mindennek "ura". Minden érző lény vándorlását a Három Birodalomban, a születés és halál körforgásából való megszabadulását vagy a buddhaság elérését mindenképpen a tathagatagarbha dharma-természetének kell körülírnia. Az ember csak a tathagatagarbha szabályainak betartásával szabadulhat fel vagy válhat Buddhává. A tathagatagarbha a dharma birodalom mestere. Ezért nem helyénvaló vagy helytelen az „önzetlen” dharmák alkalmazása a három dharma pecsét felölelésére, amelyek magukban foglalják az önmagában létező nirvánát vagy tathagatagarbhát.

Miért nevezik a három dharma pecsétet három szamádhinak (az üresség, a jeltelenség és a vágytalanság szamádhi), vagy néha az üresség, a jeltelenség és az elgondolásmentesség szamádhi)? Ennek valami köze van a műveléshez és az igazi megvalósításhoz. A tanulás és a terminológiák konnotációjának megértésének kísérlete során három dharma pecsétnek nevezzük őket. Ha azonban valaki felismerte a Három Dharma Pecsétet, bölcsessége felszínre tör, és a Három Dharma Pecsétet három szamádhinak nevezi, ezáltal jobban kapcsolódhat a koncentráció mentális tényezőjéhez (együtt) és határozott és megingathatatlan megértést kap az egész dharma birodalmából. Az ilyen megértés és az ebből a megértésből származó bölcsesség megingathatatlan. Mivel rendíthetetlenek, az ember szilárd bizonyossággal éri el a megszabadulást. Ebben az értelemben azt mondják, hogy valaki elérte a szamádhit. Ezért a Három Dharma Pecsét felismerése a Három Samadhihoz vezet.

Egy Hanghalló számára a Három Dharma Pecsét felismerése egy Folyamba-lépő (srotapanna) gyümölcsének (beteljesülésének) felismerésének eredménye – aki elérte az első gyümölcsöt (beteljesülést) a Felszabadulás Ösvényén és elnyeri a Három Samadhi alapvető megbecsülésének megértését. Ezért a Három Samadhit a Felszabadulás Három Ajtójának nevezik. Felismeri, hogy a felszabadulás valójában az ürességből indul ki, majd a jeltelenség felé halad, végül eléri a vágytalanság állapotát. Vagy kezdheti az üresség szamádhijával, majd folytathatja a jeltelenség szamádhiját, majd az elgondolásmentesség szamádhival, végül pedig a születés és halál körforgásából való teljes megszabadulás eléréséhez ér.

A Hanghalló által elért három szamádhi különbözik a bódhiszattva által elértektől. Amikor egy Hanghalló valóban felismerte, hogy minden formavétel múlandó és minden dharmának nincs tartós énje, ezt követően megszüntette az összes keletkező és megszűnő dharmát, akkor azt mondják, célszerű, hogy felismerte a nirvánát, mivel nem fog újjászületni, minden felmerülő és megszűnő dharma teljes megvilágítása után. Egy bódhiszattva azonban nemcsak a keletkező és megszűnő dharmákat művelte ki, hanem a sem-felmerülő-sem-megszűnő tathagatagarbhát is, amikor megvalósította a Három Szamádhit. Ezért a Három Dharma Pecsét felismerése átfogóbb, mint egy Hanghallóé. Amikor a Hanghallók azt állítják, hogy az érző lények múlhatatlanok és üresek, akkor az Öt Aggregátum megszűnő és keletkező tulajdonságára utalnak. Azonban soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy amikor ilyen kijelentést tesznek, arra gondolnak, hogy van egy örökkévaló mögöttes alapfeltétel, a tathagatagarbha, amely egyszerre létezik. Csak akkor lehet összhangban a Három Samadhi mögött meghúzódó logikával. Ha a Három Dharma Pecsét egészét nézzük, hogyan létezhet egy személy, miközben minden formavétel múlandó és minden dharma éntelen? Ez azért van így, mert ezzel a személlyel együtt létezik egy örökké tartó dharma, a nirvána – a tathagatagarbha. A tathagatagarbha lehetővé teszi, hogy minden dharma és minden formavétel (létesülés) szüntelenül keletkezzen és megszűnjön. Ha csak egy dharma pecsétet használnak a három Dharma Pecsét körül, akkor annak a nirvána pecsétjének kell lennie. Ezt nevezik a mahájána valódi valósága egyetlen pecsétjének. Ezért a három Dharma Pecsétet a mahájána valódi valóságának egyetlen pecsétje is magába foglalhatja.

6 A Hanghalló Bodhi általános jellemzője


A Háromkocsi Bodhi tartalmának pontos összefoglalásához először is pontosan meg kell értenünk annak általános jellemzőjét / aspektusát. Mivel a Hanghalló Bodhi korai szektariánus buddhizmusának mindegyik iskolájának megvan a saját véleménye és értelmezése a Háromkocsi Bodhi általános aspektusáról, vannak, akik úgy érvelnek, hogy a különböző értelmezések mindegyikét a saját egyedi nézőpontja alapján kell figyelembe venni. A Buddha Dharma azonban a dharma birodalom végső valóságát tanítja; ezért nem szabad, hogy a Dharma vagy a Hanghalló Bodhi különböző változatai létezzenek, a különböző iskoláktól függetlenül

Van egy alapelv, amelyet be kell tartani az igazi Dharma tanulása és gyakorlása során. Ez az elv az, hogy a dharma birodalmában van egy örökké megmaradó végső valóság; ez az egyetlen általános aspektusa a Hanghalló Bodhinak. A Hanghalló Bodhiban a felismerés tartalma magában foglalja az összes keletkező és megszűnő dharmát. Az összes dharma keletkezésének és megszűnésének vizsgálata során azonban nem szabad megfeledkezni és figyelmen kívül hagyni a sem-felmerülő-sem-megszűnő dharma szinergikus létezését. Más szavakkal, bár a Hanghalló Bodhi gyakorlóinak nem kell személyesen megvalósítaniuk a nem-keletkező és nem-megszűnő dharmát, még mindig meg kell érteniük és el kell fogadniuk, hogy az összes keletkező és megszűnő dharmán kívül létezik egy sem-felmerülő-sem-megszűnő dharma nirvána, amit tathagatagarbhának is neveznek, az eredeti elme és az ősi vagy alapvető tudat. .

Amikor a Hanghalló Bodhi általános jellemzőit tárgyaljuk és vizsgáljuk, először meg kell értenünk a keletkező és megszűnő dharmák természetét és jellemzőit. Az Öt Aggregátum (skandha), amelyek például a forma, érzet, észlelés, késztetés és a tudat aggregátumaiból állnak, a keletkező és megszűnő dharmák részét képezik.

A keletkező és megszűnő dharma közötti kapcsolatok rétegről-rétegre egymásra utalnak – a rövidebb életű dharma a hosszabb életű dharmától függ, a hosszabb életű dharma pedig a még hosszabb életű dharmától, és így tovább. Minden dharma így létezik és működik. Vegyünk például egy házat; a ház egy keletkező és megszűnő dharma, amely a földtől függ; a föld a Föld bolygótól függ; a Föld a Naprendszertől, míg a Naprendszer a Tejúttól, a Tejút pedig egy sokkal gigantikusabb és hosszabb életű univerzumtól függ. Még az univerzum is egy keletkező és megszűnő dharma.

Függőségi természetük szerint minden keletkező és megszűnő dharmának a hosszabb életű dharmáktól kell függnie, valamint egy nem-felmerülő-sem-megszűnő dharmától. Soha nem keletkezik és nem is fog, ennélfogva soha nem szűnik meg létezni, amelytől minden keletkező és megszűnő dharma léte és működése függhet, e változás összhangban van a dharma-világának végső valóságával.

A Hanghallóknak ismerniük kell és meg kell állapítaniuk minden keletkező és megszűnő dharma limitációját és határát, különben összetévesztik a keletkező és megszűnő dharmát a nem-keletkező-sem-megszűnő dharmával, és eltévednek a megsemmisülés rossz nézetében. Minden dharma, amelyre vagy amelyekre az emberek hivatkoznak, keletkező és megszűnő dharma, mert a hétköznapi emberek láthatják, érzékelik vagy érzik ezeket. Minden látható és formát vett dharma keletkező és megszűnő dharma.

A sem-felmerülő-sem-megszűnő dharma nem látható szabad szemmel, nem tartozik a hétköznapi emberek által ismert dharma birodalmába sem. Az összes dharma, amiről a hétköznapi emberek beszélnek, a keletkező és megszűnő dharmák, soha sem a nem-keletkezősem-nem-megszűnő tathagatagarbha. Mindkettő jellemzői (dharma-természete) eltérőek. A tathagatagarbha más típusú dharma, mint a keletkező és megszűnő dharma, ezért soha nem szabad a keletkező és megszűnő dharmát besorolni a ssem-keletkező-sem-megszűnő dharmák közé és az összes dharma részeként kezelni.

A forma aggregátumok, mint a testünk és a külső anyagi dharmák, keletkeznek és megszűnnek. Az érzet-halmaz, mint a kellemetlen, kellemes, és sem-nem-kellemetlen, sem-nem-kellemes érzés, egyben keletkező és megszűnő dharma is. Az észlelési halmaz, mint például az evés, a pihenés, a séta, a játék stb. vágya, szintén egy keletkező és megszűnő dharma. A késztetések halmaza, mint például az egyik helyről a másikra vagy egyik pillanatról a másikra járás, egy keletkező és megszűnő dharma. A tudat-aggregátum szem-tudata az ébrenléti órákban látja a dolgokat és éjszaka alvás közben kialszik. A fültudat az ébrenléti órákban hall hangot, de alvás közben kihal. Hasonlóképpen a fennmaradó tudatok számára is. Ezért a tudathalmaz hat tudata is dharmák, amelyek keletkeznek és megszűnnek. A test és az elme Öt Aggregátuma ebben az életkorban mindig keletkezik és megszűnik, és egy sem-felemelkedő-sem-megszűnő dharmára kell támaszkodniuk, hogy az lehetővé tegye az új Öt Aggergátum létrejöttét a következő életben, miután ez az élet véget ér.

Amint fentebb kifejtettük, a keletkező és megszűnő dharmáknak a sem-felmerülő-sem-megszűnő dharmától kell függniük ahhoz, hogy létezzenek. Csak egy ilyen sem-felmerülő-sem-megszűnő dharma létezése révén minden keletkező és megszűnő jelenség folyamatosan keletkezési és megszűnési ciklusokon megy keresztül – minden megszűnés után újra felbukkannak; nem a semmiből fakadnak, hanem a különböző okoktól és feltételektől függő nem-keletkező és nem-megszűnő dharmából származnak – ez a Hanghalló Bodhi igaz és helyes általános aspektusa. Ez egy rendkívül fontos nézet, amelyet a Hanghalló Bodhi minden gyakorlójának szilárdan meg kell erősítenie.

Ha a Hanghalló ember nem érti meg és nem ismeri megfelelően a keletkező és megszűnő dharma hatályát és hatáskörét, akkor elkerülhetetlenül az örökkévalóság vagy a megsemmisülés téves nézetébe esik. Csak miután képes világosan megkülönböztetni a keletkező és megszűnő dharma jellemzőit a sem-felmerülő-sem-megszűnő dharmától, a Hanghalló valóban felismerheti a Hanghalló Bodhit; ráadásul, a Hanghalló csak az előbbit képes megvalósítani, míg az utóbbit csak a Nagy Jármű Bodhiszattvái. Ennélfogva a Nagy Jármű Bodhiszattvái által elért megvalósítás tartalma sokkal mélyebb, és magában foglalja a Hanghalló Bodhiban megvalósított tartalmat.

A Hanghalló Bodhit kétféleképpen lehet művelni: szerzetesi gyakorlóként vagy laikusként. Szerzetesként művelni annyit tesz, hogy leborotvált fejjel köntöst ölt magára és kolostorban él, vagy három köntösével és táljával koldul a világban miközben megpróbálja kioltani a vágyat, hogy a Három Birodalomban maradjanak. A művelés másik megközelítése az, hogy hívőként otthonunkban maradunk, "tiszta gyakorlatokat" vagy "vallási életet" élünk. Legyen szó szerzetesről vagy világi gyakorlókról, bárki, akinek bölcsessége van, megszabadulhat az újjászületés kötelékeitől. Ezt a következő feldolgozáson keresztül ellenőrizhetjük, amelyet Buddha a Samyuktagama 11. kötetében írt.

Miután meghallotta Buddha prédikációját, Acelakassapát megtámadta és megölte egy bika, miközben megpróbált megvédeni egy borjút. Mivel Acelakassapa világi hívő volt, a bhikshuk megkérdezték Buddhától, hogy hol fog újjászületni Acelakassapa, és milyen gyümölcsöt (beteljesülést) ért el. Sákjamuni Buddha azt mondta a bhikshuknak: "Acelakassapa azért lépett be a nirvánába, mert felismerte a Dharmát, valamint a támogató Dharmákat." Buddha a legmagasabb jóslatot Acelakassapának adta – az arhatság legmagasabb gyümölcsét (beteljesülését) a Hanghalló számára, ami azt jelenti, hogy ez az arhat maradék nélkül belépett a nirvánába. Annak ellenére, hogy Acelakassapa laikus buddhista gyakorló volt, képes volt felismerni a Hanghalló gyümölcsét (beteljesülést) és elérte az arhatság negyedik gyümölcsét. Így nincs különbség aközött, hogy világi gyakorlóként vagy szerzetesi életet élő szerzetesként gyakorolsz. A létezés Három Birodalmából való megszabaduláshoz vagy a buddhaság eléréséhez bölcsességre van szükség, nem pedig a laikusok vagy szerzetesek felszínes megjelenésére.

Ezenkívül az egyén neme nem tesz különbséget a dharma megvalósításában, amint azt a következő szútra-részlet is mutatja:

    Sariputra így szólt Buddhához: "Amit Buddha tanított, az a legmélyebb és legcsodálatosabb, amit még a nők is fel tudnak fogni és megvalósítani a szennyezettség felszámolása, a szennytelenség elérése és a meditatív elmélyüléssel vagy bölcsességgel elért felszabadulás, így azonnal megbizonyosodhatunk arról, hogy a születés és a halál körforgása megszűnt, a tiszta gyakorlatot végrehajtották, amit végre kell hajtani, az már megvalósult, és így az egész jövőbeli létezés kimerült. Ilyen a végső kihalás, amit a Tathagata kifejtett."

A szútra ezen szakasza azt jelzi, hogy Buddha tanítása a legmélyebb és legcsodálatosabb. Az ókori Indiában kasztrendszer és nemi megkülönböztetés mindennapos volt, a nők még alacsonyabb társadalmi státusszal is képesek voltak felismerni mindazokat a mélységes és csodálatos Dharmákat, amelyeket Buddha kifejtett. A Dharma nem tesz különbséget a társadalmi státusz alapján, legyen az világi vagy szerzetesi gyakorlók, férfiak vagy nők, nemesek vagy hétköznapiak, öregek vagy fiatalok, szegények vagy gazdagok; mindenki egyformán művelheti, elérheti és megvalósíthatja a Dharma bölcsességét. A Buddhadharma az egyenlőség dharmája, amelyet minden érző lény megvalósíthat, amíg lépésről lépésre ennek megfelelően gyakorolja és műveli. A négy gyülekezet által megvalósított Dharma bölcsessége – a laikus férfi és női gyakorlók, a szerzetes szerzetesek és apácák – minden különbség nélkül egyenlőek.

Nemcsak a Hanghalló Bodhi négy gyülekezete teljesen egyenlő a művelési-, elérési és megvalósítási esélyeik tekintetében; a négy gyülekezet a Magányos-megvalósító Bodhiban és a Nagykocsi Bodhiban is teljesen egyenlő. Csak ez az igazi egyenlőség. A Dharma alapján minden érző lény egyenlő. A művelés és minden érző lény felébredési esélye egyenlő; Amíg a feltételek adottak és érettek, mindenki, nemtől és kortól függetlenül művelheti és felébredhet a Háromkocsi Dharmára. A döntő és fontos az, hogy hogyan gyűjtsük össze és teljesítsük a szükséges érdemeket és erényeket, hogyan érjük el a szükséges bölcsességet és koncentrációs készséget, hogy elősegítsük az igazi Bodhi megvalósításának feltételeit. A legkritikusabb és legkritikusabb tényező az elszántság és kitartás az érdemek kiművelésében és gyűjtésében, hogy elősegítse a szükséges feltételek mielőbbi beérését. Ezzel bárki felismerheti a Dharmát – ez a Dharma valódi egyenlősége.

AZ 'ÉN' MEGSZÜNTETÉSE

7 Az 'Én', szenvedések és Öt Aggergátum


Az úgynevezett "én" (~ego, az énről alkotott tévhit) abból áll, hogy az Öt Aggregátumot együttesen vagy egyénileg, valódi, belső entitásnak tekintjük, vagyis azt a téves nézetet valljuk, hogy az "Öt Aggregált Én" valóban örökkévaló.

Az "én"-nek, vagy "énképnek" különféle típusai vannak, amelyek nagyjából két kategóriába sorolhatók aszerint, hogy a testhez vagy a tudathoz kapcsolódnak-e. Például, amikor egy gyerek azt mondja a szülőknek: "valaki megütött", nyilvánvalóan a fizikai testét vetten "én"-nek, és azt gondolja, hogy ez valóban tartós. Ez egy példa arra, hogy a fizikai testet igazi "énnek" tekintjük. Másrészt, ha valaki az érzéseket vagy a képzeleteket valódi létezésnek tekinti, akkor a mentális állapotokat tekinti igazi "énnek".

Születésünk óta folyamatosan tanítottak és tanultunk a mások és önmagunk közötti különbségekről. Minél idősebbek leszünk, annál többet tanultunk, annál több különbség ivódott a tudatunkba és ezért az idő múlásával az énkép egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a tudatunkban.

A gyakorló nem tudja megszüntetni az énképét, ha nem a művelés helyes útján jár. Például, egy népszerű mondás így szól a gyakorlásról és a művelésről: "A gyakorlás célja a szenvedés megszüntetése és a boldogság megszerzése". Nézzük meg alaposabban, hogy mit tartalmaz egy ilyen kijelentés: Ki állítja meg a szenvedést? Ki nyeri el a boldogságot? Nyilvánvalóan kell lennie egy alanynak, vagyis egy "énnek", aki abbahagyja a szenvedést vagy boldogságot nyer. Ezért az "én" mindig is a színfalak mögött állt, hogy az alapvető valódi entitásként szolgáljon, amely tápláléka "én", mely eléri a "céljait". Azok, akik nincsenek tudatában egy ilyen mondás tévedésének és ezért valódi létezésnek tekintik az "ént", azok a gyakorlók rossz úton járnak.

Mi az összefüggés az énkép és a világi szenvedés között? A világi szenvedés általában az Öt Vágy következményei, amelyek a gazdagság-, forma-, hírnév-, élelem- és alvás utáni vágyakozásra, sóvárgásra utalnak. A gazdagság az egyén birtokában lévő pénzre és kincsekre utal, a forma fizikai vagy anyagi tárgyakra utal - bár általában a szexuális vágyra utal. A hírnév az egyén hírnevére és státuszára utal. Az étel az evésre és az ivásra, az alvás a tényleges pihenésre utal. Az Öt Végytól való bármilyen megfosztás szenvedéseket vált ki.

    világi szenvedések: A szenvedés és a szennyeződés szanszkritul "kleśa" (煩惱). Olyan mentális tényezőkre utalnak, amelyek megzavarják a tudatot, és a test, a beszéd és a tudat egészségtelen cselekedeteire ösztönöznek. Buddha azt tanította, hogy a születés és halál körforgásából való megszabaduláshoz a megpróbáltatásokat teljesen meg kell szüntetni.

A hétköznapi emberek általában azt hiszik, hogy mindaddig, amíg valaki keményen dolgozik, hogy elegendő pénzt keressen a fenti öt vágy kielégítésére, képes lesz távol maradni a megpróbáltatásoktól. Egy bizonyos mértékig működik is a dolog; azonban határozottan nem ez az alapvető megközelítés a szenvedés megszüntetésére. Ahhoz, hogy alapvetően megszabaduljunk ezektől a szenvedésektől, ismerni kell azok kiváltó okát. A valóságban az ilyen nélkülözések értelme vagy érzése az "én" létezésének illúziójából származik. Aki az "ént" tekinti végső evilági létének, az elkerülhetetlenül a hiányok és a nélkülözés érzésével fog végződni, ami viszont a szenvedés kialakulásához vezet. Ezért a megpróbáltatások megszüntetéséhez először meg kell szüntetni az énképet.

Mélyebb szinten nemcsak az énkép, hanem az énhez való kötődését is meg kell szüntetni, hogy felszámoljuk a szenvedést. A "kötődés" azt jelenti, hogy "kapaszkodni-, ragaszkodni valamihez, különösen az érzékeléshez és az észleléshez. Az ilyen kötődés olyan erős, hogy megszokott gondolkodási és cselekvési móddá-, rutinná válik. Az ember tudat alatt valóban tartós entitásnak tartja az "ént" - ezt hívják "énhez való kötődésnek, ragaszkodásnak". Ezért meg kell változtatni a megszokott cselekvéseket vagy gondolatokat, amikor olyan körülményekkel találkozunk, amelyek általában kiváltják ezeket a cselekedeteket vagy gondolatokat. Csak ha ezt folyamatosan és kíméletlenül tesszük, az ember képes fokozatosan és véglegesen megszüntetni az énhez való ragaszkodást.

Hogyan lehet akkor megszüntetni az énképet? Az énkép megszüntetésének legjobb módja, ha követjük Buddha tanítását, miszerint megfigyeljük és szemléljük az "én" eszméjének illuzórikus természetét, amely tévesen abból származik, hogy az Öt Aggregátumot valóban tartósnak tekintjük. Az Öt Aggregátum a forma, az érzet, az észlelés, a skésztetés és a tudat aggregátuma. A forma aggregátum a fizikai testünkre utal; az érzés-aggregátum érzéseinkre és érzelmeinkre utal; az észlelési aggregátum általában a tudás funkciójára utal; a késztetés aggregátum az ítélet, a szemlélődés és a cselekvés funkciójára utal; a tudat-aggregátum pedig magában foglalja a hat tudatot és a hozzájuk tartozó funkciókat. Az Öt Aggregátum közül az utóbbi négy a mentális tartományhoz tartozik, amelyen belül az érzékelési, észlelési és késztetési aggregátumok a tudat-aggregátum megkülönböztető funkciójából származnak. Más szóval, amikor érzékelünk, észlelünk, felfogunk, döntünk és cselekszünk, léteznie kell a tudat körülményei (a színfalak mögötti körülményi helyzet) megkülönböztetés funkciójának. Ezért az érzékelési, észlelési és késztetési aggregátumoknak a tudati aggregátumokra kell támaszkodniuk működésükhöz.

A gazdagság, forma, hírnév, élelem és alvás öt vágyából eredő szenvedés mind az Öt Halmazhoz való kötődésre vezethetők vissza. Visszatérve az Öt Aggregátumhoz való kötődéshez. Például a hétköznapi emberek örökké fiatalok szeretnének maradni és hosszú életet élni; ez az forma aggregátumhoz való kötődés. A megfigyelés és a szemlélődés révén mindenki rájön, hogy lehetetlen fiatalnak maradni és örökké élni. Amikor valakit elítélnek, becsmérelnek vagy kritizálnak, különféle érzések merülnek fel a érzékeléssel kapcsolatban; ezek az érzet aggregátumhoz tartoznak. A megfigyelés és a szemlélődés megmutatja, hogy minden érzés és érzékelés átmeneti és végül elmúlik. A kritikák észlelése után mindenféle gondolat és képzelgés késztetődik, akár mint a hullámok az óceánban; ilyen a késztetés aggregátuma. A megfigyelés és az elmélkedés során észrevehető, hogy mindezek a mentális formációk nem tartanak örökké. A tudat aggregátum az érzet-, észlelés- és késztetés aggregátumok alapja. Ezért az érzékelési, észlelési és késztetési aggregátumokhoz való kötődés egyben a tudat-aggregátumhoz való kötődés is. A megfigyelés és a szemlélődés során észrevehető, hogy a tudat vibrál, átmeneti és megszűnik-, megszűnik létezni a mentális inaktivitás öt állapotában: az álom nélküli alvás, ájulás, a nem-érzékelés koncentrációja, a megszűnés koncentrációja, és az alapos halál. Ilyen az öt aggregátum illuzórikus jellege.

Fontos tudni, hogy az énkép felszámolása az Öt Aggregátum illuzórikus természetének megfigyelése és átgondolása után nem jelent nihilizmust és nem vezet nihilizmushoz. A hétköznapi emberek mindig vagy az örökkévalóságba, vagy a nihilizmusba esnek, miközben az "én" gondolatát elhagyják. Az örökkévalóság az Öt Aggregátumot külön-külön vagy együttesen örökkévaló entitásként kezeli, míg a nihilizmus azt állítja, hogy nincs kapcsolat a múlt, a jelen és a jövő életei között és nem marad semmi a halál után. Egy nihilistának nincs ok és okozat. Ha egy ember meghal, minden eltűnik. Sem az örökkévalóság, sem a nihilizmus kocsija nem bírja a vizsgálatot. A művelés motivációi szempontjából azért vagyunk hajlandóak ma is gyakorolni, mert hisszük, hogy a múlt, a jelen és a jövő között az életben kapcsolat van és a művelésben minden életben felhalmozott érdemek és erények nem lesznek hiábavalók, lesz aratandó eredmény. Ha minden hiábavaló, akkor hiábavalóvá válik minden művelés, hiábavalóvá válik minden gyakorláűs. Összefoglalva, a szenvedés megszüntetését az énkép megszüntetésével kell kezdeni. Az énkép megszüntetéséhez megfigyelnünk és szemlélnünk kell az Öt Aggregátum illuzórikus természetét és megtévesztést. Ha az Öt Aggregátum illuzórikus természetét pontosan megfigyeljük és szemléljük, a vágyak, valamint a hétköznapi világhoz való ragaszkodások alábbhagynak, többé nem kötik az embert a hat érzéki tárgyhoz kapcsolódó jelenségekhez. Az embernek végül el kell érnie a felszabadulásból származó érdemekből és erényekből származó előnyöket.

8 A forma-, az érzet-, az észlelés-, és a késztetés aggregátumai


A forma, az érzet, az észlelés és a késztetés aggregátumai (skandhák) négy az Öt Aggregátum közül. A forma aggregátum a fizikai testünkre utal. Testünkben minden, ami a négy nagy elemből áll, a forma-aggregátumhoz tartozik. A négy nagy elem a föld, a víz, a tűz és a szél. A föld elem minden olyan anyagra utal, amely kemény és szívós, beleértve a csontjainkat, fogainkat, belső szerveinket stb. A víz elem fizikai testünk nedves részeit, például vérünket jelenti. A tűz elem a testünkben lévő melegre utal, mint például a testhőmérséklet és az energia. A szél elem a mozgó oldalra utal, mint a légzés.

Amikor a forma aggregátum illuzórikus természetéről beszélnek, a hétköznapi emberek feltehetik a kérdést: "A fizikai testünk valójában nem létezik? Miért illuzórikus a forma-aggregátum?" Mindenki tudja, hogy a fizikai test idővel elöregszik és megszűnik létezni. De nem látják be, hogy a fizikai test illuzórikus (múlandó) a jelen pillanatban. Az öregedés és a halál nem hirtelen, közvetlenül a halál előtti pillanatban következik be; születésünk óta minden pillanatban folyamatban vannak. Tudatos elménk azonban ezt nem érzékeli.

Az okok és feltételek összefolyása-, együttes fennállása szempontjából a fizikai testnek biztonságos környezetre, mindenféle tápanyag bevitelére van szüksége egészséges létének fenntartásához. Ezek az okok és feltételek mindig változnak. Ezért, akár az állandóság, akár az okok és feltételek összefolyása szempontjából, a fizikai test léte sem nem állandó, sem nem valós.

Van egy híres idézet a Gyémánt Szútrában: "Minden forma illuzórikus. Minden formát látva, jelnélküliséggel, az ember a Tathagatát látja." Ezek a "formák" magukban foglalják a föld, a víz, a tűz és a szél összes különféle formáját. Ezért legyen szó a testben lévő energiáról vagy a "fényes cseppekről a központi csatornában", amelyek hangsúlyosak és erősen kötődnek a tantrákban, a tantrikus buddhizmusban hangsúlyozzák és kötődnek hozzá, ezek csak formák, nem más, mint a forma-aggregátum változatai. Illuzórikusak és nem valósak, nem szabad hozzájuk kötődni. -

Mi az érzés-aggregátum? Az érzet az ember észlelésére és környezeti tapasztalatára utal. A világban átélt érzések mind a három érzés körébe tartoznak – fájdalmas, kellemes és nem fájdalmas vagy nem kellemes érzések. Ha valaki megfigyeli és odafigyel az élményeire, kellemes és se nem fájdalmas, se nem kellemes érzés. Ha valaki megfigyeli és odafigyel tapasztalatainkra, ha figyelmesen megfigyeli, akkor rájön, hogy az érzet minden pillanatában a három érzés közül egy mindig létezik.

Miért illuzórikusak és nem valósak az érzések? Vegyük például az éhes étkezést. Az ember eleinte boldognak érzi magát. Egy kis evés után a boldog érzés fokozatosan alábbhagy. Amikor az ember már jóllakott, de kénytelen folytatni az evést, a boldog érzés szenvedéssé válik. Érzékeléseink folyamatosan változnak a külső környezettel való érintkezésünk miatt. Ezért a közvetlen észlelés révén megbizonyosodhatunk arról, hogy az érzetek valóban mulandók.

Az okok és feltételek találkozása szempontjából az érzet keletkezésének két szükséges feltétele van: az aktuális megnyilvánult állapot (tárgy) és az érzékelõ szubjektum. Ahhoz, hogy egy érzés vagy érzékelés létrejöjjön, léteznie kell egy aktuális megnyilvánuló állapotnak, és érintkeznie kell ezzel az állapottal. Mivel a megnyilvánult állapot mindig változó és múlandó, úgy az érzékelõ szubjektum is az. Maga az érzés múlandó és folyamatosan változik; nincs állandó és valós létezése.

Durva szinten az észlelési aggregátum arra utal, hogy mit akarunk tenni. Vegyük példának az evési vágyunkat. Ha éhesek vagyunk, enni akarunk; ha jóllaktunk, abba akarjuk hagyni az evést. Étkezési vágyunk gyomrunk teltségétől függően változik. Hasonlóképpen, ha sétálnunk; egy kis séta után fáradtnak érezzük magunkat és abba akarjuk hagyni a sétát. Ezért maga az észlelés valójában mulandó és folyamatosan változik; nem állandó.

Az észlelési aggregátum finomabb szintje a tudásra vagy a tudatosságra utal: a környezet ismerete, az aktuális állapotok és az érzéki tárgyak ismerete stb. Egyes buddhista gyakorlók tévesen azt gondolják, hogy elérték a "nem-észlelés meditatív koncentrációnak" állapotát, amikor eljutnak egy olyan szakaszba, amely mentes minden diszkurzív gondolattól. Ez óriási félreértés. A nem-észlelés meditatív koncentrációját csak akkor lehet elérni, ha valaki a negyedik dhyána elérése után tovább szünteti az észlelő tudatot, amely alatt a szívverés és a légzés átmenetileg leáll. Ez a magas szintű meditációs készség nem érhető el egyszerűen a diszkurzív vagy illuzórikus gondolatok megszüntetésének felületes meditációs gyakorlatával.

A késztetés aggregátum fizikai, verbális és mentális késztetéseket (cselekményeket) foglal magában. A fizikai és verbális késztetések a test mozgására, illetve a beszéd megszólalására utalnak. Ezek testmozgásokat és beszédet foglalnak magukban a száj és a nyelv összehangolásával. Emiatt nagymértékben függenek a forma aggregátumtól, ami előfeltétele annak, hogy valaki képes legyen fizikai és verbális cselekmények végrehajtására. Mivel a forma aggregátum múlandó és nem valós, ezért a fizikai és verbális formációk múlandóak és nem valósak.

A mentális formációk a döntéshozatal aktusai. Vegyük a korábban említett evés példáját. Úgy döntünk, hogy az egyik pillanatban megesszünk egyfajta ételt, majd a következő pillanatban úgy döntünk, hogy egy másikat eszünk és végül úgy döntünk, hogy abbahagyjuk az evést, mert jóllaktunk. Mindezek a döntések folyamatosan változnak, ahogy szándékaink változnak; ez a mulandóság. Az okok és feltételek találkozása szempontjából a mentális képződmények a pillanatnyi értékelések, döntések mindenféle, különböző környezetben felmerülő körülmény alapján, a környezet változásával változni fognak; ennélfogva az formáció-aggregátum létezése elkerülhetetlenül nem valós. Ezért a késztetés aggregátum illuzórikus és nem valós. A késztetés aggregátumának egy másik finom aspektusa magában foglalja a nagyon finom fizikai képződményeket, például a légzést, a szívverést stb., amelyek az élet jelei. Az elmében felmerülő akaratlagos gondolatok szintén a mentális késztetés finom aspektusához tartoznak.

Összefoglalva, a közvetlen megfigyelés révén belátható, hogy a forma, az érzet, az észlelés és a késztetés halmazai múlandó dharmák. Az alapos és további elemzések során belátható, hogy ezek is feltételből fakadó dharmák, amelyeket okok és feltételek összefolyása hoz létre. Ezek a feltételek önmagukban mind múlandóak. Ezért a forma, az érzés, az észlelés és a késztetés halmazai nem valós létet alkotnak, hanem illuzórikusak. Ha egy gyakorló közvetlenül szemtanúja és valóban megértheti ezeknek az aggregátumoknak az illuzórikus természetét, akkor a valótlant nem fogja valósnak tekinteni. Ekkor részesülhet a felszabadulásból származó érdemes tulajdonságokból. Sőt, tovább kutathatja az élet valódi valóságát, amely a forma, az érzés, az észlelés és a késztetés halmazai mögött létezik. Ezért a forma, az érzet, az észlelés és a késztetés aggregátumainak alapos és helyes megértése előfeltétele a felszabadulás felé vezető lépésnek, végül a buddhaság elérésének.

9 A tudat aggregátuma és annak sem-én-sem-énhez-tartozó természete


Az Öt Aggregátum (skandha) a forma, az érzékelés, az észlelés, a késztetés és a tudat aggregátuma. Az első négy – a forma, az érzékelés, az észlelés és a késztetés aggregátumai a tudat aggregátumon alapulnak és azt az alapot jelentik, amely elősegíti a tudat aggregátumának intenzitását és növekedését. Létezik egy kifejezés „A tudatlakások körutazása”, ami azt szimbolizálja, hogy a tudat aggregátum a forma, az érzet, az észlelés és a késztetés aggregátumokon belül lakik, ezért a tudat aggregátum funkcióinak hatóköre a legkiterjedtebb és legfinomabb az Öt Aggregátum közül.

A tudat aggregátum magában foglalja a hat tudatot – a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a testet és a mentális tudatot. A szem tudata megkülönbözteti a forma tárgyak színét és fényességét. A fültudat megkülönbözteti a hang hangerejét és magasságát, az orrtudat pedig a szag illatát vagy bűzét. A nyelvtudat felismeri a savanyúság, édesség, keserűség, fűszeresség, sósság és simaság különféle ízeit. A testtudat megkülönbözteti a tapintható tárgyak hőmérsékletének, lágyságának, textúrájának és nedvességének érzetét. A mentális tudat észreveszi a finomabb és mélyebb tulajdonságokat az Öt Érzéki tárgyban, amelyeket néha mentális tárgyként vagy mentális jelenségként írnak le.

Az első öt tudat a mentális tudatra támaszkodik, hogy megnyilvánuljon és keletkezzen. Például a szem tudata látja a színt és a fényességet, míg a mentális tudat felismeri a formatárgyak méretét, alakját, távolságát stb. Hasonlóképpen, a fültudat hallja a hang hangerejét, míg a mentális tudat felismeri a hang harmonizációját és milyen hangszerekkel állítják elő a hangot stb. Az orrtudat megérzi az illatot, míg a mentális tudat azonosítja az illatot – legyen az virág vagy zöldség. A nyelvtudat savanyúságot, édességet, keserűséget, fűszerességet, sósságot és simaságot érez, míg a mentális tudat megkülönbözteti az íz fajtáit – legyen az csokoládé, forró kakaó stb. A testtudat érdességet vagy lágyságot érzékel, míg a mentális tudat azonosítja, hogy mit tapintási érzés úgy érzi. Az első öt tudat a mentális tudattal párhuzamosan keletkezik; az első öt tudat közvetlenül megkülönbözteti az öt érzéktárgyat, míg a mentális tudat az öt érzéktárgyat sokkal finomabb módon.

A tudat aggregátum felmerüléséhez három feltétel szükséges: (1) az érzéki képességeknek működőképeseknek kell lenniük, (2) az érzéktárgyaknak jelen kell lenniük, (3) az érzéki képességeknek érintkezésbe kell kerülniük az érzéktárgyakkal. Ennek a három dharrnának – az érzéki képességeknek, az érzéktárgyaknak és érintkezéseknek – összefolyása és szinergiája a tudatokat eredményezik. A megfelelő tudatok öt érzéki képességének mindegyikének megvan a maga külső és belső érzéki képessége, amelyek részei testünk anyagi tényezői (anyagi dharrnák). A mentális képesség a mentális tudathoz kapcsolódik, amely csak a mentális tényezőket (mentális dharrnákat) ismeri fel.

Miért nem valós a tudat aggregátum? Mivel a tudati halmaznak az érzéki képességek, az érzéktárgyak és az érintkezések összefolyására és szinergiájára kell támaszkodnia ahhoz, hogy létrejöjjön, el kell gondolkodnunk azon, hogy ez a három tényező valódi-e és örökkévaló. Vizsgáljuk meg először az érzéki képességeket. A szem, a fül, az orr, a nyelv és a test első öt érzéki képessége az egész testünket összesítő formához tartozik. A test folyamatosan öregszik, végül elpusztul; ezért az öt érzéki képesség nem örökkévaló. A mentális képesség nem létezhet egyedül, illuzórikus és megtévesztő természetű; így ez sem örökkévaló.

Ami az érzékelés tárgyait illeti, amelyek magukban foglalják a szemhez, fülhöz, orrhoz, nyelvhez és testhez társuló formát, hangot, szaglást, ízt és tapintási tárgyakat, ezek a forma aggregátumhoz tartoznak, ezért nem örökkévalók. Ami a mentális tudattal asszociálódó mentális tárgyat (jelenséget) illeti, nem választható el az első öt tudat megkülönböztető funkciójától; ezért a mentális jelenség sem független, sem örök. A kontaktust - az érzéki képesség és az érzéktárgy érintkezését - lehetővé kell tenni anélkül, hogy bármilyen akadály lenne közöttük, hogy - a kontaktus - folyamata befejeződjön. Ezért az érzéki képességek, az érzéktárgyak és az érintkezések mind átmeneti jellegűek, ezért a tudat aggregátumnak, amely a három tényező összefolyásának és szinergiájának a terméke, múlandó természetűnek kell lennie.

Mivel a tudat aggregátum önmagában nem létezhet, és végül megszűnik, nem az igazi és örökké tartó „én”. Ennélfogva azt mondják, hogy "sem-én", és a tudat aggregátumot nem lehet "énnek / enyémnek vagy énhez tartozónak" tekinteni, mert a tudat aggregátum pontosan az, amit az érző lények "én"-ként észleltek, és nem az, amit az érző lények birtokolnak. Ezért a tudat aggregátumról azt mondják, hogy "nem-énhez-tartozó".

A fenti a tudat aggregátumának és a nem-én és nem-énhez-tartozás természetének kifejtése.

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások



Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.



❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

fordította: Xiaofeng Cserkész Gábor | update: Dec. 3. 2022
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
武林一家 Ha hibákat-, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

előző oldal | kezdőlap | jegyzetek és publikációk | Pu Ji Templom 普济寺 facebook oldala | Xuan Zang TANterem 玄奘讲堂