Az alaya tudat (ālaya vijñāna, 阿賴耶識) ❀ ❀ ❀ Semmi nem képes megsemmisíteni a vāsanā-kat, csak azok válnak inaktívvá. A Lankāvatāra-sūtra 《楞伽經》 egyike azon legjelentősebb szútráknak, amelyek erősen a Yogācāra (法相宗) filozófiájának hatását tükrözik. Keletkezése feltehetőleg a két legjelentősebb Yogācāra Mester életének időszakára esik. Lankāvatāra-sūtra 《楞伽經》 filozófiájában megfeleltetődik az ālaya vijñāna (阿賴耶識) azaz a raktározó tudat (faxiang 法相宗 vagy weishi 唯識 iskola - yogachara) és a tathāgatagarbha 如來藏 (chan buddhizmus 禅) mint a buddhatermészet méhe. A Nyolc Tudat (八識) Lankāvatāra-sūtra középpontjában a nyolc tudatról szóló tanítás áll. Ez a Yogachara tanítás alapja. A nyolc tudat: a citta (心, tudat), manas (末那, hetedik tudatosság), és a viññāṇa, a hat érzékszervi tudatosság (識). A Lankāvatāra-sūtra szerint ennek a nyolcféle tudatosságnak az eredeti természete (svabháva, 自性) nyugodt, tiszta, és mentes minden szennyezettségtől. Azaz nem öntermészetük eredménye a duális világképet kialakító megkülönböztetés amit vikalpa-nak (分別) nevezünk. Kezdetben ez a nyolcféle tudati minőség nem is válik szét, elkülönítethetetlen egymástól. Azonban valamiért létrejön e mentális minőségek szétvállása (ld.: vishaya, vish gyökből, (= "cselvés" / "munka"). Így a mozgásba kerülés az oka a különböző tudati minőségek különválásának. Tehát kibomlik (vritti) a nyolcféle vijñāna (識), melyek buddhista szempontból az alábbiak lesznek: ālaya (阿賴耶, nyolcadik tudat), manas (末那, hetedik tudat), manovijñāna (意識, a hatodik tudat), és az öt érzékszervi tudatosság: szem-tudat (caksur-vijñāna, 眼識, vagy látás), fül-tudat (srotra-vijñāna, 耳識, vagy hallás), orr-tudat (ghrana-vijñāna, 鼻識, vagy szaglás), nyelv-tudat (jihva-vijñāna, 语識, vagy ízlelés), test-tudat (kaya-vijñāna, 身識, vagy tapintás). Ezek kibomlásával pedig létrejön az én [mindenség magam számára]. Ezt a folyamatot a dinamikus pavritti (演化) mint evolúció kifejezés érzékelteti, hogy a vijñāna -k állandó változásban, átalakulásban vannak. Ilyen a Lankavatara szútra első osztályozása, mely megjelenésük alapján rendszerezi ezeket: jelen vannak, majd eltűnnek a tudat vagy [annak] figyelem számára. A nyolc tudatból hetet épp ezért pravritti-vijñāna (轉識) szóval fejeznek ki - kivéve az alaya-vijñāna -t. [0593b12] 爾時大慧菩薩摩訶薩復白佛言:「世尊!諸識有幾種生住滅?」 [0593b13] 佛言:「大慧!諸識有二種生住滅,非臆度者之所能知。所謂相續生及相生,相續住及相住,相續滅及相滅。 "Mahamati, az érzékszervi tudatosságok (vijñāna) kétféle módon léphetnek fel, vagy aludhatnak ki; és ezt nem értik afilozófusok. Hogy értsük: [az egyik] a folyamatos aktivitás kialvása (prabandha nirodha, 相续滅), és [a másik,] a megtestesült, külső forma (lakṣaṇa, 相 與相滅) kialvása. A tudatosságok (vijñāna) fellépése (utpada) is ilyen két féle [természetű]: a folyamatos aspektusuk fellépése és a külső aspektusuk fellépése; a fennmaradásuk (sthiti) is kétféleképpen megkülönböztetett: a folyamatos aktivitás fennmaradása, és külső formájának a fennmaradása." Épp ezért, az állandó mozgásban levésük miatt nem láthatunk pontos különbséget a tudatban fellépő folyamatos jelenlét (prabandha) és a külső megjelenés (lakṣaṇa, 相) között. Alpvető különbségre csak későbbi szöveghelyek alapján következtethetünk a következőkben: a tudatnak, a többi állandó mozgásban levő tudati aspektusához képest, van egy állandónak tekinthető része, (alaya-vijñāna, 阿賴耶), amiben a tudattartalmak folyamatos jelenléte lenyomatokat (vāsanā -kat) - magokat (種) hagy hátra. Ezeket részben az ötrétű érzékszervi tudatosság hozza létre. Ezek némelyike manifesztálódik pusztán abban az értelemben, hogy egyik a többihez képest dominánsá válik; azaz nagyobb mértékben válik aktívvá (nagyobb a mozgása), és így a többi lenyomat mellette másodlagosnak tűnik. Az ilyen manifesztálódott lenyomat megjelenése a tudatban a külső megjelenés, a lakṣaṇa (相). Ez a megjelenés azonban nem pusztítja el a többi lenyomatot. Azok továbbra is megmaradnak a raktározó tudatban (alaya-vijñāna, 阿賴耶), arra várva, hogy a megfelelő tudati kondíciók - okok és körülmények - hatására előtérbe kerüljenek. külső megjelenés (lakṣaṇa, 相) a tudat egyik aspektusa, így lakṣaṇa vijñāna -nak nevezik. Három fajtája van. Vasubandhu - Harminc Vers 世親 《唯識三十論頌》 művének első verse is erről szól, a mű ezzel kezdődik. Ez a tudati aspektus olyan, ami a jelenben bomlik ki a múltbéli okok következményeként (pravtti lakṣaṇa vijñāna). A második a jelenben legaktívabb mely a jövőben fejti ki hatásait (karma lakṣaṇa vijñāna). Az utolsó pedig megmarad önmaga eredendő természeténél, ami mentes születésénél fogva mind a múltbeli dolgoktól s nem is születik belőle semmi a jövőben (jati lakṣaṇa vijñāna). Lankāvatāra-sūtra így mondja: az előző folytatásaként [0593b13] 諸識有三相,謂轉相、業相、真相。 Háromféle tudatosság létezik megtestesült formában: az ok-teremtett (vagy kibomló) forma; az aktív (vagy következményt-teremtő) megtestesült forma; és a nem-beli [azaz olyan amit a születése, eredete meghatároz és így egyéni, állandó karakterrel rendelkezik] forma." külső megjelenésnek (lakṣaṇa) ezért tudattól függő természete van. A Szútra elkülönít kétféle vijñāna -t.
A prabandha egy megkülönböztetés nélküli, pusztán önmagában folyamatosan jelenlevő tudatosság (ld.: észlelet), míga lakṣaṇa ennek megkülönböztetett, önállósult formája (ami persze manifesztáció). Mindkettő közvetlen és szoros kapcsolatban van a (vāsanā -kkal, magokal (種) melyek időtlen időtől fogva gyűlnek a raktár tudatban. A szútra így szól: [0593b13] 大慧!識廣說有八,略則唯二,謂現識及分別事識。大慧!如明鏡中現諸色像,現識亦爾。大慧!現識與分別事識,此二識無異,相互為因。 大慧!現識以不思議熏變為因;分別事識以分別境界及無始戲論習氣為因。 Ó Mahamati! A tudatosság, amiről azt mondják, hogy nyolc fajta, megkülönböztethető, mint két-rétű: észlelő tudatosság (現識) és megkülönböztető tudatosság (分別事識); s ahogyan a tükörben feltűnő képet Mahamati, úgy fogja az észlelő tudatosság észlelni a tárgyat. És a kettő között, mármint az észlelő és a megkülönböztető tudatosság között nincs semmi különbség, miután kölcsönösen kondícionáltak. Ezután, Mahamati az észlelő tudatosság a mérhetetlen emlékezet (acintya vasana, hajlam ereje, 不思議) kibomlása miatt van működésben, míg a megkülönböztető tudatosság (vastuprativikalpa-vijnana), a kezdettelen időktől (無始) szanaszét táguló (prapañca, 戲論) hajlam-erő miatt történő objektív világ megkülönböztetése miatt van működésben." Azaz, a tudatnak legalább két funkciója van, mely szerint begyűjti az információkat (a jelenségvilág tárgyilagos felmutatásával), míg a másik, hogy a beérkező észleleteket (azaz a jelenségvilág tudati benyomásait) értelmezze és rendszerezze. Az első az érzékelés mint "szenzuális képesség", a másodikat a kognitív képesség. [minden filozófiai rendszer közös problémája e kettő egyeztetése]. A Nyolc Tudatosság tanítása azomban segít ebben. A külvilágból érkező benyomásokat az öt érzékszervi tudatosságok (vijñāna -k) rögzítik a hatodik tudat, az értelem (manas, (末那) számára. De nem állandó módon történik ez, hanem úgy, hogy minden pillanatban mást és mást jelenítenek meg. Így aztán nem mindig értjük meg azonnal mit is látunk-, valamint nem veszünk mindent észre azonnal. Szükséges egy kis idő, míg a beérkező észleletek értelmezetté válnak. Ezek a vāsanā -k, magok (種) töltik be a "khyati-vijñāna" szerepét. A manas (末那), a hatodik tudat az, ami az érzékszervi benyomásokat észleletté alakítja (ld.: "ész" / "lelet"). Amit már felismerünk, mivel az észleletté alakítás folyamata a megkülönböztetésen keresztül történik. Így a manovijñāna (意識) ami a vastuprativikalpa-vijñāna szerepét betölti, és közvetít az érzékszervi tapasztalások és a raktározó tudat (ālaya vijñāna 阿賴耶識) között. Azonban nem csak úgy, hogy az átvitt információ nem változik, hanem úgy, hogy az közben átalakul lakṣaṇa -vá (de mindig csak az adott észlelési pillanatban lakṣaṇa, egyébként mint vāsanā vagy mag (種) raktározódik a nyolcadik tudatban az ālaya vijñāna 阿賴耶識. Ezt látszik erősíteni Suzuki is, akia Lankavatara Szútrához írott kommentárjában hasonlóan szól: "A Lankāvatāra - ahogy én értelmezem, ami egyáltalán nem biztos, hogy helyes - az ālaya (阿賴耶) valamiféle univerzális tudatosság, míg a manas (末那) individuális empírikus tudatosság. Az ālaya-ban minden elraktározódik, valamiféle kvintesszenciális és potenciális formában, akár rossz vagy jó; de nincs megkülönböztetés, ami azonban később a manas belépésével bekövetkezik. A manas az aktív forrása minden tudati aktivitásnak, amit hétköznapi esetben ebben a sokrétű világban tapasztalunk. ... Míg a manas fogalmilag elkülínethető a másik hat vijñāna -tól, gyakorlatilag hozzájuk tartozik.... mivel a hat vijñāna nem képes harmónikusan működni egymással, hacsak nem közvetít köztük és az alaya között a manas. A manas az összekötő láncszem. Így aztána vijñāna -k rendszerében, a manas által elfoglalt hely igen bonyolult, és ezért rendszerint összekeverik vagy az ālaya -val vagy a manovijñāna-val (意識), ami valamiféle kapuőrző az öt vijñāna és a manas (末那) között." A Lankāvatāra-sūtra 《楞伽經》 nem igazán világítja meg ezeknek a tudati aspektusoknak a viszonyát. Az ezek közti végső kapcsolatot legjobb a szútra saját szavaival visszaadni: Ezek nem különböznek, sem nem-különböznek; úgy kell őket elképzelni, mint az óceán hullámait. Ezáltal az észlelés (vagy tapasztalás, vijnana) hétféle formája kapcsolatban áll a tudattal (manas). Ahogy a hullámok számosságukban mind az óceán által keltettek, úgy a raktározó tudatosság keltette azt a sokrétűséget, amit mi tudat formáknak (vijnana) ismerünk. Citta, manas és vijnana csak a formájuk alapján megkülönböztetettek, de lényegüket (svabhava) nézve a nyolcat nem szabad elkülönítettnek felfogni (egyiket a másikkal szemben). Mert nincs semmi megfigyelhető [bennük], sem valami megkülönböztetett [ami alapján elkülöníthetőek lehetnének]. A megkülönböztetés mindössze a világgal való érintkezésre vezethető vissza. Ebből természetesen következik a módszer is, amellyel ez a kibomlott állapot megváltoztatható. Ezt nevezi a Lankāvatāra-sūtra 《楞伽經》 paravritti-nek (定向?), azaz megfordításnak. jñāna (智) - vijñāna (識) A jñāna-val (智, bölcsesség) ellentétben a vijñāna (識) a hétköznapi ismereteket vagy tudást jelenti. Azt az empírikus tapasztalatokból nyert ismerethalmazt, ami az anyagi világgal való érintkezésből fakad. Ez mindig hiányos, szennyezett és tévedésekkel teli, mert illúzórikus alapokon álló világra vonatkozó ismeretekből áll. (megkülönböztető tudatosság működése részekre bontja a tapasztalati valóságot - általános értelemben: saṃsāra (轮回) és nirvāṇa (涅槃) Míg a vijñāna (識) ilyen változékony természetű, addig a jñāna (智) nem. Ugyan magában foglalja a világi ismeretek körét is (vijñāna ismereteit is) de mindezeken jóval túlmutat: a teljesseget és annak ürességét is magába foglalva ezt a két ellentétesnek látszó minőséget egyesíti. A jñāna elérésével nem csak maga a tudat, de az egész létezés radikális változáson megy keresztül. Az összes felgyülemlett karma (következmények, okozatok) ellobban és ennek következtében a tudás birodalma (dharmadhātu, 法界) egyesül a forma birodalmával (rūpadhātu, 色界). Azaz, a tudat mozgásait felfüggesztő gyakorló számára megszűnik a tapasztalati világ megkülönböztetése. Így már nem különböztet meg semmit, mert az érzékszervi észleléseinek tudatosítása megállt. Erről a Lankāvatāra-sūtra 《楞伽經》 így szól: [0610b06] 大慧!智有三種,謂:世間智,出世間智,出世間上上智。云何世間智?謂一切外道凡愚計有無法。云何出世間智?謂一切二乘著自共相。云何出世間上上智?謂諸佛菩薩觀一切法皆無有相,不生不滅、非有非無,證法無我入如來地。 Mahamati, háromféle bölcsesség (jñāna, 智) van: világi (世間智), világon-túli (出世間智), és transzcendens (出世間上上智). Namármost, a világi tudás (laukika-jñāna) a bolondokhoz tartozik, éretlenekhez, és az összes filozófushoz, akik ragaszkodnak a lét és nem-lét dualisztikus szemléletéhez. A világon-túli tudás (lokottarajñāna), a sravaka- és a pratyeka-buddhákhoz tartozik, akik az állandóság állapotában leledzenek, miután elvetették az individualitás és az általánosság fogalmait. A transzcendens tudás (lokottaratama-jñāna) a Buddhákhoz és Bodhiszattvák-hoz tartozik; és [ez] mentes a lét és nem-lét dualisztikus szemléletétől, miután ez a nem-keletkezés és nem-pusztulás állapotának belátásából bomlik ki és az olyan dolgok szemléletéből, amik nem pusztán látszatok (vagy képzelet szüleményei), és az éntelenség [ego-talanság] eléréséből, ami a Tathágatha állapot végső jellemzője. Az igaz tudásnak - vagy bölcsességnek - (jñāna) ez a három köre. Ez a teljes tudás, ami teljességgel meg van az ālaya vijñāna-ban (阿賴耶識). Nem teljes megvilágosodást elértek számára ez megelőlegezett kijelentés, ha azonban a Szútra tanítását komolyan vesszük (ld.: paravrtti), akkor könnyen belátható. A hatféle érzékszervi tudatosság megszűnésével nem szűnik meg a tudat maga. Állandó önmozgásában magára marad, körbejár a maga megkülönböztetései által megszabott területen. Ez történik veled minden este, amikor elalszol s álmodni kezdesz. Honnan fakadnak ilyenkor a képek és az érzetek? Hiszen nyílván nem a tapasztalatból. Természetesen az ālaya-ból, a raktár-tudatból. A nagyobb probléma, hogy a megkülönböztetésektől (vikalpa) szennyezett tudat csak passzív felhasználója ennek a határtalan tárháznak. Ezért a tudat ön-mozgását kell felszámolni ahhoz, hogy az átkos ön-aktivitástól megszabadultan, szabadon áramolhasson az ālaya vijñāna-ban (阿賴耶識) a tudat (lokottaratama-jñāna) valódi természete. Ezért mondja a szöveg sok helyen, hogy aki helyesen gyakorol az összes vijñāna eltűnik, leszámítva az ālaya vijñāna-t. Mert ez azonos a tathāgatagarbha-val (如來藏): a tathāgatagarbha (如來藏) nem más mint az ālaya vijñāna tiszta formája. Ez a fajta tudatosság, amit nem szennyez be semmiféle megkülönböztetés. Ekkor mondják, hogy a tudat tiszta természetében van jelen: ... Még egyszer Mahamati, a hatrétű tudatosság rendszerének kialvásáról; a bolondok és az éretlenek a nihilizmus tanításához menekülnek, és a raktározó tudatosság meg-nem-értése miatt az örökkévalóság tanításához. Azonban a felszabadulás csak úgy érhető el, ha az egyén saját gondolataiban (svamati), pontosan ez a megkülönböztetés szűnik meg. Amennyiben tehát, a gyakorló fel tudja számolni saját tudatfolyamatait és ezáltal ezek tett-következményeek szűnnek meg (karma) úgy szabadul fel. A tudat aktív természetének, a manas -nak, a megkülönböztetés az egyetlen funkciója, s pontosan ennek felszámolás a cél. Ha azonban felszámoljuk a manas-t, akkor nincs mi közvetítsen a vijñāna -k és az ālaya között. Így az képes megtisztulni az érzékszervekből fakadó szennyezettségtől. Javasolt irodalom és források 1. Vasubandhu - Harminc Vers 世親 《唯識三十論頌》 2. Xuan Zang: Értekezés a Csak-Tudat Tanítás Megalapításáról 玄奘《成唯識論》 3. Lankāvatāra-sūtra 《楞伽經》 - Xing Long Tang link 4. T16n0672 大乘入楞伽經 CBETA 電子佛典集成 » 大正藏 (T) » 第 16 冊 » 4. Dictionaries for the Study of Buddhist and East Asian Language and Thought 佛光山南天大學佛教文本閱讀器。 Fo Guang Shan Nan Tien Institute 佛光山南天大學 5. További buddhista iratok, fordítások és tanítások 6. http://lirs.ru/do/lanka_eng/lanka-nondiacritical.htm 7. A Nyolc Csodálatos Tudat - 八个奇妙的心 (八个心是识) 8. ... ❀ ❀ ❀ Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛! 各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。 Tarr Bence László I Yao Dong jushi 翻译: 耀东居士 @ Xing Long Tang | 2017 v1; első kiadás Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际 Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu ❀ vissza | ❀ index | ❀ jegyzetek és publikációk | ❀ Pu Ji Chan Templom 普济寺 facebook oldala - Kövess minket itt is!
|