Tradicionális kínai harcművészetek a XIV.-XVI. századi Kínában



   



Tradicionális kínai harcművészetek a XIV.-XVI. századi Kínában

Kivonat, dolgozunk rajta

❀ ❀ ❀

Bevezetés

1279 -ben meglepetésszerűen mongolok támadtak északról és meghódították a Kínai Birodalmat. Song elesett, Kubilai Kán lett Kína új Császára, így megalakult a Yuan Dinasztia (元朝, 1271–1368). A mongol hódítókat nem érdekelte a kínai irodalom vagy filozófia. A kínai buddhizmus is háttérbe szorult, mert a mongolok Tibetet is a birodalomhoz csatolták és a mágikus elemekkel tarkított tibeti buddhizmust helyezték előtérbe. A Shaolin Kolostort bezárták, a Quan Fa hosszú ideig tiltott volt. Fehér Lótusz titkos társaság (白莲教, 1352) egy ex-buddhista szerzetesnek, Zhu YuanZhang -nak (朱元璋, 1328 – 1398) segített, aki alapítója lett a kedvelt Ming Dinasztiának (1368-1644), Hong Wu Császárként (洪武). Addigra azonban a Quan Fa degradálódott, külső-, nyers és pórias utcai verekedéssé, harcmodorrá vált. Sokan ezért ábrándultak ki belőle. A Ming dinasztia első felében azonban néhány jelentős fejlődés történt, mindegykinek egyetlen fontos célja volt: újraegyesíteni a Kínai harcművészetek külső és belső aspesktusait.

Érdekesség, hogy a mongol rendelkezések ellenére Fu Yu Mester (福裕禅师, 1203-1275) a Yuan-dinasztiában öt Shaolin Templomot emelt: Helin-nél a külső-mongol területeken (外蒙和林, Halahelin, a korábbi Hang Ai tartomány, ma: Mongólia), Pan Shan-on Ji Xian-nél, Tian Jian-nál (天津蓟县盘山), Chang An -ban (长安), Tai Yuan-ban (太原) és Luoyang -ban (洛阳). Templomok jöttek létre Jiu Ding Lian Hua hegyen Shandong tartományban (山东九顶莲花山), Ba Fan She Taiwanon (台湾八番社), az Emei hegységben Sichuan tartományban (四川峨眉山). Így 10 kolostor állt összesen, amely a Yuan Dinasztia alatt a harcművészet terjedésében kiemelt szerepet játszott.

A Ming Dinasztia (明朝, 1368–1644) a kínai harcművészet szempontjából az egyik legfontosabb időszak volt. A legtöbb ma ismert és gyakorolt stílus elterjedése e korra nyúlik vissza. Úgy mondjuk, hogy a kínai harcművészet "csecsemőkora" a Qin-, és Tang-dinasztia idejére tehető (i.e 221 - i.sz. 907), melyet a "próbák időszaka" követett a Song-dinasztiában (960–1279). Az "érett időszak" a Yuan-, és korai Ming-dinasztiákra-, (1271 - 1644) míg a "fejlődés időszaka" a Ming-dinasztia idéjén (1368–1644) következett be. A kínai harcművészetek "integrációs időszaka"-, amikor az alapokra számos kiváló Mester saját kombinációkat és stílust fejlesztett - a korai Qing-dinasztia idejére (1644–1700) vezethető vissza. Az "átmeneti időszak" pedig a közép-Qing-, (1800) míg a modern kor (1912-) e fejélődés végét jelentette. A Ming Dinasztia alatt, számos harcművészeti stílus, illetve irányzat szerveződött különálló iskolákba. Az 1500-as ébekben Qi Jiguang Tábornok (戚繼光, 1528.11.12 – 1588.01.17) volt a Mingek legelismertebb és legsikeresebb tábornoka. Híres volt szigorú fegyelméről és intenzív kiképzéséről. Qi tábornok egyenruhás katonákból és civil tartalékosokból álló hadsereget vezetett japán kalózok (倭寇, Wokou) ellen Zhejiang tartományban.

    A Wokou -k (倭寇) Kelet-Ázsia partjait fosztogató, kevert nemzetiségű kalózok voltak. A szó jelentése „japán kalóz” vagy „törpe kalóz”. A wokou kalózok két elkülöníthető korban tevékenykedtek. Az első wokou-k félreeső japán szigeteken rendezkedtek be és túlnyomó részt japánok volt. Ezzel szemben a későbbi, 16. századi wokou-k között már alig találunk japánokat. A 16. századra a wokou-k nagy része már kínai volt. A Ming-dinasztia Qi Jiguang és Yu Dayou (俞大猷, 1503–1579) tábornokokat bízta meg a partvidék védelmére és a kalózok elleni harcra. Munkájukat nagyban megnehezítette, hogy a hivatalnokok egy része jó kapcsolatot ápolt a kalózokkal. A Ming-korban hatalmas méreteket öltő korrupciónak köszönhetően a hivatalnokok könnyen lefizethetőek voltak, a kalózok tevékenységéből pedig jelentős hasznot húzhattak. Fujian tartományban a mai napig megtekinthető néhány kalózok ellen épített erőd; ezek közül a Zhongwu erőd maradt fenn a legjobb állapotban. Yu Dayou neves harcművész volt, aki a Shaolin Kolostorban tanult. Harcművészete a „Jing és Chu Hosszúkard” (荊楚長劍, Jingchu Changjian) volt. Tanulmányai után megírta a „Vitális Energia Gyülytése (正氣堂集, Zhengqi Tang Ji) munkát. Ebben a műben külön fejezetben foglalkozik a kardtechnikákkal, Kard Klasszikusa címen (劍經, Jian Jing), amely később magának a kínai harcművészetnek.

Qi Jiguang példátlan győzelmeivel tiszteletet vívott ki magának. 1560-ban Zhejiang-ban jegyezte le első katonai tanulmányát „Új Értekezés a Fegyelmezett Szolgálatról” (纪效新书, Jixiao Xinshu) címmel. A tanulmány parancsnokolásról, irányításról, taktikákról és kiképzésről szólt. A 14. fejezete a „Fejezet az ágyú ökölről és a létfontosságú fürgeségről” címet visel (拳經捷要篇, Quan Jing Jieyao Pian), mely a fegyvertelen harci gyakorlatokat hangsúlyozza a katonai csapatok fizikai kiképzésében. Az irodalomban nem található hasonló írott utalás ebben a témában (habár történelmi bizonyítékok utalnak arra hogy a Ming előtti hadseregek is használtak valamiféle harcművészeti kiképzést illetve bemutatókat). Érdkesség, hogy Qi Tábornok e munkájában mutatta be a „Mandarinkacsa Forma”-t (鴛鴦阵, yuanyang zhen ), amely a harcokban kiválóan alkalmazható 11 katona és 1 logisztikai személyzetből álló formáció volt. A Quanjing Jieyao Pian a fegyvertelen harcról szól. Ebben Qi Tábornok megveti a fegyvertelen küzdelmet, mivel szerinte semmire sem jó a harctéren, bár elismerte annak értékét a felkészülés során. Qi ezért kiválasztott a kor harcművészete(i) közül harminckét testtartást, melyet fizikai és mentális kondícionálásra alkalmazott. A technikák leírása verses formában-, 7 karakteres sorokban történt. E fejezet bevezetőjében a Tábornok felsorol tizenhat különböző stílust, köztük említi a „Shaolin Bottechnikák” –at is. Ezt később Cheng Zhongyu kézikönyve korhű részletezettséggel dokumentálta és 1610-ben „Eredeti Shaolin Bottechnikák” címen kiadta. Qi Tábornok feljegyzésében ez a módszer nem került leírásra. A Tábornok úgy írta le a pusztakezes harcot, mint külső technikákat, amelyek nem alapozott a Qi (energia) vagy mentális képességek kialakítására. Ezzel szemben a Ming-Qing korban a kínai harcművészetek lényege épp ez volt. Qi tábornok fő fegyvere a Changdao (长刀, hosszúkard, kétkezes) volt. 1568-ban a Kínai Nagyfal újjáépítésében a Ming tábornokai közreműködtek, Tan Lun (譚綸, 1520-1577) és Qi Jiguang is; kettőjüknek köszönhető a Nagy Fal ma is jó állapotban lévő részei Peking közelében.

A Ming korban, Bai Jintou (白金斗, 9.-ik generációs Mei Hua Quan 梅花拳) Mestert tartották számon a Baijiazhi Meihuaquan (白家支梅花拳) alapítójaként (Shandong tartomány). A Shaolin -i tanulmányaiból származtatják, ahol a Rou Quan (柔拳) technikáit kombinálta a kemény Shaolin küzdelmi formákkal (Quan Fa). A stílus gyakorlása különböző magasságú földbeágyazott fa rudakon illetve fa tönkökön történt. A Baijiazhi Meihuaquan kétségtelenül egy próbálkozás volt a külső és belső stílusok összevonására.

Mindeközben a Wudang hegységben (武当山), a Ming-dinasztia Hongzhi periódusában (1488-1504) Zhang Shou Xing (张守性) a Longmen Pai (龙门派) nyolcadik generációs mestere megaloktta a Wudang Tai Yi Wu Xing Quan (武当太乙五行拳) stílust (ismert még Liang Yi Quan (兩儀拳). Zhang Mester a Wudang Lila Felhő Templomában (Wudangshan Zixiao Gong 武当山 紫霄宫) élt és a Xuanmen Zhang (玄门 掌) stílust gyakorolta, amely a Taiji 13 Testhelyzet-, Hua Tuo Mester Öt Állat Qigong-ja és néhány taoista Daoyin gyakorlat és harci technika kombinációja volt. A Wudang Tai Yi Wu Xing Quan formái napjainkban is tanulható qigong-, és küzdelmi formaként is. A Taiyi Wuxing Quan (太乙 五行 拳) "Wudang Taiyi Qin Pu 23 Shi" (武当 太乙 擒 扑 二十 三 势) Aisin Gioro Pu Xuan (Jin Zitao, 金子弢) népszerűsítette, aki 1929-ben költözött a tanult Zi Xiao Gong (Purple Palace) –ba. Mestere Li Helin (李合林, 16. generációs Wudang Long Men Pai Mester volt, Xu Benshan tanítványa).

Yuan-Ming korban Jue Yuan (觉远) Chan szerzetes a 18 Lohan Keze (罗汉十八手, luohan shi ba shou ) stílus technikáit 72 technikára bővítette a templomi Louhan és különböző-, más forrásokból tanult harci technikák kombinációjával. Nyugat-Kína Gansu tartományában Lanzhou városában találkozott Li Sou-vel az Hong Quan (紅拳) mesterével. Li Sou Jue Yuan-nal visszatért Henan tartományi Luoyangba, hogy bemutassa Jue Yuan-t Bai Yufeng –nek (白玉峰), aki Shanxi tartományban született Taiyuan-nál. Bai a Luoyang Tong Fu Chan Si kolostor belső stílusának mestere volt. A Ji Ji Tai Dou belső boksz stílust gyakorolta. Li Sou, Bai Yufeng és Jue Yuan visszatértek a Shaolin Kolostorba, hogy Jue Yuen 72 luohan technikáját 173 tecknikára bővítsék. Bai Yufeng korai, már elfelejtett technikákat rendszerezve kombinálták a formákat, így alakították ki a külső és a belső stílust. 10 év közös gyakorlás és kutatás itán Li Sou elhagyta a Kolostort. Bai Yufeng és fia úgy döntöttek maradnak és szerzetesekké válnak. Bai Mester a Qiu Yue (秋月禪師) nevet vette fel, könyvtáros lett. Pusztakezes küzdelméről és keskeny pengéjű kardtechnikáiról volt ismert.

Minden ma létező Shaolin stílus az ő általuk kidolgozott irányadó elvek és technikák mentém alapul, amely ebben az időben teljesen megváltoztatta Shaolin harcművészetét. Li Sou meghagyta a Hong Quan és botformákat, melyeket ma is gyakorolnak mint Xiao Hong Quan (小洪拳) és Da Hong Quan (大洪拳) formák. A Hong Quan formákat a Shaolin Tai Tzu Chang Quan (太祖长拳) és a Rou Quan (柔拳) stílusok befolyásolták. Ezek a formák nagy hatással voltak sok későbbi harcművészeti stílusra is. A Ming időszak és a Qing dinasztia alatt mintegy 300 stílus fejlesztettek ki Shaolinban. Ugyancsak Shaolin szerzetesek voltak azok, akik a szerzetes vándorlások ezen időszakaiban Kína más területeiről is gyűjtötték (s adták át) a formákat. A Shaolin Kolostoron kívül egyéb stílusok fejlődésüket a Ming-kor alatt fejezték be. Az északi földművesek között a Ba Shan Fan (八閃翻), amit ma Fanzi Quan-nek hívnak (翻子拳) gyakorlása volt népszerű, melynek gyökerei a Sung-korig nyúlnak vissza, bár Qi Jiguang Tábornokot tartják alapítónak. A Ba Shan Fan belső és külső stílus, amit lassú és gyors ütések jellemeznek. A keményet és lágyat egyesítik kirobbanó mozdulatokban. A stílust a Qing dinasztiától Ba Shan Men –nek (八翻门) nevezik.

A Ming korban taoista szerzetesek az Emei hegyen fejlesztették ki a San Huang Pao Chui (三皇炮捶) stílust. Ez gyors, erőteljes ütésekből áll, ami a testből robban ki. A stílust Pu Zhao szerzetes hozta vissza Shaolinba, aki a Ming-Qing kor elején járt az Emei hegyen és tanulta azt egy taoista szerzetestől. Egy másik stílus is a késői Ming dinasztia idején Zheng Tianxing Mester Lan Shou (拦手) stílusa (jelentése: blokkoló kéz) (hosszú ököl stílus). Blokkoló techinkákat használ fordulásokkal és remegéssel (riszálással), miközen a láb az ellenfél gyomrát ill. lágy részeit támadja, átvéve ill felhasználva az ellenfél energiáját ezzel legyőzve az ellenfél gyorsaságát.

A Ming dinasztia vége felé Shaolin annyi formát tartalmazott, hogy nagyon kevés szerzetes ismerte ugyanazokat a formákat mint társaik. Egyes szerzetesek tartottak a korábban egységesített Shaolin Quan elaprózódásától, mely a specializáció okán rengeteg kisebb részre vált szét. A teljes rendszert csak a harci szerzetesek voltak képesek megtanulni, akik aztán szakosodtak és kialakították a legjobb képességük szerinti (saját) stílusukat. Előállt a helyzet, hogy egy tanítvány megtanulta az alapvető Öt Állat Stílust, majd szakosodott egy másik szerint. Néhány év elteltével a szerzetesek a szakosodás miatt aztán hátrahagyták az eredeti Quan Fa-t, amely így a kihalás veszélyével nézett szembe. Rövid idő elteltével nem maradt senki, aki taníthatta volna. A Shaolin Quan Mesterek ezért összeültek, bemutatva a technikáikat. Néhányan kiválóak volta a Qi keringetésében-, mások a mozgékonyságban-, vagy az erő gyakorlatokban. Különböző szempontok szerint a Mesterek öt irányt, irányzatot választottak:

  • Da Mo (达摩) - Qi Gong
  • Fehér Daru (白鶴) - Tudat koncentráció;
  • Luo han (罗汉) - Test és forma;
  • Tai Zu Hosszú Ököl (太祖长拳) - pontos formák;
  • Da Sheng (大聖) - mozgékonyság.

A kiválasztott öt stílus egyetlen rendszerben egyesítették, melyek az eredeti északi-, "Öt Ősök Stílusa" lett (nem tévesztendő össze a déli öt stílussal, amely jóval később a Qing Dinasztia idejében keletkezett). A Shaolin Quan e mentén tovább fejlődhetett. Más harcművészek szintén megpróbálták összerakni a harcművészet "szuper-stílusát" a dinasztia késői szakaszában, Észak-Kinában. A stílust Wu Zu Quan -nak (五祖拳) hívták. A Wu Zu (五祖) jelentése Öt Ős, amely a 1600-as években az alábbiakból állt össze:

  • Tai Zu (太祖) - Kína császárai
  • Guan Yin (觀音) - a Kegyelem "vas" Istennője, amelyet a taoizmus és buddhizmus ismer és tisztel
  • Luohan (羅漢) - a harcos szerzetesek, akik mindig készek voltak segíteni a Császárokat a birodalom vidéki területeinek megóvásában a banditák, kalózok és idegen megszállók ellen
  • Da Mo (達尊) - a Chan alapítója, a Shaolin kolostor pátriárkája
  • Xuan Nu (玄女) - szerzetesnő, aki a gyógynövényhasználat és az akkupunktúra előmozdításáért érdemeket szerzett

Az 1800-as években aztán a Tai Zu Mesterek újra meghatározták a „Wu Zu”-kat a WuZu Quan-ban. Li Jin Ren (李俊仁) Mester Wu Zu Quan művészete Yong Chun Wu Zu Quan (永春五祖拳) néven-, míg Chua Giok Beng (蔡玉明) mester Wu Zu Quan stílusa a Wu Zu Quan Ho Yang Pai (五祖拳何阳派) néven lett ismert. Sok WuZu gyakorló és mester csatlakozott hozzájuk, de voltak olyanok is, akik továbbra is megtartották a Wu Zu eredeti koncepcióját. Az eredetei WuZu Quan gyakorlati alkalmazásokat tartalmaz. Nem foglalkozik a „megjelenéssel”: fő cél az ellenség megsemmisítése. A Qing dinasztiában hatékonysága miatt szélsekörben elterjedt, sok Mandzsu arisztokrata megtanunlta a stílust, melyet önvédelemre használtak. Fekete Kéz stílusának is hívták, mert sok tisztességtelen harci taktikát tartalmazott.

1644-re a Mandzsuk megdöntötték a Ming Dinasztiát, elfoglalták Kínát. Az ellenállás évszázadaiban számos társaság alakult, és láthatatlan mozgalmak szervezkedtek a Qing-ek (1644-1911) megdöntésén - így nagyon sok stílus született.

Javasolt irodalom és források

1. Nell'onomastica cinese il cognome precede il nome. "Feng" e il cognome.
2. Tesi riportata dal maestro Jiang Rongqiao (姜容樵)
3. Han Jianzhong 韩建中, Feng Keshan yuanxi meihuaquan menpai ren 冯克善原系梅花拳门派人 , articolo pubblicato sulla rivista Zhonghua Wushu, nel numero 07 del 2005
4. Ma Aimin 马爱民 ,Kangxi Wu Tanhua Yang Bing yu Meihuaquan de Chuanbo 康熙武探花杨炳与梅花拳的传播, articolo pubblicato su "Tiyu Wenhua Huadao" nel numero 2 del 2002
5. Liu Jingshan 刘景山, Chuojiao 戳脚, 1983
6.

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2016 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

❀ vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings