Notice: Use of undefined constant templateid - assumed 'templateid' in /home/tucrpaao/public_html/rgm.hu/index.php on line 105


XING LONG TANG - Lin Jin Mester életrajza (临济义玄)



   



LinJi Mester (临济义玄) életrajza

❀ ❀ ❀

A Chan az indiai Dhyana szó átvételének (Chan Na, egyszerűsítve: Chan) fordítása; jelentése az elmélyülés, meditáció. A Buddha 2500 évvel ezelőt nagy hangsúlyt fektetett erre, mert a megvilágosodáshoz vezető út egyik praktikus módját látta benne. A történetírás beszámol arról, hogy ezer évvel később Bodhidharma vitte el Kínába a buddhizmust, ahol Lao-ce követői a saját hitviláguknak - a taoizmusnak - megfelelően átalakítottak. A dolgok természetéhez igazodó - a Tao-hoz igazodó - és a köré szervezett hozzáállásuk jól harmonizált az Indiában Buddha által és Kínában Bodhidharma által hírdetett nem-én-bizonygató, nem-vágyakozó élet elfogadással.

A dhyana-meditáció, amely ❀ Bodhidharma buddhizmusának központi részét képezte, egy új iskolát indított el: a Chan-t. A Chan buddhizmus nagymértékben meghatározta a kínai kultúrát, a kínai Song-dinasztia (960-1280) művészetét, a harcművészetet Chan szerzetesek és Chan-ban elméllyedt emberek, mesterek alakították.

Amikor a XII. században a szerzetesek a Chan-t Japánba vitték, az még gyorsabban és még meghatározóbb jelleggel fejlődött, meghatározta a kreatív művészetek további irányultságát is, mely jól megfigyelhető a teakultúra, belső harcművészetek, a szobrászat, festészet, épitészet, kertészet, stb... is. A dolgok igaz természetének éntelen megbecsülése - mint fa, kő, agyag, moha, patakok, tavak - az emberi lénnyel egyenrangúként, azok dharma-természetének szem előtt tartása, élőlényként való kezelése, a különböző embereken és különböző művészeti alkotásokon keresztül nagy hagyományt teremtett magának. Az öntudatlan boldogság és kreativitás ezen hagyománya még mindig elérhető számunkra a Chan művészeten és a Chan mesterek által megalkotott meditáció és harcművészet hagyományán keresztül. Mivel a Chan a szimbólumokon túl, magukba a dolgokba néz, azok a sztereotípiák amelyeket a színről, nemről, korról és minden más etnikusan, kultúrálisan megkötött dogmákon keresztül megalkottunk, a Chan szempontjából mesterségesen ember-alkotta dolgok, és semmi kapcsolatuk sincs a dolgok igazi természetével. Így a Chan meditáció célja a dolgokba való tényleges behatolás, azok valóságos természetének megtapasztalása - a tudat elnyugtatása, az én-képzet végleges felszámolása. Lin Ji Mester (临济义玄, ?-860) a Chan "klasszikus" korszakának képviselője. Élete, tanításai kíválóan jellemzik a Chan szellemiségét és filozófiáját.

Lin Ji Yi Xuan (临济义玄)

Lin Ji-t (❀ 临济义玄, Linji Yixuan ?-866) az egyik leghatalmasabb mesternek tartják a Chan történetében, és az az iskola (❀ 临济宗, Lin Ji Zong), amelyet ő hozott létre a legnagyobb hatást fejtette ki azokra a szektára, melyek Nui Neng után jöttek létre. A IX. században halt meg (866), de egészen a XII. század közepéig, generációról generációra, az ő tanítványai voltak a Chan vezető mesterei. A XII. században az ő tanítását vitték Japánba, ahol "Rinzai" iskola néven vált ismertté - azon két zen iskola egyikeként, amely ma is virágzik.

Lin Ji idejében Kína állandó háborúskodásban állt a nyugatról támadó, harcias és kegyetlen tatár és török hódítókkal. A nemzeti érzület nagyon erős és harcias volt, ezért a Chan-t tompassággal és erélytelenséggel jellemezték. Lin Ji saját tanítási eszközei őszinték, nyíltak és dinamikusak voltak. Nem voltak fenntartásai az ütés használatával szemben, ha úgy érezte, hogy a tanítványnak szüksége van arra, hogy kizökkentsék a szóbeli eszmefuttatások megszokott kerékvágásából, s ezért híressé vált kemény bánásmódjáért. Normális körülmények közt az ilyen viselkedés pusztán bántó lett volna, de a Chan tanításban a tudat, minden intellektuális megértésén túli, felnyitásának egyik módszerévé vált.

Amikor Lin Ji -nek feltettek egy filozófiai vagy metafizikai kérdést, ütéssel válaszolt. Mi lehet a válasz erre a viselkedésre? A tanítvány sem logikailag nem tudott válaszolni rá, sem valamilyen tradícionális tanításhoz fordulni segítségért; semmibe sem tudott belekapaszkodni, hogy tanulmányainak irányt szabjon. Hirtelen egy ok- és összefüggés nélküli világban találta magát, a megszokott gondolkodási következtetéstől elszakadva, amelyhez azt hitte hozzá van kötve. De ha kérdése komolyan foglalkoztatta, és egész lényében a kérdés válaszát akarta tudni, akkor el tudta hagyni előző, eredeti gondolkodása minden mozdulatát, és tudata megnyílt saját igaz természetének megtapasztalásának. Ez a módszer meghonosodott a középkori Chan harcművészeti gyakorlásban is, melyet napjainkban az elnyugatiasodott gpndolkodás okán elvétve találunk.

Lin Ji a vallási hagyományok lelkes rombolója volt. Megvetette a tanult filozófusok és tudósok nyakatekert gondolkodási módját, ahogyan a tiszta igazsághoz közelítettek. Saját módszere a spontaneitásra és az abszolút szabadságra helyezte a hangsúlyt. Ez látható olyan belső, Chan harcművészeti stílusokban is, ahol nincsenek formagyakorlatok, hanem teret kap az intuíció, a Yi. Itt említhető meg a Xin Yi Ba, Mian Quan, majd később a Qing-kori Rou Gong Quan.

    "Sok tanítvány jön hozzám, hogy meglátogasson a világ minden részéről. Sokan közülük még nem szabadok a külső dolgokkal való összegabalyodásuktól. Ott helyben foglalkozom velük. Ha a bajuk az összekulcsolt kezük miatt van, akkor oda ütök. Ha a bajuk egy nyitott száj, akkor oda ütök. Ha a bajuk a szemük mögé van rejtve, akkor ott ütöm meg őket. Eddig még nem találkoztam senkivel, aki szabaddá tudta volna tenni magát. Ez azért van, mert fennakadtak az öreg mesterek haszontalan útjaikon. Ami engem illet, nekem nincs kizárólagos módszerem, amelyet mindenkire alkalmaznék, hanem inkább feltárom akármi is a baj, és felszabadítom az embereket.

    Barátaim, megmondom nektek: nincs Buddha, nincs szellemi út amit követni kell, nincs gyakorlás és nincs megértés. Mi után szaladtok ilyen hevesen? A fejetek ott van, ahol lennie kell. A baj ott van, hogy nem hisztek magatokban eléggé. Mivel nem hisztek magatokban, ide-oda lökdösnek azok a körülmények amelyekben találjátok magatokat. Rabul ejtve és megforgatva minden külső szituáció által, nincs semilyen szabadságotok, nem vagytok saját magatok mesterei. Ne forduljatok a külső dolgok irányába és ne kössétek magatokat a szavaimhoz se. Csak hagyjátok abba a múltba való kapaszkodást és a jövő utáni kapokodást. Ez többet ér, mint tíz évi zarándoklat."

    Chan - Direct pointing to reality. [Thames and Hudson, 1979] ; (16.old.)

Lin Ji neve akkor kezdett ismertté válni, amikor fiatal szerzetesként ❀ Huang Bo mesternél (黃蘗希運, HuangBo XiYun) tanult. A Huang Bo kolostorában élő, körülbelül ötszáz szerzetes közül Lin Ji teljesen észrevétlen maradt ottléte első három évében. Reggelenként a mezőn dolgozott a többiekkel, délutánonként meditált, esténként pedig a konyhában segédkezett, vagy az öregebb szerzeteseknek készített fürdőt. Abban a három évben teljesen rejtett és ismeretlen volt, mint minden tanítvány a nagy egyetemeken. Megvilágosodásának történetét a koanokból ismerjük:

    A szerzetesfelügyelő, Mu Chou, megfigyelte Lin Ji-t, és felfigyelt a különlegesen tiszta és egyetlen dologra koncentrálódó módszerére, amellyel a dolgait végezte: tehát amikor evett, akkor evett, amikor meditált, akkor meditált. Az egész lénye összhangban volt azzal a tevékenységgel, amelyet éppen csinált, mindenféle ön-érdeklődés, vagy akaratosság, vagy büszkeség nélkül, s így cselekedetei aranyként csillogtak a fémek villogásában. De amiért olyan becsületes és őszinte volt, soha semmi kérdezni valója nem volt a mestertől, és ok nélkül nem akart a mester elé tolakodni. Egy napon, Mu Chou, aki azt akarta, hogy a mester felfigyeljen Lin Ji-re, felszólította, hogy tegyen fel a mesternek egy kérdést. Mivel, ennek ellenére, nem voltak saját kérdései, amiket feltehetett volna, Mu Chou azt tanácsolta, hogy kérdezze meg mi a Buddhizmus alapvető lényege. Amikor Lin Ji Huang Bo Mester elé állt és feltette neki a kérdést, az válaszul megütötte nagy botjával. Lin Ji újra feltette a kérdést, de újra ütést kapott. Harmadszorra ugyanígy. Úgy döntött, hogy valami gát lehet a tudatában, amely meggátolja abban, hogy meglássa az igazságot, és elhatározta, hogy otthagyja a kolostort és koldusnak áll, hogy talán az egyszerű élettől megtanulja azt, ami nem vált világossá számára a kolostor zárt világában. Beszámolt Mu Chou-nak terveiről, aki továbbadta Huang Bo-nak, hozzátéve: "Egy nagy fát lehetne belőle faragni, amely egyszer sok embernek adna árnyékot."

    Mikor Lin Ji a Mester elé járult, hogy elbúcsúzzon, Huangg Po a következőket mondta: "Nem kell messze menned. Menj el Da Yu (大愚) mesterhez, ő megtanítja, amit kell." S így Lin Ji Da Yu kolostorába ment és nagy reménnyel mondta el a történteket. Da Yu így válaszolt: "Huang Bo annyit törődött veled mint a saját nagyanyád. Miért jöttél ide, a saját hibáidról kérdezősködni?"

    Ezekre a szavakra Lin Ji azonnal megvilágosodott és úgy érzete, mintha szemei teljesen kinyílnának. Ezidáig úgy gondolkozott a buddhizmusról, mint egy önmagától független, erőteljes tanításról. Most belátta, hogy csak egy képzet a tudatában. Azonnal emberré lett. Eddig olyan volt, mint egy állat; voltak szemei, fülei, de nem úgy használta őket, mint sajátját. Eddig teljesen a külső világgal volt azonos, az emberek, tárgyak és események világával, és szemei, fülei is oda tartoztak. Most, egy szempillantás alatt, elengedte a világot, és abban a pillanatban megértette a létezést, mint magában lévőt, és az azt leíró szavak valótlanságát. Huang-po botja saját énjének legbelső igazságára mutatott rá, míg saját kérdése a buddhizmusról illúzióból született. Felkiáltott: "Most már látom amit eddig nem láttam!", majd hozzátette: "Kezdettől fogva nem is volt semmi Huang Bo buddhizmusában!" Ilyen belátásra jutni három év kemény munkája után! De most rájött Huang Bo igaz és felszabadító jóságára.

    Da Yu rájött, hogy mi történt és úgy döntött, próbára teszi Lin Ji-t. Megragadta és azt mondta: "Te ágybahugyozó ördögfajzat! Egy perccel ezelőtt engem kérdeztél, hogy helyes-e amit teszel, most meg azt mondod, hogy semmi sincs Huang Bo buddhizmusában!? Mit láttál? Mondd! Na köpd ki!"

    Hirtelen Lin Ji háromszor oldalba ütötte Da Yu-t. Ellökve magától Da Yu így válaszolt: "Menj vissza Huang Bo Mesterhez. Ő a te mestered. Mindez az ő dolga, és semmi köze hozzám." Lin Ji a kolostorba való visszatérése láttára, Huang Bo megjegyezte: "Ennek az embernek a jövés-menése sohase fog véget érni." Lin Ji-nek ezt mondta: "Mit keresel itt te mamlasz? Soha nem fogod megtalálni az igazságot, ha így utazgatsz." Lin Ji így válaszolt: "Olyan kedves vagy, mint az öreg nagyanyám. Ezért jöttem vissza.", és odaállt Huang Bo mellé kezét a mellkasára téve, a szerzetes azon magatartásával, mint aki mondani akar valamit.

    "Hol voltál?" - kérdezte Huang Bo. Abban az időben a szerzetesek költőien válaszoltak volna, például; 'A szél szárnyán jöttem.', de Lin Ji nem hitt ezekben a hatásokban és ezért nyiltan és pontosan elmondta, hogy mi történt. "Csak várj amíg Da Yu idejön," - mondta Huang Bo, aki nagyon örült a válasznak - "Adnék annak a szószátyár szerzetestnek egypár igazi pofont." "Miért kell várni?" - mondta Lin Ji - "Minden [valóság] most is itt van." és ezzel megütötte Huang Bo-t.

    Huang Bo titokban nagyon meg volt elégedve, de megtartotta mesteri méltóságát és felkiáltott: "Egy őrült! Visszajött, hogy a tigris bajuszát ráncigálja." Lin Ji menydörgő hangon felkiáltott: "HO!" Huang Bo odaszólt egy jelenlévőnek: "Vigyétek el innen ezt az őrültet, és vezessétek a meditációs csarnokba!" Nem azt mondta, hogy ki a kolostorból, hanem a szerzetesek csarnokába, tehát úgy döntött, megtartja az 'őrültet'.

Lin Ji "HO" kiáltása híressé vált, ma is használják a mesterek. Tényleges jelentése nincs, nagyon sok mindent kifejez. Arra használják, hogy tisztára söpörjék a tanítvány tudatát, hogy felszabadítsák minden dualista, ego-centrikus gondolattól. Lin Ji négy féle HO-t különböztetett meg:

    "Néha olyan, mint a Vajra király [mennydörgés] ékszer kardja; néha olyan, mint amikor az aranyhajú oroszlán a födre lapul; néha olyan, mint a fű-legyintette csalétek fa; és néha egyáltalán nem is Ho."

Tíz év további gyakorlás után, Lin Ji rezidenciáját egy északi templomban rendezte be, ahová sok tanítvány jött hozzá. Tanítása világias és tényszerű volt, következetesen bátorította a tanítványokat, hogy higgyék, természetes és spontán tevékenységük az igaz Buddha-tudat. Ebben a tiszta létezésben lenni, annyit jelent, mint nem gátolni, nem akadályozni semmit. Az ilyen módon elért, minden ragaszkodástól való mentesség nem érzelemmentességet, vagy érzéketlenséget jelent. Nem azt jelenti hogy nincsenek érzelmek, vagy nincs éhség vagy fájdalom érzet. A teljes énnel történő mindenbe való behatolást jelenti, semmit sem visszatartva - a teljesen szabad egyéválást bármilyen körülménnyel. Ez volt Lin Ji számára az a fenséges út, amellyel a hétköznapi élet megélhető, és gyakran bosszankodott azon, hogy a tanítványai más irányba keresgélnek. Mindenfelől jöttek, hogy a világtól való megszabadulást keressék, mondta nekik, de ha megszabadulnak a világtól, hova mehetnének? Azt tanácsolta, úgy éljenek, mint bármilyen másik ember, de a vak, rabulejtő vágyak nélkül.

    "Amikor itt az ideje, hogy felöltözz, vedd fel a ruhád. Amikor sétálnod kell, sétálj. Amikor ülnöd kell, ülj. Legyél az egyszerű éned egyszerű életben, és ne keresd a Buddhaságot. Amikor fáradt vagy, pihenj le. Az ostobák ki fognak nevetni, de a bölcsek megértik majd."

A Chan nem foglalkozik Buddha vagy Isten fogalmával, hanem az emberi lény Valóságával. Az igaz emberi lény nem azért törekszik, hogy kipréselje az életből amit lehet, hanem azért ami az élet valójában és önmagában, és ennek a tudásnak megfelelően él. Ekkor válik szabaddá minden dologról alkotott hamis képzettől, és tud folyamatosan harmonikusan cselekedni a mindenséggel. Ezt a szemléletet használva az autentikus harcművészetben a mesterek nem foglalkoznak a technika csiszolásával, mert mint forma vagy létesülés - korlátokkal teli. A lényeg épp e korlát felszámolása, melyben megjelenik a Jin, a valódi erő, amely hat...

Lin Ji mondta:

    "Az Én minden dolgot messze meghalad. Még ha a Menny és a Föld is leszakadna, én nem aggódnék. Még ha az összes Buddha tíz irányban megjelenne előttem, én nem örvendeznék. Még ha a három pokol jelenne meg előttem, én nem félnék. Miért van ez így? Azért, mert nincs semmi amit ne szeretnék."


Javasolt irodalom és források

1. Holmes, W. S. & Horioka, C. : Zen Art for meditation . [Tokyo, Tuttle com., 1992]
2. Watts, A. W. : The Way of Zen . [Arkana, 1990]
3. Bancroft, A. : Zen - Direct pointing to reality . [Thames and Hudson, 1979]
4. Terebess, G. : Folyik a híd ; zen/csan buddhista anekdóta kincs . [Officia Nova, 1990]
5. ❀ Huangbo Mester élete és költészete
6. ...

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2016 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings