Külső (外家) és belső (内家) irányzatok a kínai harcművészetben

武林一家

❀ ❀ ❀

A kínai harcművészetnek két irányzata létezik. A "nèijiā" (内家) a belső-, a "wàijiā" (外家) a külső irányzatot jelöli. A "wàijiā" a test természetes adottságát használja a mozgásnál, míg a belső irányzatoknál bizonyos esetekben ez éppen akadályt jelent a készségek kialakítása során. Chanbuddhista stílusokban erre azt mondjuk, hogy "ne állj útjában a technikának" vagy "ne légy akadálya saját képességeid alkalmazásának". E két ág ugyanabból a gyökérből hajt ki, de gyakorlási módjuk különböző. Az idők során azonban hatással bírtak egymásra, így napjainkban igen nehéz egyértelműen elkülöníteni e két irányzatot, de gyakorlóként szükséges és rendkívül fontos, hogy erőfeszítéseket tégy e két megközelítés megértésére. Kezdőknek a "wàijiā" sokkal könnyebben megy, mint a "nèijiā". Mikor a gyakorló közepes szintről felsőbb szintekre kíván jutni, a "wàijiā" esetében is legfontosabb a belső gyakorlás lesz, azonban a legtöbb haladó "wàijiā" gyakorlónak nehéz a felzárkózás a belső gyakorlás terén - ami a középszinten álló "nèijiā" gyakorló számára nem jelent túl nagy nehézséget. A legtöbb "wàijiā" gyakorló idősebb korában áttér a "nèijiā" gyakorlásra. Tudják mit szeretnének elérni, ami a "wàijiā" gyakorlásával magasabb szinten túl nehéz, mert idősebb korban a test fizikai teljesítőképessége igen jelentősen visszaesik. Ezért választják a "nèijiā"-t a továbbfejlődésre. Fordítva is ez a helyzet: sok "nèijiā" gyakorló kezdetekben "wàijiā" elemeket is gyakorol, mert kezdetben a "nèijiā" tudás nem elég hatékony a harci megmérettetésnél. Az edzésmódszer akár a hegycsúcsra vezető két út: az egyik kezdetben könnyebb, aztán nehezebbé válik. A másik kezdetben nehezebb, de a végén könnyebb. Mindegy, hogy a "nèijiā"-t vagy a "wàijiā" irányzat valamely stílusát választod, két dolgot tarts szem előtt: légy szorgalmas és ne térj le az útról, különben sosem lesz esélyed arra, hogy feljuss. A "nèijiā" és a "wàijiā" két eltérő mód, ahogy a kínai harcművészet gyakorolható. Nem jelentheted ki, hogy az egyik jobb mint a másik. Kiválaszthatod azonban, hogy saját gyakorlásod céljának melyik az előnyösebb. De nincs jobb stílus. Szorgalmasabb, jobb gyakorló van.

A korai időkben a harcművészet egyszerű-, kifejezetten küzdelmi technikákat gyakorló és alkalmazó tevékenység volt. A Song-dinasztiától (960-1279) sokszáz éven keresztül Kína a belső viszályok és háborúk korát élte. A Ming-kor előtt nem létezett ennyi stílus-, határozott különbségeket sem lehetett felfedezni közöttük. Az 1500-1600 években aztán számos stílust alapítottak és foglaltak rendszerbe a Mesterek. Különböző, egyedi kombinációkat dolgoztak ki nagy részletességgel annak érdekében, hogy a korábbiaknál még hatékonyabb képességek kialakítására legyen mód. Ezt ❀ Qi Jiguang (戚继光, 1528–1588) könyve, a ❀ "Ji Xiao Xin Shu" (紀效新書) is kifejti. Az új, gyakorolható képességek és ötletek miatt a kínai harcművészet fejlődése magas szintet ért el. Egyes kutatók úgy tartják, hogy a "nèijiā" szélesebb körű gyakorlása is egy példája az új-, egyedi koncepciónak. Ez elsősorban az egyszerű technikák a taoizmus és buddhizmus hatására szellemi tanításokat és kulturális elveket összefogó rendszerré alakultak. Az autentikus harcművészeti stílusok alapvető célja, hogy szisztematikus képzésen keresztül a gyakorló "általános" fizikai képességeit egy olyan szintre fejlessze, ahol sokkal hatékonyabban végezhetőek az önvédelmi technikák és kombinációk. E fejlődés közvetlen hozadéka a kiváló egészségi-, kondíciós és állóképesség kialakulása volt, amely a hosszú életkort is elérhetővé tette (ld.: ❀ A Qi Gong alapjai és történeti áttekintése 氣功的历史). Stílusoktól függetlenül mind a külső mind pedig a belső irányzatok stílusai ezen alapelveket tartják szem előtt (amellett, hogy vannak különbségek az elvek és képzési módszerek közt), így lett közismert a mondás: 武林一家, (wu lin yi jia) azaz "minden harcművész egy család" vagy "minden stílus egyetlen családba tartozik".

Ez az ábra egyszerűen mutatja be a két irányzat alapvető különbségét:

tiszta tudat - tiszta energia - tiszta mozgás és technika

A fenti ábra a hétköznapi, gyakorlati cselekvésed mutatja be. Minden cselekedeted (legapróbb mozdulat vagy mozzanat) alapja a szándék (意, yi), amely keletkezésének oka egy cél vagy vágy, mely a tudatodban jön létre. Ennek okozataként a test energiái (气, Qi) aktivvá válik, létrehozva a szándékolt cselekvést. A szándék kiművelt tudatosságot jelöl a harcművészetben (ld.: ❀ Tudat és tudatosság a harcművészetben 《心/意》). A "nèijiā" (内家) irányzat stílusai elsődlegesen a tudattal foglalkoznak: tiszta tudat - tiszta energia - tiszta mozgás és technika. A "wàijiā" (外家) irányzatok kungfu stílusai a technikára összpontosítanak. De az is igaz, hogy a technika gyakorlása energia nélkül lehetetlen, így külső cselekvéssel is alakítható-, fejleszthető a tudat, mely magas szinten épp olyan összpontosítást-, fókuszáltságot igényel, mint a belső irányzatok gyakorlói esetében.

A "nèijiā" és "wàijiā" irányzatról szóló fennmaradt írásos emlékek közül három különböző dokumentum tesz említést. Ezek hasonló időben és egymáshoz földrajzilag közeli helyszíneken íródhattak:

• "Wang Zhengnan (王征南) úr sírkőfelirata" Huang Lizhou által (1669).
  
  王征南墓誌銘 (Wángzhēngnán mùzhì míng)
  
  少林以拳勇名天下，然主于搏人，人亦得以乘之。有所谓内家者，以静制动，犯者应手即仆，故别少林为外家。盖起于宋之张三峰。三峰为武当丹士，徽宗召之，道梗不得进，夜梦玄帝授之拳法，厥明以单丁杀贼百余。三峰之术，百年以后，流传于陕西，而王宗为最著。温州陈州同从王宗受之，以此教其乡人，由是流传于温州。嘉靖间，张松溪为最者。松溪之徒三四人，而四明叶继美近泉为之魁。由是流传于四明。四明得近泉之传者，为吴昆山、周云泉、单思南、陈贞石、孙继槎，皆各有授受。昆山传李天目，徐岱岳，天目传余波仲，吴七郎，陈茂弘。云泉传卢绍岐。贞石传董扶舆，夏枝溪。继槎传柴玄明，姚石门，僧耳，僧尾，而思南之传，则为王征南。思南从征关白，归老于家，以其术教授，然精微所在，则亦深自秘惜，掩关而理，学子皆不得见。征南从楼上穴板窥之，得梗概。思南子不肖，思南自伤身后莫之经纪。征南闻之，以银卮数器，奉为美槚之资。思南感其意，始尽以不传者传之。征南机警，得传之后，绝不露圭角，非遇甚困则不发。尝夜出侦事，为守兵所获，反接廊柱，数十人轰饮守之。征南拾碎磁，偷割其缚，探怀中银，望空而掷。数十人方争攫，征南遂逸出。数十人追之。皆殕地，匍匐不能起。行数里，迷道田间，守望者又以贼也，聚众围之。征南所向，众无不受伤者，岁暮独行，遇营兵七八人，挽之负重。征南苦辞求免，不听。征南至桥上，弃其负。营兵拔刀拟之。征南手格，而营兵自掷仆地，铿然刀堕，如是者数人。最后取其刀投之井中，营兵索绠出刀，而征南之去远矣。凡搏人者，皆以其穴。死穴，晕穴，哑穴，一切如铜人图法。有恶少侮之者，为征南所击。其人数日不溺，踵门谢过，始得如故。牧童窃学其法，以击伴侣，立死。征南视之，曰：「此晕穴也，不久当苏。」已而果然，征南任侠，尝为人报雠，然激于不平而后为之。有与征南久故者，致金以雠其弟。征南毅然绝之曰：「此以禽兽待我也。」
  

  Bár a Shaolin ököl mindenhol ismert, a támadást hangsúlyozza és az ellenfelek kihasználását. Ezért létezik az úgynevezett belső iskola, amely a mozgást nyugalommal gátolja [legyőzi a nyilvánvalót a finomsággal]. A kéz puszta gesztusa robbanó támadásokat küld. Ezért a Shaolin a külső iskolába tartozik. Ez a művészet a song-dinasztia-beli Zhang Sanfeng -el (宋之張三峯) kezdődött, egy wudang-hegyi elixíristával (武當丹士). Huizong Császár (徽宗) maga elé idézte őt, de az útját elállták, s nem tudott átjutni. Azon az éjszakán álmában az első Song Császár átadta neki az ököl művézetét, és másnap több mint száz útonállót ölt meg egy kézzel. Száz évvel később, Zhang művészete átadásra került Shaanxi -ban (陝西), ahol Wang Zong (王宗) lett a legjobb gyakorlója. A wen-megyei Chen Zhoutong (温州陳州同) Wang Zong-tól tanulta, majd megtanította a szülővárosának embereit, így terjesztve el Wen megyében. Jiajing Császár uralkodása alatt [嘉靖, 1521-1567] a legjobb művészet Zhang Songxi-é (張松溪) volt. Mindössze három-négy embert tanított, közülük a siming-i (四明) Ye Jimei (葉繼美), a.k.a Jinquan (近泉) a legtehetségesebb. Az átadást ezután Siming -ben terjesztették, ahol Ye Jinquan megtanította Wu Kunshan (吳崑山), Zhou Yunquan (周雲泉), Dan Sinan (單思南), Chen Zhenshi (陳貞石), Sun Jicha (孫繼槎). Wu Kunshan megtanította Li Tianmu (李天目) és Xu Daiyue (徐岱岳). Li Tianmu tanította Yu Bozhongot (余波仲), Wu Qilangot (吳七郎) és Chen Maohong-t (陳茂弘). Zhou Yunquan tanította Lu Shaoqi-t (盧紹岐). Chen Zhenshi megtanította Dong Fuyu-t (董扶輿) és Xia Zhixi-t (夏枝溪). Sun Jicha tanította Chai Xuanming -et (柴玄明), Yao Shimen -t (姚石門), a Er szerzetest (僧耳) és Wei szerzetest (僧尾). Dan Sinan (單思南) tanítványa Wang Zhengnan (王征南) volt. Miután hazatért a guanbai-i katonai szolgálatból, Dan Sinan (單思南) tanította a művészetet, de a mélyebb aspektusait tartotta magának. Saját gyakorlása során bezárta az ajtót, így tanítványai Őt nem láthatták. Wang azonban a felső szintről a padlón lévő lyukon keresztül figyelte őt, és meértette a lényegét. Dan Sinan kétségbe esett, hogy a fiai értéktelenek, s nem hagyta örökösei számára üzletét. [tea értékesítése]. Wang meghallotta ezt, és számos ezüst borospoharat eladott, hogy megkeresse a legjobb katalpa-fákat. [teanövények termesztéséhez]. Ez megérintette Dan Sinan-t, ezért aztán megtanította Wangnak mondazt, amit korábban senki másnak nem tanított. Wang óvatos ember volt, nagyon tudatában annak, amit tanult. Azt soha nem mutatta be, nem mutatott semmit, hacsak, valódi vészhelyzet erre nem kényszerítette. Egy éjszaka történt -míg egy kémet kerestek -, letartóztatta néhány katona. A kezét egy pillérhez kötözték. Több tucat ember őrzte őt, akik lerészegettek. Wang-nak sikerült megkaparintania egy törött porcelánt, mellyel elfűrészelte a köteleket. Aztán kivett egy ezüst érmet az ingéből, a levegőbe dobta, s míg a katonák harcoltak az ezüstért, megszökött. Üldözőbe vették, de túlságosan részegek voltak ahhoz, hogy szilárdan álljanak, mindannyian felborultak, mint a domino. Néhány mérföldre bár követték őt, de [Wangot] a mezőn elvesztették. Gondolatlanul azt gondolva, hogy Wang áruló volt, összegyűltek körülötte, de minden katona, aki útjába ált megsérült. Életének utolsó évében, Wang egyedül sétált, és hét vagy nyolc katonából álló csoporttal találkozott, akik hirtelen felszólították a nehéz katonai felszerelés horzozására. Wang komolyan könyörgött, hogy megszabaduljon a feladattól, de nem hallgattak rá. Így Wang a hídig húzta a súlyos terhet, aztán ledobta azt az egyik oldalon. A katonák erre megragadták a szablyájukat, hogy megfenyítsék őt, de [Wang] puszta kezével blokkolta a pengéket s egyiküket a földre lökte, a penge csengve földre zuhant. Ezután mindegyikkel ezt megtette, majd az utolsó után felvette a kardokat, és a kútba dobta. A katonák míg kötéllel felhúzták a karjaikat, hogy visszaszerezzék azokat, Wang már rég elment.Amikor küzdeni kezdett az emberekkel, mindig használta a vitális pontokat olyanokat célozván, melyek halált, ájulást vagy némaságot okozhatnak, amint azt az akupunktúrás térképekkel ellátott bronzszobrok is jelezik. Volt egy fiatalember, aki megsértette Wangot, aki olyan ütést kapott, hogy több napig nem tudott vizeletet adni. Be kellett mennie Wanghoz és bocsánatot kérni tőle ahhoz, hogy visszanyerje a képességét. Egy pásztorfi titokban megtanulta a technikáit [ahogy Wang maga is tette] és használta azokat egy fiatal barátja megütésére, aki ettől hirtelen meghalt. Wang vizsgálta és azt mondta: "A helyszín, amelyet megütöttél, csak ájulást okoz. Egy kis idő múltán fel fog ébredni" - szemben azzal amit tett. Wang lovagias volt, felkeltette az igazságtalanság elleni fellépést, semmint a bosszúállás okát. Egy ember, aki régóta ismerte Wangot némi pénzt adott neki, hogy bosszulja meg fiatalabb testvérét. Wang élesen visszautasította: - Zavarba hozol egy fenevaddal.

  征南名来咸，王氏，征南其字也。自奉化来鄞。祖宗周，父宰元，母陈氏。世居城东之车桥，至征南而徙同岙。少时，隶卢海道若腾。海道较艺给粮，征南尝兼数人，直指行部。征南七矢破的，补临山把总。钱忠介公建钺，以中军统营事，屡立战功，授都督佥事、副总兵官。事败，犹与华兵部勾致岛人，药书往复。兵部受祸，雠首未悬，征南终身菜食以明此志，识者哀之。征南罢事家居，慕其才艺者，以为贫必易致，营将皆通殷勤，而征南漠然不顾，锄地担粪，若不知己之所长，有易于求食者在也。一日，过其故人，故人与营将同居，方延松江教师，讲习武艺。教师倨坐弹三弦，视征南麻巾縕袍若无有。故人为言征南善拳法，教师斜盼之曰：「若亦能此乎？」征南谢不敏。教师轩衣张眉曰：「亦可小试之乎？」征南固谢不敏。教师以其畏己也，强之愈力。征南不得已而应。教师被跌，请复之，再跌，而流血被面，教师乃下席，贽以二缣。征南未尝读书，然与士大夫谈论，则蕴藉可喜，了不见其为粗人也。余弟晦木，尝揭之见钱牧翁，牧翁亦甚奇之。当其贫困无聊，不以为苦，而以得见牧翁，得交余兄弟，沾沾自喜，其好事如此。余尝与之入天童，僧山焰有膂力，四五人不能掣其手，稍近征南，则蹶然负痛。征南曰：「今人以内家无可炫耀。于是以外家搀入之，此学行当衰矣！」因许叙其源流。忽忽九载。征南以哭子死，高辰四状其行，求余志之，余遂叙之于此，岂时意之所及乎！生于年某年丁巳三月五日，卒于某年己酉二月九日，年五十三。娶孙氏，子二人。梦得，前一月殇；次祖德。以某月某日葬于同岙之阳。铭曰：
  

  Nevezett Laixian (來咸), kinek vezetékneve Wang (王), őt Zhengnan-nak (征南) hívták. Fenghua (奉化) megyéből költözött a Yin (鄞) kerületbe. Nagyapja neve Zongzhou (宗周) volt. Az apja neve Zaiyuan (宰元) volt. Anyja leánykori neve Chen (陳) volt. A család nemzedékek óta élt a Che-hídon (車橋) a város keleti részén [Ningbo], de Teng Ao -ba (同嶴) költözött, amikor Zhengnan megszületett. Amikor fiatal volt, Lu Haidao (盧海道) szolgája volt, akit Ruoteng-nek (若騰) neveztek. Megvizsgálva a hozzáállásait, Lu adott neki egy pozíciót, és Wang egyszerre töltötte be sok ember feladatait, kapcsolattartó volt az irodák között. Mivel Wang pontosan teljesítette feladatait, ő volt felelős a Linshan (臨山) laktanya ellátásáért. Qian Zhongjie (錢忠介), akit Gongjian -nek (公建) neveztek, majd a fő hadsereg barakk koordinátora lett. Ő ismételten tiszteltét fejezte ki neki az érdemes szolgálatért, végül támogatta a tartományi tiszthelyettes kinevezését a barakk parancsnoknál. Aztán a vereség jött [a Ming -ek legyőzése a Qing által, 1644] és olyan volt, mintha a kínai hadsereg csapdába esett volna egy szigeten. A megoldások előre-hátra jártak, a hadügyminisztérium megsemmisült a katasztrófa alatt. Amíg az ellenség feje nincs felállítva, Wang úgy döntött, vegetáriánus lesz, egész életében, ha szükséges, hogy így mutassa hazafias odaadását ami erősen lenyűgözte kollégáit. De akkor feladta a katonai életet és hazatért. Sokan, akik csodálták készségeit, aggódtak, hogy biztosan elszegényedik. Sok laktanyaparancsnokok ajánlatot tett neki, de Wang ezekkel nem törődött, nem fordított ezekre figyelmet. Szántotta a földjét, trágyázta, s úgy tűnt, hogy egyáltalán nem tudja, hogy sokkal könnyebbé teheti az ételeket különleges szaktudásával. Wang egy nap egy régi barátjával ütközött, aki a laktanya parancsnoka volt. A parancsnok épp alkalmazásba vett egy oktatót Songjiang -ból (松江), hogy az a csapatait a harcművészetekre készítse fel. Az oktató ült és arrogánsan csikorgott egy lanton, s Wangra nézett a kender sapkában és durva köntösben, mintha Ő ott se lenne. A barát azt mondta, hogy Wang a harcművészet szakértője. Az oktató Wang szemébe nézett és azt mondta: "Hogy lehetne az...?" Wang udvariasan tagadta, hogy ő nem az. Az oktató felegyenesedett, felhúzta a szemöldökét, és azt mondta: "Kipróbálhatlak egy kicsit?" Wang még udvariasabban tagadta, hogy szakértő lenne. Az oktató azzal vádolta, hogy fél, s egyre agresszívebb lett, míg Wangnak nem volt más választása cselekedni. Miután az oktatót eldobta, az még többet kért. Így ismét eldobta míg a vér az arcából ki nem szivárgott. Meghajolt Wangnak, majd ajándékot adott neki finom selyemből. Wang soha nem járt iskolába, mégis városi-, és szívélyes módon tudott beszélni a tudósokkal, soha nem tekintették őt durva parasztnak. Emlékeztet arra, amikor fiatalabb testvérem, Huimu (晦木) és én felfedeztük Qian Muweng-ot (錢牧翁), aki szintén rendkívüli ember volt, aki szintén rendkívüli férfi volt, aki elszegényedett és nehéz körülmények között élt. Amikor meglátjuk Qian-t, össze fogják keverni velünk testvérként, és öröm van ebben a jó cselekedetben. Egyszer Wang-al elmentem a Tiantong Templomba (天童), ahol a szerzetes, Shanyan (僧山燄) nagyon durva ember volt. Négy vagy öt férfi egy időben sem tudta elhúzni a karjával, de Wang enyhe nyomására a [szerzetes] a fájdalom miatt összecsuklott. Wang ekkor azt mondta: "Az emberek manapság úgy gondolják, hogy a belső iskola nem elég drámai, ezért hozzáadnak a a külső iskolák dolgaiból, s ha ez folytatódik, ez a tudás el fog tűnni." Ezért megengedte a művészet történetének leírását. Hirtelen kilenc év telt el azóta, és sírva a fiának, Wang meghalt. Gao Chensi (高辰四) összeállította ezeket a tényeket Wang életéről, és kérte, hogy Wang számára feliratot készíthessen. Miután beleegyeztem, kénytelen voltam előadni e férfiről. A harmadik hónap ötödik napján született, 1617-ben, és a második hónap kilenc napján, 1669-ben, ötvenhárom évesen halt meg. A felesége leánykori neve Sun (孫). Két fia volt, az első Mengde (夢得), aki egy hónapja halt meg előtte és a második Zude (祖德). Wang most Tong Ao déli végén lett eltemetve. Ezek a szavak, melyek az ő emléktábláján vésettek:

  有技如斯，而不一施，终不鬻技，其志可悲。
  水浅山老，孤坟孰保？视此铭章，庶几有考。

  Nagyszerű képessége volt, de nem kérkedett vele. Soha nem akart hasznot húzni a művészete által. Ilyen integritás súlyos veszteséget jelent számunkra.
  E sekély patakok és az ősi dombok közt, fogja valaki gondozni ezt a magányos sírt? Aki ezt a feliratot olvassa, olyan embert ismer meg ki jó példát mutatott.
  
  

• Huang Baijia (1643.12.06-1709.04.29, 黃百家): "Neijia Quan" (內家拳, Belső Ököl) (1676).
• Shen Yiguan (1531-1616): Biography of Boxer Zhang Songxi (张松溪, 1522-1566) a "Kormányzati Nyilvántartások és Ningbo Város Évkönyvében" (1683-as változat, 《寧波府志·卷三十一·張松溪》)
  
  张松溪传 (Zhāng Sōngxī Chuán)
  
  雍正年间，曹秉仁纂修的《宁波府志》卷三十一张松溪传： 张松溪，鄞人，善搏，师孙十三老。其法自言起于宋之张三峰。三峰为武当丹士。徽宗召之，道梗不前。夜梦玄帝授之拳法。厥明以单丁杀贼百余；遂以绝技名于世。由三峰而后，至嘉靖时，其法遂传于四明，而松溪为最著。松溪为人，恂恂如儒者，遇人恭谨，身若不胜衣；人求其术，辄逊谢避去。时少林僧以拳勇名天下。值倭乱，当事召僧击倭。有僧七十辈，闻松溪名，至鄞求见。松溪避匿不出。少年怂恿之，试一往。见诸僧方校技酒楼上，忽失笑。僧知其为松溪也，遂求试。松溪曰：必欲试者，须召里正约，死无所闻。许之。松溪袖手坐。一僧跳跃来蹴。松溪稍侧身，举手送之。其僧如飞丸陨空，堕重楼下，几死。众僧始骇服。尝与诸少年入城。诸少年闭之月城中，罗拜曰：今进退无所。幸一试之。松溪不得已，乃使诸少年举圜石，可数百斤者，累之。谓曰；吾七十老人，无所用试，供诸君一笑可乎；举左手侧而劈之，三石皆分为两，其奇如此。

  （本文转自 《宁波府志》)

A legfontosabb információk, amelyek ezekben a dokumentumokban fellelhető:

• a "nèijiā" kialakulásának korszaka;
• ahogy maga a "nèijiā" kifejlődött, és a "wàijiā" -tól elkülönült;
• a "nèijiā" és "wàijiā" közti különbségek; és
• a "nèijiā" számos jellemzőjének és tulajdonságának körülírása.

A fent írt dokumentumok utalnak arra, hogy XVI. és XVII. szézadban új harcművészeti stílus alakult ki, a Nèi Jiā Quán (内家拳) néven, melyet Délkelet-Kína Wen prefektúra területein gyakoroltak, saját alapelvekkel és egyértelmű származási vonallal annak ellenére, hogy a stílus eredendő forrására nincs egyértelmű bizonyíték. Nem örvendett nagy népszerűségnek. Közismert az elmélet, hogy alapelveit és alapjait egy Wudang Hegységben élő taoista szerzetes, Zhang Sanfeng dolgozta ki. A legvalószínűbb, hogy a "nèijiā" a "wàijiā"-ból alakult ki, majd idővel egy saját rendszerré nőtte ki magát, mivel a legtöbb újítás már korábban fennálló elképzelésekből fejlődik tovább számos generáción keresztül Bai YuFeng-től (白玉峰) és Jue Yuan (觉远) idejétől (Yuan Dinasztia) Niu HanZhang –ig. A "wàijiā" mint elnevezés az 1600 évek előtti időkben nem volt közismert. Amikor a "nèijiā", mint fogalom megjelent, ezt a módszert a hagyományos koncepcióktól elkülönítették és külön fejlesztették, így minden más stílust "wàijiā"-nak neveztek. A később kialakult Xingyi Quan, Taiji Quan és a Bagua Quan alapjai a Nèi Jiā Quán-al (内家拳) egyező elvek megvalósítására törekedtek. A harcművészetek világában ez a három nagy stílus örökítette át és fejlesztette ki a Nèi Jiā Quán koncepcióját. 1892-ben Pekingben ❀ Cheng Tinghua (程廷华, 1848–1900), Bagua mester kezdeményezésére megújult a "nèijiā" fogalom, amely e három nagy stílust foglalta magába: a kifejezést a Taiji, Bagua és Xingyi stílusok összefoglaló neveként használják.

a hármasok

Taoizmus és a Buddhizmus

Ami magas szinten létezik, filozófiai alapokkal is rendelkezik. Amikor a tudásod magasabb szintre kívánod fejleszteni, filozófiai ismeretekből is merítened kell, hogy tudásod és képességeid magasabb szintet érjenek el.

Általában Shaolin gongfu-t nevezték "wàijiā"-nak, mert a legtöbb "wàijiā" gyökereikként a Shaolin kolostor harcos szerzeteseit (ld.: ❀ Shaolin harcos szerzetesek öröksége - 《少林僧兵的遗产》 c. jegyzet) tekinti. A Shaolin Templom volt az a hely, ahonnan Bodhidharma nyomán a Chan elterjedt. Chanbuddhista szempontból a Shaolin Rou Gong (少林柔功) kifejezetten "nèijiā" -nak tekinthető a belső gyakorlás és célok megvalósítására való törekvés okán. E kifejezés megértése hasonló, mint a Qi Gong (气功)-, vagy a Nei Gong (内功) kapcsán, ahol az előbbi a Qi-vel történő munkára utal, az utóbbi pedig a testben-, belső folyamatok mentén történő törekvést jelenti. A Rou Gong (柔功) tehát a lágyság (test rugalmasságának) elérését és fenntartását megvalósító módszereket és gyakorlatokat jelenti.

A 4000 éves taoista qigong gyakorlatok (daoyin) miatt harcművészeti szempontból "nèijiā" wudang-i gyökerekkel rendelkezik. Bár a harcművészet e két irányzata eltérő filozófiai rendszereket követ, számos kapcsolódás és hasonlóság is felfedezhető. Mindkét irányzatban léteznek stílusok, melyek mindkét ágra jellemző elemekkel rendelkeznek. Ezért is tisztázatlan a "wàijiā" és "nèijiā" közti egyértelmű elkülönítés. A Tongbei-t (通背拳) általában a "wàijiā"-ba sorolják, de taoista filozófiát követ és tartalmaz belső elemeket. Egy másik példa, hogy néhány Xingyi mester Shanxi-ból a Xingyit (形意拳) a Shaolin stílus külső ágaként említi, mivel ❀ Ji Jike (姬際可; 1588–1662) fiatal korában a Shaolin Templomban élt és tanult tíz éven keresztül. Az általános félreértések elkerülése érdekében szükséges hangsúlyozni, hogy az a kijelentés, mely szerint a "wàijiā" a buddhizmust-, a "nèijiā" a taoizmust követi: nem igaz. A filozófiai rendszer sem azonos a vallási gyakorlattal.

Képesség: növelni vagy megváltoztatni?

A külső irányzatok célja növelni a természetes teljesítőképességet: a sebességet, erőt és a reflexet. Minden jártasság e képességekre épül, a gyakorlók pedig az abszolút sebességet és erőt kívánják növelni. Ezt és így gyakoroltak Shaolin kongfu-t a harcos szerzetesek, mert feladatuk a kolostor őrzés-védelme volt. A külső jártasságok fejlesztésének módszereit úgy találták ki és fejlesztették, hogy az a test természetes reakcióira épüljön. Ha így szemléled, akkor egyértelmű a külső irányzat gyakorlásának megértése.

A belső irányzatok célja azonban megváltoztatni az ember természetes teljesítőképességét. A természetes emberi képességeket sokkal fontosabb megváltoztatni - így felszínre hozni a rejtett-, csíraként már meglévő képességeket - mint növelni. Gyakorlásuk során relatív módon van jelen az erő és a gyorsaság. A fókusz a természetes reakción a áll, azaz a tudat által vezérelve sikerüljön alakítani (ld.: tiszta tudat - tiszta energia - tiszta mozdulat) az erőn és a gyorsaságon. Természetes módon léteznek a belső irányzatokban az emberi képességek növelésére irányuló módszerek, de ezek másodlagos szerepet töltenek be.

A magas szinten azonban teljesen más a helyzet. A külső irányzatok gyakorlói próbálják természetes emberi képességeiket megváltoztatni. A belső gyakorlás során a természetes emberi képességek szintén fejlődnek. A legfelsőbb szinten a "nèijiā" és "wàijiā" elválaszthatatlan egymástól, így a belsőt és a külső együttesen gyakorolni és alkalmazni szükséges. Egy gyakorlati megközelítés szerint a "nèijiā" elképzelés és módszerek ezen a ponton alakulhattak ki. Fontos azt leszögezni, hogy a belső irányzatok gyakorlása már a kezdetektől folyamatos változásra törekszik, nem várja meg a magas szint elérését.

Gōng és Quán

Egy másik megközelítés szerint a harcművészet legfontosabb célja a képességek kialakítása. A "Gōng" gyakorlása az alapozás, amely megerősíti a belső qi-t. ha elegendő Qi áll rendelkezésre, akkor gyakorolható a "Quán". Ez általános a "nèijiā" stílusoknál; a legfontosabb dolog az energia megfelelő irányítása. Utána már lehet ezt a jártasságot akármilyen külső mozgással kombinálni. Van egy régi mondás: "A Qi mozgása, terjedése olyan, mint a víz áramlása". Ha nem érzed a belső Qi-t, az azt jelenti, hogy csak a külső formát csinálod. A "nèijiā" stílusok nagy hangsúlyt fektetnek a "Gōng"-ban szerzett jó alapra, mert a mesterek úgy tartják, hogy csak ennek segítségével lehet elérni a harcművészet magas szintjeit. "Gōng" nélkül viszont a formagyakorlatok, alkalmazások, kieresztés, stb. mind üres gyakorlás ("Quán"), ami rövid távú hasznot nyújt, de sosem fog magas szintre jutni. Nem elég csak a forma gyakorlása. A "nèijiā" alapgyakorlatai fokról-fokra fejlesztik a képességeidet, légy türelmes és szorgalmas. A régi mondás szerint, a Quán-t kihagyhatod, de a Gōng-ot nem". Ha már ismered a "Gōng"-ot, akkor ismerheted a "Quán"-t is. A Mesterek úgy tartják, ha elfoglalt vagy, próbálj legalább a "Gōng"-ra időt szakítani. A "Quán"-t kihagyhatod. Minél elfoglaltabb vagy, annál nagyobb szükséged van a "Gōng" gyakorlására.

A "wàijiā" stílusaiban is gyakorolsz "Gōng"-okat, de a különbség az, hogy ezek a "kemény" képességek közé tartoznak. Így ezek a technikákon keresztül könnyen érthetőek. Az izommunka, a testi mechanika és a technikák szintjén azok pontosabb, gyorsabb és erősebb végrehajtása a cél. Könyebben fejleszthető, de ezek korlátosak is, mert nem a belső energia fejlesztését célozzák. A "wàijiā" nem veszi szigorúan a fent írt elveket.

Belülről kifelé vagy kívülről befelé

Ezt mutatja be a fenti ábra. Ne tekints úgy a külső irányzatok gyakorlóira, hogy csak külső gyakorlási módszerekkel csak a technikán dolgoznak. S ne tekints a belső gyakorlókra úgy, hogy ők pedig csak belső módszerekkel gyakorolnak, ahol a külső technika nem olyan fontos. Mindkettőnek mindkettőt gyakorolni kell. A különbség a módszerekben - az útban - rejlik.

a "wàijiā" kívülről befelé (a cselekvéstől vagy technikától a tudatra) a "nèijiā" belülről kifelé (a tudattól a technika vagy cselekvés irányába) gyakorol. A külső irányzatok először a fizikai testet edzik és nem fektetnek hangsúlyt a belső gyakorlásra: így elsősorban fizikai képességeiket fejlesztik. Ez a módszer tisztán megfigyelhető a Shaolin Kolostor harcos szerzeteseinél. Amikor ez a gyakorlás egy szintet elér, a Chan szemlélet okán gyakorlásuk belső képességek megszilárdítását célozza.

A belső stílusok gyakorlása kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektet a belső edzésére. A külső alapképzés után már a gyakorlás korai szakaszában a belső összetevőkön van a hangsúly, emellett dolgoznak (csak) a fizikai test fejlesztésén. A "nèijiā" gyakorlói szerint a belső fejlesztése nélkül a külső fejlesztés nem juttat el senkit a magas szintű jártasságok eléréséhez. Ezek a megközelítésbeli különbségek miatt a gyakorlás részleteire vonatkozó különbségek igen számottevőek a két irányzat esetében. Általános félreértés, hogy a belső stílusok a Qi-vel dolgoznak míg a külső irányzatok gyakorlói nem. Közelítd meg úgy, hogy a külső irányzatok sok fizikai edzést végeznek és a belső irányzatok sok belső gyakorlást végeznek, mely következtében sokan tévesen úgy értelmezik, hogy a "nèijiā" szükségszerűen magas szintű jártasság.

A Jin (勁)

"Jin", avagy a valódi erő (de nevezzük képzett erőnek is) a legfontosabb a harcművészet gyakorlásában. Ennek munkálása teszi a gyakorlót harcművésszé. A "jin" az igazi, a valódi erő, amely a természetben is jelen van. Akkor éred el ezt, ha a mozgás során nem akadályozod magad: a "jin" különleges gyakorlás során kifejlesztett erő, melynek két alapvető típusa létezik: a "waijin", avagy külső-, "jin" és "neijin", azaz belső "jin". A külső szembetűnő (ld.: ❀ Jin Zhong Zhao, Aranyharang 《金钟罩》), a belső megbúvik és úgy fejti ki hatását. A "waijia" irányzatokban leginkább a külső "Jin"-re fókuszálnak, míg a belső Jin csak alárendelt szerepet játszik. A belső irányzatok a belső Jin tartják elsődlegesnek, e módszerekről a ❀ Jin 《勁》 és Fa Jin 《發勁》 c. jegyzetben olvashatsz. A belső irányzat stílusai nemcsak a harcra / önvédelemre fókuszálnak, így e stílusoknál csak erre a célra történő megközelítés csalódást okoz. Három cél van: meditáció/tudat felszabadítása, önvédelem, hosszú élet. Ezen célok megtartásához kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség a gyakorlásban is: légzési módszerek, egészségügyi gyakorlatok és nei gong, harci technikák, formák és kombinációk az elvek kifejezéséhez, évszakokkal összhangban lévő gyakorlás, fegyverek mint a kéztechnikák kiterjesztése, meditáció (stabilitás a mozgásban és a mozgás a csendben. A "Jin" így alakítható ki.

Küzdelem és taktika

A külső irányzatok módszere a harci jártasságokon alapszik, ennek oka pedig a nagy tiszteletnek örvendő Shen Bing-ek (少林僧兵, shaolin harcos szerzetesek). Gyakorlás során során minden előre eltervezett: azaz az ellenség lehetséges reakcióira alapuló támadó és védekező technikák begyakorlása a cél. Küzdelemben a gyakorló megpróbálja követni a gyakoroltakat, így kísérli meg az irányítás átvételét. Ezek a kezdeményező támadásos küzdelmek. A külső irányzatok stílusának módszere egyenes és világos. Úgy gondolhatod, hogy mindent a irányítasz: soha ne adj az ellenfelednek esélyt, hogy átvegye az irányítást - hiszen ez a legjobb módszer a harc megnyerésére.

A belső irányzatok gyakorlói elsődlegesen a nyugalom (tudat) megőrzését tartják fontosnak és hagyják, hogy az ellenfél kezdetben átvegye az irányítást. Finom technikákkal vezetik rá az ellenfelet a hibázásra. A belső irányzatok gyakorlói azt tanulják, hogyan lehetnek összhangban az ellenféllel (történéssel). Nem cél, hogy egy begyakorolt kombináció szerint küzdjön. Az ellenfél megismerésén-, annak szándékának világos meglátásán van a hangsúly. Azt tanítják meg, hogyan mozogj folyamatosan, hogy az ellenfelet kövesd annak érdekében, hogy meglásd/megérzed azt, ahogy egy adott pillanatban az ellenfél lép. A "nèijiā" mesterek úgy tartják, igen nagy erőfeszítés a küzdelem során az irányítást végig kézben tartani. Ezért, csak akkor tudod teljes mértékben irányítani az ellenfeled, ha megismered és átérzed szándékát és annak forrását (okát), mert azután igazán, valóban irányítani tudod Őt. Ne foglalkozz azzal, hogy az ellenfeled irányít-e avagy sem. Azzal, hogy átveszi az irányítást, esélyt ad arra, hogy megismerd és irányítsd őt. Ez a harci győzelem legbiztonságosabb és leghatékonyabb módszere, ahol a hatékonyság játszik elsődleges szerepet.

Végezetül

E téma számtalan aspektusból bemutatható és vizsgálható - ez írás a teljesség igénye nélkül csak a legfontosabbakat tárja fel. Bár a belső és külső irányzatok között láthatóak különbségek, de nem két, egymástól elszigetelt helyen fejlődtek ki. Megszámlálhatatlan kötelékkel kapcsolódnak egymáshoz is, mivel közvetlen hatással voltak egymásra. Mindkét ág kölcsönösen cserélt tapasztalatot egymással, így a "nèijiā" és "wàijiā" közti elkülönülés nem éles. Némely stílus mint a Baji (八極拳), a Tongbei (通背拳 ), vagy akár a Chan hívők által gyakorolt ❀ Rou Gong Quan (柔功拳) a "nèijiā" és a "wàijiā" közt foglal helyet. Egyetlen stíluson belül is sok átfedés lehet. Ezért gyakran úgy mondják, hogy a "nèijiā" és a "wàijiā" amennyire különbözőek, annyira azonosak is egymással. Köztudottan igaz, hogy az elmélet és a gyakorlat a test természetes mozgását követi, a "wàijiā"-ban kezdeti gyakorlásakor könnyű a tanulás, de nehéz a magas szint elérése. Másrészről a "nèijiā"-t kezdőként nehezebb megérteni és tanulni, de könnyű továbbfejlődni. A "wàijiā"-t tekintve a legtöbben a közepes szintig jutnak el tudásban, csak kevesen képesek magas szintre jutni. A "nèijiā"-nál a legtöbben még a középszintet sem érik el, azonban számos középszinten lévő gyakorlónak lényegesen nagyobb esélye a magasabb szint elérésére. Ez az oka annak, hogy nagyobb számban találsz neves belső irányzatot gyakorló Mestert, mint híres külső erős Mestereket annak ellenére, hogy a kínai harcművészetek elmúlt száz éves történelmében a "wàijiā"-t gyakorlók száma meghaladta a "nèijiā"-t gyakorlókét. Mivel a készségek kifejlődésének szintjei és az alapelvek egyes stílusoknál nincsenek összhangban (különösen igaz ez a külső irányzatokra), sok stílus sosem tudja fejlődésben meghaladni az alacsonyabb szinteket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a "wàijiā" a "nèijiā"-nál alacsonyabb szintű készséget/tudást jelent, de ez sokakat megtéveszt.

Habár a technikai alkalmazásokat tekintve a külső irányzatok (外家) stílusai sokkal gazdagabbak, a belső irányzatok (内家) pedig magasabb szintű alapelvekkel rendelkeznek. Mindkettőnek vannak erősségei. Bármelyiket is választod, tartsd szem előtt, hogy a cél mindig a test belső és külső aspektusainak együttes gyakorlása kell legyen. Így együtt fejlődhet a harci képességed és erényed. Ennek következménye pedig az egészség és hosszú élet lesz. Csak ez az egy mód van arra, hogy a gyakorlásodban örömöt lelj. Bármelyik irányzatot választod is, ha bárkinek sérülést okozol, rontod az erkölcsödet, az ilyen esetek nem válnak a javadra. Kerüld el az ilyen helyzeteket: fejleszd magad és kungfudat is magas szintre. Tégy szert nagy jártasságra, kerekedj felül az ellenfélen úgy, hogy ne tégy kárt benne. Az igazi kungfu hatása mindig az, hogy az ellenfél eláll támadó szándékától.

Légy boldog!

Javasolt irodalom és források

1. Sun Lutang: Belső és külső irányzatú harcművészetekről (論拳術內家外家之別)
2. a Jin 《勁》 és Fa Jin 《發勁》
3. ...
4. 黃百家 內家拳法
5. Yin Cheng Gong Fa Association North American Headquarters
6. Nei Jia @ Wikipedia
7. External martial Arts
8. ...

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2017 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

❀ vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk | ❀ Pu Ji Chan Templom 普济寺 facebook oldala - Kövess minket itt is!

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心. Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017 How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings