JEGYZET_DIV template

A zhenzhou-i Linji Huizhao Chan mester mondásainak feljegyzése
Logo

fordította: 晓峰 Cserkész Gábor @ 《醒龙堂》 | 2026.10. v1
olvasási idő: 240p / 阅读时间: 240分钟
HUN | ENG | 中文

CC BY-NC-ND 4.0




《鎮州臨濟慧照禪師語錄》 A zhenzhou-i Linji Huizhao Chan mester mondásainak feljegyzése

唐 慧然 集
Összegyűjtötte: Huiran (慧然, Huìrán) a Tang-korban.

CBETA T1985 鎮州臨濟慧照禪師語錄/ 卷/篇章 一



臨濟慧照玄公大宗師語錄序
Előszó Linji Huizhao Xuangong (臨濟慧照玄公) nagy pátriárka mondásainak feljegyzéséhez

曹溪派列。淘涌而流注無窮。南嶽岐分。巍峨而聯綿不盡。雲仍曼衍。枝葉滋榮。非止蔭覆人天。抑亦光揚祖道。無說之說。須知意不在言。無聞之聞。果信言非有意。此皆理極無喻之道。緒餘影響者也。故臨濟祖師以正法眼。明涅槃心。興大智大慈。運大機大用。棒頭喝下。勦絕凡情。電掣星馳。卒難搆副。豈容擬議。那許追思。非唯雞過新羅。欲使鳳趨霄漢。不留朕跡。透脫玄關。令三界迷徒歸一真實際。天下英流莫不仰瞻。為一宗之祖理當然也。今總統雪堂禪師。乃臨濟十八代孫。河北江南遍尋是錄。偶至餘杭得獲是本。如貧得寶。似暗得燈。踊躍歡呼。不勝感激。遂捨長財。繡梓流通。俵施諸剎。此一端奇事。寔千載難逢。咦。擲地金聲聞四海。定知珠玉價難酬。

A Caoxi-ág (曹溪, Cáoxī – a hatodik pátriárka, Huineng székhelye) szétágazik, és örvénylő árként ömlik tovább szüntelenül; a Nanyue-ág (南嶽, Nányuè) szétválik, és fenségesen, megszakítatlanul húzódik tovább. Távoli utódaik szerteágaznak, ágaik és leveleik gazdagon virágoznak – mindez nemcsak árnyékot (oltalmat) vet emberekre és istenekre, hanem fényesen hirdeti is az ősök (a pátriárkák) útját. A nem-mondás mondása (無說之說) – tudnunk kell, hogy az értelem nem a szavakban rejlik; a nem-hallás hallása (無聞之聞) – valóban hihetjük, hogy a szó nem hordoz szándékot. Mindez a legfelsőbb, hasonlíthatatlan igazság útja, aminek mi itt csupán halvány visszhangját adjuk. Ezért Linji pátriárka a helyes Dharma-szemmel (正法眼, zhèngfǎ yǎn) megvilágította a nirvána szívét (涅槃心, nièpán xīn); nagy bölcsességet (大智, dàzhì) és nagy könyörületet (大慈, dàcí) keltett életre, nagy alkalmasságot (大機, dàjī) és nagy hatóerőt (大用, dàyòng) alkalmazott. Botütése (棒, bàng) és kiáltása (喝, hè) alatt kiirtotta a köznapi érzelmeket; olyan volt, mint a cikázó villám és a száguldó csillag – végül is nehéz felfogni és utolérni: hogyan is engedne meg találgatást vagy utólagos megfontolást? Nem csupán arról van szó, hogy „a kakas átrepül Sillába” (egy régi chan-szólás a nyomtalan, tökéletes átadásról), hanem arra törekedett, hogy a főnix az égi magasságok felé szálljon, nyomot sem hagyva maga után, áthatolva és megszabadulva a rejtélyes kapun (玄關, xuánguān). Ezzel a három világ (三界, sānjiè) tévelygő követőit egyetlen igazi valósághoz (實際, shíjì) vezette vissza. A világ minden kiváló szelleme csodálattal tekint fel rá; természetes tehát, hogy egy iskola ősatyjává (祖, zǔ) vált. A mostani főapát, Xuetang (雪堂) chan-mester, Linji tizennyolcadik nemzedékbeli leszármazottja; Hebei és Jiangnan tartományokban mindenütt kereste e feljegyzést, és véletlenül Yuhangba érve meg is szerezte e példányt – úgy, ahogyan a szegény kincset talál, vagy ahogyan a sötétben lámpást kap valaki. Ujjongva örvendezett, hálája nem ismert határt; ezért nagylelkűen vagyonát áldozva fametszéssel kinyomtatta és terjesztette, minden kolostornak szétosztotta. Ez egy különleges esemény, mely valóban ezer évben egyszer fordul elő. Íme! Ha ezt a szöveget a földre dobnánk, arany hangja a négy tengeren túlra is elhallatszana; bizonyosan tudható, hogy mint gyöngy és jáde, ára felbecsülhetetlen.



臨濟慧照玄公大宗師語錄序
Előszó Linji Huizhao Xuangong nagy pátriárka mondásainak feljegyzéséhez

薄伽梵正法眼藏涅槃妙心付摩訶迦葉。是為第一祖。逮二十八祖菩提達磨。提十方三世諸佛密印而來震旦。是時中國始知佛法有教外別傳不立文字直指人心見性成佛。厥後優缽羅花於時出現。芬芳馥郁。一華五葉。香風匝地寶色照天。各放無量光明。輝映大千世界。其中一大苾芻。為一大事因緣。依棲黃蘗山中。三度參請。三度被打。後向高安灘頭大愚老師處。始全印證。平生用金剛王寶劍。逢凡殺凡。逢聖殺聖。風行草偃。號令八方。如雪色象王。如金毛師子。踞地哮吼。狐狸野干心破腦裂。百獸見之。無不股慄。如驚濤嶮崖壁立萬仞。使途中之人其行次且不敢舉足下足。惟恐喪身失命。雖老子鉗槌者。見之無不汗下。若夫三玄三要。奪境奪人。金章玉句。如風檣陣馬。如迅雷奔霆。凌轢波濤。穿穴嶮固。破碎陣敵。天回地轉。七縱八橫。幾於截斷眾流。四海學徒莫不望風披靡。故門庭峻峭孤硬難入。蓋妙用功夫。不在文字。不離文字。盡大地作一隻眼者。乃能識之。末後將正法眼藏。卻向瞎驢邊滅卻。師之出處具載傳燈等錄。茲不復贅。自興化獎公而下。子孫雲仍最為蕃衍盛大。多大根器人。冠映河嶽。騰耀古今。在在處處。法席叢林。化俗談真。重規疊矩。出廣長舌相。為人開堂演法。如慈明圓公琅琊覺公。皆大法王人天師也。今雪堂大禪師臨濟十八代嫡孫。琅琊第十世的派。王臣尊禮。緇素嚮慕。是亦僧中之龍象爾。不忘祖師恩德。每恨。臨濟一言一句。一棒一喝。參承諮決。升堂入室語錄。未大發明。刻梓流行。用廣禪林觀聽。仍求北山居士郭天錫。為作序引。嗚呼。雪堂老師。行從上祖師難能之事。慎終追遠。知恩報恩則不無。將五百年風顛老漢吐下唾團。重新拈出供養。今代衲僧還肯咀嚼麼。合浦還珠固為奇特。冷灰爆豆亦自不妨。

A Magasztos (薄伽梵, Bójiāfàn – szanszkritül Bhagavān) a helyes Dharma-szem kincsestárát (正法眼藏, zhèngfǎ yǎnzàng) és a nirvána csodálatos szívét (涅槃妙心, nièpán miàoxīn) Mahākāśyapának (摩訶迦葉, Móhē Jiāyè) adta át; ő az első pátriárka. A tanítás eljutott a huszonnyolcadik pátriárkáig, Bodhidharmáig (菩提達磨, Pútídámó), aki a tíz irány és a három idő (múlt, jelen, jövő) valamennyi buddhájának titkos pecsétjét hordozva érkezett Kínába (震旦, Zhèndàn). Ekkor tudta meg Kína először, hogy a buddhista tanításnak (佛法, fófǎ) létezik egy, a szent tanításon kívüli, külön hagyománya (教外別傳, jiàowài biézhuán), amely nem épül írott szövegre, hanem közvetlenül az emberi szívre mutat rá, hogy az ember meglássa saját természetét (見性, jiànxìng), és Buddhává váljon (成佛, chéngfó). Ezután megjelent az udumbara-virág (優缽羅花, yōubōluó huā), illata édes és átható volt; egy virágból öt sziromlevél nyílt (utalás Bodhidharma jóslatára az öt chan-iskola későbbi kibontakozásáról), illatos szele bejárta a földet, drágaköves fénye bevilágította az eget, s mindegyike mérhetetlen fényt sugározva beragyogta a nagy háromezer világot (大千世界, dàqiān shìjiè). Közöttük egy nagy szerzetes (苾芻, bìchú – szanszkritül bhikṣu) a nagy ügy okán és feltételei folytán (一大事因緣, yī dàshì yīnyuán) a Huangbo-hegyen (黃蘗山, Huángbò Shān) telepedett le; háromszor folyamodott tanításért, s háromszor verték meg. Később a Gao'an-zátonyhoz (高安灘頭, Gāo'ān tāntóu) ment, Dayu mesterhez (大愚老師, Dàyú lǎoshī), és ott nyerte el a teljes megerősítést. Egész életében a gyémánt-király drágakő kardját (金剛王寶劍, jīngāng wáng bǎojiàn) forgatta: ha közönséges lénnyel találkozott, megölte a közönségeset, ha szenttel találkozott, megölte a szentet – vagyis minden fogalmi kötődést lerombolt. Mint a szél alatt meghajló fű, úgy hatottak parancsai a nyolc irányban; olyan volt, mint a hófehér elefántkirály, mint az aranysörényű oroszlán, amint a földön ülve harsányan bömböl. A rókák és sakálok (野干, yěgān) szíve megrepedt, agyveleje meghasadt rémületében, s a száz állat, amint meglátta, mind reszketett a félelemtől; olyan volt, mint a félelmetes hullámok és a tízezer ölnyi meredek szirtfalak, úgyhogy az úton járó ember lépésről lépésre sem merte felemelni, sem letenni a lábát, attól tartva, hogy elveszti életét. Még a régi mesterek, a tanítványokat kalapáccsal és fogóval formáló nagy tanítók is, láttán mind verítékben törtek ki. Ami pedig a három misztériumot és három lényeget (三玄三要, sānxuán sānyào) illeti – tanításának azon módszerét, mely hol a külső tárgyat, hol a befogadó embert ragadja el (奪境奪人, duójìng duórén) –, arany fejezetei és jádeköves mondatai olyanok, mint a szélben feszülő árbóc és a csatasorba állított paripák, mint a hirtelen mennydörgés és a robajló égzengés: áthatolnak a hullámokon, áttörik a legszilárdabb erődöket is, szétzúzzák az ellenség hadrendjét; az ég megfordul, a föld forog, hétszer hosszában, nyolcszor széltében szabadon és akadálytalanul mozog minden irányban. Csaknem elvágja a tévelygő gondolatok minden áramlását; a négy tenger (az egész világ) tanítványai mind meghódolnak láttán, mint a szél előtt hajladozó fű. Ezért kapuja és udvara (門庭, méntíng – tanítási módszere) meredek, magányosan kemény, nehezen megközelíthető, mert csodálatos alkalmazásának gyakorlata (妙用功夫, miàoyòng gōngfu) nem az írott szövegben van, de nem is válik el attól; csak az ismerheti fel, aki az egész nagy földet egyetlen szemmé képes tenni. Végül a helyes Dharma-szem kincsestárát egy vak szamár mellett hagyta kihunyni (Linji halálos ágyi, önironikus jóslata szerint). A mester életének további részletei teljes egészében megtalálhatók A Lámpás Továbbadásának Feljegyzései (傳燈錄, Chuándēng lù) és más hasonló művekben, ezért itt nem ismételjük meg őket. Xinghua Jiang mestertől (興化獎公, azaz Xinghua Cunjiang) kezdve leszármazottai a leggazdagabban és legnagyobb virágzásban sokasodtak; sok nagy képességű ember került ki közülük, akik felülmúlták a folyókat és a hegyeket, és fényesen ragyogtak régen és most egyaránt. Mindenütt, minden helyen, a Dharma-üléseken és kolostorokban (法席叢林, fǎxí cónglín) a világiakat megtérítették, az igazságról beszéltek, szabályt szabályra, mércét mércére halmozva; kinyilvánították a hosszú-széles nyelv jelét (廣長舌相, guǎngcháng shéxiàng – a Buddha egyik testi jegye, az igaz tanítás bizonyítéka), csarnokot nyitottak az emberek számára, és hirdették a Dharmát – mint Ciming Yuan mester (慈明圓公, Címíng Yuán) és Langye Jue mester (琅琊覺公, Lángyá Jué), akik mindannyian nagy Dharma-királyok, emberek és istenek tanítói voltak. A mostani Xuetang nagy chan-mester Linji tizennyolcadik nemzedékbeli egyenes ági leszármazottja, Langye vonalának tizedik nemzedékbeli, hiteles ágából; királyok és miniszterek tisztelettel becsülik meg, szerzetesek és világiak egyaránt csodálattal vonzódnak hozzá – ő is a szerzetesek közötti „sárkány és elefánt” (kiválóság) egyike. Nem feledkezve meg az ősi mesterek jótéteményéről, mindig sajnálta, hogy Linji minden egyes szava és mondata, minden botütése és kiáltása, a tanítványokkal folytatott konzultációk és eldöntött kérdések, a csarnokba lépés és a szobába való belépés mondásai (升堂入室語錄) még nem voltak széles körben ismertté téve; ezért elhatározta, hogy fametszéssel kinyomtatja és terjeszti, hogy szélesítse a chan-kolostorok látását és hallását, és felkérte Beishan világi hívét, Guo Tianxit (郭天錫, Guō Tiānxī), hogy írjon hozzá bevezető előszót. Ó! Xuetang mester olyan cselekedetet hajt végre, amelyet a fentebb említett ősi mesterek is nehezen tudtak véghezvinni; gondosan ügyelve a végre, és emlékezve a régmúltra, valóban nem hiányzik belőle a jótétemény ismerete és viszonzása. Az ötszáz évvel ezelőtti „őrült öregember” (Linji) által kiköpött nyálcsomót ismét felvette, hogy felajánlja – vajon a mai kor szerzetesei hajlandók-e megrágni? A Hepu-öbölbe visszatérő gyöngy (egy régi történet az elveszettnek hitt érték visszatéréséről) valóban különleges dolog, de a hideg hamuban pattogó bab (a váratlan ébredés képe) sem árt önmagában.



臨濟慧照玄公大宗師語錄序
Előszó Linji Huizhao Xuangong nagy pátriárka mondásainak feljegyzéséhez

竊以黃蘗山高。便敢當頭捋虎。滹陀岸遠。亦能順水操舟。既露惡毒爪牙。仍顯慈悲手段。欄腮一掌。免煩著齒粘唇。劈肋三拳。可謂傾心吐膽。三玄在手。七事隨身。觸之則石裂崖崩。擬之則雷轟電掣。門庭孤峻。閫奧宏深。只可望崖。不可趣向。茲者總統雪堂和尚。憫巴歌唱而和寡。嗟雪曲彈而應稀。語錄闕文。叢林罕見。遂旁求釋子。而再起斯文。欲鏤板以廣流通。俾參玄而得受用。弘揚祖道。垂裕後昆。棒頭喝下。須明石火電光。正案傍提。要顧眉毛鼻孔。其他機緣備載前錄。不勞再舉。噫。臨濟祖師六傳而至汾陽大宗師。汾陽下傑出六大尊者。曰慈明圓。曰琊琊覺。圓傳陽岐會。會傳白雲端。端傳五祖演。演傳佛果勤佛鑑天目齊。佛果傳虎丘隆大慧杲。虎丘隆傳應菴華。華傳密菴傑。傑傳松源岳。岳傳無德通。通傳虛舟度。度傳徑山虎巖伏。天目齊傳汝州和。和傳竹林寶。寶傳竹林安。安傳竹林海。海傳慶壽璋。白澗一歸雲宣。宣傳平山亮。白澗一傳沖虛昉懶牧歸。慶壽璋傳海雲大宗師竹林彝。彝傳龍華惠。海雲傳可菴朗龍宮玉頤菴儇。可菴傳太傅劉文貞公慶壽滿。龍宮玉傳大名海。頤菴傳慶壽安。琊琊覺傳泐潭月。月傳毘陵真。真傳白水白。白傳天寧黨。黨傳慈照純。純傳鄭州寶。寶傳竹林藏慶壽亨少林鑑。慶壽亨傳東平汴大原昭。少林鑑傳法王通。通傳安閑覺。覺傳南京智西菴贇。南京智傳壽峰湛。西菴贇傳雪堂仁。雪堂乃臨濟十八世孫也。莫不門庭孤峻機辯縱橫。俱是克家子孫。燈燈續焰直至如今。可謂源清流長。此之謂也。雪堂禪師乃吾三世祖。囑予為序。率爾書之。腦後見腮。頂門具眼者。大發一笑。

Alázattal gondolom: mivel a Huangbo-hegy (黃蘗山, Huángbò Shān) magas, Linji merészen, szemtől szemben megfogta a tigris bajszát; s bár a Hutuo-folyó (滹陀, Hūtuó) partja távoli volt, mégis képes volt az árral hajót kormányozni. Miután megmutatta gonosz és mérges karmait-fogait, mégis kinyilvánította könyörületes módszereit: egy pofon az arcra megkíméli attól, hogy a tanítvány fogát csikorgatva ajkát rágja – azaz feleslegessé teszi a hosszas magyarázkodást –; három ökölcsapás a bordákba pedig valóban azt jelenti, hogy szívét kitárta és bátorságát megmutatta. Három misztérium (三玄, sānxuán) a kezében, hét eszköz (七事, qīshì – a szerzetesi felszerelés hét tárgya) kíséri testét; ha megérintik, a kő meghasad, a szikla leomlik, ha vele szembeszállnak, mennydörgés csattan, villám cikázik. Kapuja és udvara magányosan meredek, tanításának rejtett mélysége hatalmas és mély; csak a szirtre lehet feltekinteni, feléje közeledni nem lehet. Most a főapát, Xuetang mester, szánalommal tekint arra, hogy az egyszerű népi dalt, a „Baren”-t sokan éneklik, de kevesen tudják követni, s afölött sóhajt, hogy a „Fehér Hó” magas kultúrájú dallamát pengetik, ám ritka rá a válasz – azaz a mély chan-tanítást kevesen értik. A mondásgyűjtemény szövege hiányos volt, s a kolostorokban ritkán volt fellelhető; ezért szerzetes tanítványokat keresett fel, hogy újra felélessze ezt az írást, s fába metszve szélesebb körben terjessze, hogy azok, akik a misztériumot (a chan-tant) keresik, hasznot húzhassanak belőle – hogy szélesen hirdesse az ősök útját, és bőséget hagyjon az utódokra. A botütés és a kiáltás alatt tisztán fel kell ismerni a pillanatot, amely gyors, mint a kova szikrája és a villám fénye; az egyenes esetek és a mellékesen felvetett tanítási módszerek esetén ügyelni kell a szemöldökre és az orrlyukra – azaz a lényegi pontra. A többi tanítási alkalom és körülmény teljes egészében megtalálható a korábbi feljegyzésben, nem szükséges újra felsorolni. Ó! Linji pátriárkától hat nemzedéken át a tanítás eljutott Fenyang nagy pátriárkáig (汾陽大宗師, Fényáng dàzōngshī); Fenyang alatt hat kiváló nagy tisztelendő emelkedett ki: Ciming Yuan (慈明圓, Címíng Yuán) és Langye Jue (琊琊覺, Lángyá Jué). Yuan átadta a tanítást Yangqi Huinak (陽岐會, Yángqí Huì), Hui átadta Baiyun Duannak (白雲端, Báiyún Duān), Duan átadta Wuzu Yannak (五祖演, Wǔzǔ Yǎn), Yan átadta Foguo Qinnek (佛果勤, Fóguǒ Qín), Fojiannak (佛鑑, Fójiàn) és Tianmu Qinek (天目齊, Tiānmù Qí). Foguo átadta Huqiu Longnak (虎丘隆, Hǔqiū Lóng) és Dahui Gaonak (大慧杲, Dàhuì Gǎo). Huqiu Long átadta Ying'an Huának (應菴華, Yìng'ān Huá), Hua átadta Mi'an Jiénak (密菴傑, Mì'ān Jié), Jié átadta Songyuan Yuènak (松源岳, Sōngyuán Yuè), Yuè átadta Wude Tongnak (無德通, Wúdé Tōng), Tong átadta Xuzhou Dùnak (虛舟度, Xūzhōu Dù), Dù átadta Jingshan Huyannak (徑山虎巖伏, Jìngshān Hǔyán Fú). Tianmu Qi átadta Ruzhou Hénak (汝州和, Rǔzhōu Hé), Hé átadta Zhulin Bǎonak (竹林寶, Zhúlín Bǎo), Bǎo átadta Zhulin Ānnak (竹林安, Zhúlín Ān), Ān átadta Zhulin Hǎinak (竹林海, Zhúlín Hǎi), Hǎi átadta Qingshou Zhāngnak (慶壽璋, Qìngshòu Zhāng). Baijian Yi (白澗一, Báijiàn Yī) átadta Guiyun Xuānnak (歸雲宣, Guīyún Xuān), Xuān átadta Pingshan Liàngnak (平山亮, Píngshān Liàng); Baijian Yi átadta ezenkívül Chongxu Fǎngnak (沖虛昉, Chōngxū Fǎng) és Lanmu Guī-nak (懶牧歸, Lǎnmù Guī) is. Qingshou Zhang átadta Haiyun nagy pátriárkának (海雲大宗師, Hǎiyún dàzōngshī), Zhulin Yí-nak (竹林彝, Zhúlín Yí); Yí átadta Longhua Huì-nak (龍華惠, Lónghuá Huì). Haiyun átadta Ke'an Lǎngnak (可菴朗, Kě'ān Lǎng), Longgong Yùnak (龍宮玉, Lónggōng Yù) és Yi'an Xuānnak (頤菴儇, Yí'ān Xuān). Ke'an átadta a Nagy Nevelőnek (太傅, tàifù), Liu Wenzhen hercegnek (劉文貞公, Liú Wénzhēn gōng), Qingshou Mǎnnak (慶壽滿, Qìngshòu Mǎn); Longgong Yu átadta Daming Hǎinak (大名海, Dàmíng Hǎi); Yi'an átadta Qingshou Ānnak (慶壽安, Qìngshòu Ān). Langye Jue átadta Letan Yuè-nek (泐潭月, Lètán Yuè), Yuè átadta Piling Zhēnnek (毘陵真, Pílíng Zhēn), Zhēn átadta Baishui Bái-nak (白水白, Báishuǐ Bái), Bái átadta Tianning Dǎngnak (天寧黨, Tiānníng Dǎng), Dǎng átadta Cizhao Chúnnak (慈照純, Cízhào Chún), Chún átadta Zhengzhou Bǎonak (鄭州寶, Zhèngzhōu Bǎo). Bao átadta Zhulin Zàngnak (竹林藏, Zhúlín Zàng), Qingshou Hēngnek (慶壽亨, Qìngshòu Hēng) és Shaolin Jiànnak (少林鑑, Shàolín Jiàn); Qingshou Heng átadta Dongping Biànnak (東平汴, Dōngpíng Biàn) és Dayuan Zhāonak (大原昭, Dàyuán Zhāo). Shaolin Jian átadta Fawang Tongnak (法王通, Fǎwáng Tōng), Tong átadta Anxian Juénak (安閑覺, Ānxián Jué), Jue átadta Nanjing Zhìnek (南京智, Nánjīng Zhì) és Xi'an Yúnnak (西菴贇, Xī'ān Yún). Nanjing Zhi átadta Shoufeng Zhànnak (壽峰湛, Shòufēng Zhàn); Xi'an Yun átadta Xuetang Rénnek (雪堂仁, Xuětáng Rén) – Xuetang tehát Linji tizennyolcadik nemzedékbeli leszármazottja. Mindegyikük kapuja és udvara magányosan meredek volt, tanítási alkalmasságuk és ékesszólásuk szabadon áradt minden irányban; mindannyian a család örökségét megőrző utódok voltak. Lámpás lámpást követve folytatta a lángot egészen a mai napig – valóban elmondható, hogy „a forrás tiszta, a folyó hosszú”, erről van itt szó. Xuetang chan-mester az én három nemzedékkel korábbi ősöm; megbízott engem, hogy írjak előszót, ezért elhamarkodottan megírtam ezt. Aki képes a tarkó mögött is látni az állkapcsot, azaz akinek a fejtetőn harmadik szeme van, az ezen jóízűen elnevetheti magát.



鎮州臨濟慧照禪師語錄序
Előszó A zhenzhou-i Linji Huizhao chan-mester mondásainak feljegyzéséhez

延康殿學士金紫光祿大夫真定府路安撫使兼馬步軍都總管兼知成德軍府事 馬防撰

Írta Ma Fang (馬防, Mǎ Fáng), a Yankang-csarnok tudósa (延康殿學士, Yánkāng diàn xuéshì), Aranypecsétes-Bíborszalagos Nagy Udvari Tanácsos (金紫光祿大夫, jīnzǐ guānglù dàfū), Zhending tartomány megnyugtató parancsnoka (真定府路安撫使), egyúttal a lovas és gyalogos hadak főfelügyelője (馬步軍都總管), s egyúttal Chengde katonai körzet kormányzója (知成德軍府事).

(A következő rész klasszikus kínai gátha, azaz versezet formájában foglalja össze Linji mester életét és tanítását; a fordítás a négy karakterből álló kínai sorpárokat követve, sorról sorra adja vissza az eredetit.)

