Rou Quan – A shaolin Lágy Ököl 《少林柔拳》



   



Rou Quan – A shaolin Lágy Ököl 《少林柔拳》

❀ ❀ ❀

Bevezetés

A Shaolin Rou Quan (少林柔拳) a Shaolin harcművészet belső stílusa, mely 3 gyakorlatsorból áll. A keletkezés szempontjából a legkorábbra datálható stílus. Körkörös nem konfrontatív technikái ötvözik a Qi Gong elemeket a belső erő (Qi és Jin) növelésére és tudatos alkalmazására. A legelső szerzetesi név, melyet e stílussal összefüggésben találunk Chou Chen Shi szerzetes neve. A Rou Quan három formája "zárt ajtók formája" volt. Idősebb-, magunkat "kimunkált" szerzetesek gyakorolhatták. A stílus egyesíti a lassú és gyors mozgásokat, így az ellenfél erejét irányítva kifejezetten alkalmas az önvédelemre. Eredetileg a 13 Luohan Qigong testtartásokat és mozdulatokat tartalmazta, később ezek bővültek, számos stílus kialakításában játszott "lapaító" szerepet. A Xiao Hong Quan 小洪拳, a TaiZu Chang Quan 太祖长拳 és 18 Luohan Quan 罗汉十八手) támaszkodott a kezdeti Rou Quan formákra. A Shaolin Kolostor harcművészete a Nei Gong (内功) rendszerét különböző Qi Gong (气功) gyakorlatokat elsősorban az egészségmegőrzés-, és harci képességek kialakítására használta. Ezért a kínai harcművészetek alapjává vált. A legtöbben a Nyolc Brokáttekercs (Ba Duan Jin 八段錦) és az Izom és Ín Átalakítása (Yi Jin Jing 少林易筋经) gyakorlatait ismerik. Azonban a templomi gyakorlatok jelentősebb része közvetlenül kapcsolódik a harcművészet technikai gyakorlásokhoz. Ezeket a módszereket a Shaolin Rou Gong (少林柔功) tartalmazza, amelyek kiműveléséhez a lassúbb és lágyabb formákat és kombinációkat használták: ezért volt szükséges a Rou Quan (少林柔拳) rendszeres gyakorlása. Ez a legrégebbi orális átadási vonal egyike az összes - valóban - régi irányzatban.

Rou Quan keletkezésének legendája

A Liang Dinasztia (梁朝, 502–587) időszakában a Shongshan Shaolin Kolostor akkori, II. Apátja-, Hui Ke (慧可禅师, 487-593) testgyakorlataival egy körkörös-, Nei Gong -ra (内功) épülő forma jött létre, melyet Rou Quan -nak (柔拳) nevezett. Alapjait Bodhidharma (菩提达摩, ?-535) ismert gyakorlatai (Yi Jin Jing 菩提达摩易筋经, Xi Sui Jing 洗髓经)-, és az akkor ismert és gyakorolt Daoyin módszerek adták. Hui Ke egyike volt azon szerzeteseknek, akik a kolostorba térésük előtt katonák voltak (akárcsak szerzetestársai: Hui Guang (慧光) és Sheng Chou (僧稠 480-560) szerzetesek - BaTuo tantványai). Hui Ke által kialakított Rou Quan formák egyszerű védései, ütései körök mentén születnek, melyet Chan Yuan Gong (禅圆功) nyújt alapot. A Rou Quan alkalmazásában a buddhista attitűd érvényesül: az "elvezetésekkel"-, így az "energiák megfordításával"-, azaz a „puha erő” alkalmazásával a szerzetesek is azonosulni tudtak. Rendszeres gyakorlása az idősebb szerzeteseknek segített a már megszerzett képességeik megtartásában, akik elsősorban a csontok és izmok rugalmas állapotának fenntartására használták. Ehhez magas szintű légzés-szabályozás és elmélyült tudatállapot is szükséges, így a test koordinációja igen magas szintet ér el, mely állapotban mozgósíthatóak a test belső energiái.

Története

A kutatások nem támasztják alá egyértelműen, hogy valóban Hui Ke Apát hozta létre a Rou Quan-t. Hui Ke életéről a legkorábbi feljegyzés Hui Jiao (慧皎) a Jiaxiang templom Kuaiji Hegy (Sichuan tartomány) 519-es munkája a Kiemelkedő Szerzetesek Emlékiratai (高僧傳, Gao Seng Zhuan), valamint annak folytatása, a 645-ben íródott Sui Gao Seng Zhuan (隋高僧傳). Köztudott, hogy Hui Ke levágta egyik karját, hogy így bizonyítsa Bodhidharmának eltökéltségét a Chan iránt, kérve, hogy tanítsa őt. A Rou Quan viszont nem "egykezes" stílus (bár személyesen részt vehetett a mozdulatok / technikák kialakításában). Több utalás olvasható Sheng Chou szerzetesről, akinek a Rou Quan két rövid formáját tulajdonítják (napjainkban: 一路, 二路). Hui Ke a NeiGong gyakorlatai mentén, és Sheng Chou két formája alapján hozta létre a Rou Quan hosszú, 108-as gyakorlatát (三路), a Liang Dinasztia 550-70-es éveiben. Gyakorlása során a Qi (气) a Dan Tian -ben (丹田) gyűlik, keringetése a Bai Hui -tól (百会) a Hui Yin -ig (会阴) biztosított. Egészségmegőrző-, és belső mentáűlis erősítő hatása hamar érezhető. Érdekesség, hogy a "Rou Quan" mint megnevezés feltűnik több iratban is a Yang Taiji keletkezésével összefüggésben: az emberek a születendő stílust "Rou Shou"-nak (柔手) azaz "Puha v. Rugalmas Kéz" -nek neveztek. A Rou Quan (és Rou Gong módszerek) a leghosszabb átadási vonalat jelentik a kolostorban, azaz a legrégebbi templomi vonala a harcművészetnek.

Shi DeChan (释德禅, 1907-1993), a Shaolin tiszteletbeli Apátja, a kínai hagyományos gyógyászat legkiválóbb
mestere is minden nap gyakorolta a Rou Quan-t (mesterei Wu Sanlin és Chuan Chan voltak).

A Rou Quan gyakorlása a Tang Dinasztia (唐朝) éveitől (618– ) mindennapossá vált a szerzetesi körben. Oka az egyszerűsége és a nem konfrontatív önvédelmi alkalmazhatósága volt. Nem csak a Rou Gong módszerek és gyakorlatok által kialakított képességek önvédelemben történő felhasználásáról volt szó, hanem alapja lett a fegyveres formáknak is (bot, kard, dupla kard). Az egészségügyi és harcművészeti jellemzői okán a legfontosabb Nei Jia Quan gyakorlatsorokat jelenti. A Chan Buddhizmus (és dhyana) szemlélete miatt szájról-szájra, közvetlen tanításként verbális úton tanították egymást a mesterek. A XIX. és XX. század shaolin mesterei közül Shi Degen (释德根 1914-1970) az egyik legjelentősebb shaolin harcművész szerzetes, aki a híres Wu Gulun tanításai alapján (吴古轮 1820-1917) tanult. A Rou Quan stílus tekintetében Wu Shanlin (吴山林 1875—1970), Hao Shizhai (郝释斋 1930-2014), Shi Suyun (释素云 1923-1999), Shi Zhenjun (释貞俊 1865-1939) mestereket kell megemlítenünk. Napjaink legjelentősebb mesterei Zhu Tian Xi (朱天喜 1947), Mao Jinguang, Shi Yanzhuang, Liu Zhenhai. A Tang Dinasztia kezdetén a Shanolin Kolostorban élő szerzetesek száma 1500 főt számlált, melyből a Tang TaiZong Császár rendeletére 500 főt képeztek át (~ 620 évek) harcos szerzetssé (Seng Bing). Ők katonai támogatást is nyújtottak a császári erőknek. A szerzetesek többsége azonban a Chan szerint élt, így nagyrészt harcművészetük a Rou Quan formákra "korlátozódott".

A Rou Quan kifejezetten harci szempontból nem volt különösebben alkalmazott stílus, a harcos szerzetesek sem ezzel harcoltak. Mégis igen jelentős, mert a Chan szereztesek a Rou Quan gyakorlásával fejlesztették magukat. A technikák mindennapos gyakorlása alapvetőú testi és mentális képességek kialakítását tette lehetővé (körkörösség, erőelvezetés, súlypont áthelyezés, Jin-, FaJin alkalmazása, stb...) valamint a legkülönfélébb - shaolin és nem-shaolin - stílusok kialakulásának alapjául szolgált.

A Ming Dinasztia korában a Rou Quan alapformái számos Henan-i, Huaiqing-i és Wen prefektúra-beli (Wenzhou központtal 558-1371 közt, 文州) stílusnak nyújtott közvetlenül technikai kombinációkat: Da Hong Quan -nak (大鸿[雁]拳) - beleértve a Taizu Zhang Quan-t (少林太祖长拳) -, Pao Quan -nak (炮拳), Jin Gang Quan -nak(少林金刚拳), Hei Hu Quan -nak (黑虎拳), és Tong Bi (ismert még: Tong Bei) Quan (通臂拳) számos változatának. Az 1500-as évekre a Shaolin szerzetesek belső gyakorlataikat és harci hosszúbot kombinációkat igen magas szintre fejlesztették. A késői Ming kor tábornokai voltak azok, akik elsőként jegyezték le e gyakorlatokat. Mivel ebben az időszakban a nyomtatás is jelentősebb terjedelmeket bírt (valamint vége volt a Yuan kor (元朝 1271 - 1368 a Shaolin Kolostor bezárásának is), ezek a jegyzetek megjelentek katonai körökben is.

Yan Zhuang Mester (延庄法师) a Shaolin Rou Quan gyakorlás közben (Shaolin Kolostor, Kína)

Zhang Eryu Mester tanítványa XiaoFeng Cserkész Gábor (晓峰师父)
a Rou Gong Quan gyakorlás közben (Xing Long Tang, Budapest)

Más kolostorok hosszúbot alkalmazásai (már) a Song korban jóval dokumentáltabbak voltak mint a Shaolin-i módszerek, ennek oka pedig egyszerűen az volt, hogy a szerzetesek nem írtak le semmit, hanem a chan hagyományok mentén, szóban tanították egymást. A Song Dinasztiában (宋朝 960–1127 és 1127–1279) számos regény íródott, amelyben - valós életképek alapján – megjelennek a bottal harcoló / védelmező chan szerzetesek.

Tény, hogy a Rou Gong gyakorlatok és Rou Quan kombinációk hosszú ideig különböző harci hosszúbot (és más fegyveres) alkalmazások mozdulatait rejtették (ezért sem vesztek el). Cheng ZhongYou (程宗猷, 1561-?) az 1600 –as évek elején írt Shaolin Hosszúbot Módszerek (少林棍法闡宗) jegyzetében kifejti, hogy a szerzetesek puszta kezes kombinációkat dolgoztak ki a botformák mintájára a Rou Quan alapján, amelyek hatékonysága messze meghaladta az akkori (pusztakezes) harci módszereket. Qi JiQuan (戚继光 1528.11.12-1588.01.17, Katonai Stratégia - Ji Xiao Xin Shu (紀效新書) Katonai Kiképzések Feljegyzései (練兵實紀), Zhizhi Gyüjteménye (止止堂集) és kortársa He LiangChen (何良臣 1562, 《军权》 《阵纪》 《利器图考》 《制胜便宜》《剑经》) jegyzeteiben pedig az olvasható, hogy a szerzetesek a bot technikákat a pusztakéz alapkombinációk gyakorlásával egészítették ki, s mikor e kettőt elsajátították, csak ezután kezdték meg a kard és lándzsavívás-, valamint más fegyverek gyakorlását. A Rou Gong módszerek és Rou Quan technikák a Buddhista Bottechnikák és a Hosszú Ököl megszületését eredményezte (ekkor már a Rou Gong a buddhista Nei Gong gyakorlatsorokat tartalmazta, a Rou Quan pedig alapformaként léteztek tovább). Talán, e kettő együttes alkalmazása vezetett az idősebb - nem harcos - szerzetesek körében a Rou Gong Quan létrejöttéhez. Tény az is, hogy a szerzetesek nem tekintettek önálló stílusnak, hiszen technikai készlete nem volt specializált.

Az 1784-es Cao Huantao "Pusztakezes Harc Klasszikusa" írásának-, majd pedig Zhang Ming E (張鳴鶚) XuanJi Titkos Átadása az Akupunktúrás Pontokról és a Kéztechnikákról" (玄機秘授穴道拳訣 írásának jegyzetekkel ellátott változata volt Kang Kongzhao (张孔昭, stílus: Heng Qiu) 拳經拳法備要 Quan Jing Quan Fa Bei Yao műve, aki Shaolin harcművészetet tanult Zhang Ming E –el. Mindkét irat Xuan Ji shaolin szerzetes (玄機禅师) elbeszélése nyomán íródott, melyek a harci alkalmazások ábrázolását tárták fel. Xuan Ji szerzetest, mint harcos szerzetest 1631-es kiadású „Shaolin Átjáró” is említi. Ezek a jegyzetek a Rou Quan kombinációkat is leírják olyan kifejezésekkel, mint „Rou Di Qiang, Rou Sheng Gang". Meir Shahar "A Shaolin Kolostor" c. könyvében olvasható Zhang kommentárja, miszerint a Rou Quan a lépések (bu 步)-, dobások (die 撇)-, megragadások (na 拿) és a kibillentés (guan 惯) technikáit is alkalmazzák. Ez a kézikönyv tartalmazza az akupresszúrás pontok (testüregek) támadásainak módszereit is. Leírja, hogyan lehetséges a NeiGong folyamatokat a harci képességek és alkalmazások szolgálatába állítani. Azaz, a harci technikák hogyan alkalmazhatják a Qi keringetését a hatékonyság növelése érdekében. Számos módszert ismertetnek, köztük a "Duan Da Sheng Chang Quan" (短打生长拳) elvét is, azaz a Rövid (egyenes) Ütések Legyőzik a Hossszú Öklöt", amely a Wu Quan (五拳) és Luohan Quan (罗汉拳) rendszerek alapelve is lett. Érdekes, hogy a XuanJi Titkos Átadása az Akupunktúrás Pontokról és a Kéztechnikákról c. jegyzet tartalmazza a YueJia Duan Da (岳家短打, Yue Család Rövid Ököl) stílus illusztrációit, a Mien (pamut) Zhang (绵掌, amely a Rou Quan egyik (harci) változata)-, Ren Jia-, és Liu Jia Duanda stílusokkal együtt. Ezek a Ba Shan Fan (八閃翻) stílusban találhatóak meg (napjainkban: Fanziquán (翻子拳, amely a Saskarom alapja, Ba Shan Fan megnevezés a Ming korban-, mígy a BafanMén (八翻门, "8 Forgás Iskolája" a Qing Dinasztiában ismert).

Az iratok ismertetik a Mi Quan (迷拳, Titkos Ököl) stílust, melyet a Shaolin szerzetesek Shandong tartományból (山東) hoztak a Kolostorba. Napjainkban ezt Mi Zong Yi (迷蹤藝 Elveszett Ösvény) vagy Mi Zong Quan (燕青拳) néven ismerünk. A belső erő ebben a stílusban a könyék és válldobásokat erősíti, a Rou Quan alapján kombinálja a kemény és lágy mozgásokat is. A fogások-, ugrások és a cseles lépések alkotják a 108 technikát (mint más, Wu Quan-i stílusok-, Tongbei Quan és a Chen Taiji Quan Hosszú Ököl stílus) tartalmazza a átfogások (ölelés), megragadás, csavarás, felemelés, tapadást, … A Mi Zong stílus áll a legközelebb a Wu Quan-hoz (五拳), mutatva, hogyan nézhetett ki ez a stílus korábban.

A NeiGong és a kemény - lágy technikák harci szempontból a Wu Quan (五拳) részeként váltak gyakorolhatóvá (ebből alakult ki a Wu Xing Quan 五行拳) számos generáción keresztül Bai YuFeng-től (白玉峰, a kolostorban a 秋月禪師 szerzetesi nevet vette fel) és Jue Yuan (觉远) idejétől (Yuan Dinasztia) Niu Han Zhang –ig. A Rou Gong módszerek és Rou Quan technikák határozottan a taoista DaoYin (導引) gondolkodásmód meghatározói voltak a harci technikák hatékonyságnövelése és az egészségmegőrzés területén. A Taiji Quan, amely a Ming és Qing kor átmenete idején (1640-es évek) alakult ki számos technikát és módszert emelt át az akkor már széles körben gyakorolt Rou Quan-ból. Így egyesítette a légzéstechnikákat a kéztechnikákkal a taoista Daoyin gyakorlatokban. A Shaolin Rou Gong és a Taiji Quan rendszerek azonos elveket tartanak fenn a test-, tudat és légzés koordinációja és harmonikus integrációja terén. Azonos célokat fogalmaznak meg, így az idősebb emberek is hatékony, eredményes gyakorlást valósíthattak meg.

A Rou Quan (újra)keletkezésének három lehetséges időszaka rajzolódik ki az iratok és az egyes stílusok kölcsönhatásának tanulmányozása során:

  • Első. Talán a Rou Gong mozgásos gyakorlatait Zhang Sanfeng –el (张三丰, Déli Song Dinasztia második fele), vagy más taoistákkal történt információcserék fejlesztették a Yuan Diasztiában (1271–1368). Ezzel magyarázható lenne, miért ennyire hasonló a mozgás és a technikai repertoár a Zhang Song Xi Nei Jia Quan (張松溪内家拳)-, Wang Zhong Yue (王宗岳) Taoista 13 gyakorlata-, Dong Cheng Taoista Pap (董成) által fejlesztett Tong Bei Quan (通臂 / 通背拳) valamint Chen Taiji Quan (陳式太極拳) stílusokban. Elvitathatalan tény, hogy e stílusok kapcsolatba kerültek egymással a történelem során. Ez azt jelentené, hogy a Rou Gong egyike lehet az eredeti Nei Gong forrásoknak, melyet Bai Yufeng és Jue Yuan újrahonosított a Shaolin Kolostorban. Ismert, hogy ezek az emberek magas szinten gyakorolták a Nei Gong –ot. Nem ők fejlesztették, hanem Luoyang-ban és utazásaik során Henan-, Shaanxi-, Gansu-, Shanxi-, Guangxi-, és Sichuan tartományokban Legutóbbi híres hegyének, az Emei –nek (峨嵋山) hosszú történelme van a Nei Gong és a Nei Jia Quan gyakorlásban, de gyakran eredeztetik a korábbi Shaolin szerzetesektől. Bár Guangxi tartomány Kína déli régiója, a Song dinasztia korában (~ 1100-1200 években) sok Shaolin szerzetes utazott e környék testvér-kolostoraiba. Jue Yuan és Yi Guan szerzetesek Guangxi-ban Ma Zi Long-al, a belső módszerek Mesterével gyakoroltak hosszú ideig, mely módszerek eredetileg a Shaolinból származtak, de ekkorra (talán) a szerzetesek elfelejtették azokat. Mivel a Rou Gong módszerei és gyakorlatai nagyon hasonlítanak a Taoista módszerekre, kapocs lehet Zhang SanFeng féle Wudang Shan taoista átadásának tartalma közt. Így, ezzel az átadással újra belépett a tanítás a Shaolin Kolostorba, amely a Yuan Dinasztia vége felé elveszett (a kolostor lerombolásának-, zárvatartásának idején). Így, a kolostoron kívül a vidéki-, hívő gyakorlók őrízték, míg végül, a Ming Dinasztia 1400-as éveiben visszatért újra Shaolinba, amikor az újjáépült.
  • Második. Más kutatók (itt hivatkozom: Dr. Yan ZhiYuan-ra) a fentiekkel szemben úgy vélik, Dong Cheng taoista pap (董成) látogatott a Shaolin Kolostorba a Ming-Qing időszakban, s megismertette a szerzeteseket a Tongbei Rou Quan (通臂柔拳) gyakorlataival és kifejlesztette a 13 testtartást (gyakorlatot), az ún. 13 Gong Rou Shou –t (十三功柔手, Lágy Ököl 13 Gyakorlata). Dong Cheng fejlesztette a Rou Quan gyakorlási módszereit ötvözve a Tongbei 通背 alkalmazásokal, átalakítva a korábbi Shaolin alapú módszereket a saját, új Taoista NeiJia Quan módszerekkel, melyet Wang ZhongYue és Zhang Songxi-tól tanult. Ha ez igaz, akkor a Rou Gong módszerek az 1600-as évek után jelentőset fejlődtek a Qing dinasztia korának közepén. Shaolin Kolostorban különböző, eltérő Rou Quan formákat gyakoroltak. A 36 technikából álló Rou Quan Yi Lu (少林柔拳一路) és Er Lu (少林柔拳二路) első forma és második forma) nagyon hasonlít a Tongbei Quan –ra, valamint követi a Wen Prefektúra harcművészetének számos kombinációját, testtartását és mozgását amely a Chen Taiji Quan –al mutat nagy hasonlóságot. Shaolin Rou Quan 108-as formája azonban határozottan eltér a fentiektől. A feljegyzések szerint a Rou Quan szolgált alapul egy Shaolin szerzetes által kifejlesztett Rou Xing Chui stílusnak, amely a Császár szórakzoztatására dolgozott ki a Tang dinasztia idejében. A Rou Xing Chui -ból később a Pao Quan stílus keletkezett.
  • Harmadik. A fennmaradt jegyezetek tanulmányozása során megismerhető Bai Yufeng (白玉峰) és Jue Yuan (觉远) Wu (Xing) Quan (五拳) és Luohan Quan rendszere. Bai Yufeng a Jin és Yuan Dinastiák korában élt, 1200-1300 években. Felfedezhető számos utalás a Nei Gong gyakorlatok és a Luohan Gong 18 Keze (罗汉十八手) alapgyakorlatok variációiról, így e harmadik elgondolás szerint a Rou Gong valóban tartalmazza a Luohan 13 gyakorlata Gong-ot (罗汉气功(少林十三功), amely egy korai Rou Quan forma, beleértve a 18 Luohan tenyér gyakorlatát is. Bai Yufeng szerzetes lett a Shaolin Kolostorban és felvette a Qiu Yue (秋月禪師) nevet. Tehát e gondolatmenet szerint a) VAGY e Rou Gong és Rou Quan formák a Ming Dinasztia 1425 évei után fejlődtek a Luohan és Wu Quan rendszerek részeként Jue Yuan és Bai Yufeng által (segített a Li Sou Da Hong Quan stílusa (大洪拳)), b) VAGY, Bai és barátai ismét bevezették a Shaolin Kolostorba ezeket ebben az időben. Ez magyarázhatja azt, hogy a Rou Quan miért hasonló annyira más, Henan-, Huaiqing tartományok és Wei prefekrtúra harcművészeteire. Emellett számos mozgás és technika mutat hasonlóságot a Tongbei Quan-al, Öt Elem Stílussal (ld: Xing Yi Quan) és a Yue Jia Ba Fan Shou 岳氏八翻手 alkalmazásokkal (Ba Shan Fan (八翻) önvédelmi rendszere, amelyet Yue Fei Tábornok (岳飛, 1103–1142) jegyzett le). A Rou Gong a Yi Jin Jing 12 gyakorlatát is tartalmazza, amely az 1620-as években került jegyzetbe. A Rou Gong is rejt hosszúbot és kard formákat, mely kapcsocs a taoista kard alkalmazásokkal, ahol a Qi keringetésnek hosszú hagyománya van a Qing korok előtti időkből (egészen az ókorig). A taoista kardformák volt a Taoista 13 Gong eredeti gyökere, amelyet Zhang Sanfeng és más Wudang / Sichuan Nei Jia Quan (四川内家拳) formák is alkalmaztak. Tény, hogy a Rou Gong / Rou Quan formák az Öt Elem 13 Gong –ja () és a Nyolc Irány (八方拳) mutatnak közös gyökeret Bai Yufeng és Yue Juan eredeti harcművészeti fejlesztéseiben.

A Rou Quan -t nem a formagyakorlatai mentén gyakorolták. Alapvető célja a buddhista gyakorlatok fizikai támogatása volt, amely alkalmas volt a szerzetesi önvédelemre is. Gyakorlása nem külső-, hanem belső gyakorlás, azaz a körkörösség és az erőelvezetés technikái mellett a belső erő (JIN) kialakítása is szempont volt. Voltak korok, amikor jelentéktelennek tűnő, lassú technikái komoly és hatékony fegyveres és harci kombinációkat rejtettek. Ezért aztán végezhetők hosszúbottal (dupla karddal). Fontos megjegyezni, hogy a kialakulás időszakában a szerzetesek elsődleges fegyvere a bot volt, a pusztakezes harc ebből fejlődött. A Shaolin hosszúbot fémből (!) készült, nem volt egyszerű megemelni és alkalmazni. Ehhez volt szükség a Rou Gong módszerekre, azaz a fegyvert ne törzsből és csak nyers izomerővel mozgassák, hanem a csípő helyes alkalmazásával annak lendületet adva körök mentén, könnyedén.

Rou Quan botgyakorlás. A korai Rou Quan technikák a szerzetes vándorlások-, valamint az egyes korok szerzetes-üldözései alatt templomokon kívül széles körben gyakoroltá váltak.
Így alakulhatott ki a Rou Gong Quan (柔功拳), vagy a Chan Gong Rou Quan (禅功柔拳) is, közöttük elenyésző a technikai különbség.

A Rou Gong volt a módszer, amellyel ez sikerülhetett: a kigyakorlással volt megvalósítható a súlypontáthelyezés, valamint a lábból közvetített erő alkalmazása. Ez az elv volt a legfontosabb a Rou Quan általános (önvédelmi) alkalmazását illetően is. Az 1500-as évekre több ezer szerzetes tanulta és gyakorolta a hosszúbot formákat. Az 1600-as évekre szükségessé vált az így begyakorolt formák pusztakezes alkalmazásokká történő átalakítása, amely egyrészt a Ming – Qing átmenet idején fennálló belviszályok és válság okán egyre inkább alkalmazottá vált. Ezt erősítette a Mandzsu –k fegyverkezést tiltó rendelkezései is. A Rou Gong így lehetővé tette a rejtett harci alkalmazások gyakorlását (ezt jól illusztrálja a Rou Gong Quan (柔功拳) kialakulása)

A Rou Quan belső gyakorlatokkal való alapozásra épít. A Nei Gong egyszerű és alapvető gyakorlatokból áll, nagyon fejlett gyakorlási módszer. A belső erő (nei jin) ereje a Rou Gong gyakorlatokkal művelhető. Ezek a gyakorlatok nemcsak az egészség megőrzésére és helyreállítására valók, hanem harcművészeti célokat is szolgálnak: megerősíti a belső Qi-t. Ez, a Qi természetből való összegyűjtésének a folyamata is, amivel újratölthető, kiegészíthető az emberi Qi. Ha elegendő „Qi” áll a rendelkezésünkre, akkor a "Quán" is megfelelően gyakorolható. Ekkor a Qi átvezethető a belső szervekbe, a meridiánokba, a velőbe és táplálhatóvá válik a Jing, Qi, Shén. Az átvitelt követően az energia feldolgozható. Mivel ez egy belső stílus, ezért a legfontosabb dolog hogy a Qi-t jól tudjuk irányítani. Utána már lehet ezt a jártasságot akármilyen külső mozgással kombinálni. „A Qi mozgása, terjedése olyan, mint a víz áramlása”. A „Gong”-ban szerzett jó alap segítségével természetesen el lehet érni a harcművészet magas szintjeit. „Gong” nélkül viszont a formák üres gyakorlás, ami rövid távú hasznot nyújt, de a gyakorló sose fog magas szintre jutni. A Rou Gong gyakorlatokkal fejleszteni kell a képességeket, lépésről – lépésre. A Rou Gong napjaink hivatalos templomi gyakorlatai:

Megjegyzés: ... ha beszélsz és értesz kínaiul, ismered a harcművészet szakmai fogalmait, akkor Shi De Qian (释德虔 1943-) Mester által írt 191 oldalas jegyzet teljes fejezete foglalkozik a Rou Gong -al a Shaolin Rou Gong San Shi Yi Shi 《少林柔功三十一式》 gyakorlaton keresztül melyet itt olvashatsz el: 《少林气功秘集》(释德虔等编): 少林柔功三十一式

Itt olvashatsz a Shaolin Rou Gong 《柔功》 módszerek chan buddhista hátteréről.

Hatások

A Rou Quan fejlődése során rengeteg stílusra volt közvetlen hatással. A Rou Quan technikái a nyolc alaptechnika (peng, lu, ji, an, cai, lie, zhou, kao) energiáira épül (mely a TaiJi Quan stílusban is megjelenik, itt vált közismertté). A Rou Quan alapok a korai 1600-as évek első felében létrejött Chen stílusú Taiji Quan -ban is jól láthatók. A shaolini rendszerben A Hong Quan és Tongbei Quan stílusok építkeztek a Rou Quan alaptechnikákból. Kombinációk egésze került át a Ba Fan Shou (八翻手 ) technikák közé. A Rou Quan-ban, a 36 lépéses Rou Quan Yi Lu a dengfeng -i területen (ld.: Lao Hong Quan) ma is művelt gyakorlat. Történelmi szempontból bizonyítottnak látszik, hogy a ma ismert és gyakorolt Rou Quan technikákat a korai Qing Dinasztiában állították össze. A XVIII. és XIX. század zavaros korszakaiban hívői körben a Rou Gong Quan, (柔功拳, kemény végpontú) mígy kolostori környezetben [megújított] Chan Gong Rou Quan (禅功柔拳) néven ismert. A Rou Gong Quan rokonságot mutat a Tongbi Quan (通臂拳)-, Rou Xing Chui (柔形捶)-, Xin Yi Ba (心意把)-, Mian Quan (绵拳) stílusokkal.

A korai időkben létező teljes Rou Quan rendszert (melyet számos neigong gyakorlat és egy ököl technika v. repertoár alkot) idős szerzetesek gyakorolták. E gong-okat a modern időkben Shi Degen (释德根 1914-1970), majd pedig Zhu Tianxi Mesterek tanították/tanítják. A Rou Quan-nak 5 csoportja létezik manapság:

Az elsőt - mely a legidősebb -, a Shaolin Enciklopédia (少林寺武術百科全書) (is) említi. A Luohan 13 Gong Quan (羅漢十三功拳 18 állás / testhelyzet, 22 mozgásban számolva az ismétlődő állásokat) volt Sheng Chou (僧稠) szerzetes eredeti 18 Rou Quan technikája [Batuo (跋陀) Mester tanítványa]. Ez a bot és más mezőgazdasági eszközök harcművészeti alkalmazásaiból származott, természetesen qigong alapkkon és önvédelmi kombinációkkal. A 18 Luohan Kéz (十八羅漢手) technikáit a Qing kor idején ZhanJu szerzetes (湛举) adta az eredeti 18 Luohan gyakorlathoz, hogy így 41 mozgásra bővítette a technikai számot. A második formai csoport Shi Yanzhuang (释延庄) szerzetes YiLu és ErLu (一路, 二路, mindegyik 36 technikával, amely fontos Shaolin-szám) formái. De vita van ezekről a gyakorlatokról. Ha megnézzük a Shaolin Enciklopédiát, akkor van abban egy szakasz a Rou Quan szekció előtt, amely bemutatja az "elveszett" gyakorlatok rajzát, de történelmi évszámok nélkül; a Rou Quan Er Lu és San Lu más, mint amit napjainkban Shi Yanzhuang Mester is gyakorol / tanít. Gyakorlatai nagyon közel állnak a Chen stílusú Taiji Quan-hoz (mely nem létezett még 1650 előtt, sőt, Tongbei Quan sem létezett az 1500-as évek vége előtt), ha pedig kombináljuk a Xiao Hong Quan készlettel-, a Taizu Chang Quan 32 állásával ezt a két Rou Quan készlet, akkor a teljes mozdulatokkal a Chen Taiji Quan Laojia Yi Lu -t kapjuk meg, melyből [szinte] semmi sem hiányzik. A Yang stílus hangsúlyozta a Xiao Hong Quan mozgásokat, mert Yang Luchan Mester faluja híres a shaolin Hong Quan-ról (洪拳). Mind Ő, mind pedig az első diákjai-, a híres Wu testvérek (a Wu Taiji Quan alapítói, amelyek a Yang Taiji Quan -t a Zhaobao Taiji Quan -al (赵堡太极拳) alkotják) mind a Hong Quan szakértői. A fentiek mellett létezik a harmadik csoport melyben a Rou Quan-nak három olyan készlete is van, amit Shi Degen mester (释德根 1914-1970) tanított, amiről úgy tartják, hogy az egykezű Huike Pátriárkától (大祖慧可 487–593) származik. Számos ming-kori forma és kombináció JueYuan (觉远) szerzetestől és Bai Yufeng-től (白玉峰) származik - mint Luohan és más Shaolin formák -, melyek az első lépést bal oldalon kezdik, bal kézzel, ezzel is tisztelve az alapítót Huike mestert. [megj.: a ming-kori technikák Zhao Kuangyin-től származtathatóak (Chang Quan, Hong Quan, Pao Quan, Tongbi Quan, stb., jobbra kezdve s követve ugyanazt a kezdeti mintát, mint a Chen Taiji Quan Yi Lu)]. A negyedik csoport Rou Quan technikái a Da Bei Quan (大悲拳) stílusból származnak, de erről pedig úgy tartják, hogy egyszer korábban Shaolin Rou Quan anyagból származtak el. Az ötödik csoport más családoktól származó technikai megoldások láthatók. Más időkből és befolyásokból keletkeztek. DE, a XVI. századi századi taoista pap Dong Cheng a Tongbi / Tongbei Quan stílusával létrehozott néhány Rou Quan kombinációt / technikát miután megtanulta a taoista Neijia Quant és ötvözte ezt a (shaolin) Taizu Chang Quan készletekkel, majd élete végéig tanította ezt a kolostorban.

Hivatalos Rou Quan Formák

A Shaolin Rou Quan napjaink hivatalos templomi formagyakorlatai:

Shaolin Rou Quan Yi Lu 少林柔拳一路

first 36 postures routine that is a root forerunner of Taiji Quan

Shaolin Rou Quan Er Lu 少林柔拳二路

second 36 postures routine that is forerunner of Taiji Quan.

Shaolin Rou Quan 少林柔拳

long 108 posture, 365 movements routine teaching the whole Rou Quan techniques



少林柔拳——周云峰

据传稠禅师能跃身至梁、拳捷骁武,横墙壁行,引重千钧。众僧欣之,无不敬佩,跋陀重用稠和尚,此后重托禅学与事于稠,稠位任重,声誉大振,十方僧人与香客每日来少室拜稠者络绎不绝。众僧和俗家跪求稠授武功,以壮防卫。稠对少壮者授轻捷雄宏之功,对年迈体弱者授简单耗力微之动作,以活动肢体,疏通经络,达到健身抗疫之目的,先授以十八势之类,逐增至四十一势,渐渐形成一套拳术,亦成柔拳,世代相传,流传至今。

(一)歌诀

柔拳稠师传,四十一把连,老尼劈柴打,罗汉亮铁拳,反手击灯灭,泰山压倒冠,夜叉巧登阶,偷施金交剪,开弓射雕落,咬金擂铁拳,单鞭两边打,侧把摘耳环,鹞子钻树林,魁星跳斗涧,宝鸡穿莲势,老婆把花盘,金龙巧戏水,旋风卷九天,七星冲双锤,猛虎进羊圈,白鹤亮翅膀,仙人指路远,小鬼地泼水,带马归槽间,鸳鸯蹬脚爪,双风贯耳边,鲤鱼忙产水,回头把月看,仙人摘茄子,白虎拦路关,扣强斩剑法,老虎抱头脸,阴阳转掌妙。阳拳破心弦,打虎靠山势,巧把铁门关,金鸡独立稳,双锤断门栓,仆地视锦帘,罗汉守斋院,四十一捷把,招招有板眼,宗祖传武嗣,柔拳亦此言。

柔拳起把力须缓,气沉丹田发寻源。劲随呼出抬手足,气头着点气尾连。掌动撩打臂穿插,两点均在三息间。一疾连神三分紧,一慢两息不按缘。伸手如僧稳供香,蹬脚如猫抬足迈,行步如闺上轿去,转身就在一息间。变招密缓平阴阳,手足神志颜自然。拳肘膀背稍增力,头顶转动不可慢。五行相生连招招,三个春秋劲满圆。

(二)动作名称及顺序

预备势,老僧劈柴,罗汉亮拳,反手击灯,泰山压顶,夜叉登阶,金交剪势,开弓射雕,老翁试锤,转身单鞭,摘月捶势,鹞子钻林,魁星跳斗,宝鸡穿莲,老婆盘花,金龙戏水,旋风卷天,转身七星,猛虎吞羊,白鹤亮翅,仙人指路,小鬼泼水,带马归槽,鸳鸯蹬脚,双风贯耳,鲤鱼产水,回头望月,仙人摘茄,白虎拦路,相强斩剑,老虎抱头,魁星跳斗,阴阳转掌,上步阳拳,打虎靠山,双关铁门,金鸡独立,双锤钻门,鸳鸯蹬脚,双关铁门,仆地视锦,罗汉守门,收势。

(三)动作图解

预备势两足开立,两臂下垂,五指并拢,附于大腿外侧,掌心向里,掌指向下,身胸挺直,目视前方(图1)。 两足不动,两掌由下向外向上再往内下方划弧,掌心向下,两掌指向内相对,目视前方(图2)。

1. 老僧劈柴 左脚向左开一步,两脚碾地,体左转90度,左掌由左向内向上往外划弧,然后屈肘劈掌,掌心向外。右掌划弧翻掌屈肘于腰侧,目视左掌(图3)。

2. 罗汉亮拳 右脚向前上一步,屈膝,左腿蹬直成右弓步;同时左掌变拳,向外抖臂甩击,拳心向右,右掌向外摔打,然后变拳向左屈肘冲击,拳心向里,目视左侧(图4)。

3. 反手击灯 左侧前上成左弓步;同时两拳变掌,左掌向左前方扳手,掌心向里,右掌向后摔打,然后再向前扬掌护于上臂内侧,掌心向里,目视左手(图5)。

(KÉP1)

4. 泰山压顶 右脚向前上一步,使两腿成右弓步;同时两掌变拳,右拳向外向后上方撩打,然后上架右上侧,拳心向外,左掌向内屈肘顶腹,上体向前倾探,目视前方(图6)。

5. 夜叉登阶 左脚向前一步,抬右腿向前提膝;同时两拳变掌,向前抓,然后变拳,屈肘抱于腹间,拳心向内,上体向左稍转,目视前方(图7)。

6. 金交剪势 右脚下落于左脚前,抬左脚前上一步,成左虚步,同时两拳变掌,屈肘向前交插推出,右掌在上,掌心向前,两腿微蹲,目视前方(图8)。

7. 开弓射雕 右腿向前提膝的同时,右手向前抓, 然后屈肘后扛,变拳,架于右胸上侧,拳心向里,左手向前穿出,目视左手(图9)。

8. 老翁试锤 右脚前落一步,左脚向前成虚步;同时左掌向外下方撩打,右掌变拳,向前屈肘劈打,拳心向里,两腿微蹲,目视右拳(图10)。

(KÉP2)

9. 转身单鞭 右脚向前一步,两脚碾地,体左转90度,两腿屈膝半蹲成马步;同时左掌变拳,与右拳在胸前环弧,然后向两侧展臂侧击,拳心向下,目视前方(图11)。

10. 摘月捶势 左脚不动,收右脚向左震脚(响亮),与左脚成并步;同时右拳向左划弧,然后向右侧上方撩打,拳心向前,左拳向右屈肘横击,拳心向里,两腿微蹲,变左脚丁字步,目视前方(图12)。

11. 鹞子钻林 左脚向左跨一步,两脚碾地,体左转90度,成左弓步;右拳向内屈肘前冲,左拳抱于腰间,拳心向上,目视前方(图13)。

12. 魁星跳斗 左脚不动,抬右腿向前提膝;同时两拳变掌,右掌收回再向前抡出,掌心向上,左掌向外撩打,然后端于腹间,目视右掌(图14)。

13. 宝鸡穿莲 右脚下落于左脚前一步,抬左脚前上一步,成左弓步;同时两掌变拳,在胸前环弧,然后右拳屈肘向下由后向前劈击,拳心向左,左拳抱于腰间,拳心向上,目视右拳(图15)。

(KÉP3)

14. 老婆盘花 右脚向前一步,使两腿成右弓步;同时两拳变掌,右掌由前向外往内旋腕,左掌向右屈托出,目视右侧(图16)。

15. 金龙戏水 两脚碾地,体右转45度,抬左脚向前上一步,体继续右转90度,两腿屈半蹲成马步;同时两掌变拳,左拳随身向左侧屈肘扳击,拳心向内,右拳由右向左屈肘撩击,拳护左肘内侧,目视左拳(图17)。

16. 旋风卷天 两脚碾地,体左转90度,抬右腿由右向左上方弹旋;同时 左拳变掌由左向右拍打右脚内侧(响亮),右拳抱于腰间目视右脚(图18)。

17. 转身七星 右脚下落左脚前半步,体左转,收右脚震脚(响亮);左掌变拳向右下方横击,右拳同时向右前冲击,拳心向下,两腿微蹲,目视右侧(图19)。

18. 猛虎吞羊 两脚碾地,体右转90度,抬左脚前上成左弓步;同时两拳向下方抖臂揣击,拳心向里,目视前方(图20)。

(KÉP4)

19. 白鹤亮翅 右脚向前上半步,两脚碾地,体左转90度,使两腿成平行叉步;同时两拳变掌,向两侧展臂撩掌,掌心向下,目视前方(图21)。

20. 仙人指路 两脚碾地,体左转90度,成右弓步;同时左掌向前抖腕扬掌,掌心向右,右掌变拳,抱于腰侧,掌心向上,目视左掌(图22)。

21. 小鬼泼水 左脚向前跨一步,成左弓步;同时右拳变掌,与左掌在胸前合击,然后由后向左游掌展指,目视前方(图23)。

22. 带马归槽 右脚上前成右弓步,同时两掌变拳,向前由左向右甩击,拳心向外,目视两拳(图24)。

23. 鸳鸯蹬腿 右脚不动,抬左腿向前弹蹬,同时左拳由前向左腿内下劈,拳眼向右,右拳向外抡臂划弧,然后抱于腰侧,拳心向上,目视左脚(图25)。

(KÉP5)

24. 双风贯耳 左脚下落右脚前一步,抬右脚移于左脚右侧外一步,两腿屈膝半蹲成马步,同时两拳向前屈肘冲击,拳心向里,目视两拳(图26)。

25. 鲤鱼产水 右脚不动,抬左脚向前一步,脚跟离地,两腿成麒麟步;屈肘,两拳向前微屈肘合击(响亮),两拳眼相对,两腿微蹲,目视两拳(图27)。

26. 回头望月 右脚前上一步,两腿碾地,体左转180度,成右仆步;同时两拳向胸前下方揣击,拳心向后,然后上体稍向右转,目视右后方(图28)。

27. 仙人摘茄 两脚碾地,体右转90度,抬左脚向前上一步,两腿成并步;同时两拳变掌,右掌向前屈肘撩打,左掌向外抓,然后屈肘护于腹前,两腿半蹲,目视右手(图29)。

28. 白虎拦路 右脚向前上半步,左脚向前上一步,成左弓步;同时两掌变拳,左拳向前劈打,拳心向右,右拳屈肘端于腹前,拳心向上,目视左拳(图30)。

(KÉP6)

29. 相强斩剑 右脚向前上步,两脚碾地,体左转180度,两腿成左弓步;同时两拳变掌,左掌向前劈打,掌心向右,右掌屈肘端于腹间,掌心向上,目视左掌(图31)。

30. 老虎抱头 抬右脚前上成右弓步;同时两掌变拳,右拳向前撩打,然后抖臂上架头上右侧,拳心向外,左拳屈肘向右冲击,拳心向内,目视前方(图32)。

31. 魁星跳斗 右脚不动,抬右腿向前提膝;同时右拳变掌向前劈打,掌心向左,左拳变掌向外撩打,然后变拳,屈肘抱于腹间,拳心向上,目视右掌(图33)。

32. 阴阳转掌 左脚向前落半步,右脚提跟成后虚步;同时左拳变掌,向前劈打,掌心向右,右掌向外撩打,然后向外崩打左肘,目视左手(图34)。

33. 上步阳拳 左脚前上成左弓步;同时两掌变拳,左拳向前屈肘冲击,拳心向里,拳高平额,右拳向外撩打,然后屈肘抱于腰间,拳心向上,目视左拳(图35)。

(KÉP7)

34. 打虎靠山 抬右脚向前上一步,两脚碾地,体左转90度,两腿屈膝半蹲成马步;同时右拳向右撩打,然后举臂亮拳,架于头上右侧,拳心向前,左拳由右向左抡打,下栽左大腿上部,拳心向后,目视左侧(图36)。

35. 双关铁门 两脚碾地,体右转90度,抬左脚向前上一步,体再右转90度,两腿屈膝半蹲成马步;同时左拳随身向右打,右拳由右向左打,目视左侧(图37)。

36. 金鸡独立 两脚碾地,体右转90度,收右脚再抬右腿提膝, 同时右拳由右向左撩打,然后再向右架于头上右侧,拳心向前,左拳由外向内划弧,然后下栽于左大腿上部,目视左侧(图38)。

37. 双锤钻门 左脚下落右脚前一步,抬右脚向前上一步,使两腿成右弓步,同时两拳向前揣击,拳心向下,目视两拳(图39)。

(KÉP8)

38. 鸳鸯蹬脚 右脚不动,抬左脚向前弹蹬;同时左拳由前向后撩打,拳心向上,右拳由前向后屈肘抱于腹间,拳心向里,目视左脚(图40)。

39. 双关铁门 左脚下落右脚前成左弓步;同时两拳变掌由后向前从外向内抓,然后变拳,由外向内合击(响亮),目视两拳(图41)。

40. 仆地视锦 抬两脚向前跳一步,左脚落右脚前,右腿半蹲,左腿伸直,使两腿成左仆步;同时右拳由前向后撩打,然后屈肘抱于腰侧,拳心向上,左拳变掌向前拍打,目视左侧(图42)。

41. 罗汉守门 起身,收右脚与左脚成并步;同时右拳向外往内划弧,然后屈肘抱于腰侧,拳心向上,左掌变拳,向外向上划弧,然后屈肘抱于腰间,目视前方(图43)。

(KÉP9)

收势 震右脚与左脚并步;同时两拳变掌,向外向上划弧,然后向内向下按掌,两臂下垂,五指并拢,附于大腿外侧,掌心向里,身胸挺直,目视前方。

Javasolt irodalom és források

0. 少林柔拳
1. 五拳
2. Shaolin Monastery
3. Shahar, The Shaolin Monastery
4. 南少林之谜:两百多年前为何突然消失无影踪
5. Xu Gaoseng Zhuan
6. Lin, Boyuan (1996), Zhongguó wushu shi 中國武術史, Taipei 臺北: Wuzhou chubanshe 五洲出版社
7. Henning, Stanley (1994), "Ignorance, Legend and Taijiquan" (PDF)
8. Shahar, Meir, The Shaolin Monastery: History, Religion, and the Chinese Martial Arts
9. 程宗猷
10. ARCHIVE.ORG 紀效新書·卷十八
11. 《紀效新書》
12. 古今武術名人錄
13. Zhou Yunfeng: Rou Quan 少林柔拳——周云峰
14. ...

❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

XiaoFeng Cserkész Gábor Mester @ Xing Long Tang | 2017 v1; első kiadás
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

武林一家 |

vissza | ❀ index | ❀ harcművészeti jegyzetek és publikációk




0

XING LONG TANG 醒龙堂 中国武术研究会 | Honorary President: ZHANG ERYU Grandmaster | Master: XIAO FENG | Contact us: master [at] rgm.hu
Member of Hungarian Traditional Gong-Fu and Wushu Federation | HQ & Cultural Xchange: CHINESE ART CENTER 匈中文化交流中心.
Your use of this website is subject to, and constitutes acknowledgement and acceptance of, our Terms & Conditions @ 1995-2017
How you may Enhance your Health, Combat Efficiency, Mental Freshness and Spiritual Joy through autentic Gong Fu and Chan Teachings