XING LONG TANG

A Tiszteletreméltó Xiao Pingsi Mesterrről

Xiao Pingshi (蕭平實導師) 1944-ben született, gazdálkodó családban nőtt fel Tajvan középső részén. Az emberi lét igazságára választ keresve elkötelezett buddhista tanítvány és gyakorló lett a negyvenes éveiben. 1990-ben a Chan elméllyülés és egy hihetetlen Dharma-kapu (法门) segítségével érte el az igaz tudatra való ébredést, amelyet "elgondolás-nélküli Buddha-tudatosságnak" (無相念佛) neveznek.

1997-ben Xiao mester megalapította az Igaz Megvilágosodás Buddhista Gyakorlók Egyesületetét, hogy különböző szintű Dharma órákat tartson buddhista gyakorlóknak. Jelenleg a Közösség gyakorlati központjai Tajvan minden nagyobb városában megtalálhatóak. Az érdeklődők még Hongkongban és az Egyesült Államokban is csatlakozhatnak. A gyakorló közösség megalapítása óta Xiao mester heti rendszerességgel tart előadásokat olyan fontos buddhista szentírásokról, mint a Laṅkāvatāra Szútra (T16n0670 楞伽阿跋多羅寶經), a Śūraṅgama Szútra (T03n0159 大乘本生心地觀經), a Szútra az Upaszaka Előírásokról (T24n1488 優婆塞戒經), a Śrīmālādevī Siṃhanāda Szútrája (T12n0353 勝鬘師子吼一乘大方便方廣經), a Gyémánt Szútra (T08n0235 金剛般若波羅蜜經), a Lótusz Szútra (T09n0262 妙法蓮華經) stb...

A Buddhadharma (佛法) és művelésének (修行) szakaszainak tisztázására Xiao Mester több mint száz könyvet írt, melyek e buddhista témák széles skáláját taglalják. Ezek közé tartozik a Chan (禅) és a Tiszta Föld (淨土) irányzat (gyakorlatok) kombinált művelése, az Āgamákban (阿含經) kifejtett felszabadulás útjának megvalósítása, a mélyreható középút tanításainak elemzése és a kulcsfontosságú-, Csak-Tudat tanításaira (唯識) épülő szentírások kifejtése. Minden könyv kiemeli, hogy a buddhizmus a személyes felismerés útja, és a felismerés csak a Buddhadharma hallgatásának, szemlélésének és tényleges gyakorlásának folyamatán jöhet létre.

A szerkesztő megjegyzése

"Az tunya madár és a fényes teknős története" (鈍鳥與靈龜) tiszteletreméltó Xiao Pingshi Dharma Mester lejegyezése nyomán született Dahui Zonggao (大慧宗果禪師 1089-1163) és Tiantong Hongzhi Chan Mesterek (天童宏智禪師 1091-1157) kiterjedt munkáinak alapos kutatása nyomán. Ez a kis könyv a következő négy szempontra összpontosít:

1. Dahui Zonggao Chan mester már korai szakaszában határozottan cáfolta a Tiantong Hongzhi Chan mester által tanított Mozhao Chan [默照禪 csendes megvilágosodás chanja]-t, mivel annak gyakorlói hajlamosak voltak a tudatos tudat gondolatnélküliségének tiszta tudatába esni.
2. Tiantong Hongzhi Chan mester feljegyzett tanításainak szakirodalma azt mutatja, hogy a Mozhao Chan (默照禪) és Huatou Chan (kanhua 看話禪) belüli felismerés lényege, amelyet Tiantong Hongzhi és Dahui Zonggao Chan mesterek tanítottak, ugyanazon az alapon osztozik a nyolcadik tudattal, a tathāgatagarbhával (八識如來藏), melyet mindkét mester elért.
3. Nem sokkal azután, hogy a Yuwang Hegy felett elnökölt Mingzhouban, Dahui meglátogatta a Tiantong-hegyen élő Tiantong Hongzhit, amely mindössze 20 li [kínai távolságmérés] távolságra volt és a legjobb barátok lettek egy életen át.
4. Egy súlyos betegséget követő utolsó órákban Tiantong Mester végrendeletet készített, amelyet kézbesítettek Dahui Mesternek, aki azonnal elutazott, hogy eleget tegyen Tiantong Mester méltó temettetésének.

A tunya madár és a fényes teknős története rávilágít arra, hogy mind a Huatou Chan (kanhua 看話禪), mind a Mozhao Chan (默照禪) a megvalósítás esszenciája, amelyet a Dahui és Tiantong Chan mesterek tanítottak; ugyanazt a célt szolgálják a tathāgatagarbha-, a nyolcadik tudat megvalósításában. Ez az "elérés" lényege. A két mester aztán a legjobb barátokká lettek, mivel ugyanaz volt a felismerésük: a nyolcadik tudat. Ez a részlet néhány hamis feljegyzés tisztázására szolgál Dahui Zonggao Chan mesterrel kapcsolatban.

Előszó

鈍鳥逆風飛
靈龜順水游

A tunya madár a széllel szemben repül.
A fényes teknős együtt úszik az áramlattal.

A fenti két iránymutatás jól ismert volt az ősi Chan hagyományban. Az elmúlt néhány-száz évben azonban már szinte senki sem hallott róla. A lanyha madarak gyors repülési képességük ellenére gyakran elpusztulnak az út felénél, mert kimerülnek a széllel szembeni repülésük során és igen ritkán érik el úticéljukat. Az analógia a legtöbb Chan gyakorlóra vonatkozik, akik arrogánssá válnak, mert túlságosan nagyra értékelik magukat világi intelligenciájuknak köszönhetően. Nem hajlandók követni erényes Tanítóik utasításait és tanításait. Egész életük során saját erőfeszítésükkel próbálják elérni a megvilágosodást, de hiába. Ők azok, akik gyakran esnek áldozatul annak, hogy a tudatállapotot összetévesztik a megvilágosodás állapotával, majd végül megsértik a dharmatest bölcsesség-életét (法身慧命), egész életükben nem vették észre az általuk vélt (feltételezett) megvilágosodásuk hamisságát. A Chan-gyakorlók egy másik típusa ragaszkodik ahhoz, hogy a gondolat-nélküli koncentráció elérése a meditatív megvilágosodás állapotának elérését jelenti. Tévesen megvilágosodottnak tekintik azokat, akik képesek azonnal véget vetni életüknek a meditatív koncentráció segítségével. Egész életükben ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a szamadhi állapota egyenértékű a megvilágosodás állapotával és ezért lemondanak arról, hogy felismerjék a prajna valódi bölcsességét, elpazarolják a dharma-test bölcsességét. A Chan-gyakorlók mindkét típusa olyan, mint a "széllel szemben repülő lanyha-, tunya-, gyenge madarak" (鈍鳥逆風飛).

A sebesen repülő madárral ellentétben a lassan mozgó, fényes teknősbéka (靈龜), aki sem nem-szellemes, sem nem-ezüstnyelvű [ékesen szóló], hanem az igazi bölcsesség (ereje) vezérli (真實智慧力), úgy dönt, hogy az áramlással úszik a megfelelő folyóban és könnyedén eléri az igazi esszencia (olyanság-, belső természet) óceánját (性海). Ez metaforikusan azokra az alázatos gyakorlókra vonatkozik, akik nem rendelkeznek kiváló világi intelligenciával, ékesszólásukkal vagy a szamádhi készségével (禪定), hogy megmutassák, képesek tetszés szerint véget vetni életüknek a környezetük megtévesztésére; mégis képesek megkülönböztetni a valóban megvilágosodott Tanítót a hamistól és kiválasztani a megfelelő irányt a Chan gyakorlására. A megvilágosodott Tanító vagy Mester segítségével gyorsan el tudják érni a felébredés célját és felismerik a prajna bölcsesség végső valóságát (實相般若); ezért azt mondják, hogy azok a "fényes teknősök, akik az áramlattal együtt úsznak" (墨龜順水游). A buddhista prajna gyakorlók (佛門修學般若之人) számára, ha egy lanyha madár-, vagy fényes teknős kívánnak lenni, a választás egyetlen gondolati pillanatban van (鈍鳥，或作靈龜，都只在學人一念之間).

Buddha azt mondja, hogy minden embernek nyolc tudata van (八識心王). Nem több és nem kevesebb. Az első hat tudat lehetővé teszi, hogy lásson, halljon, szagoljon, ízleljen, érezzen vagy észleljen; ezek a másiktól függő természetűek (依他起性). Függőek, amelyek belső természet nélkül keletkeznek [természetük üres 性空]. Továbbá Buddha azt tanítja, hogy a hetedik tudat, amely a karmikus magvak megnyilvánulásának mozgatója (業種現行之動力), a téves megkülönböztetéshez való mindent átható ragaszkodás természetével rendelkező tudat (現識); reprezentáció-tudatnak, mentális képességnek vagy manasznak (末那識) nevezik. Egyben a karma (業) okozója, a ciklikus létezésben a transzmigráció [újjászületés folyamata] forrása, ezért karmikus tudatnak (業識) nevezik. Buddha kijelenti at is, hogy a nyolc tudat (八識) minden jelenség alapvető forrása (萬法之根源); a formatest (色身), az első hét tudat és minden más jelenség a nyolcadik tudatból (第八識 ~ālayavijñāna) keletkezik és megszűnik (生而滅).

Buddha tanítása szerint a Két Kocsi gyakorlói képesek megvalósítani a maradék nélküli nirvánát (無餘涅槃 ~Anupadhiśeṣanirvāṇa), és nem esnek nihilista állapotba (斷滅境界中) a nyolcadik tudat létezése miatt. Továbbá, a mahájána bodhiszattvák (大乘菩薩) képesek elérni a buddhaságot a nyolcadik tudat alapján – mely az üresség-természete (空性), a végső valóság (實相), a nirvána (涅槃), minden jelenség (萬法) – más néven tathāgatagarbha (如來藏) vagy ālaya tudat (阿賴耶識). Ez azt mutatja, hogy a Chan Iskolában a megvilágosodás tartalma a nyolcadik tudat; minden más felismerés pusztán az eltévedt, hamis elmét tekinti Igaz Tudatnak. Csak azáltal érthetjük meg igazán az elvet, ha valaki személyesen felismeri nyolcadik tudatát, és ezt követően az első hét megtévesztett tudatát a tathāgatagarbhához [a nyolcadik tudathoz] igazítja, és a nyolcadik tudat alá vonja őket.

八識心王總名一心 ,名為阿賴耶識 ~ 異熟識 ~ 無垢識

"a nyolc tudatból álló elmekirályok egy tudatként vannak összefoglalva, nevezetesen az ālaya-tudat (阿賴耶識), a megtorlás-tudat [vipāka-vijñāna 異熟識] vagy a makulátlan-tudat [amalavijñäna 無垢識]."

Csak az ilyen embert nevezhetjük megvilágosodott bölcsnek (證悟之賢聖) vagy nemesnek. Ennek a nyolcadik tudatnak (第八識) – az igaz tudat (真心)-, a tathãgatagarbha (如來藏) – személyes felismerése nélkül minden olyan állítás, hogy felismertük az Igazi Olyanságot (真如) vagy elértük a Chan Iskola megvilágosodását a Nagy Kocsiban (大乘宗門之悟), a hamis beszéd súlyos cselekedetének elkövetése, és ebbe a kategóriába tartozik: "a fel nem ébredtek, akik úgy tesznek, mint és azt állítják, hogy felébredtek" (未證言證之徒 ,皆屬大妄語言).

[ELSŐ RÉSZ]
Mozhao Chan cáfolata Chan Dahui Mestertől a kezdetekben

Dahui mester kezdetben azért ellenezte Mozhao Chant, mert gyakorlói könnyen beleestek a tudatos elme gondolat-nélküliségének tiszta tudatába. Annak érdekében, hogy megvédje a gyakorló dharma-test bölcsesség-életét, Dahui Mester határozottan felszólította őket, hogy maradjanak távol ettől a gyakorlattól. Mielőtt meglátogatta volna Tiantong Hongzhi mestert, Dahui mester - aki akkor a Minnan régióban [jelenlegi Fujian tartományban] tartózkodott - bírálta Mozhao Chan gyakorlatát, mert helytelen volt az, amelyet a Mozhao Chanról hallott Tiantong hamisan megvilágosodott tanítványaitól. Az általuk állított felismerés teljesen különbözött a tathāgatagarbha felismerésétől, amelyet maga Tiantong mester tanított.

Annak ellenére, hogy Tiantong Mester személyesen ismerte fel a tathāgatagarbhát – az igaz elmét -, rendkívül nehéz volt a megvilágosodást elérni Mozhao Chan módszerével. Dahui mindig is szerette a legegyszerűbb módszert használni, hogy segítse a gyakorlókat az ébredés elérésében; megtanította a Huatou őrzésének módszerét ("a beszéd kezdete" szó szerint anélkül, hogy elejtené, és minden alkalommal végiggondolná. Ez a legegyszerűbb módja a hirtelen megvilágosodás elérésének, a tathãgatagarbha létezés felismerésének és valódi megbizonyosodásának teljes bizonyossággal: megtapasztalni annak valódi természetét és soha nem hanyatlani vissza. A tathãgatagarbha ilyesfajta természetét megtapasztalva és megfigyelve bölcsességünk végtelen szökőkútként tör elő.

A megvilágosodás elérése Mozhao Chan gyakorlásával nem lehetetlen, de rendkívül nehéz. Bár Mozhao Chan és Huatou Chan módszerei különböző mértékű nehézségekkel járnak a megvilágosodás elérésében, a megvilágosodást bármelyiken keresztül is el lehet érni. Amikor az okok és feltételek jelentkeznek, hirtelen megvilágosodás következhet be egy kopogás vagy egy megállás során; az ember spontán felismeri az Igaz Tudat – tathãgatagarbha – entitását és funkcióit.

Tiantong Mester néha megtanította a tanítványokat csendben ülni és szemlélni, különösen azért, mert miután a chan gyakorlása népszerűvé vált, voltak olyan okos gyakorlók, akik nem voltak hajlandók erőfeszítéseket tenni a gondolkodó elme meghaladására és az alapvető koncentrációs erő kiművelésére. Ezek a gyakorlók, még ha valamikor ténylegesen is felébredtek, csak felületes követőivé válnának a Chan Iskolának és áldozatul esnének az úgynevezett "vad Chan"-nak, amelyben csak utánozni tudták az ősi megvilágosodott pátriárkák felületes cselekedeteit és megjelenését anélkül, hogy igazán megértették volna mögöttes szándékaikat. Ezért Tiantong Mesternek néha a csendes meditáció gyakorlását kellett támogatnia, hogy megfékezze a gyakorlók testét és tudatát, hogy leigázza nyugtalan, vad elméjüket. Ezután követni fogja a helyes Chan tanításait, hogy a gyakorlók esélyt kapjanak a megvilágosodás elérésére, de ne eshessenek a "vad Chan" áldozataivá. Ilyen volt Tiantong Chan mester együttérző és fáradságos erőfeszítése. A Mozhao Chan gyakorlat neve és módszere azonban könnyen félreértésekhez vezethet. Ez az oka annak, hogy Dahui Mester jó okkal szidta ezt a módszert, mert nem ez volt a legjobb módja a megvilágosodás elérésének.

A Tiantong Hongzhi által tanított Mozhao Chan gyakorlata egy könnyen félreérthető módszer. Általánosságban elmondható, hogy az emberek tévesen a valódi megvilágosodás állapotának tekintik azt a helyzetet, amelyben a tudatos elme huzamosabb ideig csendben figyeli a gondolkodás nélküli állapotot. Ennek eredményeként, valahányszor hallanak embereket a megvilágosodás állapotáról beszélni verbalizáción keresztül, a következő módon kritizálják őket: "Már elhagytad a megvilágosodás állapotát (a verbalizációd révén); bármit is állítasz a megvilágosodásról és amikor beszélsz ez arra utal, hogy már elhagytad a megvilágosodás állapotát." Mozhao Chan ilyen félreértése a gyakorlók minden generációjában előfordult és akadályozta a dharma-test bölcsesség-életét, ami valóban nagy hiba!

Dahui Chan mester határozottan cáfolta a gondolat-nélküli-, érintetlen tudatosság állapotát a következő okból: akkoriban a tanulók félreértették a Tiantong Hongzhi mester által tanított Mozhao Chan gyakorlat értelmét és célját. Valahányszor hallottak róla, azt hitték, hogy a csendes meditáció a gondolat-nélküli érintetlenség tudatosságával egyenértékű ezzel a gyakorlattal. A két mester tényleges találkozása és interakciója előtt Dahui úgy gondolta, hogy a tiantong-i Mozhao Chan éppen olyan, mint ahogyan a Tiantong-hegy eltévedt gyakorlói terjesztették – olyan tartalommal, amely a gondolat-nélküli érintetlen tudatosság hatókörébe tartozik – és ezért cáfolta azt.

Dahui és Tiantong tényleges találkozása előtt a gondolatok-nélküli-, érintetlen tudatosság elérése sohasem volt Tiantong mester által tanított Mozhao Chan célja. Dahui Mozhao Chan elleni bírálata csak arra a nehézségre összpontosított, hogy a gyakorlókat a valódi megvilágosodás felé vezette, de nem a Tiantong által elért megvilágosodás lényegére és céljára. Ennek oka, hogy a Tiantong Hongzhi mester által terjesztett Mozhao Chan valóban a tathãgatagarbha-n alapult; nem tekintette végső céljának a tudatos elme gondolatok-nélküli-, eredeti tudatának elérését. Ezért, bár nehéz megvalósítani a tathāgatagarbhát Tiantong Mozhao Chan-ján keresztül, maga a módszer nem teljesen hibás. Az igazi hiba a gyakorlókban van, akik félreértették Tiantong célját-, felismerésének tartalmát összetévesztették a gondolatok-nélküli ősi tudatossággal és ezzel a Mozhao Chan nevében gyakorolták a a gondolatok-nélküli ősi tudatosság módszerét. Mindazonáltal a Mozhao Chan gyakorlóinak tisztában kell lenniük azzal a ténnyel, hogy rendkívül könnyű összetéveszteni a csendes szemlélődés gyakorlatát olyanokkal, amelyben a tudatos elme csendben szemléli azt az állapotot, amelyben nem merülnek fel téves gondolatok.

Chan Mester Tiantong utasításai Mozhao Chan -al kapcsolatban a következők:

默照有念靈知之非。默照離念靈知之非，默照處處作主之意根非真。默照意識覺知心之種種變相境界虛妄。如是默照觀察。一一默覺其非已，豈非唯有如來藏一心方始真正?

"Csendesen figyeld meg és szemléld az érintetlen tudatosság tökéletlenségét gondolatokkal és az érintetlen tudatosság tökéletlenségét gondolatok nélkül. Csendben figyeld és szemléld a döntéshozó-, a manasz állandó és irreális természetét és csendben figyeld, szemléld a tudatos elme különféle aspektusainak illuzórikus természetét. Miután alapos megfigyeléseket és elmélkedéseket végeztél a tökéletlenség mulandóságáról és az illuzórikus természetről, nem lehet, hogy csak a tathãgatagarbha az igaz tudat? Ennek eredményeként az ember nem lesz túl messze van az ébredéstől".

Sajnos abban az időben a gyakorlók mind félreértették Tiantong mester eredeti szándékát, és tévesen úgy kezelték a gondolatok-nélküli-, érintetlen tudatosság abszolút tisztaságának állapotát, mint a Mozhao Chan által elért megvilágosodás állapotát. Nem hitték el Dahui Chan mester megjegyzéseit, miszerint az igazi megvilágosodás túlmutat a gondolatok-nélküli eredeti tudatosságon. Azt állították, hogy a „megvilágosodás” kifejezés csak állítás, célszerű tanítás a gyakorlók vonzására. Röviden, amit Dahui mester "hibás Mozhao Chan"-nak nevezett, az a félremagyarázott gyakorlat volt, nem pedig a Tiantong mester által terjesztett Mozhao Chan.

Melyek a Mozhao gyakorlásának hibái? A gyakorlat nem tudja előhozni a prajna bölcsességét. A Chan-gyakorlóknak ezzel teljesen tisztában kell lenniük! A Mozhao elkerülhetetlenül a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság állapotához vezet, melynek végső eredménye nem a meditatív koncentráció sem az észlelésre, sem a nem-észlelésre. A legtöbb Mozhao Chan gyakorlónak azonban a múltban és a jelenben egyaránt nehézségei vannak az első dhyána elérése során, nem beszélve a meditatív összpontosításról sem az észlelésről, sem a nem-észlelésről. Még ha valaki el is érné az utóbbit, lehetetlen lenne elérnie a nirvánát, felismerni a Valódi Olyanság igazságát, vagy még inkább, hogy a prajna bölcsességet létrehozza.

Mindazonáltal Dahui soha nem támasztott semmit azokkal szemben, akik buzgón támogatták és propagálták Mozhao Chant. Ehelyett teljes szenvedéllyel segíteni kívánta őket a felszabadulásban. Ennek eredményeként sokan közülük, akik határozottan terjesztették a Mozhao Chant és elítélték Dahuit, valóban megmenekültek attól, hogy súlyos hamis beszédet kövessenek el. Megvilágosodott bódhiszattvákká váltak, miután Dahui bölcs, önzetlen és könyörületes cselekedete kiszabadította őket. Például Zhengangot, a Song-dinasztia kormánytisztviselőjét, aki hevesen ellenezte a Dahui által tanított Huatou Chant és egész életében "átölelte" Mozhao Chant. Dahui mester megmentette Huatou Chan révén és megvilágosodott bodhiszattvává vált. Mielőtt találkozott Dahuival, Zhengang félreértette Mozhao Chan lényegét, a buddhista szentírási szövegek tanításait és a Chan pátriárkák következményeit, felhasználva őket arra, hogy valóban megvilágosodott embernek bizonyuljon. Végül Dahui vezette őt a végső valóság, a tathãgatagarbha állapotának felismeréséhez. Tipikus példája Mozhao Chan követőjének, aki az érintetlen, gondolatok-nélküli tudatosság hatókörébe esett, mégis tévesen azt állította magáról, hogy megvilágosodott és megcáfolta Dahuit. Végül Dahui mentette meg és vezette odáig, hogy felébredjen.

[MÁSODIK FEJEZET] A nyolcadik tudat, a tathägatagarbha, amit Chan Masters Dahui és Tiantong is felismert

Az ülő meditáció olyan, mint a holt víz. Tiantong Mester kijelentette: "Egy gondolat sem merül fel, hogy ne merítsünk ilyen holt vízbe." (不向死水裡浸卻) Így teljesen világos, hogy megvilágosodás állapota bizonyosan nem a gondolat-nélküli ülő meditáció (靜坐到一念不生) állapotára vonatkozik, nevezetesen a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság (離念靈知) állapotára. Tiantong mester megfedte azokat, akik az ülőmeditáció során elért gondolatok-nélküli eredeti tudatosság állapotát megvilágosodásnak tekintették, ide értve az összes állítólagos Chan mestert is, akik félreértették a Caodong Iskola elvét az ő korszakában. Ezt követően a Caodong Iskola utódai az ülőmeditáció során fellépő, csendes észlelő lelkiállapotot tekintették az igazi és állandó tudatnak. Az ember megvilágosodottnak tekinthető az ilyen ülőmeditáció során, és megvilágosodottá válik, ha bármilyen szó vagy nyelv felmerül. Minden chan-mesternek, aki Mozhao Chant prédikál, szilárdan szem előtt kell tartania Mozhao Chan alapító atyjának, Tiantong Zhengjue Chan mesternek a szavait.

Tiantong továbbá így tanította: "Ha valaki ki tudja oltani a fizikai testet, a tudatos elmét és a gondolatok-nélküli érintetlen tudatosságot, akkor nem marad meg a másság, hanem csupán a legkifejezettebb és legérzékenyebb elme, amely tisztán és folyamatosan észleli, hogy mit gondol, még akkor is, ha az ember benne van a gondolatok-nélküli érintetlen [eredeti] tudatosság állapotában. Bár formátlan, mint a végtelen tér, ez a tudat nem tartozik a semmi-, vagy az abszolút semmi szférájába. Mozhao Chan valódi jelentése, hogy csendben szemléljük azt, hogy minden illuzórikus és felismerjük, hogy ezeken túl egy valóban létező elme marad – a tathãgatagarbha, az Igaz Tudat, amely Tiantong szerint „az, amiről Aśvaghosa pátriárka beszélt." (此是馬鳴祖師怎麼道) Ez a Mozhao Chan gyakorlata, amelyet Tiantong Hongzhi mester tanított. Nem abból áll, hogy csendben szemléljük a tudatos elme állapotait annak gondolataival vagy azok anélkül. Vagy az állapot, amelyben hosszabb ideig nem merülnek fel gondolatok, vagy akár kevésbé, illetve "a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság rövid pillanata, amelyet akkor tapasztalunk, amikor a korábbi gondolat megszűnt és a következő gondolat még fel sem merült." (前念已過, 後念末起之間的短暫離念靈知境界) Az emberek azonban gyakran félreértik Tiantong Hongzhi pátriárka feljegyzett mondásait, összetévesztik az egyetlen gondolat-nélküli illuzórikus elmét az Igaz Tudattal és ezáltal elkerülhetetlenül a ciklikus lét csapdájába esnek.

Csak a verbalizáció-, a nyelv-, a hang-, a betűk és a szavak-, valamint a tettek formájában ismeri fel a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság az érző lények gondolkodását. Másrészt az állandó Igaz Tudat képes tudást szerezni az érző lények mentális tevékenységeiről ezen formák bármelyike nélkül. Nem szükséges a beszélt nyelv vagy a látás, hallás, érzés vagy tudás funkcióinak segítségét kérni, hogy kapcsolatba léphessünk az Igaz Tudattal. Ezt az egyedülálló tulajdonságot Tiantong mester úgy írja le, mint "ami túlmutat a nyelveken, valamint a látás és hallás funkcióin" (語言有所不到, 聞, 見有所不及。), és valójában teljesen különbözik a gondolatok-nélküli eredeti tudatosságtól (離念靈知), amely szükségszerűen a nyelvek létezése, valamint a látás és hallás funkciói között működik. Tiantong Chan mester e tanításaiból nyilvánvaló, hogy a Tiantong Mester Mozhao Chan által megvalósított tudat határozottan nem a gondolatok-nélküli érintetlen tudatosság elméje.

Ahogy Tiantong tanította:

只箇惶惶能照底。在者邊不被諸法轉，在那邊不被寂滅拘。

"Ez [a tathāgatagarbha Igaz Tudat] egyszerűen tisztán és transzcendens módon tükröződik, anélkül, hogy bármilyen dharma befolyásolná ezen a parton, vagy korlátozná a nyugalom és a megszűnés állapota a másik parton."

Mit jelent az, hogy "ez a part"? Ez azt jelenti, hogy a tathãgatagarbhát (如來藏), az Igaz Tudatot (真心) soha nem befolyásolta a hat érzéki objektum egyetlen jelensége sem az érző lények ciklikus létezése során a Három Birodalomban (三界生死). Mit jelent a "túlpart"? A nirvána állapotára utal; az arhatok tathāgatagarbháját, az igaz tudatát, amely maradék nélkül a nirvánában (無餘涅槃) tartózkodik, szintén nem korlátozza a nyugalom és a megszűnés állapota. Mit jelent az, hogy "tisztán tükröződik"? A "tisztán" azt jelenti, hogy a tathãgatagarbha, az Igaz Tudat fényes érzékelést mutat a hat érzéktárgyon túl; nem látja el a látás-, a hallás-, az érzés és a érzékelés/megismerés funkcióit a hat érzékszervi tárgyon belül. És mégis, határozottan tükrözi az általa generált különféle jelenségeket, ezért a „tisztán” kifejezés használata. Az Igaz Tudat soha nem válik letargikussá és nem alszik el; mindig egyértelműen érzékeli az összes dharmát, kivéve az általa tükrözött hat érzéktárgyat. Más szóval, az alapos halál állapotában-, az öntudatlanságban-, az embrióállapotban, vagy a megszűnés meditatív elméllyedésében mindig kifejezetten tiszta marad és soha nem válik letargikussá; ez a megkülönböztető képesség pontos jelentése. Mit jelent, hogy "tükröződik”? Az Igaz Tudat azon képességére utal, hogy képes észlelni az érző lények mentális tevékenységeit, valamint az összes világ hegyeit, folyóit és tájait, valamint a karmikus gyümölcsök okainak és feltételeinek időben történő végrehajtását. Szűk értelemben a tathãgatagarbha Igaz Tudat alaposan felismeri az első hét tudat minden cselekedetét és szándékát, innen ered a "tükrözés" kifejezés. Tágabb értelemben minden hegy, folyó és táj, valamint a tíz irány világának minden jelensége az Igaz Tudat reflexiójának hatókörébe tartozik.

A Tiantong által említett "egyszerûen tisztán tükrözõ" (惶怪能照底) a tathãgatagarbhára utal, amelyet nem érint semmilyen jelenség ezen a parton (在者邊), és nem korlátozza a túlsó parton (在那邊) uralkodó nyugalom és megszűnés. Nem arról az állapotról van szó, amelyben az észlelő tudat hosszabb vagy rövid ideig gondolatok-nélküli állapotban marad, sem a gondolatok-nélküliség rövid esetéről, amely az előző gondolat és a következő gondolat között fellép. Mindezek az állapotok a hat érzéktárgy hatókörébe tartoznak, amelyeket a tudatos, észlelő tudat észlel és ezért nem haladja meg a hat érzéki tárgy állapotát. Ennek eredményeként a tudatos tudat folyamatosan a hat érzéki tárgy és minden jelenség befolyása alatt áll.

Amikor a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság elméje néma, nyugodt és gondolatok-nélküli állapotban időzik, akkor ez a gondolatok-nélküli nyugodt állapot pontosan korlátozza. Tathãgatagarbha azonban csendben marad zajos és nyüzsgő állapotokban; annak ellenére, hogy nyugalmi állapotban van, még mindig képes kezelni az első hét tudatot, valamint a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság mentális tevékenységeit. Ezért a tathãgatagarbha mindig szabadon működik, anélkül, hogy korlátozná a nyugalom és a megszűnés állapota. A gondolatok-nélküli eredeti tudatosság elméje soha nem működik így, és ezért nem a Tiantong által felállított Igaz Tudat.

Tiantong tanításai nagymértékben a nyolcadik tudat, a tathãgatagarbha lényegére és funkcióira épülnek, amelyek pontosan megfelelnek a Dahui által megvalósított tartalomnak. Megvilágosodásukat nem egy hosszan tartó, gondolatok-nélküli ülőmeditációval érték el, hanem azáltal, hogy egy pillanat alatt ráébredtek az Igaz Tudatra. Mivel a Mozhao gyakorlásával rendkívül nehéz a megvilágosodást elérni – könnyű a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság állapotába esni, miután hosszú ideig csendes meditációban ülünk –, Dahui ezt a módszert „hibás Mozhao Chan”-nak nevezte. Találkozása Tiantonggal nem ok nélküli. A későbbiekben Dahui által cáfolt, téves Mozhao Chan azokra a gyakorlókra mutatott rá, akik félreértelmezték Tiantong Mozhao Chan tanításait. Dahui a tényleges Mozhao Chan-t nem cáfolta.

Tiantong kijelentette:

如來藏在事相表面上。不被一切物所障礙, 不被六塵萬法所轉。卻又不妨礙祂常住在寂滅境界中; 當祂常住於寂滅境界中時, 卻又同時可以事事無礙的運作不斷。也能在語言文字喧鬧境界中保持寂滅境界而繼續運作不斷 . 乃至覺知心正在夢境中顛倒時，或覺知心斷滅而眠熟，而人滅盡定時，祂都繼續保持著寂滅境界而又運行不斷。證知如來藏而現前觀照到祂的這種不被物礙, 不被寂困的實相境界時往來宛轉一切萬法，都匯歸於如來藏了，自然就成為一家子裡的法了, 妄心, 六塵萬法也都歸如來藏所有了, 這時又豈有真心, 妄心可分別? 這就是天童禪師所悟的心, 當然不是離念靈知心所能做得到的, 當然不是離念靈知心所住的境界。

"A tathāgatagarbhát nem akadályozza semmiféle anyag és nem befolyásolja a hat érzéktárgy semmiféle fenomenális dharmája. Mindenkor szabadon-, a nyugalom és a megszűnés állapotában időzik. Miközben állandóan a nyugalom és a megszűnés állapotában él, továbbra is szüntelenül-, akadály nélkül működik a beszélt nyelven, az írott szón és a zajos történéseken belül.A tathãgatagarbha még akkor is a nyugalom és a megszűnés állapotában marad, amikor az észlelő elme bár folyamatos működésben-, de zavaros álmokban, álmatlan alvásban (ész nélküli állapot) vagy a megszűnés felszívódásának állapotában van. Miután felismertük és közvetlenül megfigyeltük a tathagatagarbhát és annak jellemzőjét, hogy a végső valóságot semmiféle anyag vagy nyugalom nem akadályozza és nem korlátozza, rájövünk, hogy minden jelenség a tathãgatagarbha alá vonható és így természetesen minden ugyanabban a családban egy fedél alá kerül. Hasonlóképpen, az illuzórikus tudat és a hat érzéktárgy összes jelensége szintén a tathagatagarbhához tartozik és ezen a ponton mi lehet a különbség az Igaz Tudat és az illuzórikus tudat közt? Ez valóban a tudat, amelyet Tiantong Mester megvalósított. Másrészt a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság soha nem érheti el ugyanazt a szintet, vagy nem rendelkezhet ugyanazzal az állapottal. A Chan Iskola tantételei szerint a megvalósítás célpontja nem más, mint a tathagatagarbha.

Ezért, ha a "Csan Iskola gyakorlói" valóban meg akarják érni a megvilágosodást, gyorsan fel kell hagyniuk azzal a téves nézettel, hogy a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság egyenértékű az igaz és állandó tudattal. Ehelyett a hatodik tudat gondolatok-nélküli eredeti tudatosságát kell eszközként használniuk a nyolcadik tudat, a tathãgatagarbha felkutatására, amely a hatodik tudattal együtt létezik. Dahui mester kijelentései a Chan Iskola megvalósításának céljára utalnak: a gyakorlók nem léphetnek be a Chan Kapun anélkül, hogy felismernék a raktártudatot (藏識) [ālaya tudatot]. Más szavakkal, azok, akik követni kívánják a Chan megközelítést, elő kívánján hozni az igazi prajna bölcsességet (般若實智), azt csak az alaya-tudat felismerésével érhetik el. A Tiantong Mozhao Chan által megvalósított tartalom kiemelésével azt szeretnénk bemutatni, hogy amit Tiantong Mester felismert, az a tathãgatagarbha volt. Nem a hatodik tudat gondolatok-nélküli érintetlen tudatossága. Reméljük, hogy a kortárs buddhista mesterek és gyakorlók bízhatnak és hihetnek benne; csak ezután válik reménykeltő lehetőségsé a Chan Iskola prajna Chan lényegének megvalósítására (悟禪宗般若禪宗旨之事) irányuló erőfeszítés.

Ami felismert, annak nincs megismerése a hat érzéktárgy hatókörén belül. Inkább felmérhetetlen érdemei vannak számtalan külső jelenség észlelésében, amelyeket a hat tudat nem ismer fel. Valójában ez a nyolcadik tudat, a tathāgatagarbha, és ezért nevezhetjük Igaz Tudatnak. Az ilyen tudat nem tesz különbséget a hat érzéki tárgyon belül, nem figyeli vagy ismeri fel. Elmondható, hogy túlszárnyalja a hang és a forma anyagiságát. Ez a valódi jelentése annak az állításnak, hogy a nyolcadik tudat - tathagatagarbha - látási és hallási funkciói csodálatosan átívelnek minden formát és hangot. Ezért Tiantong Chan mester konkrétan a következőképpen tanította az Igaz Tudat belső természetét:

如是之心 ,總無眾生所知之心相 , 離六塵見聞覺知性 . 都非眾生所知之六識見聞知覺體性 ; 此心恆離六塵而作了別 ,如是心相既非眾生所知心之心相故名無心之心。證得如是無心之心者 ,方得名為無心道人也!

Az ilyen elme nem rendelkezik az érző lények által ismert szabályos elme jellemzőivel: mentes a hat érzéktárgy látás-, hallás-, érzés- vagy észlelés/megismerés természetétől, azaz mentes a látás-, hallás-, érzés- vagy észlelés természetétől, amelyek a hat tudatra vonatkoznak és amelyek az érző lények számára ismertek. Ez az elme mindig a hat érzéktárgyon túl észlel. Mivel ezek a jellemzők eltérnek az érző lények által ismert tudatos elme jellemzőitől, ezt az elmét "nem-tudat tudatnak" (無心之心) nevezik. Csak azokat nevezhetjük valódi nem-tudat-működtetőknek (無心道人), akik felismerték ezt a nem-tudat tudatot.

Tiantong Chan mester fáradságot nem ismerve gyakorolta a Mozhao Chant egész életében. A Mozhao Chan azonban nem tanítja meg a gyakorlókat arra, hogy ülő meditációval érjék el a gondolatok-nélküli érintetlen tudatosság állapotát. Inkább arra tanítja a gyakorlókat, hogy szemléljék és figyeljék meg a hat tudat látásának-, hallásának-, érzésének- és érzékelésnek természetét, hogy alaposan megértsék a mentális tudat vagy a hat tudat különböző állapotait. Ezáltal a gyakorlók képesek lesznek kizárni az észlelő tudatos tudat különböző állapotait és (így kialakuló állapotuk) természetesen megfelelhet a nyolcadik tudatnak, a tathãgatagarbhának, amely nem esik a hat tudat jellemzői közé. Ez a Mozhao Chan valódi jelentése és tanítása.

Chan Tiantong mester tovább dolgozta ezeket a tanításokat:

在種種因緣果報現行的每一個當下 ,真實常住心可都是一直在其間分明示現的 , 並無因緣果報現行以外之處可以覓得常住心

"Az okság törvényének minden egyes megnyilvánulása során az állandó igaz tudat mindig világosan megjelenik. Az oksági törvény megnyilvánulásain kívül nincs más hely, ahol az állandó elme megtalálható."

Továbbá hangsúlyozta, hogy miután megtalálta az állandó Igaz Tudatot, még inkább el kell távolítania, ki kell oltania és leigáznia az elméjét – a hat tudat elméjét. Miután ez az elme elválik a hat érzéki objektum állapotától és a hat tudat ragaszkodó természete megszűnt, a gyakorlók felszabadulnak a vándorlás alól a Három Birodalomban, majd újra szabadon belépnek a Három Birodalomba, hogy segítsenek az érző lények felszabadításában. A fent említettek mindegyike azt mutatja, hogy Tiantong Chan mester nem a gondolatok-nélküli eredeti tudatosság tudatát tekintette állandó elmének.

Ezért az embernek a tudatos tudatot eszközként kell használnia a nyolcadik tudat-, a tathãgatagarbha keresésére, amely a többi tudattal együtt létezik. Ezért a Chan-módszer helyes gyakorlata nem a látó-, halló-, érző-, és érzékelő/megismerő tudatok funkcionális természetének kiküszöbölését célozza, hanem az észlelő tudatos elme felhasználását a nyolcadik tudat keresésére, amely nem lát-, hall-, nem érez- vagy nem ismer. Ez a módja gyakorlásnak a Chan iskolában, hogy az Igaz Tudatra ébredjünk.

Tiantong mester tanításai alapján világos, hogy amit felismert és tanított, az nem a tudatos tudat gondolatok-nélküli eredeti tudata volt, hanem az alapvető elmekirály, amely "csodálatos, bár csendes" (雖靜而神). A "csendes" azt jelenti, hogy elválik a hat érzéki tárgy látásától, hallásától, érzékelésétől vagy megismerésétől, míg a "csodálatos" azt jelenti, hogy azonnal megfelel az illuzórikus perspektíva tudatának és felfedi csodálatos tulajdonságait, amelyeket az igazán megvilágosodottak ismernek. Ezek a csodálatos tulajdonságok egyaránt jelen vannak a hétköznapi emberekben és a Két Kocsi nemes gyakorlóiban, de nem ismerik őket. Ezért mondták Chan mesterek: "Amit mindennap használunk anélkül, hogy tudatában lennénk." (眾生日用而不知)

Hogyan lehet bizonyítani, hogy a Tiantong által megvalósított megegyezett a Dahui által megvalósítottal? Tiantong mester konkrétan egy Gong'ant idézett, amelyet Dongshan Liangjie Chan mester tanított. Ez a Gong'an egy nyolcvanéves nőt használ az állandó tathāgatagarbha metaforájaként és egy hároméves fiút a gondolatok-nélküli érintetlen tudatosság metaforájaként. Az Igaz Tudat-, a tathãgatagarbha, olyan, mint egy "nyolcvan éves" nő, akit feleségül vett ez a hároméves gyerek, aki végtelenül engedelmeskedik a fiú parancsainak, saját akarata nélkül; mindazonáltal ezek soha nem kötik vagy korlátozzák. Azok a gyakorlók, akik Dahui Huatou Chan révén jutottak el a megvilágosodáshoz, megbizonyosodhatnak arról, hogy a Caodong Iskola pátriárkájának ez a tanítása teljes mértékben megfelel Dahui tanainak.

Nyilvánvaló, hogy a két Mester által megvalósított tartalom azonos.

[HARMADIK FEJEZET] Dahui Zonggao látogatást kezdeményezett Tiantongnál és életre szóló barátok lettek. Tiantong halála után Dahui Zonggao azonnal elutazott, hogy elnökölje Tiantong temetését.

Nem sokkal azután, hogy letelepedett a Yuwan-hegy apátjaként Mingzhouban, Dahui meglátogatta Hongzhi Zhengjue-t a Tiantong-hegyen – a két hegy mindössze 20 li távolságra volt egymástól. Zhengjue Chan mester a temploma előtti pavilonban üdvözölte Dahuit és sokszor, szeretettel találkoztak egymással. Barátságuk ezen epizódját akkoriban sokan magasztalták.

Shengjiantang Shugu (聖箭堂述古) feljegyzései szerint élete második felében Dahui Chan mester rendszeresen találkozott Tiantong Hongzhi Zhengjue-val. A Chan Iskola hivatalos történelmi feljegyzései szerint mindössze három dokumentált találkozás volt kettejük között: kettő tervezett látogatás a Tiantong-hegyen és egy váratlan találkozás Cheng Jinke (egy kormányzati tisztviselő) rezidenciáján, amelyről hivatalosan a Shengjiantang Shugu I. tekercsében számoltak be.

Második tiantong-hegyi látogatása alkalmával Daihui Mester ismét meghívást kapott, hogy tartson Dharma-beszédet a gyülekezetnek, akárcsak az első látogatása alkalmával. Ez történelmileg is nyomon követhető.

A Chan Iskola minden történelmi feljegyzése azt mutatja, hogy Dahui háromszor járt a Tiantong-hegyen, de egyiknek sem volt célja a Tiantong-látogatás a Mester betegsége miatt. Az első két látogatás során Dahuit felkérték, hogy tartson Dharma-beszédet a közgyűlésnek. Hongzhi Chan mester jó egészségben vett részt ezeken az előadásokon, és végig ütötte a kalapácsot; Dahui két látogatásának nyilvánvalóan nem az volt az oka, hogy Hongzhi mester beteg volt. A harmadik látogatás a Tiantong-hegyen éjfél körül történt, kb. nyolc órával Hongzhi halála után, amikor Dahui a kora esti órákban átvette Tiantong végrendeletét a Yuwang-hegyen és az ő kérésének megfelelően Hongzhi temetésére sietett.

Történelmi feljegyzések szerint a két-, általa kezdeményezett Tiantong-hegyi látogatás során Dahui Chan mester néhány tanítást hagyott hátra. Tiantong Chan Mester halála után Dahui Chan mester dicséretet írt Tiantong Hongzhi Mesterről. Verset is írt, hogy magasztalja őt ("A Buddha és a pátriárka dicsérete" II. tekercs, Dahui Pujue Chan Mester (大慧普覺禪師《讚佛, 祖》卷第十二).

Shaoxing huszonhetedik évének őszén, a tizedik hónap nyolcadik napján, valamikor reggel 8 és 10 óra között, fürdés és átöltözés után Zhengjue Chan mester egyenesen meditációs pozícióban ült és azt mondta a hallgatóságnak, hogy meg fog halni. Ezután tintát és tollat kért a kísérőjétől, hogy írjon egy levelet Dahui Mesternek, amelyben felkérte Őt, hogy elnököljön a temetésén. A levélben a következő verset írta:

夢幻空花，
六十七年，
白鳥煙沒，
秋水天連。

Álmok, illúziók és égi-virágok,
Hatvanhét életév;
A fehér madár eltűnik a ködben,
Az őszi víz összeolvad az éggel.

Miután befejezte az írást, Zhengjue mester eldobta a tollát és elhunyt. Dahui Mester még aznap este megkapta a levelet és azonnal a Tiantong-hegyhez rohant. A tizedik hónap tizennegyedik napján Zhengjue mester holttestét a Donggu Pagodában temették el. Szerzetesek és apácák töltötték meg a völgyet, hogy gyászolják és tiszteletet tanúsítsanak iránta.

Chan történelmi feljegyzései szerint Dahui elnökölt Hongzhi temetésén a Tiantong-hegyen a tizedik hónap tizenegyedik napján Shaoxing huszonhetedik évében.

Sorozat köteteinek magyar nyelvű fordításai

A közösség más kiadott könyveinek elérhető magyar nyelvű fordításai

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások

Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.

A tunya madár és a fényes teknős története《鈍鳥與靈龜摘要》