A Három-jármű Buddha Dharmája az éntelenség (無我) fogalmáról beszél. Mindazonáltal oly sok híres (szerzetesi és világi) buddhista mester gyakran nem érti meg ennek valódi jelentését. Az összes Három-jármű szútra – az āgama (阿含經)-, a Prajñāpāramitā (般若經)-, és a Csak-Tudat szútrák (唯識) – implicit és explicit módon fejti ki az "Éntelenség" és az "Én" valódi elvét. Bár a Mahayana Dharma (大乘法) azt tanítja, hogy nincs Én, ez nem a minden jelenség ürességéről való nihilista nézetet jelenti; ehelyett felfedi a Maradék-nélküli Nirvána (無餘涅槃) végső valóságát – az Igaz Tudatot. Ezt az Igaz Tudatot az "Éntelen Énnek", a "Nem-tudat Tudatának" és "Minden Valódi Valóságának" nevezik. Ennek a tudatnak a felismerése után az ember felfogja az igazi valóságot, így azonnal előhozza a Prajñā -ra (般若) vonatkozó mahayana bölcsességet; eképp cselekedve pedig a "megkülönböztető mahayana tanítás" bölcsének vagy szentjének tekintik. Reméljük, hogy minden szerzetes Dharma mester először megérti ezt az elvet, így nem vezeti félre sem magát-, sem másokat, miközben megpróbálja kifejteni a Dharmát. Ezáltal a mester és a tanítványai a helyes úton haladnak az ébredés-, majd pedig az ébredés utáni művelés felé.

---

Előszó

A buddhista szerzeteseknek fel kell hagyniuk azzal, hogy fejüket struccént a homokba dugják.

Amikor valaki buddhista szerzetessé válik, el kell gondolkodna azon, hogy mi késztette őt arra, hogy lemondjon a hétköznapi világról-, életéről. Ha túl akar lépni a ciklikus vándorláson, akkor meg kell keresnie a megszabaduláshoz vezető út valódi értelmét. Ha a buddhasághoz vezető ösvény keresése a cél, akkor a buddhaság valódi értelmének megkeresése a cél. A gyakorlót nem szabad hozzákötni egy mester hírnevéhez vagy a mester-tanítvány viszony szentimentális kötődéshez. Külön kell választania személyes érzelmeit a buddhizmus tanulásától. Félre kell tennie személyes érzelmeit, miközben feltárja a felszabaduláshoz vezető út és a buddhasághoz vezető út valódi jelentését, hogy ez a dharma-művelés ne térjen el az eredeti céltól még akkor sem, ha fenntartja jó kapcsolatát a tanárával. Ezen okok miatt, minden buddhista szerzetes tartsa azt szem előtt, hogy a választott úttal közvetlenül kell szembe néznie. Őszintén fel kell tenni a kérdést, hogy a gyakorlási módszer összhangban van-e a felszabaduláshoz és a Buddhasághoz vezető úttal. Ha valaki kérdéseket vet fel gyakorlati módszerével kapcsolatban, és konkrét bizonyítékokra hivatkozva doktrinális vitát folytat, objektíven kell megvizsgálni a feltett kérdéseket, nem pedig a tanárával szembeni személyes érzelmeihez ragaszkodó módon cselekedni. Csak így kerülhető el Dharma-művelés kudarca, így tekinthetők bölcs embereknek.

Ha egy szerzetes nem tudja megszüntetni kötődését tanítója iránt akihez közel áll, akkor elszántan védi tanítóját és folytatja tanítója által tanított helytelen művelést. Ez nem csak saját Dharma-művelését akadályozza, hanem tanítója számára is tovább tévelygéseket tesz lehetővé, amit egy szerzetesnek nem szabad megtennie. Így minden buddhista szerzetesnek tárgyilagosan, higgadtan és racionálisan kell felfedeznie a Dharmát. Nem hagyhatja figyelmen kívül az ezzel kapcsolatos kérdéseket, amelyek a személyes érzelmekre utalnak. A kérdések figyelmen kívül hagyása azt eredményezi, hogy a szerzetes és a tanítója is elveszíti a lét nagyszerű előnyeit, a felszabaduláshoz vezető szerzetesi ösvény művelését.

A Három-jármű Buddha-dharmája (三乘佛法) az "Éntelenség" (無我) fogalmáról beszél. Mindazonáltal oly sok híres szerzetesi és világi buddhista mester gyakran nem tudja felfogni az éntelenség valódi jelentését. Egyszerűen azt állítják, hogy az "Éntelenség" elve csak "függő módon-, belső természet nélkül keletkezik", és "minden jelenség üressége". Ha valaki rámutat, hogy létezik egy nem-üres Tathagatagarbhara (如来藏), akkor támadják Őt. Hamisan azt állítják, hogy az, aki rámutat erre hisz az "isteni én" vagy Brahma-ātma-aikyam elképzelésben (koncepciójában) és ezért nem-buddhista-, valamint, hogy doktrinális tanításai nem a Buddhadharma és ez által kifejtett Dharma - amely valójában mély és csodálatos helyes tanítás - nem felel meg az eredeti buddhizmus tanításainak. A tény az, hogy a négy Agama-szútra (阿含經, az Agamák), amelyek az eredeti buddhizmusból származnak, tanítják a "Éntelenség" Dharmáját (無我法), ugyanakkor mindenütt tanítják az "Én"-t is. Ezt az "Én-t" a nirvána eredeti állapotaként-, minden jelenség végső valóságaként említik, a "tudatosság" (識, vijñāna) olyansága, mely "a tudat név-és-forma feltételeire" reflektál, az imádott alaya, az élvezett alaya, az elragadtatott alaya, az örvendező alaya vagy az oksági tudat. Néha még közvetlenül "Én"-ként is említik a négy Agamában.

A Mahāprajñāpāramitā Szútrákban (《大般若波羅蜜多經》 a szútrákban) az "Én"-t a "nem-tudat tudataként"-, "a tudat jellemzői nélküli tudatként"-, "a figyelmet-nem-felkeltő tudatként"-, a "nem-tartózkodó tudatként" vagy "a bódhiszattvák figyelmet-nem-felkeltő tudataként" említik. A szútrák azt is kijelentik, hogy ez a tudat az igazi valóság tudata és soha nem adott okot a legcsekélyebb gondolat felmerülésére, vagy nem volt tudatában semmilyen dharmának, soha nem tartózkodott semmilyen jelenségben és nem mutatta meg a tudat semmilyen jellemzőjét, mint például a látás-, a hallás-, az észlelés vagy késztetés kezdet nélküli korszakok óta. Ezért ezt a tudatot "nem tudat" tudatának mondják. A szútrák nagy vonalakban megvilágítják ennek a tudatnak a középút természetét is, amelyet a Madhyamika (asztana) nyolc tagadásaként is ismernek. Továbbá, a szútrák kijelentik, hogy ez a tudat egy ragaszkodás nélküli tudat a Három Birodalmon való átvándorlás hat ösvényén belüli összes jelenség közepette. Ez a nirvána valósága. Valójában, ha ez a tudat nem nyilvánítja meg az újjászületést a Három Birodalom Hat Létsíkjának (三界六道 ~átvándorlási utak) folyamában, akkor egyáltalán nem lesz dharma. Ezért a szútrák azt mondják, hogy nincs szem-, fül-, orr-, nyelv-, test vagy értelmi képesség; nincs forma-, hang-, szag-, íz-, érintés vagy mentális tárgy; nincs szemtudatosság és egészen a mentális tudatosságig. Amikor ez a Tizennyolc Birodalom (十八界 dhatu) teljesen kialszik, nem marad dharma, csak ez a tudat fog létezni. Ez az alapelv mind a hétköznapi, mind a szupramundán [nem evilági-, hétköznapi] jelenségekre vonatkozik; vagyis a létezés minden fajtája ebből az igaz valóság tudatból fakad. Ennélfogva azt állítják, hogy amikor ez a tudat nirvánikus állapotban marad, akkor nincs tudatlanság vagy annak (a tudatlanságnak) vége. A Szútra azt is kijelenti: "Ha létezne valami jelenség a nirvánán túl, az is olyan lenne, mint egy álom vagy egy illúzió”. Ennek az az oka, hogy minden jelenséget ez a nirvánikus tudat hoz létre és nyilvánít meg.

Az előzőekben írtak megvilágítják a nyolcadik tudat (如来藏, 阿賴耶識) lényegét, az igazi valóság tudatát. Emiatt a szútrákban a prajñā (般若) fogalma nem "minden jelenség üressége" vagy "üres természet puszta névrendszere", amelyet Candrakirti-, Tsongkhapa-, Yin Shum-, Dalai Láma és mások állítanak. Inkább ezek a szútrák a Három Birodalom Hat Létsíkjának (hat átvándorlási útjának) összes jelenségére támaszkodva leírják ennek az igaz tudatnak a középút természetét és nirvánikus természetét, lehetővé téve minden buddhista tanítványnak, hogy megtudja és átérezze: minden evilági és szupramundán (出世) dharma egy ilyen igaz tudat által nyilvánul meg. Az ilyen helyes tudás és nézet megalapozása után az ember megismerheti, hogyan lehet fokozatosan művelni-, megvalósítani a mahayána bodhit (大乘菩提). Így, bár a Mahayana Dharma nem-szolgaságot tanít, nem nihilista nézet minden jelenség ürességéről; ehelyett felfedi a maradék-nélküli nirvána (無餘依涅槃), az igaz tudat végső valóságát. Ezt az igaz tudat az "：nnélküliség" Énjének, a nem-tudat tudatának-, minden jelenség valódi valóságának nevezik. E tudat felismerése után az ember felfogja az igazi valóságot és azonnal előhozza a prajñā -ra (般若, bölcsességre) vonatkozó maháyana bölcsességet; akit így a "megkülönböztető mahájána tanítás" bölcsének fogunk tekinteni.

Tekintettel arra, hogy ez az igaz tudat rendelkezik az állandóság lényegi természetével és soha nem oltható ki - ellentétben az aggregátumokkal (蘊 skandhák), érzéki mezőkkel (處 ayatana) és elemekkel (界 dhatu), amelyek keletkeznek-, megmaradnak-, változnak és megszűnnek - ezt az igaz tudatot névlegesen "Énnek" nevezik, ellentétben az átmeneti aggregátumokkal, érzékmezőkkel és elemekkel, amelyek "én-nélküliek". Ami azt illeti, ez az igaz tudat, amely előhozza az érző lények Énjének halmazait-, érzéki mezőit és hibáit, maga az én-nélküliség természetével rendelkezik. Egy Kétjármű gyakorló, aki nem fordult a Nagy Járműhöz (mahayana) és még nem ismerte fel ezt az igaz tudatot, szintén nem tudja ezt felfogni. Ennek fényében a prajñā éntelen Dharmája valóban olyan rendkívül mély és érthetetlen a meg nem megvilágosodott-, vagy helytelen módon ébredt mesterek számára. Gyakran félreértik ezt és így pedig nem tudják felfogni az Én és az énbtelenség valódi alapelveit.

A végső igazság bölcsességéhez (prajñā) tartozó "minden aspektus tudását" megvilágítva a Dharma-átadás harmadik fordulatában kifejtett Csak-tudat szútrák (如來藏學派 Tathāgatagarbha sūtrák) kimondják az Ālaya-tudat (阿賴耶識) lényegi természetét – az igaz tudat az ok mindenféle jelenség megnyilvánulásának a Három Birodalom Létsíkjaiban. A következő tanítást minden buddhistának kifejtjük:

A "maradvány nélküli nirvána" kifejezés a nyolcadik tudat – a Tathagatogarbha – gyötrelmes akadályainak felszámolásán alapul. A "prajñā" a Tathagatagabha megvalósítására és a Tathagatagabha azon tulajdonságainak személyes átvételének képességére utal, amelyek lehetővé teszik, hogy a legkiválóbb értelmű evilági és e világ fölötti (supramundán) bölcsességet hozzuk elő.

A fentiek fényében a Csak-tudat szútrák (唯識經) a Dharma-átadás harmadik fordulatában kijelentik, hogy a nirvána négy fajtája és a Buddha talaján lévő négyféle bölcsesség teljes mértékben a nyolcadik tudat. A szútrák tovább kibontják a minden aspektus tudásának valódi alapelveit: a nyolcadik tudatban tárolt összes magot, amelyet minden érző a nyolcadik tudatban tárol, amellyel minden érző lény eredendően rendelkezik, beleértve az összes szennyezett evilági dharma magot, az összes szennyeződés-nélküli szupramundán dharma magot, minden mag kiáramlását és így tovább.

Ezek alapján a szútrák bemutatják e magvak áramlását az alaptudatban [alaya], valamint azt, hogy mit nyilvánít meg és mutat be: mind a fizikai testet, mind a hét fejlődő tudatot, mind a mentális velejárókat, mind az egészséges vagy gyötrő dharmákat amelyek a fejlődő tudatot érintik, a mentális tárgy érzéki mezejébe tartozó anyagi tényezőket, a tudattal nem összefüggő képződményeket, a hatféle nem összefüggő tényezőket stb... A dharma-természetük részletes magyarázata érdekében a szútrák továbbá kifejtik a második változni-képes tudatot – a manas -t (意), a harmadik változni-képes tudatot a hat tudatosságot, beleértve a tudatos elmétől egészen a szem-tudatosságik. Ezáltal a négy feltétel, az öt hatás stb... dharmái ennek megfelelően kerülnek kijelölésre, és a Száz Dharma magasabb bölcsességi képzését eredményezik: a minden aspektus tudatát (~ismeretét). A prajñā-val kapcsolatos magasabb bölcsességnek ez a fajta képzése egyedülálló és nem osztják a Két Jármű gyakorlói, hétköznapi halandók vagy bármely nem-buddhista. Valójában a nem-megvilágosodottak számára érthetetlen. Csak azok érthetik meg és lehetnek így a mahayana megkülönböztető tanításának bölcsei vagy szentjei, akik személyesen megvalósították a nyolcadik tudatot, a Tathagatagharbát, ezáltal fokozatos ellenőrzésen keresztül elmélyítik megértésüket. Így, bár a minden apsektus tudatának valódi elve éntelenségről tanít az aggregátumokban, az érzékmezőkben és az elemekben, valójában közvetlen módon közvetíti a dharma birodalmának valódi valóságát; a nyolcadik tudatot-, a Tathagatagharbát, amely az összes dharma-birodalom eredete.

A nyolcadik tudat (阿賴耶識), a Tathagatagharba (如来藏) mentes a látás-, hallás-, észlelés és tudás funkcióitól; nyugodt és nirvánikus, soha nem töpreng és nem hoz döntéseket, ezért otthont ad az "Éntelenségnek". Ezeket a tulajdonságokat minden megvilágosodott buddhista jól ismeri és személyesen tapasztalja, ami elvezeti őket a prajñā -hoz tartozó bölcsesség megszerzéséhez. Másrészt, a Tathagatagharba éntelen jellege ellenére célszerűségi okokból "én"-nek jelölik, arra való tekintettel, hogy a kezdet nélküli korszakok óta állandóan létezik és a végtelen jövőig létezni is fog minden megszakítás nélkül. Ezen túlmenően a nyolcadik tudaton alapul, amely örök, folyamatosan-, szüntelenül létezik, miközben minden evilági és e világ fölötti (szupramundán) dharma magot szennyezetten vagy szennyezetlenül tartalmaz. Amely így lehetővé teszi a megvilágosodott buddhista gyakorlók számára az ébredés által elért bodhi bölcsességük alapján, hogy fokozatosan az ebben a tudatban rejlő szenvedő akadályok megnyilvánulások és szokásos magvaikat megtisztítsák, fokozatosan felszámolják a "kezdet nélküli tudatlanságot" - a "kognitív akadályt", amely eredendően létezik a kezdet nélküli eonok óta. Ennek eredményeként -, e nyolcadik tudat tartalma tökéletesen tiszta. Mind az Ālaya természete, mind az érlelődő (vipaka) természete teljesen kialudt. A nyolcadik tudatot ezután a "valóság-olyanságnak" nevezik át, a végső buddhaság állapotának. A nyolcadik Ālaya-tudat (阿賴耶識), valamint annak a dharma-birodalomban való állandó létezésén alapszik, minden degradáció nélkül, melyet Buddha a Háromjármű szútrákban gyakran "én"-ként emlegeti a célszerű tanítás érdekében, éntelen természete ellenére. Csak egy ilyen igazi princípium esetén - mely magában foglalja az Én és az Éntelenség természetét - tekinthető "végső Buddha Dharmának". Reméljük, hogy minden szerzetes Dharma mester először megérti ezt az elvet, hogy elkerülje magát és más fehérek félrevezetését, akik megpróbálják kifejteni a Dharmát. Ezáltal mind a mester, mind a tanítványai a helyes úton haladnak az ébredés és az ébredés utáni művelés felé.

Az összes Háromjármű-szútra – āgama (阿含經)-, a Prajñāpāramitā (般若經)-, és a Csak-Tudat szútrák (唯識) – implicit és explicit módon fejtik ki az "Éntelenség" (无我) és az "Én" (我) valódi elvét. Így minden buddhista szerzetesnek szembe kell néznie ezzel az igaz alapelvvel, ahelyett, hogy elkerülnék azt. A szerzeteseknek képesnek kell lenniük megkülönböztetni a helyes elvet a téves nézettől, amely azt állítja, hogy "minden jelenség alapvető ok nélkül, függőségben keletkezik", hogy így ne vezesse félre önmagát és másokat. Mielőtt egy erényes mentor a nyilvánosság elé tárná ezt az igaz elvet azáltal, hogy megcáfolja a helytelen tanokat és szembeállítja azokat az igazi Dharmával, nem lenne nagy hiba, ha ezt tanítaná és ezzel félrevezetne másokat, mert ezt nem szándékosan teszik. Ezt az igaz elvet azonban most egy igazi mentor hirdette meg, de a szerzetesek vonakodnak az igazság feltárásától és a helyes döntés meghozatalától, kibújva azon felelősségük alól, hogy érző lényeket a helyes út felé tereljék. Tudatosan és szándékosan fejtik ki a hibás dharmát-, vezetik félre magukat és a sajátjaikat (tanítványaikat), ami súlyos vétség. Ennek fényében minden buddhista kolostort megkérhetek, hogy számolja fel ezt a a strucc-mentalitást, fogadja el a "valódi Én" igaz alapelvét, amely éntelen természettel rendelkezik. MInden gyakorlót vezessen vissza Buddha valódi szándékához. Ez lehetővé teszi a szerzetesek és a gyakorlók számára, hogy elérjék és teljes mértékben kifejtsék az "én és éntelenség" valódi elvét, elősegítsék annak széles körben való elterjedését és a lehető leghosszabb ideig való fennállását. Nagy öröm a bizonyosság felett, hogy az Igaz Dharma a földön folytatódni fog. Ezen túlmenően a kolostor nélkülözhetetlen kötelezettsége a BuddhaDharma terjesztése, mivel ők a buddhista közösségek mintaképei, és fő dharma tanítók. Mostantól minden szerzetes mester ne kövesse a Prasangika Madhyamika iskola egyetlen guruját sem, amely tévedésből tagadja a nyolcadik tudatot-, ne fogadja el azt a téves nézetet, hogy "minden jelenség alapvető ok nélkül, függőségben keletkezik", amelyet Candrakirti-, Tsongkhapa-, Dalai Láma és Yin Shum-, valamint mások tanítanak. Ehelyett térjenek vissza Buddha tanításaihoz a Három jármű különböző szútrái mentén: az igazi elvhez, melynek a "valóság-olyanság" előfeltétele, hogy "minden jelenség függő, belső természet nélkül keletkezik". Remélem, hogy a szerzetesek nem esnek áldozatul e strucc attitűdnek, nem fogják elkerülni fő kötelességük-, a Buddha Dharma helyes megosztását. Eközben a szerzeteseknek meg kell valósítaniuk az Ösvényt, terjesztve ezzel az Igaz Dharrnát, megőrizve fontos szerepüket, mint a buddhista Dharma-mesterek.

A fent említett okok miatt tartottam beszédet az "Én és Éntelenség" valódi elvéről a Valódi Megvilágosodás Gyakorlóinak közönsége előtt ezen a kínai újévi összejövetelen, ezt a beszédet közzététel céljából átírtuk. Azért írtam ezt az előszót, hogy felszólítsam a buddhista szerzeteseket, hogy tartózkodjanak attól, hogy homokba dugják a fejüket, nézzenek szembe bátran az "én és éntelenség" végső és végleges igaz elvével.

Tisztelettel:
Xido Pingshi
Buddha fia
nak 2001. nyarának közepén, a Clamor rezidenciáján

Első fejezet
Az "ÉN"

1.1 A hagyományos "én" és az "én" a nem buddhista örökkévalóságban megfogalmazott az észlelő elme

Tisztelt Elnök úr, Dharma mesterek, közvetlen dharma tanárok, Vezetők, önkéntes bodhiszattvák és buddhista társak: Boldog új évet!

Ahogy kezdődik az új év, minden megújul. A tíz irány élőlényei folyamatosan nőnek és szaporodnak. Pontosan ez a helyzet: számtalan jelenség messze földön rendkívül kiemelkedő lehet, mégis egy igazság, mint a nap, mindet megvédi.

A mai ünnepi alkalommal az Én-ről és az Éntelenségről fogok beszélni. Mivel kellemes kora tavaszi időszakban vagyunk, témánknak ki kell terjednie a tökéletes harmónia témájára a Dharma elvének és a jelenségeknek (tökéletes összhang az elv és a jelenségek között) szemszögéből. Sokan vitatják az én és az éntelenség témáját, de hányan értik igazán ezeket a fogalmakat? Tényleg nagyon kevesen! Ezért választottuk ezt a témát a mai napra. Kezdetben azt terveztem, hogy extemporálisan fogok beszélni, de mivel ez egy nagy találkozás, végül úgy döntöttem, hogy a beszédemet strukturáltabbá teszem, hogy mindenki nagyobb Dharma-előnyhöz jusson ha meghallgatja, ezért elkészítettem beszédem vázlatát, melyet Tan úr gépelt. A jobb oldali falra vetítik, így mindenki követheti, ahogy folytatom a beszédemet.

Az "Én" és az "Éntelenség" fogalmai létfontosságú témák a Buddhadharmában (佛法), mivel az Éntelenségről szóló beszédek mindenütt jelen vannak. Az Éntelenség a végső Dharmát jelöli? Ez valóban egy mélyreható és fontos kérdés a buddhizmusban amelyet a legtöbb ember - köztük neves mestereket is - nem nagyon ért. Ez a jelenség nem csak a jelenlegi Dharma-vég korszakban egyedülálló, de ősidők óta létezik.

Mit jelöl az "Én"? Az "Én" fogalmának két része van: a Buddha által megcáfolt "Én" és a Buddha által kifejtett "valódi Én". Az "Éntelenség" fogalma is két részből áll: a "valódi éntelen" melyet Buddha fejtett ki és az "Éntelenség" az "érző lény hamis Énjére" vonatkozólag. Először beszéljünk az "Énről".

Az "Én" fogalma négy fő kategóriába sorolható. Az első a hagyományos "Én" és az "Én", ahogyan azt a nem-buddhista örökérvényűek észlelik, ami egy normális érző lény észlelő tudata. Érzékelő tudat nélkül az ember abnormális lénynek tekinthető; csak akkor tekinthető normálisnak, ha az észlelő tudata normálisan képes működni. Az észlelő tudat az érző lények fontos eleme. Valójában a hétköznapi emberek által általában emlegetett "Én" nem a test. Amikor egy gyereket megütnek, panaszkodni fog: "Valaki megütött!", mivel a testét önmagának tekinti. Később azonban, amikor a gyermek felnő és szemtanúja lesz egy idős vagy fiatal ember halálának, megtanulja az idősebbektől, hogy "a koporsó a halottaknak való, nem feltétlenül az öregeknek". Ekkor a gyermek azt fogja gondolni: "Tehát nem vagyok a testem, mert a testem a jövőben el fog bomlani, és újjászületek, amikor a testem elpusztul. Ezért az "énnek az észlelő elmének kell lennie". Így a gyermek az észlelő tudatot valódi és elpusztíthatatlan Énnek fogja tekinteni.

Vannak, akik azért gyakorolnak, művelik tudatukat, mert születésük, öregedésük, betegségük vagy haláluk miatti szenvedésnek voltak tanúi és remélik, hogy megszabadulnak minden szenvedéstől. A művelés gyakorlata során az ember azon töpreng majd: "Hogyan szabadulhatok meg a szenvedéstől és érhetem el a boldogságot?" Az ember végül rájön, hogy minden szenvedés a kapzsiság, a harag, a tudatlanság, az elutasítás és mások téves fogalmaihoz való ragaszkodásból fakad. Így a szenvedéstől való megszabaduláshoz és a boldogság eléréséhez az embernek hátra kell hagynia többek között a kapzsiságot, a haragot, a tudatlanságot és az elutasítást. Ki az, akinek el kellene engednie a téves fogalmakhoz és másokhoz való ragaszkodást? Ez az "én", amely az észlelő tudat, ami aztán a nem-buddhista örökérvényűek által észlelt "én"-vé válik.

1.2 A nem-buddhista örökkévalóságban megfogalmazott "Én"-je – a tudat, amely képes érezni, tudni, és állandóan döntéseket hozni

Az "Én" második fő kategóriája a buddhista közösségben a nem-buddhista eternalizmusban megfogalmazott kategória. A nem-buddhista eternalisták nem beszélnek "állandó döntésekről"; ehelyett úgy gondolják, "nem akarok döntéseket hozni; Nem bánom, bármi is történik, ezért felszabadult vagyok." Vannak a jelenlegi buddhista közösségben, akik azt mondják: "Rá kell ébredned az igazi elmére". De melyik az? Ez a tudat, amely a mester tanítását jelenleg hallgatja. Felszabadult vagy, ha világos és határozott döntéseket tudsz hozni a haláloddal kapcsolatban. Gratulálok tehát mindannyiótoknak, hiszen mindannyian felszabadultatok! A kérdés azonban az: "Melyik elme rendelkezik tiszta és világos tudattal?" Ez az észlelő elme! Ha a tudatod tudatos és tiszta, nem vonja el a figyelmedet a téves gondolkodás. Ha azonban nem merülnek fel gondolatok a tudatban miközben a Dharmát hallgatod, akkor is képes leszel megérteni amit hallottál. Ha nem vagy képes egyértelmű különbségtételre tenni, akkor nem leszel képes megérteni a dolgokat. Ez a funkciója ennek a tudatodnak, amely pontosan a mentális tudatod. (意識)

Például egy matematikatanár megtanít neked egy matematikai művelet, majd megkérdezi, hogy "érted-e". Ha "megérted", az azt jelenti, hogy befejezted a "kognitív folyamatot". Tiszta és világos tudatod a mentális tudatod (意識), amely állandóan döntéseket hoz. Az a mentális képességed, amelynek "tulajdonlási hajlama-, természete" van (azaz téves diszkriminációhoz való átható kötődése), a mi manasz-tudatunk (末那識). Ez [a tudat] a függő-keletkezés és a tulajdonlás hajlamának eredménye. Hogyan lehet hát felszabadulni? Ennek az ellenkezője: amikor valakit önszemlélete és önmagához való ragaszkodása béklyóz, nem tud túllépni a Három Birodalom ciklikusságán, a születés és halál körforgásán. E ciklikus átvándorlás legfontosabb kiváltó oka pedig az, hogy nem tudjuk meggszüntetni az önszemléletet és önmagunkhoz való kötődésünket. Ez nem csak arra tanít, hogy tisztában legyünk, hanem arra is, hogy képesek legyünk állandóan döntéseket hozni. Aki így cselekszik, az örökre ciklikus léten megy keresztül, mert pontosan ez az "állandó és elmúlhatatlan én" fogalma, amelyhez a nem buddhista örökérvényűek ragaszkodnak.

1.3 A Buddhista gyakorlók által féreértelmezett "én"

Az „önszemlélet" harmadik fő kategóriája a hétköznapi buddhisták által érzékelt sokféle "én"-re vonatkozik. Sheng Yen mester például azt mondta: „Ne ragaszkodj semmilyen dharmához." Amikor nem ragaszkodsz semmihez, az észlelő tudatnak nincs ragaszkodása. Majd ezt mondta: "Engedj el mindent! Ha elengeded, elérheted a megvilágosodást." Így kérdezem tőled: "Miután mindent elengedsz, el fogod érni a megvilágosodást?" Nem, nem fogod! Aki a legjobban képes mindent elengedni, az az arhat vagy a magányos-megvalósító (Pratyekabuddha). De amikor mindent elenged, akkor elérte a megvilágosodást? Nem, nem! Meg tudja valósítani a Kétjármű bodhit, de nem a mahayána bodhit. Ez azt mondja, hogy akik tévednek, azokat az „én” fogalma béklyózza. Aki elengedi "énjét" és nem ragaszkodik egyetlen dharmához sem, az nem éri el a megvilágosodást. A tény az, hogy senki sem tudja megvalósítani a mahayána bodhit anélkül, hogy ne szüntesse meg az "önszemlélet" fogalmát (azt gondolva, hogy az észlelő tudat állandó) az észlelő tudatban, mert aki nem küszöbölte ki ezt, az hozzá bilincselődik. Az a koncepció, hogy az észlelő tudatot "énként" kezeljük, az "én" fogalma, mely a nem--buddhista örökkévalóságban fogalmazódott meg, amit Buddha cáfolt.

A közönséges buddhisták második példája az "én" félreértelmezése a világi buddhista Gong Tun tanítása: „A szemlélni tudó tudat a valóság-olyanságát jelöli. Így a Chan iskola hangsúlyozza annak fontosságát, hogy állandóan erre a szemlélődő, észlelő tudatra összpontosítsunk és ne hagyjuk, hogy bármihez is ragaszkodjon." Azonban a tudat, amely képes szemlélni (kontemplálni), az a mentális tudat, amely nem különbözik a nem-buddhista örökérvényű "én" felfogásától.

A közönséges buddhisták az „én” félreértelmezésének harmadik példája a világi buddhista Zi Zai tanítása, aki a felfogó tudatot minden gondolat felbukkanása nélkülinek tekintette mint a valóság-olyansága, majd tagadta az Ālaya-tudatot, a Tathagatagarbhát (a nyolcadik tudat; aloya-vinana), amit felismertünk. Ez szintén az "önszemlélet" fogalmába tartozik. Ezt tanítja Yuan Yin idős tanító, Xu Heng Zhi, egy másik világi buddhista, Shang Ping és mások is Kínában, akik a "meggondolatlan, érintetlen tudatosságot" tekintik (ami valójában még mindig a mentális tudat) mint az állandó és elmúlhatatlan dharma. Buddha-természetnek tekintik a meggondolatlan tudat "mentális velejáróit" az eredeti tudatossággal (a látás, hallás képességei, egészen az észlelésig). Mindegyikük a mentális tudatot és "mentális velejáróit" az állandó és elmúlhatatlan "Énne"k tekinti, amely teljes egészében a mentális tudatállapoton belüli énszemlélet fogalma alá esik. Egyikük sem ismerte fel a nyolcadik tudatot, a Tathahgatagarbhát; megvalósításuk tehát helytelen.

A közönséges buddhisták "én" félreértelmezésének negyedik példája a Yin Shun mester által hírdetett "én". Úgy véli, hogy a múltban, jelenben és jövőben, valamint minden irányú világban ciklikus léten átmenő érző lények tudata nem a legtöbbünk által ismert észlelő tudat, hanem egy másik finom észlelő tudat, amelyet nem lehet megismerni vagy megvalósítani. Nos, amit nem lehet megismerni vagy megvalósítani, lehet-e Buddhadharmának tekinteni? Nem, nem lehet. Mert minden Buddha által tanított Dharma biztosan megismerhető és megvalósítható. Az a Dharma, amelyet nem lehet megismerni vagy megvalósítani, csak képzeletbeli. A Buddha azt is megtanította nekünk, hogyan ismerjük meg és valósítsuk meg az egyes Dharmákat. Ha követjük és műveljük tanításait, megismerhetjük és megvalósíthatjuk a Buddha által kifejtett Dharmát is. Csak ezt lehet Buddhadharmának nevezni.

A Dalai Láma valamivel jobb, mint Yin Shan mester. Azt mondta: "A mentális tudatosság legfinomabb szintje az, amely a múltban, a jelenben és a jövőben is át tud haladni a ciklikus létezésben; a durva és finom mentális tudat elpusztul, de a legfinomabb nem." Hadd kérdezzem meg hát, hogy a durva, finom vagy legfinomabb mentális tudat még mindig mentális tudat?" Természetesen az! Buddha tanítása szerint mentális tudat: "A manasz feltételeitől és a dharma okán a mentális tudat fel fog merülni". Vagyis a mentális tudat csak a Tathagatagarbha belső okával hozható létre. Ezáltal a mentális képesség kapcsolatba kerül a mentális tárgyakkal, mint külső feltételekkel! Tekintettel arra, hogy a mentális tudatosság egy olyan jelenség, amelyet a mentális tudat idéz elő. A belső ok és a külső feltételek bizonyosan nem lehet az elsődleges entitás, amely átmegy a ciklikus transzmigráció áramlatán. Csak az önmagában eredendően létező dharma lehet az elsődleges tudat, amely a múltban, jelenben és jövőben ciklikus létezésen megy keresztül. Ennek fényében a durvább finom és legfinomabb mentális tudatok egyike sem a mögöttes alapvető tudatosság, mert, valóban nincs olyan mentális tudat, amelyet ne lehetne megismerni vagy megvalósítani. Buddha ezt mondta az Agama-szútrákban: "A létező durva és finom mentális tudat minden szintje ismert és függő eredetű dharmák." Ezért bármilyen finom is a mentális tudat, ez nem egy dharma, amelyet ne lehete megismerni, vagy egy tudat, amely nem keletkezik és nem szűnik meg. A kifinomult vagy akár a legfinomabb mentális tudat, amelyet nem lehet megismerni vagy megvalósítani, csupán egy illuzórikus dharma, amelyet az emberek alkottak meg és alakítottak ki.

A buddhista közösségekben a nem-buddhista önszemlélet utolsó fajtája az ókori India tantrikus buddhizmusa, a négy fő tibeti iskoláktól a tantrikus iskoláig, valamint a mai "dharma királyok", "élő buddhák" vagy rinpochák nézete. Mindannyian a Buddha Föld valóság-olyanságának tekintik azt az észlelő tudatot, amely az ülőmeditációban eléri a meggondolatlan állapotot. Ez azonban még mindig a durva mentális tudat, mert nem haladja meg a fenomenális világot és mégis kapcsolatba kerül a Vágy Birodalmának öt érzéki tárgyával.

1.4 Az "én", ahogyan a nem-buddhisták buddhistának színlelve érzékelik

Az "én" negyedik fő kategóriája az, amelyet olyan nem-buddhisták állítanak fel, akik buddhistának adják ki magukat. Sok ilyen ember van, de nem kell sok példát hozni, hiszen a legutóbbi nyári összejövetelünk alkalmával néhányan féloldalas hirdetést tettek fel rólam az újságokban. Azok az emberek ragaszkodtak ahhoz, hogy a mentális tudat ne vesszen el és át tudjon haladni a múlt-, jelen és jövőbeli életeken. Köztük volt Yi Yun Gao Sichuanban, Xi Rao Gen Deng Taoyuanban, és az úgynevezett "Dharma mester" Shi Xing Yuan az egyesületükben. Mivel a mentális tudat egy tudat, amely függ a keletkezésétől, nem egy eredendően önmagában létező tudat. A buddhizmusban csak egy eredendően létező tudat nevezhető valóság-olyanságának. Ez azért van, mert a mentális tudat a Tathatagagarbha-, mint ok alapján keletkezik, majd a dharmával érintkező manasz lesznek e keletkezés feltételei. A mentális tudat tehát nem eredendően létező elme.

Hogyan állíthatja hát bárki nyíltan, hogy ez állandó és múlhatatlan? Valójában akik ezt állítják, nem értik a Buddhadharmát.

Az előző részekben említett "én" különböző kategóriái mind a mentális tudatállapothoz-, és a Három Birodalom körébe tartozó "én"-hez tartoznak, amit Buddha cáfol, mert az "én" egy teljesen keletkező változó és megszűnő dharma. Ha nem változna állandóan, nem tudná ellátni a hat érzéktárgy megismerésének funkcióit. Ahogy ezt közvetlenül is ellenőrizhetjük, az a funkciója, hogy tudjon; ez természetesen változó dharma.v Az a dharma, amely változik, nem lehet igazi Dharma a változó keletkező és megszűnő természete miatt, ami a mulandóságot jelöli. Az állandótlanságot a szenvedés jellemzi; hogyan lehet tehát a szenvedés az igazi "én"? A szenvedés határozottan nem az igazán állandó és elmúlhatatlan Dharma. A mulandóság szintén nem az igazi "én"! Csak az állandó és elmúlhatatlan Én, amely örökké túlmutat a szenvedésen vagy a boldogságon, jelöli az igazi és elmúlhatatlan "ént". Az "én" a Három Birodalom hatókörén belül a tudatos-, észlelő tudat. Ez a világi én, az "én" a nem-buddhista örökkévalóságban, az "én", amelyre a buddhistának látszó nem-buddhisták hivatkoznak, valamint az "én" a nem-buddhista örökkévalóságban-, közösségben. Ezt az "ént" Buddha erőteljesen cáfolja a négy Agama-szútrában. Buddha azt mondta, hogy az "én" fogalma nem valóságos. Elmagyarázta: "Az öt aggregált én, a hat bejáratú én, a tizenkét érzékmezős én, és a tizennyolc elemből álló én mind függően keletkeznek, belső természet nélkül."

A belső természet nélküli függőség fogalma "minden jelenség üresség megjelenésére utal. Más szóval az öt aggregátumunk, a tizenkét érzéki mező és a tizennyolc elem csak átmenetileg létezik, és így nem is létezik valójában. Megtapasztalhatja azok megjelenését. a jelenlegi létezés, de nem azonosak az „Énnel", amely állandóan létezik és örökké múlhatatlan. A világi dharma alapján az öt halmazt névlegesen „énnek" nevezik, ez egy függő eredetű dharma, amelynek természete mulandó és Ennek eredményeként azt mondjuk, hogy az öt aggregátumban, a tizenkét érzékmezőben vagy a tizennyolc elemben nincs Én. Ez a „Nincs Én” Dharmát jelöli, amelyről a következőkben fogunk beszélni.

Második fejezet
Az "ÉNNÉLKÜLISÉG"

2.1 A "énnélküliség" a nem-buddhista nihilizmusban jelenik meg

Sokan félreértik Buddha által kifejtett "éntelenség Dharmáját" és így a nihilizmus áldozataivá válnak. Az "éntelenség" első része a nem-buddhista nihilizmusban fogalmazódik meg. A nem-buddhista nihilisták bölcsebbek és racionálisabbak, mint a nem-buddhista örökérvényűek. Ennek az az oka, hogy a nem-buddhista nihilisták valójában időt töltenek azzal, hogy közvetlenül megfigyelik az Öt Aggregátumukat, hogy eldöntsék, valódiak-e és elmúlhatatlanok. Megfigyeléseik eredményeként azt találták, hogy formájuk-, érzetük-, érzékelésük-, késztetéseik és értelmi tudatuk nem elmúlhatatlan dharmák. Megfigyelik tizenkét érzéki mezőjüket és a tizennyolc elemet (amelyek közé tartozik a hetedik tudat, a mentális képesség megtéveszetett tudatossága), és azt találták, hogy hat érzéki képességük, hat érzéktárgyuk és hat tudatuk csak átmenetileg létezik, majd végül elpusztul - így pedig nem valósak. Ebből tehát az következik, hogy az "én" nem reális-, nem valós. Az "én" úgy jön létre, hogy a négy nagy elem kombinálódik, feltételként használva a szülőket, a négy nagy elemet és a táplálékot. Az észlelő tudat "énje" úgy jön létre, hogy a hat érzéki képesség és a hat érzéki tárgy közötti kapcsolatokat feltételekként használja fel - ezért az észlelő tudat "énje" nem valós.

Mivel a tizennyolc elemből álló "én"-en belül egyetlen dharma sem valódi és elmúlhatatlan, bizonyosan nincs valódi és elmúlhatatlan "én"! Hogyan állíthatja bárki is, hogy létezik "Én", ha nincs eredendően létező "Én"? Az ember mindenhol kereshet, és nem lesz képes valódi és elmúlhatatlan dharmát találni. Az ember így határozottan azt mondja: "Ó! Húsz-harminc éve keresek, de nem találtam valódi és elmúlhatatlan tudatot. Az "én" tehát teljes mértékben okok és feltételek által jön létre. Minden érző lény attól függően keletkezik, belső természete nélkül. Amikor meghalok, nem marad semmi. Minden jelenség üres lesz a halál után." Így ez a személy nihilistává válik.

2.2 A nihilisták "énnélkülisége" a buddhista közösségben

A "nincs én" második fajtája a buddhista közösség hétköznapi nihilistái által támogatott. A nem-buddhista nihilisták hisznek az "éntelenségben", de vannak nem-buddhista nihilisták is a buddhista közösségben, akik "éntelenségről" beszélnek. Ezek a tantrikus buddhizmus Prasangika Madyamika iskolájának gyakorlói-, követői. A tantrikus buddhisták tagadják a hetedik és nyolcadik tudat létezését azt állítva, hogy Buddha nem beszélt ezekről a tudatokról az Agama-szútrákban.

A Prasangika Madyamika Iskola pátriárkája, Bodhisattva Cancirakirti és utódja Bodhisattva Santideva (egyiküket sem kellett volna bodhiszattvának nevezni), majd később Atisa és Tsongkhapa keményen dolgoztak Tibetben azon, hogy előmozdítsák a fent említett nézetet. Azóta dalai lámák és guruk nemzedékeken keresztül adták ezt tovább. Az exoterikus iskola mai mestere, Yin Shun is tagadja a hetedik és nyolcadik tudat létezését. Mindannyian úgy vélik, hogy ez a két tudat csak a Nagy Jármű (Mahayana) tanaiban található meg, amely állításuk szerint csak a szektás buddhizmus (Nikaya buddhizmus) kialakulása után jött létre.

ÿ-- The truth is that the aforementioned "Agamas experts" do not understand the contents of the Agama Sutras. I cited examples in my published books to prove that the Agama Sutras mentioned the seventh and eighth consciousnesses, and such "experts" dare not speak up now. This is because my proofs are truthful, correct, and based on facts. --> Az igazság az, hogy a fent említett "Agama-szakértők" nem értik az Agama-szútrák tartalmát. Kiadott könyveimben példákat idéztem annak bizonyítására, hogy az Agama-szútrák a hetedik és nyolcadik tudatot említették és ezen "szakértők" most nem mernek megszólalni. Ez azért van, mert bizonyítékaim igazak, helyesek és tényeken alapulnak.

A hetedik és nyolcadik tudat létezésének tagadása után a fent említett Agama-szakértők attól tartanak, hogy mások nem-buddhista nihilistáknak nézik majd őket. Ezért találták ki a mentális tudat finom és legfinomabb elméjének fogalmát. Azt mondják: "Ezt a két tudatot nem lehet megismerni vagy megvalósítani és ezek az elsődleges elme entitások, amelyek alátámasztják az érző lények oksági vándorlásait [a létsíkok közt]." Ha azonban csak a hat tudat létezik, a hetedik és a nyolcadik tudatot nem számoljuk, akkor egyetlen érző lény sem születhet újjá halála után és biztosan mindenki megsemmisül. Ez azért van így, mert Buddha azt mondta, hogy a mentális tudat (意识) nem tud átvinni a következő életbe és egyben függőségből fakadó dharma, amely nem állandó és nem is múlhatatlan. Ezért lényegében ez az "éntelenség" nézet a nihilizmusban és az ok-nélküliség elméletében megfogalmazott fogalom.

A négy fő Agama-szútra gyűjteményben Buddha azt tanította: "Minden mentális tudat, legyen az durva vagy finom, megismerhető; nincs olyan mentális tudat, amelyet ne lehetne megismerni." Azt is mondta: "Minden mentális tudat, legyen az durva vagy finom, a manaszból és a dharmából-, mint feltételekből fakad." Ezért az összes durva és finom mentális tudat között nincs olyan finom mentális tudat, amelyet ne lehetne megismerni, ahogy azt a buddhista közösség nihilistái állítják. Ennek fényében az összes durva és finom mentális tudat illuzórikus tudat és a függő keletkezés-, megszűnés dharmájához tartozik, nem pedig ahhoz, amit a buddhista közösség nihilistái az elsődleges tudatnak tekintenek, amely a ciklikus létezést a múlt-, jelen és a jövőbeli életekben alapozza meg. Ebből kifolyólag, a mentális tudatosság legfinomabb-, vagy legfinomabb tudatai azok a fogalmak, amelyeket a buddhista közösség nihilistái találtak ki, miután tagadták a hetedik és nyolcadik tudat létezését, téves gondolkodásnak minősülnek. Megállapíthatjuk, hogy lényegében a nihilizmust és az ok-nélküliség elméletét jelölik. Az ilyen nihilisták által létrehozott mentális tudatosság kifinomult vagy legfinomabb tudatai csupán téveszmék és nem ismerhetők meg vagy nem realizálhatók.

2.3 Az örökkévalóság "éntelensége" a buddhista közösségben

Az "éntelenség" harmadik típusa az, melyet "a buddhista közösség közönséges örökéletű hívei" terjesztenek. Ezt a valóság-olyanságának fogalmát a tibeti középút autonómia iskolája (Svatantrika Madhyamika) adja vissza. A buddhista "dharma-mesterek" vagy a korábban említett világi gyakorlók is az "éntelenség"-re hivatkoznak, akik a nem buddhista örökkévalóság nézetét vallják.

A tantrikus buddhizmus gurui és világi gyakorlói azt állítják: "Miután az ülőmeditáció során a gondolatnélküli tudatosság állapotába lépünk, az ember nem ragaszkodik önmagához vagy semmilyen világi dharmához. Ezután az ember belenéz saját elméjébe, magába az észlelő tudatba, amely üres-, megjelenés nélkül, ami az üresség természetét jelöli. Mint ilyen, az ember megvalósította a valóság-olyanság dharma-testét, azt, ami megegyezik a Buddha Föld valóság-olyanságának dharma-testével. Így az Ālaya-tudatosság Xiao Pingshi által megvalósított tudat csak a dharma-test a kauzális talajon, ami egy nagyon alacsony szinthez tartozik! Amit felismertünk, az a Buddha Föld dharma-teste."

Tragikus módon a Buddha Föld valóságszerűségének dharma-teste, amelyről a tantrikus buddhizmus gurui és világi gyakorlói azt állítják, hogy felismerték, valójában csupán a mentális tudat. Nemcsak a nyolcadik tudatot nem ismerték fel; azt sem tudják, hol van a hetedik tudat. Ez az "éntelenség" dharmáját jelöli, amelyről azt hiszik, hogy helyes (valójában nem az), de valójában még mindig az "én" az örökkévalóság nélküliségben. Ekkor az "éntelenség" azt jelenti, hogy nem ragaszkodunk önmagunkhoz. Ez azonban még mindig az "én" fogalmához tartozik, mert a buddhizmusban az igazi "énnélküliség" az ember észlelő tudatának megtagadását jelenti; arra vonatkozik, hogy az Ösvényt az" éntelenségre" vonatkozóan látjuk. Az "éntelenség" fogalma-, a maradék nélküli nirvána csak akkor érhető el, ha az ember kioltja saját érzékelő elméjét és a döntéseket hozó "énjét". A nem-buddhista örökérvényűek azonban szilárdan hisznek abban, hogy mindig meg kell őrizni a tudatosságot és nem kell kiiktatni az észlelő tudatot és állandóan a gondolatnélkülisg állapotában kell időzni. Ez az "én" fenntartásának fogalma, amely pontosan az önszemlélet és az önmaga kötődése.

Az énhez való kötődés el nem hagyása az ön-szemlélet megszüntetésének kudarca. Ennek az az oka, hogy a tantrikus buddhizmus hívei tévesen úgy vélik, hogy amikor az észlelő tudat nem kötődik egyetlen dharmához sem, az az" éntelenség" felismerését jelenti. Szilárdan hiszik azonban, hogy az észlelő tudat fogalma állandó és elmúlhatatlan; ez a fogalom pontosan az ön-szemlélet. Így az éntelenségnek ez az elképzelése téves, és nem az igazi "éntelenség", amelyet a buddhista Háromjármű Bodhi tanít.

2.4 Az "éntelenség" meghaladása önmagunk által

Az "éntelenség" negyedik fajtája az "én feloldásának" vagy "az én meghaladásának" fogalma. Sheng Yen mester úgy gondolta, hogy csak el kell engednünk mindent és érzékeny elménk eleve nyugodt lesz. Úgy gondolta, hogy ez azt jelenti, hogy "éntelen", mert amikor hagyjuk magunkat feloszlani és az emberek szidnak minket, akkor azt elfogadjuk, ha pedig megdicsérnek, az nem fog sokat számítani. De valóban fel tudjuk-e oldani magunkat így? Nem, nem tehetjük! Ez azért van így, mert az észlelő tudatunk "énünk" továbbra is létezni fog. Ha szilárdan hiszünk abban, hogy "az észlelő tudat én állandó és elmúlhatatlan", akkor nem tudjuk feloldani magunkat. Csak azt hisszük, hogy meghaladtuk önmagunkat, de az önszemléletünk valójában továbbra is fennáll. Az észlelő tudat valójában nem más, mint a világi én.

"Énünk" valódi feloldásához fel kell ismernünk, hogy mind a tizennyolc elemünk – azaz hat érzéki képességünk-, hat érzéktárgyunk és hat tudatunk – valójában illuzórikus és mulandó mivoltát. Sőt, meg kell szüntetni és meg kell haladni azt a téves nézetet, hogy "az észlelő elme valóságos, állandó és elmúlhatatlan". Ez azt is lehetővé teszi számunkra, hogy kioltsuk mentális képességünk – amely állandóan döntéseket hoz – önmagához-, és észlelő tudatunkhoz való kötődését. Ha befejeztük ezeket a folyamatokat, akkor valóban felismerhetjük az "éntelenség" fogalmát. Csak ekkor mondhatjuk el igazán, hogy meghaladtuk-, "feloldottuk" önmagunkat.

Ha nem tudjuk kioltani azt a téves nézetet, hogy "az észlelő tudat állandó és múlhatatlan”, soha nem mondhatjuk, hogy feloldottuk önmagunkat, mert "énszemléletünk" mindig létezni fog. Amíg létezik "énszemléletünk", nem fogjuk tudni feloldani magunkat, mert az a téves nézet, miszerint észlelő tudatunk ("én") állandó és múlhatatlan, megmarad és fenntartódik. Ez az énszemléletet jelöli. !!!önszemlélet --> énszemlélet

Az előző négy részben említett összes "éntelenség" nézetel az örökkévalóságban (nihilizmusban) megfogalmazott mentális tudati "én"-en alapul. Valójában minden ilyen "éntelen" nézetben az énszemlélet nem aludt ki. A Prasatigika Madhyamika és Svatantrika Madhyamika tantrikus buddhizmus gyakorlói, valamint a buddhista közösség nem-megvilágosodott világi gyakorlói és "dharma-mesterei", kik magukévá teszik az" énnélkülisg" fogalmát, azt állítják, hogy a gondolatok-nélküli tudatosság állapotában maradnak, hogy megfigyeljék saját észlelő etudatukat, ami az "éntelenség" és az üresség megjelenésével bír. Ez azonban csak az észlelő tudat "nem differenciált" állapota; a fent említett tantrikus buddhista hívek azt feltételezik, hogy ez a tudat valóságos és múlhatatlan. Mint olyan, egyikük sem valósította meg igazán az "éntelenséget" vagy a nem fogalmi tudatot. Ennek az az oka, hogy az általuk felismert "lelki állapotnak" még van egy énje, amely felismeri és megkülönbözteti az öt érzéktárgyat. Ez különbözteti meg őket azoktól a személyektől, akik valóban felismerték a nyolcadik tudati elmét, azt, amelyik nem fér bele a tudatosság állapotába és nem érinti az öt érzéki tárgyat.

A tantrikus buddhista gyakorlók azonban azt állítják, hogy az ember teljes mértékben eléri a buddhaság végső kiteljesedését – felismerve a Buddha Föld valóságosságát –, miután gondolatoktól mentes állapotban időzik és különféle megfigyeléseken és elmélkedéseken halad keresztül. Sajnos a "tisztaság és üresség mahamudrájának" ez a fajta Nagy Tökéletes Dharmája nem az igazi Nagy Tökéletesség. Mielőtt befejezném beszédemet, röviden elmagyarázom, mi az igazi Nagy Tökéletesség.

A buddhizmusban kétféleképpen lehet megvalósítani az igazi "éntelenséget". Az első a két jármű felszabaduláshoz vezető ösvény művelése. A kétjármű gyakorlói és alkalmazói közvetlenül megfigyelik-, vizsgálják és ellenőrzik mind a tizennyolc elemük illuzórikusságát és állandótlanságát. Tagadják mentális tudatukat és mentális képességeiket. Ezáltal megszűnik "énnézetük" és fokozatosan megszűnik az "énkötődésük" is. Csak ezután lehet meghaladniuk önmagukat. Ez a Buddhadharnában tanított "éntelenség" empirikus valódi felismerése, mely jelzi a két jármű felszabaduláshoz vezető ösvényt.

A másik módja annak, hogy a buddhizmusban megvalósítsuk az igazi "éntelenséget", az a buddhasághoz vezető ösvény művelése, amely a Nagy Jármű (Mahayana) dharma-ajtaja. Amint felismerjük saját nyolcadik tudatunkat (a valóság-olyanságát), megfigyelhetjük annak tisztaságát és önálló létezését. Ekkor felismerhetjük, hogy az meg nem szűnik (azaz valóban állandó) és minden jelenséget előidézhet, beleértve mind a tizennyolc elemet (dhatu). Azt is észre fogjuk venni, hogy maga a nyolcadik tudat mentes a látás, hallás, észlelés és tudás funkcióitól és soha nem hozott semmilyen döntést kezdet nélküli korszakok óta. A nyolcadik tudat soha nem gondol önmagára, teljesen "énnéküli" és tiszta a természete. Mentes a kapzsiságtól és a szennyeződéstől.

Ha elgondolkodunk minden tettünkön, beleértve az öt halmaz dharmáját, a tizenkét érzékmezőt, a tizennyolc elemet és a hat bejáratot (aya), akkor rájövünk, hogy mindegyik saját elménkből, a valóság-olyanságából fakad. Tekintettel arra, hogy ezek, amelyek felmerülnek mind dharmák, egy bizonyos időpontban bizonyosan megszűnnek létezni. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megszüntessük énszemléletünket és önmagukhoz való ragaszkodásunkat. Megvalósítsuk az "éntelenséget". Ezen az úton valósíthatjuk meg és érhetjük el a két jármű felszabadulásához vezető ösvényt

A fent említettek az a két út, amely lehetővé teszi számunkra, hogy valóban felismerjük az éntelenséget. Ezek részleteit e könyv nem tartalmazza A mélyreható magyarázatok a 2001 márciusában megjelent "The Wrong Views versus the Buddhadharma" című ingyenes könyvben találhatóak.

Harmadik fejezet
Az "ÉN" ÉS AZ "ÉNTELENSÉG, AHOGY BUDDHA TANÍTOTTA

3.1 Az Agama-szútrákban megfogalmazott Éntelenség és Én

Ez a fejezet a Buddha által kifejtett "éntelenség"és "Én" fogalmait tárgyalja. Buddha megtanította az "éntelenség" és az "igazi én" fogalmát is. A fejezet négy részből áll. Az első rész az Agana-szútrákban megfogalmazott "éntelenséget" és az "Én"-t taglalja.

Az Agana-szútrákban explicit és implicit tanítások egyaránt találhatók. Az "éntelenség" fogalma világosan megmagyarázza, hogy az öt aggregátum-, a tizenkét érzéki mező és a tizennyolc elem mind az okokból és feltételek mentén jön létre – vagyis a nyolcadik tudatból, tudatlanság, a szüleink és a négy nagy elem valamint a a karmikus magvak kölcsöntahtásaiból, mely előhozzák létezésünket. Ezek mind feltételes jelenségek, valódi entitás nélkül, ezért üresek és végül megszűnnek majd létezni. Ez a "belső természet nélküli függő keletkezés" fogalmát jelöli.

Más szóval, amit "igazi énnek" tekintünk, az valójában illuzórikus és nem az "igazi én". Mégis, a négy nagy Agama-gyűjtemény sok szútrája implicit módon az "igazi énről" beszél. Miért sejtik az implicit tanítást? Azért, mert mi az "igazi Én" tanításait nem közvetlenül vagy kifejezetten kimondjuk, csak implicit módon. Így a Buddhadharma jelentése el van rejtve.

Ha bölcsességgel vagyunk felruházva, képesek leszünk megragadni az Agamákban implicit módon tanított Igaz Ént; máskülönben nem ismerjük fel és fogjuk tudni. Mivel ma korlátozott az idő, csak egy részt idézek a Buddhától az Agamákban, amelyet sok kutató szakértő, például az Agama-szakértő Yin Shun Mester jól ismer és gyakran mond. Buddha többször is ezt taítja az Agamákban: "Minden formája halmaz – legyen az jó vagy rossz; szép vagy csúnya; durva vagy finom; egyike a rég elmúlt világkorszakoknak, a hosszú jövőbeli világkorszakoknak, vagy ennek az életnek a jelenlegije – sem nem az Én, sem nem különböznek az Éntől és nem foglalják magukba egymást."

Vagyis a fizikai testünk – akár régmúlt, akár messze jövőben létrejövő, akár teljesen kialakult melyet most használhatunk – nem jelöli az "maradandó Ént". Más szavakkal, a fizikai test el fog pusztulni, ezért nem az "Igazi Én". Buddha azonban azt is kijelenti, hogy a test nem különbözik az "éntől". Vagyis senki ne mondja azt, hogy a test nem az "Én", sem pedig, hogy az Én. Egyrészt a fizikai test romlandó; így ez nem az "Igazi Én". Másrészt, bár a fizikai test nem az "Igazi Én", de nem teljesen független az "Igazi Éntől". Mivel a fizikai testet az "Igazi Én" hozta létre, fizikai testünket a nyolcadik tudatunk hozza létre. A szülők és a négy nagy elem csak támogató feltétele a feltételes tényezőknek. Fizikai testünket a saját nyolcadik tudatunk hozza létre, a szüleinktől származó embrióra és az anyánktól származó tápanyagok által támogatott négy nagy elemre támaszkodva. Anyáink nem alkottak minket; csak a létezéshez szükséges feltételeket biztosították számunkra.

Mégsem mondhatjuk azt, hogy "akkor a valóság-olyansága a forma-aggregátumon belül van" vagy "az én forma-aggregátumom a valóság-olyanságán belül van". Nem, ezt nem mondhatjuk. Ha a valóság-olyansága valóban benne van a forma-aggregátumban, akkor a forma-aggregátumot lassan darabokra vágva meg kell találnunk, hogy felbukkanjon a valóság-olyanság. Mégis, még ha felaprítjuk is a fizikai testet, akkor sem találjuk meg a nyolcadik tudatot. Így azt mondjuk, hogy a nyolcadik tudat és a fizikai test nem foglalja magában egymást.

Azt sem mondhatjuk, hogy "akkor a fizikai testem a valóság-olyanságban lakik." Ha valóban a fizikai testünk uralkodik a valóság-olyanságban, akkor, amikor megragadjuk testünket, megragadjuk a valóság-olyanságot is. A valóság-olyanság azonban az üresség-természetet jelöli és nem anyagi természetű. Ezért nem tudjuk megfogni. Ezért, amikor a fizikai test bomlik, a nyolcadik tudat távozik. Nem hagyatkozhatunk a fizikai testre, hogy megszerezzük a nyolcadik tudatot; így azt mondják, hogy nem tartalmazzák egymást.

Továbbá nem mondhatjuk azt sem, hogy a tathagatagarbha, a valóság-olyansága a tizennyolc elemen belül van. Azonban a tizennyolc elemmel együtt-, és attól elválaszthatatlan, mint egy test és annak árnyéka. Ez a legbensőségesebb és leghűségesebb társunk. Soha nem hagy el minket; csak mi hagyjuk el. Amikor a következő újjászületésünkhöz megyünk, észlelő tudatunk örökre eltűnik és elhagyja a valóság-olyanságát.

Ezen a ponton hadd kérdezzem meg: "Buddha tanításában az 'anyagi tényezőről vagy a forma aggregációjáról a sem az Én, sem nem az Éntől különböző, és nem foglalják magukba egymást" sor azt jelenti, hogy egy "Én" létezik?" Természetesen, ott minden bizonnyal egy létező "Én" van, és ezért mondjuk, hogy ez az "Igazi Én".

A fent említett "én" azonban nem különbözik az észlelő tudat én-től, amely szeret vagy nem szeret-, el akar menni, vagy közel akar lenni hozzád. Nem ez az "én". Inkább az "Én" nemcsak a hat érzéki tárgytól független, valamint mentes a látás-, hallás-, észlelés- és tudás észlelési funkcióitól. Önmagának sincs tudatában; teljesen éntelen természete van. Akkor miért mondják, hogy ő/az az "én"? Az okot később elmagyarázom.

A fentiekből kifolyólag az "éntelenség" fogalma kifejezetten szerepel az Agamákban: azok a közvetlen tanítások, amelyek szerint az "én" az öt aggregátum, a tizenkét érzéki mező és a tizennyolc elem tekintetében nem az igazi én; hogy mind a fizikai test, mind a tudat, amely lát, hall, észlel és tud - mulandó; valamint, hogy mind a fizikai test, mind az ilyen tudat felbukkan és megszűnik és a függő keletkezés dharmájához tartoznak. Így nem ők az igazi "én". Mégis van egy másik burkoltan kimondott "én", amely velünk együtt létezik.

A „Nincs Én” Dharma tanításai a négy fő Agama-szútra gyűjteményben azt jelzik, hogy létezik egy "Igazi Én". Mindazonáltal ennek az "Igazi Énnek" fogalma nincs közvetlenül kifejtve az Agamákban; így azt mondják, hogy az "Igazi Én" nincs magyarázva a Kétjármű-gyakorlóknak." A tény az, hogy nem mind a négy fő Agama-gyűjtemény a Kétjármű-gyakorlóknak szól; ezekben a szútrákban vannak tanítások, amelyek a Nagy Jármű bodhiszattváknak szólnak. Ezért a "Mahayana" szó (jelentése: "Nagy Jármű") már az Agama-szútrákban is előfordul. Az Agamák eredeti Buddhadharmája már említi a tíz irány Buddháit és a bodhiszattvákat. Nem ezt állította Yin Shun mester. Inkább azt, hogy az eredeti Buddhadharma nem beszél a Nagy Járműről, a tíz irány Buddháiról vagy a hetedik és nyolcadik tudatról." Valójában a két szútra az eggyel növekvő Agrama szútra (Ekottaragama) és a Különféle Agama-szútrák (Sarmyuktagarna) – még ismételten kifejtik az "Igazi Én" fogalmát. Erre hivatkoztunk néhány példát a "Sutras and Vinaya" gyűjteményben, melynek címe "Csak-tudat a Három Kocsiban: Szútrák gyűjteménye a Vinayában a világban Tathagataparbha sorozat."

Az Angulimala-szútra Eggyel Növekvő Agama Szútrája kifejezetten a Tathagatagrarba-ról szól és megmagyarázza a buddhák és a bodhiszattvák "felszabadult formáit [mehjelenéseit]". Vagyis a Kétjármű-gyakorlók az anyagi tényező teljes kioltásával szerzik meg a maradék nélküli nirvánát és soha többé nem lesz fizikai testük a jövőben. A másik sávban a bodhiszattvák és a buddhák a buddhasághoz vezető ösvényt művelik és elérhetik a felszabadult fizikai testet, melynek dharma formája van, de ez a dharma forma is egy felszabadult dharma forma. Más szóval, a bódhiszattvák és a buddhák nem oltják ki teljesen az anyagi tényezőt, hanem ezt az aktív dharmát egy makulátlan aktív dharmává alakítják át ezáltal folyamatosan gyakorolják a bodhisattva (bódhi) módszert. Végül így elérik a végső buddhaságot. Azonban még a buddhaság elérése után sem fogják kioltani fizikai testüket. Minden jövőbeli életükben megtartják ezeket, hogy irányíthassanak és segítsenek minden érző lény felszabadításában mindaddig, amíg meg nem haladják az átvándorlás folyamát. A buddhák és a bódhiszattvák csak ezután lépnek be a visszamaradó nirvánába és örökre kioltják a jövőbeli formákat. Valójában ez a fajta fizikai test nem akadályozza a buddhák és a bódhiszattvák felszabadulását, mert mindannyian képesek arra, hogy haláluk után tetszés szerint belépjenek a maradék nélküli nirvánába, vagy újjászülethessenek a következő életben, hogy az érző lények javára váljanak. Nem köti le őket sem a születés, sem a halál, kizárólag az érző lények javára mennek keresztül a születésen és a halálon-, a létforgatagon. Ezt a típusú fizikai testet az emberi világban felszabadult formának nevezik.

Amint korábban említettem, az Agamák tanítják a "Tathagatagarbha", az "Igazi Én" fogalmát. Ez az Igaz Én azonban különbözik attól az éntől, amely a nem-buddhista nihilizmus hitében szerepel (az isteni éntől vagy a Brahma éntől), vagy a közönséges buddhisták által ismert észlelő tudat éntől. Ezenkívül az Agamák egy létező felszabadult formát is bemutatnak: a bodhiszattvák állandó és örök tudat-alkotott testét és a tíz irány Tathagatáinak válasz-átalakító testét, amint azok a világban tartózkodnak (maradnak). A jutalomtestet, amelyet a buddhák gyakran megnyilvánulnak a három birodalomban és a átalakuló testet, mely mindkettőt egyaránt felszabadult formának nevezünk. Egyfajta formatényezőnek, amely soha nem fog elpusztulni. Még ha minden buddha tökéletesen felismerte is a négyféle nirvánát és teljesen felszámolta a "határozott létet" és az "átalakító létet", mégsem lép be a maradék nélküli nirvána státuszába. Az Első Földön tett "tíz kimeríthetetlen fogadalmuk" értelmében minden buddha tartósan a három birodalomban fog lakni, három testét (a belső természettestet, a jutalomtestet és a átalakító testet) használva. képes irányítani és megmenteni a Buddhával karmikus rokonságot hordozó élőlényeket. Így, mivel formájukat sem születés, sem halál nem köti, így ezeket felszabadult formának nevezik.

3.2 Az éntelenség és az Én a Prajñā-szútrákban

Ez a rész többek között a Prajñā-szútrában kifejtett "éntelenséget" és "Én"-t tárgyalja, ideértve a Nagy- és Kisebb MahaPrajñā-szútrát, a Gyémánt-szútrát (Vajracchedika Prajñāparamita Szútra) és a Szív-szútrát (Prajñāparamitahrdaya Sutra).

Hogyan érvényesül az "éntelenség" fogalma a Prajñā-szútrákban? E szútrák kifejezetten tanítják az éntelenséget a "minden jel (~jellemző/k) illuzórikus" elv alapján, amelyet mindannyian megértünk. Azt állítják: "Minden kondicionált jelenség olyan, mint egy álom, egy illúzió, egy buborék, egy árnyék, mint a harmat vagy a villám." Más szavakkal, mind a Nagy-, mind a Kisebb MahaPrajñā Szútra nem tagadja minden jelenség megnyilvánulását a múltban, a jelenben és a jövőben. Mindazonáltal, bár léteznek jelenségek, valójában csak átmenetiek és romlandók, valódi-, állandó és örök természetük nélkül. Átmeneti és összetett létezéséből adódóan minden feltételhez kötött jelenség, beleértve az öt halmazból és tizennyolc elemből álló "ént", mely szintén csak átmenetileg és feltételesen létezik. A dharmák léteznek, de azt mondják, hogy üresek és nincs énjük, mert nincs igazi, szilárd és örök természetük.

Akkor tegyük fel a kérdést: "A mentális tudat, amely észlel és ismer, az öt aggregátumhoz és a tizennyolc elemhez tartozik?" Igen! Ahhoz tartozik! Akkor így bizonyos, hogy feltételekhez kötött dharma! A gondolat-nélküli eredeti tudatossággal rendelkező elme is kondicionált dharma, mert megfelel a látás, hallás, észlelés és tudás funkcióinak. Ez a tudat tehát a mentális tudat (意識). Mivel a mentális tudat funciói (látás, hallás, érzés és tudás) tárgya a hat érzéki tárgy, a mentális tudat határozottan dharma, amelynek jellemzője (megjelenése): az észlelési jellemző. Buddha azt tanította: "minden jel illuzórikus". Minden illuzórikus dharma az "éntelenséget" jelöli, nincs igazi és örök természete. Így az öt aggregátum, tizenkét érzéki mező, és tizennyolc elemnek sincs igazi és elpusztíthatatlan-, örök "énje". Ami azt illeti, a gondolatnélküli eredeti tudatossággal rendelkező tudat léte az aggregátumoktól, érzékmezőktől és elemektől függ és természetesen feltételekhez kötött dharm is egy jellemzővel. Az ilyen tudat természetesen egy illuzórikus dharma.

Így, hadd kérdezzem meg: "A nektár kondicionált vagy nem feltételhez kötött dharma?" (A közönség azt válaszolta: ez feltételekhez kötött dharma!") Igen, ez egy kondicionált dharma! Mindannyian ismeritek. Mi a helyzet a természetfeletti erővel? Ez egy feltételhez kötött vagy nem feltételes dharma? Ez is feltételekhez kötött dharma! A Buddha ezt mondta nekünk: "Minden kondicionált jelenség olyan, mint egy álom, egy illúzió, egy buborék, egy árnyék, mint a harmat vagy a villám." Ez azt jelenti, hogy bár ezek a jelenségek világi látszat formájában léteznek, összetett dharmák, amelyek csak átmenetileg léteznek, mint pl. egy álom. Eltűnnek, miután az ember felébred és olyanok, mint az illúziók, buborékok, délibábok vagy harmat, amelyek csak átmenetileg léteznek. Így azt mondják, hogy feltételesen léteznek és a megnyilvánulás után határozottan elpusztulnak. Nem mondhatjuk, hogy a harmat nem létezik, viszont csak pillanatnyilag létezik. Akárcsak a villám. Ezért azt mondjuk, hogy ezek a jelenségek olyanok, mint az álmok, az illúziók, a buborékok, az árnyékok és ezért nem igazi-, valódi dharmák.

Így a mentális tudat egy kondicionált dharma, amelynek saját jellemzői vannak és egy állapot-alapú dharma, amelyet az okok és feltételek generálnak. Lehet ez egy igazi és szilárd dharma? Természetesen nem. Ezért állítják a Prajñā-szútrák mindenütt, hogy az aggregátumoknak, érzékmezőknek és elemeknek nincs Énje. A szútrák azonban nem a nihilista "minden jelenség ürességének" fogalmát hirdetik. Ennek eredményeként a Prajñā-szútrák nagy vonalakban kijelentik, hogy az öt aggregátum, a tizenkét érzékmező, a tizennyolc elem és az összes jelekkel rendelkező kondicionált dharma illuzórikus. Belső természetük nélkül keletkezők, függők és nincs igazi vagy elmúlhatatlan "énjük". Másrészt azonban a szútrák mindenütt kifejtik az igaz tudatot, a végső igazságot felhasználva az "Igazi Én" kifejezett tanítására: azt, aminek énnélküli-természete van.

Miért nem tanítják implicit módon az "Igazi Ént" a Prajñā-szútrák? Ez azért van, mert a Prajñā-szútrák a bódhiszattvák számára íródtak. Az "igazi tudat" vagy "Prajñā tudat" pontosan az a tudat, amelyet a bódhiszattvának a Buddhadharma művelésével meg kell valósítania. Ez a tudat az, amely a "bódhiszattva tudatot" jelöli a nagyobb és kisebb Prajñā-szútrákban kifejtett összes tudat közül (a többi a "figyelmet-nem-felkeltő tudat", a "nem-tartózkodó tudat", a "hétköznapi jellemzők nélküli tudat" és a "nem tudat tudata"). Ezeket a tudatokat kiegészítve a Szív-szútra és a Gyémánt-szútra azt is tanítja, hogy a bódhiszattvának van egy nem-megtartó tudata – egy olyan tudat, amely megmaradás nélkül született (anélkül, hogy bármilyen feltételre támaszkodna).

Képes-e mentális tudatunk (意識) gondolat-nélküli-, érintetlen tudatosságának révén nem-tartózkodó tudattá (無住生心) válni? Ez nem lehetséges. Miért? Azért, mert az érintetlen tudatossággal rendelkező, gondolat-nélküli tudatnak valahol ott kell maradnia-, ott kell lennie amikor csak felmerül, hacsak ez a tudatos tudat nem szűnik meg létezni és így nem jelenik-, nem merül fel. Amint a tudatos tudat felmerül, határozottan megfelel a hat érzéki tárgynak. Még ha meditál is, miközben belép a második koncentráció szamapatti állapotába és hátrahagyva a vágy birodalmának öt érzéki tárgyát, észlelő tudatossága akkor is megfelel a szamádhi állapot mentális tárgyának. Mivel a szamádhi állapotban van egy megfelelő mentális tárgy, az észlelő tudat benne lesz-, a szamádhi állapot mentális tárgyában fog tartózkodni, ha ez a létező tudatos-, észlelő tudat képes felfogni és megkülönböztetni a szamádhi állapot ezen mentális tárgyát. Amint azt korábban említettem, ez egy maradandó tudat, nem pedig egy nem-tartózkodó tudat (無住生心). Az egyén, aki megfelel a szamádhi állapot mentális tárgyának, a hat érzéki tárgy közé esik. Ez az észlelő tudat, amely itt felmerül mert felfogja vagy érzékeli a hat érzéktárgyat. Nem egy nem-tartózkodó tudat. Annak ellenére, hogy elkülönül minden nyelvtől vagy illuzórikus gondolattól, ez a tudat még mindig tisztán ismeri a szamádhi állapot mentális tárgyát és ezáltal a szamádhi állapotában marad. Ezért ez nem egy nem-tartózkodó tudat (无住生心 (無住生心), hiszen felmerül és felfogja vagy érzékeli a hat érzéktárgyat, így nem egy nem-tartózkodó tudat.

Amint azt korábban illusztráltam, a Gyémánt Szútrában tanított tudatnak "olyan tudatnak kell lennie, amelyet megmaradás nélkül hoztak létre", és eredendően soha nem tartózkodik sehol, majd szüntelenül más tudatokat hoz létre. Ennek a tudatnak a felismerése révén a bódhiszattva képes előhozni a prajnához tartozó bölcsességet. Ez a nem-tartózkodó tudat azonban nem a művelés után jött létre; alapvetően nem tartózkodik, lelhető fel sehol. Ez azt jelenti, hogy a megvilágosodás után az ember nem alakítja át a megmaradó észlelő tudatát nem-tartózkodó tudattá; hanem egy másik létező, nem-tartózkodó tudatot valósít meg. Miután felismertük ezt a tudatot, látni fogjuk, hogy ez a tudat - bár nem marad meg -, együtt létezik a tudatból álló énnel, amely gondolatok-nélküli-, eredeti tudatossággal rendelkezik. Pontosan az, amit a tudat felismerése előtt megfigyeltünk. Csak ez jelöli az igazi Buddhadharmát: egy másik tudat, a nyolcadik tudat (如来藏), amely mindig is velünk együtt élt, és veleszületetten nem maradt meg. Nem az a célja, hogy a normális, egészségeseket megkülönböztethetetlen idiótákká változtasson.

Az igazi Buddhadharmának eredendően léteznie kell és nem a művelés során / után jön létre. Ez azt jelenti, hogy "a Prajñā-szútrák a közönséges tudat jellemzői nélkül fejtik ki a tudatot", ami az "Igazi Ént" jelöli. A közönséges tudat jellemzőivel rendelkező tudat nem az "Igazi Én". Például a kapzsisággal, elutasítással, arroganciával vagy kételkedéssel rendelkező tudat, vagy a tiszta és világos tudatos tudat a kapzsiságnak és az idegenkedésnek felel meg, amely olykor tiszta és világos, de van, amikor álmossá válik, ha elfárad, vagy esetleg egyáltalán nem tud semmit, amikor az ember mély álomba merül. Egy hétköznapi tudat nem lehet mindig tiszta és világos.

Ha valaki azt mondja: "Nem akarom, hogy az érzékelő tudatom megszűnjön létezni; ébren akarok maradni és nem akarok aludni." Ha tiszta tudatosságot tartunk fenn, minden gondolat nélkül, akkor is megfelel a hat érzéki tárgynak és ezeket gondolat-nélküli állapot közben képes felismerni. Pontosan ez a "közönséges tudat jellemzőivel rendelkező tudat" fogalma, nem pedig a "közönséges tudat jellemzői nélküli tudat". A Prajñā-szútrák azt mondják nekünk, hogy a bódhiszattvának van "tudata a közönséges tudat jellemzői nélkül". Más szóval, ennek a tudatnak belső természete van kapzsiság, ellenszenv, arrogancia és kétség nélkül és sem szeret-, nem nem-szeret (semmit). Hiányoznak belőle az érző lények által általánosan ismert tudati jellemzőik és ez a tudat az, amelyet a Prajñā-szútrák kifejezetten az "Igazi Én"-nek mondják

A Prajñā-szútrák "nem tudat tudatról" is beszélnek, elmagyarázva, hogy egy bódhiszattvának van ilyen tudata. Ha a Chan szemlélődés (kontempláció) során eléri az ébredést és megtalálja tudatát és azt gondolja, hogy ez a tudat az Igaz Tudat. Mégis ellenőrizni kell, hogy ezt a felismert "tudatot" ismerte-e már korábban. Ha ez egy olyan tudat, amelyet korábban-, azelőtt is ismert, hogy meghallotta volna és elősegítette a végső és végleges Dharmát, akkor ez a tudat nem az "Igazi Én", mert az érző lények is ezt a tudatot ismerik. A bódhiszattva által felébresztett tudat a "nem tudat tudata", nem pedig az érző lények által ismert tudat, amely képes látni, hallani, észlelni és ismerni. Ez furcsának tűnik. Miért nevezzük tudatnak, ha nem tudat? Mindazonáltal ez az igazi tudat valójában nem az a tudat, amelyről az érző lények beszélnek. Ez olyan, mint amikor valaki szid és azt mondja neked, hogy "Te nem vagy igazán férfi!", akkor azt válaszolod: "Ah, köszönöm a bókodat. Aki nem férfi, az az igaz embert jelöli!" Ha valaki megint szid és azt mondja: "Nincs ösvényed!" Azt válaszolod: "Köszönöm, hogy megdicsért. A nem-ösvény azt jelöli, aki az igazi Ösvényen járok!" A „nem tudat tudat" fogalma pontosan az "Igazi Én", amelyet kifejezetten említenek és kifejtettek a Prajñā-szútrák.

A Prajñā-szútrákban kifejtett "Igazi Én" megvalósításának elérése a Prajñā két ágát jelöli: az "általános szempontok tudását" és a "specifikus szempontok tudását". Ha valaki nem ismeri fel "a bodhiszattva tudatot, a figyelmet-nem-felkeltő tudatot, a nem tudat tudatot, a közönséges tudat jellemzői nélküli tudatot" vagy a "nem-tartózkodó tudatot", de folyamatosan olyan állapotban tartja észlelő tudatát, ahol nem gondol bármilyen dharmára, akkor nem ismerte fel a prajnát. Még ha az észlelő tudat állandóan gondolatok-nélküli állapotban marad is, az ilyen tudatú embernek még fel kell ismernie a prajnát, mivel az észlelő tudata nem a Buddha által tanított "figyelmet-nem-felkeltő tudat". A Prajñā, amelyet a gyakorló előidézhet, az, kizárólag a tudat felismerésére támaszkodik, amely "eredendően soha nem hoz létre semmilyen gondolatot, eredendően soha nem hagy ki semmilyen dharmát, és eredendően soha nem emlékszik semmilyen dharmára". Ez azt jelenti, hogy ennek a figyelmet-nem-felkeltő tudatnak a felismerésén keresztül feltárul a prajnához tartozó bölcsesség.

A Prajñā fogalma, amelyet a Nagy és Kisebb Prajñā-szútrában és a Szív-szútrában kifejtettek, egyértelműen leírja a "bódhiszattva tudat vagy "figyelmet-nem-felkeltő tudat” sajátos természetét. Ez a tudat, amely teljes mértékben birtokolja Madhyannika (aistanta) mind a nyolc tagadását, ez a tudat nem tudat és nem hasonlít a tudathoz; így az igazi "ént" jelöli. Miért ez az "igazi én"? Ez azért van, mert ez a tudat állandó-, megszakítás nélküli és soha nem generált gondolatot. A Buddhának vagy bármely dharmának a kezdet nélküli eonok (világkorszakok) óta soha nincs ön- vagy dharma-kötődése és kihalás nélkül örökké létezik. Csak egy ilyen tudat jelöli az igazi Ént! Így arra a következtetésre juthatunk, hogy az észlelő tudat, amely el fog pusztulni egyáltalán nem az "igazi én". Másrészt ez az igaz "Én" állandóan meghaladja a látást, hallást, észlelést és tudást. Mentes az önszemlélettől és az önmagához való kötődéstől és a kezdet nélküli világkorszakok óta rendelkezik az éntelenség természetével. Így soha nem fog megváltozni.

3.3 Az "Éntelenség" és az "Én" a Csak-tudat (唯識 ~ yogācāra) szútrákban

Miután hallották Buddhát, aki a prajnáról tanít, sokan, akik nem értették, kommentálták azt, ami vitákhoz vezetett a "létezésről" és az "ürességről". Ilyen érvek csak a buddhista közösségeken belüli nem megvilágosodott emberek között léteznek. Egy arhat nem fog vitatkozni másokkal a létezésről vagy az ürességről, mert egy nappal azután, hogy felismeri a nirvánát, megkérdezi Buddhától: "A nihilista kihalásba süllyedek most, miután beléptem a nirvánába, mivel bennem mind a tizennyolc elem teljesen kialudt?" A Buddha így válaszol: "Nem! Miután valaki belép a nirvánába, ott lesz az alapvető valóság, amely az örökkévaló és szüntelen nirvánát jelzi." Ez az alapvető valóság a "tudatosság", hogy "a tudatosság alakítja a név-és-forma feltételeit" és "név-és-forma alakítja a tudatosságot", ami egyben az „embrióba-lépő tudatosság". Az arhat nyugodt lesz, ha meghallja Buddha tanítását. Így gondolkodik: "Amikor elhagyom ezt a testet, nyugodtan beléphetek a nirvánába. Mivel az én hamis és illuzórikus, de az alapvető valóság nem szűnik meg létezni, miután az én eltűnik, a nirvána nem egyenlő a nihilista kihalással."

Csak azok a hétköznapi halandók vitatkoznak a létezésről vagy az ürességről, akik nem igazán értik a nirvánát. Nem tudják, hogy létezik egy alapvető valóság, amely a maradék-nélküli nirvánát jelöli. Azt sem tudják, mi a Prajñā és nem tudják, hogy a nem tudat tudat a nyolcadik tudat természetére utal. Vitáik és ellentmondásaik az okai annak, hogy Buddha megfordította harmadszor is a Dharma Kerekét (法轮). Kifejtette a Csak-tudat (唯識) tanításait.

Sok "Csak-tudat" szútra létezik. A leghíresebbek a Lankavatara Szútra (楞伽阿跋多羅寶經), a Mély és Titokzatos Emancipáció Szútra (解深密經 Samdhinirmocana Sutra), Tathāgatagarbha Sūtra (大方廣如來藏經), Mahayanabhisamaya Sutra. Buddha Szútrája a Felülmúlhatatlan Támasz Tanításáról (Anuttarasrayasutra) és Śrīmālādevī Siṃhanāda Sutra (勝鬘師子吼一乘大 方便方廣經). Valójában még az Agama-szútrák is említik a Csak-Tudat elveit.

A Dharma-Kerék harmadik fordulásakor tanított Csak-tudat helyes alapelvei két kapun keresztül magyarázhatók: az "Éntelenség" fogalmának explicit magyarázatával a "csak-tudat nem valós kapuján" és az "Igaz Én" explicit magyarázatával a "Csak-tudat valódi kapuján". A Csak-tudat illuzórikus kapujában az "Éntelenség" átható tanításai kifejezetten megmagyarázzák az érző lény öt aggregátumának-, tizenkét érzékmezőjének és tizennyolc elemének meglétének okát és feltételeit. Aztán jönnek a formák, érzetek, észlelések, késztetések és tudatok, amelyek az érző lények öt összetett énjét alkotják. Így végre létezhet a látó, halló, észlelő és tudó "én". Az "érző lény énje" az anyagi tényezőkkel kezdődik, amelyek a Tathagatagarbhára (如来藏), mint okra, és a karmikus magvakra (種子), mint feltételekre támaszkodnak. A karmikus magvak a mentális tudat (意识) és a mentális képesség által az előző életekben elkövetett szennyezett és tiszta tettein keresztül halmozódnak fel. A szülők körülményei és a négy nagy elem is kombinálódik, hogy előhozzák fizikai testünket. A fizikai test az előfeltétele annak, hogy az észlelő tudat láthasson, hallhasson, észleljen és tudjon. Ez a tanítás már megmutatta nekünk a következőket: Az "Én", amelyet valóságosnak és elpusztíthatatlannak tekintettünk, valójában illuzórikus, valamint az ok, a raktár-tudat (藏識, ~nyolcadik tudat, ālāyavijñāna) vezetése hozza létre; a Tathagatagarbha és különféle-, csak átmenetileg fennálló állapotok. A Csak-tudat illuzórikus kapuja rávilágít arra a tényre, hogy az "Én" az öt aggregátum, a tizenkét érzékmező és a tizennyolc elem összekapcsolódása révén létrejött nem valódi-, csak a képzelet szüleménye, és nem állandó (nem örök). A Csak-tudat illuzórikus kapuja ekkor tárja fel, hogy minden dharma énnélküli, azaz, nincs valódi énje. Minden bizonnyal idetartozik a gondolatok-nélküli tudat eredeti tudatossággal, amelyet különféle feltételek együttes hatása hozott létre. A fentiek mindegyike alkotja az illuzórikus Ént, amely nem rendelkezik valódi és állandó természettel és nem az állandó és örök igazi "Én".

Másrészt a Csak-tudat valódi kapuja megmagyarázza: az Ālaya-tudat (阿賴耶識) nem az igazi "Én", mert sok olyan magot tartalmaz, amelyek miatt az érző lények beleragadnak a ciklikus létbe-, beszorulnak a behatárolt és átalakuló létforgatagba. Az Ālaya-tudatban rejlő tudatlanság (无明), karmikus erő és megpróbáltatások magvai bezárják az érző lényeket a ebbe az áramlatba. Emiatt az Ālaya-tudatról azt mondják, hogy nem az igazi "én" és nem is valódi. A Csak-tudat valódi ajtaja ekkor felfedi, hogy az Ālaya-tudat eredendően rendelkezik azzal az esszenciális természettel, amely lehetővé teszi az érző lények számára, hogy megszabaduljanak a behatárolt létezéstől, ami az eredendően tiszta nirvanikus természet. Erre a benne rejlő nirvanikus természetre támaszkodik a buddhista gyakorló, hogy művelés útján felszámolja a megpróbáltatásokat, hogy elérje a maradék nirvánát, a maradék-nélküli nirvánát és a nem-megmaradó nirvánát. Ugyancsak ez az eredendően tiszta nirvanikus természet teszi lehetővé a buddhista gyakorló számára, hogy felszámoljon minden-, a kezdet nélküli tudatlansághoz tartozó rejtett kognitív akadályt és elérje a végső buddhaságot. Ez a sajátos esszenciális természet teljes mértékben jelen van az Ālaya-tudatban és azok a gyakorlók, akik felismerték ezt a tudatot, támaszkodhatnak rá, hogy behatóan megértsék természetét. Végül ezek a megvilágosodott gyakorlók teljesen el fogják érni a felszabadulás bölcsességét és a Prajñā bölcsességét. Ha a bölcsesség e két aspektusa teljes mértékben megvalósul, akkor képesek lesznek teljesen felszámolni körülhatárolt létezésüket és átalakuló létezésüket (a létforgatagban). Ebben a szakaszban az Ālaya-tudatot átnevezzük makulátlan tudatra. Ez tehát a Buddha-talaj nyolcadik tudata: a "valóság-ilyensége", az igazi "valóság-olyansága".

Amint azt fentebb illusztráltam, az Ālaya-tudat a Csak-tudat valódi kapujában a következő: Az Ālaya rendelkezik a létezés természetével és az üresség természetével, a ciklikus létezés természetével és a nirvanikus megszabadulás természetével, valamint a szennyeződés-, és a tisztaság természete. Ez azt jelenti, hogy egy olyan érző lény Ālaya-tudata, aki nem követi a buddhizmust és nem jár a megszabadulás útján, azt átvándorlásra készteti (a létforgatagban), míg egy olyan érző lény, aki a buddhizmust követi és a megszabadulás útját járja, a ciklikus léten való meghaladásra készteti. Ezen túlmenően egy olyan érző lény Ālaya-tudata, aki nem követi a buddhizmust és a buddhasághoz vezető ösvényt, soha nem fog átalakulni a Buddha Föld valóság-olyanságává és mindig az illuzórikus tudat marad. Míg a buddhizmust követő és a buddhasághoz vezető ösvényt követő érző lény a Buddha Föld valóság-olyanságának fő entitása lesz a jövőben. Az Ālaya-tudat tehát az igazi tudat, az igazi "Én". Így oksági alapon illuzórikus természetű, ugyanakkor nem illuzórikus. A sem hamis-, sem nem-hamisságnak ez a megtestesülése alkotja a Középút (中道) fogalmát.

A fent említett tanítás azt jelenti, hogy a Csak-tudat illuzórikus kapuja, amely a Csak-tudat minden aspektusának tudásában van kifejtve, az öt aggregátumból, tizenkét érzékmezőből és tizennyolc elemből az éntelenséget jeleníti meg (tanítja). Minden, utólag interaktív módon levezetett jelenségnek sincs énje. Az aggregátumok, az érzékmezők, az elemek és az összes dharma függő, belső természet nélkül keletkezik. Ez az éntelenség explicit tanítása. Másrészt a Csak-tudatg valódi kapuja, amely a Csak-tudat minden aspektusának tudásában van kifejtve, az "Én"-t kifejezetten négy aspektusban ábrázolja; karma-alapú függő keletkezés, Ālaya-alapú függő keletkezés, valóság-olyanságán alapuló függő keletkezés és az igazi és állandó Csak-tudat.

Mi a karma alapú függő keletkezés fogalma? Ez azt jelenti, hogy minden érző lény által a múltban-, jelenben és jövőben elkövetett egészséges vagy egészségtelen cselekedetekből származó összes következmény az Ālaya-tudatban tárolódik, beleértve az üdvös-, vagy nem-üdvös karmikus következményeket (jövő-beli hatásokat). Ez a karma alapú függő keletkezés elve. A világi életben az emberek gyakran mondják: "Ki mint vet, úgy arat; ha nem terem gyümölcs, az azért van, mert az idő még nem jött el." Ez valójában karma alapú függőség, melben a jövőben kívánatos vagy nem kívánatos következmények a saját egészséges vagy egészségtelen cselekedeteinek magvaiból fakadnak. Például azok az emberek, akik miután megtanulták a Buddha tanításait elkezdik művelni és felhalmozni az érdemeket / erényeket a kedves és jótékony célú adakozáson, a befogott állatok megvásárlásán és elengedésén, a három drágaságnak való felajánlásokon, az igaz dharma védelmében, vagy akár a helytelen tanok megcáfolásán keresztül, (szembeállítva azokat az Igaz Dharmával) hogy megmentsék az érző lényeket a "létforgatagban való szüntelen vándorlásoktól", határozottan pozitív és egészséges következményekben fognak részesülni mindezen erényes és tiszta tetteik miatt. Ezt a jelenséget, amikor az erényes és tiszta tettek pozitív és egészséges karmikus hatásokat váltanak ki, karma alapú függő keletkezésnek nevezzük.

A [valamitől] függő módon keletkező magvak nem mindig negatívak; pozitív eredményeik is vannak. Vagyis egészséges tettekkel az emberek biztosan újjászületnek az újjászületés három magasabb létsíkjában és élvezik a hétköznapi boldogságot. Ha azonban valaki az ilyen kívánatos újjászületés élvezete közben önelégültté válik, és megsérti vagy zaklatja az érző lényeket, nem jó gyermeke szüleinek vagy az anyósainak, dacol tanáraival vagy az idősekkel és rágalmazza az Igaz Dharmát-, bölcseket és szenteket, vagy esetleg még a Buddhákat is, jelenlegi élete végén beleragad az újjászületés három alsóbbrendű létsíkjába. Ezután mindenféle kellemetlen állapotot kell elszenvednie. Csak miután kimerítette a tetteinek negatív következményeit az éhes szellemek és állatok ösvényén való újjászületésekkel, születhet újra emberi lényként. Ezek mind a karma alapú függő keletkezések.

Az érző lények a tíz irány három birodalmában különféle karmákat szenvednek el egészséges és egészségtelen cselekdeteik révén számtalan világkorszakon keresztül, de soha nem tudják, hogy meg kell szüntetniük önnézetüket és önmagukhoz való kötődésüket. Ezen túlmenően továbbra is megfogannak és újjászületnek a három birodalomban, miután haláluk után elhagyták karmikus testüket. Ez karma alapú függő keletkezés. Ez azt jelenti, hogy az egyes érző lények által elkövetett összes egészséges vagy egészségtelen cselekedet saját nyolcadik tudatában tárolódik és rejtőzik, életről életre együtt vándorol vele és megfelelő körülmények között aktívan megnyilvánul. Ezért Bodhiszattva Nagarjuna azt mondta: "Az elkövetett cselekedet karmája nem fog kialudni még több százezer eon (világkorszak) után sem. Az ember továbbra is elszenvedi a következményeket, ha megfelelő okok és feltételek fennállnak."

Mindazonáltal, amint azt korábban említettem, a karma alapú függő keletkezés kialakulása nem kapcsolódik teljesen a kapzsisághoz, a beszennyeződéshez; ez is lehet pozitív, egészséges vagy szép. Vegyünk mindannyiótokat példaként. Három szerencsés cselekedeted és az Igaz Dharma védelme minden bizonnyal imádnivaló következményt-, hatást fog eredményezni jövőbeli életeidben és teljesülnek a hétköznapi életeddel és a buddhaság művelésével kapcsolatos kívánságaid. Mindazonáltal a karma alapú függőség kialakulása általában kedvezőtlen az érző lények számára és szembemegy a kívánságaikkal. Ez azért van, mert az érző lények nem értik a karma alapú függő keletkezés létrejöttét. Gyakran követnek el nem üdvös-, egészségtelen tetteket pillanatnyi megkönnyebbülésük reményében, vagy azért, hogy elérjék azt a boldogságot, amire vágynak. Az ilyen egészségtelen cselekdetek hosszú szenvedést fognak hozni számukra a jövőbeli életeik során. Ez karma alapú függő keletkezés.

A függő keletkezés második fajtája az Ālaya-alapú függő keletkezés. Minden egészséges és egészségtelen tett vagy cselekedet, amelyet valaki elkövet-, és egyfajta dharma, amelyet magába szív (amivel kapcsolatba kerül), legyen az egészséges vagy szennyezett, evilági vagy e világ fölötti, Ālaya-tudata összegyűjti és tárolja. Ahogy az Ālaya-tudat összegyűjti és tárolja az összes általunk létrehozott és felszívott karmikus magot - beleértve a tudatlanság magvait is -, az Ālaya-tudat ciklikus vándorlást okoz a három birodalomban. Ilyen ciklikus létezés alatt mindegyik elkötelezett karmikus mag és az előző életeiben táplált minden szennyezetlen dharma mag egyenként megnyilvánul megfelelő körülmények mentén. A tudatlanság, a karma, a tiszta dharma és a hibátlan dharma magvai összegyűjtődnek és elraktározódnak minden ember Ālaya-tudatában és átviszik az elkövetkező életébe. Hacsak valaki nem kapja meg a következményt megfelelő körülmények között, ezek a karmikus magvak örökre az Ālaya-tudatában maradnak, várva, hogy a feltételek beérjenek és azok következményeként megjelenjenek. Ez a jelenség, amikor az összes dharma-magot kihalás nélkül összegyűjtik és tárolják az Ālaya-tudatban és megfelelő körülmények között azok megnyilvánulnak, az Ālaya-alapú függő keletkezés jelenségét jelzik. Más szóval, az érző lény által elkövetett minden egészséges és egészségtelencselekedetnek karmikus magva van. Mind a nyolc tudatnak megvannak a maga magjai. Mivel nem ismerik a végső valóságot és nem ismerik a felszabaduláshoz vezető utat, az érző lények mindenféle nem-buddhista téves nézetet-, énszemléletet-, és önmagukhoz való ragaszkodást magukba szívnak, ami a tudatlanság különféle magvait hozza létre.

Az Ālaya-alapú függő keletkezés lényegében minden jelenség függő keletkezése. Az Ālaya-tudatosság nélkül nem lesz semmilyen jelenség függő keletkezése vagy annak megszűnése. Ezért az e világi élet minden jelenség keletkezésének - beleértve az érző lények aggregátumait, érzéki mezőit és elemeit - Ālaya-tudatra van szüksége, mint okra. Még a Buddhadharmában a helye "belső természet nélküli függő keletkezésből" felépülő aggregátumok, érzékmezők és elemek-, amelyeket a Felszabaduláshoz vezető ösvényről szóló tanítások tártak fel. A végső valóság prajnájának és a Buddhasághoz vezető ösvényről szóló tanítások által feltárt minden szempont tudásának és minden másnak szüksége van az Ālaya-tudatosságra, mint a felmerülő okra. Ez Ālaya-alapú függő keletkezést mutatja be. Mindez azért van, mert az Ālaya-tudat összegyűjti és tárolja a nyolc tudatosság összes magját (funkcionális potenciálját). Ezen túlmenően az Ālaya-tudat, amely a kezdetek óta létezik, kedetnélküli eonok óra soha nem szűnik meg létezni és nemcsak minden egyes karmikus magot gyűjt össze és tárol, amelyet egy érző lény termel, hanem a tudatlanság minden száraz magját is az érző lények cselekedetei által.

A fentiek ellenére ebben a Dharm-vég akorszakban senki sem képes művelni és megvalósítani az Ālaya-alapú függőség kialakulásának ezen helyes elvét. Bár az emberek az Ālaya-alapú függő keletkezés kialakulásának alapelvéről beszélnek, miközben a Csak-tudat doktrínát magyarázzák, nem tudják személyesen ellenőrizni. A legrosszabb az, hogy Prasangika Madyamaika tantrikus buddhizmus határozottan tagadja az aloya-tudat-, a nyolcadik tudat létezését. Ez a tagadás azt eredményezi, hogy a Buddhadharmát a nihilizmus fogalmának, az alapvető ok nemlétének elméletének tekintik. Mind Yin Shun Mester, mind a Dalai Láma például tagadja a nyolcadik tudatot, vagy nem ismeri el annak létezését. Yin Shun mester azt állítja, hogy miután egy érző lény karmikus tettet hajt végre, az a múlté lesz. Így, a karmikus mag továbbhalad az ember jövőbeli életében, és önmagában fog megnyilvánulni anélkül, hogy a nyolcadik tudatnak tárolnia kellene és megtartania azt. Következésképpen Prasarigika Madhyamika összes "középút" mestere azt állítja, hogy nincs szükség az Ālaya-tudatosságra, amely megtartja karmikus tettek magvait. Ez egy téves nézet, amely egy alapvető ok nem létezésének nem-buddhista elméletét mutatja be, nem pedig a Buddhadharmát. Ez a tévhit sok problémát okoz. Könyveimben felsoroltam néhányaz a legfontosabbak közül azok kijavításának céljából. Itt csak egy fő problémát idézek és magyarázok el.

Ha egy érző lény karmikus magjait nyolcadik tudata nem tartja és tárolja, hogyan maradhatnak fenn és hogyan nem szűnnek meg, vagy vesznek el? Ha az ilyen karmikus magokat nem minden egyes érző lény Ālaya-tudata gyűjti össze és tárolja, akkor az érző lények egészséges és egészségtelen cselekedeteinek karmikus magvai inkább más érző lények jövőbeli életében nyilvánulhatnak meg, mint a sajátjukban és más érző lények szenvedhetik el a karmikus következményeket. Mindemellett minden kívánatos és nemkívánatos követezmény, amit életünk során az erények szorgalmas ápolásával, tiszta tettek véghezvitelével felhalmoztunk, így elveszik (következmények nélkül marad). Ezekért nem kapunk kívánatos vagy nem kívánatos dkövetkezményeket. Más szóval, a nemkívánatos következmény, amelyet valaki másnak az előző életében végzett egészségtelen cselekedetek váltanak ki, megnyilvánulhat jelenlegi életünkben és az előző életünkben kiművelt erényes karma jó hatásai valaki másnak jelenlegi életében. Ez az ok-okozati összefüggés törvényét a teljes káosz állapotává sújtja, és így az ok-okozat elve megszűnik.

Ha az Ālaya-tudat nem mindegyik karmikus magot tárolja és tartja, de ezek egy természetesen üres térben léteznek vagy tárolódnak, az szintén komoly problémát fog okozni.Tegyük félre azt a tényt, hogy az "üresség" csupán anyagi tényezőkön alapuló fogalom és nézzük csak meg, mi fog történni az "üresség" fogalmával, ha feltételezzük, hogy egy valóban létező dharmát jelöl, amely karmikus magokat tartalmazhat. Az űrt áthatja majd az összes érző lény által elkövetett karmái nap mint nap, miközben csak néhány ember művel tiszta tetteket és ápol tiszta karmát. Az eredmény minden bizonnyal a karmikus magvak számának növekedése a kapzsisághoz, a beszennyeződéshez vagy az ürességben elkövetett különféle egészségtelen cselekedetekhez, valamint a tudatlanság, az önszemlélet és az ürességbe oltott téves nézetek növekedése lesz. A kérdés a következő: "Mikor szabadul meg ez az üresség vagy űr a tudatlanság ilyen magvaitól, amikor az érző lények nap mint nap annyi karmikus magot hoznak létre?"

Nem kell azonban aggódnunk, mert az ürességben nem létezik karmikus mag vagy tudatlanság. Minden karmikus magunkat és tudatlanságunk esetét saját nyolcadik tudatunkban tároljuk. A mások által felszívott vagy megtartott-, beszennyeződött karmikus magvak a sajátjuk és nincs közvetlen körünk ezekhez. Mindössze annyit kell tennünk, hogy egyetlen gondolatban felszámoljuk saját tudatlanságunkat és kezdeti nem-tudásunkat, hogy elérjük a megszabadulást és a végső buddhaságot. Mások karmikus magvai és tudatlansága számunkra irreleváns. Vagyis ha eszünk, csak mi fogunk jóllakni; ha más nem hajlandó enni, csak ő fog éhezni. Az éhségének nem lesz köze hozzánk. Ennek fényében mindenki teljes felelősséget és ellenőrzést biztosíthat saját művelési útja felett. Erről szól az Ālaya-alapú függő keletkezés: minden karmikus magunk és tudatlanságunk a saját Ālaya-tudatunkban van összegyűjtve és elraktározva és megfelelő körülmények között megnyilvánul saját jövőbeli életünkben.

A függő keletkezés harmadik fogalma a valóság-olyanságon alapuló függő keletkezés fogalma. Vagyis minden egyes érző lény eredendően rendelkezik az igazi tudat Ālaya-tudatával. Azonban ez tudatlanságot, karmikus magokat, valamint különféle szennyezetlen dharma magokat is tartalmaz. Ha egyetlen gondolattal a művelés útján kiirtjuk a karmikus magvakat és a tudatlanságból eredő gyökereket, megzavarjuk a létsíkok közti átvándorlás megnyilvánulását a három birodalomban és soha nem fogunk újjászületni. Az ālaya-tudat az Ālaya-tudat érési tudatává vagy amala-tudattá válik és így nevezhetjük kilencedik tudatnak, amely még mindig ugyanaz a tudat. Ezt követően további termesztéssel az összes megmaradt látens magot felszámolhatjuk, beleértve a kezdeti tudatlanság látens tudatlanságát: a számtalan kognitív akadályt. Amikor véget vetünk a legutolsó akadálynak, ez a tudat a Buddha Föld valóság-olyanságává válik. A tudatot ezután átnevezzük tizedik tudatnak, más néven makulátlan tudatnak, amely a valóság-olyanságát jelöli. Ez azonban még mindig a nyolcadik tudat. A Buddha Föld valóság-olyanságának ezt az elképzelését az ālaya-tudat megtisztításával és átalakításával érjük el a kauzális talajon, művelés útján. A benne foglaltakat átalakító művelés nélkül nem tudjuk a Buddha Föld valóság-olyanságává alakítani. Vagyis csak ennek szorgalmas gyakorlásával tudjuk megvalósítani. Ez a valóság-olyanság alapján való függő keletkezést jelöli.

Amint azt az előzőekben szemléltettük, a valóság-olyanságon alapuló függő keletkezés az egyetlen igaz Dharma. Csak a valóság-olyanságon alapuló függő keletkezés képzete vezet el bennünket a Középút valódi értelmének eléréséhez. Miért? Ennek az az oka, hogy műveléssel vagy nem-műveléssel nem tudjuk elérni a valóság-olyanságot. Vagyis nem tudjuk megvalósítani a Buddha Föld valóság-olyanságát művelés nélkül, de műveléssel sem. Ennek az az oka, hogy a valóság-olyanság entitása, az ālaya-tudat eredendően bennünk létezik és nem olyan valami, ami a művelés után átalakul. Tiszta természete bennünk is eredendően létezik és nem-műveléssel érhető el. Mégsem érhetjük el anélkül, hogy a Chan szemlélődésen (kontempláción) keresztül ne keresnénk a megvalósítást. Így a valóság-olyanság nem érhető el műveléssel, de nem érhető el művelés nélkül sem. Ezt hívják függő keletkezésnek a valóság-olyanság alapján: a nyolcadik tudatra, az ālaya-tudatra kell hagyatkoznunk, hogy műveljük a Buddhadharmát.

A negyedik szempont az igazi és állandó Csak-tudat. Egy megvilágosodott, aki felismerte az Ālaya-tudatot (阿賴耶識), fokozatosan megérti a Buddhabodhin belüli két utat. Elkezdi a megvilágosodás utáni művelést, hogy megszüntesse a gyötrelmes akadályok megnyilvánulását és előhozza a felszabadulás gyümölcsét, miközben tartózkodik annak tényleges megvalósításától. Másrészt egy felvilágosult mentort fog követni, hogy ápolja a Prajñā-specifikus szempontok és a minden szempont tudását, hogy apránként felszámolhassa a lappangó kognitív akadályokat. A jártasság szakaszától kezdve, az első talajra lépéskor, szándékosan azon fog dolgozni, hogy felszámolja a gyötrő akadályok szokásos magvait, miközben kiküszöböli "a gyakorlással kiküszöbölendő látens kognitív akadályokat". A Nyolcadik Földről tetszés szerint kiirthatja a gyötrő akadályok lappangó, megszokott magvait. A végső bodhisattva szakaszban képes lesz teljesen felszámolni a rendkívül finom lappangó kognitív akadályok részét és a gyötrelmes akadályok szokásos magvait (amelyek a késztetés aggregátumhoz és a tudat-aggregátumhoz tartoznak), és eléri a végső buddhaságot. Ez az igazi és állandó Csak-tudat összegyűjtése.

Miért írják fentieket igaznak és állandónak? Ez azért van így, mert a nyolcadik tudatban tárolt egyetlen gondolatból származó tudatlanság összes magja, mind a megnyilvánulás, mind a megszokott magok, teljesen kialudtak ebben a szakaszban. A nyolcadik tudatban tárolt durva és finom lappangó kezdet nélküli tudatlanság is teljesen felszámolódott ebben a szakaszban. A benne lévő összes mag a Buddha Föld aranytestéhez tartozó valóság-olyanságában van tárolva. Ezek a magok végső soron tiszták és végső soron tökéletesek és soha nem fognak felszívni vagy előmozdítani semmi újat. Így többé nem változnak. Ettől kezdve a valóság-olyanságban rejlő magok állandóak és változhatatlanok lesznek; vagyis amikor az átalakuló létet teljesen felszámolják, akkor a nyolcadik tudat valóban állandósul. Ez önmagában a végső igazi "Én"-t, a valódi olyanságot jelöli. Ezt hívják igaz és állandó Csak-tudatnak.

A négy fent említett kapu alkotja a valódi Csak-tudat fő testét. Aki mindegyiket elérte, az már teljesen felszámolta a szenvedő akadályok minden szokását és megnyilvánulását, valamint az összes rejtett kognitív akadályt. Az ilyen ember elérte az állandóság és boldogság állapotát. Önvaló és tisztaság a Buddha Földben. Elérte az állandóságot, mert a valóság-olyanság magvak már nem változnak meg a műveléssel. Az állandóság boldogsághoz vezet; csak ezzel az igazi boldogsággal lesz "Én". Ezzel szemben a variációk megléte a mulandóság jelenségét jelöli, amelynek minden bizonnyal nincs Énje. Az állandótlanság nyilvánvalóan szenvedéshez vezet. Hogyan lehet a szenvedés az "én"? Ki hajlandó szenvedő "én" lenni? Természetesen senki sem hajlandó a szenvedő "én"-re. Amikor az ember felszámolta a gyötrő akadályok és az összes rejtett kognitív akadály minden szokásos magját, nyolcadik tudata végső soron megtisztult. Ennélfogva az első hét tudat bizonyosan soha nem fog megfelelni semmilyen szennyezett dharmának és végső soron tiszták is lesznek. Csak ha az ember nyolcadik tudata ilyen állapotban van, akkor lesz igazi "énje". Ezt azután igazi és állandó Csak-tudatnak hívják. Ezért az igazi és állandó Csak-tudat az igazi Buddhadharmát jelöli.

Ez az, amit Taixu mester helyesen tanított. Valójában, mivel Yin Shun Mester elutasította Taixu Mester helyes nézetét, Yin Shun mester volt az, aki félreértette a Buddhadharmát.

3.4 A három birodalomban lévő én nem a Háromjármű Dharmában megfogalmazott Igaz Én

Jelen fejezet egy kiegészítő magyarázatot nyújt a Háromjármű Dharmában megfogalmazott "Igazi Én" megértéséhez. Az "én" fogalma csak a kognitív tudatosság természete miatt. Ez az "én" a konvencionális én; ezzel az énnel az embert nem lehet "Igazi Énnek" nevezni, mert minden bizonnyal a karma alapú függő keletkezés hatókörébe fog tartozni. Ez a kognitív tudatosság természete nem nevezhető igazi "énnek" függő módon keletkező természete miatt. Így a kognitív mentális tudatnak ezen függő módon keletkező természete egy függő módon keletkező dharma és üres vagy mentes az eredendő természettől. Az állandó dharmát jelöli, ezért nincs valódi és állandó "énje". Ennek az észlelő tudatna – akár a gondolatokkal együtt járó eredeti tudatosság, akár a gondolatok nélküli érintetlen tudatosság formájában – vannak gondolatai, amelyek folyamatosan változnak; ebből a tényből kifolyólag ez az észlelő tudat nem az igazi "Én".

A mentális képesség az "én", amely állandóan döntéseket hoz és imputatív természetű. Ennek a természetnek köszönhetően az érző lények kapcsolatba kerülnek a karmikus cselekedetekkel, ami ciklikus létezéshez vezet és ezért különféle szenvedéseken mennek keresztül megszámlálhatatlan jövőbeli életekben át. Ha ez a szenvedés fogalma, akkor nem lehet az igazi "én". Ennek a nyolcadik tudatnak kell lennie, ami mentes a szenvedéstől és a boldogságtól, ez az igazi "Én". Ez azt jelenti, hogy az embernek teljesen ki kell irtania a gyötrelmes akadályok szokásos magvait, mielőtt megszerezhetné a Buddha Föld valóság-olyanságát, amely még a legfinomabb szenvedéssel sem jár. Csak ha valaki elhagyja a transzformációs létet, hogy teljesen elhatárolja magát a szenvedéstől, akkor nevezhető igazi "Énnek", valósnak és állandónak. Ennek eredményeként minden buddha teljesen felszámolta számtalan téveszmét és a kezdet nélküli tudatlanság lappangó hajlamát és többé nem vállal semmiféle új támogatást; ennélfogva az összes buddha nyolcadik tudatában tárolt magok (funkcionális potenciálok) állandóak, örökkévalóak, változhatatlanok és nem fordulnak elő átalakulások. Ezért minden buddha nyolcadik tudatát "Igazi Énnek" nevezik.

A fent említett "én" teljesen különbözik a nem-buddhista nihilista hagyományos "éntől" vagy "éntől" és nem szabad összetéveszteni ezzel. Az "Igazi Én" a nyolcadik tudat, míg a gondolatok-nélküli-, eredeti tudatossággal rendelkező "én" a hatodik tudat, az "én" pedig, amely folyamatosan döntéseket hoz, a hetedik tudat. Teljesen különböznek egymástól. Yin Shun mester nem ismerte ezt az elvet és olyan értelmetlen megjegyzéseket tett könyveiben, mint például, hogy az igazi és állandó Csak-tudat fogalma konvergál a nem buddhista isteni én fogalmával vagy Brahma Atma Aikya gondolatával.” Ez a félreértés túl nevetséges. A tény az, hogy a nem-buddhista isteni én fogalma vagy Brahma Atma Aikya eszméje a hatodik tudathoz tartozik, míg az igazán állandó elme-, az igazi és állandó Csak-tudat, amelyet a Csak-tudat szútrák írnak le, a nyolcadik tudat, amely az teljesen más kérdés. Abszurd, hogy Yin Shun mester teljesen félreértette ezt a kérdést.

Miért nevezik az ember nyolcadik tudatát "énnek", miután teljesen kioltotta a két akadályt? Ennek az az oka, hogy ebben az időben, miután az átalakuló létezés véget ér, a nyolcadik tudat, a valóság-olyanság megfelel a huszonegy mentális velejárónak. Ezenkívül egy bódhiszattva valóság-olyansága a virtuális megvilágosodás szakaszában nem felelhet meg a huszonegy mentális kísérőnek és csak az öt-, mindenütt jelenlévő mentális kísérőnek. Ezért nem nevezhető igazi "énnek". Ezzel szemben a Buddha Föld valóság-olyansága nemcsak az öt meghatározó mentális kísérőnek felelhet meg, hanem a tizenegy egészséges mentális kísérőnek is. Ezért ez az igazi „Én” és az „állandóság, boldogság, én és tisztaság” Énje, amely a Matraparinirvana Szútrában szerepel. Az "én2-nek ezt a formáját (állandóság, boldogság, én és tisztaság), amely az igazi és állandó Csak-tudat végső dharmáját jelöli, a bodhiszattvák nem tudják felfogni az érdemesség fokain, nem is beszélve a a Két Jármű vagy közönséges halandók tudatlan arhatjairól.

A fentieket figyelembe véve tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az éntelenség Dharma nem a végső végleges Dharma. Ez csupán egy Dharma a célszerű tanításhoz, amely az érző lényeket megszabadítja a behatárolt létezéstől, a három birodalmon belüli cikikus létezéstől és így nem egy végleges Dharma. Ugyanez vonatkozik a "Dharmák énnélküliségének" Dharmájára; ez egy célszerű módja annak, hogy lehetővé tegye a gyakorlók számára, hogy elérjék a Buddha Föld valódi és állandó Csak-tudat végső állapotát. Ennek fényében az összes Én Dharma nem tartalmaz végső vagy végleges Dharmát. Csak a Dharma az, amely a valóság-olyanság "lángoló Igaz Énje", a nyolcadik tudat a Buddha Földben, amely az igazi Buddhadharmát jelöli. A végső Prajñā fogalma az, amikor a gyakorló személyesen eléri a valóságot – az állandóság, a boldogság, az Én és a Buddha Föld tisztasága. Ez azért van így, mert a Buddha Föld valódi és állandó Csak-tudat állapota, amit a minden-szempont-ismeretének-, a tökéletes három testnek-, valamint a négy magasztos bölcsességnek teljes elsajátításával érünk el, s nevezhetjük Nagy Tökéletes Dharmának. Amit meg akarsz tanulni, ha eljössz az Igazi Felvilágosodási Gyakorlók Egyesületébe, az ez. A Nagy Tökéletesség Dharmája, nem pedig a tantrikus buddhizmus észlelő mentális állapotának névleges nagy tökéletességi dharmája, amely még mindig a hétköznapi halandók nézete és nem érdemes megtanulni.

Negyedik fejezet
TÖKÉLETES HARMÓNIA AZ ALAPELVEK ÉS A JELENSÉGEK KÖZÖTT

4.1 Tökéletes harmónia a fenomenális világban

Az "Én és az Éntelenség" valódi elve alapján meg kell értenünk, hogy mit jelent "az alapelvvel való tökéletes harmónia és a jelenségekkel való tökéletes harmónia".

Először a világi dharma (dolgok, ügyek) tökéletes harmóniájáról beszélek. Sokan bókolnak másoknak azzal, hogy "Hűha! Tökéletesen harmonikus ember vagy!" Ma azonban, amikor ezt hallod, el kell gondolkodnod: "Ez egy bók, vagy az, aki ezt mondja, szarkasztikus?" A mai szóhasználatban ugyanis "tökéletesen harmonikus ember" az, aki aki mindig igyekszik mások kedvében járni és senkit sem megbántani, így, akkor is hallgat, ha mások hibáznak.

Ez azonban nem jelenti a tökéletes harmóniát. Hiszen amikor megengedjük, hogy egy személy továbbra is sértsen másokat a hibáival, akkor valójában mi is ártunk neki. Ehelyett négyszemközt, diszkréten meg kell mondanunk neki: "Rossz, ha ezt teszed". Lehetővé tesszük számára, hogy belássa ezt miközben képessé válik arra, hogy felismerje a hibáit. Csak ezzel tudunk segíteni az embereknek valódi tökéletes harmóniában, sőt, segítőkész és erényes barátokká válunk mások számára.

Bizonyos értelemben mi a buddhista közösségben is gyakoroljuk a világi tökéletes harmónia dharmát - nem kommentálva az emberek helyes vagy helytelen magaviseletét -, pusztán doktrinális vitákat folytatunk. A buddhisták számára ez a tökéletes harmóniát jelenti. Vannak közösségünkön kívüli emberek, akik azt mondják: "Xiao Pingshi egyáltalán nem a tökéletes harmónia embere, mivel mindig kritizálja mások Dharma tanításait." Azonban aki azt mondja, hogy nem vagyok tökéletesen harmonikus, ő maga sem tökéletes, mert személyi kritikát fogalmazott meg velem szemben, nem pedig csak doktrinális vitába bocsátkozott velem.

Ezt azonban soha senki nem veszi figyelembe: "Bár Xiao tanár rámutat más tanítások konkrét hibáira, soha nem kommentálja, hogy valaki nem tökéletesen harmonikus." Valójában soha nem kritizáltam mások fizikai, verbális és mentális cselekedeteit. Mindig csak arra összpontosítottam, hogy másokkal vitázzak bizonyos tanítások jelentéséről. Soha nem jegyeztem meg, hogy valaki nem tökéletesen harmonikus. Ezért az emberek ehelyett ezt mondják rólam: "Xiao tanár úr az, aki valóban tökéletesen harmonikus! Ezért a mai naptól kezdve mindig emlékezz arra, hogy aki azt mondja, hogy Xiao tanár úr önmagában nem harmonikus, Ő maga nem harmonikus mert személyesen támadja Xiao tanár urat. Ez különösen igaz azokra, akik már megértették Xiao tanár úr tanításait; nem szabad tagadniuk Xiao tanárt és azt mondani, hogy nem cselekszik tökéletesen harmonikusan. Ha továbbra is ezt teszik, miután Xiao tanártól útmutatást és segítséget kaptak Prajñā megvalósításához, miután Xiao tanár úr kimentette őket a téves, nem-buddhista nézetek mély bugyrából. Akkor ők lennének a legtöbben a buddhista közösségben.

4.2 A tökéletes harmónia a Buddhadharmában az alapelvek és a jelenségek közötti tökéletes összhangot jelenti

A tökéletes harmónia fogalma a Buddhadharmában az alapelv és a jelenségek közötti tökéletes összhangra utal. Az igazi alapelv minden jelenséget felölel és ezt minden jelenségben felfoghatjuk. Ez azt jelenti, hogy megfigyelhetjük, hogyan működik minden egyén nyolcadik tudata az összes dharma-jellemző (világi anyag) között: a hat érzéki képesség, hat érzéktárgy és hat tudat között. Ez az alapelv és a jelenségek tökéletes összhangját jelzi. A "valóság-olyanság" elve mindenkor-, és mind a tizennyolc elemben, minden szakaszban és minden tudatban áthatol; ami így létezik, azt valóság-olyanságnak nevezhetjük. Az észlelő tudat, mint például a gondolatok-nélküli és világos tudatosság, nem képes ilyen áthatolásra. Még az éjszakai álmatalan mélyalvás alatt is megszűnik létezni, nem beszélve a halál vagy az eszméletvesztés állapotáról. Így nem lehet az igazi és örökké tartó dharma.

Másrészt a valóság-olyanságunk még mindig létezik álmatalan mélyalvásunk során! Meg kell találnunk. Miután megtaláltuk, rájövünk, hogy mindenkor és minden jelenség felett létezik; a hat érzéki képesség, hat érzéktárgy és hat tudat felett. Megfigyelhetjük a három birodalmon és kilenc szakaszon belül (a mentális állapotok), és megfigyelhetjük, hogy a hét fejlődő tudattal működik. Csak akkor tudjuk megerősíteni, hogy az alapelv és a jelenség között tökéletes harmónia van, ha már minden jelenség felett megfigyelhetjük.

A tantrikus buddhizmus művelői azonban nem tudták elérni a valóság-olyanság alapelvét. Így mindent megtettek, hogy összegyűjtsék azt, amit korábban nem hallottak és beépítették a buddhizmusba azt állítva, hogy a hétköznapi és nem-buddhista gyakorlatokat Buddha soha nem érte el, nem értette meg vagy tanította meg. Ennek alapján azt állították, hogy Sákjamuni Buddha elérése nem volt végső és hogy csak a Nagy Nap-Tathagata segítheti az embert abban, hogy a fizikai testtel egyetlen életen belül elérje a buddhaságot. Hamisan azt állították, hogy az általuk követett illúzió (építmény), a Nagy Nap-Tathagata (nem igazán a Nagy Nap-Tathagata, Buddha Vairocana) magasabb rendű volt, mint az exoterikus iskolák buddhája. Keményen dolgoztak, hogy összegyűjtsék a különc, nem-buddhista gyakorlatokat, amiről sok buddhista sohasem hallott, és beépítették ezeket a "tantrikus buddhizmusba". Ezáltal a tantrikus buddhizmus a későbbi korszakban Indiában "okkult" vallássá vált, amelyet végül a hinduizmus asszimilált, így a(z igazi) buddhizmus eltűnt.

A tantrikus buddhizmus gyakorlói által összegyűjtött "titkok" azonban nem tartalmazzák a buddhizmus valódi titkos jelentését; ezek pusztán téves, nem-buddhista nézetek vagy tévhitek. Az összes különc, nem-buddhista gyakorlatot magába foglalva a tantrikus buddhizmus így az "excentrikus gyakorlatok" vallásává vált. Ezért sok gyakorló magatartása vagy elképzelése nemcsak furcsa, hanem sérti a Három Dharma Pecsét tanításait és a nirvána elvét is. Különösen Prasarigika Madhyamika nézetei sértik teljesen a nirvána helyes alapelveit az Agama-szútrákban, a Középút Prajñājában és a Csak-Tudat minden aspektusának ismeretében. Az ok, amiért a tantrikus buddhizmus az "okkult és különc gyakorlatok" vallásává vált az, hogy gyakorlói nem ismerték fel az igazi alapelvet és így nem beszélhetnek az alapelv és a jelenségek közötti tökéletes összhangról. Még a Három Jármű Boodhi peremét sem érinthetik meg. Az erre vonatkozó bizonyítékok listája az év végén megjelenő "A tibeti tantra homlokzata mögött" című könyvben található.

4.3 A két jármű bodhiját nem nevezik az alapelv és a jelenségek közötti tökéletes harmóniának

A Két Jármű bodhijában lévő Éntelenség Dharma nem nevezhető az alapelv és a jelenségek közötti tökéletes harmóniának, mert a Dharmája a fenomenális világon alapul, nem pedig az alapelven. A Két Jármű gyakorlói az Éntelenséget az Öt Aggregátum, a Tizenkét Érzékmező és a Tizennyolc Elem üresség-megjelenésén keresztül érzékelik, amelyek mindegyike a fenomenális világhoz tartozik. Ezért a Két jármű Dharmáját konvencionális igazságnak nevezik.

A Mahayana Dharmában egyértelműen megfigyelhető volt a nyolcadik tudat valóság-olyansága, amely az összes dharma birodalom valódi valósága; ezt a bölcsesség fogalmát "az alapelvi igazságnak” nevezik. Ez a bölcsesség nem a hagyományos dharma megfigyeléséből származik, mint például az aggregátumok, érzékmezők és elemek, amelyek mind a három birodalomhoz tartoznak. A Két Jármű gyakorlói nem ismerik ezt az igaz alapelvet. Ezért a Két jármű Dharmája inkább a jelenségekről szól, mint az alapelvekről, ezért inkább konvencionális igazságnak nevezik, mint végső igazságnak.

A tény az, hogy a Két Jármű gyakorlói felismerik az Öt Aggregátum ürességének látszatát, de nem veszik észre a nyolcadik tudat valóság-olyanságát, amely az Öt Aggregátum mellett működik és valóban nem üres. Így nem tapasztalhatják meg személyesen a nyolcadik tudat valóság-olyanságát. Ezért a mahájána-szútrák kijelentik, hogy a Két Jármű ügyes szentje felismeri az ürességet, de nem a nem-ürességet; ez tehát nem nevezhető tökéletes harmóniának az alapelv és a jelenségek között. Csak a Mahayana Dharmáról mondható el, hogy tökéletes harmóniát mutat az elv és a jelenségek között, mert a mahayanán belül a gyakorlók nemcsak az Éntelenség Dharmáját-, hanem az "Igazi Ént" is megvalósíthatják.

4.4 Az alapelv és a jelenségek tökéletes összhangja csak az egyén megvilágosodása utáni hajlamainak-, mint akadályok megszüntetésén alapulhat.

Az alapelvek és a jelenségek tökéletes harmóniájáról csak akkor beszélhetünk, ha a megvilágosodás után valóban szorgalmasan felszámolja hajlamainak (késztetések) akadályait; legyőzi kapzsiságát a három birodalomban; megszabadul a követőihez való ragaszkodásától; műveli és megvalósítja a dharmák éntelenségére vonatkozó "útvonalak-aspektusok ismeretét"; valóban előrehalad a végső "Igazi Én" állapota felé, amely állandó-, boldog és tiszta a Buddha Földön. Tovább halad az ösvények szempontjainak ismerete felé ahelyett, hogy az általános tudás szintjén stagnálna, vagy időt vesztegetne a tanítványokhoz való ragaszkodással.

Másrészt, ha valaki a megvilágosodást követően elérte a Prajñā-t, ha valaki nem hajlandó felszámolni hajlamainak / késztetéseinek finom akadályait és továbbra is nagyon mohó vagy nagyon alacsony kedélyű, akkor nincs igazán tökéletes összhangja az alapelv és a jelenségek között. Valójában egy közönséges megvilágosodott ember számára az alapelv és a jelenségek közötti tökéletes harmónia azt jelenti, hogy megvilágosodott. A megvilágosodott bodhiszattvának azonban az érdemesség fokán kellszámolja ezeket az akadályokat az ébredése után, mielőtt kijelenthetné(nk), hogy az alapelv és a jelenségek közöti tökéletes harmóniában van.

Más szóval, a megvilágosodás után a gyakorlónak valóban igazodnia kell annak a valóság természetéhez, amelynek nincs Énje (önzetlen). Ha valaki az ébredés után még mindig öntelt, dharma-arrogáns vagy önző, sőt, idegenkedik a megvilágosodás felé irányító-, az utóbbit titokban bojkottáló egészséges mentorától, akkor nem csak tudatlan az alapelv és a jelenségek közötti tökéletes harmónia elvében, de gyalázatban is fog élni amiatt, hogy hálátlan volt és becsapta és elárulta Mesterét és pátriárkáit. Valójában ez a személy nemcsak a valóság önzetlen természetét sértette meg, hanem az evilági etikai elveket is, amelyeket nem helyesek sem a mennyei, sem az emberi létsíkokban. Így nem alkalmas arra, hogy megtanulja a világi dharmát, nem is beszélve a végleges Buddhadharmáról. Ennek fényében hogyan lehet egy ilyen személy képes arra, hogy az alapelv és a jelenségek tökéletes harmóniájáról beszéljen másoknak?

4.5 A túlságosan kedves ember nem jelenti az igazi tökéletes harmóniát

A buddhista közösségen belül azok, akik túlságosan kedvesek, nem mutatják meg az alapelvek és a jelenségek valódi harmóniáját. Például, ha a tanárunkkal vagy a Dharma-mesterünkkel való különleges rokonságunk miatt szemlélődővé válunk és megengedjük, hogy tanárunk vagy Dharma-mesterünk félrevezessen másokat vagy tévútra vezessen más tanítványokat anélkül, hogy cáfolnánk téves tanításait, akkor nem teremtünk valódi harmóniát az alapelv és jelenségek közt. Kíméletlen és könyörtelen, ha nem cselekszünk, mivel nem sikerül megmentenünk érző lények hatalmas csoportjait. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy az embereket általában félrevezetik, semmit sem teszünk ennek megakadályozására. Valójában ez a cselekvés elmulasztása könyörtelen és együttérzés nélküli.

Másrészt, túlságosan is rokonszenvesek lehetünk tanárunkkal vagy Dharma-mesterünkkel, aki rossz tanításokat terjeszt, és nem mondjuk el neki, hogy valamit rosszul csinál, mert félünk, hogy megbántjuk vagy felbosszantjuk. Valójában a következőket kellene mondanunk: "Amit csinálsz, az rossz. Újra el kellene kezdened a szemlélődést. Dolgozz keményen és egyszer biztosan meglátod az utat és eléred a megvilágosodást!" Bár megbánthatjuk, ha ezt elmondjuk neki, de ha a jövőben megvilágosodik, nagyon hálás lesz, hogy kijavítottuk. Más szavakkal: ne legyünk túl szimpatikusak és ehelyett segítsünk tanítóinknak vagy Dharma-mestereinknek eloltani téves nézeteket. Ellenkező esetben elvileg nem hozhatjuk létre a tökéletes harmóniát, mert tudatos elménket személyes kapcsolataink béklyázzák.

Milyen az igazán tökéletes harmónia? Olyan, amint Buddha tette, amikor szorosan követte azt a hat nem-buddhista tanítót, akik India minden nagyvárosában rágalmazták az Igaz Dharmát és Buddhát. Buddha megcáfolta tanításaikat, ezzel sok embert megmentve és lehetővé téve számukra, hogy megtanulják a Buddhadharma helyes alapelveit. Ez az igazi tökéletes harmóniát jelenti! Buddha India minden nagyvárosát meglátogatta és megtanította az ottani embereket a valóság-olyanság alapelvekre, egyrészt útmutatást adva nekik, másrészt kijavítva a hat nem buddhista mester tanításait, és lehetővé téve számukra, hogy elismerjék hibáikat. Bár ezek a mesterek nem ismerték el nyíltan tévedésüket, végül rájöttek tévedésükre és magánéletben keresték a módot arra, hogy saját maguk szemlélhessék Chant. Így, tökéletes harmóniának számít az alapelv és a jelenségek között, ha Buddha nyomdokait követed és megcáfolod a téves, nem-buddhista tanításokat.

Például a négy Agama sok olyan eseményt jegyez fel, amelyekben néhány tanítvány olyan dolgokat mondott, melyek ellentmondtak Buddha tanításainak és nem voltak hajlandók kijavítani magukat még azután sem, hogy bhiksu társai (szerzetesek) rámutattak a hibáikra. Ilyen esetekben a Buddha egyenként hívta össze az ilyen tanítványokat, hogy kijavítsák hibáikat. Bárki, aki olyan dharmát hirdetett, amely nem volt összhangban a Buddhadharmával - megsértve Buddha eredeti szándékát -, Buddha felhívott és megkérdezte: "Te mondtad ezt?" A legtöbb tanítvány őszinte volt és elismerte, hogy valóban az említett dharmát hirdette. Aztán Buddha azt mondta nekik: "Amit mondtál, az rossz. Javítsd ki magad." A tévedő tanítványok ennek megfelelően kijavították magukat és arhatokká váltak; akik nem voltak hajlandók kijavítani magukat, azok örökre közönséges halandók maradtak.

Valójában számos példa volt Buddha ilyen cselekedeteire a négy Agamában, különösen a Vinayapitakában (a szerzetesi fegyelem kosara). A Buddha mindig összehívta azokat a tanítványokat, akik hibáztak, hogy javítsák ki hibáikat. A szerzetesekre vonatkozó 250 előírás és az apácák (bhiksuni) több mint 500 előírása egy olyan eseményt követően került kiadásra, amikor egy tanítvány hibázott; Buddha kezdetben megerősítő céllal, majd hibáinak kijavítása érdekében hívta meg a tanítványt. Így születtek az előírások, és csak ha úgy cselekszünk, ahogyan a Buddha tette ebben a helyzetben, akkor mondhatjuk el magunkról, hogy valódi tökéletes harmóniával rendelkezünk.

A tény az, hogy ha a mentális tudat helyett az igaz alapelvre összpontosítunk, segíthetünk az érző lények felszabadításában és lehetővé tesszük a nem-buddhisták számára, hogy felismerjék hibáikat. Csak akkor lesz esélyük bódhiszattvákká válni, mint Bodhisattva Satyaka-nirgranthi-patras, egy nagyszerű bodhiszattva, aki korábban nem volt buddhista. Így csak a nem-buddhisták téves tanításainak kijavításával lehet valódi tökéletes harmóniánk.

Ahogy korábban említettük, Buddha kitartóan elmagyarázta a tanítványoknak, miért tévedtek, amíg rá nem jöttek a hibájukra és ki nem javították magukat. Amit Buddha tett, az azt mutatja, hogy tökéletes harmóniája volt az alapelv és a jelenségek között, ezért tanulnunk kell Tőle!

Ötödik fejezet
UTOLSÓ FEJEZET

Végül összefoglalom e könyvben megfogalmazott szempontokat. Ősidők óta az a helyzet, hogy minél inkább virágzik a Buddhadharma, annál nagyobb az esélye annak hanyatlásának, kivéve a helyes Dharma időszakát. Virágzik a Buddhadharma jelenleg Tajvanon? Igen! Aztán ami ezután következik, az a Budhadharma hanyatlása. Miért van ez így? Ennek az az oka, hogy ami virágzik, az csak a Buddhadharma felszínes megjelenése, nem pedig a végleges Igaz Dharma. Ez olyan lesz, mint az az eset, amikor a "rossz pénz kiűzi a jót" a közgazdaságtanban, mivel az igazi végleges Buddhadharmát a felszínes Buddhadharma elnyeli és eltünteti téves megértésseivel és nézeteivel.

Akkor vajon hogyan tudjuk javítani az előbbieket? Úgy tehetjük meg, ha a lehető leggyorsabban újraélesztjük a végleges Igaz Dharmát és magasra emeljük annak nagy zászlaját, hogy az érző lények megértsék a "Én és Éntelenség" valódi-, végső fogalmát. Segítenünk kell megkülönböztetni az Igaz Dharmát a téves, nem-buddhista nézetektől azáltal, hogy megcáfoljuk a helytelen tanokat és szembeállítjuk ezeket a végső és végleges Igaz Dharrnával. Ezzel megszabadíthatjuk az érző lényeket a ma létező számtalan rossz fogalomtól. Így juthatunk el igazán az alapelv és a jelenségek tökéletes összhangjának állapotába.

Miért mondjuk a fentieket? Azért, mert tudjuk, hogy a helytelen tanok megcáfolásával és a végső és végleges Igaz Dharmával való szembeállításunk megsérti a híres mestereket, akik nagyon befolyásosak és ez valószínűleg arra készteti őket, hogy fellépjenek ez ellen. E híres mesterek minden alkalmat megragadtak, hogy ez ellen szóljanak. Tudjuk, hogy hátrányba kerülnénk, ha megcáfolnánk téves tanításaikat, de nem törődünk a rövid távú haszonnal vagy veszteséggel; hanem a buddhizmus és az érző lények hosszú távú érdekeivel kell törődnünk. A nyereségekkel vagy veszteségekkel való nem-törődés önzetlenné teszi az embert. Az ember igazodhat mind az Éntelenség, mind a valóság-olyanságának önzetlenség-természetéhez és minden kérdésben csak a buddhizmus és az érző lények jövőjére gondolhat. Ez tökéletes harmónia az alapelv és a jelenségek között! Nem törődünk személyes nyereségeinkkel és veszteségeinkkel. Meg akarjuk menteni az érző lényeket, sőt még azokat a híres mestereket is, akik félrevezetik az élőlényeket abban a reményben, hogy gyorsan megtérnek és megmenekülnek. Amikor megcáfolod a helytelen tanokat és szembeállítod őket az Igaz Dharmával, hogy megmentsd és megvédd az érző lényeket, mindezt a valóság-olyanság alapelvének megfelelően anélkül, hogy a személyes haszonra vagy veszteségre gondolnál, akkor az alapelelv és jelenségek tökéletes harmónia állapotába kerülsz.

A helytelen tanok megcáfolásának és az Igaz Dharmával való szembeállításának gyakorlatában tökéletes harmónia van az alapelv és a jelenségek között. Először tapintatosan figyelmeztetned kell azokat a híres mestereket, akik ilyen helytelen tanokat hirdetnek anélkül, hogy megneveznék őket. 1999 előtt öt-hat évig ezt csináltuk. Azokban az években folyamatosan rámutattunk, hogy mi a helyes vagy rossz tudásukban és nézeteikben anélkül, hogy nyilvánosságra hoztuk volna a nevüket. De később kiderült, hogy nem változtak egyáltalán és továbbra is félrevezetik az érző lényeket. Ekkor váltottunk irányt és elkezdtük nyilvánosságra hozni a nevüket. Megcáfoltuk helytelen tanaikat és szembeállítottuk ezeket az Igaz Dharmával, mindezt a valóság-olyanság alapelvének megfelelően.

Azonban soha nem beszéltünk rosszat a fizikai, verbális vagy mentális viselkedésükről, kivéve a „Mastering Skillfully Articulating the Essence of Buddhist Entightenment” című könyvemet, ahol a helyes és helytelen magatartásról beszéltem, megosztva azt, ami egy mester és köztem történt. Miért hoztam fel ezt a kérdést? Azért, mert mindenki azt állította, hogy nem vagyok tökéletesen harmonikus! Megvádoltak azzal, hogy "támadom" az úgynevezett egészséges mentorokat, ezért fel kellett használnom azt, ami egy bizonyos híres mester és köztem történt, hogy egyszerű magyarázatot adjak a viselkedésemre: minden, amit mondtam, csak doktrinális vitára szolgál. Nem pletykáltam másokról, nem beszéltem róluk a hátuk mögött. Csak így lehet megvalósítani a tökéletes harmónia fogalmát. Először egy ideig kommentálnod kell a hibás tanításokat anélkül, hogy nyilvánosságra hoznád, akik azokat tanították. Azonban ha az érintett mesterek megtagadják tanításaik kijavítását, akkor fel kell fedned a nevüket, de csak és kizárólag a tanítások vitájában. Ezért továbbra is felfedjük a neveket e doktrinális viták során, hogy a buddhista tanulók képesek legyenek világosan megkülönböztetni a jót a rossztól minden tantételben. Ne tévedjenek el újra, a helyes úton maradjanak, vagy visszatérjenek rá. Ez tökéletes harmóniát mutat az alapelv és a jelenségek között.

Gyakorló közösségünk egyes diákjai úgy érzik, hogy nem helyénvaló, ha könyveimben közzéteszem bizonyos nagy tanítók nevét, miközben rámutatok hibáikra. Ez valóban durván hangzik és kellemetlen olvasni. Hadd magyarázzam el azonban a dolgot művészeti hasonlattal. Tegyük fel, hogy valaki csapdát ás anélkül, hogy tudná, hogy már beleesett. Nem tudja, hogy minél többet ás, annál mélyebbre kerül ebben a gödörben. Néhány ember, aki hisz ebben, követi őt a csapda-állításban és vele együtt ás. Ezért méltatom ezt a személyt a gödrönk kívülről, mondván: "Miért nem semmisíted meg gyorsan ezt a csapdát és hagyod, hogy ezek az emberek kövessenek téged onnan?" Ennek eredményeként a csapdában lévők, amikor látják, hogy méltatom az ásást vezető személyt, visszaszidnak, mondván, hogy nem vagyok együttérző és nem vagyok tökéletesen harmonikus.

Tegyük fel, hogy eredetileg te is a csapdában voltál, de én kihúztalak. Te mellettem állsz, miközben folytatom az ásást vezető személynek: "Miért csinálod ezt? Gyorsan semmisítsd meg a csapdát és hagyd, hogy a többiek kiszálljanak." Te azonban morogsz mellettem, mondván, hogy az ilyen személy hibájára való rámutatásom nem tökéletesen harmonikus cselekedet. Nem érted a jó szándékomat, hogy megmentsem a csapdában lévő személyt és az összes többi érző lényt. Nem érted az irántuk való együttérzésemet. Így bölcstelenség az, hogy kifejezed ellenkezését azzal, amit csinálok. Ha az ilyen mentalitásból fakadó neheztelésed megakadályozza, hogy sikeresen terjesszem az Igaz Dharmát, akkor nem csak képmutató vagy, hanem elárulod a felvilágosult tanárokat. Hogyan lehet ilyen viselkedéssel alkalmas arra, hogy továbbra is ápold a minden szempontra vonatkozó tudást a nagy "meghatározó jelentések dharmájában"? Ez azt jelenti, hogy az alapelv és a jelenség közötti tökéletes összhangról a jó és a rossz kardinális kérdései alapján kell ítélkezni, ahelyett, hogy rövidlátó nézetek áldozatául esnénk. Ezt mindenkinek tudnia kell.

Egy napon sokan közületek - köztük néhány Dharma-mester is -, Dharma-tanárok lesznek gyakorló közösségünkben. Ahhoz, hogy kellemes időt tölts az érző lények tanításával és irányításával, meg kell cáfolnod a helytelen tanokat és szembe kell állítanod őket az Igaz Dharmával. Ellenkező esetben arra számíthatsz, hogy megvilágosodásod után fáradságos, eredménytelen élményben lesz részed az Igaz Dharma terjesztésében, mert az Igaz Dharmáról szóló tanításod különbözni fog mindenki másétól. Míg mások az észlelő vagy tudatos tudatról beszélnek gondolatnélküli, eredeti tudatossággal, amely a valóság-olyansággá alakul át, amely egykor gondolat-nélküli állapotban marad, addig te valami egészen mást fogsz tanítani: a nyolcadik tudat valóság-olyanságát, amely eredendően létezik. Unortodox leszel. Lesz még esélyed a túléléshez, ha megfosztanak az ortodoxiától? Nem! Azonban ahogy megcáfoltam az ilyen helytelen dharmákat, a legtöbb buddhista tanuló már képes lesz különbséget tenni a hibás és a helyes nézet között. Ez megnyitja az utat a végleges Igaz Dharma tanításához és terjesztéséhez a jövőben és zökkenőmentessé és egyszerűvé teszi a feladatát. Így tényleg nem szabad azt mondani, hogy nem vagyok tökéletesen harmonikus azzal, hogy megcáfolom a mások által tanított helytelen dharmákat; ehelyett meg kell köszönni! Továbbá, a helytelen tanok megcáfolása az Igaz Dharmával való szembeállítással valójában az alapelv és a jelenségek valódi tökéletes összhangját jelzi. Ha mást teszek, a legtöbb ember biztosan nem tesz különbséget a helyes és a téves nézet között és továbbra is tévúton halad. Ez biztosan nem fog tökéletes harmóniát mutatni az alapelv és a jelenségek között, hanem álszentségnek minősül.

Több mint ezer évvel ezelőtt Dél-Indiában, amikor megpróbáltunk békésen együtt élni a tantrikus buddhizmussal amely téves tudással és nézetekkel rendelkezett, nem cáfoltuk meg a helytelen tanokat és nem állítottuk szembe őket az Igaz Dharmával. A végén eltüntünk. Ezt ma már nem tudtuk megtenni; tanulnunk kell a történelemből és meg kell akadályozni, hogy ez megismétlődjön. Emlékeznünk kell erre a leckére... Ha nem cáfoljuk meg a helytelen tanokat azzal, hogy szembeállítjuk őket az Igaz Dharmával, mert békésen együtt akarunk élni a híres mesterekkel, akik téves nézeteket tanítanak a buddhista közösségben, akkor a végleges Igaz Dharma végül elmerül, eltörli a téves ismeretek és nézetek hatalmas ereje. Ennek az az oka, hogy a Tathagatagarbha végleges Igaz Dharmáját minden bizonnyal nehezebb művelni vagy megvalósítani, mint az nihilista nézetek dharmáit. Mindig sokkal kevesebb gyakorlott, sokkal gyengébb befolyású tanulót eredményez. Az egyetlen dolog, amire támaszkodhatunk, az a bölcsesség, amely a buddhizmus elérési szintjén keresztül tárul fel. Csak úgy tudjuk megvédeni a végleges Igaz Dharmát és biztosítani, hogy azt ne nyeljék el vagy semmisítsék meg a buddhista közösségen belüli örökérvényű vagy nihilista nézetek, ha megcáfoljuk a helytelen tanokat és szembeállítjuk azokat az Igaz Dharmával. Csak ezzel tudunk lehetőséget adni a karmikus kapcsolatban lévő érző lényeknek arra, hogy a jövőben sok életen át műveljék és megvalósítsák a végleges Igaz Dharmát, ahogy azt most is tettük.

Végezetül, mivel ilyen jó művelési módszerünk van a végső buddhaság szintjéig, széles körben terjesztenünk kell az "Én és az Énnélküliség" ezen igazi elvét. Ez lehetővé teszi az érző lények számára, hogy megértsék a végső, végleges Igaz Dharmát és lehetővé teszi, hogy hosszú ideig terjedjen anélkül, hogy kialudna. Őriznünk és támogatnunk kell az Igazi Felvilágosodás Gyakorlói Közösséget is, hogy az folyamatos módon teljesen és helyesen működjön. Akkor mindazok, akik jövőbeli életükben a buddhizmus felé hajlanak, találnak egy buddhista gyakorlóközpontot a végleges Igaz Dharma művelésére. Ebben a közösségben az összes Dharma-tanítónak meg kell cáfolnia a helytelen tanításokat és nemzedékről-nemzedékre szembe kell állítaniuk azokat az időtlen Igaz Dharmával, ahelyett, hogy a Buddhadharma tanítását csak egy különleges szívességként kezelnék, amelyet másoknak ajándékozhatnak. Ez a cáfolat és szembeállítás megmenti az érző lényeket a téves nézetektől. Lehetővé teszi számukra, hogy távol maradjanak az ilyen nézetektől és valóban tökéletes összhangot érjenek el az alapelv és a jelenségek között. Ez segít nekik nemcsak igazodni az Éntelenség és a Valódi Én alapelvéhez, hanem a gyakorlatba is átültetik. Ez az igazi tökéletes harmóniára utal.

Ebben a Holdújévi időszakban az "Énről és az Éntelenségről" beszéltünk és kiterjesztettük előadásunkat az alapelv és a jelenségek közötti tökéletes harmónia témájára. Mindenki tökéletesen harmonikus másokkal és tele van örömmel! Idén igazán boldog új tavasznak örülünk. Örömünk abból fakad, hogy lehetőségünk van hallgatni az Igaz Dharmát és abból is, hogy bűnbánattal és Buddha előtt leborulva felszámolhatunk minden akadályt. Ez igazán örömteli és harmonikus cselekedet! Csak ez jelzi az alapelv és a jelenségek valódi tökéletes harmóniáját. A mai Dharma-beszédem itt ér véget. Köszönöm mindannyiótoknak!

Amitabha!

UTÓIRAT

Ha egy buddhista gyakorló azt látja, hogy egy jól ismert Dharma-mester, vagy egy világi buddhista tanító félrevezeti az érző lényeket téves, nem-buddhista nézetével, de nem cáfolja ezt a nézetet a mester vagy a tanító érzéseinek megsértésével kapcsolatos aggodalmai miatt, akkor képmutató.

Ha annak ellenére, hogy teljesen tudatában van annak, hogy Yin Shun Mester és a Dalai Láma tévesen magyarázza a Buddhadharmát a "nincs alapvető ok" elméletével, azt állítva, hogy minden jelenség attól függően keletkezik, hogy nincs belső természetük, akkor az ember elfedi, vagy védi őket szangha-státuszuk miatt, lehetővé téve, hogy továbbra is félrevezessék az érzőket, akkor képmutató.

Ha annak ellenére, hogy teljesen tudatában van annak, hogy a buddhista közösségben vannak szangha-ékszerek (értsd: tanítók), akik még nem érték el a megvilágosodást, de azt állítják, hogy már megtették ezt, s félrevezetik az érző lényeket a tanítással, hogy a mentális tudat a valóság-olyansága, nem cáfolja meg szangha-ékszer státuszuk miatt. Így lehetővé teszi, hogy továbbra is félrevezessék az érző lényeket, akkor képmutató.

Aki tudja, hogy egy bizonyos tanító vagy világ buddhista nem megvilágosodott, de a hírnevével és követőivel kapcsolatos aggodalmak miatt nem javítja ki téves tanításait, amivel az érző lényeket továbbra is tévúton vezeti, akkor képmutató.

Ha valaki, akit valóban megvilágosodott mentor segített s tudja, hogy egy másik mentor, akit jól ismer, hamis tanításokat terjeszt, de ellenzi, hogy valóban megvilágosodott mentora hamis mesternek nevezze a hamis mentort és elmarasztalja az ilyen mestert a hamis tanításai, így nem menti meg az érző lényeket, és hagyja, hogy félrevezesse őket a hamis mester téves nézetei. Ő akkor képmutató, aki megsérti az igazságosságot és nincs együttérzése az érző lényekkel szemben.

Ha a valaki, aki azt látja, hogy egy egészséges mentor megcáfolja a helytelen tanokat a doktrinális vitákban azáltal, hogy szembeállítja ezeket a tanokat az Igaz Dharmával, és megdorgálja azokat a dharma-mestereket, akik félrevezetik az érző lényeket, hogy megmentsék az utóbbiakat, empátiát érez az ilyen szanghával, mert ő maga is szangha, akkor szándékosan félrevezetik a mestereket és gonoszul vádolják az Igazi Dharmát megvédeni kívánó, egészséges mentort a szangha-ékszerek rágalmazásával. Az ilyen ember tehát képmutató, mentes a bölcsességtől.

Ami az egészséges mentor által az Igaz Dharma védelmében folytatott doktrinális vitákat illeti, ha valaki maga nem tud doktrinális vitát folytatni, hanem álnévvel személyesen támadja meg az egészséges mentort, igazságtalanul megvádolva a mentort szangha-ékszerek rágalmazásával, akkor ő maga nemcsak személyes támadásokat intéz mások háta mögött, hanem egy végső soron egy mahajána szanghát is rágalmaz. Az ilyen tett megakadályozza a Buddhadharma vagy a végleges Igaz Dharma világi megnyilvánulását, és akadályozza széleskörű terjesztését. Aki megteszi a fenti cselekvést, az nemcsak képmutató, hanem a Buddhadharma vagy az Igaz Dharma elpusztítója is.

Ha a fent említett képmutató mentalitás uralkodik a buddhista közösségben és sokan támadnak egy valóban megvilágosodott mentort, aki doktrinális vitákban vesz részt az Igaz Dharma védelmében, akkor a valóban megvilágosodott mentorok végül félhetnek az Igaz Dharma védelméről szóló vitákban.

Az Igaz Dharma valódi jelentése így örökre elhomályosul, mivel az Igaz Dharma fokozatosan integrálódik a nem-buddhista nihilizmus Dharmájába és végül eltűnik. Ez azt jelenti, hogy ha a képmutatóság tendenciája nem szűnik meg, akkor a végleges Igaz Dharma végül teljesen homályossá válik. Amikor ez megtörténik, a jelenlegi és a jövőbeli buddhisták, akik a végleges Igaz Dharmát kívánják művelni, sok erőfeszítéssel megpróbálják művelni, de hiába. Ez biztosan nem lesz áldás a buddhisták számára! Emiatt egyetlen buddhista sem engedheti meg, hogy a képmutató tendencia elkövető legyen a buddhista közösségen belül.

Ha az álszent beállítottságú emberek továbbra is különféle képmutató megjegyzéseket tesznek az igazán megvilágosodott mentorokról, akkor minden buddhistának elég bölcsnek kell lennie ahhoz, hogy rámutassa ezen helytelen cselekedeteikre. Az Igaz Dharma védelme érdekében folytatott doktrinális vitákban való részvételt tehát nem szabad összetéveszteni a szangha-ékszerek rágalmazásával vagy a Buddhadharma károsításával. Éppen ellenkezőleg. Csak így lehet a Buddhadharma áldás a jelenlegi és a jövőbeli buddhista tanulók számára. Ha minden vezető buddhista gyakorló és tanuló a helyes felfogás és nézet kialakítására törekszik, akkor a doktrinális viták továbbra is léteznek a buddhista közösségen belül. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megakadályozzuk, hogy az örökkévalóság nem buddhista nézete és a Prasangika Madhyamika által propagált ok nélküli elmélet továbbra is félrevezesse a buddhista tanulókat. Csak ezután válhat világossá Dharma tanítása és a Csak-Tudat tanítás minden aspektusának ismerete továbbra is széles körben terjeszthető. Ennek eredményeként a felülmúlhatatlan, mély és csodálatos Igaz Dharma nagyon hosszú ideig terjeszthető. Ez valóban nagy áldás lesz a buddhizmusra és minden jelenlegi és jövőbeli buddhista tanulóra!

Tiszteletteljesen,

Xiao Pingshi
Buddha mahájána magányos fia a Dharrna-végkor
ban 2001. nyarán
Clamor rezidenciájában

A közösség más kiadott könyveinek elérhető magyar nyelvű fordításai

• A Nyolc Csodálatos Tudat - 《八个奇妙的心》 (八个心是识)
• Xiao Pingshi Válogatott Buddhista Írásai 《平實導師法語選輯》
• Chen Yi Sheng Zi: Három Kocsi Bodhijának Áttekintése 《三乘菩提綱要之 聲聞菩提意涵》
• Xiao Pingshi: Szív Szútra - de melyik Szív? 《心經, 到底在說什麼?》
• Xiao Pingshi: Én és éntelenség 《我與無我》
• Xiao Pingshi: Elgondolás-nélküli Buddha-koncentráció 《無相念佛》
• Xiao Pingshi: A tunya madár és a fényes teknős története 《鈍鳥與靈龜摘要》
• 1. könyv - Chen Yi Sheng Zi: Kérdések a Buddhizmusról (1) - A Buddhizmus Alapjai 《學佛釋疑 - 佛法基礎概念篇》
• 2. könyv - Chen Yi Sheng Zi: Kérdések a Buddhizmusról (2) - Az Élet Igazsága 《學佛釋疑 - 生命真相篇》
• 3. könyv - Chen Yi Sheng Zi: Kérdések a Buddhizmusról (3) - Érdekes Témák Bemutatása 《學佛釋疑 - 綜合議題篇》
• ...

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások

• A jelenleg elérhető összes magyar nyelvű fordítás listája a Xuanzang TANterem oldalán
• Wholesome Vision
• Buddhist True Enlightenment Practitioners Association
• Xuan Zang TANterem
• ...