XING LONG TANG
XING LONG TANG - Elgondolás-nélküli Buddha-koncentráció (无相念佛)



navigáció: kezdőlap > publikációk > szútrák > Elgondolás-nélküli Buddha-koncentráció (无相念佛)

első kiadás: 2020, Wholesome Vison kiadó 2016




Elgondolás-nélküli Buddha-koncentráció
无相念佛







Hátsó borító

本書施設由淺入深之方便善巧行門,令殊勝之無相念佛法門易學易修,幫助念佛二十年而不得力者速入一心不亂境界,一生受用不盡。若有因緣,亦得藉此功夫眼見佛性。修成此法者,若具三福淨業,捨壽時隨意得生諸佛淨土。 -- 佛教正覺同修會

Ez a könyv számos gyakorlati technikát lépésről-lépésre alkalmazva tanítja meg az Elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság Dharma-kapuját. Egy nagyszerű módszert, amely lehetővé teszi a buddhista gyakorló számára, hogy gyorsan elérje az egypontos koncenrációt. Az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságban való jártasság óriási előnyökkel jár a dharma-művelésben. E módszerből nyert mozgás közbeni meditatív koncentráció erejének köszönhetően a gyakorlók megfelelő körülmények között megpillanthatják Buddha-természetüket és azokat, akik ezt már elérték. a Három Érdem elvégzéséből származó előnyök pedig lehetőséget adnak bármely Tiszta Földön való újjászületésre a jelenlegi élet végén. ~ Az Igaz Megvilágosodás Buddhista Gyakorlók Közössége



Előszó


A legtöbb buddhista gyakorló számára a "Buddha-tudatosság" (念佛) [fordítható még "Buddhára emlékezés" vagy "ébernek lenni Buddhára"] kifejezés egyszerűen egy bizonyos Buddha vagy bodhiszattva nevének recitálását jelenti. A valamely Buddha vagy bodhisattva nevének legnagyobb hittel-, valamint szelíd hangú folytonos kimondásával a gyakorlók buddháknál és bodhiszattváknál keresnek menedéket. Így remélnek finom válaszokat vagy szokásos megnyilvánulásokat, hogy ezek által kapcsolatba kerülhessenek velük. A Buddha-tudatosság gyakorlásának leggyakoribb oka, hogy a gyakorlók Amitabha Buddhától (és bodhiszattváktól) azt várják, hogy a Végső Boldogság Tiszta Földjére vezessék őket-, oda szülessenek újra. Amitabha Buddha Végső Boldogság Tiszta Földje azonban messze nem az egyetlen Tiszta Föld. Valójában számtalan Tiszta Föld létezik a Buddhák által a világ tíz irányában, beleértve Alapvető Tanítónkat, Sákjamuni Buddhát is. Különbséget kell tenni a Csak-tudat Tiszta Földje (唯心淨​土) és a különböző Buddhák által megnyilvánuló tiszta földek között is.

Tág értelemben a mahayana buddhizmus minden művelési módszere a Tszta Föld Buddha-tudatosság Dharma-kapujának hatókörébe tartozik. Ide értünk olyan jól ismert gyakorlatokat, mint Buddha nevének recitálása-, mantra recitálás-, leborulás-, a felajánlások-, nyugalomban és meditációban (samathavipasyana) történő felajánlások szemlélése-, az előírások betartása, valamint a szútrák éneklése, másolása, tanulmányozása, kifejtése, azokon való elmélkedés... és így tovább. Mindezek arra irányulnak, hogy elsajátítsuk Buddha gyakorlatait, megértsük a Dharmát, elérjük a felszabadulást, elsajátítsuk Buddha érdemi tulajdonságait és végső soron a Tiszta Föld négy típusának megismerését a buddhaság elérésekor.

A Tiszta Föld hagyománya (淨土宗) elválaszthatatlanul összefonódik az Chan (禪宗) iskolával. A buddhaság eléréséhez a buddhista gyakorló nem csak egyszerűen recitálja Buddha nevét, hanem a meditatív koncentrációjának (samadhi) erejét is igénybe kell vennie ahhoz, hogy közvetlenül és személyesen pillantsa meg az Igaz Tudatot. Az Igaz Tudat felismerése után a gyakorló tisztában lesz a bodhiszattva útjáról. Ezzel a felismeréssel gyorsan előreléphet a tudat művelés szintjére. Ez azt jelenti, hogy [élete során mindig] szem előtt tartja a buddhaság végső elérését. Ahhoz azonban, hogy "lássa az utat", a Chan szemlélődés-, vagy az "igazság szemlélésének" (理觀 ~az igazság fogalma) módszerét kell alkalmaznia a nyugalom és a belátó meditáció gyakorlatában. Így valósíthatja meg az Igaz Tudatát. Mindkét módszer megfelelő mértékű meditációs koncentrációt igényel, különösen a meditatív koncentráció fenntartásának képessége, miközben az ember fizikai mozgásban van.

Valójában a meditatív koncentráció ereje (定力) nélkülözhetetlen a Tiszta Föld gyakorlói számára, ha el akarják érni az egypontos elmélyülést Buddha nevének recitálásában. Ha Buddha nevének recitálását és Buddha előtti leborulást célszerű technikaként használjuk a meditatív koncentráció erejének felépítésére, akkor valójában nem nehéz a Tiszta Föld gyakorlóinak belépni Mahasthamaprapta Bodhisattva Dharma-kapuján, hogy a Buddha-tudatosságon keresztül tökéletes uralmat szerezzenek. Ez olyan teljesítmény, amely elősegíti az újjászületést a Végső Boldogság Tiszta Földjén (極樂淨土). Alternatív megoldásként, ha egy tisztességes szintű meditációs koncentrációt elsajátítottak, a Tiszta Föld gyakorlója dönthet úgy is, hogy folytatja a szemlélődő Buddha-tudatosság gyakorlását, amelyen keresztül "ügyes eszközök alkalmazása nélkül spontán módon ráébredhet az Igaz Tudatra". Ha ehelyett a Mahasthamaprapta Bodhisattva Buddha-tudatosság Dharma-kapujának belépési gyakorlatából nyert meditatív koncentráció erejét alkalmazza a Chan elméllyüléshez, akkor az Igaz Tudatra is ébredhet, mivel a "kapu nélküli kapu" vagy "kapuja-sincs átjáró" spontán módon fedi fel magát. Látható, hogy Chan és Tiszta Föld buddhista gyakorlás-, művelés módszerei egyértelműen elválaszthatatlanok egymástól.

Ha egy buddhista gyakorló szamádhi gyakorlat alapjait követve műveli a Tiszta Föld Dharma-kapuját és a Tiszta Föld módszereit használja azzak érdekében, hogy fokozza a mozgásban lévő meditatív koncentrációjának erejét, akkor gyors és folyamatos előrehaladást érhet el mind a Chan, mind a Tiszta Föld gyakorlatában. A fenti nézeteimet alázatosan csak azzal a céllal fejtem ki, hogy minden olvasó javára szolgáljak félretéve saját hírnevemmel kapcsolatos aggodalmamat, miközben papírra vetettem e gondolatot.

Szeretnék röviden beszámolni azokról az eseményekről, amelyek ehhez a könyvhöz vezettek. 1987 elején a hektikus munkarendem egyáltalán nem engedett időt a meditációra. Minden este rendkívül fáradt voltam a Gyémánt Szúrtra (Vajracchedikā Prajñāpāramitā Sūtra 金剛般若波羅蜜多經 T08n0235) szavalása közben és ezt a napi rutint általában Buddha előtti leborulásokkal zártam.

Abban az évben, egy nyári estén, amikor leborultam Buddha előtt, hirtelen eszembe jutott, hogy el kell hagynom Buddha nevét és a magamban felidézett képét. Ehelyett csak a Buddháról való tiszta gondolatot kell megőriznem a leborulás alatt. Azonnal kipróbáltam az intuíciómat. A következő naptól kezdve leborulásaim során csak Buddha gondolatát tartottam. Ezt a módszert azóta "elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságnak" (无相念佛) nevezem. Az idő előrehaladtával következetes gyakorlással jártassá váltam az elgondolás-néküli tudatosság területén. Tele voltam dharma-örömmel és ellenálló a stressz-, és világi élet fáradtságaibal szemben. Annyi örömet merítettem ebből a gyakorlatból, hogy még a korábbi-, esti rutinommal is felhagytam. A leborulás gyakorlására koncentráltam, Buddha elgondolás-nélküli tudatosságával. A nap hátralévő részében napi tevékenységeim közepette Buddha elgondolás-nélküli-, tiszta koncentrációját tartottam fenn.

1988 végére megfordult a fejemben a gondolat, hogy megosszam Dharma-örömömet gyakorlótársaimmal. Elkezdtem átgondolni-, rendszerezni az emlékeimet és tapasztalataimat, feljegyezve minden egyes lépésem, melyeket a gyakorlatom elvégzése érdekében tettem. Ezzel egy időben, átnéztem a szútrákat és értekezéseket, hogy megtaláljam módszerem igazolását ezekben. Közvetlenül a könyv vázlatának befejezése előtt a Surangama Szútrában a "Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapuja a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes megvilágosodáshoz" 《楞严经 · 大势至菩萨念佛圆通章》 részre bukkantam. Felvidultam, amikor a szemem megpillantotta az "emlékezz és figyelj Buddhára" szavakat. Ahogy tovább olvastam és láttam: "urald mind a hat érzéki képességet, és maradj egyetlen folyamatos tiszta gondolatban, hogy beléphess a szamádhiba”. Rájöttem, hogy az én módszerem pontosan a Buddha-tudatosság általi tökéletes uralom Dharma-kapuja, amelyet Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva szemléltet.

Ezt követően 1989 áprilisában a jegyzeteimet egy rövid esszébe gyűjtöttem, melynek címe "Az elgondolás-nélküli Buddha-leborulás és a Buddha-tudatosság bemutatása". Miután befejeztem ennek a cikknek a vázlatát, megismerkedtem Tiszteletreméltó Xuyun (虚雲和尚) írásaival és végre mélyen megértettem a huatou (語頭) fenntartásának elvét és módszerét. Csak akkor jöttem rá, hogy miközben azt hittem, hogy a huatou-n gondolkodom és merészen azt állítottam, hogy ezt teszem, végig csak szavakat ejtettem ki és csupán "azok nyomát" figyeltem.

Miért nem tudtam a huatou-ra gondolni korábbi próbálkozásaim során? Egyszerű a válasz; az elején nem tudtam mozgásban megtartani az összpontosított tudatot. Csak miután elsajátítottam Buddha elgondolás-nélküli éberségét-, tudtam mozgásban tartani az összpontosult tudatot és így szemlélni a huatou-t.

1989. augusztus 6-án délután egy csoportos gyakorlat során kétszer olyan állapotba kerültem, hogy "látom a hegyet, hogy az nem hegy", amikor először tapasztaltam meg a "sötét hordó" állapotát. Utána kétségek tömegétől ingadoztam. 1989 novemberének elején, miután visszatértem egy indiai és nepáli zarándoklatról, úgy döntöttem, hogy bezárom a vállalkozásomat, hogy az otthoni Chan-elmélkedésre koncentráljak. 1990. tizenegyedik holdhónap második napján a Chan-elmélkedésem délután négy óráig tartott, amikor a „sötét hordót” végül összetörték.

Utólag rájöttem, hogy a legtöbb gyakorló Dharma-gyakorlatában a haladás hiányának kiváltó oka az, hogy képtelenek mozgásban fenntartani a meditatív koncentrációt. Ez a könyv azért íródott, hogy segítse a gyakorlókat abban, hogy a Buddha-tudatosság gyakorlása során gyorsan elérjék a zavartalan tudatot, amely képességgel gyorsan áttérhetnek a hoatou és a gong'an szemlélésére.

    A HUA TOU (語頭) szó szerint "szó-fej" A huatou arra utal, ami a szavak előtt áll. Megjegyzendő, hogy míg a "hua" (語) kínaiul beszélt szót jelenti, addig a chan szövegkörnyezetben nyelvi tartalmakhoz vagy képekhez kapcsolódó gondolatként kell érteni. Huatou ezért a "szótlan és képtelen" [~elgondolás-nélküli] tudatosságra utal, mielőtt a gondolat kialakulna a tudatban. A Chan iskolában a huatou fenntartása és a szemlélődés egy pedagógiai eszköz, amellyel a gyakorlók segítik az Igaz Tudat feltárását.

Gyakorlótársak kérésére 1991. szeptember 3-tól kezdődően heti rendszerességgel tartottam előadást az elképzelés-nélküli Buddha-tudatosságról (vagyis Mahāsthāmaprāpta Bpdhisattva Dharma-kapujába való belépés célszerű módja a Buddha-tudatosságon keresztül történő tökéletes elsajátítás érdekében), három egymást követő héten. Előadásokat tartottam egy pénzintézet buddhista társaság Chan központjában és Mr. és Mrs. Chen rezidenciáján Shipaiban, mind Tajpejben.

Ebben a két gyakorlati csoportban ekkor összesen harmincan voltak. Legtöbbjük Buddha nevének recitálását használta gyakorlati módszerként. Az előadásaimból tanultakat a gyakorlatban is átültetve, ketten képesek voltak elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságra mindössze hat hét alatt. Három hónap elteltével hat ember sajátította el ezt a gyakorlatot. A mai napig (1992. február 28.) tizenhárom ember sajátította el, kevesebb mint hat hónap alatt. Még mindig többen csatlakoznak és gyorsan haladnak előre. Az elsajátítás mértéke és a haladás sebessége nagyon biztató. Azokat leszámítva, akik nem gyakorolták a leborulást egyéni problémák miatt, a többiek előrelépésének fő oka az volt, hogy idegenkedtek ettől a módszertől és annak előkészítő segédanyagaitól, vagyis a Buddha nevének recitálásától. Miután látták, hogy azok, akik elsajátították ezt a módszert, elkezdték fenntartani huotou-t és Chan szemlélődését, végül meggondolták magukat, három-négy hónapos lemaradásban voltak.

    Gong'an (公案) ez a japánul "koan" néven ismert kifejezés a "nyilvános eset" vagy "precedens" szó szerinti jelentését hordozza. A gong'an a chan hagyományban jellemzően a Chan mester és tanítványa közötti párbeszédekből áll. A huatuo -hoz hasonlóan a chan-gyakorlónak is el kell gondolkodnia a gong'an jelentésén anélkül, hogy bármilyen nyelvet vagy képet használna, hogy hirtelen ráébredjen az Igaz Tudatra.

Ezek az eredmények és megfigyelések nagyon fellelkesítettek. Megmutatták, hogy a Buddha elgondolás-nélküli tudatossága határozottan elsajátítható ha azt célszerű módszerekkel segítik elő és folyamatos szorgalommal gyakorolják. A Buddhadharma hanyatlása-, valamint az érző lények szenvedéseiktől való megszabadításának vágya miatti mélységes döbbenetem miatt újabb együttérző fogadalmat tettem. A téli szünetben nagy sietséggel állítottam össze ezt a könyvet. Írásom korántsem elegáns, de igyekszem világosan és egyöntetűen fogalmazni. A könnyebb érthetőség kedvéért a lehető legtöbbet köznyelvi stílusban írtam és világosan-, közvetlenül-, kissé ismétlődően meséltem el, hogy érthető legyen. Minden buddhista gyakorló sajátítsa el az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlatát, töltse el őket a Dharma-öröm, terjesszék a módszert számtalan lény javára így belépve a Vairocana Természetének Óceánjába.

Keress menedéket alapvető tanítónknál, Sákjamuni Buddhánál.
Keress menedéket a Nagy Együttérzés Avalokitevara Bodhisattvánál.
Keress menedéket Mahasthamaprapta Bodhisattvánál

A Három Kincs tanítványa,
Xiao Pingsi
1992. február 28

Első Fejezet
Bevezetés


Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapuja a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes uraláshoz a "Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapu Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes uraláshoz" című részből származik a Nagy Surangama Szútra (大佛頂首楞嚴經) 5. tekercsének (大佛頂如來密因修證了義諸菩薩萬行首楞嚴經), a Tathagata Számtalan Bodhiszattva Gyakorlatának Rejtett Alapjai melyek Buddha Koronájából Kimondott Végső Igazság Igazolásához Vezetnek" részéből. Ez a szútra, amelyet röviden Surangama Szútra (楞嚴經) néven emlegetnek, kötelező olvasmány mind a meditatív koncentrációt (samadhi, 三昧 vagy 定)-, mind a Chan elmélkedést gyakorlók számára. A szútra huszonöt bodhiszattva beszámolóját tartalmazza, amelyek elmagyarázzák művelési módszereiket, majd Manjusri Bodhiszattva megjegyzése következik, miszerint Avalokitesvara Bodhiszattva által illusztrált Dharma-kapu a füli képességen keresztüli tökéletes uraláshoz (耳根圓通法門) a legmegfelelőbb az érző lények számára ezen a világon.

A szentek ideje mára távol van tőlünk. Napjainkban életmódunk nyüzsgővé, mozgalmassá vált; a pihentető vidéki rusztikus életmód a legtöbbünk számára nem praktikus. Egy modern ember legfeljebb napi egy-két órát tud rászánni arra, hogy a Dharma-ajtót gyakorolja a "fültanuláson keresztüli elsajátítás" gyakorlatában. Hacsak, nem nagyon jártas a meditációban és nem talál ki néhány számára hasznos és praktikus módszert a gyakorlás elősegítésére, egyáltalán nem könnyű sikert elérni ebben a konkrét Dharma-kapujában.

A Surangama Szútra szerint Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapuja a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes uraláshoz képest a második legjobbnak tekinthető Avalokitesvara Bodhiszattva Dharma-kapujához képest a fül képességén keresztüli [a tudat] tökéletes uralás(á)hoz. Véleményem szerint, Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva módszere a leginkább összeegyeztethető a mai rohanó életmóddal. Nem meglepő, hogy a Buddha-tudatosság e Dharma-kapuját számos prominens kortárs buddhista személy ajánlotta és támogatja írásban vagy más médián keresztül.

Dharma-művelésem során a Chan a személyes megvalósítás célja. Gyakorlásaim korai éveiben azonban jelentős időt töltöttem a Chan elméllyülés gyakorlásával, de hiába. A tudatom rettenetesen elzavart volt az zsúfolt időbeosztásom miatt. Bár minden nap szántam időt az ülőmeditációra, soha nem volt rá egy óránál több. Mindössze annyit szereztem, hogy képes voltam megőrizni az összpontosított tudatomat egy ilyen csendes szituációban. Amint felemelkedtem a meditációs párnámról, koncentrált tudatom nyugtalanná vált. A leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy a Chan valójában miről is szól. Nem is beszélve arról, hogy képes vagyok arra, hogy elmélkedjek rajta. Csak amikor 1988 végén elsajátítottam az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot, akkor fedeztem fel végre a Chan iskola "kapu-nélküli kapuját". 1989 májusában az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság készségére támaszakodva gyakorltam a Chan elméllyülést. Tizennyolc fárasztó hónapig küzdöttem és kitartottam, miközben nem élveztem sem aludni, sem az étkezéseket, míg végül áttörtem a "kapu-nélküli kapun".

Ezzel a tapasztalattal rájöttem, hogy modern világunkban a legtöbb ember számára a Chan szemlélődése hatalmas kihívást jelent. Elsősorban azért, mert a meditatív koncentráció ereje (定力) elégtelen. Konkrétan a mozgás közbeni meditatív koncentráció fenntartásának képességének elégtelenségéről van szó, ami a Chan elméllyülés előfeltétele. Vegyük példaként ennek szemléltetésére a huatou Chan gyakorlatát. A huatou-t a Tiszteletreméltó Xuyun (虛雲老和尚) a következő módon határozza meg;

    Xu Yun 虚雲, Xuyun laoheshang fangbian kaishilu 虛雲老和尚方便開示錄 [Taiwan (Nantou): Chung Tai Shan Buddhist Foundation, 1997.], p.52:
    什麼叫做話頭? 話就是說話, 頭就是說話之前。如念 [阿彌陀佛] 是句話, 未念之前就是話頭。所謂話頭就是一念未生之際。一念才生, 己是話尾。這一念未生之際叫做不生, 不掉舉, 不昏沉, 不著靜, 不落空, 叫做不滅。 時時刻刻, 單單的的一念, 道光返照, 這不生不滅就叫做看語頭, 或照顧話頭。

    Mi az a huatou? A "hua" (話) szót jelent, a "tou" (頭) pedig a szavak kimondása előtti pillanatot. Például az "Amithaba" kijelentés egy "hua", míg a "tou" a pillanat, mielőtt ezek a szavak kialakulnak a tudatban. Ezért a "huatou" egy-, a gondolat előtti pillanat. Ha egyszer felvetődött egy gondolat, az már a "hua" vége. A gondolat előtti pillanatot "nem-keletkezettnek" nevezik. Ha nem veszíted el ezt a pillanatot, nem hagyod eltompulni a tudatod, nem ragaszkodsz a nyugalomhoz és nem zuhansz a semmibe, azt "nem-megszűnésnek" nevezzük. Ennek a "sem-keletkezésnek sem-megszűnésnek” pillanatról pillanatra-, folyamatos és egyhegyű reflexív megvilágítását "huotou fenntartásának" vagy "huatou gondozásának" nevezik.

Más szavakkal, a huatou fenntartásához képesnek kell lenned arra, hogy megmaradj abban a pillanatban, mielőtt egy gondolat megjelenik. Másképpen fogalmazva, képesnek kell lenned arra, hogy figyelmes maradj a pillanatra, mielőtt a választott gondolat felbukkan. Ez a helyes módja a huatou fenntartásásnak. Éppen ellenkezőleg történik, amikor az ember egy gondolat nyomát figyeli (huawei), ha olyan "huatou" -t mond el, mint pl. "Ki tartja szem előtt a Buddhát?" hangosan vagy csendben-, gondolatban kimondva, vagy ha valaki elgondolkodik e kérdésre adott válaszon. Ennek az az oka, hogy ezekben az esetekben az ember a "Ki tartja szem előtt Buddhát?" szavak végén van. Ezért Tiszteletreméltó Xuyun kijelenti:

    Xu Yun 虚雲, Xuyun laoheshang fangbian kaishilu 虛雲老和尚方便開示錄, pp.41-42:
    然而為什麼現代的人, 看話頭的多, 而悟道的人沒有義個呢? 這個由於現代的人, 根器不及古人: 亦由學者對於參禪看話頭的理路, 多是沒有摸清。有的人東參西訪, 南弃北走, 结果關到老, 對一個話頭還沒有弄明白, 不知什麼是話頭, 如何才算看話頭? 一生總是執著言句名相, 在話尾上用心:

    Miért gyakorolják ebben a modern korban sokan a huatou fenntartását, de kevesen érik el az ébredést? Az egyik magyarázat az, hogy a modern emberek képességei alacsonyabbak, mint ősi elődeiké volt. Egy másik probléma, hogy a legtöbb gyakorló soha nem értette a Chan elméllyülés elvét és a huatou fenntartásának helyes módját. Néhányan bejárták az egészet-, messze kutatva anélkül, hogy rájöttek volna, mi is valójában a huatou és hogyan lehet megtartani. Egész életükben ragaszkodnak a nyelvhez és a kifejezésekhez és "huawei" -vel foglalják el magukat.

Ha egy gyakorló képes egy "huatou" fenntartására, akkor képes lesz Chan elméllyülésre. Ha nem, akkor prioritásként kell kezelnie a mozgás közbeni koncentrációs képességének erősítését, hogy elsajátítsa a "huatou" fenntartásának képességét minden napi tevékenység közepette is. Ezután áttérhet a Chan elméllyülés gyakorlására és felgyorsíthatja Dharma-művelését.

A Gong'an és "huatou" ugyanannak a dolognak két változata. Mindkettő szemlélése azon a képességen alapul, hogy a tudatot egypontos fókuszban tarthatod anélkül, hogy diszkurzív gondolatok merülnének fel. Emiatt tiszteletreméltó Xuyun azt mondja:

    Xu Yun 虚雲, Xuyun laoheshang fangbian kaishilu 虛雲老和尚方便開示錄, p. 38:
    達摩祖師和六祖開示學人最要緊的話, 莫若 [屏息諸緣, 一念不生]。 屏息諸緣就是萬緣放下, 所以 [萬緣放下,念不生]。這兩句話, 實在是參禪的先決條件. 這兩句話如果做不到, 參禪不但是說沒有成功, 就是入門都不可能。

    Bodhidharma Pátriárka és a Hatodik Pátriárka összes mondása közül a legjelentősebb az, hogy "függeszd fel a figyelmed minden külső állapoton és maradj a tudatodban minden zavaró gondolat nélkül" [屏息諸緣, 一念不生]. "Felfüggeszteni a figyelme minden külső állapoton" azt jelenti, hogy elengedsz minden külső dologot. Ez a két kijelentés együtt: "engedj el minden külső állapotot" és "elvonó gondolatok nélkül maradj a tudatban" kiemeli a Chan elmélyülés előfeltételét. Ha valaki nem tud elengedni és kitartani a leírtak szerint, nem csak a Chan-elmélkedése nem lesz sikeres de még az sem lehetséges, hogy be tudja tenni a lábát Chan ajtaján...

Azt is említi:

    Xu Yun 虚雲, Xuyun laoheshang fangbian kaishilu 虛雲老和尚方便開示錄, p. 40:
    在唐宋以前的禅德, 多是由一言半句就悟道了。 師徒間的傳授, 不過以心印心, 並沒有什麼實法。 平日參問酬答, 也不通隨方解縛, 因病與藥而己。 宋代以後, 人們的根器陋劣了。 講了做不到: 警如說 [放下一切] , [普惡莫作]: 但總是放不下, 不是思善, 就是思惡。 到了這個時候, 祖師不得已, 採取以毒攻毒的辦法, 教學人參公案。

    A Tang és Song dinasztiák előtt a legtöbb Chan mester egy szó vagy kifejezés hallatán ébredt rá az ösvényre. A mester és a tanítványok közötti közvetítés pusztán "a tudat és a a tudat ellenőrzése" révén történt. Nem volt formális módszer arra, hogy ezt hogyan kell csinálni. A mester és a tanítványok közötti napi eszmecsere csupán az összefonódások feloldását szolgálta, a betegségeknek megfelelő gyógyszerek felírásában. A Song-dinasztia után az emberek lehetőségei nem voltak olyan jók, mint elődeik, és már nem tudták a gyakorlatba átültetni azt, amit tanítottak nekik. Például míg a gyakorlókat arra tanították, hogy "elengedjenek mindent" és "ne gondoljanak se jóra, se rosszra", nem tudták elengedni, és ennek ellenére gondolataikat a rosszra vagy a rosszra helyezték.

valamint:

    Xu Yun 虚雲, Xuyun laoheshang fangbian kaishilu 虛雲老和尚方便開示錄, pp. 40-41:
    古人的公案多得很, 後來專講看話頭... 其實都一樣... 話從心起, 心是話之頭; 念從心起, 心是念之頭; 萬法皆從心生, 心是萬法之頭。其實, 話頭就是念頭, 之前頭就是心直言之, 一念未生前, 就是語頭。

    A régieknek sok gong'an -juk volt, de később a hangsúly a huatou fenntartására helyeződött át. A kettő valójában ugyanaz... "Hua" [szavak] az elméből ered, így a tudat a hua keletkezését megelőző pillanatban a "tou". A gondolatok ugyanúgy a tudatból fakadnak, tehát a tudat az, ami megelőzi a gondolatokat. Minden dharma a tudatból származik, így az elme az ami minden dharma előtt áll. Valójában a huatou a gondolat felmerülését megelőző pillanat és a pillanat egy gondolat felmerülése előtt a tudat. Közvetlenebbül fogalmazva, a huatou az a lelkiállapot, mielőtt egy gondolat felmerült volna.

A Tiszteletreméltó Xuyun fenti gondolatai világossá teszi, hogy mind a gong'an, mind pedig a huatou szemléléséhez szükség van arra, hogy az ember tudatát olyan állapotban tartsa, hogy ne zavarja el a gondolatokat. Mindazonáltal le kell szögezni, hogy az ilyen mentális állapot fenntartásának képessége nem más - mint a laikusoknak adott leírás – azoknak, akik valóban rendelkeznek ezzel a képességgel és nagyon jól tudják - mely valójában arra a képességre vonatkozik, hogy "folyamatosan egypontos fókuszban maradjunk".

Chan bejárata egy kapu-nélküli kapu. Hangsúlyozza "a beszéd útjának megszüntetését és a tudat minden működésének leállítását". Hogyan érheti el tehát az ébredést, ha tudatának minden egyes gondolata nyelvi kifejezésekkel [beszéd] és mentális elemzéssel van elfoglalva? Még ha egy ilyen embert egy megvilágosodott chan-mester segítségével ébredésre kényszerítenek is, valószínűleg nem fogja tudni fenntartani az elért eredményt és percek-, órák vagy napok alatt visszafejlődik belőle. Miert van ez? Mivel nem rendelkezik megfelelő meditatív koncentrációs képességgel – konkrétan azzal a képességgel, hogy fenntartsa az összpontosított tudatát, miközben Ő maga fizikai mozgásban van.

A mozgás közbeni meditatív koncentráció fenntartásának képessége döntő fontosságú a Tiszta Föld gyakorlók és a Chan gyakorlók számára. A manapság általánosan használt különféle Tiszta Föld Dharma-kapuk, mint például a mantrák éneklése, Buddha nevének recitálása vagy a vizualizáció tizenhat módja, mind megkövetelik ezt a képességet, amelyet nem lehet könnyen megvalósítani a mozgás közbeni meditatív koncentráció fenntartásának képessége nélkül.

Találkoztam idős gyakorlókkal, akik több mint egy évtizede recitálják Buddha nevét. Arra a kérdésre, hogy bíznak-e a Végső Boldogság Tiszta Földjén történő újjászületésben, zaklatottakká váltak és nem mertek válaszolni. Úgy tűnt, mindenki reméli, de senki sem lehet biztos benne. Nem lehet nem csodálkozni azon, hogy valójában hány ember bízik teljesen az ottani újjászületésben. Ebben a témában a szútrák írásai világosak és egyértelműek:

    佛說阿彌陀經 (T12n0366, 268a26):
    設我得佛, 十方眾生至心信樂欲生我國, 乃至十念, 若不生者,不取正覺, 唯除五逆誹謗正法. valamint 268b3-5: 設我得佛, 十方眾生聞我名號. 係念我國, 殖諸德本, 至心迴向欲生我國, 不果遂者, 不取正覺.

    Ha a buddhaság elérésekor a tíz irányban élő élőlények, akik nevemet hallva a legnagyobb hittel és örömmel rám bízzák magukat, minden erényes gyökerüket a földemen való újjászületésnek szentelik és csak tízszer gondolnak rám, akkor ne születek oda, ne érjem el a tökéletes megvilágosodást. Ez azonban kizárja azokat, akik elkövették az öt szörnyűséges bűnt és rágalmazták az igazi Dharmát.

valamint

    佛說阿彌陀經 (T12n0366 347b9):
    ...若一日, 若二日, 若三日, 若四日 若五日 若六日, 若七日, 一心不亂。 其人臨命終時, 阿彌陀佛與諸聖眾現在其前: 是人終時, 心不顛倒, 即得往生阿彌陀佛極樂國土。

    ha valaki egy vagy két napig... vagy legfeljebb hét napig egyhegyű összpontosítással viseli Amitabha Buddha szent nevét és élete vége felé nem zavarodik meg a tudata, megszületik a Amitabha Buddha Végső Boldogság Tiszta Földjén.

A szútrák ezen egyértelmű útmutatásai alapján megvizsgálható, hogy a gyakorlás során ki lehet-e fejleszteni a legnagyobb hitet, és minden érdemet a Tiszta Földön való újjászületésnek szentelni, miközben Buddha Amitabha tíz gondolatát szem előtt tartjuk-, vagy képes-e a tudatot a Tiszta Földön tartani. Az egypontos koncentrációban lévő tudat teljesen mentes a zavaró gondolatoktól. Ha valamelyik most meghaladja a képességeid, hogyan várhatod el, hogy élete vége felé ezt tedd, amikor mindenféle megpróbáltatás gyötör? Érthető, hogy azok, akik nem tudják teljesíteni a szútrákban előírt feltételeket, végtelen félelemben töltik napjaikat.

Ez a helyzet nemcsak a Buddha-tudatosság gyakorlóit sújtja, hanem azokat is, akik mantra énekléssel vagy vizualizációval foglalkoznak. Ennek oka ismét a meditatív koncentráció elégtelen ereje.

A Tripitakán és a szentírások tizenkét felosztásán belül a Pitaka Szútra Buddha által elmondott beszédekből áll, amelyek elsősorban a meditatív koncentráció művelésére összpontosítanak (míg a Vinaya Pitaka (vinayapiṭaka 律藏) Buddha tanításainak gyűjteménye az előírásokról-, az Abhidharma Pitaka (阿毘達磨藏[), a bodhiszattva tanítások a bölcsességről szólnak). Lényegében a "sztútrák elfogadása, recitálása, felolvasása, írása és bemutatása" mind a meditatív koncentráció képzésének módszerei, ami egyértelműen jelzi annak létfontosságát. Az a személy, aki kellően jártas a meditatív koncentrációban, könnyen tudja fékezni a Hat Érzékelési Képességet (indriya, 六種感官, 六根) és ezáltal egyetlen, folyamatos és tiszta gondolatban maradni. Ha az ember rendelkezik ilyen szintű koncentrációval, milyen aggodalmak lennének még mindig a Buddha Tiszta Földjén való újjászületés miatt? De hogyan lehet fejleszteni a meditatív koncentráció erejét a mozgásban és mozdulatlanságban? Tapasztalataim azt mutatják, hogy Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapuja a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátításhoz a legjobb módszer.

A Buddha-tudatosság művelésének az elgondolásokra való támaszkodástól azok elvetéséig kell haladnod. Ezt követően a Buddha-tudatosságnak a Végső Valóság megvalósításának célszerű eszközeként való felhasználására kell irányulnia. Emiatt a Buddha-tudatosság gyakorlóijaként tisztában kell lenned a Buddha-tudatosság három típusával:

    1. Buddha együttérzés-testének (nirmāṇakāya, 應身. Buddha időben és térben való fizikai megnyilvánulása, Buddha harmadik aspektusa) ébersége, ahogy az Amitabha Szútrában a Buddha nevének felolvasásában látható. A Buddha-tudatosság Samadhi (念佛三昧) elérése Buddha nevének recitálása révén lehetővé teszi, hogy az ember együttérző kapcsolatban lássa Amitabha Buddha együttérző-testét (vagy megtestesüléseit).

    2. „Buddha örömtének (saṃbhogakāya, 報身. Buddha "örömteste" vagy egy tiszta fény megnyilvánulása) ébersége, ahogyan az Amitabha Buddha elélkedéséről szóló szútrában olvasható. (T12n0365 佛說觀無量壽佛經) . Amikor a Buddha-tudatosság Samadhi a vizualizáción keresztül megvalósul, láthatjuk Amitabha Buddha csodálatos örömtestét, amely harminckét fenséges tulajdonsággal és nyolcvan kiváló jeggyel van felruházva, vagy akár a Végső Boldogság Tiszta Földjének figyelemre méltó tulajdonságait is.

    3. Buddha Dharma-testének (dharmakāya, 法身) ébersége, mint Buddha bűntelen ébersége a "Buddha visszaemlékezése és ébersége" révén, amelyet a Surangama Szútra "Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapuja a tökéletes elsajátításhoz Buddha-tudatosságon keresztül" című fejezetben leírtak. Amikor egy személy sikeresen elsajátítja az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot, "spontán módon felébred az Igaz Tudatra" anélkül, hogy bármilyen más ügyes eszközt alkalmazna, mint Buddha visszaemlékezését és éberségét".

    Ez a gyakorló minden bizonnyal újjászülethet az Igazi Jutalom és Díszítés Birodalmának legmagasabb fokozatában a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Csak annyit kell tennie, hogy a legnagyobb őszinteséggel és a legmélyebb hittel érdemeit a Tiszta Földön való újjászületésnek szenteli és fogadalmat tesz. Azokat pedig, akik elsajátították az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság képességét, de nem ébredtek rá az Igaz Tudatra, mindaddig, amíg el nem sajátítják a Mahayana Vaipulya szentírásokban kifejtett végső igazság megfelelő-, félelem nélküli megértését, megszülethetnek az Igazi Jutalom és Díszítés Birodalmának a legmagasabb szintű középfokán, ha egészséges gyökereiket a Tiszta Földön való újjászületésnek szentelik. Azok esetében, akik nem ébredtek rá az Igaz Tudatra és nem értik a végső igazságot, az Igazi Jutalom és Díszítés Birodalmának legmagasabb szintjének legalacsonyabb osztályába születhetnek, ha teljesítik az alábbi feltételeket: 1) soha nem rágalmazták a Mahayana Dharmát, 2) szilárdan hisznek az ok és okozat karmikus törvényében és 3) arra törekedtek, hogy belépjenek a felülmúlhatatlan bodhiszattva útra.

Megjegyzendő, hogy azoknak, akik a Végső Boldogság Tiszta Földjén a legmagasabb fokozat legalacsonyabb osztályában születtek, rendkívül hosszú ideig kell a Buddha Dharmát művelniük és az általuk elért gyümölcs [beteljesülés] is jóval gyengébb, mint a legmagasabb, ill. a legmagasabb szintű középfokozat. A gyakorlóknak szem előtt kell tartaniuk ezeket a különbségeket és körültekintően mérlegelniük kell a lehetőségeket.

Figyelembe véve a fent említett szempontokat, annak a gyakorlónak, aki a Végső Boldogság Tiszta Földjén keresi az újjászületést, komolyan kell gyakorolnia a Buddha-tudatosságot Buddha nevének recitálásával, ha nem áll rendelkezésre jobb módszer. De ha olyan szerencséje van, hogy jobb módszerre bukkan, akkor mindenképpen azt kell követnie, hogy a legmagasabb fokozatában törekedjen az újjászületésre. Kérem, ne elégedj meg a legmagasabb szint legalacsonyabb vagy középső fokozatával. Minél nagyobb a tudatosság, annál kiterjedtebb a látás; egy magasabb törekvés szemben a hangosabb hanggal az, ami képessé teszi az embert arra, hogy "megláson egy nagyszerűbb Buddhát".

Sőt, Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapuja egy tökéletes mesternek a Buddha-tudatosság révén nem az egyetlen módszer, amely Buddha Dharma-testének éberségét tanítja. Sok más Dharma-kapu is tanítja Buddha Dharma-testének éberségét és mindegyik lényegében a Buddha-tudatosság jelképe.

A könyv terjedelmének megfelelően csak néhány részt idézek a Buddha Kincstár Szútrából (T15n0653 佛藏經), hogy alátámasszam álláspontomat:

    Buddha Kincstár Szútra (T15n0653 佛藏經) [T15n0653], [785a25]:
    含利弗! 云何名為念佛? 見無所有名為念佛. 舍利弗! 諸佛無量不可思議, 不可稱量, 以是義故; 見無所有名為念佛. 實名無分別, 諸佛無分別, 以是故言念無分別即是念佛。

    Sáriputra! Mit jelent az, hogy tudatunkban tartjuk Buddhát? A semmi nélkülit látni Buddha tudatban való tartásának nevezzük. Sáriputra! A Buddhák számszerűsíthetetlenek [mert a Buddhák megfoghatatlanok], felfoghatatlanok és mérhetetlenek; így a semmi nélküli meglátását Buddha tudatban való tartásának nevezzük, más néven megkülönböztetésmentességnek. Mivel minden Buddha nem megkülönböztető, azt mondják, hogy a nem megkülönböztetők ébersége Buddhát tudatunkban tartjuk.

    Valamint az összes dharma végső valóságának meglátását Buddha látásának nevezik. Mit nevezünk minden dharma végső valóságának? Minden dharma végső soron üres és valami-nélküli és Buddha tudatban való tartásának a dharmától kell függnie, amely végső soron üres és valami-nélküli. Ezenkívül ebben a dharmában a legfinomabb gondolat sem érthető meg, ezt Buddha tudatban való tartásának nevezik.

    Buddha Kincstár Szútra (T15n0653 佛藏經) [T15n0653], [785a25]:
    復次, 見諸法實相名為見佛。何等名為諸法實相? 所謂諸法畢竟空無所有, 以是畢竟空無所有法念佛, 復次, 如是法中, 乃至小念尚不可得, 是名念佛。 會利弗! 是念佛法斷語言道, 過出諸念不可得念, 是名念佛.

    Sariputra! Buddha tudatban való tartásának ezen dharmája elvágja a nyelv útját és felülmúl minden olyan gondolatot, amelyben egyetlen gondolat sem felfogható, ezt hívják Buddha tudatban való tartásának. Sariputra! Minden gondolatra a nyugalom és a megszűnés jellemző; az ilyen dharmával való összhangot Buddha tudatban való (fenn)tartásának művelésének nevezzük.

    Buddha Kincstár Szútra (T15n0653 佛藏經) [T15n0653], [0785b05]:
    含利弗! 一切諸念皆寂滅相, 隨順是法, 此則名為修習念佛。 不可以色念佛。 何以故? 念色取相貪味為識, 無形, 無色, 無緣, 無性, 是名念佛。 是故當知,無有分別, 無取, 無捨, 是真念佛。

    Nem szabad tudatban tartani Buddhát, ha bármilyen formára támaszkodunk. Miert van az? A formák gondolkodása a megjelenés megragadásához vezet, a sajátos tulajdonságok vágya megkülönböztetést szül. Ha nincs sem alakja, sem megjelenése, sem feltételei, sem tulajdonságai, ezt Buddha tudatban való tartásának nevezzük. Ezért tudnia kell: a Buddha tudatban való tartásának igazi módja a megkülönböztetés-, félelem és az elhagyás nélküli.

    Buddha Kincstár Szútra (T15n0653 佛藏經) [T15n0653], [785b13]:
    念佛名為破善不善一切覺觀, 無覺無觀寂然無想, 名為念佛. 何以故? 不應以覺觀憶念諸佛, 無覺無觀名為清净念佛。

    A Buddha tudatban való tartását az alkalmazott figyelem és a minden jóra vagy rosszra irányuló tartós figyelem szétzúzásának nevezik; ez alkalmazott figyelem nélküli, tartós figyelem nélküli, gondolatok-nélküli és csendes. Miert van ez? Nem szabad az alkalmazott figyelemre és a tartós figyelemre hagyatkozni, ha Buddhára koncentrálunk. Az alkalmazott figyelem és a tartós figyelem hiányát Buddha tudatban való tartásának tiszta módjának nevezzük.

    Buddha Kincstár Szútra (T15n0653 佛藏經) [T15n0653], [785b13]:
    汝念佛時莫取小想, 莫生戲論,莫有分別: 何以故? 是法皆空, 無有體性, 不可念, 一相所謂無相,是名真實念佛...。

    Még a legfinomabb gondolatokhoz sem szabad ragaszkodnod, amikor tudatod Buddhát tartja fenn. Nem szabad fogalmi burjánzást vagy megkülönböztetést kifejlesztened. Miért van ez? Minden dharma eredendő természete üres; ennélfogva semmiféle elgondolásra nem szabad (fel)figyelned. Az úgynevezett jeltelenség / elgondolásnéküliség a Buddhára való koncentráció igazi módja.

A Buddha Kincstár Szútrából a fenti kivonatok mindegyike leírja a Buddha-tudatosság állapotát a végső valóságban (真相念佛). Az Igaz Tudat felismerése után a gyakorló tudni fogja, hogy a "Buddha" nem fizikai forma-, megjelenés-, vagy bármilyen fenomenális tulajdonság-nélküli. Amikor ez a gyakorló követi a többieket Buddha nevének recitálása során, azt mondhatja, hogy "Buddha nevének felolvasása magában foglalja a jelenséget és az elvet".

Az ebben a könyvben bemutatott elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság módszere olyan ügyes eszközökkel gazdagítja a gyakorlókat, amelyek segíthetnek nekik a elgondolásfüggő Buddha-figyelemből az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság felé haladni. Egyes tevékenységet folytatók a jövőben a Végső Valóságban a Buddha-tudatosság szintjére léphetnek, ha elegendő bölcsességet és érdemet halmoztak fel.

Második Fejezet
A Chan és a Tiszta Föld kettős gyakorlatának egymást kiegészítő természete


2.1 Chan és a Tiszta Föld egymást kiegészítő természete

E "dharma-vég korszakban" (末法) a buddhista gyakorlók, különösen a Chan és a Tiszta Föld gyakorlói hajlamosak összehasonlítani és vitatkozni saját gyakorlási módszereik felsőbbrendűségéről.

Egyes Chan gyakorlók úgy gondolják, hogy a legtöbb Tiszta Föld gyakorlója önmagán kívül keresi az igazságot és "csupán" áldást kér a buddháktól és a bodhiszattváktól. Sőt, úgy gondolják, hogy Buddha nevének recitálását befelé fordított tudat nélkül végzik, azaz anélkül, hogy felfedeznék belső Buddha-természetüket. Másrészt a Tiszta Föld gyakorlói arrogánsnak és tudatlannak tartják Chan társaikat azzal kapcsolatban, hogy a Buddha-tudatosság gyakorlása minden képességű gyakorló számára előnyös lehet. Mindezen megjegyzések a Chan és a Tiszta Föld tanításainak mélyreható megértésének hiányából fakadnak. Sajnálatos módon ezek a félreértések konfliktusokhoz vezettek a buddhista közösségeken belül, amelyek megvetést váltottak ki a nem-buddhista emberek részéről és arra késztették a leendő buddhista gyakorlókat, hogy máshova helyezzék hitüket. Ezt a kérdést komolyan kell venni, mivel aláássa mások bölcsességét és súlyos következményekkel járó vétséget jelent.

Hongyi mester (弘一大师 1880.10.23-1942.10.13) meglehetősen jól mondta: "A régieknek nem engedni ambiciózus, a kortársaknak nem engedni szűklátókörű." Tartózkodnunk kell a véletlenszerű, szubjektív ítélkezéstől. Mielőtt alaposan megértjük mások gyakorlatát és nem szabad kritizálnunk, amíg nincs lehetőségünk tanulmányaikat megérteni és gyakorlatba ültetni. Csak ha elértünk egy bizonyos szintet a tényleges gyakorlatunkon belül, akkor vállalkozhatunk a privát megjegyzésekre; feltéve, hogy szándékunk jó természetű.

Számos kiváló kortárs buddhista mester és szerzetes szorgalmazta a Chan és a Tiszta Föld kettős gyakorlatát azon az alapon, hogy e két hagyomány összeegyeztethető és kiegészíti egymást. Néhányan azonban ezt zavarba ejtőnek találják, mivel úgy gondolják, hogy a Buddha-tudatosság gyakorlását vagy vokálisan, vagy mentálisan kell gyakorolni. Buddha nevének recitálásaával-, vagy Buddha alakjának tudati megjelenítésével minden elgondolás és jellemző elhagyásával-, a nyelv útjának elvágásával és a tudat minden működésének leállításával léphet be a Chan "kapu-nélküli kapuján". Tehát hogyan lehetne a kettőt egymással kompatibilis és kombinálva gyakorolni?

A kezdő gyakorlóknak lehetnek ilyen kétségei. Azonban ha mélyebbre ásol, rájössz, hogy a végén minden Dharma-kapu összefolyik és végső soron nincs különbség a céljaik között. Valójában minden gyakorlati módszer a meditatív koncentráció képzésére irányul és annak minden gyümölcse a Tiszta Föld megvalósításához vezet. Bár a Buddhadharma állítólag nyolcvannégyezer művelési módot tartalmaz, ezek mindegyike a meditatív koncentráció képzéséhez kapcsolódik. Ha valaki elsajátítja a meditatív koncentráció megfelelő fokát, képes lesz megfelelni és a négy nemes igazságra-, a nyolcágú nemes ösvényre-, a függő keletkezés tizenkét láncára-, az éberség négy alapjára-, valamint a végső tudásra támaszkodni, hogy elérje a Chan beavatás szintjét-, személyesen felismerje Buddha-természetét, megszüntesse szenvedéseit.

Azok számára, akik gyakorolják a Buddha-tudatosság gyakorlását, azok számára a művelés módja, hogy felismerjék a Buddha-természetet ebben a világban. Ugyanezt az utat követik azok is, akik a Végső Boldogság Tiszta Földjén születtek és magukkal hozzák minden karmájukat. Hallani fogják Buddha tanításait, miután lótuszvirágaik kibontakoztak és ezt követően elfogadják a fel-nem-kelést (anutpannaksantika 无生忍). Lényegében minden gyakorlati módszer célja a mentális elméllyülés fejlesztése.

Tág értelemben mind a nyolcvannégyezer Dharma-kapu - beleértve a Tiszta Föld hagyományait is - a meditatív koncentráció fejlesztésének módszere. Az a személy, aki gyakorolta és megvalósította a Dharma-kapuk bármelyikét, kisebb-nagyobb mértékben a Csak-Tudat Tiszta Földjét is felismerte. Ha valaki elérte a nem-törekvés végső fokát (aśaikṣa 无学), akkor biztonságban tud időzni a nirvánában, ami az igazi és végsőkig tiszta föld. Alternatív megoldásként a nem-törekvés szintjét elért személy választhatja azt is, hogy Buddha tiszta földjének három típusa közül bármelyikben újjászületik, nevezetesen a "Közönségesek és a Szentek Által Lakott Föld" (凡聖同居土), a "Célszerűségek és Maradékok Földje" (方便有餘土), valamint az "Igaz Jutalom és Dísz Földje" (實報莊嚴土).

Amikor valaki eléri a Buddha Földet, az "Örök Nyugalom és Fényesség Földjén" fog lakni (常寂光凈土), ellentétben a fent említett három birodalommal/földdel. Ez nem egy tiszta föld - amelyet Buddha az átalakulás révén hozott létre -, hanem az Igazi és Végső Csak-tudat Tiszta Földje. Összefoglalva, a Chan elméllyülés és a szamádhi művelése az eszköz; a tiszta földek elérése pedig a gyümölcs. Ennek a megértésnek el kell fednie minden vitát a Chan és a Tiszta Föld hagyományok között.

A Három Kincs tanítványa számára ez a világ olyan környezetet kínál, amely kihívást jelent, de elősegíti a gyors előrehaladást is a meditatív elméllyülés művelésében. A Végső Boldogság Tiszta Földje könnyű, akadálymentes környezetet biztosít. Azok a gyakorlók, akik elsajátították a Buddha-tudatosságot, egyetlen élet alatt újjászülethetnek a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Mégis, azokhoz képest, akik a Buddhadharmát művelik ezen a világon-, és azoknak, akik a Tiszta Földre kívánnak jutni, rendkívül hosszú időt kell tölteniük, hogy elérjék a végső felszabadulás állapotát. Mivel ez a téma kívül esik e könyv a hatókörén, nem kerül kifejtésre.

2.2 Példák a chan és a tiszta föld kettős gyakorlatára

Egy mahayana Chan gyakorló, aki elérte a végső felszabadulást, képes a meg-nem-maradó tudatra támaszkodni, hogy teljesítse az éberség hat fajtáját, nevezetesen a Buddha, a Dharma, a Szangha adást, az előírásokat, valamint az égi lények erényeit. A tudatosság hat fajtája közül, legyen az első és legfontosabb Buddha-tudatosság, vagy a másik öt, mindegyik a tiszta föld gyakorlata. Ezenkívül a Mahayana Chan gyakorló, aki elérte a végső felszabadulást, szinte tökéletesen látja a Buddha-természetet. Így hozzáférhet Buddha meglátásaihoz, és ezáltal megvalósíthatja a Csak-tudat Tiszta Földjét. Mindkét nézőpontból Chan és Pure Land közös alapokon nyugszik.

A buddhizmus története során sok Chan mester támogatta a Buddha-tudatosság Dharma-kapuját, mivel a Buddha előtti leborulás és a Buddha tudatban tartása hatékony belépési segédeszköz a Chan szemlélődéshez. Ugyanakkor sok Tiszta Föld kolostor ösztönözte a szemlélődő Buddha-tudatosság gyakorlását. Az illusztris Chan mester, Yongming Yanshou (永明延壽 904-975), egyrészt az "Elvek, Pedagógia, Chan és Tiszta Föld" mindent egyesítő ideológiáját hirdette. Egy másik kiemelkedő példa Changlu Zongze (長蘆宗賾 1411—1107), más néven Cijue mester (慈觉), aki Chan révén érte el a megvilágosodást, de támogatta a Chan és a Tiszta Föld kettős gyakorlatát. Sőt, míg Cijue mester a tízkötetes Chan-kolostorok tisztasági szabályai (No. 1245-A 禪苑清規序) szerzője a Tiszta Föld hagyományának még termékenyebb írója volt. „A Tiszta Föld tömörített beszámolójában” (淨土簡要錄 X61n1155) azt javasolta, hogy "bár a Buddha-figyelem és a Chan kontempláció egyaránt keresi a saját tantételeit, de az elv és a cél ugyanaz. Csakúgy, mint ahogyan sok folyó és hegy létezik, a felhők és a felettük lévő hold mégis ugyanaz. És elmondható az is, hogy a lovat bármelyik fűzhöz meg lehet kötni, és Csang'an-ba el lehet jutni minden háztartás kapujából." (T47n1973 廬山蓮宗寶鑑 [318b24]: 是故念佛參禪各求宗旨。溪山雖異雲月是同。可謂處處綠楊堪繫馬。家家門首透長安。) A kombinált gyakorlat legismertebb képviselője kétségtelenül a késői Ming-dinasztiából származó Yunqi Zhuhong Chan Mester (云栖祩宏 1535-1615), akit a Buddha-tudatosság gyakorlói Lianchi mesterként (蓮池大师) emlegettek. A sztúpáján a felirat a következő:

    嘉興大藏經 Yunqi Fahui (válogatott részletek) (12. – 25. tek.) CBETA J33nB277 25. tekercs, 194b12:
    即單瓢隻杖遊諸方。遍參知識。至伏牛。隨眾煉魔。人京師。參遍融笑巖二大老。皆有開發。過東昌。忽有悟。作偈日。二十年前事可疑。三千里外遇何奇。焚香擲戟渾如夢。魔佛空爭是與非。乘悟併消: 歸無所得... 初師發足操方。從參究念佛得力。至是遂開淨土一門。普攝三根。極力主張。乃著彌陀疏鈔十萬餘言融會事理 指歸唯心又憶昔見高峰語錄。謂自來參究此事。最極精銳。無逾此師之純鋼鑄就者。向懷之行腳。唯時師意併匡山永明而一之。 更錄古德機緣中噢緊語編之。日禪關策進。併刻之。以示參究之訣。蓋顯禪淨雙修。不出一心。

    Egy alamizsnatállal és egy sétapálcával [a Mester] sokat utazott, hogy minden Mestert felkutasson. Északon a Wutai-hegyen fényt látott Manjusri Bodhisattvából, Fu'nü-ben pedig csatlakozott a tömegekhez a démonok elleni küzdelemben. A fővárosban konzultált Xiaoling Debao mesterrel, aki azt mondta neki: "Hú! Háromezer mérföldet utaztál, hogy a tanításomat keresd, milyen tanításom van?" Így hát elment Dongchangba. Útközben, amikor dobverést hallott egy tűzifaházból, hirtelen felébredt. Utána írt egy verset

      Húsz éven át kétség merült fel ebben a kérdésben.
      Háromezer mérföldnyi utazás vezet el a rendkívülivel való találkozáshoz:
      A füstölő égetése és a lándzsák hajítása álomnak tűnik,
      A Buddhák és a démonok közötti vita a jóról és a rosszról nyilvánvalóan jelentős.

    Így minden kétség elpárolgott, ahogy ráébredt a nem-elérés Dharmájára... Először, amikor a Mester kereső útjára indult, hasznot húzott a szemlélődő Buddha-tudatosság gyakorlásából. Amikor idáig eljutott, megalapította a Tiszta Föld hagyományát és buzgón hirdette azt, hogy minden képességű gyakorlót segítsen. Megírta a Amitabha Szútra Kommentárját (彌陀疏鈔 X22n0424), a százezer szavas művét, amelyben a jelenségeket és az elvet harmonizálta azáltal, hogy minden gyakorlat célját a Csak-tudatnak tulajdonította. Sőt, felidézte a "Gaofeng rögzített mondások" (高峰語錄 X70n1400) olvasását és azt mondta, hogy ez a legélesebb eszköz a chan-elmélkedéshez, valamint, senki sem tudja felülmúlni szerzőjének őszinte, hajthatatlan teljesítményét. A könyvet mindenhol magánál tartotta. Ezalatt a Mester azon gondolkodott, hogy összeállítsa Lushan Huiyuan és Yongming Yanshou tanításait. Így tovább gyűjtötte a korábbi Chan megvilágosodottak mondásait és létfontosságú eszmecseréit, és összeszerkesztette őket egy "Ostor a gyakorlók részére a chan-korlátok ellenőrzésén keresztül" címmel. Mindkettőt azért faragta, hogy bemutassa a Chan elmélkedés kulcsát és rávilágítson arra a tényre, hogy a Chan és a Tiszta Föld kettős művelése nem olyan, mely az egyetlen tudaton kívül esik.

A feljegyzések szerint Lianchi Mester először a szemlélődő Buddha-tudatosság révén csiszolta készségeit, majd később a Chan elméllyülésen keresztül nyert betekintést az "elvbe [igazságba]". Emiatt javasolta a Chan és a Tiszta Föld kombinált gyakorlatát. Megírta az Amitabha Szútra kommentárját, amely egy százezer szavas mű, amelyet a Tiszta Föld gyakorlói nagyra becsülnek. Ami a másik elismert munkáját illeti, "Ostor a gyakorlók részére a chan-korlátok ellenőrzésén keresztül", melyről azt mondták, hogy "egész életében a zsákjában tartotta, amikor úton volt, valamint az asztalán, így aztán egyetlen pillantás erre elég volt ahhoz, hogy felbátorítsa-, inspirálja, és arra késztette, hogy haladjon tovább művelésében. Lianchi Mester arra buzdította magát, hogy keményen dolgozzon az "Ostor a gyakorlók részére a chan-korlátok ellenőrzésén keresztül" tanításai szerint és elérje a végső felszabadulás állapotát. Ez a monumentális alkotás a későbbi gerlerációk Chan-gyakorlóitól kapott kiemelkedő elismerést.

Ami Yunqi Zhugongot illeti, ő a Chan mester meglátásaival a Chan és a Tiszta Föld közös gyakorlatát szorgalmazta. Nemcsak Buddha nevének recitálásán keresztül népszerűsítette a Buddha-tudatosságot, melyet "a jelenségekben való tartózkodásnak" nevezett, hanem a szemlélődő Buddha-tudatosság gyakorlatát is támogatta a "Ki emlékszik Buddhára?"" (念佛是誰) kérdőszóval, melyre úgy tekintett mint a "belső igazságra". Amit ez a kiváló Tiszta Föld pátriárka tanított, az pontosan a Chan és a Tiszta Föld szintézise volt, Yongming Yanshou Chan Mester Zhuhong előtt járt és ennek a kettős gyakorlatnak a képviselője is volt.

2.3 A Chan és a Pure Land kettős gyakorlatának áttekintése

A legtöbb ember úgy gyakorolja a Buddha-tudatosságot, hogy szétszórt tudattal recitálja Buddha nevét azt gondolván, hogy Buddhára figyelnek, de elméjük valójában nem koncentrált és így állandóan teret enged a megtévesztő gondolatoknak. A komolyabb gyakorlók gyorsan visszatérnek Buddha nevének recitálásához amint rájönnek, hogy tudatuk elkalandozott. Ami a leglelkiismeretesebb gyakorlókat illeti, ők nemcsak gondolatban recitálják Buddha nevét, hanem Buddha gondolatát is tudatukban tartják gyakorlásuk során. Végül eljutnak a Buddha elgondolás-nélküli éber figyelmének állapotába, amelyben Buddha gondolata megmarad, de Buddha neve [megnevezése] már nem merül fel. Képesek a napi tevékenységek mellett végrehajtani ezt az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot. Lényegében [folyamatosan] "Buddha nevét recitálják amíg már nincs elmondható név", ahogy egy közmondás tartja. A meditatív koncentráció ezen szintje megfelel Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapuja kezdeti gyakorlatának, a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátítás érdekében.

Ebben a szakaszban a gyakorló zavartalan, egypontos elméllyülést ér el azáltal, hogy a Buddháról alkotott képtől és névtől mentes folyamatos-, tiszta gondolatban marad. Ahogy Buddha ébersége folyamatos, megtapasztalja a Dharma-örömöt, amelyet figyelemre méltó könnyedség és nyugalom kísér. Képes lesz Chan szemlélésére is. Tud őrizni és szemlélni egy huatout (vagy egy gong'ant). Amint látható, a Tiszta Föld és a Chan zökkenőmentesen összefonható.

Miután elsajátította Buddha elgondolás-nélküli éberségét a Buddha előtti leborulás és Buddha nevének recitálása révén, ha a Buddha-tudatosság gyakorlója a Nagy Szurangama Szamádhit (楞嚴大定) kívánja megragadni, meg kell szereznie a meditatív koncentráció ismereteit és figyelmesen el kell olvasnia a Surangama Szútrát. Ezen felül minden napi tevékenység közepette, valamint a rendszeres, napi meditációs alkalmak során is szükség van Buddha elgondolás-nélküli éber koncentrációjára. Miután felszámolta akadályait a jelenségek és az elvek tekintetében, képes lesz fokozatosan, mélyen behatolni a Nagy Szurangama Szamádhiba és ezáltal megvalósítani a Buddha-tudatosság Szamádhi sokféle fajtáját.

A Buddha-tudatosság vagy a mantra éneklés egyes gyakorlói a mindennapi életük során elmondják egy Buddha nevét vagy egy adott mantrát és minden nap meghatározott időpontban egy-két órát szánnak meditációra. Összeteszik tenyerüket, vagy pecsétet (mundrát) készítenek, miközben Buddha nevét vagy mantrát énekelnek. Kezdetben töretlen éberséggel hallgatják saját, egyenletes ütemű kántálásukat. Ahogy javul a meditatív koncentrációban való jártasságuk, szétszórt tudatuk egyesül a szavalással és eléri a derű és a zavartalanság állapotát.

Amikor elérték ezt a szakaszt, a meditatív koncentrációban kellő ismeretekkel rendelkező gyakorló folytatja a kántálást, de nem figyel Buddha nevének vagy a mantra hangjára. Ennek eredményeként lassan a szamádhi állapotába csúszik (mert nem fogja tudni, hogy belép a mentális elmélyülés ezen állapotába, amíg ki nem lép belőle), amelyben az idő és a tér érzékelése eltűnik. Ezalatt az idő alatt, bár a szóbeli szavalás folytatódik, tudata már a mély mentális elmélyülés állapotába rendeződött.

Egyes esetekben a gyakorló Buddha nevének szóbeli recitálásától a csendes mentális recitációig halad, amit figyelmes önhallgatás kísér. Ezután teljesen abbahagyja a mentális recitálást, tudata egységessé válik és belenyugszik Buddha folyamatos gondolatában, végül a szamádhi állapotába csúszik. De függetlenül attól, hogy a fenti utak közül melyiket választja, az ember csak akkor és csak akkor léphet be ebbe a mentális elméllyülés állapotba, ha elegendő meditatív koncentrációs képességgel és ennek művelésének alapos megértésével rendelkezik. Ezen a szinten a Tiszta Föld gyakorlatok átlépnek Chan-ba.

A fent leírt folyamatok a meditatív koncentráció gyakorlására és a "jelenségeken belüli egypontos elméllyülés (事一心)" állapotára korlátozódnak. Ami az "az igazságon belüli egypontos elméllyülést (理一心)" illeti: mivel a kifejezés azt sugallja, hogy ez egy olyan állapot, amely megfelel az ember belső Buddha-természete (én-természetének) közvetlen észlelésének. Ahogy a mondás tartja: "A nyugati tiszta föld egy hüvelyk sincs tőle és a Buddha nem más, mint a saját én-természete." A belső Buddhának ez a spontán felismerése, amely a Csak-tudat Tiszta Föld állapota, erre ébred rá az ember Chan-ban. Valójában ezt a felismerést senki más módon nem érheti el, csak a Chan és a Tiszta Föld kombinált gyakorlásával. Függetlenül attól, hogy valaki személyesen felismeri-e a végső igazságot egy huatou-, egy gong'an szemlélődésén keresztül egy éles támasz (機鋒) vagy szemlélődő Buddha-tudatosság, ennek a folyamatnak a természete a Chan; és nem más, mint Chan. A Chan kezdeményezésének sokféle módja van, de az állapot, amelybe az ember megvilágosodik-, amikor meglátja az utat-, valamint a kontempláció folyamata, hogy elérje azt; azonos. Ezért a Chan-t és a Tiszta Földet nem szabad két külön hagyományra szétválasztani, mivel kiegészítik és erősítik egymást.

Yunchi Zhuhong Chan Mester: Az Amitabha Szútrához írt kommentárjának 3. tekercse általános leírást ad erről a témáról:

    阿彌陀經疏鈔 CEBTA X22n0424, 3. tekercs, 661C12:
    體究者, 聞佛名號, 不惟憶念: 即令返觀, 體察究審, 鞠其根源。體究之極, 於自本心, 忽然契合。若言其有, 則能念之心, 本體自空;所念之佛, 了不可得, 若言其無, 則能念之心, 靈靈不昧: 所念之佛, 歷歷分明。若言其亦有亦無, 則有念無念俱浪。若言非有非無, 則有念無念俱存。非有則常寂, 非無則常照。非雙亦, 非雙非, 則不寂不照, 而照而寂。言思路絕, 無可名狀, 故唯一心。以見諦故, 名理一心也。言慧者, 能照妄故。兼定者, 照妄本空, 妄自伏故。又照能破妄, 不但伏故。

    A tapasztalati vizsgálat nem csak Buddha éberségének megfigyelésére vonatkozik, amikor nevének recitálása hallható, hanem egy azonnali önvizsgálatot és a név kimondásának eredetének vizsgálatát is jelenti. A tapasztalati vizsgálat elvégzése hirtelen megfeleltetést eredményez az ember alapvető tudatával. Ezt a tudatot [amely vizsgál] létezőnek nevezhetjük, azonban ez a tudat képes visszaemlékezni, mentes minden eredendő természettől és visszaemlékezés során felidézett Buddha nem felfogható. Nevezhető nem-létezőnek, de ez a tudat, amely képes visszaemlékezni, mindig tiszta és tudatos és Buddhára való koncentráció / emléezés világos és határozott. Ha ezt a tudatot egyszerre létezőnek és nem-létezőnek mondjuk, akkor a gondolat jelenlétének és hiányának fogalma eltűnik. Ha azt mondják, hogy sem nem-létezik, sem nem nem-létezik, akkor a gondolat jelenlétének és hiányának fogalma egyaránt megmarad. A nemlét állandó nyugalmat von maga után, a nem-nemlét pedig állandó megvilágítást. [Éppen ellenkezőleg], mivel az egyetlen tudat nem "egyszerre létezik és nem-létezik", sem pedig nem "nem-létezik és nem is nem létezik”, ezért nem nyugalom, nem megvilágosodás és nem is nyugalom és megvilágosodás. Mivel az egyetlen tudat mentes a verbalizálástól és a fogantatástól valamint abszolút nem leírható. Miután megtapasztalója volt ennek az igazságnak, állítólag elérte az egypontos elméllyülést az elvben. [Ennek az igazságnak a tanúja] bölcsességhez vezet, mivel megvilágítja az illúziót; magában foglalja a szamádhit, mivel megvilágítja az illuzórikus eredendő ürességét és az illuzórikus természetesen visszafogott lenne. A megvilágosodás nemcsak elnyomja az illúziót, hanem össze is töri azt.

Ez is így szól:

    嘉興大藏經 雲棲法彙(選錄)(第12卷-第25卷) CBETA J33nB277, 21. tekercs 149b2:
    參疑二字, 不必分解。疑則參之別名, 總是體冗追審之意。但看 [念佛是誰] , 以悟為則而已。又古人云: 看話頭, 不得卜度穿整, 亦不得拋向無事甲墓。但只怎麼看。此要言也。

    Felesleges különbséget tenni a "szemlélődés" és a "kétség" szavak között. A kétség csak egy másik kifejezése az elmélkedésnek; mindkettő közvetlen tapasztalatra és vizsgálatra utal. Egyszerűen őrzi a "Ki tartja tudatában a Buddhát?" huatou-t az ébredés elérésének elvét követve. A régiek azt mondták: "Amikor valaki őrzi a huatout, nem szabad spekulálni és értelmezést erőltetni és nem szabad mindent félredobni sem. Egyszerűen csak őrizni kell. Ez a kulcs.

A fenti szemelvények Fuchi Zhuhong mester (Lianchi mester) tanítása a Buddha-tudatosság szemlélődésén vagy tapasztalati vizsgálaton keresztül. Az egész folyamat – a "Ki emlékszik Buddhára?" (念佛是谁) elmélkedésével kezdődik az ébredés pillanatáig – világosan szemlélteti Chan és a Tiszta Föld gyakorlatai közötti bensőséges kapcsolatot.

Akár a Buddha-tudatosság, akár a Chan szemlélődés révén valósítja meg valaki az Igaz Tudatot, maga a folyamat természete lényegében a Chan. És ugyanígy, akár a Buddha-tudatosság révén valósítja meg valaki az Igaz Tudatot ebben a világban, akár Buddha és Bodhiszattvák Dharma-tanításait hallja a Végső Boldogság Tiszta Földjén, a felismerés lényege szintén nem más, mint Chan. Mindkét esetben az ébredéskor felismert állapot teljesen azonos.

Harmadik fejezet
Alapvető ismeretek a Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapu műveléséhez a Buddha-tudatosságon keresztül történő tökéletes elsajátításhoz


3.1 Dharma-kapu a meditatív koncentráció fejlesztésére, nem pedig Buddha nevének recitálására

A legtöbb Tiszta Föld gyakorló Buddha nevére hivatkozva-, azt recitálva műveli a Buddha-tudatosságot. Addig szavalják Buddha nevét szóban vagy mentálisan, amíg Buddha nevén kívül semmilyen diszkurzív (következtető, kifejtő) gondolat nem merül fel, elérve a mentális elméllyülés állapotát, amelyet "a jelenségeken belüli egypontos elméllyülésnek" (事一心) neveznek. Ez a tudat-művelési mód a mantra éneklőkre vonatkozik leginkább.

A Dharma-művelés tökéletes elsajátítására szolgáló huszonöt Dharma-kapu, amelyet a Surangama-szútrában huszonöt bodhiszattva fejt ki, a meditatív koncentráció művelésére irányul. Mindegyik lehetővé teszi a gyakorló számára, hogy közvetlenül érzékelje a Buddha-természetet, elérje az "igazságban való egypontos elméllyülést" (理一心), valamint öt aggregátum ürességének felismerésével a végső felszabadulás állapotát is. Innen ered a "Dharma-kapuk a tökéletes uralomért" elnevezés. A huszonöt módszer közül a huszonnegyedik a Dharma-kapu a "Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes uralom", amelyet Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva mutatott be. E Dharma-kapu illusztrációjában Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva nem hivatkozik Buddha nevére. Az "emlékezni" (念) szavakat használja és ügyel a választott módszer leírására. Soha ne említi meg Buddha nevének "recitálását" vagy "éneklését". Beszámolója vége felé kijelenti, hogy "a szamádhiba úgy léphetünk be, ha megfékezzük mind a hat érzéki képességet és egyetlen folyamatos tiszta gondolatban maradunk".

Miért nem említi Buddha nevének recitálását? Mert valamire történő emlékezés és arra ható éberség nem a nevek-, képek vagy hangok jelenlététől függ. Ha vannak nevek és hangok, akkor az ember inkább Buddha nevét szavalja és énekelni. Ez az oka annak, hogy Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva magyarázata a Buddha-tudatosság módszerére egyáltalán nem utal Buddha nevének felolvasására, hanem csak Buddhára való emlékezésre és arra ható éberségre.

Buddha nevének szóbeli recitálása során a nyelvnek mozognia kell, hogy hangot adjon. Ugyanakkor a mellkas és a has izmainak ki kell tágulniuk és össze kell húzódniuk, hogy lehetővé tegyék a kilégzést és a gyors belégzést, ami azt jelenti, hogy a test és az orr egyaránt aktív. Amikor az ember figyelmesen hallgatja saját kántálását, a füle is érintett. Mivel az öt érzéki képesség mind teljes mértékben részt vesz ebben a folyamatban, a mentális képességnek (manas 意) is részt kell vennie a folyamatban. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki Buddha nevét recitálja, nem tudja "megfékezni mind a hat érzéki képességét", nemhogy "egy folytonos tiszta gondolatban maradjon".

    MEGJEGYZÉS: A MENTÁLIS KÉPESSÉG, vagy szanszkrit nyelven "manas” (意), a hat érzéki képesség egyike, de ellentétben áll az első öt érzéki képességgel. Ez egy mentális entitás nem kapcsolódik fizikai szervhez. A hat érzéki képesség és hat megfelelő érzéktárgy keletkezésének elengedhetetlen feltétele a Hat Tudatosság; a manas-t mentális képességnek hívják, amely szükséges a mentális tudat (manovijnana) kialakulásához. Meg kell jegyezni, hogy a manas amellett, hogy érzéki képesség, a tudat nyolc formájának egyike is

Amikor egy gyakorló némán, tudatában fenntartva mondja Buddha nevét miközben Buddhára figyel, bár öt érzéki képessége – látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás – nincs bekapcsolva, a mentális képességének ennek ellenére részt kell vennie a folyamatban. Ennek az az oka, hogy amikor valaki ismételten Buddha nevét szavalja a fejében, folyamatosan előhoz néhány egyszerű, de zavaró gondolatot. Például, ha valaki Amithaba Buddhával gyakorol, akkor a Buddha nevének minden mentális felolvasásakor négy szótag, ami négy gondolat, folyamatosan ismétlődik a tudatában. Amennyiben négy gondolat ismétlődik a tudatban, a mentális képesség nincs zavartalan állapotban. Amikor a mentális képességet nem tartják folyamatosan fókuszban, akkor az ember nem "fékezi mind a hat érzéki képességét, és nem marad meg egyetlen folyamatos tiszta gondolatban" sem.

Az "egy folytonos tiszta gondolatban való tartózkodás" azt jelenti, hogy a tudatban tartott egyetlen gondolat tiszta természetű. A világi dolgokról szóló gondolatok nem tiszta gondolatok, még az erényes cselekedetekre vagy a Buddhadharmára vonatkozó gondolatok sem tekinthetők tisztának. A meditatív koncentráció művelése szempontjából a nyelvvel, szimbólumokkal vagy képekkel járó gondolatok tévedésnek minősülnek. Buddha emlékezése és arra való éberség csak akkor tekinthető tisztának, ha az éber tudat mentes ezektől. Csak, ha valaki megszakítás nélkül tudja tudatában éberen tartani Buddha ilyen tiszta gondolatát, akkor tekinthető úgy, hogy "egy folytonos tiszta gondolatban tartózkodik". Ha ezt a tiszta gondolatot eldobjuk és újra és újra felvesszük, akkor az ember nem "egy folytonos tiszta gondolatban marad", hanem csak szakaszosan hordoz egy tiszta gondolatot, még ha a megszakítás csak egy vagy fél másodpercig tartott is. Lényegében a szamádhiba való "belépéshez" képesnek kell lennie nemcsak "megzabolázni mind a hat érzéki képességét", hanem szükséges "egy folytonos, tiszta gondolatban maradni". E két feltétel teljesülése kifejezetten egy minden elgondolástól-mentes állapotra mutat. Íme egy részlet a Maharatnakuta Szútrából (大寶積經 T11n0310), amely szemlélteti álláspontomat:

    Maharatnakuta Szútra (大寶積經) CEBTA T11n0310 4. tekercs 23a15:
    言無相者, 所謂無身及身施設, 無名無句亦無示現。

    Az elgondolás-néküliség az egyéni test-, és annak azonosításának hiányát, valamint a szavak-, mondatok és a (tudati) megjelenés (mint mentális kép, látszat) hiányát jelentik.

Az "elgonolás-nélküliség" (无相) fogalmát minden gyakorlónak alaposan meg kell értenie, aki Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapujának Buddha-tudatosságán keresztül a tökéletes elsajátítás érdekében végi a gyakorlatait.

Az "elgondolás-nélküli" szó a fizikai test szó szerinti hiányát jelöli, valamint annak minden megismerhető és észlelhető tulajdonságát, amelyek a létezéséből fakadnak, mint például a gondolatok-, a logika-, a nyelv-, a betűk-, a szavak-, a mondatok vagy a test bármely látható/megjelenő vagy észlelhető kifejezése és azok jelentése.

Ha mélyebbre akarunk menni ebben a fizikai világban ahol élünk, akkor láthatóvá válik, hogy vannak emberek, mindenféle organizmusok és fajok, nem érző életformák, valamint olyan életformák, amelyek létezése az érző és nem-érző (birodalmak) közötti homályos zónában találhatók (az égi lények, az aszurák, a pokol lényei és az éhes szellemek itt nem kerülnek figyelembevételre). Mindezek az létformák széles skáláját mutatják nem csak egymáshoz képest, de még a saját fajtájuk közt is. Az emberi lények például mind különböznek egymástól a fizikai megjelenés tekintetében. Az érző és nem-érző lények, vagy ugyanazon faj tagjai közötti különbségek a fizikai test létezéséből fakadnak, amely nélkül nem lennének látható jellemzők. Ezért a látható jellemzők és jelek hiánya [elgondolás-nélküliség]

Sőt, az összes látható jellemző-, viselkedés-, szimbólum, gondolkodás és szabály jelenléte ebben az anyagi világban a fizikai test létezésén alapul. A fizikai test létezése nélkül az anyagi világban minden látható tulajdonság is eltűnik azzal együtt. Ha nincs test és látható jellemvonás, akkor nem létezik semmilyen viselkedés-, szimbólum-, nyelv-, gondolkodás-, szabály és így tovább... hogy ezeket elgondoljuk és ezekről beszéljünk. Ez igaz a vágy birodalmának mennyei világaira is, a létezésnek tekintett síkjára, mint a mennyország vagy az isten birodalma a nem-buddhista vallásokban.

Ezen túlmenően, az anyagi világ nyelvi kifejezéseinek változatos formái - beleértve az állatok kommunikációs hangjait és jeleit is - a fizikai test létére utalnak. A nyelv lehetővé teszi a jelentésközlést ugyanazon-, vagy akár különböző fajokkal. A szavak, mondatok formálása gondolatokat és elképzeléseket szül. A gondolkodással azán jön a logika és az érvelés, amelyek olyan tudásanyaggá fejlődik, mint az irodalom, a teológia, tudomány, művészi metafizika stb. Ezen túlmenően, a fizikai test megléte a vágy és a viták kiváltó oka, ami szükségessé teszi az összeférhetetlenségből fakadó nézeteltérések rendezésére vonatkozó iránymutatások felállítását. Idővel ezek az irányelvek törvényekké és rendeletekké fejlődnek.

Összefoglalva tehát, a nyelvek-, mondatok-, terminológiák-, gondolkodás és szabályok dharma-jellemzőinek generálása, folyamatos jelenléte és fejlődése mind a fizikai test létezésén alapul. És ezek a jelenségek csak egy és egyetlen célt szolgálnak: a kommunikációt; mert a kommunikáció igénye nem létezne, ha eleve nem létezne fizikai test. Ez ismét igaz a fizikai világunkra és a vágy birodalmának hat mennyei létsíkjára.

Ami azt illeti, a legtöbb Buddha a buddhaság elérését az emberi világban nyilvánítja ki, nem pedig a vágy birodalmának égi létsíkjában. A vágy birodalmának égi létsíkjának lakóit, az égi lényeket (a különféle mennyei lényeket és uraikat) nagyon nehéz megvilágosítani, mert mélyen kötődnek az öt érzékszerv örömeihez. Ami az embereket illeti, a Buddháknak nehéz lenne elvezetniük őket a Buddhadharmába, ha a Buddhák nem jelennek meg az emberi világban. Amikor egy Buddha az emberi világban kinyilvánítja a buddhaság elérését, a Magasztost az emberek láthatják és hallhatják. Ugyanakkor a vágy és a forma birodalmának égi lényei is leszállhatnak és tiszteleghetnek a Magasztos előtt az emberi világban, ha hajlanak a Dharma tanulására. Végül, de nem utolsósorban, minden Buddha eléri a buddhaságot az emberi világban, mert ez egy olyan világ, amelyben megnyilvánulhatnak fizikai formában és átitathatják tanításaikat a nyelv-, érvelés-, elvek-, stb... fizikai formából származó eszközök segítségével.

A fenti magyarázatok azt hivatottak szemléltetni és tisztázni, hogy a jelnélküliség-, azaz az elgondolás-nélküliség a fizikai test hiányát, annak származékos jellemzőit, az írott és beszélt nyelvet vagy a jelentés bármely kifejezését írja le. Ugyanezen értelemben Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva tanítása a Dharma-kapuról a tökéletesség elérését vélzó Buddha-tudatosság általi elsajátítás, a "Buddha emlékezése és ébreség" és "mind a hat érzéki képesség megfékezése és egyetlen-, folyamatos tiszta gondolatban való tartózkodás" egy olyan elgondolás-nélküli állapotra utal, amelyet nem lehet megmutatni másoknak. Hacsak valaki nem magyarázza meg, mit jelent ez a mentális állapot saját testének-, valamint kimondott és írott szavaknak használatával, amelyek logikát és a test létezéséből származó szabályokat jelentik, lehetetlen, hogy egy másik személy megértse annak lényegét és az eléréséhez vezető utat. Bár nehéz megérteni, Buddha elgondolás-nélküli éberségének ezen mentális állapota Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapujának igazi lényege a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes uralás elérése.

3.2 Egyértelműsítés és bátorítás

Az, hogy mennyi időbe telik a Buddha elgondolásnélküli éberségének elsajátítása, teljes mértékben attól függ, hogy valaki megérti-e a benne rejlő alapfogalmakat, amint azt e könyv részletezi, valamint attól, hogy ennek megfelelően gyakorol-e. Azok a gyakorlók, akik teljesen megértették e könyv tartalmát és ennek megfelelően gyakorolnak, nagyjából két-hat hónap alatt megvalósíthatják ezt a Dharma-kaput. Azok, akik éles képességűek, vagy már elegendő erővel rendelkeznek a mozgás közbeni meditatív koncentrációhoz, azonnal elsajátíthatják azt.

1991. szeptember 3-án elkezdtem előadásokat tartani erről a gyakorlati módszerről harminc gyakorlónak két helyszínen. Egy pénzintézet Chan központjában Tajpejben és a Mr. és Mrs. Chen Chan termében Shipaiban (Taipei). A harminc gyakorló közül ketten hat hét alatt végezték el az elgondolás-nélküli éberség gyakorlatát és több embernek volt sikere utánuk is. Azok között, akik megvalósították ezt a Dharma-kaput, a Shipai csoporthoz tartozók tettek ki nagyobb részt. Sikerüket annak köszönhették, hogy a tanultakat a gyakorlatba is átültették. Bár ez a gyakorlócsoport viszonylag későn kezdte el tanulni a Buddhadharmát és ezért hosszabb időbe telt a gyakorlási módszer megértése, hitük és szorgalmuk lehetővé tette számukra, hogy ezt három hónapon belül teljesítsék. Később, néhány ember három hónap alatt elsajátította ezt a gyakorlatot, miután meghallgatták előadásaim felvételét és elolvasták a "Elgondolás-nélküli Buddha-leborulás és Buddha-tudatosság" című esszémet. Tehát az év (1991) utolsó negyedében összesen kilenc ember sajátította el ezt a Dharma-kaput. Néhányan részt vettek az előadásaimon, de nem voltak jártasak a elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlatában. Megállapítottam, hogy a fejlődés hiányának oka az volt, hogy nem szeretik ennek a Dharma-kapunak a bejáratát, vagyis a Buddha előtti leborulást és Buddha nevének recitálását.

1989 nyarán ajándékba adtam a "Elgondolás-nélküli Buddha-leborulásról és Buddha-tudatosságról" szóló rövid esszémet Chan több laikus gyakorlójának egy buddhista kolostorban. Néhányukat nem érdekelte a Buddha előtti leborulás és a kolostorban hagyták az esszét. Valamivel később egy bőséges, egészséges gyökerekkel rendelkező ember kapott levelet ebből a kolostorból és az esszémet is a lapok között találta. Nagy örömmel olvasta, ennek megfelelően gyakorolt, és jártas lett az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlatában. Így képessé vált a huatou szemlélésére és állandóan elfogta a "kétség érzése" (疑情). Ő volt az első ember, aki egy rövid cikk elolvasásával sajátította el Buddha jel nélküli figyelmességét.

Ami a Tiszta Föld rendszeres gyakorlóit illeti, arra buzdítom őket, hogy figyelmesen és türelmesen olvassák el ezt a könyvet. Kérlem, ne adják fel a Dharma-kapu kipróbálását egyszerűen azért, mert az elgondolás-nélküli éberség mentális állapota elképzelhetetlennek vagy rendkívül nehezen elérhetőnek tűnik. A korábban említettem, azok, akik elsajátították ezt a Dharma-kaput, többnyire Tiszta Föld gyakorlói voltak, akik Buddha nevét recitálták. Sikerük világos és félreérthetetlen jele annak, hogy a Tiszta Föld gyakorlói erős rokonságot mutatnak ezzel a Dharma-kapuval, amelyet Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva tanított. Ha már jártas lettél Buddha nevének recitálásában, ez tökéletes módszer lenne számodra, és nagy előnyt élvezhetsz azokkal szemben, akik soha nem gyakoroltak recitálást. Miután elsajátítottad ezt a Dharma-kaput és meg tudod őrizni jártasságodat, biztos lehetsz abban, hogy életed végén újjászülethetsz a Végső Boldogság Tiszta Földjén.

A mai napig (1992. február 5.; az első holdhónap második napja) a fent említett két gyakorlócsoport harminc gyakorlója közül tizenketten sajátították el az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot, közülük hatan léptek be a huatou elméllyülés állapotába, akik között négy embert állandóan elfog a kétség érzése. Ebből a hat emberből csak egy volt eredetileg Chan-gyakorló; a másik öt mind a recitálás gyakorlója volt.

Ami a másik hat embert illeti, akik nem kezdtek el a Chan-on elmélkedni, folytatják az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlatát, ők is eredetileg a recitálás gyakorlói voltak. Most néhányan azt tervezik, hogy folytatják a gyakorlást, hogy mélyen beléphessenek Mahasthamapriapta Bodhisattva Dharma-kapujában, hogy tökéletes uralmat szerezzenek a Buddha-tudatosságon keresztül, Mindezt abban a reményben, hogy újjászületést érnek el a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Mások továbbra is szeretnék erősíteni a mozgásban lévő meditatív koncentráció erejét a Buddha előtti leboruláson keresztül, koncentrált figyelemmel, mielőtt készen állnának a Chan kontemplációra. Mások pedig a szemlélődő Buddha-tudatosság gyakorlását választják. E hat gyakorló közül legtöbbjüket időről-időre elfogja a kétség, így gyakorlatukat a szemlélődő Buddha-tudatosság felé fordították és ezért időnként a Chan szemlélődés szakaszába léptek. Arra kérek minden buddhista gyakorlót, hogy vizsgálja meg ezt a gyakorlatot, mivel őéldák bizonyítják, hogy az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlásában megszerzett mozgás közbeni meditatív koncentráció ereje rendkívül hasznos mind a Chan, mind a Tiszta Föld gyakorlók számára. Akik pedig még nem sajátította el az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság készségeit, elkezdte gyakorolni, ahogy negérett benne a hitük. Jelenleg mindenki jól halad előre.

Összefoglalva, akár Tiszta Föld, akár Chan gyakorló vagy, és készen állsz a gyakorlás lépéseinek alapos megértésére és az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlatának alapvető ismeretére, ha elolvasod ezt a könyvet és alkalmazzod a tanultakat a következetes napi gyakorlatodban, két-hat hónapon belül megvalósíthatod ezt a Dharma-kaput. Azonban kellő gondosság és folyamatos gyakorlás nélkül lehetetlen jártasságot elérni.

3.3 Alapvető tudás 1. rész:
A Dharma-kapu esszenciája a Buddha-tudatosságon keresztül történő tökéletes elsajátításhoz

Miért Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Buddha-tudatosság Dharma-kapuja az elgondolás-nélküliségen alapuló gyakorlat?

Annak érdekében, hogy a gyakorlók a helyes gyakorlatok révén elérhessék az ebben a Dharma-kapuban leírt állapotot, először lefektetem a gyakorlathoz elengedhetetlen alapvető ismereteket. Ezt követően haladok tovább a művelést segítő különféle célszerű eszközök teintetében. Kérem, légy törelmes és fordíts különös figyelmet ezen részekre és próbáld meg alaposan megérteni a benne rejlő alapelveket. Így elkerülheted a helytelen gyakorlással való idő- és erőfeszítésed pazarlását.

Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Buddha-tudatosság Dharma-kapuját leginkább a mentális visszaemlékezéssel kell művelni, sem mint szóbeli recitálással. A Surangama-gyűlésen Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Buddha kérésére a következő szavakkal beszélt a Dharma-kapujának elsajátításáról:

    大佛頂如來密因修證了義諸菩薩萬行首 《楞嚴經》 CBETA T19n0945 5. tekercs (第 5 卷),
    [0128a21] 「我憶往昔恒河沙劫,有佛出世名無量光,十二如來相繼一劫,其最後佛名超日月光,彼佛教我念佛三昧。
    [0128a21] 譬如有人,一專為憶一人專忘,如是二人若逢不逢、或見非見,二人相憶二憶念深,如是乃至從生至生,同於形影不相乖異,十方如來憐念眾生如母憶子,若子逃逝雖憶何為?
    [0128a21] 子若憶母如母憶時,母子歷生不相違遠,若眾生心憶佛念佛,現前當來必定見佛去佛不遠,不假方便自得心開,如染香人身有香氣,此則名曰香光莊嚴。
    [0128a21] 我本因地以念佛心入無生忍,今於此界攝念佛人歸於淨土。佛問圓通,我無選擇,都攝六根,淨念相繼得三摩地斯為第一!」

    Emlékszem, amikor annyi eonnal ezelőtt, ahány homokszem van a Gangeszben, megjelent a világban a Végtelen Fénynek nevezett Buddha. Ugyanebben a korszakban tizenkét egymást követő Tathagata volt; az utolsót a Napot és a Holdat Felülmúló Fénynek nevezték. Ez a Buddha tanított a Buddha-tudatosság Samadhira.

    Ha valaki olyasvalakire vágyik, aki nem veszi észre a másikat, nem veszik észre, hogy nem ismerik fel egymást, amikor találkoznak. Amikor találkoznak, ha két ember mély szeretettel vágyik egymás iránt, akkor életről életre együtt lesznek, mint a forma és az árnyéka, és soha nem válnak ketté.

    Az érző lények iránti szánalomból a tíz irány Tathagatái úgy gondolnak az érző lényekre, ahogy az anya vágyik gyermekére, kisgyerek megszökik, mi haszna úgy az anyai szeretetnek? De ha ez a gyerek ugyanúgy vágyik az anyjára, mint ő reá, akkor életről életre sem lesznek messze egymástól. Ha az érző lények emlékeznek és tudatosan éberek Buddhára, akkor biztosan látni fogják Buddhát most vagy a jövőben. Soha nem lesznek messze Buddhától és tudatuk spontán módon ráébred az Igaz Tudatra - ügyes eszközök alkalmazása nélkül.

    Aki tömjén közelében járt, az viseli annak illatát; ez a fenti esetben is így van és az illatos fény ékességének nevezik.

    Az ok-okozati földjén olyan elmével léptem bele a fel-nem-merülőbe, amely Buddhára vágyik. Most ebben a világban összegyűjtöm mindazokat, akik vágynak Buddhára és visszahozom őket a Tiszta Földre. A Buddha a tökéletes megvalósításról kérdez. Nem választanék más módszert, mint ezt: fékezem mind a hat érzéki képességet, és maradok egyetlen folyamatos tiszta gondolatban, hogy belépjek a samadhi-ba. Ez a legelső módszer.

Ebben a részben Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva kijelenti, hogy felbecsülhetetlen eonokkal ezelőtt művelte a Buddha-tudatosság samadhi-t, amelyet a Napot és Holdat Felülmúló Fény Buddhája tanított. Noha már a Surangama-összejövetel utolsó stádiumú bodhiszattva volt, folytatta ennek a módszernek a gyakorlását, arra használva, hogy segítsen az érző lényeknek újjászületni különböző Buddhák Tiszta Földjén. Ebben a rövid leírásban a Dharma-kapunak a Buddha-tudatosság révén történő tökéletes elsajátítása érdekében a "vágyik" és "legyen éber" szavak jelennek meg a szövegben, miközben szó sem esik a recitálásról. Ez azt jelzi, hogy a módszer határozottan nem Buddha nevének felolvasásáról szól. Ez az első pont, amit szeretnék tisztázni és hangsúlyozni.

Buddha kifejtette a Surangama Szútra tanítását, hogy megtanítsa az érző lényeknek, hogyan érhetik el a végső felszabadulást azáltal, hogy felismerik az öt halmaz ürességét a Nagy Szurangama Szamádhi művelésén keresztül. Ezért a szútrában Buddha először megvilágította és feltárta az Igaz elme természetét, és hét hiábavaló kísérletet mutatott be annak megtalálására. A Világtisztelet ezután megkérte a huszonöt bódhiszattvát, hogy írják le a Nagy Szurangama Szamádhi művelésének választott módjait, és felkérte Bodhiszattva Mandzsusrit, hogy kommentálja ezeket a módszereket. Végül Buddha körvonalazta az öt aggregátum határait, és elmagyarázta ürességük felismerésének állapotát.

Ha Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapuja Buddha-tudatosság lett volna Buddha nevének felolvasása által, akkor a művelés célja a hiten, fogadalmon és cselekvésen alapuló zavartalan vagy mentális összpontosítás elérése lett volna annak érdekében, hogy az ember újjászülethessen Buddhák tiszta földjén. Ekkor teljesen szükségtelen lenne, hogy Buddha hosszas előadásokat kezdjen az igaz tudat természetéről, az öt halmaz határvonalainak megrajzolásáról, nevezetesen a forma, az érzet, az észlelés, a késztetés és a tudat aggregátumairól, valamint a tudat állapotáról; felismerve azok ürességét. A Buddha azonban nemcsak előadásokat tartott bőséges magyarázatokkal és illusztrációkkal ezekről a témákról, hanem arra is buzdította a bodhiszattvákat, hogy ismerjék fel és különböztessék meg a Marák által kiváltott rendellenes állapotokat. Nyilvánvaló, hogy ez a Dharma-kapu a Tiszta Föld gyakorlata, amely a szamádhi gyakorlatán alapul, nem pedig Buddha nevének recitálásán. Ez a második pont, amit szeretnék tisztázni és hangsúlyozni.

    MEGJEGYZÉS: A buddhizmusban a "tudat" a szanszkrit "vijñāna" (識) szó fordítása, amely tudatosságot, észlelést és belátást jelöl, vagy olyan tudat-entitást, amely képes felismerni egy észlelt tárgy jellemzőit. Minden érző lénynek nyolc tudatformája van: az öt érzéki tudat (vizuális (眼識), halló (耳識), szagló (鼻識), ízlelő (舌識) és tapintható(身識) , a hatodik tudat (manovijñāna, a mentális tudat (意識)) , a hetedik (manas, 末那識), valamint a nyolcadik tudat (ālāyavijñāna, 阿賴耶識). A nyolcadik tudat, más néven alayavijñāna, raktártudat és tathāgatagarbha minden jelenség alapvető oka. Itt a "tudat-aggregátum" együttesen a nyolc tudat közül az első hatra vonatkozik. Amit a legtöbben tudatos elmének tekintenek, az csak a mentális tudat – a tudati aggregátum egyik alkotóeleme –, mivel funkcióinak széles skálája - mint pl. a megkülönböztetés, a mérlegelés, az emlékezés és az öntudat - a legismertebbek számunkra. Az érző lényről azt mondják, hogy a forma, az érzet, az észlelés, késztetés és a tudat öt aggregátumának vagy alkotóelemének halmaza. Az érző lét ezen osztályozási sémája az egyik leggyakrabban használt rendszer a buddhizmusban.

A szútrában Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva azt mondja: "Buddhára vágyó tudattal léptem bele a fel-nem-merülőbe." Ez azt jelenti, hogy a Bodhiszattva egy olyan módszert alkalmazott, amely lecsillapítja az elmét egy egypontos elméllyülésig közvetlenül azáltal, hogy tudata éber volt Buddhára, amíg képes volt "megzabolázni mind a hat érzéki képességét, és egyetlen folyamatos tiszta gondolatban maradni". Mint ilyen, a Bodhiszattva képes volt mélyen behatolni a Nagy Szurangama Szamádhiba, és így elfogadta a dharmák nem keletkezését. Ezeket az eredményeket Buddha nevének elmondásával lehetetlen elérni, hacsak nem váltunk át a Buddha-tudatosságról Buddha nevének felolvasásán keresztül a Buddhára való gondolásnak ezen módszerére. Ez a harmadik pont, amit szeretnék kiemelni.

A fentebb megfogalmazott három szempontot a következőképpen magyarázzuk tovább:

    1, Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva azt mondja: "...A tíz irány tathagatái az érző lényekre gondolnak, mint az anya vágyakozik gyermeke után. Ha a gyermek elszökik, mi haszna van az anyának? De ha a gyermek az anyára vágyik ugyanúgy, ahogy ő vágyik reá, akkor életről életre nem lesznek messze egymástól. Ha az élőlények emlékeznek Buddhára és éberek rá, akkor biztosan látni fogják Buddhát most vagy a jövőben. Soha nem lesznek távol Buddhától..."

    Vegyük észre, hogy a "vágyik vlmi iránt" szavak ismétlődnek ebben a részben, és az anya és fia egymás hiányának analógiáját használják a vágyakozás illusztrálására. Tegyük fel, hogy fiatalon elmentél otthonról és évtizedek óta elszakadtál édesanyádtól, amikor édesanyádra vágysz, a neve nem jelenik meg a gondolataidban, és állandóan az "anya" szót ismételgeted gondolataidban. Ehelyett: a szerető édesanyád utáni vágy egy szótlan gondolat róla. Hasonlóképpen, ha olyan szülő vagy, akinek hiányoznak a külföldön tanuló vagy élő gyermekei, akkor inkább egy elhúzódó gondolatban hiányolod őket, ahelyett, hogy állandóan a nevüket ismételgetnék a fejedben. Vagy amikor a fiatal párok szerelmesek, éjjel-nappal szüntelenül hiányoznak egymásnak, amikor külön vannak. Nem ismételgetik egymás nevét gondolatban, hanem egyszerűen csak állandóan egymásra gondolnak. Néha olyan mélyen elmerülnek szeretőjük gondolatában, hogy megfeledkeznek a külvilágról. Ez a szótlan vágyakozás a lényege Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapujának a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátítás érdekében.

    Amikor egy Buddha vagy egy Bodhisattva gondolatát tartjuk tudatunkban név-, hang vagy kép nélkül, de csak egyetlen tiszta gondolattal, akkor lényegében "megzabolázzuk mind a hat érzéki képességet és egyetlen folyamatos tiszta gondolatban maradunk”. Tekintettel arra, mennyire közvetlen és egyszerű ez a módszer, miért ragaszkodna valaki a bonyolultabb rectitálás módszerének gyakorlásához? Ez az oka annak, hogy a Buddha-tudatosság Dharma-kapujának leírásában egyetlen szó sem esik Buddha nevének énekléséről, hanem ismételten hangsúlyozzák Buddha iránt vágyakozását és éberséget. Érthető, hogy ha ez a Dharma-kapu Buddha nevének recitálását alkalmazza, akkor kifejezetten utaltak volna rá, mint például az Amitabha Szútrában, amely világosan kimondja, hogy az ember a Tiszta Földön újjászülethet, ha elszántan énekli Buddha nevét bizonyos számú napokon, vagy Buddha nevének egyértelmű recitálását jelenlegi élete végén. Így az "emlékezés" és "az éberség" ennek a Dharma-kapunak a lényege.

    Ha egy erényes-, hozzáértő buddhista tanító úgy értelmezi ezt a Dharrna-kaput, mint Buddha elbeszélőjének felolvasását, akkor bizonyára bevezető eszközként használja. Ha eljön az ideje, minden bizonnyal bevezeti tanítványait az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság művelésébe, Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Buddha-tudatosság Dharma-kapujának esszenciája. Azok a gyakorlók, akik ezt a Dharma-kaput Buddha nevének felolvasásában szilárd készséggel művelik, gyorsan uralják hat érzéki képességüket, megtapasztalhatják a dharrna-örömöt, és vidámsággal gyakorolják az elképzelés-nélküli éberséget.

    Másodszor, a Szurangama Szútrában Buddha kiterjedt beszédet tartott tiszteletreméltó Ananda és a többiek számára, hogy megvilágítsák és feltárják az Igaz Tudat természetét a "Hét hiábavaló kísérlet az Igaz Tudat felkutatására" című fejezetben. Miután megértette a tanítványokkal az illuzórikus tudatok eredendő ürességét, Buddha megkérte a huszonöt ügyes borthisattvát, hogy meséljék el a Nagy Szurangama Szamádhi elsajátításának módját. Ezután Mandzsusri Bodhiszattva, bölcsesség és a múlt hét Buddhájának Tanítója megjegyezte, hogy e huszonöt módszer közül melyik a legalkalmasabb az érző lények számára ezen a világon és arra a következtetésre jutott, hogy ez Avalokitevara Bodhiszattva Dharma-kapuja a fül képességén keresztüli tökéletes uraláshoz. Azután, Buddha kifejtette a Tiszta és Bölcs Magatartás Négy Utasítását (四種清淨明誨), és nagyon részletesen kifejtette, hogyan lehet a meditatív koncentráció művelése során behatárolni a forma aggregátum tartományát és felismerni annak ürességét. Ugyanezeket az utasításokat kapták az érzet, az észlelés, a késztetés és a tudat aggregátumainak körülhatárolására, valamint az ürességük megvalósítására vonatkozóan is. Ezt követően Buddha megtanította a tanítványoknak, hogyan kell felismerni és megkülönböztetni a Marák által előidézett rendellenes állapotokat.

    Ha a Surangama Szútra tanítása arról szólna, hogyan lehet újjászületni Buddha számtalan tiszta földjén Buddha nevének felolvasásával, akkor nem lett volna szükség arra, hogy a Buddhák hosszasan beszéljen ezekről a mélyreható fogalmakról. A Magasztos egyszerűen csak beszélt volna a tiszta földek nagyszerűségéről és arról, hogy hogyan lehet ott újjászületni fogadalmak megtételével és Buddha nevének egyhegyű összpontosítással. E tartalmak hiánya azonban azt mutatja, hogy a Surangama Szútrában szereplő huszonöt Dharma-kapu mind a Nagy Szurangama Szarnadhi művelésének módja.

    Közülük a Buddha-tudatosság Dharma-kapuja a második legjobbnak számít a Dharma-kapuk közül a samadhi művelés és a Chan szemlélődés hallás képességén keresztüli elsajátításhoz. Ez a Dharma-kapu tehát a közvetlen út a végső, csak-tudatnak megfelelő Tiszta Föld műveléséhez, a szamádhi gyakorlásán keresztül.

    Az ipari forradalom előtt az emberek egyszerű megélhetést élveztek az agrártársadalmakban. Hajnalban indultak a mezőkre és alkonyatkor hazatértek. A szabadidő bőséges volt, kivéve a betakarítási időszakot és a lakosság meglehetősen ritka. Néhány mérfölddel a városon kívül a nyüzsgő zajt a vidék hangjai váltották fel. Ebben a fajta lakókörnyezetben, ahol az ember elvonult a fák alatt vagy egy patak mellett, a Dharma-kapu a tökéletes uraláshoz a hallás képességen keresztül minden bizonnyal a tökéletes művelési mód. Mai modern világunk, a zsúfolt populációnk nem is különbözhet jobban ettől a mezőgazdasági élettől; minden ember napkelte előtt munkába áll és feszített munkarendben dolgozik késő estig. Alig találsz nyugodt helyet. Talán még akkor sem, ha mélyen a hegyekbe mész.

    Ezen túlmenően, ha valaki elsajátította mind a Dharma-kapukat mind a fülképességen keresztül, mind pedig a Buddha-tudatosságon keresztül a tökéletes megvalósítás érdekében, akkor látni fogja, hogy egyik módszer sem jobb a másiknál, mivel a végső céljuk azonos. Személy szerint az utóbbit egyszerűbb gyakorlati módszernek tartom, mint az előbbit, különösen a modern emberek számára, akik meg vannak fosztva a természet hangjaitól.

    A hallás képességén keresztüli tökéletes uraláshoz a Dharma-kapu a fül hangvételi funkciójától függ. Az ember a meditáció során elkezdi figyelni a hangokat mindaddig, hogy tudata már nem ragadja meg a külső állapotokat, majd egészen addig, míg a hangok egyszerűen áthaladnak a fülén anélkül, hogy megtartanák őket. Ahogy az ember elméje befelé fordul és elcsendesedik, az "áramlásba való belépésről" az "érzéki tárgyak kioltásáig" jut. Más szóval: a hallgató már nem a hangok forrását üldözi – a hangok egyszerűen hangok, a hallgató továbbra is a halló marad, aki nyugalmi belső állapotában megnyugszik a nyugtalan tudat. Ezen a ponton azt mondják, hogy valaki megzabolázta a fül képességét és visszavonult a mentális készségbe. Más szóval, a hangok hallgatása csak a figyelemelvonás megszüntetését szolgálja. Végül minden művelési módnak (azaz a belső tudás művelésének és a meditatív koncentrációnak) el kell jutnia a szellemi képességig.

    Avalokitevara Bodhisattva Dharma-kapuja a tökéletes megvalósítás érdekében a hangok szemlélésén keresztül történt, amely jól illeszkedik az agrár életmódhoz. De a mi időnk más. Modern lakókörnyezetünk zsúfolt, zajos a bérelhető nyugalom valamint a természet hangjai is nehezen elérhetők. Csak hétvégén menekülhetnek el az emberek a városokból, de döbbenetükre minden vízpart és gyönyörű erdő zsúfolásig megtelt emberekkel. Bárhová megy az ember, rengeteg ember és zaj hallatszik; sehol nem találsz békés helyet a meditációhoz. Amikor az ember végre hazaér, miután eltűrte a forgalmi dugókat és a rossz levegőt, ismét ajtócsengő és telefoncsörgés fogadja, a szomszédok ugató kutyái, megafonon keresztül kiabáló árusok, dudáló autók, robogók, tűzoltóautók szirénái, mentők, stb... Ráadásul, szórakoztatni kell a vendégeket, vagy vissza kell látogatni hozzájuk. Amikor végre leülhet az ember a meditációs szőnyegre, a telefon újra megszólalhat.

    Ilyen stresszes és kaotikus környezetben az ember szerencsés, ha minden nap tud egy órát szánni a meditációra. Senki sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy napi négy, öt, de akár nyolc, kilenc óra meditációt gyakoroljon. Megfelelő és megszakítás nélküli gyakorlási idő, valamint csendes környezet nélkül hogyan lehetséges a Dharma-kapu tökéletes elsajátítása a hallás képességen keresztül? A mai Chan és Tiszta Föld gyakorlók számára az ideális gyakorlati módszer az, amelyet bármilyen tevékenység közben végezhetnek, függetlenül attól, hogy az ember mozdulatlan vagy fizikailag aktív állapotban van. A Buddha elképzelési készségének ez a módszere tökéletesen megfelel a célnak, ami még fontosabb, mivel közvetlenül a mentális képességekkel működik együtt, elsajátítása felvértezi az embert arra a képességre, hogy bármilyen körülmények között megőrizze Buddha éberségét. Még akkor is, ha az ember állandóan mozog mindenféle érzékszervi stimuláció közepette, Buddha tiszta gondolata megszakítás nélkül megtartható. Ezt a képességet a Chan mesterek a "hangok meglovagolása és a formák felső határa (騎聲蓋色)" alatt értik. A mozgás közbeni meditatív koncentráció ezen szintje lehetővé teszi a Nagy Szurangama Szamádhi művelésének folytatását, újjászületést Buddhák tiszta földjén, vagy a Chan elméllyülés gyakorlását a mindennapi életben.

    3. Harmadszor, egy szútra-részlet a Buddha-tudatosság Dharma-kapujáról leírja Buddha tudattal való felidézését és koncentrációt / éberséget és végül azt mondja: „Fogd meg mind a hat érzéki képességet és maradj egy tiszta, folyamatos gondolatban s lépj be a szamádhiba”. A szavak nem utalnak a Buddha-tudatosságra Buddha nevének felolvasásán keresztül, például:

      Ha az érző lények emlékeznek és éberek Buddhára, akkor biztosan látni fogják Buddhát most vagy a jövőben. Soha nem lesznek messze Buddhától... Az ok-okozati alapon beléptem a belenyugvásba, a Buddhára vágyó elmével fel-nem-kelőbe.

    Mindezek a szavak egy gyakorlási módszert jellemeznek közvetlenül a tudaton belül. A fenti első idézet a Buddha utáni sóvárgásról beszél a Buddha nevének éneklése helyett. A második idézetben Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva kijelenti, hogy felismerte és belenyugodott a dharmák fel nem bukkanásába olyan elméjével, amely Buddhára vágyik.

    A gyakorlatban nagyon nehéz annak a személynek, aki folyamatosan tudatában tartja Buddha nevét, hogy a samadhi állapotába kerüljön. Buddha nevének minden egyes elmondása több zavaró gondolatból és szótagból áll. Amikor valaki megpróbálja folyamatosan Buddha nevére koncentrálni, lehetetlen, hogy belépjen a szamádhiba. Ha a gyakorló minimális mentális zavarokkal és helyes nézetekkel rendelkezik, akkor elhagyja Buddha nevét, amikor már nem merülnek fel diszkurzív gondolatok. Ezután fenntartja vagy megmarad Buddha egyetlen tiszta gondolatában, anélkül, hogy ragaszkodna hozzá, és tudata fokozatosan belép a szamádhiba. Mégis, összehasonlítva Buddha éberségével, ez a művelési folyamat sokkal körkörösebb és kevésbé közvetlen.

    Azoknak az embereknek, akik úgy döntenek, hogy összpontosított tudattal hangosan éneklik Buddha nevét ülő testhelyzetben, még nehezebb lesz a szamádhi állapotába jutniuk. A minimális mentális zavarokkal küzdő gyakorlók képesek lehetnek a szamádhiba, vagyis a mentális elméllyülés állapotába lépni, miközben folyamatosan Buddha nevét éneklik, feltéve, hogy képesek elszakadni magától az éberségtől, amikor a diszkurzív gondolatok már nem merülnek fel a fejükben, és képesek a szóbeli kántálás mérsékelt ütemben folytatni, miközben egypontos koncentrált tudatban óvjuk Buddha gondolatát, anélkül, hogy ragaszkodnánk ahhoz. Azonban az előző módszerhez képest ez a gyakorlat még magasabb fokú meditatív koncentrációt igényel, ezért ezt még nehezebb megvalósítani. Így sokkal könnyebb és egyszerűbb bejutni a samadhiba, ha visszaemlékezünk és odafigyelünk Buddhára, mely egy olyan módszer, amely gyorsan elsajátítható anélkül, hogy a belső energia egyensúlyát sértené.

    Buddha ébersége közvetlenül a tudat figyelmével működik. Vagyis a mentális képességgel ahelyett, hogy először a nyelv-, azaz a beszéd-, vagy a fül-, azaz a hallás képességén menne keresztül. "Nem választanék más módszert, mint ezt: fékezem mind a hat érzéki képességet, és maradok egyetlen folyamatos tiszta gondolatban, hogy belépjek a szamádhiba. Ez a legelső módszer." Ahogy Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva szavai jelzik, a Buddha-tudatosság Dharma-kapuja nem támaszkodik semmilyen jelre/gondolatra/elgondolásra, hanem a Tiszta Föld módszere, amely a szamádhi művelésen alapul. A gyakorlóknak fel kell hagyniuk a képpel-, a nyelvvel és a névvel, hogy tudatukkal Buddhára vágyjanak. Csak ha Buddhának ezt a tiszta gondolatát megszakítás nélkül megtartjuk, akkor a gyakorlás "mind a hat érzéki képesség megfékezése és egyetlen folyamatos tiszta gondolatban való tartózkodás" lesz. Ha más gondolat vagy Buddha neve felbukkan a tudatban, akkor az ember többé nem "egy folytonos tiszta gondolatban tartózkodik". Ha fenntartjuk Buddha folyamatos és megszakítás nélküli tiszta gondolatát, az ember végül beléphet a szamádhiba. A legélesebb képességekkel rendelkezők még a végső felszabadulás állapotát is elérhetik, ha felismerik az öt halmaz ürességét, ami a végső, Csak-tudat Tiszta Földje. Ez a lényege Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapujának a tökéletes uraláshoz a Buddha-tudatosságon keresztül, mely a végső, Csak-tudat Tiszta Földje.

Összefoglalva, Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapuja egy módszer a Buddha-tudatosság és a Tiszta Föld művelésére a szamádhi gyakorlásán keresztül. Kérlek, ne utasítsd el ezt a módszert azzal a feltételezéssel, hogy a legtöbb buddhista tanító Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva Dharma-kapuját a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátításra tekinti és tanítja, mint csupán Buddha nevének felolvasásán alapuló módszert. Sok buddhista tanár a szavalás módszerét használja bevezetőként, hogy megkönnyítse az utat a hallgatók számára ezen módszer felé. Meggyőződésem, hogy a buddhista tanítók tovább tanítják majd az elgondolás-nélküli éber tudatosság alapját képező elveket, amikor látják, hogy a feltételek megérettek erre.

3.4 Alapvető ismeretek 2. rész:
A buddhista gyakorlók maguk mögött hagyják a Három Mérget és meghaladják a tudat ragaszkodási és megragadási-, észlelési és megfigyelési rögzült szokásait (hajlamait)

Daoxin Chan Mester (道新禅师 58O-651), a Chan iskola negyedik pátriárkája azt mondja:

    楞伽師資記 CBETA T85n2837 p1287a9-14:
    据除三毒心, 攀緣心, 覺觀心。念佛心心相續, 忽然澄寂, 更無所緣念。大品經云: '無所念者, 是名念佛', 何等名無所念? 即念佛心, 名無所念... 所以者何? 識無形, 佛無形, 佛無相貌。

    Űzd el a három méreg tudatát, a ragaszkodó és megragadó tudatot, valamint az észlelő és megfigyelő tudatot. Szüntelenül viseld Buddha tudatát minden pillanatban. Hirtelen az világossá és nyugodttá válik, anélkül, hogy bármire kellene figyelned. A Mahaprajnaparamita Szútra azt mondja: "Aki nem gondolkozik, az tartja tudatában [éber] a Buddhát." Mi az, aki nem gondolkozik? A Buddhát hordozó tudatot gondolkodás nélkülinek hívják... Miért? Mert a tudat forma nélküli, Buddha pedig forma és megjelenés nélkül.

Daoxin Chan Mester e szavai arra hivatottak, hogy megszüntesse vagy csökkentse a gyakorlók kötődését a fizikai formákhoz, nevekhez, hangokhoz és megtévesztett gondolatokhoz.

Egy átlagos ember leginkébb azért nem tudja megvalósítani a Buddha-természetet, mert akadályozza őket a „három méreg”: a kapzsiság, az elutastás és a nem-tudás. Ezért vágynak vizuális, hallási, szaglási, ízlelési és tapintási ingerekre, vagy világosabb értelemben a pénzre, szexre, hírnévre, ételre és alvásra. Gyakran nem engedelmeskednek feletteseiknek, nem tisztelik beosztottjaikat és dühbe gurulnak, ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogyan szeretnék. Ha nincs elegendő vagyonuk, hatalmuk vagy fizikai erejük ahhoz, hogy versenyezzenek ellenfeleikkel, hátbaszúráshoz és titkos megtorláshoz folyamodnak. Ha előnyük van másokkal szemben, nyíltan kihasználják mások gyengeségét. A kapzsiság és az elutasítás minden fizikai-, verbális és mentális cselekedete a nem-tudásból [tudatlanságból] fakad. Következésképpen az emberek nem képesek meglátni a dharma-birodalom valóságát, hanem valósnak tekintik az anyagi világot és kötődést alakítanak ki hozzá. Nem képesek meglátni az én-természet abszolút ürességét és magasztos létezését, valódi énjükként ragaszkodnak az öt illuzórikus aggregátumhoz és olyan cselekedeteket folytatnak, amelyek mindenféle karmát termelnek. A jobb fajta emberek erényes cselekedetekkel keresik az újjászületést a mennyei birodalmakban; az átlagos fajták egészséges cselekedetekkel üldözik a hírnév és a vagyon jutalmát ebben az életben; a legalacsonyabb fajták pedig a képmutatók, akik nyers erővel vagy ravasz sémákkal zsákmányolnak ki másokat. Így: tudatuk állandóan megragad valamit és minden gondolatukat mohóság, elutasítás és nem-tudás szennyezi.

Ha valaki felismerte az én-természetet és nem tér vissza ettől a felismeréstől, képesnek kell lennie arra, hogy megfigyelje a benne rejlő Buddha-természetet. Az pedig az abszolút üresség és a magasztos létezés. Erre a felismerésre hirtelen eltűnik a test-, a tudat és a fizikai világ valóságosnak érzete. Ennek eredményeként az ember nem kötődik hozzájuk és a három méreg természetesen veszíti el erejét, lehetővé téve, hogy az ember felhagyjon a rosszindulatú cselekedetekkel.

Hétköznapi-, nem-megvilágosodott emberként szemlélni kell a test-, a tudat és a fizikai világ állandótlanságát. El kell gondolkodni azon, hogy ezeket a mulandó jelenségeket okok és feltételek együttes hatása idézi elő és így végül felbomlanak és megszűnnek. Ha a gyakorló a mindennapi eseményekkel kapcsolatban állandóan reflektál a mulandóságra, és elmélyíti ezt az elmélkedést az ülőmeditáció során, csökkentheti kötődését a fizikai világhoz, a testhez és a tudathoz, valamint a családhoz, a hírnévhez és a gazdagsághoz. Ennek eredményeként a három méreg ereje csökken, ami viszont gyengíti a tudat érzékszervi tárgyak megragadására való hajlamát. Így sokkal könnyebb lesz a tudat megpihenése Buddha megfelelő tudatában.

Ebben az öt zavarodottságból álló tisztátalan világban rendkívül ritka az olyan személy, aki a három birodalmon belüli ciklikus születés és halál körforgása alól a különböző buddhista Dharma-kapukon keresztül (mint például a szamádhi művelése, a Chan kontempláció és a Tiszta Föld gyakorlatok) keres megszabadulást. Ugyanakkor művelésének érdemeit minden érző lénynek ajánlja fel és segíti őket ugyanazon cél elérésében. Sajnos a sok gyakorló közül csak kevesen képesek elsajátítani és sikeresek lenni e gyakorlatban. Hiányzik a helyes nézet, miközben szívesen fogad empatikus kapcsolatokat Buddhától. A legtöbb gyakorló hajlamos folyamatosan a külső állapotokat észlelni és megfigyelni gyakorlása során. A tudatnak ez a szívós szokása akadályozza a Buddha-tudatosság-, a Chan elméllyyülés és a meditatív koncentráció gyakorlóit abban, hogy zavartalan-, egypontos koncentrációt / fókuszt érjenek el.

A következő bekezdésekben a tudat szokásos észlelési és megfigyelési tendenciáiról adok rövid magyarázatot az alaptól a mélyebb szintig, hogy a gyakorlók helyesen megértsék ezt a témát és alkalmazhassák azt a gyakorlatukban. Figyelmesen olvasd el és gondold át ezeket a bekezdéseket.

Néhány Tiszta Föld gyakorló gyakorló folyamatosan figyeli a szokatlan jeleket gyakorlása során abban a reményben, hogy rendkívüli jeleket vagy látomásokat tapasztalhat. Amikor bármilyen ilyen jelet észlel, mint például különleges fény, hangok, illatanyagok vagy mentális és fizikai derű, ingadozni kezdenek. Emiatt rendkívül nehéz elérni az egyhegyű koncentrációt. Alkalmanként egyes gyakorlók képesek énekelni Buddha nevét addig a pontig, amikor nem merülnek fel zavaró gondolatok a tudatukban. Bár késztetést éreznek arra, hogy reitálják Buddha nevét, és a mentális elméllyülés állapotába helyezkedjenek amikor elérik ezt a szakaszt, a samadhi művelésének hiányos megértése miatt haboznak megtenni. Bosszantó határozatlanság, hogy folytassák-e vagy hagyják-e hátra Buddha nevét, megakadályozza őket abban, hogy eljussanak az egyhegyűséghez.

Ezen a ponton a megfelelő tudással és egészséges gyökerekkel rendelkező gyakorló elhagyja Buddha nevét és továbblép Buddha elképzelés-nélküli éberség állapotában. Ha nem örül ennek az eredménynek, de visszatartja tudatát attól, hogy felkavarjon. Még akkor sem, ha kapcsolatot tapasztal Buddhával (például fénysugár, illat érzete vagy lelki és fizikai nyugalom megtapasztalása formájában) valamint, ha ezt folyamatosan el tudja érni nap mint nap, akkor végül képes lesz megtartani Buddháról elképzelés-nélküli gondolatát, függetlenül attól, hogy mozgásban van-e, vagy sem. Idővel az elképzelés-nélküli Buddha-tudatosság elsajátítása lehetővé teszi számára, hogy lássa "[a tárgyak] tudatosságának első hirtelen előfordulását" (介爾初心 ~aupanipatika) és fokozatosan elérje a Buddha-tudatosság különböző fajtáit, a Samadhit. Mindezen eredmények előfeltételei annak a képességnek, hogy felhagyjon az észlelés és megfigyelés durva formájával.

Dióhéjban, a három méregm (三毒 心), valamint a tudat szokásos ragaszkodási és megragadási (攀緣 心)-, észlelési és megfigyelési (覺觀 心) hajlamai olyan buktatók, amelyektől a Buddha-tudatosság minden gyakorlójának távol kell maradnia.

A kapzsiság, az elutasítás és a nem-tudás (tudatlanság) három mérge pontosan ugyanúgy káros a samadhi gyakorlóira, mint fentebb. Ami a Chan-gyakorlókat illeti, néhányan közülük kiváló képességűnek tartja magát és megvetik a Tiszta Föld hagyományát. Úgy gondolják, hogy a Tiszta Föld gyakorlói gyengébb képességűeke és a Buddhák tiszta földjén keresik az újjászületést, mert elégtelen a hitük és Dharma ismeretük. Az igazság az, hogy sok Tiszta Földet gyakorló éles képességekkel rendelkezik, akik képesek gyakorolni a Buddha éberségét addig a pontig, amikor elméjük megszabadul minden gondolattól, beleértve a Buddha gondolatát is, és a mentális elméllyülés szilárd és stabil állapotába rendeződik.

A Chan-gyakorlók kis százaléka nemcsak megveti a Tiszta Föld gyakorlókat, hanem felsőbbrendűnek is érzi magát a saját csoportjaik vagy más gyakorlóközpontjaik Chan-gyakorlóinál. Tele vannak önteltséggel és nem hajlandók meghallgatni mások ötleteit vagy tapasztalatait. A három méreg mellett ezeket az embereket az arrogancia is sújtja, ez a mentalitás pedig súlyosbítja az elutasítást és az ingerlékenységet. Az arrogancia rendkívül káros a mind művelésére, mind pedig a meditatív koncentrációra. Hacsak nem szüntetik meg, Ők így folyamatosan összehasonlítják magukat másokkal és lehetetlenné válik a mentális koncentráció elérésére vagy a Buddha-természet megtekintésére. Olyanok, mint egy hétköznapi ember, aki csak vágyakozik arra, hogy bárcsak járhatna a Holdon.

A tudatos elmék ragaszkodásra és megragadásra (攀緣) való hajlama akadályozza a meditatív koncentráció kifejlesztését mind a kezdő-, mind pedig a tapasztalt gyakorlók számára. A kezdők edzetlen tudatát az éberség gyakorlása során könnyen elterelhetik a hangok. Amikor végre tudomást szereznek szétszórt tudatukról, az már egy hosszú gondolatsoron keresztül elkalandozott. Még hosszú utat kell megtenniük ahhoz, hogy elérjék a mentális elméllyülést. Másrészt a tapasztalt gyakorlók hajlamosak elfoglalni magukat a Buddha Dharmával kapcsolatos gondolatokkal vagy a nyugalom-, és nyugalom érzetével gyakorlásuk során. Tudatuk nem tud összpontosítani de folyamatosan enged a ragaszkodás és a megragadás szívós hajlamainak. Nekik is nehézséget okoz a mentális elméllyülés elérése.

Különböző módok vannak arra, hogy megszabaduljunk az érzékszervi tárgyakhoz való ragaszkodás hajlamától, akár mozdulatlanságban vagy mozgásban műveljük a meditatív koncentrációt. Ebben a könyvben bemutatott elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlata egy olyan módszer, amellyel akár mozdulatlan, akár mozgásban van az ember, meglehetősen könnyen átvehető két alapvető és célszerű eszközzel: a Buddha előtti leborulás elgondolás-nélküli éberséggel és Buddha nevének recitálsával.

Sőt, a tudat szívós észlelési és megfigyelési tendenciája nemcsak a meditatív koncentráció gyakorlóit sújtja, hanem Chan-t gyakorlókat is a következő módokon:

    1. A légzés számlálása egy gyakori technika, amelyet a szamádhi gyakorlók használnak a tudat folyamatos állapotba helyezésére. Kezdetben, amikor a tudat szétszórt, az ember minden egyes lélegzetvételt egytől tízik tartó ciklusban folyamatosan számolja. Miután a tudatot megtanították, hogy abbahagyja a ragaszkodást és a megragadást, átválthat a légzésszámlálásról arra, hogy egyszerűen a légzésen tartsa a figyelmét, amíg a tudata egyesül a légzéssel. Ekkorra az észlelés és megfigyelés durva formája megszűnik. Egy hozzáértő gyakorló ekkor az észlelés és megfigyelés finomabb formáit használja, hogy az egyesült tudatból fakadó számos kedvező mentális állapot közül megfontoltan válasszon egyet és elidőzzön benne. Ha képes huzamosabb ideig ebben az állapotban időzni, tudata koncentráltabbá és élesebbé válik. Ezt követően fokozatosan fel kell hagynia az észlelés és megfigyelés finomabb formájával, hogy belépjen a "hozzáférés-koncentráció" (未到地定 ~upacārasamādhi) állapotába. Ha egyszer képes belépni a hozzáférési koncentrációba és abban jártas lesz, akkor tiszta észleléssel és megfigyeléssel érheti el az első koncentrációt (dhydnát), miután meghaladta a hajlamokból fakadó akadályokat (性障). Az első koncentráció a kellemes fizikai érintés méltó tulajdonságaival jár, amelyet az egypontos észlelés és megfigyelés boldogságaként ismernek.

    Azonban a fent leírt folyamatban, ha a gyakorló továbbra is ragaszkodik a tudat észlelő és megfigyelő tendenciáihoz és nem hajlandó felhagyni velük a gyakorlat későbbi szakaszában, akkor nem érheti el a "hozzáférési-koncentráció" (未到地定) szintjét. A meditatív koncentráció elegendő ereje nélkül nem képes belépni a "hozzáférési-koncentráció" állapotába, így pedig soha nem tudja elérni az első koncentrációt, sem pedig a második, harmadik vagy negyedik koncentrációt.

    Röviden, a koncentráció mélyebb szintjének eléréséhez először fel kell hagyni az észlelés és megfigyelés durva és szennyezett formájával, hogy fenntartsuk a mentális figyelmet [éberséget] egyetlen tárgyon. Ezután az észlelés és megfigyelés finomabb és élesebb formáját kell felébreszteni, hogy egy finom-, de éles mentális állapotban maradhasson. Miután valaki könnyedén és hozzáértően képes megőrizni ezt a finomabb és élesebb mentális állapotot, ismét meg kell haladnia ezt az állapotot, hogy elérje a koncentrációt és végül az első koncentrációt (初禪). Ugyanezek a technikák és eljárások vonatkoznak a második (二禪), harmadik (三禪) és negyedik koncentrációra (四禪), valamint a négy forma-nélküli elméllyülés (abszorpció, 四無色定) kialakítására is.

    Az a gyakorló, aki jól érti a tudat észlelési és megfigyelési tendenciáit, beléphet a szamádhiba és elérheti a meditáció minden szintjét, a nem-megvilágosodott ember természetét, az elméllyülést azáltal, hogy az észlelés és megfigyelés durva formájától annak finom formái felé halad - majd teljesen meghaladva a finom formákat. Ráadásul tudja, hogyan utasítsa el a hat tudatforma által generált illúziós állapotokat és tartsa zavartalanul tudatát. Ezzel szemben, ha a gyakorló nem tudja legyőzni a tudat észlelő és megfigyelő tendenciáit, akkor megtévesztik a hat tudatforma által előidézett különféle illuzórikus állapotok. Ez lehetőséget ad a démonoknak, hogy félrevezessék a gyakorlatától. Ennek eredményeként hamisan kijelentheti, hogy megvalósított néhány nemes állapotot vagy a meditatív elméllülés különböző szintjeit. Ennek következtében gonosz karmákat hoz létre a magasabb létezésért tett erőfeszítései ellenére. Vagy vonzza a zaklató szellemek társaságát és képtelen lesz összpontosítani tudatát, vagy mélyebbre jutni Buddha mélységes állapotaiba.

    2. Az észlelés és megfigyelés elhagyása még fontosabb a Chan-gyakorlók számára. Ha az észlelés és megfigyelés végtelenségig fennmarad, a gyakorlók nem lesznek képesek kialakítani a meditatív koncentráció integrált és átható szintjét. Ennek eredményeként a "kétség érzése" vagy nem jön létre, vagy egyszerűen elég erős az elutasítás / lázadás, és lehetetlen eljutni abba a szakaszba, hogy "a hegyet nem hegynek látja, a vizet pedig nem víznek tekinti". Nem beszélve a kételyek tömegének áttöréséről, hogy felébredjen a Buddha-természetre.

    Wuyi Yuanlai (無異元來 1575-kb. 1530) a Bo-hegyről, a késői Ming-dinasztia kiemelkedő Chan-mestere volt. Az "Általános beszéd a lényegről és tanításairól" (宗教通說) című könyv szerzője. Kiváló szerzetes, aki mind doktrinális, mind oktatási kiválóságról tanúbizonyságot tett. "Monk Boshan's Exhortations for Chan Contemplation" (博山和尚參禪警語 CBETA X63n1257) című munkáját nemzedékek óta adják át és ez vezeti a Chan-gyakorlókat készségeik csiszolásában. Wuyi Yuanlai című könyvében bőségesen szemlélteti az elme észlelő és megfigyelő tendenciáinak hibáit. Arra is buzdított, hogy "nem szabad hagyni, hogy az elme megvárja az ébredést". Ha egy Chan-gyakorló passzívan vár az ébredésre. Amikor kétség merül fel, akkor nem tud belépni "a hegyet úgy látja, mint hegyet" szakaszba. A meditatív koncentráció ilyen szintje nélkül, az ember számára rendkívül nehéz felismerni az Igaz Tudatot és egyedül látni a Buddha-természetet. Egy erényes és hozzáértő mentor útmutatásaira kell támaszkodnia, aki mind a tanok megértésében, mind az oktatási segédletekben jártas. Ilyen mentort azonban rendkívül nehéz találni.

    Ezenkívül Wuyi Yuanlai mester a következőket is hangsúlyozza:

      博山 和尚參禪警語 CBETA X63n1257 758a23-758b3:
      做工夫。著不得一絲毫別念.:. 若有絲毫別念..此傷乎慧命..余云別念. 非但世間法 除究心之外e 佛法中一切好事悉名別念. 又豈但佛法中事. 於心體上取之捨之o 執之化之. 蒸別念矣.

      Gyakorlás közben csak a töretlen kétségérzetre koncentrálj és ne tarts magadban más egyéb gondolatokat... Bármilyen más gondolat jelenléte - legyen az bármilyen finom és éles is -, árt a bölcsességednek... Mit értek "más gondolatok" alatt? Nem csak a hétköznapi dolgokra vonatkozó gondolatokat foglalja magában, hanem minden egészséges, Dharmával kapcsolatos kérdést is a tudat vizsgálatán kívül. Valójában nem csak a BuddhadDharma szempontjai szerinti tudat felfogása és elhagyása, ragaszkodása és lemondása számít "más gondolatnak".

    Miért olyan fontos ez a szemlélődésnél? Pontosan azért, mert az állandó észlelés és megfigyelés szívós hajlamai komolyan akadályozzák a Chan szemlélődését. Emiatt az ember gyakran "leejti a huatou -t". Ennek eredményeként a kétség érzése nem fog felkelni és ez lehetetlenné teszi, hogy az ember még csak szemlélje is Chant.

A fent említett okokból a Tiszta Föld gyakorlóinak el kell távolítaniuk a három mérget, a tudat szokásos ragaszkodási és megragadási-, észlelési és megfigyelési hajlamait, annak érdekében, hogy megőrizzék a töretlen éberséget. A cél az, hogy a tudatot zavartalan-, egyhegyű koncentráció állapotába hozzuk, ahol tisztán és nyugalomban van, semmire nem figyel, és nem ragad meg semmit – legyen az Buddha nevének képe, Buddha nevének hangzása vagy akár maga a teljesség gondolata.

Írásában Daoxin Chan Mester a Mahāprajñāpāramitā Szútrára (摩訶般若波羅蜜多經, T08n0223) hivatkozik ennek magyarázatára: " 'Aki nem gondolkozik, az tartja tudatában Buddhát'. Mi a gondolkodás-nélküliség? Azt a tudatot, amely a Buddhát hordozza, gondolkodás-nélkülinek nevezik." Más szóval, az embernek a végső igazságot kell alapul vennie, függetlenül attól, hogy melyik Dharma-kapun keresztül halad. Akkor nem ragaszkodik egy forma-aggregált énhez-, sem érzet-, észlelés-, késztetés vagy tudat-aggregátum énhez, és a három méreg-, a tudat ragaszkodása és megragadása-, a tudat észlelése és megfigyelése késztetései sem merülnek fel, és az ember eljut egy olyan állapotba, amelyben a tudata nem is foglalkozik egyetlen tárggyal sem. Ezért-, ebben az állapotban az embert "gondolatlannak-, gondolat-nélkülinek" tekintik. A tiszta, világos és nyugodt tudat, amely semmilyen tárgyra nem figyel, az igazi Buddha-tudatosság elméje. Az "elvben való egyhegű elméllyülés" állapota és a "Buddha-tudatosság a végső valóságban időzés" állapota. A laikus buddhista Peng Erlin (彭二林) "A Buddha-tudatosság Samadhi a Avatamsakasutra-ban" (華嚴念佛三昧論 CBETA X58n1030_001) című könyvében a következő szavakkal ír le egy ilyen állapotot:

    華嚴念佛三昧論 CBETA X58n1030_001 714b4:
    知一切佛及以我心s 悉皆如夢. 知一切佛猶如影像. 自心如水. 知一切佛所有色相. 及以自心e 悉皆如幻: 知一切佛及以s二心: 悉皆如響. 我如是知. 如是憶念. 所見諸佛皆由自心.

    Tudván, hogy minden Buddha és egy saját tudat olyan, mint az álom; hogy minden Buddha olyan, mint a kép és a tükörkép, ahol az ember saját tudata a víz; hogy minden Buddha formája és az ember tudata egyaránt csalóka; hogy minden Buddha és az ember saját tudata olyan, mint a visszhang. Ily módon megismerni és észben tartani az összes Buddhát, mivel minden Buddha, akit látok, az igaz tudatomból származik.

Annak, aki eléri az "elveken belüli egyhegyű elméllyülés" állapotát, egyidejűleg kell művelnie a Chan-t és a Tiszta Földet és át kell mennie a szemlélődő Buddha-tudatosság szakaszán. Közvetlenül érzékelte annak eredeti arcát, "aki Buddhát tudatában tartja?", és nem fog visszalépni ettől a felismeréstől. Mindig tudatának "szemével" láthatja belső Buddha-természetét és soha nem fog visszavonulni ettől a közvetlen észleléstől, akár mennyi idő telt el. Ez a teljesítmény nemcsak a legtöbb Tiszta Föld gyakorló nem éri el, hanem a Chan-gyakorlók is ritkán érik el. Ahogy Huangbo Xiyun Chan Mester (黃孽希運, -850) mondta: „Tízezer gyakorló közül csak három, vagy talán öt juthat át ezen a kapun." (此門中千人萬人。祇得三簡五箇 CBETA D48n8939_003">CBETA 嬞尪个䶏荤). Ezért a Chan-gyakorlóknak nincs okuk arra, hogy a megvessék a Tiszta Föld gyakorlóit, vagy alábecsüljék az elképzelés-nélküli Buddha-tudatosság Dharma-kapuját. Az elképzelés-nélküli Buddha-tudatosság valójában sok különböző szinten gyakorolható, az egyszerűtől a mélyig. A bevezető szinten lehetővé teszi az "egypontos koncentrációt a jelenségeken belül", amely állapotot egyáltalán nem könnyű elérni az átlagos Chan-gyakorló számára. A haladó szinteken nem csak az "elvben történő egypontos elméllyülé" felismeréséhez vezet, hanem a végső felszabadulás eléréséhez is, még a virtuális megvilágosodás és a magasztos megvilágosodás szakaszai is elérhetők.

Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattva beszéde a Dharma-kapuról a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátítás érdekében rögtön ezzel a kijelentéssel kezdődik! "Mahászthāmaprāpta dharmaherceg ötvenkét bulhiszattva társával együtt felkelt a helyéről és leborult Buddha lábai elé..." A Surangama Szútra nagygyűlésén számtalan bodhiszattva volt, akik gyakorolták Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapuját, hogy tökéletes uralmat szerezzenek a Buddha-tudatosságon keresztül. Ezeket a bhodhiszattvákat az az ötvenkét bodhiszattva képviselte, akik egy Bodhiszattva Mahāsthāmaprāpta-t hívták le, akik Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva kíséretében leborultak Buddha lábai elé, mielőtt elmagyarázta ezt a Dharma-kaput. Miért ötvenkettő és nem más számú bodhiszattva kísérte Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattvát? Mert az ötvenkettes szám mély jelentést hordoz magában. Arra a tényre utal, hogy ez a Dharma-kapu különféle szinteken gyakorolható, az egyszerűtől a mélyig. Valamint, minden képességű gyakorlók megtanulhatja – beleértve a nem-megvilágosodott kezdő bodhiszattvákat kezdő szinten, a bódhiszattvákat a hit tíz földjein, valamint az érdemesség három földjéna, a bódhiszattvák a nemes fokozatokban (az elsőtől a tizedikig), sőt a virtuális megvilágosodás és a magasztos megvilágosodás szakaszaiban lévő bodhiszattvák, akik hamarosan elérik a buddhaságot. Az a tény, hogy számtalan bodhiszattva műveli ezt a Dharma-kaput, hogy tökéletes uralmat szerezzen a Buddha-tudatosság révén, aláhúzza annak hihetetlen hatékonyságát és csodálatosságát.

Az ebben a könyvben részletezett lépések segíthetnek annak, aki kezdetben szétszórt tudattal gyakorolja a Buddha elképzelésektől függő éber tudatosságot, hogy elérje a "jelenségeken belüli egypontos elméllyülés" szintjét, vagyis, az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot. Annyira, hogy a Buddha-tudatosság ezen szintje felvértezi az embert a mozgás közbeni meditatív koncentráció erejével, lehetőséget ad arra, hogy kavargó modern élete során bármikor folyamatosan szem előtt tartsa Buddháról szóló tiszta tudatát. Ha valaki megszerezte a mozgás közbeni koncentráció jártasságát, könnyen elérheti ugyanazt a mentális fókuszt az ülő meditáció során is. Ami azt illeti, hogy a gyakorló képes-e eljutni az "elveken belüli egypontos elméllyülés" szakaszába, az számos tényezőtől függ: 1) az előző életek során felhalmozott érdemektől és bölcsességtől; 2) saját okai és körülményeitől, valamint karmikus hatásoktól; és 3) képes-e legyőzni a közvetett akadályokat és felszámolni a ragaszkodás akadályait, hogy kellő gondossággal folytassa a gyakorlatot.

Gyakorlók, akik előzetes sikereket értek el a Dharma-kapuk gyakorlásában a tökéletes elsajátítás érdekében, a Buddha-tudatosság révén (ez egyenértékű a Buddha elgondolás-nélküli éberségének elérésével egészen a "jelenségeken belüli egypontos elméllyülésig, amikor a jövőben elhagyják a jelenlegi világot" , tetszés szerint újjászülethetnek akár az Igazi Jutalom és Díszítés Birodalmában, akár a Hasznosságok és Maradványok Birodalmában a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Ez azonban kizárja azokat, akik még mindig ragaszkodnak tulajdonukhoz a hétköznapi világban, és nem hajlandók lemondani családjukról, gazdagságukról és karrierjükről, vagy azokat, akik nem tartják be Buddhák konkrét fogadalmát. Azok, akik kellően egészséges gyökerekkel-, érdemekkel és célszerű eszközökkel (készségek) rendelkeznek, bármely Buddha Tiszta Földjén újjászülethetnek, ha elmélyítik művelésüket, hogy elérjék az "elvben való egyhegyű elméllyülés" szintjét. Azt is választhatják, hogy a Csak-tudat Tiszta Földjén időznek, ha nem akarnak újjászületni egy Buddha tiszta földjén. Sőt, azok a gyakorlók, akik az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság elsajátításával "jelenségeken belüli egypontos elméllyülést" értek el, minden bizonnyal újjászülethetnek a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Alternatív megoldásként gyakorlataik továbbfejlesztésével emelhetik az újjászületés szintjét és fokozatát a Tiszta Földön. Ez lehetővé teszi számukra, hogy hamarabb visszatérjenek a Saha világába, hogy felszabadítsák és megszabadítsák az érző lényeket a szenvedésektől.

Azok a Chan gyakorlók, akik nem szeretnek mélyebbre hatolni a Dharma-kapuban, hogy tökéletes uralmat szerezzenek a Buddha-tudatosságon keresztül, ezt a gyakorlatot lépcsőfokként használhatják művelésük során. Használat után elhagyhatják – bár ez a módszer hihetetlenül értékes. Úgy tudják használni ezt a módszert, mintha az egy csónak lenne, mely átvisz a folyón, utána edig használhatatlanná válik. Miután a Chan gyakorló elsajátította a mozgás közbeni meditatív koncentráció képességét ezen a Dharma-kapun keresztül, képes őrizni a huatout vagy szemlélni a gong'ant. Ezután hozzáértő módon és hatékonyan szemlélheti Chant. Egy elkötelezett chan gyakorlónak, akinek még nem sikerült kifejlesztenie a huatou őrzésének képességét, nem szabad feladnia a mozgás közbeni meditatív koncentráció hatékony gyakorlását pusztán azért, mert személyesen nem szereti a kapu jeleit; a Buddha előtti leborulást és Buddha nevének recitálását. Mindig visszatérhet a Chan műveléshez, ha elsajátította a mozgás közbeni meditatív koncentráció erejét, ami rendkívül elősegíti a Chan művelését. Akkor miért ne használnád ki te magad is? Végül pedig, ezt a Dharma-kaput akkor lehet a legjobban gyakorolni, amikor az ember fizikai mozgásban van. Mindössze tíz-húsz perc leborulás Buddha előtt reggel és este. Semmi sem lehet kényelmesebb a modern világ elfoglalt buddhista tanulói számára.

Mielőtt kipróbálnád ezt a látszólag közönséges Dharma-kaput és a 4. fejezetben részletezett gyakorlási módszereit, kérlek, gondold át, mi mindent magyarázott meg alapvető tudás tekintetében, és értsd meg annak alapvető fogalmait. Buddha elképezlés-nélküli éberségének elsajátítása garantált mindaddig, amíg kellő gondossággal követed a módszereket és lépéseket. Ez a Dharma-kapu nem csak abban segíthet, hogy az ember újjászülethessen a Tiszta Földön, hanem a Chan elméllyüléshez vagy a szemlélődő Buddha-tudatossághoz elengedhetetlen sajátos készségeket is biztosíthat. Milyen nagyobb öröm van ezeken felül!

Negyedik Fejezet
Az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság (无相念佛) művelésének módszere és sorrendje


4.1 A Három Menedék (三歸) és a Három Érdem (三福)

Ha egy gyakorló nem lett volna buddhista tanítvány a Három Menedék felvételével, fel kell vennie a kapcsolatot egy közeli hagyományos buddhista kolostorral a menedékvétellel kapcsolatban. A hivatalos szertartás egyáltalán nem bonyolult. A kulcs az, hogy a szertartást egy Buddha-szobor előtt kell lefolytatni és tanúja egy buddhista szerzetes aki megadja a Három Menedéket; menedéket Buddhában, a Buddha által tanított Dharmában, és a Szanghában, amely szentekből és bölcsekből áll, valamint azokból a megvilágosodott bodhiattvákból vagy közönséges szerzetesekből, akik képesek "fenntartani a Buddhadharmát". A szertartás részeként meg kell tenni a négy hatalmas fogadalmat:

    Számtalan érző lény van, fogadom, hogy megmentem őket;
    A szenvedés végtelen, fogadom, hogy meghaladom azokat;
    A Dharma-kapuk száma végtelen, fogadom, hogy elsajátítom azokat;
    A Buddha Útja felülmúlhatatlan, fogadom, hogy elérem.

Ezeket a fogadalmakat, vagy kívánságokat minden Buddha megosztja. E háromszoros menedék felvételével az ember a Három Kincs: Buddha, Dharma és Szangha hivatalos tanítványa lesz. Ez az előfeltétele a Buddha-tudatosság Dharma-kapu gyakorlásának. Ha valakinek a tudata nem elég eltökélt ahhoz, hogy három menedéket vegyen, akkor teljességgel lehetetlen elérni a Buddha-tudatosság Samadhit a Dharma-kapu művelésével a Buddha-tudatosság tökéletes elsajátításához.

Az Amitabha Buddha Elmélkedésének Szútrája (佛說觀無量壽佛經 CBETA T12n0365) kimondja

    佛說觀無量壽佛經. CBETA T12n0365 [341c4]:
    我今為汝廣說眾譬, 亦令未來世切凡夫欲修淨業者, 得生西方極樂國土。欲生彼國者, 當修三福: 一者` 孝養父母, 奉事師長, 慈心不殺, 修十普業。二者受持三歸, 具足眾戒, 不犯威儀. 三者, 發菩提心, 深信因果讀誦大乘, 勸進行者: 如此三事名為淨業。

    Most részletesen elmagyarázom a különböző metaforákat Nektek és mindazoknak a hétköznapi embereknek a jövő életében, akik a tiszta tettek művelésére törekszenek, hogy megszülethessenek a Végső Boldogság Nyugati Tiszta Földjén. Azok, akik e Buddha-földön keresik az újjászületést, műveljék a Három Érdemet (三福). Gyermeki jámborsággal áldozzanak szüleiknek, és tisztelettel szolgálják tanítóikat, legyenek jószívűek, és tartózkodjanak a gyilkolástól. Művelniük kell a Tíz Egészséges Cselekedetet (十普業). Másodszor, be kell fogadniuk és meg kell őrizniük a Három Menedéket (三歸), és teljesíteniük kell minden erkölcsi előírást, anélkül, hogy megsértenék a fenséges és méltóságteljes magatartást. Végül elő kell hozniuk a Bodhi tudatot (菩提心) és mélyen kell hinniük az ok-okozatban (因果). Tanulmányozniuk és szavalniuk kell a mahayána (大乘) tanokat bátorítva másokat is, hogy tegyenek hasonlóképp.

Ennek megfelelően minden hétköznapi embernek, aki a tiszta tettek művelésére és az újjászületésre törekszik Buddhák tiszta földjén, teljesítenie kell a fent leírt Három Érdemet (三福). Az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlásához, a Dharma-kapuhoz, amelyet a Tiszta Földön-, a Chan és az ezoterikus iskolákban lehet gyakorolni, szintén szüksége van a Három Érdemre, mint alapra.

Ha valaki nehezen tudja felvenni ezt a Dharma-kaput, az valószínűleg azért van, mert a jelenlegi vagy korábbi életében nem művelte a Három Tiszta Áldott Cselekedetet. Ezeket a támogató feltételeket a lehető leghamarabb teljesíteni kell. Ha valakinek még kérdései vannak a művelésükkel kapcsolatban, kérjük, forduljon egy erényes és hozzáértő buddhista mentorhoz alapos magyarázatért.

Ezenkívül a vegetáriánus étrend segíti elő leginkább a Buddha elgondolás-nélküli éberség gyakorlását. Ha valaki nem tudja betartani a szigorú vegetáriánus étrendet, kompromisszumot köthet azzal, hogy a nem vegetáriánus ételekben csak zöldségeket eszik. Az Öt Büdöst; a fűszernövényt – metélőhagymát, fokhagymát (beleértve a fokhagymahajtásokat is), póréhagymát, hagymát és asafoetidát azonban nem szabad fogyasztani. Ezenkívül a dohányzást és az alkoholfogyasztást feltétlenül kerülni kell. Ha az alkoholt gyógyszerként fogyasztják, azt szigorúan az előírt mennyiségben és gyakorisággal kell fogyasztani, nem pedig élvezeti céllal. Ezek a szabályok a támogató feltételeket hivatottak javítani és csökkenteni a gyakorlás akadályait! Ezért kérlek, fokozottan figyelj a betartásukra.

4.2 Kulcs a Buddha leborulás gyakorlatához

A gyakorlónak el kell kezdenie a tíz-húsz perces leborulást otthon minden reggel és este, miután elvégezte a menedékvételt, és jártassá vált a Buddha leborulás megfelelő mozdulataiban. Nem szükséges leborulni egy szobor vagy Buddha-kép előtt, de még egy hivatalos szertartásteremben sem. Bármilyen tiszta és csendes hely, például kis szoba, nappali, vagy akár egy dolgozószoba vagy hálószoba is megfelelő. Minden bizonnyal jobb lenne, ha valakinek van otthon egy formális területe egy szoborral vagy Buddha képével, ebben az esetben tíz-húsz percig gyakorolhat leborulást, miután minden reggel és este tömjént éget.

Elképzelés-nélküli Buddha leborulás gyakorlata: A leborulást nagyon lassú mozgásban kell végezni. A mentális összpontosítás fontosabb, mint az elvégzett leborulások száma. Leborulás közben ne mondd Buddha nevét, hanem koncentrálj a tested minden mozdulatára és arra, hogyan érzed magd. Ha észreveszed, hogy a tudatod távolodni kezd, egyszerűen állítsd vissza-, fókuszálj tested lehajló mozdulataira. Összpontosíts határozottan ezekre, függetlenül attól, hogy milyen "földrengető események" zajlanak körülöttetek.

Ne borulj le túl gyorsan, mert a pulzusod és szívverésed felgyorsul. Ez megnehezíti a koncentráció fenntartását és a tudat így könnyen elterelődik. A leborulást a lehető leglassabban kell végrehajtani, a tempó nem haladhatja meg a percenkénti maximum két leborulást. A kezdők számára legmegfelelőbb tempó körülbelül negyvenöt másodperctől egy percig tart leborulásonként. Amikor leborulsz, az elmédnek teljesen el kell merülnie a mozdulataiban anélkül, hogy bármire is odafigyelnél. Általában két nap gyakorlás és alkalmazkodás után hozzászokik ehhez a lassú mozgású leboruláshoz, ami elengedhetetlen a gyakorlásához.

4.3 Leborulás Buddha előtt elgondolás-nélküli éberséggel:
Célszerű módszer a Dharma-kapu kiművelésére a Buddha-tudatosság általi tökéletes uraláshoz

Leborulás elgonolás-nélküli éberséggel: Mielőtt elkezdenéd, válassz ki egy adott Buddhát vagy bodhiszattvát leborulási gyakorlatának tárgyaként. A leggyakoribb választások a következők: Shakyamuni Buddha, Amitabha Buddha, Bhaisajyaguru Buddha, Avalokitesvara Bodhisattva, Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva, Mainjusri Bodhisattva, Sarnantabhadra Bodhisattva, Sarnantabhadra Bodhisattva, Bodhisattva Ksitigarba. Szabadon választhatsz bármilyen más Buddhát vagy bodhiszattvát akivel erős kapcsolatot érzel. Miután meghoztad a választást, ragaszkodnod kell hozzá a gyakorlatod során. Ugyanarra a Buddhára vagy bodhiszattvára leszel éber mindaddig, amíg el nem sajátítod a Buddhával kapcsolatos elékpezéses éberséget.

Miután kiválasztottál egy Buddhát vagy bodhiszattvát, elkezdheted a leborulás gyakorlatát. Ennek során nem tartasz tudatodban mást, mint Buddha tiszta gondolatát. Általában az emberek egyszer elmondják Buddha nevét, mielőtt leborulnak és ezt a rutint egymás után háromszor is megismétlik. Ezzel a módszerrel azonban teljesen fel kell hagynod miközben leborulsz a választott Buddhának vagy bodhiszattvának. Világosan tudnod kell, hogy melyik Buddhának vagy bodhiszattvának borulsz le, még akkor is, ha nem mondod ki a nevét szóban vagy mentálisan, és nem tartod a Buddhának vagy a bodhiszattvának nevét semmilyen nyelven, képében vagy szimbólumában a tudatodban. A leborulást nyugodtan és lazán, lazán kell végezni. Összpontosíts a tudatodra és figyeld éberen, hogy tisztán tudod-e, melyik Buddhához vagy bodliisattvához borulsz le leborulásod minden egyes pillanatában. Ha Buddha neve vagy képe felmerül az elmédben, azonnal dobd el és térj vissza Buddha tiszta gondolatához.

Ez a leborulási gyakorlat nélkülözhetetlen és célszerű módszer az elépkzeléses Buddha-tudatosság Dharma-kapu kifejlesztéséhez, mivel egy kezdő számára rendkívül nehéz enélkül megvalósítani ezt a Dharma-kaput. Ezért nem szabad ellenállni vagy elutasítani ezt a leborulási gyakorlatot; a buddhák és a bódhiszattvák érdemi tulajdonságai olyan határtalanok, hogy ha a legnagyobb őszinteséggel leborulnak feléjük, az akkor is óriási előnyökkel jár. Emellett az arrogancia a legnagyobb akadály a buddhista tanulók számára, a Buddhák és a bódhiszattvák előtti leborulás - különösen nyilvánosan - a leghatékonyabb módja az arrogancia megszüntetésének. Ezért elősegíti a Dharma művelését.

A legtöbb ember hajlamos Buddhák és bódhiszattvák képéhez és nevéhez ragaszkodni. Nem tudnak Buddhára emlékezni anélkül, hogy ne hagyatkozna ezekre. Az előző fejezetben Daoxin Chan Mestert idéztem: "Mi a gondolat nélküli? A Buddhát hordozó elmét gondolat nélkülinek nevezik... Miért? Mert a tudat forma nélküli, Buddha pedig forma és megjelenés nélkül." Más szóval, bármi is legyen a megjelenéssel-, hanggal-, nyelvvel-, szimbólummal vagy akár a „Buddha” szóval - az nem Buddha.

Ha a nyelv Buddha lenne, Sákjamuni Buddha kijönne az ajkunk közül, amikor kimondjuk a "Sakyamuni Buddha" szavakat. Ha a hang Buddha lenne, Sákjamuni Buddha megjelenne, amikor azt mondjuk, hogy "Sakyamuni Buddha". Ha az írott szó Buddha lenne, akkor Buddha Amitabha kellene megjelennie, amikor a "Amitabha Buddha" szavakat írjuk; ha a kép Buddha lenne, akkor a kolostorokban kiállított összes buddha-szobornak és képnek valódi Buddhává kell válnia. Egy nagyon híres gong'an a Chan iskolában így hangzik: "Sakyamuni és Maitreya még mindig a szolgái, valójában ki Ő?" Sakyamuni Buddha több mint 2500 évvel ezelőtt nyilvánult meg a világunkban, és Buddha Maitreya, aki több millió év múlva jelenik meg ezen a világon, csak a szolgái. Miért nem elmélkedsz, és nem találod ki, hogy pontosan ki is ő? Ez azt jelenti, hogy a történelmi Buddha, Buddha Sakyamuni, aki ebben a világban született, csak válasz volt és az Ő Dharma-teste által generált öröm-test. Buddha Maitreya a következő Buddha, aki ebben az emberi világban megszületik.

A legtöbb buddhista tanítvány tudja, hogy Buddhának három teste van: a Dharma-teste, a tökéletes jutalomteste és a válasz- és öröm-teste. Sákjamuni Buddha, aki 2500 évvel ezelőtt jelent meg Indiában, csak válasz és öröm-test volt. Mivel az időzítés és a feltételek megfelelőek voltak ahhoz, hogy néhány ember ezen a világon elérje a felszabadulást, Buddha hercegként született meg a mi világunkban Suddhodana király palotájában, Kapilavastuban. Házas lett, egy gyermeknek apja, kirándult a palota falain kívül, és tanúja volt a születés, az öregedés, a betegség és a halál szenvedésének. Ez arra késztette, hogy az éjszaka közepén elhagyja a palotát. Szerzetessé vált és ígéretet tett az érző lények szenvedések alól történő felszabadítására. Miután elsajátította az összes nem-buddhista tanítást és hat évig gyakorolta az aszkézist, Buddha rájött, hogy a buddhaság elérése nem az aszkéta gyakorlatokban rejlik. Ezért megfürdött, és elfogadta a tejkását. Amikor visszanyerte fizikai erejét, a bódhifa alatt szemlélődött és elérte a buddhaság tökéletes megvilágosodását abban a pillanatban, amikor meglátott egy fényes csillagot az égen. Majd megfordította a Dharma kerekét, megcáfolta más irányzatok követőit, számtalan érző lényt szabadított fel és végül belépett a nagy nirvánába, miután fizikai formáján megnyilvánult az öregedés és a betegség. A sem keletkező, sem megszűnő nagy nirvánában időzve a Buddha tartósan a hétköznapi világban tud maradni, de mégsem marad sehol. Ez az oka annak, hogy azok az érző lények, akik karmikus kapcsolatban állnak Buddhával, továbbra is láthatják vizuális megnyilvánulásait. Más szavakkal, Sákjamuni Buddha csupán válasz- és öröm-test volt, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy felszabadítsa az érző lényeket ezen a világon, akik készek voltak elfogadni tanításait. Természetesen azoknak, akiknek még nem érettek meg a körülmények, elvetette a jövőbeli felszabadulás magvait is. Miután Buddha befejezte az, amiért e világra jött, földi létének megszűnését is kinyilvánította, hogy az érző lényeket ezzel a mulandóságra emlékeztesse.

A Buddha tökéletes jutalom-teste harminckét fenséges tulajdonsággal és nyolcvan kapcsolódó jó jegytel van felruházva. Megmutatják a hanghallóknak (Sravaka) és a bódhiszattváknak, akik a Célszerűség Birodalmában és a Maradékkal, valamint az Igazi Jutalom és Díszítés Birodalmában laknak, hogy közvetlenül Buddhától tanulhassanak. A válasz- és öröm-test-, valamint a jutalomtest szükséges az érző lények vezetéséhez és tanításához, mert a Dharma-testnek – Buddha igazi "testének" – nincs sem formája, sem jellemzői, ezért láthatatlan. A fizikai testtől és származékos jellemzőitől, vagy bármilyen nyelvtől mentesen... hangtól-, képtől és szimbólumtól. A Dharma-testet nem lehet megmutatni vagy feltárni, hanem az ürességnek nevezett egyedi jellemzőt mutatja. Így Buddha ezen esszenciáját nem lehet megnevezni. Az olyan kifejezések, mint a "Buddha" és a "Dharma-test" puszta megnevezések. Ezért mondja Daoxin Chan Mester: "Aki nem gondolkozik, az tartja tudatában Buddhát."

Ezt az igazságot csak akkor lehet mélyrehatóan megérteni, ha jelentős meditatív szemlélődést végzel, miután elérted az "elvben való egypontos elméllyülés" állapotát. Bár ennek az igazságnak a felismerése minden buddhista gyakorló művelésének célja. De nem mindenki számára érhető el. Mindazonáltal mindenki, aki szorgalmas erőfeszítést tesz, gyakorolhatja a Buddha-figyelmet (éberséget) a "jelenségeken belüli egypontos elméllyülés" állapotában, vagyis Buddha elgondolás-nélküli figyelmességében. A fenti hosszú és ismétlődő magyarázatok célja, hogy segítsenek abban, hogy kiküszöböld a Buddha neveihez-, képeihez és szimbólumaihoz való ragaszkodásod, hogy az elgondolás-nélküli éberséget és ezt a leborulási gyakorlatot egypontos koncentrációval végezhesd.

Buddha nevének recitálása és Buddha előtti leborulás elgondolás-nélküli (jelnélküli) éberséggel hatékony belépési módszerek az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság Dharma kapujához. A Buddha nevének recitálása Sakyamuni Buddha módszere a Dharma-vég korának érző lényei számára, akiknek gyenge a hitük. Amitabha Buddha nagyszerű fogadalmainak erejére támaszkodva az Ő szent nevét éneklő emberek újjászülethettek a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki, aki Buddha nevének recitálását gyakorolja, kivétel nélkül újjászületik a Tiszta Földön. Először is, a magányosnak erős hite és szilárd elhatározása kell, hogy ott újjászülethessen, és képesnek kell lennie arra, hogy a mindennapi életben állandóan szóban vagy mentálisan recitálja Buddha nevét. Vészhelyzetben az első dolog, ami eszünkbe jut, Amitabha Buddha, és az ember automatikusan az Ő nevét kiáltja. Csak ilyen szilárd hittel biztosítható az újjászületés a Nyugati Tiszta Földön. Másodszor, a szútra hangsúlyozza, hogy annak, aki a Buddha-földön született, nem szabad lemaradnia az egészséges gyökerektől, érdemektől és megfelelő feltételektől. Csak azok érhetik el az újjászületést, akik recitálásban lévő összpontosítással, állandó éberséggel és zavartalan elmével tudják Buddha nevét recitálni.

Ami Amitabha Buddha szemlélődéséről szóló szútrában részletezett kilenc újjászületési fokozatot illeti, a legmagasabb szint első három fokozatban-, valamint a középső szint legmagasabb és középső fokozatban való újjászületéshez mind meghatározott feltételek teljesítése szükséges. Azok, akik nem felelnek meg a követelményeknek, általában a középső szint legalacsonyabb osztályába születnek. Hét napig a lótuszpalotában kell maradniuk, hogy megpillanthassák Avalokitesvara Bodhiszattvát és Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattvát, örömmel hallhassák Dharma-tanításaikat és elérjék a folyamba-lépők gyümölcsöt (a felszabaduláshoz vezető ösvény első gyümölcsének beteljesülését), majd még egy kis korszaknak kell eltelnie, mielőtt elérnék az arhatságot (a felszabaduláshoz vezető ösvény negyedik gyümölcse) [megjegyzés: Egy nap a Végső Boldogság Tiszta Földjén egyenlő egy nagy eonnl - világkorzakkal a világunkban]. Minden gyakorlónak figyelembe kell vennie, hogy a középső szint legalacsonyabb osztályában született személynek mennyi időt kell a lótuszvirágban töltenie. Azt a felfoghatatlanul hosszú időt (egy kis eon a Végső Boldogság Tiszta Földjén), amíg a patakból kijutva az arhat állapotba kerül. A mi Saha világunkban - még ha életenként csak egyszer műveled is a Dharmát - az előrehaladásod akkor is milliószor gyorsabb lesz, mint azok, akik a Tiszta Föld középső osztályának legalacsonyabb szintjén születtek. Minden gyakorlónak mérlegelnie kell ezeket a tényezőket.

4.4 Az elgondolás-nélküli éberséggel történő leborulástól az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságig: A művelés tíz lépése

1. LÉPÉS: Minden reggel és este szánj tíz-húsz percet arra, hogy leborulj Buddha előtt a 4.3. fejezetben részletezett módszer szerint.

Összpontosítsd a tudatod a választott Buddhára vagy bodhiszattvára, és légy tekintettel rá anélkül, hogy a nevét recitálnád, vagy bármilyen hangot vagy szót formálál róla. A szavak vagy képek hiánya ellenére teljes világossággal tudnod kell, melyik Buddhát vagy bodhiszattvát tartod szem előtt és borulsz le előtte. Ne engedd, hogy név vagy kép felbukkanjon, csak a vágyódásnak egyetlen tiszta gondolata kell legyen. Olyan érzés ez, mintha évtizedek óta távol lennél édesanyjádtól és anélkül vágynád közelségét, hogy a neve vagy-arca tudatodban felmerüljön. Tudnod kell, melyik Buddhához vagy bodhiszattvához borulsz le és minden egyes pillanatban eltántoríthatatlanul ragaszkodnod kell a róla szóló tiszta gondolathoz.

Mivel a jelek nélküli / elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság megvalósítása ezen a leborulási gyakorlaton múlik, arra buzdítalak, hogy gondolkodj el az előző fejezetekben megfogalmazott alapfogalmakon. Alaposan megértsd ezt a gyakorlatot. Ha egy-két hónapos gondolkodás után sem érted, borulj le egy szobor vagy Buddha vagy bodhiszattva (főleg Sakyamuni Buddha, Avalokitevara Boshisattva és Mahāsthāmaprāpta Boshisattva) portréja előtt, bánd meg vétkeid és kérd áldásukat. Azt is meg kell fogadnod, hogy elfogadod és megtartod a Bódhiszattva-előírásokat és elkötelezed magad a bódhiszattva út mellett; számtalan érző lényt felszabadítasz. Ezt követően ülj le és figyelmesen olvasd el újra az előző bekezdést és a 4.3. fejezetet. Lelkiismeretes gyakorlással és alapos gondolkodással képesnek kell lenned arra, hogy megértsd ezt a gyakorlati módszert. Ha Buddha vagy Bodhisattva szobra vagy portréja nem áll rendelkezésre, csak borulj le egy üres helyen. Ami számít, az őszinteséged. Ezért kérlek, ne komolytalan hozzáállással, hanem teljes szívedből borulj le Buddhák vagy bodhiszattvák előtt.

Ha már jól átérzed a (gondolati) jelekre / elgondolásaidra való odafigyelést, gyakorolda a leborulást úgy, miközben tudatosan folyamatosan tudatodban tartod (emlékszel) Buddhára vagy a választott Bodhisattvára, de név és kép nélkül. Ha a Buddha gondolata még mindig homályos, próbálj inkább Buddhára (képére) gondolni. Ahogyan a fiatal szerelmesek éjjel-nappal vágyakoznak egymás után, amikor elszakadnak egymástól, elmélkedj azon, hogy Buddha formátlan és jel-nélküli (elgondolás-nélküli) Dharma-teste kitölti az űrt és mindent átjár. Vagy, gondolj a szívedben lakozó formátlan és elgondolt Dharma-testére (nem a fizikai szerv) és a tudatra, minden egyes pillanatban átérezve és megáldva. Ilyen az emlékezés és az éberség Buddha számára. A kínai "念" (nian) karakter az "éberségre" utal, mint a "Buddha-tudatosság" (念佛) kifejezésben, amelyet a "口" szájgyök nélkül írnak. Másképp írva (唸佛) Buddha nevének szóbeli éneklése lenne. Akkor kapcsolódhatsz Buddhához, ha a nevének éneklését vágyakozás éber tudat ereje hatja át; különben nem fogsz mentálisan kapcsolatba lépni vele és nem fogsz újjászületni az Tiszta Földön, függetlenül attól, hogy hány évet gyakorolsz.

Ha sok olvasás-, elmélkedés és gyakorlás után még mindig nem fogod fel a vágyakozás-, a gondolkodás-, vagy az emlékezés gondolatát, akkor leborulás közben próbáld Buddha előtti leborulás gondolatának "figyelését" és nézd meg, hogy tisztában vagy-e azzal, amelyik Buddhának vagy bodhiszattvának leborulsz. Csak nézd meg a leborulás gondolatát anélkül, hogy elejtenéd, vagy hogy Buddha neve felbukkanjon. Minden leborulás során "őrizd" ezt a gondolatot ügyelve arra, hogy észben tartsd és ne tűnjön el. Ha nem működik, van még egy másik módszer, amelyet kipróbálhatsz.

Tegyük fel, hogy általában Sákjamuni Buddha nevét recitálod, majd keress egy csendes helyet, ahol nyugodtan leülhetsz és gondolatban egyszer elmondgatod a "Sakyamuni Buddha"-t (vagy bármely általad választott Buddha vagy bodhiszattva nevét), miközben Buddhára gondolsz. A szavalás után folytasd a Buddha gondolatot és ne hagyd, hogy az eltűnjön. Tartsd meg a gondolatot, ameddig csak lehet, míg végül elhalványul a tudatodból. Abban a pillanatban, amikor ráébredsz, hogy a gondolat eltűnt, kezdd elölről, mondd el egyszer "Sakyamuni Buddát", miközben gondolsz rá. Ne mond el még egyszer, hanem tartsd szem előtt (emlékezetedben) a gondolatot, ameddig csak tudod. Ismételd meg ezt a folyamatot.

Ha jártasságot szereztél ebben, akkor reggel ülj le Buddha szobra vagy képe elé egy csendes és nyugodt helyen. Miután leültél, énekeld némán a "Sakyamuni Buddhát" (azt a nevet, amit korábban választottál), miközben gondolsz rá. Eközben nézz magadba, hogy lásd, mi történik a tudatodban, amikor a mentális recitáció véget ért és csak Buddha gondolata marad a tudatodban. Ismételd a folyamatot, miután megvizsgáltad a mentális állapotod. De ezúttal ne Buddha nevének mentális kimondásától indulj el. Ehelyett kezd onnan, amikor a "Sakyamuni Buddha" nevének kimondása véget ért. A kimondás utáni mentális állapot lényegében Buddha szem előtt tartásával / rá való emlékezéssel és reá vágyakozással fejeződik be, amit én Buddha érzékenységének nevezek. Borulj le Buddha elé ezzel a tiszta gondolattal. Ez az elgondolás-nélküli (jelnélküli) Buddha-tudatosság, amely a leborulással párosul.

Ennek a leborulási gyakorlatnak az elején nagy akaraterőt kell kifejtened, hogy elnyomd Buddha nevének vagy képének tudati megjelenését. Egy kis csúszás a koncentrációban és ezek máris felbukkannak. Annak ellenére, hogy fenn kell tartanod a teljes mentális elméllyülést, lazítsd el a tested és ne feszülj bele. Következetes napi gyakorlás után Buddha neve és képe fokozatosan megszűnik a felszínre kerülni. Alkalmanként előfordulhat, hogy Buddha nevének első szótagja még mindig előjön, amikor nem vagy teljesen összpontosított. Az egyetlen módja annak, hogy teljesen elvesd ezt a nevet, az, hogy minden reggel és este kitartóan, koncentrált tudatállapotban leborulj ha könyörtelen hajlamod is van a külső állapotok megragadására, ahelyett, hogy Buddha nevének hangjait-, a "Buddha" szót magát hallanád, mel ekkor gyakran képként jelenik meg a tudatban. Ez tulajdonképpen egy mélyen gyökerező-, megszokott hajlamnak köszönhető. Ahhoz, hogy megszabadulj ettől a szívós hajlamtól, gondold át mélyen, hogy sem a Buddha neve-, sem a "Buddha" szó nem az igazi Buddha. Egyes gyakorlóknak még alaposan át kell gondolniuk ezt az ülő meditáció során.

Rá kell mutatni arra, hogy az előrehaladásod ebben a Buddha-tudatosságon keresztüli Dharrna-kapu tökéletes elsajátítása érdekében történő gyakorlatban, vagyis az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlatában a sikeresség teljes mértékben attól függ, hogy meg tudod-e ragadni annak lényegét. El tudod-e magad kötelezni teljes mértékben a gyakorlás mellett. Elnézést kérek az unalmas és ismétlődő magyarázataimért. A elképzelt Buddha-tudatosság alapos megértése nélkül, következetes napi leborulási gyakorlással, lehetetlen megvalósítani ezt a Dharrna-kaput. Kivételt képeznek azok, akik felsőbbrendű képességűek, vagy már magas szintű jártassággal rendelkeznek a szamádhiban, mivel azonnal felvehetik ezt a módszert és erőfeszítés nélkül képesek megnyugodni a szükséges mentális állapotban.

Tehát, ha Te egy átlagos gyakorló vagy, kérlek, tartsd a leborulási gyakorlatot tíz-húsz percig minden reggel és este. Nemcsak a meditatív koncentráció erejét erősítied, hanem a karmikus akadályokat is el tudod távolítani. Ez a gyakorlat nem időigényes és összeegyeztethető a mai elfoglalt életmóddal. Ráadásul, amikor azt mondják, hogy Buddha nevének egy kimondása / recitációja annyi karmikus kihágást küszöböl ki, mint a homokszemek a Gangesz folyóban, az egypontos koncentrációval történő éeborulás kétségtelenül megtisztíthat számtalan karmikus vétséget.

A tiszta éberséggel történő leborulás egy nagyon hatékony módja annak, hogy kiépítsd a tudat meditatív koncentrációs erejét. És mivel a meditatív koncentráció ezen ereje mozgás közbeni gyakorlással érhető el, mire elsajátítod Buddha tiszta éberségét, tested és tudatod képes lesz fenntartani az éberséget minden szenzoros zavaró tényező ellenére.

Kiegészítő gyakorlat: ha még soha nem gyakoroltad Buddha éberségét nevének recitálásával és nem érted az elgondolás-nélküli éberség fogalmát, akkor először gyakorolnod kell Buddha nevének elmondását a napi tevékenységek mellett. Mondd gondolatban Buddha nevét és hallgasd meg a saját recitálásod. Ez segít csökkenteni a tudatod tartós megragadási hajlamát és eltávolítja a tudatod a mentális zavarokból. Készíthetsz egy kecses dallamot Buddha vagy a választott bodhiszattva nevével és végig énekelheted a dallamot gondolatban, miközben rá gondolsz. Ennek a dallamnak a tempója ne legyen élénk; minél elegánsabb és ünnepélyesebb, annál jobb. És a lehető leglassabban kell énekelni. Ezenkívül csak egy dallamot használjon néhány különböző dallam helyett. Győződj meg arról, hogy az, aki előtt leborul7sz, és akiről énekelsz, ugyanaz a Buddha vagy bodhiszattva legyen. Ne gyakorold Bhaisajyaguru Buddha előtti leborulást elgondolás-nélküli éberséggel miközben Avalokitevara Bodhisattva nevét recitálod. Ez annak biztosítására szolgál, hogy tudatod csak egyetlen Buddhára vagy bodhiszattvára irányuljon. Amikor Buddha nevét énekled, lassan és egyenletesen énekeld ahelyett, hogy minél többször próbáld énekelni. Figyeld a tudatod és nézd meg, hogy az türelmetlenné vagy nyugtalanná válik-e. Vizsgáld meg, hogy felmerülnek-e diszkurzív gondolatok és hogy Buddha gondolata jelen van-e vagy sem. Ha már gyakoroltad Buddha nevének felmondását vagy tisztában vagy a Buddha-tudatosság elvével, akkor a Buddha előtti leborulás gyakorlatára kell összpontosítanod az elgondolás-nélküli ébreséggel. Ekkor már nincs szükséged ennek a kiegészítő segédeszköznek az alkalmazására.

2. LÉPÉS. Gyakorold minden reggel és este következetesen a Buddha előtti leborulást, elgondolás-nélküli éberséggel tíz-húsz percig.

Naponta ne gyakorolj két órát, és ne hagyj ki két napot sem. Mint egy csónakban való evezés, folytatnod kell, különben a csónak visszasodródik. A leborulás gyakorlatának időtartama növelhető, de nem rövidíthető. Máskor, amikor nem gyakorolsz leborulást, tartsd tudatodban Buddha nevét. Egy idő után szétszórt tudatod fokozatosan lenyugszik és uralni fogod azt. Míg azonban a leborulás során egyre kevesebb a diszkurzív gondolat és többé nem merül fel Buddha neve sem, észre fogod venni, hogy még mindig könnyen elvonják a figyelmedet olyan hangok, mint a telefoncsörgés, ajtócsengő, emberek hangja, a tévéből és a zenéből származó zajok vagy a kutyák ugatása... Amikor bármilyen hang hallótávolságon belülre kerül, a tudatod azonnal hozzátapad és azonnal egy végtelen gondolatsort generál. Amíg a jelenlegi leborulás véget nem ér és készen állsz a következő megkezdésére, akkor eszedbe jut, hogy újra kialakítsd Buddha elgondolás-nélküli éberséged. Ne érezd magad csalódottnak. Ez elkerülhetetlen a kezdőknél. Ha határozottan és következetes napi leborulási gyakorlattal párosul a Buddha elgondolás-nélküli ébersége, kiegészítve Buddha nevének javításával (akik már jártasak Buddha nevének felolvasásában, inkább a nap folyamán gyakorolják a Buddha teljességét), idővel legyőzöd ezt a problémát. .

A Buddha előtti leborulás következetes napi gyakorlásával az elgondolás-nélküli éberség kíséretében - amelyet folyamatos Buddha-tudatosság vagy Buddha nevének néma recitálása egészít ki a nap hátralévő részében - a tudat megragadó hajlama csökkenni fog, míg végül képes leszel egypontos koncentrációra a külső hangok ellenére elgondolt éberséggel leborulva Buddha előtt. Ez a képesség jelzi a meditatív koncentráció szintjének elmélyülését és azt, hogy hat érzéki képesség közül ötöt – a hallási, szaglási, ízlelési, tapintási és mentális képességeket – ellenőrzés alá vontad. A vizuális képességet és a vizuális tudatosságot azonban nagyon nehéz megfékezni. Például gyakran megragadsz egy apró koszt-, hajszálat vagy néhány apró tárgyat a padlón a gyakorlat során. Minden alkalommal, amikor leborulsz, nem tudsz nem egy pillantást vetni ezekre, bár nagyon jól tudod, hogy tudatod Buddha tiszta gondolatára kell összpontosítanod. Ez a fajta kitartó szokás valójában sokkal finomabb, mint a megragadás más formái. Mégis nagyon nehéz leküzdeni, mivel ez a vizuális képesség megrögzött-, megszokott késztetése, amely kezdetlen idők óta felhalmozódott, képtelen vagy leküzdeni a meditatív koncentráció jelenlegi ereje miatt. Az egyetlen módja annak, hogy megbirkózz ezzel, ha behunyod a szemed, így nem nézed a környezeted. Majd kinyithatod a szemed, ha a meditatív koncentrációja elért egy magasabb szintet. Amikor be kell csuknod a szemed, hogy leküzd a szemek állandó ragaszkodásának késztetéseit, készen állsz a 3. lépésre.

3. LÉPÉS. Leborulás elgondolás-nélküli éberséggel, csukott szemmel.

Ha becsukod a szemed a leborulás alatt, elgondolás-nélküli éberséged fenntartva, segít leküzdeni a szemek tartós késztető szokását, hogy látni akarnak. Így sokkal könnyebbé válik a tudat összpontosított állapotban való tartása. Így a meditatív koncentráció ereje gyorsan növekedhet. Ezenkívül, Buddháról való gondolatod sokkal tisztább lesz, ha becsukod a szemed. Néhány ember hajlamos szédülni, amikor csukott szemmel leborul. Ha ezt tapasztalod, inkább derítsd ki szédülés okát ahelyett, hogy feladd ezt a gyakorlási szakaszt, mert ez a leghatékonyabb módja a meditatív koncentráció fokozásának. Egyébként a szédülés gyakori okai a következők lehetnek:

    1. Dezorientáció: Ha szédülsz irányvesztés következtében, emlékeztesd magad a következő módon a leborulás gyakorlata előtt: "Buddhának nincs sem fizikai teste, sem jellegzetes jegyei. Dharma-teste mindent áthat. A Buddha a tudatomban van. A szobor vagy a képe, amit nézek, nem Ő, hanem csupán egy szimbólum és egy eszköz, amelyre támaszkodhatok". Ezért nem szükséges megbizonyosodni arról, hogy a tested továbbra is leborul egy adott irányba. Nem számít, ha a tested fokozatosan irányt változtat, vagy akár ha háttal a Buddha-szobor felé fordulsz. Amikor megszűnik a mentális irányrögzítés, a szédülés elmúlik ha csukott szemmel leborulsz.

    2. Helytelen testtartás: Amikor lehajolsz, ügyelj arra, hogy a fejed ne legyen alacsonyabban, mint a teste többi része (ez nem vonatkozik azokra az emberekre, akiknél nem jelentkezik szédülés). Mint amikor befejezed a leborulást és felemeled a tested, tartsd a fejed picivel a test többi része felett. A test hajlítása és a fej leengedése miatt vér folyik a fejedbe és ez szédülést okoz, amikor a vér visszatér a testbe, amikor hirtelen felemelkedsz. A szédülés másik oka az, hogy a feneked magasabban van, mint a test többi része, amikor a feje hozzáér a talajhoz.

    3. Túlsúly: A túlsúlyos embereknek körülbelül 20 cm vastag párnát kell használniuk. Leborulás közben azért, hogy az tartsa a lábfejüket és térdüket a talajon. Fejük, tenyerük és könyökük pedig a párnára támaszkodik. Ez enyhíti a szédülést azáltal, hogy megakadályozza, hogy a vér a fejbe rohanjon.

Ha nem szédülsz amikor csukott szemmel leborulsz, folytathatod a gyakorlatot. A következetes és koncentrált napi gyakorlat során megszűnik a megragadás külsőségeken és sokkal gyorsabban haladsz, mint az előző szakaszokban. Ritkán fog Buddha neve felbukkanni a tudatban.

4. LÉPÉS. Kerüld a légzés szabályozását.

Az előző szakasz nehézségeinek leküzdése után rá fogsz jönni, hogy miközben tudatod már nem ragad meg egyetlen érzékszervi tárgyat sem, a légzéses kissé nehezített. Eközben a tudat valamiféle tárgy megragadására vágyik. Amikor mind az öt érzéki képességet (látás, hallás, szaglás, ízlelés és mentális) visszatartod azok rögzült szokásaitól, a tudat megragadja a test légzési folyamatát. Előfordulhat, hogy öntudatlanul szabályozni kezdi a légzést leborulás közben. Ezt először nem veszed észre és általában néhány hétbe telik, mire észreveszi a torkában jelentkező kellemetlen érzést, a légzési nehézséget. Ha tudatában vagy ennek a problémának, győződj meg arról, hogy öntudatlanul nem irányítod a légzésed. Azok számára, akiknek az öntudatlan légzésszabályozása olyan súlyos, hogy az torokirritációhoz vezet, egy ideig szájon keresztül lélegezzenek mielőtt visszaváltanak az orron keresztüli légzésre. Azok az emberek, akik ezt az állapotot tapasztalják, általában ugyanúgy szabályozzák a légzésüket, amikor napközben csendben éneklik Buddha nevét, ezért ügyelj erre a gyakorlat során. A 4. lépés akkor fejeződik be, amikor a tudat már nem ragaszkodik semmilyen érzékszervi tárgyhoz. Azok a gyakorlók, akiket nem zavar a légzésszabályozás, közvetlenül a következő szakaszba léphetnek.

5. LÉPÉS: Egyhegyű koncentráció elérése a leborulás során, csukott szemmel, elgodolás-nélküli éberséggel

Most végre leborulhatsz Buddha előtt, kevésbé figyelemre méltó éberséggel, egyhegyű összpontosítással és csukott szemmel. Buddha tiszta gondolata világos és határozott és többé nem ragaszkodsz semmilyen vizuális formához, hanghoz, szaghoz, ízhez, érintéshez vagy tárgyhoz. De légy önelégült. Légy továbbra is szorgalmas a leborulási gyakorlatban és az idő hátralévő részében tartsa a Buddha nevének recitálás gyakorlatát, hogy tovább javítsd jártasságod. Kitartó gyakorlással a tiszta Buddha-gondolat (Buddhára való emlékezés) megszakítás nélkül folytatódik és egyértelműen jelen lesz anélkül, hogy tudatosan vissza kellene tartania a tudatot az egypontos összpontosítás fenntartásához. Amikor leborulsz, kipihentnek és felfrissültnek érzed magad, nem pedig feszültnek és nyugtalannak. Azok a gyakorlók, akik évek óta gyakorolják a légzés-számlálást meditációjuk közben, rájönnek arra, hogy a Buddha előtti leborulás során "egy folytonos tiszta gondolatban maradás" nem jelent semmit, nem különbözik a "számlálástól, amíg nincs mit számolni; csak egy folyamatos gondolatot hagyunk hátra" – a légzésszámlálással elért mentális elméllyülés állapota.

Mostanra abszolút bizalommal fogsz rendelkezni ebben a Dharma-kapuban és megtapasztalhatod azt a mentális állapotot, amikor a diszkurzív gondolatoktól mentes vagy miközben leborulsz Buddha előtt, éber koncentrációban. Erre gondoltam, amikor az előző fejezetben úgy fogalmaztam, hogy azok számára, akik ebbe az állapotba kerültek, ez a folyamatos egypontos koncentrációban való tartózkodás. Annak ellenére, hogy eléred ezt a szakaszt, mindennapi tevékenységed mellett folytatnod kell Buddha nevének mentális recitálását. Ne aggódjon, ha recitálásod jelentősen lelassult, mivel ez a mentális elméllyülés állapotát tükrözi és a meditatív koncentráció fokozott erejének a jele. Még akkor is, ha néha annyira ellazultnak érzed magat, hogy el akarod hagyni a mentális szavalást, folytasd a recitációt miközben a Buddha gondolatát tartod fenn. Ami azokat a gyakorlókat illeti, akik már korábban is gyakorolták a Buddha-tudatosságot a recitáció gyakorlatában, nincs szükségük erre a gyakorlatra. Folyamatosan emlékeztesd magat arra, hogy egész nap figyelj Buddhára anélkül, hogy bármilyen formára hagyatkoznál, beleértve a Buddha nevét is.

6. LÉPÉS: Leborulás Buddha előtt elgondolás-nélküli éberséggel és nyitott szemmel

Mára már fel kellett építened a koncentrációd és le kellett győznöd a szem megragadási hajlamát akkor, amikor a szemed nyitva van. Ugyanúgy, mint fentebb, borulj le Buddha előtt tíz-húsz percig minden reggel és este. Nyitott szemmel tartsd fenn folyamatosan Buddha gondolatát, miközben leborulsz. Eleinte még mindig elterelhetik a figyelmed a vizuális objektumok. Előfordulhat, hogy Buddha képe megjelenhet, amikor meglátod magad előtt a Buddha-szobrot, vagy néha kénytelen leszel egy pillantást vetni a a különböző tárgyakra; egy hajszálra, szöszre vagy néhány mintára a talajon. Amikor ez megtörténik, gyűjtsd össze a tudatod és irányítsd figyelmedet arra, hogy a tiszta gondolat megtört-e vagy sem. Hozd vissza, vond vissza a szemed fókuszpontját minden vizuális objektumtól. Más szóval, miközben a szemed még lát, lágy marad és a látómező enyhén homályos. Irányítsd tudatod befelé és gondolj Buddha Dharma-testére, amely az elmédben lakozik. Minden figyelmed a leborulásra és az éberség fenntartására összpontosítsd és mindeközben figyeld meg, hogy a tiszta gondolat kedves és megkülönböztethető-e. Gyakorolj szorgalmasan és következetesen minden nap íly módon. Tartsd vissza mentális fókuszodat a szétszóródástól. Idővel képes leszel leborulni Buddha előtt egyhegű elméllüléssel és nem veszel tudomást arról, mi kerül látómeződbe vagy hallótávolságodon belülre. Mivel a hat érzéktárgy már nem akadályozza és nem zavarja leborulási gyakorlatodat vagy éberséged, leborulásod üteme természetesen kissé felgyorsul, ahogy közeledsz e Dharma-kapu megvalósításához.

7. LÉPÉS: Buddha elgondolás-nélküli éber megfigyelése a mindennapi tevékenység során

Ha nem akarsz leborulni Buddha előtt jelentős éberséggel, amelyet nem vonnak el semmilyen érzéki tárgyak (formák, hangok, parancsok, ízek, tapintható tárgyak és mentális jelenségek) nyugodtan és ellazulva, cseréld ki a kiegészítő mentális recitálás gyakorlatát az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságra a mindennapi tevékenységed melletté. Más szóval, gyakorlatilag az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot gyakorolod egész nap. Annak a Buddhának, akivel a elgondolt éberséget gyakorolod, ugyanaznak kell lennie, mint aki előtt leborulsz a reggeli és esti gyakorlat során. Ne borulj le Sákjamuni Buddha elé, és ezalatt ne tartsd Avalokitesvara Bodhiszattvát a tudatodban mert így a meditatív koncentráció leáll, vagy akár vissza is fejlődhet. Nem szabad emlékeznde Sákjamuni Buddhára sem, míg máskor Amitabha Buddhára gondolsz, vagy vele gyakorolsz. Arra a Buddhára vagy bodhiszattvára kell koncentrálnod, akit választottál, amikor először elkezdted ezt a gyakorlatot. Ragaszkodnod kell ezen Buddha (vagy bodhiszattva) tiszta, világos és határozott gondolatának megőrzéséhez, amelyhez a mindennapi folyamatosan leborulsz; név-, hang vagy kép felidézése nélkül. Ez az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság, ami Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapujának elemi gyakorlása a tökéletes elsajátítás érdekében a Buddha-tudatosságon keresztül. Minden bizonnyal elérhető az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság ilyen szintje Buddha nevének recitálásával, de csak akkor, ha elegendő és megfelelő tudással rendelkezel a szamádhi képzésről és megfelelő szintű a koncentrációd. Kivéve néhány embert, akiknek bőséges egészséges gyökerei-, tehetetlensége és megfelelő állapota van. Ritkán lehet elérni ezt a szakaszt csupán a név recitálásával.

Ezen a ponton szinte véghezvitted az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot. Ápold a nehezen megszerzett képességeid. Ne engedd, hogy tudatod féktelen legyen és ne térj vissza a recitálás gyakorlatához. Csakúgy, mint azok, akik gyakorolják a recitálást, elkerülhetetlen, hogy időről-időre elveszítsék a Buddha gondolatát a mindennapok sodrában. Mindazonáltal, ha évtizedek óta tanultad a Buddhadharmát anélkül, hogy jelentős előrelépés történt volna, akkor ebbe a szakaszba érve rá kellett jönnöd, milyen szerencsés vagy, hogy rátaláltál erre a módszerre. Miután megtapasztaltad ennek a Dharma-kapunak a csodálatos előnyeit, nem fogsz visszalépni tőle, hanem folyamatosan emlékezteted magad arra, hogy napközben is műveld Buddha éberségét. Normális, ha beszélgetés közben elveszíted az éberséget, miközben meg kell hallgatnod másokat. Sőt, érdemes lehet ideiglenesen felhagyni a tudati éberséggel, ha személyes vagy üzleti ügyeken gondolkodsz. És ha a hivatásod vagy munkád potenciálisan veszélyes, akkor teljes figyelmet kell fordítanod a munkádra, ahelyett, hogy a Buddha-tudatosság véghezvitelét művelnéd. Minden este elalvás előtt nyugodtan gyakorolhatod az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot, miközben kényelmesen fekszel az ágyban és hagyod, hogy elaludj. Felhívom a figyelmed, hogy annak ellenére, hogy elérted ezt a szakaszt, folytasd az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlását leborulások során minden reggel és este, a tudatod egyhegyű összpontosításával. Ebben a szakaszban a gyakorlat akkor ér célt, ha éber állapotának nagy részében meg tudod őrizni azt.

Ennek a szakasznak a teljesítése erős Dharma-örömmel jár. Ha több mint két hónapot vesz igénybe ezen szakasz beteljesítése, a Dharrna-öröm valamivel gyengébb lesz. Általánosságban elmondható, hogy minél tovább tart ennek a szakasznak az elérése, annál gyengébbnek érződik majd a Dharma-öröm; ha hat hónapnál vagy tovább tart, akkor alig részesülsz majd Dharrna-örömben, bár a megszerzett készségszint ugyanaz. Mindazonáltal, még ha gyorsan elérted is ezt a Dharma-kaput, az általad érzett intenzív Dharma-öröm fokozatosan elmúlik, ahogy megszokod. Ezért ne aggódj emiatt, ha megtörténik.

B. LÉPÉS. Végezz leborulásokat több Buddhához és Bodhiszattvához

Ennek a szakasznak az elején továbbra is végezz leborulásokat az általad választott Buddhának vagy Bodhiszattvának minden alkalommal. A leborulást ismételten Buddha utáni vágyakozásnak kell kísérnie nevének és képmásának tudati felidézése nélkül. A nap hátralévő részében mindennapi tevékenység mellett ügyelj a választott Buddhára vagy bodhiszattvára. Az esti leborulás során borulj le több Buddhának vagy bodhiattvának. Mielőtt elkezdenéd, válassz ki három-hat Buddhát vagy bodhiszattvát és rendezd őket rögzített sorrendbe. Ökölszabályként a Buddháknak a bódhiszattvák elé kell kerülniük. Ezenkívül a listán az elsőnek Buddha Sákjamuninak kell lennie, mert ezen a világon minden buddhista gyakorló az Ő tanítványa és miatta tudod művelni a Dharmát. Ezért, hogy hálát adsz bölcsességünk forrásának, először le kell borulnod a Magasztos, Sákjamuni Buddha előtt. Sakyamuni Buddha után szabadon választhat további két-öt Buddhát vagy bodhiszattvát.

A leborulás sorrendjének felállítása után többé nem szabad azt megváltoztatnod. Elkezdesz leborulni ezen a Buddhák és hodhiszattvák előtt az esti gyakorlásod során, határozott éberség megtartásával párhuzamosan. Tíz-húsz percen belül minden Buddhához vagy bodhiszattvához borulj le háromszor. Ha az idő lejárt mielőtt befejezted volna a leborulást, lassan hajtsd végre az összes leborulást a beállított sorrend szerint. Ha olyan Buddhákat vagy bodhiszattvákat választasz, akikkel rokonságot érzel, válassz legalább hármat, de legfeljebb hatot. Ennek a képzésnek a hatékonysága korlátozott, ha háromnál kevesebb Buddhához vagy bodhiszattvához borulsz le. Másrészt, ha hatnál többet választasz, az gyakorlásod kontraproduktív, mivel a tudatodnak túlságosan oda kellene figyelnie a leborulás sorrendjére és emiatt könnyen elterelődik.

Ennek a módszernek az a célja, hogy tudatod érzékenyebbé és élesebbé tedd. Ne csak a szavak nélküli gondolatok (huatou) megkülönböztetésének képességét sajátítsd el, hanem a "meditatív szemlélődés" (kontempláció) képességét is a Chan elmélkedés közben.

Az esti leborulás során - mint mindig -, a Buddhákról és a bodhiszattvákról való tiszta gondolatot kell fenntartanod a tudatodban, nevek-, képek vagy hangok felmerülése nélkül. Ugyanakkor képesnek kell lenned egyértelműen megkülönböztetni minden egyes leborulás során, mi Sakyamuni Buddha gondolata-, mi Buddha Amitabha-, Avalokitevara vagy Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva gondolata. Ezenkívül képesnek kell lenned arra, hogy egyértelműen azonosítsa a különbségeket az előző és a következő gondolat jellemzője között.

Amikor először belépsz ebbe az állapotba, reggel le kell borulnod a kiválasztott Buddhához vagy bodhiszattvához és csak este lehet több Buddhának és bodhiszattvának leborulnod. Ez azért van, mert amikor először végrehajtottad a 7. lépést, tudatod meditatív koncentrációjának ereje még nem stabil és szilárd. Emiatt, amikor először léptél be ezen szakaszba, továbbra is minden reggel a leborulási gyakorlatra kell támaszkodnod. Meg kell erősítened a kiegészítő buddha-tudatosság gyakorlatod, amelyet a nap többi részében végzel. Ha nem reggel és este kezded el azonnal több Buddha előtt leborulni, akkor a koncentrációd szintje alábbhagyhat. Ezért azt javaslom, hogy reggel továbbra is borulj le egy Buddha előtt, hogy az egyhegyű éberség révén fokozni tudd a mozgás közbeni koncentrációd szintjét. Ez biztosítja a töretlen, elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyors elérését a mindennapi életben.

Gyakorolj így két-négy hétig, amíg el nem éred azt a pontot, hogy minél aktívabb vagy fizikailag, annál tisztábbá válik a Buddhával kapcsolatos, elgondolás-nélküli figyelmed. Ezután reggel és este is leborulhatsz több Buddhának és bodhiszattvának. A sorrendnek ugyanannak kell lennie a reggeli és az esti gyakorlás során is és a Buddhának vagy bodnisattvának, akivel a mindennapi életben az elgondolás-nélküli éberséget gyakorolod, szintén ugyanazoknak kell maradniuk. Ha gyakori változtatásokat hajtasz végre a döntéseiben az erősen hátrányos lesz a gyakorlásodra.

Ha több Buddha előtt borulsz le, mindegyikük előtt borulj le háromszor. Se többször, se kevesebbszer. Több mint háromszor nem lehet egyértelműen megkülönböztetni a gondolatok közötti különbségeket. Kevesebb, mint háromszor pedig tudatod könnyen elterelődik és annak koncentrációja nem tud elmélyülni. Először hajlamos leszel megfeledkezni arról, hogy hányszor borultál már le. Összetévesztheted az első leborulást a másodikkal, vagy a harmadik leborulást a másodikkal. Ha zavarodott, bizonytalan vagy az általad végzett leborulások számával kapcsolatban, akkor csak azt vedd figyelembe, amit abban a pillanatban helyesnek hiszel. Nem kell úgy érezned, hogy elfelejted a leborulás számát. Maga a kétség és önmagaddal szembeni szemrehányás csak aláássa a gyakorlatot.

Emellett a "leborulások száma" egy olyan fogalom, amely a fizikai test létezésén és annak működésén alapul. Mégis, a tested és annak tevékenysége csupán a tudatod edzésének eszköze. Mindaddig, amíg képes vagy arra trenírozni tudatod, hogy egyetlen tiszta gondolatra koncentráljon és finom különbségeket legyen képes tenni, addig nem számít, hogy igaza van-e abban, hogy hányszor borultál le. Mi az, hogy képes vagy megkülönböztetni a gondolatokat? Ha elvesztetted a leborult alkalmak számát, csak annyit kell tened, hogy azonnal dönts egy számról, amelyet pillanatnyilag helyesnek tartasz és folytasd onnan a leborulást. Ne hagyd, hogy az önkritika érzése befolyásolja a folyamatban lévő gyakorlatot.

Amikor mentálisan követed nyomon a leborulások számát, sem az "egy, kettő, három" számok képének, sem hangjának nem szabad megjelennie a tudatodban. Ezen túlmenően, legyen egy kedves vágyad, hogy hányszor borultál le, valamint melyik Buddha előtt. Miután háromszor leborultál egy Buddha vagy bodhiszattva előtt, nem szabad felmerülnie olyan gondolatnak, hogy "Mahászthāmaprāpta Bodhisattva előtt leborulok". Anélkül, hogy a Buddha neve vagy a leborulások száma felmerülne a tudatodban, közvetlenül a következő Buddha vagy bodhiszattva tiszta gondolatára kell váltanod. Tudnod kell, hogy ez az első leborulás. Más szavakkal, a Buddha vagy a bodhiszattva gondolata világosan és jellegzetesen létezik azzal a "tudással", hogy "ez az első leborulás". Kitartó gyakorlással világosan meg tudod majd különböztetni, melyik Buddhához vagy hodhiszattvához borulsz le most és hányszor borultál már le előtte. Továbbá, ahogy a jártasságod méllyül, képes leszel egyértelműen megkülönböztetni az előző Buddha gondolatát a következő Buddha gondolatától.

9. LÉPÉS: Ne keresd messziről a "Buddhát"

A 8. lépés befejezése után már jól tudod, hogy hamarosan eléred a elképzelt Buddha-tudatosság Dharma-kapuját. Ennek az izgalmas kilátásnak ellenére ne engedd, hogy az önelégültség - vagy ami még rosszabb -, az önhittség eluralkodjon rajtad. Amikor eltelsz az önelégültséggel, abbahagyod a leborulás gyakorlatát, ennek következtében pedig a meditatív koncentrációd szintje stagnálni fog. Létfontosságú annak megértése, hogy a mozgás közbeni koncentráció ereje csak elmélyül az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság és a leborulás gyakorlásával párhuzamosan. Amikor "elfogytál az önelégültségtől", ha hagyod, hogy a gyakorlatod ellankadjon, a meditatív koncentráció ereje biztosan csökkenni fog. Hacsak nem vagy éles képességű, aki már világkorszakok óta (eon) óta műveli a samdhit, vagy ha a meditatív koncentráció ereje már meghaladta ezt a szintet. Ezért minden reggel és este lelkiismeretesen folytasd leborulásodat.

Az önhittség viszont "a megkülönböztetés tudatát" hozza létre, ami alatt azt értem, hogy mások fölé fogod helyezni magad és úgy gondolod majd, hogy mindenkinek követnie kell a példádat. Ezt a megkülönböztető mentalitást hordozva büszkén fogsz bánni másokkal és kimaradsz a Dharma-művelés előnyeiből. Ezért, amikor eléred ezt a szakaszt, nagyon fontos az önelégültség, az önhittség és a büszke tudat megszüntetése. Folytasd komolyan a gyakorlatot, úgy, mint korábban. Javítsd jártasságod és tudatod tisztábbá és nyugodtabbá válik. Végül a Buddha elgodolás-nélküli ébersége tisztán, egyértelműen és erőfeszítés nélkül megmarad a tudatodban a reggeli és esti leborulások gyakorlata során. Valamint, az egyik Buddha és a másik Buddha előtti leborulás gondolata között is jó különbséget tehetsz. Leborulás közben ellazult és nyugodt vagy és soha nem felejted el, hányszor borultál le. A számok már nem ragadnak a tudatodba képek vagy hangok formájában. Ezen túlmenően, hektikus életed során bármikor és bármilyen körülmények között könnyedén meg tudod őrizni az elgondolás-nélküli éberséget. Spontán és erőfeszítés nélkül maradhatsz az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságban még akkor is, ha beszélsz, személyes vagy üzleti ügyeket intézel, vagy valamin gondolkodsz.

Ebben a szakaszban a tudatod koncentrált és világos. Meg vagy győződve arról, hogy a "Buddha" ebben a tudatban és testben van. Ahogy a mondás tartja: "Ne keresd Buddhát messze a Keselyűcsúcstól, a Keselyűcsúcs nem más, mint a tudat". Rájössz, hogy Buddha elgondolás-nélküli éberség gondolata valójában egy befelé irányuló keresés. Ha Sákjamuni Buddha után vágysz, akkor úgy érzed, hogy valójában ő jár a saját elmédben s még csak egy hajszálra sem vagy tőle. Ez egy felismerés, amelyhez eljutsz, függetlenül attól, hogy melyik Buddhára vagy bódhiszattvára gondolsz.

Mostanra már, amikor az utcán sétálsz, akár kutyát, akár embert nézel, mindketten Buddhák számodra. Bármi is megjelenik, az nem más, mint Buddha gondolata, bár Buddhának nincs neve, hangja vagy képe. Hasonlóképpen, bármit is hallasz a nap folyamán, az Buddha hívása, még akkor is, ha Buddha nevének hangja nem jelenik meg a tudatodban. Az Amitabha Szútra a következő leírást tartalmazza a Végső Boldogság Tiszta Földjéről: "...ha lágy szél fúj, az ékköves fák és drágakövekkel díszített hálók finom és csodálatos hangokat adnak ki... Mindazok, akik hallják ezeket a hangokat, természetesen előhozzák szívükben Buddha éberségét-, Dharma éberségét és a Szangha éberségét..." Amit most tapasztalsz, nem különbözik a fenti leírástól. Annak ellenére, hogy nincsenek ékköves fák vagy drágaköves hálók, amelyek finom és csodálatos hangokat adnak ki ebben az öt zavaros világban, amelyet "türelmes kitartásnak" neveznek, a Dharmia-kaput a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátítás érdekében fejlesztve spontán módon képes vagy bármilyen zaj hallatán előhozni Buddha éberségét. Nincsenek olyan gondolatok, amelyek ne Buddha ébersége lennének.

A gyakorlás ezen szakaszában tapasztalt Dharma-öröm a legintenzívebb. Az a gyakorló, aki a legnagyobb erőfeszítéssel hat héten belül elérte ezt a szintet, olyan Oharma-örömöt él át, amely annyira intenzív, hogy elragadtatva érzi magát. Lelkesen bátorít mindenkit akivel csak találkozik, hogy gyakorolja ezt a Dharrna-kaput és együttérzésből azt kívánja, hogy mindenki beléphessen a Csak-tudat Tiszta Földjére, vagy, újjászülethessen Buddhák tiszta földjén ezen a Dharma-kapun keresztül. Ellentétben a hétköznapi buddhista tanulókkal, akik gyakran bizonytalannak érzik magukat, vagy elakadnak a művelésükben, ő teljes bizonyossággal tudja, hogy újjászülethet a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Másrészt, ha eredetileg Chan-gyakorló voltál, akkor ebbe a szakaszba érve elsajátítod a "huatou" meditatív szemlélésének képességét. Más szóval, a "kapu-nélküli kapu" közvetlenül előtted van. Ennek a teljesítménynek nagyon örülve azt kívánod, hogy minden buddhista tanítvány a jeles Buddha-tudatosságon keresztül is elérje a kapu nélküli kaput.

Mivel általában körülbelül három teljes hónap kell ahhoz, hogy egy átlagos gyakorló elérje a 9. lépést, a Dharma-öröm által tapasztalt érzés általában kevésbé intenzív. Kellő körültekintés nélkül négy-öt hónapba, vagy akár évekbe is telhet, mire valaki eléri ezt a Dharma-kaput. De még egy tompább képességű gyakorló is képes hat hónapon belül szorgalmas gyakorlással eljutni erre a szintre, de a Dharrna-öröm érzése meglehetősen gyenge lesz.

Kérlek, vedd figyelembe, hogy nem szabad kihagynod a szükséges lépéseket és szakaszokat a gyakorlásban csak azért, hogy felgyorsítsd a fejlődésed. A Dharma-örömhöz sem szabad kötődni. Ellenkező esetben döbbenten fogod tapasztalni, hogy a tapasztalás iránti türelmetlenség és a Dharma-örömhöz való ragaszkodás csak késlelteti, nem pedig felgyorsítja fejlődésed. Mindenesetre az általad átélt Dharma-öröm csupán érzékelt érzelem. A lottón nyert extázishoz hasonlóan a kezdeti lelkesedés is elkerülhetetlenül és fokozatosan elmúlik, mivel a természete inkább átmeneti, semmint örökkévaló boldogságot jelent; a művelést ne a Dharma-öröm vágya motiválja! Inkább a végső megszabadulás elérését tűzd ki célodnak, mivel ez egy olyan cél, amely mindenképp, közvetlenül elősegíti gyakorlásodat.

10. LÉPÉS: Meditatív koncentráció fejlesztése a mozgásban és csendben is

Bár már elsajátítottad az elképzelés-nélküli Buddha éberségét, kérlek, ne légy elégedett az eredményeddel. Alapos önvizsgálat után észre fogod venni, hogy a Buddha tiszta gondolata homályosabb, amikor gondolkodsz vagy beszélsz. Ez orvosolható, ha a beszélgetés és gondokodás során egyenlő figyelmet fordítunk a belső elméllyülésre és a külső belátásra. Minél jobban tudsz egyenlő figyelmet fordítani mindkettőre, annál tisztább a Buddha tiszta gondolata. Ennek eléréséhez a napi kétszeri leboruláson, valamint a napközbeni elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság fenntartásán kívül csoportos gyakorlatokon is részt kell venned,ahol megfigyeled az éberséget miközben Buddha nevét hangosan recitálod, amíg az éberséget nem befolyásolja a szóbeli recitáció és a tisztaság állapotában egységessé válik vele (ezt otthon is lehet gyakorolni). Ezen felül minden nap gyakorold az ülőmeditációt egy órán keresztül, amely alatt tudatod Buddha-tudatosságba rendeződik anélkül, hogy hagynád eltompulni és megfigyelheted, hogyan változik durvából finomra. Ezt a két gyakorlatot arra tervezték, hogy erősítse a meditatív koncentráció erejét a nyugalomban, a már meglévő belső koncentráció ereje alapján. Minden buddhista gyakorlónak, aki gyorsan "be akar lépni az ösvényre", fel kell vennie a szamádhi képzés e két különböző módját.

Ha arra törekszel, hogy elérd a Buddha-tudatosság Sarmadhi-t és megvalósítsd a Csak-tudat Tiszta Földet, akkor az elgondolás-nélküli éber figyelem mindennapi mozgásos gyakorlatát is ki kell egészítened egy napi elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság ülőmeditációval. Ennek az az oka, hogy a szamádhi sajátos tulajdonságait ülőmeditációval kell művelni. A meditációs gyakorlat során, ha kevesebb Buddha-tudatosságra van szükség, miközben tested szilárdan és mozdulatlanul tartod, megfékezed mind a hat érzékszervi képességed és azt gondolod, hogy így egy folyamatos tisztaságban időzöl. Ha ezt a gyakorlatot napi rutinként tudod fenntartani, akkor belépsz a szamádhiba, miután a hajlamaid okozta (mentális) akadályaidat megszüntetted.

A 10. lépés befejeztével bármikor éberen megfigyelheted Buddha elgondolás-nélküli éberségének tiszta gondolatát függetlenül attól, hogy csendben vagy mozgásban vagy. A tehéntereléshez hasonlóan a tehenek teljes háziasítása után azok a pásztoruk utasításait fogják követni. Ezért hirtelen rájössz, hogy "a(z) [egy tárgy] tudatosságának első hirtelen előfordulása”, amelyet a szentírások írnak le. Noha ez az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság tökéletes elsajátítását jelzi - amit elértél -, az pusztán Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapujénak tökéletes megvalósításához vezető gyakorlat a Buddha-tudatosság által.

Az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság elsajátítása után, ha Buddhák bármely tiszta földjén kívánnál újjászületni, nem kell mást tenned, mint recitálni Buddha nevét a képe vagy szobra előtt, miközben a Négy Nagy Fogadalomra gondolsz, valamint annak az adott Buddhának a konkrét fogadalmát, akinek a tiszta földjén újjászületni szeretnél. Például, ha az újjászületést Amitabha Végső Boldogság Tiszta Földjén keresed akkor a negyvennyolc konkrét fogadalma között gondoldon kell arra vagy azokra, amelyek megfelelnek a sajátodnak is. Ha Bhaisajyaguru Buddha Lapis Lazuli Fény Tiszta Földjén, keleten szeretnél ujjászületni, tartsd szem előtt az Ő tizenkét konkrét fogadalma közül azokat, amelyek megfelelnek a sajátodnak is. Ezen felül, az életed végén, szenteld mindennapi gyakorlatod erényeit azon a Buddha-földön való újjászületésnek. Minden máskor koncentrálj a Buddha utáni vágyakozásra, akinek a tiszta földjén újjászületni akarsz. Életed végén megtapasztalod Őt és hét nappal később megjelenik a fogadásodkor, kézen fog és biztos lehetsz abban hogy békésen, félelem nélkül érkezel a Tiszta Földre. Ez igazából a Tiszta Föld gyakorlóinak álma, akik gyakorolják a Buddha-tudatosságot.

Miután biztosítottad újjászületésed Buddha Tiszta Földjén azáltal, hogy zavaró gondolatok nélküli egypontos koncentrációt értél el, szeretnéd továbbfejleszteni a Buddhadharma művelését ebben az életben, majd meg kell hosszabbítanod a meditáció gyakorlásának óráit és mélyebbre kell menned a Dharma-kapuban a tökéletes elsajátítás a Buddha-tudatosság révén. Jó gyökereid és szorgalmad mélységétől függően fokozatosan elérheted a felszabadulás különböző állapotait a Nagy Surangama Szamádhiban és a Buddha-tudatosság számos fajtáját, amelyeknek a csodáit nem tudom leírni és szemléltetni.

Ahogy korábban említettük, a Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátításra szolgáló Dharma-kapu, amelyet Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva tanított, minden eszközzel gyakorolható, a könnyűtől a mélyig. Más szavakkal, a bódhiszattvák a bódhiszattva-út ötvenkét szakaszának bármelyikén-, a tíz hit szintjétől egészen a virtuális megvilágosodás és a magasztos megvilágosodás szakaszáig gyakorolhatják ezt a Dharrna-kaput. Ez az egyetlen Dharrna-kapu a Surangama-szútrától függően különböző elérés hoz létre. Egy bódhiszattva, aki kioltotta az észlelési aggregátumot és elkezdte kioltani-, vagy már kioltotta a késztetés aggregátum tartományát, meghaladta az arhat elérését. Ha továbblép a tudat-aggregátum tartományába és kioltja azt, akkor befejezi a tizedik földet és virtuális megvilágosodás bodhiszattvájává válik. Az elgondolás (jel) legelemibb szintje, a kevésbé Buddha-tudatosság és a tudatosság-aggregátum kioltása, a legmélyebb szint között számtalan elérést és állapotot kell megvalósítani. Ezért arra kell törekednünk, hogy a szútrában bemutatott felszabadulási állapotok minden szintjét szorgalmasan műveljük: "minél magasztosabb a cél, annál erősebb az elhatározás annak elérésére". Kérlek, ne elégedj meg csekély teljesítményeddel, és ne hirdesd, hogy elérted Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapuját a tökéletes uraláshoz a Buddha-tudatosságon keresztül; mert ez a tett hamis beszédnek számít. Mint mindig, folytasd alázattal a gyakorlatodat és áldozz őszintén és tisztán Buddhának, valamint Sakyamuni Buddhának vagy bodhiszattváknak, akivel az éberséget gyakorolod.

Utószó


1. Az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság (无相念佛) elsajátítása önbizalomérzetet kölcsönöz a gyakorlónak. Biztos leszel abban, hogy jó úton haladsz a Dharma művelésében. Többé nem sújtanak szkeptikus kétségek és aggodalmak, ezért természetesen tovább tusz haladni gyakorlatodban.

2. Azok, akik eredetileg gyakorolták a Chan-t majd átváltottak erre a módszerre, a 7. lépés sikeres befejezése után elsajátítják a huatou őrzésének (tudatban történő fenntartás) képességét. Jelenleg a gyakorló kipróbálhatja ezt az újonnan megismert képességet, de csak egyszer vagy kétszer. A gyakorlónak továbbra is fokoznia kell a meditatív koncentrációjának erejét az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság és a leborulás gyakorlása révén; ne térjen vissza a Chan szemlélődésre, amíg valaki el nem végezte a 9. és 10. lépést. Ennek az az oka, hogy sokkal könnyebb megzabolázni mind a hat érzéki képességet és a Buddha tiszta gondolatában maradni ezen elgondolás-néküli gyakorlatok során, mivel a gyakorlót Buddha és Bodhiszattvák támogatják, és megerősítik a beléjük vetett hittel. Chan szemlélődés és huatou őrzése tekintetében éppen ellenkezőleg, sokkal kevésbé hagyatkozik a támogatásra, mint inkább a saját képességeire és magabiztosságára támaszkodik (valójában a buddhák és a bódhiszattvák áldásai még mindig jelen vannak, de a gyakorló erőfeszítése fontosabb szerepet játszik a folyamatban; a gyakorló megérti ezt a tényt, amikor felismeri éntermészetét). Így a magasabb szintű meditatív koncentrálás és az érzékenyebb és igényesebb tudat mellett a Chan-gyakorlónak erősebben kell bíznia saját képességében, hogy elérje az ébredést. A 9. és 10. lépés végrehajtása után a Chan-gyakorló meditatív koncentrációja és magabiztossága elegendő lesz és ezért könnyű lesz a Chan-féle kétség érzését generálnia. Ha átvált a chan-elmélkedésre, könnyen bejuthat a "kétségek tömegébe". Eközben a Chan-gyakorlónak helyes nézeteket kell vallania a Chan-elmélkedésről azáltal, hogy áttanulmányozza a Chan iskola erényes és bölcs mesterei által írt értekezéseket és irodalmat. Meg kell ismerkedniük és tanulniuk kell megvilágosodott mentoroktól. Ez megakadályozza, hogy valaki rossz úton járjon és elvesztegetesse az időt és erőfeszítéseit.

For practitioners who have been contemplating a huotou or a huawei), please refer to the instructions of Venerable Xuyun for the definition of huatou and the correct way to practice. Alternatively, one may refer to the explanation given in the Introduction (chapter 1). Practitioners should be delighted to be able to gain the ability from these sources and move on to the excruciating and mind-racking phase of Chan contemplation, since the moment of awakening could just be around the cornier. --> Azok a gyakorlók, akik a huotou vagy a huawei szemlélődnek, kérem, olvassák el Tiszteletreméltó Xuyun utasításait a huatou meghatározásához és a gyakorlás helyes módjához. Alternatív megoldásként hivatkozhatok a bevezetésben (1. fejezet) adott magyarázatra is. A gyakorlóknak örülniük kell, hogy elnyerhetik a képességet ezekből a forrásokból és továbbléphetnek a Chan-elmélkedés gyötrelmes szakaszába, mivel az ébredés pillanata csak eg ygondolatnyira van.

3. Egy gyakorlónak, aki mindig is gyakorolta a Tiszta Föld módszereit, képesnek kell lennie arra, hogy fenntartsa mentális elméllyülését a mozgásban és nyugalomban is, az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság Dharma-kapuján való belépés eredményeként. Amikor állapotai beérnek, a kétely érzése spontán módon felbukkan akár mozgásban, akár mozdulatlanságban és bevezeti őt a szemlélődő Buddha-tudatosság szakaszába. A gyakorló minden gondolatban arra a kérdésre keresi a választ, hogy "Ki emlékszik Buddhára?" Nem kell megijedni ha ez megtörténik. Nem szabad ellenállni e kétely érzésének. Ez a kritikus pillanat és a kezdeti jele a "spontán felébredésnek az igaz tudatra ügyes eszközök alkalmazása nélkül", amelyet a "Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapu a tökéletes mesterséghez a Buddha-tudatosságon keresztül" című könyvében ír le. Ez a mentális "megkérdőjelezés" pontosan az, amit a kétség érzése okoz Chan szemlélődés során. Amint ez a kétség felmerül, a gyakorlónak mélyebben kell vizsgálnia a „Ki emlékszik Buddhára?” huatou-ját. Amikor a körülmények beérnek, a gyakorló egy megfelelő gondolatban rájön a születés előtti eredetére ami meglepően egyszerűnek és közönségesnek tűnhet. Ez az ébredés akkor is megtörténhet, amikor az ember mozdulatlanság állapotában van, vagy akár akkor is, ha valamibe ütközik vagy egyszerűen felborul. Így ébred az ember „spontán módon az Igaz Tudatra ügyes eszközök alkalmazása nélkül” egy olyan cél érdekében, amelyért Chan-gyakorlók tízei és ezrei törekednek sikertelenül. Ebben a gyakorlatban, mivel a gyakorló először megszerezte a mozgás közbeni koncentráció szilárd-, nem visszafejlődő erejét, nem fog visszacsúszni ettől az ébredéstől, ha már elérte azt. Ez lehetővé teszi a gyakorló számára, hogy felszámolja a Három Béklyót, csökkentse a kapzsiságot, az elutasítást és a téveszmét, valamint "csatlakozzon a nemv-isszalépő bodhiszattvák sorához".

Ettől kezdve a gyakorló természetesen helyes nézeteket alakít ki felismerése alapján és megfejtheti a legtöbb zavaró gong'an-t, amelyet Chan pátriárkák tanítottak. Emellett a gyakorló számos előnyt és érdemi tulajdonságot szerez a mindennapi élet tapasztalataiból, a Buddhadharma műveléséből, a szútrák és szentírások olvasásából, valamint a felszabadulás állapotából. Így a Chan és a Tiszta Föld kettős művelése lehetővé teszi a gyakorló számára, hogy a Buddha ébersége révén belépjen az "elvbe". Ez az eredmény számtalan előnnyel jár; de ennek kifejtése nem szerepel itt, mivel ezek túlmutatnak e könyv hatókörén. Csak néhányat említettem, hogy inspiráljak és motiváljak. Ha elérted ezt a szakaszt, megérted Daoxin Chan mester következő szavait:

    A Lankavatãra Szútra mestereinek és tanítványainak feljegyzése 楞伽師資記 CBETA T85n2837 1287a16-19]
    常憶念佛, 攀緣不起, 則眼然無相, 平等不二。入此位中,憶佛心謝, 更不須徵, 即看此等心, 既是如來真實法性之身,亦名正法亦名佛性, 亦名諸法實性實際, 亦名淨土亦名菩提, 金剛三昧,本覺等。

    A Buddha utáni folyamatos vágyakozással a tudat szívós ragaszkodása többé nem merül fel. Minden látszat megszűnik, minden jelenség egyenlő és nem kettős. Amikor belépünk ebbe a szakaszba, a Buddha-tudatosság tudata elhervad, de nem szükséges újraéleszteni. Őrizd meg ezt a nem-kettős tudatot, amely a Tathagata valódi dharma-természeű teste, amelyet Igaz Dharmának, Buddha-természetnek is neveznek. Minden jelenség valódi lényegének és határának. A Tiszta Földnek. Bodhinak. Gyémánt Samadhi-nak. Alapvető Tudatosságnak... és így tovább.

4. Függetlenül attól, hogy a gyakorló ráébredt-e az "elvre" a Chan szemlélődés vagy a Buddha-tudatosság révén, miután látta a Buddha-természetet, konzultálnia kell valakivel, aki valóban látta az utat. Ez azért van így, hogy elkerüljük a téves ébredés vagy a samadhi állapot összetévesztését a valódi felébredés állapotával. Kérlek figyelj ezekre a finom pontokra, különben túl késő lehet a hiba elhárításához, ha e mulasztás megtörténik.

5. Meglehetősen megkülönböztethetetlen egyéniség vagyok és nem kötődöm a buddhista közösség embereihez és ügyeihez. A Xiao Pingshi (蕭平實) nevet használom e Dharma-kapu népszerűsítéséhez, amelyet a legtöbb ember nehezen hisz és gyakorol. Azt, hogy megvilágítja a helyes utat a Dharma-kapun való belépéshez a Buddha-tudatosság által a tökéletes uraláshoz. Bár sokféle eszközt kidolgoztam a gyakorlásának megkönnyítésére, mégis attól tartok, hogy nem sokan fognak bízni ebben és még kevesebben fognak az általam megfogalmazott utasítások szerint gyakorolni. Azok a gyakorlók, akik elfogadják és követik az ebben a könyvben részletezett művelés lépéseit, bizonyára sok életen át művelték a Buddhadharmát és felhalmozták a hit érett szintjét és bőséges, egészséges gyökereket. Biztosan és gyorsan elsajátítják Buddha elgondolás-nélküli éberségét.

6. Van némi, de csekély teljesítményem a Chan szemlélődés terén. Mivel továbbra is a saját gyakorlatom továbbfejlesztésére kell koncentrálnom, nem fogok tudni előadásokat, szemináriumokat tartani különböző helyeken. Azok a gyakorlók, akik a könyv elolvasása után szeretnék, de képtelenek felfogni az elgondolt Buddha-tudatosság Dharma-kapuját, bánják meg múltbeli vétkeiket Buddha előtt, szorgalmasan ápolják a Három Tiszta Tettet, és állandóan elmélkedjenek e könyv tartalmán. Ezenkívül támogatniuk kell a buddhista közösségeket e könyv terjesztésében és meg kell tenniük őszinte fogadalmukat Buddha előtt: "Hamarosan folytatni akarom a bodhiszattva utat és minden életben megmentem az érző lényeket. Ha meg tudom valósítani ezt a Dharma-kaput, terjeszteni fogom és segítek másoknak a megvalósításban és előnyei megosztásában." Miután letették ezt a fogadalmat, felajánlásokat kell tenniük Sákjamuni Buddhának, Avalokitesvara Bodhiszattvának és Mahāsthāmaprāpta Bodhiszattvának könyörületes támogatásuk érdekében. A gyakorlóknak is újra és újra át kell gondolniuk e könyvnek a tartalmát, miközben minden nap elgondolás-nélküli berséggel borulnak le Buddha előtt, hogy mélyrehatóan megtapasztalhassák azt. A karmikus akadályok fokozatosan csökkennek majd, mert az ember megérti ezt a módszert és így óriási hasznot húz belőle.

Átgondoltam a mögöttes alapelveket és a Buddha-tudatosság megjelölésének célszerű eszközeit. Kimerítően elmagyaráztam mindent, amit tudok erről a Dharma-kapuról-, annak lényegéről és műveléséről. Legnagyobb reményem, hogy a gyakorlók megértik és a gyakorlatban átveszik ezt a Dharma-kaput de azon személyek kivételével, akikkel gyakorlati csoportban fogok megismerkedni, nem állok rendelkezésre a könyvvel kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban. Dharma-művelésem előmozdítására fogok összpontosítani, hogy a jövőben még több ember hasznára válhassak. Nagyra értékelem, hogy megérted döntésemet és elnézést kérek minden olvasótól és gyakorlótól amiért nem tudok személyesen válaszolni egyetlen kérdésre sem.

7. Alázatosan elfogadok minden írásos kritikát és megjegyzést e könyvvel kapcsolatban, de nem válaszolok egyikre sem. Ennek a döntésnek két oka van: Először is elérhetővé kell tennem magam a gyakorlócsoportom hallgatói számára. Másodszor, még mindig messze vagyok attól a művelési céltól, amelyet ebben az életben szeretnék elérni. Éveim telnek, miközben a mulandóság gyorsan utolér, 50 éves vagyok, inkább nem töltöm az időmet válaszokkal és magyarázatokkal. Arra kérek minden erényes és bölcs tanárt, hogy bocsássa meg a helyzetemet és nagyon hálás vagyok megértéseért.

8. A számos Chan-gyakorló nevében elnézést kérek, amiért nem tudom részletesen kifejteni a Chan-elmélkedésben szerzett sekélyes tapasztalataimat a korlátozott kapacitásom miatt. Ezért a következő verset ajánlom fel bocsánatkérésként;

    Kétségbeesetten mestert keres távoli vidékeken,
    Mintha az ember haldokló szülei súlyát cipelné vagy görnyedt volna,
    Elérve a Keselyűcsúcsot, mást nem találni,
    Semmi mást, csak a lótusz illatát a tóban
    a bejárati ajtón túl.

9. Ennek a könyvnek a kiadása lehetetlen lett volna Xu Guochuan (許果川), Liu Jinshan (劉近山), Zhzing Guoyuan (張果圈) Liang Chuanfu (梁傳輔), valamint sok más segítsége nélkül, akik elfoglaltságaik ellenére segítettek a szedés piszkozatának csiszolásában, lektorálásában, másolásában, szerkesztésében stb. Szívből jövő és határtalan elismerést érdemel kemény munkájuk és lelkes elhivatottságuk az érző lények gondozásában.

    Xiao Pingshi
    1992. február 28.



Bővített utószó


Ennek a könyvnek a megjelenése a mai napig késlekedett bizonyos körülmények miatt. Ám e éslekedés alatt három gyakorlótárs ébredt fel közvetlenül 1992. december 1. előtt és személyesen megbizonyosodott arról, hogy ez a Dharma-kapu határozottan képessé teszi az embert arra, hogy spontán felébredjen az Igaz Tudatra ügyes eszközök alkalmazása nélkül. Művelésük gyakorlata és az általuk elért előnyök teljes összhangban voltak a könyvben leírtakkal. A fent említett három gyakorló előtt egy másik gyakorló, aki a Chan-t szemlélte, miután elsajátította az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot szintén áttörte a Chan kontemplációt és megtapasztalta az összes előnyt. Ez a négy ember a mai napig sem lépett vissza az ébredési állapotból és bárhol és bármikor láthatja belső Buddha-természetét.

Attól kezdve, hogy elkezdtem előadásokat tartani a Buddha elgondolásokkal való kevésbé figyelemfelkeltő gyakorlatáról, addig, amíg ez a négy gyakorló meg nem látta belső Buddha-természetét, mindössze tizenöt hónap telt el. Idővel egyre több gyakorló követi majd lépéseiket. Szándékosan felhívom a figyelmet bátorító teljesítményeikre, amelyek tovább igazolják Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva szavainak valódiságát, miszerint ez a módszer lehetővé teszi a "spontán felébredést az Igaz Tudatra minden egyéb ügyes eszköz nélkül mely Buddhára való emlékezés és tdatosság maga"

Sőt, a három gyakorló közül, akik a Burddha-tudatosság révén értek el felébredést, az utolsó egy olyan nő volt, aki csak alapfokú végzettséggel rendelkezik, aki korábban soha nem hallott vagy olvasott a Chan-elmélkedésről. Most már megfelelően el tudja magyarázni a Dharmát az embereknek és érvelése soha nem tér el a Középúttól. Az átalakulás nem is lehet megdöbbentőbb, figyelembe véve a lány korábbi félénkségét és alkalmatlanságát a Dharma-kutatásban. E példa inspirálja és motiválja a Buddha-tudatosság azon kisszámú gyakorlóit, kiknek alacsonyabb a képzettsége és komoly önbizalomhiánnyal bírnak, hogy kitartóan és lelkiismeretesen gyakorolják ezt a Dharma-kaput. Előre is szeretnék gratulálni azoknak, akik követik ennek a négy gyakorlónak nyomdokait, és kíváncsian várom az Ön eredményeit.

    Kiegészítette:
    Xiao Pingshi
    1993 február 2.-án



További megjegyzések


Még néhány szót meg kell osztanom, mielőtt ez a könyv megjelenne. A második lektorálás és a szedés után további három gyakorló ébredt rá az Igaz Tudatra a huatou szemlélődésen keresztül. Egy másik gyakorló képes volt feltárni Igaz Tudatát és felébredt az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság gyakorlásával, ezen kívül semmilyen más segédeszközt nem használt a gyakorlása során. Mindannyian felismerték a Buddha-természetet és "visszatértek a létezés eredetéhez". A szútrák azt mondják: "Azok, akik látták az utat, lehetnek nők, de méltó férfiaknak tartják őket." Ezért, bár a fent említett gyakorló mindhárom nő volt, mégis Dharma testvéreknek szólítom őket.

Az Igaz Tudat felismerése-, a Buddha-természet meglátása a kortárs buddhisták számára hátrányos témává vált. Ennek az erős ellenszenvnek ellenére azért vetem fel itt ezt a témát, hogy minden buddhista gyakorlóban nagy hitet keltsenek. A Dharma-vég Korának társadalmi közegében és korában élni nem feltétlenül azt jelenti, hogy alacsonyabb képességűek vagyunk vagy korlátozottak a törekvéseink. Mindenki belső. A Buddha-természet háborítatlan és önálló és mindig is az volt. Ha valaki mozgás közben folyamatosan az egyetlen tiszta gondolatban tud maradni, az ébredés egyetlen-, hirtelen és azonnal magától értetődő gondolatban fog bekövetkezni. A bölcsesség spontán fog megjelenni és rövid időn belül azzá válik, aki ismeri "eredeti énjét". Egy ilyen ébredés miatt nincs különbség különböző korsszakok-, mint Dharma-vég és korábbi korok között. Ha ezek az általam megfogalmazott állítások rágalmazó megjegyzéseket vonnak maguk után, szívesen állok elébük. Elégedett vagyok mindaddig, amíg szavaim nagy hitet tudnak építeni néhány buddhista gyakorlóban.

Ez a célom ezen további megjegyzések összeállításával.

    A Bodhiszattva-előírások megtartója
    nak Xiao Pingshi
    1993. február 20.


A leborulás gyakorlatának (動中功夫) illusztrációja

Signless KongFu

1. kép. Állj vállszélességben, egyenesen. Lazíts és tedd össze a tenyered,
vagy szorítsd össze őket a mellkasod előtt. Csukdb be a szemed és egyenletesen
terheld testsúlyod mindkét lábadra.

2. kép. Tedd össze a két tenyered miközben lassan, derékból előrehajolsz
és előre mozgatja a súlyát.

3. kép. Ha már nem tudsz előre hajolni, kezd el behajlítani a térded.
Nyújtsa ki a jobb kezed, hogy megérintse a talajt. Ezzel támaszd meg magad,
miközben előre tolod a testsúlyod.

4. kép. Tedd le a bal kezed kicsivel előrébb, és karjaid támasztva kezd el
finoman leengedni a térded, amíg meg nem érinted a talajt.

5. kép. Mozgasd előre a jobb kezed a bal kezeddel párhuzamosan, és hagyd
hogy a súlyod hátrafelé mozduljon el.

6. kép. lábfejedet hajtsd hátra és helyezd a fenekedet a vádlikra. Lassan hajolj le,
amíg a homlokod meg nem érinti a talajt vagy a szőnyeget. Enyhén módosíthatod a testtartást
hogy kényelmes testtartást találj.

7. kép. Hajtsd a lábfejed alá lábujjaid és lassan emeld fel a tested.
Vidd a testsúlyod a kezedre.

8. kép. Még mindig előre hajolva emeld fel a térded. Lassan közelítsd a kezed a testedhez
és kezd el kiegyenesíteni a lábad.

9. kép. Helyezd a testsúlyt a lábakra, nyomd fel magad mindkét kézzel vagy csak a jobb kézzel.
Emeld fel tested miközben a kezeid felemelkednek a talajtól.

10. kép. Mindkét lábon biztonságosan ránehezedve, lassan egyenesítse ki a törzsed
függőleges helyzetbe és tedd össze a tenyered.

11. kép. Térj vissza a kiinduló testhelyzetbe csukott szemmel, összetett
tenyérrel és lábakkal párhuzamosan, vállszélességben.


Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások

A közösség más kiadott könyveinek elérhető magyar nyelvű fordításai



Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.



❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

fordította: Xiaofeng Cserkész Gábor | magyar fordítás első verziója - 2022. december 28.
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
武林一家 Ha hibákat-, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

előző oldal | kezdőlap | jegyzetek és publikációk | Pu Ji Templom 普济寺 facebook oldala | Xuan Zang TANterem 玄奘讲堂