XING LONG TANG - a leborulás gyakorlata (五体投地) egy gyakorló szemével



   



A leborulás gyakorlata (五体投地) egy gyakorló szemével


(foto: Yao Ming jusi @ Puji Templom 普济寺)

❀ ❀ ❀

A leborulás (五体投地, wutitouti), a buddhizmus általános gyakorlata. A menedékvétel (皈依, guiyi) vagy a Buddha iránti tisztelet "baifo" (拜佛) gesztusa mindennapos gyakorlat a Chan-ban (禅). Háromszor hajtjuk végre, ahogyan menedéket venni is a Három Drágaságban (Buddha, Dharma, Szangha) veszünk. Kitartással a leborulás az átérzett menedékvétel tiszta gyakorlatává válik, mert a rendszeresség okán az folyamatosan fejlődik. Aztán eljön a pillanat, amikor a leborulás a "baifo" (拜佛) gyakorlata lesz, ekkor válik a mozgásos meditáció legegyszerűbb, tökéletes módjává, mely a Buddhadharma (佛法, fofa) lényegére világít rá. A baifo gyakorlát "nianfo" –nak (念佛) is nevezzük.

    Megjegyzés: Az ókori Kína mindennapjainak gesztusa a "koutou" (叩头) vagy "ketou" (磕頭) volt, melyet a legmagasabb tisztelet jeleként mutattak be. A Császár előtti leborulás teljes folyamatát a "három térdelés és kilenc koppanás a földön" –nek (三跪九叩之礼, sangui jiukouzhili) nevezték (拜九叩头礼, bai jiu koutou li). A harcművészet kultúrájában is találkozhatsz a leborulással akkor, amikor a Mester befogadja a Tanítványát, a Tanítvány pedig hűséget fogad a Mester-, a Stílus és az Iskola iránt. Ez a baishi" ceremónia (拜师), nevében a "bai" (拜) szó "tisztelet bemutatását" jelenti, míg a "shi" (师) a Mesterre utal.

A leborulás a menedékvétel szimbóluma. Ha a leborulást tökéletes tudatossággal, értő módon és kellő koncentrált tudattal hajtod végre, egyetlen leborulásban felszabadíthatod a tudatod. E gyakorlattal is elérhetsz mindent, így ez nem a kezdők gyakorlata, mert ők az Út elején nem rendelkeznek megfelelő mélységű belátással. A leborulást csupán a megvilágosodott, vagy majdnem megvilágosodott gyakorlók képesek a buddhista út minden összetevőjét magába foglaló gyakorlatként gyakorolni. A harcművészetben is az a gyakorló lép be ezen a "kapun" (ld.: 门人), aki bensőjében is érett, elhatározása tiszta és egyenes; a leborulása a Mester, a Stílus, az Iskola iránti teljes elköteleződés fogadalma.

A leborulás gyakorlata azzal kezdődik, hogy a mellkasodnál összeteszed a két tenyered. Ezt követi a meghajlás és az egyik kezed földet érintése. Majd a földre borulás, ahol mind az öt tesztrész (innen a wutitouti megnevezés 五体投地) a földet érinti, a tenyereid felfelé fordulva kinyílnak, akár a lótusz szirmai. Amikor egymás után több leborulást végzel, ezeket ismétled. Az ismétlések a vég nélküli leborulást fejezik ki, jelezvén: a buddhista ösvény nem egy adott kiindulópontból egy végleges állapotba vezető lineáris út, hanem folytonos, nem keletkező és soha meg nem szűnő-, mégis határozott iránnyal rendelkező változás. Eleven folyamat, mely a megvilágosodás után tovább folytatódik.

(foto: Yao Ming jusi @ Puji Templom 普济寺)

Amikor karjaid megemeled és mellkasod előtt a tenyereid összeérnek, azzal a létforgatagban kezdet nélküli kezdetektől eltöltött világi életed fejezed ki a Dharmával való találkozás pillanatáig. E cselekedetnek alapvető oka a Dharma: megérintett-, alapvető irányváltást idézett elő az életedben. A leborulás kezdetekor egyenesen állva, elhagyod a kapkodást és a sürgölődést. Tartásod van. Összetéve a tenyered szép, szabályos, harmonikus mozgásba kezdesz. A cselekvésed rendezetté és kiegyensúlyozottá válik.

(foto: Yao Ming jusi @ Puji Templom 普济寺)

Az ezt követő meghajlás (és a tenyered földet érintése) nagyon mély gesztus. Úgy végzed helyesen, ha átérzed a világi jelenségekhez való illuzórikus kötődéseid hamisságát. Az őszinte meghajlás segít, hogy elengedd a káprázataid, meghaladd az ezekhez kötődő megszámlálhatatlan ragaszkodásokat. Segít, hogy felismerd, hogy Te is képes vagy a dualista szemlélet belátására és a megismerő és megismert látszólagos kettősségének meghaladására, amelyből minden más létrejön. Ezt a végső "nem-kettős megértést" csak rendszeres gyakorlással érheted el. A meghajlás és a föld megérintésének folyamata már jelzi: éppen ezt végzed. Tudatos-, koncentrált mozgásban erőfeszítéseket teszel, hogy felszámold a hétköznapi szemléletmód nyomait.

leborulás pillanata, a tenyér kinyílik, akár a lótusz
(foto: Yao Ming jusi @ Puji Templom 普济寺)

A leborulás mozdulata. A meghajlásban és a föld megérintésével még a struktúrák világában mozogsz. A test és a fizikai forma az egyik legalapvetőbb struktúránk, mely hordoz és tart bennünket. A testi struktúrád minden pillanatban tükrözi a zavartságod, legkülönfélébb érzelmeid általi mozgatottságod, tudati örvényléseid (gondolj a harcművészeti gyakorlásaidra, ahol a helyes mozgás jellegének bemutatásához milyen tiszta tudatosságra van szükség, amelyet fenn kell tartani). Testi megnyilvánulásod emelkedett és magasztos formává alakul. A tudatod felszabadítása azonban nem a formák szép rendje, mely a csúnya és kavargó rendetlenség helyébe lép. Tapasztalsz bizonyos értelmi és érzelmi szintű belátásokat, de a gyakorlásodban létrehozott struktúrákat is fel kell adnod - le kell bontanod. Ezt fejezi ki a leborulás, majd a tenyerek felfelé fordítása és kinyitása. Amikor leborulsz, bizonyos értelemben összeomolsz, feladsz, s veled együtt összeomlik minden felépítményed. A leborulás ennek a feloldódásnak a testi megnyilatkozása. A Szív Szútrában 《般若波羅蜜多心經》 azt olvashatod, hogy a tudatosság minden forma ürességének, a "nélküliség" (无) közvetlen belátása. Ragyogásában minden forma összeomlik, és az összes struktúra (formavétel. 色) ellobban. A szellemi út a magasabb világok bejárása után tovább lép...

A leborulás gyakorlata a mindennapok tapasztalataiban

A két tenyered összetétele az energiáid egyesítése. Ahhoz, hogy a gyakorlást ténylegesen elkezdd, az energiád összpontosítására és annak tudatos mozgósítására van szükség. A harcművészetben akkor jön létre a helyes mozdulat helyes technikája, ha azt létrehozó szándék átlátszó, tiszta, mentes minden színezettől. A buddhizmus gyakorlása abban a pillanatban valósul meg, amikor átérzed, hogy minden jelenség csak és kizárólag saját tudatod képzelgése, így pedig a Dharma megismerése és átérzése válik életed legfontosabb kérdésévé. Ha bármi más fontosabb, mint életed értelmének, a létezés valóságának megértése, akkor valójában nem indultál el a Buddhadharma ösvényén akkor sem, ha formálisan gyakorolsz. Épp, ahogy a stílus csak abban a pillanatban van jelen a kungfu gyakorlásodban, ha a technika mögött valós tudatosság és annak átérzése áll. Ha ezt megérted, akkor minden cselekedeted és annak minden energiája e cél irányába rendeződik. Ez nem azt jelenti, hogy minden világi tevékenységgel felhagysz, hiszen abban a pillanatban életed összeomlana anélkül, hogy eljutnál bármely belátáshoz. Szükség van a testedre, a világodra és arra is, hogy életed átrendezd, figyelmed, tudatosságod, energiáid más irányba tereld. Azáltal, hogy meghaladod a szokásaidhoz-, tárgyi és mentális struktúráidhoz való kötödéseket, az ezekben megkötött energiák felszabadulnak és a gyakorlásod kezdik támogatni. A buddhista harcművészet épp erre-, a megkötött energiák felszabadításának és áramoltatásának természetes lehetőségére mutat rá. Nem különbözik ez a buddhizmus gyakorlásától, hiszen a közönséges életvitel értelmetlen és szenvedést gerjesztő voltát számolja fel. Amikor a leborulást végzed, annak kiindulópontja épp a jelenben lévő semmit-sem-csinálás; a puszta éberség (念). Ebben az állapotban ismerheted fel, hogy a tudatod felszabadítható a szenvedéseid meghaladhatók.

Harcművészként (Xing Long Tang - Ébredő Sákrkány Iskola) a leborulás gyakorlatát a harcművészet oldaláról is vizsgálhatom. A kéz tipikus hétköznapi működésmódja a megragadás. A világi ember tudatában ez az attitűd a leghangsúlyosabb. Amikor a kezeddel megragadsz valamit, éppen abban a pillanatban a tudatoddal is megragadod azt. Ez azonnal megköt, mely állapot érzékelhetetlen a jóval nyersebb és durva külső ingerek elnyomásában. Amit megragadsz, ahhoz azonnal (tudatban is) hozzátapadsz. A leborulás során, mikor a fejed a földet érinti, a tenyereid felfelé fordítva kinyitod, akkor elengedsz. A tenyered kinyitása a mindent-elengedés tiszta gesztusa. De a kezeiddel nem csak megragadsz, hanem távol is tartasz, küzdesz. Ez az ellenszenv tudati attitűdjének megnyilvánulása. A nem kívánt jelenségek ellen harcolva épp úgy belebonyolódsz a dolgokba, mint a megragadás révén, ráadásul az ebben megnyilvánuló gyűlölet súlyos karmikus terheket is létrehoz, amely aztán ismét a szenvedések forrása lesz. A két tenyered összeérintve leveszed azokat a dolgokról, a világról, az illúzióidról. Megragadó és elutasító hozzáállásod az elengedés és összhang váltja fel. Ha így állsz egy ideig a lélegzeted is megnyugszik. A sürgölődés elmarad: hagyod, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy vannak. Így szabadulnak fel a dolgok megkötésben álló energiák. Ha ez a fordulat nem történik meg, sohasem lesz elegendő energiád: mindig kimerült leszel, kevés lesz minden erőforrás, az idő pedig nagyon gyorsan elpereg. A leborulásnak már ez az első gesztusa is átalakító hatással van rád. A formális gyakorlás akkor válik szárazzá, ha nem csak a mozdulatot ismételsz, hanem ezen keresztül újfajta tudati attitűdöt gyakorolsz. Attól válik élővé a gyakorlatod, ha kiviszed azt az életbe és szemléled azt, hogy milyen. Amikor nem bonyolítod tovább világod, hanem engeded a jelenségeket. Azok pedig a nem-ragaszodás révén már nem nehezednek rád teherként. Kívülről vagy képes látni a dolgokat, s ekkor minden másmilyennek mutatkozik. Tapasztalatom szerint míg nem műveled ki ezt a megállást, nem képes az ember továbblépni.

A tenyér összeérintése megközelíthető a koncentráció (定) irányából is. Boddhidharma azt tanította, hogy a Chan útja a belátás és a koncentráció gyakorlásának kettős-, egymást kölcsönösen segítő művelésére épül. A leborulásban a tenyér összeérintése a pillanat, amikor felhagysz a csapongással és összefogod a tudatod. Az összeszedettség és elmélyedés gyakorlásával vagy képes elhárítani azt az Öt Akadályt (五盖, wugai), melyek a megszabadulásod útjában állnak. Az érzéki vágyakat (贪欲, tan yu), ellenszenvet (瞋恚, chen hui), tompaságot (睡眠, shui mian), nyugtalanságot (掉悔, siao hui) és a kételyt (怀疑, huái yí). A koncentráció (定) gyakorlása a szellemi fegyelem elsajátítása, mely megszünteti ezeket az akadályokat. Ez önmagában nem hoz létre belátást, azonban megteremti a megszabadulás előfeltételeit. Az összpontosítás révén hozod létre azt a nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, mellyel kiemelkedhetsz a hétköznapi világodból és szert teszel arra a távlatra, ahonnan meg tudod érteni az élet valódi természetét.

A leborulás gyakorlata a Nyolcrétű Nemes Ösvény (八正道) három összetevőjében

A buddhista utat rendszerbe foglaló Nyolcrétű Nemes Ösvény (八正道) három összetevője a belátás (kezek visszavonása), elmélyülés (vertikális mozgatása) és koncentráció (földre borulás).

    Megjegyzés: A Nemes Nyolcrétű Ösvény (八正道) a Négy Nemes Igazság (四圣谛) negyedik tanítása, annak első pontja megegyezik a Négy Nemes Igazság megértésével. Ezt nevezik a buddhizmusban "Középútnak" (中道). A Nemes Nyolcrétű Ösvény konkrét gyakorlat, amely a megszabaduláshoz vezet: a szenvedés megszüntetésének útja. Három fő részt tartalmaz: az erényességet, az elmélyülést és a bölcsességet. A Chan harcművészetet gyakorlók számára ez a nyolc iránymutatás életük minden szakaszában jelen van, melyek összekapcsolódnak egymással...

A leborulás gyakorlata a cselekvés szintjén "vízszintes": a hétköznapi világra jellemző szakadatlan aktivitás és állandó sürgés-forgás, melyek ellenére nem jutsz sehova. Bármilyen világi eredményt érsz el, az soha nem vezet ki a létforgatagból, a káprázataid világából. Bármekkora erővel is gyakorlod a kungfu technikákat, az csak izommunka és mozgás, mely gyakorlásban nem tudsz szabadulni ettől, eredményed nem lesz tartós). De ebben a világban élsz és ezért először csak vízszintes mozgásra vagy képes. Kezdetben olyan viselkedési és tapasztalási formákat veszel fel, amelyek nyomán megváltozik az attitűdöd. Ezt jelentheti a magaviseleti szabályok vagy sílák (尸罗, shiluo) gyakorlása is, olyan buddhista útmutatások megtartása, melyek irányt mutatnak ahhoz, hogy miképp tartózkodj az erőszaktól és a másoknak való ártástól. Bizonyos magaviseleti iránymutatások esetében a két tenyér összeérintése, egészen nyilvánvaló. Ha elveszel olyat, amit nem adnak, valójában nem az eltulajdonított dolog kerül hozzád, hanem te magad billensz ki és tapadsz hozzá (a tudat szintjén) az adott dologhoz/cselekedethez. Az ölést vagy a lopáűst az ember a kezével hajtja végre. S ha ez a jellemző rád, akkor az érzéki jelenségek állandóan ide-oda rángatnak ezen a horizontális síkon. Egyedül a magaviseleti iránymutatások betartása segíthet abban, hogy meg tudj állni egy helyben, legyen középpontod. Ezek a kibillentséget igyekeznek korrigálni, melyek közül talán a legfontosabb az igazsághoz való ragaszkodás (正語). Ez nem csupán annyit jelent, hogy ne hazudj. Minden erőd összeszedve kutatnod kell az igazságot, hogy ahhoz minden körülmények között hűséges lehess. Ez lesz az oka annak, hogy egyszer kiemelkedsz a hamis tudati világodból. Ha mindig hamissággal mérgezed saját léted és mások életét is, akkor csak tovább gerjeszted azt a káprázatot, amelyben élsz.

a megállás és kiegyenesedés
(foto: Yao Ming jusi @ Puji Templom 普济寺)

A megállással és kiegyenesedéssel kezdődik a leborulás. Ez az egyenesség az Igazság, melyre a hamis beszédtől való tartózkodás buddhista intelme is vonatkozik. Amikor bármilyen más szempontot állítasz előtérbe, nemcsak hazugságot követsz el, hanem a létezés igazságát hamisítod. Én azért mondok igazat, mert a valóságra vagyok kíváncsi, hiszen épp ezért tanulom és gyakorlom a buddhizmust. A valóságos létezésemmel szeretnék kapcsolatba kerülni. Viszont, ha nem mondok igazat, akkor szándékosan elfedem a valóságot, így pedig más embereket is akadályozok abban, hogy ők is meglássák a valóságot, a valóságban éljenek. Pont ezért nem helyes a hazugság, hiszen ezzel lecsökkentem egy másik érző lény esélyét arra, hogy a valóságot valóságnak fogja fel. A hamis beszéd megszüntetése talán a legfontosabb szellemi gyakorlat. Az sem számít, ha ennek következtében magadra maradsz, mert egyedül maradni az igazságban szellemi szempontból sokkal nagyobb érték, mint az, hogy hányan követnek.

Amikor gyakorlásodban kiemelkedsz a belebonyolódásból, az a gyakorlás függőleges elmozdulása. Ha sikerült megállítanod a sürgölődést, megváltozik a hozzáállásod. Felszabadítasz egy csomó energiát és bizonyos belátásokhoz is jutsz. Létezésed függőleges irányú mozgásra áll át, hol felfelé, hol lefelé halad. Érzed már a minőségeket, egyben azt is tudod, hogy mindez csaját gondolataid és cselekedeteid következménye. Az igazi szellemi utat állandó mozgás jellemzi, ahogy a tudás bölcsességgé (智慧) alakul. Már nem ugyanúgy tapasztalod a világot, mint a világi tudattal rendelkező ember. Életed eseményei szellemi jelenségekké válnak, mindent tanításként fogsz fel. Megszűnik a hétköznapi élet és a szellemi út elkülönülése, az ebből származó összes probléma. Tisztítod önmagad és a világot úgy, hogy a tudatod egyre magasabb szintekre emeled. Megismered azon rétegeit, melyekről eddig fogalmad sem volt. A megismerés és megtisztítás által mind a tudatod, mind pedig a világod átalakul, megtisztul az illúziók kavargásától. Amit horizontálisan valóban létező dolognak érzékeltél, itt már ürességként ismered fel (ld.: Szív Szútra). Az ember csak a függőleges úton válik képessé a megemelkedésre. Amikor egy valódi leborulásból felállsz, már nem a horizontális világban folytatod az utad, hanem függőlegesen mozogsz. A megvilágosodás a tudat felszabadítása, mely állapotban keresztül látsz az egész világon, oly mélyen megértve annak lényegét, hogy létezésed nem képes a világ jelenségeibe való belebonyolódás alapjává lenni. Ettől kezdve pedig a világban való létezésed nem cél nélküli, hanem a felszabadult tudat állapotától inspirálva a világot folyamatosan transzformálod és jobbítod. Ez a Mahayana, ez a Nagy Kocsi (大乘, da cheng), ez a Boddhisattva Út. (ld.: 《入菩薩行論》)

A leborulás gyakorlata, a baifo - mint a tudat felszabadításának legtisztább gyakorlata

境無好壞,唯心所造 - valójában nincs jó vagy rossz mert mindet a tudat teremt
(foto: Yao Ming jusi @ Puji Templom 普济寺)

A leborulás azért a tudat felszabadításának közvetlen, tiszta gyakorlata, mert így mozgásban tartod meg a tudatod koncentrációját (). Fontos megértened a leborulás gyakorlatát, e gyakorlat által a szellemi utat. Ez a mozgásos meditáció legegyszerűbb, tökéletes módja, mely a Buddhadharma (佛法, fofa) lényegére világít rá. Az aszkézis, az ülő meditáció és a világ szellemi renddé történő transzformálása nem vezet el a megvilágosodáshoz. Nem emel ki a világodból, viszont e nélkül sem születhet benned igazi belátás. A megszabaduláshoz a tudat által konstruált renden túl kell lépned. Amikor felismered, hogy minden saját tudatod konstrukciója, akkor eljutsz a végső valóság közvetlen felismeréséhez és megéléséhez. A tudat felszabadítása nem statikus állapot, amit az ember egyszer elér, majd utána nyugodtan hátradől, mert nincs többé semmi dolga. Miután leborulsz, felállsz újra. Aztán előröl kezded és (lassú) mozgásban maradsz. Mikor felállsz, ismét felépül egy szellemi rend, mely által jobbá teszed az életet, inspirálod a lényeket, és jelenvalóvá teszed a Dharmát a világban. Amikor a szellemi rendet is feladod, az ürességben találod magad - minden struktúrán túl. Lényegében ez történik a buddhista gyakorlásban, a leborulás gyakorlatában, a lassú, baifo gyakorlatában. Előbb felépítesz egy magasztos Buddha-világot, majd ezt a Buddha-világot is szétoszlatod. A leborulás vég nélküli gyakorlat, melyben előbb átalakítod és felemeled a világot, majd pedig feloldod és felszabadítod azzal, hogy mindig visszatérsz tudatod valódi természetébe.

Javasolt irodalom és források

1. Menedékvétel a Buddhizmusban - 皈依
2. Chanbuddhista fogadalmak
3. A "baishi" 《拜师》 fogalma a harcművészetben
4. ...


❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

Yao Dong jushi 耀东居士 @ Xing Long Tang | 2019.04 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | ❀ index | ❀ jegyzetek és publikációk | ❀ Pu Ji Chan Templom 普济寺 facebook oldala - Kövess minket itt is!




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings