A Qi Gong alapjai és történeti áttekintése 氣功的历史

❀ ❀ ❀

A Qi Gong (氣功) kifejezés a Qi (氣)-, az energia erősítésére és irányítására vonatkozó módszereket jelenti. Szóösszetétel, amely a Qi-vel végzett munkára utal, azonban jelenti a "gong-"ot-, azaz a jártasságot is, mely a Qi tudatos irányításának képessége. E kifejezés gyűjtőfogalom, amit a kínai egészségmegőrző gyakorlatok széles körére használunk. A Qi Gong gyakorlásával a test belső folyamatai-, a test és a környezet összhangja-, valamint belső fejlődés érhető el. A légzőgyakorlatok, a gyógyító testgyakorlatok több mint 4000 évesek, melyek a meditációhoz és a harcművészeti képességek kialakításához szükséges tudati reakcióképesség elérését nyújtják. Gyakorlatai évezredek óta önmagukban, zárt rendszerként léteznek: sokaknak a szellem erősítését, az egészség stabilizálását, a test erősítését és a belső energia (Qi) gyűjtését és irányítását jelenti. A Qi Gong egy hatalmas, szerteágazó téma, gyakorlatainak és módszertanának kutatása komoly ismereteket rendszerez. E jegyzet a főbb vonulatait kívánja bemutatni, a teljesség igénye nélkül röviden feltárni a legjelentősebb szemléleteit és irányzatait.

A ma ismert fogalmat, a Qi Gong -ot a korai időkben Yang Xing -nak (养性) nevezték, mely Yang Sheng -re (养生, a test táplálása), illetve Yang Shen -re (养神, szellem táplálása) osztottak. Régészeti leletek arra utalnak, hogy a Qi Gong első formái az ősi sámánisztikus meditatív gyakorlatokhoz köthetőek (ld.: Wu Yi). Egy közel 7000 éves újkőkori edény egy sámánisztikus meditatív gyakorlatot (巫覡, Wu Xi) ábrázol korai Qi Gong gyakorlatként. A sámáni rituálék és nézetek végül a taoista szemléletben és hitvilágban formalizálódtak, ahonnan a hagyományos kínai orvoslás is kialakult. Ezeket a gyakorlatokat Dao Yin -nek (導引) nevezték. Az ókorban azonban sok kifejezés volt használatban e gyakorlatokra és módszerekre, a régi iratokban olyan kifejezésekkel találkozunk, mint "Tuna" (kilégzés és belégzés, 吐纳), Daoyin (testgyakorlatok, 导引), Anqiao (masszázs, 按蹻), Xiulian (ápolása és finomítás 修炼), Jingzuo (ülő meditáció, 静坐), és Xingqi (Qi Keringetése, 行气).

Mivel a filozófiai vagy vallási háttér és a főbb gyakorlati célkitűzések sajátos és speciális technikákat nyújtottak, alapvetően Négy (nagy) skola alakult ki.

Talán a legrégebbi a Taoista Qi Gong (道家气功 vagy Dao Jia 道家), mely több mint 4000 éves. A taoisták szellemi és fizikai gyakorlásaik során elvonultak a társadalomtól, hogy önmagukat tökéletesítsék és elérjék a halhatatlanságot. Ehhez a Qi Gong gyakorlatokat és az alkímiát használták, amelyeket gyakran együtt tárgyaltak. A taoista szemlélet jelentette az alapot az orvosi Qi Gong számára (Yi Jia 衣架), bár igaz, hogy az orvosok általában nem csatlakoztak egyik filozófiai csoporthoz sem. Munkájuk mégis, gyakran árulkodik taoista befolyásról. Tanulmányaikban a Qi egyensúlyának vizsgálata kapott különös hangsúlyt. A Qi keringésének szabályozása érdekében a test nyomásának technikáit (Daoyin Anqiao, 导引按蹻) már 2000 évvel ezelőtt a Sárga Császár könyvében is feljegyezték, amely technikát gyógyításra használtak (ld.: 圣济总录). A császári udvar és a hivatalnokok, nemesek körében a Konfuciánus Iskola (Rui Jia (蕊家) vagy megközelítés volt gyakorlott, ahol a gyakorlatoktól (áttételesen) elsősorban az emberi társadalom működésének javítását várták. Nem foglalkoztak az elvonulással és az öntökéletesítéssel. Számukra a Qi Gong célja az emberek kondíciójának javítása volt, hogy elláthassák a feladatukat. Általa "Jun Zi"-vé (君子) vagyis "ideális férfivé", "felsőbbrendű emberré" kívántak válni. Számos híres művészt és tudóst találunk közöttük, akik Qi Gong-ról alkotott nézeteiket gyakran a költészet segítségével fejezték ki. A költők közül Li Bai, Su TungBu és Bai GueYi voltak a leghíresebbek. Su TungBo (蘇東坡, eredeti neve Su Shi, 蘇軾, 1036. január 8. – 1101. augusztus 24.) együtt írta Shen CunZhong -gal (沈存中, eredeti neve: Shen Kuo 沈括, 1031–1095 ) a Su Shen Liang Fan-t (蘇沈存中, A Su és Shen hasznos előírásai). A Negyedik Iskola a Buddhista szerzetesek Qi Gong Iskolája (藏密气功, vagy Fo Jia (佛家), mely szintén többezer éves, legalább 3000 éves múltra tekint vissza és Indiából származik, Kínában a Liang Dinasztia idején indult igazi fejlődésnek. Alapvető célja a tiszta szellemi állapot elérése. A szerzetesek a létezés szenvedéseitől való megszabadulást emelték ki, amely az éberség által érhető el. Elsődleges módszerük a nyugalmi meditáció volt, melynek során a légzés a tudat lecsendesítésére irányult. Eközben jelentős mértékben fejlődött a Qi keringése, de nem ez volt az elsődleges céljuk. An Shigao (安世高) által fordított Sutra az An Ban Shou Yi Jing (安般守意经) az Északi Han Dinasztia végén született, amely a legkorábbi kínai buddhista irat volt és hosszan tartó elmlélkedésről és a tudat fejlesztéséről szólt. Bodhidharma kortársa Tan Luan (昙鸾) egy kiváló elmélkedő szerzetes volt, az Északi Wei Igaz Föld Buddhista Iskolájában (Jingtu Zhong, 净土宗) aki Qi Gong -ot tanult Tao Hongjing (陶弘景) taoista pap irányítása alatt. Évekig tartó eredményes gyakorlása során olyan Mesterré vált, aki képes volt komplex diagnózist felállítani a beteg emberekről. Az általa létrehozott eljárás a direkt Qi alkalmazásával (Yi Yi Yin Qi, 以意引气) gyógyított, amely napjainkban is használatban van.

A fentiek ötvözete a Wu Jia (武家) -ban, a harcművészeti Qi Gong gyakorlataiban tapasztalható, amely a harci erő emelésének aspektusát helyezi előtérbe. Kiváló példa erre Bodhidharma gyakorlatai, amely bár az első jelentős Chan gyakorlatsor(ok), mégis igen sokat merít a taoista szemléletből és módszerekből. A harcművészetben a lágy Qi Gong gyakorlatok a belső energia megerősítésére és növelésére szolgálnak, gyakorlatai révén a Qi az egyes technikákba vezethető. A kemény Qi Gong a test-, vagy annak részeit erősíti meg és teszi ellenállóvá a külső behatásokkal szemben (ld.: Ying Gong). A Qi Gong speciális, harci alkalmazásai Vas Mellény (鐵衫 Tie Shan), Vas Tenyér (铁掌功 Tie Zhang Gong). A Tigris Kiáltás Arany Harang Gyakorlat "Hu Xiao Jin Zhong Zhao (虎啸金钟罩) is egy ismert ősi Qi Gong gyakorlat. A Ming-dinasztia idején Deng Kun Lun (邓坤伦) Mester, a legendás taoista pap magas jártasságot szerzett a Qi Gong gyakorlatok harcművészeti alkalmazásában. 1426-ban kiadta könyvét "Da song quan nei di yi gaoshou zhou dong zhenchuán hu xiao jin zhong zhao fúqi lian xíng mi shu" címmel ( 大宋圈内第一高手周侗真传虎啸金钟罩服气炼形秘术).

A gyakorlati megközelítés okán a következő megkülönböztetést végezhetjük el: a Jing Zuo Pai (静坐派), a „Csend Iskolája” a belső munkát, különösen a meditációt emeli ki. A Tuna Pai (吐纳派), a „Tudatos Lélegzés Iskolája“ előszeretettel dolgozik légzéstechnikákkal és légzésirányítással. A Lian Dan Pai, a „Belső Alkímia Iskolája“ pedig elsősorban a Qi irányítására összpontosít.

"harminchatezer-féleképp lehet járni, de a cél ugyanaz"


chan buddhista mondás

A Qi Gong módszertanát és gyakorlatait évezredeken keresztül szájhagyomány útján adták tovább. Gyakorlóhelyei leginkább taoista és buddhista kolostorok és elszigetelt Quan Fa iskolák voltak. A régi Kínában népi kultusszá vált: meg voltak győződve arról, hogy a Qi uralma nélkül teljesen lehetetlen helytállni a hétköznapi életben. Emellett szoros kapcsolatban állt más művészetekkel, mint a festészettel és a kalligráfiával, ahol a Qi Gongot a gyakorlók a Daóval / Buddhával való egység megtapasztalására, és így a tisztaság és természetesség elnyerésére használtak annak érdekében, hogy műalkotást teremtsenek. Egészen öt-hat évtizeddel ezelőttig a legtöbb Qi Gong Mester nem nyílt iskolákban tanított, így a közvetlen tanítás és ismeretek nem terjedtek széles körben. Sok módszert taoista és buddhista szerzetesek dolgoztak ki ezerévekkel ezelőtt, amelyek az átadási vonalak mentén váltak gyakorolhatóvá. A Mesterek nagyon körültekintően adták át ezt a tudást és tapasztalatot. Az átalgemberek körében a tájékozatlanság, tudatlanság és a hit miatt sokan babonának vagy varázslatnak tekintették. A Qi Gong-gal kapcsolatos zavar másik oka, hogy a körülmények miatt hibás módszereket tanultak, amit hiába gyakoroltak, vagy ami rosszabb, megbetegítették önmagukat. Ennek eredményeképpen azok, akik a sérülésekről hallottak, rettegték, akik pedig a gyakorlók sikertelenségéről, megvetették a Qi Gong-ot, ezért meg sem próbálkoztak vele.

A neves Qi Gong mesterek azonban kiváló és ritka emberek, akik járatosak voltak a harcművészetekben, orvoslás tudományában is. Az ismert mesterek közül ilyen volt Bian Que Mester (扁鹊) Hadakozó Fejedelemségek Korában, Sun Simiao (孙思邈) és Wang Tao (王涛) a Tang Dinasztiában, Liu Wansu (刘完素), Zhang Zihe (张子和), Li Dongyuan (李东垣), és Zhu Danxi (朱丹溪) a Jin-, és Yuan Dinasztiában. Li Shizhen (李时珍) és Yang Jizhou (杨继洲) a Ming Dinasztiában, Ye Tianshi (叶天士) és Wu Jutong (吴鞠通) a Qing Dinasztiában, Zhang Xichun (张锡纯) a Köztsársaság idején... A Tang dinasztia végén, az Öt Dinasztia korának elején a belső elixír gyakorlatokat a "Zhong Lu" (钟呂) Iskola kezdte el, amely Lu Dongbin és Zhong Liquan Mesterek nevéből alakult irányzat volt. jeles képviselői Zhong Liquan (钟离权), Lu Yan (吕岩), Shi Jianwu (施肩吾), Cui Xifan (崔希范), Liu Haichan (刘海蟾), and Chen Tuan (陈抟) voltak.

A fentiekben láthatod, hogy a Qi Gong sokrétű, több módszere közvetlen kapcsolatban áll a harcművészetekkel. A Qi Gong gyakorlatait bár több csoportra is oszthatjuk, mégis itt csak két fontos megkülönböztetést használunk:

• Neigong (内功), belső gyakorlatok, pontosabban a belső folyamatok feletti kontroll. Ez mindenekelőtt a Qi belső mozgását-, annak gyűjtését és átalakítását hangsúlyozza. A kevés testi mozgás ezért (fizikai) erő nélküli, így a mozdulatok lágyak és folyékonyak. A Qi -t először a belsőben fejlesztik és azután vezetik végig az egész testben. Itt a Qi a Dan Tian (丹田) pontba gyűlik (alhas, köldök alatt körülbelül négy centiméterre). Amikor elegendő mennyiségű gyűlt össze, tudatosan kering a két nagyobb mellékvezetéken. Ezt nevezik "Kis Keringetés"-nek: gerincnél fel, elöl pedig le. A Kis Keringetés elsajátítása után a "Nagy Keringetés" tanulása következik, mely kör nagyjából a bugyborékoló forrásnál kezdődik (ld: Yong Quan pont, a talp közepén) aztán fel a háton, elöl le és vissza a lábakba. Ha elég energia van, a kis és nagy körzések maguktól megtörténnek. Ha nincs elég felhalmozott energia, akkor a gyakorló nem képes a körzésekre. Az egyetlen dolog amit tenni kell, hogy elegendő Qi-t halmozzon fel. Akkor meglesz a kör. Az energia felhalmozása magától aktiválja a keringetést amikor eléri a megfelelő küszöböt. Ezt a módszert a belső stílusok gyakorlói a XIII. század óta gyakorolják.
• Waigong (外功), külső gyakorlatok. A testi aspektust hangsúlyozza. Mindenekelőtt az izmokat építi, illetve általános erősítő hatású. A Qi -t először a (lendületes) mozgás által fejleszti és csak ezután vezeti a test mélyére, azaz a Qi-t az összpontosítással egybekötött folyamatos mozgás fejleszti a test egy adott helyén. Amikor Zhan Zhuang-ot gyakorolsz és perceken át bizonyos helyzetben kinyújtva tartod a karjaidat, a vállaid felmelegszenek mert a Qi odagyűlik. Amikor abbahagyod a tartást, ez a magasabb szintű energia, az alacsonyabb energiaállapotú helyek felé áramlik. A Wai Dan gyakorlatokat évezredek óta alkalmazzák Kínában. A Wai Dan-t később ötvözték a Shaolin szerzetesek harci technikáival.

A Qi Gong gyakorlatok célja szerint három lényegi megkülönböztetést tehetünk:

• Jing Gong (靜功). Nyugalmi-, vagy statikus gyakorlatok. A megnevezést használják a testileg passzív gyakorlatokra. Ezeket fekve, ülve vagy állva végzik és a test tökéletes ellazulását, a légzés szabályozását és a szellem befelé fordulását célozzák meg. Példa: Zhan Zhuang (站桩).
• Dong Gong (动功). Aktív qi gong, mozgásos gyakorlatok. A testileg aktív gyakorlatok megnevezése. Olyan mozgássorozatokból állnak, amelyek által a tudat és a légzés összehangolására törekszenek a test mozgásaival annak érdekében, hogy elérjék a Qi irányítását. Példa: Chan Yuan Gong (禪圓功) vagy a Liu He Gong (六合功) ...
• Ying Gong (硬功). Gyakorlatok, amelyet a harcművészetekben a keményítés és erőfejlesztés céljából gyakorolnak. Példa: Tie Bu Shan (鐵衫功), Tie Zhang (铁掌功), ...

A Qi Gong alapjai

Bármilyen különbözőek is legyenek a Qi Gong módszerei, mindegyikük a szabályozás alapjaira épül. Az aspektusok mindegyike hatással van az összes többire, így tehát egy minden területre kiterjedő szabályozásra kell törekedni. Ahhoz, hogy a szabályozás eredményes legyen, a Qi Gong alapjaival kell tisztában lenni. Ez jellemzően az elméleti háttér megértését jelenti, mivel ezekkel az ismeretekkel és a rendszerben történő gondolkodással lehet a gyakorlatokat megérteni - melyek pedig csak így érhetik el céljukat.

A Qi Gong nem egy gyakorlat, vagy gyakorlatsor. A Qi Gong egy rendszer, melynek ismeretei, hatásmechanizmusa, alapgyakorlatai és különböző hatású mozgásos kombinációi-, gyakorlatai léteznek. Attól függően, hogy milyen cél érdekében gyakorolsz, választod meg a megfelelő gyakorlatsort és/vagy módszert. Ne gyakorolj felelőtlenül. Tanulj, ismerd meg a részleteket, gondolkodj róla. Kutass, fejleszd ismereteid és saját magad.

A Qi Gong -al kapcsolatos alapfogalmakat a Neigong Világa - ALAPELMÉLETEK (基本理论) c. jegyzet taglalja. A gyakorlás során az alábbi szabályozásokat kell elmélyíteni:

• Tiao Sheng (調身, szabályozni a testet). A helyes, laza testtartás nagy szerepet játszik a meridiánok és pontok megnyitásában, hogy a Qi akadálytalanul áramolhasson. A megfelelő tartás tehát a hatékony Qi Gong előfeltétele.
• Tiao Xi (調息, szabályozni a légzést). A légzés kiemelkedő szerepet játszik az elhasznált Qi újjal történő kicserélésében. Ezért az új energia fontos szállítója.
• Tiao Shen (調神, szabályozni az elmét). A szellemi nyugalom és az érzelmi közép elengedhetetlen a megfelelő gyakorlat szempontjából. Ezeket a légzés, a tartás, a mozgás és a meditáció kombinálásával éred el.
• Tiao Qi (調氣, szabályozni a Qi -t). Az előző elvek révén jön létre annak előfeltétele, hogy a Qi -t tudatosan irányítsd és bizonyos területeken gyűjtsd. Ez közvetett dolog, okozat. Ebben a folyamatban bizonyos pontok (ezeket jól ismered) fontos kulcsszerepet játszanak: a Yintang, a Baihui, a Laogong, a Yongquan, a Qihai és a Mingmen. A Qi -vel végzett munka alapjai olyan gyakorlatok, amelyek erősítik a Dantiant.

Nyugaton a Qi Gongot gyakran összekeverik a sportról alkotott elképzeléssel. Ez téves. Minden Qi Gong gyakorlat a hagyományos kínai orvoslás felismerésein alapszik. Ezeket a gyakorlatokat az egészség ápolására, a légzés szabályozására és a normális öregedési jelenségek megakadályozására szánták. A testi gyakorlás mellett minden harcművészeti stílusban lelki/szellemi - vagy nevezhetjük spirituális - fejlődésre is törekednek, amely pszichológiai és morális szempontból iskolázza az embert. A Qi Gong egy szemléletmód, életfilozófia. A legnagyobb különbség a sporttal szemben a gyakorlatok energetikai struktúrája, amelyet a verseny-orientált, társadalomfüggő kulturális tudatunkkal nehezen érthető meg.

A Qi (氣) a test belső folyamataival összhangban kering. Amikor ez az áramlás megreked beteg leszel. A Qi-t tekinteheted úgy is, mint az érzékeléseket illetve érzéseket vivő közeget. Ha megsérül a karod, az abban húzódó meridiánokban - idegek mentén - áramló Qi-t a behatás magasabb energiaszintre gerjeszti. Ez a megnövekedett szintű energia az alacsonyabb potenciálú terület-, különösen az agy felé törekszik, az agy pedig rendkívül érzékeny az energiaáramlás zavaraira. Ez okozza a fájdalomérzetet. Az energiaszintbeli különbség fokozza a vérkeringést az érintett területen, és megkezdődik a sérülés helyreállítása. Tehát a Qi, az idegrendszer, a meridiánok és az agy szorosan kapcsolódnak egymáshoz és nem választhatók el. Tehát, a belső energiád meridiánokban kínaiul Jing Luo (經絡) kering, melyek idegek és a verőerek közelében futnak. A nagyobb idegfonatok szorosan követik az artériákat a testben, ez igaz a meridiánokra is. Az idegekhez és a verőerekhez hasonlóan a meridiánokat is a test izomzata védi a közvetlen behatásoktól. Ahogy az ütőereknek is vannak mellékágai amelyek vérrel látják el a szerveket és a szöveteket, úgy a vezetékekből is mellékágak (ezek neve 絡 “luo") nyílnak, amelyek Qi-vel látják el a testet és hozzák-viszik az üzeneteket az agy és a szervek között. A keringést a tudatod irányítja, akár tudatában vagy ennek, akár nem. E meridiánok mentén találsz olyan "foltokat", ahol a védő izmok vékonyabbak, vagy ahol a vezeték a bőrhöz közelebb halad. Ezek a pontok, amelyeket azért neveznek testüregnek is, mert gyakran bemélyedésként, homorulatként tapinthatók. Érzékenyebbek, ezért ezeket támadják a harcművészetben. Az akupunktúra több mint 700 ponttal dolgozik, a harcművészetben nagyjából 108 testüregre, pontra figyelünk oda. A "Qi Gong" kifejezés egyrészt a Qi-vel történő munkát jelöli, másrészt képességet mutat: a Qi tudatos keringésének képességét jelenti. Olyan gyakorlatokról beszélünk, ahol a légzésszabályozás, az egyszerű testmozgás (formák) és a koncentráció közvetlenül hat a testedben zajló belső folyamatokra. Eredményességnek kulcsa a koncentráció, az összpontosítás, így bizonyos gyakorlatok közben az egész testben Qi-t gyűjtesz és áramoltatsz. Ezzel energiatöbbletre, nagyobb hatékonyságra teszel szert. A Qi mennyiségét javarészt összpontosítási készséged határozza meg.

A Qi (energia) megközelítése sokrétű

Qi Gong gyakorlása

A gyakorlás módszerei és a Qi Gong készségek két szempont szerint értelmezhetőek: a Chan felfogás szerint a legfontosabb a három kiigazítás megértése és az erre való törekvés (test (調身), légzés (調息), és az elme (調心)), amely a Qi Gong Gong Fa (功法) -val, azaz konkrét gyakorlatok mentén valósítható meg: Yi Jin Jing (易筋经), Wu Qin Xi (五禽戲), Liu Zi Jue (六字訣), Ba Duan Jin (八段錦), Yang Sheng Zhang (养生杖), Shi Er Duan Jin (十二段锦), Daoyin Yang Sheng Gong Shi Er Fa (导引养生功十二法), Mawangdui Daoyin (马王堆导引术), Da Wu (大舞)... E gyakorlatokban öröklődnek a Qi Gong tanítások, melyek megértése nyomán válnak eredményessé. Ahogy fent is olvastad már, a Qi Gong nem EGY gyakorlatsor, egy jól működő rendszer, amely mögött elmélet-, hatásmechanizmus van (erre épül a kínai gyógyászat több ezer éves története is). Mindíg a cél határozza meg, melyik gyakorlatot mivel-, és hogyan alkalmazd. Régi iratokban gyakran olvashatóak utalások a gyakorlásra vonatkozóan is, melyek szerint:

• nyugalmas helyen, sima talpú cipőben vagy mezítláb, kényelmes ruhában, lelki nyugalomban lehet gyakorolni, ahol
• a testi-, és szellemi ellazultság fontos.
• Sem étkezés után közvetlenül, de éhesen sem lehet eredményes a gyakorolás, és
• Kerülendő az erős koncentráció is ("talán van, talán nincs" állapot). Hiszen
• a helyes gyakorlás a tudat részvétele nélkül zajlik - ezért kerülendő a Qi elmei irányítása. Olyan állapot ez, mint
• Bármi történik gyakorlás közben az segíti a gyakorlat végrehajtását. Eredményes csak akkor lesz, ha
• a gyakorlás rendszeres, nagyobb megszakítások nélküli. A szervezetben történő változások saját törvényszerűségek szerint zajlanak, mely folyamat időt igényel, hogy megszilárdulhasson.
• Harcművészeti gyakorlás után a test és a lélek megnyugvása után végezhetőek a Qi Gong gyakorlatok.

A Qi-t és hatásait leíró legfontosabb művek a Qi Fa Lun (气法论, A Qi variációinak elmélete), amely a Qi és a természet kapcsolatáról szól valamint a Jing Lou Lun (经络论, A Qi vezetékeinek és mellékágainak elmélete), amely a Qi keringését írja le az emberi testben. A "Jing" (经) vezeték, csatorna, a "Luo" (络) pedig a belőlük induló mellékágakat jelöli. A vezetékek a belső szervek és a test egyik fő összeköttetését biztosítják. Gyakran a nagyobb idegek és artériák mentén húzódnak, de ez nem érvényes mindegyik vezetékre. Itt látszik, hogy különböznek az idegektől és a véredényektől is, ezek a Qi fő útvonalai. Tizenkét fő vezeték van és két nagyobb mellékág, amelyeket ugyancsak vezetéknek neveznek. E vezetékek mentén találhatók az ún. "testüregek" (xue) vagy más néven akupunktúrás pontok, amelyekkel a teljes rendszer stimulálható, serkenthető. A Qi Gong a Yin és Yang (阴阳) elméletére is támaszkodik, arra az elméletre, amely a minőségek kapcsolatát írja le (ld.: lágy és kemény, lassú és gyors). Eszerint, az elmélet szerint a természet az egymást kiegészítő erők harmonikus egyensúlyára törekszik. Miután az emberek is a természet részei, ezért nekik is az egyensúlyi állapotuk fenntartására kell törekedniük. A Yin-Yang elmélet magában foglalja az Öt Elem (五行理论) elméletét is. A természet részeként az ember részt vesz az elemek kölcsönhatásában is.

A Qi tudatos keringetésének kialakítására számos módszer áll rendelkezésre.

Ide sorolható a fent már ismertetett "Waidan" (外丹) és a "Neidan" (內丹) módszerek. A harmadik általánosan elterjedt módszer maga az akupunktúra (针灸, zhen jiu). A negyedik módszer a masszázs (按摩, an mo), amely serkenti az izmokat, Qi-t fejleszt az adott területen, ami az ellazult izmoknak köszönhetően szabadabban keringhet. A kínai módszerek közt előkelő helyen áll a dörzsölés is: addig dörzsölöd valamelyik testrészt, amíg felmelegszik és élénkíteni kezdi a bőrt. Más módszerek és ezek kombinációi is léteznek a gyakorlatban. A bőr ütögetése (pacskolás) az akupresszúra, amit a masszázs és az akupunktúra között helyezhetünk el. A fent említettek közül a harcművészeti Qi Gong gyakorlás a Waidan-t és a Neidan-t alkalmazza. A kínai orvosok szerint az egészség és betegség kétféleképpen tanulmányozható: kívülről, (Wai Shi Jie Po), során az emberi testet részekre szabdalással, fizikai behatásokkal és azok eredményeinek megfigyelésével tanulmányozzák, mint a korszerű laboratóriumi kísérletekben. Belülről, (Nei Shi Gong Fu) mely önvizsgálat révén működik: a saját test és érzetek megfigyelésével fejleszthetők az orvosi ismeretek. A nyugati világ szinte kizárólag a Wai Shi-ra szakosodott. A Nei Shi-t "tudománytalannak" bélyegezte, bár az utóbbi években ez a megítélés jelentősen változott mind az orvosok mind páciensek körében. A Nei Shi Gong Fu a természeti változások és az emberek állapotai közötti megfelelések, összefüggések megfigyelésével kezdődött, amit a Qi változatainak felfedezése követett. A "természet" itt magában foglalja a ciklikus változásokat (Tian Shi), mint például a légnyomás, szélirány, évszak, páratartalom valamint az időpont. Ugyancsak tartalmazza a földrajzi jellemzőket (Di Li), mint például a tengerszint feletti magasság, az egyenlítőtől illetve a nagy víztömegektől (tengerek, tavak) való távolság. Ezek a tapasztalati megfigyelések vezettek arra a következtetésre, hogy a Qi keringése kapcsolatban áll a természettel, ez pedig olyan módszerek keresésére indította az embereket, amelyek révén harmonikusan alkalmazkodhatnak a természet változásaihoz. Ezenkívül megfigyelték, hogy a Qi szorosan kapcsolódik az emberi dolgokhoz (Ren Shi). Ez magában foglalja a Qi kapcsolatát a hangokkal, érzelmekkel és ételekkel. Mivel a Qi áramlását az agy szabályozza, az agyat befolyásoló érzelmek befolyásolják a Qi keringését. Az emberek által a különböző helyzetekben kiadott hangokat szintén megfigyelték.

Történeti áttekintés

A legkorábbi kínai történeti feljegyzés - mint a Feljegyzések Könyve (尚书, Shang Shu, de ismert 书经) és a későbbi Történetíró Feljegyzései (史记, Shi Ji, i. e. 109–91) Mencius (Mengzi, 孟子) feljegyezte, hogy Kína közepén a nagy síkságot elöntötte a víz. A nedves, esős és párás éghajlat a Qi és a vér pangását eredményezte, az emeberek izületi merevségben szenvedtek. Annak érdekében, hogy a Qi és a vér keringését fokozzák, táncoltak, így enyhült a fájdalmuk, s voltak akik meggyógyultak. Több feljegyzésben olvasható, hogy mivel Kína nagy síksága nedves és hideg, főként végtagok csontozatának és izületeinek gyengesége és megbetegedése igen gyakori volt. Ezeket Daoyin és Anqiao módszerekkel kezelték. A feljegyzések azt mutatják, hogy a Tavasz és Ősz Időszakában (i.e 770-476) gyakorolt táncok aktiválták a Qi és a vér keringését, ebből kialakult a Daoyin és Anqiao (导引 és 按蹻) - modern értelemben az orvosi Qi Gong. A Qi Gong gyakorlatok alapja ősidők óta a légzés (légzésterápia és tunapai), összekötve a vitális pontokat stimuláló testmozgásokkal (导引, Dao Yin) és egy életen át tartó, szigorú diétával (长命, Chang Ming). A Qi Gong gyakorlatok szoros kapcsolatban állnak a kínai orvoslással és a masszázzsal is. Már az időszámítás kezdetén elkezdték a kínai orvosok (a leghíresebb Hua Tuo volt, 華佗, 140–208) bevonni a Dao De Jing és a Yi Jing taoista elképzeléseit a terápiás gyakorlatba. Ehhez számos gyakorlatot fejlesztettek, amelyek a légzést kísérték és a Qi áramlásának szabályozásán keresztül az egészséget hivatottak megerősíteni. Ezekből keletkeztek később a testfunkciók és a szellem szabályozására szolgáló meditatív gyakorlatok, terápiás mozgásgyakorlatok, az önmasszázs és alapja lett a magas fokú harcművészetnek is.

A Han-dinasztia előtt (i.e. 206 előtt)

A Qi Gong koncepciói és filozófiai alapjai - mint ahogy a Yin és Yang, a Wu Xing (Öt Elem tana) és a Qi elmélete is - ezekben az időkben keletkeztek, és a Yi Jingben (易經) jegyezték fel őket. Ezzel egyidőben született meg a San Cai (三才), a Három Őserő Teóriája: az Ég (天, tian), a Föld (地 di) és az Ember (人 ren). A három egymás közötti viszonyának kutatása a Qi Gong egyik fő aspektusa. A kínai orvoslás alapkövét a Huang Di Nei Jing -gel (黃帝內經 Sárga Császár Belgyógyászati könyve) fektették le (letölthető a LETÖLTÉSEK menüpont alatt). Már Lao Zi (老子, i.e VI. - V. század - i.e 531) is említést tesz a Dao De Jing -ben a légzéstechnikákról és a Qi Gong -ról. Azt írja, hogy csak akkor lehet elnyerni az egészséget, ha „a Qi -t koncentráljuk és a lágyságot elérjük”. Az i.e. IV. századból fennmaradtak olyan bronztárgyak illetve egy nefritkő, amelyeken Qi Gong technikákat írtak le. i.e. 300 környékén, Nan Hua Jing (南華真經) című könyvében, a taoista filozófus Zhuang Zi (莊子) leírja az egészség és a légzés közötti szoros kapcsolatot. A Han-dinasztia előtti feljegyzések igen töredékesek, így annak az időszaknak a történetéről jobbára csak feltevéseink vannak.

A Qi története a hagyomány szerint a kínai orvoslással együtt kezdődött, a Sárga Császár, Huang Di, (i. e. 2690-2590) uralkodásának idején. A Nei Qing Su Wen (内经素问, A belgyógyászat alapkönyve) című könyv máig a kínai orvoslás elméleti alapja, s bár Huang Di -nek tulajdonítják, de a modern tudósok szerint valójában a Han-dinasztiában készült. A Yi Jing (易經, A változások könyve) ellenben rendkívül régi, keletkezését i. e. 2400-nál is korábbra teszik. Tömören tárgyalja a természet változásait. A természeti erőket nyolc trigram – ba gua (három vízszintes vonalból álló ábra) jelképezi, ezek kombinációjából épül fel a 64 hexagram. Ezek az alakzatok a kínai kultúra minden vállfaját átjárják, így nem meglepő, hogy a Qi testen belüli keringését is a nyolc trigrammal írták le. A Shang-dinasztia idején (i. e. 1766-1154) az emberek kőből készült szondákat (卞氏 Bian Shi) használtak a vezetékek mentén található érzékeny pontok, ún. testüregek serkentésére, ami befolyásolta a Qi áramlását és enyhítette a fájdalmat. Ekkorra már felfedezték, hogy egy éles eszköz jobban használható a nyomópontok stimulálására, mint az ujjak. Az i. e. VI. században Lao Zi (Li Er) az életet meghosszabbító légzési módszereket ismertetett klasszikus művében, a Dao de Jing-ben. Ez volt az első írásos feljegyzés a Qi keringésének, ezáltal az élet meghosszabbításának érdekében végzett légzőgyakorlatokról. Ebből az időszakból (Észak-Déli Dinasztiák kora) származik Tao Hongjing (陶弘景) Records of Cultivating Mind and Prolonging Life (养性延命录, Yang Xing Yan Ming Lu) c. jegyzete is.

Tavasz és Ősz valamint a Hadakozó államok korában (i. e. 770-221)

A Shi Gi (Történetírás) szerint a Tavasz és Ősz valamint a Hadakozó államok korában (i. e. 770-221) tökéletesebb légzésfejlesztő módszereket dolgoztak ki. I. e. 300 körül Zhuang Zi könyvében, a Nan Hua Jing-ben (南華真經) leírta a légzés és az egészség közötti kapcsolatot. "Az öregek tisztán, mélyen lélegeztek, egészen a sarkukig..." Ez megerősíti, hogy akkoriban néhány taoista már alkalmazott légzési módszereket a Qi keringetésére. Qin- és Han-dinasztia során (i. e. 221 - i. sz. 220) több könyvet írtak a Qi Gong-ról. A Nan Jing (難經 Rendellenességek könyve), amelyet a híres orvos, Bian Que Mester írt, légzéses gyakorlatokat ismertet a Qi keringésének élénkítésére. A Han Shu Yi Wun Tzu négyféle Qi Gong edzésmódot ír le. Zhang Zhong Jing (張仲景, 150—219) könyve, a Jin Gui Yao Lue (金櫃要略), a Qi megfelelő áramlásának fenntartására szolgáló légzéses illetve akupunktúrás módszereket tárgyal. A boncolások révén gazdagodtak az anatómiai ismeretek is. Egyre jobban megismerték az emberi test szerkezetét, kapcsolatát a vezeték- illetve idegrendszerrel, és egyre szélesebb körben fogadták el a Qi-keringés létezését.

Han-dinasztia (i.e. 206 – i.sz. 220)

Ebből az időszakból származik az a híres selyemkép a Mawangdui sírból (马王堆汉墓, kb. i.e. 169), amelyet 1973-ban találtak meg. Negyvennégy alakot, huszonkét férfit és huszonkét nőt mutat, különböző Qi Gong gyakorlat közben. Valamivel később Hua Tuo (141-203) létrehozta „az öt állat játékát” (五禽戏, Wu Qin Xi). Bian Que Mester, a híres orvos könyvében leírja az egészség és a Qi áramlásának javítására szolgáló Nan Jing Qi Gong -ot (難經气功). Ebben az orvosi irányzat erősen kidomborodik. A taoisták és a konfuciánusok azonban nem tisztán vallási célokra használták a gyakorlatokat. Minden gyakorlatnak azaz értelme, hogy leírják a természet útját (Dao). A keleti Han dfinasztia idején Wei Boyang (魏伯阳) megírta a az egyik legjelentősebb iratot a Zhouyi can tóng qi -t (周易参同契), mely az emberek valamint a természeti erők és a Qi kapcsolatáról szól. Ebben a korban élt jelentős Qi Gong Mesterek: Hua Tuo (华佗, 140–208) és Zhang Zhongjing (张仲景 150—219) voltak. Az i. sz. III. században, a Qin-dinasztia uralkodása alatt Hua Tuo akupunktúrás altatást alkalmazott a sebészetben. Ezenkívül terjesztette a Wu Qin (五禽) módszert, amely az öt állat (tigris, szarvas, majom, medve és daru) utánzásán alapul, és a helyi Qi-keringés fejlesztésére szolgál. Ez egyfajta Wai Dan és Wu Qin Xi-nek nevezte. Az orvos Bao Po Zi (抱朴子) című könyvében említi a Qi áramlásának tudatos irányítását és fejlesztését.

Mawangdui selyemtekercs (马王堆汉墓) i.e. 169-ből

Mawangdui selyemtekercs (马王堆汉墓) rekonstruált változata (70'es évek)

Jin-dinasztia (265 – 419)

Ge Hong (葛洪 283–343) mester, aki orvos is volt művében a Qi Gong -ot a betegségek megelőzésére és a test harmonizálására szolgáló „szükség esetére való rendelkezésként” írja le. Ebben az időszakban érkezik Kínába a buddhizmus, mely felveszi a Qi Gong elképzeléseit és buddhista, valamint indiai tradíciókkal gazdagítja azt. A legtöbb buddhista és taoista iskolában tanítják és gyakorolják a Qi Gong egyes gyakorlatait. E gyakorlás célja azonban már nem tisztán orvosi-, hanem általa törekszenek a megvilágosodásra. Spirituális gyógyító gyakorlattá válik, átalakul mentális gyakorlattá és hatással van a testre, a szellemre és a lélekre egyaránt. Néhány buddhista Mester olyan gyakorlatokat fejleszt, amely állítólag megszabadítja az embert a reinkarnáció állandó körforgásából. E kortól a Qi és az ember egészségének elméletét folyamatosan bővítik és kutatják.

Valamikor 420 és 581 között Tao Hongjing (陶弘景, 456-536) összeállította a Yang Shen Yen Ming Lu-t (养性延命录), amely sok egészségfejlesztő Qi Gong technikát tartalmaz.

A Liang-dinasztia idején (502-557)

A Liang-dinasztia idején (502-557) érkezett a Shaolin-kolostorba Da Mo (Bodhidharma, 菩提达摩). Da Mo a gyenge szerzetesek megerősítésére két gyakorlatot dolgozott ki. Az első gyakorlat a Yi Jin Jing (易筋经, Az izmok fejlesztésének könyve) ma is létezik. Ennek a könyvnek a gyakorlatai egy Waidan / Neidan (külső-belső) Qi Gong gyakorlatsort alkotnak, amely koncentráció révén fejleszti a helyi Qi-t és javítja a Qi keringését. A szerzetesek ezeknek a módszereknek a gyakorlásával jelentősen megerősödtek. Ezt az edzést beillesztették a harcművészetükbe, így ez lett a Qi Gong első ismert harcművészeti alkalmazása. A Shaolin szerzetesek továbbfejlesztették ezeket a módszereket, így jöttek létre a küzdőképességükről híres állatok (tigris, leopárd, sárkány, kígyó és daru) mozgását utánzó formák is. Ezek az állatnevek ma is megtalálhatók a Gong Fu stílusaiban.

A Qi Gong módszereinek és elméletének fejlesztése folytatódott a Sui- és a Tang-dinasztiában is (581-907). Zhou YunFan állította össze a Chu Bin Yun Hou Lu-t, ami a módszerek valóságos enciklopédiája. A Qi-áramlás növelésének 260 különböző módozatát sorolja fel. Sun Simiao (孙思邈, 581 - 682) által írt Qian Jin Yi Fang (千金翼方, 682) ismerteti a Qi irányításának egyik módját, bemutatja a Hat Hang használatát és kapcsolatukat a belső szervekkel, továbbá bemutat egy masszázstechnikákból álló gyűjteményt, amelyet Lao Zi 49 masszázstechnikájának neveznek. Wang Tao (王焘) a Wai Tai Mi Yao (外台秘要) című könyvében a Qi-áramlás rendellenességeinek kezelésében alkalmazott légzés- és gyógynövény-terápiákat tárgyalja.

960 és 1368 között (Song-, Qin- és Yuan-dinasztia) több érdekes munkát írtak:

• Chang An-Dao műve, a Yang Shen Jie a Qi Gong gyakorlásáról szól.
• A Zu Men Shi Shi-ben Chang Tzu-Huo Qi Gong gyakorlatokat alkalmaz sérülések, mint például vágás vagy ficam, kezelésére.
• Li Guo könyvében, a Lan Shi Mi Chan-ban, Qi Gong-gal és gyógynövényekkel kezeli a belső rendellenességeket.
• A Ge Tzu Yu Lun, amelyet Qu Dan-Shi írt, elméleti magyarázatokat tartalmaz a Qi Gong gyógyászati alkalmazásáról.
• A Tai ji Quan megalkotását Chang San-Fengnek tulajdonítják, aki a feltételezések szerint a Sung-dinasztia idején (960-1279) élt a Wu Dang hegységben. A Tai Qi a Nei Dan Qi Gong harci formája, amely a Dan Tien-ből származó energiát építi fel. A Dan Tien az alhasban található pont, mintegy négy ujjnyira a köldök alatt. A gyakorló a “kis keringetés”-sel kezd a törzsben és a fejben, majd a “nagy keringetés”-sel folytatja az egész testben, azután az így kialakult energia alkalmazható a harci művészetekben.
• 1026-ban Wang Wei-Yi elkészítette a híres bronzembert (egy bronzból készült üreges bábu, amelyen megjelölték a meridiánok és az akupunktúrás pontok helyét. Ez a szobrocska segített az embereknek az akupunktúra elméletének további rendszerezésében.
• Később, a Qing-dinasztia során a kínaiak egyre inkább elfogadták a Qi létezését, egészségjavító hatását valamint harcművészeti alkalmazási lehetőségeit.

A Song dinasztia Hui Zong Császára írta meg a Bölcsek Átfogó Feljegyzései c munkáját (圣济总录, Sheng Ji Zong Lu). Az Északi Song Dinasztia korában Zhang Boduan a Változások Könyvének Három Összhangja (周易参同契). A nagy mennyiségű értékes Qigong irodalom maradt fenn a Yunji Qijian (云笈七笺) -ban, melyet Zhang Junfang (张君房) mester gyűjtött össze az északi Song Dinasztia idején.

Sui-dinasztia (581 – 618)

Az orvos Chao YuanFang (巢元方, 550-630) „Értekezések a betegségek eredetéről és lefolyásáról” című könyvében (诸病源侯论 Zhu Bing Yuan Hou Lun) 213 qigong gyakorlatot mutat be terápiás célból. Ebben az időben történt, hogy Bódhidharma megérkezett Kínát és tanításai mentén megalakul a Chan buddhizmust. A buddhista és taoista qigong erősen keveredik egymással, ma már nem választhatók külön. Bódhidharma munkásságával (Yi Jin Jing, Xi Sui Jing) lefekteti a Shaolin iskola (quanfa és Shaolin-kolostor) harci qigongjának alapkövét. A gyakorlatok testi és szellemi erőt hoznak létre, egészséget, harmóniát és hosszú életet teremtenek. A tibeti gyakorlatok ebben a korszakban változnak, vállnak modernné.

Tang-dinasztia (618 – 907)

A taoista Shang Qing (上清) Iskola 12. pátriárkája, Sima Cheng Zhen (司馬貞, 647-735) megjelenteti „A qi felvételének lényegi jelentősége” című filozófiai művét, amely számtalan qigong gyakorlatot tartalmaz. A „szent/gyógyító hangok” (六字訣, Liu Zi Jing) jelentősen elterjed, az önmasszázst pedig folyamatosan bővítik. Sun Simiao (孙思邈) műve a Függetlenné válás Alapvető Arany Előírásai (千金要方, Qian Jin Yao Fang).

Song-dinasztia (960 – 1279)

A Song Dinasztiában használták első ízben a Qi Gong kifejezést, mely a Dao Yin fogalmat váltota le. A Shaolin rendszer folyamatosan egyre több Qi Gong gyakorlatot épített be technikákba, majd végül teljesen a régi Qi Gong rendszerre építette fel saját harcművészetét. A tizenkét energiacsatorna (Jing Luo) és a tizenkét szerv (Zang Fu) elméletét részletesen először Wang WeiYi (王唯一) írja le egyik könyvében (1026), a Qi Gong -ot pedig tudományos aspektussal gazdagítja.

Déli Song-dinasztiában (1177-1279)

A Qi-keringés növelésének sokféle módját dolgozták ki és gyakorolták. Yue Fei tábornok (岳飛, 1103–1142), akit szintén a Shaolin-kolostorban képeztek ki, maga is kifejleszt harcművészeti stílusokat (鷹爪派, ying zhao pai) egy saját Qi Gong rendszert, a Ba Duan Jin -t (八段錦). Úgy tartják, hogy a tábornok látván katonái gyengeségét, kidolgozott egy sorozatot Da Mo Yi Jin Jing-je alapján. Ebből alakította ki a Shi Er Duan Jin, azaz a Tizenkét Brokáttekercs nevű gyakorlatsorozatot (amelynek későbbi egyszerűbb formája a Ba Duan Jin vagy Nyolc Brokáttekercs). A Shi Er Duan Jin továbbfejlesztésével jött létre a Xing Yi (形意), valamint a Liu He Ba Fa (六合八法). Ebben az időszakban több más Qi Gong stílust is létrehoztak, amelyeket néhányan még ma is gyakorolnak. Az Er Mei iskola harcművészei, akik a Sichuan tartománybeli Er Mei hegységben (峨眉山) élnek, még mindig gyakorolják a Fu Bu Gong-ot (Tigrislépéses Gong) és a Shi Er Chuang-ot (Tizenkét testhelyzet). Manapság már ritkán, de a forradalom előtt gyakrabban alkalmazott stílus a Giaou Far Gong (Koldus Gong), amelyet koldusok gyakoroltak, és amely képessé tette őket, hogy elviseljék életmódjuk, az elemek és a rendszertelen táplálkozás megpróbáltatásait. Mára azonban ez a stílus szinte teljesen kihalt.

Ming-dinasztia (1368 – 1644)

A XVI. században nagyon népszerűvé vált a Qi Gong orvosi irányzata. E kor három legfontosabb képviselője: Yang JiZhou (1522-1620), Chen JiRu (1558-1693) és Cao YuanBai (kb. 1550) Mesterek voltak. Számos mű született, mint Leng Qian (冷谦) Essentials of Attaining Longevity (修龄要旨, Xiu Ling Yao Zhi), Gao Lian (高濂) mester Eight Essays for Cherishing Life (遵生八笺, Zun Sheng Ba Jian). Li Shizhen (李时珍) híres orvos és gyógynövényszakértő 1570-ben megírta a Nyolc Extra Meridián (奇经八脉考, Qi Jing Ba Mai Kao ~1570) c. jegyzetét, amelyben a meditáció fontosságáról és a belső gyakorlatokrtól ír. Hosszan taglalja, hogy az akkupunktúra hogyan és miért igényli a Qi megértését és érzékelését ("De Qi", 得气), a Tuinának pedig miért van szüksége Qi Gong gyakorlatokra az általános belső erő és rugalmasság eléréséhez. A Ming és Qing dinasztiákban a Qi Gong egy új szintet ért el: egyre több orvos ismerte meg behatóan és gyakorolta rendszeresen a gyakorlatokat. Li Shizhen (李时珍) Mester elsőként tanította a Qi Gong és a meridiánok elméletének tiszta összefüggéseit. Zhang Jingyue (张景岳) Qi Gong Mester világos megjegyzései rávilágítottak az elixír mezők és a vitalitás közti kapcsolatokra, melyet a Yi Jing Kiegészítéseiben (易经) tett közzé. Ye Tianshi, Xue Xue, Shen Jinao (叶天士, 薛雪, 沈金鳌) és más tudósok is egyre járatosabbak lettek a Qi Gongban. 1771-ben Xu Wenbi (徐文弼) Belső Qi Gong Illusztrációja c. munkája (内功图说,Neigong Tushuo) a True Essence of Attaining Longevity (寿世传真, Shoushi Chuanzhen) adaptációja, amely a dinamikus Qi Gong formákat mutatja be a Nyolc Brokáttekercs gyakorlatai alapján.

A Ming- és a Qing-dinasztia idején (1368-1911) további kiadványok jelentek meg a Qi Gong-ról:

• Li Shizhen (李时珍) műve, a Qi Ling Ba Mei Kao (奇经八脉考) tárgyalja a meridiánok és a Qi Gong összefüggéseit.
• Zo Yun-Bai könyve, a Bao Shen Mi Yao (保身祕要) mozgásos és nyugalmi Qi Gong gyakorlatokkal foglalkozik.
• Chen Gi-Zu a Yang Shen Huo Yu című munkájában a három esszenciáról ír Jieng (hímivarsejtek, Qi belső energia, Shen szellem, valamint védelmük és megőrzésük módjáról. A férfiak egészségére mind a túlzott önmegtartóztatás, mind a túlhajszolt nemi élet ártalmas, ezért a nemi életet az életkornak és az alkatnak megfelelően, gondosan szabályozni kell.
• A Wong FanYen által írt Yi Fan Gi Jie áttekinti és összefoglalja a korábban kiadott anyagokat.
• Wang Zu-Yun a Nei Gong Tuo Shou-ban bemutatja a Tizenkét Brokáttekercs gyakorlatát, és elmagyarázza a Qi Gong mozgásos, illetve nyugalmi változatait.
• A jól ismert Ba Gua Quan a Qing-dinasztia idején (1644-1911) jött létre, és még ma is gyakorolják.
• Egy másik népszerű stílust, a Fo Long Gong -ot (Tűzsárkány Gong), a Ming-dinasztia végén alkották meg (1640 körül) a Tai Yang iskolában, és időnként gyógyításra alkalmazták. Sok más stílus illetve módszer létezett, de legtöbbjük elveszett vagy csak nagyon kevesen ismerik.

Qing-dinasztia az ópiumháborúig, majd a forradalomig (1644 – 1840, 1911)

A Qi Gong fogalma egész Kínában megszilárdult, a Dao Yin kifejezést már nem használták. A Qi Gong még mindig nagyon közkedvelt, a gyakorlatok és különböző stílusok széles skálája bontakozott ki e korban. Mindenekelőtt az indiai és tibeti gyakorlatok számítottak "modernnek", a harcművészetek ebben az időszakban széles körben terjedtek. A Qi Gong a harcművészetek állandó elemévé vált, a harci Qi Gongot és a harcművészeti Qi Gongot tovább fejlesztették a kolostorok és a Mesterek. Az orvosi Qi Gong nagyon népszerű, melyet gyakran alkalmaztak. A belső Qi Gong gyakorlatok a Ming dinasztia idején érték el a magas fokú érettségüket, melyek aztán tovább fejlődtek a Qing korban is. Ez az időszak igen termékeny időszak volt. Zhang Sanfeng (张三丰) megírta a Belső Elixír Könyvét (玄机直讲, Xuanji Zhijiang). E mellett a Da Dao Lun (大道論), Xuan Tan Quan Ji (玄譚全集), Xuan Yao Pian (玄要篇), Wu Gen Shu Ci (無根樹詞) jegyzeteiből születik meg Zhang Sanfeng mester Teljes Kollekciója (張三丰先生全集), amely a Dao Zang Ji Yao (道藏輯要) -ben található meg, Peng Dingqiu (彭定求) munkássága (korai Qing dinasztia időszaka) nyomán. Lu Xixing (陆西星) Mester megalapította a Belső Elixír Qi Gong Északi Iskoláját a Déli Ág megöröklésével és az ott alkalmazott elképezléseket alkalmazva ápolta a Yin és Yang elméleteit a gyakorlásban. Li Xiyue (李西月) Mester megalapította a Nyugati Iskolát, ahol a nyugalmat és a természetességet (természetközeliséget) hangsúlyozta. Wu Shouyang (伍守阳) megírta A Authentic Treatise on the Plain Explications of Immortal Way (天仙正理直论, Tianxian Zhengli Zhilun) könyvét, majd befejezte a belső elixír Qi Gong formáinak összegyűjtését. hen Jinao (沈金鳌) mester e korban született munkája a Treatise on Causes and Symptoms of Miscellaneous Diseases (杂病源流犀烛, Za Bing Yuan Liu Xi Zhu) címet viseli.

1822-től a hagyományos kínai orvoslás egyre kevésbé közkedvelt, hiszen háttérbe szorítja a modern nyugati orvostudomány. Ezzel együtt a Qi Gong iránti érdeklődés is gyengül. 1840-es Ópium Háború idején az orvosi Qi Gong fejlődése megtorpant, csupán néhány új mű vagy gyakorlat jelent meg.

Köztársaság (1911 – 1949)

Az igen zavaros belpolitikai környezet és a lázadások időszakában a Qi Gong majdnem teljesen feledésbe merült, idejétmúltnak tekintették annak a bűvöletnek a hatására, amely minden nyugati kultúrkörből Kínára irányult. A 30-as évektől a Mesterek azonban ismét azon fáradoznak, hogy a Qi Gongot elterjesszék. A XX. századi Kína igen mozgalmas időszakában történt kolostori feljegyzések pusztítása az 1911. -es wuzhang-i felkelés-, az 1915-1928 időszak (dél-kínai) hadúri háborúk-, 1937-1945 közt a japán megszállás, 1927-1949 között polgárháború, majd pedig az 1966 - 1976 közt zajló kulturális forradalom mai szemmel felbecsülhetetlen feljegyzéseket, levéltári anyagokat pusztított el.

Népköztrásaság, 1949-től napjainkig

Az 50-es évek óta a kínai orvoslást a nyugatival egyenrangúként gyakorolták. Növekedett a Qi Gong iránti érdeklődés és több mint 50 millió ember gyakorolta a Qi Gongot minden reggel. Ma már alig léteznek titkos stílusok, többnyire nyilvánosan oktatják a gyakorlatokat. Időközben többen is arra törekednek, hogy a Qi Gongot a nyugati orvostudomány eszközeivel vizsgálják és értékeljék ki. Az 50-es években a Qi Gongot újra feldolgozták. Ehhez nagyban hozzájárult a Qi Gong terápiájának nagy sikere a traumát szenvedett katonák esetében. 1956-ban Beidaiheben Liu Gui Zhen (劉貴珍, 1902 - 1983) létrehozta az első Qi Gong klinikát. Ez a mai napig döntően befolyásolja a Qi Gong orvosi fejlődését. A kulturális forradalom idején (1966-1976) a Qi Gongot betiltották, sok Qi Gong oktatót elüldöztek és sokan külföldre menekültek. Az egyetlen kivételt Guo Lin Qi Gongja (郭林氣功, Guo Lin Qi Gong) képezte. Miután Lin Zhong Pen professzor 1979-ben bemutatta a Qi Gong hatásosságát, újra megengedték, sőt támogatták is alkalmazását. Elterjesztése érdekében létrejött a „Kínai Intézet a Qi Kutatására”, valamint a Lin Zhong Pen vezette Továbbképző Intézet Haladó Qigong Tanulmányok Számára. Azóta a Qi Gong jelentősen elterjedt és nem csak Kínában, hanem a világ majdnem minden országában gyakorolják. Különösen az orvosi irányzatban végeznek napjainkban sok kutatást és fejlesztéseket.

❀ ❀ ❀

Qi Gong gyakorlás a Xing Long Tang-ban

A Xing Long Tang a Shaolin Rou Gong (少林柔功 ld.: Shaolin Rou Gong módszerek chan buddhista hátteréről c. jegyzet) módszereivel foglalkozik: kutatja és gyakorolja Chan buddhista "mozgásos qi gong" gyakorlatokat. A Qi Gong a Rou Gong Quan alapszemléletét adja, ezért az autentikus kungfu gyakorlásai e gyakorlatsorok mentén válnak teljessé. A Xing Long Tang a gyakorlás mellett kutatja a Qi Gong gyakorlatait és a Nei Gong területét. Míg a Qi Gong konkrét gyakorlatokkal, konkrét célok megvalósításán a Qi-vel dolgozik, addíg a Nei Gong nem fogalmaz meg konkrét célt: folyamatot jelöl, saját magunk átalakítási folyamatát. Kutatásait az ismert gyakorlatsorok kultúrtörténeti-, átadási és módszertani megközelítéseinek összehasonlításával végzi, ahol számos intézettel nemzetközi együttműködésben dolgozza fel a régi kínai feljegyzéseket. E munkával célja, hogy adott korrajz tényeken alapuló bemutatásával, a Mesterek tanításait és magyarázatait a gyakorlatsorokkal együtt publikálja. E szakmai munka perspektívát, segítséget nyújt minden harcművészetet, küzdősportot gyakorló számára. A kungfu stílushoz kapcsolódó Qi Gong gyakorlatok: Chan Yuan Gong (禅圆功) az egymásból születő körökre utal, a "spriális erő" alkalmazását tanítja. Liu He Gong (《六合功》) jelentése: Hat (六) Harmónia (合) Gyakorlata, mely a legfontosabb belső (mozgás alapú) fogalmakat tanítja: "forgás", "lesüllyedés", "fókusz". Luo Han Shi Ba Shi (羅漢十八式) Buddhidharma tanításaihoz köthető, amely az ászanák-, állatok mozgásaira hagyatkozva született meg. Az első írásos emlék a sui-dinasztia-beli (581-618 AD) Shaolin Quan Pu -ban (少林拳谱) olvasható, amely a szerzetesek által kiválasztott 18 egyszerű mozdulatot írja le, akik e gyakorlatsort fejlesztették.

A Rou Gong (少林柔功) jelenlegi, hivatalos templomi gyakorlatai:

• Chan Yuan Gong (禅圆功)
• Liu He Gong (六合功)
• Luo Han Shi San Shi (羅漢十三式), Luo Han Shi Ba Shi (《羅漢十八式)
• Ba Duan Jin (八段锦),
• YiJinJing (童子功十六式易筋经十二式)
• Feng Bai Liu Gong (风摆柳功),
• Jing Gang Quan (金刚拳),
• Yi Zhi Jin (一指金),
• Ba Me Di Yi Duan Gong (八门第一段功>

Boddhidharma -nak tulajdonított gyakorlatok:

• Yi Jin Jing, azaz Izom és Ín Átalakítása (菩提达摩易筋经)
• Xi Sui Jing, azaz Csontvelő Tisztítása (洗髓经)
• Luo Han ShiBa Shi, azaz Luohan 18 Keze Gong (羅漢十八式)

Javasolt irodalom és források

International Federation of Health Qigong 国际健身气功联合会

1. Xu Xun (许逊). Ana of Pure and Bright School (净明宗教录). In Daoist Books Out of Canon (藏外道书). Chengdu: Bashu Publishing House, 1994.
2. Chao Yuanfang (巢元方). Treatise on the Etiology and Symptomology of Diseases (诸病源候论). Beijing: People’s Medical Publishing House, 1985.
3. Li Shizhen (李时珍). Study on the Eight Extra Meridians (奇经八脉考). Beijing: China Press Traditional Chinese Medicine, 2007.
4. Yellow Emperor’s Internal Classic (黄帝内经). Beijing: People’s Medical Publishing House, 1963.
5. Sun Simiao (孙思邈). Essential Golden Prescriptions for Emergencies (千金要方). Beijing: People’s Medical Publishing House, 1955.
6. General Collection for Holy Relief (圣济总录). Beijing: People’s Medical Publishing House, 1962.
7. Shen Jinao (沈金鳌). Incisive Light on the Source of Miscellaneous Diseases (杂病源流犀烛). Beijing: People’s Medical Publishing House, 2006.
8. Song Tianbin (宋天彬). Qigong Study of TCM (中医气功学). Beijing: The People’s Health Press, 1994.
9. Liu Tianjun (刘天君). Qigong Study of TCM (中医气功学). Beijing: The People’s Health Press, 1999, 2nd ed.
10. ...

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2016 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

❀ vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心. Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017 How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings