"自修性是功，自修身是德" - 六祖坛经, 第三品 Self-cultivation of the nature is merit, Self-cultivation of the body is virtue. Platform Sutra of the Sixth Patriarch, Ch.3.
"自修性是功，自修身是德" - 六祖坛经, 第三品 Self-cultivation of the nature is merit, Self-cultivation of the body is virtue. Platform Sutra of the Sixth Patriarch, Ch.3.
如何增强自己的身心健康和效能与学习佛法和练柔功拳 - 这是醒龙堂 []
我们进行研究和翻译，因此我们的实践社区不仅仅是一所功夫学校。是一个开放的武术研究地方和佛教社区, 提供基础武术、佛教和科学的许多方面的场所。 我们在探索中国武术和内功的领域，实践的文化背景、承传和方法。我们与许多机构合作我们研究和翻译古代手稿、培训书籍和大师们的早期作品。期望以最高质量的工作保持真正的传统禅门功夫世界与佛基础教学。
Kutatási anyagok-, szakcikkek és tanulmányok széles választéka-, buddhista szútrák szakfordításai itt érhetőek el.
A Rou Gong Quan (柔功拳, Róugōng Quán) hagyományának fejlődése a kínai buddhista gyakorlóközösségekhez és kolostori hagyományokhoz kapcsolódik. A stílustörténeti kutatás célja e hagyományok, gyakorlóhelyek és átadási vonalak feltárása, rendszerezése és továbbadása (传承, chuánchéng), a kulturális, történeti és gyakorlati összefüggések figyelembevételével.
A Déli Shaolin (南少林, Nán Shàolín) hagyomány egyik változata szerint a Qing-korban Zhishan Chan mester (至善禪師, Zhìshàn Chánshī) a kolostor pusztulását követően tanítványaival továbbadta a Shaolin harcművészeti és belső művelési hagyományt. A hozzá kapcsolódó hagyományvonalakban nem egy önálló stílus megalapításával vált jelentőssé, hanem a Shaolin harcművészeti örökség (少林拳术精华, Shàolín Quánshù Jīnghuá) gyakorlati átadásával őrizte és továbbadta a szerzetesi tudást. A hozzá kapcsolódó hagyományok tanítványai között említik Hong Xiguant (洪熙官, Hóng Xīguān), Fang Shiyut (方世玉, Fāng Shìyù) és Lu Yacait (陆亚采, Lù Yàcǎi), míg a szerzetesi hagyományban Xing Yin (杏隐禅师, Xìngyǐn Chánshī) és San De (三德和尚, Sāndé Héshàng) neve is kiemelt helyen jelenik meg.
A Rou Gong Quan szempontjából különösen fontos az a hagyomány, amely a rendszert Xing Yin (杏隐禅师, Xìngyǐn Chánshī) tanításaihoz kapcsolja. A későbbi átadási vonalakban mesterek, szerzetesi közösségek és családi gyakorlói hagyományok kapcsolódtak össze, így a tudás nem csupán egyenes mester–tanítványi vonalon, hanem kolostorok és gyakorlói közösségek hálózatán keresztül is továbböröklődhetett. Harcművészet-történeti kutatásaink egyik célja ennek az örökségnek a feltárása és továbbadása. A történeti forrásokat, a mesterek tanításait és a gyakorlati tapasztalatokat együtt vizsgáljuk, hogy a hagyományt annak kulturális és gyakorlati összefüggéseiben érthessük meg.
A hagyomány szerint Jiang Nan szerzetes (江南和尚, Jiāngnán Héshàng) Fujian tartomány (福建, Fújiàn) Jiulian-hegyén (九莲山, Jiǔlián Shān) új kolostort alapított, amelyet a Déli Shaolin egyik későbbi központjaként tartanak számon. E hagyománykörben Xing Yin szerzetest (杏隐禅师, Xìngyǐn Chánshī) Zhishan rangidős tanítványaként említik, aki a Shaolin harcművészeti tudás és a belső művelés továbbadásában fontos szerepet töltött be. Ebben az összefüggésben Xing Yin alakja különösen jelentős a Rou Gong Quan hagyományának szempontjából, mivel a hozzá kapcsolt tanításokban a harcművészeti gyakorlás, a testi művelés és a Chan-szemléletű belső gyakorlás egymást kiegészítő területként jelenik meg. A hozzá kapcsolt 《习武诀》 (Xíwǔ Jué) gyakorlási vers is ezt a szemléletet tükrözi: a test stabilitását, a derék és a testközpont mozgását, az erő kibocsátását, a folyamatos gyakorlást és a belső elszántságot egyetlen egységes gyakorlási útként kezeli.
A hagyomány szerint Xing Yin (杏隐禅师, Xìngyǐn Chánshī) tanítványa Chen Fu (陈福, Chén Fú) volt, aki később Wu Yaolong (吴耀龙, Wú Yàolóng) mestereként jelenik meg a hagyományvonalban. San De szerzetes (三德和尚, Sāndé Héshàng) a Qing-korban a Xi Chan Kolostorban (西禅寺, Xī Chán Sì) folytatta a harcművészet oktatását. San De – Xi Chan kapcsolatot a késői Qing-kori elbeszélő hagyományok is megjelenítik, például a Wan Nian Qing (《万年青》) történetében. A hozzájuk kapcsolódó hagyományokat ezért a 17–18. század fordulójára, illetve a 18. századra lehet helyezni, de az egyes személyek pontos életévei jelenleg nem igazoltak. A Liu család (刘氏, Liú Shì) teakereskedőként kapcsolatban állt a Zhang családdal (张氏, Zhāng Shì), amely a hagyomány szerint fontos szerepet játszott a harcművészeti átadás (传承, chuánchéng) későbbi alakulásában.
Zhang Yulin (张玉林, Zhāng Yùlín) a hagyomány szerint Xing Yin (杏隐禅师, Xìngyǐn Chánshī) tanítványa volt. A teakereskedelmi kapcsolatok révén kapcsolatba került San De szerzetes (三德和尚, Sāndé Héshàng) gyakorlói körével is. E kapcsolatok hozzájárulhattak ahhoz, hogy a buddhista kolostori hagyomány (佛教寺院传统, Fójiào Sìyuàn Chuántǒng), a gyakorlói közösségek (修行团体, xiūxíng tuántǐ) és a Zhang család harcművészeti öröksége (武术传承, wǔshù chuánchéng) egymással összekapcsolódva, több generáción keresztül fennmaradjon és továbbadódjon.
Zhang Yulin (张玉林, Zhāng Yùlín), szerzetesi nevén Xingzhou (行舟, Xíngzhōu) a Zhang családi hagyomány (张氏传承, Zhāng Shì Chuánchéng) egyik korai képviselője volt. A hagyomány szerint Xing Yin (杏隐和尚, Xìngyǐn Héshàng) és tanítványai útmutatása mellett sajátította el a harcművészetet. A rendelkezésre álló ismeretek szerint nem alapított nyilvános iskolát, és tudását elsősorban szűkebb körben adta tovább. A Zhang család (张氏, Zhāng Shì) művelt, a hagyományos kínai kultúra és művészetek iránt nyitott család volt, amelyben a Rou Gong Quan (柔功拳, Róugōng Quán) gyakorlása családi hagyományként maradhatott fenn. A 19. század második felében a család Fujian tartományban (福建省, Fújiàn Shěng) teakereskedelemmel foglalkozott. A kereskedelmi kapcsolatok és utazások egyben lehetőséget teremthettek arra is, hogy a harcművészeti tudás (武术知识, wǔshù zhīshì) zárt, személyes átadási körökben – mestertől tanítványra, illetve családon belül – továbböröklődjön. Ez jól szemlélteti a 传承 (chuánchéng) sajátos természetét: a hagyomány fennmaradása nem feltétlenül nyilvános iskola vagy intézmény révén történt, hanem nagyon gyakran személyes kapcsolatokon, családi vonalakon és közvetlen gyakorlati átadáson keresztül is valósult meg.
A család tagjai sokat utaztak, és a századforduló környékén kapcsolatot tartottak a Luofu-hegy (羅浮山, Luófú Shān), valamint az ottani és a környező buddhista kolostorok – köztük a Hua Shou Tai (华首台, Huáshǒu Tái) – gyakorlóközösségeivel (修行团体, xiūxíng tuántǐ). Évtizedeken keresztül kapcsolatban álltak buddhista szerzetesekkel, és a bodhisattva-fogadalmat (菩萨戒, Púsà Jiè) követő gyakorlókként a nehéz történelmi időszakokban több kolostort és buddhista közösséget is támogattak, köztük a Dafo Kolostort (大佛寺, Dàfó Sì), a Guangxiao Kolostort (光孝寺, Guāngxiào Sì), a Xi Chan Kolostort (西禅寺, Xī Chán Sì) és a Ziguo Kolostort (资国寺, Zīguó Sì).
A harcművészeti hagyomány egyik fontos kapcsolódási pontja Lin Yaogui mester (林耀桂, Lín Yàoguì, 1874–1965), akivel Zhang Yulin (张玉林, Zhāng Yùlín) a 20. század elején kapcsolatba került. Ezt az örökséget később Zhang Eryu (张尔雨, Zhāng Ěryǔ) folytatta tovább. A háborús időszak és a japán megszállás évei alatt rendszeresen kapcsolatot tartott más harcművészekkel, és továbbadta Xing Yin mester (杏隐和尚, Xìngyǐn Héshàng) Wuwo Changong (无我禅功, Wúwǒ Chángōng) szemléletét. A Rou Gong Quan (柔功拳, Róugōng Quán) gyakorlásában a Dharma (佛法, Fófǎ) és a harcművészet egységét képviselte, amelyben a testi művelés a tudat fejlesztésének útjával együtt valósult meg.
A kulturális forradalom (1966–1976) időszakát követően, a Guangxiao templom (光孝寺, Guāngxiào Sì) súlyos károsodása és a korszak vallásellenes intézkedései miatt a család elhagyta Kínát. Az 1970–1980-as években Zhang mester (张师, Zhāng Shī) családjával Magyarországon telepedett le. A kínai közösségben gyógyítóként vált ismertté, miközben a harcművészetet hosszú ideig nem tanította nyilvánosan. Első magyar tanítványa XiaoFeng Cserkész Gábor (晓峰, Xiǎofēng, 1978–) lett, akit a hagyomány szerint bàishī (拜师) keretében tanítványává, majd fogadott fiává fogadott. Zhang mester a Rou Gong Quan (柔功拳, Róugōng Quán) rendszerén keresztül adta tovább a Chan-szemléletű harcművészeti gyakorlás és a buddhista művelés hagyományát.
Az általa 1995-ben létrehozott Kínai Művészeti Központ (匈中文化交流中心, Xiōng Zhōng Wénhuà Jiāoliú Zhōngxīn) vezetőjeként és tiszteletbeli elnökeként a kínai hagyományok hiteles átadását (传承, chuánchéng) szolgálta. Tanításait és a Rou Gong Quan hagyományát jelenleg a Xing Long Tang (醒龙堂, Xǐng Lóng Táng) őrzi és adja tovább. Az ezredforduló után visszatért Foshan térségébe (佛山, Fóshān), ahol visszavonultan folytatja gyakorlását.
A Xing Yin (杏隐和尚, Xìngyǐn Héshàng) és Zhishan (至善禪師, Zhìshàn Chánshī) nevéhez kapcsolt hagyománykörhöz kapcsolódó Rou Gong Quan (柔功拳, Róugōng Quán) a 20. század végén egyes kolostori gyakorlói körökben Chan Gong Rou Quan (禅功柔拳, Chángōng Róu Quán) néven is megjelent. Az elnevezés egyértelműen kifejezi a Chan-gyakorlás (禅, Chán) és a harcművészeti gyakorlás összekapcsolását.
Az 1950-es években Hongkongban a Shaolin Rou Gong (少林柔功, Shàolín Róugōng) belső gyakorlatai egy új, összetett harcművészeti rendszer kialakulásában is szerepet kaptak. Xia Hanxiong (夏漢雄, Xià Hànxióng, 1892–1962) a hagyomány szerint 1915 körül Tie Yan (鐵人, Tiě Rén) szerzetestől sajátította el a Rou Gong Men (柔功門, Róugōng Mén; kantoni átírásban Yau Kung Mun) gyakorlatait, köztük a Liu He Gongot (六合功), a Chan Yuan Gongot (禅圆功) és a Luohan Shiba Shit (羅漢十八式).
Később Cheung Lai Chuen (張禮泉, Zhāng Lǐquán, 1882–1964), a Baimei Quan (白眉拳, Báiméi Quán) meghatározó mestere tanítványa lett. A háborús években kialakult nézeteltérések után Hongkongban folytatta működését, ahol a Shaolin Rou Gong gyakorlatait a Baimei Quan és a Sárkány stílus (龙形拳, Lóngxíng Quán) elemeivel kapcsolta össze. Az 1950-es évektől saját rendszerét Yau Kung Mun (柔功門, Róugōng Mén) néven is tanította.
Fontos hangsúlyozni, hogy a mai Yau Kung Mun (柔功門) és a Rou Gong Quan (柔功拳) nem tekinthető azonos hagyománynak. Bár a két rendszerben találhatók párhuzamok a Rou Gong (柔功) gyakorlásában és egyes belső művelési módszerekben (内修, nèixiū; 功法, gōngfǎ), ezek önmagukban nem bizonyítanak közvetlen történeti kapcsolatot. Ezért a hongkongi Yau Kung Mun története a Rou Gong Quan szempontjából kapcsolódó történeti párhuzamként, nem pedig a Rou Gong Quan közvetlen ágaként értelmezendő. A két hagyomány közötti hasonlóságok elsősorban a közös vagy rokon Shaolin Rou Gong gyakorlati örökségére világítanak rá.
A Rou Gong Quan (柔功拳, Róugōng Quán) stílustörténeti kutatása jelenleg is folyik kínai mesterek, akadémikusok és Kína-kutatással foglalkozó kulturális szakemberek közreműködésével. Célunk a hagyomány történeti hátterének, gyakorlati rendszerének és átadási vonalainak (传承, chuánchéng) további feltárása és pontosítása. A Shaolin (少林, Shàolín), a Chan (禅, Chán) és a Rou Gong Quan története így nem csupán egy harcművészeti stílus fejlődésének története, hanem egy összetett testi és tudati művelési hagyomány továbbélésének vizsgálata is. Ebben a szemléletben a harcművészet (武术, wǔshù) nem pusztán mozgásanyag. A test művelése (身体修炼, shēntǐ xiūliàn), a légzés szabályozása (调息, tiáoxī), a figyelem összpontosítása (专注, zhuānzhù) és a tudatosság (觉知, juézhī) egymással összefüggő gyakorlási területek.
A Rou Gong Quan gyakorlásában ezért a testi képzés, a mozgás, a légzés, a figyelem és a belső művelés egymást kiegészítve alkotnak egy egységes fejlődési folyamatot. A kutatás célja ennek a hagyománynak a történeti és gyakorlati összefüggéseit feltárni, megérteni és hitelesen továbbadni.
vissza | Köszönjük, ha megosztod ezt a lapot.
XING LONG TANG Autentic Gongfu School | CLASSROOM: XUAN ZANG DHARMA HALL (玄奘讲堂) ⚐ 1076 Budapest, Garay utca 13-15. HONORARY PRESIDENT: Zhang Eryu Grandmaster | MASTER: Xiao Feng [Yaodong jushi] ✉ master [at] rgm [dot] hu CULTURAL EXCHANGE & HQ: CHINESE ART CENTER | Member of Traditional Gongfu and Wushu Federation © All Rights Reserved 1995-2020 | Your use of this Website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions
武林一家 
| 
| "自修性是功，自修身是德" - 六祖坛经, 第三品