Harcművészeti stílusok fejlődése a Qing Dinasztia korában (1644–1912)



   



Harcművészeti stílusok fejlődése a Qing Dinasztia korában (1644–1912)

❀ ❀ ❀

Az 1600-1700-as évek fordulójának évtizedeiben a kínai harcművészetben nagy fejlődés következett be. Lényegében egyesült a Shaolin legjava a Wudang hagyományaival. Ez volt a Chen TaiJi Quan (陳式太極拳) kialakulásának időszaka is. Huang Baijie a Wudang hegyen tanulta ki tudományát. Gan Fengchi (甘风池) tanító mestere volt. Gan Fengchi felhasználta amit a Wudang belső stílusról tanult, majd összekombinálva a Shaolin Quan Fa-val, létrehozott egy stílus, amit Hua Quan-nak neveztek el. Ez a stílus izületek blokkolásával, földharccal, dobásokkal, esésekkel és sok különböző ütés és rúgás tipusokkal jellemezhető. Létrehozásának célja az volt, hogy kialakítsanak egy kemény Wudang stílust, amely a mandzsuk ellen hatékonyan használható. A Hua Quan stílus egyes technikái, különösen a Chin Na (擒拿) technikák hasonlóságot mutatnak a Yang Tai Chi Quan (楊氏太極拳) technikáival, beleértve a közös gyökereket.

Chang Sun Chi is tanult Wudang Quan-t és belső stílusokat. Ez a stílus csak három technikából állt sok alkalmazással amit Lao San Dao (老三刀, régi három vágás) hívtak. (Ezt a stílust, amit Nei Jia San Quan is nevezik és gyakorolták Wudang-ban a Qing kor alatt) Ez a stílust kapta meg Chang Sun Chi aki Wang Zhongyue –t (王宗岳) tanította. Wang Henan tartomány közelében utazgatott Shaolin és Chen család falujának környékén.

Xing Yi Quan (形意拳) stílus először a Song korban (1127-1278) alakult ki. Eredetileg a Xing Yi stílus három tipusú mozdulatból állt: nyomás/tolás, fúrás, megragadás, ami egy lélegzetvétellel integrált sorrendben volt végrehajtva, ami háromtípusú kombinált erőhatást hozott létre. Shaolin tartalmazott egy ősi stílust ami hasonló technikákat használt amit Xin Yi Quan –nak (心意拳) hívtak, és ez nem sokkal a 18 Lohan forma (罗汉十八手) kialakulása után fejlődött ki. Ahogy a Lohan stílus emberek mozdulatait utánozta a Xin Yi az állatok mozdulatait másolta.

A Qing kor idején a BaGua (八卦掌) is népszerűségnek örvendett. Az első írásos emlék ahol a stílust említették, az egy 1797-es feljegyzés, mely arról szól, hogy Wang Xiang harcos BaGua technikákat tanított Feng Keshan-nak (冯克善, 1776-1813). 1811-ben Feng találkozott Niu LiangChen Mesterrel, aki felismerte a „nyolc-négyzetes lépést” Feng mozdulataiban. Niu Mester tovább tanította Feng-et a stílus mélyebb aspektusaira. Létezik egy régi taoista stílus, amit Chi Men Quan (jelentése: misztikus stílusú box) néven ismertek, s hasonló elveket mutat a BaGua -val. Tong HaiChuan Mester tanította a taoista meditációs körkörös járást és az egykezes-, kétkezes váltásokat (eredeti része volt a stílusnak). Kiután Tong Mester átköltözött Pekingbe, BaGua-t tanított és az 1930-as években sok híres tanítványa volt, akik továbbfejlesztették a stílust. Ennek az oka az volt, hogy Tong Mester azt tanította, hogyan lehetséges a BaGua-t beépíteni más a harcművészeti stílusokba, melyeket a tanítványai korábban tanultak. Így a BaGua egy metodológia volt: hogyan változtassuk meg a tanult külső stílust egy belső stílussá-, így az egyén erejét belülről kifelé vezetve.

    Egy kevéssé ismert, hogy Zhang Zhaodong, Tong Mester tanítványa ismerte a Xing Yi-, Mi Zong-, és Shaolin Luohan stílusokat is. Az ő BaGua stílusában a 108 Lohan Shaolin-ra helyezte a hangsúlyt és elvárta az új tanítványoktól azt, hogy tanulják meg ezt a formát először. Ugyancsak kombinálta a 108 Luohan mozdulatait a BaGua harci technikákkal (nem a lépéseket-, körkörös járást és kézcseréket mert azok a taoistáktól származnak). Ezért mondjuk, hogy a modern BaGua-ra is nagy hatással volt a Luohan.

A Qing dinasztia alatt egy másik ritka, belső stílus kezdett megjelenni. Ez volt a Liu He Ba Fa (六合八法, jelentése: Hat Harmónia Nyolc Módszer). A Sung korban Chen Tuan taoista mester (ismert még: 陳希夷 Chen Xi Yi néven, beceneve: Chen Po) hozta létre. Sokan tisztelték tanult tudósként. Shanxi tartományban visszavonultan élt, mialatt stílusa kialakításán dolgozott. Az ősi kínai gyógyászat, filozófia stb. tudására alapozva kombinálta az élettani tudását, taoista elveit, Nei Gong-ot és Nei Jia Quan stílust (Chang Sanfeng-től). Létrehozott két formát: az „alvó” formát, és a 24 Qi irányító módszer formáját. Ezek belső küzdelmi technikákat használtak hat kombinációban (harmóniának vagy útnak is hívták) és nyolc metodológiban. Megtanította a stílust Li Dongfeng -nek (李東風) aki elterjesztette Henan és Hobei tartományokban.

A LiuHe BaFa belső stíllus érdekessége hogy bár régen alakult ki (kb 1000 éve) mégis sok hasonlóságot mutat másik három jól ismert belső stílussal a Xing Yi-, BaGua és a Yang TaiJi Quan-nal. LiuHe BaFa magját és a valódi erő létrehozásának módja nagyon hasonló a Xing Yi-hez. A lépés mintázata hasnoló a BaGua-hoz. Technikáinak lágysága a TaiJi Quan mozgáskombinációit idézik. A Sung dinasztia idejére - amikor Chen Po élt -, az általa tanulmányozott taoista küzdéstechnikák már legalább 300-400 éve léteztek, így határozott stílusok álltak rendelkezésre, hogy Chen Mester alakítani tudja saját technikáit és stílusát. LiuHe BaFa nagyon hasonlít a Nei Jia San Quan stílusra amit a Qing korban gyakoroltak. De hasonlóságokat mutat az eredeti belső stílusokkal (olyannyira hogy néhányan azt hiszik, hogy a LiuHe BaFa is a Qing dinasztiában alakult ki, elvetve a tényleges eredetet). Tovább színezi a harcművészet fejlődésének palettáját, hogy a Taiji Quan gyökerei mentén a Kinai Köztársaság idején, kialakult a kései Yang stílusú TaiJi. 1931-ben figyelemreméltó felfedezést tettek a TaiJi Quan -nal kapcsolatban. Hobei tartományban Cheng Dongsheng (常東昇, 1908 - 1986)-, egy Shuai Jiao (摔跤, kínai bírkózás) mester küzdött egy Yang TaiJi Quan mesterrel, Li JingLin (李景林, 1885 – 1931) tábornokkak aki a tartomány kormányzója volt. A küzdelem során Zhang képes volt Li taji mozdulatait hárítani illetve előre látni. Valami miatt nagy hasonlóság volt a két stílus között. Senki se vette észre korábban, hogy a TaiJi és Shuai Jiao (摔跤) ennyire közeli hasonlóságot mutatnak a technikáikban. Formáik (mozdulataik sorrendje) különbözőnek néztek ki, viszont mozdulataik és harci alkalmazásaik megegyeztek. Zhang és Li együtt dolgoztak hogy feltárják a hasonlóságokat a két stílusban. Ahogy Li tanította Zhang-ot a Yang stílusra, észrevette, hogy a TaiJi forma, amit csinált majdnem megegyezett a shuai jiao alkalmazásaival és technikáival. Az egyetlen különbség az volt, hogy a Yang forma elrejtette a ahuai jiao láb mozdulatait. Végül hat mozdulatot módosítottak a Yang formában, így annak alkalmazásai közelebb kerültek a shuai jiao -hoz. A megőrizték az eredeti 108-as formát, de a technikái közelebb állnak a harci alkalmazásokhoz. A stílust elnevezték Chang stílusú TaiJi-nek (常氏太極拳).

    Chang Dong Sheng "Repülő Pillangó" - A Chang stílus megalapítója

    Harcművészek szerint Chang Dongsheng mester a XX. század egyik legnagyobb harcművésze volt. A shuai jiao (摔跤) nagymestere sohasem hátrált meg egy kihívás elől sem, és ami ennél is fontosabb, sohasem távozott vesztesen egy kihívás után sem. Számos stílusban járatos volt - Shuai Jiao, LuoHan, BaGua, Shaolin kung fu. A Taiji Quan-t Li Jinglin -től tanulta meg. A harcművészet magas fokú átélése és a harcművész társadalomban szerzett hírneve folytán ezek közül két stílust alakított át: az egyik a Chang Shi Taiji Quan, a másik a Xing Yi Quan. Chang Nagymester oktatott néhány különleges helyen is: Tajpeji Központi Rendőrakadémia, Nankingi Harcművészeti Intézet. Ő volt Taiwanon minden nemzeti bajnokság hivatalos felelőse, ezen kívül a hadsereg és a rendőrség fő kiképzője. Nagyon sok időt szentelt művészete terjesztésének, beutazta az egész világot, bemutatókat és szemináriumokat tartott. 78 éves korában hunyt el. Taiwanban "élő nemzeti kincs"-nek tekintették és máig ő az egyetlen mester, akinek a piros-fehér-kék (Tajvan nemzeti színei) övet adományozták. Az övet vele együtt eltemették. 1982-ben Chang nagymester megalapította a I.S.C.A.-t, és nagyon sok időt szentelt művészete terjesztésének. Beutazta az egész világot, bemutatókat és szemináriumokat tartott. A Chang stílus tovább él Huang Ching Zeng által, aki Chang mester egy taiwani tanítványa.

1940-re egy másik belső stílus alakult, Da Chen Quan () néven, amely Wang Xiangzhai (王芗斋, 1885.11.26 – 1963.07.12) mester stílusa volt. Wang Mester gyermekkorában Xing Yi Quan-t tanult, amit gyorsan mesteri szintre emelt. Sok éven át utazgatott vidéken, közben különböző stílusok mestereitől tanulva tanulmányozta a harcművészeti stílusokat. Elutazott Shaolinba és hónapokat töltött ott, hogy a legjobb mesterektől tanuljon. Tanult Wudang-, és Fujian-i Daru Mesternél is. Yang ShaoHou-tól TaiJi Quan-t-, Lin Fengchun –től BaGua Zhang -ot. A 1920-as évek közepén Wang elkezdte tanítani a Xing Yi saját verzióját, melyet Yi Quan –nak (意拳) nevezett. A hangsúlyt sokkal inkább a megközelítés lényegére helyezte, sem mint az állásokra. Elkötelezett volt, hogy feltárja minden iskola sikerének titkait és kivegye mindegyikből a legjobbat. Végül úgy érezte, elkészült. megalapította a Da Cheng Quan -t. Ebben a stílusban ötvözte azokat az alapelveket, amik minden stílusban megtalált és tanulmányozott. A Xing Yi mechanikáját, a taoizmus és buddhizmus Qigong gyakorlatait. Stílusában nincsenek formák, minen technikája harci-, és ösztönösen küzdelemre alkamazott. Mindegyik álló meditációs állásokból alakult ki (ld.: Zhan Zhuang). A cselekvés tétlenségből ered, a kevesebb több.

Egyéb feljegyzett stílusok a Qing korból

Az 1730-as években, a belső/külső Ba Ji (八極拳) stílust Wu Zhong (吳鍾) (1712–1802) alakította Cangzhou (滄州), Hebei tartományban. Két taoista Qing lázadó tanította (吳秀峰, Wu Xiufeng és 李書文 Li Shuwen (1864–1934) a rendszert. Sok kínai muszlim volt hűséges kínai birodalom párti és rendszeresen szolgáltak a kínai hadseregben különböző császárok uralkodása alatt. Wu Zhong-nak is voltak Qing lázadás kapcsolatai. A küzdelmi stílusa taoista qigong aspektusokkal rendelkezett, kombinálva erős katonai típusú harci alkalmazásokkal. BaJi rövid mozdulatokból áll, erélyes, erőteljes és váratlan. A kirobbanó erő a légzés kontrollálásából generálódik.

A PiGua (劈掛拳) ugyancsak ebben a korban alakult ki és sok BaJi gyakorló tanulta. Keveset tudunk az eredetéről. Az ősi időkben „páncélviselő boksznak” hivták. Jellemzője a nyitott kézű csapások, pusztító támadások, hirtelen leállás és indítás, nagyon alacsony és nagyon magas állások.

A muszlim Cha Quan (查拳) és a Tan Tui (弹腿) stílusok a Ming és Qing dinasztiák közötti időszakban Zhamir (查密尔, más néven Xianyi 尚义) fejlesztette ki. Zha Mir katona volt a Ming hadseregben, lebetegedett Shandong közelében. Köszönetképpen az embereknek, akik ápolták megtanította a muszlim harci technikákat: 10 rugást kéztechnikák támogatásával. A testet mély guggoló állásban tartják ami fejleszti a láb izmait és a test általános állóképességét. A stílust a Long Tam kolostor (később a Shaolin) szerzetesei karolták fel és Cha Mir 10 rutinját 12 gyakorlattá változtatták. A stílust széleskörben gyakorolják edzés formaként.

Az 1800-1900-as években a Bei Shaolin stílust Yan XiWan szerzetes fejlesztette ki. Formáit Gu Ru Zhang egységes rendszerré gyúrta. Nagy aggodalomra adott okot ez az időszak, mivel az évek múlásával a Shaolin tovább csökkent, így sokan tartottak attól, hogy technikái elveszhetnek. Összekombináltak különböző technikáit és 10 kész formát hoztak létre, ami tartalmazta a teljes test technikáit. Az északi Shaolin rendszert ezek alkotják, melyet különböző északi stílusokból származó edzéstechnikákkal egészítettek ki.

A Qing-dinasztia alatt számos ismeretlen, mind külső és belső, kínai harcművészeti stílus fejlődött A legfontosabb az északi-, belső stílusok virágzása mellett, hogy sok dél-kínai stílus keletkezett ebben az időben. Ezek a stílusok a Qing udvar elleni lázadások közvetlen következményei voltak.

Újkori szövetségek és a Guo Shu

A templom inaktív lett, maradványai, mint ereklye álltak a hegy lábánál évekig. Híres harcművészek, hősök, akik harcoltak a mandzsuk ellen: Hung HeiGun (Hung Gar alapító); NgMui (apáca, aki sok stílust kidolgozott, de legjelentősebb a Wing Chun lett); Tsui Fa; Fong Sai Yok; Lee Pa Shan; hogy csak néhányat említsünk. 1909-1937 időszakban különböző harcművészeti atlétikai szervezetek alakultak: ilyen volt a Jing Wu Szövetség (精武體育會) amely számos mester és stílus hagyományainak megőrzéséért jött létre. Tagja volt Chen ZiZheng (陳子正) Mester a Saskarom Irányzattal (鷹爪門), Luo GuangYu (羅光玉) Mester az Északi Imádkozó Sáska Irányzattal, (北螳螂拳門), Geng XiaGuang (耿霞光) Mester a XingYi Irányzattal (形意門), és Wu JianQuan (吳鑑泉) Mester a Wu Stílusú Taiji Quan (吳式太極拳) -al. A Jing Wu mellett megalakult a Nanjing Központi GuoShu Intézet (南京中央國術館, 1928) Zhang ZhiLiang (張之江) igazgatása alatt. A mesterek rendszeresen találkoztak és információt cseréltek. A Nanjing Központi GuoShu Intézetbe invitált Mesterek alakították ki a ma ismert Chang Quan Kungfu (長拳功夫) stílusát, ők voltak: Gu RuZhang (顧汝章), Wan LaiSheng (萬籟聲), Fu Zhendal (傅振嵩), Wang ShaoZhou (王 少 周) és Li XianWu (李先 五), mint az északi stílusok (北少林), a természetes Irányzat (自然門), a Bagua Irányzat (八卦掌門), LiHua Lándzsa (梨花槍) és Tan Tui Irányzat (潭腿門) Nagymesterei. Őket az Öt Északi Tigris -ként (五 北 虎) ismertek. Később, az Öt Északi Tigris Guangdong tartományba ment, hogy segtsék Li RenChao (李任潮) tábornokot egy másik-, a Közép Guoshu Intézet alaptásában. Ezúttal a híres déli mestereket hívták meg, így Lin YinTang (林蔭棠) Mestert a Mo Jia Quan Irányzattal (莫家拳門), Tan San (譚 三) Mestert a Cai Li Fo Irányzattal (蔡李佛 派), Lin YaoGui (林耀桂) Mestert a Sárkány Stílus Irányzattal (龍形派), Zhang LiQuan (張禮泉) Mestert a Fehér Szemöldök Irányzattal (白眉 派), Lin ShiRong (林世榮) Mestert a Hung Gar Irányzattal (洪 家 拳), és Wu ZhaoZhong (吳 肇 鐘) Mestert a Fehér Daru Irányzattal (白鶴 拳). Az Új Intézet az északi és déli stílusok találkozóhelye lett, amely újabb, hatékonyabb és sokoldalú technikák létrejöttét segítette. majd kitört a második világháború, Japán megszállta Kínát. Nem sokkal ezután a kommunisták kerültek hatalomra Mao CeTung vezetésével (1949), aki hatalmas katonai támogatást kapott a szegény parasztoktól. Rengeteg ilyen helyeket zártak le, amíg az új kormány úgy nem döntött, hogy tevékenységük teljes összhangban van a politikai célokkal.

Javasolt irodalom és források

1. Nell'onomastica cinese il cognome precede il nome. "Feng" e il cognome.
2. Tesi riportata dal maestro Jiang Rongqiao (姜容樵)
3. Han Jianzhong 韩建中, Feng Keshan yuanxi meihuaquan menpai ren 冯克善原系梅花拳门派人 , articolo pubblicato sulla rivista Zhonghua Wushu, nel numero 07 del 2005
4. Ma Aimin 马爱民 ,Kangxi Wu Tanhua Yang Bing yu Meihuaquan de Chuanbo 康熙武探花杨炳与梅花拳的传播, articolo pubblicato su "Tiyu Wenhua Huadao" nel numero 2 del 2002
5. Liu Jingshan 刘景山, Chuojiao 戳脚, 1983
6. ...

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2016 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings