XING LONG TANG

Elgondolkodtál már azon, hogy mi
az élet és mi annak igazi eredete?

Gondolkodtál már azon, hogyan
jött létre az univerzum?

Kerested-e már a spirituális felszabadulás és
a belső béke elérésének módjait?

Meg fogsz lepődni, amikor rájössz, hogy
buddhista tanítások teljeskörűen válaszolnak
minden kérdésre, melyek valaha is felmerültek benned!

A buddhista tanítások mélyrehatók,
átfogók és gyakorlatiasak. Mi pedig megfogadtuk,
hogy egy-egy könyvben ezeket bemutatjuk neked.

Ebben a sorozatban 16 témából álló gyűjtemény található,
amelyek számos gyakori kérdést érintenek
a buddhizmussal kapcsolatban, úgy, mint: Mi a buddhizmus?
Hogyan gyakoroljuk a buddhizmust? Mit jelent a
Kezdettelenség? Valóban létezik a szabad akarat?
Az élet és a világegyetem eredete.

Reméljük, hogy ezek a témák
inspirálnak téged is és segítenek néhány
éleslátó perspektívát kialakítani
a buddhizmus igazságában.

1. MI A BUDDHIZMUS?

Amikor a buddhizmust emlegetik, egy szerzetesek templomaira gondolunk, ahol a szerzetesek szútrákat olvasnak és mantrákat recitálnak. Azt hisszük, hogy ez a buddhizmus. Sokan ismerik a jóslást és a szertartásokat ahol füstölőket gyújtanak, miközben azt hiszik, hogy ez a buddhizmus. Vagy tudják, van egy hely, ahol a hétköznapi világ minden baját hátra lehet hagyni, mert úgy gondolják, hogy a buddhizmus egyfajta "menekülés az ürességbe". Sokan a szegény és rászoruló embereknek segítenek azért, hogy minél több "jócselekedetet" hajtsanak végre Buddha dicsőségére, miközben azt gondolják, hogy ez a buddhizmus... De ezek csupán a buddhizmus felszínes megjelenésének általános értelmezési formái. De akkor mi valójában a buddhizmus valódi jelentése?

Buddha tanításának gyakorlása lett mára a buddhizmus. Csak egy Buddha van a Földön-, abban a világban, ahol jelenleg élünk. Olyan ez, mint egy osztály, ahol csak egy tiszteletreméltó tanár van. Buddha minden érző lény tiszteletreméltó tanítója. Buddha tanításait összefoglalóan buddhizmusnak nevezzük. Buddha megtanította az érző lényeket az ok és okozat viszonyát, hogyan gyakorolják az Öt Előírást és a Tíz Egészséges Cselekedetet annak érdekében, hogy megtartsák emberi formájukat, megakadályozzák, hogy a három alsó ösvényre [létsíkra] essenek, ahol sok a szenvedés. A Buddha megtanította az érző lényeknek, hogy mit jelent a szenvedés, hogyan szüntessék meg azt azért, hogy elérjék a felszabadulást. Megtanította, mi a "Buddha Bodhi". Hogyan valósítható meg a személyes gyakorlás által a "Bodhi", végül a buddhaság és a nagy megszabadulás. A buddhizmust a buddhista gyakorlók személyesen valósíthatják meg, s meg is kell valósítaniuk.

A Buddha felismerte a buddhaság eléréséhez szükséges összes elemet és funkciót. A Buddha mindent ismer az univerzumban és azon túl. Nagy bölcsessége lehetővé teszi számára, hogy páratlan képességekkel rendelkezzen. Ismeri minden egyes érző lény sorsát [karmáját], azaz karmikus következményeit (megtorlás), ok-okozatát és intellektusát. Így minden érző lény számára a legjobb megoldást tudja nyújtani. Viszont Buddha nem adhat felszabadulást egyetlen érző lénynek sem és nem ítélheti meg, hogy ki kerüljön magasabb létsíkokba, ki essen a vándorlás három alsóbb ösvényére [létsíkjaiba]. Az eredmény annak az elkerülhetetlen karmikus hatásnak az eredménye, amelyet minden érző lény megszerez, így ezért azt minden egyes érző lénynek el kell fogadnia; innen ered a mondás: "a jó cselekedetek jó karmikus jutalma van, a gonosz tetteknek pedig a gonosz karmikus megtorlása".

A Négy Nemes Igazság, a Nemes Nyolcrétű Ösvény és a Függő Keletkezés Tizenkét Láncszeme stb. – ezek csupán buddhista kifejezések és önmagukban nem képviselik a buddhizmust. E kifejezéseket megfelelően definiálni kell, hogy megfeleljenek Buddha tanításainak, különben nem képviselhetik Buddha tanításait. Amikor megjelent Buddha, hogy belépjen a nirvánába, két utasítást hagyott a tanítványoknak: kövessék és tekintsék az Előírásokat Tanítónak, és kövessék és tekintsék a Dharmát Tanítónak. Az Előírások a teljes tisztaságot képviselik, nem pedig valami fura-, a hétköznapi világ erkölcsi és etikai szabályai ellen valót. A Dharma Buddha tanítása. A Buddha tanításaitól való bármilyen eltérés nem buddhizmus, még ha a használt kifejezések azonosak is, nem beszélve azokról a kifejezésekről vagy tanításokról, amelyeket hétköznapi emberek alkottak vagy találtak ki.

Mindannyiunk hasznára válik, ha tanuljuk a buddhizmust. Nemcsak ebben az életben, hanem az elkövetkezendő végtelen életeiben is rendkívüli hatással bír. Van egy kínai mondás: "mint az ivóvíz mely meleg vagy hideg: csak az tudja aki issza". Tehát személyesen kell felismerned és megtapasztalnod, hogy tudd, milyen mély, széles, csodálatos a buddhizmus. Egy nap, amikor meg akarod tudni a választ az élet értelmére-, céljára és arra, hogy mi lesz veled a halálod után, akkor létrejön a karmikus kapcsolat a Buddha tanításával. A Buddha csak azokat tudja felszabadítani, akik a buddhizmus felé fordulnak. Buddha türelmes, mert a feltételek minden érző lény számára be kell, hogy érjenek addig a pontig, hogy a jövőben hozzásegítheti őket a buddhaság eléréséhez.

2. MI AZ IGAZSÁG A BUDDHIZMUSBAN?

Mi az "igazság" a buddhizmusban? Röviden: a Felszabadulás Útja a Két Kocsi Bodhiban és a Buddhasághoz vezető Út a Nagy Bodhiban. Mindkettőt Buddha tanította.

Miről szól a Felszabadulás Útja a Két Kocsi Bodhiban? A Felszabadulás Útja önmagunk legyőzéséről-, végső soron a megpróbáltatásoktól-, a szenvedéstől való megszabadulásáról szól. De mit jelent a szenvedés? A hétköznapi világunkban minden a kapzsiság és a vágy "terméke". Akkor a kellemetlen-, nem kívánt vagy vágyott körülmények szenvedések? Igen. Ezek szenvedések. Ám ezek egy hétköznapi ember számára csak a nagyon alacsony szintű, sekélyes és hétköznapi bosszúságokat, szenvedéseket jelentenek. Valójában a "Felszabadulás Útja a Két-Kocsi Bodhiban" fogalom a szenvedések alapvető okaira utal.

Aszerint, amit Buddha a Két Kocsiban a Felszabadulás Útjáról tanított, a szenvedés valódi-, alapvető oka nem csupán a hátköznapi világunk Öt Vágya (gazdagság, szex, étel, hírnév és alvás) iránti kitartó törekvés, hanem az önmagunkról alkotott téves nézetünk, azaz az önszemléletünk (nézet, hogy fizikai testünk, érzésünk, érzékelésünk, akaratunk vagy mentális tudatunk egésze vagy ezek kombinációi egy valódi és állandó "én"-t alkotnak) és énükhöz való szilárd kötődésünk, azaz énünkhöz való ragaszkodásunk. Mind az önszemlélet, mind pedig az énhez való ragaszkodás a szenvedés(ek) kiváltó oka(i). De miért okozza az önszemlélet vagy az énhez való ragaszkodás a hétköznapi világ összes szenvedését? Mi az önszemélet? Mi az énhez való ragaszkodás? Ezek hogyan szüntethetőek meg? Buddha tanításait összefoglaló szútrákban ezen kérdésekre adott válaszok és alapelvek mind nagyon világosak. Ezért, miközben tanulod és gyakorlod a Felszabadulás Útját, valójában a szenvedés teljes és alapvető meghaladásának módjait tanulmányozod. A szenvedés teljes feloldásához először meg kell értened az önszemlélet és az énhez való ragaszkodás tartalmát és jelentését.

Vannak a hétköznapi világban olyanok, akik nagyon optimistán-, gondtalanul és könnyed módon viselkednek. De vajon egy ilyen mentális állapot valóban segít megszabadulni az ujjászületés körforgásától? Segít megszabadulni a létezés Három Birodalmából? A döntő válasz abban rejlik, hogy ebben az optimista, gondtalan és könnyed viselkedésben mennyi maradt még meg az önszemléletből (tehát abból, hogy fizikai testünk, érzésünk, érzékelésünk, akaratunk vagy mentális tudatunk egésze vagy ezek kombinációi egy valódi és állandó "én"-t alkotnak) és az énhez való ragaszkodásból. Ha az önszemlélet és az énhez való kötődés teljesen megszűnt, akkor az ember minden bizonnyal megszabadulhat a szamszárában [= létforgatag] való születés-halál (= ciklikus születés-halál) szenvedésétől. Ha azonban az önszemléletet és az énhez való kötődés még nem teljesen szűnt meg, vagy ezek továbbra is erősen rögzített késztetések, úgy képes-e az ember optimista, gondtalan és vidám hajlamot mutatni? A válasz, igen. Könnyű optimista és vidám viselkedést mutatni akkor, ha az ember nem találkozott semmilyen kedvezőtlen helyzettel. Viszont, ha valódi kihívások merülnek fel, az önszemlélet és az énhez való kötődés elkerülhetetlenül felbukkan és azonnal felszínre kerül. Ennélfogva a "nyugodt állapotok" nem képesek megszabadítani az embert a szenvedésektől, nemhogy a Három Birodalomból. Az alábbiakban megismerheted azokat az iránymutatásokat, amelyek segítenek meghatározni és ellenőrizni, hogy egy tanítás összhangban van-e a Buddha által tanított, a Két Kocsi Felszabadulás Útjával.

Az első kritérium az, hogy a Négy Nemes Igazság elvéről folytatott minden vitának az önszemlélet és az énhez való ragaszkodás felszámolásán kell alapulnia. Vedd figyelembe, hogy a Négy Nemes Igazság az önszemlélet-, és az énhez való ragaszkodás felszámolásán alapszik. Miért van szükség ilyen szokatlan hangsúlyra? Mert a szenvedés, annak keletkezése-, megszűnése és az Út Mégy Nemes Igazságának tartalma sokféleképpen magyarázható. Elfogultság és eltérés lesz e nemes igazságok valódi alapelvétől akkor, ha annak kifejtése nem jár az önszemlélet és az énhez való ragaszkodás felszámolásával. Az ok, hogy ezt ismételten hangsúlyozzuk az, hogy vannak tiszteletreméltó mesterek, akik figyelmen kívül hagyták az önszemlélet és az énhez való ragaszodás felszámolását a Négy Nemes Igazság kifejtése közben. Ezért az első kritérium az, hogy a Négy Nemes Igazság tanításában mint annak magjaként kell tekinteni az önszemlélet és az énhez való kötődés-, vagy ragaszkodás megszüntetésére.

A második kritérium a Három Dharma Pecsét jelenléte. Minden formációt/formavételt vagy megtestesülést a mulandóság-, minden létező dolgot az éntelenség-, a nirvánát pedig az összefüggő nyugalom jellemzi. A "minden formáció mulandósága" nem csak az "állandótlanság" és "minden létező dolog éntelensége" nem csak "én hiánya". Mivel azon elvek, hogy minden megtestesülést az állandótlanság-, minden létező dolgot az éntelenség-, a nirvánát pedig az összefüggő nyugalom jellemez, túl mélyrehatóak és kiterjedtek ahhoz, hogy ebben a fejezetben teljes mértékben kifejthatőek legyenek. Mindazonáltal, ezek együttesen a Három Dharma-pecsét és mindegyik saját egyedi jelentéssel és tartalommal rendelkeznik. Együttesen alkotják a Felszabadulás Útjának teljes és hitelesítési kritériumait a Két Kocsiban. A három közül bármelyiket elhagyva a a tanítás [az Út] hiányos lesz.

Egyesek a következőképpen magyarázzák a Három Dharma-pecsétet: "A világban semmi sem örökkévaló, ezért állandótlan. Ez magában foglalja önmagunkat is; nem létezhetünk örökké. Mivel az "én" nem örök, ezért nem is valóságos." Ez a magyarázat teljesen ellentétes azzal az elvvel, amelyet "minden megtestesülést a mulandóság jellemez" és "minden létező dolog éntelen". Azért, mert e kettő elve az önszemlélet és az énhez való ragaszkodás megszüntetésének lényegéhez nyúlik vissza. Az egész elv összhangban van a korábban említett önszemlélet és az énhez való ragaszkodás megszüntetésével.

A három Dharma-pecsét közül a harmadik "a nirvánát a zavartalan nyugalom jellemzi”. Ahhoz, hogy valóban megértsük a nirvána jelentését, először meg kell értenünk annak elvét. Ezt sokan félreértik. Azt gondolják, hogy mindaddig, amíg a természetben való keletkezés és megszűnés körforgásának, tehát a mulandóságának tanúi-, megtapasztalói, addig beléptek és ráébrednek a sem-keletkezés, sem-megszűnés útjára, amely a "nirvana, melyet zavartalan nyugalom jellemez". Az ilyen megértés azonban valójában nem a nirvána alapelve. Legfeljebb csak Lao Zhuang filozófiának (vagy Lao-ce és Chuang Zi taoista filozófiájának) nevezhető. "A Nirvánát a végtelen nyugalom jellemzi" egyáltalán nem olyan felszínes, mint a keletkezés és megszűnés mulandó jelenségeinek "megtapasztalása".

A Felszabadulás Útjának összefoglalásaként, amikor a tanítás hitelességét a Három Dharma-pecsét kritériuma alapján ellenőrzöd, szem előtt kell tartanod, hogy tényre, hogy "a megtestesülés Dharma-pecséteinek mindegyikének (az állandótlanság, minden létező dolog éntelen, a nirvánát pedig az összefüggő nyugalom jellemzi) megvan a maga független tartalma és jelentése. Egyiket sem lehet cserélni vagy eltávolítani. Ezt a három Dharma-pecsétet együttesen kell kezelni, hogy egy teljes Utat nyissanak a megszabaduláshoz.

A Buddha által tanított igazságban van egy sokkal fontosabb és tágabb szempont, a Buddhasághoz vezető Út a Nagy Bodhiban a Felszabadulás Útja mellett. A "bódhi" úgy írható le, hogy „sem-nem-keletkezik, sem-nem-szűnik, nem szennyezett de nem is tiszta, sem-nem-növekvő, sem-nem-csökkenő”, mint ahogyan a Szív-szútrában is olvasható. Ez a tiszta és eredeti tudat, amellyel minden érző lény rendelkezik. Ennek az eredeti tudatnak a természete vagy "őstulajdonsága", hogy sem-nem-keletkezik, sem-nem-szűnik meg, sem-nem-szennyezett, sem-nem-tiszta és sem-nem-növekvő és sem-nem-csökken. Ennek az eredeti tudatnak a természete soha nem ugyanaz, és soha nem lehet egyenlőségjelet tenni a hétköznapi (mundán) világ bármely tevékenységével vagy a mentális tudat bármely formájával - mint például az értelmi tudat vagy a meditatív koncentráció állapotai. Mindaddig, amíg ez egy mentális tudat, megvan a megkülönböztetés és az éleselmélyűség jellemzői és funkciói, amikor a létezés bármely állapotával találkozik, függetlenül attól, hogy milyen durva, finom, vagy rendkívül finom a mentális tudat. Mindaddig, amíg a mentális tudat alapvető tulajdonsága a megkülönböztetés és éleselmélyűség, nem lehet az igazi tudat-, az eredeti tudat, amelyet a Szív-szútra említ. Ez egy nagyon fontos pont, amelyre emlékezni kell és mindig szem előtt kell tartani.

A Buddha Bodhijához vezető Út a buddhasághoz vezető Út. Ez az Út, amelyen a bódhiszattva gyakorol – ez a Bodhiszattva Út (is egyben). A Bódhiszattva Útnak megfelelően gyakorolva az ember megvalósíthatja eredeti tudatát. Az igazi tudat felébredéséből-, a buddha természetének meglátásából, önmaga megvilágosodásából, mások segítéséből, valamint az ébredés teljes gyakorlatának elvégzéséből szerzett érdemek alapján végül eléri a buddhaságot.

Hogyan lehet hitelesíteni a Buddhasághoz vezető Utat a Nagy Bodhiban?

Az első kritérium, hogy a Buddhasághoz vezető Út megköveteli saját Valódi Olyanságunk és Buddha-természetünk személyes felismerését. Más szóval, a Buddhasághoz vezető Út hitelessége azon alapszik, hogy először személyesen ismerd fel az Valódi Olyanságot és a Buddha-természetet. Ha ezt a személyes felismerést még nem valósítottad meg, az Út tanításának legalább arra kell képesnek lennie, hogy a Valódi Olyanság és a Buddha-természet személyes felismerésének irányába vezessen. Csak akkor lehet egy ilyen utat Buddhasághoz vezető ösvénynek nevezni. A személyes megvalósítás személyes tapasztalatot és igazolást jelent; ez nem "szlogen" vagy hívószó, nem fogalom vagy vélemény. Ez egy valós és ellenőrizhető élmény, melynek határozott gyakorlási céljai és módszerei vannak. Így amikor valaki azt állítja, hogy "a mahayana Buddhadharma a belső természet nélküli függőségről szól; semmi másnak nem szabad léteznie, csak a függőségnek a belső természet hiánya nélkül", ez a kijelentés fontos mag – az Valódi Olyanság és a Buddha-természet. A Valódi Olyanság és a Buddha-természet kiterjedt hatókörét soha nem ölelheti fel a függőség-, azaz a függő keletkezés elve. Belső természet nélkül keletkezik, mert a belső természet nélküli függő keletkezés elve csak a dolgok vagy jelenségek felületes aspektusait érinti. A buddhasághoz vezető Út valódi művelése és az eredeti tudat valódi megvalósítása nem lehet csak egy szlogen vagy fogalom; magában kell foglalnia a Valódi Ilyenség és a Buddha-természet – a végső igazság – személyes felismerését.

A második kritérium az, hogy a buddhasághoz vezető Útnak az Igaz Tudat felébredéséből és a Buddha-természet meglátásából szerzett érdemekre kell támaszkodnia, hogy elősegítse az Igaz Tudat minden egyes funkciójának fejlődését egészen a buddhaság végső eléréséig. Más szóval, a gyakorló még akkor sem Buddha, ha felismerte az Igaz Tudatát és megtapasztalta a Buddha-természetet. Valójában még mindig nagyon messze van attól, hogy Buddhává váljon, és rengeteg tanulás és gyakorlás vár befejezésre. Ezért a második kritérium megköveteli, hogy a Buddhasághoz vezető Út ne szóljon csupán az Igaz Tudat megvalósításáról és a Buddha-természet megtapasztalásáról. Magába kell foglalnia minden szükséges gyakorlatot egészen a buddhaságig.

A harmadik kritérium pedig az, hogy a Buddhasághoz vezető Út teljes mértékben magában foglalja a Felszabadulás Útját, a Felszabadulás Úzjának összes alapelvét és gyakorlatait, melyek teljes mértékben a Buddhasághoz vezető Úton vannak. Ezért, ha egy tanítás nem felel meg a Felszabadulás Útja alapvető tanításainak, akkor az semmiképpen nem része a Nagy Bodhiban a Buddhasághoz vezető Útnak, hiszen a Felszabadulás Útjának tanításai csak egy kis részét képezik az Buddhasághoz vezető Útnak. Ha a tanítás a Felszabadulás Útjának még ennek a kis részének sem felel meg, akkor az biztosan nem lehet a Nagy Bodhiban a Buddhasághoz vezető Út tanítása.

Fentiek csupán egy rövid ismertetése azon kritériumoknak, amelyek segítségével ellenőrizheted a Felszabadulás Útjának hitelességét a Két Kocsiban, valamint a Buddhasághoz vezető Útat a Nagy Bodhiban. Remélhetőleg hamarosan elsajátíthatod a helyes megértést és fogalmakat a Felszabadulás Útjáról a Két Kocsiban és a Buddhasághoz vezető Útról a Nagy Bodhiban, mert elhatározod, hogy megvalósítod a Felszabaduláshoz-, és a Buddhasághoz vezető Utat.

3. MI AZ OK ÉS OKOZAT TANÍTÁSA A BUDDHIZMUSBAN?

Ami az ok és okozat benyomását illeti, egy átlagember azt mondaná "Azt kapod, amit megtermelsz." Az "ok" úgy tűnik, mint egy elültetett mag. Megfelelő feltételekkel rendelkező időszakon keresztül természetesen a megfelelő növénnyé-, virággá nő, gyümölcsöt terem. Ez egy hétköznapi ember számára az ok-okozati összefüggéseinek sztereotip felfogása.

A buddhizmus szemszögéből nézve nem csak ez az életünk van. Számtalan előző életet éltünk, valamint számtalan jövőbeli életünk is lesz, ahol ezek időben folytatódnak; ezért az "ok-okozat" összekapcsolja a három életet: az előző életet, a jelenlegi életet és a jövőbeli életet. Az előző életben létrejött karmikus ok valószínűleg eléri ezt az életet, hogy kifejtse hatását és megmutassa karmikus hatásait. Például, ha valaki az előző életében nagyon fukar és pénzsóvár volt, akkor valószínűleg rossz karmikus következményekkel kell szembenéznie a jelenlegi életében. Így lehet, hogy nagyon szegény és nehéz helyzetben él ebben az életben. Ebben az esetben amellett, hogy meg kell vizsgálnia vagy ellenőriznie kell a jelenlegi élet magatartását és tetteit, figyelembe kell vennie az előző élet tetteit is, hogy ne legyen tele lelkiismeret-furdalással, vagy ne "az isteneket hibáztassa", vagy másokat vádoljon e bekövetkezett következmények miatt.

Sokan úgy vélik, hogy egy az egyben kapcsolatnak kell lennie az eredeti okok fajtája és a kapott eredmények között. De a buddhizmusban tanított szabály magában foglalja az okot, a feltételt, a gyümölcsöt és a következményet (megtorlást). Az előző életben létrehozott ok pontosan karmikus ok. A karmikus ok és az azt támogató állapot közötti kapcsolat olyan, mint egy pohár cukros víz. Ha más anyagot adunk hozzá, megváltozik az íze. Ha citromlevet adunk hozzá, az íze olyan lesz, mint egy pohár édes-savanyú limonádé. Vagy ha kávéport adunk hozzá, akkor egy pohár édes-keserű kávéital lesz belőle. Természetesen az ebben az életben előforduló helyzetet elsősorban karmikus okaink határozzák meg, de a támogató feltételek is hozzájárulnak ahhoz a szinthez, amely megváltoztathatja a karmikus okok által bekövetkezendő következményt (megtorlást). Például, ha egy gonosz dolgot követtek el az elmúlt életben, akkor az embernek lehetősége lenne megváltoztatni a fő karmikus okot azáltal, hogy könyörületes, és még meg is bánja korábbi vétkeit, miközben ebben az életben tanulja a Buddhadharmát. Mivel a jelenlegi támasztó állapot ereje nagyon erős, az egész karmikus okot - még egy erőteljeset is -, megváltoztatja úgy, hogy a következmény (büntetés), amely egyébként nagyon súlyos lenne, enyhe lesz.

Egy másik példa. Képzeld el, hogy valaki jó és kedves emberként ismersz, de sajnos életét veszíti egy közlekedési balesetben. Ez az eredmény nem az ok-okozati összefüggés eltérése. Talán az előző életében elkövetett rossz tettei miatt ebben az életben nagyon súlyos és hosszú távú büntetés várt rá; azonban, mivel ebben az életben jó természete van, valamint áhítatosan tartja szem előtt Buddha nevét, egy közlekedési balesetet bekövetkeztét "használhat" a rossz karmaként; más szóval, egy nagyon súlyos büntetése enyhe lesz.

Ahogyan a Mahāratnakūta Sūtra (T11n0310 大寶積經) szútra tanítja:

大賣積經經文中說: [假使經百劫, 所作業不七; 因緣會邊時, 果報還自受。]
"Még száz korszakon keresztül sem múlik el egy ember által elkövetett tett hatása. Amikor az ok és a támogató feltétel összeér, a karmikus következményt elszenvedi az, aki elkövette."

Más szóval, nem számít, mennyi idő telt el, a múltban létrehozott karma cselekvés nem múlt el. Amikor az ok és az állapot összeér, megjelenik a karmikus következmény. Ez a tathāgatagarbhának köszönhető, amely egy változhatatlan [gyémánt] tudat, amely minden érző lényben létezik. Ez a állandó tudat mindenen keresztülmegy, de nem érinti; továbbá, továbbra is zökkenőmentesen képes végrehajtani az okához és állapotához kötött karmikus következményeket. Mert ez a tudat létezik, továbbra is megjelenik a karmikus következmény (megtorlás), amelyben részt veszünk, akár száz korszakon keresztül is. Ezenkívül egyenként hajtja végre a karmikus következményeket, amelyet az összes kapcsolódó karmikus ok és támogató körülmény generál.

A karmikus okok különböző természetűek. Lehetnek például jók, rosszak vagy erkölcsileg semlegesek, valamint különböző szintűek is, mint például könnyűek vagy nehezek. Ugyanakkor a támogató feltételek is eltérő természetűek. Ezek is lehetnek jók, rosszak vagy erkölcsileg semlegesek, valamint különböző szintűek, például könnyűek vagy nehezek. Ezért úgy tűnik, hogy az okok és feltételek különböző természetének többszörös kombinációinak összefüggései az eredmények bőséges változatosságát eredményezik. Az a személy, aki érti, hogyan működnek az okok és a feltételek, tudni fogja, hogyan állítsa be a legjobb elrendezést erre az életére.

Ha valaki bármilyen dolgot elkövet, akkor biztosan viseli a megfelelő eredményt. De akik a buddhizmust gyakorolják, azok nem fatalisták. Nem fogadják el vakon, hogy "ilyen ok ilyen eredményt eredményez", hanem ismerik, hogy különbségek és változások léteznek mindenféle támogató körülmény miatt. A támogató feltételek hatására bizonyos mértékű változást tudunk elérni az egyébként karmikus okok által kiváltott következményekben. Ha valaki meg tudná ragadni ezt a pontot, rájönne, hogy bármit is tesz ebben az életben, az nagyon értelmes; más szóval, bármit is teszünk, az érdemei örökké megmaradnak!

4. MIÉRT MUTATJÁK MEG A BUDDHÁK AZ ÉRZŐ LÉNYEKNEK A SZABADULÁS ÚTJÁT?

A Buddhák vajon miért akarják megmutatni a megszabaduláshoz vezető utat az érző lényeknek? Ez minden Buddha nagy fogadalmának köszönhető.

法華經中釋迦牟尼佛對弟子舍利弗尊者說: [舍利弗當知, 我本立誓願, 欲令一切眾, 如我等無異。]
A Lótusz-szútrában (T09n0262 妙法蓮華經) Śākyamuni Buddha így szólt a tiszteletreméltó Śāriputrához: "Sáriputra, tudnod kell, hogy megtettem azt az alapvető fogadalmat, hogy minden érző lény nem lehet más, mint én."

Šākyamuni Buddha megfogadta, hogy tanít és vezet minden érző lényt a buddhaság eléréséhez. Minden Buddha különbözik a Két Kisebb Kocsi arhatjaitól és pratyekabuddháitól, akik félnek az újjászületéstől, gyűlölik a szenvedést és ezért alig várják, hogy belépjenek a nirvánába. Elfordulnak a Mahãyänatól (a Nagy Kocsi). Minden Buddha kezdetben a kauzális talajból indult el, mint felszabadult bodhiszattvák. A nehéz gyakorlatok-, kitartó gyakolás elviselése és a szorgalmas gyakorlás három felbecsülhetetlen korszaka után végül elérték a végső buddhaságot. Mindez a nagy fogadalmaknak köszönhető.

A négy nagy fogadalom, amelyet minden bódhiszattva tesz, amikor a Három Kincsben keres menedéket "Számtalan érző lény van, fogadom, hogy mindet megmentem! A szenvedés végtelen, fogadom, hogy mindent meghaladom! A Dharma-kapuk számtalanok, fogadom, hogy midet elsajátítom! Buddha Útja felülmúlhatatlan, fogadom, hogy elérem!” – ezek az összes Buddha és Bodhiszattva közös fogadalmai és a végső fogadalmak a buddhaság felé vezető bodhiszattvák számára. E végső fogadalmak között a "Számtalan érző lény van, fogadom, hogy mindet megmentem" az elsődleges fogadalom, amely a végtelen számú érző lényt felszabadít.

Amikor a bódhiszattvák az Első Földre lépnek, mindannyiuknak bátran le kell tenniük a tíz kimeríthetetlen fogadalmat Buddha előtt. Felsőbbrendű szándékuk könyörületes tudata alapján azok a bódhiszattvák, akik teljesítik a tizedik felszentelést, beléphetnek az első földre.

A tíz kimeríthetetlen fogadalom arról szól, hogy megmutassák az érző lényeknek a megszabaduláshoz vezető utat. Ezek különleges és kiváló fogadalmak. Ez a tíz kimeríthetetlen fogadalom áthatja a dharma birodalmát, az egész térre kiterjed és az örökké létezik. Az egész tér végtelen, így a dharma birodalma is végtelen, és a tíz kimeríthetetlen fogadalom így lesz az. Az örökkévalóság végtelensége okán a tíz kimeríthetetlen fogadalom végtelen, ezért hívják őket tíz kimeríthetetlen fogadalomnak. A tíz kimeríthetetlen fogadalmat még a határtalan jövőre is kiterjesztve a buddhák még akkor sem vetik el, amikor elérték a buddhaságot és így nevezik ezeket nagy fogadalomnak. A bódhiszattvák az Első Földön fokozatosan megközelíthetik-, majd végül elérhetik a buddhaságot, miután megfogadták a tíz kimeríthetetlen fogadalmat; ezért hívják ezeket nagy fogadalmaknak. Ha nem fogadták meg ezeket, a bódhiszattvák nem tudják gyakorolni a Tíz Alapot, és a Buddhaságot soha nem fogják elérni. Ha a tíz kimeríthetetlen fogadalmat nem a nagy együttérzés tudatán méjén, hanem az önmegvalósítás önző elméjén tették meg, amely nem tiszta, és nem a tiszta felsőbbrendű szándék, ahogyan azt a Samdhinirmocana Sūtra (Szentírás a mögöttes jelentés magyarázatáról) említi, a végső buddhaságot soha nem fogjuk elérni a tisztátalan szándék miatt.

Miután sok hosszú korszakon át gyakorolta és megszerezte a buddhaság eléréséhez szükséges erényeket és bölcsességet, minden Buddha kinyilvánítja a buddhaság elérését az emberi világban és a végtelenségig segíti az érző lények felszabadítását. Máskülönben mit érnek a kiterjedt és hatalmas erények és a sok hosszú eonok során felhalmozott kiváló bölcsesség, ha nem használják őket arra, hogy azok hasznosak legyenek az érző lényeknek, megmutatva a megszabaduláshoz vezető utat? A Szútrából láthatjuk, hogy Buddha mély és csodálatos bölcsességével különféle ügyes eszközöket, metaforákat és kifejezéseket, nagy természetfeletti erőket, számos kiváló állapotot hoz létre, Ezeken kívül még Harminckét Fenséges Fizikai Tulajdonságot és a hozzá tartozó Nyolcvan Jó Jegyet csak azért, hogy felkeltsék az érző lényekben a hitet, mert készek és hajlandók tanítani őket és megmutatni nekik a megszabaduláshoz vezető utat.

Ezért minden tökéletes erénynek és bölcsességnek, amelyet minden Buddha megszerzett számos eon szorgalmas gyakorlással, nincs más célja, mint segíteni a megszámlálhatatlan és végtelen érző lények felszabadítását, hogy végül azok elérjék a buddhaságot.

5. HOGYAN GYAKOROLJUK A BUDDHIZMUST?

Mit jelent a buddhizmus gyakorlása? A buddhizmus gyakorlása magában foglalja a Buddhává válás módszereinek megtanulását, így a dharmák megismerését és átérzését mind az Arhat Felszabadulásának Útján, mind a Buddhaság Útján, amelyet Buddha tanított a Dharma Kerék második és harmadik megforgatásakor.

Hogyan "gyakorold" a buddhizmust? A legtöbb ember számára - aki először találkozik a buddhizmussal -, a buddhizmussal kapcsolatos könyveket olvas, vagy Dharma Mesterek tanításait hallgatja, de a "művelésnek" ez a módja a buddhizmusról való felületes és laza ismereteket eredményez. Ráadásul, a buddhista művelés különböző szakaszaira és folyamataira vonatkozó megfelelő iránymutatás és tanítás hiányában az ember a megszerzett tudására és személyes tapasztalataira támaszkodik. Néha még azt is gondolhatnánk, hogy az ember már áttörést ért el a buddhista szemlélődésben (kontempláció), de valójában csak a "saját kerekeit forgatja" a buddhizmus hatalmas óceánjában.

A buddhizmus gyakorlásának alapelvei a következők:

1. A buddhizmus soha nem sérti meg e világ etikai vagy erkölcsi elveit.
2. A jótékonyság nem az egyetlen megnyilvánulása a buddhizmusnak, hiszen számtalan dharmát kell tanulni.
3. Nem szabad ragaszkodva követni egy neves Mestert vakhittel, hanem érvényesíteni kell a tanítását a Három Kocsi szútráival.
4. Minden tanuló számára fontos, hogy távol maradjon a lámaizmus (tantrizmus) szentírásaitól, mivel tanításaik a buddhista kifejezéseket saját céljaikra használták fel. A lámaizmus tartalma teljesen eltér a Shakyamuni Buddha által tanított tételektől és helyes elvektől.

A buddhista tanok mélységének megragadásához többre van szükség, mint kizárólag öntanulásra hagyatkozni. Az ember gyakran ragaszkodik a buddhista szövegek szó szerinti jelentéseihez, ezét azok csapdájába esik. A tanulás legjobb módja, ha részt veszünk egy gyakorló közösségben és mélyreható ismereteket szerezzünk a buddhizmusról, hogy teljes képet kapjunk róla. Ezért minden gyakorló számára létfontosságú a megfelelő iskola vagy közösség megválasztása. Egy helytelen tanító egy rossz közösségben növeli annak lehetőségét, hogy hibás-, unortodox tanokat ismerj meg és gyakorolj. Nemcsak az idejét és az erőfeszítéseit vesztegeted, hanem a helyes Dharmától is távolabb kerülsz.

Hogyan válasszunk gyakorlóközösséget? Egy buddhista közösségnek tisztának kell lennie, egyszerű légkörrel és minden különös szobor nélkül (mint például a férfi és női "buddha-szobrok"). A gyakorlóközösség értékét nem az alapján ítéljük meg, hogy az épülete fenségesnek tűnik-e szép környezettel, parkokkal, hanem a gyakorlás során megismerhető Dharmák alapján. Másodszor, a gyakorlóközösségben tanító Mesterek – megvilágosodott tanítóknak - tisztán kell betartaniuk az előírásokat. A tantételek tanításának meg kell egyeznie a Három Kocsi szútráival és tartalmaznia kell a mahayana tan igaz valóságát. A prajñā bölcsességét is át kell adnia, hogy segítse a gyakorlókat a megvilágosodás felé vezető gyakorlásukban. A megvilágosodott tanítók kiválasztásának a Mesterek bölcsességén kell alapulnia; más szóval, a dharmáról és nem a személytől kell függni. Mindkét-, fent említett kritérium létfontosságú abban, hogy segítsen abban, hogyan szűrd ki a rossz közösségeket és csatlakozz a megfelelő gyakorlóközösséghez.

A buddhizmus tanulásának számos módja van. De ahhoz, hogy elkerüld a rossz utat, ragaszkodnod kell a Nyolc Tudat tanításához. Az embernek személyesen kell felismernie a nyolcadik tudat – tathāgatagarbha – eredendően megszámlálhatatlan és határtalan erényét, hogy elérje a buddhaságot. Ellenkezőleg, valaki nem fogadja el a nyolcadik tudat létezését, akkor biztosan nem fogja elérni a tathāgatagarbha erényeit, nem lesz képes elérni a buddhaságot. Az összes többi, úgynevezett "buddhadharma" módszer nem segíthet a buddhaság elérésében és nem nevezhető buddhizmusnak.

6. BUDDHA TEREMTETTE AZ UNIVERZUMOT?

Buddha a világ teremtője? Úgy tűnik, a monoteista hívők azt gondolják, hogy az univerzumban mindent - beleértve a fizikai testünket is - Isten teremtette. Ezért Isten a világegyetem teremtője. A fenti kijelentés alapja az Ószövetség Teremtés könyvéből származik. Ez leírja, hogyan teremtette ezt a világot Isten. Nézzük, mit mond ez a fejezet.

"Kezdetben, amikor Isten megteremtette az eget és a földet, a föld alaktalan űr volt és sötétség borította a mélység színét, miközben Istentől származó szél söpört végig a vizek színén. Aztán Isten azt mondta: "Legyen világosság". És lőn világosság. És látta Isten, hogy a világosság jó és Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. És lett este és lett reggel, az első nap. És monda Isten: "Legyen kupola a vizek között és válassza el a vizeket a vizektől". Tehát Isten megalkotta a kupolát és elválasztotta a vizeket, amelyek a kupola alatt voltak és a vizeket, amelyek a kupola felett voltak.

Isten égnek nevezte a kupolát. És lőn este és lőn reggel, a második nap. És monda Isten: "Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre és jelenjen meg a száraz". És így lett. Isten a szárazat Földnek nevezte az összegyűlt vizeket pedig tengereknek. És Isten látta, hogy ez jó. Akkor ezt mondta Isten: "Nőljenek a földön növények: magot hozó növények és mindenféle gyümölcsfák a földön, amelyek a benne lévő maggal együtt teremnek."" És így is lett. A föld növényzetet terett: növényeket, amelyek mindenféle magot hoznak és mindenféle fát, amely gyümölcsöt teremnek a maggal együtt. És látta Isten, hogy ez jó. És monda Isten: "Hordozzon e föld mindenféle élőlényeket: szarvasmarhát és csúszómászó állatokat és mindenféle vadállatot a földön. És így lett. Isten teremtette a föld mindenféle vadállatát, mindenféle szarvasmarhát, és mindent, ami a földön kúszik, minden fajtát. És Isten látta, hogy ez jó. Akkor monda Isten: "Legyenek emberek az én képemre, hasonlatosságomra". Teremtette tehát Isten az embert a maga képére. Isten képére teremtette őket; férfinak és nőnek teremtette őket..."

Ősidők óta sok bölcs ember kételkedett ebben az elméletben. Ez a fajta elmélet nemcsak hogy sok hibát tartalmaz, de tudományosan sem bizonyítható. Az akadémiai kutatások eredményei alapján egyetérthetünk abban, hogy az egyistenhit eredete mély és hatalmas befolyása az ősi kultúrákból fakad, amelyek Perzsiából és Indiából származtak.

A hagyományos indiai kultúrában az összes civilizáció a Védákból ered. Ezek az indiai hinduizmus alapvető szentírásai, amelyeket Kr.e. 2000 és 500 között alkottak. A Védákon belül a legősibb szentírás a Rigvéda, az indiai vallási himnuszok gyűjteménye. E Szentírás leírja a világegyetem eredetét: "Van a Teremtő. Ő teremti ezt a világot" A Védák a következőket is figyelembe vették. Valójában van egy mindenható Isten, aki mindent megteremt. Valamint a víz elem a Elsődleges és legkorábbi anyag, amely ezt a világot létrehozta. Az univerzum kialakulása előtt embriószerű anyag létezett, amelyet vízben táplálnak. E "terhesség" vége után az embrió éretté vált. A magzat, az "univerzum" az anyától születő test, az "eredeti víz". Aztán a három birodalom, beleértve az eget, a földet, és a teret, melyek varázslatosan j9ttek létre.

Amikor a "mentális tudat" fogalmáról van szó, az emberek azt hihetik, hogy a Teremtő tudata különbözik az emberekétől. Az a mentális, amelyet a Teremtő az univerzumban mindenhol elérhet anélkül, hogy meghalna vagy megszületne. A tudattal rendelkező élőlények éppen ellenkezőleg, tudattal születnek meg és halnak meg. Bár Ő teremtett minden anyagot és minden élőlényt, maga a Teremtő valójában nem teremtetett. Mivel nem teremtetett, így elpusztíthatatlan. Mivel az esszenciája nincs megalkotva, mindent képes előállítani. A fentiek mind kapcsolódó elméletek a Teremtőről, amelyeket az átlagember ismer.

De hogyan néznek a buddhisták a buddhizmusban a "Teremtő" kérdésére? Hogyan értelmezik, mi az univerzum eredete? Nézzük először a következő kérdéseket. Mi a világ? Mi az univerzum? Van egy kijelentés, amelyet gyakran emlegetnek a buddhista közösségben: "Az érző lények a Három Birodalomban vándorolnak". Az úgynevezett univerzum Három Birodalomból áll: a Vágy Birodalmából, a Forma Birodalmából és a Forma-nélküli Birodalomból.

A Vágy Birodalmába tartozó érző lények nagymértékben beleélik magukat a vágyba vagy a kéjbe, hogy táplálják életüket - beleértve az étel-, a vágyakozás- és az alvás (pihenés) utáni vágyakat. Ez az oka annak, hogy ezt a Vágy Birodalmának nevezik.

A Vágy Birodalma a pokolból, állatokból, asurákból, emberekből és a hat vágy-mennyből áll. A Vágy Birodalma feletti szint a Forma Birodalma. A Forma Birodalma a Vágy Birodalma fölött helyezkedik el. A Vágy Birodalmát elhagyni akaró érző lényeknek meg kell szabadulniuk az Öt Vágytól, gyakorolniuk kell a meditatív elméllyülést és először el kell érniük a dhyanát, hogy kényelmesen időzhessenek a Forma Birodalmában. A Forma Birodalmában az érző lények a meditatív örömöt használják táplálékként, miközben szellemi kapacitásukat használják a kommunikációra. Az általuk igényelt anyagokat egyéni erényeik és érdemeik, valamint meditatív elméllyülésük erőssége alapján állítják elő. Például a ruházatuk természetesen akkor jön létre, amikor megalkotják ezt a gondolatot a tudatukban anélkül, hogy bármilyen fokozott meditációt végeznének.

Napjainkban a Mesterek és általában a buddhista gyakorlók félreértik a meditatív elmélyülés definícióját. Az igazi meditatív koncentráció csak az Első Dhyãna vagy az afölötti szinten érhető el. A hétköznapi emberek által gyakorolt "Vágy Birodalom Koncentráció" vagy "Szomszédság Koncentráció" nem nevezhető meditatív koncentrációnak, mert az Első Dhjána szintjét még nem érték el. Ezért "szomszédsági koncentrációnak" nevezik őket. Az Első Dhyāna elérése után az embernek lesz ereje elhagyni a vágy birodalmát, mivel elérte a meditatív koncentráció igazi készségét. Ha valaki be akar lépni az Első Dhyánába, amellett, hogy elegendő koncentrációja van, szüksége van a forma birodalmának erényeire, és ami a legfontosabb, hogy leigázza és megszüntesse a vágy birodalmának kapzsiságát és vágyát.

A Forma Birodalmának mennyyei felett tovább lépünk a Forma-nélküli Birodalomba. A Forma-nélküli Birodalomban nincs forma dharma, kivéve azt a tiszta meditatív koncentrációs állapotot, amelyben az ember tudata kényelmesen lakozik. Ez magában foglalja a Négy Meditatív Állapotot, amelyek a Végtelen Tudat, a Végtelen Tér, a nemlétezés, és a sem-észlelés sem-nem-észlelés. Általában Négy Alaktalan Samādhinak vagy Négy Alaktalan Mennynek nevezik őket.

Minden érző lény - beleértve téged is és engem is -, megállás nélkül vándorol e Három Birodalomban a kezdeti idők óta. Eljutottunk a Forma Birodalmába és a Forma-nélküli Birodalomba, valamint beleestünk a Három Gonosz Útba. Valójában nincs olyan hely, ahol korábban ne jártunk volna. Mivel azonban ezt a könyvet olvasod, továbbra is átvándorolsz a jelenbe. Ez azt jelenti, hogy a Vágy Birodalma, a Forma Birodalma vagy a Forma-nélküli Birodalom egyike sem a felszabadulásod helye és ez az oka az "átvándorlásnak a három birodalomban".

Felmerülhet a kérdés: Ki hozta létre ezt a árom birodalomból álló struktúrát? Az Upāsaka-sila-sūtra 6. fejezetében Buddha azt tanította, hogy a föld, a hegyek és a folyók kialakulása, sőt az éhes szellemek ösvénye, az állatok ösvénye és a poklok, az asura palota, a mennyország kialakulása négy mennyei király, egészen a Paranirmita-vasavartin Mennyországig, az érző lények által elkövetett mindenféle jó és rossz karmák következményeinek köszönhető. Mivel az érző lényeknek sohasem hagyták abba egy pillanatra sem a karmikus következmények létrehozatalát, az anyagi világ természetesen fejlődik tovább.

Ezért Buddha nem a Teremtő, és nem is Isten. Az igazi teremtő az érző lények Igaz Tudata, a tathāgatagarbha, amelyre az érző lények által elkövetett összes jó és rossz karma támaszkodik. A karmikus hatások mindenféle körülményt indukálnak a földön, hogy az érző lények megértsék korábbi tetteik következményeit. Ez tovább terjed a teljes naprendszerünkre és a Tejútrendszerre. Mindezek az anyagi világok és bolygók csak az összes érző lény kollektív karmájának termékei, nem pedig Isten teremtményei. Buddha az egyetlen nagy megvilágosodott személy [ebben a világkorszakban], aki képes megtanítani az érző lényeknek az igazságot a világegyetem kialakulásáról. Buddhát ezért "A Mindentismerő"-nek nevezik, nem pedig az univerzum teremtőjének.

Sorozat köteteinek magyar nyelvű fordításai

A közösség más kiadott könyveinek elérhető magyar nyelvű fordításai

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások

Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.

Kérdések a Buddhizmusról (1) - A Buddhizmus Alapjai 《學佛釋疑 - 佛法基礎概念篇》