XING LONG TANG
XING LONG TANG - Xiao Pingshi Válogatott Buddhista Írásai 《平實導師法語選輯》



navigáció: kezdőlap > publikációk > értekezések, szakcikkek > Xiao Pingshi Válogatott Buddhista Írásai 《平實導師法語選輯》

további könyvek listája: Xuanzang TANterem/books

Wholesome Vision kiadó (első kiadás, 2017)

    




Xiao Pingshi Válogatott Buddhista Írásai
《平實導師法語選輯》







A SZERZŐRŐL


Xiao Pingshi (蕭平實導師) Mester 1944-ben született, egy gazdálkodó családban nőtt fel Tajvan középső részén. Az emberi létezés igazságára választ keresve, negyvenes éveiben elkötelezett buddhista tanítvány és gyakorló lett és 1990-ben a Chan szemlélődés és a "Elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság" (無相念佛) Dharma-kapu (法门) segítségével ráébredt az Igaz Tudatra (真心).

1997-ben Xiao mester megalapította az Igaz Megvilágosodás Buddhista Gyakorlók Egyesületetét, hogy különböző szintű Dharma órákat tartson buddhista gyakorlóknak. Jelenleg a Közösség gyakorlati központjai Tajvan minden nagyobb városában megtalálhatóak. Az érdeklődők még Hongkongban és az Egyesült Államokban is csatlakozhatnak. A gyakorló közösség megalapítása óta Xiao mester heti rendszerességgel tart előadásokat olyan fontos buddhista szentírásokról, mint a Laṅkāvatāra Szútra (T16n0670 楞伽阿跋多羅寶經), a Śūraṅgama Szútra (T03n0159 大乘本生心地觀經), a Szútra az Upaszaka Előírásokról (T24n1488 優婆塞戒經), a Śrīmālādevī Siṃhanāda Szútrája (T12n0353 勝鬘師子吼一乘大方便方廣經), a Gyémánt Szútra (T08n0235 金剛般若波羅蜜經), a Lótusz Szútra (T09n0262 妙法蓮華經) stb...

Annak érdekében, hogy minden érdeklődő számára megvilágítsa a Buddhadharmát és művelésének szakaszait, Xiao mester több mint száz könyvet írt különböző buddhista témákról és tanításról. Ezek közé tartozik a Chan és a Tiszta Föld kombinált művelése, az Āgama -kban (阿含經) kifejtett Megszabaduláshoz vezető ösvény megvalósítása, a mélyreható középút tanításainak elemzése és a kulcsfontosságú-, Csak-tudat (唯識 ~Yogācāra) vonatkozó szentírásai.

Minden könyv kiemeli, hogy a buddhizmus a személyes felismerés útja és e felismerés csak a Buddhadharma (佛法) meghallgatásának-, szemlélésének és tényleges gyakorlásának folyamatos gyakorlási áramában jöhet létre.

A SZERKESZTŐ BEVEZETÉSE


Kétezerötszáz évvel azután, hogy Indiában létrejött, mára a buddhizmus minden kontinensen megtalálható. Globális jelenléte ellenére a buddhizmus modern világunkban gyakran sekélyes törekvésekbe süllyedt, mivel a buddhista gyakorlók nehezen értik meg a lényegét. Ugyanezen okból kifolyólag a Buddhadharma tényleges megvalósításához elengedhetetlen gyakorlatok is olyan mértékben torzultak, hogy mára gyakran ellentmondanak Buddha [eredeti] tanításainak. A buddhizmus csak a jó cselekedetekről szól? Elengedni a vágyat? Békét és tartós boldogságot keresni? Megszelídíteni a tudatot a meditációval? Xiao Pingshi Mester a Buddhadharmáról szóló világos beszédeiben szisztematikusan bemutatja, hogy míg Sakyamuni Buddha tanításai minden világi erőfeszítést és gyakorlatot felölelnek, a Dharma alapvető tanítása pontosan az Igaz Tudat (真心) transzcendentális megvalósításában rejlik – a világegyetem és minden létezés eredete ez. Valójában minden evilági és e világon túli tudás megvalósítása és átérzése tette Shakyamuni Buddhát a Magasztossá, "Helyesen és Tökéletesen Megvilágosodottá" (正遍知), "Hétköznapi Világ Tudójává" (世間解), valamint "Emberek és Égi Lények Tanítójává" (人天導師 ~Sārthavāha)

Eltekintve a szekularizációtól [világivá tételtől; azaz, az egyház befolyásának visszaszorítására törekvő állami tevékenységtől], a modern időkben a buddhizmust gyakran megfosztották tényleges gyakorlatától és a tisztán akadémiai tanulmányok körébe sorolták. Ez a riasztó tendencia okán Xiao Mester kezdettől fogva, tanításai során mindig hangsúlyozza a Buddhadharma tényleges megvalósítását, amely két összetevőn keresztül érhető el: először, Buddha tanításainak pontos megértése; másodszor, helyes gyakorlati módszerek, amelyeket egyértelműen meghatároznak a Buddha által említett művelési szakaszok. Annak érdekében, hogy a buddhista tanulók olyan bölcsességet szerezzenek, amelyet a mindennapi életben is alkalmazni tudnak és még létezésünk végső valóságát is felismerjék, háromszintű gyakorlást alakított ki, amelyek integrálják a tudást és a gyakorlatot. A három között az első két alap-, és középfokú kurzus átadja a Buddhadharma alapjait – beleértve a hat tökéletesség (paramita) kiművelését –, valamint hatékony módszereket a mozgás közbeni meditatív koncentráció erejének fejlesztésére, ami elengedhetetlen a Chan szemlélődéshez, ami az Igaz Tudat tényleges felismeréséhez vezet. Az Igaz Tudatot felismerő gyakorlóknak szóló haladó gyakorláson Xiao mester a prjana -t (a végső valóság bölcsességét), az Első Föld előtti szakaszok anyagát, valamint a mélyebb művelés tartalmát tanítja, melyek alapjai az Első Föld feletti művelési szakaszokhoz.

A buddhista művelésnek mindenekelőtt a Buddha tanításainak pontos megértésére és tényleges megvalósítására kell épülnie. Azonban meg kell jegyezni, hogy a tényleges megvalósítást nem szabad csupán elméleti megértésnek tekinteni. A tényleges felismerés nélküli elméleti megértés önmagában igen gyakran hibás következtetésekhez vezet. Annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a buddhista gyakorlónkak abban, hogy mélyrehatóan megértsék Buddha tanításait, Xiao Mester kiterjedt megjegyzéseket írt a buddhizmus három eszközének kulcsfontosságú szentírásaihoz, ide értve a Laṅkāvatāra Szútráról (T16n0670 楞伽阿跋多羅寶經) szóló megjegyzéseket, a Szív-szútra (T08n0254 般若波羅蜜多心經) titkait-, az Ágamákat (T02n0099 雜阿含經), a Śūraṅgama Szútrát (T03n0159 大乘本生心地觀經), a Śrīmālādevī Siṃhanāda Szútrát (T12n0353 勝鬘師子吼一乘大方便方廣經), a Gyémánt Szútra (T08n0235 金剛般若波羅蜜經) lényegének elsajátítását, a Vimalakīrti Szútrát (T14n0475 維摩詰所說經), az Szútra az Upaszaka Előírásokról (T24n1488 優婆塞戒經)... Xiao mester számos értekezést írt buddhista témában, amelyekben bevezeti a gyakorlókat a hatékony gyakorlási módszerekbe és eloszlatja a széles körben elterjedt tévhiteket, amelyek zavaróak a művelés útján. Ezen cikkek és értekezések közé tartozik az Elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság ("Signless Buddha-Mindfulness" 無相念佛), a "Buddha-tudatosság Samadhi Művelés Szakaszai" ("Stages in Cultivating Buddha-Mindfulness Samadhi" 念佛三昧修學次第), az "Igaz versus Hamis Megvilágosodás" ("True versus False Enlightenment" 真假闢悟), a "Tathagatagarbha Tagadhatatlan Létezése" ("The Undeniable Existence of the Tathagatagarbha" 真實如來藏), a "Gong'an Gyűjtemény Kommentárjainak Hétrészes Sorozata" ("Seven-part Series of Commentaries an the Chan Gong'an Collection" 公案拓提 七輯) valamint a négykötetes "Tibeti Tantra Homlokzata Mögött" ("Behind the Facade of Tibetan Tantra" 狂密與真密 四輯等著作) c. írások.

Az "Elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság" (無相念佛) és a "Tibeti Tantra Homlokzata Mögött" (狂密與真密) első három részének kivételével (amelyeket angol nyelven is elérhetőek) az ebben a bekezdésben említett kiadványok mind kínai nyelvűek. Csak a címüket fordították le angolra a könnyebb érthetőség érdekében.

Xiao mester Dharma-értelmezése és tanítása arra késztette a kortárs gyakorlókat és tudósokat, hogy újra megvizsgálják a buddhizmussal kapcsolatos alapvető ismereteiket, amit számos, a nézeteit tárgyaló publikáció is bizonyít. Túllépve a szentírások szó szerinti értelmén, elmélyül Buddha tanításának valódi fontosságában, felvázolja a Buddhadharma (佛法) teljes művelési szakaszait és átható-, világos válaszokat ad a legkeresettebb kérdésekre a Buddhadharmával kapcsolatban:

  • Az Agamák tanítása szerint a karmikus tartalom életeken átívelő közvetítése és a megvilágosodás útjának megvalósítása megköveteli-e az örök tudat létezését?
  • Mi az a doktrinális szál, amely a Buddhadharma három eszközének tanításait egyesítő egésszé köti?
  • Sákjamuni Buddha Dharma-kerekének második és harmadik fordulatában elmondott tanításai között melyik a felsőbbrendű és a végső?
  • Buddha hat, vagy nyolc tudatból álló ontológiai rendszert állított fel?
  • Tagadta-e Buddha bármely örökkévaló entitás jelenlétét, mint a fenomenális létezés ontikus lényegét?
  • Hogyan lehet megszerezni azt a meditatív koncentrációt, amely egy huatou [tudatban való] őrzéséhez (話頭) vagy egy gong 'an (公安) szemléléséhez szükséges, melyek a Chan hagyományban használt két pedagógiai eszközök-, amelyek katalizálják az ébredést-, az ébredés közvetlen megvalósítását. Igaz Tudat?
  • Valóban elérhető és ellenőrizhető a megvilágosodás a kínai Chan hagyományban?
  • Mi a megvilágosodás (ébredés) lényege? Melyek a művelés szakaszai annak elérése után?
  • A meggondolatlan "numinózus tudatosság meditációval való elérés felébredést jelent?
  • A tibeti tantrikus "buddhizmus" (más néven tibeti tantrizmus, ezoterikus buddhizmus vagy lámaizmus) tanításai összhangban vannak Buddha Három Kocsiról szóló tanításával?

Érvelését szentírási hivatkozásokkal és a szigorú gyakorlatból származó közvetlen tapasztalatokkal támasztva alá Xiao Mester bizonyítja, hogy: Sákjamuni Buddha tanításai nem fogalmilag elvont elméletek-, hanem tapasztalatilag ellenőrizhető igazságok.

  • A Buddhadharma három eszköze progresszív és integrált tanítás, amely az Igaz Tudatra épül, amelyet a szentírások tathagatagarbhaként, a Buddhaság mátrixaként is ismernek. A tathagatagarbha (如來藏) létezését implicit módon tanítja az "újjászületés-tudatról" szóló szakaszok, valamint a "függőség keletkezésének tíz láncszeméről" szóló részek az Agamákban (阿含經) és Nikāyakban (尼柯耶). A mérhetetlen tulajdonságokkal felruházott tathagatagarbha az a mátrix, amely karmikus magokat hordoz és alátámasztja a transzmigrációt az újjászületés hat útján [létsíkjában].
  • Sákjamuni Buddha nyolc tudatból álló ontológiai rendszert tanított: az öt érzéki tudatból (五個感官識), a mentális tudatból (第六識, 意識), a manasz-tudatból (a hetedik tudat, 第七識 末那識) és az alaptudatból 根本識 (a nyolcadik, az alaya-tudatból 第入識 阿賴耶識) áll. Ez a nyolc tudat felelős minden evilági és szupramundán jelenség létrejöttéért. Az Avatamszaka Szútrában (T10n0279 華嚴經) található kijelentés, miszerint "a három birodalom csak a tudat és minden jelenség puszta tudatosság" (三界唯心, 萬法唯識), olyan igazság, amely közvetlenül megvalósítható és megállapítható.
  • Az Igaz Tudat (真心) – amelyet a szentírások sokféle néven ismernek, beleértve a tathagatagarbha (如来藏), az alaya-tudat (阿賴耶識), a nyolcadik tudat (第八識), az valódi olyanság (真如), a elgondolás-nélküli tudat (無心相心) és az üresség (定) – az az tudat-lény, amelyet a gyakorló igyekszik megvalósítani a Chan szemlélődésén keresztül. Ez a buddhista szentírásokban említett üresség esszenciája és egy valódi létezés, amely tapasztalati úton igazolható; ez nem egy elképzelt ötlet vagy puszta fogalmi megjelölés.
  • A Dharma-kerék három fordulatában elhangzott tanítások közül a Csak-Tudat tanok, amelyek a harmadik fordulatban kifejtett minden aspektus tudásának művelésére vonatkoznak, a legmélyebbek.
  • Amíg a gyakorló nem teljesíti a hat tökéletesség (paramita 波罗蜜) szükséges művelését, nevezetesen az adakozást, az erkölcsösséget, a türelmet, a szorgalmat, a meditatív koncentrációt és a prajna-t (般若), addig nem tudja megvalósítani a tathagatagarbhát.
  • A tathagatagarbha közvetlen megvalósítása a Bodhiszattva Ösvény (菩薩道) legalapvetőbb és legsarkalatosabb szakasza, mert csak akkor tekintjük, ha a gyakorló elérte ezt a felismerést és nem lép vissza attól, hogy elérje a buddhasághoz vezető út világos tanítását. Egy ilyen gyakorlónak azonban még hosszú utat kell megtennie, mielőtt eléri az Első Földet és még számtalan Dharma-kaput (法门) kell kidolgoznia, mielőtt elérheti a Buddhaság végső gyümölcsét.
  • A Nagy Kocsi és a Két Kocsi minden felismerése csak akkor tekinthető valódinak, ha megfelelő szintű meditatív koncentráció támogatja.
  • A Legmagasabb Jóga Tantra szexuális gyakorlata nem vezethet a tathagatagarbha megvalósításához. Amit ez a gyakorlat "megvalósít", az vagy önmagában a mentális tudaton belül, vagy a nyolc tudat közül az első hat kombinációján belül van. Ezen túlmenően, a Legmagasabb Jóga Tantra "generációs szakaszának" és "befejezési szakaszának" gyakorlatai teljes ellentétben állnak a buddhizmus három eszközében megfogalmazott művelési elvekkel.
  • Prsasangika Madhyamaka filozófiája, amelyet Candrakirti-, Tsongkhapa és a kortárs buddhista "mesterek", mint például Yin-shun (!!!) képviselnek, lényegében a függő keletkezés elmélete, alapvető ok nélkül. Ez ellentmond Buddha tathagatagarbháról szóló tanításának, amely megerősíti, hogy a tathagatagarbha az örökkévaló és valóban létező végső valóság, amelyen minden jelenség függő eredete alapul.

Ez a könyv mintaként szolgál Xiao mester azon írásaiból, amelyek a mai világ buddhista gyakorlói számára a legrelevánsabbak. Öt részből áll:

    I. Előszó az Elgondolás-nélküli Buddha-tudatossághoz (無相念佛): Első könyve, az Elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság bemutatja Bodhisattva Mahasthamaprapta Dharma-kapujának belépő szintű gyakorlatát a "Buddha-tudatosságon keresztüli tökéletes elsajátításhoz", amint azt a Suragama Szútra tárgyalja. Az előszóban röviden beszámol arról, hogyan sajátította el a mozgás közbeni meditációs koncentráció erejét és hogyan ért el megvilágosodást ennek a rendkívül hatékony Dharma-kapunak a használatával.

    II. Előszó éntelenségről való elmélkedés a mahayana buddhizmusban (大乘無我觀): Ez az előszó a tathagatagarbhához, az aktiváló prajnához és a minden aspektus tudásának fejlett műveléséhez való ébredés tartalmát és kapcsolatát vizsgálja a Nagy Kocsiban.

    III. Előszó a Chan valódi kontra megtévesztett gyakorlóihoz (真假禪和): A Buddhadharma lényegére való ráébredésének összhangban kell lennie Buddha tanításaival. Csak, miután az ember ráébredt az Igaz Tudatra és felismerte annak eredendő megkülönböztetésmentességét, folytathatja a minden-szempont-ismeretét a buddhaság eléréséhez nélkülözhetetlen meglátásokat.

    IV. Részletek a Tibeti Tantra homlokzata mögül (狂密與真密): A tibeti "buddhizmus" tantrikus gyakorlatai nem tudják elérni a Felszabadulás Útjának négy gyümölcse közül még az elsőt sem, nemhogy a Bodhiszattva ösvényen való felébredést. Ellenkezőleg. Ezek a gyakorlatok mind az ÉN téves nézetét, mind az önvalóhoz való ragaszkodást erősítik. A tibeti "buddhizmus" minden gyakorlási módszere, mint például a meditációs istenségek vagy a szexuális tantrák vizualizálása, inkább az első hat tudat hatókörébe tartozik. Nem az eredendően nem-megkülönböztető Igaz Tudathoz. Ennek a félrevezetésnek az eredményeként a tibeti "buddhizmus" művelői nem is kezdhetik el a Három Jármű művelését.

    V. Részletek a Chan Gong'an gyűjtemény kommentárjaiból (宗門道眼): A buddhista megvilágosodáshoz vezető ösvény lényege: a buddhaságot szakaszonkénti műveléssel kell megvalósítani, három mérhetetlen korszakot felölelve és az Igaz Tudatra (真心) való ébredés a legfontosabb-, kritikus szakasz. Az Igaz Tudat a tathagatagarbhára (如来藏) utal, szó szerint a "Buddhaság mátrixára", amely az üresség eredendő természetét mutatja (本質為空性的心); ez nem a mi mentális tudatunk (意識心) és nem valósítható meg úgy, hogy a tudatos elmét egy adott mentális állapotban tartjuk. Csak azok érthetik meg a Chan iskola gong'anjainak pontos jelentését és valódi szándékát, akik felismerték az Igaz Tudatot.

Xiao mester legtöbb könyvét nem fordították le angolra. Bár bibliográfiai repertoárjának csak egy kis részével a lefordított művek célja, hogy megismertessék a nyugati olvasókkal a buddhista tanok és gyakorlatok betekintéseit. Az angol és a kínai olvasók számára egyaránt az első felében a lefordított angol nyelvű anyagok, a második felében pedig az eredeti kínai szövegek kerülnek bemutatásra. Ennek célja a közvetlen összehasonlítás és idézés iránt érdeklődő kétnyelvű tudósok támogatása is. Akár buddhista gyakorló, akár tudós, vagy csak egy olyan ember akit érdekel, hogy többet tudjon a buddhizmusról, felkérlek, hogy nézz bele ezen írásokba, amelyeket ebben a könyvben és azon túl is említük, és ismerd meg a Buddha által átadott-, Xiao Mester által elmagyarázott igazságot.

ELSŐ FEJEZET
ELŐSZÓ AZ ELGONDOLÁS-NÉLKÜLI BUDDHA-TUDATOSSÁGHOZ (無相念佛)


A legtöbb buddhista gyakorló számára a "Buddha-tudatosság" (念佛) kifejezés egyszerűen egy adott Buddha vagy bodhiszattva nevének elmondását-, recitálását jelenti. A legnagyobb hittel és a folyamatos recitálással a gyakorlók Buddháknál és bódhiszattváknál keresnek menedéket abban a reményben, hogy finom válaszok vagy vizuális megnyilvánulások révén kapcsolatba kerülhetnek velük. Míg a legtöbb Buddha-tudatosság gyakorló Amitabha Buddha nevét mondja, az Ő végső boldogságának tiszta földje messze nem az egyetlen tiszta föld. A Buddhák által megnyilvánuló-, számtalan tiszta föld létezik világ tíz irányában, beleértve az Alapvető Tanítónkat, Sakyamuni Buddhát is. Különbséget kell tenni a Csak-tudat Tiszta Földje (唯識淨土) és a különböző Buddhák által megnyilvánuló tiszta földek (淨土) között is.

Tágabb értelemben a mahayana buddhizmus minden művelési módja a Tiszta Föld iskola Dharma-kapujának (淨土宗淨土) (Buddha-tudatosság kapuja 念佛门) hatókörébe tartozik, beleértve az olyan jól ismert gyakorlatokat, mint Buddha nevének és/vagy mantra recitálása, leborulás, felajánlás, nyugodt Chan szemlélődést gyakorló [nyújtó] meditáció, valamint az előírások betartása, szútrák éneklése-, másolása-, tanulmányozása-, kifejtése és az azokon való elmélkedés. Mindezek arra irányulnak, hogy megtanítsák Buddha gyakorlatait, megértsék a Dharmát, a gyakorló pedig elérje a felszabadulást, elsajátítsa Buddha érdemi tulajdonságait. Végső soron a tiszta föld négy típusát megismerve a buddhaság elérésekor.

A Tiszta Föld (淨土) hagyomány szoros kapcsolatban áll a Chan iskolával (禅宗). A buddhaság eléréséhez a Tiszta Föld gyakorlója nem recitálhatja egyszerűen Buddha nevét, hanem eközben a meditatív koncentráció erejét (定力) kell igénybe vennie; hogy elérje az Igaz Tudat közvetlen észlelését. Az Igazi Tudat felismerése a Bódhiszattva-ösvényen a látás ösvényére való belépést () jelzi, ahol az ember gyorsan előrehaladhat a művelődés ösvényére és szem előtt tarthatja a buddhaság végső elérését. Az Igazi Tudat megvalósításához azonban vagy a Chan szemlélődést (kontempláció), vagy a nyugalom és betekintés meditációját kell gyakorolni. Ez konkrétan az "elv szemlélésének" módszerét jelenti. Mindkét módszer megfelelő mértékű meditatív koncentrációt igényel, különösen a fizikai mozgás közben történő meditatív koncentráció fenntartásának képessége.

A meditatív koncentráció ereje rendkívül fontos a Tiszta Föld hagyomány gyakorlói számára. Ha egy Tiszta Föld gyakorló gyakorolni tudja Buddha nevének recitálását Buddha előtti leborulással együtt, mely mint célszerű technika, amellyel fejlesztheti meditatív koncentrációjának erejét, akkor könnyen egyhegyűségre edzi tudatát és beléphet Bodhiszattva Mahasthamaprapta Dharma-kapuján, hogy a "tökéletes elsajátítás a Buddha-tudatosság révén" olyan teljesítményt érjen el, amely elősegíti az újjászületést a Végső Boldogság Tiszta Földjén. Alternatív megoldásként a meditatív koncentráció tiszta erejével felvértezve dönthet úgy is, hogy folytatja a szemlélődő Buddha-tudatosság gyakorlását, amelyen keresztül "spontán módon ráébredhet az Igaz Tudatra ügyes eszközök alkalmazása nélkül", úgy, amint azt a Surangama Szútra is említi. Ha ez helyett a Bodhisattva Mahasthamaprapta Buddha-tudatosság Dharma-kapuján történő belépési gyakorlatából nyert meditatív koncentrációs erejét a Chan szemlélődés felé irányítja (vagy alkalmazza), akkor az Igaz Tudatra is ébredhet, mivel a "kapu nélküli kapu" spontán módon felfedi magát. Így kapcsolódik össze a Tiszta Föld gyakorlata a Chan hagyománnyal.

Más szóval, ha egy buddhista tanítvány a szamádhi művelésének alapjait követve műveli a Tiszta Föld Dharma-kapuját és a Tiszta Föld módszereit használja azért, hogy fokozza a mozgásban lévő meditatív koncentráció erejét, akkor mindkét területen gyorsan és egyenlő mértékben fejlődhet a Chan és a Tizta Föld gyakorlatában. A fenti nézeteimet azzal a céllal fejtem ki alázattal, hogy minden olvasó javára szolgáljak.

Szeretnék röviden beszámolni azokról az eseményekről, amelyek e könyv megírásához vezettek. 1987 elején a hektikus munkarendem egyáltalán nem engedett időt a meditációra. Minden este rendkívül fáradt voltam a Gyémánt Szútra szavalása közben és ezt a napi rutint általában Buddha előtti leborulásokkal zártam.

Abban az évben, egy nyári estén, amikor leborultam Buddha előtt, hirtelen az jutott eszembe, hogy el kell hagynom Buddha nevét és képének felidézését. Ezek helyett csak egy tiszta Buddha gondolatot kell tartanom a leborulás alatt. Azonnal ki is próbáltam. Attól a naptól kezdve, a leborulásokat úgy végeztem, hogy csak a Buddhára gondoltam, ezt a módszert azóta "elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságnak" (無相念佛 ~wu xiang nian fo) nevezem. Ahogy telt az idő, jártas lettem ebben a gyakorlatban. Tele voltam Dharma-örömmel és áthatolhatatlan voltam a világi élet stresszével és fáradtságával szemben. Annyi örömet szereztem ebből a gyakorlatból, hogy még a régi esti rutinommal is felhagytam és inkább a leborulásra koncentráltam - Buddhára való elgondolás-nélküli figyelmemmel. A nap többi tevékenysége során Buddháról szóló, elgondolás-nélküli tiszta gondolatot tartottam a fejemben.

1988 végére meg akartam osztani Dharma-örömömet gyakorlótársaimmal. Elkezdtem szűrni az emlékeimet és tapasztalataimat és feljegyeztem minden lépésemet, amit a gyakorlatom elvégzése érdekében tettem. Ugyanakkor átkutattam és átnéztem a szútrákat és értekezéseket, hogy megtaláljam módszerem szentírási igazolását. Közvetlenül az írásom befejezése előtt a Surangama Szútra "Bodhiszattva Mahasthamaprapta Dharma-kapuja a tökéletes tudáshoz a Buddha-tudatosságon keresztül" című szakaszára bukkantam. Felvidultam, amikor a az "emlékezz és figyelj Buddhára" szavakat olvastam. Ahogy tovább olvastam és láttam, hogy "fékezd meg mind a hat érzéki képességet és maradj egyetlen folyamatos tiszta gondolatban így lépve be a szamádhiba", rájöttem, hogy az én módszerem pontosan a "Buddha-tudatosság általi tökéletes uralom" Dharma-kapuja, amelyet Mahasthamaprapta Bodhisattva illusztrál. 1989 áprilisában a jegyzeteimet egy rövid esszébe állítottam össze, melynek címe "Az elgondolás-nélküli Buddha-leborulás és a Buddha-tudatosság megbeszélése". Miután befejeztem ennek a cikknek a vázlatát, megismerkedtem a Tiszteletreméltó Xuyun (!!!) írásaival és végre világosan megértettem a huatou őrzésének elvét és módszerét. Csak akkor jöttem rá, hogy miközben azt hittem, hogy a huatou-n gondolkodom és merészen azt állítom, hogy ezt teszem, csak szavakat mondtam, és figyeltem azok nyomát...

Miért nem tudtam a huatou-ra gondolni korábbi próbálkozásaim során? Egyszerűen azért, mert kezdetben nem tudtam mozgásban megtartani az összpontosított tudatot. Csak miután elsajátítottam az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságot, tudtam mozgásban tartani az összpontosított tudatom és így, a huatou-t szemlélni.

1989. augusztus 6-án délután egy csoportos gyakorlat során kétszer olyan állapotba kerültem, hogy "a hegyet nem hegynek látom". Kétségek tömegében először tapasztaltam meg a "sötét hordó" állapotát. 1989 novemberének elején úgy döntöttem, hogy bezárom a vállalkozásomat és az otthoni Chan-elmélkedésre összpontosítok, miután visszatértem egy indiai és nepáli zarándoklatról. 1990-ben a tizenegyedik holdhónap második napján délután négy óra körül kiszabadultam a "sötét hordóból". A Chan-szemlélődésre való törekvésem végül véget ért.

Utólag rájöttem, hogy a legtöbb gyakorló Dharma-művelésében való fejlődés hiányának kiváltó oka az, hogy képtelenek fenntartani a meditatív koncentrációt mozgásuk közben. Ez a könyv azért íródott, hogy segítsen a gyakorlóknak gyorsan összpontosítani, elérve a zavartalan tudatot Buddha-tudatosság gyakorlása során. Miután kifejlesztették ezt a készségüket, gyorsan áttérhetnek a huatou és a gong 'an szemlélésére.

Gyakorlótársaim kérésére előadást tartottam az Elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságról - "Mahāsthāmaprāpta Bodhisattva Dharma-kapujába való belépésének célszerű módja a „tökéletes elsajátítás a Buddha-tudatosság révén” (即大勢至菩薩念佛圓通法門之入門方便) – hetente egyszer-, három egymást követő héten, 1991 szeptember 3-tól kezdődően. Ezt a három előadást egy pénzintézet buddhista társaságának Chan központjában és Chen Shipai-i rezidenciáján tartottam. Mindkettő Tajpejben található.

Ebben a két gyakorlócsoportban akkor harmincan voltak. Legtöbbjük Buddha nevének recitálását használta gyakorlati módszerként. Az előadásaimból tanultakat a gyakorlatba ültetve ketten képesek voltak az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságra hat hét alatt. Három hónap elteltével hat ember sajátította el ezt a gyakorlatot. A mai napig (1992. február 28-án) tizenhárom ember sajátította el kevesebb mint hat hónap alatt. Még mindig egyre többen csatlakoznak és gyorsan haladnak előre. Az elsajátítás mértéke és a haladás sebessége nagyon biztató. Leszámítva azokat, akik egyéni körülmények miatt nem gyakoroltak leborulást, a többiek előrehaladásának fő oka az volt, hogy idegenkedtek ettől a módszertől és annak előkészítő célszerűségétől, vagyis Buddha nevének felmondásától. Végül meggondolták magukat miután látták, hogy azok, akik elsajátították ezt a módszert, elkezdték a huatou tartásának gyakorlatát és Chan szemlélődést... Már három-négy hónapos lemaradásban voltak. Ezek az eredmények és megfigyelések nagyon fellelkesítettek. Megmutatták, hogy az elgondolás-nélküli Buddha-tudatosság határozottan elsajátítható, ha megfelelő módszerekkel segítjük elő és folyamatos szorgalommal gyakoroljuk. Az együttérzés érzése tört rám belülről, az együttérzés, amely nem tudja elviselni a szent tanítások hanyatlását és nem kívánja, hogy az érző lények szenvedjenek. Ezért siettem, hogy befejezzem a könyv megírását a téli szünetben. Írásom korántsem elegáns, de igyekszem világosan és összefüggően megfogalmazni a tapasztalataimat. A könnyebb érthetőség kedvéért köznyelvi-, közvetlen és némileg ismétlődő stílusban írtam, hogy érthető legyen a véleményem.



MÁSODIK FEJEZET
ELŐSZÓ AZ ÉTLENESÉG SZEMLÉLÉSÉHEZ A MAHAJÁNA BUDDHIZMUSBAN (大乘無我觀)


A Buddhasághoz vezető út csak a Nagy Kocsiban (大乘) található, hiányzik a Két Kocsiban (二乘) így a Két Kocsi tanítványai számára ez ismeretlen. A Két Kocsi a fenomenális létezés megfigyelésére és szemlélésére korlátozódik – az aggregátumokra, érzékmezőkre és elemekre. Művelésük elsősorban a Tudatosság Négy Alapját használja fel a Négy Nemes Igazság (四聖諦)-, a Nemes Nyolcrétű Ösvény (八正道)-, és a Függő keletkezés Tizenkét Láncszemének (十二因缘法) megvalósítására. Buddha implicit módon érinti azt a végső valóságot (a "maradvány nélküli nirvána" lényegét 無餘涅燊之實際), amely e fenomenális létezés alapját képezi a Két Kocsiról szóló tanításaiban. A Két Kocsi tanítványainak azonban – akár tanulók, akár megvalósítók – nincs rálátásuk erre. Csak amikor úgy döntenek, hogy a Nagy Kocsira törekednek, akkor Buddha segít nekik felismerni a végső valóságot, melyek által nagy bódhiszattvává válhattak a Nagy Kocsiban.

Ebben a Dharma-vég korszakban a buddhasághoz vezető útról szóló tanítások a legtöbb helyen már elvesztek és korunk buddhista "mesterei" már nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel ezekről. Jó példa erre Yinshun Mester. Az "Út a buddhasághoz" című művében olyan tanításokat mutat be, amelyek eltérnek a Buddhaság helyes művelésétől, vagy nem relevánsak, ahogy azt Shakyamuni Buddha tanítja. Tanításainak alapos vizsgálatakor nyilvánvaló, hogy Yinshun alapvetően a Prasangika Madhyamaka filozófia híve volt, amelyet a tibeti lámaizmus gelug szektája támogat. Ez a filozófia a nihilizmus [olyan filozófiai felfogás, eszmerendszer, amely a társadalmi értékeket és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad, mivel mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét hirdeti] egyik formája. Ez amely azon az elméleten alapul, hogy minden jelenség alapvető ok nélküli, az egymástól függő módon keletkezés egy spekulációból született elképzelés, amely ellentétben áll a buddhaság helyes művelésével.

A buddhaság eléréséhez központi jelentőségű művelés a "minden-szempont-ismeretére" (一切種智) vonatkozik – az alapvető tudatban tárolt számtalan funkcionális mag ismeretére. Ez az alapvető tudat és a benne található mérhetetlen menniségű magok együttesen hozzák létre az öt aggregátumot (五陰)-, a tizenkét érzéki mezőt (十八界法) és a tizennyolc birodalmat (十八界), amelyek egy érző lényt alkotnak. Miután egy érző lény tizennyolc birodalma teljesen létrejött, további kölcsönhatásba lépnek az alapvető tudat magjaival, hogy közvetlenül és közvetve előidézzék az összes közönséges vagy nemes jelenséget a valóság tíz birodalmán belül, amelyek mindenféle feltétel-nélküli szupramundán dharmát megnyilvánítanak. Így azt mondják, hogy minden jelenség végső valósága ez a meg-nem-teremtett és önállóan létező alapvető tudat, amelyet alaya-tudatnak (阿模耶識) vagy tathagatagarbhának (如來藏) hívnak.

Minden érző lény a saját tathagatagarbhájának köszönheti létezését. Ez az ébredés előtt az "alaya-tudat" (阿模耶識) nevet kapta. Az alaya-tudat pontosan a nyolcadik tudat, vagy az "igazi-olyanság" (真如), amelyre minden megvilágosodott chan-gyakorló felébredt.

Ősidők óta mindig voltak Chan-gyakorlók, akik kijelentették, hogy "az ébredés a végső Buddhaság azonnali elérését jelenti" (開悟即是已成究竟佛), nem sokkal azután, hogy elérték az alaya-tudat közvetlen felismerését. Ezek az újonnan megvilágosodott gyakorlók nem fejlesztették ki a Buddhasághoz vezető út alapos megértését. Ezt az elbizakodott és magasztos kijelentést azért tették, mert oktalanul belenyugodtak azok nézeteibe, akiknél az ébredés hamis vagy sekélyes volt, emellett nem sikerült feltárniuk, hogy a szútrákban miért nem éri el sok nagy bódhiszattva a buddhaságot azonnal az alaya-tudatra ébredése után. Ennek eredményeként az úgynevezett "vad Chan" áldozatai lettek. Az általuk terjesztett deviáns diskurzusok félrevezették a buddhista tanulókat mind saját korukban, mind a mai korban.

A gyakorlók általában a következő okok miatt esnek áldozatul a "vad Chan"-nak: (I) nem értik igazán a Chan-ébredés tartalmát és nem értik, hogyan kell ezt az ébredést elhelyezni a prajna művelési szakaszainak, a végső valóságra vonatkozó bölcsesség tekintetében; (II) nem értik, hogy a Dharma-kerék harmadik fordulatához kapcsolódó szútra-tanítások a magasabb bölcsesség képzéséről szóló beszédek, azaz a "minden-szempont-ismeretéről" (一切種智) szóló beszédek, amelyeket megvilágosodott bodhiszattvák végeznek az Bodhiszattva ösvény Első Földjén vagy az ezt követőkön; (III) a Bodhiszattva-ösvény művelésének szakaszairól való felfogásuk helytelen; és (IV) képtelenek felfogni és megvalósítani Buddha implicit tanításait a végső valóságról az Agamákban. Következésképpen olyan hibás következtetéseket fogadtak el, mint például Yinshun az agamákról, akit elbűvölt a tibeti "buddhizmus" által hirdetett Prāsaṅgika Madhyamaka filozófia, vagy akár a Prasangika Madhyamaka tanításának buzgó támogatóivá váltak. Ezzel tudtukon kívül követik el azt a rendkívül súlyos cselekedetet, hogy aláássák a Buddhadharmát – miközben azt hiszik, hogy védik és terjesztik azt.

A "vad Chan" és annak nemkívánatos következményei elleni védekezés érdekében a buddhista gyakorlónak meg kell értenie, hogy bár a Chan megvilágosodás (ébredés) elérése rendkívül fontos, ugyanilyen fontos, hogy alaposan megértsék annak tartalmát valamint, hogy ez az ébredés melyik Bodhiszattva ösvény szakaszának felel meg. A prajñā (般若) [bölcsesség] nagyjármű-művelésében a Chan-ébredés csak a "Látás Útjának" kezdeti fázisának felel meg; hosszú út van a Bódhiszattva-ösvény Első Földjéig, ahol a prajna szakszerű megértése érhető el. Ezért az ébredés elérése után egy gyakorló, aki megfelelően érti a művelés folyamatát, elkezdi feltárni azt a művelést, amelyet el kell végeznie ahhoz, hogy előrehaladjon a buddhaság felé. Tanulmányozni fogja a szútrákat és végül áttekinti a Csak-Tudatra vonatkozó szútra-tanításokat, amelyeket Buddha a Dharma-kerék harmadik fordulata során fejtett ki. Komoly vizsgálattal, fokozatosan megismeri a művelés helyes sorrendjét a Bodhiszattva-ösvényen. Végül eléri az Első Földet, más néven "a jártasság fokozatát".

Amint a gyakorlók elérik az Első Földet, képesek lesznek hozzáértő (helyes) módon végrehajtani Buddha leszármazási vonalának gyakorlatait. Elsőrendű bodhiszattvákként elsajátítják az "utak-szempontjainak-mélyreható-ismeretét", ami lehetővé teszi számukra, hogy átlássák a tanításokat, megcáfolják a téves nézeteket. A helytelen tanok cáfolatában szembeállítják őket az autentikus Dharmával, így felélesztik a Buddhadharmát és megmaradnak az igazi "Buddha fiaiként". Mint ilyenek, minden érző lényt megszabadítanak a szenvedéstől és a tudatlanságtól és a buddhista tanulókat a művelés megfelelő irányába állítják. Így tartják fenn és védik Buddha tanításait.

Sőt, azok a bodhiszattvák, akik beléptek az Első Földre, képesek alaposan megérteni a Két Kocsi felszabadulásához vezető ösvény tanításait. Helyesen tudják elmagyarázni a Két Kocsi művelését és irányítani tudják gyakorlóikat, hogy elérjék a felszabadulás gyümölcseit. Ezeknek a gyümölcsöknek a megvalósítása nagy törekvéseket ébreszt a Két Kocsi gyakorlóiban, akik ezután képesek lesznek leküzdeni a ciklikus születés és haláltól való félelmeiket. Hajlandóak lesznek elkötelezni magukat az érző lények megszabadítása mellett az elkövetkező végtelen világkorzakokban. Az Első Földön gyakorló Bodhisattva képes helyrehozni a Nagy Kocsival kapcsolatos félreértéseket is, amelyeket gyakran a Két Kocsi hívei okoznk és tartanak fenn, ezzel pedig a Nagy Kocsihoz irányítják őket.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen rendkívüli teljesítmények egyike sem valósítható meg anélkül, hogy először el ne érnék a Chan-ébredést és meg ne haladnák az "éntelenség szemlélésének” (大乘無我觀) ezt követő gyakorlatát az érdemesség három szakaszában és a Bodhiszattva-ösvény Tíz Földjén. Az éntelenség közvetlen megértése minden egyes művelési szakaszban lehetővé teszi a bodhisattvának, hogy kifejtsék és megkülönböztessék a Nagy Kocsi "éntelenség szemlélését" a Két Kocsi "éntelenség szemlélődésétől". Az éntelenség (無我) szemlélése a Nagy Kocsiban felerősíti a megvilágosodott buddhista tanítványok prajñā -ját (般若) [bölcsességét], és segít a megvilágosodott tanítványoknak felismerni és meghaladni azokat a rossz nézeteket, amelyeket azoktól szereztek, akik a Buddhadharmát kutatási alanyként kezelik, ahelyett, hogy elkötelezték volna magukat annak gyakorlása mellett. Tekintettel az éntelenség szemlélésének a Nagy Kocsiban való jelentőségére, ez a könyv azért íródott, hogy világos megértést biztosítson a témáról mind a megvilágosodott, mind a meg nem-világosodott buddhista tanítványoknak.

Ez a könyv egy meghívásra vezethető vissza, amelyet a Tainan Spinning Vállalat Hou elnökétől kaptam, hogy járjam be Hou ősi szentélyét. A látogatás során felkértek, hogy beszéljek a Buddhadharmáról. Ez a beszéd, amelyet a Hou ősi szentélyében tartottam Tainan Beimen falujában, képezte ennek a könyvnek az alapját. Nem terveztem, hogy a Buddhadharmáról bármiféle előadást tartsak ezen az alkalmon. Gyakorlótársaim javaslatának köszönhettem, hogy ebbe beleegyeztem és előadásomat megtartottam. Mivel szemtanúja voltam a buddhaság felé vezető úton a művelési folyamat körüli zűrzavarnak, meglehetősen rögtönzött módon jutottam el beszédem témájához. Gyakorlótársaim Tainanból terjesztették eljövendő előadásom hírét a nagyobb Tajnan térségben, megszervezve ezt a Dharma-találkozót.

A beszéd előtt elárasztottak a kérések, így nem volt időm vázlatot készíteni. Emiatt nagyon lazán beszéltem. A házigazda puha bőrfotelt biztosított számomra. Kényelmesen dőltem hátra a beszédem közben hagyva, hogy kiáradjanak belőlem a szavak. A beszédem három órán át tartott. Utána egy kérdezz-felelek szekció következett, melynek során a Buddhadharma gyakorlásával kapcsolatos kérdésekre válaszoltam. Sajnos az Ősszentély ferde betonmennyezetére nem szereltek fel akusztikus paneleket, így a terem igen jelentős visszhangokat produkált, ami a minőségi felvételt nem tette lehetővé. Ami még rosszabb, a mikrofon, amelyet a kérdezők használtak, nem volt csatlakoztatva a felvevőhöz, így a kérdszők hangját nem rögzítették tisztán. Ez azonban csak egy kisebb probléma volt ezen az egyébként jól szervezett Dharma összejövetelen.

Ennek a beszédnek a felvételeit az Igaz Megvilágosodás Buddhista Gyakorlóinak Egyesülete tagjai írták át. A kimondott szavak gördülékeny írott nyelvvé való simításán kívül az nem kapott sok csiszolást a nyomtatás előtt. Más szóval, amit olvasol, az nagyjából az, amit a hallgatóságom hallott az előadásom során. Az olvasók rengeteg köznyelvi kifejezést találnak ebben a könyvben az elegánsabb írásmód helyett. Ez azonban tudatos döntés volt részemről. Hűen szerettem volna bemutatni beszédem tartalmát, valamint a körülményeket, amely egy napon segítsen megvilágítani a buddhizmus mai helyzetét. A jelenlegi és jövőbeli buddhista gyakorlók javára, e könyv hűséges bemutatása arra is hivatott, hogy fenntartás nélkül feltárja a prajna [bölcsesség] lényegét és az "utak-szempontjainak-ismeretét". Ez az előszó a könyv megjelenése előtt készült, hogy felvezesse és bemutassa annak hátterét.

    Xiao Pingshi
    A nagy hőség napján, 2002
    Clamor rezidencián



HARMADIK FEJEZET
ELŐSZÓ A VALÓDI VERSUS FÉLREVEZETETT CHAN GYAKORLÓKHOZ (真假禪和)


A végső valóság egy személy tényleges felismerésében nem térhet el a szútrák tanításától. Ha valaki azt mondja, hogy "bár az én felismerésem tartalma eltér a buddhista szentírásoktól, az mégiscsak a végső valóság megvalósítása" (雖異於教門 , 然亦是宗門之悟), akkor kétségtelenül nem buddhista, hiába tűnik buddhistának. Az ő "megvalósítása" minden bizonnyal ellentétben áll a végső valóság valódi megvalósításával és nagy valószínűséggel az eternalizmus [~ ún. "örökkévalóság" (mint időfilozófia), az a filozófiai elmélet, amely azt az álláspontot képviseli, hogy az idő minden pontja egyformán "valóságos". Mindennek határozott, igaz jelentése van. Eternalista olyan személy, aki hisz az anyag vagy a világ örökkévaló létezésében] egyik formája. Ez a személy egyszerűen nem ismeri fel tévedését, ezért hamisan azt hiszi, hogy felismerése valódi.

"A szútrák tanításai a tényleges felismerésből származnak, míg a tényleges felismerés a szútrák tanításain keresztül valósul meg" – ez az axióma, amelyet minden jóhiszemű buddhista gyakorló ismer. Ez azt jelenti, hogy minden valódi megvalósító amikor úgy dönt, hogy tanít, a végső valóság tényleges felismerése alapján teszi ezt – ugyanis a tényleges felismerésből nyert meglátások-, valódi tapasztalatok nélkül nem tudja helyesen körülhatárolni a Nagy Kocsi végső igazságának mélységes jelentését. A történelem során ez a kezdetektől igaz Sákjamuni Buddhára, minden Chan pátriárkára, akinek ébredése hiteles volt és a jelenkor minden valódi megvalósítójára is igaz. A nem-megvalósító lehetősége a Nagy Kocsi prajñā -nak (般若) [bölcsességénbek] hűen közvetítésére nulla.

Amikor egy nem-megvilágosodott ember – aki nem ismerte fel a végső valóságot – megkísérli a Nagy Kocsi prajñā (般若) [bölcsesség] tanításait terjeszteni, akkor elkerülhetetlenül a két megközelítés valamelyikét választja. Első megközelítésben nem lépi túl a szútra szavainak szó szerinti jelentését, miközben őszintén beismeri, hogy nem ismeri mély jelentésüket. Sok körültekintő buddhista tanító választotta ezt az utat. Soha nem vallották magukat megvilágosodott nemes embernek és nem vezették félre tanítványaikat. Ezek a tanítók tiszteletreméltóak a nem megvilágosodottak közt. Néhány buddhista tanító azonban a más megközelítést alkalmaz. Ők azok, akik eljutottak a végső valóság téves "felismeréséhez", félreértették a Nagy Kocsi Bölcsesség Tökéletességéről szóló szútra-tanításait. Ahelyett, hogy ragaszkodtak volna a szövegek szó szerinti jelentéséhez, azon spekulálnak, amit nem értenek és téves tanítást adnak a Chan-ébredés elveiről. Vannak, akik ezt azért teszik, hogy azt a benyomást keltsék, hogy elérték a megvalósítás magas szintjét. Nemcsak félrevezetik követőiket, de akár az igazi Buddhadharma hiteltelenségéig is eljuthatnak. Néhány tipikus példa a tajvani buddhista mesterek Yinshun (印順), Chao-hwei (昭慧) és Shing-kuang (性廣) - akik mindegyike a tibeti lámaizmus által terjesztett Prsangika Madhyamaka filozófia mellett állva tagadják Buddha legfőbb tanítását a tathagatagarbháról. Ez a második megközelítés a Buddhadharma tanításának sértő módja egy nem megvilágosodott ember számára.

A prajñā (般若) csodálatos alapelveinek legképzettebb tanítója az, aki utasításait a végső valóság tényleges felismerése alapján tanítja. A végső valósággal összhangban az ilyen tanítók kiterjedt és figyelemre méltó bemutatása nem ütközik a Magasztos és a nagy bódhiszattvák valódi szándékával.

A végső valóság megvalósítását azonban rendkívül nehéz elérni. A buddhizmus története során az igaz megvalósítók mindig is kisebbségben voltak. A Nagy Kocsi Indiából Kínába történő bevezetése-, az ottani széles körű elterjedése óta mintegy ezerhétszáz gong'an-ban feljegyzett Chan ébredés közül sok hamis megvilágosodásról tanúskodik. Még a kevés valódi megvalósító között is nagyon eltérő a felismerésük mélysége és egyáltalán nem ritka a Chan mester, aki képtelen volt egyértelműen megkülönböztetni az Igaz Tudatot a csalóka elmétől, vagy az előbbit csak homályosan értette. Sőt, sok megvilágosodott bodhiszattva érdemeit az újjászületésnek szenteli Amitābha Buddha Végső Boldogságának Tiszta Földjén (阿弥陀佛西方極樂世界), Maitreya Bodhisattva (彌勒菩薩) Tiszta Földjén (azaz a harmadik mennyben), vagy más Buddhák Tiszta Földjén. Ez azt jelenti, hogy e világra visszatérő megvilágosodott bodhiszattvák száma csekély volt és az idő előrehaladtával ez tovább fog apadni.

Egy megvilágosodott bódhiszattva, aki személyes fogadalmából ismétlődően újjászületéseit hozza ebbe e világba, minden életében más nevet vagy tiszteletteljes címet vesz fel. Több mint ezer év leforgása alatt ezt a bodhiszattvát vagy húsz néven ismerték volna. Más szóval, sok különböző generációhoz tartozó, megvilágosodott buddhista mester mind ugyanaz a személy-, érző lény lehet. Ez a megvilágosodott bodhiszattva vagy nem ismerte korábbi kilétét az emlékek életeken át tartó elvesztése miatt, vagy szándékosan visszatartotta korábbi identitását mindaddig, amíg a világról való távozásának ideje nem közeledett, így különböző személyeknek tűntek. Ez tovább csökkenti a megvilágosodott emberek tényleges számát. Ebből a tényből arra lehet következtetni, hogy a kínai történelem minden korszakában az igaz megvalósítók mindig szélsőségesen kisebbségben voltak és valószínűtlen, hogy a Chan mesterek és a buddhista szerzetes mesterek nagy száma mind megvilágosodott. Másképpen fogalmazva, a megvilágosodott szerzetesek vagy világi buddhisták nem voltak és soha nem is lesznek a buddhista közösségek többsége.

Manapság számos önjelölt "megvilágosodott" él Kínában és Tajvanon. A fenti magyarázat ismeretében meg kell jegyezni, hogy ez a szám nem lehet igaz. Valójában az önjelölt megvalósítók többsége, ha nem mindegyike, rosszul azonosította a "gondolat-nélküli és fennséges tudatosságot", a mentális tudat egyik állapotát a végső valóság érdekében. Minden buddhista tanítványnak nagyon óvatosnak kell lennie, amikor saját megvilágosodásáról van szó. A megvilágosodás hamis hirdetése karmikus megtorlást von maga után az újjászületés alacsonyabb létsíkjain, így elveszíti az ember lehetőségét, hogy érdemben folytassa a Dharma-művelést. Szerencsétlen irónia, ha egy buddhista tanítvány ilyen körülmények között, őszinte törekvése és erőfeszítése ellenére alacsonyabb létsíkokra száll le.

Bár a tényleges megvalósítás elérése "bravúr", nem megvalósíthatatlan. Először is, mindig megvilágosodott bodhiszattvák kerülnek erre a világra, hogy biztosítsák a Buddhadharma tartós jelenlétét. Másodszor, ha a visszatérő bódhiszattva útmutatása nem elérhető, a gyakorló továbbra is kereshet megvilágosodást a szútrák tanulmányozása révén. A végső valóságra való felébredés nehézsége egy megvilágosodott tanító útmutatása nélkül abban a tényben rejlik, hogy a legtöbb ilyen buddhista tanítvány végül félreértelmezi a szútrák szövegeinek jelentését. Ez korunk számos neves buddhista "mestere" esetében (is) így volt, köztük Yinshun, Tajvan buddhista szerzetes mestere, aki megkapta a "tiszteletre méltó mester" tiszteletteljes címet. Bár, nem minden szútra-tanulmányozást folytató buddhista gyakorló van kitéve ennek a buktatónak. Az ókori idők sok Chan mestere, mint például Nanquan Puyuan (南泉普膜), Yongjia Xuanjue (永嘉玄覺) és Yaoshan Weiyan (藥山作儼) a szútrák tanulmányozása révén önmagukban érték el az ébredést és ezek az önmagáben megvilágosodott gyakorlók mind koruk kiemelkedő Chan mestereivé váltak.

Ráadásul, nem a Chan-hagyomány gyakorlói voltak az egyetlenek, akik a szútra tanulás révén érhették el a végső valóság tényleges felismerését. Xuanzang (玄奘; 602–664) és tanítványa Kuījī (窺基 632–682) a Faxiang Csak-Tudat Iskolából (nem pedig a Chan hagyományból) mindketten megvilágosodott nemes személyek voltak. Valójában mindketten a Bódhiszattva Ösvényen jutottak el az Első Földre és azon túlra. Míg, a legtöbb felébredt Chan mester korában csak az Értékesség Három Fokozatát érte el. Miután a Bodhiszattva ösvényen az Első Földre, Xuanzang és Kuiji az ösvények-minden-szempontjainak-ismereteit alkalmazva kiterjedt és kidolgozott doktrinális exegéziseket alkottak, amelyek megkülönböztetik Buddha helyes tanításait a hamis nézetektől. Tan-beli ékesszólásuk és dharma-tudásuk mélysége szótlanul hagyta a hamisan "felébredt" Chan tanárokat, miközben a valóban felébredt Chan mesterek csodálattal olvasták műveiket.

Noha Xuanzang Bodhisattva szerzetes buddhista mester volt, aki a Nagy Kocsi tanításait terjesztette, elsajátította az Abhidharmakosát, a Két Kocsi alapvető értekezését, amikor Indiába zarándokolt, Közép-Ázsiában találkozott Moksagupta hinayana szerzetessel. Hinayana-doktrínákban szerzett jártas ismeretei miatt Xuanzang legyőzte Moksaguptát a doktrinális vitákban, ami arra késztette Moksaguptát, hogy felhagyjon a vele szembeni megvető magatartással. Ezt követően Xuanzang folytatta Indiába vezető útját, hogy tanulmányozza a nagy bódhiszattvák által lejegyzett Nagy Kocsi értekezéseket, amelyekkel később megalapozta a Buddhasághoz vezető Mahayana Ösvényt (azaz a Bodhiszattva ösvény) és a Megszabadulás Hinayana Ösvényt legyőzhetetlen doktrinális igazhitűségét. Miután óriási érdemeket szerzett a Dharma terjesztésének példátlan hozzájárulásai mentén, e könyv szerzője Xuanzang Bodhisattva, Buddha Sakjamuni és Avalokitesvara Bodhiszattva szobrát helyezte el az Igaz Megvilágosodás Buddhista Gyakorlóinak Egyesülete első előadótermében, kifejezve őszinte háláját ezen erőfeszítésekért.

Összefoglalva, a szútra-tanulmányozáson keresztül a tényleges felismerés elérése nem lehetetlen. De bárki számára, aki ezt az utat választja, az aranyszabály az, hogy a végső valóságig való tényleges felismerés tartalma soha nem térhet el a buddhista hit Buddha által kifejtett tanításoktól; máskülönben e gyakorló beszédmódja és tanítása nem-buddhista felfogásokká válik, amelyek nem relevánsak a Dharma valódi fontossága szempontjából.

A tényleges felismerés nem térhet el a szútrák tanításainak helyes megértésétől, és fordítva. Sakjamuni Buddha az általa elért tökéletes megvilágosodás alapján kifejtette a megvilágosodáshoz-, és a buddhasághoz vezető utat. Ő volt az első ember, aki a tényleges megvalósításból doktrinális utasításokat fogalmazott meg. Buddha által adott szóbeli utasításokat később lejegyezték. Ezeket a szövegeket az ókor óta adják tovább és terjesztik e világon – "szútrákként" ismertek –, amelyek mindig a végső valóság elveiről és tartalmáról beszélnek.

Amikor egy személy a szútrák szavainak tiszteletteljes tanulmányozása és elmélkedése révén eléri a nyolcadik tudatot, a tudat-entitás közvetlen érzékelését, amely minden jelenség eredete, akkor azt mondják, hogy a szútrák révén elérte a végső valóság tényleges felismerését spirituális tanulmánya(i) során. Más szavakkal, a tényleges felismerés és a szútrák tanításai ugyanazon forrásból származnak: a végső valóságból, amelyet nyolcadik tudatként ismernek. Amire felébrednek, az a nyolcadik tudat; amit az ébredés után tanítanak, az a nyolcadik tudat. Tekintettel erre a sérthetetlen elvre, egyetlen buddhista tanítványnak sem szabad kijelentenie, hogy felismerésének tartalma ellentétes a szútrák tanításaival. Bárki, aki ilyen kijelentést tesz, közönséges lény, akit hamis nézetek gyötörnek. Nem érti Buddhát, tanításaival sem érte el a végső valóság hiteles felismerését. Ahogy a Chan pátriárkák szokták mondani: "Egyetlen szóval eltérni a szentírásoktól azt jelenti, hogy úgy beszélünk, ahogyan a Gonosz Mara tenné; a szentírásokat szó szerint értelmezni azt jelenti, hogy igazságtalanságot követünk el a múlt, a jelen és a jövő Buddháival szemben."

A Nagy Kocsi művelésének útja a megvalósítás ötvenkét szakaszából áll. A hit tíz szakaszából, az érdemesség három szakaszából, a tíz alapból, a virtuális megvilágosodásból, a magasztos megvilágosodásból és a buddhaság végső kiteljesedéséből. Olyannyira, hogy a Chan iskola a Nagy Kocsihoz tartozik, a Chan iskolában elért ébredéshez bizonyosan hozzá lehet rendelni a kiteljesedés szakaszát. Hasonlóképpen, a Két Kocsiban is vannak világos gyümölcsöző szakaszok: a folyamba való belépéstől, az egyszer visszatérőtől, a vissza nem térőtől a belátáson keresztül felszabadult arhatig, amely kétszeresen is felszabadult a belátás és a meditatív felszívódás ereje által, a három tudással és hat természetfeletti erővel rendelkező nagy arhatig, vagyis a magányos megvalósítóig. Röviden, a Buddhdharma mindhárom eszközének művelése megtapasztalható gyümölcsöket [értsd: eredmények] fog eredményezni.

Vannak, akik azt állítják, hogy a végső valóság felismerése nem eredményezi a három eszközön belüli gyümölcsök valamelyikének elérését. Sőt, az általuk megvalósított gyümölcsöt nem is lehet felmérni, mert az a Buddhaság közvetlen elérése. Ha az általuk elért "buddhaság" nem felel meg a buddhista szútrákban bemutatott Bodhiszattva Ösvény ötvenkét fokozat egyikének sem, akkor amit elértek, az kétségtelenül "nem befejezett-, nem végleges buddhaság". A prajna [bölcsesség] bármely szintje, amelyre a buddhista gyakorló ráébred, a Bodhiszattva Ösvényen egy megállapítható-, tapasztalható gyümölcsnek felel meg. Az igazi buddhista gyakorló mindig körültekintően és pontosan határozza meg elérési szintjét, ahelyett, hogy engedné, hogy az arrogancia [egójából szárzmazó önteltség] torzítsa a felismerést. Ezen túlmenően, ha valaki nem tudja meghatározni saját teljesítményszintjét, az az önértékeléshez szükséges bölcsesség hiányát jelzi. Amikor a gyakorló még azt sem tudja, hogy a Bodhiszattva Ösvény melyik szakaszába jutott, hogyan tudhatja, hogyan juthat el a rendezett szakaszokon keresztüli buddhaságba? Ő egy tévelygő, akit elvakítanak az üres és hamis elképzelések és semmi tartalma nincs abban a kijelentésében, hogy "közvetlenül az ébredés után elérte a buddhaságot". A Dharma tényleges megvalósítása és a Bodhiszattva Ösvényen elért eredmények közötti kapcsolat világos és megfelelő megértése kritikus fontosságú minden buddhista gyakorló számára. Ez biztosítani fogja, hogy az ember ne áltassa magát és ne vezessen félre másokat az elért eredményeivel kapcsolatban, ezzel pedig rossz karmát [következményeket] hozzon jövőbeli újjászületéseire.

A nyolcadik tudat kezdeti felismerése, az igazi-olyanság tudata alapvető fontosságú a Buddhadharma művelésében. Csak akkor léphet át a bódhiszattva fokozatokon - hogy végül elérje a buddhaságot -, ha elérte a nyolcadik tudat közvetlen felismerését. Pontosabban a "diszkrimináció-mentes alapvető bölcsesség" – az alaya-tudat (a nyolcadik tudat) eredeti megvilágosodásának bölcsessége, amelyről a Virágfüzér Szútra és a "Mahagna Hit Felébresztésének Értekezése" beszél – a kezdeti ébredéstől a nyolcadik tudatig szerzett kapu a Buddhasághoz. Anélkül, hogy felismerné a nyolcadik tudat eredeti megvilágosodásának ezen alapvető és magasztos bölcsességét, a gyakorló nem léphet be ezen a kapun és soha nem lesz képes elérni a buddhaságot. De miután átlépett ezen a kapun, hogyan érheti el a buddhaságot a fokozatos műveléssel? A válasz: a "minden-szempont-ismeretének" művelésével.

A világ tíz irányában nincs olyan Buddha, aki elérte volna a buddhaságot anélkül, hogy tökéletesen ne ismerte volna fel a "minden-szempont-ismeretét". A nagy arhatok nem érhetik el a buddhaságot, mert nem valósították meg a prajnát a nyolcadik tudat eredeti megvilágosodása tekintetében. A nagy bódhiszattvák a nyolcadik tudat eredeti megvilágosodása tekintetében megvalósították a prajnát; de még nem érték el a buddhaságot, mert nem tökéletesítették tudásukat minden szempontból. Más szóval, a "minden-szempont-ismerete" alkotja a buddhaság központi-, lényegi művelését, amely nélkül lehetetlen elérni ezt a végső gyümölcsöt.

Sajnálatos módon a mai buddhista tanítványok nemcsak a "minden-szempont-ismerete" tudás tartalmát nem ismerik, de egyesek odáig jutottak, hogy cáfolják az alaya-, a nyolcadik tudat (azaz a tathagatagarbha) létezését. Annak ellenére, hogy nem ismerték fel a nyolcadik tudatot-, a benne rejlő különféle magvak tartalmát, vagy a "minden-szempont-ismeretét", ezek az emberek szemtelenül állítják, hogy a mentális tudat a végső valóság elméje, az Igaz Tudatra való ébredés nem mutat összefüggést a spirituális tanításokkal. A Yogachara magasabb bölcsességre (vagyis a minden-szempont-ismeretére 2vonatkozó tudásra) való képzése kevésbé mélyreható, mint a prajna-vaé kapcsolatos "általános-szempontok-ismerete" és a "spcifikus-szepontok-ismerete".

Valójában a "minden-szempont-ismerete" csak a prajnára [bölcsességre] vonatkozó "általános-szempontok-ismeretének"-, és a "specifikus-szempontok-ismeretének" megvalósulása után fejleszthető. Mégis, mivel nem művelték és nem is valósították meg a "minden-szempont-ismeretét", ezek az emberek tévedésből a másik kettőnél alacsonyabb szintre vagy bölcsességbe tartoznak. A legabszurdabb módon azt hirdetik, hogy Chan a Yogachara-tanítása a "minden-szempont-ismeretéről" az állandó mentális tudat, mint az Igaz Tudat gondolatának belsejében van, amely a nem megvilágosodott emberek tévhite. Szinte lehetetlen orvosolni egy ilyen súlyos hibát.

Kirívó félreértéseikre tekintettel Sun Cheng-de tanárunk úgy döntött, hogy elemzi és rengeteg magyarázattal cáfolja téves nézeteiket. Türelme és komoly elkötelezettsége e tévhitek kijavítása iránt betölti könyvének minden oldalát. Remélhetőleg ez a munka minden Chant gyakorló számára hasznos lesz. Mielőtt nyomtatásra került volna, Sup tanárnő felkért, hogy írjam meg az előszót. Adjon némi hátteret e könyv központi kérdéseihez az olvasók számára ez a rövid áttekintés a vonatkozó doktrinális kérdésekről.

    Xiao Pingshi
    2005, kora tavasza



NEGYEDIK FEJEZET
SZEMELVÉNYEK A TIBETI TANTRA HOMLOKZATA MÖGÜL (狂密與真密)


Mindazonáltal Buddha a Három Kocsi összes szútrájában azt vallja, hogy az összes érző lény Dharma-teste a nyolcadik tudat lényege, amellyel minden egyes érző lény egyénileg és eredendően rendelkezik. Magát a nyolcadik tudatot sem nem a magok hozzák létre, sem nem generálódik a felhalmozódáson vagy a magvakon keresztül. Teremtetlen és ősi, tökéletesen létezik és a kezdetektől fogva létezik. A Bölcsesség-szútra nyolcezer versszakának tökéletességében a Buddha több kifejezést is használ a nyolcadik tudatra: "nem-tudat tudata", "elgondolás-nélküli tudat", „godolatoktól mentes tudat", "shol-nem-időző tudat", "bódhiszattvák tudata" stb... Ezenkívül Buddha azt mondja, hogy ez a kezdet nélküli idők óta létező Dharma-test mérhetetlenül tiszta és tisztátalan magvakkal rendelkezik, így pedig a buddhista gyakorló támaszkodhat a tiszta magokra, hogy elérje a buddhaság méltó tulajdonságait. (1. kötet, 288-289)

―――――――― O ――――――――

Sőt, a népszerű, érthető (exoterikus) buddhizmus minden szútrájában a tathagatagarbhát – amelyet nyolcadik tudatnak vagy alaya-tudatnak is neveznek – mindig állandó tudat-entitásként jellemeznek, amely sem-keletkezés, sem-elmúlás (kihalás) nélküli és a kezdetektől fogva önmagában létezik. Ezt az Igaz Tudatot a szútrák is széles körben úgy írják le, mint amely soha nem rendelkezik a látás-, hallás-, érzés-, vagy tudás észlelésének képességeivel... (1. kötet, 291-292)

―――――――― O ――――――――

A tibeti "buddhizmus" korábbi és jelenlegi gurui gyakran kényelmesen-, saját elképzeléseik szerint értelmezik a buddhista tanokat ahelyett, hogy a helyes jelentésüket vizsgálnák és követnék. Ezzel összefüggéstelen zűrzavarba keverték a buddhista tanokat és messzi tévútra vitték magukat és tanítványaikat. Ezenkívül a tantrikus guruk valótlan a buddhista művelést cseppek (明點 ming dian), energia-szelek (气, 风, 风息 qi, feng, fengxi) és hasonló nem-buddhista gyakorlataival. Ezekhez a gyakorlatokhoz tetszés szerint rendelik a buddhista művelés feltételeit azt hirdetvén, hogy ezek képesek elérni a buddhista megvilágosodást...

Amikor egy arhat a tizennyolc elem kiiktatásával maradék nélkül belép a nirvánába, csak a nyolcadik tudat marad. Sem a hallás-, látás-, érzés- és tudás észlelési képességeivel rendelkező tudatok, sem pedig a hat érzéki tárggyal való érintkezés nem jelenik meg maradék nélkül a nirvánában. Így a maradék nélküli nirvánát "nyugodt és csendes"-ként jellemzik. A "nyugodt és csendes" mellett a maradék nélküli nirvánát úgy is írják le, mint "minden összetett jelenség állandóságától" eltekintett, mivel a hét fejlődő tudat mentális tevékenységei – az ember értékelő és hajlandó tevékenységei – a tudat és az első hat tudat észlelő tevékenységei – egyikse sem létezik.

Továbbá, a maradék nélküli nirvánát is valóságosnak és éntelennek mondják. Maga a nyolcadik tudat nem rendelkezik az első hét tudat észlelési képességeivel, értékelő és akaró tulajdonságaival. Mivel az első hét tudat ezen tulajdonságai már teljes mértékben kialudtak, amikor egy arhat maradék nélkül belép a nirvánába, az "én" sem létezhet, sem meg nem nyilvánulhat a nirvánában maradékkal. Emiatt a maradék nélküli nirvána nem az "énség" nem-buddhista fogalma, amelyet a "minden jelenség éntelen" Dharma Pecsétje érvénytelenített. A maradék nélküli igazi nirvánának meg kell felelnie ennek a három Dharma pecsétnek.

Az előző magyarázatból látható, hogy a nyolcadik tudat, vagyis az alaya-tudat az alapja a nirvána művelésének és megvalósításának. Ez a nirvána lényege. Enélkül nem lenne megvalósítható nirvána és a nirvána a nihilista semmi állapota lenne. (1. kötet, z93-z94)

Most lama gurus regard the "emptiness of all phenomena," rather than the eighth consciousness, as the Dharma-body… --> A legtöbb láma-guru "minden jelenség ürességét" tekinti Dharma-testnek, nem pedig a nyolcadik tudatot…

...

A tibeti "buddhizmus" szerint a "minden jelenség üressége" önmagában a tudatos elme létezésére utal, a cseppekkel (!!! ming dian) együtt, miközben az ember nem vizualizál vagy nem enged semmilyen jelenséget. A tibeti "buddhizmus" úgy határozza meg a Dharma-testet, mint a "minden jelenség ürességének" ezen mentális állapotát. Továbbá a tibeti "buddhizmus" elmélete szerint az összes többi jelenségnek a csepp (明點 ming dian) vizualizálásán keresztül történő generálása az első hat tudat fenomenális megnyilvánulási funkciója, amelyet "kiáradó testként" határoznak meg. Ha a tudatos elme a csepp állapotában maradva megőrzi "világító természetét" (tudatosságát) minden szennyeződés és ragaszkodás nélkül, akkor a tudatos elme fényességét "jutalomtestként" határozzák meg.

...

Ezek a meghatározások ellentmondanak a Három Kocsi tanításának és ellentmondanak Nagarjuna számos diskurzusának is. Egyes tantrikus "pátriárkák" tévesen értelmezték a Dharma-testet a tudatos elme által vizualizált cseppként, míg a valóságban ennek a vizualizált cseppnek a létezése a tudatos elme létezésétől függ. Más szavakkal, a Dharma-test a tibeti "buddhizmusban" csak egy mentális állapot, amelyet a tudatos elme vizualizál. A "minden jelenség Dharma-testének ürességének" definíciója egyszerűen arra utal, hogy a tudatos elme közvetlenül érzékeli a cseppet megkülönböztetés-, sóvárgás-, idegenkedés vagy tudatlanság, stb... nélkül. Más szavakkal, összetévesztik a tudatos elmét a Dharma-testtel és kijelentik, hogy a tudatos elme fényességgel rendelkezik – mint a felismerés képessége, miközben gondolkodás nélküli állapotban marad.

A valóságban a tudatos elme az első hat tudat gyűjtőfogalma. Mivel ez a hat tudat önmagában is függő eredetű jelenség, nem képes fenomenális állapotokat megnyilvánulni, és nem a kiárad (emanációs) test. Az, amit az első hat tudat felismer, valójában a nyolcadik tudat által megnyilvánuló "belső képrész". (I. kötet, 2,94–2,96)

Még ha egy személy egy egész napon át vagy egy egész életen át képes fenntartani a tudatos elmét meggondolatlan mentális állapotban anélkül, hogy álmos lenne vagy elaludna, a tudatos elme lényegi természete mégsem változtatható meg. Valójában, még ha egy személy világkorszakokon át (eon) képes ilyen mentális állapotban maradni, akkor sem lehet megváltoztatni. A tudatos elme mindig is tudatos elme lesz. Még ha az ember elérte is a végső Buddha Földet, a tudatos elme még mindig nem alakítható át a Buddha Föld valódi természetévé – más néven makulátlan tudattá. Buddha Föld azáltal, hogy hosszú ideig gondolat-nélküli állapotban tartja, csupán téveszme; határozottan nem ez a helyes módja a Buddhadharma gyakorlásának. A Dharma-művelés három mérhetetlen korszaka után a buddhista gyakorlók elérhetik a buddhaságot, míg azok a tantrikus gyakorlók, akik nem hajlandók visszatérni a Buddhadharma helyes gyakorlásához, továbbra is megvilágosodás nélküli lények maradnak abban a tévedésben, hogy elérték a buddhaságot. Minden erőfeszítés, amit a gyakorlatukban ugyanazon a három mérhetetlen korszakon keresztül tettek, eredménytelen lesz. (I. kötet, 299-300)

ÖTÖDIK FEJEZET
RÉSZLETEK A CHAN GONG'AN GYŰJTEMÉNY KOMMENTÁRJAIBÓL: A BUDDHISTA MEGVILÁGOSODÁSHOZ VEZETEŐ ÚT LÉNYEGE ((宗門道眼)


Ahhoz, hogy a gyakorló elérje az "Útra ébredést", semmi sem gyorsabb Chan-nál; egy tanár számára, hogy tanítványait felébressze, semmi sem hatékonyabb, mint Chan. [Ebben a Dharma¬vég korszakban] rendkívül valószínűtlen, hogy találunk olyan személyt, aki a tantrikus "buddhizmus" hagyományain belül hiteles ébredést ért el Japánban és Tibetben – ez nem csak az ókorban volt így, hanem még ma, jelen modern korunkban is így van (177)

―――――――― O ――――――――

A Nagy Kocsi művelése földhözragadt, szilárd és kézzelfogható. Lépésről lépésre halad. Minden szakasza szútrákkal és értekezésekkel ellenőrizhető. Alapvetően különbözik a tibeti "buddhizmustól", amely nem alkalmaz valódi művelést vagy valós felismeréseket, hanem a szellemek és azok okkult megnyilvánulásait, valamint a megvilágosodás nélküli tantrikus pátriárkák hamis állításait az elért eredményekről szóló szavait igazolja. (2.11)

―――――――― O ――――――――

Azoknak a buddhista gyakorlóknak, akik gyorsan el akarják érni a buddhaságot, először a Mahayana Bodhiszattva Ösvényen kell elérniük a Látás Ösvényét azáltal, hogy Chan szemlélődésen keresztül felébrednek az Igaz Tudatra. Nem szabad a tibeti "buddhizmus" gyakorlatát követni, hogy olyan művelésbe kezdj, amely soha nem vezet az Igaz Tudat megvalósításához. Ennél is fontosabb, hogy ne vedd fel a Legmagasabb Jóga Tantra szexuális gyakorlatait, amely egy hindu eredetű gyakorlat, amely kapcsolatot teremt a gonosz szellemekkel és az állati démonokkal. Pénzügyi vagy szexuális csalások áldozatává válni nem a legrosszabb eredmény; a buddhista előírások megszegése és a Buddhadharma elferdítése sokkal súlyosabb következményekkel jár. Ezért minden gyakorlónak óvatosan kell kezelnie ezt a kérdést.

―――――――― O ――――――――

A tudatlanság ostobaságot és álszentséget jelent. A Buddhadharmában a tudatlanság a végső valóság (azaz az üresség) érző tudatlanságára utal. Ezért nevezik a Nagy Kocsi szútráiban azokat az érző lényeket, akiket a három birodalmon belüli ciklikus létezés köt össze "hétköznapi lényeknek", míg a Két Kocsi hallgatóit és magányos megvalósítóit - akik bár elérik gyümölcseiket, és ezért tisztelik A "nemest" még mindig "bolondoknak" - nevezik. Mivel a Két Kocsi nemes személyei nem tudják megvalósítani a végső valóságot, őket és a három birodalom közönséges lényeit együtt "a hétköznapi lényeknek és a bolondoknak" nevezik. Más szóval, bolondnak mondják azt az egyént, aki nem érti-, aki félreérti, vagy aki kételkedik a végső valóságban. Ezért annak ellenére, hogy már elérték a felszabadulást a három birodalomból, azokat az megvalósítókat, akik elvégezték a Két Kocsi képzését, mindig bolondoknak nevezik. (274)

―――――――― O ――――――――

A valódi tudatra való ébredést nem lehet elérni a tudatos elme megfigyelésével. Az a személy, aki nem ébredt fel az Igaz Tudatra-, nem tudja, hogy az hol van, hogyan figyelheti meg? A felébredést nem lehet elérni a tudatos elme megfigyelésével, hanem az Igaz Tudat keresésével kell felszínre hozni. Ez azt jelenti, hogy mielőtt valaki az Igaz Tudat után kutatna, meg kell értenie, hogy a "gondolatnélküli és fennséges tudatosság” irreális jelenség. Olyan tudatot kell keresnie, amely egyidejűleg létezik ezzel a fennséges tudatossággal, de önmagában az érzéki objektumok tudatossága nélkül. Más szavakkal, Chan -al kell szemlélnie az Igaz Tudatot keresve, nem pedig az illuzórikus tudatot szemlélve, ami által az Igaz Tudatot keresi, amely kezdetektől fogva soha nem mutatta meg a három birodalomhoz kapcsolódó tudatosságát. Az Igazi Tudat keresésének legjobb módja nem más, mint a huatou és a gong'an szemlélése. (36)

―――――――― O ――――――――

Xinghua Cunjiang (!!!) Chan mester a Késői Tang Zhuangzong császárának tanára volt. Egy napon Zhuangzong császár azt mondta a Mesternekk: "Daliang meghódítása során egy felbecsülhetetlen értékű gyöngyre tettem szert, de senki nem ajánlott érte árat." – Felség, kérem, hadd nézzem meg a gyöngyöt. A császár a kezével oldotta ki a sálat [hogy megmutassa a gyöngyöt]. A mester így szólt: "Császári kincs! Ki mer árat mondani erre?" Xuanjue (!!!) Chan mester meghallotta ezt a gong 'an-t és megkérdezte a különböző régiók véneit: "Kérem, szóljatok hozzá mindannyian. Xinghua chan mester válasza megerősíti Zhuangzong felébredését? Vagy elutasítja? Ha igen megerősíti felébredését, megkérdezhetem, hol fekszik Xinghua Dharma-szeme? Ha elutasítja az ébredését, mi Zhuang¬zong császár hibája?"

Több mint ezer évvel később a szerző megragadja a bátorságot, hogy megválaszolja Zhuangzong kérdését Xinghua számára: "Pontosan mindent megér az ég alatt!" A szavaim megerősítik Zhuangzong felébredését vagy sem? Ha nem, miért mondom, hogy pontosan mindent megér az ég alatt? Mit gondolok valójában? (183)

Thrangu Rinpoche (!!!) azt mondta: "A tudatos elmének léteznie kellett, mielőtt a megtermékenyítés megtörtént a méhben; ezért léteznie kell egy korábbi életnek ez előtt. Vegyük azt a tényt, hogy ma van tudatosságunk és tudatunk. Ez azt jelenti, hogy holnap megszűnik az elménk létezni és nem lesz elménk? Nem, ez nem így van. Függetlenül attól, hogy a test és az elme közötti kapcsolat megszakadt vagy sem, a tudatos elme folytonossága fennmarad. Ezzel a logikával biztosak lehetünk a jövőbeli életek létezésében, [mivel] nincs olyan jelenség, amely véget vethetne a tudatos elme folyamatos létezésének. Ez Buddha tanítása, és a különböző buddhista iskolák elfogadják."

A szerző válasza: Thrangu Rinpocse fenti tanítása pontosan az ellentéte a Buddha által megfogalmazottnak és a legtöbb buddhista hagyomány elutasítja, kivéve a Prasangika Madhyamaka. Aminek van tudatossága (értsd: tudatos elme), az nap mint nap eltűnik és megszűnik. Ahhoz, hogy emlékezzen a tegnapi eseményekre, a mai tudatos elmének a közvetlen előzményfeltételekre kell támaszkodnia – egy korábbi pillanat tudatos elméjére –, hogy újra kapcsolatba lépjen a tegnapi tudatos elmével. Az alvásból való felébredés után létrejövő tudatos elme folyamatosan változik: minden pillanatban keletkezik és elpusztul. Keletkezése és kihalása hasonló ahhoz, ahogy a film egyik képkockája átadja helyét a következő képkockának. Mielőtt az előző pillanat tudatának magva megszűnt volna, feladja pozícióját, hogy a következő pillanat tudatának magva megnyilvánulhasson a helyén. A keletkezésnek, pusztulásnak és helyettesítésnek ez a folyamatos, megszakítás nélküli folyamata az, ami lehetővé teszi a tudatos elme fényességét és tudatosságát. A tudatos elme fényessége és tudatossága a pillanatnyi keletkezés és elpusztulás állandó áramlásában van és azonnal megszűnik létezni abban a pillanatban, amikor maga a tudatos elme megszűnik.

A tudatos elme keletkezése három egyidejű támasztól függ: a manasz-tudattól (mentális képesség), az alaya-tudattól és az öt belső érzéki képességtől (azaz az agytól, amely nem önmagában létező jelenség). Ezt tanította Buddha és ezt minden buddhista hagyomány elfogadja. Amennyiben a tudat keletkezése megköveteli ennek a három egyidejű támasznak a jelenlétét, a tudatos elme nem keletkezhet, ha a manasz-tudat nem akarja a keletkezését. Például a tudatos elme nem tud létrejönni és működni, amikor az ember belép a kétféle elme nélküli elméllyülésbe, vagy álom nélküli alvás állapotában van, amely során teljesen öntudatlan. Sőt, ha nincs alaya-tudat, amely összegyűjti és tárolja a tudatos elme magjait, a tudatos elme akkor sem jön létre, ha a manasz-tudat úgy akarja. Ha egy személy (a manasz-tudat) vizet szeretne a csapból (a víz ebben a példában egyenértékű a tudatos elme megnyilvánulásával), de nincs tárolt víz a tartályban (tegyük fel, hogy az alaya-tudat nem tartalmazza a tudatos elme magjait), a személy egyáltalán nem jut vízhez. A csapból már kifolyt víz nem tud varázsütésre több víz létrejönni a tartályban; hasonlóképpen az egyik pillanat tudata nem tudja generálni a következő pillanat tudatát. A tudatos elme alaya-tudatban tárolt magvai azok, amelyek a tudatot egy látszólag folyamatos áramlásban generálják, egyiket a másik után. Ez teszi lehetővé a tudatos elme éberségi és megkülönböztető funkcióját. Thrangu Rinpocse soha nem hallott vagy olvasott Bodhiszattva Maitreya beszédéről? Vagy elolvasta, de nem értette a jelentését? Mindenesetre hogyan állíthatná, hogy az előző pillanat tudata képes generálni a következő pillanat tudatát?

Ezenkívül a tudatos elme kialakulása az öt belső érzéki képességtől függ. Ha az öt belső érzéki képesség megsérül vagy teljesen eltűnik, mint például agyhalál esetén, a tudatos elme nem tud létrejönni és örökre megszűnik, csakúgy, mint fényes tudatossága. Az általános érzéstelenítés során például a tudatos elme megszűnik, mert az öt belső érzéki képesség nem tud működni. A "becses" megtisztelő címet viselő rinpocse miért nem tud ezekről a széles körben ismert tényekről?

Másodszor, Thrangu Rinpocse úgy véli, hogy a tudatos elme már azelőtt létezett, hogy a megtermékenyítés megtörténik a méhben és hogy a jelenlegi élet tudata az előzőből folytatódik. Nézetei ellentmondanak mind Buddha-, mind a bódhiszattvák tanításainak. Ha igaz lenne az, amit mondott, akkor minden embernek rendelkeznie kellene az elmúlt életek ellenszolgáltatásból származó természetfeletti tudásával és képesek lennének hozzáférni az elmúlt életek emlékeihez anélkül, hogy ezt a képességet ki kellene fejleszteni. Ezen túlmenően, ha az előző élet tudata soha nem szűnik meg, képesek lennének belépni az anyaméhbe, benne lakni és kilépni, és minden ember tisztán tudatában lenne ezeknek az eseményeknek. Ha ez igaz lenne, Thrangu Rinpocsénak képesnek kell lennie arra, hogy felidézze, hogyan került be az előző életéből származó tudat az anyja méhébe, mit tapasztalt, miközben az anyjában, az anyaméhben-, valamint saját születésének folyamatában tartózkodott (amely során mentális állapota váltakozott volna az alvás és a tudatosság között). De Thrangu Rinpocse, valamint bárki, akinek nincs természetfeletti ereje, hogy emlékezne korábbi életeire. Nem emlékszik ezekre az eseményekre.

Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a tudatos elme (még) nem létezik, amikor a nyolcadik tudat először belép az anyaméhbe. Kialakulása a jelenlegi élet öt érzéki képesség-, a mentális képesség (manasz-tudatnak) és a nyolcadik tudat egyidejű létezésétől függ. E három esetleges tényező bármelyikének hiánya a tudatos elme megszűnéséhez vezet. Ahogy a jelenlegi élet fizikai agya (azaz az öt belső érzéki képesség) lassan a teljes érettségig fejlődik, a tudatos elme a nem-létezőből illuzórikussá válik a megnyilvánulásában. Ha az öt érzéki képesség elpusztul, a jelenlegi élet tudatos elméje örökre megszűnne velük együtt; nem tud továbblépni a következő életbe. Ez az alaya-tudat, amely összegyűjti és tárolja a jelenlegi élet tudatos elméjének magvait, valamint minden karmikus magot, amely újjászületik a manasz-tudat akarata nyomán és az egyén karmájának vagy kívánságának megfelelően.

Ezt a Buddha által kifejtett igazságot világosan kimondják a szútrák és értekezések, valamint a Nagy Kocsi minden iskolája elismeri. Prasangika Madhyamaka hívei azonban elfogadják Tsongkhapa téves nézeteit és elutasítják mind a manasz-tudat, mind az alaya-tudat létezését. Ragaszkodnak ahhoz a felfogáshoz, hogy a tudat nem keletkezik és nem szűnik meg, át tud vándorolni a jövőbeli életekbe és minden jelenség esetleges alapja (a részletekért lásd Tsongkhapa A gondolat megvilágítása: Chandrakirti „Kiegészítésének kiterjedt magyarázata” című könyvét). Ez a nézet nincs összhangban Sakyamuni Buddha és Maitreya Bodhisattva tanításaival, mivel tagadja a Buddha Dharma végső alapját. Milyen alapon tekintheti magát buddhistának bármely iskola, amely a Prasangika Madhyamaka-t hirdeti?

Ha a tudatos elme valóban keletkezés és megszűnés nélkül lenne, akkor nem rendelkezhetne tudatossággal és megkülönböztető képességgel. Ennek az igazságnak az igazságát hosszasan tárgyalom "A Tathagatagarbha tagadhatatlan létezése" című könyvemben. Továbbá, ha a tudatos elme soha nem szűnik meg, folyamatosan tudatában lenne és észrevehető lenne, de Buddha azt tanította, hogy megszűnik létezni az "öt esztelen (tudattalan) állapotban": álom nélküli alvás közben, ájulásban, a nem-észlelés elméllyülésében-, a megszűnés elméllyülésében és a teljes halál állapotában. Ha a tudatos elme soha nem szűnik meg vagy függesztődik fel, ahogy azt Thrangu Rinpoche állítja, akkor az éleslátó készségének mindenkor-, megszakítás nélkül meg kell nyilvánulnia. Ha ez így lenne, egy személy tudatában lenne annak, hogy az "öt esztelen (tudattalan) állapotban" van – és ennek az öt állapotnak így eleve soha nem kellene léteznie. Thrangu Rinpocse tanítása nemcsak Buddha tanításainak mond ellent, hanem szembemegy a megfigyelhető valósággal is. Hogyan tudott a rinpocse ilyen nézetű érző lényeket felszabadítani? Nem tanít, hanem félrevezeti az embereket.

Ha Thrangu Rinpocse meg akar szabadulni ezektől a hamis nézetektől és meg akarja érteni a Prasaligika Madhyamaka guruja, valamint a tibeti "buddhizmus" négy fő szektája által közvetített tanítások abszurditását, akkor magának kell felismernie a tathiaragarbhát – az Ürséget. Ennek érdekében felhívom a rinpocse figyelmét Baiyun Chan mester nyilvános esetére és a cipőtáskára:

    Egy napon Baiyun Shixing (!!!) Shaozhou mester kijelentette a gyűlés előtt: "Mindnyájan értitek az ürességet? Mindössze annyit kell tenni, hogy megtapasztalod az utcákon és utakon, ahol disznókat vágnak és a húst darabolnak, hogy az a pokol forrásban lévő levese. Csak az tud mást tanítani és faragni, aki ezt és így, személyesen megértette. Az ilyen ember külön világ attól, aki a szerzetesektől tanul a kolostorokban. Van még egy típus, aki csak ül a hosszú padon a Chan teremben meditálva és nem mer semmi rosszat tenni. Szóval, mondd meg: e két ember közül melyiknek van nagyobb előnye? ...Ha senkinek nincs mondanivalója, menjen pihenni!"

    Baiyun Chan mester megkérdezte egy szerzetest: "Honnan jöttél?" A szerzetes így válaszolt: "Yunmentől." Baiyun ismét megkérdezte: "Hány fej vízibivaly van Yunmenben [vagyis hány ember ért el ébredést]?" A szerzetes így válaszolt: – Egy-kettő. Baiyun Chan mester megdicsérte: "Jó vízi bivalyok." Miután dicséretet mondott, ismét megkérdezte: "Hogyan írnád le az igazi olyanságot és a végső valóságot anélkül, hogy feladná a hamis látszatokat, valamint a hétköznapi világ szavait és betűit?" A szerzetes így válaszolt: "Ez egy szék." Baiyun chanmester meglökte a szerzetest, és így szólt: "Menj, hozd a cipőtáskámat!" A szerzetes tanácstalan volt, mit tegyen. Később, amikor megtudta ezt a nyilvános esetet, Yunmen Chan mester azonnal megjegyezte: "Csak Baiyun Chan mester tehette ezt!"

Akár a múltban, akár a jelenben, számos prominens gyakorlóközpont tanítja a szerzeteseket a Chan szemlélésére ülő meditáció segítségével; így adják át a Dharmát a tanítványoknak. Szóval, milyen okból tanácsolt Baiyun Chan mester az ilyen gyakorlat ellen? És miért mondta ehelyett szerzetesi tanítványainak, hogy menjenek az utcákra tapasztalni, ahol disznókat és bárányokat vágnak? A rendkívüli kegyetlenség helyei ezek, az állatok pokljai ezen a világon, ahol csatabárdokkal, késekkel feldarabolják őket, és forrásban lévő leveses üstökbe dobják. Mit kell megtapasztalni? Miért mondta Baiyun a szerzeteseknek, akik mindig távol maradnak a csípős fűszernövényektől és a hústól, hogy olyan helyeken keressenek választ, ahol ilyen émelyítő bűz van? Én is rávenném Thrangu Rinpoche-t, hogy tapasztalja meg az igazi olyanságot (azaz az ürességet) az ilyen rossz helyeken. Ne csukja be a szemét, hogy elképzeljen egy égen utazót, egy meditációs istenséget vagy bármilyen hasonló tárgyat; mert ezek a vizualizációk a megtévesztett elme tárgyai. Az a fajta chan, amelyet egy nem megvilágosodott személy gyakorol. Függetlenül a végső igazságtól, ezek a vizualizációk még világkorszakok (eonok) után sem fognak felébredést eredményezni.

Ha Thrangu Rinpocse hajlandó megtapasztalni és kitalálni, mi a Chan azokon a helyeken, ahol disznókat és bárányokat vágnak Tibetben, megpillanthatja a tathagatagarbhát (azaz az ürességet). Ezek után mindig láthatja, hogy az Ürességnek ez a tudata egy érző lény aggregátumai, érzékmezői és elemei között lakozik; soha nem fogja elveszíteni ezt a belátást, hacsak nem tagadja meg az elégtelen (gyenge) hit és bölcsesség miatt. Miután a rinpocse észrevette az Üresség tudatát, képes lesz megvizsgálni és pontosan ismert gyakorlati központját világszerte. Meg kell szólítania követőit, hogy térjenek vissza szülővárosukba Tibetben és Indiában, hogy nézzék a tehenek és bárányok leölését az utcákon! Akkor, a tibeti "buddhizmus" minden híve az "oroszlánkirály" (azaz Buddha) fia lesz, aki képes ordítani az oroszlán üvöltésével, megvilágítva a Buddhadharmát a tévhitek megcáfolásával. A tibeti "buddhizmus" átalakul a magból, és a Buddhadharma virágzik.

Egy napon Baiyun Chan mester megkérdezte egy szerzetest: "Honnan jössz?" A szerzetes így válaszolt: – Yunmentől. Egy „gyors és okos ember megértette volna a lényeget, mielőtt válaszolna a kérdésre és azonnal leborult volna Baiyun előtt. Baiyun azonban kedves volt. Nem verte meg a szerzetest, hanem várt egy alkalmasabb helyzetre, hogy megkérdezze tőle: "Hány felébredt ember van a Yunmenben?" A szerzetes pedig válaszolt: "Egy vagy kettő". "Jó vízibivalyok" - mondta Baiyun. Ezt a rámutatást nehéz volt megszerezni. Látva, hogy a szerzetes lassan felfogja a nyomait, Baiyun belevetette magát és egyszerű szavakkal megkérdezte: "Hogyan írnád le az igazi olyanságot és a végső valóságot anélkül, hogy feladnád a hétköznapi világ tudott/ismert nyelvezetét?" A szerzetes különböző helyekről tanult néhány felületes szófordulatot, ezért szerencsét próbált velük és azt mondta. "Ez egy szék".

Ha ott lettem volna, elvettem volna a széket és kidobtam volna, vagy az ajtót, azt mondván: "Ez nem egy szék."" Ez Chan-ban "csipkedés és kopogás egyszerre". De Baiyun a legváratlanabb megközelítést választotta. Meglökte a szerzetest* és így szólt: "Hozd ide a cipőtáskámat!" Ha a szerzetes megfelelő érdemekkel és bölcsességgel rendelkezett, akkor rögtön rájött volna, amikor elhozta és odaadta Baiyun cipőtáskáját. Sajnos nem tudta, hogy mit tegyen. Ha ott lettem volna, közbevágtam volna: "Még azt sem tudod, hogyan kell cipőtáskát hozni!" De a szerzetes tollazata még nem volt tele, így Baiyun magára hagyta. Yunmen Chan mester később hallott erről a nyilvános esetről, és felsóhajtott: "Csak a Chan mester, Baiyun tehette ezt így!" Yunmen megjegyzéséből kivehető, hogy korának Chan mesterei között nagyon sok "vad róka" volt. Arra gondolt, hogy a különböző buddhista mesterek nem tudták megérteni Baiyun "kígyójátékos" trükkjeit.

Thrangu Rinpocse több ezer mérföldet utazott Észak-Indiától Tajvanig. A "kincsek szigeteként" ismert Tajvan minden bizonnyal nagy kincsekkel rendelkezik a legfelsőbb Dharmában. Ha a rinpocse nem akarja, hogy nevetségessé tegyék, semmi esetre se hagyja el üres kézzel ezt a kincses szigetet, hanem kutassa fel a Dharma kincseit. Ha nem találja, el kell jönnie hozzám. Kérjen találkozót tőlem. Amikor meglátom a rinpocsét az ajtóban, azt kiáltom: "Rinpocse!"" Ha nem értené, mire gondolok, amikor válaszol az üdvözletemre, azt mondanám: "Vedd le a bőrcipődet, és gyere be!" Ha a rinpocse nem kapja meg, miután belépett az épületbe, mi haszna van annak, amit tud? (3,13-318)

A közösség más kiadott könyveinek elérhető magyar nyelvű fordításai


Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások



Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.



❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

fordította: Xiaofeng Cserkész Gábor | első verzió | update: 2023.02.03
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
武林一家 Ha hibákat-, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

előző oldal | kezdőlap | jegyzetek és publikációk | Pu Ji Templom 普济寺 facebook oldala | Xuan Zang TANterem 玄奘讲堂