XING LONG TANG

Elgondolkodtál már azon, hogy mi
az élet és mi annak igazi eredete?

Gondolkodtál már azon, hogyan
jött létre az univerzum?

Kerested-e már a spirituális felszabadulás és
a belső béke elérésének módjait?

Meg fogsz lepődni, amikor rájössz, hogy
buddhista tanítások teljeskörűen válaszolnak
minden kérdésre, melyek valaha is felmerültek benned!

A buddhista tanítások mélyrehatók,
átfogók és gyakorlatiasak. Mi pedig megfogadtuk,
hogy egy-egy könyvben ezeket bemutatjuk neked.

Ebben a sorozatban 16 témából álló gyűjtemény található,
amelyek számos gyakori kérdést érintenek
a buddhizmussal kapcsolatban, úgy, mint: Mi a buddhizmus?
Hogyan gyakoroljuk a buddhizmust? Mit jelent a
Kezdettelenség? Valóban létezik a szabad akarat?
Az élet és a világegyetem eredete.

Reméljük, hogy ezek a témák
inspirálnak téged is és segítenek néhány
éleslátó perspektívát kialakítani
a buddhizmus igazságában.

1. HONNAN SZÁRMAZIK-, MI AZ ÉLET ÉS AZ UNIVERZUM EREDETE?

Honnan származik az élet és az univerzum? Ez egy olyan téma, amely a hétköznapi embereket épp úgy érdekli, mint a tudósokat, de a választ nem képesek teljeskörűen megadni. A buddhizmus egy megfelelőbb kérdéssel foglalkozik: mi a világegyetem és az élet igaz valósága? Honnan származik az egész univerzum? Honnan jönnek az életek és hová mennek a halál után? Az érző lények születése és halála, valamint a létsík, ahol az emberek élnek, állandó megtestesülésen-, időzésen-, pusztuláson és kiürülésen halad keresztül. Hogyan alakul ki az univerzum, hogyan tartja fenn a változásokat a kialakulás után és hogyan szenved fokozatos hanyatlást, amíg kiüresedik? Melyek ezen folyamatok és átalakulások valódi okai? Ezek mindegyike a világegyetem és magának az életnek alapvető-, igaz valóságát tükrözi.

Egyes vallások azt mondják, hogy egy Teremtő teremtette az életet és az univerzumot. Például ilyen az egyistenhit, mely azt tanítja, hogy az embereket Isten teremtette. Isten először Ádámot és Évát teremtette, majd más emberi lények Ádám és Éva leszármazottjai voltak. Ha Isten meg tudja teremteni Ádámot és Évát, miért kell más életeknek szaporodási folyamaton keresztül létrejönnie? Valamint, miért nem teremtett Isten mindenkit egyenlőnek? Azért, mert talán Isten elfogult? Amit a monoteizmus az élet keletkezésének magyarázataként kínál, az alapvetően ellentmondásos és nem vethető alá ésszerű vizsgálatnak.

Más vallások úgy vélik, hogy Isten a Nagy Brahmától született. Míg mások azt hiszik, hogy Isten az "Őrök Tisztelendő Anyától" vagy a "Végtelen Anyától" származik. Lényegében Isten eredetére vonatkozó összes változat csupán különböző epitetikus cím egy Teremtő számára, aki életet és a világegyetemet hoz létre. A dharma-birodalom közvetlen észlelése tényszerű megismerésén keresztül azonban megfigyelhető, hogy ezek nem állnak szemben a logikával, érvénytelenítve ezzel az abból származó következtetéseket, valamint a Buddha tanításával való ellentmondásukat.

Buddha már kifejtette, hogy az érző lények élete és a világegyetem az elméből-, a tudatból – a nyolcadik tudatból, a tathāgatagarbhából – ered. Minden dharma a dharma-birodalom végső valóság tudatának megnyilvánulása. Minden egyes érző lény nyolcadik tudata, a tathāgatagarbha magában foglalja Öt Aggregátumból álló életük karmikus magvait. Minden ember karma magjait a saját tathāgatagarbhájában tárolja. Ezek a magok megfelelő karmikus következményeket eredményeznek saját gondolataik és tetteik alapján. Így, a jövőben sok-sok jövőbeli életük jön létre. A születés, növekedés, halál és újjászületés szüntelen vándorlása mind a nyolcadik tudathoz, a tathagatagarbhához kapcsolódik.

Továbbá a "tároló világot”, ahol érző lények laknak, az érző lények nyolcadik tudata-, a tathāgatagarbha tudatok kollektív karmája hozza létre. Más szavakkal, a tathāgatagarbhában tárolt összes egyén kollektív-, karmikus magjainak köszönhetően számtalan világ jön létre – amelyeken belül a sajátos karmával rendelkező egyének az ok-okozati összefüggés törvényének megfelelően különleges következményekben részesülnek. Összefoglalva, az előző életekben felhalmozott összes karmikus magot (mint a tudatlanság magját stb...) a tathāgatagarbha tárolja; a születés és a halál megszakítás nélküli ciklikus létezése a tathāgatagarbha létezése miatt következik be.

A Buddha kifejti Śuka számára karmikus következmény különbözőségeit Szútra (佛為首迦長者說業報差別經 - T01n0080):

一切案生繫屬於業, 依止於業, 隨自業轉, 以是因緣有上中下差別不同.

"Minden érző lény karmához köti magát. A karmától függ és saját karmája körül forog. Ezért az okoknak és gyümölcsöknek három különböző karmikus szintje van."

Ez az idázet azt jelenti, hogy minden érző lény rendelkezik a nyolcadik tudattal, a tathāgatagarbha-val-, más néven az ālayavijñāna-val. Egy tudat-entással, amely nem keletkezik és nem is szűnik meg, így állandó és változatlan. Mindazonáltal a tathāgatagarbhában tárolt karmikus magvak egyénenként eltérőek. Minden érző lénynek ezért különböző karmikus következményei vanak-, lesznek, ami az élet különböző formáinak megnyilvánulását eredményezi. Hasonlóképpen, ezen hatások alapján minden egyén ki lesz téve a ciklikus újjászületésnek, amely különböző életjelenségeket foglal magában a különböző életekben. Ez azt jelenti, hogy az ember támaszkodhat a hatásokra, hogy felkészüljön a születésre és a halálra a következő életben. Valamint ezekre a hatásokra épülő felszabadulást is gyakorolni tud, valamint azt személyesen megvalósítani. Az érző lények a tathāgatagarbhában tárolt magvakra támaszkodnak (azoktól függenek), az különböző szintű okokat és feltételeket hoz létre és az egyes érző lények saját karmikus cselekedeteiből adódó karmikus következmények alapján e karmikus kimeneteleknek megfelelő felső, középső vagy alsó osztályokat eredményez. Így az érző lények minden különböző életformája a tathāgatagarbhából származik az érző lények különböző karmikus magvai által (okozott) körülményektől függően.

Ugyanezen szútra alapján Buddha továbbiakat is kfejti:

Az érző lények élettartama, külső megjelenése és társadalmi státusza jelentősen eltérhet. Vannak, akik gazdag és nemesi otthonokba születnek, míg mások alacsony jövedelmű családokba. Vannak, akiknek hiányoznak az alapvető életszükségletek, míg mások a gazdagság és a luxus bőségében sütkéreznek. Az egyik megszegi a törvényt és bűnöket követ el eszével és intellektusával, míg mások ugyanezeket az eszközöket az emberi lények megsegítésére használja fel. A karmikus következmény (megtorlás vagy jutalom) szempontjából ezeket a jelenségeket az érző lények eltérő gondolkodásmódja okozza, aminek következtében a keletkező fizikai-, verbális és mentális cselekedetek ennek megfelelően nyilvánulnak meg. Ezeket a magokat a tathāgatagarbha tárolja. A dharma birodalmának valódi tudata (nyolcadik tudata) ezután a három osztály (felső, középső és alacsonyabb) megfelelő karmikus böntetésének vagy jutalmaknak megfelelőené Így idézik elő az egyének következő színes és bőséges élettapasztalatait, mindezt a számos előző életük során átélt eltérő élettapasztalat és sokféle körülmény hozzájárulásával.

Az alábbiakban csak néhány példát sorolok fel néhány Buddha által tanított kulcsfontosságú pontjaira. További részletekért kérlek, mélyedj el a szútrákban. Ismerve saját énünk jellemzőit a jelenlegi életben-, az előző életekből származó karmikus magvakat-, - és ami a legfontosabb -, hogyan lehet javítani ezeken a megszokott viselkedéseken, mindez segít abban, hogy az eljövendő életedben egészséges eredményeket érj el. Ennek az az oka, hogy ezek a karmikus magvak a tathagatagarbha-ban tárolódnak, ami minden élet során megfelelő hatást vált ki. Az egyének továbbra is kedvező körülmények közt élnek, vagy kedvezőtlenben a különbözőképpen beérő következmények okán, ugyanakkor hozzájárulnak a jövőbeli következményekhez is, amelyek ez idő alatt elkövetett cselekedeteken alapulnak. Buddha tanítása a rövid élet témájában (idézetek a szútrából nem szerepelnek, az alábbi összefoglaló közérthető nyelven olvasható):

A rövid élet szorosan összefügg az ugyanazon személy által elkövetett gyilkossággal. Ha valaki elköveti az ölés karmikus tettét, ölésre buzdít másokat, ujjong az ölés cselekményén (beleértve a puszta gondolatokat is), a gyilkoláshoz kapcsolódó fizikai, verbális és mentális viselkedést tanúsít, akkor ezek mindegyike egy rövidebb élet közvetlen kimeneteléhez vezet. Az élet a tathāgatagarbha óta megtartja ezeket a karmikus magokat, amelyek végül megnyilvánulnak, amikor az ok és az állapot (körülmény) teljesen beérik. A rövid élet további okai a következők: olyan személyek bántalmazása, akiket gyűlöl miközben boldognak érzi magát, vagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy lássa a meggyilkolt személyeket; mások magzatának károsítása vagy az abortusz módszerének tanítása; állatok leölése a templomi tized befizetésére; halált okozó harci gyilkosságokat oktat. Mindezek a karmikus tettek hozzájárulnak a rövid élet karmikus hatásához az eljövendő életben.

Az életformák különböző jelenségeinek megfigyelése révén felmérheted az ebből fakadó karmikus megtorlások összetettségét és változatait, amelyek drasztikusan változhatnak és amelyek a felső, közép- vagy alsó osztálynak tulajdoníthatók. Az elmúlt életek számtalan korszaka során lezajlott karmikus tetteid miatt a gyilkolás ezen magvai az tathāgatagarbhájában tárolódnak, az ok-okozati összefüggés törvényének megfelelően különböző okokat és következményeket mutatnak meg. Ennek eredményeként jön létre a rövid élettartam. Mivel a tathãgatagarbha tudat nem keletkezik és nem is szűnik meg, a benne tárolt egészséges vagy egészségtelen magvak nem romlanak el és egyértelműen és méltányosan végrehajtja az ok-okozati összefüggést.

A fentieket követően a hosszú életről írok annak megfelelően, ahogyan Buddha tanította (idézetek a szútrából nem szerepelnek, az alábbiakban az összefoglaló közérthető nyelven olvasható a "A Buddha kifejti Śuka számára karmikus következmény különbözőségeit Szútra 佛為首迦長者說業報差別經 - T01n0080 1. tekercséből. Buddha tanítása szerint ahhoz, hogy egy hosszú élet egy egészséges, pozitív eredmény legyen, az embernek a tathāgatagarbhájában kell tárolnia a hosszú élet karmikus magvait. A hosszú élet karmikus magvai a következőképpen halmozódnak fel:

1. Nemcsak elkerülöd, hogy saját fizikai, verbális és mentális cselekedeteid révén létrehozd az ölés karmáját, de nem vesz részt az ölésben sem, valamint másokat eltántorítasz ettől.
2. Dicsérd a nem-ölés egészséges és tiszta tetteit.
3. Fejleszd ki az ellenszenvet az iránt, hogy mások gyilkolását látod.
4. Ha lehetséges, ments meg másokat a megöléstől, vagy segíts nekik önmaguk megvédésében (megöléstől)
5. Nyújts vigasztalást az érző lényeknek és segítsd őket leküzdeni a halálfélelmet.
6. Fejlessz együttérzést a szenvedő emberek iránt és segíts nekik elérni a boldogságot.
7. Vészhelyzetben együttérzéssel segíts másoknak megszabadulni a szenvedéstől.
8. Rendszeresen ajánlj fel élelmiszert a rászorulóknak.

A fenti tettek gyakorlása vonzza a hosszú élet dharma-jellemzőit és dharma-természetét. A tathāgatagarbha megőrzi ezen karmikus magokat, ezekkel hosszú életet nyersz a jövőben mintegy következményként. Bár az élet egyéni jellemzői eltérőek lehetnek, a különböző érző lények karmikus megtorlásától vagy jutalmától függően a nyolcadik tudat, a tathāgatagarbha hibátlanul teljesíti az oksági törvényt.

Az univerzum vagy a "tartályvilág” kialakulása megegyezik az élet keletkezésével, mivel a tathāgatagarbha megfelelő karmikus következményt biztosít az érző lények számára karmikus jellemzőiknek megfelelően. E karmikus magvak közös természetén keresztül a nyolcadik tudatosság, a tathāgatagarbha egy olyan konténervilágot hoz létre, amely alkalmas az azonos természetű karmákkal rendelkező érző lények számára, így az azonos típusú érző lények megkaphatják a megfelelő karmikus következményeket egy konténervilágban. együtt alkottak.

Buddha tanítása alapján e szútrában a hat létsík (az újjászületés hat úti célja) a közös jellemzőkkel rendelkező érző lények karmikus következményeiből ered, beleértve a pokol lakóit, az éhes szellemeket, állatokat, embereket, istenségeket és asurákat. Az újjászületés hat útja (azaz a létsíkok) olyan érző lények kollektív karmájának eredménye, akik olyan cselekedeteket követtek el, amelyek ugyanarra a skarmikus következményekre vezetnek és ezért születnek (ott) ujjá, hogy megkapják vagy elszenvedjék e karmikus következményeket annak megfelelő körülményei közt-, azaz a megfelelő "tárolóvilágban". Például, ha valaki olyan dolgot követ el, hogy karmája a pokolra jutás következményeit hordozza, akkor azon a helyen (azaz körülmények közt) születik ujjá, ahol az adott kimenetelen azonos sorsú érző lények osztoznak. A pokol (tároló)világát az érző lények tathagatagarbái hozták létre, akik olyan cselekedeteket követtek el, amelyek a pokol lakóinak ugyanolyan karmikus következményeihez vezetnek. A konténervilág hasonló formája érvényesül a másik öt útra-, azaz létsíkra is.

Következő, a születés karmikus következményét állatként az alábbi tanítást fogalmazta meg Buddha (ugyanebben a szútrában)

Az állatnak születés karmikuskövetkezménye a rosszindulatúak testi-, verbális és mentális cselekedeteinek karmájából, vagy a kapzsiság, az idegenkedés és a tudatlanság három elsődleges szenvedéséből adódik, amelyek az ember élete során keletkeznek. Vannak olyanok, akik szeretnek sértegetni másokat. Ez a viselkedés egy veszett-, ugató kutya viselkedésével azonos. E sértő ember karmikus magvának cselekvése az ugató kutyáéhoz hasonlítható. Aki folyamatosan sérteget másokat, az valójában elősegíti saját fejlődését az állattá válás útján a következő életben. Amikor az ehhez hasonló érző lények kollektív karmája kialakul más érző lények összetett okaival és körülményeivel együtt, az állati létsík (tárolóvilág) részeként végzik, hogy szembenézzenek karmikus következményeikel. Ide tartoznak azok, akik gyakran ok nélkül ártanak érző lényeknek. Ennek oka, hogy a nyolcadik tudat, a tathāgatagarbha tényeken alapuló információkat rögzít és összegyűjtve fenntartja ezeket a karmikus magokat, hogy az oksági szabályok bekövetkezzenek.

Egy másik példa az állatok létsíkján történő újjászületés bekövetkezésére. Tisztátalan tárgyak felajánlása érző lényeknek vagy a házasságtörés karmikus cselekedetének elkövetése. További példa erre az ún. "nektár" (amrita) felajánlása Buddhának vagy követőinek, amely bizonyos nem-buddhista közösségekben az emberi bélsár keverékéből készül. Sajnálatos, hogy nem tudják, hogy ennek súlyos karmikus következménye az állati létsíkon történő ujjászületés. Egyes nem-buddhista gyakorló közösségek még a házasságtörő szexuális egyesülést is gyakorolják a legmagasabb jóga-tantra-, a boldogság-, és az üresség egyesülése vagy a boldogság ragyogásának égisze alatt. Mindezek a gyakorlatok megtévesztők és abszurdak, amelyek teljesen eltérnek a dharma birodalmában az oksági törvénytől. Ezen gyakorlatok az állatok tipikus viselkedései.

Ezenkívül a hamis és rágalmazó beszéd, amely lerombolja és lealacsonyítja a helyes dharmát és az igaz bölcseket, a pokol létsíkján való újjászületés megtorló eredményét hordozza. Buddha igaz tanításainak megsértése-, az attól való eltérés(ek) az érző lények félrevezetése érdekében a tathāgatagarbha gyűjti és tárolja. Ha az elkövetett bűnöket nem bánják meg a halál előtt, a megfelelő következmény legalább egy állati újjászületés lesz. Ezen túlmenően, ha ezeket a bűnös cselekedetek a bölcsekre vonatkozó rágalmazó megjegyzésekkel az igaz Dharmát mérgezik, vagy bekövetkezik az igazán súlyos, hamis beszéd (gonosz) cselekedete, akkor az ember karmája - mint e cselekedetek következményei a pokol létsíkjában való ujjászületés lesz.

Vagyis, az emberi életek és e létsík (konténervilág) kialakulása az érző lények különféle karmikus magjainak eredménye, amelyeket a tathāgatagarbha rögzített és őriz, ezáltal eredményez különböző létformákat és jelenségeket. A sem-keletkező, sem-megszűnő tathāgatagarbha természete az ok-okozat-, azaz az oksági törvény mentén hat az érző lényekre, így kaják meg azok a megfelelő karmikus eredményeiket. Az egyéni életek különböző jellemzőit idézi elő. Ugyanakkor a közös jellemvonásokkal rendelkező érző lények együtt alkotják meg a létsíkukat (konténervilágukat). Életről-életre, az érző lények végnélküli ciklikus újjászületésben vesznek részt a hat úton (létsíkokon).

A fentieket röviden összefoglalva, a nyolcadik tudat, a tathagatagarbha létezése egy érző lény életét idézi elő, a megszámlálhatatlan eonok során elkövetett karmákkal együtt. Így jön létre az egyes érző lények fizikai és mentális világa, valamint mások "tárolóvilága", amelyek közös jellemzőkkel rendelkeznek. Ebbe tartozik az egyes létsíkok (konténervilágok) kialakulása-, elhelyezése-, pusztulása és kiürülése is. Így az élet és univerzum igaz valósága a nyolcadik tudat, a tathāgatagarbha, amely hibátlanul hozza létre a megfelelő következményeket (karmákat) önmaga és az érző lények kollektív következményeivel, hogy megteremtse az univerzumot, valamint az érző lények (pillanatnyi) életét.

2. VALÓBAN LÉTEZIK A SZABAD AKARAT?

"Tényleg létezik a szabad akarat?" Felmerülhet benned a kérdés: "A Buddhadharmában minden következmény okokon és feltételeken alapul. Mivel minden következmény korábbi okokon és feltételeken alapul, ezért ezek korlátoznak bennünket, tehát a korábbi okok és feltételektől függünk. Mivel okok és feltételek korlátoznak (mint a karmikus következmények), létezik-e egyáltalán a szabad akarat?"

Nos, ez nem egy könnyen megválaszolható kérdés. Ez a téma sem érthető sok ember számára. A Hosszú Agama Sūtras [Dīrgha Āgama 長阿含經 - T01n0001] 9. tekercsében Buddha ezt mondta:

佛陀說: 云何二難解法? 有因有緣, 眾生生垢, 有因有緣, 眾生得淨。

"Mi az a két dharma, amelyet nehéz megérteni? Az okok és a feltételek miatt az érző lények beszennyeződnek. Az okok és feltételek miatt az érző lények elérik a tisztaságot."

Más szóval, mivel a korábbi okok és feltételek korlátoztak téged, mert/mintha a karmikus következményeid is meghatározottak lennének. Akkor hogyan érheted el a tisztaságot? Miért van az, hogy egyesek soha nem érhetik el a felszabadulást és beszennyezettek maradnak? Ez egy nehéz kérdés, amelyre az érző lények nagyon nehezen találnak választ. Sőt, még ha a XXI. század tudományos korszakában is járunk, még mindig sok kérdés merül fel az emberi test felépítésével kapcsolatban és rengeteg spekuláció születik a kutatások nyomán.

Például a koponya-űri neurológia modern tudományában dolgozó emberek az emberi tudatosság és az agy kapcsolatát is tanulmányozzák. Agyunk tanulmányozása után rájönnek, hogy az emberi agy fizikai részeinek szerkezete képes a megismerést generálni; megfelelő kapcsolat van a fizikai forma és az elme megismerése között.

Ha azt mondod, hogy a tudatot az agyad korlátozza, akkor még mindig van szabad akaratod? Ez azt jelenti, hogy tudatosságod valójában a fizikai anyag irányítja. Ezért, ha valaki rendkívüli lelkiállapotra vágyik, élhet hallucinogén szerekkel, hogy az a szervezetében pszichedelikus, csodálatos állapotokat generáljon. Ha így nézed a tudatod és az akaratod, akkor azok az anyag uralma alatt állnak! Akkor hogyan létezhet az úgynevezett szabad akarat? Másrészt azt mondhatod: "Ha tudatom ez a fizikai anyag befolyásolja, akkor nyilvánvalóan a tudatos elme nem független a fizikai agytól."

Hogyan közelítsd meg ezeket a dolgokat? Először nézd meg a koponya-űri neurológia tudósainak néhány alapvető nézetét, különösen azt, amelyet a World Magazine az elmúlt években megjelent cikke említ.

A World Magazine 464. számában ez áll:

"Nemrég a neurológus tudósok is felfedezték, hogy a szabad akarat illúzió. Ötszáz ezredmásodperccel azelőtt, hogy valaki döntést hozna, az agya már aktivizálódott. Csak kétszáz ezredmásodperc telik el, mire egy cselekvés megtörténik és mentális tudatunk elkezdi felismeri azt. Magunkat tekintjük viselkedésünk irányítóinak, valójában azonban még mindig az agy normáinak vagyunk alárendelve."

Más szavakkal, a tudósok az agyunkat tanulmányozták és ennek eredményeként felfedezték a tényt. Amikor a tudatod úgy dönt, hogy megtesz valamit, agyadban van egy úgynevezett időkeret a mentális tudat funkcióinak.

A vizsgálat során kiderült, hogy a mentális tudat funkcióinak ezen időkeretén belül - bár tudatában vagy annak, hogy már meghoztad a döntést - a döntés meghozatala előtt, vagyis a mentális tudat funkcióinak időkerete előtt az agy már aktivált állapotban van. Az agy aktiválása után a tudati tartományon belül egy funkció megy végbe melyet a cselekvés követ.

Általában úgy tartják, hogy a "szabad akarat" azt jelenti, hogy mentális tudatunk hoz döntéseket. A fent idézett kutatás azonban arra utal, hogy a mentális tudat funkcióinak időkerete előtt az agy anyaga már aktiválódott. Annak aktiválását követően lép működésben a mentális tudat, melyet cselekvés követ.

Ebből a szempontból tehát a tudósok úgy vélik, hogy az emberek hiszik, hogy létezik a "szabad akarat" így ők maguk uralják a tetteiket. De valójában ez illúzió! Tudományos szempontból az anyag által manipulálva vagyunk, hiszen a tudati funkciók időkerete előtt már aktiválódott az agyunk, ami működésbe hozza a mentális tudatot, majd cselekvés következik.

Ez a jelenség, amelyet a tudósok megfigyeltek és mértek, valóban tény. Ebben az esetben hogyan szemlélheted ezt a Buddhadharma szemszögéből? Az agy, amelyet a Buddhadharmában forma-aggregátumnak (vagy forma-skhanda) nevezünk, az anyaghoz tartozik. Mi azonban nemcsak anyagból, hanem úgynevezett tudatból is állunk. A buddhizmus szempontjából ez a tudat négy típusra oszlik. Ez a négy típus az érzés, az észlelés, a késztetés és a tudat [vijñāna]. Ezek az érzés-aggregátum, észlelés-aggregátum, késztetés-aggregátum és tudat-aggregátum. Más szóval, egy személy a forma-aggregátumból, valamint négy másik aggregátumból. A fenomenális világban az ember a dharma két fő kategóriájából áll: az anyagból és az elméből.

A buddhizmusban abból a szempontból, hogy az aggregátumok (skandha), érzék-mezők (āyatana) és birodalmak (v. elemek, dhātu) anyagból és mentális tényezőkből állnak, ez egy éntelen (vagy nem-én) jelenség, mert tény, hogy az "én" nem létezik. A koponya-űri neurológia tudósai által vizsgált jelenségből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha így figyeljük meg az emberi lények aggregátumait, érzékmezőit, birodalmait/elemeit, akkor valójában nem létezik az úgynevezett "én". Bizonyos, hogy egyes embereknek sok tévhitük támadna a tudósok tanulmányozása után. Az egyik tévhit az lenne: ha ez az embernél így van, akkor az élet csak "esetleges" vagy "véletlenszerű". Mielőtt az ember mentális tudata működni kezd, az agy már aktiválódott; az agy aktiválódása egy valószínűsítés.

Ilyen értelmezés alapján az emberi cselekvés nem megjósolható, csak valószínűsíthető. Vannak, akik a kérdést a végletekig boncolgatják és azt hiszik, hogy Buddha megnyilvánulása e világban, hogy elérje a buddhaságot, szintén csak valószínűsíthető (véletlenszerű). Mindezek az elképzelések tévesek. Bár az ember anyagból és tudatból áll, az aggregátumok, érzékmezők és birodlmak/elemek megfigyelése alapján a kialakulást követően még mindig ott van az aggregátumok, érzékmezők és birodalmak/elemek mögött egy igazi dharma, amelyet nyolcadik tudatnak, tathagatagarbhának neveznek. A nyolcadik tudat, a tathagatagarbha, az összes aggregátum, érzékmező és birodalom/elem kialakulásának igaz alapja. A nyolcadik tudattal, a tathagatagarbhával az anyagunk, ami a fizikai testünk, sőt az elménk is létrejön. Ebből adódóan, anyagunk alapját a forma-skandha-, az érzékelés-skandha-, az észlelés-skandha-, a késztetés-skandha- és a tudat-skandha négy mentális dharmájával együtt valójában a nyolcadik tudat-, a tathagatagarbha hozza létre.

Ami a mentális tudat birodalmát illeti, mielőtt a mentális tudat működésbe lépne, az agy aktiválódik; a tudósok azonban nem tudják, mi az aktiválás. De a Buddhadharma szemszögéből nézve ez a hetedik tudat, a manasz (=értelmi tudatosság) döntése. Miután a manasz meghozza a döntést, a mentális tudatosság döntése beindul, ami cselekvést eredményez. Buddhadharma szempontjából ez a "éntelenség" dharmája.

A Vegyes Agama Sūtras (Samyuktāgama 雜阿含經 - T02n0099) 3. tekercsében ez áll:

色是苦, 受, 想, 行, 識是苦; 色是無我, 受, 想, 行, 識是無我。

"A forma szenvedés, az érzet, az észlelés, a késztetés és a tudat szenvedés. A forma éntelen; az érzet, az észlelés, a késztetés és a tudat éntelen."

A fordítás a következő: Az anyag (a forma-aggregátum) a szenvedés dharmája. Miért? Mert ez egy mulandó-, nem örökké tartó dharma. Az érzékelés, az észlelés, a késztetés és a tudat mentális dharmái egyben a szenvedés dharmái is, mert ezek sem tarthatnak örökké. Akkor miért van még mindig "én"? Ezt az "ént" valójában nyolcadik tudatnak, tathagatagarbhának hívják.

Egyszerűen azért, mert a nyolcadik tudat, a tathagatagarbha egy örökké tartó dharma, amely nem keletkezik és nem is szűnik meg a dharma birodalmában. Az emberek számára nagyon nehéz felfogni, ezért az emberek azt mondják, hogy a nyolcadik tudatnak is megvan az éntelen természete. Csak a nyolcadik tudattal, a tathagatagarbhával létezhet az érző lények öt halmaza (öt aggregátuma). Ha ebből a perspektívából figyelsz és gondolkodsz, van szabad akaratod vagy nincs? Mégis, mit nevezel szabad akaratnak? Valójában az embernek szabad akarata van. A Vegyes Agama Sūtras (雜阿含經 - T02n0099) 3. tekercsében van egy tanítás, amely választ adhat a két nehézség kérdésére:

有因有緣, 眾生有垢; 有因有緣, 眾生清淨。

"Az okok és feltételek miatt az érző lények beszennyeződnek; az okok és feltételek miatt az érző lények elérik a tisztaságot."

További magyarázat, hogy egyes érző lények miért szennyeződnek be az okok és feltételek miatt, és miért érhetik el egyes érző lények a jövőben a tisztaságot okok és feltételek miatt. A szútrában ezt olvashatod:

摩訶男! 何因, 何緣眾生有垢, 何因, 何緣眾生清淨? 摩訶男! 若色非一向是苦, 非樂, 非隨樂, 非樂長養, 離樂者, 眾生不應因此而生樂著摩詞男! 以色非一向是苦, 非樂, 隨樂, 樂所長養, 不離樂, 是故眾生於色染著; 染著故紧, 繫故有惱.....摩訶男! 是名有因, 有緣眾生有垢。

"Mahānāma! Milyen okok és feltételek miatt szennyeződnek be az érző lények? Milyen okokkal és feltételekkel érik el az élőlények a tisztaságot? Mahānāma! Ha a forma nem mindig szenved, nem boldog, nem az ember kívánsága szerint alakul, nem táplálja a boldogság és elkülönül a boldogságtól. Az érző lények ezért nem gyönyörködhetnek benne, és nem ragaszkodhatnak hozzá. Mahānāma! Mivel a forma nem mindig szenved, nem boldog, az ember kívánsága szerint alakul, a boldogság táplálja és nincs távol a boldogságtól, az érző lényekben szennyezett kötődés alakul ki a formához. A szennyezett kötődés miatt vannak megkötve. Mivel meg vannak kötve, van szenvedésük. Mahānāma! Ez az oka annak, hogy az érző lények okok és feltételek miatt beszennyeződnek."

A Vegyes Āgama Sūtrákban Buddha megtanította, hogy az anyag dharmája, a dharma formája nem mindig szenved, nem mindig boldogtalan, boldogság táplálja, nem feltétlenül nő együtt a boldogsággal és nem különül el a boldogságtól. Más szóval, a forma nem mindig szenvedés és nem mindig boldogtalanság; néha együtt növekszik a boldogsággal és ezzel együtt a boldogság táplálja; sőt néha nem válik el a boldogságtól. Emiatt az érző lények kedvelik. Mivel szeretik, kötődnek hozzá. Miután ragaszkodnak, nem tudják felszabadítani magukat és szenvedni kezdenek. Buddha szerint ez azt jelenti, hogy okok és körülmények miatt az érző lények beszennyeződnek. Ugyanígy kell megfigyelni az érzékelést, az észlelést, a késztetést és a tudatot is.

Más szóval, az érzés, az észlelés, a késztetés és a tudat, valamint a materialista forma-skandha (forma-aggregátum) mind ugyanazt az elvet követik; ezért a szútra kimondja, hogy az érző lények beszennyeződnek. A fizikai test vagy az érzékelés, az észlelés, a késztetés és a tudat mentális dharmái nem mindig szenvednek; van kis boldogságuk. Már csak azért a kis boldogság miatt is, az érző lények kedvelik, ragaszkodnak hozzá, kötik magukat ehhez. Ez az a szennyeződés, ami azért keletkezik, mert az érző lényeknek megvannak az okai és feltételei.

Buddha azt is kifejtette, hogy egyes érző lények miért érhetik el a tisztaságot. Mahanamát így tanította (Vegyes Agama Sūtra 雜阿含經 - T02n0099 3. tekercs):

摩訶男! 若色一向是樂, 非苦, 非隨苦, 非憂苦長養, 離苦者, 眾生不應因色而生厭離。摩訶男! 以色非一向樂, 是苦, 隨苦, 憂苦長養, 不離苦, 是故眾生厭離於色; 厭故不樂, 不樂故解脫.....摩訶男! 是名有因有緣眾生清淨。

"Mahānāma! Mik az okai és feltételei annak, hogy az érző lények megtisztuljanak? Mahanama! Ha a forma mindig boldog, [akkor] nem szenved. Nem kíséri szenvedés, nem táplálja az aggodalom és így elkülönül a szenvedéstől. Az érző lények nem szabad undorodni a forma miatt. Mahānāma! Mivel a forma nem mindig boldog, ezért szenved és így szenvedés kíséri, aggodalom táplálja. Így pedig nem különül el a szenvedéstől. Az érző lények elfáradnak a formától. A fáradtság miatt ellenszenv támad. Mert az ellenszenvtől elérik a felszabadulást... Mahānāma! Ezért válnak az érző lények tisztává az okok és feltételek miatt." (Vegyes Āgama Sutras, 3. tekercs)

Más szavakkal, Buddha elmagyarázta a formát – az anyagnak ezt a dharmáját. Ha mindig boldog, sosem szenved és nem a szenvedéssel összhangban táplált. Így az érző lények nem fáradnának bele. Ez a dharma-forma – a mi anyagi dharmánk – azonban nem mindig boldog. Ezért néha szenvedést hordoz. Tehát a szenvedés a szenvedéssel együtt növekszik, mert azt az aggodalom táplálja így pedig nem különül el a szenvedéstől. Emiatt az érző lények belefáradnának az anyagba. Mivel elfáradtak, elennszenvet kezdenek érezni iránta. Nem szeretik azt a gondolatot, hogy örökké együtt legyenek az anyag dharmájával, így végre elérnék a felszabadulást! Buddha azt mondta, hogy az érzetet, az észlelést, a késztetést és a tudatot is ugyanúgy kell megfigyelni. Ebből adódóan az érző lények okok és feltételek miatt bizony elérhetik a tisztaságot.

Összefoglalva, az anyag dharmája vagy az érzékelés, az észlelés, a késztetés és a tudat mentális dharmái valójában szenvedést és boldogságot is hordoznak. Mivel a szenvedés és a boldogság keveredik és az érző lények mohók a boldogságra, ezért szennyeződés keletkezik! Annak eredményeként, hogy nem hajlandók megszabadulni a kapzsiságtól, az érző lények a születés és halál körforgásában ragadnak és létsíkok közt vándorolnak. A nyolcadik tudat dharma-természete, a tathagatagarbha és az érző lények öt halmaz (aggregátum) iránti mohósága miatt a nyolcadik tudat folyamatosan generálja az öt aggregátumot; vagyis segít létrehozni az egyik életet a másik után. De néhány ember azt tapasztalhatja, hogy ez a fizikai test, amely az anyag dharmája, nem örökké boldog és ezért szenvedés kíséri!

Például, a betegség szenvedése vagy a halállal való szembenézés szenvedése (amikor valaki haldoklik és a tőle való megválástól való vonakodás szenvedése), valamint a halál utáni állapot ismeretlensége miatti félelem. Ezért azt is tudjuk, hogy fizikai testünket és tudatunkat mindig együtt kíséri a szenvedés és a boldogság. Ráadásul ez a szenvedés vagy boldogság a fizikai testünket és tudatunkat is táplálja; ezért a tudatunk a fizikai testünkkel együtt folyamatosan táplálkozik. Ezt a tényt megfigyelve amikor az ember belátja és belefárad az anyagba és a tudatba, akkor hajlandó felszabadítani magát.

Ezért tanította Buddha, mi a "szabad akarat". Más szóval, hogy választhatsz. Végül is látni akarod azt a boldogságot, amely szenvedéssel keveredik és ragaszkodsz ahhoz? Vagy mivel látod, hogy végül is a boldogság nem válik el a szenvedéstől, hajlandó vagy lemondani róla. A gazdagság, a hírnév, a státusz, a jogok stb... a világon mind a boldogságból áll; azonban mindegyikhez nagyon sok szenvedés is tartozik. Melyik megismerést választod a döntések meghozatalához? A saját megismerés megválasztásának lehetőségét szabad akaratnak nevezzük! Ezért neked, mint embernek szabad akaratod van. Az Igaz Megvilágosodás Buddhista Gyakorlóközösség által kiadott Journal of True Enlightenment -ben (正覺學報) ezt olvashatod:

有情可以決定白己行為的善惡是意志的自由, 善惡行決定生處後, 限定了意志受苦多或受樂多, 也限定感性, 知性及理性的能力,是意志的不自由。意志同時具有自由與不自由是個事實, 任何有情皆憑藉自由意志來決定意志本身的不自由。

"Az érző lények azon képessége, hogy döntéseket hozzanak a jó vagy a rossz cselekedetekkel kapcsolatban, az akarat szabadsága. Miután a jó vagy a rossz tettek meghatározzák a halál utáni újjászületés helyét, korlátozzák az ember akaratát, hogy több szenvedést vagy több boldogságot kapjon, valamint érzelmi-, intellektuális és racionális képességeit is, ami az akarat szabad része. Tény, hogy az akarat egyszerre szabad és nem szabad. Minden érző lény szabad akaratára támaszkodik, hogy meghatározza magának az akarat szabadságának hiányát” (Journal of True Enlightenment, 1. szám, 44. oldal)

Más szóval, az embernek bizonyos területeken nincs szabadsága. Vagyis, bizonyos területeken hiányozni fog neki a szabadság. Vannak, akik szegény családban születnek. Mivel a környezet korlátozza őket, ha anyagi élvezetet akarnak is szerezni, nem kaphatják meg. Ezért megértheted, hogy a múltban elkövetett jó és rossz tetteid határozzák meg szabad akaratod körét ebben az életben. Másrészt szabad akaratod választhat a jó és a rossz között, hogy meghatározza a szabad akarat szélesebb körét a jövőbeli életedben és ezzel még több választási lehetőséghez juthatsz. A fentiek egyszerűen azt világítják meg, hogy minden érző lény szabad akaratból dönt a szabadság különböző tartományaiban.

3. AZ ILLUZÓRIKUS TERMÉSZET MEGLÁTÁSÁNAK KÉPESSÉGE ÉS AZ ANYAGI VILÁG ELENGEDÉSE JELENTHETI-E A SZABADULÁST?

A legtöbb embernek az a benyomása támad a buddhizmusról, hogy az nem más, mint az anyagi világból való kiábránsulás és annak elengedése. Így a buddhizmus tanulásának része annak megtanulása, hogyan kell kiábrándulni az anyagi világból és hogyan kell elengedni azt, ezzel pedig az ember felszabadítja magát. Azonban ez a két tényező valóban segíti a megszabadulást?

Egy átlagember úgy gondolja, hogy a kiábrándultság azt jelenti, hogy nem ragadta el-, vagy tévesztette meg az az állapot, amelyet lát, vagy amellyel kapcsolatba kerül. Például, kiábrándulhat a gazdagságból és pusztán evilági javaknak tekintheti az, amelyek múlandóak és nem tartósak. Ezért nem érdemes törnie magát, hogy elérje azokat. Más szóval, minden, ami az ember szeme előtt van, beleértve a tudatos elme állapotát is, nem olyan valóságos, mint azt elképzeltük. Olyan ez, mint egy varázsló által létrehozott varázslat. Csak egy átmeneti megnyilvánulás, amely végül eltűnik. Ezért a kiábrándulás képessége az, hogy az ember átlát egy délibábszerű megnyilvánuláson.

Az ember kiábrándult, mert látta, hogy minden mulandó és illuzórikus megjelenésű. Ezért a hírnév és vagyon, a hatalom és pozíciók, valamint a különféle materialista vágyak minden helyszínét elveti. Nem ragaszkodik ahhoz, ami a szeme előtt van. Nem-ragaszkodása révén nem válik rabszolgává sem. Következésképp képes szabadon és nyugodtan élni ebben az állapotban.

Ez a fajta képesség, hogy kiábrándulunk az anyagi világból és elengedjük azt, nagyon hasonlít Laozi és Zhuangzi filozófiájára. Például a "Szabadnak és korlátlannak" (逍遙遊) című fejezetben Zhuangzi (莊子) megemlítette:

人不應該受到任何的束縛, 應該自由自在地活動; 主張鶴物應該各隨其性, 不要受外物所牽累, 在時空中道递自在, 不受限制。

"Az embert nem szabad, hogy bármilyen béklyó megkösse. Szabadnak és könnyűnek kell lennie. Mindennek követnie kell a maga természetét. Szabadnak kell lennie mindenkor és mindenhol, hogy ne zavarják külső dolgok."

Mégis, ez a fajta szabad és könnyű érzés mentális állapotában az igazi felszabadulás? Nézd az égen szabadon szálló madarakat és a vízben szabadon úszó halakat. Valóban felszabadítják magukat? A válasz: határozottan nem. Nézd meg a szútrákat, hogy lásd, hogyan tanítja Buddha a felszabadulás jelentését.

A hīnayāna buddhizmusban (小乘, Kis Kocsi) a felszabaduláshoz vezető út igazsága az, hogy felismered a szenvedés gyökerét vagy forrását. Tudnod kell, hogyan győzd le a megpróbáltatásokat (a szenvedést), és hogyan szabadulj meg végső soron ezek béklyójából. Más szóval, meg kell szüntetned az önszemléletet és az énhez való ragaszkodást. Ha az ember tudatában még mindig jelen van az önszemlélet és az énhez való ragaszkodás, akkor alapvetően nem képes megszabadulni a a szenvedéstől. Ugyanakkor nem tud távol maradni a születés és a halál szenvedésétől a három birodalomban.

A maháyána buddha útjának (大乘佛菩提道, ~Nagy Kocsi) alapvető igazságát egy szanszkrit szó, a "Bodhi" (菩提) határozza meg. Amit "Bodhi"-nak neveznek, az a megvilágosodás. Ez az, amit a Szív Szútra (般若波羅蜜多心經 - T08n0251) tanított az Igaz Tudatról, amely "nem keletkezik és nem szűnik meg; nem szennyezett, nem tiszta; nem növekszik de nem csökken" (不生不滅, 不垢不淨, 不增不減). Ez minden érző lény igaz tudata, a tathãgatagarbha (如來藏). A mahayana buddha útjának alapja a Buddha-természet Valódi Olyanságának (真如佛性) személyes felismerése. Ezt követően szisztematikus módon tovább kell művelned magad, hogy az alsóbb szintről a felső szintre haladj és végül feltárd mindazokat az erényeket és érdemeket, amelyek az Igaz Tudaton belüli, különféle funkciókhoz kapcsolódnak, hogy Buddhává válj. A Buddhává válás eredménye a végső felszabadulás.

Így, ha a buddhista tanítványok csak arra koncentrálnak, hogy kiábránduljanak az anyagi világból és elengedjék azt, akkor csak olyan állapotot érnek el, amely felületesen úgy tűnik, mintha szabadok és könnyűek lennének a jelenlegi életben. A hétköznapi világ szemszögéből úgy tűnhet, hogy ez működik, de a buddhizmusban nem tudják elérni az igazi felszabadulást. Az igazi felszabadulás azon alapul, hogy képes vagy túllépni a három birodalmon azáltal, hogy megszünteted a szenvedést, valamint teljes mértékben el tudod érni a tökéletes buddhaság gyakorlatához szükséges bölcsességet és erényeket. Ezért a Buddha Út sikeres elérése a végső felszabadulás és nem csak az anyagi világból való kiábrándulás és elengedés.

4. A BUDDHIZMUS GYAKORLÁSÁBAN MINDEN VÁGYAT EL KELL ENGEDNI?

Mint emberi lényeknek sok vágyad van: finom ételek, finom ruhák, szép házak ahol élni lehet, stb. Azonban ezek a dolgok gyakran a szenvedések forrásai. Amikor ezekkel a problémákkal foglalkozol, sok vallás hasonlóan leküzdendő célnak tekinti a kapzsiságot. Egyes vallások arra buzdítják követőiket, hogy ne a világi gazdagsággal és dicsőséggel legyenek elfoglalva, hanem kövessék Isten nyomdokait és az Ő utasításai szerint cselekedjenek. A hinduizmus is beépített néhány buddhista kifejezést és azt mondja, hogy ezen a világon minden illuzórikus és nem érdemes ragaszkodni-, vagy követni ezeket. Inkább a tisztaságot és a vágy minimalizálását hangsúlyozza, hogy egyesüljenek a Brahmával. A kínai taoizmus arra is tanítja az embert, hogy elégedjen meg a minimális vágyakkal, mivel az anyagi szükségletekre való vak törekvés pedig azt eredményezi, hogy a dolgokat felületesen látja vagy hallja és elveszíti spiritualitását.

Ezzel szemben a buddhizmusnak két különböző művelési módja van. Az egyik a kolostorok szerzetesei és apácái, a másik pedig a laikusok gyakorlása. A vágyak elengedésének megfelelő szintjeire vonatkozó elvárások eltérőek. Ha valaki azt a fogadalmat választja, hogy buddhista szerzetes vagy apáca lesz, el kell határolódnia a világi vágyaitól. Be kell tartania a szigorú előírásokat és szorgalmasan kell gyakorolnia, hogy csökkentse vágyait-, csökkentse világi szenvedéseit. Azoknak a világi hívők, akik túl akarnak lépni a három birodalom ciklikus születés és halál körforgásán, vagy teljesen meg akarnak szabadulni a szenvedéstől, le kell győzniük vágyaikat, hogy megfékezzék azokat. Ezért mindaddig, amíg valaki az illendőség érzésével cselekszik házastársa és családja körül, addig nem kell szándékosan elnyomnia az irántuk érzett gyengéd érzelmeket.

Mindaddig, amíg valaki a gyakorlás eredeti céljára összpontosít; helyesen ismeri a felszabaduláshoz és a buddhasághoz vezető ösvényeket; elhatárolja magát a gazdagság, a kéjvágy és a hírnév túlzott hajszolásától; szorgalmasan gyakorol és számos egészséges kapcsolatot alakít ki az érző lényekkel; nem kell minden világi dolgot elkerülnie.

Ha valaki azáltal éri el a megvilágosodást, hogy felismeri valódi tudatát – a tathagatagarbhát –, és képes megfigyelni az igaz tudat minden érdemét és hasznosan alkalmazza azokat, az óriási lökést ad a világi gyakorlóként való művelésének. A világi hívőket / gyakorlókat körülvevő környezet néha kontraproduktív lehet a gyakorlás célját tekintve. Hogyan maradhatsz a helyes úton és haladhasz a cél felé?

A megvilágosodással – az igaz tudat felismerésével – kezded megtapasztalni, milyen tisztán működnek a dolgok körülötted. Ha igazodsz az igaz tudat ilyen tisztaságához, akkor egyetlen vágy sem okoz zavart a gyakorlásban, miközben szabadon élsz az öt vágy közt. Ezért nem kell elhatárolódnod minden vágyadtól ahhoz, hogy gyakorolhasd a buddhizmust.

Sorozat köteteinek magyar nyelvű fordításai

A közösség más kiadott könyveinek elérhető magyar nyelvű fordításai

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások

Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.

Kérdések a Buddhizmusról (2) - Az Élet Igazsága 《學佛釋疑 - 生命真相篇》