XING LONG TANG - Gōng és Quán fogalmai a kínai harcművészetben (功与拳在中国传统功夫)



navigáció: kezdőlap > publikációk > qi gōng / nei gōng > Gōng és Quán fogalmai a kínai harcművészetben (功与拳在中国功夫)

első kiadás: 2020.10




Gōng és Quán fogalmai a kínai harcművészetben
功与拳在中国传统功夫


- fenomenológiai megközelítés -






tenyér és ököl - lág és kemény - gong és quan

A gōng (功, készség) és a quán (拳, a mozgás [külső] stílusa/forma) fogalmi különbözősége a kínai harcművészet minden irányzatában jelen van. Az intencionalitáson alapuló gōng - quán megkülönböztetés a kínai autentikus harcművészet alapszemlélete. A valódi készségek kiművelését a Mesterek (laoshi 老师, shifu 师父) belső tanítványaik (baishi 拜师) részére tartották fenn. Ilyen tanítvánnyá lenni ún. "örökbefogadással" volt lehetséges, ezért hasonlítjuk ezt a kapcsolatot apa és a fiú viszonynak. A belső tanítások és készségfejlesztő módszerek gyakorlásának iránymutatásai meghaladják a formai gyakorlásokat. Különösen a kínai harcművészet buddhista stílusaiban, ahol a Dharma (法) szemlélése (guan, 观) és mozgásában történő gyakorlása-, tapasztalása a hangsúlyos.

A "gōng" és a "quán" megkülönböztetését-, e megkülönböztetés fontosságát alátámasztó kínai harcművész közmondások közül az alábbiakat választottam szemléltetésül:

若我不想要教人, 那我就教拳不教功。
Ha nem akarok tanítani egy embert, akkor megtanítom neki a quán-t, nem pedig a gōng -ot harcművész mondás

vagy:

如果你太忙不能两样都练,那就练 "功" 不练"拳"。
Ha túl elfoglalt vagy mindkettő gyakorlásához, akkor gyakorold a gōngot a quán helyett harcművész mondás

宁教十种拳,不教一种功。
Inkább tíz quán-t tanítok, mint egy gōng -ot harcművész mondás

Kínában, egy fujian-i kolostorban az egyik Mester ezt mondta nekem:

如果你一生都在训练, 但没有正确练功,那你的努力在晚年都会成为白用功。
Ha egész életedben edzel, de nem gyakorolosz megfelelően gōng -okat, az erőfeszítéseid időskorban elpazarlódnak Ming szerzetes, Baoguo Templom, Fujian, 2018.10.

A "gōng" -ok kiművelésének módszeres gyakorlását tehát nagyon jelentősnek tartjuk.

De mi ez pontosan, s miért olyan fontos? Mondhat-e valamit a nyugati filozófia hagyománya a "gōng" és a "quán" megkülönböztetésről? Ha igen, magyarázza-e, hogy a kínai Mesterek miért tekintik a gōng gyakorlást a "csak quán edzésnél" lényegesen fontosabbnak? Több-tízéves gyakorlói és oktató tapaszatlatom alapján állítom, hogy csak a kiművelt készségek és tudatosság teszi lehetővé a leglényegesebb harcművészeti fogalmak (pl.: zhuangōng 庄功, yuangōng 圆功, chansijin 纏絲精, a fajin 發劲, yin/yang 阴阳, stb...) valódi átérzését, ezzel pedig a kínai autentikus harcművészet lényegének megértését. Egy olyan cikk következik, amely ezúttal kevésbé a Dharma mentén-, inkább nyugati szemléletű megközelítéssel igyekszik megvilágítani e kérdéseket.


Mi a technika [forma] (拳, quán) és mi a készség (功, gōng)?


柔中之刚为真
A lágy megbújik a keményben, a kemény megbújik a lágyban.

A harcművészet tecnikái (quán, 拳) jelentős testi megnyilvánulásként, védekező és támadó jellegű mozgások kombinációi. A Mesterek azért adtak nevet ezeknek, hogy leírják a mozgás alakját (xing, 行), vagy jelöljék a mozgás mögött rejlő általános szándékot (yi, 意), attitűdöt, jelleget. Ha a technikád hatékonyabb mint a gyakorlótársad ugyanazon mozgása, azért van, mert a technika végrehajtásában megjelenő "gōng" kiművelt szintje magasabb. A készségek (gōng, 功) kiművelése hatékonyabbá teszi a technikákat (quán, 拳). A stílusokat pedig nem feltétlenül a technikák-, hanem a technikák hatékony alkalmazásában rejlő készségek különböztetik meg.

A "gōng" (功) kifejezés írásjegyében két különálló részt látsz. A bal oldali-, első írásjegyet szintén "gōng" (工) ejtjük ki, mely jelentése: "munka". A jobb oldalon áll a "lì" (力), ami önálló módon "erő"-t, "nyers erő" vagy "fizikai (~izom) erő" jelentéssel bír. Egymás mellé írva-, egy írásjegyben a "gōng" (功) "teljesítmény"-t, "érdem" -et, "készség" -et vagy "eredmény" -t jelent (a szövegkörnyezettől függően). Az alábbi fogalmak is ezt érzékeltetik: qigōng (气功, belső energiával (qi, 气) végzett munka, v. jártasság), neigōng (内功 a test és tudat belső folyamatain végzett munka, v. jártasság), changōng (禅功, a Chan gyakorlatokra fókuszáló-, koncentrált gyakorló folyamat, v. jártasság). Tehát, 工 (munka) + 力 (erő) = 功 "készség" v. "jártasság", v. "teljesítmény".

Példaként nézd az egyik legegyszerűbb technikát, az egyenes ütést (zhi quán, 直拳). Ez a forma szinte minden stílusban azonos. Az ütéshez használt testi mechanikában azonban komoly eltérések lehetnek. Még azonos stíluson belül gyakorlók is különbözhetnek abban, hogy milyen jól hajtják végre a testi mechanika ezen finom (~belső) mozgásait. A stílusok közötti-, és az azonos stílusokon belüli különbségek leginkább az alkalmazott "gōng" -ok eltérő szintjeivel indokolhatók. A "gōng" ebben az értelemben nagyon is jellemző az adott stílusra. Azok a készségek, melyek az egyik stílus technikáját eredményessé teszik, eltérhetnek azoktól a készségektől, amelyek egy másik stílus technikai végrehajtásában játszanak szerepet. A "gōng" kiművelése és gyakorlása nélkül a technikák egyáltalán nem fognak megfelelően működni. Ilyen hozzáállással csak a legalacsonyabb szintű gyakorlás folytatható. Ezért kell többet kell tudnod a "gōng" és a "quán" különbözőségéről, egyben megértened, hogy a technikáid hatékonyságát miért és hogyan növeli a készség (gōng, 功).

Ha együtt gyakorlunk, akkor az alábbiakat (már) jól ismered:

Alapkészségek (jīběngōng, 基本功)

Természetesen minden technika kivitelezése igényel bizonyos készségeket. Az általános kungfu gyakorlás alapszintű készségek megerősítésére fókuszál. Ezeket jīběn gōng (基本功) gyakorlatoknak nevezünk. Leginkább az egyensúlyt-, állóképességet-, alapvető koordinációt-, rugalmasságot stb... fejlesztjük általuk. Ezekre minden technikai gyakorlásnak szüksége van, minden stílus rendelkezik ilyen (sajátosságainak megfeleő) gyakorlatokkal. A haladó gyakorlás szintjén csak ezen gōng -ok gyakorlása már egyáltalán nem elegendő.

Testi-, és harci készségek (~wǔgōng, 武功)

A jīběn gōng -ra - mint jó alapra mélyebb készségek épülnek, melyek idővel (!) harcművészeti jártasságot nyújtanak. Itt világosan látnod kell két-, általános készség-típust. Ezek a "testi készségek (身)" és a "harci készségek (武)".

A testi készségeket önálló formai gyakorlásban (gyakorlósorok v. formagyakorlatok - taolu, 套路) használod, melyeket tudatosságod szintjének megfelelően fejlesztesz. Itt gyakorolt alapvető készségek leginkább (de nem csak) a testi készségeket fejlesztik, melyek közvetlenül alakítják az általános harci hatékonyság alapjait. Önmagukban nem elegendőek a magasabb szint eléréséhez.

A mai modern wushu (中国武术) formagyakorlatai lenyűgözőek a sebesség, rugalmasság és a bemutatott bonyolult formák kivitelezése miatt. A modern wushu formagyakorlatokat jó nézni, de a kritikusok szerint nem jelent legitim harci kiképzést. A hagyományos harcművészek gyakran bírálják, hogy a wushu-ból hiányzik a harci tartalom-, az alkalmazható technikai kombinációk. Ezért is hallom többször a Mesterektől mikor Kínában járok, hogy ezeket a gyakorlatokat "hua quán, xiu tui" (花拳绣腿) azaz "virágököl, brokátláb" néven emlegetik. Én nem kívánok állást foglalni e kritika pontosságával kapcsolatban. A lényeg egyszerűen az, hogy a harcművészeti diskurzusban létezik egy olyan fogalmi megkülönböztetés a készségek típusairól, amely releváns a "gōng" és a "quán" közötti különbözőség szempontjából.

A harci készségek (wǔ gōng, 武功) olyan jellemzők, amelyeket a harci hatékonyság magas szintjének eléréséhez fejlesztünk. Egyszerűen azt jelenti, hogy legyél képes meghaladni az ellenfeled képességeit, a kiművelt módszereiddel akár egy ütéssel teljesen ártalmatlanítani. Könnyen belátható, hogy ez akár végzetes is lehet, így ma egyáltalán nem releváns. Azt gondolom, a harci készségek kiművelése azért szükséges, hogy feltárd és megismerd tested valóban rejtett adottságait, e képességek segítségével pedig megfelelő attitűdöt és a formákat támogató készségeket fejlessz. E fogalom legitimnek vélt forrása a Shaolin harcos szerzeteseinek 《少林僧兵的遗产》 [harcos szerzetes wusēng, 武僧] gyakorlási módszere, mely keletkezése a tang-kori időszakra-, a 600-as évekre datálható. Ekkor történt, hogy egy maroknyi szerzetes a császári sereget segítve sikeres csatákban vett részt. Ők harci készségeik birtokában voltak sikeresek, így a Császár elrendelte a harcos szerzetesek képzését. Ezzel alakult ki a Shaolin Korostoron belül elkülönített "katonai csoport", akiket "harcos szerzeteseknek (seng bing, 少林僧兵) neveztek el. Ezen a ponton azonban további egyértelmű megkülönböztetésre van szükség a különböző harci készségek szerteágazása okán. 1934-ben a Shaolin Kolostorban Miao Xing Főapát (妙兴大和尚, 1891-1927, regnálás: 1923-1927) felügyelete mellett íródott a "Shaolin 72 Harci Képességek" (少林七十二绝技) mű, melyet a korábbi időkben számos hasonló témájú felosztás előzött meg. E műben 36 kemény gong -ot (三十六硬功, ying gong) és 36 lágy gong-ot (三十六柔功, rou gong) nevez meg, melynek mindegyike egy-egy "készség" (功).

A kemény készségek (ying gōng, 硬功) megértése könyebb. A harci készségek kialakítására külső (waidan, 外丹) gyakorlatokat (三十六外功) használtak leginkább. A ying gōng (硬功) gyakorlásának útján a harcos szerzetesek (wu sheng, 武僧) jártak és a Shaolin Quan Fa (少林拳法) technikáit tette keményé. Itt a technikák az izmok tökéletes megfeszítésén alapulnak, melyet a tudati koncentráció tovább szilárdíthat. Erre egyszerű példként említhetem, ha a János rövidebb idő alatt képes elmozdítani az öklét mint Gergő, akkor azt mondhatjuk, hogy János nagyobb sebesség-készséggel rendelkezik, mint Gergő. Hasonlóképpen, ha a Gábor több fekvőtámaszra képes mint Ádám, akkor Gábor több erővel rendelkezik, mint Ádám. Ugyanez mondható el az edzésről is, amely a testet keményebbé és ellenállóbbá teszi a támadásokkal szemben. Nem kétséges, hogy az erő, a sebesség és a test kondicionálása olyan készségek és tulajdonságok, amelyek fokozzák bizonyos technikák harci értékét és nem kerülhetőek meg egyetlen stílusban sem. Ezek egyszerű, hatékony módszerei például az állóképesség növelésnek vagy különféle harci jártasság növelésének.

Valójában a lágy gōng-ok, vagy finom készségek (rou gōng, 柔功) azok, melyek jelen szakcikk középpontjában állnak. Fentebb említett kínai közmondások is ezekre hivatkoznak. A belső (neidan, 内丹) módszerek (三十六内功) lényegesen mélyebbek és szélesebbek. Nem csak a testi lazító-nyújtó gyakorlatokat tartalmazzák, hanem a körök mentén alapuló testi egységet-, az energia felszabadításának és átadásának alapgyakorlatait-, a légzésszabályozás buddhista módszereit-, a tudat művelésének Chan technikáit stb… is. Ezek módszeres gyakorlására építve a testi mozgás kiemelkedően hatékonnyá válik, melynek egyik legalapvetőbb oka az egó meghaladása és a tudatosság buddhista kiművelése. Már a 600-as évektől kezdve ez a buddhista szerzetesek (héshang, 和尚 wénsēng, 文僧) testgyakorlataiban - harcművészetében is igen kiemelkedő helyet foglalt el a Shaoin Kolostorban. Néha azt mondjuk, hogy a valódi harci készségnek lehetővé kell tennie az erősebb és gyorsabb ellenfél legyőzését, az idősebb gyakorló számára a harci hatékonyságának megőrzését a fiatalabb korú támadókkal szemben. Az autentikus harcművészet Mesterei állítják, hogy ez a fajta készség az időskori harcképesség szükséges feltétele. Gyakran idézzük a "négy uncia meghaladja az ezer fontot" (四两拨千斤) kínai harcművész mondást, amikor a harcművészek arról beszélnek, hogy az erő létrehozásakor a nyers erőt meghaladva-, az egész testet összhangba hozó struktúra mentén létrejövő mozgások fejlesztésre kell törekedni. Ekkor a Mesterek a valódi erő (jin, 劲) kifinomultabb felhasználásáról beszélnek. E gyakorlásnak minőségi szintje jártasság kérdése, a gyakorlók pedig különböző minőségben mutatják meg ezen készségeiket.


A kiművelt készségek fenomenológiája


A nyugati modern-kori filozófusok és tudósok szerint a létezés-, az észlelés és cselekvéseink késztetései a fenomenológián keresztül valóságosabban szemlélhetők (sokuk ezen keresztül tekint a Buddhadharmára (fó fǎ, 佛法). Alaptétele, hogy úgy kell érzékelnünk minden jelenséget, amilyen, még akkor is, ha szokatlan, váratlan, logikátlan. Előítéletektől mentesen, a hagyományból származó tényezők kikapcsolásával csak arra szabad figyelnünk, hogy mi jelenik meg a tisztán figyelésre ráállt tudat színe előtt. Ezért mondhatjuk, hogy minden dharma (fǎ, 法) fenomenon-, ~jelenség. Pszichológiai alapokon mutatja, hogy gondolkodás tartalma és a gondolkodás folymata között különbséget kell tennünk. Így lehet ugyanis lehetséges, hogy míg a logikai törvények változatlanok, mégis másként gondolkodunk róluk. A harcművészetben a technikák megismerésekor ugyanis nem a magában való technika tapasztalható meg, mert azok úgy vannak, ahogy számodra-, gyakorló számára létezik. A köznapi tárgyiságok, amelyeket megismersz, nem maguk a tárgyak (a technikák nem maguk a technikák), hanem azok a tudatban megjelenő képe. A világ dolgai mint jelenségek tehát nem adottak számunkra, a tapasztalatban nem úgy ismerjük meg a világot, amint az van. A tudat és a tárgy (vagy technika quan, 拳) ennélfogva viszonyban állnak: a tudat intencionálja a tárgyát. A tapasztalat emez intencionális struktúrája így "mint-struktúra"-ként szemlélhető: "a dolgot mint ezt és ezt érzékelem". A tested önmaga nem reagál az objektív külső ingerekre olyan érzékszerveken keresztül, amelyek izomorfak ezen ingerekre. Tehát nem azért cselekszel, mert a szemed lát egy jelenséget. Nem is vár a(z értelmi) tudat általi animációra, de aktívan javítja a környezet megítélését, ami a megértés képzésének nagyobb finomításához vezet. Ez a megértés azonban szubjektív, hiszen ebben a folyamatban a tudat más rétegei funkcióonalitásukkal jelen vannak. [megjegyzés: a buddhizmus tudattana pontosan leírja a "megtévesztett tudatosság" (monashi, 末那识) és a "visszaható-, vagy raktár tudat" (阿賴耶識) kulcsszerepeit]

Szigorúan a tudat folyamatainak e nyugati megközelítésénél maradva két fogalmom fontos, melyek segíthetnek a gōng és a quán különbözőségének megértésében. Ezek a „szándékos ív” és a „maximális megragadás” fogalmai.

A "szándékos ív" nevezi meg közted és a világ jelenségei közt lévő szoros kapcsolatot. Ez az érzékelésed és a cselekvésed kapcsolata (észlelésed és az ügyes cselekvésed összekapcsolódása), amely megmagyarázza, hogyan zajlik a képesség elsajátítása. Amint készségeket szerzel, ezek a készségek lenyomatai "tárolódnak", bár nem a tudat reprezentációiként, hanem egyre kifinomultabb diszpozícióként válaszolnak az adott-, jelenlegi helyzet egyre finomabb felfogásának felkérésére. Mindenközben a "maximális megragadás" a hajlam arra, hogy ezen jelenségekre a test úgy reagáljon, hogy közelebb hozza a jelenlegi helyzetet az optimális alak vagy formai érzékedhez. Másképp fogalmazva azt jelenti, hogy a készség (mint szoros kapcsolat közted és a világ között) nem a tudatod reprezentációinak formájában tárolódik, hanem mint egy a válaszadásra való hajlam-, vagy késztetés.

A "szándékos ív" egy egyszerű páros gyakorlattal szemléltethető. Egyenes ütések folyamatos védését tanulod, de nem sikerül a védekezés. Az aktuális helyzetedben maradva továbbra is csalódottságot érzel, hiszen képtelen vagy minden ütést kivédeni. Ha azonban finoman módosítasz és állásod ellazítod, a mozgásba kapcsolod a törzsed elfordítását is, stb... akkor már egyértelmű a szándékos viselkedésed: a védésre fókuszál. Fontos, hogy ez a sikeres próbálkozás nem hagyja el a világodat, a számos korábbi merev testhelyzetben történő megragadások próbálkozásai azonban igen. Elég sok különböző pozícióból származó kudarc és siker után a világ jelenségei és az objektumok (a védések is) már másként jelennek meg benned, mint korábban. Úgy tűnhet, hogy az ütések mindegyike kivédhető vagy elkerülhető. A környezeted gazdagabbá vált; a korábban differenciálatlan elemek így már szembetűnő módon megkülönböztethetők. Hatékonyabban véded ki a feléd irányuló ütéseket, hiszen már felismered, mikor kell csak a karod mozgatnod és mikor a teljes tested a siker (a vágyának késztető-, tehát tudattalan kielégítése) érdekében. Azonban a megkülönböztetés nem arról szól, hogy számodra a távolságok-, erő-, becsapódás szöge stb... kiszámítása valamilyen folyamat eredménye lenne (erre mondjuk, hogy a "test megtanuja", de látnod kell, hogy ez késztetések mentén történik öntudatlan módon - tehát nem vagy tiszta tudatában minden mozzanatnak)

Egy hétköznapi példát említve ugyanez változás a világ megjelenésében akkor történik, amikor megtanulsz párhuzamosan parkolni. Sok kísérlet és hiba révén a legtöbb városi forgalomban vezető megtanulja érzékelni, hogy mikor elég nagy a parkolóhely ahhoz, hogy elférjen az autójával. A párhuzamos parkolást kevésbé ismerők gyakran aggódnak, hogy be tudnak-e férni az adott térbe. A két vezetőtípus nemcsak abban különbözik egymástól, hogy a hely hogyan jelenik meg számukra, hanem abban is, hogy érzik az autójukat parkolás közben (vagyis mennyire képesek végrehajtani a feladatot). A városban gyakran vezetők érzik, mikor kell fordítani a kereket, hogy a másik autó meghúzása nélkül becsússzanak. A városban ritkán vezetők számára ez komplikált feladat, többször elindulnak és megállnak, miközben ellenőrzik a tükröket vagy esetleg feltolatnak a járdaszegélyre. Mondhatod, hogy a városban rutinosan vezető az autóján keresztül érzi a parkolóhelyet - vagy "érzi az autót", míg mások egyfajta észlelési hiányosságukban folyamatosan próbálkoznak, miközben tartanak a koccanásoktól. Szenvednek, mivel nem tudják megfelelően érezni a parkolóhelyet autójukon keresztül. Fontos észrevenned: nem mindegy, hogy a helyszín hogyan jelenik meg az egyes sofőrök számára. A tér objektív jellemzői (mint a méretei) önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy megmagyarázzák az egyes sofőrök cselekedeteit és attitűdjét.

Az, hogy a világ kinek hogyan jelenik meg, bizony különböző cselekvési módokat jelent. Ezek a cselekedetek pedig befolyásolják, ahogyan a világ megjelenik. E cselekvéseken keresztül a jelenségek szelektíven és felszínesen felismerhetők. Buddha épp ezért tanította azt, hogy minden illúzió - hiszen mindenki máshogy viszonyul az adott jelenséghez. A megélt világ tehát nem a fizikai vagy geometrikus. A fenomenológia szempontjából inkább potenciálok hálózata, amely bizonyos cselekvésekre késztet vagy azokat gátol az ember egójának hatására. Az objektumok jelentése vagy jelentősége a velük folytatott személyes kapcsolatainkból adódik. A buddhizmus az egó -t 7. tudatosságként-, megtévesztett tudatosságnak (monashi, 末那识).

A fentiek alapján, amikor kapcsolódsz a környezetedhez (a "szándékos ív" hálózatán keresztül), akkor a környezeted megértése közvetlenül függ a viselkedésedtől. Hasonlóképpen annak megértéséhez, hogy milyen technikákkal dolgozol, az közvetlenül attól függ, hogyan éled meg környezeted, a jelenségeinek hálózatát, amellyel találkozol.

Minden ember egyfajta optimális gestaltra (alakra) törekszik. Kezdő kungfu gyakolróként kifelé figyelz, másolod a Mestered mozgását, azt a mozgásformát akarod megvalósítani. Kifelé figyelve a leglényegesebb dolgokat nem érzékeled, így a forma megvalósítása sem lesz ugyanolyan, nem lesz egyensúlyban a lülső és belső kép. A tudós-filozófusok úgy vélik, a fizikai test akár motoros-, akár percepciós erők rendszereként nem a "gondolat" tárgya, hanem az átélt jelentések (ahogy te értelmezed a világot) csoportja, amely egyensúlyra törekszik. Ezt az egyensúlyt tovább magyarázzák az érzékelés tisztasága és gazdagsága-, valamint a szándékolt magatartás elvárásoknak megfelelő működése szempontjából.

Például, amikor egy gyakorlósort gyakorolsz, akkor sokszor isméted azt. A gyakorlás során a tested úgy helyezed el a térben, hogy a lehető legjobban valósítsd meg az iránymutatásokat, amelyekkel a Mester tanítja a formagyakorlatot. Amikor ezek elérhetővé válnak számodra, sikerül ezeket megvalósítani, valójában sikerül megragadnod őket.

Maurice Merleau-Ponty francia fenomenológus arról beszél, hogy a test a "világra van igazítva":

A testem a világhoz igazodik amikor az érzékelésem a legváltozatosabb és a lehető legvilágosabban tagolt látványt nyújta nekem-, amikor motoros szándékaim kibontakozva megkapják a világtól várt válaszokat. Az érzékelés és a cselekvésnek ez a maximális élessége egyértelműen észlelési alapokra mutat, életem alapjára, egy általános beállításra, amelyben testem együtt tud létezni a világgal. Maurice Merleau-Ponty [1962: 250]

Valamint:

Az objektumtól való távolság nem egy méret, amely növekszik vagy csökken, hanem egy feszültség, amely egy norma körül ingadozik. Az objektum velem szembeni ferde helyzetét nem azzal a szöggel mérem, amelyet az arcom síkjával alkot, hanem az egyensúly hiányának-, a rám gyakorolt hatásának egyenlőtlen eloszlásának érzem. Maurice Merleau-Ponty [1962: 302]

A fenomenológia szerint a világgal való találkozásunk alapvetően normatív. Ez a "normativitás" a kiművelt belső készségek egyensúlyra való törekvésének folyamatos kísérletében áll - a létezés minden pillanatában. A test az adott jelenségekkel való kölcsonhatásban igyekszik enyhíteni a fennálló tudati feszültséget és annak kielégítésére törekszik. Dreyfus Professzor gyakran használja az állítást, hogy a test a környezet miatt felmerülő belső késztetésekre a cél mentális reprezentációja nélkül reagál. Buddhista szempontból ez a hétköznapi tudat erős ragaszkodása (az egó működésének hatása) a korábbi-, gyakran ismételt (testi) tapasztalatok halmazához, mely pillanatban a ragaszkodó tudat a korábbi tapasztalatok mentén ötudatlan módon-, késztetések mentén irányítja a test mozgását.

Egy szappanbuborék analógiáját használva: a cél ábrázolása nem szükséges annak megmagyarázására, hogy a kiművelt képesség hogyan igazodik az optimális gestalt felé. A szappanbuborékra ható helyi erők (körülmények) eredménye a buborék létrejövetele. Hasonlóképpen, a kiművelt készség aktuális előhívása olyan reakció, amely az optimális gestalt felé történő elmozdulást eredményezi. Ha a kiművelt készség is megjelenik egy mozdulatban az arra késztet, hogy megfelelő mozgássorozatokat hajts végre. Ez anélkül jön létre, hogy a készségek számára szükséges lenne az, hogy a test mozgása mutassa meg, mi szükséges a cél eléréséhez. Röviden: nem azért fogod helyesen végrehajtani a formagyakorlatot, mert a tested helyes formákat követ. Hanem azért hozod létre a helyes formákat a mozgásodban, mert kiművelted azokat a készségeket, amelyek jelenléte azokhoz szükséges.

Nézd a haladó gyakorlót, aki harcművézetében megtanulta meghaladni a fizikai erő használatát azzal, hogy testét egységben és lazán mozgatja, felszabadítva annak energiáit. Egy kezdő kognitívan nem elég kifinomult ahhoz, hogy ezeket a célokat saját maga képviselje. A tanulásban a környezettel való kölcsönhatásának visszajelzései egyes mozgásait erősítik, másokat gátolnak. E visszajelzésnek szándékos tartalma van. Ha egy teniszezőt figyelsz adogatás közben, akkor Ő sem tudja, miként kellene elfordítania az ütőjét, mivel nem tudja, mit csinál pontosan, amikor visszaadja a labdát. Az ő teste is "automatikusan" úgy állítja be az ütőt, hogy az optimális szögben találkozzon a labdával anélkül, hogy a mozgásában megjelenő kiművelt képesség magának meghatározná, mi ez a szög. A harcművészet gyakorlása közben ezért a gondolkodás, a saját érzelmi és értelmi szűrőn keresztül érkező megértés gátló tényezője a kiteljesedésnek és a jelenségekkel való összhang fenntartásának. Ez a racionalizmus előre adottként tételezi a dolgokról való tudást, amely a tapasztalatot vezérli, ezzel pedig mi szükség lenne a megismerésre vonatkozó erőfeszítésre. A tapasztalat sohasem adott, hanem létesülőben van: változik ez a létfolyamban.

A fentieket nagyon sarkosan az alábbiakban lehet összefoglalni.

Három elem játszik központi szerepet a kiművelt készségek és a környezet viszonyában. A neves professzorok álítják, hogy e készségek alapján érzékeled, az egó pedig megmutatja, mi a vélt optimális számodra egy adott helyzetben, miközben késztetései mentén a test mozgásban arra törekszik, hogy elérje és fenntartsa ezt, mentális reprezentációk közbeiktatása és/vagy felhasználása nélkül. A kiművelt készség cselekvésben való megjelenése finomítja azt, ami számodra (az egó számára) jó gestaltnak számít. Másodszor, a készség sikeres interakciók révén megbirkózik a jelenségek szempontjaival, ezzel hasznosabbá válik. Harmadszor, a készség ezen finomítása egybeesik a környezet kiemelkedő szempontjainak gazdagításával, vagyis azzal, hogy ez a környezet hogyan jelenik meg számodra, szintén az egó hatási mentén.

A legeredendőbb tapasztalatunk a világról az, hogy észleljük. Ha látsz egy fát az erdőben, az erről szóló tudati reflexiód (azaz a gondolat, hogy "látok egy fát") csak másodlagos lehet ahhoz a tényhez képest, hogy már észleled azt a fát, benne vagy egy észlelői szituációban. És ez az észlelői szituáció szükségszerűen testi. A harcművészet tanulása és a gyakorlása is az (a buddhista harcművészet ezt a Dharma Kapujának nevezi). Ez elsőre elég banális felismerésnek tűnhet, e szerint ugyanis a testi tapasztalatok lesznek azok, melyekből megszületik az értelem, ami épp a világnak való kitettsége miatt soha nem lehet teljesen a sajátunk, sem pedig teljesen szubjektív, de nem is teljesen objektív. Érzékszerveidet folyamatosan elérrik a világ dolgai-, jelenségei és az értelmi tudatod (yishi, 意识) sosem képes ezt teljesen feldolgozni. Mindig több van az észlelhető világban, mint amennyin fogalmilag úrrá tudsz lenni. Az észlelésed ezért nem egy tudatos tevékenységként kell elgondolnod, hanem mint egy alapvető, minden más viszonyulást megelőző kapcsolódást a világ felé. Átérzés, elgondolás nélkül. Ennek a felismerésnek komoly következményei vannak rád nézve: az önmagába záródó, tudásában magabiztos racionális ego (monashi, 末那识) helyett egy jóval törékenyebb, állandó nyitottságban álló tudat koncepciója jelenik meg (nyolcadik tudatosság), mely nem egy pontszerű, absztrakt tudat. A test a jelen világ minden valóságtapasztalatának alapja. Ez az élő test az, ami alany és tárgy közé ékelődik.

A gōng és quán


   

内外相合
belső és külső összhangja

Gyerekként, amikor a világ megismerését még egy alapvető nyitottság hajtja, amikor még nem különül el, hogy mi mire való, amikor a kezedbe eső tárgyaknak még nem rögzített funkciója van, hanem végtelen potenciállal bíró formája, amikor a megismerésed egy őszinte csodálkozás hatja át. Az észlelésnek ez a dimenziója nem veszett el végleg, csak elfedi a mindennapi funkcionális használat. Dolgoznod kell azért, hogy ez újra hozzáférhetővé váljon. A kezdők mindig meglelpődnek azon, amikor azt mondom nekik, hogy újra meg kell tanulniuk járni és lélegezni. Ami nehéz, hogy őszintén újra el tudj jutni a testi észlelés eredendőbb szférájához, amely észrevétlenül, de mindig körbefogja a tapasztalataid.

A kezdő gyakorló a technikákat gyakorlatsor-, és mozgáskombinációk mentén tanulja. A megismerést követően újabb lépésként mozgásának sebességét és erejét növei, egyúttal a folyamatosság fejlesztésével próbálkozik. A technika tanulásának ezen szintjén a "gōng" művelés alapjait az Iskolák jelentős része csupán felületesen érinti. Amikor egy képzetlen szem két gyakorló ugyanazon mozgását látja, számára a törzs-, végtagok testtartása azonosnak tűnik. Azonban a test azon mély részei, melyek a mozgást indítják, ezen részek mozgásfolyamban lévő szerepe-, az összekapcsolódások-, az kiművelt erőt átadó helyes technika kialakulása e mozgásfolyamban - az gyökeresen eltérhet. Az ember többféle módon képes mozgatni a testét egy adott helyzetben, a gyakorlásban több módon használhatod azt az erő átadására.

A buddhista harcművészet Rou Gōng Quán (柔功拳) stílusában az egyik alapgyakorlat a Chan Yuan Gōng (禅圆功) - mely része a shaolin-i rou gōng készségfejlesztő alapoknak. Itt a "gōng" művelése kezdetben koordinált testi mozgásokból áll kilenc alapmozgásban, amelyeket "pozitív és negatív köröknek" [~ yin és yang jellegű körök] is nevezünk. Ez a körök kimunkálásáról szól. Idővel a test súlytalan-, körkörös egységét teremti meg. A "pozitív és negatív körök" kigyakorlásának egyik legfontosabb része, hogy képes legyél teljesen ellazítani-, érzékelni a csípő összetett izületeit, a kuá -kat (胯). Gyakorlásod során a fenék behúzására kell figyelned, amely az ágyék vagy az ágyék területének egyfajta nyitottságát-, az adott terület mozgásának fogékonyságát teszi majd lehetővé. Az ülep "dang" behúzása (kerekítése) magába foglalja a csípőízületek-, a farokcsont-, a csípő behúzásának és a kua -k helyes pozícióját, valamint a gátat és a feneket. Ez ahhoz az érzéshez hasonlatos, mintha leülnél, miközben állva maradsz. A csípőízület érzete ilyenkor olyan, mintha zárt térben lebegne és szabadon forogna. Mesterek gyakran hasonlítják egy kocka belselyében lebegő labdához, amely a kocka egyik belső oldalát sem érinti. A helyes gyakorlás során a csípő mozgása nem tapad le, nem válik korlátozottá. A buddhista harcművészet belső stílusaiban a csípő helyes kiművelését előrébb tartjuk a külső irányzatok által fejlesztett combizom és erő képzésénél. Ez szemlélet kérdése.

A helyes körkörösségre vonatkozó tanítások elsősorban nem verbális formában történnek. A kungfu gyakorlásban a helyes mozgás követelményei nem láthatók, csak érezhetők. A verbális irányok hiányának oka meglehetősen egyszerű: a kezdő gyakorlónak nincs elegendő ismerete, sem tiszta megértése saját testének alapvető működéséről (lásd: kua és dang). A derék elfordítását kezdetben mindenki helytelenül-, fentről (azaz a váll vagy a mellkas), vagy a csípőt a derékkal azonos irányba mozgatja (vagyis nem különbözteti meg a csípőt a deréktól). A kezdő gyakorló nagyon korlátozottan ismeri saját derekát. Mivel nincs tudomása a kua-ról, az Ő világában ez nem létezik. A kua-ra irányuló megélt tapasztalatok-, működésének valós és tiszta átérzése nélkül bármennyit beszélhetnék erről, nem lenne eredménye. A kezdőnek nincs (még) képessége a látott, vizuális élményének valós feldolgozásához. Hasonlóan a vidéki sofőrhöz aki keveset vezet a városban és nem tudja megállapítani, hogy a parkolóhely elég nagy-e a párhuzamos parkoláshoz. Ezért van az, hogy minden kezdő másolja a Mester külső mozgását a helyes struktúra és finom belső mozgások / mehanika nélkül. Ez a csak-quán, gōng nélkül. Mindanyiunknak, akik autentikus harcművészetet gyakorlunk és tanítunk, kiemelt felelősségünk és feladatunk a "gōng"-ok világának feltárása.

A körök és körkörösség helyes gyakorlásával alakul ki a csípő helyes, súlytalan mozgása, a kua akarat-mentes-, de tudatos (!) irányítása. A kua mozgása az ellazult, egótól mentes állapot pilanatában összehangolódik a test más részeinek mozgásával. Ebben az állapotban a testben megkötött erők (energiák) jelentős része azonnal felszabadul. Ezt követően komoly feladat ennek koncentrálása és átadása, melyet kiművelt erőnek (jin, 劲) nevezünk. Az gyakorlósorok özvetett módon ezt az erőt művelik, így e formák megfelelő gyakorlása a "gōng" képzés másik módjává válik. A Chan Yuan Gōng (禅圆功) gyakorlatára közvetlen épülő Chan Yuan Quán (禅圆拳) technikai alapgyakorlatok egyik fókusza ez. Az erő átadásának helyes módját fedik fel a ragaszkodásmentes, tudatos gyakorlásban. A kiművelt erő csak olyan tudatállapotban jelenik meg, mely nem akaratlagos, azonban a cselekvés tiszta szándéka - a tudatosság - jelen van.

    Ez a gyakorlat a fent írtakat mutatja be.

    Tartsd a karod egyenesen magad előtt. Figyeld meg, hogy a kar elforgatásával a tenyered felfelé vagy lefelé fordítható. Két forgásirány van. Amikor a tenyér felfordul, azt vedd pozitív (yang) forgatásnak; ha a tenyér lefelé fordul, az pedig tekintsd negatív (yin) forgatásnak. Most ülj a földön egyenesen kinyújtott lábakkal maga előtt. Tartsd a lában mereven nyújtva, majd fordítsd az egyik lábad a csípőízületből befelé. Ne bokából vagy térdedtől; fordítsd egy egységként a csípőízülettől. A legtöbb ember számára ekkor a csípő természetesen kifelé fordul, ebben a helyzetben ülve a lábfejek pedig 45 fokos szögben kifelé mutatnak. Amikor a térd és a láb elfordul a másik lábadtól az yang fordulat, amikor a térd és a láb a másik láb felé fordul, az a negatív elfordulás. Figyeld meg azt is, hogy eközben a törzsed balra vagy jobbra fordulhat. Tekintsd az előbbit pozitívnak az utóbbit pedig negatívnak.

A testnek három alapvető "egysége" van (san jie, 三节 - ld: Három téjék megértése 《明三节》), melyek el tudnak forogni: a lábak (gyökérrész) a derék (középső tájék) és a karok (felső tájék). A földön ülve különböző módon koordinálható e három tájék forgása. Előfordulhat, hogy a jobb kar és a jobb láb pozitív (yang) forgatást végez, vagy a jobb és a bal láb egyaránt pozitív (yang) forgatást végezhet. A bal láb negatívan (yin) foroghat, és a jobb kar is. A derék balra vagy jobbra is fordítható, miközben ezeket a forgatásokat végzed. Amikor a lábaidon állsz, azok nem tudnak be- vagy kifordulni. A lábak állva forgatása nagy kihívást jelent, mert a bokáknak lehetővé kell tenniük a lábak elforgását anélkül, hogy a lábak mozognának. A nyújtó gyakorlatok és gōng művelés épp ezt célozza meg, hogy a test belülről is legyen laza, de erőteljes. A térded eközben nem mozdulhat befelé vagy omolhat be, azok egyszerűen megváltoztatják irányukat: fel vagy lefelé mozdulnak, amikor a lábad forog. Amikor a jobb láb negatívan forog és a térd lefelé mutat, akkor a bal láb pozitívan, a bal térd pedig felfelé mutat. A lábak ezen művelete miatt a derék balra-, a lábak ellentétes hatása miatt a derék jobbra fordul. A láb stabil, miközben egyidejűleg a azokat összehangolva forgatod - a törzs forgásra kényszerül. A törzs nem indítja saját mozgását vagy fordulását, hanem ez az alulról jövő folyamat eredménye kell legyen. Ha a test mozgás közben laza-, a tudat pedig koncentrált tiszta állapotban van, akkor a finom belső mozgás a testben leköztött erő jelentős részét felszabadítja, a mozgás pedig felszínre hozza az igazi erőt. Ez nagyfokú tudatosság nélkül nem képzelhető el. Ezeket az alapgyakorlatokat nevezzük rou gōng -oknak (柔功). A kínai harcművészetben eddzük a lábakat-, (步法) derekat/törzset (身法) és a karokat (手法) és ezek együttes összhangját (Liu He gōng 《六合功》 alap gōng gyakorlat) az erő hatékonyabb átadása érdekében. Emlékezz a fent írt karforgató gyakorlatra. El kell forgatnod a karod, miközben ütsz. A karok forgását össze kell hangolnod a derék és a lábak forgásával. A forgás sebességét és irányát a lábtól a törzsön keresztül a kézen át egészen a végpontig kell összehangolnod ahhoz, hogy a helyes struktúra kialakuljon.

Az autentikus harcművészet gōng gyakorlatai nemcsak a törzs és a végtagok összehangolt forgatását fogják egybe. A forgáspontok összehangolásával a csípő-, vállak és a könyökök forgás közben megfelelő helyzetben ellazultak lesznek. A megfelelő testi struktúrát és az izületi laza de erőteljes kapcsolatot végig meg kell őrizned forgás közben is. Ehhez hasonlóan a test megfelelő felépítése és igazítása elengedhetetlen a energia felszabadításához és a technikákba történő bevezetéséhez-, az átadáshoz. Ez (az ego teljes elengedésével történő) tiszta tudatosság nélkül nem fog menni. Haladó gyakorlóknál ez a tudatosság és az izületek ellazításának és kapcsolódásának képessége annyira finom, hogy úgy tűnik, mintha egy átlós vonal lenne a nyaktól a könyökig; a leengedett váll és laza vállöv/mellkas miatt átlagoan jelenlévő négyszög szinte megszűnik. Ez a kifinomultabb képesség tovább fokozza az erő átadását.

    A fent írtakat a közös gyakorlásaink alkalmával sokszor az alábbi gyakorlattal szemléltetem.

    Állj a fallal szemben íjállásban (gōng bu, 弓步) úgy, hogy a jobb lábad legyen elöl. Helyezd a jobb tenyered a falra vállmagasságban és készülj fel, hogy a jobb kezeddel a bal hátsó lábad segítségével fogod tolni a falat. Mielőtt tolni kedenél emeld fel jobb vállad egészen közel a fülcimpádhoz. Így kezd a tolást, a bal hátsó lábbal erősen nyomd a kezed a falra. --> Szinte azonnal észrevszed, hogy a vállad fárad és a hátsó lábad erejének nagy része elvész, miközben azért küzdesz, hogy a megemelt vállad ne mozduljon hátra. Miközben állandó erővel nyomod, hagyd, hogy a vállad a lehető legalacsonyabbra essen (de ne eröltesd). És igen. Nagyobb nyomást érezel így a bal hátsó lábadban és a jobb kezedben. Közvetlenebb erővonalat hoztál létre a lábad és a kezed között, egy fontos, akaratból épített izomfeszülést oldottál fel, engedtél el. A tested jobb elrendezésével (struktúrájával) képes voltál a mélyebb ellazulásra, miközben fenntartottad a formát.

    Észre kell venned a könyökcsúcs helyzetét is. Annak közvetlenül a talaj felé szükséges mutatnia. Ha ellazítod a karod és eközben hagyod, hogy a könyökcsúcs természetesen mutasson lefelé, akkor ismét nagyobb kapcsolatot találtál a hátsó lábaddal ahhoz képest, mint amikor a könyöked bármilyen mértékben oldalra (és emelten) tartottad volna. A mindennapos gyakorlásaid során a "váll ellazítását" és a "könyök leengedését" gyakorlod, az lehetővé teszi a mélyebb ellazulást és a lábak felől érkező erő hatékonyabb továbbítását. Ehhez szükséges a folyamatosan laza-, egyben erőteljes belső kapcsolatokkal működő test, melynek struktúrált összehangolt mozgása megfelelő tudatállapotban valósul csak meg.

Amikor a végtagok és a törzs pozitív és negatív forgása megfelelően összehangolt és a megfelelő illeszkedés és struktúra is fennmarad, a haladó gyakorlók ezt az összeköttetést a testen átlós egyenes vonalakként érzik, miközben forognak. Erre mondjuk a Rou Gong Quan-ban, hogy

柔勁外方而內圓,如圖,

A lágy erő kívül szögletes, belül kerek.

伸縮抑揚,長短互用,剛柔相濟,有左剛而右柔,有左柔而右剛,有稍節剛而中節柔,亦有時剛時柔虛實變化之妙,半柔半剛運使之精,更有柔退而剛進,剛退而柔進,遇虛則柔而剛隨其後,臨實則剛而柔在其先,無論千差萬異,總以中線重心不失,週身光線不斷為樞紐,橫撐開放,光線茫茫謂之方,提抱含蓄,中藏生氣謂之圓,所以筋出力而骨生稜。凡出手時,用提頓撐抱㨮墜躦裹,順力逆行,以方作圓。

Terjeszd ki, vond vissza, nyomd le, emeld fel. A hosszú és a rövid használják egymást. A keménység és lágyság kiegészítik egymást. Ha a bal oldal kemény, a jobb megpuhul. Ha a bal oldal lesz puha, a jobb megkeményedik. Amikor a végső izület kemény, a középső izület lágy. Néha kemény, néha puha, így az üresség és telítettség (amit létrehozol) félrevezeti az ellenfelet. Félig kemény és félig laza a legjobb, amit tehetsz a mozgásodban. Továbbá, a laza elvezetésben keményen haladhatsz, a kemény védésben pedig lágyan (előre). Amikor ürességgel találkozol lágyan-, de hagyd a keménységet (előre) haladni. Amikor telivel találkozol keményen-, melyet a lágyság előzze meg. Tekintet nélkül a megszámlálhatatlan különbségre, a döntő tényező mindig a lecsúszni akaró közeped egyensúlyban tartása és a teljes test mozgásának (a valódi erő vonalai) folytonossága. Áthaladás és blokkolás, megnyitás és feloldás - a határtalan elérhető ezek vonalán (sugarain) - ezt nevezzük szögeletességnek. Felemelés és megragadás, rögzítés és megtartás - a központ, ahol energia termelődik: a körkörösség. Ezáltal az izmaidban erő lesz [körkörös-, helyes mozgás ívei mentén], a csontok pedig élet hoznak létre [formán keresztül]. Valahányszor, mikor karjaid tested előtt mozdulnak, használd a felemelés és nyomás-, felszabadítás és megtartás-, fenntartás és elejtés, előrenyomulás és elfedést mozgásával ellentétesen, használd a szögletességet a körkörösséghez. tanítás

A fent írt tanítás a gyakorlatban azt (is) jelenti, hogy az átlós egyenes vonal a bal hátsó lábtól az első jobb kéz felé nyúlik, miközben a test elfordul jobb oldali pozitív körben. Az erőt a talpból a kézfejbe a testen keresztül egyenes vonalban érkezik és ennek az egyenes erővonalnak a tapasztalata spirális; úgy érzem, hogy a testem ezen a vonalon forog.

Ezen a ponton emlékezz a fal tolásának gyakorlatára. Elegendő gyakorlattal és tudatossággal érezheted, amikor az erőd "megakad" a vállban vagy a könyökben. De az erőd már a térdeidnél vagy a csípődnél is elakadhat. Ahogy egyre jobban megtalálod az optimális beállítást és ellazulást, azt fogod tapasztalni, hogy az erő vonala egyre közvetlenebbé válik (földtől a kézfejig). Az alapok és a technikai gyakorlás célja, hogy csökkentse a test azon tájékait, ahol az erő elakadhat és nem halad közvetlenül a földtől a végpontog. Ez nem könnyű. Nem azért, mert testileg ne lennél rá képes, hanem azért, mert a racionális beállítódásod előre adottként tételezi a dolgokról való tudásod amely a tapasztalatot vezérli, ezzel pedig azonnal útját állod önmagadnak. Másrészt tudatod nem képes ilyen színű koncentrációra. A megtapasztalásához igen finom és koncentrált figyelem (szemlélődés, guan 观) szükséges. Hagynod kell, hogy a tudatod megnyíljon az egó erős fátyla alól, az érzékelés szélesebbé váljon. Megfelelő gyakorlással-, az akarat meghaladásával megtanulod felismerni és fenntartani az optimális helyzetet. A helyes gyakorlás nem arról szól, hogy a testben mozgó "energiát" valamiféle spirális mintaképként képzeld el. A helyes gyakorlás a tudat művelése, a teljes test megfelelő koordinációjának eredménye.

Az önálló gyakorlóformák segítenek felismerni az optimális helyzet a saját mozgásodban. Megtanulhatod, hogy a testsúlyod az egyik lábra kell helyezned, mielőtt a másikkal lépnél, vagy meg kell akadályoznod, hogy csípőd és térded elmozduljon forgás helyett. Fejlesztheted az átérzést, de önmagában a mozgás tudatossága nem tárja fel, hogyan lehet megtalálnod és fenntartanod az optimális testhelyzetet az ellenféllel szemben. Meg kell tanulni jobban megbirkózni saját tested mozdulataival és ennek eredményeként annak egyes részei és helyzete szembetűnőbbé válik majd. A szorgalmas gyakorlás felfedi a tested belső folyamatait, a helyes gyakorlásban átérzed azokat, melyek korábban számodra nem is léteztek. A harcművészetet a tested-, a tudatosságod által és a helyes gyakorlás során valami többé válik. A test egy teljesen új megértés szövete lesz. A helyes gyakorlás gyökeresen alakítja a testudatosságod, mely közvetlen hatással van a valódi tudat művelésére is.

A pozitív és a negatív körök gōngja ezzel tovább finomodik, Te pedig új képességeket szerzel, amikkel további készségek fejlődnek. Gyakran azt mondjuk a tanítványoknak, hogy "ismerd meg magad a gyakorlatsorok révén, majd ismerj meg másokat a körkörös páros gyakorlatokkal". Az alapgyakorlatok, gyakorlóformák, melyek magukban foglalják a pozitív és negatív körök gōng -ját, önismerethez vezetnek a kiművelés gazdagított tapasztalatának formájában.

Hogyan kapcsolódik a kiművelés gazdagabb értelme ahhoz, hogy másokat megismerj?

Ha tényleg elkezded gyakorolni ezt a beállítódásváltást, szabad teret engedve érzékszerveidnek, elkezded újrafelfedezni, hogy egy lélegző, élő test vagy egy eleven világban. Az ember alkotta tárgyi világ dolgai ugyanis sokkal kisebb mozgásteret nyitnak meg, mind azok, melyekkel a természetben találkozol. A technikák (quan) szűkek és korlátozottak, a készségek (gong) szabadok, formátlanok. A minket körülvevő tárgyak leginkább anyagiságukban hordozzák még az emberen túli másságot és kiszámíthatatlanságot, amire a mindennapok során leginkább csak akkor döbbenünk rá, amikor egy tárgy elromlik, képtelenné válik funkciója ellátására. Ehhez képest jelent más minőséget a természettel való találkozás: ha komolyan veszed a gong-ok művelését, akkor egy olyan végtelen elevenség tárul fel, melyet nem fogsz tudni a gondolkodásod alá hajtani. Amikor elkezded újratanulni az érzékszerveid működését, akkor hirtelen felfedezed és megtapasztalod, hogy érzékeid egy hatalmas hálózatba ágyazódnak, melyben egymást észlelő lények sokasága él együtt.

A körök és a gyakorlóformák helyes gyakorlása nélkül a helyes páros gyakolás is lehetetlen. Az egyéni gyakorlás során elsajátított helyes mozgásmintákra azért van szükséged, hogy elkerüld a nyers erő közvetlen szembenállását a gyakorlótársaddal, miközben folyamatosan kapcsolatban maradsz vele. Ezenkívül a saját testeden keresztül történő erőátvitel iránti érzékenység csak gondos egyéni gyakorlással ápolható, hogy jobban tudatában légy az erő átadásának. A tīng jìn (听勁), vagy szó szerint az "erő meghallása" az a fogalom, mely az ellenfél erejének finom változásainak (rezdüléseinek) testtel történő "meghallása" vagy érzékelése (ma leginkább a taiji gyakorlói körben ismert fogalom). A tested kitüntetettsége nemcsak azt jelenti, hogy eredendően a tested révén észleled a világot, hanem azt is, hogy a tested által te magad is folyamatosan észlelhető vagy mások számára. Ez a kettősség, hogy egyszerre vagy látó és látható, az ember alaptapasztalata: mások tekintetének kereszttűzében élsz és a tekintetek folyamatosan zavarba hoznak és kibillentenek, lehetetlenné teszik, hogy teljesen urald a perspektíváid. Ennek megértéséhez had világítsam meg a helyes attitűdöt.

Az erő befogadója nem harcol a bejövő erővel, de nem is menekül el tőle. Ez tipikus buddhista szemlélet. Az erő befogadójának egyszerre kell semlegesítenie a feléje irányuló erőt és kiadnia az erőt. Az autentikus harcművészet terminológiában a lágynak (elvezetőnek) (rou, 柔) és a keménynek (egyenesnek) (gang, 刚 vagy gong, 功) egyidejűleg kell jelen lennie, nem pedig egymás után. De hogyan hatástalaníthatod az erőt és hogyan lehetsz képes ugyanazon pillanatban erőt is kifejteni? Nos, a válasz a gyakorlásban kifejlesztett körökben és azok helyes alkalmazásában rejlik. A kiművelés mélyebb megértése és gyakorlata nélkül - különösen a kua érzékelése és tudatosítása (a nem-akaratlagos ellenőrzés) nélkül - amelyet a megfelelő egyéni edzés biztosít, egyszerűen nem érted elég jól saját tested ahhoz, hogy helyesen gyakorolj technikákat (quan, 拳). A páros gyakorlás lehetővé teszi, hogy megtanuld, hogyan érzékeld az ellenféltől érkező erőt és hogyan használd a megfelelő mennyiségű körkörösséget (圆) és egyenességet (通) válaszként. Egyes körök szorosabbak és gyorsabbak lehetnek, míg mások nagyobbak és lassabbak. Ezek átérzése adja a stílus dinamikáját.

A körkörös gōng-ra épülő alaptechnikai gyakorlás (ld: yuan quán, 圆拳) tovább gazdagítják a kiművelés érzéseit. Az egyéni gyakorlások során végzett technikák és kombinációk (elvezetések és ellen-támadások) további jelentést kapnak és pontosabbá válnak, mert már az ellenfél erejének és helyzetének érzékelésével hajtod végre azokat. Ahogy a test-tudatosságod fényesedik, egyre inkább összhangba kerül az ellenfél testének tudatosságával. Eljuthatsz egy olyan állapotba, amelyben még nagyobb tudatában leszel az ellenfél testének, mint a sajátodnak [a buddhizmusban az ehhez hasonló tudatállapot a forma nélküli: wu xiang, 无相]. Ezen a szinten már átérzed, hol van a másik ember súlypontja, hol gyenge vagy erős az állása és pontosan hogyan alkalmazza az erőt. A pillanatban nem tudod megfogalmazni, mert itt nincsenek megragadt-, értelmezett gondolatok, csak mély és széles átérzése az adott jelenségnek, melyben épp akkor létezel. Ugyanezen okból, a haladó gyakorló egyre finomabb variációkat képes érzékelni abban, hogy az erő hogyan hat a saját testére.

A körkörös gōng-ra épülő alaptechnikai gyakorlás lehetővé teszi, hogy kipróbáld a tested struktúráit-, a végtagok és a törzs forgását. Képes vagy-e megfelelően fogadni és kiadni az erőt. A fent olvasott faltolás gyakorlat példájában láthatod: a fal statikus és nem változtatja meg az ellenállás irányát. Így teszi lehetővé számodra ez a gyakorlat azt, hogy megbirkózz a testedre gyakorolt változó erők széles skálájával. A kezek nyomása egy folyamatos kísérlet, amely próbára teszi azokat a szokásokat, amelyeket az edzés során gyakorolsz. Emellett egyre határozottabb is lehetsz a sebesség és az erő növelésével. Ha nem fejleszted megfelelően a "gōng"-okat, a páros gyakorlásaid könnyen hadonászásba torkollnak majd. Fontos az intuíció, a lazaság és határozott mozgás és szándék kiművelése.

A harcművészet gyakorlásában élő buddhista tanítás rámutat arra, hogy a mozdulatok megfelelnek az "ellentétek egységének". Ez a tanítás több aspektusban is megnyilvánul. Egy pozitív (yang) körgyakorlatot használva példaként a következő ellentétpárokat láthatjuk: üres/teli, nyitott/zárt, pozitív / negatív forgatás és visszahúzás / kiadás. Az ellentétek egységét a körkörösség fejlesztésével éred el. A változások számtalan oka azonban egyetlen forrásban gyökerezik. Csak a körkörösség által kialakuló egység jelent alapot; minden technikában kör van, minden körben technika, melyek lekerekített és laza. A mozgás nyitott és zárt, egyidejűleg kemény és lágy; a görbül, az egyenes vonal körök mentén koordinálódik, amelyek ellentmondásos harmóniát eredményez.

蓋圓勁能抽提,方勁能轉頓。開合若連環,若萬縷柔絲百折千迴,令人不可捉摸。

Mivel a körkörösség ereje elevezet-, felemel, a szögletesség ereje fordít és nyom,
a nyitás és zárás (minden szinten) összekapcsolódnak
ahogy megszámlálhatatlan selyemszál fut körbe-körbe, az ellenfél pedig képtelen felfogni azt, ami valójában történik. tanítás

Így a yin és a yang elemei-, az egyidejű kemény és lágy jellege beépül a buddhista autentikus harcművészet gyakorlásába a "gōng"-ok fejlesztésével. Azok a mozgások, amelyek nem tartalmaznak megfelelően kimunkált "gōng"-ot, a külső megjelenéstől függetlenül nem megfelelő-, helytelen mozgások.

Sokan, nagyon sokan vannak, akik évtizedeken keresztül formai edzéseket gyakorolnak anélkül, hogy valaha is harcművészetet gyakoroltak volna. Ezek a gyakorlók a technikák külső formáját gyakorolják, képesek lehetnek valamennyire hatékonyan használni is azokat, de a gyakorlatban elvesznek, mert hiányzik az alap, hiányoznak a "gōng" gyakorlatok során kialakult valódi képességek. A test és a végtagok körkörössége idézi elő a megfelelő dinamikát, a kemény és lágy edijeűségét, a yin és a yang kölcsönhatását, vagy azt, amit "az ellentétek harmóniájának" nevezünk.

A jobb kar technikái a pozitív körgyakorlás (nagy-kör) során különféle harmonikus ellentéteket tartalmaznak. Eltávolodik a testtől de ezzel együtt körkörösen tér vissza a testhez, miközben külső és belső köríven halad. Amikor a kéz megkezdi a pozitív kört, felfelé és kifelé mozog a mellkas közepétől a szem szintjéig. Ezt követően a technika negatív (yin) forgást hajt végre, amikor a tenyér a mellkasánál felfelé fordul. A negatív (yin) fele annak a fordulatnak, amelynek során a kéz könyök szintjén visszatér a testhez, a kar pozitív (yang) elfordulásával jár, amely a tenyeret lefelé fordítja eredeti helyzetébe. Ez a kör a yin és a yang összhangját eredményezi a kézfej és a könyök viszonyában. Ahogy egy karon belül vannak yin és yang párook, több yin és yang pár jön létre a törzs és a lábak tájékain, miközben forognak. Amikor bármelyik láb negatívan forog, a térd bezárul és a kua kinyílik. Ha bármelyik láb pozitívan forog, a térd kinyílik és a kua bezárul. Ha az egyik láb térde bezárul és a kua kinyílik, az ellenkezője történik a másik láb térdével és kuával. De nagyon sok ellentét-pár jön létre a mozgás minden pillanatában. Például ellentétes oldali koordináció van a bal kua és a jobb váll között. Amikor a bal kua leesik, a jobb váll is egyszerre süllyed. Ezenkívül a vállnak ezen süllyedése a könyököt (yin) is elsüllyeszti, ami megemeli a kezet (yang). Aztán bang, ott is egy laza, energiával teli ütés.

Sokéves gyakorlatra van szükség az autentikus harcművészet megértéséhez és a különböző kölcsönhatások átérzéséhez. Amint előrehaladsz a gyakorlásban, e fogalmak jelentése egyre kifinomultabbá válik a saját tested megtapasztalásának okán. Az ember nem azért érti meg ezeket az aspektusokat, mert van elmélete, hanem azért, mert a létezés alapjait érzi át saját létezése okán, miközben mozgása egyre energikusabbá válik, megszámlálhatatlan dinamikus kapcsolódása okán.

Konklúzió(k)


A gōng gyakorlása magába foglalja a szándékos ívek létrehozását, amelyek célja a harci hatékonyság növelése. Ezeket a szándékos íveket finomítják a készségek optimális gestalt-érzékével együtt. Ezeknek a szándékos íveknek az edzés közbeni ismétlése bemutatja a kiművelt intencionalitás fenomenológiában bemutatott három komponenst.

Ha a gyakorlósorokat csupán technikák katalógusaként gondolod, akkor bár összes információval is rendelkezhetsz róluk, mégsem leszel képes átérezni azok lényegét egy konkrét helyzetben. Nagyon sok technikát ismerhetsz, így mégsem lehetsz biztos abban, hogy mikor használhatod azokat, vagy hogyan igazítsd a támadás adott pillanatához. A lényegüket nem fogalmilag, vagy a tudatos tudatosság (mentális) szintjén kell meghatároznod. Ez igazi tévút. A relevanciát a tested "hallgatási készsége" határozza meg, mely a teljes átérzésen alapul. Szoros helyzetben, ahol nagyon közel van az ellenfél és így az ütések kivitelezése bizonytalan, kifejezetten nehéz vizuálisan érzékelned a közeledő támadást. A kéz gyorsabb, mint a szem. A tīng jìn (听勁) termesztése lehetővé teszi, hogy érzékeld az ellenfél mozgásának finom változásait egy nagyon kifinomult test-tudat (shen shi, 身识) révén. Minél előbb vagy képes előre érezni az ellenfél támadását-, erőinek pontos jellemzőit és mozgásának (attitűdjének) változásait, annál nagyobb előnyre teszel szert. A képzett harcművész észleli, amikor az ellenfél felfedi a szándékait (yi, 意), vagy testében bekövetkező változásokat. A kezdő harcművész leginkább "vak" a rendelkezésre álló információkra. Csak rajtad múlik, meddig maradsz kezdő. A gong gyakorlás alapcélja, hogy a lehető legtöbb információt legyél képes átérezni. A gyakorló, aki ismeri a technikákat, de mozgásában hiányzik a gong, kénytelen pótolni azt azáltal, hogy kompenzálja a sebességet vagy az erőt. Neki meg kell várnia az ellenfél támadásának teljes lefutását, majd meg kell próbálnia azt, hogy gyorsabb legyen és elkerülje a támadást. Ezt követően tud csak ellentámadni.

A Chan Yuan Gong-, Chan Yuan Quan-, Liuhe Gong stb... művelése lehetővé teszi, hogy az optimális testhelyzet fenntartása mellett fogadd az ellenfél erejét. Az optimális testhelyzet a mozgásban lévő energia yin és a yang minőségeinek kiegyensúlyozását jelenti. Tudatosságod a gyakorlás során finomodik. A kevésbé tapasztalt gyakorlók sokszor megütik még a saját kezüket is, mert nem tudják megfelelően érzékelni és fenntartani ezt az egyensúlyt. Ezt néha "kettős-nehéznek" is szoktuk nevezni. Nem csak saját mozdulataid ezen két aspektusát szükséges összhangba tartanod, hanem egységet kell kialakítanod az ellenfeled mozgásával is. Azzal, hogy nem harcolsz az ellenfél erőivel, kevésbé leszel sérülékeny az erősebb ellenféllel szemben mint az, aki direktben szembeszáll a támadója erejével. Azzal, hogy nem menekülsz az ellenfél erői elől, kapcsolatban maradsz vele és szándékainak érzékelésével abban a helyzetben, hogy erőt adj át neki. Az energia művelésének két aspektusa elengedhetetlen a buddhista harcművészet önvédelmi alkalmazásához, mivel egyesíti a védelmet és a támadásokat ugyanazon mozgásban, így jelentős harci előnyt jelenthetnek.

A védekezés és a támadás egyetlen mozdulata csökkenti az időt, mellyel az ellenfeled válaszolhat az ellentámadásodra. Valószínű, hogy a támadót meglepetés éri. Sőt, az ellenfél támadása azonnal hátrányos helyzetbe kerül, mivel a támadás semlegesítése már az ellentámadásod része. Ki kell művelned azt a készséget, hogy az ellenfél erői ne zavarjanak meg-, ne érjék el a terheletlen központot. Minden mozdulatod arra jó, hogy semlegesítse a beérkező erőt, ezzel egyidejűleg irányítsd vissza azt az ellenfél megfelelő irányába. Ilyen körülmények között a támadó mindíg saját támadásának áldozatává válik.

Az észlelt környezet sokkal több információt tartalmaz egy képzett harcművész számára. Saját kiművelt készségeid tovább növelik a jelenségek átérzésének lehetőségeit, a test többet képes megtenni. A fenomenológia úgy fogalmaz, hogy "a test nagyobb jelentéshálózattal rendelkezik". A haladó gyakorló közvetlenül érzékeli a releváns technikák széles skáláját és aznna képes új alkalmazásra váltani az ellenfél ellenlépéseire reagálva. Ugyanúgy, mint a városi forgalomban tapasztalatokat szerzett sofőr, aki úgy érzi, hogy a parkolóhely elég nagy a párhuzamos parkoláshoz. Magasabb szinten nem fogsz csak bizonyos technikákra korlátozódni, mert kiművelsz olyan fontos készségeket, melyek teljesebb módon tárják fel az adott jelenséget. Meghaladod azt, hogy egy harcművészetről mint sajátos technikák összességéről gondolkodj.

Az autentikus harcművészeti stílusok gyakorlói között a különbség - a technikai harci értéket tekintve - attól függ, hogy ki, milyen mértékben mutatja meg a lazaságot és körkörösséget a mozdulataiban. Ez alapvetően a tudatosság következménye. Az a gyakorló, aki nyers erőre vagy gyorsaságra támaszkodik, lényegesen alacsonyabb szinten áll ahhoz képest, aki ehelyett a gon-okra támaszkodik. A harcképesség nem abban rejlik, hogy az ember hány technikát ismer, hanem abban, hogy milyen ügyesen végez egyetlen technikát. Ez a harci képesség-beli különbség nagymértékben annyit jelent, hogy pontosan koordináld az ízületeid, különösen a csípőízületet. Mivel az ízületek forgása nehezen látható, gyakran úgy tűnik, hogy a magas szintű gyakorlók egyáltalán nem mozognak, az ellenfelet mégis nagy erővel ütik meg. A koordinált mozgások által generált erő - melyet yuangong eredményez - meghaladja a nyers, izomerő használatát és a teljes test koordináltabb mozgásait. A hatás finomítás kérdése, a tudatosság pedig a művelésé.

A magas szintű gong gyakorlás lehetővé teszi számodra, hogy kompenzáld az erősebb és gyorsabb ellenfelet. Biztosítja azokat a képességeket, hogy az optimális helyzet átfogó érzésével akítsd az ellenféltől érkező erő fogadását és az ellene irányuló erő átadását. Előrelásd (tisztán érezd) az ellenfél támadását és megértésd a lényeges környezeti tényezőket. Finomítsd képességeid a támadásokra való reagálásban arra, hogy bármely technikát tudj hatékonyan alkalmazni. Az a gyakorlás, mely nem-, vagy csak érintőlegesen fejleszti ezen a tulajdonságokat, nem eredményez hatékony harci és önvédelmi jártasságot.

Gyakran látjuk, hogy a gyakorlók próbálgatásokkal-, különösebb tudatos megfontolás nélkül helytelenül sajátítják el a készségek egy részét. Ők többször próbálják megszerezni a technikákat és kapcsolják össze azokat, az idő múlásával látszólag egyre sikeresebbek lesznek anélkül, hogy gyakorlásuknak világos értelme lenne. Más esetekben a gyakorlók olyan speciális gyakorlatokat kapnak, amelyek nem technikák, hanem fejlesztik a technikák hatékonyabb elvégzéséhez szükséges alapvető képességeket. A Mester tisztában van azzal, hogy a gyakorlatok célja speciális képességek fejlesztése (utetikus harcművészetek). A technikákat úgy tanítják, hogy a tanítványok figyeljenek a készségek elsajátítását elősegítő kiemelkedő jellemzőkre.

Bízom abban, hogy a harcművészek érdemben fejleszthetik saját gyakorlatukat azáltal, hogy kutatják azon készségeket, amelyek technikájuk hatékony használatának alapját jelentik. Az, hogy a harcművészek normatív állításokat fogalmaznak meg a gyakorlattal és értékelik a hatékonyságot is, az a készség és a technika közötti megkülönböztetés alapvető tényét bizonyítja. Az alapkészségek művelésével megnyílik a lehetőség a finom készségek fejlesztéséhez, de csak rajtad áll, hogy mennyire vagy eltökélt a gyakorlásod útján. A készségfejlesztés alapkérdése, hogy megteremred-e a lehetőségét annak, hogy tudatos módon-, folyamatosan finomítsd a jelenségek felismerésének képességét, majd pedig megfelelően reagálj rájuk.

Helyes gakorlással hamar eljuthatsz a pontig, ahol a nyugati gondolkodás eszköztára látványosan kimerül és nem tudod általa visszaadni azt a tapasztalatot, amit átélsz. Közelebb juthatsz e felismeréshez, ha megérted, hogy az észlelés mindig kétirányú, hogy az érintésnek mindig van egy érintettje is, hogy a látó mindig egyben látható is, hogy a harcművészet lényegét a gōng -ok világában találhatod meg. Lásd a világot minden elfogultság nélkül, minden előítélettől szabadon. Légy szabad.

Jegyzetek, kapcsolódó hivatkozások



Ha többet szeretnél megtudni, tanulmányozd Buddha tanításait.
Ha megpróbálnád azt gyakorlás közben megtapasztalni, gyere el a Xing Long Tang -ba, gyakorolj velünk.



❀ ❀ ❀

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak és harcművészeknek, akik hozzájárultak a harcművészet-történeti-, buddhista-, bölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák és Mesterek tanításait megosztani érdem, mindezen érdemeket felajánljuk az összes Buddháknak. A Xing Long Tang elfogulatlan, pártatlan, szektarianizmustól mentes elv alapján törekszik a Dharmát, a Chan hagyományvonal tanítását, a harcművészeti stílusok történeteit megosztani. 武林一家! 阿弥陀佛!

各位朋友, 作者, 老师, 佛教徒和功夫爱好者, 请允许我向你们表示感谢, 感谢你们一直以来用功夫, 历史, 佛教, 哲学和各类教学, 文章, 研究和教义, 对教学和学习的支持。分享佛教和大师的教义非常有价值, 我们以此恭敬诸佛。《醒龙堂》 将依据不偏依, 不分宗派的原则努力分享佛法, 传承佛教思想和传统功夫。

Xiaofeng Cserkész Gábor @ Xing Long Tang (醒龙堂) | első verzió | update:
Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 licenc alkalmazásával | 署名-非商业性使用-禁止演绎 4.0 国际
武林一家 Ha hibákat-, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk: master [at] rgm [pont] hu

előző oldal | kezdőlap | jegyzetek és publikációk | Pu Ji Templom 普济寺 facebook oldala | Xuan Zang TANterem 玄奘讲堂