XING LONG TANG - Az érzékelés folyamata és tudatosság



   



Az érzékelés folyamata és tudatosság

...avagy hogyan buddhista egy kungfu?

❀ ❀ ❀

Miért úgy reagálsz egy mozdulatra, ahogy cselekszel? Mi mozgat, mi késztet erre? Miért véled támadásnak - és reagálod le úgy -, ha valaki gyorsan nyújtja feléd a karját? Vajon mi az oka annak, hogy nem érzékeled a szándékot, csak a látott mozgás késztet oda nem illő cselekedetre?



A buddhista harcművészet a mozgást a Tan (Dharma, 法) megértésének-, átérzésének eszközeként tekinti, mely során a (buddhista) tudatosságot fejleszti a gyakorló. Az alapvető különbség a sportként gyakorolt kungfu és a buddhista harcművészet közt az, hogy míg az előbbi a mozgás szintjén megtartva a gyakorlást, technikai edzéseket és módszereket követ, addig az utóbbi a technikai gyakorlást a belső folyamatok mentén-, közvetlen egymásra-hatásukban vizsgálja. Minden felmerülő gondolat-, minden gondolatból kikristályosodott szándék, mint a megnyilvánuló mozgás előzménye, oknál fogva-, bizonyos körülmények mentén keletkezik és múlik el. Áthatják egymást, minőséget hoznak létre és szüntetnek meg. Ezt az áramló-, változó folyamatot az érzékelésből származó illúziók jellemzik, melyhez a hétköznapi ember észrevétlenül-, de nagyon erősen ragaszkodik. A buddhista harcművészet Tanítói közvetlenül mutatnak rá erre. A helyes gyakorlás így felfedi azt, hogy amit tapasztalsz-, amiben hiszel-, ahogyan a világot és annak minden jelenségét látod, az csak és kizárólag saját tudatod képzelgése. Így hozol döntéseket késztetések mentén, a tudat illúziói befolyásolják az érzékelésed, elfedve a valóságot. A hétköznapi ember nem érzi át a tiszta valóságot mert a tudatának kivetüléseit éli meg annak. Ezt egyéni érzetekből tákolja össze, mely folytonos változásban áll, viszont egy pillanatot megragadva késztetései keletkeznek (行), melyek mentén illozórikus döntések sokaságát hozza létre és ebből származik minden megnevezés és forma (名色).

Épp ilyen kivetülés az ÉN (我). A Buddhadharma (佛法, a valóság buddhista tana) a tudat finom és pontos működését tárja fel, az érzékelés folyamatát (is) tanítja. Igyekszik megszüntetni a rögzült, alapjaiban hibás látásmódot, hogy önmagunkat szilárd és változatlan lényként fogjuk fel. Ennek az illúziórikusságát az állandótlanság (无常, ~anicca) tanítása írja le, mintegy bemutatva az érzékelés mögötti mentális folyamatok természetét is. A valóság buddhista tanítása a tudat működését elemi összetevők-, szüntelenül változó struktúrák értelmesnek tűnő, ám semmiféle (hétköznapi értelembe vett) lényeggel nem rendelkező-, függően keletkező (緣起) szerveződésnek tanítja. Nem véletlen, hogy a modern mélylélektan (pszichoanalízis) gazdagon táplálkozik a buddhizmusból, de a kognitív tudományt is nagyban inspirálta. A modern pszichológia és a kognitív tudományok kérdései ezért egyre több jelenkori buddhista elméleti munkában bukkanak fel. Számos Tanító is beszél a tudatosság buddhista kutatásáról, a publikációkban a buddhizmus már-már egyfajta ősi, kognitív pszichológiaként kezdi magát megjeleníteni. Ami miatt pedig a mai elmekutatás intenzíven érdeklődik a a buddhizmus iránt, az annak köszönhető, hogy tanításában a lélek, vagy bármiféle ÉN léte csak illúzió, nem valóságos.

Napjainkban ezért párhuzamosan van jelen a modern igényekre igazított tanítás és az autentikus átadási-vonal, mely a szútrák alapján-, gyakorlatok mentén jár a megvilágosodottak útján. Az előbbi könnyű, jól értelmezhető és érthető, így a tudás illúzióját nyújta. Az utóbbi azonban egy következetes és kitartó gyakolrás, mely épp ezeket meghaladva tárja fel a Valóságot. Épp, ahogyan a sportként gyakorolt kungfu és a buddhista harcművészet (a mozgás szintjén megtartva a gyakorlást, technikai edzéseket és módszereket követsz VAGY a technikai gyakorlást a belső folyamatok mentén-, közvetlen egymásra-hatásban vizsgálva tárod fel létezésed mélyebb rétegeit s szabadítod fel a belső energiát)

A cikk elején feltettem a kérdést, hogy miért úgy reagálsz egy mozdulatra, ahogy cselekszel, mi az, ami késztet erre. A válasz(ok) a tényeken alapuló tudati működés funckióiban rejlik. Ezeket nem populista vagy tudományos megközelítésben, hanem a buddhista tanítás mentén igyekszem megvilágítani.

   

a gyakorlás egy 'pillanata'

Xuan Zang Mester (玄奘, 602–664.02.05) munkássága révén a tudatról szóló tanok már a Tang korban meghatározóvá váltak. A szútrák (kifejezetten a Tathāgatagarbha Szútrák) feltárják az érzékelési-, illetve általában a tudatműködés funkcióinak magyarázatát. S éppen ezért a Buddhadharma a nyugati világban a kognitív tudomány előzményének, egyfajta archaikus formájának is tekinthető. De (!) a Tan ennél jóval szélersebb és mélyebb, pontos magyarázatot ad a létezés igazságára.

A buddhizmus első évszázadai az Abhidharma (阿毘達磨, "Tan fölötti", vagy "Tanról szóló") műfaja voltak. Ez eredetileg a szútrákban megjelenő terminusok kategorizálását és értelmezését jelentette, idővel ebből alakult ki a tanítások metaszintű elemzése.

Az elemi fizikai és fogalmi entitások a Dharmák (法). A Dharma, ami valós (nem csupán a benned lévő illuzórikus világ része, azaz nem hétköznapi értelemben valós, hanem a végső igazság szintjén is az), és onnan tudjuk róla, hogy valós, hogy nem lehet további részekre bontani, sem mennyiségileg, sem minőségileg. Egyetemes törvény, amely minden hatás mélyén rejlik és minden létező entitást meghatároz. A Dharmák nem szilárd létezők, hanem olyan pillanatnyi dolgok, amelyek folyamatos áramlásban villannak fel. Nagyon rövid ideig léteznek, ám ez alatt valódi léttel rendelkeznek. Tehát az érzékszerveinkel megtapasztalható-, jelenben létező Dharmák folytonosan változva pillanatnyiak, lényegük időben változatlan, hatásuk fennmarad, hiszen természetüket múlt, jelen és jövő időben hordozzák. Te magad is, mint bármely személy pillanatról pillanatra változó Dharmákból tevődsz össze, amelyek Öt Léthalmazt (szkandha, 蘊) alkotják. A léthalmazok az ember és a világ pszichofizikai összetevői, feltételüktől függően keletkeznek és múlnak el. Csak ezek alkotják azt a látszólagos egységet, amit tulajdonképpen személynek (補特伽羅) hívunk:

  • van formád, tested (anyagod), ez a rūpa szkandha (色蘊)
  • van érzeted, érzésesi, ez a vedanā szkandha (受蘊)
  • folyamatosan érzékelsz, képzeteid vannak és ismereteid, ez a saṃjñā szkandha (想蘊)
  • vannak ösztöneid, berögződöttségeid, indíttatásaid, melyeket saṅkhāra szkandha -nak nevezünk (行蘊)
  • s rendelkezel megkülönböztető tudatosságal, ez a viññāṇa szkandha (識蘊)

A léthalmazokat - felszines nézőpontból - kétfelé lehet osztani:

A rūpa (色, szó szerint formát jelent) az anyagi világ összetevőit jelöli. Ide tartoznak az "elemek", melyekből okok és körülmények mentén az anyagi forma létrejön: a föld, víz, tűz és levegő, amelyek ekkor már fogalmakként az anyag halmazállapotait és alapvető tulajdonságait jelölik. De a forma léthalmazához tartoznak az érzékszervek tárgyai is: a szín, a fény, a hang, az illat, az íz, stb.

A másik négy léthalmaz együttese képezi tág értelemben a tudatműködés tartományát, a dharmadhátu -t (法界, szó szerint: Dharma Világa). A Dharmadhátu a természetes állapotában tisztított tudat, mely mentes minden szennyeződéstől, a trikaya (三身) tudatosságának alapja, mely a tudatfolyamon keresztül érhető el.

A léthalmazok nem csupán annak az összetevői, amit személynek hívunk, hanem a megismerés folyamatában egymásra épülő, egymást kölcsönösen feltételező elemek is.

Az érzékelés folyamata

    ...hogy felfrissülj az Egészben,
    lásd meg az Egészet
    minden kicsi részben...

Egy kezdő gyakorló mozgása rendezetlen, reakciói elnagyoltak és hirtelenek az illuzórikus tudatműködés miatt. Gondolj vissza arra az időszakra, amikor először kezdtél gyakorolni. Te is épp ilyen voltál. Hirtelen reakcióid miatt a mozgásod nem volt összeszedett, mindent ki akartál védeni ami feléd irányult. Nos, a buddhista szútrák pontosan tanítják, hogyan zajlik az érzékszerv és a tárgy találkozása. Ennek ismerete lehetőséget teremt az érzékelés finom folyamatainak és a kiváltó késztetések megfigyelésére. Persze könyebb megérteni a tapintást (ld.: test tudatosság, 身識), szaglást (orr tudatosság, 鼻識) és ízlelést (nelyv tudatosság, 舌識). A kungfu vagy bármely más mozgásforma gyakorlása a mozgásgyakorlás szempontjából ezért nem nehéz (hangsúlyozottan a mozgás szintjén) megérteni, mert közvetlen fizikai kapcsolatok mentén tanulható és alakítható. Határozott mélysége a látás (szem tudatosság, 眼識) és a hallás (fül tudatosság,耳識) folyamatának megtapasztalásának van. A Surangama Szútrában 《楞嚴經》 Guanyin Boddhisattva megvilágosodásának folyamatát beszéli el Buddhának mely a hallás és meghallás folyamának szemlélésekor történt meg. [No. 0945 大勢至菩薩念佛圓通章].

Az érzékelés során "öt kapun" (五门心路) lép be a jelenség a tudatfolyamba: a szemen (眼), a fülön (耳), az orron (鼻), a nyelven (舌), valamint a testen (身) keresztül. Ha az érszégszerv képessége és az érzékelés tárgya egy időben van jelen, akkor létrejon az adott érzékszervhez tartozó tudatosság. Amikor a szem észlelési tartománya és egy fényjelenség egyszerre van jelen a pillanatban, fellép az ezzel kapcsolatos tudat, a szem-tudatosság (眼識). Ezen együttállás okán jönnek létre a késztetések (行) s az ezekhez való azonnali kapcsolódás, amely így kellemes, kellemetlen vagy semleges érzések (觸) és gondolatok megjelenéséhez vezet, így a test azonnal cselekedni kényszerül. Amikor egy támadás feléd indul és te csak a látványra hagyatkozol, helytelen reakcióid lesznek. Mivel nem a valóságot tapasztalod meg, hanem közvetlenül a tudatban felmerült szubjektív értelmezését az előtted lévő jelenségnek. Ez nem más, mint a megtévesztett tudatosság erős, finom és szinte észrevehetetlen működése.

Nézd meg az alábbi képet! Hol van a fekete pont (meg tudod erősíteni)?

Hol van a fekete pont (meg tudod erősíteni)?

A létrejövő meglátás az, amit meg AKARSZ látni, nem azonos a látással, mint képességgel. A meglátás a fény szubjektív értelmezése. Ehhez hasonlóan látás-tudatosságról, hallás-tudatosságról, szaglás-tudatosságról, ízlelés-tudatosságról, tapintás-tudatosságról beszélünk. A megküléönböztető tudatosság (識) nem valami központi dolog, nem egy mágikus lény, vagy egy emberke, aki belül, középen ül (vagy áll :-) ), hanem egy pillanatról-pillanatra változó emergens tulajdonság, aminek adott típusa a ragaszkodás által automatikusan megjelenik, amikor az érzékszerv képessége és az érzékelés tárgya kapcsolatba kerül. A szútrák valójában "hat kapuról" írnak (六處, Ṣaḍāyatana): az öt érzékszervhez soroljuk a hatodikat, a mentális vagy értelmi tudatot (意識), amihez szintén tudatosságot kapcsolunk (意门心路). Itt keletkezik az (egyéni) felfogás, az értelmezés (相), a gondolatok a tárgyai és fogalmi tudatosság.

Az "ÉN" vagy "ÉNség" az értelmi tudathoz sem kapcsolódik, ugyanis az is folyamatosan változik annak megfelelően, hogy miféle benyomások érik - melyik érzékszerv, milyen megkülönböztető tudatosságot hoz működésbe. Értelmi tudatod egyébként minden nap megszűnik attól a pillanattól kezdve, amikor elalszol és újra létesül abban a pillanatban, amikor felébredsz. Mivel az értelmi tudat igen szorosan kapcsolódok a nagyon finoman-, de igen erősen működő megtévesztett tudatossághoz (hetedik tudat, 末那識), leginkább ezzel azonosítjuk magunkat. Az értelmi tudat kizárólag a testi érzékszervek által érzékelt szenzoriális adatbevitelre vonatkozóan megmutatja az eredményt, az érzelmi bevonódást és a döntést a hozzá kapcsolt megtévesztett tudatosság funkciója adja, teljesen egyéni késztetések mentén.

Amikor egy gyakorlat közben a gyakorlótársad támadását véded, vagy egy tárgyat érzékelsz, az kivált valamilyen érzetet / érzést belőled. Ez a vedanā léthalmaz (受). Az átlagember tudata (fel nem szabadított tudat, a nem-tudás állapotában lévő tudfat) dualista, megküldönböztető gondolkodás okán minden érzet kellemes, kellemetlen kategóriákba sorolható. Az adott támadás ismeretéről, azaz "ismeret" léthalmazról (想蘊, saṃjñā szkandha) akkor beszélhetünk, amikor a beérkezett érzetek (a fent említett érzékszerveken keresztül áramló információs folyam) értelmezése a mentális vagy értelmi tudat (意識) megtörténik, az érzelmi bevonódással. Ide tartozik mindenvélemény, vagy gondolat, amelyek miatt az értelmi tudatban osztályozódnak, kategóriákba csoportosulnak az információk. Ez nagyon egyszerű és automatikus módon működik. Felismered, megcímkézed az érzékelés tárgyát (mondjuk most épp a feléd irányuló ütést), melyhez azonnal gondolatokat, érzéseket, véleményeket stb... csatol a megtévesztett tudatosság, azaz a hetedik tudat (末那識). Ennek alapján lát valaki egy adott dolgot valamilyennek.

Az értelmezés (相) fogalma pedig kulcsfontosságú, elnagyoltan ez az illúzió maga. Nézd meg az alábbi képet egy pillanatra! Hosszabb a felső vízszintes vonal?

Melyik vízszintes vonal a hosszabb?

Nézve a fenti képet, a tudatod mozgásba lendül. Arra a következtetésre (értelmezésre) jutsz, hogy igen, hosszabb (pedig nem, mert ugyanolyan hosszú). Épp ez történik bármely jelenséggel, mellyel kapcsolatba kerülsz és megragadsz. A megkülönböztető tudatosság kezdetétől a tevékenységig, amíg az értelmezés megtörténik, az egész folyamat a gondolkodáson alapul. Ha egy támadás erejét a fenti vízszintes vonal hosszával azonosítod, akkor úgy döntöttél, az adott táűmadás erős, ennek megfelelő lesz a reakciód is. Ez az értelmezés (相) nem a valóság, csak saját következtetés, amely a felmerülő gondolataid okán még időbe is telik. Ha egy mozgást úgy látsz és értelmezel, hogy az egy támadás, akkor erre a vélt jelenségre szubjektív reakciód lesz. Egy másik jó példa a Wittgenstein-féle kacsa-nyúl ábra: van, aki kacsának, míg mások nyúlnak látják a rajzot. Ha megerőlteted magad, máshogyan is képes leszel látni. A korai buddhista tanítás szerint a megkülönböztető tudatosság léthalmaz magyarázza az érzékelés tárgyait, és mint ilyen, félre is értheti azokat (a finom de nagyon erős megtévesztett tudatosság működése okán), így gátolva a valóság felismerését. Emiatt látjuk állandónak a szüntelenül változót is, vagyis hisszük, hogy van állandóság.

A pillanat fogalma és a tapasztalás folyamata

Amikor egy akcióra reagálsz, reakciót hozol létre az adott jelenségre. E pillanatban (fejlődésed szempontjából) fontossá válik a jelenség érzékelése és az arra adott reakciód létrejötte közt eltelt idő. A fenti ábrák a tudati illúzió szemelvényei, de egyben megmutatják azt is, hogy az értelmezéshez (相) idő kell. Az idő, mely relatív mert a pillanat a tudatfolyam tekintetében máshogy létezik. Máshogy benned és máshogy bennem. Az idő miatt pedig meg kell ismerned a pillanat fogalmát, amelyet csak valamivel való viszonyban tudunk érzékelni. Mivel a buddhista harcművészet a mozgást a Dharma átérzésének eszközeként tekinti ahol a technikai gyakorlás a tudat koncentációjában valósul meg, a Dharmák kapcsán próbáld megérteni a pillanatnyiság fogalmát:

Ahogy fentebb már olvashattad, a Dharmák (法) nem szilárd létezők. Folyamatos áramlásban felvillanó pillanatnyi entitások. A kṣaṇa (剎那) jelentése: pillanat. Az idő legelemibb összetevője, egyszerre absztrakció és konkrétum. Fogalma azt az érzékelhetetlen, elvont "időegységet" fedi, ami alatt egy adott Dharma nem változik. Ez a pillanat fogalmának lényege. De a Dharmák oly gyorsan alakulnak át egymásba, hogy keletkezésükkor szinte már meg is szűnnek létezni, így végső soron illuzórikus természetűek, mert a tapasztalati valóság számára nem is léteznek. Sőt! Amit a buddhista tanításban 2500 éve ismerünk, azt a modern tudomány is igazolta: egy adott jelenség érzékelésekor az már nem is létezik, azaz, valaminek a tapasztaláskor lényegében a múltat látjuk-halljuk-tapintjuk-ízleljük-szagoljuk-gondoljuk. Ami az érzékszervek számára jelen van, az csupán "emlékkép". Ezért a kṣaṇa (剎那) egyrészről nem tekinthető olyan tényleges időegységnek, mint az óra vagy a másodperc. Másrészről viszont – paradox módon - mégis belőle épül föl a tényleges mérhető, lineáris idő.

A buddhista tanítás a pillanatot három szakaszra bontja azon az alapon, hogy általában, mint minden létezőnek, a kṣaṇa -nak (剎那) is van kezdete, közepe és vége (生、住、滅的三心剎那). Így jöttek létre a "keletkezési"-, "jelenléti"-, (刹那現在) és a "feloldódási pillanat" (一期相続) fogalmai [megj.: 刹那現在(khanapaccuppanna),相続現在(santatipaccuppanna),一期相続(addhapaccuppanna)]. Ebből pedig a tudati mozgások pillanatainak tana. A pillanat szakaszokra osztásából fejlődött ki a "tudatpillanat" (citta-kṣaṇa, ,一念心). Ez mutatja meg, hogy az anyagi Dharmák gyors változásuk-, pillanatnyiságuk ellenére is jóval lassúbbak, mint a tudati folyamatok. Egyetlen "anyagi pillanat" 16 "tudati pillanat" alatt zajlik le, azaz a megjelenő tárgy ingerétől a tárgy tudatossá válásáig-, feldolgozásáig terjedő "időegységen" belül. Ennek oka az, hogy a tudatfolyamatok több összetevőből, szakaszból állnak, mint az anyag átalakulási folyamata. A 16 tudatpillanat ideje alatt az alábbi a folyamat (ld.: Pali Canon: Viññāna-kicca):

  • (1) bhavānga (有分): tiszta tudat (2 tudatpillanat, 两个一念心)
  • (2) bhavānga calanáni: ez az állapot megzavarodik (1 tudatpillanat, 一个一念心)
  • (3) āvajjana (sense door consciousness): a tudat éberré válik, a figyelem az öt kapu felé fordul (1 tudatpillanat, 一个一念心) / (五门心路)
  • (4) cakkhuviññāṇa (arise visual consciousness): érzés, benyomás keletkezik (1 tudatpillanat, 一个一念心)
  • (5) sampaticchana (befogadás): megtörténik a befogadás, vagy illeszkedés (1 tudatpillanat, 一个一念心)
  • (6) santirana: a tudat megkülönbözteti, megvizsgálja a befogadott tárgyat (1 tudatpillanat, 一个一念心)
  • (7) votthapana (exertive/determine consciousness): meghatározza azt (1 tudatpillanat, 一个一念心)
  • (8) javana (速行): értelmezi, teljesen megismeri (7 tudatpillanat, 几个一念心)
  • (9) tadārammaṇa (彼所缘, registering consciousness): végül megtartja, emlékként rögzíti (1 vagy 2 tudatpillanat, 一个一念心)

A tiszta tudat a (1) bhavānga. A mahayana irányzatban ez összecseng a Nyolcadik Tudattal (如来藏), a Buddha Tudattal. Az ébrenlét során minden egyes érzékelési folyamat végén ide tér vissza a tudat egészen addig, amíg egy következő jelenség újra megzavarja. A bhavānga akkor következik be, amikor nincs aktív kognitív folyamat. Úgy is mondhatjuk, hogy a bhavaṅga és a nyilvánvaló kognitív tudatosság kölcsönösen kizárják egymást: "az előbbi megszűnik, amikor az utóbbi létrejön". A bhavānga (有分) a kezdet és vég nélküli létfolyam, voltaképpen mentális tudat funkciója nélkül áramló információs folyam. Végtelen potencialitás, minden létező, illetve létezhető információ tára. A tapasztalási folyamat kezdetén ez a tiszta tudat (bhavānga) két tudatpillanatig tart. A kettő itt részben szimbolikus szám, ami vélhetően annyit tesz, mint "nem egy, hanem legalább még egy". Erre utal ugyanis Sáriputra (舍利弗) példázata, miszerint két bhavānga szakasszal kezdődik a tapasztalási folyamat, mert a bhavānga folyama nem akasztható meg azonnal, olyan, mint a futó ember, aki a megálláskor a lendület miatt tesz még legalább két lépést.

Amikor a tiszta tudatot valami megzavarja (2) bhavānga calanáni), feltámad a figyelem, amely azonnal az érzékszervek felé fordul (3) āvajjana). A beáramló információs folyamból a zavart okozó információ tudatosítása egyszerre csupán egyetlen érzékszerven keresztül történik. A mentális tudatnak (a figyelemnek) "majomszerűen" ugrándoznia kell az ébrenlét során a különböző kapuk között. Az információs folyamból a különböző megragadások folyamatosan, felfoghatatlanul gyorsan váltakoznak (4, 5, 6). A látást felfoghatatlanul gyorsan követi a hallás, azt a szaglás vagy a tapintás, majd újra a látás, stb..., ezért tűnik úgy, hogy az egészet szimultán érzékeljük. Amennyiben a tiszta tudatot a látás képessége okán valaminek a megragadása zavarja meg, akkor a következő pillanatban felmerül a látás-tudatosság (眼識), majd a fogalmi tudatosságok sorozata (sampaticchana), a befogadás, megvizsgálás (santirana), meghatározás, hogy mi is ez a jelenség (vagy tárgy, forma, stb) pontosan (7) votthapana). Hasonlóképpen, ha a hallás képessége okán valaminek a mergaradása a zavar oka, akkor a hallás-tudatosság támad fel, majd azt követi a fogalmi tudatosság, ill. a tárgy meghatározása, és így tovább.

Az egész folyamat tetőpontja a (8) javana (速行) állapota, azaz a tárgy értelmezése, teljes felismerése, ami hét tudatpillanaton át tart. Ilyenkor a tudat reagál a tárgyra, ez pedig elkerülhetetlenül "karmikus következményeket" generál: okozatokat hoz létre. A javana a tapasztalás aktív oldala, akaratlagos aspektus. Szabad tudati aktus, amely a gondolat, tapasztalat új minőségéért felelős, ellentétben az érzékelési folyamat korábbi lépcsőfokaival, amelyek meghatározottak: mert ezeket a korábbi történések, átélt tapasztalatok befolyásolják. Mivel a javana az egyetlen aktív állomás, ez az egyetlen olyan fázis az érzékelési folyamatban, amely képes a jövőre hatást gyakorolni. Egyfajta szelekció, az aktuális dolog "kiválasztása", "elkülönítése" a bhavānga tiszta potencialitást jelentő "információs tengeréből". A viññāṇa (識) szó a megkülönböztető tudást jelenti.

Az észlelési folyamatot a "mangó-hasonlat" érzékelteti:

    Alszol a takaród alatt egy mangófa tövében. A szél átfúj az ágak közt és lever egy mangót a fáról. A zajra felébredsz, kitakarózol, kinyitod a szemed és körülnézel. Majd kinyújtjtod a kezed a gyümölcs után, megtapogatod, megnyomkodod, megszagolod, majd megeszed. Ezt követően vissza fekszel és tovább alszol.

A mély alvás öntudatlan, a tiszta tudat nyugodt "létfolyama" - bhavānga (有分). A következő pillanat, a leeső gyümölcs zaja, mely hallatán az álom megszakad. Az egy tudatpillanatig még nyugodtan tovaáramló folyam a jelenség hatására megakad, rezgésbe jön úgy, hogy a második rezgéspillanat végére az áramlás megtörik, az adott jelenség megragad. A fölébredés pillanata megfelel a tudat éberré válásának, amely a zavar észlelése nyomán a hat külső gyökér felé fordul. Amikor kitakarod magad és kinyitja a szemed, ez megfelel a látás működésbe lépésének. A gyümölcs megragadása a befogadás, további fogdosása és nyomkodása a vizsgálás, megszagolása és további tulajdonságainak megállapítása pedig a meghatározás funkciójával állítható párhuzamba. A gyümölcs elfogyasztása azonos a teljes megismeréssel, a tárgy szellemi bekebelezésének funkciója a még szájban maradt gyümölcsdarabok lenyeléséhez-, a hosszú ideig visszamaradó utóízhez hasonlítható.

Az észlelés teljes folyamata csak akkor játszódhat le, ha az érzékelés jelenségének intenzitásfoka igen nagy. Amennyiben ez csak "nagy", úgy nem jut el az azonosító megőrzés műveletéig (9) emlékezés). Az érzékelés csak tizenöt tudatpillanatig tart. Ha az érzékszervi benyomás intenzitása csekély, vagy nagyon csekély, akkor a folyamat pusztán funkcionális értelemben fut végig, ami azt jelenti, hogy nem valósul meg a teljesen tudatos felismerés, s így nem kerülhet sor sem tudatos állásfoglalásra, sem az igenlés, vagy a tagadás értelmében vett lelki attitűd kialakítására. Ahhoz pedig, hogy egy jelenséget megismerj, azaz képes légy az egyszerű észleléstől eljutni a gondolatok megragadásához, értelmezéshez, a fent leírt észlelési folyamatnak számtalanszor le kell játszódnia, különféle változatokban újra és újra végig kell futnia.

Amikor meditálunk (禅修) akkor hosszú ideig áll fenn a tudat (8) javana állapota, mely annak éberebb és aktívabb állapota, mint a normál ébrenlét. A buddhista tanítás szerint az időt-, az idő érzetét a tudat teremti: az idő csak a tudathoz, annak állapotaihoz viszonyítva érzékelhető és értelmezhető. S mivel a különböző tudatállapotoknak saját idejük van (ld.: tudatpillanatok), azok nehezen egyeztethetők össze a maguk egyedi mértékei szerint. Einstein is bizonyította ezt a relativitás elméletében.

Így hát, mit és hogyan tapasztalsz-, mit ragadsz meg és emelsz ki, egyéni dolog. Mégis, minden embernél azonos folyamat mentén zajlik. Amikor a kezdő kungfu-t gyakorol, technikai szinten a mozgásra figyel, a helyes technikai végrehatás a cél. Az ilyen gyakorlásban vélt célok felé tör, melyek a jövőben létrejövő gondolati tákolmányok (képzetek). A kungfu ilyen típusú gyakorlása szuper testgyakorlás, de felszínes. Azért reked meg, mert nem képes túllépni a mozgás nyers, durva érzetein. Ezeket tartja igazodási pontoknak, így a gyakorló öntudatlanul tartja magát a "nem tudás" (无明) állapotában. A buddhista harcművészet lényegesen mélyebb gyakorlást követ, hiszen a mozgást a Dharma átérzésének eszközeként tekinti, ahol a technikai gyakorlás a tudat koncentációjában valósul meg, a haladó gyakorló annak működését és hatásait szemlélve tapasztal, fejlődik.

Gyorsaság és lassúság: a megragadás, vagy a tudat azonosulása

A korai Mesterek úgy tanították, hogy az anyag alakulásának "lassúsága" miatt van az, hogy ÉNünket inkább a testünkkel azonosítjuk: az "ÉN"-t a test-, az anyagi világ alakítja ki. A tudatunknak ez állandóbbnak tűnik, mint annak múlékony állapotai. Kungfu-t azért könnyebb tisztán technikai szinten gyakorolni, mert azt a formáival azonosítod. A formák pedig állandónak tűnnek, hiszen nem teszel tudatos (pontos) különbséget ugyanazon mopzdulat közt. Ezért az ilyen gyakorlás kiváló testedzés: könnyen befogadható, azonnali (nyers) visszajelzéseket ad. Ez állandóbban tűnik, mint a múlékony, örökös változásban álló tudatállapot, amely miatt az a bizonyos mozgás létrejön. Gondolj bele: ha a szubjektum (te magad, mint szemlélő), mindig ugyanaz maradna, akkor az állandóan változó jelenség vagy tárgy különböző időpontokban különböző kellene, hogy legyen. Az sosem tűnhetne ugyanannak, még két egymást követő pillanatban sem. De a tény, hogy a változó tárgyat különböző időpontokban, még hosszabb időszak elteltével is ugyanolyannak látod, a buddhista tanítás szerint azért leheséges, mert maga a szubjektum sem maradhat ugyanaz, még két egymást követő időpillanat tartamára sem. Itt sincs másról szó, mint két örökös mozgásban-, változásban lévő struktúra viszonyulásáról. Ha mozgás azonos irányú, akkor az állandóság látszata jön létre. Akkor, ha a mozgás eltérő jellegű, akkor a megfigyelés alatt álló és ezáltal a szemlélet tárgya mozgásban lévőként jelenik meg. A szemlélő ennek megfelelően nyugvónak látszik. Épp ezért tesszük fel a kérdést kungfu gyakorlásaink során is azt oly sokszor, hogy "mihez képest" yang van yin jellegű a mozdulat. Vagy, mivel az elvezetés azonosul a támadással, jellegüket tekintve ugyanazok, az elvezetésből megfigyelve a támadást az mozdulatlanná válik. Mivel mozdulatlan, nem gyakorol erőt, így nem is kell az elvezetésbe erőt tenni. Amiért pedig ez tényszuerűen működik, azért lehetséges, mert a gondolkodás, ill. általában a tudatműködés gyorsabb és változékonyabb, mint az anyagi létben tapasztalható átalakulások, ezért a megkülönböztető tudatosság-, a viññāṇa (識) ez utóbbival, a formával (色) azonosul. Lényegében így jön létre az ÉNképzet, melynek már Buddha szavai szerint is az állandóság csalóka érzése az alapjellemzője. Ha a tudatosság eloldódna az "anyagi hordozóktól" és önmagával azonosulna, ezzel az aktussal az ÉN is megszűnne.

Az itt-és-most, a pillanatnyiság

A pillanat fogalmát fentebb tisztáztuk. Ezzel összefügg az itt-és-most elve, melyre alapozva konrkétan átélhető a buddhizmus alapvető állítása: nem létezik semmiféle ÉN (我). Csupán a léthalmazok (蘊, skandha), ezen belül is tudatok oksági sorozata létezik. Amit korábban az ÉN-ednek tartottál, nem más, mint különféle részek, elemek állandóan változó konfigurációs folyamata, különféle érzékelési, megismerési folyamatok felfoghatatlanul sűrű hálója. De nem csak az ÉN, hanem minden egyéb létező is ilyen pillanatnyi Dharmák sorozata. Ha felismered, hogy nincs valódi, szilárd ÉN (我), akkor nem létezik, aki szenvedjen. Sőt az se, aki meghaljon, hiszen csak kezdet és vég nélküli létfolyam van.

... egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az Igaz Út van, az Igazság-, és a Helyes Élet van, és a pillanatban nincs semmi.
Így, ha eléred a pillanatot, közvetlenül érsz el mindent. (Yaoming Szabó Geri gyakorlása az Arab-félsziget sivatagában)

Belátható, hogy az ÉNség látszatát a szinte érzékelhetetlenül rövid ideig tartó tudatok sorozata adja. E tudatok egymásba olvadnak, hiszen az elmúló (feloldódó) tudat pillanata azz követő, s egyben annak okozataként felmerülő újabb tudat keletkezési pillanata is. Ezáltal a tudatok illuzórikus módon egymással azonosulnak, ami a kontinuitás-, azaz a folytonosság érzetét-, megélését nyújtja. A folyamatosság – s vele a szilárd ÉN érzését az kelti, hogy az egyik megkülönböztető tudat a kialvással megszűnik, és helyébe azonnal egy másik megkülönböztető tudat kerül. Ez a kontinuitás az ÉN tudatának a lényege. A valóságban persze a pillanatok és a tudatok "diszkrét egységek", valójában ezért nincs ÉN sem, csupán egymást követő pillanatnyi tudatok sorozatai. A kialvás és újbóli keletkezés megfigyelésében lesz "érzékelhető" a sorozatot alkotó tudatok közötti határvonal: az egyik tudat vége, és a másik kezdete. Ennek révén figyelhető meg, hogy valójában egymást követő tudatok tákolják össze az ÉN -t, a személyiséget, ill. annak sorsát. Szerintem te is készítettél a könyved lapjaira kis pálcikaemberkéket, amely futni kezdett mikor a könyv lapjait pörgetni kezdted, ugye? A futó emberke illúzió, a mozgás iullúzióját kelti. A sorozatot alkotó pillanatnyi megkülönböztető tudatok a hétköznapi tapasztalásban hasonlóságuk miatt is azonosnak tűnnek. Azonban a pillanatnyiságra fókuszálva a kialvó és az újból felébredő (megszűnő és létrejövő) megkülönböztető tudat mássága érződik: az előző folytatása ugyan a következőnek, de nem azonos azzal. Minden pillanat más, ezért minden tudat is más. Ennek belátása elhozza annak belátást is, hogy nem vagyok azonos az előzővel, és nem leszek azonos a következővel sem.

De más szempontból is különbség van az egymást követő, oksági láncot alkotó tudatok között. Ezek más és más funkcióval bírhatnak, miáltal olyan "tudatfajtákként" is felfoghatók, melyek az okság révén homogénnek tűnő egységként mutatkoznak. Ennek megfelelően másfajta tudatot jelent a látás, másfajtát a hallás, megint mást az ízlelés, mást a szaglás, mást a tapintás, s megint másféle az, amely gondol, más, amely emlékezik, más a révület tudata, és így tovább. S mindezt az idő tényezője csak tovább differenciálja.

Az idő felbontásának közvetlen célja a kontinuitás megszüntetése, a tudatfolyamatok akaratlagos megszakítása, a megszüntetés. Ennek révén lesz a tudat tökéletesen uralt, amikor a gyakorló ezzel megsemmisíti az ÉN-t létrehozó-, azt jelentő kontinuitást. Ezért fontos a bevonódásmentes szemlélődés (观, guan). Olyan látásmód, ami bizonyos meditációs gyakorlatokkal kiegészülve az "idő végtelen lassítását" célozta. Ezért szerepel és fontos a Rou Gong Quan stílusban az Öt Készség (五工) megértése, mely öt közül az egyik a guan. Szinte mindenki számára ismert, hogy a szubjektíven felgyorsulni látszó idő, a múlandóság élménye az egymást követő tapasztalások egyformaságának köszönhető. Minél egyformábbnak tűnnek a percek, az órák, a napok, évek, minél inkább úgy érzed: ugyanazt tapasztalod nap, mint nap, s te magad is minél inkább állandóan ugyanaz vagy (s így nagyon megszilárdul az ÉN), annál inkább érzed, hogy keveset éltél, hogy gyorsan telt el az addigi idő. Viszont ha a különbözőség élménye a legkisebb időegységre vonatkoztatva is érvényesülni tud, úgy az idő szinte végtelenül lelassul, s minden "lehatároltság-érzés" eltűnik. Ekkor NEM úgy reagálsz egy mozdulatra, ahogy korábban. Tisztán láthatóvál válnak a késztető erők, azok okai és a körülmény, melyben a jelenségek történnek. Tisztán érzékeled a szándékot, hiszen átérzed azt, melyne nyomán a megmozdulás előtt pontosan tudod - érzed - ami történni fog. Az idő pillanatokra bontása, s az ezekben megjelenő "tudatok" egymástól való elkülönítése nem csupán megtöri a folyamatosságot, hanem a végtelen változatosság érzését is magával hozza, ami a szubjektív időt kiterjeszti. Az adott pillanatnyi tudat "kialvására" és nyomában egy másik tudat keletkezésére való figyelem révén (az itt-és-most a múlt és a jövő találkozásának vonalán) a két egymást követő, a köznapi tapasztalásban összemosódó "pillanatnyi tudat" különválasztása történik, amely az "ez a tudat nem azonos az előzővel" érzését eredményezi.

Végszó helyett...

    Amikor folyóparton ülsz és figyeled a vizét, megtapasztalhatod az áramlás (涟, lian - bővebben: Öt Készség) szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányba. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad. Az áramlás nem a megkülönböztető tudatosság cselekvése, mint inkább tudatállapot, amelyben hagyod a dolgokat csak megtörténni. A (megkülönböztető) tudatosság megzavarhatja az áramlást. Ha eltávolítod az akadályokat, felismerheted, amikor bekövetkezik. Ehhez csak - mindent elengedve - a pillanatban való jelenlét szükséges. Ha a múltban élsz, vagy a jövőben, nem találsz rá.

A buddhista harcművészet gyakorlása csak látszólag technikai gyakorlás. Mozgásban fejleszti a kocentrációt, a tudat lassítását - ezért mondjuk azt: "mozgásban leld meg a nyugalmat (乃动中求静)". A fent írtak olyan tényszerű belső tanítások, melyek mindenkit érintenek. A kungfu technikák gyakorlásakor közvetlen módú, akaratlagos fejlesztésére semmi esélyed sincs. Kívülről befelé haladva viszont finom tapasztalásokhoz juthatsz, melyekből idővel össeáll a kép. A mindennapjaidat egészítsd ki külső (fiziológiai) módszerek rendszeres gyakorlásával, kiemelten a Zhuang Gong (Zhan Zhuang) 《站桩》 gyakorlataivalk foglalkozz többet. A Rou Gong Quan buddhista harcművészet egyik alappillére a Zhuan Gong, nem véltelenül. Minden, mindennel összefügg és egymásra hatást gyakorol. Ebben a gong-ban szerzett belső tapasztalatok kifejezetten segítik e cikkben leírt folyamat tudatosítását. Majd pedig eljön a pillanat, amikor a külső és belső egyesül.

   

a gyakorlás egy 'pillanata'

A kungfu gyakorláshoz (de egyébként bármilyen hétköznapi tevékenységhez is) pár általános iránymutatás:

  • Válassz világos célt. A cselekvésed és a tudatosság ötvöződik, ellazítja a tudatod.
  • Kapj azonnali visszajelzést. Érezd, hol tartasz, bízz az intuícióidban (folyamat egy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának). Hagyatkozz belső és külső készségeidre.
  • Válassz megfelelően nehézséget. Válaszd meg készségeid szerint a nehézségeket. Se túl kicst, se túl nagyot.
  • Koncentrálj. Figyelmed fogd kizárólag arra, amit éppen itt-és-most csinálsz.
  • Tiszta tudattal működj a pillanatban. Hagyd a mindennapi sérelmeket és zavaró körülményeket, azokat is, amelyeket nem tudsz befolyásolni.
  • Érezd, a dolgok történésének része vagy.
  • Dolgozz az ÉN-tudatod megszüntetésén. Ezt nem tudod közvetlenül megtenni, csak közvetett módon, valaminek a következményeként. Ezért koncentrálj arra, amit csinálsz úgy, hogy felülemelkedsz éneden, elengedsz minden önkritikát. Így válsz eggyé azzal, amit épp teszel.
  • Ismerd fel az időérzéked átalakulását. Tapasztald meg, hogy az idő az élményedhez igazodik: a tevékenységed ritmusát követi, nem pedig a napi külső időt. Ezért lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat.

Légy szorgalmas, csendesen, másokat segítve dolgozz a belső képességeid és készségeid felszabadításán.

Javasolt irodalom és források

1. állandótlanság (无常) tanítása és a függő keletkezés (緣起)
2. Dharma (法) a buddhizmusban
3. A léthalmazok (skandha, 蘊)
4. A kognitív tudományról
5. Tathāgatagarbha Szútrák
6. Abhidharma (阿毘達磨)
7. Surangama Szútra 《楞嚴經》
8. Guan Yin megvilágosodása
9. Wittgenstein-féle kacsa-nyúl ábra
10. A tudatfolyam vagy tudatfolytonosság (心相续, citta-santāna)
11. Öt Készség (五工) megértése
12. Zhuang Gong (Zhan Zhuang) (站桩) gyakorlat
13. Rou Gong Quan (柔功拳) buddhista kungfu stílus
14. Vasubandhu (世親菩薩)


❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2019.03 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | ❀ index | ❀ jegyzetek és publikációk | ❀ Pu Ji Templom 普济寺 facebook oldala - Kövess minket itt is!




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings