Kritikusai becsmérlő kifejezésként használják, a "csendes megvilágosodás Chan-ja" (默照禅 Mozhao Chan) gyakorlatát, mely a megvilágosodás olyan megközelítését jelöli, amely erősen hangsúlyozza az eredendően megvilágosodott buddha-természetet (tathagatagarbha) minden érző lényben. A csendes megvilágító Chan gyakorlata a tárgy nélküli-, csendes meditációt tanítja, amelyben a tudat minden dualista jellemzője eltűnik és így a megvilágosodás természetesen megnyilvánul.

A "csendes megvilágítás" kifejezést a kínai chan (禅) használta először a XII. század első felében, valószínűleg a caodong hagyomány (曹洞宗) nagy Chan mestere, Hongzhi Zhengjue Dharma Mester (宏智正覺 1091–1157, más néven Tiantong Zhengjue 天童正覺) vezette be. A kifejezést azonban Hongzhi kortársa, Dahui Zonggao (大慧宗杲 1089–1163) tette hírhedté a Linji Chan-hagyományban (臨濟宗), aki hevesen támadta az általa korabeli "eretnek, csendes megvilágosodás Chan-ját", mint a meditáció misztikus formáját, amelyből hiányzik a bölcsesség és a megvilágosodás. Dahui Zonggao a saját kanhua chan (看話禪) meditációjával (szó szerint: "a kulcsmondat megfigyelésének chan-ja" vagy "koan introspekció Chan-ja" [~önmegfigyelés, melyben a gyakorló a belső gondolatait, vágyait és észleleteit tudatosan közvetíti magának]) ellensúlyozta és sikerült átitatnia a csendes megvilágosodás kifejezést erősen negatív konnotációkkal, amelyek az egész kelet-ázsiai buddhizmusban jellemezték.

Hongzhi az egyetlen Chan mester, aki csendes megvilágosodás koncetrációt használt pozitív értelemben, bár lehetséges, hogy a kifejezést Dahui támadásai után törölték más Caodong mesterek feljegyzéseiből. Írásaiban és lejegyzett tanításaiban Hongzhi gyakran lírailag magasztalja a megvilágosodás birodalmát, amely a csendes meditációban nyilvánul meg, mint például a "Mozhao Ming" (默照銘 "felirat a csendes megvilágosodásról") kezdő soraiban, ahol ezt írja:

默默忘言
昭昭現前

"Teljesen csend. A szavak elfelejtődnek.
A teljes világosság megjelenik előtted."

Hongzhi azonban ebben a versben - és másutt is - hangsúlyozza, hogy bár nem kell törekedni a megvilágosodás élményére, a meditálónak nem szabad zavaros és meggondolatlan lelkiállapotba esnie. A transzcendens bölcsesség (prajna) természetesen csak éber tudatban nyilvánul meg. Hongzhi számára a csendes megvilágosodás semmiképpen nem volt passzív vagy gondolatelnyomó gyakorlat.

Kimutatható, hogy a Hongzhi idején más caodong mesterek is hasonló tanításokat fogadtak el, kezdve a Song-dinasztia (960–1279) Caodong hagyomány újraélesztőjével, Furong Daokaival (芙蓉道楷 1043–1118). Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a Caodong Chan hagyományt a neves alapítója, Dongshan Liangjie (洞山良价 807–869) idejétől különleges csendes megvilágosodás jellemezte volna, bár gyakran ezt feltételezték.

A tizenharmadik században Dogen japán szerzetes (1200–1253) átvette a kínai Caodong hagyományt, és megalapította a Zen japán Sōtō Iskoláját. Dōgen nem használta a csendes megvilágosodás kifejezést, de shikantaza (csak ülő) meditációs gyakorlatát egyértelműen a XII. századi caodong hagyomány csendes megvilágosodásának gyakorlata befolyásolta, bár a tudósok között nincs egyetértés e hatás mértékét illetően. A japán rinzai (kínai, linji 臨濟宗) zen szekta, amely Dahui Zonggao Kanhua Chan örököse lett, időnként megvádolta a Sōtō szektát a csendes megvilágosodás gyakorlásával, de a Sōtō Iskola soha nem használta ezt a kifejezést saját tanításaira. Bár a Kanhua Chan nem sokkal Dahui Zonggao után a meditáció alapgyakorlatává vált Kínában és még a késői Song Caodong hagyományban is átvették, a csendes megvilágosodás stílusú meditációt a kínai chan továbbra is legitimnek tekinti.

Válogatás Hongzhi Mester tanításaiból

Szemlélődni a tízezer éven

A foltruhájú szerzetesek gondolkodásukat szárazzá és hűvössé teszik, s megpihennek a feltételekhez kötöttség maradványaitól függetlenül. Kitartóan sikáld és élesítsd ezt a darab mezőt. Közvetlenül vágj át a túlnőtt füvön. Érd el a határt minden irányban anélkül, hogy egy részecskét is beszennyeznél. Szellemi és ragyogó, tágas és csillogó, teljesen megvilágítja ami előtted van, közvetlenül érd el a sugárzó fényt és tisztaságot, ami nem tapadhat egy darab szennyhez sem. Azonnal rántsd meg és húzd vissza az ökör orrát. Persze, szarvai tiszteletet parancsolóak és toporzékolása egy vadállatéhoz hasonló, mégsem tesz kárt az emberek hajtásaiban és gabonájában. Vándorolva fogadd el, ahogy történik. Elfogadva ahogy történik vándorolj. Ne kössön meg egy hely, s ne is telepedj ott le. Ekkor az eke feltöri a talajt az üres kalpa mezején. Ezzel a hozzáállással haladva semmilyen esemény nem lesz homályos, minden birodalom teljesnek jelenik meg. Szemlélődni a tízezer éven annyi, mint elkezdeni a jelenségekben nem lakozást. Ezért mondják, hogy a tudattalaj minden magot tartalmaz, és az egyetemes eső mindet kicsíráztatja. Mikor a felébredés virágzik a vágyak elkopnak és a bódhi gyümölcse a kitökéletesedett én.

A buddha munka elvégzése

[Az üres mezőt] nem lehet művelni, vagy bebizonyítani. Kezdettől fogva teljes, szennyezetlen és a fenékig tiszta. Ahol minden helyes és tökéletesen elegendő, ott érd el a tiszta szemet, ami maradéktalanul megvilágít, kiteljesítve a megszabadulást. A megvilágosodás ennek megtestesítése, gyakorlással szilárdul meg fokozatosan. Születésnek és halálnak eredendően nincs se gyökere, se szára, megjelenésnek és eltűnésnek eredendően nincsenek meghatározó jegyei, vagy nyomai. Az elsődleges fény, üres és hatásos, megvilágítja a fejtetőt. Az elsődleges bölcsesség, csendes és egyben csodálatos, válaszol a feltételekre. Mikor eléred az igazságot középső és szélső nélkül, elvágva az előttit és utánit, akkor megvalósítod a teljességet. Mindenfele az érzékek és tárgyaik csak megtörténnek. Aki kinyújtja széles hosszú nyelvét, átadja a kimeríthetetlen lámpást, sugározza a nagy fényt és elvégzi a nagy buddha munkát, az elejétől fogva nem kölcsönöz másoktól egyetlen dharmán kívüli részecskét sem. Ez tisztán a saját házadban történik.

Sok életnyi félreértés

Az üresség jelleg nélküli. A megvilágosodásnak nincsenek érzelmi szenvei. Átható, csendesen mélységes sugárzással titokzatosan megsemmisít minden szégyent. Így ismerheti meg az ember magát, így kiteljesedett az én. Mind rendelkezünk a tiszta, csodásan ragyogó mezővel a kezdetek óta. Sok életnyi félreértés csak a bizalmatlanságból, akadályokból és a zavarodottság ernyőjéből származik, amiket az elkülönítettség díszlete közt gyártunk. Határtalan bölcsességgel utazz ezen túl, elfelejtve az elért sikereket. Őszintén hagyj fel a taktikázással és vállalj felelősséget. Ha az ösvényre lépsz, miután megfordultál és elfogadtad a helyzetedet, a szellemi erő csodásan magával visz. Teljes őszinteséggel lépj kapcsolatba a jelenségekkel, nincs egyetlen porszem sem rajtad kívül.

A csoda igazolt és beteljesedett

A dharma-birodalom a tíz irányban az egyedüli tudatból jelenik meg. Mikor az egyedüli tudat nyugodt, minden jelenség teljesen kimerült. Melyik van ott? Melyik önmagam? Csak amikor nem teszel különbséget a formák közt, akkor hirtelen egy porszem telepszik le, semmilyen éber figyelmet sem hoznak létre. Lásd a különbséget, hogy még a terhes méh előtt és a bőrzsákod után is, minden pillanat lenyűgöző ragyogás, teljes és kerek irányok és sarkak nélkül, elhajtva a jelentéktelen dolgokat. Ahol valóban semmi sem lehet elhomályosult, azt nevezik önismeretnek. Csak ha így ismerik meg az ént nevezik eredeti felismerésnek, még egy hajszálat sem kapni meg nem érdemelten. Nagyszerű, rejtetten fenntartja az egyediséget, az igazi hallás hang nélküli. Ezért mondják, hogy a szem vagy fül nélküli érzékelés a hely, ahol a csoda igazolt és beteljesedett. Fény árad innen és képek ezrei jelennek meg. Minden lény gyakorlatilag az, együtt a birodalomban ahol a foltruhájú szerzetesek maguktól hajtják végre működésüket. A lényeg csak az, hogy ne kölcsönözzünk mások otthonaiból. Hogy műveljük saját házunkat, tisztán és közvetlenül kell megtapasztalni saját magatoknak.

Eredendő lakhely

Az Utat gyakorló rejtetten a szavak és gondolatokon túlra jut. Azonnal hiteles, ott van az elfogadott ösvényen és nem ragaszkodik az érveléshez. Tág körűen összekeveredett, a hold folyik minden vízben, a szél átfúj a legfőbb ürességen, természetes módon a nélkül, hogy megérintene vagy akadályozna dolgokat. A felülemelkedő megvilágosodás és működése csak szenny nélkül világít meg és nyomok nélkül működik. Ekkor beléphetsz a szamádhiba minden érzék-poroban és összegyűjthetsz egyetlen pecsétben tízezer formát. Szakítsd meg a szivárgást és ne reagálj rájuk. Ezt nevezik úgy, hogy a foltruhájú szerzetesek ügyének megértése. Továbbá emlékezned kell a hazavezető ösvényre és visszatérned oda. A felhők elpárolognak a hideg égen. Az ősz elment és a hegyen kopárak. Ez az, ahol eredetileg lakunk.

A magányos jelzőfény és az egyedüli út

Az út emberei átutazzák a világot a körülményekre válaszolva, gondtalanul és kötöttségek nélkül. Mint az esőt adó felhők, az áramlatot követő holdfény, az árnyékban növő orchideák, a mindenben feltörő forrás, tudat nélkül cselekszenek, bizonyossággal válaszolnak. Így viselkednek a kitökéletesedett emberek. Majd vissza kell térniük utazásukhoz és követniük kell az ősöket, kitartóan elől járva és ártatlanul elengedve magukat. A magányos jelzőfény társak nélküli. Az átható, csodálatot keltő hang az egyedüli úton a túlpartra azonnal be tudja tölteni a közepet vagy a széleket, és a legfelsőtől a legalsóig áthat. Ölni, vagy életet adni, feltekerni, vagy kitekerni, ez a saját független döntésed.

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások

• ...