黃檗山頭。曾遭痛棒。大愚肋下。方解築拳。饒舌老婆。尿床鬼子。這風顛漢。再捋虎鬚。巖谷栽松。後人標榜。钁頭斸地。幾被活埋。肯箇後生。驀口自摑。辭焚机案。坐斷舌頭。不是河南。便歸河北。院臨古渡。運濟往來。把定要津。壁立萬仞。奪人奪境。陶鑄仙陀。三要三玄。鈐鎚衲子。常在家舍。不離途中。無位真人。面門出入。兩堂齊喝。賓主歷然。照用同時。本無前後。菱花對像。虛谷傳聲。妙應無方。不留朕跡。拂衣南邁。戾止大名。興化師承。東堂迎侍。銅瓶鐵缽。掩室杜詞。松老雲閑。曠然自適。面壁未幾。密付將終。正法誰傳。瞎驢邊滅。圓覺老演。今為流通。點撿將來。故無差舛。唯餘一喝。尚要商量。具眼禪流。冀無賺舉。

A Huangbo-hegy (黃蘗山) tetején egykor fájdalmas botütést szenvedett el, Dayu (大愚) bordái alatt értette meg végül, hogyan kell ökölcsapást mérni. „Fecsegő vénasszony! Ágybavizelő kis ördögfióka!” – kiáltott fel [a felismerés pillanatában] –, [majd] ez az őrült fickó ismét megfogta a tigris bajszát. Sziklás völgyben fenyőt ültetett, hogy az utókornak jelt hagyjon, kapával ásta a földet, s csaknem élve eltemették. Elismerte az utódot, aki erre hirtelen pofon vágta önmagát; elbúcsúzott, felégette [Huangbo] asztalát-székét, ülve elvágta saját nyelvét [azaz elhallgattatta a fogalmi beszédet]. Ha nem Henanban volt, akkor Hebeibe tért vissza; kolostora az ősi révnél állt, ahonnan átkelést biztosított a jövőknek-menőknek. Megragadta a fontos gázlót, [tanítása] mint egy tízezer ölnyi magas szirtfal állt; hol az embert, hol a tárgyat ragadta el, tanítványait mint a jó lovat formálta és öntötte ki. Három lényeg, három misztérium (三要三玄, sānyào sānxuán) – ezekkel kalapálta a foltos ruhás szerzeteseket; mindig otthon volt a lényegben, mégsem hagyta el az úton járást. A rang nélküli igaz ember (無位真人, wúwèi zhēnrén) az arc kapuján jár ki és be; a két csarnok tanítványai egyszerre kiáltottak, mégis a vendég és a házigazda szerepe világosan megkülönböztethető maradt. A megvilágítás (照) és az alkalmazás (用) egyidejű, alapjában nincs közöttük előbb vagy utóbb; [válasza] olyan, mint a tükör a formával szemben, mint az üres völgy, amely visszhangozza a hangot. Csodálatos válasza iránytalan, nem hagy nyomot maga után; ruháját megrázva délre indult, végül megérkezett és megállapodott Damingban (大名, Dàmíng). Xinghua (興化, azaz Xinghua Cunjiang) mint tanítvány örökölte a tanítást, a keleti csarnokban fogadta és szolgálta őt. Rézkorsóval és vaskolduló-tállal élt egyszerűen, bezárta szobáját, elnémította a szavakat; mint az öreg fenyő és a lomha felhő, tágas nyugalomban, önmagával elégedetten élt. Nem sokkal a fal felé fordulás (面壁, a meditációs gyakorlat) után titkon átadta a tanítást, mielőtt élete véget ért volna. Ki adja tovább a helyes Dharmát? – ez egy vak szamár mellett hunyt ki [Linji önironikus, halálos ágyi jóslata szerint]. Yuanjue [öreg mester] Yan most terjeszti [e feljegyzést], átvizsgálva azt, mielőtt továbbadná, ezért nincs benne hiba vagy eltérés. Csupán egyetlen kiáltás (一喝, yī hè) marad, amelyről még lehetne vitatkozni; remélem, az e téren szemmel bíró chan-gyakorlók nem idézik majd félre.



府主王常侍。與諸官請師升座。師上堂云。山僧今日事不獲已。曲順人情方登此座。若約祖宗門下。稱揚大事。直是開口不得。無爾措足處。山僧此日以常侍堅請。那隱綱宗。還有作家戰將直下展陣開旗麼。對眾證據看。僧問。如何是佛法大意。師便喝。僧禮拜。師云。這箇師僧。卻堪持論。問師唱誰家曲。宗風嗣阿誰。師云。我在黃蘗處。三度發問三度被打。僧擬議。師便喝。隨後打云。不可向虛空裏釘橛去也。有座主問。三乘十二分教。豈不是明佛性。師云。荒草不曾鋤。主云。佛豈賺人也。師云。佛在什麼處。主無語。師云。對常侍前擬瞞老僧。速退速退。妨他別人諸問。復云。此日法筵為一大事故。更有問話者麼。速致問來。爾纔開口。早勿交涉也。何以如此。不見釋尊云。法離文字。不屬因不在緣故。為爾信不及。所以今日葛藤。恐滯常侍與諸官員。昧他佛性。不如且退。喝一喝云。少信根人終無了日。久立珍重。

A [helyi] kormányzó, Wang udvari tanácsos (王常侍), a többi tisztviselővel együtt felkérte a mestert, hogy lépjen emelvényre. A mester a csarnokba lépve így szólt: „Ma, mivel nem tehetek másként, a köznapi illendőségnek engedve foglaltam el ezt az ülőhelyet. Ha az ősök és pátriárkák iskolája szerint kellene a nagy ügyet (大事, dàshì) hirdetnem, akkor egyenesen szólni sem lehetne, s ti sem találnátok, hová tegyétek a lábatokat. Mivel azonban ma az udvari tanácsos komolyan kért erre, hogyan is rejthetném el iskolám lényegét (綱宗, gāngzōng)? Van-e itt olyan tapasztalt harcos, aki egyenest ki mer állni, hadrendbe állni és zászlót bontani? Bizonyítsa be a gyülekezet előtt!” Egy szerzetes megkérdezte: „Mi a buddhista tanítás (佛法, fófǎ) lényege?” A mester azonnal kiáltott (喝, hè). A szerzetes meghajolt. A mester így szólt: „Ez a szerzetes valóban méltó a vitára.” [Egy másik] megkérdezte: „Mely iskola dallamát énekli a mester? Kinek örökli tanítási hagyományát (宗風, zōngfēng)?” A mester így szólt: „Amikor Huangbónál voltam, háromszor tettem fel kérdést, és háromszor vertek meg.” A szerzetes habozni kezdett [a válasszal]. A mester azonnal kiáltott, majd ráütött, mondván: „Nem szabad az üres égbe cöveket verni.” Egy tanító (座主, zuòzhǔ – szútra-magyarázó szerzetes) megkérdezte: „A három jármű (三乘, sānchéng) és a tizenkét részre osztott tanítás (十二分教, shí'èr fēnjiào) vajon nem éppen a buddha-természetet (佛性, fóxìng) világítja-e meg?” A mester így szólt: „A gazt sohasem kapálták ki.” A tanító mondta: „Vajon a Buddha becsapná az embereket?” A mester mondta: „Hol van a Buddha?” A tanító nem tudott mit felelni. A mester így szólt: „Az udvari tanácsos előtt akartál becsapni engem, öreg szerzetest? Vonulj vissza gyorsan – akadályozod mások kérdéseit!” Majd így folytatta: „Ma ez a Dharma-összejövetel az egyetlen nagy ügy (一大事, yī dàshì) miatt van; van-e még valaki, aki kérdezni akar? Tegye fel gyorsan! De amint kinyitod a szádat, az már nincs is összefüggésben [a lényeggel]. Miért van ez így? Nem hallottátok, hogy Sákjamuni (釋尊) azt mondta: a Dharma (法, fǎ) elválik az írott szótól, nem tartozik sem okhoz, sem feltételhez? Mivel a ti hitetek [erre] még nem elégséges, ezért van ma ez a sok belegabalyodó szószaporítás (葛藤, géténg – szó szerint: „kúszónövény-inda”). Attól tartok, megzavarja az udvari tanácsost és a tisztviselőket, elhomályosítva buddha-természetüket. Jobb, ha visszavonulok.” Egyet kiáltott, és így szólt: „Aki gyönge hitgyökerű, annak sosincs vége [a keresésnek].” Sokáig állt [a csarnokban], majd mondta: „Vigyázzatok magatokra!”

師因一日到河府。府主王常侍請師升座。時麻谷出問。大悲千手眼。那箇是正眼。師云。大悲千手眼。那箇是正眼。速道速道。麻谷拽師下座。麻谷卻坐。師近前云。不審。麻谷擬議。師亦拽麻谷下座。師卻坐。麻谷便出去。師便下座。

Egy napon a mester Hefube (河府) érkezett. A [helyi] kormányzó, Wang udvari tanácsos felkérte, hogy lépjen emelvényre. Ekkor Magu (麻谷) előlépett és megkérdezte: „A Nagy Könyörületesnek (大悲, Dàbēi – Avalokiteśvara) ezer keze és szeme van – melyik közülük az igazi szem?” A mester [visszakérdezett]: „A Nagy Könyörületesnek ezer keze és szeme van – melyik közülük az igazi szem? Mondd gyorsan, mondd gyorsan!” Magu lerántotta a mestert az emelvényről, s ő maga ült le rá. A mester odalépett hozzá, s így szólt: „Üdvözlégy!” Magu habozni kezdett. A mester erre őt is lerántotta az emelvényről, s maga ült vissza rá. Magu ekkor kiment. A mester is leszállt az emelvényről.

上堂云。赤肉團上有一無位真人。常從汝等諸人面門出入。未證據者看看。時有僧出問。如何是無位真人。師下禪床把住云。道道。其僧擬議。師托開云。無位真人是什麼乾屎橛。便歸方丈。

A csarnokba lépve így szólt: „A vörös hústömegen [azaz a testeteken] van egy rang nélküli igaz ember (無位真人, wúwèi zhēnrén), aki szüntelenül ki- és bejár mindnyájatok arcának kapuján. Aki még nem bizonyosodott meg erről, nézzen csak oda!” Ekkor egy szerzetes előlépett és megkérdezte: „Mi az a rang nélküli igaz ember?” A mester lelépett az ülésről, megragadta [a szerzetest], s így szólt: „Mondd, mondd!” A szerzetes habozni kezdett. A mester eltaszította magától, mondván: „A rang nélküli igaz ember – miféle száraz ürülékrúd (乾屎橛, gānshǐjué) ez!” Majd visszatért a lakosztályába.

上堂。有僧出禮拜。師便喝。僧云。老和尚莫探頭好。師云。爾道落在什麼處。僧便喝。又有僧問。如何是佛法大意。師便喝。僧禮拜。師云。爾道好喝也無。僧云。草賊大敗。師云。過在什麼處。僧云。再犯不容。師便喝。是日兩堂首座相見。同時下喝。僧問師。還有賓主也無。師云。賓主歷然。師云。大眾要會臨濟賓主句。問取堂中二首座。便下座。

A csarnokba lépve egy szerzetes előlépett és meghajolt. A mester azonnal kiáltott. A szerzetes mondta: „Öreg mester, jobb, ha nem tapogatózol.” A mester mondta: „Mondd, hova esett [a kiáltásod]?” A szerzetes erre maga is kiáltott. Egy másik szerzetes megkérdezte: „Mi a buddhista tanítás lényege?” A mester azonnal kiáltott. A szerzetes meghajolt. A mester mondta: „Mondd, jó kiáltás volt-e, vagy sem?” A szerzetes mondta: „A fűben megbúvó tolvaj nagy vereséget szenvedett.” A mester mondta: „Hol a hiba?” A szerzetes mondta: „Másodszor már nem engedhető meg a vétek.” A mester erre azonnal kiáltott. Ezen a napon a két csarnok elöljárói (首座, shǒuzuò) találkoztak, s egyszerre kiáltottak. Egy szerzetes megkérdezte a mestert: „Van-e itt vendég és házigazda (賓主, bīnzhǔ), vagy sem?” A mester mondta: „A vendég és a házigazda világosan megkülönböztethető.” [Majd] mondta: „Gyülekezet! Ha meg akarjátok érteni Linji vendég-házigazda tételét (賓主句, bīnzhǔ jù), kérdezzétek meg a csarnok két elöljáróját!” Ezzel leszállt az emelvényről.

上堂。僧問。如何是佛法大意。師豎起拂子。僧便喝。師便打。又僧問。如何是佛法大意。師亦豎起拂子。僧便喝。師亦喝。僧擬議。師便打。師乃云。大眾。夫為法者不避喪身失命。我二十年在黃蘗先師處。三度問佛法的的大意。三度蒙他賜杖。如蒿枝拂著相似。如今更思得一頓棒喫。誰人為我行得。時有僧出眾云。某甲行得。師拈棒與他。其僧擬接。師便打。

A csarnokba lépve egy szerzetes megkérdezte: „Mi a buddhista tanítás lényege?” A mester felemelte legyezőjét (拂子, fúzi). A szerzetes azonnal kiáltott. A mester azonnal megütötte. Egy másik szerzetes ismét megkérdezte: „Mi a buddhista tanítás lényege?” A mester ismét felemelte legyezőjét. A szerzetes azonnal kiáltott. A mester is kiáltott. A szerzetes habozni kezdett. A mester azonnal megütötte. Ekkor így szólt: „Gyülekezet! Aki a Dharmáért [küzd], nem kerüli el, hogy elveszítse testét és életét. Én húsz éven át voltam Huangbo elhunyt mesterem mellett; háromszor kérdeztem meg tőle a buddhista tanítás valódi, pontos lényegét, s háromszor kaptam tőle botütést, mintha csak üröm-ággal legyintett volna rám. Most újra szeretnék egy alapos botütést kapni – ki tudná ezt megadni nekem?” Ekkor egy szerzetes előlépett a gyülekezetből, mondván: „Én meg tudom tenni.” A mester feléje nyújtotta a botot. A szerzetes megpróbálta átvenni. A mester azonnal megütötte vele.

上堂。僧問。如何是劍刃上事。師云。禍事禍事。僧擬議。師便打。問秖如石室行者踏碓忘卻移腳。向什麼處去。師云。沒溺深泉。師乃云。但有來者不虧欠伊。總識伊來處。若與麼來。恰似失卻。不與麼來。無繩自縛。一切時中莫亂斟酌。會與不會都來是錯。分明與麼道。一任天下人貶剝。久立珍重。

A csarnokba lépve egy szerzetes megkérdezte: „Mi történik a kard élén?” A mester mondta: „Baj van, baj van!” A szerzetes habozni kezdett. A mester azonnal megütötte. [Egy másik] megkérdezte: „Amikor Shishi (石室) zarándok-szerzetes a rizsverő mozsarat taposta, s megfeledkezett arról, hogy lábát mozgassa – hova ment ezzel?” A mester mondta: „Egy mély forrásba fulladt.” Ekkor így szólt: „Aki csak eljön hozzám, azt nem hagyom cserben, mindegyikük eredetét felismerem. Ha úgy jön, ahogyan kell, az olyan, mintha elveszítené önmagát; ha nem úgy jön, akkor kötél nélkül is önmagát kötözi meg. Semmilyen időpontban se latolgassatok zavarosan – akár értitek, akár nem értitek, mindkettő tévedés. Világosan mondom ezt, s ám ítéljen felőle egész a világ, ahogy akar.” Sokáig állt, majd mondta: „Vigyázzatok magatokra!”

上堂云。一人在孤峰頂上。無出身之路。一人在十字街頭。亦無向背。那箇在前那箇在後。不作維摩詰。不作傅大士。珍重。

A csarnokba lépve így szólt: „Az egyik ember egy magányos hegycsúcs tetején van, ahonnan nincs kiút teste számára; a másik ember egy négyfelé ágazó utca kereszteződésében van, ahol szintén nincs sem előre, sem hátra irányuló út. Melyik van elöl, melyik van hátul? Ne legyetek olyanok, mint Vimalakīrti (維摩詰, Wéimójié), és ne legyetek olyanok, mint Fu nagy mester (傅大士, Fù dàshì) sem! Vigyázzatok magatokra!”

上堂云。有一人論劫。在途中不離家舍。有一人離家舍不在途中。那箇合受人天供養。便下座。

A csarnokba lépve így szólt: „Az egyik ember végtelen kalpákon (劫, jié) át úton van, mégsem hagyja el otthonát; a másik ember elhagyta otthonát, mégsem az úton van. Melyikük érdemli meg, hogy emberek és istenek áldozati ajándékokban részesítsék?” Ezzel leszállt az emelvényről.

上堂。僧問。如何是第一句。師云。三要印開朱點側。未容擬議主賓分。問如何是第二句。師云。妙解豈容無著問。漚和爭負截流機。問如何是第三句。師云。看取棚頭弄傀儡。抽牽都來裏有人。師又云。一句語須具三玄門。一玄門須具三要。有權有用。汝等諸人。作麼生會。下座。

A csarnokba lépve egy szerzetes megkérdezte: „Mi az első mondás (第一句, dì yī jù)?” A mester mondta: „Amikor a három lényeg (三要, sānyào) pecsétje felnyílik, a vörös pont oldalt jelenik meg – még mielőtt hely lenne a találgatásra, a házigazda és a vendég szerepe már szétválik.” Megkérdezte: „Mi a második mondás?” A mester mondta: „A csodálatos megértés vajon megengedné-e Wúzhuó kérdését? Az alkalmazkodó módszer (漚和, ōuhé – upāya) hogyan is szegülhetne szembe az áramlatot elvágó képességgel?” Megkérdezte: „Mi a harmadik mondás?” A mester mondta: „Nézd csak a színpad tetején játszó bábokat – a rángatás mögött van valaki, aki mozgatja őket.” Hozzátette: „Egyetlen mondásnak magában kell foglalnia a három misztérium kapuját (三玄門, sānxuán mén); egyetlen misztérium-kapunak magában kell foglalnia a három lényeget (三要) – van benne ideiglenes eszköz (權, quán) és van benne [tényleges] alkalmazás (用, yòng). Ti mindannyian, hogyan értitek ezt?” Ezzel leszállt az emelvényről.

師晚參示眾云。有時奪人不奪境。有時奪境不奪人。有時人境俱奪。有時人境俱不奪。時有僧問。如何是奪人不奪境。師云。煦日發生鋪地錦。瓔孩垂髮白如絲。僧云。如何是奪境不奪人。師云。王令已行天下遍。將軍塞外絕煙塵。僧云。如何是人境兩俱奪。師云。并汾絕信獨處一方。僧云。如何是人境俱不奪。師云。王登寶殿野老謳歌。師乃云。今時學佛法者。且要求真正見解。若得真正見解。生死不染去住自由。不要求殊勝。殊勝自至。道流。秖如自古先德。皆有出人底路。如山僧指示人處。秖要爾不受人惑。要用便用。更莫遲疑。如今學者不得。病在甚處。病在不自信處。爾若自信不及。即便忙忙地。徇一切境轉。被他萬境回換。不得自由。爾若能歇得念念馳求心。便與祖佛不別。爾欲得識祖佛麼。秖爾面前聽法底。是學人信不及。便向外馳求。設求得者皆是文字勝相。終不得他活祖意。莫錯諸禪德。此時不遇。萬劫千生輪回三界。徇好境掇去。驢牛肚裏生。道流。約山僧見處。與釋迦不別。今日多般用處。欠少什麼。六道神光未曾間歇。若能如是見得。秖是一生無事人。大德。三界無安猶如火宅。此不是爾久停住處。無常殺鬼一剎那間不揀貴賤老少。爾要與祖佛不別。但莫外求。爾一念心上清淨光。是爾屋裏法身佛。爾一念心上無分別光。是爾屋裏報身佛。爾一念心上無差別光。是爾屋裏化身佛。此三種身是爾即今目前聽法底人。秖為不向外馳求。有此功用。據經論家。取三種身為極則。約山僧見處不然。此三種身是名言。亦是三種依。古人云。身依義立。土據體論。法性身法性土明知是光影。大德。爾且識取弄光影底人。是諸佛之本源。一切處是道流歸舍處。是爾四大色身不解說法聽法。脾胃肝膽不解說法聽法。虛空不解說法聽法。是什麼解說法聽法。是爾目前歷歷底。勿一箇形段孤明。是這箇解說法聽法。若如是見得。便與祖佛不別。但一切時中更莫間斷。觸目皆是。秖為情生智隔想變體殊。所以輪回三界受種種苦。若約山僧見處。無不甚深無不解脫。道流。心法無形通貫十方。在眼曰見。在耳曰聞。在鼻嗅香。在口談論。在手執捉。在足運奔。本是一精明。分為六和合。一心既無。隨處解脫。山僧與麼說。意在什麼處。秖為道流一切馳求心不能歇。上他古人閑機境。道流取山僧見處。坐斷報化佛頭。十地滿心猶如客作兒。等妙二覺擔枷鎖漢。羅漢辟支猶如廁穢。菩提涅槃如繫驢橛。何以如此。秖為道流不達三祇劫空。所以有此障礙。若是真正道人。終不如是。但能隨緣消舊業。任運著衣裳。要行即行。要坐即坐。無一念心希求佛果。緣何如此。古人云。若欲作業求佛。佛是生死大兆。大德。時光可惜。秖擬傍家波波地學禪學道。認名認句。求佛求祖求善知識。意度莫錯。道流。爾秖有一箇父母。更求何物。爾自返照看。古人云。演若達多失卻頭。求心歇處即無事。大德。且要平常莫作模樣。有一般不識好惡禿奴。便即見神見鬼指東劃西好晴好雨。如是之流。盡須抵債。向閻老前吞熱鐵丸有日。好人家男女。被這一般野狐精魅所著。便即捏怪。瞎屢生。索飯錢有日在。

A mester este a gyülekezet elé állva így tanított: „Van, amikor az embert elragadom, de a tárgyat nem ragadom el; van, amikor a tárgyat ragadom el, de az embert nem ragadom el; van, amikor embert és tárgyat egyaránt elragadok; van, amikor sem az embert, sem a tárgyat nem ragadom el.” Ekkor egy szerzetes megkérdezte: „Mi az, hogy az embert elragadod, de a tárgyat nem ragadod el?” A mester mondta: „A meleg nap felkelve brokátszőnyeget terít a földre; a csecsemő lelógó haja fehér, mint a selyemfonál.” A szerzetes mondta: „Mi az, hogy a tárgyat elragadod, de az embert nem ragadod el?” A mester mondta: „A király parancsa már eljutott az egész birodalomba; a hadvezér a határon túl elnémította a harci port.” A szerzetes mondta: „Mi az, hogy embert és tárgyat egyaránt elragadsz?” A mester mondta: „Bing és Fen tartományok elzárva minden hírtől, magukban állnak.” A szerzetes mondta: „Mi az, hogy sem az embert, sem a tárgyat nem ragadod el?” A mester mondta: „A király drágaköves trónjára lép, [miközben] a vidéki öregek dalolva ünnepelnek.” Ekkor így szólt: „Manapság, aki a buddhista tanítást tanulja, mindenekelőtt igaz és helyes látásmódot (真正見解, zhēnzhèng jiànjiě) kell keresnie. Ha eljut az igaz és helyes látásmódhoz, sem a születés, sem a halál nem szennyezi be, s szabadon jön-megy. Nem kell különleges [állapotokat] keresnie – a különlegesség magától eljön. Ó, Dharma-vándorok (道流, dàoliú)! A régi elődök mindegyikének megvolt a maga módja, ahogyan az emberek fölé emelkedett. Amit én, a hegy szerzetese, mutatok nektek, az csupán annyi: ne hagyjátok magatokat mások által megtéveszteni. Ha alkalmazni akartok valamit, alkalmazzátok azonnal, ne habozzatok tovább. A mai tanulók miért nem érnek célt? Hol a baj? A baj abban van, hogy nem bíznak önmagukban. Ha a saját magatokba vetett bizalmatok nem elégséges, akkor kapkodva minden [külső] körülmény után futtok, s a tízezer körülmény forgat és cserél benneteket – nem lehettek szabadok. Ha képesek vagytok megnyugtatni a gondolatról gondolatra rohanó, kereső elmét, akkor nem különböztök a pátriárkáktól és a buddháktól. Meg akarjátok ismerni a pátriárkákat és a buddhákat? Nem más ő, mint ti magatok, akik éppen most, előttem, a Dharmát halljátok. A tanuló, mivel bizalma nem elégséges, kifelé fordulva keresgél; még ha talál is [valamit ily módon], az csupán az írott szó felszínes jelensége, s sohasem érheti el az élő pátriárkák valódi szándékát. Ne tévedjetek, ó chan-erényes urak! Ha ezt a pillanatot elszalasztjátok, tízezer kalpán és ezer életen át forogtok tovább a három világban (三界, sānjiè), kedvező körülmények után futva, s végül szamár vagy ökör hasában [azaz állati létben] születtek újjá. Dharma-vándorok! Az én, a hegy szerzetesének látásmódja szerint nem különbözünk Sákjamunitól. A mai sokféle működésben mi hiányzik? A hat úton (六道, liùdào) áthatoló szellemi fény sohasem szűnik meg. Ha képesek vagytok így meglátni ezt, akkor egész életeteken át gondtalan (無事, wúshì) emberek vagytok. Nagy erényűek! A három világban nincs nyugalom, olyan az, mint egy égő ház (火宅, huǒzhái); nem ez a hely, ahol hosszan időzhettek. A múlandóság gyilkos démona egyetlen pillanat alatt lecsap, nem válogatva rang, kor szerint. Ha nem akartok különbözni a pátriárkáktól és a buddháktól, egyszerűen ne keressetek kívül. Egyetlen gondolatnyi elmétekben megjelenő tiszta fény – ez a ti otthonotokban lakó Dharma-test Buddha (法身佛, fǎshēnfó); egyetlen gondolatnyi elmétekben megjelenő megkülönböztetés nélküli fény – ez a Jutalom-test Buddha (報身佛, bàoshēnfó); egyetlen gondolatnyi elmétekben megjelenő különbségtétel nélküli fény – ez az Átváltozás-test Buddha (化身佛, huàshēnfó). E három test nem más, mint ti magatok, akik éppen most a Dharmát halljátok; csupán azért, mert nem kifelé futva keresitek, hordozza ezt a hatóerőt. A szútra- és traktátus-tudósok szerint a három test a legfelsőbb mérce; az én nézőpontom szerint azonban ez nincs így – e három test csupán elnevezés (名言, míngyán), s egyszersmind három ideiglenes alapzat (依, yī) is. A régiek mondták: „A test az értelem alapján áll fenn, a föld a lényeg alapján tárgyalható.” A Dharma-természet teste (法性身) és a Dharma-természet földje (法性土) – világosan tudható, hogy csupán fény és árnyék. Nagy erényűek! Ismerjétek fel azt, aki a fényt és árnyékot mozgatja – ő minden buddha forrása, s minden hely az, ahová hazatérhettek. Nem a négy elemből (四大, sìdà) álló testetek képes tanítást hirdetni vagy hallgatni; nem a lép, a gyomor, a máj és az epehólyag; nem az üresség (虛空, xūkōng). Akkor mi az, ami képes erre? Az, ami most, elevenen, forma és alak nélkül, magában ragyogva előttetek van – ez az, ami képes tanítást hirdetni és hallgatni. Ha így látjátok meg ezt, nem különböztök a pátriárkáktól és a buddháktól – csupán arra ügyeljetek, hogy semmilyen időben se szakítsátok ezt meg. Csupán azért tévelyegtek, mert amint érzelem támad, elválik tőle a bölcsesség, a gondolat megváltozik, s a lényeg elkülönül – ezért forogtok a három világban, szenvedve mindenféle szenvedést. Dharma-vándorok! Az elme-Dharma (心法, xīnfǎ) forma nélküli, s áthatol a tíz irányon. A szemben látásnak, a fülben hallásnak, az orrban szaglásnak, a szájban beszédnek, a kézben megragadásnak, a lábban futásnak nevezik. Alapjában egyetlen ragyogó tisztaság (一精明, yī jīngmíng), amely hat érzékszervi összetevőre oszlik szét. Ha ez az egyetlen elme (一心, yīxīn) nincs [mint különálló entitás], akkor minden helyen megszabadultok. Miért mondom ezt így? Csak azért, mert ti nem tudjátok megnyugtatni mindenféle kereső elméteket, s felültök a régiek üres tanítási helyzeteire. Dharma-vándorok, fogadjátok el az én nézőpontomat: üljetek rá és vágjátok el a Jutalom-test és az Átváltozás-test Buddha fejét is! A tíz szinten (十地, shídì) beteljesedett elme olyan, mint egy napszámos-fiú; az Egyenlő és Csodálatos Megvilágosodás [szintjén állók] olyanok, mint akik kalodát cipelnek; az arhatok és a pratyekabuddhák olyanok, mint az árnyékszék szennye; a megvilágosodás (菩提, pútí) és a nirvána (涅槃, nièpán) olyanok, mint a szamarat kikötő cövek. Miért? Mert nem értitek meg a három megszámlálhatatlan kalpa (三祇劫, sānqí jié) üres voltát, ezért van ez az akadály. Ha valaki igazi útonjáró (道人, dàorén), sohasem lenne így – csupán a körülményekhez alkalmazkodva emészti fel régi karmáját, a természetes folyás szerint öltve fel ruháját; ha menni akar, megy, ha ülni akar, ül, s egyetlen gondolatnyi elméjében sincs vágyakozás a buddha-gyümölcs után. A régiek mondták: „Ha cselekedettel akarsz Buddhát elérni, a Buddha a születés-halál nagy jelévé válik.” Nagy erényűek! Az idő drága. Mégis csak ide-oda futkosva próbáltok chant és utat tanulni, elnevezésekhez ragaszkodva, Buddhát, pátriárkát, jó barátot (善知識, shànzhīshì) keresve – ne tévesszétek meg magatokat! Dharma-vándorok! Nektek csak egyetlen apátok és anyátok van – mi mást kerestek még? Fordítsátok magatok felé a tekinteteteket! A régiek mondták: „Yajñadatta (演若達多, Yǎnruòdáduō) elvesztette a fejét” – ha a kereső elme megnyugvásra talál, nincs többé semmi gond. Nagy erényűek! Legyetek egyszerűen köznapiak (平常, píngcháng), ne csináljatok magatoknak pózokat! Van egyfajta jót-rosszat meg nem különböztető, kopasz szolgahad, amely isteneket és démonokat lát, keletre-nyugatra mutogat, jó időt jósol – ezek mind adósok maradnak, s egy napon Yán király (閻老) előtt forró vasgolyókat kell majd lenyelniük. A jó családok fiait és leányait ez a fajta rókaszellem-kísértés (野狐精魅, yěhú jīngmèi) keríti hatalmába, akik különös dolgokat mímelnek – ó, vak szamarak! Egy napon meg kell majd fizetniük az elfogyasztott rizsért.

師示眾云。道流。切要求取真正見解。向天下橫行。免被這一般精魅惑亂。無事是貴人。但莫造作。秖是平常。爾擬向外傍家求過覓腳手錯了也。秖擬求佛。佛是名句。爾還識馳求底麼三世十方佛祖出來。也秖為求法。如今參學道流。也秖為求法得法始了。未得依前輪回五道。云何是法。法者是心法。心法無形通貫十方目前現用。人信不及。便乃認名認句。向文字中求意度佛法。天地懸殊。道流。山僧說法說什麼法。說心地法。便能入凡入聖。入淨入穢。入真入俗。要且不是爾真俗凡聖。能與一切真俗凡聖安著名字。真俗凡聖與此人安著名字不得。道流。把得便用更不著名字。號之為玄旨。山僧說法與天下人別。秖如有箇文殊普賢出來目前。各現一身問法。纔道咨和尚。我早辨了也。老僧穩坐。更有道流來相見時。我盡辨了也。何以如此。秖為我見處別。外不取凡聖。內不住根本。見徹更不疑謬。

A mester a gyülekezet elé állva így tanított: „Dharma-vándorok! Elengedhetetlenül fontos, hogy igaz és helyes látásmódot szerezzetek, s azzal szabadon járjatok az egész világon, hogy megmeneküljetek ettől a fajta szellemi megtévesztéstől. A gondtalanság (無事, wúshì) teszi az embert nemes emberré – csupán ne mesterkedjetek, legyetek egyszerűen köznapiak. Ha kifelé próbáltok keresgélni, csak kezet-lábat tévesztetek. Csupán Buddhát próbáltok keresni – de a „Buddha” is csak egy elnevezés. Vajon ismeritek-e azt, aki keres és fut? A múlt, jelen és jövő buddhái és pátriárkái mind csupán azért jelentek meg, hogy a Dharmát keressék. A mai tanuló Dharma-vándorok is csupán azért gyakorolnak, hogy a Dharmát keressék; ha elérik, van vége [a keresésnek] – ha még nem, akkor továbbra is az öt úton (五道, wǔdào) forognak. Mi hát a Dharma? A Dharma az elme-Dharma (心法, xīnfǎ). Az elme-Dharma forma nélküli, áthatol a tíz irányon, s éppen most működésben van előttetek. Mivel az emberek hite nem elégséges, elnevezésekhez ragaszkodnak, s az írott szavak közt keresik a buddhista tanítás rejtett értelmét – ez ég és föld [távolságára] különbözik az igazságtól. Dharma-vándorok! Amikor én Dharmát hirdetek, miféle Dharmát hirdetek? Az elme-alap (心地, xīndì) Dharmáját, amely képes belépni a köznapiba és a szentbe, a tisztába és a szennyesbe, az igaziba és a világiba. De mindez nem a ti fogalmilag felfogott [kategóriátok] – az az elme az, amely minden igazinak, világinak, köznapinak és szentnek elnevezést tud adni; maguk e kategóriák nem tudnak ennek az elmének nevet adni. Dharma-vándorok! Ragadjátok meg, s azonnal alkalmazzátok, anélkül, hogy [további] elnevezéshez ragaszkodnátok – ezt nevezik a rejtélyes lényegnek (玄旨, xuánzhǐ). Az én Dharma-hirdetésem különbözik mindenki másététől. Ha csak Mañjuśrī (文殊, Wénshū) és Samantabhadra (普賢, Pǔxián) jelennének meg most előttem, mindegyikük saját testet öltve tenne fel kérdést, mihelyt kinyitnák a szájukat, hogy „Kérdezem a mestert” – én már fel is ismertem volna őket. Az öreg szerzetes nyugodtan ül; ha még jönnek hozzám Dharma-vándorok, mindegyiküket teljesen felismerem. Miért van ez így? Csupán azért, mert az én nézőpontom más: kívül nem ragaszkodom sem a köznapihoz, sem a szenthez, belül nem időzöm a gyökérnél; látásom áthatol, s többé nem kételkedem, nem tévedek.”

師示眾云。道流。佛法無用功處。秖是平常無事。屙屎送尿著衣喫飯。困來即臥。愚人笑我。智乃知焉。古人云。向外作工夫。總是癡頑漢。爾且隨處作主。立處皆真。境來回換不得。縱有從來習氣五無間業。自為解脫大海。今時學者總不識法。猶如觸鼻羊逢著物安在口裏。奴郎不辨賓主不分。如是之流邪心入道。鬧處即入不得。名為真出家人。正是真俗家人。夫出家者。須辨得平常真正見解。辨佛辨魔辨真辨偽辨凡辨聖。若如是辨得。名真出家。若魔佛不辨。正是出一家入一家。喚作造業眾生。未得名為真出家。秖如今有一箇佛魔同體不分。如水乳合。鵝王喫乳。如明眼道流。魔佛俱打。爾若愛聖憎凡。生死海裏浮沈。

A mester a gyülekezet elé állva így tanított: „Dharma-vándorok! A buddhista tanításban nincs [külön] erőfeszítést igénylő hely – csupán köznapiság és gondtalanság az egész: ürítkezés, vizelés, ruha felöltése, evés, s ha fáradtak vagytok, lefekvés. Az ostoba ember kinevet engem ezért, de a bölcs megérti. A régiek mondták: „Aki kifelé próbál erőfeszítést tenni, az egytől egyig ostoba fickó.” Ti csak legyetek úr önmagatokban, bárhol vagytok, s ahol álltok, ott van az igazság; a körülmények nem tudnak titeket megváltoztatni. Még ha van is bennetek régtől fogva megszokott hajlam vagy az öt megszakítás nélküli karma (五無間業, wǔ wújiàn yè), az is magától a nagy felszabadulás óceánjává válik. A mai tanulók egyáltalán nem ismerik fel a Dharmát; olyanok, mint az orrával [vakon] tapogatózó kecske, amely bármit a szájába vesz – nem különböztetik meg a szolgát az úrtól, a vendéget a házigazdától. Az efféle emberek téves elmével lépnek az útra; a zajos helyre nem tudnak belépni. [Pedig] éppen ez az, amit igazi otthon-elhagyónak (真出家人, zhēn chūjiārén) neveznek – különben csupán valódi világi ember marad, még ha szerzetesi ruhát visel is. Aki valóban elhagyja otthonát, annak fel kell ismernie a köznapi, igaz és helyes látásmódot: meg kell különböztetnie a Buddhát a mártól (魔, mó), az igazit a hamistól, a köznapit a szenttől. Ha így képes megkülönböztetni, azt nevezik igazi otthon-elhagyónak. Ha a mára és a Buddha között nem tud különbséget tenni, az olyan, mintha az egyik házból kilépve a másikba lépne be – ezt nevezik karmát alkotó lénynek (造業眾生, zàoyè zhòngshēng), s nem nevezhető igazi otthon-elhagyónak. Ha most létezne egy Buddha és egy mára, egy testben, elválaszthatatlanul összekeveredve, mint a víz és a tej – mint a hattyúkirály (鵝王, éwáng), amely ki tudja szűrni a tejet, úgy a tisztán látó szemű Dharma-vándor mind a mát, mind a Buddhát egyaránt megüti. Ha szeretitek a szentet, s gyűlölitek a köznapit, akkor a születés-halál óceánjában úsztok fel s alá.”

問如何是佛魔。師云。爾一念心疑處是魔。爾若達得萬法無生。心如幻化。更無一塵一法。處處清淨是佛。然佛與魔是染淨二境。約山僧見處。無佛無眾生。無古無今。得者便得。不歷時節。無修無證無得無失。一切時中更無別法。設有一法過此者。我說如夢如化。山僧所說皆是。道流。即今目前孤明歷歷地聽者。此人處處不滯。通貫十方。三界自在。入一切境差別不能回換。一剎那間透入法界。逢佛說佛。逢祖說祖。逢羅漢說羅漢。逢餓鬼說餓鬼。向一切處游履國土教化眾生。未曾離一念。隨處清淨光透十方。萬法一如。道流。大丈夫兒今日方知本來無事。秖為爾信不及。念念馳求。捨頭覓頭。自不能歇。如圓頓菩薩。入法界現身。向淨土中厭凡忻聖。如此之流。取捨未忘染淨心在。如禪宗見解。又且不然。直是現今更無時節。山僧說處皆是一期藥病相治。總無實法。若如是見得。是真出家。日消萬兩黃金。道流。莫取次被諸方老師印破面門道。我解禪解道。辯似懸河。皆是造地獄業。若是真正學道人。不求世間過。切急要求真正見解。若達真正見。解圓明方始了畢。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi a Buddha és mi a māra?” A mester mondta: „Ahol egyetlen gondolatnyi elmétekben kétség támad, ott van a māra. Ha megérted, hogy a tízezer Dharma (萬法, wànfǎ) nem-születik (無生, wúshēng), s az elme olyan, mint egy varázslat, s nincs többé egyetlen porszem, egyetlen Dharma [sem, mint önálló valóság] – akkor mindenütt tisztaság van, ez a Buddha. A Buddha és a māra csupán két viszonylagos állapot: a szennyezett és a tiszta. Az én nézőpontom szerint nincs Buddha, nincsenek érző lények, nincs régi, nincs mai; aki eléri, azonnal eléri, nem hosszú idő elteltével. Nincs gyakorlás, nincs bizonyítás, nincs elérés, nincs veszteség. Semmilyen időben sincs [ezen kívül] más Dharma. Ha volna egy Dharma, amely ezen túlmegy, azt mondom: olyan, mint egy álom, mint egy varázslat. Amit én mondok, mind ez az igazság. Dharma-vándorok! Aki most, ebben a pillanatban, magában ragyogva hallgat – ez az ember mindenhol szabadon mozog, áthatol a tíz irányon, s szabadon van a három világban. Belép minden különböző körülménybe, anélkül, hogy azok megváltoztathatnák; egyetlen pillanat alatt áthatol a Dharma-világon (法界, fǎjiè). Ha Buddhával találkozik, Buddháról beszél; ha pátriárkával találkozik, pátriárkáról beszél; ha arhattal találkozik, arhatról; ha éhes szellemmel (餓鬼, èguǐ), éhes szellemről. Minden helyen bejárja az országokat, tanítva az érző lényeket, anélkül, hogy egyetlen gondolatot is elhagyna; mindenhol a tiszta fény áthatol a tíz irányon, s a tízezer Dharma egy és ugyanaz (一如, yīrú). Dharma-vándorok! Az igazi nagy ember (大丈夫兒, dàzhàngfū'ér) ma tudja meg először, hogy alapjában véve nincs semmi tennivaló (本來無事). Csupán azért, mert bizalmatok nem elégséges, gondolatról gondolatra futtok, elhagyva a fejeteket, hogy [másik] fejet keressetek, s magatoktól nem tudtok megnyugodni. Mint a hirtelen-és-tökéletes megvilágosodás bódhiszattvái (圓頓菩薩), akik belépnek a Dharma-világba, testet öltve, de még mindig a Tiszta Földön a köznapit megvetik és a szentet kedvelik – az efféle emberek még nem felejtették el az elfogadás és elutasítás kettősségét. A chan-iskola látásmódja szerint azonban nem így van: a jelen pillanatban nincs semmiféle fokozatos időbeliség. Amit én mondok, mind csak egy adott alkalomra szóló, betegséghez illő gyógyszer – nincs benne semmiféle valóságos, végleges Dharma. Ha így látjátok meg ezt, az igazi otthon-elhagyás, [amelynek értéke] naponta tízezer arany tallért ér fel. Dharma-vándorok! Ne engedjétek, hogy vidéki öreg mesterek felnyissák az arcotokat, mondván: „Én értem a chant, értem az utat”, folyékonyan érvelve, mint egy zuhogó folyó – ez mind pokolra vezető karma. Ha valaki igazi útonjáró, nem keresi a világ hibáit; sürgősen igaz és helyes látásmódot kell keresnie. Ha eléri az igaz és helyes látást, s az tökéletesen kiforr, akkor van vége [a keresésnek].”

問如何是真正見解。師云。爾但一切入凡入聖。入染入淨。入諸佛國土。入彌勒樓閣。入毘盧遮那法界。處處皆現國土成住壞空。佛出于世。轉大法輪。卻入涅槃。不見有去來相貌。求其生死了不可得。便入無生法界。處處游履國土。入華藏世界。盡見諸法空相。皆無實法。唯有聽法無依道人。是諸佛之母。所以佛從無依生。若悟無依。佛亦無得。若如是見得者。是真正見解。學人不了為執名句。被他凡聖名礙。所以障其道眼不得分明。秖如十二分教。皆是表顯之說。學者不會。便向表顯名句上生解。皆是依倚落在因果。未免三界生死。爾若欲得生死去住脫著自由。即今識取聽法底人。無形無相無根無本無住處。活撥撥地。應是萬種施設。用處秖是無處。所以覓著轉遠。求之轉乖。號之為祕密。道流。爾莫認著箇夢幻伴子。遲晚中間便歸無常。爾向此世界中。覓箇什麼物作解脫。覓取一口飯喫補毳過時。且要訪尋知識。莫因循逐樂。光陰可惜。念念無常。麤則被地水火風。細則被生住異滅四相所逼。道流。今時且要識取四種無相境。免被境擺撲。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi az igaz és helyes látásmód?” A mester mondta: „Ti egyaránt beléptek a köznapiba és a szentbe, a szennyezettbe és a tisztába, a buddhák országaiba, Maitreya (彌勒, Mílè) toronypalotájába, Vairocana (毘盧遮那) Dharma-világába; mindenütt megjelenik a föld keletkezése, fennmaradása, pusztulása és üressé válása (成住壞空). A Buddha megjelenik a világban, megforgatja a nagy Dharma-kereket, majd belép a nirvánába – mégsem látni benne a jövés-menés valós megjelenését. Ha a születést és halált keresnénk nála, végül nem találnánk – ez a nem-születés Dharma-világába (無生法界) vezet. Mindenütt bejárva az országokat, belép a Virágdísz-világba (華藏世界, Huázàng shìjiè), s mindenütt látja minden Dharma üres jellegét (空相, kōngxiàng). Egyedül az, aki a Dharmát hallgatja, függőség nélkül (無依, wúyī), az minden buddha anyja. Ezért a Buddha a függőség-nélküliségből születik. Ha megérted a függőség-nélküliséget, magát a Buddhát sem éred el. Ha valaki így látja meg ezt, az az igaz és helyes látásmód. A tanulók, mivel nem értik ezt, elnevezésekhez ragaszkodnak, s a köznapi és szent elnevezések akadályozzák őket – ezért homályosítja el ez útjukat mutató szemüket. Éppúgy a tizenkét részre osztott tanítás (十二分教) is csupán kifejező beszéd; a tanulók, nem értve, a kifejező szavak fölött alkotnak megértést – ez beleesik az ok-okozat körébe, nem szabadulva meg a három világ születés-halálától. Ha meg akarjátok szerezni a szabadságot a születés és halál, a jövés és maradás fölött, ismerjétek fel most azt, aki a Dharmát hallja: forma nélküli, jel nélküli, gyökér nélküli, hely nélküli, elevenen mozgó. Válaszul tízezerféle megnyilvánulást ölthet, de működésének helye maga a hely-nélküliség. Ezért minél inkább keresitek, annál távolabb kerül; minél inkább kutattok utána, annál inkább eltér. Ezt nevezik titoknak (祕密, mìmì). Dharma-vándorok! Ne azonosítsátok magatokat ezzel az álomszerű, illuzórikus társsal – előbb-utóbb úgyis visszatér a múlandósághoz. Mi mást kerestek ebben a világban, amivel megszabadulhatnátok? Csak arra törekedjetek, hogy legyen egy tál ételetek, s eltöltsétek az időt; azon igyekezzetek, hogy jó barátot (知識, zhīshì) keressetek, ne kövessétek régi szokásaitokat. Az idő drága; gondolatról gondolatra közeledik a múlandóság. Durvább formában a föld, víz, tűz és szél fenyeget, finomabb formában a keletkezés, fennmaradás, változás és megszűnés négy jelensége (生住異滅) szorongat. Dharma-vándorok! Manapság elengedhetetlen, hogy felismerjétek a négyféle jel nélküli állapotot (四種無相境), hogy megmeneküljetek attól, hogy a körülmények ide-oda dobáljanak titeket.”

問如何是四種無相境。師云。爾一念心疑被地來礙。爾一念心愛被水來溺。爾一念心嗔被火來燒。爾一念心喜被風來飄。若能如是辨得。不被境轉。處處用境。東涌西沒。南涌北沒。中涌邊沒。邊涌中沒。履水如地。履地如水。緣何如此。為達四大如夢如幻故。道流。爾秖今聽法者。不是爾四大能用爾四大。若能如是見得。便乃去住自由。約山僧見處。勿嫌底法。爾若愛聖。聖者聖之名。有一般學人。向五臺山裏求文殊。早錯了也。五臺山無文殊。爾欲識文殊麼。秖爾目前用處。始終不異。處處不疑。此箇是活文殊。爾一念心無差別光。處處總是真普賢。爾一念心自能解縛。隨處解脫。此是觀音三昧法。互為主伴。出則一時出。一即三三即一。如是解得始好看教。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi a négyféle jel nélküli állapot?” A mester mondta: „Egyetlen gondolatnyi kételkedő elmétek a föld eleme által akadályoztatik; egyetlen gondolatnyi vágyakozó elmétek a víz eleme által fullasztatik meg; egyetlen gondolatnyi haragvó elmétek a tűz eleme által égettetik; egyetlen gondolatnyi örvendező elmétek a szél eleme által sodortatik el. Ha képesek vagytok így megkülönböztetni, nem forgat titeket a körülmény, hanem mindenütt ti magatok alkalmazzátok azt: keleten felbukkantok, nyugaton eltűntök; délen felbukkantok, északon eltűntök; középen felbukkantok, a széleken eltűntök. A vízen úgy jártok, mint a szárazföldön; a szárazföldön úgy, mint a vízen. Miért? Mert megértitek, hogy a négy elem olyan, mint egy álom. Dharma-vándorok! Ti, akik most a Dharmát halljátok, nem a négy elemetek [vagytok], hanem ti tudjátok használni a négy elemeteket. Ha így látjátok meg, szabadon jöttök és maradtok. Az én nézőpontom szerint nincs elvetendő Dharma. Ha szeretitek a szentséget – a „szent” is csak a szentség neve. Van egyfajta tanuló, aki a Wutai-hegyen (五臺山, Wǔtái Shān) keresi Mañjuśrīt – ez már eleve téves. A Wutai-hegyen nincs Mañjuśrī. Meg akarjátok ismerni Mañjuśrīt? Éppen a ti előttetek zajló működésetek az, amely kezdettől végig nem változik, s amely mindenütt kétségektől mentes – ez az élő Mañjuśrī. Egyetlen gondolatnyi elmétek különbségtétel nélküli fénye – ez mindenütt az igazi Samantabhadra. Egyetlen gondolatnyi elmétek, amely önmagát képes megszabadítani a kötelékektől – ez a felszabadulás, Avalokiteśvara (觀音, Guānyīn) szamádhi-Dharmája. E három [bódhiszattva] kölcsönösen egymás házigazdája és társa; ha megjelennek, egyszerre jelennek meg. Egy [ugyanaz], mint három, s három, mint egy – ha így értitek meg, akkor kezdhettek csak igazán a szútrák tanulmányozásához.”

師示眾云。如今學道人且要自信。莫向外覓。總上他閑塵境。都不辨邪正。秖如有祖有佛。皆是教跡中事。有人拈起一句子語。或隱顯中出。便即疑生。照天照地。傍家尋問。也大忙然。大丈夫兒。莫秖麼論主論賊。論是論非。論色論財。論說閑話過日。山僧此間不論僧俗。但有來者盡識得伊。任伊向甚處出來。但有聲名文句。皆是夢幻。卻見乘境底人。是諸佛之玄旨。佛境不能自稱我是佛境。還是這箇無依道人。乘境出來。若有人出來問我求佛。我即應清淨境出。有人問我菩薩。我即應茲悲境出。有人問我菩提。我即應淨妙境出。有人問我涅槃。我即應寂靜境出。境即萬般差別。人即不別。所以應物現形。如水中月。道流。爾若欲得如法。直須是大丈夫兒始得。若萎萎隨隨地。則不得也。夫如[斯/瓦]嗄之器。不堪貯醍醐。如大器者。直要不受人惑。隨處作主立處皆真。但有來者皆不得受。爾一念疑。即魔入心。如菩薩疑時。生死魔得便。但能息念。更莫外求。物來則照。爾但信現今用底。一箇事也無。爾一念心生三界。隨緣被境分為六塵。爾如今應用處。欠少什麼。一剎那間便入淨入穢。入彌勒樓閣。入三眼國土。處處遊履。唯見空名。

A mester a gyülekezet elé állva így tanított: „A mai útonjáróknak (學道人) mindenekelőtt önmagukban kell bízniuk, s nem szabad kifelé keresgélniük. Folytonosan felülnek [mások] jelentéktelen, poros [tanítási] alkalmainak, s egyáltalán nem tudják megkülönböztetni a hamisat az igazitól. Éppúgy, ha van pátriárka, ha van Buddha, mindez csupán a tanítás nyomaiban létező dolog. Ha valaki elővesz egy mondást, azonnal kétség támad bennetek, s eget-földet vizsgálva, máshol kérdezősködve nagy zavarba estek. Ó, igazi nagy emberek! Ne vitatkozzatok folyton arról, ki a házigazda és ki a tolvaj, mi az igaz és mi a hamis – ne töltsétek napjaitokat üres fecsegéssel! Én itt nem teszek különbséget szerzetes és világi között; aki csak eljön hozzám, azt teljesen felismerem, bárhonnan is jöjjön. Bármilyen hangzás, név vagy mondat legyen is, mind csak álom és illúzió. De aki felismeri a körülményt lovagló embert (乘境底人, chéngjìng dǐ rén), az ismeri fel minden buddha rejtélyes lényegét. A buddha-állapot (佛境, fójìng) nem tudja önmagát „buddha-állapotnak” nevezni – csak ez a függőség nélküli útonjáró (無依道人, wúyī dàorén) az, aki a körülményt lovagolva megjelenik. Ha valaki eljön hozzám, és Buddhát kér tőlem, én a tiszta állapotnak megfelelően jelenek meg; ha bódhiszattváról kérdez, a könyörületesség állapotának megfelelően; ha a megvilágosodásról (菩提), a tiszta és csodálatos állapotnak megfelelően; ha a nirvánáról, a csendes-nyugalom állapotának megfelelően. Az állapotok tízezerféleképpen különböznek, de az ember, aki mögöttük áll, nem különbözik – ezért válaszol a dolgokra formát öltve, mint a hold a vízben. Dharma-vándorok! Ha a Dharmának megfelelően akartok élni, valóban igazi nagy embereknek kell lennetek – ha csak petyhüdten követitek a dolgokat, nem fog sikerülni. Mint ahogyan egy repedt edény nem alkalmas arra, hogy vajkrémet (醍醐, tíhú) tartalmazzon, [úgy csak] a nagy edény [azaz a nagy képességű ember] az, aki valóban nem hagyja magát megtéveszteni, aki bárhol áll is, ott úrrá válik. Bármi jöjjön is, semmit sem szabad befogadnia. Ha egyetlen gondolatnyi kétségetek támad, a māra azonnal bejut az elmétekbe – ahogyan a bódhiszattva is, amikor kételkedik, alkalmat ad a születés-halál mārájának. Csupán nyugtassátok meg a gondolatot, s ne keressetek tovább kívül. Ha valami jön, egyszerűen csak tükrözzétek vissza. Bízzatok csak a jelenlegi működésetekben – nincs azon kívül semmi más dolog. Egyetlen gondolatnyi elmétek maga hozza létre a három világot, s a körülményekhez alkalmazkodva hat érzéki tárgyra (六塵, liùchén) oszlik szét. A ti jelenlegi működésetekben mi hiányzik? Egyetlen pillanat alatt beléptek a tisztába és a szennyesbe, Maitreya toronypalotájába, a három szem országába (三眼國土, sānyǎn guótǔ); mindenütt bejárjátok az országokat, de végül csak üres neveket találtok.”

問如何是三眼國土。師云。我共爾入淨妙國土中。著清淨衣。說法身佛。又入無差別國土中。著無差別衣。說報身佛。又入解脫國土中。著光明衣。說化身佛。此三眼國土皆是依變。約經論家。取法身為根本。報化二身為用。山僧見處法身即不解說法。所以古人云。身依義立。土據體論。法性身法性土明知是建立之法。依通國土。空拳黃葉用誑小兒。蒺藜夌刺枯骨上覓什麼汁。心外無法。內亦不可得。求什麼物。爾諸方言道。有修有證。莫錯。設有修得者。皆是生死業。爾言六度萬行齊修。我見皆是造業。求佛求法。即是造地獄業。求菩薩亦是造業。看經看教亦是造業。佛與祖師是無事人。所以有漏有為。無漏無為。為清淨業。有一般瞎禿子。飽喫飯了。便坐禪觀行。把捉念漏不令放起。厭喧求靜。是外道法。祖師云。爾若住心看靜。舉心外照。攝心內澄。凝心入定。如是之流皆是造作。是爾如今與麼聽法底人。作麼生擬修他證他莊嚴他。渠且不是修底物。不是莊嚴得底物。若教他莊嚴。一切物即莊嚴得。爾且莫錯。道流。爾取這一般老師口裏語。為是真道。是善知識不思議。我是凡夫心。不敢測度他老宿。瞎屢生。爾一生秖作這箇見解。辜負這一雙眼。冷噤噤地。如凍凌上驢駒相似。我不敢毀善知識。怕生口業。道流。夫大善知識。始敢毀佛毀祖。是非天下。排斥三藏教。罵辱諸小兒。向逆順中覓人。所以我於十二年中。求一箇業性。知芥子許不可得。若似新婦子禪師。便即怕趁出院。不與飯喫。不安不樂。自古先輩。到處人不信。被遞出始知是貴。若到處人盡肯。堪作什麼。所以師子一吼野干腦裂。道流。諸方說有道可修。有法可證。爾說證何法修何道。爾今用處欠少什麼物。修補何處。後生小阿師不會。便即信這般野狐精魅。許他說事繫縛人。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi a három szem országa?” A mester mondta: „Veletek együtt belépek a tiszta és csodálatos országba, felöltve a tiszta ruhát, s hirdetem a Dharma-test Buddhát; majd belépek a különbségtétel nélküli országba, s hirdetem a Jutalom-test Buddhát; majd belépek a felszabadulás országába, s hirdetem az Átváltozás-test Buddhát. Ez a három szem-ország mind csak ideiglenes megnyilvánulás (依變, yībiàn). A szútra-tudósok szerint a Dharma-test az alap, a másik kettő pedig csak alkalmazás. Az én nézőpontom szerint azonban a Dharma-test maga nem képes Dharmát hirdetni. Ezért mondták a régiek: „A test az értelem alapján áll fenn, a föld a lényeg alapján tárgyalható.” A Dharma-természet teste és földje – világosan tudható, hogy ez csak egy megalapított tanítás (建立之法), egy ideiglenes, közvetített ország. [Az efféle tanítás olyan, mint egy] üres ököl vagy sárga falevél, amellyel gyermekeket szoktak megtéveszteni – miféle levet remélhettek kikeresni a tövises bogáncs vagy a száraz csontokból? Az elmén kívül nincs Dharma, de belül sem található meg – mi mást is keresnétek? Ti mindenfelé azt mondjátok, hogy van gyakorlás, van bizonyítás – ne tévedjetek! Még ha volna is, aki gyakorlás által ér el valamit, az mind csak születés-halál karma. Azt mondjátok, hogy a hat páramitát (六度, liùdù) és a tízezer gyakorlatot egyaránt kell gyakorolni – én úgy látom, mindez csak karma-alkotás. Buddhát keresni, Dharmát keresni – pokolra vezető karma alkotása. Bódhiszattvát keresni szintén karma alkotása. Szútrákat olvasni szintén karma alkotása. A Buddha és a pátriárkák gondtalan emberek (無事人). Ezért amit ti szennyezettnek és feltételezettnek (有漏有為) tartotok, az valójában szennyezetlen és feltétlen (無漏無為), azaz tiszta karma. Van egyfajta vak, kopasz fickó, aki jóllakva leül chan-meditációba, megragadva [elfojtva] a kiszivárgó gondolatokat, gyűlölve a zajt, keresve a csendet – ez eretnek tanítás (外道法). A pátriárka mondta: „Ha az elmédet megállítva a csendet figyeled, ha az elmét felemelve kifelé tükrözöl, ha az elmét összeszorítva belül lecsendesíted, ha az elmét megmerevítve elmerülésbe (定, dìng) lépsz” – az efféle dolgok mind mesterkéltek. Ti, akik most éppen így halljátok a Dharmát – hogyan is akarnátok ezt gyakorolni, felékesíteni? Hiszen ő maga nem olyasmi, amit gyakorolni lehetne. Ha fel akarnátok ékesíteni, akkor minden dolog fel lenne ékesíthető – ne tévedjetek ebben! Dharma-vándorok! Ha elfogadjátok ezt a fajta öreg-mesteri szólamot igazi útnak, mondván: „ez a jó barát felfoghatatlan, én csak köznapi elme vagyok” – ó, vak szamarak! Egész életeteken át csak ezt a téves látásmódot alkalmazzátok, elárulva ezzel saját szemetek párját, dermedt hidegségben, mint egy szamárcsikó a jégpáncélon. Én nem merem gyalázni a jó barátokat, félve attól, hogy szó-karmát (口業, kǒuyè) hozzak létre. Dharma-vándorok! Az igazi nagy jó barát (大善知識) az, aki mer gyalázni Buddhát és pátriárkát, ítélkezni az egész világ felett, elutasítani a Hármas Kosarat (三藏教), s szidalmazni a kicsinyeket – az ilyen ember mind a szembeszegülésben, mind az egyetértésben megkeresi az igazi embert. Ezért én tizenkét éven át kerestem egy karma-természetet (業性, yèxìng), de még akkora mennyiséget sem tudtam találni belőle, mint egy mustármag. Ha valaki olyan volna, mint egy új menyecske-chan-mester, aki fél megsérteni bárkit, akkor félve attól, hogy kiűzik a kolostorból, folyton nyugtalan lenne. Az ősi elődöket mindenütt nem hitték el az emberek; csak miután kiűzték őket, ismerték fel értéküket. Ha mindenki elfogadta volna őket, mire is lettek volna jók? Ezért mondják: az oroszlán egyetlen ordítására a sakálok agyveleje meghasad. Dharma-vándorok! Mindenfelé azt mondják, van út, amit gyakorolni kell, van Dharma, amit bizonyítani kell. Mondjátok meg, milyen Dharmát bizonyítotok, milyen utat gyakoroltok? A ti jelenlegi működésetekben mi hiányzik? Az ifjú, tapasztalatlan tanítványok nem értik ezt, s ezért hisznek ennek a fajta rókaszellem-kísértésnek, megengedve nekik, hogy efféle dolgokról beszélve gúzsba kössék az embert –

人。言道理行相應護惜三業始得成佛。如此說者如春細雨。古人云。路逢達道人。第一莫向道。所以言。若人修道道不行。萬般邪境競頭生。智劍出來無一物。明頭未顯暗頭明。所以古人云。平常心是道。大德。覓什麼物。現今目前聽法無依道人。歷歷地分明。未曾欠少。爾若欲得與祖佛不別。但如是見。不用疑誤。爾心心不異。名之活祖。心若有異。則性相別。心不異故。即性相不別。

[folytatva:] azt állítva, hogy a beszéd és az elv összhangban áll a tettel, s aki megbecsüli a három karmát [test, szó, gondolat cselekedeteit], az érheti csak el a buddhaságot – az efféle tanítás olyan, mint a tavaszi szitáló eső [kellemesnek tűnik, de nem old meg semmit]. A régiek mondták: „Ha az úton találkozol egy [valóban] utat elért emberrel, mindenekelőtt ne beszélj neki az útról.” Ezért mondják: „Ha valaki [tudatosan törekedve] gyakorolja az utat, az út nem működik; ekkor tízezerféle téves állapot verseng, hogy elsőként törjön elő. De ha a bölcsesség kardja előlép, nincs ott egyetlen dolog sem; a világos [tudatosság] még nem mutatkozott meg, máris a sötét fényben áll.” Ezért mondták a régiek: „A köznapi elme az út (平常心是道, píngchángxīn shì dào).” Nagy erényűek! Mit kerestek? Az, aki most, előttetek, függőség nélkül hallja a Dharmát – világos és tiszta, sohasem hiányos. Ha azt akarjátok, hogy ne különbözzetek a pátriárkáktól és a buddháktól, egyszerűen csak lássátok meg ezt, s ne kételkedjetek. Ha elmétek nem különbözik önmagától, akkor élő pátriárkának neveznek titeket. Ha az elme különbözővé válik, akkor a lényeg és a jelenség elválik egymástól. Mivel az elme nem különbözik, a lényeg és a jelenség sem különbözik egymástól.

問如何是心心不異處。師云。爾擬問早異了也。性相各分。道流莫錯。世出世諸法。皆無自性。亦無生性。但有空名。名字亦空。爾秖麼認他閑名為實。大錯了也。設有皆是依變之境。有箇菩提依涅槃依解脫依三身依境智依菩薩依佛依。爾向依變國土中。覓什麼物。乃至三乘十二分教。皆是拭不淨故紙。佛是幻化身。祖是老比丘。爾還是娘生已否。爾若求佛。即被佛魔攝。爾若求祖。即被祖魔縛。爾若有求皆苦。不如無事。有一般禿比丘。向學人道。佛是究竟。於三大阿僧祇劫。修行果滿方始成道。道流。爾若道佛是究竟。緣什麼八十年後向拘尸羅城雙林樹間側臥而死去。佛今何在。明知與我生死不別。爾言三十二相八十種好是佛。轉輪聖王應是如來。明知是幻化。古人云。如來舉身相為順世間情恐人生斷見。權且立虛名。假言三十二。八十也空聲。有身非覺體。無相乃真形。爾道佛有六通。是不可思議。一切諸天神仙阿修羅大力鬼亦有神通。應是佛否。道流莫錯。秖如阿修羅與天帝釋戰。戰敗領八萬四千眷屬。入藕絲孔中藏。莫是聖否。如山僧所舉。皆是業通依通。夫如佛六通者不然。入色界不被色惑。入聲界不被聲惑。入香界不被香惑。入味界不被味惑。入觸界不被觸惑。入法界不被法惑。所以達六種色聲香味觸法皆是空相。不能繫縛此無依道人。雖是五蘊漏質。便是地行神通。道流。真佛無形真法無相。爾秖麼幻化上頭作模作樣。設求得者。皆是野狐精魅。並不是真佛。是外道見解。夫如真學道人。並不取佛。不取菩薩羅漢。不取三界殊勝。迥無獨脫不與物拘。乾坤倒覆我更不疑。十方諸佛現前。為一念心喜。三塗地獄頓現。無一念心怖。緣何如此。我見諸法空相。變即有。不變即無。三界唯心萬法唯識。所以夢幻空花何勞把捉。唯有道流目前現今聽法底人。入火不燒入水不溺。入三塗地獄。如遊園觀。入餓鬼畜生而不受報。緣何如此。無嫌底法。爾若愛聖憎凡。生死海裏沈浮。煩惱由心故有。無心煩惱何拘。不勞分別取相。自然得道須臾。爾擬傍家波波地學得。於三祇劫中終歸生死。不如無事向叢林中床角頭交腳坐。道流。如諸方有學人來。主客相見了。便有一句子語。辨前頭善知識。被學人拈出箇機權語路。向善知識口角頭攛過。看爾識不識。爾若識得是境。把得便拋向坑子裏。學人便即尋常。然後便索善知識語。依前奪之。學人云。上智哉是大善知識。即云。爾大不識好惡。如善知識。把出箇境塊子。向學人面前弄。前人辨得下下作主。不受境惑。善知識便即現半身。學人便喝。善知識又入一切差別語路中擺撲。學人云。不識好惡老禿奴。善知識歎曰。真正道流。如諸方善知識。不辨邪正。學人來問菩提涅槃三身境智。瞎老師便與他解說。被他學人罵著。便把棒打他言無禮度。自是爾善知識無眼。不得嗔他。有一般不識好惡禿奴。即指東劃西。好晴好雨。好燈籠露柱。爾看眉毛有幾莖。這箇具機緣。學人不會。便即心狂。如是之流。總是野狐精魅魍魎。被他好學人嗌嗌微笑。言瞎老禿奴惑亂他天下人。道流。出家兒且要學道。秖如山僧。往日曾向毘尼中留心。亦曾於經論尋討。後方知是濟世藥表顯之說。遂乃一時拋卻即訪道參禪。後遇大善知識。方乃道眼分明。始識得天下老和尚。知其邪正。不是娘生下便會。還是體究練磨一朝自省。道流。爾欲得如法見解。但莫受人惑。向裏向外逢著便殺。逢佛殺佛。逢祖殺祖。逢羅漢殺羅漢。逢父母殺父母。逢親眷殺親眷。始得解脫。不與物拘。透脫自在。如諸方學道流。未有不依物出來底。山僧向此間從頭打。手上出來手上打。口裏出來口裏打。眼裏出來眼裏打。未有一箇獨脫出來底。皆是上他古人閑機境。山僧無一法與人。秖是治病解縛。爾諸方道流。試不依物出來。我要共爾商量。十年五歲並無一人。皆是依草附葉竹木精靈野狐精魅。向一切糞塊上亂咬。瞎漢枉消他十方信施。道我是出家兒。作如是見解。向爾道。無佛無法無修無證。秖與麼傍家擬求什麼物。瞎漢頭上安頭。是爾欠少什麼。道流。是爾目前用底。與祖佛不別。秖麼不信便向外求。莫錯向外無法。內亦不可得。爾取山僧口裏語。不如休歇無事去。已起者莫續。未起者不要放起。便勝爾十年行腳。約山僧見處。無如許多般。秖是平常著衣喫飯無事過時。爾諸方來者。皆是有心。求佛求法。求解脫求出離三界。癡人。爾要出三界什麼處去。佛祖是賞繫底名句。爾欲識三界麼。不離爾今聽法底心地。爾一念心貪是欲界。爾一念心瞋是色界。爾一念心癡是無色界。是爾屋裏家具子。三界不自道我是三界。還是道流目前靈靈地照燭萬般酌度世界底人。與三界安名。大德。四大色身是無常。乃至脾胃肝膽髮毛爪齒。唯見諸法空相。爾一念心歇得處。喚作菩提樹。爾一念心不能歇得處。喚作無明樹。無明無住處。無明無始終。爾若念念心歇不得。便上他無明樹。便入六道四生披毛戴角。爾若歇得。便是清淨身界。爾一念不生。便是上菩提樹。三界神通變化意生化身。法喜禪悅身光自照。思衣羅綺千重。思食百味具足。更無橫病。菩提無住處。是故無得者。道流。大丈夫漢更疑箇什麼。目前用處更是阿誰。把得便用。莫著名字。號為玄旨。與麼見得。勿嫌底法。古人云。心隨萬境轉。轉處實能幽。隨流認得性。無喜亦無憂。道流。如禪宗見解。死活循然。參學之人大須子細。如主客相見。便有言論往來。或應物現形。或全體作用。或把機權喜怒。或現半身。或乘師子。或乘象王。如有真正學人。便喝先拈出一箇膠盆子。善知識不辨是境。便上他境上作模作樣。學人便喝。前人不肯放。此是膏肓之病不堪醫。喚作客看主。或是善知識不拈出物。隨學人問處即奪。學人被奪抵死不放。此是主看客。或有學人。應一箇清淨境出善知識前。善知識辨得是境。把得拋向坑裏。學人言。大好善知識。即云。咄哉不識好惡。學人便禮拜。此喚作主看主。或有學人。披枷帶鎖出善知識前。善知識更與安一重枷鎖。學人歡喜。彼此不辨。呼為客看客。大德。山僧如是所舉。皆是辨魔揀異。知其邪正。道流。寔情大難。佛法幽玄。解得可可地。山僧竟日與他說破。學者總不在意。千遍萬遍腳底踏過。黑沒焌地。無一箇形段。歷歷孤明。學人信不及。便向名句上生解。年登半百。秖管傍家負死屍行。檐卻檐子天下走。索草鞋錢有日在。大德。山僧說向外無法。學人不會。便即向裏作解。便即倚壁坐。舌拄上齶。湛然不動。取此為是祖門佛法也。大錯。是爾若取不動清淨境為是。爾即認他無明為郎主。古人云。湛湛黑暗深坑。寔可怖畏。此之是也。爾若認他動者是。一切草木皆解動。應可是道也。所以動者是風大。不動者是地大。動與不動俱無自性。爾若向動處捉他。他向不動處立。爾若向不動處捉他。他向動處立。譬如潛泉魚鼓波而自躍。大德。動與不動是二種境。還是無依道人用動用不動。如諸方學人來。山僧此間作三種根器斷。如中下根器來。我便奪其境。而不除其法。或中上根器來。我便境法俱奪。如上上根器來。我便境法人俱不奪。如有出格見解人來。山僧此間便全體作用不歷根器。大德。到這裏學人著力處不通風。石火電光即過了也。學人若眼定動。即沒交涉。擬心即差。動念即乖。有人解者不離目前。大德。爾檐缽囊屎檐子。傍家走求佛求法。即今與麼馳求底。爾還識渠麼。活撥撥地。秖是勿根株。擁不聚撥不散。求著即轉遠。不求還在目前。靈音屬耳。若人不信。徒勞百年。道流。一剎那間便入華藏世界。入毘盧遮那國土。入解脫國土。入神通國土。入清淨國土。入法界。入穢入淨。入凡入聖。入餓鬼畜生。處處討覓尋皆。不見有生有死。唯有空名。幻化空花不勞把捉。得失是非一時放卻。道流。山僧佛法的的相承。從麻谷和尚丹霞和尚道一和尚廬山拽石頭和尚。一路行遍天下。無人信得。盡皆起謗。如道一和尚用處。純一無雜。學人三百五百。盡皆不見他意。如廬山和尚。自在真正順逆用處。學人不測涯際。悉皆忙然。如丹霞和尚。翫珠隱顯。學人來者皆悉被罵。如麻谷用處。苦如黃蘗近皆不得。如石鞏用處。向箭頭上覓人。來者皆懼。如山僧今日用處。真正成壞。翫弄神變。入一切境。隨處無事。境不能換。但有來求者。我即便出看渠。渠不識我。我便著數般衣。學人生解一向入我言句。苦哉瞎禿子無眼人把我著底衣。認青黃赤白。我脫卻入清淨境中。學人一見便生忻欲。我又脫卻。學人失心忙然狂走言。我無衣。我即向渠道爾識我著衣底人否。忽爾回頭。認我了也。大德。爾莫認衣。衣不能動。人能著衣。有箇清淨衣。有箇無生衣菩提衣涅槃衣。有祖衣。有佛衣。大德。但有聲名文句。皆悉是衣變。從臍輪氣海中鼓激。牙齒敲磕成其句義。明知是幻化。大德。外發聲語業。內表心所法。以思有念。皆悉是衣。爾秖麼認他著底衣為寔解。縱經塵劫秖是衣通。三界循還輪回生死。不如無事。相逢不相識。共語不知名。今時學人不得。蓋為認名字為解。大策子上抄死老漢語。三重五重複子裹。不教人見。道是玄旨。以為保重。大錯。瞎屢生。爾向枯骨上覓什麼汁。有一般不識好惡。向教中取意度商量成於句義。如把屎塊子向口裏含了吐過與別人。猶如俗人打傳口令相似。一生虛過也。道我出家被他問著佛法。便即杜口無詞。眼似漆突。口如楄檐。如此之類。逢彌勒出世。移置他方世界。寄地獄受苦。大德。爾波波地往諸方覓什麼物。踏爾腳板。闊無佛可求。無道可成。無法可得。外求有相佛。與汝不相似。欲識汝本心。非合亦非離。道流。真佛無形真道無體。真法無相。三法混融和合一處。辨既不得。喚作忙忙業識眾生。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi az, hogy az elme [minden pillanatban] nem különbözik önmagától?” A mester mondta: „Amint kérdezni próbálsz, már különbözővé is vált. A lényeg és a jelenség külön-külön szétválik. Dharma-vándorok, ne tévedjetek! A világi és a világ-fölötti Dharmák mindegyikének nincs önálló természete (自性, zìxìng), s nincs [saját] keletkező természete sem – csupán üres elnevezés van, s maga az elnevezés is üres. Ti csupán ezt az üres elnevezést tekintitek valóságosnak – ez nagy tévedés. Még ha volna is valami, az mind csak ideiglenes megnyilvánulás (依變, yībiàn): van megvilágosodás-, nirvána-, felszabadulás-, három test-, állapot-és-tudás-, bódhiszattva- és buddha-megnyilvánulás. Mit is kerestek ebben az ideiglenesen megnyilvánuló országban? Sőt, még a három jármű és a tizenkét részre osztott tanítás is mind csak egy szennyet törlő, elhasznált papír. A Buddha csak egy varázslatos, átváltozó test; a pátriárka csak egy öreg szerzetes. Vajon ti magatok nem anyátoktól születtetek-e? Ha Buddhát kerestek, a buddha-māra ragad meg titeket; ha pátriárkát kerestek, a pátriárka-māra köt meg titeket. Ha bármit is kerestek, az mind szenvedés – jobb, ha gondtalanok vagytok (無事, wúshì). Van egyfajta kopasz szerzetes, aki azt mondja a tanulóknak: „A Buddha a végső cél; három nagy megszámlálhatatlan kalpán (阿僧祇劫, āsēngqí jié) át kell gyakorolni, s csak a gyümölcs beteljesedésekor éri el valaki az utat.” Dharma-vándorok! Ha azt mondjátok, hogy a Buddha a végső cél, akkor miért halt meg nyolcvan évvel [születése után] Kuśinagara (拘尸羅) városában, a két fa között oldalára fekve? Hol van most a Buddha? Világosan tudható, hogy nem különbözik tőlünk a születésben és a halálban. Azt mondjátok, a harminckét jel és a nyolcvan kiválóság a Buddha [jellemzője]. De akkor a forgó kerék szent királynak (轉輪聖王, zhuǎnlún shèngwáng) is olyannak kellene lennie, mint a Tathāgatának (如來). Világosan tudható, hogy mindez csak varázslatos átváltozás. A régiek mondták: „A Tathāgata testi jeleinek felmutatása csupán a világi érzésekhez való alkalmazkodás, attól tartva, hogy az emberekben megszakítottság-nézet (斷見, duànjiàn) támad; ideiglenesen felállított üres elnevezés ez. Csak úgy mondják: harminckettő, s a nyolcvan is csak üres hangzás. A testnek van alakja, de nincs önmagában érző lényege; a forma-nélküliség az igazi forma.” Azt mondjátok, a Buddhának hat természetfölötti képessége (六通, liùtōng) van, s ez felfoghatatlan. De minden isten, szellem, aszúra (阿修羅) és nagy erejű démon is rendelkezik természetfölötti képességekkel – vajon buddhák-e ők is? Dharma-vándorok, ne tévedjetek! Éppúgy, amikor az aszúrák harcba szálltak az Ég Urával (天帝釋, Tiāndìshì), s vereséget szenvedve nyolcvannégyezer kísérőjükkel egy lótuszszál üregébe rejtőztek – vajon ők szentek-e? Amit én itt felhoztam, az mind csak karma-eredetű vagy közvetített természetfölötti képesség. A Buddha hat természetfölötti képessége azonban nem ilyen: belép a forma világába, anélkül, hogy a forma megtévesztené; belép a hang, illat, íz, érintés és Dharma világába, anélkül, hogy azok megtévesztenék. Ezért, aki megérti, hogy mindez üres jelenség (空相), azt nem tudja megkötözni ez a függőség nélküli útonjáró, még ha az öt szkandha (五蘊, wǔyùn) szennyezett anyagából áll is – ez maga a földön járó természetfölötti képesség. Dharma-vándorok! Az igazi Buddhának nincs formája, az igazi Dharmának nincs jele. Ti csupán ezen a varázslatos átváltozáson felül alkotjátok meg magatoknak a mintákat. Még ha el is érnétek valamit ily módon keresve, az mind rókaszellem-kísértés lenne, s egyáltalán nem az igazi Buddha – ez eretnek látásmód (外道見解). Az igazi útonjáró nem ragaszkodik a Buddhához, nem ragaszkodik a bódhiszattvákhoz és arhatokhoz, nem ragaszkodik a három világ kiválóságaihoz; egészen egyedülállóan szabad, semmi dologhoz nem kötődve. Még ha az ég és a föld felfordulna is, én nem kételkednék tovább. Ha a tíz irány minden buddhája megjelenne előttem, egyetlen gondolatnyi örömöt sem éreznék különösebben; ha a pokol hirtelen megjelenne, egyetlen gondolatnyi rettegést sem éreznék. Miért? Mert látom minden Dharma üres jellegét: ami változik, az csak látszólag létezik; ami nem változik, az nem is létezik ekként. A három világ csak elme, a tízezer Dharma csak tudat (三界唯心萬法唯識) – ezért az álom, a varázslat, az üres virág nem érdemel erőfeszítést. Egyedül a Dharma-vándor az, aki most hallja a Dharmát, s aki tűzbe lépve nem ég meg, vízbe lépve nem fullad meg, a pokolban úgy jár, mintha egy kertben sétálna, éhes szellemek és állatok [létformáiba] lépve sem szenved el büntetést. Miért? Mert nincs számára elutasítandó Dharma. Ha szeretitek a szentet és gyűlölitek a köznapit, a születés-halál óceánjában úsztok fel s alá. A szenvedés (煩惱, fánnǎo) az elméből ered – ha nincs elme, mi köti meg a szenvedést? Nem kell fáradnotok azzal, hogy jeleket ragadjatok meg – az út magától, egy pillanat alatt elérhető. Ha ide-oda futkosva próbáltok tanulni, három megszámlálhatatlan kalpán át is végül csak a születés-halálba tértek vissza. Jobb, ha gondtalanul, a kolostor sarkában üldögéltek. Dharma-vándorok! Amikor tanulók érkeznek hozzám, s a házigazda és a vendég találkozik, azonnal elhangzik egy mondás, amellyel a tanuló próbára teszi az előtte álló jó barátot (善知識, shànzhīshì): előhoz egy ideiglenes kifejezést, s a jó barát szájának sarkánál dobja el, hogy lássa, felismeritek-e vagy sem. Ha felismeritek, hogy csak egy körülmény, megragadjátok, és egy gödörbe dobjátok – ekkor a tanuló egyszerűen visszatér a köznapisághoz. Ezután a tanuló a jó barát szavát kéri, de a jó barát ismét elragadja azt tőle. A tanuló ekkor azt mondja: „Micsoda nagy bölcsesség!” Mire a mester azt feleli: „Te egyáltalán nem tudsz jót rossztól megkülönböztetni!” Máskor a jó barát maga hoz elő egy körülmény-darabot, s a tanuló elé teszi. Az felismeri, s úrrá válik a helyzeten, nem hagyva magát megtéveszteni. Ekkor a jó barát félig megmutatja magát. A tanuló azonnal kiált. A jó barát ismét megkülönböztető szólás-útba lép. A tanuló azt mondja: „Te jót-rosszat meg nem különböztető, öreg, kopasz szolga!” A jó barát felsóhajt: „Ez valóban igazi Dharma-vándor!” Van úgy, hogy jó barátok nem tudják megkülönböztetni a hamisat az igazitól; amikor a tanuló a megvilágosodásról kérdez, a vak öreg mester azonnal magyarázatba kezd. Ha a tanuló emiatt megszidja, a mester botot ragad, mondván, hogy a tanuló udvariatlan – pedig valójában a jó barátnak magának nincs szeme, s a tanulónak nem szabadna emiatt haragudnia rá. Van egyfajta jót-rosszat meg nem különböztető, kopasz szolga, aki keletre és nyugatra mutogat, jó időt jósol, szereti a lámpást és az oszlopot – nézzétek meg, hány szál szőr van a szemöldökén! Ez az, amiben a mester valódi alkalma rejlik, de a tanuló nem érti, s elméje megzavarodik. Az efféle emberek mind rókaszellemek és kísértetek (魍魎, wǎngliǎng), akiket a jó tanulók csak mosolyogva néznek, mondván: „Ez a vak, öreg, kopasz szolga megzavarja az egész világ népét!” Dharma-vándorok! Az otthon-elhagyóknak mindenekelőtt az utat kell tanulniuk. Éppúgy, mint én: valamikor régen a szerzetesi fegyelemre (毘尼, píní – vinaya) figyeltem, s a szútrákat is kutattam; később rájöttem, hogy ezek csak a világ megmentésére szolgáló orvosságok. Ezért egy időben mindezt elvetettem, s az utat kerestem, chant gyakorolva. Később találkoztam egy nagy jó baráttal, s csak akkor vált tiszta az utat-mutató szemem, s ismertem fel a világ öreg mestereit, tudva, mi hamis és mi igaz bennük. Nem úgy volt, hogy anyámtól születve már eleve értettem volna – hanem alapos vizsgálódás és gyakorlás által, egy szép napon magamtól ébredtem rá. Dharma-vándorok! Ha igaz látásmódot akartok elérni, egyszerűen ne hagyjátok magatokat megtéveszteni. Akár belül, akár kívül, bármivel is találkoztok, azonnal öljétek meg: ha Buddhával találkoztok, öljétek meg a Buddhát; ha pátriárkával, öljétek meg a pátriárkát; ha arhattal, öljétek meg az arhatot; ha szülőkkel, öljétek meg a szülőket; ha rokonokkal, öljétek meg a rokonokat – csak így érhetitek el a felszabadulást, semmilyen dologhoz nem kötődve, szabadon. Mindenfelől jött tanuló Dharma-vándorok között nincs olyan, aki ne valamilyen külső dologra támaszkodva jönne elő. Én itt kezdettől fogva megütöm ezt: ha kézből jön elő, a kezet ütöm meg; ha szájból, a szájat; ha szemből, a szemet – nincs egyetlen olyan sem, aki egyedül jönne elő. Én nem adok senkinek egyetlen Dharmát sem – csupán betegséget gyógyítok, s köteléket oldok. Ti, mindenfelől jött Dharma-vándorok, próbáljatok meg úgy előjönni, hogy semmire se támaszkodjatok – szeretnék veletek erről tanácskozni. Tíz, öt év alatt egyetlen ilyen ember sem akadt – mindegyikük fűhöz, levélhez, bambuszhoz tapadó szellem, vagy rókaszellem-kísértés volt, akik ürülékdarabon rágódtak. Ó, vak fickók, hiába emésztitek fel a híveitek adományait, azt állítva, hogy otthon-elhagyók vagytok! Azt mondom nektek: nincs Buddha, nincs Dharma, nincs gyakorlás, nincs bizonyítás. Mit is akartok így elérni? Fejre fejet tesztek – mi hiányzik nektek? Dharma-vándorok! Az, amit ti éppen most használtok, nem különbözik a pátriárkáktól és a buddháktól. Csak nem hisztek ebben, s ezért kifelé kerestek. Ne tévedjetek: kívül nincs Dharma, de belül sem található meg. Fogadjátok el az én szavaimat: jobb, ha megnyugvásra tértek, gondtalanul. Ami már felkelt, azt ne folytassátok tovább; ami még nem kelt fel, azt ne engedjétek felkelni – ez többet ér, mint tíz év vándorlás (行腳, xíngjiǎo). Az én nézőpontom szerint nincs ebben sok mindenféle dolog – csupán köznapian felöltjük ruhánkat, megesszük ételünket, s gondtalanul töltjük az időt. Ti, akik mindenfelől jöttök, mind szándékkal jöttök: Buddhát kerestek, Dharmát kerestek, felszabadulást kerestek, a három világból való kilépést kerestek. Ostoba emberek! Hova akartok kilépni a három világból? A Buddha és a pátriárkák [csak] díjazó-kötöző elnevezések (賞繫底名句). Meg akarjátok ismerni a három világot? Nem más az, mint a ti mostani, a Dharmát halló elme-alapotok (心地, xīndì). Egyetlen gondolatnyi kapzsi elmétek a vágyak világa (欲界, yùjiè); egyetlen gondolatnyi haragvó elmétek a forma világa (色界, sèjiè); egyetlen gondolatnyi tudatlan elmétek a formanélküli világ (無色界, wúsèjiè). A három világ nem mondja önmagáról, hogy „én vagyok a három világ” – ti, Dharma-vándorok, akik most elevenen megvilágítjátok a tízezer dolgot, ti adtok nevet a három világnak. Nagy erényűek! A négy elemből álló test múlandó, éppúgy a lép, a gyomor, a máj, a haj, a köröm, a fog is – csak minden Dharma üres jellegét látjátok bennük. Ahol egyetlen gondolatnyi elmétek megnyugvásra talál, azt nevezik megvilágosodás-fának (菩提樹, pútíshù); ahol nem tud megnyugodni, azt nevezik tudatlanság-fának (無明樹, wúmíngshù). A tudatlanságnak nincs rögzített helye, nincs kezdete és vége. Ha nem tudjátok megnyugtatni elméteket, felmásztok a tudatlanság-fájára, s beléptek a hat útra, szőrt és szarvat öltve. Ha meg tudjátok nyugtatni, az maga a tiszta test-világ. Ha egyetlen gondolatotok sem kel fel, az maga a megvilágosodás-fájára való felmászás. A három világ természetfölötti átváltozása, a szándékból született átváltozás-teste, a Dharma-öröm önmagát megvilágító fénye; ha ruhát akartok, ezer rétegű selyembrokátot [kaptok]; ha ételt, száz ízt, teljes bőségben – nincs többé véletlen betegség. A megvilágosodásnak nincs rögzített helye, ezért nincs, aki azt elérné. Dharma-vándorok! Az igazi nagy ember min is kételkedne még? Ami most, előttetek működik, ki más az, mint ti magatok? Ragadjátok meg, s alkalmazzátok azonnal, anélkül, hogy elnevezéshez ragaszkodnátok – ezt nevezik a rejtélyes lényegnek. Ha így látjátok meg, nincs ebben elvetendő Dharma. A régiek mondták: „Az elme a tízezer körülmény szerint forog, de ott, ahol forog, valóban rejtve marad; ha a folyással együtt felismeritek a természetet, nincs többé sem öröm, sem bánat.” Dharma-vándorok! A chan-iskola látásmódja szerint az élet és a halál egymást követi, ezért a tanulóknak nagyon körültekintőnek kell lenniük. Amikor a házigazda és a vendég találkozik, azonnal megindul a szóváltás: a jó barát hol a dolgokra válaszolva formát ölt, hol egész lényével cselekszik, hol ideiglenes eszközzel örömöt vagy haragot mutat, hol félig mutatja magát, hol oroszlánon lovagol, hol elefántkirályon. Ha igazi tanuló érkezik, azonnal kiált, s a jó barát előbb egy enyves tálat vesz elő próbaképpen; ha a jó barát nem ismeri fel, hogy ez csak egy körülmény, s felül rá, mintát alkotva – a tanuló ismét kiált, de a jó barát nem hajlandó elengedni a téves álláspontot. Ez olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség – ezt nevezik: „a vendég nézi a házigazdát” [a tanuló felülmúlja a tanítót]. Vagy: a jó barát nem vesz elő semmit, hanem a tanuló kérdésének megfelelően azonnal elragadja azt. A tanuló halálra váltan sem enged. Ez: „a házigazda nézi a vendéget” [a tanító felülmúlja a tanulót]. Vagy: a tanuló egy tiszta állapotot mutat a jó barát előtt. A jó barát felismeri, hogy ez csak egy körülmény, s egy gödörbe dobja. A tanuló azt mondja: „Milyen kiváló jó barát!” Mire a mester feleli: „Ejnye, te sem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól!” A tanuló erre meghajol. Ezt nevezik: „a házigazda nézi a házigazdát” [mindkettő igaz mesteri szinten van]. Vagy: a tanuló kalodát viselve lép a jó barát elé. A jó barát még egy réteg kalodát tesz rá. A tanuló örvendezik, de egyikük sem ismeri fel a valódi helyzetet. Ezt nevezik: „a vendég nézi a vendéget” [mindkettő tévedésben marad]. Nagy erényűek! Amit én itt felhoztam, az mind a māra megkülönböztetésére szolgál, hogy tudjátok, mi hamis és mi igaz. Dharma-vándorok! Az igaz állapot elérése nagyon nehéz; a buddhista tanítás mélyen rejtélyes, s ha azt hiszitek, hogy éppen csak megértettétek – valójában nem így van. Én egész nap azon vagyok, hogy ezt felfedjem, de a tanulók egyáltalán nem figyelnek rá; ezerszer taposnak át rajta a lábuk alatt, mégis sötét marad számukra. Nincs bennük felismerve egyetlen alak sem, pedig az elevenen, magában ragyogva ott van. A tanulók hite nem elégséges, ezért az elnevezések felett alkotnak megértést. Így telnek életük ötven évéig – csupán egy holttestet cipelve járkálnak, az egész világot bejárva – egy napon meg kell majd fizetniük a szalmasaru-pénzt. Nagy erényűek! Azt mondom, hogy kívül nincs Dharma, de a tanulók nem értik, s ezért befelé fordulva alkotnak megértést; a falnak dőlve ülnek, nyelvüket a szájpadlásukhoz szorítva, teljes mozdulatlanságban – s ezt tartják a pátriárkák kapujának. Nagy tévedés! Ha a mozdulatlan, tiszta állapotot tartjátok helyesnek, akkor a tudatlanságot (無明, wúmíng) tekintitek uratoknak. A régiek mondták: „A mélységesen sötét, fekete verem valóban rettegést kelt” – erről van itt szó. Ha ellenben a mozgót tartjátok helyesnek, akkor minden fűszálnak is tudnia kellene mozogni – vajon az is út lenne? Ezért ami mozog, az a szél eleme (風大, fēngdà); ami nem mozog, az a föld eleme (地大, dìdà). Sem a mozgónak, sem a mozdulatlannak nincs önálló természete. Ha a mozgóban próbáljátok megragadni, az a mozdulatlanban áll; ha a mozdulatlanban próbáljátok, az a mozgóban áll. Olyan ez, mint a rejtett forrásban lakó hal, amely hullámokat verve maga ugrik fel. Nagy erényűek! A mozgó és a mozdulatlan két viszonylagos állapot; az igazi valóság az a függőség nélküli útonjáró, aki szabadon használja mindkettőt. Amikor tanulók jönnek hozzám, én itt háromféle képesség (根器, gēnqì) szerint ítélek: ha közepes vagy alacsonyabb képességű jön, elragadom a körülményt, de nem szüntetem meg a Dharmát; ha közepesnél magasabb, akkor a körülményt és a Dharmát egyaránt elragadom; ha legfelsőbb képességű, akkor egyiket sem ragadom el. Ha rendkívüli látásmódú ember jön, egész lényemmel cselekszem, függetlenül a képességtől. Nagy erényűek! Idáig érve a tanuló erőfeszítésének helyén még a szél sem tud áthatolni – a válasz olyan gyors, mint a kova szikrája, s már el is múlt. Ha a tanuló szeme csak egy pillanatra is megmerevedik, már nincs kapcsolat a lényeggel; ha az elme próbálkozik, már eltévedt. Aki ezt megérti, az nincs távol a jelen pillanattól. Nagy erényűek! Ti válltokon hordozzátok a koldustarisznyát, ide-oda futkosva Buddhát keresve – de azt, ami éppen most így fut és keres, ismeritek-e? Elevenen mozog, mégsincs gyökere; nem lehet összegyűjteni, s nem lehet szétszórni sem. Minél inkább keresitek, annál távolabb kerül; ha nem keresitek, mégis ott van előttetek. Ez a szellemi hang (靈音, língyīn) közvetlenül a fülhöz tartozik – ha az ember nem hisz benne, száz évig is hiába fáradozik. Dharma-vándorok! Egyetlen pillanat alatt beléptek a Virágdísz-világba, Vairocana országába, a felszabadulás országába, a tiszta országba, a Dharma-világba; beléptek a szennyesbe és a tisztába, a köznapiba és a szentbe, az éhes szellemek és állatok [létformájába]. Bárhol is keresitek ezeket, nem találtok sem születést, sem halált – csak üres neveket. Az álom, a varázslat, az üres virág nem érdemel erőfeszítést; a nyereséget és veszteséget, az igazat és hamisat egyszerre vessétek el. Dharma-vándorok! Az én buddhista tanításom valódi hagyományban öröklődött, Magu mestertől (麻谷和尚), Danxia mestertől (丹霞和尚), Daoyi mestertől (道一和尚, azaz Mazu Daoyi) és Lushan Shitou mestertől (廬山石頭和尚) – ez a hagyomány egyetlen úton haladt végig az egész világon, mégsem hitt neki senki, s mindenki csak rágalmazta. Daoyi mester működése tiszta volt és keveretlen; háromszáz-ötszáz tanuló is volt nála, mégsem látta senki az ő valódi szándékát. Lushan mester szabadon, igazán tudott működni mind a megfelelő, mind az ellentétes helyzetekben; a tanulók nem tudták felmérni tanítása határait. Danxia mester úgy bánt tanításával, mint aki gyöngyszemmel játszik, hol elrejtve, hol megmutatva; az odaérkező tanulókat mind megszidta. Magu működése olyan volt, mint az üröm keserűsége – még Huangbo tanítványai is alig bírták elviselni nála. Shigong (石鞏) működése olyan volt, mint amikor valaki a nyílhegyen keres célba venni való embert – az odaérkezők mind féltek tőle. Az én, a hegy szerzetese, mai működésem valódi teremtés és pusztítás, természetfölötti átváltozásokkal játszó; belépek minden körülménybe, mindenütt gondtalan maradva – a körülmény nem tud engem megváltoztatni. Ha csak valaki eljön hozzám, azonnal előlépek, hogy szemügyre vegyem őt. Ő nem ismer fel engem, ezért különféle ruhákat öltök magamra. A tanuló téves megértést alkot, s teljesen belemerül szavaimba. Ó, jaj, ti vak, kopasz, szem nélküli emberek, akik megragadjátok az általam felöltött ruhát, s abban külső jegyeket véltek felismerni! Ekkor én levetem ezt a ruhát, s belépek a tiszta állapotba. A tanuló, amint meglátja, azonnal örömöt érez. Én ismét levetem azt is. A tanuló elveszíti a fejét, zavartan futkosva mondja: „Nincs ruhám!” Én ekkor azt mondom neki: „Ismered-e azt, aki a ruhát felölti?” Erre hirtelen megfordul, s végre felismer engem. Nagy erényűek! Ne azonosítsátok magatokat a ruhával! A ruha maga nem tud mozogni – az ember az, aki a ruhát felölti. Van tiszta ruha, van nem-születés ruhája, megvilágosodás-ruha, nirvána-ruha; van pátriárka-ruha, van buddha-ruha. Nagy erényűek! Bármilyen hangzás, elnevezés vagy mondat is legyen, mind csak a ruha megnyilvánulása, amely a köldök alatti energiaközpontból (臍輪氣海, qílún qìhǎi) buzogva, a fogak koccanásával válik jelentéssé – világosan tudható, hogy mindez csak varázslatos átváltozás. Nagy erényűek! Kívül a hang-cselekedet nyilvánul meg, belül az elme Dharmái (心所法, xīnsuǒfǎ) fejeződnek ki; mindez csak ruha. Ti csupán ezt a felöltött ruhát tartjátok valóságos megértésnek – még ha porszemnyi kalpákon át [is tartana ez a tévedés], az csak ruhához való hozzáférés marad, s ti továbbra is a három világban forogtok. Jobb, ha gondtalanok vagytok: találkoztok, mégsem ismeritek fel egymást; beszélgettek, mégsem tudjátok egymás nevét. A mai tanulók nem érnek célt, mert az elnevezést tartják megértésnek; nagy jegyzetfüzetekbe másolják a halott vének szavait, több rétegű kendőbe csavarva, nem engedve, hogy mások lássák, mondván, hogy ez a rejtélyes lényeg, s ekként őrzik, mint kincset. Nagy tévedés! Ó, vak szamarak! Miféle levet reméltek kikeresni a száraz csontokból? Van egyfajta jót-rosszat meg nem különböztető ember, aki a tanításokból von le magának jelentést, mintha valaki ürülékdarabot venne a szájába, majd kiköpve továbbadná másnak – egész életét hiába tölti el ekképp. Mégis azt állítja: „Én otthon-elhagyó vagyok”, s ha valaki a buddhista tanításról kérdezi, azonnal elhallgat, szó nélkül marad. Az efféle emberek, ha egyszer majd Maitreya megjelenik a világban, más világba száműzetnek, hogy a pokolban szenvedjenek. Nagy erényűek! Ti mit is kerestek mindenfelé, kopva a talpatokat? Nincs Buddha, akit keresni lehetne, nincs út, amelyet be lehetne teljesíteni, nincs Dharma, amelyet el lehetne érni. Ha kívül kerestek egy formával rendelkező Buddhát, az nem hasonlít hozzátok. Ha meg akarjátok ismerni eredeti elméteket (本心, běnxīn), az attól sem nem egyesült, sem nem elválasztott. Dharma-vándorok! Az igazi Buddhának nincs formája, az igazi útnak nincs teste, az igazi Dharmának nincs jele. E három Dharma összeolvadva, egybefonódva egyetlen helyen van – ha ezt nem lehet megkülönböztetni, azt nevezik zavarodott, karma-tudatú érző lénynek (忙忙業識眾生, mángmáng yèshí zhòngshēng).

問如何是真佛真法真道。乞垂開示。師云。佛者心清淨是。法者心光明是。道者處處無礙淨光是。三即一皆是空名。而無寔有。如真正學道人。念念心不間斷。自達磨大師從西土來。秖是覓箇不受人惑底人。後遇二祖。一言便了。始知從前虛用功夫。山僧今日見處與祖佛不別。若第一句中得。與祖佛為師。若第二句中得。與人天為師。若第三句中得。自救不了。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi az igazi Buddha, az igazi Dharma, az igazi Út? Kérlek, nyilatkoztasd ki!” A mester mondta: „A Buddha az, hogy az elme tiszta; a Dharma az, hogy az elme fényes; az Út az, hogy mindenütt akadálytalan, tiszta fény van. E három egy és ugyanaz, mind csak üres elnevezés, s nincs önmagában valóságos létezésük. Az igazi útonjárónak gondolatról gondolatra nem szabad megszakítania ezt a felismerést. Amióta Bodhidharma mester Nyugatról eljött, csupán olyan embert keresett, akit senki sem tud megtéveszteni. Később találkozott a Második Pátriárkával (二祖, azaz Huike), s egyetlen szóval mindenre rátalált, s csak akkor ismerte fel, hogy addig hiába fáradozott. Az én mai látásmódom nem különbözik a pátriárkákétól és a buddhákétól. Ha valaki az első mondásban (第一句, dì yī jù) éri el a megértést, az pátriárkák és buddhák tanítója lehet; ha a másodikban éri el, emberek és istenek tanítója lehet; ha a harmadikban éri el, még önmagát sem tudja megmenteni.”

問如何是西來意。師云。若有意。自救不了。云既無意。云何二祖得法。師云。得者是不得。云既若不得。云何是不得底意。師云。為爾向一切處馳求心不能歇。所以祖師言。咄哉丈夫。將頭覓頭。爾言下便自回光返照。更不別求。知身心與祖佛不別。當下無事。方名得法。大德。山僧今時事不獲已。話度說出許多不才淨。爾且莫錯。據我見處。寔無許多般道理。要用便用。不用便休。秖如諸方說六度萬行以為佛法。我道是莊嚴門佛事門。非是佛法。乃至持齋持戒。擎油不閃。道眼不明。盡須抵債。索飯錢有日在。何故如此。入道不通理。復身還信施。長者八十一。其樹不生耳。乃至孤峰獨宿。一食卯齋。長坐不臥。六時行道。皆是造業底人。乃至頭目髓腦國城妻子象馬七珍盡皆捨施。如是等見。皆是苦身心故。還招苦果。不如無事純一無雜。乃至十地滿心菩薩。皆求此道流蹤跡。了不可得。所以諸天歡喜。地神捧足。十方諸佛無不稱歎。緣何如此。為今聽法道人用處無蹤跡。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi Bodhidharma nyugatról jövetelének értelme (西來意, xīlái yì)?” A mester mondta: „Ha volna ilyen értelem, maga [Bodhidharma] sem tudná önmagát megmenteni.” [A szerzetes] mondta: „Ha nincs értelme, hogyan érte el a Második Pátriárka a Dharmát?” A mester mondta: „Az, ami elérhető, valójában nem-elérés.” [A szerzetes] mondta: „Ha nem elérés, akkor mi a nem-elérés értelme?” A mester mondta: „Mert a ti minden irányba futó, kereső elméteket nem tudjátok megnyugtatni. Ezért mondta a pátriárka: „Ejnye, [te] nagy ember! Fejjel keresed a fejet!” E szó hallatán azonnal fordítsátok vissza befelé tekinteteteket, s ne keressetek tovább máshol; ismerjétek fel, hogy testetek és elmétek nem különbözik a pátriárkákétól és a buddhákétól. Ebben a pillanatban gondtalanná válni – ezt nevezik a Dharma elérésének. Nagy erényűek! Én, mivel nem tehetek másként, most sok mindenféle, talán fölösleges dolgot elmondtam nektek – ne tévedjetek emiatt! Az én nézőpontom szerint valójában nincs ebben annyiféle elv. Ha alkalmazni akartok valamit, alkalmazzátok; ha nem, hagyjátok abba. Éppúgy, mindenfelé azt mondják, hogy a hat páramita és a tízezer gyakorlat a buddhista tanítás lényege – én azt mondom, ez csak díszítő kapu, nem maga a buddhista tanítás. Sőt, még a böjtölés és a fogadalmak megtartása is – ha az útra mutató szeme nem tiszta, mind adós marad, s egy napon meg kell fizetnie a rizsért. Miért? Mert aki az útra lép anélkül, hogy megértené az elvet, annak vissza kell fizetnie a kapott adományokat. [Mint ahogyan] a nyolcvanegy éves öreg fájából sem nő új fül. Sőt, még a magányos hegycsúcson egyedül alvás, a napi egyszeri étkezés, a hosszan ülve, sohasem fekve végzett gyakorlat, a hat időszakban (六時, liùshí) végzett szertartás [mindez] is csak karma-alkotó emberek tette. Sőt, még a fej, a szem, a velő, az ország, a feleség és gyermekek, az elefántok és a hét drágakincs teljes feláldozása is csak ilyen tett. Az efféle nézetek mind csak a testet és elmét gyötrik, s ezáltal szenvedés-gyümölcsöt hoznak létre. Jobb, ha gondtalanok vagytok, tiszták és keveretlenek. Sőt, még a tíz szinten beteljesedett elméjű bódhiszattvák is mind ennek a Dharma-vándornak nyomát keresik, de végül nem találják meg. Ezért az égi lények örvendeznek, a föld szellemei lábát tartják tisztelettel, s a tíz irány minden buddhája dicséri őt. Miért? Mert annak, aki most a Dharmát hallja, működésének nincs nyoma.”

問大通智勝佛。十劫坐道場。佛法不現前。不得成佛道。未審此意如何。乞師指示。師云。大通者。是自己。於處處達其萬法無性無相。名為大通。智勝者。於一切處不疑不得一法。名為智勝。佛者。心清淨光明透徹法界。得名為佛。十劫坐道場者。十波羅蜜是。佛法不現前者。佛本不生。法本不滅云何更有現前。不得成佛道者。佛不應更作佛。古人云。佛常在世間。而不染世間法。道流。爾欲得作佛。莫隨萬物。心生種種法生。心滅種種法滅。一心不生萬法無咎。世與出世。無佛無法。亦不現前。亦不曾失。設有者。皆是名言章句。接引小兒施設藥病。表顯名句。且名句不自名句。還是爾目前昭昭靈靈鑒覺聞知照燭底。安一切名句。大德。造五無間業。方得解脫。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „A Nagy Áthatolású, Bölcsességben Győzedelmes Buddha (大通智勝佛, Dàtōng Zhìshèng Fó) tíz kalpán át ült a megvilágosodás helyén, mégsem jelent meg előtte a buddhista tanítás, s nem érte el a buddhaságot. Nem tudom, mi ennek az értelme – kérlek, mutasd meg!” A mester mondta: „A »Nagy Áthatolás« (大通, dàtōng) azt jelenti: ő maga az, aki mindenütt megérti, hogy a tízezer Dharmának nincs saját természete, nincs jele. A »Bölcsességben Győzedelmes« (智勝, zhìshèng) azt jelenti: mindenütt nem kételkedik, s egyetlen Dharmát sem ér el mint tárgyat. A »Buddha« az: az elme tiszta fénye áthatol a Dharma-világon. „Tíz kalpán át ült a megvilágosodás helyén” – ez a tíz páramitát (十波羅蜜, shí bōluómì) jelenti. „A buddhista tanítás nem jelent meg előtte” – a Buddha alapjában véve nem születik, a Dharma alapjában véve nem szűnik meg, hogyan is jelenhetne meg tehát külön? „Nem érte el a buddhaságot” – a Buddhának nem kellene újra Buddhává válnia. A régiek mondták: „A Buddha mindig a világban van, mégsem szennyezi be a világi Dharma.” Dharma-vándorok! Ha Buddhává akartok válni, ne kövessétek a tízezer dolgot. Ha az elme gondolatot szül, sokféle Dharma születik; ha az elme megszűnik, sokféle Dharma megszűnik. Ha az egyetlen elme nem születik meg mint külön létező, a tízezer Dharmának nincs hibája. A világi és a világ-fölötti [szférákban egyaránt] nincs Buddha, nincs Dharma; ez sem meg nem jelenik, sem el nem vész soha. Ha volna is ilyen valami, az mind csak elnevezés, amellyel a kisgyermekeket vezetik, csak gyógyszer, amit a betegséghez illesztenek, kifejező elnevezés. De az elnevezés maga nem önmagától elnevezés – ti magatok vagytok azok, akik most, világosan és elevenen, mindent megvilágítva ragyogtok, s ti adtok minden elnevezésnek helyet. Nagy erényűek! Csak ha megalkotjátok az öt megszakítás nélküli karmát (五無間業, wǔ wújiàn yè), akkor érhetitek el a felszabadulást.”

問如何是五無間業。師云。殺父害母。出佛身血。破和合僧。焚燒經像等。此是五無間業。云如何是父。師云。無明是父。爾一念心求起滅處不得。如響應空。隨處無事。名為殺父。云如何是母。師云。貪愛為母。爾一念心入欲界中。求其貪愛。唯見諸法空相。處處無著。名為害母。云如何是出佛身血。師云。爾向清淨法界中。無一念心生解。便處處黑暗。是出佛身血。云如何是破和合僧。師云。爾一念心正達煩惱結使如空無所依。是破和合僧。云如何是焚燒經像。師云。見因緣空。心空法空。一念決定斷。迥然無事。便是焚燒經像。大德。若如是達得。免被他凡聖名礙。爾一念心秖向空拳指上生寔解。根境法中虛捏怪。自輕而退屈言。我是凡夫他是聖人。禿屢生。有甚死急。披他師子皮。卻作野干鳴。大丈夫漢。不作丈夫氣息。自家屋裏物不肯信。秖麼向外覓。上他古人閑名句。倚陰博陽。不能特達。逢境便緣。逢塵便執。觸處惑起。自無准定。道流。莫取山僧說處。何故。說無憑據。一期間圖畫虛空。如彩畫像等喻。道流。莫將佛為究竟。我見猶如廁孔。菩薩羅漢盡是枷鎖縛人底物。所以文殊仗劍殺於瞿曇。鴦掘持刀害於釋氏。道流。無佛可得。乃至三乘五性圓頓教跡。皆是一期藥病相治。並無實法。設有皆是相似。表顯路布。文字差排。且如是說。道流。有一般禿子。便向裏許著功。擬求出世之法。錯了也。若人求佛。是人失佛。若人求道。是人失道。若人求祖。是人失祖。大德莫錯。我且不取爾解經論。我亦不取爾國王大臣。我亦不取爾辯似懸河。我亦不取爾聰明智慧。唯要爾真正見解。道流。設解得百本經論。不如一箇無事底阿師。爾解得。即輕蔑他人。勝負修羅。人我無明。長地獄業。如善星比丘。解十二分教。生身陷地獄。大地不容。不如無事休歇去。飢來喫飯。睡來合眼。愚人笑我。智乃知焉。道流。莫向文字中求。心動疲勞。吸冷氣無益。不如一念緣起無生。超出三乘權學菩薩。大德。莫因循過日。山僧往日未有見處時。黑漫漫地。光陰不可空過。腹熱心忙。奔波訪道。後還得力。始到今日。共道流如是話度。勸諸道流莫為衣食。看世界易過。善知識難遇。如優曇花時一現耳。爾諸方聞道有箇臨濟老漢出來。便擬問難教語不得。被山僧全體作用。學人空開得眼。口總動不得。懵然不知以何答我。我向伊道。龍象蹴踏非驢所堪。爾諸處秖指胸點肋。道我解禪解道。三箇兩箇到這裏不奈何。咄哉。爾將這箇身心。到處簸兩片皮。誑謼閭閻。喫鐵棒有日在。非出家兒。盡向阿修羅界攝。夫如至理之道。非諍論而求激揚。鏗鏘以摧外道。至於佛祖相承。更無別意。設有言教。落在化儀三乘五性人天因果。如圓頓之教。又且不然。童子善財皆不求過。大德。莫錯用心。如大海不停死屍。秖麼擔卻擬天下走。自起見障以礙於心。日上無雲。麗天普照。眼中無翳。空裏無花。道流。爾欲得如法。但莫生疑。展則彌綸法界。收則絲髮不立。歷歷孤明未曾欠少。眼不見耳不聞。喚作什麼物。古人云。說似一物則不中。爾但自家看。更有什麼。說亦無盡。各自著力。珍重。

Egy [szerzetes] megkérdezte: „Mi az öt megszakítás nélküli karma?” A mester mondta: „Az apa megölése, az anya megölése, a Buddha testének megsebzése úgy, hogy vér folyjon, a szerzetesi közösség (僧, sēng) egységének megbontása, a szútrák és képmások elégetése – ez az öt megszakítás nélküli karma.” [A szerzetes] mondta: „Mi az apa?” A mester mondta: „A tudatlanság (無明, wúmíng) az apa. Ha egyetlen gondolatnyi elmétekben a keletkezés és megszűnés helyét keresve nem találjátok, mint a visszhang az üregben, s mindenütt gondtalanok maradtok, azt nevezik: az apa megölése.” [A szerzetes] mondta: „Mi az anya?” A mester mondta: „A kapzsi vágy (貪愛, tān'ài) az anya. Ha egyetlen gondolatnyi elmétek belép a vágyak világába, keresve ott a kapzsi vágyat, de csak minden Dharma üres jellegét látjátok – azt nevezik: az anya megölése.” [A szerzetes] mondta: „Mi az, hogy a Buddha testét megsebzitek úgy, hogy vér folyjon?” A mester mondta: „Ha a tiszta Dharma-világban egyetlen gondolatnyi fogalmi megértés sem támad bennetek, s emiatt mindenütt sötétség uralkodik – ez a Buddha testének megsebzése.” [A szerzetes] mondta: „Mi az, hogy megbontjátok a szerzetesi közösség egységét?” A mester mondta: „Ha egyetlen gondolatnyi elmétek felismeri, hogy a szenvedés kötelékei (煩惱結使) üresek – ez a szerzetesi közösség egységének megbontása.” [A szerzetes] mondta: „Mi az, hogy elégetitek a szútrákat?” A mester mondta: „Ha látjátok, hogy az ok és feltétel üres, hogy az elme üres, s egyetlen gondolattal véglegesen elvágjátok a ragaszkodást – ez a szútrák és képmások elégetése. Nagy erényűek! Ha így megértitek mindezt, megmenekültök attól, hogy a köznapi és a szent elnevezések akadályozzanak titeket. De ha egyetlen gondolatnyi elmétek csupán egy üres ököl felett alkot magának valóságos megértést, s ekkor önmagát lebecsülve mondja: „Én köznapi ember vagyok, ő pedig szent” – ó, vak szamarak, mi ez a nagy sietség? Oroszlánbőrt öltötök magatokra, mégis sakálhangon üvöltötök! Ó, igazi nagy emberek, ha saját otthonotokban rejlő kincsben nem mertek hinni, hanem csak kifelé keresgéltek, felülve a régiek jelentéktelen elnevezéseinek – nem tudtok különleges módon eljutni a lényeghez. Ha körülménnyel találkoztok, azonnal hozzá kapcsolódtok; ha érzéki tárggyal, azonnal ragaszkodtok hozzá – önmagatokban nincs szilárd megalapozottság. Dharma-vándorok! Ne fogadjátok el egyszerűen csak azt, amit én mondok. Miért? Mert a szó maga nem végleges bizonyíték – csak egy adott alkalomra szóló, üres égre rajzolt kép. Dharma-vándorok! Ne tekintsétek a Buddhát végső célnak – én úgy látom, az efféle ragaszkodás olyan, mint egy árnyékszék nyílása. A bódhiszattvák és arhatok mind csak kaloda és lánc, amelyek megkötözik az embert. Ezért Mañjuśrī kardot ragadva próbálta megölni Gautamát, s Aṅgulimāla (鴦掘, Yāngjué) kést ragadva próbálta megölni Sákját – [ezek a történetek azt jelképezik, hogy a ragaszkodás megölendő, még ha a Buddhához fűződik is]. Dharma-vándorok! Nincs Buddha, akit el lehetne érni. Sőt, még a három jármű, az öt lény-természet és a hirtelen-tökéletes tanítás nyomai is mind csak egy adott alkalomra szóló, betegséghez illő gyógyszerek, s egyáltalán nincs bennük valóságos, végleges Dharma. Ha volna is bennük valami, az mind csak hasonlatosság, kifejező út-jelzés – csak így lehet erről beszélni. Dharma-vándorok! Van egyfajta kopasz fickó, aki befelé fordulva próbál erőfeszítést tenni, hogy elérje a világ fölötti Dharmát – ez is tévedés. Ha valaki Buddhát keres, elveszíti a Buddhát; ha utat keres, elveszíti az utat; ha pátriárkát keres, elveszíti a pátriárkát. Nagy erényűek, ne tévedjetek! Nem azt nézem, hogy értitek-e a szútrákat; nem azt, hogy ismertek-e királyokat és nagy minisztereket; nem azt, hogy folyékonyan tudtok-e érvelni; nem azt, hogy okosak vagytok-e – egyedül az igaz és helyes látásmódotokra van szükségem. Dharma-vándorok! Még ha száz szútrát értenétek is, az nem ér fel egyetlen gondtalan szerzetessel. Ha fogalmilag értetek valamit, azzal lenézitek a többieket, [s olyanok lesztek, mint az örökké] győzelemre törekvő aszúrák; az „én” és „más” [közötti megkülönböztetés csak] tudatlanság, amely tovább növeli a pokolra vezető karmát. Mint Sunakṣatra szerzetes (善星比丘, Shànxīng bǐqiū), aki értette a tizenkét részre osztott tanítást, mégis élve zuhant a pokolba – jobb, ha gondtalanul megpihentek. Ha éhesek vagytok, egyetek; ha álmosak, hunyjátok le a szemeteket. Az ostoba ember kinevet engem ezért, de a bölcs megérti. Dharma-vándorok! Ne keressetek az írott szavak közt – ha ezt teszitek, elméteket csak fárasztjátok, mintha csak hideg levegőt szívnátok be haszontalanul. Jobb, ha egyetlen gondolattal felismeritek, hogy minden függő keletkezés (緣起, yuánqǐ) valójában nem-születés – ez felülmúlja a három jármű ideiglenes tanulmányokat folytató bódhiszattváit. Nagy erényűek! Ne múlassátok el napjaitokat tétlenül! Amikor én még nem jutottam el a helyes látásmódhoz, minden sötét és homályos volt számomra; tudtam, hogy az időt nem szabad hiába elpazarolni, ezért gyötrődő szívvel, sietősen kutattam az utat után. Később nyertem erőt ehhez, s csak így jutottam el a mai napig. Veletek, Dharma-vándorokkal, ily módon osztom meg tapasztalatomat, s arra buzdítalak titeket, hogy ne a ruháért és élelemért aggódjatok. Nézzétek, milyen könnyen elmúlik ez a világ, míg nehéz igazi jó barátra találni – az ilyen ember olyan, mint az udumbara-virág, amely csak egyszer nyílik ki egy évszázadban. Ti mindenfelől hallottátok, hogy van egy öreg Linji fickó, aki előlép, s próbáltok kérdésekkel próbára tenni, de nem tudtok mit mondani, mert én egész lényemmel cselekszem. A tanulók hiába nyitják ki szemüket, szájuk egyáltalán nem tud megmozdulni, s zavartan nem tudják, mivel válaszoljanak nekem. Én azt mondom nekik: „A sárkány és az elefánt tombolását nem bírja el egy szamár.” Ti mindenfelé csak a mellkasotokra mutogattok, mondván: „Én értem a chan-t, értem az utat” – de kettő vagy három ilyen ember is, ha idáig ér, tehetetlen. Ejnye! Testeteket és elméteket hordozva mindenfelé csak [két üres] bőrdarabot lóbáltok, becsapva a falusi népet – egy napon vasbotütést fogtok kapni! Az efféle emberek nem igazi otthon-elhagyók, hanem mind az aszúrák birodalmába tartoznak. A legfelsőbb igazság útja nem vitatkozás és izgatott érvelés által kereshető, nem csengő-bongó szavakkal győzhető le az eretnekség. Ami a Buddha és a pátriárkák öröklődő hagyományát illeti, nincs abban semmi más szándék. Ha volna is valamiféle szóbeli tanítás, az csak az átalakító módszerek (化儀, huàyí), a három jármű, az emberek és istenek ok-okozati [tanításai] közé esik. A hirtelen-tökéletes tanítás azonban megint más: még Sudhana (善財, Shàncái), az ifjú zarándok sem talált benne hibát. Nagy erényűek! Ne alkalmazzátok tévesen elméteket! Mint ahogyan a nagy óceán nem tart meg holttestet magában, úgy ti se cipeljetek magatokkal ilyen terhet, próbálva bejárni az egész világot – ezzel magatok emeltek akadályt látásmódotok elé. Amikor a nap magasan süt, felhő nélkül, az ég teljes fényében mindent beragyog; ha a szemben nincs hályog, az űrben nincs képzelt virág. Dharma-vándorok! Ha igazán a Dharmának megfelelően akartok élni, egyszerűen ne tápláljatok kétséget. Ha kiterjed, az elme betölti az egész Dharma-világot; ha összehúzódik, egyetlen hajszálnyi tér sem marad számára. Világosan, magában ragyogva, sohasem hiányos – a szem nem látja, a fül nem hallja: minek is neveznénk ezt? A régiek mondták: „Ha egyetlen dologhoz is hasonlítanánk, az nem lenne találó.” Csak nézzetek magatokba – mi más van ott? A szó maga végtelen; mindenki törekedjék önmagában! Vigyázzatok magatokra!”



勘辨 — Próbára tevés és megvizsgálás

黃蘗因入廚次。問飯頭。作什麼。飯頭云。揀眾僧米。黃蘗云。一日喫多少。飯頭云。二石五。黃蘗云。莫太多麼。飯頭云。猶恐少在。黃蘗便打。飯頭卻舉似師。師云。我為汝勘這老漢。纔到侍立次。黃蘗舉前話。師云。飯頭不會。請和尚代一轉語。師便問。莫太多麼。黃蘗云。何不道來日更喫一頓。師云。說什麼來日。即今便喫。道了便掌。黃蘗云。這風顛漢。又來這裏捋虎鬚。師便喝出去。後溈山問仰山。此二尊宿意作麼生。仰山云。和尚作麼生。溈山云。養子方知父慈。仰山云不然。溈山云。子又作麼生。仰山云。大似勾賊破家。

Huangbo egyszer a konyhába lépve megkérdezte a rizsfelelőst (飯頭, fàntóu): „Mit csinálsz?” A rizsfelelős azt mondta: „Válogatom a szerzetesek rizsét.” Huangbo megkérdezte: „Naponta mennyit esznek meg?” A rizsfelelős azt mondta: „Két shí és öt dou-t.” Huangbo megkérdezte: „Nem túl sok ez?” A rizsfelelős azt felelte: „Attól tartok, még kevés is.” Huangbo erre megütötte. A rizsfelelős elmesélte ezt a mesternek. A mester azt mondta: „Én majd próbára teszem érted ezt az öreg fickót.” Amikor a mester odament és mellette állt, Huangbo felidézte az előző beszélgetést. A mester azt mondta: „A rizsfelelős nem értette. Kérlek, mester, adj helyette egy fordulatot.” A mester megkérdezte: „Nem túl sok ez?” Huangbo azt mondta: „Miért nem azt mondod: holnap még egy étkezést megesznek?” A mester azt mondta: „Mit beszélsz holnapról? Együnk meg most rögtön egyet!” Ezt mondva pofon vágta Huangbót. Huangbo azt mondta: „Ez az őrült fickó megint idejött, hogy megpiszkálja a tigris bajszát!” A mester erre felkiáltott, majd kiment. Később Weishan (溈山) megkérdezte Yangshant (仰山): „Mi volt e két öreg mester szándéka?” Yangshan azt mondta: „Te mit gondolsz, mester?” Weishan azt mondta: „Csak aki gyermeket nevelt, az tudja, milyen az apai szeretet.” Yangshan azt mondta: „Nem így van.” Weishan megkérdezte: „Hát te hogyan látod?” Yangshan azt mondta: „Ez éppen olyan, mint amikor a tolvajt hívják be, hogy feldúlja a házat.”

師問僧。什麼處來。僧便喝。師便揖坐。僧擬議。師便打。師見僧來便豎起拂子。僧禮拜。師便打。又見僧來。亦豎起拂子。僧不顧。師亦打。

A mester megkérdezett egy szerzetest: „Honnan jössz?” A szerzetes azonnal felkiáltott. A mester meghajolt előtte, és hellyel kínálta. A szerzetes éppen válaszolni próbált, amikor a mester azonnal megütötte. A mester, amikor meglátta, hogy egy szerzetes közeledik, felemelte a légycsapóját (拂子, fúzi). A szerzetes meghajolt. A mester azonnal megütötte. Amikor egy másik szerzetes közeledett, szintén felemelte a légycsapóját. A szerzetes ügyet sem vetett rá. A mester szintén megütötte.

師一日同普化赴施主家齋次。師問。毛吞巨海芥納須彌。為是神通妙用本體如然。普化踏倒飯床。師云。太麤生。普化云。這裏是什麼所在。說麤說細。師來日又同普化赴齋。問今日供養何似昨日。普化依前踏倒飯床。師云。得即得。太麤生。普化云。瞎漢。佛法說什麼麤細。師乃吐舌。

Egy napon a mester Puhuával (普化) együtt ment egy adományozó házába étkezésre. A mester megkérdezte: „Egy hajszál elnyeli a hatalmas tengert, egy mustármag befogadja a Szumeru-hegyet – vajon ez a természetfölötti erők csodálatos alkalmazása, vagy maga az eredendő lényeg ilyen természetű?” Puhua felborította az étkezőasztalt. A mester azt mondta: „Túlságosan durva vagy.” Puhua azt mondta: „Miféle hely ez itt, hogy durvaságról és finomságról beszélj?” Másnap a mester ismét Puhuával együtt ment étkezni. Megkérdezte: „Milyen a mai felajánlás a tegnapihoz képest?” Puhua ismét felborította az étkezőasztalt. A mester azt mondta: „Rendben van, de túlságosan durva vagy.” Puhua azt mondta: „Vak fickó! Miféle durvaságról és finomságról beszél a buddhista tanítás?” A mester erre kinyújtotta a nyelvét.

師一日與河陽木塔長老。同在僧堂地爐內坐。因說。普化每日在街市掣風掣顛。知他是凡是聖。言猶未了。普化入來。師便問。汝是凡是聖。普化云。汝且道。我是凡是聖。師便喝。普化以手指云。河陽新婦子。木塔老婆禪。臨濟小廝兒。卻具一隻眼。師云這賊。普化云賊賊。便出去。

Egy napon a mester Heyang Mutával (河陽木塔), az öreg elöljáróval együtt ült a szerzetesi csarnok földbe süllyesztett kályhájánál. Beszélgetés közben a mester megjegyezte: „Puhua mindennap az utcán és a piacon őrjöng és bolondozik. Ki tudja, köznapi-e vagy szent?” Alig fejezte be, Puhua belépett. A mester azonnal megkérdezte: „Te köznapi vagy, vagy szent?” Puhua azt mondta: „Mondd meg te előbb: én köznapi vagyok, vagy szent?” A mester azonnal felkiáltott. Puhua az ujjával mutogatva azt mondta: „Heyang új menyecskéje, Mutá vénasszonyos csanja, Linji kisfia – mégis mindegyiknek van egy szeme.” A mester azt mondta: „Ez a tolvaj!” Puhua azt mondta: „Tolvaj, tolvaj!”, majd kiment.

一日普化在僧堂前喫生菜。師見云。大似一頭驢。普化便作驢鳴。師云這賊。普化云賊賊。便出去。

Egy napon Puhua a szerzetesi csarnok előtt nyers zöldséget evett. A mester meglátta, és azt mondta: „Éppen olyan vagy, mint egy szamár.” Puhua erre szamárordítást hallatott. A mester azt mondta: „Ez a tolvaj!” Puhua azt mondta: „Tolvaj, tolvaj!”, majd kiment.

因普化常於街市搖鈴云。明頭來明頭打。暗頭來暗頭打。四方八面來旋風打。虛空來連架打。師令侍者去纔見如是道便把住云。總不與麼來時如何。普化托開云。來日大悲院裏有齋。侍者回舉似師。師云。我從來疑著這漢。

Puhua gyakran rázta csengőjét az utcán és a piacon, mondván: „Ha a fény felől jössz, a fény felől ütlek meg; ha a sötétség felől jössz, a sötétség felől ütlek meg; ha a négy irányból és a nyolc oldalról jössz, forgószélként ütlek meg; ha az üresség felől jössz, sorozatban ütlek meg.” A mester elküldte hozzá a szolgálattevőt, és meghagyta neki: amint Puhua ezt mondja, ragadja meg, és kérdezze meg: „Hát ha egyáltalán nem így jövök, akkor mi van?” Puhua elhárította, és azt mondta: „Holnap a Nagy Könyörület kolostorban (大悲院) lesz felajánlott étkezés.” A szolgálattevő visszatérve elmesélte ezt a mesternek. A mester azt mondta: „Én mindig is gyanakodtam erre a fickóra.”

有一老宿參師。未曾人事便問。禮拜即是。不禮拜即是。師便喝。老宿便禮拜。師云。好箇草賊。老宿云賊賊。便出去。師云。莫道無事好。首座侍立次。師云。還有過也無。首座云有。師云。賓家有過。主家有過。首座云。二俱有過。師云。過在什麼處。首座便出去。師云。莫道無事好。後有僧舉似南泉。南泉云。官馬相踏。

Egy öreg mester jött, hogy találkozzon a mesterrel. Még mielőtt üdvözölte volna, azonnal megkérdezte: „Meghajoljak-e, vagy sem?” A mester azonnal felkiáltott. Az öreg mester erre meghajolt. A mester azt mondta: „Micsoda derék, fűben megbúvó tolvaj!” Az öreg mester azt mondta: „Tolvaj, tolvaj!”, majd kiment. A mester azt mondta: „Ne mondjátok, hogy nem történt semmi!” Az első elöljáró (首座, shǒuzuò) mellette állt szolgálatra készen. A mester megkérdezte: „Volt-e itt hiba, vagy sem?” Az elöljáró azt mondta: „Volt.” A mester megkérdezte: „A vendégnél volt a hiba, vagy a házigazdánál?” Az elöljáró azt mondta: „Mindkettőnél volt hiba.” A mester megkérdezte: „Hol volt a hiba?” Az elöljáró erre kiment. A mester azt mondta: „Ne mondjátok, hogy nem történt semmi!” Később egy szerzetes elmesélte ezt Nanquannak (南泉). Nanquan azt mondta: „Két hivatalos ló egymást tapossa.”

師因入軍營赴齋。門首見員僚。師指露柱問。是凡是聖。員僚無語。師打露柱云。直饒道得。也秖是箇木橛。便入去。

A mester egyszer egy katonai táborba ment étkezésre. A kapunál találkozott egy tisztviselővel. A mester egy kiálló oszlopra mutatva megkérdezte: „Ez köznapi, vagy szent?” A tisztviselő nem tudott mit felelni. A mester megütötte az oszlopot, és azt mondta: „Még ha tudnál is rá választ adni, ez akkor is csak egy fadarab.” Ezzel bement.

師問院主。什麼處來。主云。州中糶黃米去來。師云。糶得盡麼。主云。糶得盡。師以杖面前畫一畫云。還糶得這箇麼。主便喝。師便打。典座至。師舉前語。典座云。院主不會和尚意。師云。爾作麼生。典座便禮拜。師亦打。有座主來相看次。師問座主。講何經說。主云。某甲荒虛粗習百法論。師云。有一人於三乘十二分教明得。有一人於三乘十二分教明不得。是同是別。主云。明得即同。明不得即別。樂普為侍者。在師後立云。座主這裏是什麼所在。說同說別。師回首問侍者。汝又作麼生。侍者便喝。師送座主。回來遂問侍者。適來是汝喝老僧。侍者云是。師便打。

A mester megkérdezte a kolostor-felügyelőt (院主, yuànzhǔ): „Honnan jössz?” A felügyelő azt mondta: „A városban voltam, hogy eladjam a sárga rizst.” A mester megkérdezte: „Sikerült mindet eladnod?” A felügyelő azt mondta: „Sikerült mindet eladnom.” A mester a botjával egy vonalat húzott maga előtt, és azt mondta: „És ezt el tudtad volna adni?” A felügyelő azonnal felkiáltott. A mester azonnal megütötte. Ekkor megérkezett az étkezés-felelős (典座, diǎnzuò). A mester elmesélte neki az előző beszélgetést. Az étkezés-felelős azt mondta: „A kolostor-felügyelő nem értette a mester szándékát.” A mester megkérdezte: „Hát te hogyan látod?” Az étkezés-felelős meghajolt. A mester őt is megütötte. Egy tanító (座主, zuòzhǔ) jött, hogy meglátogassa a mestert. A mester megkérdezte: „Milyen szútrát magyarázol?” A tanító azt mondta: „Én szerényen és felületesen a Száz Dharma Traktátust (百法論, Bǎifǎ lùn) tanulmányozom.” A mester azt mondta: „Van egy ember, aki a három jármű és a tizenkét részre osztott tanításban tisztán lát; és van egy másik, aki ebben nem lát tisztán. Ugyanaz ez, vagy különböző?” A tanító azt mondta: „Aki tisztán lát, az azonos; aki nem lát tisztán, az különböző.” Yuepu (樂普), aki akkor még szolgálattevő volt, a mester mögött állva azt mondta: „Tanító, miféle hely ez itt, hogy azonosságról és különbözőségről beszélsz?” A mester megfordult, és megkérdezte a szolgálattevőt: „Hát te hogyan látod?” A szolgálattevő azonnal felkiáltott. A mester elkísérte a tanítót, majd visszatérve megkérdezte a szolgálattevőt: „Az imént te kiáltottál rám, öreg szerzetesre?” A szolgálattevő azt mondta: „Igen.” A mester azonnal megütötte.

師聞第二代德山垂示云。道得也三十棒。道不得也三十棒。師令樂普去問。道得為什麼也三十棒。待伊打汝接住棒送一送。看他作麼生。普到彼如教而問。德山便打。普接住送一送。德山便歸方丈。普回舉似師。師云。我從來疑著這漢。雖然如是。汝還見德山麼。普擬議。師便打。

A mester hallotta, hogy a második nemzedékbeli Deshan (德山, Déshān) így tanított: „Ha tudsz felelni, harminc botütés; ha nem tudsz felelni, akkor is harminc botütés.” A mester elküldte Yueput (樂普, Lèpǔ), hogy kérdezze meg: „Ha tudsz felelni, miért kapsz akkor is harminc botütést?” Majd meghagyta neki: „Amikor megüt, ragadd meg a botját, és lökj rajta egyet-kettőt. Lássuk, mit tesz erre.” Yuepu odaért, és az utasítás szerint feltette a kérdést. Deshan azonnal megütötte. Yuepu megragadta a botot, és meglökte. Deshan erre visszatért a lakosztályába. Yuepu visszatérve elmesélte a történteket a mesternek. A mester azt mondta: „Én mindig is gyanakodtam erre a fickóra. De még ha így is van: vajon te valóban láttad Deshant?” Yuepu válaszolni próbált. A mester azonnal megütötte.

王常侍一日訪師。同師於僧堂前看。乃問。這一堂僧還看經麼。師云。不看經。侍云。還學禪麼。師云。不學禪。侍云。經又不看禪又不學。畢竟作箇什麼。師云。總教伊成佛作祖去。侍云。金屑雖貴落眼成翳。又作麼生。師云。將為爾是箇俗漢。

Wang (王) udvari tanácsos (常侍, chángshì) egy napon meglátogatta a mestert. A szerzetesi csarnok előtt állva együtt nézték a szerzeteseket. A tanácsos megkérdezte: „Ez a csarnoknyi szerzetes vajon szútrákat olvas?” A mester azt mondta: „Nem olvasnak szútrákat.” A tanácsos megkérdezte: „Akkor csant tanulnak?” A mester azt mondta: „Nem tanulnak csant.” A tanácsos megkérdezte: „Ha szútrát sem olvasnak, és csant sem tanulnak, akkor végül is mit csinálnak?” A mester azt mondta: „Mindannyiukat arra tanítom, hogy Buddhává és pátriárkává váljanak.” A tanácsos azt mondta: „Az aranypor, bármily értékes is, ha a szembe kerül, hályogot okoz. Ezzel akkor mi a helyzet?” A mester azt mondta: „Azt hittem, csak egy köznapi ember vagy.”

師問杏山。如何是露地白牛。山云。吽吽。師云。啞那。山云。長老作麼生。師云。這畜生。

A mester megkérdezte Xingshant (杏山, Xìngshān): „Mi a nyílt mező fehér ökre (露地白牛, lùdì báiniú)?” Xingshan azt mondta: „Möö, möö.” A mester azt mondta: „Néma vagy?” Xingshan megkérdezte: „És te, öreg mester, hogyan válaszolnál?” A mester azt mondta: „Te állat!”

師問樂普云。從上來一人行棒一人行喝。阿那箇親。普云。總不親。師云。親處作麼生。普便喝。師乃打。

A mester megkérdezte Yueput: „A régiektől fogva az egyik ember a botütést alkalmazza, a másik pedig a kiáltást – melyik áll közelebb a lényeghez?” Yuepu azt mondta: „Egyik sem áll közel hozzá.” A mester megkérdezte: „És ami közel áll hozzá, az hogyan van?” Yuepu azonnal felkiáltott. A mester erre megütötte.

師見僧來。展開兩手。僧無語。師云會麼。云不會。師云。渾崙擘不開。與爾兩文錢。

A mester, amikor meglátott egy közeledő szerzetest, szétnyitotta mindkét kezét. A szerzetes nem tudott mit mondani. A mester megkérdezte: „Érted?” A szerzetes azt mondta: „Nem értem.” A mester azt mondta: „Az osztatlan egészet nem lehet szétnyitni. Nesze, adok neked két pénzérmét.”

大覺到參。師舉起拂子。大覺敷坐具。師擲下拂子。大覺收坐具入僧堂。眾僧云。這僧莫是和尚親故。不禮拜又不喫棒。師聞令喚覺。覺出。師云。大眾道。汝未參長老。覺云不審。便自歸眾。

Dajue (大覺, Dàjué) jött, hogy találkozzon a mesterrel. A mester felemelte a légycsapóját (拂子, fúzi). Dajue leterítette az ülőrongyát (坐具, zuòjù). A mester eldobta a légycsapót. Dajue összehajtotta az ülőrongyot, és bement a szerzetesi csarnokba. A szerzetesek ezt mondták: „Ez a szerzetes talán a mester közeli ismerőse? Nem hajolt meg, és botütést sem kapott.” A mester ezt meghallotta, és odahívatta Dajue-t. Dajue előjött. A mester azt mondta: „A gyülekezet azt mondja, hogy még nem találkoztál az öreg mesterrel.” Dajue azt mondta: „Nem tudom, mit mondjak.”, majd visszatért a gyülekezetbe.

趙州行腳時參師。遇師洗腳次。州便問。如何是祖師西來意。師云。恰值老僧洗腳。州近前作聽勢。師云。更要第二杓惡水潑在。州便下去。

Zhaozhou (趙州, Zhàozhōu) vándorlása során meglátogatta a mestert. Éppen akkor érkezett, amikor a mester a lábát mosta. Zhaozhou megkérdezte: „Mi a pátriárka nyugatról jövetelének értelme?” A mester azt mondta: „Éppen akkor értél ide, amikor az öreg szerzetes a lábát mossa.” Zhaozhou közelebb lépett, és úgy tett, mintha figyelmesen hallgatná. A mester azt mondta: „Még egy merőkanálnyi mosóvizet is akarsz?” Zhaozhou erre elment.

有定上座到參。問如何是佛法大意。師下繩床。擒住與一掌。便托開。定佇立。傍僧云。定上座何不禮拜。定方禮拜。忽然大悟。

Ding tanító (定上座, Dìng shàngzuò) jött, hogy találkozzon a mesterrel, és megkérdezte: „Mi a buddhista tanítás lényege?” A mester lelépett a kötélszékről (繩床, shéngchuáng), megragadta Dinget, és egy pofont adott neki, majd eltaszította magától. Ding csak állt. A mellette álló szerzetes azt mondta: „Ding tanító, miért nem hajolsz meg?” Ding ekkor meghajolt, és hirtelen nagy megvilágosodásra jutott.

麻谷到參。敷坐具問。十二面觀音。阿那面正。師下繩床。一手收坐具。一手搊麻谷云。十二面觀音。向什麼處去也。麻谷轉身擬坐繩床。師拈柱杖打。麻谷接卻相捉入方丈。

Magu (麻谷, Mágǔ) jött, hogy találkozzon a mesterrel. Leterítette az ülőrongyát, és megkérdezte: „A tizenkét arcú Avalokiteśvarának melyik arca az igazi?” A mester lelépett a kötélszékről, egyik kezével felkapta az ülőrongyot, a másikkal megragadta Magut, és azt mondta: „Hová ment a tizenkét arcú Avalokiteśvara?” Magu megfordult, és úgy tett, mintha le akarna ülni a kötélszékre. A mester botot ragadott, hogy megüsse. Magu elkapta a botot, majd egymást megragadva bementek a lakosztályba.

師問僧。有時一喝如金剛王寶劍。有時一喝如踞地金毛師子。有時一喝如探竿影草。有時一喝不作一喝用。汝作麼生會。僧擬議。師便喝。

A mester megkérdezett egy szerzetest: „Néha egy kiáltás olyan, mint a Gyémántkirály drágakőből való kardja; néha egy kiáltás olyan, mint a földön ülő, aranysörényű oroszlán; néha egy kiáltás olyan, mint a kutatóbot és a fűcsomó árnyéka; néha pedig egy kiáltás nem kiáltásként működik. Te hogyan érted ezt?” A szerzetes válaszolni próbált. A mester azonnal felkiáltott.

師問一尼。善來惡來。尼便喝。師拈棒云。更道更道。尼又喝。師便打。

A mester megkérdezett egy apácát: „Jó szándékkal jöttél, vagy rossz szándékkal?” Az apáca azonnal felkiáltott. A mester felemelte a botját, és azt mondta: „Mondd még egyszer! Mondd még egyszer!” Az apáca ismét felkiáltott. A mester azonnal megütötte.

龍牙問。如何是祖師西來意。師云。與我過禪板來。牙便過禪板與師。師接得便打。牙云。打即任打。要且無祖師意。牙後到翠微問。如何是祖師西來意。微云。與我過蒲團來。牙便過蒲團與翠微。翠微接得便打。牙云。打即任打。要且無祖師意。牙住院後有僧入室請益云。和尚行腳時參二尊宿因緣。還肯他也無。牙云。肯即深肯。要且無祖師意。

Longya (龍牙, Lóngyá) megkérdezte: „Mi a pátriárka nyugatról jövetelének értelme?” A mester azt mondta: „Add ide nekem a csan-táblát (禪板, chánbǎn)!” Longya odanyújtotta neki a csan-táblát. A mester átvette, és azonnal megütötte vele. Longya azt mondta: „Üss csak, ahogy akarsz – de ebben nincs semmi a pátriárka értelméből.” Longya később Cuiweihez (翠微, Cuìwēi) ment, és megkérdezte: „Mi a pátriárka nyugatról jövetelének értelme?” Cuiwei azt mondta: „Add ide nekem a szalmapárnát (蒲團, pútuán)!” Longya odanyújtotta neki a szalmapárnát. Cuiwei átvette, és azonnal megütötte vele. Longya azt mondta: „Üss csak, ahogy akarsz – de ebben nincs semmi a pátriárka értelméből.” Miután Longya kolostort kapott, egy szerzetes belépett hozzá, hogy útmutatást kérjen, és azt mondta: „Mester, amikor zarándokutad során találkoztál e két öreg mesterrel, elfogadod-e a válaszukat, vagy sem?” Longya azt mondta: „Ha arról van szó, hogy elfogadom, akkor mélyen elfogadom – de ebben azért nincs semmi a pátriárka értelméből.”

徑山有五百眾。少人參請。黃蘗令師到徑山。乃謂師曰。汝到彼作麼生。師云。某甲到彼自有方便。師到徑山。裝腰上法堂見徑山。徑山方舉頭。師便喝。徑山擬開口。師拂袖便行。尋有僧問徑山。這僧適來有什麼言句。便喝和尚。徑山云。這僧從黃蘗會裏來。爾要知麼。且問取他。徑山五百眾太半分散。

Jingshannak (徑山, Jìngshān) ötszáz szerzetese volt, de csak kevesen fordultak hozzá útmutatásért. Huangbo elküldte a mestert Jingshanhoz, és megkérdezte tőle: „Mit fogsz tenni, amikor odaérsz?” A mester azt mondta: „Ha odaérek, majd lesz rá módszerem (方便, fāngbiàn).” A mester megérkezett Jingshanhoz, felkötötte a köpenyét, majd belépett a Dharma-csarnokba, ahol meglátta Jingshant. Jingshan éppen felemelte a fejét, amikor a mester azonnal felkiáltott. Jingshan szólni próbált, de a mester megrázta a ruhaujját, és elment. Röviddel ezután egy szerzetes megkérdezte Jingshant: „Mit mondott ez a szerzetes az imént, hogy csak úgy rád kiáltott, mester?” Jingshan azt mondta: „Ez a szerzetes Huangbo közösségéből jött. Ha tudni akarod, mit jelentett, kérdezd meg őt magát.” Jingshan ötszáz szerzetesének több mint a fele szétszéledt.

普化一日於街市中。就人乞直裰。人皆與之。普化俱不要。師令院主買棺一具。普化歸來。師云。我與汝做得箇直裰了也。普化便自擔去。繞街市叫云。臨濟與我做直裰了也。我往東門遷化去。市人競隨看之。普化云。我今日未。來日往南門遷化去。如是三日。人皆不信。至第四日無人隨看。獨出城外自入棺內。倩路行人釘之。即時傳布。市人競往開棺。乃見全身脫去。秖聞空中鈴響隱隱而去。

Puhua (普化, Pǔhuà) egy napon az utcán és a piacon köpenyt (直裰, zhíduō) kéregetett az emberektől. Mindenki adott neki, de Puhua egyiket sem fogadta el. A mester megbízta a kolostor-felügyelőt, hogy vegyen egy koporsót. Amikor Puhua visszatért, a mester azt mondta: „Elkészítettem neked a köpenyt.” Puhua ekkor maga vállára vette a koporsót, és az utcákon, a piacon körbejárva kiáltotta: „Linji elkészítette nekem a köpenyt! Én a keleti kapun át fogok távozni ebből a világból (遷化, qiānhuà).” A piaci nép versengve követte, hogy lássa. Puhua azt mondta: „Ma még nem. Holnap a déli kapun át távozom.” Így ment ez három napon át. Az emberek azonban már nem hittek neki. A negyedik napon senki sem követte. Puhua egyedül kiment a városból, maga bemászott a koporsóba, és megkért egy arra járó embert, hogy szegezze le. A hír azonnal elterjedt, és a piaci nép versengve sietett oda, hogy felnyissa a koporsót. Ám amikor kinyitották, azt látták, hogy a teste egészében eltűnt. Csak egy csengő halk, távolodó hangját hallották az égből.

行錄 — Zarándokút-feljegyzés

師初在黃蘗會下。行業純一。首座乃歎曰。雖是後生與眾有異。遂問。上座在此多少時。師云。三年。首座云。曾參問也無。師云。不曾參問。不知問箇什麼首座云。汝何不去問堂頭和尚如何是佛法的的大意。師便去問。聲未絕黃蘗便打。師下來。首座云。問話作麼生。師云。某甲問聲未絕。和尚便打。某甲不會。首座云。但更去問。師又去問。黃蘗又打。如是三度發問三度被打。師來白首座云。幸蒙慈悲。令某甲問訊和尚。三度發問三度被打。自恨障緣不領深旨。今且辭去。首座云。汝若去時。須辭和尚去。師禮拜退。首座先到和尚處云。問話底後生。甚是如法。若來辭時。方便接他。向後穿鑿成一株大樹。與天下人作廕涼去在。師去辭黃蘗。蘗云。不得往別處去。汝向高安灘頭大愚處去。必為汝說。師到大愚。大愚問。什麼處來。師云。黃蘗處來。大愚云。黃蘗有何言句。師云。某甲三度問佛法的的大意。三度被打。不知某甲有過無過。大愚云。黃蘗與麼老婆為汝得徹困。更來這裏問有過無過師於言下大悟云。元來黃蘗佛法無多子。大愚搊住云。這尿床鬼子。適來道有過無過。如今卻道黃蘗佛法無多子。爾見箇什麼道理。速道速道。師於大愚脅下築三拳。大愚托開云。汝師黃蘗。非于我事。師辭大愚。卻回黃蘗。黃蘗見來便問。這漢來來去去有什麼了期。師云。秖為老婆心切。便人事了侍立。黃蘗問。什麼處去來。師云。昨奉慈旨。令參大愚去來。黃蘗云。大愚有何言句。師遂舉前話。黃蘗云。作麼生得這漢來。待痛與一頓。師云。說什麼待來。即今便喫。隨後便掌。黃蘗云。這風顛漢。卻來這裏捋虎鬚。師便喝。黃蘗云。侍者引這風顛漢參堂去。後溈山舉此話問仰山。臨濟當時得大愚力。得黃蘗力。仰山云。非但騎虎頭。亦解把虎尾。

A mester eleinte Huangbo közösségében élt, és gyakorlata tiszta és egységes volt. Az elöljáró (首座, shǒuzuò) ezt látva felsóhajtott: „Bár fiatal, mégis különbözik a többiektől.” Majd megkérdezte: „Mióta vagy itt, tanító úr?” A mester azt mondta: „Három éve.” Az elöljáró megkérdezte: „Fordultál már kérdéssel a mesterhez?” A mester azt mondta: „Még nem kérdeztem tőle. Nem is tudom, mit kellene kérdeznem.” Az elöljáró azt mondta: „Miért nem mész el a csarnok mesteréhez, és kérdezed meg tőle: mi a buddhista tanítás valódi, pontos lényege?” A mester elment, hogy megkérdezze. Még be sem fejezte a mondatot, Huangbo már meg is ütötte. A mester visszatért. Az elöljáró megkérdezte: „Hogy sikerült a kérdés?” A mester azt mondta: „Még be sem fejeztem a kérdést, a mester már megütött. Nem értem.” Az elöljáró azt mondta: „Menj, és kérdezd meg még egyszer.” A mester ismét elment. Huangbo ismét megütötte. Így történt háromszor: háromszor tett fel kérdést, és háromszor kapott botütést. A mester visszatért, és ezt mondta az elöljárónak: „Hálás vagyok könyörületességedért, amiért arra biztattál, hogy kérdezzem meg a mestert. Háromszor kérdeztem, és háromszor kaptam botütést. Saját karmikus akadályaim miatt nem tudom felfogni a mély értelmet. Most inkább elbúcsúzom.” Az elöljáró azt mondta: „Ha elmész, mindenképpen búcsúzz el a mestertől.” A mester meghajolt, majd visszavonult. Az elöljáró ezután előbb felkereste Huangbót, és azt mondta: „Az a fiatal tanítvány, aki kérdéseket tett fel, nagyon is a Dharmának megfelelően viselkedik. Ha búcsúzni jön, megfelelő módszerrel (方便, fāngbiàn) fogadd őt. A jövőben, ha tovább csiszolódik, hatalmas fává növekszik, és az egész világ számára árnyékot és hűvösséget nyújt majd.” A mester elment, hogy elbúcsúzzon Huangbótól. Huangbo azt mondta: „Ne menj máshová! Menj Gao'an zátonyához (高安灘頭), Dayu (大愚, Dàyú) mesterhez. Ő bizonyosan megmagyarázza neked.” A mester elment Dayuhoz. Dayu megkérdezte: „Honnan jössz?” A mester azt mondta: „Huangbótól jövök.” Dayu megkérdezte: „Mit mondott Huangbo?” A mester azt mondta: „Háromszor kérdeztem meg tőle a buddhista tanítás valódi, pontos lényegét, és háromszor kaptam botütést. Nem tudom, hibáztam-e vagy sem.” Dayu azt mondta: „Huangbo ilyen nagy anyai gondoskodással (老婆, lǎopó) teljesen kimerített téged – és te most idejössz, hogy megkérdezd, hibáztál-e vagy sem?” E szavak hallatán a mester hirtelen nagy megvilágosodásra jutott, és így szólt: „Eredetileg Huangbo buddhista tanításában nincs is olyan sok dolog.” Dayu megragadta, és azt mondta: „Te ágybavizelő kis ördögfióka! Az imént még azt mondtad, nem tudod, hibáztál-e vagy sem, most pedig azt mondod, hogy Huangbo buddhista tanításában nincs sok minden! Miféle igazságot láttál meg? Mondd gyorsan, mondd gyorsan!” A mester erre háromszor ököllel oldalba ütötte Dayut. Dayu eltaszította magától, és azt mondta: „A te mestered Huangbo – ehhez nekem semmi közöm.” A mester elbúcsúzott Dayutól, és visszatért Huangbóhoz. Huangbo, amikor meglátta, megkérdezte: „Ennek a fickónak mikor lesz vége a jövés-menésének?” A mester azt mondta: „Csak azért jöttem vissza, mert az öregasszonyos gondoskodásod (老婆心, lǎopóxīn) olyan mélyreható.” Ezzel üdvözölte Huangbót, majd mellette állt szolgálatra készen. Huangbo megkérdezte: „Honnan jöttél?” A mester azt mondta: „Tegnap kegyes parancsodra elmentem Dayuhoz.” Huangbo megkérdezte: „Mit mondott Dayu?” A mester elmesélte az előző beszélgetést. Huangbo azt mondta: „Hogy kaphatnám kézre ezt a Dayu fickót, hogy alaposan ellássam a baját?” A mester azt mondta: „Miért várnál? Kapd el most rögtön!” Ezzel azonnal pofon vágta Huangbót. Huangbo azt mondta: „Ez az őrült fickó megint idejött, hogy megfogja a tigris bajszát!” A mester erre azonnal felkiáltott. Huangbo azt mondta: „Szolgálattevő, vezesd el ezt az őrült fickót a gyülekezeti csarnokba!” Később Weishan felidézte ezt a történetet, és megkérdezte Yangshant: „Linji akkor Dayu erejét nyerte el, vagy Huangbo erejét?” Yangshan azt mondta: „Nemcsak a tigris fejére ült fel, hanem a tigris farkát is meg tudta ragadni.”

師栽松次。黃蘗問。深山裏栽許多作什麼。師云。一與山門作境致。二與後人作標榜。道了將钁頭打地三下。黃蘗云。雖然如是。子已喫吾三十棒了也。師又以钁頭打地三下。作噓噓聲。黃蘗云。吾宗到汝大興於世。後溈山舉此語問仰山。黃蘗當時秖囑臨濟一人。更有人在。仰山云有。秖是年代深遠。不欲舉似和尚。溈山云。雖然如是。吾亦要知。汝但舉看。仰山云。一人指南吳越令行。遇大風即止。(讖風穴和尚也。)

A mester fenyőfákat ültetett. Huangbo megkérdezte: „Miért ültetsz ennyi fát a mély hegyekben?” A mester azt mondta: „Egyrészt, hogy a kolostor kapuja körül szépséget adjanak, másrészt, hogy jelet hagyjanak az utókor számára.” Ezt mondva háromszor a földbe ütötte a kapáját. Huangbo azt mondta: „Bár így van, te már megkaptad tőlem a harminc botütést.” A mester ismét háromszor a földbe ütötte a kapáját, és „ssz, ssz” hangot hallatott. Huangbo azt mondta: „Az én iskolám nálad fog nagy virágzásba jutni a világban.” Később Weishan felidézte ezt a beszélgetést, és megkérdezte Yangshant: „Huangbo akkoriban csak Linjire bízta a tanítását, vagy volt még más is?” Yangshan azt mondta: „Volt, csak az idő már olyan régen elmúlt, hogy nem szeretném elmondani a mesternek.” Weishan azt mondta: „Bár így is van, én mégis tudni akarom. Csak mondd el!” Yangshan azt mondta: „Egy ember dél felé mutatott, s Wu és Yue földjén parancsa érvénybe lépett; amikor azonban nagy szél támadt, megállt.” (Ez Fengxue mesterre (風穴和尚, Fēngxué héshàng) vonatkozó jóslat.)

師侍立德山次。山云。今日困。師云。這老漢寐語作什麼。山便打。師掀倒繩床。山便休。

A mester Deshan mellett állt szolgálatra készen. Deshan azt mondta: „Ma fáradt vagyok.” A mester azt mondta: „Mit beszél ez az öreg fickó álmában?” Deshan azonnal megütötte. A mester felborította Deshan kötélszékét. Deshan erre abbahagyta.

師普請鋤地次。見黃蘗來。柱钁而立。黃蘗云。這漢困那。師云。钁也未舉。困箇什麼。黃蘗便打。師接住棒。一送送倒。黃蘗喚。維那維那扶起我。維那近前扶云。和尚爭容得這風顛漢無禮。黃蘗纔起便打維那。師钁地云。諸方火葬。我這裏一時活埋。後溈山問仰山。黃蘗打維那意作麼生。仰山云。正賊走卻。邏蹤人喫棒。

A mester a közös munkában részt véve éppen a földet kapálta. Meglátta, hogy Huangbo közeledik, és kapájára támaszkodva megállt. Huangbo azt mondta: „Fáradt vagy, fickó?” A mester azt mondta: „Még fel sem emeltem a kapát. Mitől lennék fáradt?” Huangbo azonnal megütötte. A mester elkapta a botot, és egyetlen lökéssel feldöntötte Huangbót. Huangbo kiáltott: „Weinuo! Weinuo! Segíts fel!” A szolgálattevő (維那, wéinuó) odalépett, hogy felsegítse, és azt mondta: „Mester, hogy engedheted meg, hogy ez az őrült fickó ilyen tiszteletlen legyen?” Huangbo, amint felkelt, azonnal megütötte a szolgálattevőt. A mester tovább kapálta a földet, és azt mondta: „Másutt tűzzel temetik el a halottakat; én itt egy csapásra élve temetem el őket!” Később Weishan megkérdezte Yangshant: „Mi volt Huangbo szándéka azzal, hogy megütötte a szolgálattevőt?” Yangshan azt mondta: „Az igazi tolvaj elszaladt, a nyomkövető pedig kapta a botütést.”

師一日在僧堂前坐。見黃蘗來。便閉卻目。黃蘗乃作怖勢。便歸方丈。師隨至方丈禮謝。首座在黃蘗處侍立。黃蘗云。此僧雖是後生。卻知有此事。首座云。老和尚腳跟不點地。卻證據箇後生。黃蘗自於口上打一摑。首座云。知即得。

A mester egy napon a szerzetesi csarnok előtt ült. Meglátta, hogy Huangbo közeledik, és lehunyta a szemét. Huangbo erre úgy tett, mintha megijedt volna, majd visszatért a lakosztályába. A mester követte, és a lakosztályban meghajolva köszönetet mondott neki. Az elöljáró Huangbo mellett állt szolgálatra készen. Huangbo azt mondta: „Bár ez a szerzetes fiatal, mégis tudja, mi ez a dolog.” Az elöljáró azt mondta: „Az öreg mester lába még a földet sem érinti, mégis ilyen bizonyítványt ad ennek a fiatal szerzetesnek.” Huangbo erre saját száját pofozta meg. Az elöljáró azt mondta: „Ha tudod, akkor ennyi elég.”

師在堂中睡。黃蘗下來見。以柱杖打板頭一下。師舉頭見是黃蘗卻睡。黃蘗又打板頭一下。卻往上間。見首座坐禪乃云。下間後生卻坐禪。汝這裏妄想作什麼。首座云。這老漢作什麼。黃蘗打板頭一下。便出去。後溈山問仰山。黃蘗入僧堂意作麼生。仰山云。兩彩一賽。

A mester a csarnokban aludt. Huangbo lejött, meglátta, és botjával egyszer megütötte a fekhely deszkáját. A mester felemelte a fejét, meglátta, hogy Huangbo az, majd ismét elaludt. Huangbo még egyszer megütötte a fekhely deszkáját, majd a csarnok felső részébe ment. Ott meglátta az elöljárót csan-meditációban ülni, és azt mondta: „Az alsó részben a fiatal szerzetes alszik, te pedig itt mit ábrándozol?” Az elöljáró azt mondta: „Mit csinál ez az öreg fickó?” Huangbo ismét megütötte a fekhely deszkáját, majd kiment. Később Weishan megkérdezte Yangshant: „Mi volt Huangbo szándéka azzal, hogy belépett a szerzetesi csarnokba?” Yangshan azt mondta: „Két kockadobás, egy menet.”

一日普請次。師在後行。黃蘗回頭見師空手乃問。钁頭在什麼處。師云。有一人將去了也。黃蘗云。近前來。共汝商量箇事。師便近前。黃蘗豎起钁頭云。秖這箇。天下人拈掇不起。師就手掣得豎起云。為什麼卻在某甲手裏。黃蘗云。今日大有人普請。便歸院。後溈山問仰山。钁頭在黃蘗手裏。為什麼卻被臨濟奪卻。仰山云。賊是小人智過君子。

Egy napon közös munka közben a mester hátul haladt. Huangbo hátrafordult, meglátta, hogy a mester üres kézzel van, és megkérdezte: „Hol van a kapád?” A mester azt mondta: „Valaki elvitte.” Huangbo azt mondta: „Gyere közelebb, szeretnék veled megbeszélni valamit.” A mester közelebb lépett. Huangbo felemelte a kapát, és azt mondta: „Ezt az egyet – ezt a világon senki sem képes felemelni.” A mester megragadta, egy mozdulattal elvette tőle, és felemelte: „Akkor hogyhogy most az én kezemben van?” Huangbo azt mondta: „Ma nagyon sokan vannak a közös munkán”, majd visszatért a kolostorba. Később Weishan megkérdezte Yangshant: „A kapa Huangbo kezében volt. Akkor miért tudta mégis elragadni Linji?” Yangshan azt mondta: „A tolvaj kicsinyes ember, de az esze felülmúlja a nemes emberét.”

師為黃蘗馳書去溈山。時仰山作知客。接得書便問。這箇是黃蘗底。那箇是專使底。師便掌。仰山約住云。老兄知是般事便休。同去見溈山。溈山便問。黃蘗師兄多少眾。師云。七百眾。溈山云。什麼人為導首。師云。適來已達書了也。師卻問溈山。和尚此間多少眾。溈山云。一千五百眾。師云。太多生。溈山云。黃蘗師兄亦不少。師辭溈山。仰山送出云。汝向後北去有箇住處。師云。豈有與麼事。仰山云。但去已後有一人佐輔老兄在。此人秖是有頭無尾。有始無終。師後到鎮州。普化已在彼中。師出世。普化佐贊於師。師住未久。普化全身脫去。

A mester Huangbo megbízásából levelet vitt Weishanhoz. Ekkoriban Yangshan volt a vendégfogadó (知客, zhīkè). Átvette a levelet, majd megkérdezte: „Ez Huangbóé, amaz pedig a küldötté?” A mester azonnal pofon vágta. Yangshan megállította, mondván: „Bátyám, ha már tudod, mi ez a dolog, akkor ennyi elég is.” Együtt mentek Weishanhoz. Weishan azonnal megkérdezte: „Huangbo bátyámnak hány tanítványa van?” A mester mondta: „Hétszáz.” Weishan kérdezte: „Ki vezeti őket?” A mester mondta: „Az imént már átadtam a levelet.” A mester ekkor megkérdezte Weishantól: „Mester, itt hány tanítványod van?” Weishan mondta: „Ezerötszáz.” A mester mondta: „Ez bizony nagyon sok.” Weishan mondta: „Huangbo bátyámnak sincs kevés.”
A mester elbúcsúzott Weishantól. Yangshan kikísérte, és ezt mondta: „Ha később észak felé mész, lesz ott egy hely, ahol letelepedhetsz.” A mester mondta: „Honnan volna ilyen dolog?” Yangshan mondta: „Csak menj tovább; később lesz ott valaki, aki segít és támogat téged, bátyám. Ez az ember azonban olyan lesz, akinek van feje, de nincs farka; van kezdete, de nincs vége.”
A mester később Zhenzhouba (鎮州) érkezett. Puhua már ott tartózkodott. Amikor a mester megkezdte tanítói működését, Puhua segítette és támogatta őt. A mester azonban nem sokáig maradt ott, amikor Puhua egész testében eltávozott.

師因半夏上黃蘗。見和尚看經。師云。我將謂是箇人。元來是暗黑豆老和尚。住數日乃辭去。黃蘗云。汝破夏來。不終夏去。師云。某甲暫來禮拜和尚。黃蘗遂打趁令去。師行數里。疑此事。卻回終夏。

A mester a nyári visszavonulás (夏, xià) közepén felment Huangbóhoz. Látta, hogy a mester szútrát olvas. A mester mondta: „Azt hittem, hogy egy igazán kiváló ember vagy. Kiderült, hogy csak egy sötét babszemeket olvasó öreg mester vagy.” Néhány napig ott maradt, majd elbúcsúzott és elindult. Huangbo mondta: „A nyári visszavonulás közepén érkeztél, most pedig anélkül távozol, hogy befejeznéd?” A mester mondta: „Én csak rövid időre jöttem, hogy tiszteletemet tegyem a mesternél.” Huangbo erre megütötte és elkergette. A mester néhány li-t (里, lǐ) ment, majd elgondolkodott ezen a dolgon, végül visszatért, hogy befejezze a nyári visszavonulást.

師一日辭黃蘗。蘗問。什麼處去。師云。不是河南便歸河北。黃蘗便打。師約住與一掌。黃蘗大笑。乃喚侍者。將百丈先師禪板机案來。師云侍者將火來。黃蘗云。雖然如是。汝但將去。已後坐卻天下人舌頭去在。後溈山問仰山。臨濟莫辜負他黃蘗也無。仰山云不然。溈山云。子又作麼生。仰山云。知恩方解報恩。溈山云。從上古人還有相似底也無。仰山云有。秖是年代深遠。不欲舉似和尚。溈山云。雖然如是。吾亦要知。子但舉看。仰山云。秖如楞嚴會上阿難讚佛云。將此深心奉塵剎。是則名為報佛恩。豈不是報恩之事。溈山云。如是如是。見與師齊減師半德。見過於師方堪傳授。

A mester egy napon elbúcsúzott Huangbótól. Huangbo megkérdezte: „Hová mész?” A mester mondta: „Ha nem Henanba megyek, akkor visszatérek Hebeibe.” Huangbo azonnal megütötte. A mester megragadta, és egy pofont adott neki. Huangbo hangosan felnevetett. Ekkor odahívta a szolgálattevőt: „Hozd ide Baizhang elhunyt mesterünk csan-tábláját (禪板, chánbǎn) és asztalát!” A mester mondta: „Szolgálattevő, hozz tüzet!” Huangbo mondta: „Bár így van, csak vidd magaddal. Ezután majd elnémítod az egész világ nyelvét.”
Később Weishan megkérdezte Yangshant: „Linji vajon nem árulta-e el Huangbót?” Yangshan mondta: „Nem így van.” Weishan kérdezte: „Hát te hogyan látod?” Yangshan mondta: „Csak az tudja viszonozni a jótéteményt, aki ismeri a jótéteményt.” Weishan kérdezte: „A régi idők elődei között volt-e már hasonló eset?” Yangshan mondta: „Volt. Csak az idő olyan régen elmúlt, hogy nem szívesen mondanám el a mesternek.” Weishan mondta: „Bár így van, én mégis szeretném tudni. Csak mondd el!”
Yangshan mondta: „Éppen úgy, mint amikor a Śūraṅgama-gyülekezetben (楞嚴會, Léngyán huì) Ānanda dicsérte a Buddhát, mondván: »Ezt a mély szívemet a porszemnyi világoknak ajánlom fel; ezt nevezik a Buddha jótéteménye viszonzásának.« Vajon nem éppen ez a jótétemény viszonzása?”
Weishan mondta: „Így van, így van! Ha valakinek a belátása egyenlő a mesteréével, azzal a mester érdeme felére csökken; ha pedig belátása felülmúlja a mesterét, akkor válik méltóvá arra, hogy a tanítást továbbadja.”

師到達磨塔頭。塔主云。長老先禮佛先禮祖。師云。佛祖俱不禮。塔主云。佛祖與長老。是什麼冤家。師便拂袖而出。

A mester elment Bodhidharma sztúpájához (塔, tǎ). A sztúpa őrzője megkérdezte: „Mester, előbb a Buddha előtt hajolsz meg, vagy előbb a pátriárka előtt?” A mester mondta: „Sem a Buddha, sem a pátriárka előtt nem hajolok meg.” A sztúpa őrzője kérdezte: „Miféle ellenséges viszonyban állsz te a Buddhával és a pátriárkával?” A mester erre megrázta a ruhaujját, és kiment.

師行腳時到龍光。光上堂。師出問云。不展鋒鋩。如何得勝。光據坐。師云。大善知識豈無方便。光瞪目云嗄。師以手指云。這老漢今日敗闕也。

A mester zarándokútja során Longguanghoz (龍光) érkezett. Longguang felment a tanítói emelvényre. A mester előlépett és megkérdezte: „Anélkül, hogy kivonnám a penge élét, hogyan lehet győzni?” Longguang csak ült. A mester mondta: „Egy nagy jó barátnak (善知識, shànzhīshí) talán nincs valamilyen eszköze?” Longguang tágra nyílt szemmel csak ennyit mondott: „Huh?” A mester ujjával rámutatott: „Ez az öreg fickó ma kudarcot vallott.”

到三峰平和尚。問曰。什麼處來。師云。黃蘗來。平云。黃蘗有何言句。師云。金牛昨夜遭塗炭。直至如今不見蹤。平云。金風吹玉管。那箇是知音。師云。直透萬重關。不住清霄內。平云。子這一問太高生。師云。龍生金鳳子。衝破碧琉璃。平云。且坐喫茶。又問。近離甚處。師云龍光。平云。龍光近日如何。師便出去。

A mester elment Sanfeng Ping mesterhez (三峰平和尚). Ping megkérdezte: „Honnan jössz?” A mester mondta: „Huangbótól.” Ping kérdezte: „Milyen mondásokat (言句, yánjù) hallottál Huangbótól?” A mester mondta: „Az arany ökör tegnap éjjel bajba jutott, és mindmáig nem lelni a nyomát.” Ping mondta: „Az arany szél fújja a jádefuvolát – ki az, aki ismeri a hangját?” A mester mondta: „Egyenesen áthatol tízezer réteg kapun, és nem marad a tiszta égboltban.” Ping mondta: „A te kérdésed túlságosan magasra tör.” A mester mondta: „A sárkány arany főnixfiókát nemz, amely áttöri a zöldes jádeüveget.” Ping mondta: „Ülj le, igyál teát!” Majd ismét megkérdezte: „Honnan jöttél mostanában?” A mester mondta: „Longguangtól.” Ping kérdezte: „És hogy van mostanában Longguang?” A mester erre kiment.

到大慈。慈在方丈內坐。師問。端居丈室時如何。慈云。寒松一色千年別。野老拈花萬國春。師云。今古永超圓智體。三山鎖斷萬重關。慈便喝。師亦喝。慈云。作麼師拂袖便出。

A mester elment Dacihoz (大慈). Daci a 方丈 (fāngzhàng) lakosztályában ült. A mester megkérdezte: „Milyen az, amikor egyenesen, nyugodtan ülsz a lakosztályodban?” Daci mondta: „A hideg fenyő egyetlen színe ezer éven át változatlan; a vidéki öreg virágot szedve a tízezer ország tavaszát hirdeti.” A mester mondta: „Régi és mai idő örökre meghaladja a tökéletes bölcsesség lényegét; a három hegy elzárja és lezárja a tízezer réteg kaput.” Daci azonnal kiáltott. A mester is kiáltott. Daci mondta: „Mit akarsz ezzel?” A mester ruháját megrázva azonnal kiment.

到襄州華嚴。嚴倚柱杖作睡勢。師云。老和尚瞌睡作麼。嚴云。作家禪客宛爾不同。師云。侍者點茶來與和尚喫。嚴乃喚維那。第三位安排這上座。

A mester elment Xiangzhou Huayanhoz (襄州華嚴). Huayan a botjára támaszkodva alvást színlelt. A mester mondta: „Öreg mester, miért szunyókálsz?” Huayan mondta: „Egy igazi csan-gyakorló (作家禪客, zuòjiā chánkè) valóban egészen más.” A mester mondta: „Szolgálattevő, hozz teát a mesternek!” Huayan erre odahívta a szolgálattevőt (維那, wéinuó): „Készítsétek elő ennek a kiváló szerzetesnek a harmadik helyet!”

到翠峰峰問。甚處來。師云。黃蘗來。峰云。黃蘗有何言句指示於人。師云。黃蘗無言句。峰云為什麼無。師云。設有亦無舉處。峰云。但舉看。師云。一箭過西天。

A mester elment Cuifenghez (翠峰). Cuifeng megkérdezte: „Honnan jössz?” A mester mondta: „Huangbótól.” Cuifeng kérdezte: „Milyen mondásokkal tanította Huangbo az embereket?” A mester mondta: „Huangbónak nincsenek ilyen mondásai.” Cuifeng kérdezte: „Miért nincsenek?” A mester mondta: „Még ha volnának is, akkor sem volna mit felidézni belőlük.” Cuifeng mondta: „Csak idézz fel egyet!” A mester mondta: „Egyetlen nyílvessző átrepül Nyugat-Indiáig.”

到象田。師問。不凡不聖。請師速道。田云。老僧秖與麼。師便喝云。許多禿子。在這裏覓什麼碗。

A mester elment Xiangtianhoz (象田). A mester megkérdezte: „Sem közönséges, sem szent – kérlek, mester, mondd meg gyorsan, mi ez!” Tian mondta: „Az öreg szerzetes csak ilyen, amilyen.” A mester azonnal kiáltott, mondván: „Ennyi kopasz fickó gyűlt itt össze – mit keresnek itt egyáltalán?”

到明化。化問。來來去去作什麼。師云。秖徒踏破草鞋。化云。畢竟作麼生。師云。老漢話頭也不識。

A mester elment Minghuahoz (明化). Minghua megkérdezte: „Mi értelme ennek a folytonos jövés-menésnek?” A mester mondta: „Csak hiába koptatom el a szalmasarumat.” Minghua kérdezte: „Végül is mire mész ezzel?” A mester mondta: „Az öreg fickó még a saját mondásának értelmét sem ismeri.”

往鳳林。路逢一婆。婆問。甚處去。師云。鳳林去。婆云。恰值鳳林不在。師云。甚處去。婆便行。師乃喚婆。婆回頭。師便打。

A mester Fenglinhez (鳳林) tartott. Útközben találkozott egy öregasszonnyal. Az öregasszony megkérdezte: „Hová mész?” A mester mondta: „Fenglinhez megyek.” Az öregasszony mondta: „Éppen most nincs itt Fenglin.” A mester megkérdezte: „És te hová mész?” Az öregasszony továbbment. A mester ekkor utána szólt. Az öregasszony hátrafordult, a mester pedig azonnal megütötte.

到鳳林。林問。有事相借問。得麼。師云。何得剜肉作瘡。林云。海月澄無影。遊魚獨自迷。師云。海月既無影。遊魚何得迷。鳳林云。觀風知浪起。翫水野帆飄。師云。孤輪獨照江山靜。自笑一聲天地驚。林云。任將三寸輝天地。一句臨機試道看。師云。路逢劍客須呈劍。不是詩人莫獻詩。鳳林便休。師乃有頌。大道絕同。任向西東。石火莫及。電光罔通。溈山問仰山。石火莫及電光罔通。從上諸聖將什麼為人。仰山云。和尚意作麼生。溈山云。但有言說都無寔義。仰山云。不然。溈山云。子又作麼生。仰山云。官不容針私通車馬。

A mester elérkezett Fenglinhez. Fenglin megkérdezte: „Lenne egy dolog, amit megkérdeznék tőled. Lehetséges?” A mester mondta: „Miért vájnál sebet a saját húsodba?” Fenglin mondta: „A tenger fölötti hold tisztán ragyog, árnyéka sincs; a hal magányosan úszik, mégis eltéved.” A mester mondta: „Ha a tenger fölötti holdnak valóban nincs árnyéka, hogyan tévedhetne el az úszó hal?”
Fenglin mondta: „A szelet figyelve tudni lehet, hogy hullámok támadnak; a vízen játszó vad vitorla lebeg.” A mester mondta: „A magányos holdkorong egyedül világítja meg a folyót és a hegyeket, melyek csendben nyugszanak; egyetlen önfeledt nevetése megrázza az eget és a földet.” Fenglin mondta: „Bár három hüvelyknyi nyelveddel beragyogod az eget és a földet, próbálj most, a helyzetnek megfelelően, egyetlen mondást mondani!”
A mester mondta: „Ha az úton kardforgatóval találkozol, kardot kell mutatnod; ha nem vagy költő, ne ajánlj fel verset.” Fenglin erre elhallgatott.
A mester ekkor verset mondott:
„A Nagy Út minden azonosságot meghalad. Szabadon halad keletre vagy nyugatra. A kova szikrája sem érheti utol, a villám fénye sem hatolhat át rajta.”
Weishan megkérdezte Yangshant: „Ha a kova szikrája sem érheti utol, s a villám fénye sem hatolhat át rajta, akkor a régi szentek mégis mivel tanították az embereket?” Yangshan mondta: „Mester, te hogyan látod?” Weishan mondta: „Bármit mondanak is, abban nincs valódi értelem.” Yangshan mondta: „Nem így van.” Weishan kérdezte: „Hát te hogyan látod?” Yangshan mondta: „A hivatalos törvény még egy tűt sem enged át, magánúton azonban kocsik és lovak közlekednek.”

到金牛。牛見師來。橫按柱杖當門踞坐。師以手敲柱杖三下。卻歸堂中第一位坐。牛下來見乃問。夫賓主相見各具威儀。上座從何而來。太無禮生。師云。老和尚道什麼。牛擬開口。師便打。牛作倒勢。師又打。牛云。今日不著便。溈山問仰山。此二尊宿還有勝負也無。仰山云。勝即總勝。負即總負。

A mester elérkezett Jinniuhoz (金牛). Jinniu, amikor meglátta közeledni a mestert, keresztbe fektette botját (柱杖, zhùzhàng), és a kapuban ülve várta. A mester kezével háromszor megkopogtatta a botot, majd visszament a csarnokba, és leült az első helyre.
Jinniu lejött, és megkérdezte: „Amikor a vendég és a házigazda találkozik, mindkettőjüknek meg kell adniuk a tiszteletnek kijáró formát. Honnan jössz, hogy ilyen udvariatlan vagy?” A mester mondta: „Öreg mester, mit beszélsz?” Jinniu szólni készült, a mester pedig azonnal megütötte. Jinniu úgy tett, mintha elesne. A mester ismét megütötte. Jinniu mondta: „Ma nem kedvez nekem a helyzet.”
Weishan megkérdezte Yangshant: „E két nagy tiszteletreméltó között vajon volt-e győztes és vesztes?” Yangshan mondta: „Ha győzelem, akkor mindketten győztek; ha vereség, akkor mindketten vesztettek.”

師臨遷化時據坐云。吾滅後不得滅卻吾正法眼藏。三聖出云。爭敢滅卻和尚正法眼藏。師云。已後有人問爾。向他道什麼。三聖便喝。師云。誰知吾正法眼藏。向這瞎驢邊滅卻。言訖端然示寂。

Amikor közeledett a mester eltávozásának ideje (遷化, qiānhuà), emelvényén ülve mondta: „Halálom után ne hagyjátok kihunyni az én helyes Dharma-szememet (正法眼藏, zhèngfǎ yǎnzàng)!” Sansheng (三聖) előlépett, és mondta: „Hogyan is mernénk kihunyni hagyni a mester helyes Dharma-szemét?” A mester mondta: „Ha ezután valaki megkérdez erről, mit fogsz neki mondani?” Sansheng azonnal kiáltott. A mester mondta: „Ki tudná, hogy az én helyes Dharma-szemem éppen ennél a vak szamárnál hunyik ki!”
E szavak elhangzása után a mester nyugodtan, méltóságteljesen eltávozott (示寂, shìjì).

師諱義玄。曹州南華人也。俗姓邢氏。幼而穎異。長以孝聞。及落髮受具。居於講肆。精究毘尼。博賾經論。俄而歎曰。此濟世之醫方也。非教外別傳之旨。即更衣游方。首參黃蘗。次謁大愚。其機緣語句載于行錄。既受黃蘗印可。尋抵河北鎮州城東南隅。臨滹沱河側。小院住持。其臨濟因地得名時普化先在彼。佯狂混眾。聖凡莫測。師至即佐之。師正旺化。普化全身脫去。乃符仰山小釋迦之懸記也。適丁兵革。師即棄去。太尉默君和於城中捨宅為寺。亦以臨濟為額。迎師居焉。後拂衣南邁至河府。府主王常侍。延以師禮。住未幾即來大名府興化寺居于東堂。師無疾忽一日攝衣據坐。與三聖問答畢。寂然而逝。時唐咸通八年丁亥孟陬月十日也。門人以師全身。建塔于大名府西北隅。敕謚慧照禪師。塔號澄靈。合掌稽首。記師大略。住鎮州保壽嗣法小師延沼謹書。

A mester neve Yixuan (義玄) volt. Caozhou Nanhua (曹州南華) vidékéről származott. Világi családneve Xing (邢) volt. Már gyermekkorában is kivételes tehetségűnek mutatkozott, felnőttként pedig szülők iránti tiszteletéről (孝, xiào) volt ismert.
Miután levágatta a haját és felvette a teljes szerzetesi fogadalmakat, tanulmányi közösségekben élt. Alaposan tanulmányozta a szerzetesi fegyelmet (毘尼, píní), és széles körű ismereteket szerzett a szútrákban és értekezésekben. Nemsokára azonban így sóhajtott fel: „Ez csupán a világ megsegítésének orvossága; nem a tanításon kívüli külön átadás (教外別傳) lényege.” Ezután megváltoztatta szerzetesi öltözékét, és zarándokútra indult.
Elsőként Huangbónál (黃蘗) tanult, majd Dayu (大愚) mesternél tett látogatást. E találkozások tanítási alkalmai és mondásai a Zarándokút-feljegyzésben (行錄) találhatók. Miután megkapta Huangbo megerősítését (印可, yìnkě), hamarosan Hebeiben, Zhenzhou városának délkeleti sarkában telepedett le, a Hutuo folyó (滹沱河) partján, és egy kis kolostor vezetője lett.
A helyet Linjinek (臨濟) nevezték, a helyszínről kapta nevét. Ekkoriban Puhua (普化) már ott tartózkodott: őrültséget színlelve vegyült el a tömegben, és senki sem tudta kiismerni, hogy szent vagy közönséges ember-e. Amikor a mester megérkezett, Puhua azonnal a segítségére sietett. Amikor a mester tanítói működése teljes virágzásba jutott, Puhua egész testében eltávozott. Ez beteljesítette Yangshan, a „kis Sákjamuni” (小釋迦) korábbi jövendölését.
Ekkor éppen háborús idők jártak, ezért a mester elhagyta a helyet. Mo Junhe tábornagy (太尉默君和) a városban saját házát kolostorrá alakította, és annak is a Linji nevet adta. Meghívta a mestert, hogy ott lakjon.
Később a mester dél felé indult, egészen Hefuig (河府). A város kormányzója, Wang államtanácsos (王常侍), mesteri tisztelettel fogadta. Nem sokáig maradt ott, majd Daming tartományba (大名府) érkezett, a Xinghua kolostorba (興化寺), ahol a keleti csarnokban telepedett le.
A mesternek nem volt betegsége: egy napon hirtelen megigazította ruháját, emelvényén ülve, majd miután befejezte a Sanshenggel folytatott párbeszédet, csendben eltávozott. Ez a Tang-dinasztia Xiantong korszakának nyolcadik évében (咸通八年), a ding-hai évben (丁亥), az első hónap tizedik napján, vagyis 867-ben történt.
Tanítványai a mester teljes testét sztúpába helyezték, Daming tartomány északnyugati sarkában. A császár a Huizhao csan-mester (慧照禪師) posztumusz címet adományozta neki, sztúpáját pedig Chengling (澄靈, „Tiszta Szellem”) névre nevezte.
Tenyereimet összetéve, fejet hajtva jegyeztem le a mester életének főbb eseményeit.
Írta tisztelettel Yanzhao (延沼), a Zhenzhou-i Baoshou kolostor (保壽) Dharma-örökségét folytató kis tanítványa.



További információk, források, hivatkozások



❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

Jueshan Barnoczki János @ Xing Long Tang | 2026.09 v1
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | index | jegyzetek és publikációk