Bodhidharma: Szív Szútra Éneke 《心經頌》
摩訶般若波羅蜜多心經 (第一門, 1. Kapu)

❀ 少室六門 (No. 2009 )
《少室六門》CBETA 電子版 I 資料底本: 大正新脩大正藏經 Vol. 48, No. 2009

❀ ❀ ❀

我本求心心自持，
求心不得待心知。
佛性不从心外得，
心生便是罪生时。
我本求心不求佛，
了知三界空无物。
若欲求佛但求心，
只这心心心是佛。

A tudatot (心 - xīn) kerestem, de a tudat önmagát tartja,
Ki keresi, meg nem leli, csak ha tudata önmagára ébred (心知 - xīn zhī).
A Buddha-természet (佛性 - fóxìng) nem lelhető fel a tudaton kívül,
Amint gondolat kél (心生 - xīn shēng), a káprázat bűne is megszületik.

Eredetileg a tudatot kerestem, nem pedig a Buddhát (佛 - fó),
Felismerve, hogy a három világ (三界 - sānjiè) üres és nincs benne semmi (空無物 - kōng wú wù).
Ha Buddhát keresnél, ne keress mást, csak a saját tudatod,
Mert ez a szív, ez a tudat: maga a Buddha.

智慧清淨海。理密義幽深。波羅到彼岸。向道秖由心。多聞千種意。不離線因針。經花糸一道。萬劫眾賢欽

A bölcsesség tiszta tengere (智慧清淨海 - zhìhuì qīngjìng hǎi) végtelen; elvei rejtettek, értelme pedig mérhetetlenül mély (幽深 - yōushēn). A túlsó partra (波羅 - bōluó) való átjutás az Utat követve csupán a szíven (心 - xīn) keresztül lehetséges. Hallhatsz bár ezerféle magyarázatot, azok mind elválaszthatatlanok egymástól, mint a tű és a belé fűzött cérna (線因針 - xiàn yīn zhēn). A tanítások virágait (經花 - jīng huā) egyetlen fonál tartja össze, melyet tízezer világkorszakon át minden bölcs és szent mély tisztelettel övez.

觀自在菩薩

Guanzizai Bodhiszattva [szabadon szemlélő bodhisattva]

菩薩超聖智。六處悉皆同。心空觀自在。無閡大神通。禪門入正受。三昧任西東。十方遊歷遍。不見佛行蹤

A bódhiszattva (菩薩 - púsà) túllép még a szentek bölcsességén (聖智 - shèngzhì) is; számára a hat érzékbirodalom (六處 - liùchù) mind azonossá és eggyé válik. Mivel tudata üres (心空 - xīn kōng), önnön természetében leli meg a szabad szemlélődést (觀自在 - guān zìzài), s így akadálytalanul birtokolja a nagy szellemi erőket (神通 - shéntōng). A meditáció kapuján (禪門 - chánmén) belépve elmerül a helyes befogadásban (正受 - zhèngshòu), és a samádhi (三昧 - sānmèi) állapotában szabadon mozog bárhová, akár nyugatnak, akár keletnek. Bejárja a tíz égtáj (十方 - shífāng) minden szegletét, mégsem találja sehol a Buddha lába nyomát.

行深般若波羅蜜多時

Amikor a mély Prajñāpāramitát (tökéletes bölcsességet) gyakorolta

六年求大道。行深不離身。智慧心解脫。達彼岸頭人。聖道空寂寂。如是我今聞。佛行平等意。時到自超群

Hat éven át kereste a nagy Utat (大道 - dàdào), mígnem felismerte: a mély gyakorlás (行深 - xíngshēn) sosem válik el a saját testétől. A bölcsesség (智慧 - zhìhuì) által a tudat megszabadult, s így vált ő a túlsó partra (彼岸 - bǐ'àn) érkezettek vezetőjévé. A szent út (聖道 - shèngdào) üres és végtelenül csendes; „így hallottam én” (如是我聞 - rúshì wǒ wén). A Buddha a tudat egyenlőségét (平等意 - píngděng yì) gyakorolja, s amikor eljön az idő, magától emelkedik ki a tömegből.

照見五蘊皆空

Megvilágosodott és felismerte, hogy az öt halmaz mind üres

貪愛成五蘊。假合得為身。血肉連筋骨。皮裡一堆塵。迷徒生樂著。智者不為親。四相皆歸盡。呼甚乃為真

A vágy és ragaszkodás hozza létre az öt halmazt, melyek ideiglenes egyesülése alkotja azt, amit testnek nevezünk. Vér és hús kapcsolódik itt az izmokhoz és csonthoz, s a bőr alatt nem más, mint egy rakás por rejtezik. Az eltévelyedett tanítvány örömét leli benne és ragaszkodik hozzá, ám a bölcs nem tekinti azt önmagához közelinek. A négy jellemző mind a végzetébe és semmibe hull, mMondd, mi az hát, amit valódinak nevezel?

度一切苦厄

S megszabadult minden szenvedéstől és bajtól

妄系身為苦。人我心自迷。涅槃清淨道。誰肯著心依。陰界六塵起。厄難業相隨。若要心無苦。聞早悟菩提

A hamis ragaszkodás a testet teszi meg szenvedésnek, az „én” és a „másik” kettősségében az elme önmagát téveszti meg. A Nirvána a tisztaság útja, de ki az, aki kész szívvel ráhagyatkozni? A halmazok és világok közt feltámad a hat érzéktárgy, s a bajok és nehézségek karmikus jelei követik őket. Ha azt akarod, hogy szívedben ne legyen több szenvedés, eszmélj fel mielőbb, és ébredj rá a Bodhira.

舍利子

Sariputra

達道由心本。心淨利還多。如蓮華出水。頓覺道源和。常居寂滅相。智慧眾難過。獨超三界外。更不戀娑婆

A végső út (達道 – dádào) elérése a tudat forrásából (心本 – xīnběn) fakad; ha a tudat tiszta (心淨 – xīnjìng), az áldásos haszon (利 – lì) is bőségesen árad. Miként a lótuszvirág (蓮華 – liánhuá) emelkedik ki a vízből, úgy ébred rá az ember hirtelen a Tan forrásának (道源 – dàoyuán) harmóniájára. Aki állandóan a kioltás állapotában (寂滅相 – jìmièxiàng), a Nirvánában időzik, annak bölcsessége (智慧 – zhìhuì) minden nehézségen és szenvedésen átsegít. Egyedülálló módon emelkedik felül a Három Világon (三界 – sānjiè), és többé már nem vágyódik vissza e gyötrelmes, földi létforgatagba (娑婆 – suōpó).

色不異空空不異色

A forma (色 - sè) nem különbözik az ürességtől (空 - kōng), és az üresség sem különbözik a formától.

色與空一種。未到見兩般。二乘生分別。執相自心謾。空外無別色。非色義能寬。無生清淨性。悟者即涅槃

A forma (色 – sè) és az üresség (空 – kōng) lényegét tekintve egy és ugyanaz. Amíg az ember nem érte el a megvilágosodást, addig e kettőt különbözőnek látja. A „két hordozó” (二乘 – èrchéng) követői még különbséget tesznek közöttük, s mivel ragaszkodnak a külső jelekhez (執相 – zhíxiàng), saját tudatuk csapja be őket. Az ürességen kívül nincs külön létező forma, és a forma jelentése sem szűkül le csupán az anyagi mivoltra, hanem tágas és mindent átfogó. Aki felismeri a meg nem született, tiszta természetet (清淨性 – qīngjìngxìng), az a megvilágosodott bölcs, aki számára ez a felismerés maga a Nirvána (涅槃 – nièpán).

色即是空。空即是色

A forma (色 - sè) maga az üresség (空 - kōng). Az üresség maga a forma.

非空空不有。非色色無形。色空同歸一。淨土得安寧。非空空為妙。非色色分明。色空皆非相。甚處立身形

A forma maga az üresség (色即是空 – sè jí shì kōng), és az üresség maga a forma (空即是色 – kōng jí shì sè). Az üresség nem csupán a semmi hiánya, hanem a létezés alapja, s a forma sem csupán egy körvonalazható alak (無形 – wúxíng), ha mentes az én-képzettől. Amikor a forma és az üresség egységbe forr (同歸一 – tóng guī yī), a tudat eléri a Tiszta Föld (淨土 – jìngtǔ) békéjét és nyugalmát. A valódi üresség (非空空 – fēi kōng kōng) rejtelmes és csodálatos (妙 – miào), a valódi forma pedig tisztán és világosan (分明 – fēnmíng) ragyog fel, amint megszabadulunk a téves képzetektől. Ám valójában sem a formának, sem az ürességnek nincs állandó saját jegye (非相 – fēi xiàng); ha ezt felismerjük, hol maradhatna bárki is, aki szilárd én-alakot (身形 – shēnxíng) ölthetne?

受想行識亦復如是

Ugyanígy (亦復如是 - yì fù rú shì) az érzet (受 - shòu), az észlelés (想 - xiǎng), a mentális késztetés (行 - xíng) és a tudatosság (識 - shí) is az ürességgel azonos.

受想納諸緣。行識量能寬。遍計心須滅。我病不相於。解脫心無礙。破執悟心源。故雲亦如是。性相一般般

Az érzékelés (受 – shòu) és az észlelés (想 – xiǎng) befogad minden külső és belső feltételt (諸緣 – zhūyuán), míg a késztetések (行 – xíng) és a tudatosság (識 – shí) mérhetetlenül tágas teret ölelnek fel. Azonban a mindent megkülönböztető, fogalmi gyártásba bocsátkozó elmét (遍計心 – biànjìxīn) el kell csendesíteni, hogy az „én-betegség” (我病 – wǒbìng) ne okozzon többé szenvedést. Amikor a tudat megszabadul (解脫 – jiětuō), az akadálytalanná válik (無礙 – wú'ài); a ragaszkodás megtörésével (破執 – pòzhí) felismerjük a tudat forrását (心源 – xīnyuán). Ezért mondják: „ugyanígy van ez” (亦如是 – yì rú shì) a többi halmazzal is – mert a lényegi természet (性 – xìng) és a megjelenő forma (相 – xiàng) valójában egylényegűek.

舍利子

Sariputra

說捨論身相。利言一種心。菩薩金剛力。四相勿令侵。達道離人執。見性法無音。諸漏皆總盡。遍體是真金

A „lemondás” (捨 – shě) a testi jegyekhez (身相 – shēnxiàng) való ragaszkodás elengedését jelenti, míg a „haszon” (利 – lì) az egységes, zavartalan tudat (一種心 – yīzhǒng xīn) elérését takarja. A bódhiszattva (菩薩 – púsà) a gyémánt erejével (金剛力 – jīngāng lì) vértezi fel magát, hogy a négy hamis képzet (四相 – sìxiàng) ne férkőzhessen a közelébe. Aki eléri az utat (達道 – dádào), az elhagyja az emberi énképhez való ragaszkodást (人執 – rénzhí). Saját eredeti természetünk felismerése (見性 – jiànxìng) túlmutat a szavakon és a tanítások hangján (無音 – wúyīn). Mikor minden szennyeződés és vágy (諸漏 – zhūlòu) végleg szertefoszlik, az egész test a tiszta, romolhatatlan igazsággá, mint a színarany (真金 – zhēnjīn), válik.

是諸法空相

Minden dharma (jelenség) az üresség jegyét viseli

諸佛說空法。聲聞有相求。尋經覓道理。何日學心休。圓成真實相。頓見罷心修。迥然超法界。自在更何憂

Minden Buddha (諸佛 – zhūfó) az üresség tanát (空法 – kōngfǎ) hirdeti, ám a tanítványok (聲聞 – shēngwén) gyakran mégis a külső formák és jegyek (有相 – yǒuxiàng) mentén keresik azt. A szentiratokat kutatva (尋經 – xúnjīng) próbálják meglelni az igazságot, de mikor jön el a nap, amikor a fogalmi elme végre megpihen? Amikor az ember felismeri a tökéletesen beteljesedett, végső valóságot (圓成真實相 – yuánchéng zhēnshí xiàng), hirtelen megpillantja az igazságot, és a tudat fáradozása véget ér. Így messze felülemelkedik a létezés minden síkján (法界 – fǎjiè), s a belső szabadság (自在 – zìzài) állapotában miért is ismerne többé aggodalmat?

不生不滅

Nem születi és nem pusztul meg

盧捨清淨體。無相本來真。如空皆總遍。萬劫體長存。不共皆不著。無舊亦無新。和光塵不染。三界獨為尊

A tiszta és ragyogó test (盧捨清淨體 – Lúshě qīngjìng tǐ) a formátlan (無相 – wúxiàng), eredeti igazság. Miként az üresség (空 – kōng), úgy hatol át ez is mindenen; tízezer korszakon (萬劫 – wànjié) át is mozdulatlanul és örökké létezik. Nem keveredik semmivel, nem ragaszkodik semmihez (不著 – bùzhuó), nincsen számára sem régi, sem új. Bár eggyé válik a világ fényével és elvegyül a porral (和光同塵 – héguāng tóngchén), a szennyeződések (染 – rǎn) mégsem érintik. Így emelkedik felül egyedüli nemesként a Három Világ (三界 – sānjiè) forgatagán.

不垢不淨

Nem szennyezett és nem tiszta

真如越三界。垢淨本來無。能仁起方便。說細及言粗。空界無有法。是現一輪孤。本來無一物。豈合兩般呼

A végső valóság (真如 – zhēnrú) túlemelkedik a Három Világon (三界 – sānjiè); eredendően nem létezik sem szennyeződés (垢 – gòu), sem tisztaság (淨 – jìng). A Könyörületes (能仁 – néngrén) csupán ügyes eszközöket (方便 – fāngbiàn) használva tanít, hol finom részletességgel, hol egyszerű szavakkal szólva a lényekhez. Az üresség birodalmában (空界 – kōngjiè) nincs elkülönült jelenség (法 – fǎ); ott csak az egyetlen, magányos holdkorong (一輪孤 – yī lún gū) ragyogása mutatkozik meg. Ha pedig „eredetileg egyetlen dolog sem létezik” (本來無一物 – běnlái wú yī wù), hogyan is nevezhetnénk a valóságot két különböző néven?

不增不減

Nem növekszik és nem csökken

如來體無相。滿足十方空。空上難立有。有內不見空。看似水中月。聞如耳畔風。法身何增減。三界號真容

A Beteljesedett (如來 – rúlái) lényege formátlan (無相 – wúxiàng), s miként az üresség, úgy tölti be a tíz irányt (十方空 – shífāng kōng). Az ürességben nehéz bármiféle létezőt (有 – yǒu) rögzíteni, a létezőkön belül pedig nem látható az üresség (空 – kōng). Olyan ez, mint a víz tükrén megcsillanó hold, vagy mint a fül mellett elsuhanó szél: észlelhető, de megfoghatatlan. Hogyan is növekedhetne vagy csökkenhetne a Tan-test (法身 – fǎshēn)? Hiszen az az egyetlen igaz arc (真容 – zhēnr容), amely betölti a Három Világot (三界 – sānjiè).

是故空中

Ezért tehát az ürességben (是故空中) [nincs forma, nincsenek érzetek...]

菩提不在外。中聞覓也難。非相非非相。量測失機關。世界非世界。三光照四天。本來無障閡。甚處有遮欄

A megvilágosodás (菩提 – pútí) nem kívül található, de a belső kutatás során is nehéz rátalálni. Nem forma (非相 – fēi xiàng), de nem is a forma hiánya (非非相 – fēi fēi xiàng); minden fogalmi méricskélés és elemzés csak elvéti a lényeget. A világ valójában nem a látható világ (世界非世界 – shìjiè fēi shìjiè); miként a három égitest (nap, hold, csillagok) fénye (三光 – sānguāng) bevilágítja a négy kontinenst (四天 – sìtiān), úgy ragyog át mindenen az eredeti természet. Alapvetően nincs semmiféle akadály (障閡 – zhànghé); hol is lehetne bármi, ami elzárja az utat?

無色無受想行識

Nincs forma, se érzékelés, észlelés, késztetés vagy tudatosság

無色本來空。無受意還同。行識無中有。有盡卻歸空。執有實不有。依空又落空。色空心俱離。方始得神通

A forma (色 – sè) nélküli állapot eredendően üres (空 – kōng), és az érzékelés (受 – shòu) természete is pontosan ilyen. A késztetések (行 – xíng) és a tudatosság (識 – shí) a „nem-létben” gyökereznek; s mikor a létezés (有 – yǒu) képzete elfogy, minden visszatér az ürességbe. Aki a létezéshez ragaszkodik (執有 – zhí yǒu), az valójában a nem-létezőt hajszolja, ám aki csak az ürességbe kapaszkodik (依空 – yī kōng), az ismét tévútra esik. Csak ha a forma és az üresség képzetét egyaránt elhagyja a tudat (心俱離 – xīn jù lí), akkor nyílnak meg a valódi szellemi erők (神通 – shéntōng).

無眼耳鼻舌身意

Nincs szem, fül, orr, nyelv, test vagy tudat

六根無自性。隨相與安排。色分緣聲響。人我舌詼諧。鼻或分香臭。身意欲情乖。六處貪愛斷。萬劫不輪迴

A hat érzéknek (六根 – liùgēn) nincs önálló, saját természete (無自性 – wú zìxìng); csupán a megjelenő formák (相 – xiàng) szerint rendeződnek el. A szem a formákat látja, a fül a hangok (聲響 – shēngxiǎng) feltételeihez kötődik, az emberi „én” pedig a nyelv (舌 – shé) szavaival tréfálkozik vagy vitázik. Az orr megkülönbözteti az illatot a bűztől, a test és a tudat (身意 – shēnyì) pedig vágyak és érzelmek hálójába gabalyodik. Ám ha a hat érzéki terület (六處 – liùchù) sóvárgása és kötődése (貪愛 – tān'ài) megszakad, az ember tízezer korszakon (萬劫 – wànjié) át sem tér vissza többé a létforgatagba (輪迴 – lúnhuí).

無色聲香味觸法

Nincs forma, hang, illat, íz, tapintás vagy szellemi jelenség

證智無聲色。香味觸他誰。六塵從妄起。凡心自惑疑。生死休生死。菩提證此時。法性空無住。只恐悟他遲

A megvalósult bölcsességben (證智 – zhèngzhì) nincsenek már formák vagy hangok (無聲色 – wú shēngsè); ha az íz, az illat és a tapintás (香味觸 – xiāng wèi chù) elhalványul, ki marad, aki észlelje őket? A hat érzéktárgy (六塵 – liùchén) csupán a zavaros elme kivetítéseiből (妄起 – wàngqǐ) fakad, s a hétköznapi tudat (凡心 – fánxīn) csak saját kételyei és tévútjai között tévelyeg. Vess véget a születés és halál (生死 – shēngsǐ) körforgásának! Itt az ideje, hogy megvalósítsd a megvilágosodást (菩提 – pútí). A jelenségek természete (法性 – fǎxìng) üres és megfoghatatlan (無住 – wúzhù) – az egyetlen félnivaló csak az, hogy túl későn ébredsz rá az igazságra.

無眼界乃至無意識界

Nincs a szem világa, egészen a tudati tudatosság világáig

六識從妄起。依他性自開。眼耳兼身意。誰肯自量裁。舌鼻行顛倒。心王卻遣回。六識中不久。頓悟向如來

A hatféle tudatosság (六識 – liùshí) a téves képzetekből (妄起 – wàngqǐ) fakad, s a másoktól függő természet (依他性 – yītāxìng) törvénye szerint bontakozik ki. A szem, a fül, a test és az értelem játékában ugyan ki lenne hajlandó önmagát mérlegelni és megfékezni? A nyelv és az orr csak a zavarodottságot (顛倒 – diāndǎo) hajszolja, ám a Tudat Királya (心王 – xīnwáng) képes mindezt visszaterelni a forráshoz. A hatféle tudatosság nem maradhat fenn sokáig: aki hirtelen ráébred (頓悟 – dùnwù) lényegükre, az a Beteljesedett (如來 – rúlái) felé fordul.

無無明亦無無明盡乃至無老死亦無老死盡

Nincs nem-tudás, s annak megszűnése sem; nincs öregség és halál, s azok megszűnése sem

十二因緣有。生下老相隨。有身無明至。二相等頭齊。身盡無明盡。受報卻來期。智身如幻化。急急悟無為

A tizenkét láncszem (十二因緣 – shí'èr yīnyuán) törvénye szerint ahol élet támad, ott az öregség (老相 – lǎoxiàng) árnyékként követi azt. Amint létrejön a test, megérkezik a nem-tudás (無明 – wúmíng) is; e kettő kéz a kézben, egyforma súllyal nehezedik az emberre. Azt hinnéd, ha a test elvész, a nem-tudás is véget ér, ám a tettek gyümölcse (受報 – shòubào) az újraszületés ígéretével tér vissza. Csak ha felismered, hogy a tudás teste is csupán bűvös káprázat (幻化 – huànhuà), akkor értheted meg sietve a nem-cselekvés (無為 – wúwéi), azaz a maradandó béke állapotát.

無苦集滅道

Nincs Szenvedés, nincs a Szenvedés Oka, nincs a Megszűnés és nincs az Út.

四諦興三界。頓教義分明。苦斷集已滅。聖道自然成。聲聞休妄想。緣覺意安寧。欲知成佛處。心上莫留停

„A Négy Nemes Igazság (四聖諦) emelkedik ki a Lét Három Világából (三界), de a hirtelen megvilágosodás tanítása (頓教) tisztán értelmezi ezek jelentését: amint a szenvedést elvágják (苦斷), az okok maguktól megszűnnek (集滅), s így a szent ösvény (聖道) természetes módon, erőfeszítés nélkül kiteljesedik. Ti, Tanítványok (聲聞), hagyjatok fel a hiú ábrándozással, és ti, Magányos Megvilágosodottak (緣覺), leljétek meg szellemetek valódi nyugalmát! Ha meg akarjátok ismerni a Buddhává válás (成佛) helyét: ne engedjétek az elmét elidőzni vagy megtapadni (莫留停) semmin.”

無智亦無得

Nincs tudás és nincs elérés.

法本非無有。智慧難測量。歡喜心離垢。發光滿十方。難勝於前現。遠行大道場。不動超彼岸。善慧法中王

„A Tan (法) lényege szerint nem a semmi, de nem is a létező; a bölcsesség (智慧) valódi mértéke felfoghatatlan az ész számára. Amint a Mámoros Öröm (歡喜心) szintjén a szív megtisztul a szennyeződésektől, úgy árad szét a Sugárzó Fény (發光) a tíz irányba. Megjelenik a Legyőzhetetlen (難勝) bölcsesség, s a tudat a Messzire Távozó (遠行) útján a Nagy Megvilágosodás Csarnoka (大道場) felé tart. Rendíthetetlenül (不動) átkel a túlsó partra (超彼岸), ahol a Tökéletes Értelem (善慧) válik a Tan Királyává (法中王).”

以無所得故

Nincs tudás és nincs elérés.

寂滅體無得。真空絕手攀。本來無相貌。權且立三檀。四智開法喻。六度號都關。十地三乘法。眾聖測他難

„A végső nyugalom és kioltás (寂滅) lényege az, hogy semmi sem szerezhető meg; a valódi ürességben (真空) nincs kapaszkodó a kéznek. Noha a létezésnek eredendően nincs alakja vagy formája (無相貌), az eszközök szintjén ideiglenesen felállították a háromszoros adakozást (三檀). A négyféle bölcsesség (四智) megnyitja a Tan példázatait, és a hat tökéletesség (六度) szolgál minden kapu kulcsaként. De legyen szó a tíz szintről (十地) vagy a három hordozó tanításáról (三乘法): még a szentek (眾聖) is nehezen tudják ezeket teljesen kifürkészni.”

菩提薩埵

A megvilágosodott tudat útja

佛道真難識。薩埵是凡夫。眾生要見性。敬佛莫心孤。世間善知識。言論法細粗。頓悟心平等。中間有相除

A buddhista út (佛道 - fó dào) valódi lényegét nehéz ésszel felfogni. A bódhiszattva (菩提薩埵 - pútísàduǒ) is csupán egy esendő halandó (凡夫 - fánfū), amíg rá nem ébred saját természetére. Minden érző lény (眾生 - zhòngshēng) vágyik arra, hogy meglássa saját eredeti önvalóját (見性 - jiànxìng), ám ehhez úgy kell tisztelniük a Buddhát, hogy közben szívükben ne váljanak elszigeteltté vagy gőgössé. E világ tanítói, a jó szellemi barátok (善知識 - shànzhīshí) tanításai és értekezései lehetnek kifinomultak vagy akár hétköznapiak is. Azonban az igazi, hirtelen megvilágosodásban (頓悟 - dùnwù) a tudat eléri az egyenlőség állapotát (心平等 - xīn píngděng), ahol a kettősségek és a külső formákhoz való ragaszkodás (相 - xiàng) végleg szertefoszlanak.

依般若波羅蜜多故

A túlsó partra való átjutás bölcsessége

般若言智慧。波羅無所依。心空性廣大。內外盡無為。性空無礙辯。三界達人稀。大見明大法。皆贊不思議

A tökéletes bölcsességre (般若波羅蜜多 - bōrě bōluómìduō) támaszkodva érthető meg, hogy a „Pradzsnyá” (般若 - bōrě) nem más, mint a legmagasabb rendű bölcsesség, a „Páramitá” (波羅 - bōluó) pedig az az állapot, ahol már nincs mihez ragaszkodni. Ha a tudat kiürül (心空 - xīn kōng), az önvaló határtalanná válik, s ekkor kívül és belül egyaránt megnyilvánul a nem-cselekvés (無為 - wúwéi) állapota. Akinek a természete üres (性空 - xìng kōng), annak bölcsessége és ékesszólása akadálytalan, ám a három létbirodalomban (三界 - sānjiè) ritka az olyan ember, aki ezt valóban átlátja. Aki képessé válik e nagy látásra, az megvilágosítja a legfőbb törvényt (大法 - dàfǎ), és mindenki csak dicsérni tudja ezt a felfoghatatlan, titokzatos bölcsességet (不思議 - bùsīyì).

心無掛礙

A szív akadálytalansága

解脫心無閡。意若太虛空。四維無一物。上下悉皆同。來往心自在。人法不相逢。訪道不見物。任運出煩籠

A megszabadult szívben (解脫 - jiětuō) nincs többé gát vagy akadály (無閡 - wú hé); az elme olyanná válik, mint a hatalmas, tiszta űr (太虛空 - tài xūkōng). A négy égtáj felé tekintve sem talál egyetlen különálló tárgyat sem, s a lenti és fenti világ is teljességgel azonossá válik számára. A szív így szabadon jön és megy, teljes önazonosságban (自在 - zìzài), ahol az egyéni én és a külső jelenségek világa (人法 - rén fǎ) többé nem ütközik egymással. Aki az Utat keresi (訪道 - fǎng dào), végül nem talál megragadható dolgot, s így a természetes rendet követve (任運 - rènyùn) lép ki a szenvedélyek és zavarok kalitkájából (煩籠 - fán lóng).

無掛礙故無有恐怖

A félelemmentesség és a forráshoz való visszatérés

生死心恐怖。無為性自安。境忘心亦滅。性海湛然寬。三身歸淨土。八識離因緣。六通隨實相。復本卻還源

A születés és halál körforgásától (生死 - shēngsǐ) való rettegés csak addig gyötri a szívet, amíg az nem leli meg nyugalmát a nem-cselekvés (無為 - wúwéi) természetében. Amikor a külső környezet és az észlelő tudat kettőssége megszűnik, a lélek olyanná válik, mint az önvaló tengere (性海 - xìng hǎi): mélységesen csendes és határtalanul tágas. A három buddhatest (三身 - sānshēn) ekkor hazatér a Tiszta Földre (淨土 - jìngtǔ), a nyolc tudatfolyamat (八識 - bāshí) pedig megszabadul az ok-okozati összefüggések (因緣 - yīnyuán) láncolatától. A hat természetfeletti képesség (六通 - liùtōng) immár a végső valóságot (實相 - shíxiàng) követi, s a lény visszanyeri eredeti állapotát, visszatérve a forráshoz (還源 - huán yuán).

遠離一切顛倒夢想

Távol minden tévelygéstől és álomképtől

二邊純莫立。中道勿心修。見性生死盡。菩提無所求。身外覓真佛。顛倒一生休。靜坐身安樂。無為果自周

Ne kapaszkodj a két szélsőségbe (二邊 - èrbiān), de még a Középső Utat (中道 - zhōngdào) se akard görcsös akarattal gyakorolni. Aki meglátja saját természetét (見性 - jiànxìng), annak véget ér a születés és halál körforgása, s ráébred, hogy a megvilágosodás (菩提 - pútí) nem olyasmi, amit vágyakkal el lehetne érni. Aki önmagán kívül keresi az igaz Buddhát (真佛 - zhēn fó), az élethosszig tartó tévelygésbe (顛倒 - diāndǎo) vész. Ám a csendes ülésben (靜坐 - jìngzuò) a test és a tudat békére lel, és a nem-cselekvés (無為 - wúwéi) gyümölcse magától teljessé válik.

究竟涅槃

A végső megszabadulás

究竟無生性。清淨是涅槃。凡夫莫測聖。未到即應難。有學卻無學。佛智轉深玄。要會無心理。莫著息心源

A végső valóság a meg nem született természet (無生性 - wúshēng xìng); ez a tiszta nyugalom a nirvána (涅槃 - nièpán). A hétköznapi ember (凡夫 - fánfū) képtelen felfogni a szentek állapotát, s amíg valaki el nem éri azt, az Út nehéznek és járhatatlannak tűnik. Aki tanult, az váljon olyanná, mint aki már semmit sem tanul (無學 - wúxué), mert a Buddha bölcsessége (佛智 - fózhì) mélységes és titokzatos. Aki meg akarja érteni a tudatnélküliség (無心 - wúxīn) elvét, annak vigyáznia kell: ne ragadjon le a puszta mentális csendnél, hanem merüljön el magában a tudat forrásában.

三世諸佛

A három időszak buddhái

過去非言實。未來不為真。現在菩提子。無法號玄門。三身同歸一。一性遍含身。達理非三世。一法得無因

A múlt (過去 - guòqù) nem valódi létező, amiről szólni lehetne, a jövő (未來 - wèilái) pedig még nem valóságos. A jelen megvilágosodottjai (菩提子 - pútízǐ) is tudják: az igazság valójában „nem-tan” (無法 - wúfǎ), ezt nevezik a titokzatos kapunak (玄門 - xuánmén). A három buddhatest (三身 - sānshēn) végül egyetlen egységbe olvad, s ez az egyetlen természet (一性 - yī xìng) hatja át az összes létezőt. Aki megérti ezt az elvet, az túllép a három időszakon (三世 - sānshì), mert az egyetlen igaz törvényben (一法 - yī fǎ) már nincsenek okozati láncolatok.

依般若波羅蜜多故得阿耨多羅三藐三菩提

A tökéletes bölcsességre való hagyatkozás által (依般若波羅蜜多故 - yī bōrě bōluómìduō gù) érik el a felülmúlhatatlan, tökéletes és teljes megvilágosodást

佛智深難測。慧解廣無邊。無上心正遍。慈光滿大千。寂滅心中巧。建立萬餘般。菩薩多方便。普救為人天

A Buddha bölcsessége (佛智 - fózhì) oly mély, hogy ésszel felmérhetetlen, s az abból fakadó megértés (慧解 - huìjiě) határtalanul tágas. Ez a legmagasabb rendű, tökéletes és teljes megvilágosodás (無上心正遍 - wúshàng xīn zhèng biàn), melynek könyörületes fénye betölti a végtelen világmindenséget (大千 - dàqiān). Bár a szív a kioltás és csendesség (寂滅 - jímìè) állapotában időzik, mégis bámulatos ügyességgel képes létrehozni a formák és tanítások tízezreit. A bódhiszattvák (菩薩 - púsà) számtalan ügyes eszközt (方便 - fāngbiàn) alkalmaznak, hogy fáradhatatlanul mentsék az embereket és az égi lényeket egyaránt.

故知般若波羅蜜多是大神咒是大明咒

Ezért tudd meg, hogy a tökéletes bölcsesség (故知般若波羅蜜多 - gù zhī bōrě bōluómìduō) a leghatalmasabb szent igézet (是大神咒 - shì dà shénzhòu), a legfényesebb szent igézet [mantra]

般若為神咒。能除五蘊疑。煩惱皆斷盡。清淨自分離。四智波無盡。八識有神威。心燈明法界。即此是菩提

A tökéletes bölcsesség (般若 - bōrě) a leghatalmasabb szent igézet (神咒 - shénzhòu), amely képes eloszlatni az öt halmazzal (五蘊 - wǔyùn) kapcsolatos minden kétséget. Segítségével a szenvedélyek és zavaró érzelmek (煩惱 - fánnǎo) gyökerestül kiirtódnak, s a tudat eredendő tisztasága magától elkülönül minden szennyeződéstől. A megvilágosodott bölcsesség négy típusa (四智 - sìzhì) végtelen hullámokban árad, s a nyolc tudatfolyamat (八識 - bāshí) átlényegülve isteni hatalomra tesz szert. A szív lámpása ekkor fénybe borítja az egész létezés birodalmát (法界 - fǎjiè) – s tudd meg, nem más ez, mint maga a megvilágosodás (菩提 - pútí).

是無上咒

A felülmúlhatatlan mantra

無上稱最勝。拔濟為群迷。摩訶三界主。願廣起慈悲。能順眾生意。隨流引化迷。人人起彼岸。由我不由伊

A felülmúlhatatlan (無上 - wúshàng) kifejezés a leggyőzedelmesebb állapotot jelöli, amely képes kimenteni és átsegíteni a tévelygő lények seregét (群迷 - qúnmí). A hatalmas tudat (摩訶 - móhē), mely ura a három létbirodalomnak, azt a fogadalmat tette, hogy mérhetetlen könyörületet (慈悲 - cíbēi) ébreszt mindenki iránt. E bölcsesség idomul az érző lények (眾生 - zhòngshēng) hajlamaihoz, s a lét sodrását követve vezeti ki a tévelygőket a homályból. Ám tudd meg: ahhoz, hogy mindenki elérje a túlsó partot (彼岸 - bǐ'àn), a belső elhatározásnak belőled kell fakadnia, nem pedig valaki mástól várni a megváltást.

是無等等咒

Az egyenlőtlenséggel aszonos mantra

佛道成千聖。法力更無過。真空滅諸有。示現化身多。來為眾生苦。去為世間魔。劫石皆歸盡。唯我在娑婆

A buddhista út (佛道 - fó dào) bölcsessége által vált minden szent azzá, ami; ennél nagyobb erejű tanítás (法力 - fǎlì) nem létezik. A valódi üresség (真空 - zhēnkōng) képes megszüntetni minden téves ragaszkodást a létezőkhöz, miközben számtalan megnyilvánult testben (化身 - huàshēn) mutatkozik meg a világban. E szentek azért jönnek, hogy enyhítsék az érző lények (眾生 - zhòngshēng) szenvedését, és azért távoznak, hogy legyőzzék e világ kísértéseit és démonait (魔 - mó). Még ha a világkorszakok végén a kősziklák is porrá válnak (劫石 - jiéshí), én – azaz a megvilágosodott természet – örökké itt maradok e szenvedésteli világban (娑婆 - suōpó), hogy segítsek.

能除一切苦真實不虛

Képes minden szenvedést eloszlatni (能除一切苦 - néng chú yīqiè kǔ), mert valódi és nem csalfa

佛願慈心廣。世世度眾生。弘法談真理。普勸急修行。回心見實相。苦盡見無生。永息三惡道。坦蕩樂裡裡

A Buddha fogadalma és könyörületes szíve (慈心 - cíxīn) mérhetetlenül tágas: életen át tartó körforgásokon (世世 - shìshì) keresztül menti az érző lényeket (眾生 - zhòngshēng). Hirdeti a Tant és feltárja a végső igazságot (真理 - zhēnlǐ), mindenkit arra buzdítva, hogy sürgető igyekezettel végezze szellemi gyakorlatait (修行 - xiūxíng). Ha a tudat befelé fordul, meglátja a dolgok valódi természetét (實相 - shíxiàng); ekkor a szenvedés véget ér, és feltárul a meg nem született (無生 - wúshēng) valóság. Így örökre megszűnik a három alacsonyabb létbirodalom (三惡道 - sān èdào) kényszere, és a lélek felszabadultan, határtalan boldogságban időzik.

故說般若波羅蜜多咒

Ezért tehát hirdettessék a tökéletes bölcsesség szent igézete (故說般若波羅蜜多咒 - gù shuō bōrě bōluómìduō zhòu).

故說真如理。未悟速心回。六賊十惡滅。魔山合底摧。神咒除三毒。心花五葉開。果熟根盤結。步步見如來

Így hirdettetik a dolgok valódi természetének (真如理 - zhēnrú lǐ) igazsága: aki még nem ébredt fel, az sietve fordítsa vissza tudatát a forráshoz. Ekkor az érzékek hat rablója (六賊 - liùzéi) és a tíz bűnös tett (十惡 - shí’è) megszűnik, s a káprázat és a démoni erők hegyei (魔山 - móshān) alapjaikig leomlanak. A szent igézet ereje kiirtja a három mérget (三毒 - sāndú), s a tudat virága öt szirommal (五葉 - wǔyè) bontakozik ki. Amikor a gyümölcs beérik és a gyökerek megszilárdulnak, a gyakorló minden egyes lépésében felismeri az eljöttet, a Buddhát (如來 - rúlái).

即說咒曰羯諦羯諦波羅羯諦波羅僧羯諦菩提薩婆訶

A mantra így hangzik: Gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá

羯諦本宗綱。扶機建法幢。如來最尊勝。凡心莫等量。無邊無

A „Gaté” (羯諦 - jiédì) e tanítás alapja és tartóoszlopa, amely megtámasztja a szellemi képességeket és magasba emeli a Tan zászlaját (法幢 - fǎchuáng). Az Eljött (如來 - rúlái) a legméltóságosabb és leggyőzedelmesebb; a hétköznapi elme (凡心 - fánxīn) ne is próbálja őt magához mérni. A bölcsesség határtalan (無邊 - wúbiān), és nincs...

中際。無短亦無長。般若波羅蜜。萬代古今常

A határtalan középút. Nincs határa és nincs középpontja (無中際 - wú zhōngjì); nem rövid és nem is hosszú. A tökéletes bölcsesség (般若波羅蜜 - bōrě bōluómì) az, ami tízezer nemzedéken át, múlttól a jelenig, örökké változatlan (常 - cháng).

摩訶般若波羅蜜多心經

A Hatalmas Tökéletes Bölcsesség Szív Szútrája

Kifejezések

• Szív/Elme (心 - xīn): A kínai buddhizmusban a "szív" és az "elme" nem válik ketté; ez a belső tudatosság központja.
• Buddha-természet (佛性 - fóxìng): Az minden lényben benne rejlő lehetőség a megvilágosodásra.
• Három világ (三界 - sānjiè): A vágyak, a formák és a forma nélküliség világa (a teljes létezés körforgása).
• Üresség (空 - kōng): Nem a semmit jelenti, hanem azt, hogy minden dolog függő létezésű, nincs állandó, önálló énje.
• A túlsó part (波羅 - bōluó / Pāramitā): A megszabadulás állapota, szemben a szenvedés e világi partjával.
• Cérna és tű (線, 針): Gyönyörű hasonlat arra, hogy a sokrétű tanítás (cérna) csak akkor ér célba és válik hasznossá, ha az elme irányítása (tű) vezeti azt.
• A szútrák virágai (經花): A buddhista tanításokat gyakran hasonlítják virágfüzérekhez; maga a "szútra" szó eredetileg fonalat vagy vezérfonalat is jelent, amely összeköti az igazságokat.
• Tízezer korszak (萬劫 - wànjié): A buddhista időszámítás szerinti mérhetetlenül hosszú idő (kalpa), ami a tanítás örökérvényűségét jelzi.
• Kuan-ce-caj (觀自在): Az egyik kínai elnevezése Avalókitésvara bodhiszattvának. A név jelentése: „Aki szabadon szemléli (a világot)” vagy „Az önnön lényegében elidőző megfigyelő”. Magyarul gyakran a könyörületesség bodhiszattvájaként ismerik (másik híres kínai nevén: Kuan-jin 觀音).
• Bodhiszattva (菩薩 - púsà): Olyan megvilágosodott lény, aki saját megszabadulása helyett a világban marad, hogy minden érző lénynek segítsen elérni a nirvánát.
• Hat érzékelési terület (六處 - liùchù): A látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és a gondolkodás. A vers arra utal, hogy a megvilágosodott elme számára nincs különbség "tiszta" és "szennyezett" érzékelés között; minden jelenség azonos természetű.
• Szív üres (心空 - xīnkōng): Nem a semmit jelenti, hanem az egótól és a ragaszkodástól mentes, nyitott tudatot. Ekkor válik valaki valóban Kuan-ce-cajjá (觀自在), azaz „szabadon szemlélődővé”.
• Akadálytalanul (無閡 - wúhé): Arra a szellemi szabadságra utal, ahol a fizikai és mentális korlátok már nem kötik gúzsba a tudatot.
• A Buddha lába nyoma (佛行蹤 - fó xíngzōng): Ez a legfrappánsabb rész. Azt tanítja, hogy a Buddha nem egy külső személy vagy egy megfogható tárgy, akit "meg lehet találni". Aki valóban megvilágosodott, az tudja, hogy a Buddha nem hagy nyomot, mert ő maga az üresség és a mindenség; nem egy elkülönült létező, akit üldözni kellene.
• Hat év (六年 - liùnián): Közvetlen utalás Gautama Sziddhártha hatéves aszkéziséré, mielőtt a Bodhi-fa alatt elérte volna a megvilágosodást. Azt sugallja, hogy a "mély gyakorlás" nem elméleti, hanem hosszú, kitartó erőfeszítés eredménye.
• Nem hagyja el a testet/önmagát (不離身 - bù lí shēn): Ez a zen egyik kulcsgondolata: nem kell elmenekülni a világtól vagy megtagadni a fizikai létezést; a megvilágosodást ebben a testben, itt és most kell megvalósítani.
• Üres és csendes (空寂寂 - kōng jìjì): Ez a Sunyata (üresség) tapasztalati leírása. Nem kopár semmi, hanem egy zavartalan, békés és tiszta állapot, ahol az ego zaja elül.
• Így hallottam én (如是我聞 - rú shì wǒ wén): Ez a klasszikus formula, amellyel a buddhista szútrák kezdődnek (Ánanda, Buddha tanítványa szavai). Itt a költő jelen időbe helyezi (今聞 - most hallom), utalva arra, hogy az igazság jelen idejű felismerés.
• Egyenlőség szelleme (平等意 - píngděng yì): A Buddha nem tesz különbséget lény és lény között; a megvilágosodás lehetősége mindenki számára ugyanaz, és a tudat legmélyebb szintjén nincs kettősség (én és más).
• Öt halmaz (五蘊 - wǔyùn): A buddhista tanítás szerint az „én” nem egy egységes valami, hanem öt összetevő (forma, érzékelés, észlelés, mentális késztetések, tudatosság) ideiglenes halmaza.
• Ideiglenes egyesülés (假合 - jiǎhé): A test nem egy állandó entitás, hanem elemek véletlenszerű és átmeneti találkozása.
• Egy rakás por (一堆塵 - yī duī chén): Ez egy klasszikus meditációs kép (úgynevezett asubha meditáció), amely segít lebontani a testhez való túlzott ragaszkodást azáltal, hogy annak biológiai összetevőire emlékeztet.
• Négy jellemző (四相 - sìxiàng): A Gyémánt Szútrából ismert négy alapvető tévhit: az énkép, a személyiség, a lény és az élettartam fogalma. Más értelmezésben a létezés négy fázisa: születés, növekedés, öregedés és halál.
• Mi a valódi? (為真 - wéi zhēn): A vers záró kérdése a zen módszere: ha lehántunk mindent, ami mulandó (hús, csont, vágy), mi marad? Ez a kérdés vezeti rá a gyakorlót a forma nélküli, tiszta tudat felismerésére.
• Szenvedés és baj (苦厄 - kǔ'è): A dukkha (szenvedés) és a sors csapásai, amelyekből a bölcsesség emeli ki a gyakorlót.
• Én és Másik (人我 - rénwǒ): A kettősség (dualitás) csapdája. Amíg különválasztjuk magunkat a világtól, megjelenik a félelem, a vágy és a konfliktus.
• Hat érzéktárgy (六塵 - liùchén): Szó szerint a „hat por”. A látvány, hang, illat, íz, tapintás és a gondolatok. „Pornak” nevezik őket, mert beszennyezik a tudat eredeti tisztaságát, ha ragaszkodunk hozzájuk.
• Karma jelei (業相 - yèxiàng): Tetteink és gondolataink lenyomatai, amelyek meghatározzák jelenlegi tapasztalatainkat és nehézségeinket.
• Bodhi (菩提 - pútí): A felébredés állapota. A vers zárása sürgető: a szenvedés megszűnése nem a halál után, hanem a szellemi felébredés pillanatában történik meg.
• 心本 (Xīnběn): A „tudat gyökere” vagy forrása. A zen és mahájána tanítások szerint a megvilágosodás nem kívülről jön, hanem a saját eredeti természetünk felismerése.
• 寂滅相 (Jìmièxiàng): A nyugalom vagy kioltás jegye. Ez a Nirvána egyik megnevezése, ahol a vágyak és a zavaró érzelmek végleg elcsendesednek.
• 三界 (Sānjiè): A Három Világ (vágyak, formák és forma nélküliség világa), amelyben a lények újjászületnek.
• 娑婆 (Suōpó): Szahá-világ, a mi világunk, amelyet a „türelem világának” is neveznek, mivel lakóinak el kell viselniük a szenvedést.
• 色 (Sè): Forma vagy anyag. Minden, ami érzékszervekkel felfogható, fizikai megnyilvánulás.
• 空 (Kōng): Üresség (Súnjata). Nem a semmit jelenti, hanem azt, hogy minden dolog mentes az önálló, állandó léttől, és csak összefüggésekben létezik.
• 二乘 (Èrchéng): A „két hordozó”. Általában a srávakákra és pratjékabuddhákkal utalnak vele – azokra a gyakorlókra, akik a mahájána nézőpont szerint még nem érték el a teljes, tökéletes megszabadulást, mert megmaradtak a kettősségek szintjén.
• 涅槃 (Nièpán): Nirvána. A szenvedés és az újraszületések körforgásának megszűnése, a végső béke állapota.
• 色 (Sè) & 空 (Kōng): A forma és az üresség. A buddhista ontológia szerint a jelenségeknek van megjelenése (forma), de nincs önálló, maradandó lényege (üresség).
• 淨土 (Jìngtǔ): Tiszta Föld. A zavarodottságtól mentes tudatállapot szimbóluma, vagy egy olyan spirituális birodalom, ahol az akadályok elhárulnak a gyakorlás elől.
• 妙 (Miào): Különleges, misztikus, finom vagy csodálatos. Arra utal, hogy az üresség nem egy passzív üresség, hanem egy potenciállal teli, dinamikus valóság.
• 非相 (Fēi xiàng): „Jegyek nélküli” vagy „nem-alakzat”. A gyémánt szútra egyik fő tanítása, miszerint minden fogalmi rögzítés (én, személy, lény, élethossz) csupán illúzió.
• 身形 (Shēnxíng): Testi alak vagy én-forma. A vers végi költői kérdés arra mutat rá, hogy ha minden üres, akkor az „én” elkülönült alakja is csupán egy gondolati konstrukció.
• 五蘊 (Wǔyùn): Az öt halmaz (szanszkritul: Szkandha), amelyek az egyén „én-érzetét” alkotják: forma (色), érzékelés (受), észlelés (想), mentális késztetések (行) és tudatosság (識).
• 遍計心 (Biànjìxīn): „Mindent átfogó kivetítés”. Ez az a mentális folyamat, amely során a tudat szubjektív jelentéseket és fogalmi kategóriákat aggat a valóságra, ezzel létrehozva a kettősséget.
• 我病 (Wǒbìng): Az „én-betegség”. A buddhizmusban az éntelenség (Anattá) hiánya, azaz az egóhoz való ragaszkodás a legfőbb spirituális betegség, minden szenvedés forrása.
• 解脫 (Jiětuō): Moksa vagy megszabadulás. A karmikus kötelékekből és a téves észlelésekből való kilépés állapota.
• 性相 (Xìngxiàng): Természet és Megnyilvánulás. A buddhista filozófia alapvető párja: a Xìng a dolgok belső, üres természete, a Xiàng pedig az a külső forma, ahogyan megjelennek számunkra.
• 舍利子 (Shèlìzǐ): Bár ez Sariputra neve, a vers itt szójátékkal elemzi az írásjegyeket: a Shě (捨) elengedést/lemondást, a Lì (利) pedig hasznot/élességet jelent.
• 金剛力 (Jīngāng lì): Vadzsra-erő. A gyémánt keménységére utal, amely minden akadályt átvág, de rajta nem ejthető seb; a megingathatatlan bölcsesség jelképe.
• 四相 (Sìxiàng): A négy képzet vagy jegy (a Gyémánt Szútrából): az én, a személy, a lény és az élethossz képzete. Ezek az illúziók tartják fogva az embert a szamszárában.
• 人執 (Rénzhí): Az „emberi ragaszkodás” vagy az énhez való ragaszkodás (Pudgala-graha). Az a téves hit, hogy létezik egy állandó, független személyiség.
• 諸漏 (Zhūlòu): „Minden szivárgás” (Ászrava). Azok a mentális szennyeződések (vágy, létezésvágy, tudatlanság), amelyek miatt a bölcsesség „kiszivárog”, és az ember visszahullik a szenvedésbe.
• 見性 (Jiànxìng): Kensó. Az ember saját, buddha-természetének közvetlen megpillantása, a hirtelen megvilágosodás alapja.
• 空法 (Kōngfǎ): Az üresség tana (Súnjata-dharma). Az alapvető tanítás, miszerint minden jelenség mentes az önálló létezéstől.
• 聲聞 (Shēngwén): Srávaka (szó szerint: „hallgató”). Eredetileg a Buddha közvetlen tanítványait jelentette, itt azonban azokra utal, akik még a szavakhoz és a logikai megértéshez ragaszkodnak a közvetlen megélés helyett.
• 圓成真實相 (Yuánchéng zhēnshí xiàng): A „tökéletesen beteljesedett valóság jegye” (Parinispanna). A jógácsára filozófia szerint ez a dolgok abszolút természete, amely mentes minden kivetített kettősségtől.
• 法界 (Fǎjiè): Dharmadhátu. A jelenségek világa, a teljes univerzum, vagy a végső valóság birodalma, ahol minden dolog egységben van.
• 自在 (Zìzài): Önvalóságában időző, szabad vagy független (Isvara). Arra a spirituális autonómiára utal, amikor a tudatot már nem rángatják a külső körülmények vagy a belső vágyak.
• 盧捨 (Lúshě): Losana (vagy Rocana), a Vairócsana Buddha egyik neve, aki a Dharmakáját, azaz az abszolút igazság testét testesíti meg. Itt a minden lényben benne rejlő ragyogó Buddha-természetre utal.
• 萬劫 (Wànjié): Tízezer kalpa (világkorszak). A buddhista kozmológiában mérhetetlenül hosszú időt jelent, érzékeltetve a végső természet időtlen mivoltát.
• 不著 (Bùzhuó): Ragaszkodás nélküliség. Az állapot, amikor a tudat nem tapad hozzá sem a kellemes, sem a kellemetlen jelenségekhez.
• 和光塵 (Héguāng chén): „Egyesíteni a fényt a porral”. Egy híres taoista eredetű, de a buddhizmusban is használt kifejezés. Azt a bölcs magatartást jelenti, amikor a megvilágosodott lény nem különül el gőgösen a világtól, hanem elvegyül a hétköznapi emberek között („a porban”), anélkül, hogy a világi hívságok beszennyeznék a szellemét.
• 三界 (Sānjiè): A Három Világ (Vágyvilág, Formavilág, Formátlan világ), amely a szamszára, a szenvedésteli újjászületések színtere.
• 真如 (Zhēnrú): Tathatā, vagyis a „Minden Úgy, Ahogy Van”. A dolgok megváltoztathatatlan, abszolút természete a fogalmi rárakódások nélkül.
• 能仁 (Néngrén): Sákjamuni Buddha egyik jelzője (a szanszkrit Munindra fordítása), jelentése: „Képességes és Könyörületes”.
• 方便 (Fāngbiàn): Upája, vagyis „ügyes eszköz”. A Buddha módszere, amellyel a tanítást a hallgatóság felfogóképességéhez igazítja, még ha ezek a tanítások csak ideiglenes igazságok is.
• 一輪孤 (Yī lún gū): „Egyetlen magányos korong”. Gyakori zen metafora a megvilágosodott tudatra, amely úgy ragyog a sötétségben, mint a telihold az éjszakai égbolton.
• 本來無一物 (Běnlái wú yī wù): „Eredetileg egyetlen dolog sem létezik”. Ez a híres sor Huj-nengtől (六祖慧能), a hatodik pátriárkától származik. Arra utal, hogy a tiszta tudatban nincsenek szilárd tárgyak vagy ének, amikre a „por” (szennyeződés) lerakódhatna.
• 法 (Fǎ): Dharma. Ebben a kontextusban „jelenséget” vagy „létezőt” jelent, minden olyan dolgot, amit a tudatunk tárgyként észlel.
• 如來 (Rúlái): Tathágata. A Buddha egyik legfontosabb címe, jelentése: „Aki úgy jött” vagy „Aki az Igazsághoz érkezett”. A megvilágosodott állapot abszolút mivoltát jelzi.
• 十方 (Shífāng): A tíz irány. A négy égtáj, a négy köztes irány, valamint a fent és a lent. A buddhista kozmológiában ez a teljes univerzumot és minden létező síkot jelöli.
• 水中月 (Shuǐzhōngyuè): „Hold a vízben”. Klasszikus buddhista hasonlat az illúzióra és a függő keletkezésre. A hold látszik a vízben, de valójában nincs ott; a jelenségeknek van megjelenése, de nincs szilárd önvalója.
• 法身 (Fǎshēn): Dharmakája, vagyis a „Tan-test”. A Buddha három teste közül a legmagasabb rendű: az időtlen, határtalan és forma nélküli abszolút valóság, amely minden jelenség alapja.
• 真容 (Zhēnr容): Igaz arc vagy eredeti arculat. Arra a tiszta természetre utal, amely minden emberben benne rejlik, és amelyet nem érintenek a változások, a növekedés vagy a pusztulás.
• 菩提 (Pútí): Bódhi, azaz megvilágosodás. A tudatnak az az állapota, amelyben teljesen felébredt az igazságra, és megszabadult a téveszméktől.
• 非相非非相 (Fēi xiàng fēi fēi xiàng): „Se nem forma, se nem nem-forma”. Ez a kifejezés a kettősségek meghaladására utal. Arra tanít, hogy az igazság nem ragadható meg sem létezőként, sem nem-létezőként.
• 三光 (Sānguāng): A „három fény”. Általában a Napra, a Holdra és a csillagokra utal, de spirituális értelemben a bölcsesség mindent bevilágító erejét jelképezi.
• 四天 (Sìtiān): A „négy ég” vagy négy kontinens. A hagyományos buddhista világkép szerint a Meru-hegy körül elhelyezkedő négy lakható földdarab (Csatur-dvipa), vagyis az egész lakott világ.
• 障閡 (Zhànghé): Akadályok vagy elhomályosulások (Ávarana). A buddhizmus két fő akadályt különböztet meg: a zavaró érzelmeket (klésa) és a mindentudást gátló szellemi fátylakat. A vers szerint azonban a legvégső szinten ezek az akadályok nem rendelkeznek önálló léttel.
• 無 (Wú): Nincs, mentes valamitől. A Szív Szútra ezen szakasza a tagadáson keresztül mutat rá, hogy az öt halmaz (szkandha) egyike sem bír önálló, maradandó lényeggel.
• 執有 (Zhí yǒu): A létezéshez való ragaszkodás. Az a hiba, amikor a dolgokat szilárdnak, állandónak és tőlünk függetlennek látjuk.
• 依空 (Yī kōng): Az ürességre támaszkodás. Ez a „nihilizmus” csapdája a buddhizmusban; ha valaki az ürességet egyfajta „semmiként” kezeli, amibe belemenekülhet, az ugyanúgy korlát, mint a formákhoz való ragaszkodás.
• 心俱離 (Xīn jù lí): A „tudat mindkettőt elhagyja”. A középső út lényege: nem ragadni le sem a lét, sem a nem-lét szélsőségeinél.
• 神通 (Shéntōng): Abhidzsnyá, vagyis természetfeletti képességek vagy szellemi tisztánlátás. A buddhizmusban ezek nem öncélú varázslatok, hanem a tudat akadálytalanságának és a valóság mély megértésének természetes következményei.
• 六根 (Liùgēn): A hat érzékszerv vagy „gyökér”: szem, fül, orr, nyelv, test és a tudat (mint az elme tárgyait észlelő szerv).
• 無自性 (Wú zìxìng): Önvaló hiánya (Niszvabháva). Ez a madhjamaka filozófia kulcsfogalma: semmi sem létezik önmagában, minden csak más dolgoktól függve merül fel.
• 六處 (Liùchù): A hat érzéki tartomány (Ayatana). Az érzékszervek és a hozzájuk tartozó érzéktárgyak (látvány, hang, stb.) együttese.
• 貪愛 (Tān'ài): Sóvárgás vagy szomj (Tanrhá). Ez a láncszem a „függő keletkezés” folyamatában, amely közvetlenül az újjászületéshez és a szenvedéshez vezet.
• 輪迴 (Lúnhuí): Szamszára. A születés, halál és újjászületés végtelen, szenvedésteli körforgása, amelyből a megvilágosodás jelentheti a kiutat.
• 萬劫 (Wànjié): Tízezer kalpa. Ahogy korábban is szerepelt, ez a mérhetetlenül hosszú időt jelöli, hangsúlyozva a megszabadulás véglegességét.
• 六塵 (Liùchén): A „hat por” vagy hat érzéktárgy: a látvány, hang, illat, íz, tapintás és a mentális objektumok (gondolatok). Azért nevezik „pornak”, mert beszennyezik a tiszta tudatot és elvonják a figyelmet az eredeti természetről.
• 妄起 (Wàngqǐ): Téves vagy káprázatszerű felmerülés. Arra utal, hogy a világot nem olyannak látjuk, amilyen, hanem a vágyaink és előítéleteink által eltorzítva.
• 法性 (Fǎxìng): Dharmatá, a „dolgok természete”. A valóság belső lényege, amely mentes minden tulajdonságtól és elválaszthatatlan az ürességtől.
• 無住 (Wúzhù): „Meg nem állapodás” vagy „nem-időzés”. A tudatnak az az állapota, amikor nem kapaszkodik bele semmilyen gondolatba, tárgyba vagy fogalomba, hanem szabadon, mint a szél, áramlik.
• 生死 (Shēngsǐ): Szamszára, a születés és halál birodalma. A vers sürgetése arra utal, hogy a megvilágosodás lehetősége a jelen pillanatban rejtőzik, nem egy távoli jövőben.
• 六識 (Liùshí): A hat tudatosság (vagy tudati áramlat), amely a hat érzékszerv és a hat érzéktárgy találkozásakor jön létre (látvány-tudatosság, hallás-tudatosság stb.).
• 依他性 (Yītāxìng): „Másból eredő természet” (Paratantra-szvabháva). A jógácsára iskola fogalma: azt jelenti, hogy a tapasztalataink nem önmagukban állnak, hanem okok és feltételek összjátékából születnek.
• 顛倒 (Diāndǎo): „Fejtetőre állított” vagy fordított észlelés. A buddhizmusban ez a tévelygés szinonimája: amikor a mulandót állandónak, a szenvedést örömnek, az éntelent pedig énnek látjuk.
• 心王 (Xīnwáng): Tudat Királya (Csitta). A tudat legmélyebb, irányító szintje, amely a különböző mentális funkciók (érzelmek, gondolatok) mögött áll.
• 頓悟 (Dùnwù): Hirtelen megvilágosodás. A zen egyik központi fogalma: a felismerés, hogy az igazság nem fokozatosan épül fel, hanem a téveszmék hirtelen lehullásával egyszerre tárul fel.
• 如來 (Rúlái): Tathágata (Aki így jött/ment). A Buddha állapota, amelyben a tudat már nem a hat érzék csapdájában él, hanem a végső valóságban időzik.
• 十二因緣 (Shí'èr yīnyuán): A tizenkét tagú függő keletkezés (Pratítja-szamutpáda). Ez a láncolat magyarázza el, hogyan vezet a nem-tudás a vágyakon és tetteken keresztül az újjászületéshez, az öregséghez és a halálhoz.
• 無明 (Wúmíng): Avidjá, vagyis nem-tudás/tudatlanság. Nem az információ hiányát jelenti, hanem a valóság természetének alapvető félreismerését. Ez a láncolat első szeme.
• 受報 (Shòubào): A karmikus megtorlás vagy gyümölcsök fogadása. Annak a folyamata, amikor a korábbi tettek következményei (legyenek jók vagy rosszak) megnyilvánulnak a jelenben vagy a jövőbeli életekben.
• 幻化 (Huànhuà): Májá, vagyis illúzió, káprázat. A buddhista tanítások gyakran hasonlítják a világot egy bűvészmutatványhoz: látható és tapasztalható, de nincs mögötte szilárd realitás.
• 無為 (Wúwéi): Aszamszkrita, vagyis „nem-összetett” vagy „nem-cselekvő”. Míg a világ dolgai feltételekhez kötöttek és változandók (művi dolgok), a Nirvana „nem-összetett”, vagyis örökkévaló és mentes a feltételek változásától.
• Négy Nemes Igazság (四聖諦, sìshèngtì): A buddhizmus alaptanítása (szenvedés, a szenvedés oka, a szenvedés megszüntetése, az út).
• Lét Három Világa (三界, sānjiè): A vágyak, a formák és a forma nélküliség világa, vagyis az újjászületések körforgása.
• Hirtelen Megvilágosodás (頓教, dùnjiào): A zen (chan) iskola alapelve, miszerint a megvilágosodás nem fokozatos, hanem a saját természetünk közvetlen felismerése.
• Tanítványok és Magányos Megvilágosodottak (聲聞/緣覺, shēngwén / yuánjué): A kis szekér (Hínajána) útjának követői, akiket a vers arra int, hogy lépjenek túl a fogalmi megértésen.
• Meg nem tapadás (莫留停, mò liú tíng): Ez a legfontosabb zen instrukció; arra utal, hogy az elme ne ragadjon le semmilyen gondolatnál, tárgynál vagy vallásos fogalomnál, hanem maradjon szabad és áramló.
• 歡喜 (huānxǐ): Az 1. szint, az „Örömteli”. Amikor a gyakorló először éli át a valódi ürességet.
• 離垢 (lígòu): A 2. szint, a „Szennyeződésmentes”. A tiszta erkölcs szintje.
• 發光 (fāguāng): A 3. szint, a „Sugárzó”. A türelem és a belső fény kiáradása.
• 難勝 (nánshèng): Az 5. szint, a „Nehezen Legyőzhető”. A mély meditáció és bölcsesség egysége.
• 遠行 (yuǎnxíng): A 7. szint, a „Messzire Távozó”. Ahol a Bodhiszattva túllép az öncélú megváltáson.
• 不動 (bùdòng): A 8. szint, a „Rendíthetetlen”. Többé már nincs visszaesés a zavarodottságba.
• 善慧 (shànhuì): A 9. szint, a „Tökéletes Értelem”. A tanítás mesteri szintje.
• 法中王 (fǎzhōngwáng): A „Tan Királya”. Utalás a 10. szintre vagy magára a Buddhaságra, ahol a tudat uralkodik minden jelenség felett.
• Szennyeződésmentes kioltás (寂滅, jìmiè): A Nirvána egyik megnevezése, ahol a zavaros érzelmek és a dualitás megszűnik.
• Nincs mit elérni (無得, wú dé): A zen egyik legmélyebb pontja. Ha azt hiszed, „elértél” valamit (például a megvilágosodást), akkor az éned még mindig jelen van. A valódi megvilágosodás az elérés vágyának elengedése.
• Háromszoros adakozás (三檀, sān tán): A dána (adakozás) három formája: anyagi javak, a Tan (Dharma) ajándéka, és a félelemnélküliség nyújtása.
• Négyféle bölcsesség (四智, sì zhì): A megvilágosodott tudat négy aspektusa, amely a hétköznapi tudat átalakulásából fakad (pl. a tükörszerű bölcsesség).
• Hat tökéletesség (六度, liùdù): A Bodhiszattva-út hat pillére (Páramiták): adakozás, erkölcs, türelem, törekvés, meditáció és bölcsesség.
• Három hordozó (三乘法, sānshèng fǎ): A három út, amely a megszabaduláshoz vezet (Srávaka, Pratjékabuddha és Bodhiszattva).
• Pútísàduǒ (菩提薩埵): Rövidítve Bódhiszattva. Olyan lény, aki a megvilágosodásra törekszik, de nemcsak saját maga, hanem minden lény megszabadítása érdekében.
• Jiànxìng (見性): Szó szerint "látni a természetet". A zen (csan) buddhizmus központi fogalma, amely a saját buddha-természetünk felismerését jelenti.
• Dùnwù (頓悟): Hirtelen ébredés. Az az állapot, amikor a felismerés nem fokozatosan, hanem egyetlen pillanat alatt következik be.
• Xiàng (相): Jellegzetesség, forma vagy illuzórikus megjelenés. A buddhizmus szerint a "jelek" vagy "formák" (szubsztancia) elengedése kulcsfontosságú a szabadsághoz.
• Páramitá (波羅 / 波羅蜜多): Szó szerint „átjutás a túlsó partra”. A megszabaduláshoz vezető tökéletességeket jelöli. A szöveg itt arra utal, hogy a „túlsó parton” már nincs szükség támasztékokra vagy függőségekre.
• Wúwéi (無為): Nem-cselekvés vagy mesterkéltség nélküli létezés. Nem a tétlenséget jelenti, hanem a természettel és a dharmával való teljes összhangot, ahol az én nem avatkozik bele a folyamatokba.
• Sānjiè (三界): A három világ vagy létbirodalom (vágyak, formák és forma nélküli világok), amelyben a lények újjászületnek a szanszára körforgásában.
• Bùsīyì (不思議): Felfoghatatlan, elgondolhatatlan. Olyan igazságra utal, amely meghaladja a hétköznapi logikát és a nyelvi kifejezhetőséget.
• Tài xūkōng (太虛空): A "Nagy Üresség". Nem a semmit jelenti, hanem a határtalan potenciált és a tudat eredeti, tiszta állapotát, amely mindent befogad, de semmi sem korlátozza.
• Zìzài (自在): Önmagában való létezés, korlátlan szabadság. Gyakran használják Avalokitésvara (Guanyin) jelzőjeként is, utalva a belső gátlásoktól való mentességre.
• Rén fǎ (人法): Az "én" (személy) és a "törvény" (jelenségek). A buddhizmusban a kettős nem-én tanítása szerint mind az egyéni lélek, mind a külső dolgok önálló létezése illúzió.
• Rènyùn (任運): Spontaneitás, az események természetes folyásának hagyása. Ez a taoista hatású buddhista kifejezés az erőfeszítés nélküli létezésre utal, ahol az ember nem küzd a valóság ellen.
• Sānshēn (三身): A Buddha három teste (Dharmakája, Szambhogakája, Nirmánakája). Filozófiai értelemben a végső igazság, az üdvözült állapot és a fizikai megnyilvánulás egysége.
• Bāshí (八識): A nyolc tudat (az öt érzékszervi tudat, a gondolkodó tudat, az éntudat és a raktár-tudat). A vers arra utal, hogy a megvilágosodás során ezek a funkciók megtisztulnak a karmikus hatásoktól.
• Yīnyuán (因緣): Okok és feltételek. Minden dolog ezen összefüggések révén jön létre a relatív világban; ezektől való mentesség a teljes szabadság.
• Shíxiàng (實相): A dolgok valódi természete, ahogy azok valójában vannak, mentesen minden fogalmi rávetítéstől és illúziótól.
• Huán yuán (還源): Visszatérés a forráshoz. Ez a kifejezés a buddhista gyakorlat végső céljára utal: levetni a rárakódott tévutakat és visszatalálni az eredeti, tiszta tudatossághoz.
• Èrbiān (二邊): A két szélsőség. A buddhizmusban ez gyakran a létezés és nem-létezés, az öröklét és a semmi, vagy az élvezet és az önsanyargatás kettősségeit jelenti.
• Zhōngdào (中道): Középső Út. Nem egyszerűen a "középút" értelmében, hanem a kettősségeken felülemelkedő látásmód, amely nem ragad le egyik végletnél sem.
• Diāndǎo (顛倒): "Feje tetejére állított" vagy fordított látásmód. A buddhista terminológiában ez a téves észlelést jelenti, amikor a mulandót maradandónak, a szenvedést pedig örömnek látjuk.
• Jìngzuò (靜坐): Csendes ülés vagy meditáció. Itt nem csupán a fizikai testhelyzetre utal, hanem a tudat háborgástól mentes, tiszta állapotára.
• Wúwéi (無為): Itt a kontextusban arra utal, hogy a megvilágosodás "eredménye" (果 - guǒ) nem egy mesterségesen létrehozott dolog, hanem a természetes állapot magától értetődő kiteljesedése.
• Wúshēng xìng (無生性): Meg nem született vagy nem-keletkezett természet. Arra az örök és változatlan valóságra utal, amely kívül esik az ok-okozati összefüggéseken és az időn.
• Nièpán (涅槃): Nirvána. Szó szerint „ellobbanás” vagy „kihunyt állapot”. A vágyak, a gyűlölet és a tévelygés tüzének megszűnése, a végső béke.
• Wúxué (無學): „Nem-tanuló” vagy aki már mindent megtanult. Az arhatok jelzője, akik elérték azt a szintet, ahol már nincs szükség további szellemi tréningre vagy erőfeszítésre.
• Wúxīn (無心): „Nem-tudat” vagy „tudatnélküliség”. Nem az öntudatlanságot jelenti, hanem a fogalmi gondolkodástól, az éntől és az előítéletektől mentes, tiszta és közvetlen éberséget.
• Xīnxīn yuán (息心源): A tudat forrásának elnyugvása. Figyelmeztetés, hogy ne csak a gondolatok elfojtására (a felszíni csendre) törekedjünk, hanem érjük el a forrást, ahol a tudat természete eredendően nyugodt.
• Pútízǐ (菩提子): Itt a megvilágosodás fiaira, a gyakorlókra vagy magára a bódhi-tudatra utal.
• Xuánmén (玄門): „Titokzatos kapu”. A mély, nehezen megfogalmazható igazság metaforája, amelyen áthaladva a gyakorló túllép a hétköznapi logikán.
• Yī xìng (一性): Az egyetlen természet vagy egység-természet. Arra utal, hogy minden jelenség és minden buddha lényege ugyanaz az üresség és világosság.
• Sānshì (三世): A három idő: múlt, jelen és jövő. A buddhizmus szerint a végső valóság (a Dharmakája) az időn kívül áll, így a megvilágosodott tudat számára az időbeli elkülönülés megszűnik.
• Wúyīn (無因): Ok nélküliség. Nem azt jelenti, hogy a dolgok véletlenszerűek, hanem azt, hogy a végső valóság nem egy másik dolog következménye; az eredendően van, nem született és nem pusztul el.
• Wúshàng xīn zhèng biàn (無上心正遍): Ez a kifejezés az Anuttara-szamjak-szambódhi kínai rövidítése/értelmezése. Jelentése: felülmúlhatatlan, tökéletes és egyetemes ébredés.
• Dàqiān (大千): A "háromezerszeres nagy világrendszer" rövidítése. A buddhista kozmológiában ez a beláthatatlanul hatalmas univerzumot jelenti, amelyben számtalan világ létezik.
• Jímìè (寂滅): Nyugalom, kioltás, a nirvána szinonimája. A belső feszültségek és a zavaros gondolatok teljes megszűnése.
• Fāngbiàn (方便): "Ügyes eszközök" (Upája). Az a módszertani rugalmasság, amellyel egy megvilágosodott lény a tanítványai képességeihez igazítja a tanítást, hogy mindenkit a saját szintjén segíthessen.
• Réntiān (人天): Emberek és dévák (istenek). Az érző lények azon csoportjai, akik a szerencsésebb létbirodalmakban születtek újjá, de még ők is rászorulnak az Útmutatásra a végső megszabaduláshoz.
• Shénzhòu (神咒): „Isteni” vagy „mágikus” dharani/mantra. Nem babonás értelemben, hanem a bölcsesség azon erejére utal, amely azonnal képes átvágni a tudatlanság hálóját.
• Wǔyùn (五蘊): Az öt halmaz (szkandhák): forma, érzékelés, észlelés, mentális késztetések és tudatosság. Ezek alkotják az „én” illúzióját; a vers szerint a bölcsesség látja át ezek ürességét.
• Sìzhì (四智): A négy bölcsesség, amivé a tudat funkciói alakulnak a megvilágosodáskor (tükörszerű bölcsesség, az egyenlőség bölcsessége, a megkülönböztető bölcsesség és a beteljesítő bölcsesség).
• Fǎjiè (法界): Dharmadhátu. A végső valóság birodalma, ahol minden dolog a maga tiszta, akadálytalan természetében jelenik meg.
• Xīndēng (心燈): A „szív lámpása”. Kína-szerte kedvelt buddhista metafora a velünk született bölcsességre, amely elűzi a tudatlanság sötétségét.
• Móhē (摩訶): A szanszkrit Maha átirata, jelentése: nagy, hatalmas, végtelen. Itt a tudat és a bölcsesség határtalanságára utal.
• Cíbēi (慈悲): Könyörület és szeretet. A buddhizmus két alapvető erénye: a vágy, hogy minden lény boldog legyen, és a törekvés, hogy minden lény megszabaduljon a szenvedéstől.
• Bǐ'àn (彼岸): „A túlsó part”. A nirvána és a megvilágosodás szimbóluma, szembeállítva az „innenső parttal”, a szanszára szenvedésteli világával.
• Qúnmí (群迷): A tévelygők sokasága. Azokra az érző lényekre utal, akik a tudatlanság (avidjá) miatt nem látják a valóságot, és így az újjászületések körforgásában maradnak.
• Yóu wǒ bù yóu yī (由我不由伊): „Tőlem függ, nem mástól”. Egy kulcsfontosságú tanítás, amely arra emlékeztet, hogy bár a Buddhák mutatják az utat, a tényleges felismerést és a megszabadulást mindenkinek saját magának kell véghezvinnie.
• Zhēnkōng (真空): „Valódi üresség”. Nem a semmit jelenti, hanem azt a tiszta állapotot, amely mentes minden illuzórikus formától, mégis minden létezés forrása.
• Huàshēn (化身): Nirmanakája, azaz megnyilvánult test. A Buddhák azon képessége, hogy különböző alakokban jelenjenek meg a világban, hogy a lényeket segíthessék.
• Mó (魔): Mára, a kísértő vagy a zavaró erők jelképe. Itt tágabb értelemben mindarra utal, ami gátolja a szellemi fejlődést.
• Jiéshí (劫石): Kalpa-kő. Egy buddhista hasonlat az idő mérésére: egy hatalmas kőszikla, amelyet egy égi lény százévente egyszer suhint meg selyemruhájával. Amikor a szikla így teljesen elkopik, az egy világkorszak (kalpa) ideje. A vers szerint az igazság ennél is tartósabb.
• Suōpó (娑婆): Szahá-világ. A mi lakott világunk elnevezése, ahol a lényeknek sok türelemre és kitartásra van szükségük a szenvedések elviseléséhez. A vers záró sora a bódhiszattva-fogadalomra utal: nem távozni a nirvánába, amíg minden lény meg nem szabadul.
• Xiūxíng (修行): Spirituális gyakorlás vagy művelődés. Nem csupán elméleti tudást, hanem a tanítások mindennapi életbe való átültetését és a meditációs fegyelmet jelenti.
• Shíxiàng (實相): A végső valóság vagy „úgyiság”. A dolgok észlelése mindenféle szubjektív torzítás és fogalmi gyártmány nélkül.
• Wúshēng (無生): Nem-született. Arra a tiszta állapotra utal, amely nem részesül a keletkezés és elmúlás folyamatában, tehát mentes a haláltól is.
• Sān èdào (三惡道): A három alacsonyabb (vagy gonosz) létbirodalom: a pokollakók, az éhes szellemek (preták) és az állatok világa. A megvilágosodás megszabadít az ezekbe való újraszületés kockázatától.
• Tǎndàng (坦蕩): Magnanimitás, elfogulatlanság, tágasság. Egy olyan tudatállapot, amely zavartalan, békés és mentes a szorongástól.
• Zhēnrú (真如): Tathatá, azaz „úgyiság” vagy „tiszta valóság”. A dolgok megváltoztathatatlan, örök természete, amely mentes minden illúziótól.
• Liùzéi (六賊): A „hat rabló”. A hat érzékszerv (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és az elme), amelyek ha nincsenek fegyelmezve, „elrabolják” a tudat békéjét és erényeit.
• Sāndú (三毒): A három méreg: a mohóság (vágy), a gyűlölet (harag) és a tudatlanság (elvakultság). Ezek a szenvedés és az újjászületés fő okai.
• Wǔyè (五葉): „Öt szirom” vagy öt levél. Ez egy híres utalás a kínai Csan (Zen) buddhizmus öt iskolájára, de tágabb értelemben a bölcsesség teljes kibontakozását jelképezi.
• Rúlái (如來): Tathágata, azaz „Aki így jött” vagy „Aki így ment”. A Buddha egyik legfontosabb megnevezése, amely arra utal, hogy ő a végső valóságból érkezett és abban időzik.
• Móshān (魔山): A démonok hegye. Az ego és a mélyen gyökerező szellemi akadályok metaforája, amelyek elzárják az utat a megvilágosodás elől.
• Jiédì (羯諦): A szanszkrit Gaté fonetikus átirata. Jelentése: „ment”, „eljutott”. A mantra egésze azt üzeni: „Elment, elment, a túlsó partra elment, a túlsó partra teljesen elment, Ébredés! Áldás!”
• Fǎchuáng (法幢): Dharma-zászlót vagy győzelmi lobogót jelent. A buddhista tanítások diadalát jelképezi a tudatlanság és a káprázat felett.
• Fánxīn (凡心): Hétköznapi, világi vagy korlátozott tudat. A szöveg arra figyelmeztet, hogy a mantrában rejlő végső igazság túlmutat a fogalmi logikán és az egón alapuló gondolkodáson.
• Wúbiān (無邊): Határtalan vagy végtelen. Ez a kifejezés jellemzően a Buddha bölcsességére vagy a megvilágosodott tudat kiterjedésére utal.
• Wú zhōngjì (無中際): A határtalanság leírása. Azt jelenti, hogy a végső valóságnak nincs eleje, közepe vagy vége, tehát kívül esik a térbeli és időbeli kiterjedéseken.
• Cháng (常): Állandóság, örökkévalóság. A buddhista filozófiában ez a "Négy Erény" (Állandóság, Boldogság, Én, Tisztaság) egyike, amely a Nirvana és a Buddha-természet sajátja, szemben a világi dolgok mulandóságával.
• Xīnjīng (心經): Szív Szútra. Az elnevezés arra utal, hogy ez a szöveg a "Szív" (esszencia), vagyis a hatalmas bölcsesség-irodalom tömörített lényege.

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

Yao Dong jushi 耀东居士 @ Xing Long Tang | 2017 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

❀vissza | ❀index | ❀jegyzetek és publikációk | ❀Pu Ji Chan Templom 普济寺 facebook oldala - Kövess minket itt is!

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心. Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017 How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings