XING LONG TANG

Elgondolkodtál már azon, hogy mi
az élet és mi annak igazi eredete?

Gondolkodtál már azon, hogyan
jött létre az univerzum?

Kerested-e már a spirituális felszabadulás és
a belső béke elérésének módjait?

Meg fogsz lepődni, amikor rájössz, hogy
buddhista tanítások teljeskörűen válaszolnak
minden kérdésre, melyek valaha is felmerültek benned!

A buddhista tanítások mélyrehatók,
átfogók és gyakorlatiasak. Mi pedig megfogadtuk,
hogy egy-egy könyvben ezeket bemutatjuk neked.

Ebben a sorozatban 16 témából álló gyűjtemény található,
amelyek számos gyakori kérdést érintenek
a buddhizmussal kapcsolatban, úgy, mint: Mi a buddhizmus?
Hogyan gyakoroljuk a buddhizmust? Mit jelent a
Kezdettelenség? Valóban létezik a szabad akarat?
Az élet és a világegyetem eredete.

Reméljük, hogy ezek a témák
inspirálnak téged is és segítenek néhány
éleslátó perspektívát kialakítani
a buddhizmus igazságában.

1. HOGYAN KELL VÉGEZNI A BUDHISTA SZERTARTÁSOKAT?

A "buddhista szertartás" szó szerint a buddhizmussal vagy a buddhákkal kapcsolatos ügyeket jelenti. De mit foglalnak magukban ezek az ügyek? Azok, akik már ismerik a buddhizmust vagy a Buddhákat, azt gondolják, hogy a buddhista szertartás magába foglalja a Buddhának való felajánlást-, a Buddhának való leborulást-, a szútrák és mantrák recitálását stb. Ezek a szertartások - legyen szó tiszteletadásról és bűnbánatról, áldáskeresésről, szerencsétlenség megszüntetéséről vagy az elhunytak felszabadításáról, általában egy buddhista gyülekezet tevékenységei. Ezek a buddhista szertartások felszínes aspektusai. Azonban a szentírások tanításai-, valamint a buddhista megvilágosodás lényege szempontjából mi valójában a buddhista szertartás igazi jelentése?

A Vimalakīrti-nirdeśa-sūtra (佛說維摩詰經 - T14n0474) 3. tekercsében Buddha azt mondja:

諸佛威儀進止>諸所施為, 無非佛事。

"MInden Buddha viselkedés-, magatartás és felajánlás nem más, mint buddhista szertartás."

A Tathāgata [Buddha] minden modora, viselkedése, kéz- és lábfelemelése, vagy akár homlokráncolása és mosolygása mind csak az érző lények javát szolgálja. Határtalan érző lényeknek megmutatni a megszabaduláshoz vezető utat anélkül, hogy senki sem marad hátra, ez minden Buddha kiváló és legfelsőbb nagy fogadalma az ok-okozati alapon bodhiszattvaként végzett gyakorlatuk során. Ezt a nagyszerű fogadalmat soha nem fogják feladni. Még azután sem, hogy elérték a buddhaságot. Buddha minden adakozása és cselekedete az érző lények megsegítésére irányul.

Ezért a buddhista szertartás mindazon tevékenységekre vonatkozik, amelyeket Buddhák végeznek, amikor hasznot hajtva az érző lényeket tanítják. Ez az egyetlen hatalmas oka és következménye annak, hogy minden Buddha megjelenjen a világban és megnyilvánuljon a buddhaság elérése érdekében. Felfedje az Igaz Tudatot (tathāgatagarbha, a buddhaság mátrixa). Az Igaz Tudat az összes jelenség (dharma) eredete és az egyetlen Buddha Kocsi igaz alapelve a buddhizmusra hajlamos érző lények személyes felismerésére. Minden bódhiszattva nagy fogadalmat tesz, hogy segít az érző lények felszabadításában épp úgy, ahogyan minden Buddha teszi. Ezért a bódhiszattvák által a buddhaság elérése előtt végrehajtott összes cselekedet az érző lények tanítására és hasznára szolgál, buddhista szertartásnak / szolgálatnak is nevezhető.

Amikor Śākyamuni Buddha felkapott egy virágot és megcsodálta azt a Keselyűcsúcson tartott nyilvános gyülekezetben, csak a tiszteletreméltó Mahākāśyapa (摩訶迦葉) mosolygott könnyedén, miközben az egész gyülekezet tanácstalanul hallgatott. Ez is egy kiváló buddhista szertartás volt, melyet Buddha végzett, hogy segítsen a tanítványoknak közvetlenül felismerni minden dharma és a csodálatos tudat-, a tathāgatagarbha eredetét.

Az ókorban a Chan pátriárkái a tanítványok napi feladatai során rögtönözték Chan tűzifa- és vízhordási módszereit (搬柴挑水這些禅法) azzal a szándékkal, hogy segítsenek számukra saját-, igaz tudatuk megvalósításában (felfedésében). Ezek is buddhista szolgálatok és szertartások. Még a valóban megvilágosodott pátriárkák Gong-anjai is a kínai Chanban Śakyamuni Buddha különleges közvetítésének közvetlen örökségei, eltekintve a szentírásoktól, melyek buddhista szolgálatok, s céljuk, hogy közvetlenül segítsék a gyakorlókat az igazi valóság felismerésében.

Ha valakinek még fel kell ismernie az összes dharma (az igaz tudat) eredetét de hamisan azt állítja, hogy elérte a megvilágosodás magas szintjét és felülmúlta tanításait, az csak sok üres beszéd. Ez nem buddhista szolgálat, mert sem a hallgatók, sem a kérkedők nem részesülhetnek valódi előnyökben. Ha megtaláltad azokat a Chan módszereket, amelyek valóban segíthetnek a tathāgatagarbha megvalósításában, olyan felismeréssel, amely kapuként jelenik meg és az igazi Buddhadharma elvéhez vezet. Átmenetileg félre kell tenned minden felesleges, hétköznapi zavaró tényezőt és szorgalmas és egyhegyű szemlélődést kell végezned. Csak így lesz lehetséges a mindennapi tevékenységek során olyan érett feltételekkel találkoznod, amelyek hirtelen megvilágosodáshoz és tathāgatagarbha felismeréséhez vezetnek.

2. MI A BŰNBÁNAT (MEGBÁNÁS)?

A megbánás nagyon fontos és egészséges gyakorlat a buddhizmusban. Jelentős és fokozott erőfeszítés a múltban elkövetett hibák kijavítására és a buddhaság felé irányuló dharma ápolására a jövőben, valamint, segít az embereknek távol maradni a rossz cselekedetektől. A "bűnbánat" a hét legnagyobb felajánlás egyike, amely magában foglalja a Buddha tiszteletét, másoknak való felajánlást, a megbánást, az engedelmes örvendezést, a Buddha tanításaihoz való hívást és meggyőzést, fogadalomtételt és érdemek átadását. Így a megbánás-, vagy bűnbánat is egyfajta fontos gyakorlat az erények ápolására és felhalmozására.

A megbánás szó szerinti jelentése magában foglalja a tévedés feltárását és annak elköteleződését, hogy soha nem ismételjük meg ugyanazt a hibát. Ha valaki valóban meg tud bánni, akkor mérhetetlen erényekre tehet szert. A szútrákhoz hasonlóan Buddha kijelenti:

[0893c10] 於是世尊即說偈言：

若人造重罪，　　作已深自責，
懺悔更不造，　　能拔根本業。

"Ha valaki súlyos bűnt követett el, de utána mélyen hibáztatná magát, akkor képes lenne gyökerestől kiirtani az eredeti karmikus tettet úgy, hogy megbánja magát anélkül, hogy megismételné ugyanazt a hibát." (佛為首迦長者說業報差別經 - T01n0080)

Ezért azok, akik a megbánást gyakorolják, képesek az elkövetett különféle rossz cselekedeteket szégyellni és bevallani úgy, hogy felfedik azokat más emberek előtt és fogadalmat tesznek, hogy soha nem fogják megismételni ugyanazokat a rossz cselekedeteket.

Mivel nem szüntették meg szenvedéseiket és rögzült hajlamaikat, az érző lények rossz cselekedetei elkerülhetetlenek. A lényeg az, hogy képesek-e megbánni és orvosolni azon sértő-, vagy helytelen cselekdeteiket, melyeket a szútrákban leírt tanítás szerint tettek és (még) nem merülve el a múltban elkövetett rossz cselekdetek megbánásában. E megbánás célja, hogy a test-, a beszéd és a tudat szennyezett cselekedeteit jó és tiszta formákká alakítása. Más szóval, a saját beszennyező magvakat visszamossa tathāgatagarbhába (az Igaz Tudattá) a megbánás folyamatán keresztül megtisztítva. Így amellett, hogy felkelti a szándékot az igazság követésével-, az elkövetett helytelen cselekedet(ek) kijavításának hajlandóságával, a megbánást követő-, jövőbeni tudatműveléssel az embernek keményen meg kell próbálnia saját elképzeléseit vagy gondolatait tiszta mentális cselekvésekké változtatni.

A megbánás módszerét, mint Buddha tanítását a fegyelmi szabályzat(ok) is megfelelően tartalmazza. Egy súlyos előírás megszegése esetén a megsértő bánja meg cselekedetét; fedje fel azt egy olyan négyfős csoportnak, akik betartják a bodhiszattva előírásokat, miután tudatosan vállalta a megbánást. Majd Buddha szobra előtt ígéretet kell tennie a csoportnak és önmagának, hogy nem követi el újra a sértő cselekedetet. Ha egy kisebb előírást szeg meg, be kell vallania és fel kell tárnia saját rossz cselekedetét annak, aki betartja a bodhiszattva előírásait, miután tudatosan vállalta a megbánást. Majd Buddha szobra előtt ígéretet kell tennie a csoportnak és önmagának, hogy nem követi el újra a sértő cselekedetet. Akkor, ha még egy kisebb előírásnál is kisebbet sért, akkor saját hibájának felvállalása után vallja be és fedje fel a sértő cselekedetet, majd tegyen fogadalmat (önmaga számára) Buddha szobra előtt, hogy nem teszi meg többet. A fent említett megbánás módszereinek valódi gyakorlása után komolyan be kell tartani e szabályokat. Soha nem szabad megismételni ugyanazt a sértő cselekedetet. Ezen túlmenően keményen meg kell próbálni fenntartani az igazi Dharmát minden érző lény javára, ami azért (is) szükséges, hogy teljes mértékben elérje a megbánás érdemeit.

A megbánás történhet Buddha előtti leborulással, hogy ekkor a gyakorló saját karmikus magvait megtisztítsa a mindenféle hibától. A Buddha előtti leborulás-, mint a megbánás módszere magában foglalja a nyolcvannyolc Buddha tiszteletét, a háromezer Buddha tiszteletét, a tízezer Buddha tiszteletét, stb... Ha valaki komoly tudattal tiszteli Buddhát, akkor képes arra, hogy minden Buddhától és bodhiszattvától empatikus választ kapjon, akik megáldja őt, így a karmikus bűnök megszűnnek.

Összefoglalva, a megbánás igazi előnye, hogy képes megtisztítani a tudatot egészséges szándékkal; még ha egy előírást megsértettek is, az embernek még mindig van esélye megtisztítani a udatát azáltal, hogy ígéretet tesz arra, hogy a jövőben nem szegi meg azt.

3. HA CSAK EGYSZER KIMONDJUK BUDDHA NEVÉT, ANNYI BŰN TŰNIK EL MINT AMENNYI HOMOKSZEM VAN EGY FOLYÓBAN?

"Buddha nevének egyszeri kimondása annyi bűnt képes kiküszöbölni, mint egy folyó homokja." Sok embernek kétségei lesznek, amikor ezt a mondatot hallják. Elkövettünk-e ennyi bűnt? Igaz-e, hogy "minden" karmikus bűn megszűnik, ha csak egyszer kimondjuk Buddha nevét?

Buddha azt tanította a Virágfüzér Szútrában [Avatamsaka-sūtra, 大方廣佛華嚴經 - T10n0279], ha megpróbáljuk az érző lények által a kezdet nélküli világkorszakok óta elkövetett karmikus bűnöket mérhető formába illeszteni, akkor azok még a tíz irányban lévő üresség teljes terébe sem tudnak beleférni. A Kşitigarbha Bodhisattva Pūrvapranidhāna Sūtra(地藏菩薩本願經 - T13n0412) azt mondja:

我觀是問浮眾生, 舉心動念, 無非是罪。

"Amikor hétköznapi érző lényeket figyelek meg, minden gondolatuk nem más, mint szörnyűség."

Mindenki folyamatosan karmikus bűnöket követ el testén, beszédén és tudatán keresztül anélkül, hogy ezt észrevenné.

Mindenkinek megvannak a megszokott hajlamai az előző életeiből. Folyamatosan újakat is kialakít a jelenlegi életében. Ezek a felhalmozódott szokások-, késztetések alapvetően messzemenő hatással vannak ránk. Például amikor másokkal érintkezünk, a múlt karmikus okai befolyásolnak bennünket és ezeknek a megszokott hajlamoknak a megnyilvánulása mintegy segítségként a szükséges feltételek mentén merül fel. Amikor felvetődik egy gondolat, azt az elmúlt életeinkből kifejlődött legbensőbb szokásos tendenciáktól függően különféle egyéb gondolatok követik. Kedvezőtlen körülményekkel szembesülve a kapzsiság-, z elutasítás és tévelygés szenvedése elhatalmasodik és ez mindenféle karmikus bűn-, vagy helytelen cselekdet elkövetésére készteti az embert. Az eredeti gondolattól kezdve számtalan karmikus tettet cselekdetél meg már ennek eredményeként. Ez az oka annak, amit a Ksitigarbha Bodhisattva a Pūrvapranidhāna Sūtrában kijelentett: "...minden gondolatuk nem más, mint szörnyűség."

Egy-egy jó vagy rossz gondolat hatással lesz megannyi érző lénnyel való kapcsolatunkra. Amikor tudatod és beszéded tiszta és hűen-, tisztelettel gondolsz Buddhára, tiszta és egészséges gondolataid vannak. Az ilyen gondolatok megakadályozhatják a későbbi romboló gondolataid felmerülését, amelyek egészségtelen cselekedethez vezethetnek. Amellett, hogy abbahagyod a rosszindulatú gondolataid és jó kapcsolatokat létesítesz az érző lényekkel, a másik döntő szempont, hogy megkapod Buddha áldásait. Ez olyan, mintha egy fát helyeznél egy kő alá, hogy megakadályozd, hogy az a vízbe süllyedjen. A Buddha és a bódhiszattvák olyanok, akár ez a fadarab. Végtelenül képesek az érző lényeket támogatni. Amikor ezekkel az áldásokkal ruháznak fel téged, (cserébe) szorgalmasan kell gyakorolnod. Gyakoroltad-e komolyan a buddhizmust azon kívül, hogy kimondtad Buddha nevét?

Alternatív megoldásként napi tevékenységeid során folyamatosan megtartottad-e a Buddha gondolatát? A karmikus bűnök megszüntetése többről szól, mint a Buddha nevének egyszerű kimondása. Ha valaki nem tudja megszüntetni a kósza gondolatokat és csillapítani a szenvedéseit, jóllehet, sok bűn kialszik Buddha nevének kimondásával, akkor később még több illuzórikus gondolat és így szenvedés merül fel, eképp pedig a több bűn elkövetésének köre a végtelenségig folytatódik. Ezért a kezdet nélküli eon (világkorszakok) óta nem minden helytelen cselekedet karmikus következményeit lehet felszámolni azzal, hogy pusztán kimondod Buddha nevét.

4. A POKOL YAMA KIRÁLYA VALÓBAN LÉTEZIK?

A kínai népi hiedelem szerint az embernek meg kell jelennie a pokol királya-, Yama (dharmapāla, 護法) előtt a halál után, a pokolokban. A pokol királya az a mester, aki irányítja a születést és halált, valamint az élőlények reinkarnációját a pokolokban. Ez a helyes nézet? Nézzük meg a buddhista szútrákat, hogy lássuk a tanításukat.

A Long Agama Sūtras (Dirgha Āgama, Hosszú Agama Sutra 長阿含經 - T01n0001) 19. tekercse kimondja,

[間浮提南邊的大金剛山內有一個間羅王宮, 間羅王所統治管轄的範圍南北寬廣六干由句。但是晝夜三時, 有大獄卒來捉間羅王去臥在熱鐵上面, 狱卒再用鐵鉤把他的口給撥開,把洋銅灌進他的肚子裡, 從層舌, 咽喉到腹部, 無不焦爛。罪受完之後, 間羅王又可以和宮女們共相娛樂, 同時還要教化造作種種罪過的人, 去惡歸善。

Jaambudvīpa déli részén áll a nagy Vadzsra-hegy. A hegy belsejében található a pokol királyának palotája, ahol a király egy hatezer yojana nagyságú régiót irányít, amely északról délre terül el. A pokol őrei háromszor ragadják el Yama Királyt és forró vaslemezre teszik. Horgokkal feszítik szét Yama király száját és forrásban lévő folyékony rézzel etetik, ami súlyosan megégeti az ajkait, nyelvét, torkát és gyomrát. A büntetés után a király ismét visszatér a palotájába, hogy a szolgálólányainál vendégeskedjen.

Arra is tanítja azokat, akik különféle gonosz cselekedeteket követtek el, hogy hagyjanak fel rossz magatartásukkal és térjenek át a helyes viselkedésre. A Szútra a Vasváros Pokláról azt is leírja, hogy a pokol őrei a pokolban újjászületett embereket Yama király elé viszik és azt mondják neki, hogy az nem tisztelte a szüleit; nem ajánlott fel önként a szerzeteseknek; nem tisztelte az idősebbeket; nem adományozott jótékony célra, és nem félt az ok-okozati következményektől vagy büntetéstől, amikor az emberi világban élt. A pokol őrei ezután felszólítja a királyt, hogy ítélje el az illetőt egészségtelen tettei szerint. Yama király magához hívja az illetőt, és felteszi neki a következő öt kérdést, hogy megtanítsa neki:

1. "Miért nem voltál hálás a szüleidnek, hogy felneveltek és miért nem gyakoroltál jámborságot, amikor az emberi világban éltél?"
2. "Soha nem láttad, hogy a mozgásképessége súlyosan korlátozva lett volna, ha betegség miatt legyengült?"
3. "Soha nem láttad, hogy idősebb emberi korukban a férfiak és nők haja megőszül, elveszítik látásukat és a hallásukat, bot segítségére van szükségük, hogy toporogva járjanak?"
4. "Soha nem láttad, hogy férfiak és nők egy-, két-, vagy akár hétnapos holttestük elrohad, eltorzul és összeomlik, férgek és hangyák falják fel, mások pedig megvetik?"
5. "Soha nem láttad a rossz magaviseletű embereket vagy tolvajokat letartóztatni, megkínozni és megbüntetni, amíg az emberi világban éltél? Miért nem adományoztál másoknak? Miért nem gyakoroltad a test-, a beszéd és a gondolatok egészségességét?

Miután mind az öt kérdést feltette, Yama király azt mondja: "Láttad és tudatában voltál ezeknek a dolgoknak. Miért nem változtál meg és miért nem hajtottál végre egészséges cselekedeteket?" Az ember pedig így válaszol: "Nagyon ostoba és arrogáns voltam." Mire a király: "Az ítéleted az elkövetett hibákon alapul és nem szüleidnek, isteni lényeidnek, császáraidnak, śramanának és más gyakorlóknak köszönhető."

Yama király leckéje után a pokol őrei az embert a Vasvárosba viszik és megbüntetik.

A fenti szentírások szerint Yama király rossz viselkedése miatt a Pokol Birodalmába esett, de rossz cselekedeteinek mértéke nem volt elég súlyos ahhoz, hogy a végtelen pokolba kerüljön. Az érző lények javára szerzett érdemeinek köszönhetően tanításai és támogatása révén a Pokol Királya lett. Azonban továbbra is meg kell kapnia a saját büntetését e birodalmában. Szenvedésének átmeneti megszűnése után ő is megkaphatja jutalmát, s tanításokat nyújthat az érző lények számára a Pokol Birodalmában. A Pokol Királyai közül néhányan azonban bódhiszattvák, akik megfogadták, hogy a Pokol Királyaiként születnek, hogy tanítsák és enyhítsék az érző lények szenvedéseit ebben a birodalmában. Ahogy a Hosszú Agama Sūtra 18. tekercse (Dirgha Āgama 長阿含經 - T01n0001) mondja:

如一日月周行四天下, 光明所照:如是千世界; 千世界中有干日月, 千獲彌山王, ......千間羅王, ......

"Ahogy a nap és a hold körbejárja a négy negyedet, a helyek, ahol a fény világít, egy világ. Ilyen ezer világon belül ezer nap és hold van, a Sumeru-hegy ezer királya, a pokol ezer királya".

A szútra szövegéből tudjuk, hogy abban a világban, ahol naprendszerünk található, a nap és a hold folyamatosan kering a négy kvadráns körül, tehát léteznie kell a Pokol Királyának, aki megpróbálja, mondogatja és leckéket ad a pokolban lévő rosszul viselkedő lényeknek. Így a „pokol királya” név nem csak névleges A Pokol Királya valóban létezik a három birodalomban. a nap és a hold folyamatosan kering a négy kvadráns körül; tehát léteznie kell a Pokol Királyának, aki próbálkozik, ítéletet mond és tanítást nyújt az egészségtelen cselekedeteket elkövető-, pokolba jutó érző lényeknek. Így a "Pokol Királya" név nem csupán kitalált név. A Pokol Királya valóban létezik a Három Birodalomban.

5. A BUDDHIZMUS JELENTŐS FONTOSSÁGOT TULAJDONÍT A TERMÉSZETFELETTI ERŐNEK?

Annak érdekében, hogy hitet és bizalmat keltsenek az érző lényekben, hogy jobban kifejthessék tanításaikat, a Buddhák és a bódhiszattvák felfoghatatlan erejükkel különféle természetfeletti jelenségeket mutatnak be. Ezért létezik a buddhizmusban a természetfeletti erő. Néha szükség van természetfeletti erő megjelenésére azért, hogy vonzzák, tanítsák és irányítsák a különböző beállítottságú vagy képességű érző lényeket.

A buddhizmusban a természetfeletti erő hat különböző típusba sorolható:

1. Az akadálytalan testi cselekvés természetfeletti ereje: a repülés és a talajba jutás képessége; szabadon mozogni a Három Birodalom között egyetlen gondolattal; és tetszés szerint átalakulni különböző méretek között és sokszorozódni vagy egyesülni stb...
2. Az "isteni" fülek természetfeletti ereje: az a képesség, hogy hallhatóvá váljon a világ minden hangja, beleértve a szenvedést, boldogságot, aggodalmakat, örömöket, sőt az újjászületés hat birodalmában élő különböző érző lények nyelvét is.
3. Mások tudatának megismerésének természetfeletti ereje: az a képesség, hogy világosan megismerhető legyen más emberek különféle egészséges és egészségtelen gondolatai és tudatállapota(i).
4. Az egykori életek megismerésének természetfeletti ereje és az a képesség, hogy megismerhetővé váljon más emberek korábbi életei és eseményei.
5. A tisztánlátás vagy az "isteni" szemek természetfeletti ereje: az a képesség, hogy látható legyen az újjászületés hat útján az élőlények szenvedése és boldogsága, valamint azon utak, amelyekre haláluk után újjászületnek.
6. A szennyeződések kioltásának természetfeletti ereje: az a képesség, hogy megszüntethetővé váljön minden szenvedés, beleértve a látás által elhagyott és a műveléssel felszámolt szenvedések is. Az a képesség, hogy soha ne szülessünk újjá a Három Birodalomban és örökre megszabaduljunk az ujjászületés és halál körforgásától.

A szennyeződések kioltásának ezt az utolsó természetfeletti erejét csak azok a buddhista gyakorlók képesek megvalósítani, akik felszámolták az önszemléletet és az énhez való kötődés / ragaszkodás megnyilvánulásait. Így, az arhatok a hīnayanaban és a bodhiszattvák, akik a mahayanaban elérték az első vagy magasabb szintet képesek erre. A nem-buddhisták vagy hétköznapi emberek ezt nem fogják megvalósítani.

A természetfeletti erőt három módon lehet megszerezni: veleszületett adottságokkal, karmikus hatással vagy gyakorlással. A veleszületett természetfeletti erő születéskor jelen van az előző életek gyakorlása okán; ez a fajta természetfeletti erő azonban eltűnik, ha az ember lemond az egészséges és tiszta életmódról.

A karmikus hatás révén megszerzett természetfeletti erő akkor áll rendelkezésre, ha a gyakorló természetfeletti erőket művelt és gyakorolt előző életeiben, de ezek az erők nem jelennek meg születéskor; a prajñā (transzcendentális bölcsesség) felismerése révén, a buddhista tanítások követésével természetesen csak a megvilágosodáskor kerülnek felszínre. Nem jelennek meg születésükkor, mert nem művelték őket (megfelelően) az előző életekben.

A természetfeletti erők mind mentális tudatállapotok. Megvalósításuk a meditatív koncentráción, majd az intenzív gyakorlatokon múlik. A Három Birodalomban lévő összes érző lény természetfeletti erőinek állapotát a megvalósult meditatív koncentráció szintje különbözteti meg. Azoknak a gyakorlóknak, akik természetfeletti erőket szeretnének elérni, fel kell adniuk a kéjes vágyat, hogy előhozzák az Első Dhyana koncentrációs állapotát (a meditatív elméllyedés állapotát). Akik természetfeletti erőkre tettek szert, hamarosan elveszítik azokat, ha ismét megszeretik a kéjes vágyat. A természetfeletti erők pedig akkor térnek vissza, amikor a gyakorlók újra belevágnak intenzív erőfeszítéseikbe, miután tartózkodtak a kéjes vágytól.

A hétköznapi emberek által a természeti katasztrófák (például a földrengések vagy hurrikánok) megelőzésére használt varázslatok a démonok és a szellemek erején keresztül hatnak, nem pedig az egyének természetfeletti erején. Azok, akik gyakran démonok és szellemek erejét hívják, hogy segítsenek ügyeikben, fájdalmas árat kell fizetniük azért, hogy halandzsát vagy sületlenséget mondanak a halálos ágyukon. A halál után a legtöbben a démonok és szellemek útjába kerülnek, mivel rokonságuk van a démonok és szellemek öt mágikus erejével. Ez annak is köszönhető, hogy démonok és szellemek segítségével természeti katasztrófák előidézésében vettek részt, ami megzavarta az érző lények kollektív karmájának okozati hatását.

Így a halál után a dharmát védők büntetése miatt a démonok és a szellemek útjába kerülnek. A természetfeletti erők elsősorban a mentális koncentrációhoz kapcsolódnak. A bódhiszattvák által megvalósított dharma azonban prajñā vagy bölcsesség, nem meditatív koncentráció; ezért semmi köze a természetfeletti erőkhöz. A természetfeletti erők kiművelését párhuzamosan kell gyakorolni a prajñā bölcsesség megvalósításával. Ahogy a prajñā bölcsességben való felismerés szintje fejlődik, az ember természetfeletti erői erősebbek lesznek. Ellenkező esetben, tudván, hogy valaki természetfeletti erőkkel rendelkezik, és kommunikálni tud a démonokkal és szellemekkel, azok megkérik az illetőt, hogy segítsen intézni az ügyeiket. Ha a gyakorló érdemeinek és jóindulatának ereje nem elég erős ahhoz, hogy megszelídítse őket, nyilvánvalóan elkerülhetetlen, hogy a démonok és a szellemek továbbra is ott maradjanak és kihasználják a természetfeletti erejét. Ennélfogva a gyakorló egyre távolabb kerül a buddhista gyakorlattól.

A "természetfeletti erőknek" a prajñā bölcsesség "melléktermékeinek" kell lenniük. A bölcsesség vezetése nélkül a természetfeletti erők nem szolgálnak Buddha tanításainak gyakorlatában és a megvalósításban. A három életben és tíz irányban minden Buddha nem a természetfeletti erők gyakorlása-, a különféle meditatív koncentrációk szamādhija-, vagy a Két Kocsi felszabadulási útjának egyedüli megvalósítása révén éri el a buddhaságot. A buddhaságot inkább a "minden-szempont-tudásának" tökéletesítésén keresztül éred el. Így a buddhizmusban nem becsülhetők le a természetfeletti erők. Fontos szerepük van a buddhasághoz vezető út kidolgozásának folyamatában; azonban nem ezek a végső célok. Továbbá, sokkal könnyebben és egyben sokkal kevesebb erőfeszítéssel megszerezhetőek, ha a bölcsesség és a meditatív koncentráció megalapozása után művelik őket. Csak akkor a démonok és szellemek kizsákmányoló magatartása / hatása nem lesz akadálya a saját előrehaladásodnak a buddhasághoz vezető út művelésében.

6. MIT JELENT A "KEZDETETTLEN"?

A "...a kezdettelen időktől fogva"... Gyakran előfordul ez a kifejezés a buddhista szútrákban, de mi is valójában a "kezdetnélküli"? A buddhista közösségen kívül többen megkérdőjelezik: "Nem kezdődik minden valahol? Miért használja a buddhizmus a kezdet nélküli" és a "kezdettelen időtől fogva" kifejezéseket?

Ez a kérdés magában foglalja az idő és a tér fogalmát. Jelen fejezet terjedelmére vonatkozó megszorítások miatt azonban csak a "kezdet nélküli" fogalomra összpontosítok.

Az idő fogalma sok ember számára rejtély. A nyugati filozófusok megkísérelték megválaszolni a kérdést: "Véges-e az idő, vagy végtelen?". Arra a következtetésre jutottak, hogy "az idő véges és végtelen is egyszerre". De egy ilyen ellentmondás hogyan lehet ez igaz? Valamint, nemcsak az időről, hanem a térről is bebizonyosodott, hogy véges és végtelen egyszerre. Ez egy antinómia (ellentmondás két állítás között, amelyek látszólag helyes érvelésből származnak). Ezt fogom vizsgálni.

Mit jelent, hogy "az idő véges"? Egyszerűen fogalmazva az a tény, hogy az időbenk és a térben e pillanatában létezünk, azt jelenti, hogy nyilvánvalóan átkeltünk mindkettőn, hogy megérkezzünk ide, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telt és milyen távolságról beszélünk. Mivel már itt vagyunk, az időnek végesnek kell lennie; ha végtelen, nem utazhattunk volna át rajta, hogy ideérjünk! Ez bizonyítja, hogy az idő véges.

Azonban, valóban véges az idő? Ez nem teljesen így van, mert ha az idő véges, akkor kell lennie egy kiindulási pontnak. Mikor jött létre az idő? Hiányzott-e az idő azelőtt? Egyetlen okos ember vagy filozófus sem tudta megmondani, mikor kezdődött az idő. Ha az időnek van kezdete, akkor meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, például annak, hogy "mikor kezdődött és milyen körülmények között?" Ha volt egy feltétel, amely alatt az idő elkezdődött, hogyan jött létre az a feltétel? Ebből következően rengeteg ellentmondás és probléma kerül felszínre. Mivel nem található olyan feltétel, amely alatt az idő elkezdődött, az idő végtelen.

Természetesen vannak tudósok, akik azt állítják, hogy az idő és a tér is az Ősrobbanás során jött létre. Ez azonban egy másik nagy problémát vet fel: "Mi volt a helyzet az idővel és a térrel az ősrobbanás előtt?" A tudósok erre nem tudnak válaszolni, mert nem tudják megválaszolni azt, miért és hogyan történt az ősrobbanás. Az ősrobbanás csak egy hipotézis. Senki sem volt ott, hogy megtapasztalja vagy szemtanúja legyen. Ha az Ősrobbanás spontán módon, minden ok nélkül bekövetkezett volna, akkor szembe kell néznünk azzal a kínos helyzettel, hogy a semmiből történt! Tehát az ősrobbanás elmélete csak egy hipotézis. Az ősrobbanás bekövetkeztét és körülményeit még bizonyítani kell. Mivel nincs mód annak megállapítására, hogy milyen körülmények között kezdődött az idő, az idő fogalmilag a végtelen kategóriába tartozik. Mivel nem tudjuk megmondani, mikor kezdődött az idő, megvan a maga végtelen tulajdonsága. Másrészt, mivel itt és most létezünk, el kell ismernünk, hogy az időnek is megvan a maga véges tulajdonsága. A véges és a végtelen tulajdonságok egyidejű létezése megzavarta a filozófusokat. Így pedig, az egymásnak ellentmondó jelenség együttes létezését antinómiának nevezik.

A buddhizmus szempontjából a végesség és a végtelenség csak az emberi lények által kialakított fogalmak. A nyugati filozófusok régóta vitatták a repülõ nyíl fogalmát és Zénón paradoxonainak kettõsségét. Azzal érveltek, hogy az íj elhagyása után a nyíl nem mozdul sehova. Miért? Mert ahhoz, hogy egy nyíl A pontból B pontba mozoghasson, át kell haladnia egy A és B közötti felezőponton (azaz az A és B közötti félúton). Ahhoz, hogy a nyíl áthaladjon ezen a felezőponton, át kell haladnia egy másik felezőponton az A és az első felezőpont között (az A-tól B-ig tartó negyedpont). Továbbá a negyed pont áthaladásához először az 1/8 ponton, az 1/8 ponton pedig az 1/16 ponton kell átmennie, és így tovább és tovább... Lehetetlen megtalálni a felezőpontokat, mert végtelen számúak és ezért lehetetlen, hogy a nyíl repüljön A pontból B-be.

A filozófiában ezt "Zénon paradoxonának" hívják. Több mint ezer év elteltével végül áttörés következett be az integráció feltalálásával – a végtelen felezőpontok integrálásával a valós távolság kiszámítható. Minden távolság számtalan végtelen pontra osztható, de ezeknek a végtelen pontok gyűjteményének van egy fix távolsága. A végtelen tehát emberi fogalom. Ugyanilyen igaz az állítás, hogy "az idő véges és végtelen egyszerre" - ezek valójában emberi lények által kialakított fogalmak. Az ilyen elvont fogalmakkal vakfoltok jönnek létre. A vakfolt ebben az, hogy hiányzik belőle az eredeti entitás (a "lényeg" vagy a "lényegi természet"). Amikor figyelmen kívül hagyjuk a dharma birodalmában (a valóság birodalmában) lévő alapvetőt vagy a létet, és kizárólag az időt nézzük, hogy eldöntsük, véges-e vagy végtelen, bizonyára értetlenkedünk, mert a dharma birodalmában nincs viszonyítási pont. A dharma birodalmában van egy dharma (jelenség), amely eredetileg létezik. Mi ez a jelenség, ami eredetileg létezik? Ez a nyolcadik tudat – tathāgatagarbha – minden érző lény nyolcadik tudata. Mérhetetlen, határtalan és végtelen. Mivel meghatározott számú érző lény van, mindegyik fel van ruházva ezzel a mérhetetlen nyolcadik tudattal, a tathāgatagarbhával, ezért ebben a dharma birodalomban meghatározott számú nyolcadik tudat tathāgatagarbha van. Egyesek azt kérdezhetik: "Miért van nyolcadik tudat tathāgatagarbha?" A Buddha azt mondta: "Eredetileg létezik." Ezért ez a nyolcadik tudat a tathāgatagarbha elsődlegesen nem keletkezett (nem jött létre-, nem született).

(A szerkesztő megjegyzése: Ahogyan a Lótusz Szútrában, a "Kiváló eszközök" című fejezetben: "A dharma állapota állandó és megváltoztathatatlan ezen a világon." (T09n0264 添品妙法蓮華經方便品第二: 是法住法位.世間相常住)

Más szavakkal: a nyolcadik tudat, a tathāgatagarbha nem egy megszületett-, létrejött jelenség. Eredetileg létezik. Ezért a "kezdetetlen" a "kezdet nélküli" fogalomra utal az "őslét" (a soha nem született/megszületett) ezen jelenségével, mint hivatkozási ponttal érthető. Enélkül az ilyen megértés lehetetlen.

Nem keletkező–, az eredetileg létező jelenség a dharma birodalmának magja és előidézi az összes jelenséget. Előidézi például az időt, a teret és mindazt, ami az univerzumban létezik. Az idő-, a tér és az összes dharma (jelenség) kialakulása előtt már létezett a nyolcadik tudat, a tathāgatagarbha, minden érző lény saját tudata. Ez a tudat kezdet nélküli korszakok óta létezik és nem a dharma birodalmában lévő más dharmák hozták létre – ez az lét eredete ebben a dharma birodalomban.

A nyolcadik tudat (tathāgatagarbha) létezése miatt az összes érző lény Öt Aggregátuma (halmaza) és tizennyolc birodalma, a függő keletkezés tizenkét lépcsője és az összes többi dharma ezt követően létrehozható. Mindezen dharmák egymás utáni keletkezése és sorrendje alapján az "idő" fogalma ezután jön létre. Mi az idő? Az idő egy olyan konstrukció, amely az egymást követő pillanatok közötti pillanatnyi változáson alapul az érző lények tudatában. A dharma birodalmának valóságában nincs "pillanat előtti pillanat" vagy "pillanat utáni pillanat". Csak a jelen pillanat! Azaz: nincs múlt vagy jövő. Csak most. Mert a múlt eltűnt, a jövő pedig még nem érkezik meg, így mindig csak a jelen pillanat létezik.

Vannak filmek, amelyek a múltba vagy a jövőbe történő utazást mutatják be. Ez azonban az ontológia megértésének hiányát mutatja. A filmekben a múltba vagy a jövőbe való utazásról szóló cselekmények csak fantáziák és illúziók a nyolcadik tudat (tathāgatagarbha) valódi megértésének hiánya miatt. A dharma birodalmában lehetetlen visszautazni a múltba vagy a jövőbe és lehetetlen, hogy valaki találkozzon önmagával a múltból. Ha ez lehetséges lenne, akkor jelen lényünk (esszenciális természet, eredeti entitás, esszencia) együtt tudna létezni a jövőbeli entitással. Hány entitásunk lenne? Mindannyiunkban végtelen mennyiségű furcsaságok lehetnének!

A dharma birodalmában minden érző lénynek csak egy eredeti entitása van, nem több. Ez az entitás (tathāgatagarbha) mindig is létezett és ezért örök. Mivel semmi sem állítja elő (nem előállított dharma), ezért soha nem szűnik meg létezni. Ezért nevezik dharmának, amelyet nem állítanak elő, nem termelnek. Ezzel a nem-előállított dharmával, mint hivatkozási ponttal megszüntethetjük téves gondolatainkat. Ekkor megérthetjük, hogy az idő csak a jelenben létezik. Vannak múltbeli életeink, mert birtokoljuk a nyolcadik tudatunkat, ami egyben oka annak is, hogy lesznek/vannak jövőbeli életeink. Amikor tanúi vagyunk jelen életünknek, arra következtethetünk, hogy volt előző életünk és ugyanígy tudjuk, hogy lesz egy jövőbeli életünk is. Miért? A nyolcadik tudatunk, a tathāgatagarbha létezése miatt, amely soha nem fog megszűnni létezni. Amikor az életnek ez a köre véget ér, lesznek jövőbeli életek, mert a nyolcadik tudat nem szűnik meg létezni. Saját nyolcadik tudatunk, a tathāgatagarbha új Öt Aggregátumot és új Tizennyolc Birodalmat (elemet) hoz létre – egy vadonatúj elmét és testet minden jövőbeli életben.

Tudjuk, hogy jelenlegi Öt Aggregátumunk létezése a meglévő, ellenőrizhető nyolcadik tudaton alapul. Nyilvánvalóan a tathägatagarbha örökkévaló létezésének köszönhetően tudjuk, hogy Öt Aggregátumunk a tathāgatagarbha funkciója révén keletkezett, s létezett múltbeli életeinkben. Hasonlóképpen arra a következtetésre juthatunk, hogy biztosan lesz jövőbeli életünk és ebből következően múltunk-, jelenünk és jövőbeli életünk létezése. Bár léteznek múltbeli, jelenbeli és jövőbeli életek, csak egy nyolcadik tudat-, csak egy tathāgatagarbha van, amely a három életen túllép. Ha három tathagatagarbha lenne, lehetne akár több is. Ennek az örök tathāgatagarbhának köszönhetően a múlt-, jelen és az eljövendő életek keletkeznek. Ezért a jelenlegi időfelfogásunkból következtetve tudjuk, hogy volt egy múltbeli élet, egy azt megelőző, stb... egészen a kezdet nélküli eonokig. De nem számít, mennyi az életek száma, csak egy nyolcadik tudat-, csak egy tathāgatagarbha létezik. Összefoglalva, minden érző lénynek megvan a maga egyedi nyolcadik tudata. A dharma birodalmában az összes nyolcadik tudat (tathāgatagarbha) eredetileg létezik és egyik sem keletkezett. Ez a mérhetetlen és korlátlan számú nyolcadik tudat (tathāgatagarbhák) hozza létre az érző lények egyéni Öt Aggregátumát és az összes élettelen világot. Tehát mennyi az "idő" időtartama? Valójában kiszámíthatatlan. De ha ezt a nyolcadik tudat tathāgatagarbha mint viszonyítási pont segítségével szemléljük, akkor tudjuk, hogy az idő egy konstrukció, amely az egymást követő sorozatok sorrendjén alapul. Ez az "elménk terméke". Az egymást követő pillanatok belátása és összehasonlítása. Ha a nyolcadik tudat (tathāgatagarbha) szemszögéből gondolkodunk, akkor nem esünk abba az antinómiába, hogy az idő véges vagy végtelen. Eképp arra a következtetésre juthatunk, hogy egyéni nyolcadik tudatunk mindannyiunk öt aggregátumát hozza létre és találkozhatunk, mert egyszerre létezünk ugyanabban a térben és időben. Egyéni nyolcadik tudatunkat nem korlátozza az idő és a tér. Mindenféle dharmát hoz létre;, önmagunkat is, különböző sorrendben. Minden nyolcadik tudat erős dharma-természettel (belső természettel) rendelkezik, amely elpusztíthatatlan. Az egyetlen alkalom, amikor a tathagatagarbha nem hoz létre Öt Aggregátumot az, amikor valaki Buddha tanításait követve a hanghalló úton belép a maradéktalan nirvánába. Ebben az esetben a tathãgatagarbha nem fogja előállítani (szülni) az Öt Aggregátumot, és nem lesz különbség az előtte és utána pillanatok között. Amikor ez megtörténik, a tathāgatagarbha egyedül időzik a dharma birodalmában és senki sem tudja pontosan meghatározni a létezését.

Ezért az érző lények Öt Aggregátumát saját nyolcadik tudatuk, a tathāgatagarbha hozza létre, folyamatosan minden egyes pillanatban. Ezek az érző lények ugyanabban az időben és térben léteznek a dharma birodalmában. Ez a dharma birodalom valósága. Az Öt Aggregátum felmerülésével mindenféle cselekményt hajtasz végre; e tettek miatt mérhetetlen jövőbeli életeid vannak; ezeknek a mérhetetlen jövőbeli életeknek köszönhetően lehetőséged van arra, hogy végül Buddhává váljunk. Ha nem követjük Buddha tanításait, nem bízunk abban, hogy mindannyiunkban van egy nyolcadik tudat, akkor nem leszel képesek megalapozni a "kezdetlenség" fogalmát és ezért nem fogsz hinni a képességedben vagy lehetőségedben, hogy végül Buddhává válj. Következésképpen, nem leszel ösztönözve arra, hogy gyakorold a buddhaság elérésének módját.

Ahhoz, hogy megértsd a "kezdetetlen" jelentését, el kell hinned és el kell fogadnod a nyolcadik tudat (tathāgatagarbha) fel nem merülését. Csak ha elhiszed és elfogadod, hogy mindegyik saját tathagatagarbhád a kezdet nélküli eon óta létezik, akkor támaszkodhatsz erre a megingathatatlan megértésre, hogy fokozatosan megalapozd a "kezdetetlenség" fogalmát, és haladj a végső megszabadulás útján – a buddhaság elérésének ösvényén.

Sorozat köteteinek magyar nyelvű fordításai

A közösség más kiadott könyveinek elérhető magyar nyelvű fordításai

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások

Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.

Kérdések a Buddhizmusról (3) - Érdekes Témák Bemutatása《學佛釋疑 - 綜合議題篇》