XING LONG TANG - Rou Quan 《少林柔拳》 a shaolin Lágy Ököl



   



Rou Quan 《少林柔拳》 a shaolin Lágy Ököl

《少林柔拳》

A Shaolin Rou Quan (少林柔拳) a kemény irányzathoz tartozó Shaolin harcművészetének (少林拳法, shaolin quan fa) belső (vagy lágy) stílusa. Jelenlegi, megújult formája 3 gyakorlatsorból áll. A kínai harcművészetek egyik legkorábbra datálható rendszere. Körkörös-, nem konfrontatív alapformáit elsődlegesen buddhista szerzetesek (和尚, héshang - nem a harcos szerzetesek 武僧, wusheng) gyakorolták. A legelső szerzetes, akit e stílussal kapcsolatban a fennmaradt írások említenek, Shi Chouchen szerzetes. A Rou Quan mozgásvilága egyesíti a lassú (慢) és gyors (快) technikai végrehajtásokat, ezért egy gyakorlaton belül egyes technikáknak eltérő a sebessége. Alkalmazása az ellenfél erejének irányítására-, erőelvezetésre-, súlypont-kibillentésére helyezi a hangsúlyt. Úgy tartják, eredetileg a 13 Luohan Qigong (羅漢十三式气功, "a 13 Megvilágosodott Légzészabályozásának Művészete") testtartásait és mozdulatait tartalmazta. A luohan pedig az "Izom és Ín Átalakítása" (易筋经, Yijin Jing) valamint az Csontvelő Mosása" (洗髓经, Xishui Jing) qigong alapelvét és gyakorlatait építette be különbözõ önvédelmi mozdulataiba. Később ezek bővültek, majd számos más stílus kialakításában játszottak kiemelkedő szerepet. Ezen harcművészeti stílusok közül a Xiao Hong Quan (小洪拳)-, a TaiZu Chang Quan (太祖长拳) és a Luohan Shiba Shou (罗汉十八手) támaszkodott az alapvető formákra, melyekből a Rou Quan is építkezet. Míg az utóbbi a Chan gyakorlatok (禅修) támogatására szolgált, az elöbbiek a harcos szerzetesek (武僧, wusheng) által is gyakorolt éé hatékonnyá tett stílusok lettek. Mivel a Shaolin Kolostor buddhista szerzetesei (和尚, héshang) testgyakorlataikat egészségük megőrzéséhez használták, tulajdonképp ez az oka annak, hogy a korai Rou Quan nem konfrontatív, gyakorlásának irányultsága a Rou Gong (少林柔功) alapjain nyugszik a tudat felszabadításának Útján.

Ma a Rou Quan templomi gyakorlata megújított gyakorlatsorokból áll, "Shaolin Rou Quan" (少林柔拳) vagy "Chan Gong Rou Quan" (禅功柔拳) néven ismert, modern (leginkább mozgásra fókuszáló) gyakorlása csak a három gyakorlatsorra (三路) fókuszál.

A keletkezés legendája

A buddhista belső stílus - Rou Quan - létrehozása nem köthető egy stílusalapító Mesterhez. A Rou Quan korai megjelenése a szerzetesek körében az ún.: "napi gong" részeként jött létre, kifejezetten a Chanbuddhista gyakorlatok napi szintű, közvetlen támogtásának okán. Azzal, hogy technikái egyúttal alkalmasak voltak önvédelemre is, csak a "hétköznapi értékét" növelte.

Bodhidharma (菩提达摩, ?-535)

Hui Ke (慧可禅师, 487-593)

A Liang Dinasztia (梁朝, 502–587) időszakában a Shongshan Shaolin Kolostor (嵩山少林寺) II. apátja-, Hui Ke (慧可禅师, 487-593) volt. Akkoriban, a szerzetesek által végzett testgyakorlatok Bodhidharma (菩提达摩, ?-535) "Izom és Ín Átalakítása" (易筋经, Yijin Jing) és a "Csontvelő Mosása" (洗髓经, Xishui Jing)-, valamint a széles körben művelt Daoyin (导引) gyakorlatokon alapultak. Hui Ke önálló testgyakorlatai az erre épülő-, áramló és körkörös formák voltak. Ezek alkották a Rou Quan (柔拳) korai technikáit. A Rou Quan kifejezés első írásjegye (柔, rou) a buddhista szerzetesek gyakorlási módszereire is utal, melyet később-, különböző belső (támogató) gyakorlatokat tömörítő Rou Gong -nak (柔功, rou gong) neveztek. Ez a gyakorlás belső aspektuást (功), míg a quan (拳) annak külső megjelenését nyújtotta. Hui Ke szerzetessége előtt katona volt, épp úgy, mint már a Kolostorban szerzetesként ott élő Hui Guang (慧光) és Sheng Chou (僧稠 480-560) szerzetesek (BaTuo buddhista Mester tantványai). Hui Ke katonai tapasztalatai mentén könnyedén alakíthatta a quan-t a fentebb említett buddhista belső gyakorlatok kiegészítéseként. Így pedig, idővel, a körkörös irányokat egységes gyakorlattá formálta (ld.: Chan Kör Gong (禅圆功, Chan Yuan Gong), alkalmazásában a buddhista attitűd érvényesült: ún. "elvezetésekkel"-, az "energiák megfordításával"-, a nyers erővel szemben pedig a kiművelt erő (劲, jin) alkalmazásával a buddhista szerzetesek és tanítványai könyen azonosulni tudtak. Chanbuddhista történetírásokból úgy ismerjük, hogy Hui Ke félkezű ember volt, mert levágta egyik karját, hogy ezzel a Chan iránti elkötelezettségét bizonyítsa Bodhidharmának. A Rou Quan viszont nem "egykezes" stílus, bár Ő maga személyesen részt vehetett a technikák kialakításában.

A keletkezés történelmi vonatkozásai

A kutatások, iratok, kőnyomatok szakfordítása valamint a kínai kolostorokban történt beszélgetések világossá teszik, hogy Bodhidharma által írtnak vélt művek nagy része apokrif mű. Ezekközül, mindössze az egyik tanítványa, Danlin (曇林 506–574) által lejegyzett Értekezés a Két Belépésről és a Négy Gyakorlatról" (二入四行論, Er Ru Si Xing Lun, a Shao Shi Liu Men, 少室六門 egyikkapuja) című munkát tartjuk hivatalosan autentikusnak.

Viszont a szerteágazó kutatások sem támasztják alá egyértelműen, hogy valóban Hui Ke hozta volna létre a Rou Quan-t. A Mester életéről a legkorábbi feljegyzés Hui Jiao (慧皎) a Jiaxiang templom Kuaiji Hegy (Sichuan tartomány) 519-es munkája a Kiemelkedő Szerzetesek Emlékiratai (高僧傳, Gao Seng Zhuan), valamint annak folytatása, a 645-ben íródott Sui Gao Seng Zhuan 《唐高僧傳》. Több utalás olvasható Sheng Chou (僧稠 480-560) szerzetesről, akinek a Rou Quan két rövid gyakorlatsorát tulajdonítják (一路, 二路). Hui Ke a Rou Gong (柔功) mentén-, és Sheng Chou (僧稠 480-560) két rövidebb formája alapján hozhatta létre a Rou Quan hosszú, 108-as lépésből álló gyakorlatát (柔拳三路), feltehetőleg a Liang Dinasztia 550-70-es éveiben. Érdekesség, hogy a "Rou Quan" (柔拳), mint megnevezés feltűnik több iratban is a Yang Taiji (杨式太极拳) keletkezésével összefüggésben. Az emberek a születendő stílust "Rou Shou"-nak (柔手) azaz "Puha v. Rugalmas Kéz" -nek neveztek. A Rou Quan (és Rou Gong módszerek) a leghosszabb átadási vonalat jelentik a kolostorban, azaz a legrégebbi templomi vonala a harcművészetnek.

Shi DeChan (释德禅, 1907-1993), a Shaolin tiszteletbeli Apátja, a kínai hagyományos gyógyászat legkiválóbb
mestere is minden nap gyakorolta a Rou Quan-t (mesterei Wu Sanlin és Chuan Chan voltak).

A Rou Quan gyakorlása a Tang Dinasztia (唐朝, 618-tól) éveitől mindennapos volt a szerzetesek (和尚, héshang) körében.

Formái és kombinációi egyszerűek, melyek általános önvédelmi alkalmazhatósága is értékelhető volt. Alapjává vált az egyszerű fegyveres formáknak is. A kemény és erőteljes shaolin -i harcművészet (少林拳法) mellett kontrasztot mutat a Rou Quan visszafogottsága és békessége, így évszázadokon keresztül erős szeparáció mellett maradt meg a buddhista szerzetesek testgyakorlataként. Ebben az időszakban egybeforrt a Rou Gong (柔功) módszerekkel, pontosabban a Rou Quan (柔拳) és a Rou Gong (柔功) egymás fejlődését és össze-rendeződését jelentették. Klasszikus értelemben vett harci szempontból nem volt alkalmazott stílus. A harcos szerzetesek nem ezekkel a technikákkal harcoltak. Mégis igen jelentős a kínai harcművészet történelmében, mert a szereztesek a Rou Quan gyakorlásával fejlesztették magukat. Mindennapos gyakorlása alapvető testi és mentális képességek megszilárdítását tette lehetővé (körkörösség, erőelvezetés, súlypont áthelyezés, jin-, fajin alkalmazása, stb...) valamint a legkülönfélébb stílusok kialakulásának alapjául is szolgált.

A Ming Dinasztia korában a Rou Quan alapformái számos henan-i (河南), huaiqing-i (华清) és wen prefektúra-beli (Wenzhou központtal 558-1371 közt, 文州) stílusnak nyújtott közvetlen technikai kombinációkat.

Ilyen volt a Da Hong Quan (大鸿[雁]拳), a Taizu Chang Quan (少林太祖长拳), Pao Quan (炮拳), Jin Gang Quan (金刚拳), Hei Hu Quan (黑虎拳), és Tong Bi (ismert még: Tong Bei) Quan (通臂拳) számos változata. Az 1500-as évekre a Shaolin harcos szerzetesek (武僧 wusheng) gyakorlataikat és harci hosszúbot kombinációkat igen magas szintre fejlesztették, a késői Ming-kor tábornokai pedig elsőként jegyezték le ezeket. Mivel ebben az időszakban a nyomtatás is jelentősebb terjedelmeket bírt-, valamint vége lett a yuan-kor-i (元朝 1271-1368) Shaolin Kolostor bezárásának is, a jegyzetek katonai körökben is megjelentek. Más kolostorok hosszúbot alkalmazásai (már) a Song-korban jóval dokumentáltabbak voltak mint a Shaolin-i módszerek. Ennek oka egyszerűen az volt, hogy a szerzetesek nem írtak le semmit, mivel a Chan hagyománya mentén, szóban tanították egymást (a Song Dinasztiában (宋朝 960–1127 és 1127–1279) számos regény íródott, amelyben - valós életképek alapján – megjelennek a bottal harcoló / védelmező chan szerzetesek).

A XIX.-XX. század harcos szerzetes-mesterei közül Shi Degen (释德根 1914-1970) az egyik legjelentősebb, aki a híres Wu Gulun tanításai alapján (吴古轮 1820-1917) tanult. A Rou Quan stílus tekintetében Wu Shanlin (吴山林 1875—1970), Hao Shizhai (郝释斋 1930-2014), Shi Suyun (释素云 1923-1999), Shi Zhenjun (释貞俊 1865-1939) mestereket kell megemlítenünk. Napjaink legjelentősebb mesterei Zhu Tianxi (朱天喜 1947-), Mao Jinguang, Shi Yanzhuang, Liu Zhenhai Mesterek.

Yan Zhuang Mester (延庄法师) a Shaolin Rou Quan gyakorlás közben (Shaolin Kolostor, Kína)

Zhang Eryu Mester tanítványa XiaoFeng Cserkész Gábor (晓峰师父)
a Rou Gong Quan gyakorlás közben (Xing Long Tang, Budapest)

Tény, hogy a Rou Gong (柔功) gyakorlatok és Rou Quan (柔拳) kombinációk hosszú ideig különböző harci hosszúbot alkalmazások mozdulatait rejtették (ezért sem vesztek el). Cheng ZhongYou (程宗猷, 1561-?) az 1600–as évek elején írt Shaolin Hosszúbot Módszerek 《少林棍法闡宗》 jegyzetében kifejti, hogy a szerzetesek puszta kezes kombinációkat dolgoztak ki a botformák mintájára a Rou Quan alapján, amelyek hatékonysága messze meghaladta az akkori (pusztakezes) harci módszereket. Qi Jiquan (戚继光 1528.11.12-1588.01.17), Katonai Stratégia (《紀效新書》, Ji Xiao Xin Shu)-, Katonai Kiképzések Feljegyzései (《練兵實紀》, Zhizhi Gyüjteménye, 《止止堂集》) és kortársa He LiangChen (何良臣 1562, 《军权》 《阵纪》 《利器图考》 《制胜便宜》 《剑经》) jegyzeteiben pedig az olvasható, hogy a szerzetesek a bot technikákat a pusztakéz alapkombinációk gyakorlásával egészítették ki, s mikor e kettőt elsajátították, csak ezután kezdték meg a kard és lándzsavívás-, valamint más fegyverek gyakorlását. A Rou Gong módszerek és Rou Quan technikák a Buddhista Bottechnikák és a Hosszú Ököl megszületését eredményezte (ekkor már a Rou Gong a buddhista Nei Gong gyakorlatsorokat tartalmazta, a Rou Quan pedig alapformaként létezett tovább). Talán, e kettő együttes alkalmazása vezetett a buddhista szerzetesek körében a Rou Gong Quan (柔功拳) létrejöttéhez. Tény az is, hogy ezt a szerzetesek nem tekintették önálló stílusnak, hiszen technikai készlete nem volt specializált [ellentétben a harcos szerzetesek által fejlesztett valamennyi stílusnak, amely egy-egy kombinációra-, vagy attitűdre helyezte a hangsúlyt és vált önálló stílussá].

Az 1784-es Cao Huantao "Pusztakezes Harc Klasszikusa" írásának-, majd pedig Zhang MingE (張鳴鶚) "XuanJi Titkos Átadása az Akupunktúrás Pontokról és a Kéztechnikákról" 《玄机秘授穴道拳诀》 írásának jegyzetekkel ellátott változata volt Kang Kongzhao (张孔昭, stílus: Heng Qiu) Quan Jing Quan Fa Bei Yao (拳經拳法備要) műve, aki Shaolin harcművészetet tanult Zhang Ming E –el. Mindkét irat Xuan Ji shaolin szerzetes (玄機禅师) elbeszélése nyomán íródott, melyek a harci alkalmazások ábrázolását tárták fel. Xuan Ji harcos szerzetest 1631-es kiadású "Shaolin Átjáró" is említi. Ezek a jegyzetek a Rou Quan kombinációkat is leírják olyan kifejezésekkel, mint "Rou Di Qiang, Rou Sheng Gang".

Meir Shahar "A Shaolin Kolostor" c. könyvében olvasható Zhang kommentárja, miszerint a Rou Quan a lépések (bu 步)-, dobások (die 撇)-, megragadások (na 拿) és a kibillentés (guan 惯) technikáit is alkalmazzák. Ez a kézikönyv tartalmazza az akupresszúrás pontok (testüregek) támadásainak módszereit is. Leírja, hogyan lehetséges a nei gong (内功) folyamatokat a harci képességek és alkalmazások szolgálatába állítani. Azaz, a harci technikák hogyan alkalmazhatják a qi (气) keringetését a hatékonyság növelése érdekében. Számos módszert ismertetnek, köztük a "Duan Da Sheng Chang Quan" (短打生长拳) elvét is: azaz "Rövid (egyenes) Ütések Legyőzik a Hossszú Öklöt", amely a Wu Quan (五拳) és Luohan Quan (罗汉拳) rendszerek alapelve is lett.

Stílusok közös fejlődése

    以意导势,以势导气

Érdekes, hogy a XuanJi Titkos Átadása az Akupunktúrás Pontokról és a Kéztechnikákról 《玄机秘授穴道拳诀》 c. jegyzet tartalmazza a Yue Család Rövid Ököl (岳家短打, YueJia Duan Da) stílus illusztrációit, a Mien Zhang (绵掌, amely a Rou Quan egyik (harci) változata)-, Ren Jia-, és Liu Jia Duan Da stílusokkal együtt. Ezek a Ba Shan Fan (八閃翻) stílusban találhatóak meg (napjainkban: 翻子拳, Fan Zi Quan-, amely a Saskarom alapja, Ba Shan Fan megnevezés a Ming korban-, mígy a Ba Fan Men (八翻门, "8 Forgás Iskolája" a Qing Dinasztiában ismert).

Az iratok ismertetik a Mi Quan (迷拳, Titkos Ököl) stílust, melyet a Shaolin szerzetesek Shandong-tartományból (山東) hoztak a Kolostorba. Napjainkban ezt "Elveszett Ösvény" (迷蹤藝, Mi Zong Yi)-, vagy Mi Zong Quan (燕青拳) néven ismerünk. A belső erő ebben a stílusban a könyék és válldobásokat erősíti, a Rou Quan alapján kombinálja a kemény és lágy mozgásokat. A fogások-, ugrások és a cseles lépések alkotják a 108 technikát (mint más, Wu Quan-i stílusok-, Tongbei Quan és a Chen Taiji Quan Hosszú Ököl stílus) tartalmazza a átfogások (ölelés), megragadás, csavarás, felemelés, tapadást, … A Mi Zong stílus áll a legközelebb a Wu Quan-hoz (五拳), mutatva, hogyan nézhetett ki ez a stílus korábban. A nei gong és a kemény-lágy technikák harci szempontból a Wu Quan (五拳) részeként váltak gyakorolhatóvá (ebből alakult ki a Wu Xing Quan 五行拳) számos generáción keresztül Bai YuFeng-től (白玉峰, aki a Shaolin Kolostorban a 秋月禪師 szerzetesi nevet vette fel) és Jue Yuan (觉远) idejétől Niu Han Zhang –ig.

A Rou Gong (柔功) módszerek és Rou Quan (柔拳) technikák határozottan a taoista DaoYin (導引) gondolkodásmód meghatározói voltak a harci technikák hatékonyságnövelése és az egészségmegőrzés területén. A Taiji Quan (太极拳), amely a Ming és Qing kor átmenete idején (1640-es évek) alakult ki számos technikát és módszert emelt át az akkor már széles körben gyakorolt Rou Quan-ból, így egyesítette a légzéstechnikákat a kéztechnikákkal a taoista Daoyin gyakorlatokban. A Shaolin Rou Gong (少林柔功) és a Taiji Quan (太极拳) rendszerek azonos elveket tartanak fenn a test-, tudat és légzés koordinációja és harmonikus integrációja terén. A Rou Quan alaptechnikái nyolc jellegre épülnek, (peng, lu, ji, an, cai, lie, zhou, kao) melyek később éppen a Taiji Quan elterjedésével váltak közismertté. A Rou Quan alapok a korai 1600-as évek első felében létrejött Chen stílusú Taiji Quan -ban is jól érzékelhetőek. Shaolin -i rendszerben a Hong Quan és Tongbei Quan stílusok építkeztek a Rou Quan alaptechnikákból. Kombinációk egésze került át a Ba Fan Shou (八翻手) technikák közé. A Rou Quan-ban, a 36 lépéses Rou Quan Yi Lu a dengfeng -i területen (ld.: Lao Hong Quan) ma is művelt gyakorlat. Történelmi szempontból bizonyítottnak látszik, hogy a ma ismert és gyakorolt Rou Quan technikákat a korai Qing Dinasztiában állították össze. A XVIII. és XIX. század zavaros korszakaiban hívői körben a a kemény végponttú Rou Gong Quan, (柔功拳)-, míg kolostori környezetben [megújított] Chan Gong Rou Quan (禅功柔拳) néven ismert. A Rou Gong Quan rokonságot mutat a Tongbi Quan (通臂拳)-, Rou Xing Chui (柔形捶)-, Xin Yi Ba (心意把)-, Mian Quan (绵拳) stílusokkal.

A Rou Quan "újrakeletkezése"

Azért kell beszélnünk "újrakeletkezésről", mert a Kolostort számos alkalommal bezárták, felgyújtották, újraépítették. Ráadásul az 1600-as évekre Shaolin harcművészete már annyi formát tartalmazott, hogy nagyon kevés szerzetes ismerte ugyanazokat a formákat mint társaik. Egyes szerzetesek tartottak a korábban egységesített Shaolin Quan (少林拳) elaprózódásától, mely a specializáció okán rengeteg kisebb részre vált szét. A harci szerzetesek szakosodásukat követően kialakították a legjobb képességük szerinti (saját) stílusukat. Így pedig előállt a helyzet, hogy egy tanítvány megtanulta az alapvető Öt Állat Stílust, majd szakosodott egy másik szerint. Néhány év elteltével a szerzetesek hátrahagyták az eredeti Quan Fa-t, amely így a kihalás veszélyével nézett szembe: rövid idő elteltével nem maradt senki, aki taníthatta volna. Ezt a helyzetet súlyosbította a Shaolin Kolostor harmadik teljes pusztulása (1723 v. 1760).

A Rou Quan (újra)keletkezésének három lehetséges időszaka rajzolódik ki az iratok és az egyes stílusok kölcsönhatásának tanulmányozása során:

Az első lehetőség

Talán a Rou Gong (柔功) mozgásos gyakorlatait Zhang Sanfeng –el (张三丰, 公元1247年-公元1458年)-, vagy más taoistákkal történt információcserék fejlesztették a Yuan Diasztiában. Ezzel magyarázható lenne, miért ennyire hasonló a mozgás és a technikai repertoár a Zhang Songxi (张松溪) Neijia Quan (内家拳)-, Wang Zhong Yue (王宗岳) Taoista 13 gyakorlata-, Dong Cheng taoista pap (董成) által fejlesztett Tong Bei Quan (通臂 / 通背拳) valamint Chen Taiji Quan (陳式太極拳) stílusokban. Elvitathatalan tény, hogy e stílusok kapcsolatba kerültek egymással a történelem során. Ez azt jelentené, hogy a Rou Gong (柔功) egyike lehet az eredeti nei gong forrásoknak, melyet Bai Yufeng (白玉峰) és Jue Yuan (觉远和尚) újra-honosított a Shaolin Kolostorban.

Ismert, hogy Ők magas szinten gyakorolták a belső stílust. Nem ők fejlesztették, hanem Luoyang-ban és utazásaik során Henan-, Shaanxi-, Gansu-, Shanxi-, Guangxi-, és Sichuan tanulták. Sichuan-ban az Emei –nek (峨嵋山) hosszú történelme van a nei gong (内功) és a Neijia Quan (内家拳) gyakorlásban, viszont ezeket igen gyakran eredeztetik a korábbi Shaolin szerzetesektől. Bár Guangxi tartomány Kína déli régiója, a Song dinasztia korában (~ 1100-1200 években) sok Shaolin szerzetes utazott e környék testvér-kolostoraiba. Jue Yuan (觉远) és Yi Guan szerzetesek Guangxi-ban Ma Zi Long-al, a belső módszerek Mesterével gyakoroltak hosszú ideig, mely módszerek eredetileg bár Shaolinból származtak, de ekkorra (talán) a szerzetesek elfelejtették azokat. Mivel a Rou Gong módszerei és gyakorlatai (柔功) nagyon hasonlítanak a taoista módszerekre, kapocs lehet Zhang SanFeng féle Wudang Shan taoista átadásának tartalma közt. Így, ezzel az átadással újra belépett a tanítás a Shaolin Kolostorba, amely a Yuan Dinasztia vége felé - a kolostor lerombolásának-, zárvatartásának idején - veszett el . Így, a kolostoron kívül a vidéki-, hívő gyakorlók őrízték. Végül, a Ming Dinasztia éveiben visszatért újra Shaolinba, amikor az újjáépült.

A második lehetőség

Más kutatók (itt hivatkozom: Dr. Yan ZhiYuan-ra) a fentiekkel szemben úgy vélik, Dong Cheng taoista pap (董成) látogatott a Shaolin Kolostorba a Ming-Qing időszakban, s megismertette a szerzeteseket a Tongbei Rou Quan (通臂柔拳) gyakorlataival. Itt fejlesztette ki a 13 testtartást (gyakorlatot), az ún. "13 Gong Rou Shou" –t (十三功柔手, Lágy Ököl 13 Gyakorlata). Dong Cheng a Rou Quan gyakorlási módszereit ötvözve a Tongbei (通背)alkalmazásokal, átalakítva a korábbi Shaolin alapú módszereket a saját Neijia Quan (内家拳) módszerekkel, melyet Wang ZhongYue (王宗岳) és Zhang Songxi-tól 张松溪 tanult. Ha ez igaz, akkor a Rou Gong módszerek az 1600-as évek után jelentőset fejlődtek.

Shaolin Kolostorban eltérő Rou Quan formákat gyakoroltak. Ez azért volt így, mert a Rou Quan-ra nem tekintettek egy stílusként, hanem mint módszer volt jelen a napi gyakorlásban. A 36 technikából álló Rou Quan Yi Lu (少林柔拳一路) és Er Lu (少林柔拳二路) első forma és második forma nagyon hasonlít a Tongbei Quan –ra (通背拳), valamint követi a Wen Prefektúra harcművészetének számos kombinációját, testtartását és mozgását amely a Chen Taiji Quan –al mutat nagy hasonlóságot [megj.: Wang Zhongyue tanítványa Chen Wangting (陈王庭), a Chen Taiji megalkotója]. Shaolin Rou Quan 108-as formája azonban határozottan eltér a fentiektől. A feljegyzések szerint a Rou Quan (柔拳) szolgált alapul egy Shaolin szerzetes által kifejlesztett Rou Xing Chui (少林柔形捶) stílusnak, amely a Császár szórakzoztatására dolgozott ki a Tang dinasztia idejében. A Rou Xing Chui -ból később a Pao Quan stílus jött létre.

A harmadik lehetőség

A fennmaradt jegyezetek tanulmányozása során megismerhető Bai Yufeng (白玉峰) és Jue Yuan (觉远) Wu Quan (五拳) és Luohan Quan (罗汉拳) rendszere. Bai Yufeng a Jin és Yuan Dinasztiák korában élt, 1200-1300 években. Felfedezhető számos utalás a nei gong gyakorlatok és a Luohan 18 Tenyér (罗汉十八手) alapgyakorlatok variációiról, így e harmadik elgondolás szerint a Rou Gong (柔功) valóban tartalmazza a "Luohan 13 gyakorlata" sort (少林十三功), amely egy korai Rou Quan forma, beleértve a 18 Luohan Tenyér (罗汉十八手) gyakorlatát is. Bai Yufeng szerzetes lett a Shaolin Kolostorban és felvette a Qiu Yue (秋月禪師) nevet. Tehát e gondolatmenet szerint

  • VAGY e Rou Gong (柔功) gyakorlatok és Rou Quan (柔拳) formák a Ming Dinasztia 1425 évei után fejlődtek a Luohan és Wu Quan rendszerek részeként Jue Yuan és Bai Yufeng által (segített a Li Sou Da Hong Quan stílusa 大洪拳),
  • VAGY, Bai és barátai ismét bevezették a Shaolin Kolostorba ezeket, ebben az időben.

Ez magyarázhatja azt, hogy a Rou Quan miért hasonlít annyira más, Henan-, Huaiqing tartományok és Wei prefekrtúra harcművészeteire. Emellett számos mozgás és technika mutat hasonlóságot a Tongbei Quan-al, Öt Elem Stílussal (ld: Xingyi Quan) és a Yue Jia Ba Fan Shou (岳氏 八翻手) alkalmazásokkal (Ba Shan Fan (八翻) önvédelmi rendszere, amelyet Yue Fei Tábornok (岳飛, 1103–1142) jegyzett le). A Rou Gong a Yijin Jing gyakorlatait is tartalmazza, amely az 1620-as években került a jegyzetbe. agyon izgalmas, hogy a Rou Gong is rejt hosszúbot és kard formákat, mely kapcsocs a taoista kard alkalmazásokkal, ahol a qi keringetésnek hosszú hagyománya van a Qing korok előtti időkből (egészen az ókorig). A taoista kardformák volt a "Taoista 13 Gong" eredeti gyökere, amelyet Zhang Sanfeng és más Wudang / Sichuan Neijia Quan (四川内家拳) formák is alkalmaztak. Tény, hogy a Rou Gong / Rou Quan formák az "Öt Elem 13 Gong" –ja () és a Nyolc Irány (八方拳) mutatnak közös gyökeret Bai Yufeng és Yue Juan eredeti harcművészeti fejlesztéseiben.

A gyakorlat

A Rou Quan -t (柔拳) nem a formagyakorlatai mentén gyakorolták.

Alapvető célja a buddhista gyakorlatok fizikai támogatása volt, amely alkalmas volt a szerzetesi önvédelemre is. Gyakorlása nem külső-, hanem belső gyakorlás: körkörösség és az erőelvezetés technikái mellett a kiművelt erő (劲, jin) kialakítása fomntos szempont volt. Voltak korok, amikor jelentéktelennek tűnő-, lassú technikái komoly és hatékony fegyveres és harci kombinációkat rejtettek. Ezért elvégezhetők hosszúbottal (dupla karddal). Fontos megjegyezni, hogy a kialakulás időszakában a szerzetesek elsődleges fegyvere a bot volt, a pusztakezes harc ebből a mozgásból fejlődött igazán. A Shaolin hosszúbot fémből (!) készült, nem volt egyszerű megemelni, sem alkalmazni. Ehhez volt szükség a Rou Gong módszerekre, azaz a fegyvert ne törzsből / nyers izomerővel mozgassák, hanem a csípő helyes alkalmazásával annak lendületet adva körök mentén, könnyedén.

Rou Quan botgyakorlás. A korai Rou Quan technikák a szerzetes vándorlások-, valamint az egyes korok szerzetes-üldözései alatt templomokon kívül széles körben gyakoroltá váltak.
Így alakulhatott ki a Rou Gong Quan (柔功拳), vagy a Chan Gong Rou Quan (禅功柔拳) is, közöttük elenyésző a technikai különbség.

A Rou Gong (柔功) volt a módszer, amellyel ez sikerülhetett: dinamikusan vált megvalósíthatóvá a súlypontáthelyezés, valamint a lábból közvetített erő alkalmazása. Ez volt a legfontosabb a Rou Quan általános (önvédelmi) alkalmazását illetően is. Az 1500-as évekre több ezer szerzetes tanulta és gyakorolta a hosszúbot formákat. Az 1600-as évekre szükségessé vált az így begyakorolt formák pusztakezes alkalmazásokká történő átalakítása, amely egyrészt a Ming–Qing átmenet idején fennálló belviszályok és válság okán egyre hétköznapibá vált. Ezt erősítette a mandzsuk fegyverkezést tiltó rendelkezései is. A Rou Gong így lehetővé tette a rejtett harci alkalmazások gyakorlását (ezt jól illusztrálja a Rou Gong Quan (柔功拳) kialakulása)

A Rou Quan belső gyakorlatokkal való alapozásra épít. A belső-, v. kiművelt erő (劲, jin) ereje a Rou Gong gyakorlatokkal művelhető. Ezek a gyakorlatok nemcsak az egészség megőrzésére és fenntartását támogatják, hanem harcművészet terültén is komoly értéket képviselnek. Ha megfelelő minőségű energia (气, qi) áll a rendelkezésre, akkor a quan (拳) is megfelelően gyakorolható. A jól áramló energia áthatja a belső szerveket, a meridiánokon keresztül a velőt, táplálhatóvá válik a jing, és shen. Buddhista, belső stílusként elsődleges, hogy az energia keringése akadálytalanná váljon. Ezt közvetlenül befolyásolni nem lehet, közvetett módon, a tudat felszabadításával érhtő el. Így a qi keringése határtalan, akadályoktól mentes. Ez a jártasság akármilyen külső mozgással kombinálható.

"A qi mozgása, terjedése olyan, mint a víz áramlása".

Rou Quan öt csoportja

A Rou Quan-nak 5 csoportja létezik

  • Az elsőt - mely a legidősebb -, a Shaolin Enciklopédia (少林寺武術百科全書) (is) említi. A Luohan 13 Gong Quan (羅漢十三功拳) tizennyolc testhelyzet, huszonkettő mozgásban számolva volt Sheng Chou (僧稠 480-560) szerzetes eredeti 18 Rou Quan technikája. Ez a bot és más mezőgazdasági eszközök alkalmazásaiból származott. A 18 Luohan Kéz (十八羅漢手) technikáit a Qing kor idején ZhanJu szerzetes (湛举禅师) adta az eredeti 18 Luohan gyakorlathoz, hogy így 41 mozgásra bővítette a technikai számot.
  • A második formai csoport Shi Yanzhuang (释延庄) szerzetes YiLu (一路) és ErLu (二路), mindegyik 36 technikával (fontos shaolin-szám) formái. De vita van ezekről a gyakorlatokról.

    YiLu (一路)


    ErLu (二路)



    Ha megnézzük a Shaolin Enciklopédiát (少林寺武術百科全書), akkor van abban egy szakasz a Rou Quan szekció előtt, amely bemutatja az "elveszett" gyakorlatok rajzát, de történelmi évszámok nélkül; a Rou Quan Er Lu (柔拳二路) és San Lu (柔拳三鹿) más, mint amit napjainkban Shi Yanzhuang Mester is gyakorol. Gyakorlatai nagyon közel állnak a Chen stílusú Taiji Quan-hoz (mely nem létezett még 1650 előtt, sőt, még a Tongbei Quan sem létezett az 1500-as évek vége előtt), ha pedig kombináljuk a Xiao Hong Quan gyakorlatsorral-, a Taizu Chang Quan 32 állásával ezt a két Rou Quan gyakorlatsort, akkor a teljes mozdulatokkal a Chen Taiji Quan Laojia Yi Lu -t (陈式太极拳 老家一路) kapjuk meg (!), melyből [szinte] semmi sem hiányzik. A Yang stílus hangsúlyozta a Xiao Hong Quan mozgásokat, mert Yang Luchan (杨露禅) Mester faluja híres a shaolin Hong Quan-ról (洪拳). Mind Ő, mind pedig az első diákjai-, a híres Wu testvérek (a Wu Taiji Quan alapítói, amelyek a Yang Taiji Quan -t a Zhaobao Taiji Quan -al (赵堡太极拳) alkotják) mind a Hong Quan szakértői.

    SanLu (三路)



  • A fentiek mellett létezik a harmadik csoport. Itt a Rou Quan-nak három olyan gyakorlatsora van, amit Shi Degen mester (释德根 1914-1970) tanított, amiről úgy tartják, hogy az egykezű Huike Pátriárkától (大祖慧可 487–593) származik. Számos ming-kori forma és kombináció JueYuan (觉远) szerzetestől és Bai Yufeng-től (白玉峰) származik - mint Luohan és más Shaolin formák -, melyek az első lépést bal oldalon kezdik, bal kézzel, ezzel is tisztelve az alapítót Huike mestert. [megj.: a ming-kori technikák Zhao Kuangyin-től származtathatóak (Chang Quan, Hong Quan, Pao Quan, Tongbi Quan, stb., jobbra kezdve s követve ugyanazt a kezdeti mintát, mint a Chen Taiji Quan Yi Lu)].
  • A negyedik csoport Rou Quan technikái a Da Bei Quan (大悲拳) stílusból származnak, de erről pedig úgy tartják, hogy egyszer korábban Shaolin Rou Quan anyagból származtak el.
  • Az ötödik csoport más családoktól származó technikai megoldások. Más időkből és befolyásokból keletkeztek. DE, a XVI. századi századi taoista pap Dong Cheng a Tongbei Quan stílusával létrehozott néhány Rou Quan kombinációt miután megtanulta a taoista Neijia Quant (内家拳) és ötvözte ezt a (shaolin) Taizu Chang Quan készletekkel, majd élete végéig tanította ezt a kolostorban.

Megjegyzés: ... ha beszélsz és értesz kínaiul, ismered a harcművészet szakmai fogalmait, akkor Shi De Qian (释德虔 1943-) Mester által írt 191 oldalas jegyzet teljes fejezete foglalkozik a Rou Gong -al a Shaolin Rou Gong San Shi Yi Shi 《少林柔功三十一式》 gyakorlaton keresztül melyet itt olvashatsz el: 《少林气功秘集》(释德虔等编): 少林柔功三十一式

少林柔拳——周云峰

据传稠禅师能跃身至梁、拳捷骁武,横墙壁行,引重千钧。众僧欣之,无不敬佩,跋陀重用稠和尚,此后重托禅学与事于稠,稠位任重,声誉大振,十方僧人与香客每日来少室拜稠者络绎不绝。众僧和俗家跪求稠授武功,以壮防卫。稠对少壮者授轻捷雄宏之功,对年迈体弱者授简单耗力微之动作,以活动肢体,疏通经络,达到健身抗疫之目的,先授以十八势之类,逐增至四十一势,渐渐形成一套拳术,亦成柔拳,世代相传,流传至今。

(一)歌诀

柔拳稠师传,四十一把连,老尼劈柴打,罗汉亮铁拳,反手击灯灭,泰山压倒冠,夜叉巧登阶,偷施金交剪,开弓射雕落,咬金擂铁拳,单鞭两边打,侧把摘耳环,鹞子钻树林,魁星跳斗涧,宝鸡穿莲势,老婆把花盘,金龙巧戏水,旋风卷九天,七星冲双锤,猛虎进羊圈,白鹤亮翅膀,仙人指路远,小鬼地泼水,带马归槽间,鸳鸯蹬脚爪,双风贯耳边,鲤鱼忙产水,回头把月看,仙人摘茄子,白虎拦路关,扣强斩剑法,老虎抱头脸,阴阳转掌妙。阳拳破心弦,打虎靠山势,巧把铁门关,金鸡独立稳,双锤断门栓,仆地视锦帘,罗汉守斋院,四十一捷把,招招有板眼,宗祖传武嗣,柔拳亦此言。

柔拳起把力须缓,气沉丹田发寻源。劲随呼出抬手足,气头着点气尾连。掌动撩打臂穿插,两点均在三息间。一疾连神三分紧,一慢两息不按缘。伸手如僧稳供香,蹬脚如猫抬足迈,行步如闺上轿去,转身就在一息间。变招密缓平阴阳,手足神志颜自然。拳肘膀背稍增力,头顶转动不可慢。五行相生连招招,三个春秋劲满圆。

(二)动作名称及顺序

预备势,老僧劈柴,罗汉亮拳,反手击灯,泰山压顶,夜叉登阶,金交剪势,开弓射雕,老翁试锤,转身单鞭,摘月捶势,鹞子钻林,魁星跳斗,宝鸡穿莲,老婆盘花,金龙戏水,旋风卷天,转身七星,猛虎吞羊,白鹤亮翅,仙人指路,小鬼泼水,带马归槽,鸳鸯蹬脚,双风贯耳,鲤鱼产水,回头望月,仙人摘茄,白虎拦路,相强斩剑,老虎抱头,魁星跳斗,阴阳转掌,上步阳拳,打虎靠山,双关铁门,金鸡独立,双锤钻门,鸳鸯蹬脚,双关铁门,仆地视锦,罗汉守门,收势。

(三)动作图解

预备势两足开立,两臂下垂,五指并拢,附于大腿外侧,掌心向里,掌指向下,身胸挺直,目视前方(图1)。 两足不动,两掌由下向外向上再往内下方划弧,掌心向下,两掌指向内相对,目视前方(图2)。

1. 老僧劈柴 左脚向左开一步,两脚碾地,体左转90度,左掌由左向内向上往外划弧,然后屈肘劈掌,掌心向外。右掌划弧翻掌屈肘于腰侧,目视左掌(图3)。

2. 罗汉亮拳 右脚向前上一步,屈膝,左腿蹬直成右弓步;同时左掌变拳,向外抖臂甩击,拳心向右,右掌向外摔打,然后变拳向左屈肘冲击,拳心向里,目视左侧(图4)。

3. 反手击灯 左侧前上成左弓步;同时两拳变掌,左掌向左前方扳手,掌心向里,右掌向后摔打,然后再向前扬掌护于上臂内侧,掌心向里,目视左手(图5)。

(KÉP1)

4. 泰山压顶 右脚向前上一步,使两腿成右弓步;同时两掌变拳,右拳向外向后上方撩打,然后上架右上侧,拳心向外,左掌向内屈肘顶腹,上体向前倾探,目视前方(图6)。

5. 夜叉登阶 左脚向前一步,抬右腿向前提膝;同时两拳变掌,向前抓,然后变拳,屈肘抱于腹间,拳心向内,上体向左稍转,目视前方(图7)。

6. 金交剪势 右脚下落于左脚前,抬左脚前上一步,成左虚步,同时两拳变掌,屈肘向前交插推出,右掌在上,掌心向前,两腿微蹲,目视前方(图8)。

7. 开弓射雕 右腿向前提膝的同时,右手向前抓, 然后屈肘后扛,变拳,架于右胸上侧,拳心向里,左手向前穿出,目视左手(图9)。

8. 老翁试锤 右脚前落一步,左脚向前成虚步;同时左掌向外下方撩打,右掌变拳,向前屈肘劈打,拳心向里,两腿微蹲,目视右拳(图10)。

(KÉP2)

9. 转身单鞭 右脚向前一步,两脚碾地,体左转90度,两腿屈膝半蹲成马步;同时左掌变拳,与右拳在胸前环弧,然后向两侧展臂侧击,拳心向下,目视前方(图11)。

10. 摘月捶势 左脚不动,收右脚向左震脚(响亮),与左脚成并步;同时右拳向左划弧,然后向右侧上方撩打,拳心向前,左拳向右屈肘横击,拳心向里,两腿微蹲,变左脚丁字步,目视前方(图12)。

11. 鹞子钻林 左脚向左跨一步,两脚碾地,体左转90度,成左弓步;右拳向内屈肘前冲,左拳抱于腰间,拳心向上,目视前方(图13)。

12. 魁星跳斗 左脚不动,抬右腿向前提膝;同时两拳变掌,右掌收回再向前抡出,掌心向上,左掌向外撩打,然后端于腹间,目视右掌(图14)。

13. 宝鸡穿莲 右脚下落于左脚前一步,抬左脚前上一步,成左弓步;同时两掌变拳,在胸前环弧,然后右拳屈肘向下由后向前劈击,拳心向左,左拳抱于腰间,拳心向上,目视右拳(图15)。

(KÉP3)

14. 老婆盘花 右脚向前一步,使两腿成右弓步;同时两拳变掌,右掌由前向外往内旋腕,左掌向右屈托出,目视右侧(图16)。

15. 金龙戏水 两脚碾地,体右转45度,抬左脚向前上一步,体继续右转90度,两腿屈半蹲成马步;同时两掌变拳,左拳随身向左侧屈肘扳击,拳心向内,右拳由右向左屈肘撩击,拳护左肘内侧,目视左拳(图17)。

16. 旋风卷天 两脚碾地,体左转90度,抬右腿由右向左上方弹旋;同时 左拳变掌由左向右拍打右脚内侧(响亮),右拳抱于腰间目视右脚(图18)。

17. 转身七星 右脚下落左脚前半步,体左转,收右脚震脚(响亮);左掌变拳向右下方横击,右拳同时向右前冲击,拳心向下,两腿微蹲,目视右侧(图19)。

18. 猛虎吞羊 两脚碾地,体右转90度,抬左脚前上成左弓步;同时两拳向下方抖臂揣击,拳心向里,目视前方(图20)。

(KÉP4)

19. 白鹤亮翅 右脚向前上半步,两脚碾地,体左转90度,使两腿成平行叉步;同时两拳变掌,向两侧展臂撩掌,掌心向下,目视前方(图21)。

20. 仙人指路 两脚碾地,体左转90度,成右弓步;同时左掌向前抖腕扬掌,掌心向右,右掌变拳,抱于腰侧,掌心向上,目视左掌(图22)。

21. 小鬼泼水 左脚向前跨一步,成左弓步;同时右拳变掌,与左掌在胸前合击,然后由后向左游掌展指,目视前方(图23)。

22. 带马归槽 右脚上前成右弓步,同时两掌变拳,向前由左向右甩击,拳心向外,目视两拳(图24)。

23. 鸳鸯蹬腿 右脚不动,抬左腿向前弹蹬,同时左拳由前向左腿内下劈,拳眼向右,右拳向外抡臂划弧,然后抱于腰侧,拳心向上,目视左脚(图25)。

(KÉP5)

24. 双风贯耳 左脚下落右脚前一步,抬右脚移于左脚右侧外一步,两腿屈膝半蹲成马步,同时两拳向前屈肘冲击,拳心向里,目视两拳(图26)。

25. 鲤鱼产水 右脚不动,抬左脚向前一步,脚跟离地,两腿成麒麟步;屈肘,两拳向前微屈肘合击(响亮),两拳眼相对,两腿微蹲,目视两拳(图27)。

26. 回头望月 右脚前上一步,两腿碾地,体左转180度,成右仆步;同时两拳向胸前下方揣击,拳心向后,然后上体稍向右转,目视右后方(图28)。

27. 仙人摘茄 两脚碾地,体右转90度,抬左脚向前上一步,两腿成并步;同时两拳变掌,右掌向前屈肘撩打,左掌向外抓,然后屈肘护于腹前,两腿半蹲,目视右手(图29)。

28. 白虎拦路 右脚向前上半步,左脚向前上一步,成左弓步;同时两掌变拳,左拳向前劈打,拳心向右,右拳屈肘端于腹前,拳心向上,目视左拳(图30)。

(KÉP6)

29. 相强斩剑 右脚向前上步,两脚碾地,体左转180度,两腿成左弓步;同时两拳变掌,左掌向前劈打,掌心向右,右掌屈肘端于腹间,掌心向上,目视左掌(图31)。

30. 老虎抱头 抬右脚前上成右弓步;同时两掌变拳,右拳向前撩打,然后抖臂上架头上右侧,拳心向外,左拳屈肘向右冲击,拳心向内,目视前方(图32)。

31. 魁星跳斗 右脚不动,抬右腿向前提膝;同时右拳变掌向前劈打,掌心向左,左拳变掌向外撩打,然后变拳,屈肘抱于腹间,拳心向上,目视右掌(图33)。

32. 阴阳转掌 左脚向前落半步,右脚提跟成后虚步;同时左拳变掌,向前劈打,掌心向右,右掌向外撩打,然后向外崩打左肘,目视左手(图34)。

33. 上步阳拳 左脚前上成左弓步;同时两掌变拳,左拳向前屈肘冲击,拳心向里,拳高平额,右拳向外撩打,然后屈肘抱于腰间,拳心向上,目视左拳(图35)。

(KÉP7)

34. 打虎靠山 抬右脚向前上一步,两脚碾地,体左转90度,两腿屈膝半蹲成马步;同时右拳向右撩打,然后举臂亮拳,架于头上右侧,拳心向前,左拳由右向左抡打,下栽左大腿上部,拳心向后,目视左侧(图36)。

35. 双关铁门 两脚碾地,体右转90度,抬左脚向前上一步,体再右转90度,两腿屈膝半蹲成马步;同时左拳随身向右打,右拳由右向左打,目视左侧(图37)。

36. 金鸡独立 两脚碾地,体右转90度,收右脚再抬右腿提膝, 同时右拳由右向左撩打,然后再向右架于头上右侧,拳心向前,左拳由外向内划弧,然后下栽于左大腿上部,目视左侧(图38)。

37. 双锤钻门 左脚下落右脚前一步,抬右脚向前上一步,使两腿成右弓步,同时两拳向前揣击,拳心向下,目视两拳(图39)。

(KÉP8)

38. 鸳鸯蹬脚 右脚不动,抬左脚向前弹蹬;同时左拳由前向后撩打,拳心向上,右拳由前向后屈肘抱于腹间,拳心向里,目视左脚(图40)。

39. 双关铁门 左脚下落右脚前成左弓步;同时两拳变掌由后向前从外向内抓,然后变拳,由外向内合击(响亮),目视两拳(图41)。

40. 仆地视锦 抬两脚向前跳一步,左脚落右脚前,右腿半蹲,左腿伸直,使两腿成左仆步;同时右拳由前向后撩打,然后屈肘抱于腰侧,拳心向上,左拳变掌向前拍打,目视左侧(图42)。

41. 罗汉守门 起身,收右脚与左脚成并步;同时右拳向外往内划弧,然后屈肘抱于腰侧,拳心向上,左掌变拳,向外向上划弧,然后屈肘抱于腰间,目视前方(图43)。

(KÉP9)

收势 震右脚与左脚并步;同时两拳变掌,向外向上划弧,然后向内向下按掌,两臂下垂,五指并拢,附于大腿外侧,掌心向里,身胸挺直,目视前方。

Javasolt irodalom és források

0. 少林柔拳
1. 五拳
2. Shaolin Monastery
3. Shahar, The Shaolin Monastery
4. 南少林之谜:两百多年前为何突然消失无影踪
5. Xu Gaoseng Zhuan
6. Lin, Boyuan (1996), Zhongguó wushu shi 中國武術史, Taipei 臺北: Wuzhou chubanshe 五洲出版社
7. Henning, Stanley (1994), "Ignorance, Legend and Taijiquan" (PDF)
8. Shahar, Meir, The Shaolin Monastery: History, Religion, and the Chinese Martial Arts
9. 程宗猷
10. ARCHIVE.ORG 紀效新書·卷十八
11. 《紀效新書》
12. 古今武術名人錄
13. Zhou Yunfeng: Rou Quan 少林柔拳——周云峰
14. ...

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2017 v1; 2019.08 második kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | ❀ index | ❀ jegyzetek és publikációk | ❀ Pu Ji Chan Templom 普济寺 facebook oldala - Kövess minket itt is!




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings