XING LONG TANG - Bodhidharma "Út és Négy Gyakorlat" kommentárja 《二入四行论》的评论



   


Bodhidharma "Út és Négy Gyakorlat" Kommentárja 《二入四行论》的评论

❀ ❀ ❀

    "Senki nem tudja, mit hoz a jövő. De a múlt tettei a mában, ezekben a pillanatokban hozzák meg termésüket. Sem az egeket, sem az isteneket sem embertársaimat nem vonhatom felelősségre sorsomért. Csak és kizárólag múltbéli tetteim következménye mindaz, amit ma megélek. Ha ma élek és szenvedek, az azért van, amit a múltban én tettem, és senki mást nem vonhatok érte felelősségre."

    Bodhidharma, a Chan Buddhizmus I. Pátriárkája

Bodhidharma

Bódhidharma a Csola-dinasztia harmadik hercege volt, a Kanchipuram déli részét uraló észak-indiai Csola-ág leszármazottja. ❀ Kaśyapa (कश्यप), Buddha tanítványának 28. reinkarnációja. Történetét ismered. Mégis, harcművész körökben kevesen szentelnek időt és energiát Tanításának megismerésére és megértésére. Pedig ez fontosabb, mint gondolnád: a haladó szintű harcművészet megvalósítása és fenntartása csak egy olyan mentális állapotban történhet, ahol a (helyes) gyakorlások során megfelelően alakítottad tested és tudatod. Számomra Bodhidharma fontos. Az Ő tanítása nyomán keletkeztek azok a gyakorlatok, amelyek rávilágítanak a test és tudat kapcsolatára, arra, hogy az élet történéseinek érzékelése, a tudat állapotának pillanatnyi nyomata. A gyakorlásaink alkalmával sokszor hangzik el az a tanítás, hogy kevesebb Li-t és inkább Jin-t használj (❀ használd a Yi -t a Li helyett 用意不用力). De erre rá kell jönnöd, ezt ki kell munkálnod, tapasztalataidat kell értelmezned, alakítanod magad. Senki nem mutathatja meg, csak saját magad. Hosszú Úton, következetes gyakorlással, egyre helyesebb érzékelésekkel. Alapvetően nem testi-, testedzési vagy testgyakorlási feladat. Ez csak a tudatodon való munka eredménye, mely érzékeli a körülményeket, amely érzékeset kelt, amely irányítja a tested, amely alapján élsz, gondolkodsz, érzel, véleményt formálsz. Bodhidharma azt tanítja, ha ez így van, nem értjük, nem érted a Chant. Danlin tanítványa jegyezte le Bodhidharma Tanítását, amelyet a történetírások is valósnak ítélnek meg. Ennek címe a 二入四行论, Er Ru Si Háng Lun azaz Két Bejárat és Négy Módszer, melyre Bodhidharma kolostor-beli tanítványai, a szerzetesek a "Shaosi Hat Kapuja" -ként (少室六門, Shao Shi Liu Men) hivatkoztak. A "Shaosi" kifejezés (少室) Bodhidharma alternatív neve, mely a Song hegy ShaoSi csúcsára utal, ahol a Shaolin Kolostor állt és Bodhidharma élt, a Liumen (六門) jelentése: Hat Kapu. A Két Bejárat (二入, Er Ru), az Ösvényre lépés-, a Tanítás megvalósításának és követésének két módja. Ezek a "Megértés" (理, Li, de lehet "alapelv" vagy "belátás") és "Gyakorlat" (行, Xing). A "Megértés" nem más, mint a tanítások megértése által a ráébredés a lényegre. Ez feltételezi azt a legalapvetőbb meggyőződést, hogy minden élőlénynek (legyen az megvilágosodott vagy közönséges) ugyanaz az igaz természete van, csak azt saját, téves érzékelésük teszi homályossá vagy láthatatlanná. Ha ettől az állapottól el kívánsz emelkedni, és szilárdan összpontosítasz, akkor, de csak akkor fog megszűnni az ÉN és a MÁS, ekkor a közönséges természet és a bölcs természet egy és ugyanaz lesz. Soha többé nem zavarnak meg az írott tanítások (ez sem :-) ) A legkisebb erőfeszítés nélkül létrejön a teljes és megrendíthetetlen összhang az Megértéssel. Ez az, amit Buddhidharma az “Megértés általi belépés”-nek nevez. Ez az egyik Kapu. A másik a Gyakorlat, azaz a Négy Gyakorlat (四行, Si Hang) az "Igazságtalanság elviselése" (報冤行), "Körülmények vagy Feltételek Elfogadása" (隨緣行), "Sóvárgástól-, a semmi után sem vágyakozástól való Megszabadulás" (無所求行) és a Dharma Gyakorlata" (稱法行).

    Egy napon ❀ Prajnatara, Bodhidharma apja által is igen tisztelt lelki vezető érkezett a királyi palotába. A királyra oly mély hatással volt, ahogyan Prajnatara a Dharma-t magyarázta, hogy ajándékként egy jade golyót ajándékozott a mesternek. Prajnatara megmutatta a golyót a király legidősebb fiának, s megkérdezte arról, hogy vajon mi az. Bodhidharma egyik testvére így felelt: "Ez egy gyönyörű, az egész országban páratlan golyó, egy valóságos Nemzeti Kincs!" Másodikként a mester Bodhidharma másik testvérék kérdezte meg az ajándékról. Az ő válasza így szólt: "Bár ez egy szépséges, nagyszerű jade golyó, mégis ha egy közönséges ember tartaná kezében, mit sem jelentene. Mivel azonban a Te kezedben van valóban gyönyörű!"" Harmadikként a mester Bodhidharma felé fordult és őt is megkérdezte a golyóról. "Talán tényleg e világ nagyszerű kincse ez a golyó, de túlzottan akkor sem érdekes. A tudat ennél sokkal fontosabb. Összehasonlítani a kettőt olyan, mintha a Holdat hasonlítanánk a Naphoz." Prajnadhara-t megdöbbentette a fiú mélységesen mély megértése.

    Jó néhány évvel később, mikor a király meghalt, Bodhidharma Prajnatara tanítványa lett. Negyven évig maradt mestere mellett, majd – a hagyomány szerint – további hatvan éven át vándorolva tanított szerte Indiában. Később Bodhidharma átszelve az Óceánt Kínába utazott. Akkoriban a Liang-dinasztia-beli Wu volt Kína császára, aki birodalmának spirituális minőségét akarván növelni – s mert a buddhizmus barátja volt -, jelentős mértékben támogatta a szutrák másolását és terjesztését, nagyszámú szerzetest és papot hívott országába, s ezrével építtette a szentélyeket és neveltette a szerzeteseket. Mikor értesült Bodhidharma érkezéséről, nagy izgalom töltötte el közelgő találkozásukra gondolva. Mikor Bodhidharma végre az uralkodó előtt állt, a császár így szólt: "Sok-sok templomot építtettem, több tízezer szerzetesnek biztosítva megélhetést, és számtalan szutrát fordíttattam le. Mi mindebben az igazi erény?" Bodhidharma azt válaszolta: "Semmi! Lényegtelen hány a templom s hány a szerzetes! Nincs az egészben semmi erény!"

Könnyű félremagyarázni ezt a választ. A Jie Xin (接心, vagy She Xin 摂心/攝心) gyakorlatok kezdete óta gyakoroljuk a Zuo Chan-t (座禅, meditáció) Lehetséges volna érdem nélkül gyakorolni ezt? Amennyiben akár a leghalványabb gondolat is erőre kap benned azzal kapcsolatban, hogy mivé is válhatsz a gyakorlás által, úgy e gondolat felhőként takarja szellemed, megakadályozza, hogy bárhová is eljuss általa.Ugyanakkor, ha nem törekszel tudatosan a megvilágosodásra, hogyan érhetnél akár a közelébe is? Ha tudatában vagy a testednek és lélegzetvételednek - messze jársz! Bodhidharma válasza az volt, hogy "Semmi erény!". Ezzel mindent elmondott. Ha a templomépítés, tanítvány-nevelés nagyszerű tettei hajtanak, csak tessék, semmi ne akadályozzon. De ha az én-tudat legkisebb morzsája is felmerül benned, akkor tetted tisztátalanná, szennyezetté válik.

… és a császár zavarba jött, de tovább kérdezett. "Ha a templomok építése, a tanítványok nevelése, a szútrák fordítása nem is erényes tett, akkor mi a legfontosabb dolog a világon? Ha mindezek jelentőség nélküliek, hol található akkor a legmélyebb értelem?" Bodhidharma válaszolt: "Végtelen üresség, semmi sem szent." Azaz, semmi ragyogás. Csak üresség mindenhol, határtalan, mint az őszi égbolt. Nincs semmi, amiért hálát kellene érezned. A ködös, homályos gyakorlás nem kielégítő. Addig halmozni a lótrágyát, míg már azt sem tudod, hogy hol áll a fejed, semmit sem segít. Semmi értelme semminek, csak ha elszánt vagy és feltöltött. És még ez sem elég, ha egyetlen szemernyi éber én-tudat (ego) is maradt benned. Így kell gyakorolnod: megszabadulva mindentől. Bodhidharma azt mondja: “Végtelen üresség, semmi sem szent.” Addig kell így gyakorolni, míg ezt megtapasztaljuk. A császár ismét megdöbbent és tovább kérdezett. "Ki az, aki így válaszolsz a császárnak?" Bodhidharma azt mondta: "Nem tudom." Nem igazi a tapasztalás, ha még van valaki (benned), aki “tud”. A császár semmit nem tehetett. Bodhidharma pedig elhagyta udvarát és északra ment, elérte a Song Shan-t.

Jól ismerjük a Shaolin Kolostorba térésének történetét. A hegy egy szomszédos szirtjén kilenc évig csak egyhelyben ült a barlangban. Valószínű azonban, hogy nem pusztán ült csak, hisz tanítványa, Huike szerzetes is vele volt. Ha egyetlen tanítványt sem nevelt volna, megszakadt volna a Dharma tanítása. Tanítványán kívül vendégek is voltak körülötte, tele válaszra váró kérdésekkel. Bodhidharma nem egyszerűen csak a Zuo Chan-t gyakorolta. Huike szerzetes eredetileg harcos volt, Batuo (Buddhabhadra, 跋陀) Mester tanítványa. Elégedetlen azokkal a felismerésekkel melyeket intellektusa révén tehetett. Felkereste Bodhidharma-t és segítséget, iránymutatást kért tőle. Kínában a Song-shan -on tél közepén mindig esik a hó. Huike egy ilyen havas estén kereste fel Bodhidharma-t, akit éppen meditálás közben talált. A mester meg sem fordult, mikor Huike belépett. Odakint zuhogott a hó. Bodhidharma a hajnal hasadtáig nem vett tudomást látogatójáról. Akkor kérdezte csak meg: "Ki áll ott?". "A nevem Huike. Azért jöttem, hogy az igaz buddhizmust tanulmányozzam. ... Az emberek gyakran elveszítik kedvüket és felhagynak a próbálkozással még mielőtt megtalálnák a megoldást, pusztán mert bizonyos nézetek (melyeket összetévesztenek az igazsággal) letérítik őket a helyes útról. Mások önhitté, magabiztossá válnak. MIndegy, hogy a Chan-ról, harcművészet gyakorlásról vagy az élet egyéb dolgairól beszélünk. Ők mindannyian messze állnak még a valódi tudástól. Bodhidharma pontosan tudta ezt. Hol volt vajon ez a tudása? Huike előhúzta kardját, s bizonyítván, hogy mennyire fontos számára az Igazság megtalálása, levágta vele karját. Bodhidharma erre így szólt: "Össze vagy zavarodva, sötétben vagy és szenvedsz. Mi a baj?" Huike így válaszolt: "Még végtelen hosszú tanulmányaim után sem tudom, hol található a tudat igazi békéje." A Zuo Chan-t gyakorolnunk kell, ugyanis a tanulás és gyakorlás önmagában szintén nem elegendő. "Kérlek, hozz békét szellememre!" Ezt hallva Bodhidharma Huike felé fordult és azt mondta: "Mutasd összezavarodott tudatodat! Tedd ki ide!"... s hogy milyen hosszú ideig tartott, amíg Huike válaszolt, nem tudhatjuk. Végül így szólt: "Nem tudom. Nem vagyok képes rá." Bodhidharma ekkor azt mondta: "Ha képtelen vagy megmutatni, hát jól jegyezd meg ezt! Ha nincs semmi, ami akadályozná tudatodat, úgy annak békéje már jelen van." Ebben a pillanatban Huike mélységesen megvilágosodott. Felfedezte szellemének legmélyebb rétegeit. Ha korábban nem ment volna keresztül mindazon a fájdalmon, amit megszenvedett, ez nem történhetett volna meg pusztán azért, mert Bodhidharma válaszolt a kérdésére. Huike felfedezte saját tiszta tudatát és egyetlen pillanat alatt eloldozta kétségeinek terhét. Minden embernek gyakorolni kellene. A gyakorlást pedig helyesen végezni, így visszatérni az Eredeti Tudathoz saját tapasztalásunkon keresztül.

Ha az érzékelésed tompa, sem egy-, sem több szó vagy tanítás nem elegendő. Elsőként a meditáció által meg kell tanulni koncentrálni, élesebben érzékelni. Ezt lehet ülve, vagy kungfu gyakorlás során is, ha helyesen gyakorlod a harcművészetet. Ha ez nem történik meg, nem számítanak a kimondott szavak, semmi eredmény nem lesz. Fejlesztened kell a teljes és rendíthetetlen tudatod. Ha sok fölösleges gondolat marad az agyadban soha nem érheted el a fenti állapotot. Nem leszel képes tiszta válaszokra. Mielőtt belekezdesz abba, hogy gyakorlásod a tanítások olvasásával és megértésével egészíted ki, tudnod kell, hogy ez mennyire fontos.

A „gyakorlás körvonalai” -ban Bodhidharma megmutatja a szellem igaz és helyes Útját.

    “A Széles Útnak nincsen kapuja.”

Bodhidharma tanítása szerint nem szűk ösvény, hanem a Mennyeknek és a Földnek Széles Útja. Nem egyszerűen egy régi út. Tervek nélkül épített, Kapuk nélküli, Széles Út. Bárhol elindulhatsz rajta. Könnyen zavarba is jöhetsz, mert a lehetőségek száma végtelen.

    „Külön hagyomány a tanon túl,
    Nem alapul írott jegyen,
    Menten az ember szívéhez szól,
    Hogy feleszméljen, Buddha legyen.”

    Bodhidharma


Belépés a „Megértés” által (az alapelven (理) [történő] belépés, 理入)

A Chan tanítás szerint: "Meghallani egyet és megérteni tízet". Akár magyarázó szavak nélkül is megérteni a kimondottat. Amikor egy-, a mély tapasztalás szintjén lévő gyakorló bármily keveset hall is valamiről, amit egyébként ismer, rögtön az egész világossá válik számára, s egyszersmind az is, hogy hogyan építse azt be a következő gyakorlásaiba. Az első módszer a közvetlen Úté, az egyenes haladásé. Ehhez nincsen szükség körültekintésre, nem igényel meditációt. Egyedüli célja a „valódi természet" a "lényeg megpillantása”. Semmi más. Az igazi Chan Mesterek nem igazán beszélnek a Zuo Chan (meditáció) szükségességéről. Csak a valódi természet, a lényeg megpillantását említik. A Chanban ez a Tiszta Tudat, a harcművészetben pedig a Jin, amely a Jing-et hozza létre. Utat mutatnak, hogy haladj egyenesen. Céltudatosan előre, így kérdések nélkül is tudni fogod, hogyan kell élned, gyakorolnod. Ha eljutsz egyszer ennek a megértéséhez, akkor minden továbbit is meg fogsz érteni. Ez az első belépés amiről Bodhidharma beszél. Ez az út, amit a VI. Pátriárka Hui Neng (慧能, 638–713) követett.

Ha tudatosan követed a Tanításokat, ugyanúgy nem érheted el a valódi természeted, mint akkor, ha semmit sem próbálsz tenni. Ha energiád elég erős, egészen bizonyosan eredményeket érsz el a gyakorlásban és annak okozataként megvilágosodsz. De ha a lényeg keresésével kapcsolatban becsapod magad, semmire sem jutsz. Ha azt gondolod, hogy valamiféle elsöprő sors vagy jellemváltozás vár rád, akkor nagy csalódás előtt állsz. A tudatod válik tökéletesen letisztulttá – vagyis a beszéd, a hallás és a látás -, és ez a valódi természet. Ez az a tudat, amit nem látsz, de tudsz róla. Ha felismered igazi természeted, mindenekelőtt az válik teljesen tisztává és nyilvánvalóvá, amit élve tenned kell. A Chan harcművészetben ez az az állapot, amikor Li helyett már a Qi dinamikája mozdít, amikor a Jin megjelenik és Jing-et hoz létre, amikor nincs erő, csak hatás, melyben a test nem korlátoz. Összeáll minden, könnyűvé lesz, a tudat tiszta és ragyog.

Belépés a "mindennapi élet" felől (gyakorlás (行) [v. cselekvés általi] belépés, 行入)

Az evés, kezeid és lábaid ide-oda mozgatása, a harcművészet helyes vagy helytelen gyakorlása s minden egyéb tevékenységed irányából nyílik ez a Kapu, mely során megérsz a felismerésre. Ez a bejárat az Élet, a Gyakorlás bejárata. Amennyiben életed minden szempontból helyesen éled, úgy a „Megértések” felől is eljuthatsz az Úthoz. A Gyakorlás négy módja minden egyéb lehetőséget magában foglal. Az első mód értelmében tudod kell a helyes választ, amikor gyűlölettel találod szemben magad. Ez “Az Igazságtalanság Elviselésének”, elszenvedésének gyakorlása. A második jelentése, a karmád ellenállás nélküli elfogadása. Ezt jelenti a körülmények elfogadását, a "Feltételek elfogadásának” gyakorlatát. A harmadik jelentése, a külső dolgok utáni vágyakozás tilalma, a „semmi után sem vágyakozás gyakorlása”. Azért vágyakozol magadon kívül álló dolgokra, mert magányos vagy. Belőled, önmagadból hiányzik valami (nem személyeskedés, hanem általános igazság, minden érző lényt érint). De ha teljesen feltöltődsz és szilárd leszel, nem lesz többé magányérzet és nem lesz többé szükség semmire sem. A negyedik mód a “A Dharma (Tanítás) Gyakorlásának” útja. Ez a Törvénnyel összhangban lévő élet útja. Ahhoz, hogy a Chan kapujához érhess, hogy felfedezhesd tudatod legrejtettebb és legtökéletesebb rétegeit – ha valóban ez az, amit elérni kívánsz – állandóan tudatában kell lenned a következőknek.

A "nehézségek (v. igazságtalanság) elviselésének gyakorlata" - 冤行

    [0001b03] 報冤行。謂修道行人若受苦時。當自念言。我往昔無數劫中棄本從末流浪諸有。多起冤憎違害無限。云何。

    Mit neveznek a nehézségek elviselésének gyakorlatának? Ha az út gyakorlója nehézségekkel találkozik, így gondolkozzon: "Eddig számtalan korszakon keresztül elhagytam a lényegit a jelentéktelen kedvéért. Megannyi létezésen keresztül sok ellenségeskedést és gyülölködést keltettem, káromoltam és bántottam másokat vég nélkül.

    [0001b03] 今雖無犯。是我宿殃惡業果熟。非天非人所能見與。甘心甘受都無冤訴。

    Bár most nem követtem el semmit, szerencsétlenségem gonosz tetteim gyümölcse. Sem isten sem ember ezt nem láthatja (előre) vagy teheti (velem). Nyitott szívvel fogadom panasz nélkül.

    Bodhidharma Nagymester értekezése a Mahayana-ra lépés Útjáról és Négy Gyakorlatáról 菩提達磨大師略辨大乘入道四行觀

Valamint,

Ennek megértésével összhangba kerülsz a dolgok „Megértésével” azaz az "Alapelvel", s az igazságtalanságot elszenvedve rálépsz az ösvényre. Hajlamos vagy arra, hogy életed kezdetét – tévesen – születéskori első felsírás pillanatával azonosítsd. Ez egy érthető és gyakori félreértés. Ha azonban közelebbről megvizsgálod a kérdést, könnyen belátod, hogy ez mennyire helytelen. Életed nem a földből, a kövekből származik, hanem anyánk és apánk élő testéből, vagyis nem lehet azt azoktól elválasztani. Ha visszamész az időben, egészen le a végtelen múlt kezdetéig, a kapcsolatok hosszú sorát találod mely téged, nem egyszerűen felmenőidhez láncol, hanem még azoknál is korábbra nyúlik vissza. Azt mondják, hogy a Földön az első ember körülbelül 100 millió éve jelent meg. Vagyis 900 millió évet vett igénybe az emberi élet kifejlődése, azé az életé, melyet Te itt és most élsz, azé az életé mely egy 1 milliárd éves folyamatos fejlődés végeredménye. Ebben a pillanatban mi a történelemnek eddigi legkésőbbi pontját jelentjük. Mindezt pusztán ennek a világnak idő- függvényében vizsgálva.

Másképpen körüljárva a kérdést, mindannak birtokában vagy ma is, amik valaha – emberré válásunk előtt is – voltunk. Embrionális állapot vizsgálata során látható változásunk amőba, hal, madár és egyéb állati szakasza. A terhesség hónapjai alatt a fejlődés sok millió éve ismétlődik meg sűrített formában. 900 millió év telt el mielőtt az ember megjelent volna a Földön. Vajon mit csináltak őseink, az amőbák, a halak és madarak ez alatt az idő alatt? Valószínűleg az erősebbje igen sokat megevett a gyengébb létformát képviselők közül, hogy életben maradhasson, s hogy ezt a jelenlegi életet, a mi életünket létrehozhassa. Reálisan szemlélve a történelmi tényeket, megállapítható, hogy létfenntartás céljából az ember mindig ösztöneire hagyatkozott. Civilizációnk ezért létezhet ma is. Mindannyian mindig nemesen cselekedtünk? Természetesen nem. Háborúk sora a történelem. Aztán 2500 évvel ezelőtt megszületett Buddha, létrejöttek Buddha tanai. Majd, 2000 éve Jézus, Szokratész és Konfucius érkeztek. Megközelítőleg ugyanabban az időben, hogy fáklyát adjanak az emberiség kezébe. Talán már ezt megelőzőleg is voltak bizonyos jelek, de senki nem volt, aki a gondolatot tovább vitte volna.

Nézzük meg jelen korunkat! A háborúzunk. Talán egy kicsit okosabbak lettünk, de ennél több nem mondható el rólunk. Földünkön az ösztöneire hagyatkozó civilizáció igen sok életet oltott ki. Magunkat a legfejlettebb kultúrának tartjuk, de létünkben ma is ott hordozzuk múltunk minden pokoli vonását, gyűlöletét, rosszindulatát, rémséges tetteit és határtalan tévedéseit. Még ha állíthatnánk is, hogy nem tettünk semmi helytelent vagy károsat jelenlegi létformánk mondjuk elmúlt harminc egynéhány évében, ez az időszak az emberiség történelmében akkor is csupán egy rövid pillanat. Még ha azt mondod, hogy születésedtől egészen a jelen pillanatáig senkit nem bántva, bűntelenül éltél, ez az időszak akkor is csak egy szemvillanásnyi közjáték. Gondold végig. A mikor szenvedsz, ennek fényében tekints a fájdalmadra. Bodhidharma ide vonatkozó nézetei igen szigorúak:

    “Senki nem tudja, mit hoz a jövő. De a múlt tettei a mában, ezekben a pillanatokban hozzák meg termésüket. Sem az Egeket, sem az Isteneket sem embertársaimat nem vonhatom felelősségre sorsomért. Csak és kizárólag múltbéli tetteim következménye mindaz, amit ma megélek. Ha ma élek és szenvedek, az azért van, amit a múltban én tettem, és senki mást nem vonhatok érte felelősségre.”

Amikor rossz tetteket követsz el, vagy helytelenül viselkedsz közösséged felelősségre vonásával, társaid rosszallásával vagy kénytelen szembenézni. De azok, akik már eljutottak az Ösvény mélyebb megértéséhez tudják, hogy igaz természetünk felfedezésére csak úgy juthatnak, ha lerombolnak minden nézetet, mely akadályozhatja saját egyéniségük, tetteik elfogadását. Ha ezt megérted, bármi is történjen, képes leszel elfogadni. Nemcsak akkor leszel képes felelősséged belátására, amikor arról már mások döntöttek. Ha tudatod valóban tiszta, akkor aláveted magad mindannak, ami bekövetkezik. E belátásról formált vélemény tekintetében nincs különbség buddhizmus és kereszténység között.

Buddha egyik tanítványa hosszú útra indult, hogy távoli vidékeken hirdesse mestere tanításait. Buddha az alábbi szavakkal vált el tőle: "Barbár népek élnek ott, ahová te most elindulsz. Beléd rúgnak majd, megvernek téged, s az arcodba köpnek. Nem bánod mindezt?" Tanítványa így válaszolt: "Azt gondolom, hogy ha belém is rúgnak, ha meg is vernek és ha le is köpnek, talán nem oltják ki az életemet!" Most Buddha azt mondta: "Talán még az életedet is kioltják! Azt bánod majd?" A tanítvány válasza erre ez volt: Abban az esetben arra gondolok majd, hogy megszabadítanak testemtől, összes szenvedésem és siralmam fizikai forrásától." Végül Buddha azt mondta: "Akkor most indulj el! Ha bizalmad és elhatározásod ilyen erős, nem követhetsz el hibát!" Bodhidharma erről igen világosan beszél, nem azért, hogy gondolataid megzavarja, hanem, hogy erőt adjon ahhoz, hogy igazságát a mindennapok küzdelmében is el tud fogadni. Gondolhatsz bármire, tehetsz bármit mindennapokban, gyakorolhatsz akár meditációt vagy harcművészetet, mégsem vagy egyéb, mint az illúziók és a kettős gondolkodás fészke. Valódi Eredeted akkor tűnik elő, mikor mindez elcsöndesül. Eredeted nem azonos ezzel a közös tudattalannal, tudattal, de magába olvaszt minden élőlényt és minden dolgot. Hogy miért? A Kötöttség Nélküliség Tiszta Tudatának állapotában a közös tudattalannal tudat gyökerei lenyúlnak egészen Amida Buddháig. Balszerencse vagy betegség életed mindennapjaiban, aztán a halál. Múló változatai a körforgásnak. Ha ezt megérted, vagyis ha megismered a szenvedés és az öröm eredetét, átlátod átmeneti jellegüket, nem leszel többé azok rabja. A Chan-ban ez a tiszta Tudat az, melyben megnyilvánul a környező világ dolgainak valós volta.

Szinkronitás. Miután mindennapi életed így éled, ennek ismerete olyan, mint a valódi természet. Az egyik tanítás azt mondja, hogy mikor mások bosszújától szenvedsz, vagy mikor az egymást követő világok kínjain próbálsz keresztül verekedni, az mind-mind nem csupán helyénvaló, hanem tapasztalásod alapvető alkotóelemeddé is válik, mely aztán léted táplálója lesz. Segítségével, mint a minden kötöttségtől mentes Nagy Tudat részeiként fejezheted ki magad. Nem elmenekülve a nehézségek elől, de elfogadva és saját hasznodra alakítva azokat bizonyosan közelebb jutsz a megvilágosodáshoz. Ha a Chan útját követed, először buddhistává válsz, azután felébredsz, végül pedig másokat is felébresztesz. Buddha saját példáján tanította ezt. Élete során tanúja volt annak, ahogy szülei meghaltak, s ahogy országa romba dőlt. De ő ezeken is átlátott. Mert tudta, hogy az Igazságot sosem lehet elpusztítani, hogy az nem győzelem vagy veszteség kérdése, s hogy nem függvénye az időnek sem. A buddhizmus az Út, mely megtanít az Elmúlhatatlan Igazságra. Ez az Út nem időleges, nem átmeneti, ez a végső megoldások útja. Ebben a szellemben kell az Út tanítására odafigyelnünk.

Bodhidharma azt tanította, hogy függetlenül attól, hogy mennyi ideig tévelyeg az ember életének különböző zsákutcáiban előbb-utóbb felfedezi Buddha-természetét. Ez az, ami felé mindig és mindannyian haladunk. A végső világban mindannyian ezen az Úton járunk majd. Miért ne kíséreld hát meg, akár ma, ahelyett, hogy a távoli jövőre vársz, melyben úgyis mindent elölről kell majd kezdened? Bodhidharma tanításának pontosan az a célja, hogy rávegyen arra, hogy minél előbb, itt és most belekezdj. Életed percei, mint pikkelyek válnak le rólad a másodpercek könyörtelenségében. Becsapod önmagadat? Megteheted. Egészen az utolsó pillanatokig. De itt nem arról van szó, hogy „majd a jövő héten”, vagy még mennyi van hátra… Arról, hogy minden egyes nap csak egyszer következik be. Ezt nagyon pontosan értsd meg.

A "körülményekhez való alkalmazkodás gyakorlata" - 緣行

A Gyakorlás Útján történő belépés második része. A karmádnak való engedelmesség, amit Bodhidharma a "körülményekhez való alkalmazkodás gyakorlatának", azaz a feltételek elfogadásának nevez.

Az élőlények, mivel nincs állandó énjük, teljes mértékig a feltételek által meghatározottak. A szenvedést és a boldogságot is ezek a feltételek határozzák meg. Ha netán gazdagságot vagy hírnevet szerzünk, ezeknek gyökere egyaránt a múltban van. Mikor pedig a körülmények megváltoznak, szerencsénk egy csapásra megszűnhet. Miért van az, hogy mégis benne keresünk örömet? Siker és bukás egyaránt a körülmények függvénye. Azonban a Tudat semmit nem nyer, vagy veszít a feltételek által. Ha az Úton jársz, elkerülhetetlen, hogy rendíthetetlen maradj, akár szerencsésre fordult sorsod hatásai ellenére is. Ezt a gyakorlatot a „feltételek elfogadása”.

Történjen bármi is, a dolgok elfogadása és az azzal összhangban lévő mindennapi tettek a fontosak. Egy újszülött tudatának elsajátításáról van szó. A taoista Mesterek ezt Cheng Ren –nek, Igaz Embernek nevezik. Születésekor nem gondoltár arra, hogy ide, most, ebbe a világba, és ezekhez a szülőkhöz kellene megszületned. A körülményeket, melyekbe megérkeztél teljes mértékig és teljesen ártatlanul az Eredetből nyerted, mégpedig arra vonatkozó elvárások, tudás vagy feltételek nélkül: hogy vajon milyen is lesz az, mikor megszületsz. Elfogadtad a születésed-kori feltételeket és sosem gondoltár arra, hogy nem akartad volna erre az élhetetlenül nehéz világra, a történelemnek ebbe a szakaszába születni. A terhességet követően éppen csak megszületsz egy hatalmas sírással, s máris elfogadod a világot. Anyáink, apáink, őseink tradícióit készen kapjuk, anélkül, hogy bármi rájuk vonatkozó elképzelésünk volna. Ezért, mikor arról beszélünk, hogy “ez jó” vagy “ez rossz” mindig egy örökölt tudásra utalunk, melynek nincs köze a születés pillanatának Tiszta Tudatához.

E tanítás szerint alapvetően minden önző ÉN nélkül jöttél világra. Az újszülött olyan természetesen és ítélet nélkül fogadja el a világot, ahogy azt születésekor neki felkínálják. A felnőttek azok, akik örökké panaszkodnak, ítélkeznek. Vajon mely módon könnyebb az élet? Akkor tudod a dolgokat elfogadni, ahogy vannak, amikor tudatod mentes az én gondolatától. Mindent meglátsz néző szemeiddel, mert azok üresek. Ahogy az egyik dolog jön, úgy távozik a másik.

A harcművészet gyakorlásában, kezdetben minden akadályoz. Minél jobban akarod, annál erősebb az én-tudat, s ebben az állapotban nem jutsz messze… Azért gyakorolsz, hogy felismerd mire vagy képes, a testi folyamatok mentén pedig dolgozz a hozzáállásodon, szemléleteden, koncentráción, Tudatodon. Vajon ha állandóan gyakorolsz, üres és tiszta leszel? Ha megütnek, azonnal dühös leszel (valamilyen mértékig). Honnan jön az indulat, ha tudat üres? Mesterem mindig azt mondta, nem sokat kell gyakorolni. Nem szükséges napi több órát gyakorolnod. Egy dolog lényeges csupán, a minőség. A helyes gyakorlás, míg a Qi áramolni kezd, a technikák pedig JIN-el telnek meg. Ez valójában a tested és tudatod egészén át történik, s ez az, amit tehetsz. Elméletileg tudod, hogy mi a JIN, de elérése, vagyis hogy azzá válj, nem könnyű feladat. Nem pusztán a harcművészet gyakorlásában, hanem evés, állás és munka közben is, ha annak állandó mozgását képes vagy fenntartani, a JIN lesz az egyetlen rendelkezésünkre álló „fegyver” bármi is történjék veled. Bár eredetedtől fogva tiszta vagy, fizikai tested van. Szükséged van táplálékra és pihenésre. Fizikai tested ugyanakkor pusztán kölcsönvett eszköz, melynek célja Buddha-természet elérése. Valójában más, mint a tökéletesen tiszta Tudat nem is létezik. Igazából még név sem adható neki. Az, ami látja a vörös virágokat, a zöld fűt és hallja a kutya ugatását minden látóban és hallóban azonos. Ha nevet adsz neki, különbözően fog hangozni, a különböző nyelveken, vagyis a nyelvek kettősségének terhét veszi magára és el is távolít a lényegtől. Minden személy evvel a Tudattal lép ki az eredeti állapotából. Nem nehéz ezt belátni. Ezért van az, hogy egyes Chan harcművészeti stílusok mentesek az előre megírt formagyakorlatoktól.

A testi megjelenés igen különböző, mind jellem-, képesség-, intelligencia-, személyiség tekintetében. Miért vagyunk ennyire különbözőek? Bodhidharma szerint természetes, hogy ekkora változatosságot mutatunk. Szüleink személyisége és az ő szüleiké ugyanígy nagyon különböző volt. Nem vagy a pék által egyformára gyúrt zsemle vagy kifli. Apa személyiségét és a tőle származás karmá-ját egyaránt hordozod. Miért a melletted álló személy származik egy nagyon gazdag családból? Akármennyit is tépelődsz a kérdésen semmi nem fog változni. Mindennek az oka a már születésed előtt kialakult karmikus kötődéseinkben keresendő. Ezt a szemléletet szűkíti le a harcművészet gyakorlása, amely eredménye külső és belső tényezők egymásba kapaszkodott láncolatától függ. Egyrészt ott a test, amely korlátoz. Fizikailag görget eléd akadályokat, míg át nem érzed, hogy a test mélyebb viselkedése, funkciója a Tudat kormányzása alatt áll. Amíg a Tudatodon nem dolgozol, a test akadályai sem fognak megszűnni. A Tudat üressége természetes módon okozza a Qi keringését és az akadályok illúziójának megszüntetését. Nem lesz semmi, a JIN természetes módon jön felszínre.

A Forrás eredendően makulátlan és mentes az önző ÉN-től, EGO-tól. Akkor viszont miért szenvedsz mégis? Sőt, vannak, akik állandó, tehetetlen szenvedésben nyomorognak, míg mások boldogságban és kényelemben élnek. Mindez karmikus kötődéseid miatt van. Csak akkor fog a sorsod változni, mikor karmád mostani karaktere átalakul. Ha megfigyeled a kínai harcművészet-történelem rajzolatait, olyan Mesterek életútját látod, akik több generáción keresztül a legnagyobbak voltak. Fiaik szintén az ősök stílusát tanították, aztán vagy tíz-tizenöt generációt követően a történelem úgy fordult, hogy a család akkori fejének fel kellett adnia házát, el kellett adnia földjeit és ingóságait. Ma ennek a stílusnak örököse egy tanár. Amikor a korábbi karmikus kötődéseknek vége, minden megváltozik. Minden csupán kölcsönvett: s a körülmények, a jó és a rossz dolgok, a szenvedés és az öröm mind-mind a múlt karmá-jának következményei. Épp ezért büszkeségeidnek és boldogságodnak semmi értelme nincs. Ha a jelen valóságát tisztán látod, nem izgatod majd magad többé a pillanatnyi feltételek miatt, hisz tudni fogod, hogy azok csak átmenetiek s a változás pusztán idő kérdése. A harcművészet gyakorlásában elért gyorsaság vagy pontosság időleges. Talán tested, izmaid pillanatnyi állapota.

A karmát mindenki maga teremti; az minden egyes gyakorló saját tetteinek, gondolatainak és vágyainak az eredménye. Ha tudni akarod valaki múltbeli karmáját vagy tetteit, nézd meg a jelenlegi életét. Ha meg akarod ismerni valakinek a jövőjét, nézd meg a jelenlegi tetteit. Viszont semmit nem tudsz tenni azokkal a karmákkal, amelyeket a múltban hoztál létre: azok olyan nyilak, amelyeket már kilőttél, néhányuk már földet ért, mások még nem. Bármit teszel, ahogy gyakorolsz, ahogy viszonyulsz a másikhoz, vagy gondolsz: az karma. A szó azt is jelenti, hogy amit elvetünk, azt elkerülhetetlenül le is kell aratnunk. Minden cselekedet valamilyen visszahatást vált ki. Minden oknak van valamilyen következménye. Minden gondolat, szó, tett, sajátos következményekkel jár. A helyes gyakorlás jó eredményekhez vezet. Az ego vagy saját kényelmed által vezetett gyakorlás nem hoz létre jó gong fu-t. A hatás és ellenhatás törvénye érleli e gyümölcsöket, senki más nem hibáztatható miattuk. Az Ok-Okozat törvénye magában foglalja a hatás-ellenhatás törvényét, a kiegyenlítődés törvényét és a megtorlás törvényét. Mindezek a törvények egy általános, mindent felölelő címszó alá tartoznak, ez a Karma Tana. A Chan nem engedi, hogy harc közben bárkinek is sérülést okozz. Ha megsebesítesz valakit, te magad is sérülni fogsz, máskor. Ha eltöröd valakinek a lábát, a te lábadat is el fogják egyszer törni. A hatások és ellenhatások mindig kiegyenlítik egymást, ugyanakkor egymás ellentétei. Ilyen a gongfu gyakorlása is. Sokszor az eredmények több, látszólag különálló vagy összefüggéstelen módszer eredményeként jönnek létre. Ha a gyakorló nem érti a karmát, nem értheti meg a Chan harcművészet haladó szintű gyakorlását sem. Nincs olyan hatalom a Földön, amely meggátolhatná, hogy a cselekedetek vagy a gyakorlás gyümölcsei beérjenek. Ez a Karma Törvénye. A Chan azt tanítja, hogy a gondolkodás az igazi karma, ezért kell foglalkozni a tudattal (Yi). A gondolat formálja a jellemet és a belső képességeket kialakulását engedi. A gondolat testet ölt, s cselekedetté lesz. A tanítás szerint a Yi a parancsnok, a Qi a kormányos. Ha engeded, hogy elméd jó és emelkedett gondolatokon időzzön, nemes jellemeket fejlesztesz ki magadban, jó, hasznos és mások számára segítséget nyújtó gongfu-d lesz. A rossz gondolatok okán jellemed alantassá válik, gongfu-d (és az életed) örökös küzdelem, melyben nem lelsz békére. Ez a természet megváltozhatatlan törvénye. A sorsod Te teremted gondolataid majd a cselekedeteid által. Ezért szükséges egyidejűleg fejlesztened „Yi”-t a technikákkal. A karma sors is, amennyiben tudatában vagy annak, hogy minden tett következményeket von maga után, hiszen a tett Ok, amely Okozatot teremt. A gongfu -ban akció, amely reakciót szül. Ezt felismerve, ebben a szemléletben kell gyakorolnod a harcművészetet: csendes tudat nélkül nincs növekvő érzékenység. Növekvő érzékenység és elengedés nem okoz valódi ellazulást. Valódi ellazulás nélkül nincs igazi egység, v. harmónia, így a Qi tudatossága sem lesz teljes. Következésképp nem tudod létrehozni a Jin erőt, amit aztán a technikákba vezethetsz. A karma törvénye nem jelent eleve elrendeltetést, sem véletlenek sorozatát, hiszen saját szabadságodból eredően mindig lehetőséged megvan befolyásolni életed alakulását. A gongfu gyakorlása nem jelenti azt, hogy meg is tanulod, ki is munkálod azt magadban. Természetes, hogy a gyakorlás során hibázol, vagy bizonyos ideig nem vagy képes megvalósítani a gyakorlásodban kitűzött célját. A Chanban a karma annyiban keletkezik és fejti ki hatását, amennyiben tetten érhető a szándék, amellyel elkövették. A buddhista felfogás tehát nem a sors kiszámíthatatlan (bár a szabad akarattal módosítható) szeszélyét vizsgálja a karmában, hanem a szándékot. Ez a szándék pedig ugyan az a szándék (意), ami a Jin-t is mozgásra bírja, technikákba vezeti. A Chan szerzetesek úgy tanítják, hogy az akarat határozza meg a karma és a gong fu minőségét, így a szándék, a késztetés döntő jelentőségű. Az életed során ugyanúgy, mint a gong fu magasabb szintjén (用意不用力 - "használd a Yi-t a Li helyett")

Próbára tévő időkben és a fájdalom pillanataiban nehéz minderről megfeledkezni. De mikor megerősödik a szerencse, vagy mikor gazdagodsz, akkor könnyen bizonyulsz gyengének. Hamar büszkévé válsz, ha több edzésen keresztül élen jársz társaidhoz képest a gyakorlásban, a megbecsültség és kényelmet érzel. De tudnunk kell, hogy ez csak egy fajta karma és függetlenül attól, hogy mi következik legközelebb, emlékezned kell az Igazságra, követned kell az Utat, és soha nem szabad belefulladni karmádba. Legyen az előnyös, vagy hátrányos. Engedelmességgel tartozol karmádnak, s alkalmazkodnod kell a különféle körülményekhez, ahogy erről Bodhidharma ír ebben a részben.

Mi, az emberi élet születése körülbelül százmillió év óta létezünk, s a kezdetektől máig tartó egyenes vonal vége a mi életünk. Most ez a végső pontja a létezésnek. Horizontálisan vizsgálva a kérdést, mindazok, akik most belélegezik a Föld levegőjét és isszák a Föld vizeit, azok is mind részei az életednek. Világosan meg kell értened a Buddha-természeted, s ebben a szellemben tudsz valóban gyakorolni. Nem úgy, mintha másoktól elzártan egy sötét barlangban élnél. Minden gyakorlótársadért szilárdan kell gyakorolnod, azokért is, akik még nem világosodtak meg. Amikor gyakorolsz, teljesen tedd. Semmit ne hagyj félbe, elintézetlenül és kimondatlanul. Legyél ezen teljes energiáddal. A gyakorlás sötét, ködös lyukban semmi eredményt nem hoz, pusztán elpazarolt időt. Töltődj fel az Egek és a Föld energiáival – mert ez az, amiért érdemes gyakorolni.

A "semmit sem keresés gyakorlata" - 無所求行

A Gyakorlás Útján történő belépés harmadik része a „semmi után sem vágyakozás”. Végtelen tudatlanságod révén kialakított sóvárgásaid és kötöttségeid nevezzük együttesen vágyakozásnak. A bölcs ráébred az igazságra. A közönségesen elfogadott elképzelésekkel szemben őt a Megértés elfogadása ébreszti rá az igazságra. Szívében nyugalommal, vágyak nélkül, együtt változik az évszakokkal. Minden jelenség üres (a Tudat szempontjából). Valójában semmit nem tartalmaznak, ami kiérdemelné vágyakozásunkat. Tudvalevő, hogy jó és rossz sorsunk „együtt utaznak”, s az is, hogy a Három Világ, melyben eddig éltél, olyan, mint egy égő ház. Testben létezve sorsunk óhatatlanul szenvedéssel teli. Hol találhat az ember így megnyugvást? E gondolat tökéletes elfogadásával a létezés minden egyéb formájával kapcsolatos gondolataidat elhagyod, azok iránti vágyaid megszűnnek. Az egyik szutra azt mondja: ” Vágyakozni annyi, mint szenvedni.” A megnyugvás tehát a “semminek sem az akarása”. S így értjük meg tisztán, hogy a „semmi után sem vágyakozás” az Út igazi gyakorlata.

Ha csak az eddigi, saját életed szemléled, ugyanazt látod majd, mint amikor végignézel az emberiség történetén a civilizáció kezdetétől - vagy még korábbról, a Föld kialakulásától - kezdve. Ez idő alatt mindig, s minden a vágyaink és ösztöneink érdekei szerint történt: szeretünk, gyűlölünk, mindig valami után – és mindig valami más után – epekedünk, testünket vágyaink igájában emésztjük, dühvel, féktelenséggel, gyűlölettel, s örök idők óta hordozzuk magunkban a körülményeink feletti utálkozás és elégedetlenség szellemét. Miért vagy ilyen ideges és harácsoló? Miért vagy ennyire tudatlan? Nem tudod. Csak azt, hogy kielégítetlenségednek nincsenek határai. Mindig többet és mindig mást akarsz. Mindig az lebeg a szemed előtt, amit mások tesznek. Miért? Nem tudod, s annak ellenére, hogy nem tudod, tovább folytatod szellemed megállíthatatlan vágyakozásának és örökös panaszkodásának kifejezését.

A Buddha tanításából megismert Négy Nemes Igazság első része szerint szenvedésed állandó. Mi ennek az oka? Az, hogy felhalmozol. Érzékszerveiddel szintén felhalmozol. Az orroddal, ahogy begyűjtöd a konyhád illatát. Felhalmozol azzal is, hogy annyi ruhát viselsz amennyit csak bírsz, már valóságos rongygombóccá válsz. Felhalmozol szellemeddel, amikor meditálsz vagy gyakorolsz, s nem vagy tudatállapotoddal elégedett. Vagy mikor afelett aggódsz, hogy alkalmatlan vagy a gyakorlásra. Takarítsd ki ezeket. Végezz nagytakarítást a tudatodban.

Azok a bölcs emberek, akik megértik az Igazság működését tisztában vannak a társadalom, a természet, és a tudat működésével. Általában az ember mindent meg akar szerezni, amit meglát. Vágyódik minden után, hogy aztán ne találjon kielégülést semmiben sem. Aki megértette Buddha gondolatát, mely szerint a nirvána nem más, mint a vágyak, a düh és az érzékcsalódások tüzének kioltása – és ez az, amit Buddha felismert mély Megvilágosodásában – az feljut a Bölcsességnek ugyanazon fokára, mint Buddha. Azt nevezheted Felébredettnek. Ő ismeri az Eredeti Tudatot, az Üreset és Tisztát. A semmit sem birtoklót, mely minden szennytől mentes. Annak, aki igazán megtapasztalja ezt a tudatot többé nem lesz már szüksége semmire sem. S akkor, ha semmire sincs szükség, akkor természetes, hogy szét akarod osztani mindazt, amit már megszereztél. Ez az a tett, a benned, bennem, bennünk élő Tanítás, vagyis Dharma szellemének továbbadományozása, melyből a boldogság származik.

A holnap feletti idegeskedés az átlagos ember terhe. Ha egy szerzetes gondolkodik így, az nem igazi szerzetes. Azt a tökéletes bizalommal bíró tudatállapotot, melyben az ember mindent az Egek gondoskodására bíz, csak az igazi Chan gyakorlásával értheted meg. A legfontosabb mindent a dolgok természetes Útjára bízni, a Mennyekre és a Földre, hogy ne legyenek mélyen rejlő szorongásaink többé, hogy ne legyen bennünk a megtett tett tudata. Ahogy világra születsz, levegőt, vizet és táplálékot találsz, melyek rendelkezésedre állnak anélkül, hogy azt elvárnád, vagy akár gondolnál rá. Ez az az Forrás, melyből mindannyian merítünk, hogy megszülessünk, hogy éljünk, s hogy túléljünk. Ha már semmi után nem vágysz, a világot gyönyörűnek találod úgy, ahogy van. Teljes egészében a tiéddé válik, mindenki benne a te gyermeked lesz, még a nehezen kezelhetők is.

Egy kis helységben volt egykor egy templom, melyet végeláthatatlan rizsföldek vettek körül. A szerzetes nagy élvezetet talált abban, hogy büszkén mesélhetett mindenkinek az évi-, nagyszerűnek ígérkező termésről. Valaki meg is kérdezte, hogy az összes rizsföld a templomhoz tartozik-e. A szerzetes azt válaszolta, hogy igen, csak termésüket nem ők használják. Ugyanígy, minden tavasszal nekünk virágoznak a fák és minden ősszel nekünk van tele a folyó vize lebegőfalevelekkel. Az összes hegy összes virága a tied, csak éppen nem téped le őket. A Tudat nagyszerű, amikor képes így látni a dolgokat. És ez a nagyszerű Tudat az, amellyel a Chan-t és a Zuo Chant gyakorolnod kell. A bajok ott kezdődnek, amikor mindent saját birtokodba akarsz venni.

A jó sors és balszerencse akár egy kötél, úgy vannak szorosan egymáshoz fonva. Meg kell halnod, mert megszülettél és ez alól nem vonhatod ki magad. De hajlamos vagy csupán a jót elfogadni. Ez érző lény voltadból fakad. Egyetlen huszonnégy órás perióduson belül a nappal éjszakává változik. E kettővel válik a ciklus teljessé. Boldogság és szomorúság részei az életnek, melyet teljességében kell elfogadni. Nem fogadhatod el csak az egyik részét vagy csak a másikat. A Lótusz Szútrában olvashatsz egy tanítást az égő házról. Egy gazdag öregember háza – melyben sok család élt együtt - állt lángokban. Egyetlen fiatal szülő sem volt otthon, a gyerekek pedig önfeledten játszadoztak, nem is gyanítva a veszélyt. Az öregember próbálta őket rávenni arra, hogy elfussanak, de a gyerekek nem tudták, hogy mi a tűz, s azt sem értették meg, hogy ezért veszélyben vannak. Ez nem egy régi történet az égő házról és a gyerekekről, hanem egy történet, ami a máról és rólad is szól. Lehet fogalmad arról, hogy életed mikor ér véget? Nem érted még el a megvilágosodást és fogalmad sincs arról, merre haladsz. Mert ebben a testben élsz, szenvedsz. S ettől nem menekülhetsz. Sőt, állandóan át-, átülteted szenvedésed. Ahelyett, hogy egyszer szembenéznél vele. Az értekezés így szól:

    [0001b12] 功德黑暗常相隨逐。三界久居猶如火宅。有身皆苦誰得而安。了達此處故捨諸有止想無求。經曰。有求皆苦。無求即樂。判知無求真為道行。故言無所求行。

    Érdem és gonoszság egymást követik. A három világban olyan, mint égő házban lenni. Testtel rendelkezni szenvedés. Hogyan nyerhető békesség (így)? Akik megértik ezt, elhagyják a létezést, megállítják a képzelgést, nem keresnek. Egy szútra mondja: "Keresni szenvedés. Nem keresni boldogság." Ebből tudható, hogy nem keresni az igazán az út gyakorlása. Ezért nevezik ezt a semmit sem keresés gyakorlatának.

    Bodhidharma Nagymester értekezése a Mahayana-ra lépés Útjáról és Négy Gyakorlatáról 菩提達磨大師略辨大乘入道四行觀

Mikor a gyakorolsz, tested szenved: lábaid sajognak, elfáradsz. Nem tudsz olyan állapotba kerülni, melyben testedről tökéletesen megfeledkezhetnél. Állandóan érnek külső impulzusok. A fenti szútra mondja az alábbiakat is:

Mindannyian keresünk valamit. Az pedig végképpen nem számít, hogy mennyire vágyakoztál és mennyi mindent szereztél életed során. Halálodkor úgyis mindent hátrahagysz. Minden gondolatoddal testedet, életedet próbálod szebbé tenni. Pedig mindez álom az álomban. Fel kell ismerned, hogy semmi után sem vágyakozni azonos az Eredeti Tudattal. És ebben az Eredeti Tudatban nincsen semmi, ami vágyakozna - ezt mondja Bodhidharma.

A "Dharma (gyakorlásának) gyakorlata" - 法行

A Gyakorlás Útján való belépés utolsó része a „Dharma gyakorlása”. Bodhidharma ezt utolsóként írta le, de ez a legfontosabb. A Dharma (kínaiul: 法) a lényegi tisztaság alapelve. Összhangban ezzel az alapelvvel, minden forma lényeg nélkül való, meghatározhatatlan, kötöttségek nélküli, sem “ilyen”, sem “olyan”. A Tanítás azt mondja:

Amikor a bölcs megérti, és magáévá teszi ezt a gondolatot, akkor a Dharmat gyakorolja. Miután a Dharmaban semmi nincs, amit visszatarthatna, bőkezűen gyakorol, átadva testét, életét, minden birtokát anélkül, hogy tudatában a legkisebb megbánás lenne. Mivel a Dharmaban semmi nincs, amihez ragaszkodhatna, a bölcs tökéletesen megérti az ajándékot adó, az ajándék és az ajándékot elfogadó ürességét, és nem esik a vágyakozás, vagy kötöttség hibájába. A Minden Ürességét vallva, káprázatok, vonzalmak és elutasítások érintése nélkül segédkezik az élőlények felszabadításában. Így, a Megvilágosodás Útja önmagára s másokra egyaránt jótékony hatással van. Ugyanakkor gyakorolja a másik Öt Tökéletességet is. A Hat Tökéletesség (jótékonyság, erkölcsösség, türelem, odaadás, meditáció és bölcsesség) gyakorlatában megnyilatkozható hamis gondolkodás elkerülése nem más, mint a gyakorlásukra való nem gondolás. Ez a "Dharma (gyakorlásának) gyakorlata".

A buddhizmusban Buddha nem az első és legfontosabb. Van Ő, a Buddha. Van a Sangha, az Őt követők közössége és létezik a Dharma, az Igazság, amit tanított. A Dharma a legfontosabb. Azon a december 8-án a bodhi fa alatt Buddha felismerve az Igaz Tudatot. Hatévnyi szigorú gyakorlás után, melynek célja a mindenről való lemondás volt, a Buddha a tökéletes Ürességben ismerte fel az új Életet. Mi volt annak a lényege? Az Üresség megtestesülése, a fák és a madarak látása és hallása. De, hogy pontosan mi is volt az? Hát mi az, ami tiszta-tudatú, és ami a kimondhatóság mögött van?

A Buddha, arra gondolva, hogy a lényeget úgysem tudja megfogalmazni mások számára, először meg akarta tartani a tapasztalatokat saját magának. De nem maradhat élményével egyedül, hanem azt – megfelelő módon – másokkal is meg kell osztania. Másokat is el kell vezetnie ahhoz. Ezek után Buddha öt, vele együtt gyakorló barátjához ment, akik megértették tanítását, szavai hatására azonnal megvilágosodtak. Ők lettek a Szangha első tagjai. Ugyanebben az időben élt a közelben egy fiatalember, aki – bár egykor jómódú volt – minden pénzét elherdálta és tönkrement. Elhatározta, hogy felmegy a hegyekbe és végez magával. Ekkor találkozott a Buddhával. Mikor a Buddha neki is elmesélte élményét, ott helyben megvilágosodott Ő is és így vált a közösség következő tagjává. A következő e fiatal férfinak az édesapja volt, ki eltűnt fiának keresése közben ismerkedett meg Buddhával és hallotta annak tanítását. És ő volt az is, aki a tanok hatására Gautama Buddha, vagyis a Felébredt nevet adta.

A Dharma lényege a tisztaság. A Dharma a tisztátalanságok és a kötöttségek világán túli, nem válhat szennyezetté és nem cicomázható fel, mennyisége nem növekszik, s nem csökken. Létezése kezdetektől fogva való, s felette áll a halálnak. A mi tudatosságunk mulandó, de ahonnan ered, a Forrása, gyökerei nem azok. Az, ami a tudatosságnak életet ad, az sosem pusztul el. Mennyisége sosem túlzott és sosem elégtelen. A Forrás minden egyes esetben éppen az, aminek lennie kell.

A Dharma, az Igaz Törvény az, amit Buddha tanítványainak átadott, hogy azok is továbbadják azt az ő tanítványaiknak, hogy végül eljusson egészen Boddhidharmáig, Huike Mesterig, s így tovább. Mi volt valójában ez az átadott tudás? A Megértés. Mely egyik személytől a másikig jutott, sorra megtisztítva és képessé téve őket arra, hogy felismerjék a Mindenek Forrását, a dolgok Igaz Gyökerét. A Dharma, illetve önmagad Igaz Természetének felismerésére, vagyis a Buddha élményének megértésére csak egyedül és csak saját erődből juthatsz. Nem elegendő, ha gondolkodsz mindezen, vagy ha olvasol róla. A már haldokló Buddhát megkérdezte tanítványa, Mahakásjapa: ”Kihez forduljunk vezetésért, ha Te már nem leszel?” A Buddha így válaszolt: “Bízzatok a Dharmában és találjátok meg vezető fáklyátokat saját Tiszta és Igaz Tudatotokban. Ne keressétek azt sehol máshol, akkor se, ha látszólag csodák várnak rátok önmagatokon kívül. A csodák csupán összezavarnának, kétségekkel töltenének el benneteket.” Tanítványai nem értették volna meg a Buddha tanítását, ha maguk is nem lettek volna Megvilágosodottak. Igaz Természeted tiszta - ez a Dharma. Erre tanít Bodhidharma is, tanítása és gyakorlatai. Alapvető emberségedben nincsenek színek, formák és nincs idő. Üresség van, mely az eredettől származik.

    “Ebben az öt láb magas vörös hús – vér tömkelegben, e testben egy Rang Nélküli Igaz Ember létezik, ki szabadon mászkál ki-be e test nyílásain keresztül. Ha eddig még nem találkoztál volna vele, ragadd meg az alkalmat most és ismerd őt meg késedelem nélkül! “Egy Rang Nélküli Igaz Ember ő, ki nem férfi és nem nő, nem gazdag és nem szegény, nem okos és nem buta, nem felnőtt és nem gyermek, nincsen színe, formája s mégis szemünkön, orrunkon, fülünkön és szánkon keresztül folyamatosan megnyilatkozik. Szánkon át beszéd formájában tör elő, szemünkön keresztül, mint látás, fülünkön, mint hallás nyilvánul meg, de testet ölt sétáló lábainkban és dolgokat készítő kezeinkben is. S ahogy nyitott szemeinkből világra tör fák formáját ölti fel, hegyekét, folyókét és madarakét. Ahogy fülünkön át lép a világba, mint madarak csicsergése, szél süvítése, mint a Tízezer Dolog tízezernyi hangja jelenik meg. Orrunkon át virágillatként s a Tízezer Dolog összes bódításaként lép ki testünkből. Abból kilépve hideget érzünk és meleget, fájdalmaktól szenvedünk és egy sor más érzést is megtapasztalunk. Ez a “Rang Nélküli Igaz Ember” szabad mozgása! S ha még sosem találkoztál vele, ismerd meg őt most azonnal!

A létnek ebben az áramlásában energiáid se nem jók se nem rosszak – és nem állnak a külvilág hatása alatt sem. Általában azonban, ami téged folyamatosan meghatároz az tetszéseid és nem-tetszéseid, szomorúságaid és örömeid szövevénye, s világunknak azon erőteljes pillanatai, melyek hatása alól nem tudod magad kivonni. Ragaszkodsz a neked tetsző dolgokhoz, s próbálod elkerülni a neked nem tetszőket. Mivel lényed legmélyén tiszták és makulátlan vagy, benned nincsen semmi, amihez ragaszkodhatnál. Valójában olyan, hogy érző lény nem is létezik, hisz minden csupán része az Igaz Természetnek. A Dharmában, legtökéletesebb voltunkban nincsen Én, mert nem kötődünk egy ilyen apró megtestesüléshez. Aki felismeri az Igazságot, saját tapasztalatán át jutva el hozzá, ugyanazon megértésnek válik birtokosává, melyet Buddha is magáénak mondhatott. A Tudat, mely ekkor megvilágosodik mindkét esetben ugyanaz a szabadon áramló, kötődések nélküli Tudat. Ez a “Dharma gyakorlása”, megtapasztalása. Aki mindezt mélységében átlátja soha többé nem fog másképp, csak a Dharma szerint élni.

Ha a Dharma Lényege szerint élsz, lesz benned egy sosem változó belső központ mely elutasítja a birtoklást. Ez a belső mag, egy elkeseredett emberrel találkozva képes maga is őszintén elszomorodni, s akár mindent megtenni a szenvedő szenvedésének, nyomorúságának enyhítéséért, s mindezt nem csupán a dolog testi értelmében, hanem teljes életenergiájával is. Tán lehetséges mindebben a lehető legtisztább emberi érzelmeket látni, bár ez is pontatlan, hisz e jelenség nem korlátozódik csupán az emberi fajra. Állatokban is megtalálhatod. A jótékonyság gyakorlásának, az önfeláldozásnak, a tulajdonával, testével és életével való nagylelkű, önzetlen bánásmódnak a nagysága azokban található meg, akiknek tiszta szelleme: őszinte szeretettel fordul az emberiség felé. Mindez az Igaz Tudat megértésének megnyilatkozása.

Azért válsz önzővé, mert éned (ego) az előtérbe tolakodva megakadályoz abban, hogy irigység nélkül adhass. Adni, mikor sok van, könnyű, mikor szinte semmid nincs, akkor elképzelhetetlenül nehéz.

Amikor a szerzetesek adomány gyűjtenek, az talán az egyik legfontosabb eleme Buddha örökségének. Ebben megtanulható az Üresség Hármas Természete, az Üresség, mely a Dharma lényege. Az adományozás, az elfogadás és az adományozott tárgy, mind Egy és ugyanaz és mind Üresség. Tízezer vagy tíz yuan-t adni egy és ugyanaz kell, hogy legyen. Mert azok, akik adják s azok, akik kapják egyaránt előítélet és önző kötődés nélkül kell, hogy gyakorolják az adományozás és az elfogadás gesztusát. Eredetileg Indiában a szerzetesek korán reggel indultak útjukra és meghajlás vagy a hála bármi egyéb jele nélkül fogadták adományaikat. Mégis ők kapták mindig az első falat rizst, holott mindig a maradékért mentek. Elfogadni és adni egyaránt üres tudattal, kötődés nélkül, ez a lényege ennek a gyakorlatnak. Elfogadnod és adnod, hogy megismerd az Üresség Hármas Természetének lényegét, hogy meg tudj szabadulni a dolgok iránti kötődéseidtől. A jótékonyság gyakorlása elősegíti Buddha Világának kifejlődését. A többi erény, mint a kitartás, a meditáció, a gondoskodás és a bölcsesség célja ugyancsak társadalmaink és önmagunk védelme. Eredetileg mindezek önmagunk Eredeti Természetéből sarjadnak. A Tudat Útja a kitartás, a düh elkerülése, a Zuo Chan gyakorlása, a fájdalmak s a hideg elviselése és az állandó áramlás vágya. Így fejleszted és fejezed ki Igazi Természeted. Minden tetted a Tiszta Tudat terméke. Megtisztítani mindent, ami tisztításra szorul, gondoskodni mindarról, ami körülvesz téged, segíteni a bajban lévőket: mindez Tiszta Tudatunk gyümölcse, vagyis Eredeti Tudat megnyilatkozása. Mozgásban lenni mikor mozgásra, tökéletesen mozdulatlanná merevedni, mikor mozdulatlanságra, vagy emberiség iránti, legmélyebb Tudatunkból kicsírázó szereteted kinyilatkoztatni, mikor pedig arra van szükség… ez a Dharma Gyakorlása. Mindezt anélkül, hogy tetted tudatában volnál. Ugyanez vonatkozik a korábbi három pontra is, nevezetesen “Az Igazságtalanság elviselésére”, “A Feltételek Elfogadására” és “A Semmi után sem való vágyakozásra”. Természetesen, magától értetődően kell megértened ezeket. Ez az a világ, melyről Bodhidharma ír ebben a szövegben. Mindannnyiunknak meg kell tapasztalnia Eredeti Természetét. Fel kell ismerned abban gyökereid, s szilárdan állva e felismerés talaján kifejezésre kell juttatnod az Életet, mely időn és téren túli, s mely eredetétől fogva üres. Ennek az Igaz Természetnek a felismerése mindannyiunk feladata.

...pár záró gondolat (vagy nem)

Mindezeket, amiket most elolvastál, nem érted. De mivel elolvastad s gondolkozol rajtuk, újabb esélyt adtál magadnak, hogy megismerd a Valóságot. Mindketten tudjuk, hogy hosszú az Út. Harcművészként egy hagyományt őrzök, melynek gyökere Bodhidharma Tanításaiban van. Megvalósítani az igazi harcművészetet ugyanaz, mint felébredni. Nem használni a Li-t, helyette a Jin könnyű szárnyán mozdulni ugyanaz, mint felébredni. Helyes gyakorolásban megtartani a közepet ugyanaz, mint a Tiszta Tudatot elérni.

Mesterem két összetett keze vagyok.

    教外別傳 jiao wai bié zhuan [Az írásokon kívüli átadás]
    不立文字 bú li wén zi [Nem függve a szavakon és betűkön]
    直指人心 zhí zhi rén xin [Közvetlenül az ember szívéhez]
    見性成佛 jian xing chéng fó [Látni annak természetét, elérni a Buddhaságot]

    達磨四聖句 dámó si sheng ju [Damo négy nemes mondata]


Javasolt irodalom és források

1. Red Pine, trans. The Zen Teaching of Bodhidharma. San Francisco: North Point Press, 1987.
2. CBETA, X63n1217 és http://ctzen.org/sunnyvale/enBodhiDharmaSutraWithAnnotation.htm
3. Lotus Sutra - 妙法蓮華經, Miàofǎ Liánhuá jīng, röviden: 法華經 Fǎhuá jīng
4. Benson, Koten (Summer 2008). "Prajnatara: Bodhidharma's Master" (PDF). Sakyadhita. 16 (2).
5. Lankāvatāra-sūtra - 《楞伽經》
6. További buddhista iratok, fordítások és tanítások
7. 心經頌 Xin Jing Song (Elme Tana, Szív Szútra),
8. 破相論 Po Xiang Lun [X63n1220_001 達磨大師破相論 第1卷] - Értekezés a Gondolatok Megszüntetéséről Ua. mint 觀心論 Guan Xin Lun - Értekezés a Gondolatok Szemléléséről, melyet Bodhidharmának tulajdonítanak, de történeti kutatások azt támasztják alá, hogy Shenxiu (神秀 , 606?-706), az Északi Iskola Pátriárkája írta.
9. 二種入 Er zhong ru [X63n1217_001 菩提達磨大師略辨大乘入道四行觀 第1卷] - Két Bejárat (a gyakorlások vázlata) v. Két Út Négy Gyakorlat,
10. 安心法門 An Xin Fa Men - Dharma Kapuja az Elme Elcsendesítéséhez,
11. 悟性論 Wu Xing Lun [X63n1219_001 達磨大師悟性論 第1卷] - Értekezés az Elme Természetének Felébresztéséről (Ébredés Beszéd),
12. 血脈論 Xue Mai Lun [X63n1218_001 達磨大師血脉論 第1卷] - Értekezés az Átadásról (Véráram Beszéd; az igazi természet meglátásáról szóló szentbeszéd)
13. Red Pine, trans. The Zen Teaching of Bodhidharma. San Francisco: North Point Press, 1987.
14. CBETA, X63n1217 és http://ctzen.org/sunnyvale/enBodhiDharmaSutraWithAnnotation.htm
15. Lotus Sutra - 妙法蓮華經, Miàofǎ Liánhuá jīng, röviden: 法華經 Fǎhuá jīng
16. ...

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

Xiao Feng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2017 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

❀ vissza | ❀ index | ❀ jegyzetek és publikációk | ❀ Pu Ji Chan Templom 普济寺 facebook oldala - Kövess minket itt is!




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings